A Ptk. 203. § szerinti fedezetelvonó szerződések kérdése az elmúlt években nagy hangsúlyt kapott úgy a bíróságok esetjogában, mint a szakirodalomban. Az e témakörben megjelent igen színvonalas elemzések jellemzően abból a szemszögből vizsgálták a jelenséget, hogy milyen eszközök állnak nyitva a nemegyszer kifinomult technikával kivitelezett fedezetelvonások megakadályozására. E körben utalok különösen Németh Csaba, Benke József, Kemenes István, Zámbó Tamás és Döme Attila tanulmányaira.
Nehéz volna vitatni, hogy a fedezet csalárd és/vagy ingyenes elvonása a jogosultak elől létező probléma. Egyes, az adósok által alkalmazott technikákkal kapcsolatban még nem alakult ki olyan egységes bírói gyakorlat, amely megfelelő választ adna a visszaélésekre. Tény, hogy a törvénytelen fedezetelvonás kárt okoz nem csak a hitelezőknek, de ezen keresztül az egész gazdaságnak is, ezért az ezzel szembeni fellépés szükséges és indokolt.
A fentieket előrebocsátva írásom célja mégis inkább az, hogy rámutassak: a bírói gyakorlatot összefoglaló és orientáló, a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK véleményben általános, szinte normatív jelleggel kifejtett rosszhiszeműség-fogalom mechanikus értelmezése túlzottan nagy kockázatot telepít az adóssal (kötelezettel) szerződő, az adós részére valós ellenértéket teljesítő félre. Ez az első ránézésre hitelezőbarát értelmezés nem feltétlenül a fedezetelvonás elleni fellépés rugalmasságát és hatékonyságát biztosítja, hanem sokkal inkább a vagyoni forgalom biztonsága ellen hat, ami nem csak az adósra és a vele összefonódó szervezetre, de a hitelezők összességére nézve is hátrányos lehet.
A Ptk. 203. § (1) bekezdése [2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 6:120. § (1) bekezdése] szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. A relatív hatálytalanság - az új Ptk.-ban már a törvényszöveg szintjén [új Ptk. 6:120. § (3) bekezdés] is megjelenő - jogkövetkezménye az, hogy a jogosult a kötelezettel szembeni követelését a kötelezettel szerződő fél által megszerzett vagyontárgyból kielégítheti.
A 1/2011. (VI. 15.) PK véleményben szerint a szerződés fedezetelvonó volta három feltétel együttes fennállása esetén állapítható meg:
A fedezetelvonó jelleg megállapításának egyik feltétele, hogy a fedezetelvonó (annak állított) szerződés megkötésének időpontjában a jogosult harmadik személynek a kötelezettel szemben követelése álljon fenn. Az azonban nem feltétel, hogy ez a követelés esedékes is legyen a fedezetelvonónak állított szerződés megkötésekor.
A fedezetelvonás megállapításának másik feltétele, hogy a kötelezett ne rendelkezzék olyan egyéb, azaz a fedezetelvonónak állított szerződéssel nem érintett vagyonnal, ami a jogosult követelésére fedezetet nyújt. Ha a kötelezett egyéb vagyona a harmadik személy jogosult követelésére fedezetet nyújt, úgy a relatív hatálytalanság a kötelezettel szerződő féllel szemben nem áll meg.
Végezetül a fedezetelvonás megállapításának harmadik feltétele, hogy a szerző fél ingyenesen szerzett vagy rosszhiszemű volt. Ingyenes szerzés esetén a szerző fél jó-, illetve rosszhiszeműsége nem bír jelentőséggel, az ingyenesség ténye önmagában elegendő a fedezetelvonás megállapításához, feltéve, hogy a másik két feltétel is teljesül. Ebből következően a rosszhiszeműségi feltétel csak az ellenérték fejében szerző fél esetén vizsgálandó. A bírói ítéletekben következetesen idézett meghatározás szerint a rosszhiszeműség a fedezetelvonó szerződések vonatkozásában azt jelenti, hogy a szerző fél a szerződéskötéskor tudott, vagy tudnia kellett a kötelezettet terhelő követelésről és arról, hogy a szerződéssel a jogosult kielégítési alapját elvonják, vagyis a szerződés teljesítése következtében a követelés behajthatatlanná válik (lásd pl. BH 2000.365.; BH 2001.62.; BH 2013.121; BDT 2000. 127.; BDT 2007.1536; BDT 2008.1922; BDT 2011.2529; BDT 2011.2387.). A PK vélemény 5. pontjához fűzött indokolása ezen felül meglehetősen sommás megállapításokat tesz a rosszhiszeműség kapcsán: "A szerző fél rosszhiszeműségét megalapozza, ha az ellenszolgáltatás (jellemzően pénzszolgáltatás) valós ugyan, a szerző fél azonban tudja, hogy a végrehajtással jól megragadható vagyontárgy elidegenítése azért történt, hogy a befolyt ellenértéket a kötelezett a jogosult elől elvonja. A bírói gyakorlat szerint rosszhiszeműnek minősülhet a szerző fél akkor is, ha az általa adott ellenszolgáltatás a jogosult kielégítésére alkalmatlan (pl. az ellenértéket nem tényleges ellenszolgáltatással, hanem beszámítással teljesíti vagy végrehajtás alól mentes vagyontárgyat juttat a kötelezettnek)."
A fentiekből úgy tűnhet, hogy az adóssal szerződő fél rosszhiszeműsége azon alapul, hogy tud az adós más hitelezőjének az adóssal szemben fennálló követeléséről és arról, hogy az adóssal kötött szerződés következtében a más hitelező követelése fedezet hiányában behajthatatlanná válhat. A szerző fél tudomásának eszerint pusztán arra kellene vonatkoznia, hogy az adósnak van-e más (akár nem lejárt követeléssel bíró) hitelezője, és a megkötött (fedezetelvonónak állított) ügylet ellehetetlenítheti-e annak kielégítését. E meghatározás azonban figyelmen kívül hagyja, hogy magát a szerző felet mi motiválta a fedezetelvonónak állított ügylet megkötése során. A rosszhiszeműség e leszűkített szemlélete nehezen kezelhetővé teszi azokat a helyzeteket, amikor az adóssal szerződő fél is az adós hitelezője, és a megkötött ügylet nyomán - igaz, egy másik hitelező rovására, de
- 14/15 -
- saját jogos követeléséhez jut hozzá, például úgy, hogy az adóstól megvásárolt vagyontárgy vételárát saját, az adóssal szembeni követelése beszámításával egyenlíti ki. Szintén kezelhetetlenek volnának azok a helyzetek, mikor a szerző fél valós pénzbeli ellenértéket teljesít az adós részére, azonban tudomással bír arról, hogy abból az adós nem fogja tudni kielégíteni valamennyi hitelezőjét, különösen nem a még le sem járt követeléssel bíró hitelezőket. A 1/2011. (VI. 15.) PK véleményben megfogalmazott álláspont merev értelmezése szerint ilyenkor az adóssal szerződő fél nehéz helyzetbe kerülhet: a relatív hatálytalansági keresetet indító - fedezetétől megfosztott - hitelező kérelmének helyt adó ítélet esetén az átruházott vagyontárgyból a másik hitelező kielégítést kereshet. Holott elképzelhető, hogy bár az adóssal szerződő fél valóban tudott vagy a körülmények alapján tudnia kellett az adóssal szembeni egyéb igényekről, és arról is, hogy azok adóssal szembeni megtérülése kétséges, őt az ügylet megkötésében nem ez, hanem saját üzleti vagy egyéb jogos érdekei motiválták. Ez a saját érdek lehet például az, hogy a vagyontárgy átruházásával és az ellenérték beszámítással történő teljesítésével saját, az adóssal szemben fennálló jogos és lejárt követelését kívánja kielégíteni. Vagy az, hogy az adóstól valós piaci értéken, valós pénzügyi teljesítéssel megvásárol egy eszközt, amelyre szüksége van, és a maga részéről nem foglalkozik azzal, hogy a tudottan nehéz pénzügyi helyzetben levő eladó mihez kezd a vételárral, mert a maga részéről a kötelezettségét teljesítette. Aligha életszerű, és nem is lehet cél, hogy a szabadpiaci forgalomban a jogi szabályozás a piaci szereplőket arra kényszerítse, hogy saját érdekeikkel szemben a szerződő partnereik - az adós - más hitelezőinek érdekét részesítsék előnyben. Álláspontom szerint legalább olyan súllyal szükséges azt a kérdést is vizsgálni, hogy az adóssal szerződő fél a fedezetelvonó ügylet megkötésekor elsődlegesen a saját érdekeit szem előtt tartva, saját jogos érdekeitől motiválva járt el - ilyenkor rosszhiszeműségről aligha beszélhetünk - vagy pedig az ügylet elsődleges célja az volt, hogy az adós más hitelezőjének kielégítését meghiúsítsa. Amint látni fogjuk, ez a differenciált rosszhiszeműség-szemlélet a bírói gyakorlatban is megjelenik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
