Egy hozzátartozó elvesztése jelentős érzelmi megrázkódtatást jelent a túlélők számára. A tragikus eseményt követően rövid idővel a hozzátartozók egy következő megpróbáltatással néznek szembe, amely az örökhagyó korábbi életének jogi nézőpontból történő felszámolásában, az örökhagyó után folyamatban maradt ügyek rendezésében és az elhunyt személy vagyoni kérdéseinek tisztázását, rendezését célzó hagyatéki eljárás folyamatában ölt testet.
A hozzátartozók számot kell adjanak az örökhagyó hagyatéki leltárába tartozó vagyontárgyairól, és sok esetben a hagyatéki eljárás keretében további nem várt élethelyzetekkel is szembe kell nézniük. Váratlan helyzeteket eredményezhet az a körülmény, hogy az örökhagyó a halála esetére a vagyoni viszonyainak rendezéséről nem, vagy jogi értelemben nem megfelelően intézkedett. Bár a végintézkedések száma növekvő tendenciát mutat, mégsem mondható bevett gyakorlatnak az, hogy a természetes személyek a haláluk esetére a vagyoni kérdéseiket megfelelő módon rendeznék, annak ellenére, hogy a hagyatékban egyre jelentősebb vagyontömegek jelennek meg.
Sok esetben a hozzátartozók a hagyaték leltározása, vagy a hagyatéki eljárás során szembesülnek azzal, hogy az örökhagyó hagyatékából bizonyos vagyonelemek "kikerülnek", azok nem képzik a hagyaték részét, ezért azok öröklésére sem kerülhet sor. Az ilyen ténykörülmények pedig az örökösök: a túlélő házastárs vagy éppen a leszármazók számára nem várt élethelyzeteket tudnak előidézni annak ellenére is, hogy az ezek alapját képező rendelkezések nem minden esetben eredményezik az örökhagyó akarata szerinti vagyon átszállását.
A fentiekben írtak figyelembevételével jelen tanulmányban a hagyatéki vagyonból leggyakrabban kivonásra kerülő vagyonelemekkel, elsősorban a haláleseti kedvezményezett rendeléssel foglalkozom. A vizsgálódás azonban nem terjed ki a társasági jogviszony keretébe tartozó vagyonelemekre.
- 175/176 -
Az öröklés az ember (az örökhagyó) vagyonában halála esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás (universalis successio). Az örökös ennek keretében a hagyatékot vagy annak egy meghatározott hányadát mint jogi egészet szerzi meg.
A rómaiak az egyetemes (per universitatem) jogutódlást azzal a szemléletes "képpel" jellemezték, hogy az örökösök az "elhalt örökhagyó helyébe lépnek" (succedere in locum defuncti),[1] és ezzel tulajdonképpen vagyonjogi értelemben véve valahol "az örökhagyó személyiségének folytatóivá" válnak (a "tulajdon halhatatlanságának" elmélete).
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 7:1. §-a alapján az ember halálával hagyatéka mint egész száll át az örökösre. Jogi egész alatt értjük ez esetben tehát azt, hogy az örökösök aktívák és passzívák, azaz a javakkal együtt a tartozások jogutódává is válnak.
A magyar öröklési rendszer az ipso iure öröklés elvét követi, amely szerint az öröklés az örökhagyó halálának pillanatában minden további jogcselekmény nélkül, a törvény erejénél fogva bekövetkezik, így annak nem előfeltétele az örökösök személyének vagy a hagyatékba tartozó vagyontárgyak pontos ismerete sem.
Ahhoz azonban, hogy a vagyonban bekövetkező jogutódlás megállapítást nyerhessen, elengedhetetlenül szükséges a hagyatéki vagyontárgyak megfelelő feltérképezése, és annak meghatározott eljárási rendben, a hagyatéki eljárás keretében történő átadása.
A hagyatéki eljárás egy polgári nemperes eljárás, amelynek célját a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Hetv.)[2] 1. §-a az alábbiakban határozza meg: a hagyatéki eljárás célja, hogy az ember halálával bekövetkező hagyatékátszállást - az örökösként érdekelt személyeknek és a hagyaték egyes vagyontárgyaira, vagyoni részhányadára való öröklési jogcímüknek megállapításával - biztosítsa.
Nem a hagyatéki eljárás következtében történik meg az öröklés. Az eljárás célja az öröklés tényének, az örökösi minőségnek és az örökség tárgyainak közhiteles tanúsítása, deklarálása.
Következetes a bírósági gyakorlat atekintetben, hogy a közjegyző hagyatéki eljárás során meghozott végzése, vagy az általa kiállított öröklési bizonyítvány nem konstitutív hatályú, az csupán tanúsító jellegű, azokhoz anyagi jogerőhatás nem párosul.[3]
- 176/177 -
Az öröklésben érdekeltek nincsenek elzárva attól, hogy a hagyatékátadó végzés tartalmától függetlenül esetleges öröklési igényüket utóbb, peres eljárás során érvényesítsék.[4]
A hagyatéki eljárás célja ezek alapján tehát nem más, mint az, hogy a forgalmi érdekből láthatóvá tegye (technikailag biztosítsa) a hagyaték átszállását az arra jogosultak számára, a rájuk irányadó rend szerint a hagyaték átadása révén.
A hagyatéki eljárások kapcsán fontos rögzíteni továbbá azt a körülményt is, hogy a Magyarországon meginduló hagyatéki eljárások jelentős hányada a közjegyző előtti hagyatéki eljárás keretein belül jogerősen befejezést nyernek, azaz a hagyatéki ügyek ezen a szinten lezárulnak. A meginduló hagyatéki eljárások mennyiségéhez képest elenyésző hányadú azon esetek száma, amelyek a bírósági szakban kerülnek befejezésre, akár a hagyatékátadó végzéssel szemben előterjesztett jogorvoslati kérelem elbírálása iránti, akár pedig az önállóan meginduló öröklési perek folytán.[5]
A hagyatéki eljárás kezdő időpontját a jegyző örökhagyó haláláról történő értesülése jelenti [Hetv. 19. § (1) bekezdés]. Ez történhet a halottvizsgálati bizonyítványnak, ennek hiányában a bíróság holtnak nyilvánító, vagy halál tényét megállapító végzésének kézbesítése, vagy olyan személy bejelentése alapján, akinek a hagyatéki eljárás megindításához jogi érdeke fűződik, esetleg az ingatlanügyi hatóság bejelentése folytán.[6]
Az eljárás a jegyző értesülése esetén automatikusan megindul, és a megindulását követő 8 napon belül - halottvizsgálati bizonyítvány elektronikus beérkezésétől számított 5 napon belül - megkezdődik a hagyaték leltározása.[7] A hagyatéki leltárt 30 napon - ingatlanügyi hatóság bejelentése alapján indult eljárásban 60 napon - belül el kell készíteni.[8]
A hagyaték leltározásának megindulása nem minden esetben eredményezi érdemi leltár felvételét, ugyanis ha az örökhagyó után leltárköteles hagyatéki vagyontárgy nem maradt hátra, akkor a közjegyző az eljárást "nemleges leltárral" fogja lezárni.
A hagyaték leltározása az örökhagyó és a hagyatéki eljárásban érdekeltek jogszabályban meghatározott adatainak, valamint a hagyatékba tartozó vagyonnak, továbbá az ezekkel kapcsolatos, jogszabályban meghatározott nyilatkozatoknak a beszerzése és rögzítése.[9]
A hagyatéki leltár pontos felvétele a hagyatéki eljárás lefolytatása, és az öröklés szempontjából is alapvető jelentőségű, hiszen a közjegyző a hagyaték átadásáról csak a hagyatéki leltárban foglalt vagyonelemek körében tud határozni. Ennek hiányában bi-
- 177/178 -
zonyos vagyonelemek tekintetében a tulajdonos-változás átvezetésére sem kerülhet sor. Az öröklésben érdekelt valamennyi fél, úgy az örökösök, mint a hagyatéki hitelezők számára alapvető jelentőségű, hogy a hagyatéki leltár teljes körű és valós képet mutasson, mind az érintettek személyéről, mind a hagyatékba tartozó vagyontárgyakról.
A törvény bizonyos esetekben kötelezővé teszi a hagyaték leltározását, részben bizonyos hagyatéki vagyontárgyak, részben pedig az örökösként érdekelt személyek esetén,[10] függetlenül az örökösök szándékától.
A hagyatéki leltárba tartozó vagyon körében az örökhagyó halálának pillanatában fennálló vagyont kell irányadónak tekinteni abban az esetben is, ha a vagyonban az elhalálozás időpontját követően változás állt be.[11] Ilyen változást eredményezhet például a bankszámla egyenlegének csökkenése, az értékpapírszámla egyenlegének változása, a jogi személy felszámolása stb.
A leltározás elsődlegesen a jegyző feladata,[12] míg másodlagosan a közjegyző számára is biztosított a lehetőség, jellemzően azokban az esetekben, ha a jegyző ügyintézését követően a leltár felvételének vagy kiegészítésének szükségessége merül fel, amelyet a közjegyző maga is foganatosíthat, de megkeresheti a leltárfelvételt végző jegyzőt is.[13]
Itt érdemes röviden utalni arra, hogy a Hetv. hatályba lépését követően történt módosítása teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a hagyatéki eljárások elhúzódásának megakadályozása érdekében a leltározást kizárólag a közjegyző számára is lehetővé tette azokban az esetekben, amikor a jegyző azt a rá irányadó törvényi határidőn belül nem végzi el.
A külföldi hagyatékkal kapcsolatos vagyon tekintetében a vagyonelem leltározására irányadó szabályokat abban az esetben rendeli a jogalkotó alkalmazni, ha a külföldön lévő vagyon megléte és hagyatékhoz tartozása megfelelő módon igazolásra került.[14]
Anka Tibor a hagyatéki leltározás négy célját határozta meg:
1. az ingóságokból álló hagyatékok eltitkolásának vagy elrejtésének a meggátolása,
2. a hagyaték megosztási alapjának meghatározása,
3. az örökösöknek az örökhagyó hitelezőjével szembeni védelme,
4. az öröklési illeték kiszabásához szükséges alap megteremtése, a hagyatéki eljárás gyors lefolytatásához szükséges adatok összegyűjtése.
A fentiek mellett a "leltározással kettős védelmi funkció is érvényesül". Egyrészt biztosítja az örökös felelősségének felső határát, másrészt pedig a hagyatéki hitelezői igények megfelelő kielégítését.[15]
A hagyatéki leltározás első lépcsőfoka az önkéntes adatszolgáltatás, amelynek keretében az örökhagyóval együtt élő hozzátartozó megkeresésére kerül sor a részére megkül-
- 178/179 -
dött formanyomtatvány útján. Sok esetben azonban megfelelő információ hiányában még a házastárs sem rendelkezik teljes körű képpel az örökhagyó vagyonáról, a hagyatékba tartozó vagyonelemekről, mert a házassági vagyonközösség fennállása ellenére az örökhagyó például megtakarításait önállóan helyezte el különböző pénzintézeteknél vagy megtakarítási formákban.
Az ilyen önkéntes adatszolgáltatáson alapuló hagyatéki leltár inkább kiindulópontot jelenthet a jegyző, majd később a közjegyző számára, hiszen számukra adott lehetőség a közhiteles nyilvántartások megkeresésére, amelynek szükségességét célszerű a hagyatéki leltárt készítő felé jelezni.
Sok esetben az örökösök közötti viszony ezen a ponton szokott megromlani, hiszen az örökhagyóval nem közeli kapcsolatot ápoló hozzátartozók részéről felmerül a gyanú, hogy a hagyatéki vagyon eltitkolásának szándéka vezette a nyomtatványt kitöltőt. Ez az örökösök közötti viszony elnehezülését is eredményezheti, a szándékosság bizonyítása azonban nehézkesnek mondható. Ugyanakkor a közhiteles nyilvántartásban meglévő vagyonelemek, valamint a pénzintézeti számlák vonatkozásában ez feleslegesnek is tűnhet.
A hagyatéki leltár pontos felvétele mind a hagyaték leltározásában közreműködő jegyző és közjegyző, mind pedig az öröklésben érdekeltek közös, jól felfogott érdeke. Ugyanakkor sok esetben éppen az örökösök közreműködésének hiánya vezet utóbb a leltározást és az eljárást lefolytató állami szervekkel szembeni eljárásokhoz is.
A hagyaték leltározásával kapcsolatos eljárásban részt vevő személyek esetleges felelősségét a közhatalom gyakorlásával okozott kárért való felelősség szabályai szerint lehet elbírálni, amelyek kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabálysértés nem lehet alkalmas a leltározásban részt vevők felelősségének megállapítására.[16]
Változatlanul irányadónak tekinthető továbbá annak az eseti döntésnek a megállapítása is, amely rögzítette, hogy a hagyatékba tartozó vagyon felkutatása nem tartozik a bíróság feladatába, így az ilyen tartalmú kereseti kérelmek érdemi elbírálásra alkalmatlanok. A bíróságnak egyébként nem feladata a keresetlevél hiányzó elemeinek, a jogviszony elbírálásához szükséges alapvető adatoknak a felkutatása más iratokból (például hagyatéki iratokból való megállapítása) arra pedig nem is jogosult, hogy az alperesek személyét maga jelölje ki.[17] Fontos azonban rögzíteni, hogy a leltározásban részt vevő szereplők és végső soron a bíróság sem nyomozó hatóság, akiknek bármilyen módon feladatává lehetne tenni a hagyatéki vagyontárgyak felkutatását.[18]
- 179/180 -
A hagyaték nem más, mint az örökhagyót halála pillanatában megillető polgári jellegű, vagyoni értékű jogok és kötelezettségek összessége, amelyek halál esetén a polgári jog szabályai szerint jogutódlás tárgyát képezhetik.
Kardinális kérdés annak tisztázása, hogy mely aktív, ill. passzív vagyonelem (dolog, jog, követelés vagy kötelezettség) képezi a hagyaték tárgyát, hiszen öröklésre csak a hagyatékba tartozó vagyon tekintetében kerülhet sor. Sem a hagyaték, sem a vagyon fogalmát nem határozza meg a Ptk.
Vagyonnak tekinthetünk "egy meghatározott személy pénzben kifejezhető ellenértéket jelentő jogainak és kötelezettségeinek összességét; pontosabban a kettő különbözeteként maradó eredményt".[19] Megjegyzendő, hogy a Petrik által említett aktívumok és passzívumok "különbözete" nem más, mint az ún. nettó vagyon.
A hagyatékba nem tartozó jogokban és kötelezettségekben való jogutódlási helyzetek az öröklési jog szabályain kívül esnek, átszállásukat a kötelmi jogi vagy közjogi szabályok rendezik. Ebből következően tehát a hagyaték nem lesz azonos az örökhagyó vagyonával, ez utóbbi egy tágabb fogalmi kategóriát jelenthet az öröklés útján át nem szálló jogok és kötelezettségek révén, ugyanakkor előfordulhat az is, hogy az örökhagyó vagyona kevesebb, mint az öröklési jog szempontjából irányadónak tekinthető vagyon, a meglévő hagyaték igazságosabb felosztása érdekében.[20]
A töretlen gyakorlat szerint az örökhagyó hagyatékának részét képezik a vagyoni jellegű jogok, követelések és kötelezettségek összessége. Nem képezik a hagyaték részét azon polgári jogi jellegű vagyoni jogok, amelyek kifejezetten az örökhagyó életére szóltak (pl.: haszonélvezeti jog); a polgári jogi jellegű, de nem vagyoni jogok és kötelezettségek összessége (pl.: személyiségi jogok); a polgári jogi, de az öröklési jogviszonyon kívül eső jogviszonyok és az egyébként nem polgári jogi jellegű jogok és kötelezettségek sem.
A hagyatékba tartozó vagyon fogalmának definiálása az új Polgári Törvénykönyv kodifikációs folyamata során több esetben is megjelenő igény volt.[21] A hagyaték tárgyainak változását elsősorban a rendszerváltozás politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedésének átalakulása érintette, amely a hagyaték bővülését eredményezte, elsősorban olyan vagyoni értékű jogosultságokkal, amelyek korábban a hagyaték tárgyát jogszabályi rendelkezés hiányában vagy annak tilalma miatt nem képezhették. Ugyanígy bővüléshez vezetett az ingatlanszerzési korlátozások feloldása, a kapitalizálódó piacgazdálkodás következtében kialakuló gazdasági struktúraváltás, amely számos ponton a hagyaték tárgyaiban elsősorban kvalitatív, míg a hagyaték értékét tekintve jelentős mennyiségi és minőségi változásokat eredményeztek.[22]
- 180/181 -
Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója is foglalkozik a hagyaték tárgyainak kérdésével, kitérve arra, hogy szélesedik az örökhagyó vagyoni juttatásainak a köre, amely a törvény erejénél fogva vagy egyébként az örökhagyó nyilatkozata miatt halál esetén nem a hagyatékhoz tartozóként kerül átadásra.
A koncepció kérdésként veti fel a Ptk. számára azt, hogy indokolt-e a kialakult helyzet fenntartása. Azaz: ha nem is az öröklési jogi könyv bevezető rendelkezésében, de valahol az öröklési jog szabályai körében kell-e, hogy a törvény útmutatást adjon arra nézve, hogy mi tartozik, vagy mi tartozhat az örökhagyó után maradt olyan vagyonhoz, amely nem képezi a hagyaték részét. Ehelyütt nevesítve az életbiztosítási szerződés biztosítási összegét, a takarékbetétben elhelyezett pénzeszközöket, a banki folyószámla, az átutalási betétszámla, a devizaszámla, a bankbetét alapján elhelyezett pénzeszközöket, amelyek vonatkozásában haláleseti kedvezményezettre vonatkozó nyilatkozat megtételére került sor.[23] A szabályozás azonban elmaradt.
Nincs változás a korábbi gyakorlathoz képest, így "pozitív megközelítésben a hagyatékhoz tartoznak az örökhagyó életében a tulajdonában lévő dolgok, társasági vagyoni részesedések (üzletrész stb.), az általa még nem érvényesített vagyoni igények."[24] Változatlanul irányadónak tekinthetőek az ebben a körben született eseti döntések megállapításai, így a számlatulajdonos halálával a bankszámla-szerződésből származó jogok és kötelezettségek az örökösre szállnak,[25] ez irányadó takarékbetétekre is.[26]
Az örökhagyó után maradó vagyoni jogok vagy követelések különböző jogszabályi rendelkezések, vagy éppen az örökhagyó intézkedései folytán azonban kikerülnek a hagyatékból, sok esetben ezzel megnehezítve az örökösök számára az őket megillető vagyonelemekből való törvényi részesülést.
Sok esetben az örökösök a hagyatéki eljárásban szembesülnek azzal, hogy az örökhagyó életében tett különböző rendelkezései folytán akár kifejezett szándékának megfelelően, akár pedig szándékán kívül, de bizonyos vagyonelemeket kivont a hagyatékból.
Ezekre azonban minden esetben a jogszabály biztosította keretek között került sor, amelyek mögött korántsem az a szándék húzódik meg, hogy az örökhagyó ezáltal bárki kielégítési alapját elvonja.
A Ptk. Szakértői Javaslata (a továbbiakban: Javaslat) még a Hitel- és számlaviszonyok címben a bevált szabályok érintetlenül hagyása mellett a szabályozás ellentmondásait
- 181/182 -
kiiktató modern keretrendelkezések megteremtésére törekedett. A Javaslat elhagyta a takarékbetétekre vonatkozó speciális rendelkezéseket, a jogintézmény szabályozását továbbra is a takarékbetétekről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tbtvr.) tartalmazza, amelyet a Javaslat elégségesnek tekintett.[27]
E címben kerültek szabályozásra a számlaszerződések (folyószámla-szerződés, bankszámlaszerződés) polgári jogi szabályai is azzal, hogy a Javaslat szándékosan nem fedte le a pénzvilág által alkalmazott ügyletek összességét.[28]
A Ptk. elfogadott törvényszövege a Javaslathoz képest is számos változást hozott. A bankszámlaszerződés terminológiáját fizetésiszámla-szerződés elnevezésre módosította, meghatározva, hogy milyen megbízásokat és fizetéseket lesz köteles a számlavezető befogadni, továbbá az egyenleg tartalmát és a számlavezető látra szóló betétként vagy letétként kezelt számlatulajdonostól vagy javára érkező befizetésekkel kapcsolatos rendelkezéseket, illetve tisztázza azt is, hogy a számlakivonathoz nem fűződnek az egyenleg joghatásai.
A takarékbetét-szerződést elkülönítette a betétszerződéstől, nem korlátozva a betét fogalmát a névre szóló betétekre, mint ezt teszik a takarékbetét esetében.
A takarékbetét-szerződésekre vonatkozó szabályokat változatlanul a Tbtvr. rendelkezései tartalmazzák azzal, hogy a Tbtvr. 1. § (6) bekezdése alapján természetes személyek fizetésiszámla-szerződés és betétszerződés keretében hitelintézetnél elhelyezett pénzeszközeire a takarékbetét-szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Vizsgálódásunk szempontjából kiemelendő a Tbtvr. 10. §-a szerinti rendelkezésnek öröklés jogi vonatkozása, amely szerint a "nagykorú betétes a takarékbetét elhelyezésekor úgy rendelkezhet, hogy elhalálozása esetén a takarékbetétet az általa megjelölt kedvezményezett részére kell visszafizetni. Az így elhelyezett takarékbetét nem tartozik a takarékbetétes hagyatékához, a kedvezményezett a takarékbetét felett a hagyatéki eljárás lefolytatásától függetlenül rendelkezhet".[29] A szabályozás korántsem tekinthető "újkeletűnek", hiszen a Tbtvr.-t megelőző tvr. rendelkezései alapján sem tartozott takarékbetétben lévő vagyon a takarékbetétes hagyatékához.[30]
A haláleseti kedvezményezett jelölés keretében az örökhagyó számlatulajdonos halála esetére megnevezheti azt a személyt vagy személyeket, aki(k)re halála esetén a számlakövetelés átruházásra kerül. A gyakorlatban ez nem jelent mást, mint azt, hogy a haláleseti kedvezményezett a halotti anyakönyvi kivonat birtokában minden további jogcselekmény vagy eljárás - így különösen a hagyatéki eljárás - befejezésének bevárása nélkül hozzájuthat a számlán található összeghez anélkül, hogy az így megkapott összeg a hagyaték részét képezné.
A számlatulajdonos több személyt is megnevezhet halál esetére szóló kedvezményezettként. Ebben az esetben vagy meghatározza a jogosultságuk mértékét, vagy ennek hiányában fejenként egyenlő arányban illeti meg a kedvezményezetteket a számlán lévő összeg.
- 182/183 -
A haláleseti rendelkezés vonatkozásában ezt meghaladóan normatív szabályozást jogalkotói szinten nem találunk. További eljárási szabályokat az egyes pénzintézetek saját belső szabályozóikban határozzák meg. Szabályozás hiányában a judikatúra alakított ki a haláleseti kedvezményezett jelölés kapcsán követendő gyakorlatokat, amelyeknek megállapításait az alábbiakban összegezhetjük:
1. Nem tartozik a hagyatékhoz folyószámla-követelés, takarékbetét-állomány, fizetésiszámla-követelés, betétszámla-követelés, devizaszámla-követelés, amelyre az örökhagyó halála esetére kedvezményezettet jelölt.
2. Haláleseti kedvezményezett jelölésre a szerződés megkötésekor vagy a szerződés fennállta alatt bármikor van lehetőség.[31]
3. A haláleseti kedvezményezett csak írásban jelölhető ki, amely egy egyoldalú nyilatkozat és egyszerű magánokiratba foglaltan is érvényes.[32]
4. Halál esetére szóló kedvezményezett jelölés a hitelintézet és a számlatulajdonos egymás közötti jogviszonyában a hitelintézetnek szóló megbízásként értelmezendő.
5. A haláleseti rendelkezés jogcselekménye a kedvezményezett vonatkozásában ajándékozásnak minősül.[33]
6. A haláleseti rendelkezés folytán a kedvezményezetthez került összeget, mint ingyenes juttatást, az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén a kötelesrész alapjának kiszámításánál figyelembe kell venni.[34]
7. A haláleseti kedvezményezett nevezés nem érinti a számlatulajdonos számla feletti rendelkezési jogát.[35]
8. A rendelkezési jog keretében a kedvezményezett jelölést megváltoztathatja, visszavonhatja, ezáltal dönthet úgy, hogy a számlakövetelést a hagyaték részévé teszi, esetleg betétállományát megszüntetheti.[36]
9. Haláleseti kedvezményezett rendelkezés - mint egyoldalú jognyilatkozat megtételének - szempontjából is vizsgálni kell a jognyilatkozatot tevő ügyletkötési képességét.[37]
10. A haláleseti kedvezményezettet a számla egyenlege csak abban az esetben illeti meg, ha a pénz a halál bekövetkeztekor az örökhagyó számláján van.[38]
11. A haláleseti kedvezményezett jelölés nem minősül végrendeletnek.[39]
12. Az értékpapírszámla egyenlegén nyilvántartott értékpapírokra nem tehető haláleseti kedvezményezetti rendelkezés.[40]
- 183/184 -
A haláleseti kedvezményezett jelölés vitathatatlan pozitívumát az adja, hogy lehetővé teszi a haláleseti kedvezményezett számára, hogy anélkül jusson hozzá az elhunyt számlaegyenlegéhez, hogy ki kellene várnia az olykor hosszú hónapokig vagy akár évekig is elhúzódó hagyatéki eljárás befejezését.
A hagyatéki eljárások elhúzódását önmagában nem csak a hagyaték leltározása, az esetlegesen több alkalommal kitűzött hagyatéki tárgyalás, a felek között fennálló örökösödési viták vagy nézeteltérések tudják elnyújtani, hanem már önmagában az a körülmény is, hogy az esetleges örökösök az országhatáron kívül élnek.
Abban az esetben, ha az örökhagyó volt az egyetlen pénzkereső a családban, előállhat az a helyzet, hogy a túlélő házastárs és a kiskorú leszármazók mindennapi megélhetése kerül veszélybe. Sok esetben az örökhagyó nevén vezetett fizetési számla-szerződésen a házastárs csak meghatalmazottként szerepel, amely számlaegyenleg azonban a hagyatéki eljárás jogerős befejezéséig zárolásra kerül. Vitán felül méltányolható az az igény, hogy a hozzátartozók mindennapi megélhetése ne lehetetlenüljön el, a temetési költség előteremtése ne okozzon aránytalan megterhelést, vagy a kiskorú leszármazók által megörökölt örökrész vonatkozásában a gyámhatósággal való közreműködés ne teremtsen további nehézségeket.
A haláleseti kedvezményezett jelölés azonban számos problémát is felvet. Vékás Lajos álláspontja szerint vitatott az alkotmányos alapja azoknak a jogszabályi rendelkezéseknek, amelyek az örökhagyó takarékbetétben elhelyezett pénzét, folyószámla-követelését haláleseti kedvezményezett jelölés esetében kivonják a hagyatékból és azt a banknak adott megbízási szerződésben meghatározott kedvezményezettnek juttatják.[41] Ezen álláspontot osztja Tőkey Balázs[42] is. Fabó Tibor a kritika indokoltsága körében
- 184/185 -
rámutat, hogy a folyószámla-követelés az örökhagyó életében a polgári jogi szabályozás körébe tartozó vagyon, míg halála esetén a hagyatéki vagyon része. Az öröklési jog szabályai kógensen rendezik a halál esetére szóló rendelkezés alaki érvényességi szabályait, továbbá a hagyatékban való részesedés jogcímeit is. Kétségesnek találja azt, hogy a Ptk.-n kívüli jogszabályok alapos indokkal alkotmányosan eltérhetnek-e a Ptk.-ban meghatározott szabályoktól. Ezekben az esetekben a kedvezményezett nevezés következtében úgy válik valaki a halál tényével jogutóddá, hogy a rendelkezés nem felel meg a végintézkedés egyetlen Ptk.-ban elismert formájának sem.[43]
A kritikai észrevételek annyiban indokoltnak tűnnek, hogy a halál esetére szóló kedvezményezett jelölést nem tudjuk elhelyezni a Ptk. örökölési jogi szabályrendszerében. Felmerülhetne, hogy mint ingyenes juttatást, az ajándékozási szerződések körébe tartozó rendelkezésnek tekinthetnénk, azonban a kétoldalú jognyilatkozat hiánya az ajándékozási szerződés szabályainak alkalmazását kizárja.
A jogintézmény jellegét tekintve közelebb állna a haláleseti ajándékozás szabályaihoz, amely szintén kétoldalú jogügylet, így ezt sem tudjuk alkalmazni. A kedvezményezett sok esetben nem is tud a kedvezményezettkénti jelöléséről, részéről semmilyen hozzájárulásra nincs szükség.
Felmerülhet továbbá haláleseti kedvezményezett nevezés hagyományként történő megítélése, hiszen a "hagyomány az örökhagyó végrendelete alapján bekövetkező különös (singularis) jogutódlás, amelynek jogosultja, a hagyományos a hagyatékban meglevő (kivételesen nem a hagyatékban lévő) valamely vagyontárgy tulajdonosa lesz anélkül, hogy a hagyatéki terhek többségének a viselésében is osztoznia kellene." (dologi hagyomány).[44]
Hagyomány rendelésre azonban csak végrendeletben kerülhet sor, amely szigorú követelményeinek a rendelkezés nem felel meg. A végrendelettel szemben támasztott minimális tartalmi követelményként - a korábbi PK 85. számú állásfoglalás a) pontjának kodifikáció során törvényi szintre emelt szabályozása szerint - két dolgot várunk el: 1. az örökhagyó halála esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, 2. külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék.[45] Ezen követelményeknek a nyilatkozat még látszólag meg is felelhetne, azonban a végrendeletekkel szemben támasztott szigorú alaki kritériumoknak aligha, tekintettel arra, hogy a rendelkezés megtételére a pénzintézet előtt, quasi megbízás formájában kerül sor.
Mint arra Fabó Tibor is rámutatott kötelmi hagyományként sem tekinthetünk a rendelkezésre, hiszen annak kötelezettje nem a hagyatékban részesülő valamely más személy, hanem az azon kívül álló pénzintézet.[46]
A jogintézmény kedvezőtlen megítélését - az öröklési jog szabályrendszeréhez képest idegen mivoltán túl - az is megalapozza, hogy hátrányosan érintheti a törvényes örökösö-
- 185/186 -
ket és a hagyatéki hitelezőket. Az örökhagyó a kedvezményezett jelölés során teljesen szabadon járhat el, azaz gyakorlatilag bárkit megjelölhet haláleseti kedvezményezettként.
Amennyiben a jelölt kedvezményezetten kívül az örökhagyónak öröklésre jogosult leszármazója, esetleg a leszármazókon túl öröklésre jogosult túlélő házastársa van, úgy a halálesti kedvezményezett rendelés egyértelműen az ő öröklési igényüknek az elvonását és egyben kötelesrészre szorításukat eredményezi.[47]
Még hátrányosabb helyzetbe juthatnak a hagyatéki hitelezők. Hagyatéki tartozásokért való helytállási kötelezettség az örökösöket mint az örökhagyó jogutódjait terheli. Mértékét tekintve korlátozott anyagi helytállási kötelezettséget keletkeztet, függetlenül attól, hogy az öröklésre a végintézkedés vagy a törvény alapján került sor. Az örökös a hagyatéki tartozásokért elsősorban a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek (cum viribus hereditatis). Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös az öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel (pro viribus hereditatis). Az örökös pro viribus, másodlagos felelőssége, szintén korlátozott és személyes jellegű, mert csak a hagyaték értékének erejéig áll fenn, és az örökös ezen korlátozott mértékig a saját vagyonával felel a hitelezők kielégítéséért. Az örökös felelőssége csak akkor áll fenn, ha a hagyatékot ingyenesen szerezte meg. A haláleseti kedvezményezett azonban nem minősül örökösnek.[48]
A hagyatéki tartozásokért való helytállási kötelezettség azonban kizárólag az örökösöket terheli, így azt a személyt, aki nem minősül örökösnek - például kötelesrészre jogosult - a hagyatéki tartozásokért sem lesz köteles helytállni. Tekintettel arra, hogy a haláleseti kedvezményezett rendelés esetében a számlán lévő pénzösszeg nem képzi a hagyatéki vagyon részét, így ebből következően a kedvezményezett nem minősül az örökhagyó örökösének sem, így hagyatéki tartozásokért való helytállási kötelezettsége sem fog keletkezni.
A Ptk. hagyatéki tartozásokért való felelősség szabályait kiegészítette a Ptk. 7:96. § (5) bekezdésével, amely a bizalmi vagyonkezelő hagyatéki tartozásokért való felelősségét a dologi hagyományos felelősségének minősítette. Mint Tőkey Balázs rámutat, a módosítás "dogmatikai szempontból azért vitatható, mert ha a bizalmi vagyonkezelés jogosultja lenne az egyetlen örökös, akkor senki sem fog örökösként felelni a hagyatéki tartozásokért. Ha pedig több örökös van, és ezek egyike a bizalmi vagyonkezelés jogosultja, akkor a hagyatéki tartozásokért való felelősség tekintetében indokolatlan megkülönböztetést tesz az új rendelkezés az egyes örökösök között, hiszen a bizalmi vagyon-
- 186/187 -
kezelés jogosultja - mint dologi hagyományosként felelő személy - kedvezőbb helyzetbe kerül a többi örököshöz képest".[49]
További nehézséget vethet fel az a körülmény, ha a haláleseti kedvezményezett nem az örökhagyó házastársa, azonban a számlán lévő vagyon a házastársi közös vagyon részét képezi. Ez esetben a házastárs a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követően külön perben érvényesítheti tulajdonjogi igényét a haláleseti kedvezményezettel szemben.
Tovább bonyolítja a kötelesrészre jogosultak és a házastárs igényérvényesítési lehetőségét, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény szabályai szerint a banktitokra figyelemmel a pénzintézet a számla egyenlegéről nem ad információt, mindösszesen a közjegyző vagy a jegyző megkeresésére arról ad tájékoztatást, hogy az örökhagyó rendelkezik náluk vezetett számlaszerződéssel, amely haláleseti kedvezményezett nevezést tartalmaz, így annak egyenlege nem része a hagyatéknak.
Ahhoz, hogy az egyenleget megismerhessék, szükség van a hagyatékátadó végzés bemutatására, amely elengedhetetlenül szükséges lesz ahhoz, hogy a Pp. keresetlevéllel szemben támasztott követelményeinek megfelelően határozott kereseti kérelmet terjesszenek elő.
A haláleseti kedvezményezett rendelés kifejezetten pozitív célt szolgálhat, azonban alkalmas lehet a joggal való visszaélésre is. Fabó Tibor a kedvezményezett nevezés "kapcsán olyan szabályozást tartana kívánatosnak, amely az öröklési jog Ptk.-ban megfogalmazott szabályaival, intézményeivel összhangban van, a halál esetére szóló örökhagyói rendelkezések kógens alaki szabályai alá esik, és szem előtt tartja a hagyatéki hitelezői igényeket".[50] Adorján Lívia a szabályozás okozta anomáliák megszüntetése érdekében a haláleseti rendelkezést végintézkedésnek minősítené.[51]
Meglátásom szerint a szabályozás hiánya mind a túlélő házastárs, esetlegesen a leszármazók, de még inkább a hagyatéki hitelezők szempontjából aggályos, különösen abban az esetben, ha az örökhagyó után kizárólag a pénzintézeti számla maradt hátra. A kötelesrészre jogosultak körén kívül a többi hitelező igényérvényesítése jelen pillanatban erőteljesen kétséges.
Nem elvitatva az örökhagyó jogát, hogy halála esetére vagyona sorsáról rendelkezzék, azonban a hitelezők védelme a bizalmi vagyonkezelésbe került vagyon kapcsán megfogalmazott módosításhoz hasonlóan e jogintézmény szabályozását is indokolttá tenné.
Kézenfekvő megoldásnak mutatkozik a haláleseti kedvezményezett hagyatéki tartozásokért való felelőssége körében a haláleseti rendelkezés folytán hozzá került vagyon tekintetében az örökös vagy legalább a dologi hagyományos felelősségeként azonosítani.
- 187/188 -
Röviden említést kell tennünk a házastársi vagyonközösségbe tartozó vagyonelemekről és azok hagyatéki vagyonba tartozásáról.
A Ptk. kodifikációja során - figyelembe véve a jelentősen megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyokat - a házastársak vagyoni viszonyait merőben új alapokra helyezte.
Elsődleges lehetőségként biztosítja a házasulók és a házastársak közötti vagyoni viszonyok számára a házassági életközösség időtartamára házassági vagyonjogi szerződéssel történő rendezés lehetőségét,[52] amely egyben az öröklési kérdéseket is nagyban megkönnyítheti. Amennyiben a felek ezen rendelkezési jogukkal nem kívánnak élni, úgy a jogszabály rendeli alkalmazni a házassági életközösség időtartama alatt a házastársi vagyonközösség törvényes vagyonjogi rendszerét.[53]
A törvényes rendszer a házasság megkötésével ipso iure jön létre, ahhoz semmilyen további jogcselekmény, jognyilatkozat nem szükséges. Tipikus esete, amikor a házasság fennállása alatt megszerzett ingatlan kizárólag az egyik házas fél nevére kerül, ez esetben azonban a házastárs ingatlannyilvántartáson kívüli tulajdonosnak minősül.
Ha a házastársak között a házasság megkötését megelőzően élettársi életközösség állt fent, az életközösség kezdetétől hatályosul a törvényes vagyonjogi rendszer.[54]
A házastársi vagyonközösség megosztását a házastársnak a hagyatéki eljárásban kell kezdeményeznie, megjelölvén azt, hogy álláspontja szerint a hagyatékban fennálló mely vagyonelemek vonatkozásában áll fenn a házassági vagyonközösség. Sok esetben, különösen, ha a hagyatékban ingatlan vagyon található, a közjegyző nyilatkoztatja a túlélő házastársat, hogy kíván-e vagyonközösség megosztás iránti igényt előterjeszteni. Ennek hiányában a hagyatékot teljes hatállyal adja át.
Ha ilyen jog érvényesítésre kerül, a közjegyző nyilatkoztatja az örökösöket, elismerik-e a túlélő házastárs igényét, és amennyiben erre sor kerül, valamint egyéb öröklési vita nem áll fenn, megállapítja, hogy a hagyatékba tartozó vagyonból mely tartozik házassági vagyonközösség címén a túlélő házastárs vagyonába és intézkedik a szükséges nyilvántartásokban történő átvezetés felől.
Abban az esetben, ha az örökösök a házastársi vagyonközösség iránti igényt nem ismerik el, úgy a közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal adja át és felhívja a túlélő házastársat a tulajdonjog megállapítása iránti per megindítására és a perindítás tényének igazolására. Ha a túlélő házastárs a perindításra nyitva álló határidőt elmulasztja az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá válik.
- 188/189 -
Talán a köztudatban leginkább ismert az a töretlen gyakorlat, amely szerint az életbiztosítási szerződés biztosítási összege kedvezményezett nevezés esetén nem tartozik a hagyatékhoz. [55] A biztosítási összeg a biztosítási szerződés alapján illeti meg a jogosultat.
El kell különítenünk öröklési jogi szempontból azt az esetet, amikor az örökhagyó életében maga vált jogosulttá a biztosítási összegre (pl.: nem kockázati életbiztosítás alapján), mert a biztosítási esemény még életében bekövetkezett, azonban a biztosító azt nem fizette ki számára. Ebben az esetben a biztosítási összeg még az örökhagyó követelése lesz, így az örökhagyó hagyatékába tartozik.[56]
Más a helyzet abban az esetben, ha a biztosítási esemény a biztosított halála, ebben az esetben a biztosítási összegre a kedvezményezett lesz jogosult. A kedvezményezett a szerződésben megnevezett személy, vagy bemutatóra szóló kötvény kiállítása esetén annak birtokosa, ilyen személyek hiányában, vagy ha a kedvezményezett megnevezése nem volt érvényes a biztosítási esemény időpontjában, a biztosított vagy örököse.[57]
Következetes bírói gyakorlat szerint: "[h]a az életbiztosítási szerződés kedvezményezettjének a biztosított örökösét kell tekinteni, az örökös nem az örökösi, hanem kedvezményezett minőségénél fogva - vagyis közvetlenül az életbiztosítási szerződés alapján - tarthat igényt a biztosítási összegre. Ez az összeg nem tartozik a hagyatékhoz, így a hagyatéki hitelezők arra nem támaszthatnak igényt".[58] Mint arra Tőkey Balázs rámutat: "[e]z egyébként abból is következik, hogy a biztosítási összeg sosem képezte az örökhagyó vagyonának részét, márpedig a hagyaték részét csak olyan jogosultság vagy kötelezettség képezheti, amely korábban az örökhagyó vagyonába tartozott."[59]
A balesetbiztosítási szerződés azon esetében ahol a biztosítási esemény a biztosított baleset miatt bekövetkező halála a Ptk. 6:486.§ (1) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó utaló szabály rendelkezéseire figyelemmel a balesetbiztosítási szerződés biztosítási összege ebben az esetben sem képzi részét a hagyatéknak.
Tekintettel arra, hogy a nyugdíjjogosultság az örökhagyót nem polgári jogi jellegű jogosultságként, hanem a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 19997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) szabályai szerint illeti meg, így jogutódlás e körben fel sem merül.
Más a helyzet az örökhagyó halálának hónapjában esedékessé vált, azonban ki nem fizetett nyugellátás tekintetében. A Tny. biztosítja az örökhagyó halála esetén fel nem
- 189/190 -
vett nyugellátás - ide értve a tizenharmadik havi nyugdíj - összegének a felvételét. A felvételre jogosultság tekintetében a jogszabály sorrendiséget állapít meg: elsődlegesen az örökhagyóval közös háztartásban együtt élt házastárs, majd a gyermek, az unoka, a szülő, a nagyszülő és végül a testvér számára, ezek hiányában pedig az örökös számára a halál napjától vagy a hagyatéki végzés jogerőssé válása napjától számított egy éven belül.[60]
Hasonlóan a biztosítási jogviszonyhoz, a felvételre alapot adó jogszabályi felhatalmazás nem azonosítható az öröklés fogalmával, a fel nem vett nyugellátás összege nem lesz a hagyaték része.
Éppen ezért vitatható az a közjegyzői gyakorlat, amely a fel nem vett nyugellátást, illetve egyéb társadalombiztosítási ellátást a hagyatékátadó végzésben részletezett hagyatéki vagyon részeként adja át az örökösnek, illetve abban az esetben, ha a hagyaték tárgyát csak a nyugdíj, illetve egyéb társadalombiztosítási ellátás képezi, ez esetben öröklési bizonyítványt állít ki az örökös részére.[61]
Tny. fent hivatkozott rendelkezéséből kifolyólag álláspontom szerint az utolsó havi nyugdíj vonatkozásában házastárs részéről a vagyonközösségi igény érvényesíthetőségének kérdése[62] azért nem bír relevanciával, mert a jogszabály erejénél fogva elsődlegesen a túlélő házastárs jogosult a fel nem vett nyugellátás összegének felvételére, aki nyilvánvalóan ilyen vagyonközösségi igényt nem fog előterjeszteni.
Szintén egyértelmű a kép a magánnyugdíjpénztári megtakarításokkal, hiszen az ezeket szabályozó a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mnytv.) rendelkezése szerint a pénztártag felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén a pénztár egyösszegű kifizetést teljesít a kedvezményezett részére. [63]
A törvény expressis verbis kimondja, hogy a pénztártag halála esetén az egyéni számla a hagyatékának nem része. A tag a halála esetére természetes személy kedvezményezettet jelölhet a belépési nyilatkozaton, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban (haláleseti kedvezményezett).[64]
Ha a pénztártag a felhalmozási időszakban halálozik el, a kedvezményezett az egyéni számla kizárólagos tulajdonosává válik.[65]
Járadékszolgáltatásra irányuló szerződés esetén a járadékos pénztártag halála következtében az egyéni számláján maradó összeg a kedvezményezettet, annak hiányában pedig az örököst illeti meg.[66]
- 190/191 -
Önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tagság keretében igénybe vehető szolgáltatásoknál (nyugdíjpénztár, önsegélyező pénztár, egészségpénztár, egészség- és önsegélyező pénztár) a tag halála esetén az egyéni számla a hagyatékának szintén nem része. A tag a halála esetére az alapszabályban foglaltak szerint természetes személy kedvezményezettet jelölhet a belépési nyilatkozaton, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban (haláleseti kedvezményezett).[67]
Ha azonban a pénztártag kedvezményezettet nem jelölt meg, vagy a kijelölés hatályát veszítette, akkor kedvezményezettnek a tag természetes személy örökösét kell tekinteni örökrésze arányában azzal, hogy örökös hiányában az egyéni számlán lévő összeg a pénztárra száll és azt a pénztár fedezeti tartalékán a tagok egyéni számlája és szolgáltatási tartalékok javára a jóváírás időpontjában fennálló egyenlegek figyelembevételével kell elszámolni.[68]
A lakás-előtakarékossági szerződés lényege szerint olyan betét- és hitelszerződés, amelyben a lakás-előtakarékoskodó arra kötelezi magát, hogy befizetésekkel meghatározott összeget a lakástakarékpénztárnál betétként leköti, illetve elhelyezi, a lakástakarékpénztár pedig kötelezettséget vállal arra, hogy lakáscélú kölcsönt (a továbbiakban: lakáskölcsön) nyújt a lakás-előtakarékoskodó, illetve a cselekvőképes kedvezményezett kérésére.[69]
A szerződést megkötheti természetes személy saját nevében, saját maga javára vagy teljesen, illetve korlátozottan cselekvőképes természetes személy az általa megnevezett, természetes személy Ptk. szerinti közeli hozzátartó, mint kedvezményezett javára; gyám, eseti gondnok, alapítvány, természetes személy, egyesület, egyházi jogi személy és helyi önkormányzat, a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermek, mint kedvezményezett javára, életkezdésének elősegítése céljából.[70]
Az előzőekben látottakhoz hasonlóan ennél a megtakarítási formánál természetes személy lakás-előtakarékoskodó halála esetén, ha a szerződésen kedvezményezetti jelölés áll fenn, a lakás-előtakarékossági szerződésen elhelyezett betét és kamatai nem tartoznak az elhunyt lakás-előtakarékoskodó hagyatékához, azok felett a szerződés folytatására a kedvezményezett a hagyatéki eljárás lefolytatásától függetlenül rendelkezhet.[71] Ebben az esetben a kedvezményezett, annak szülői felügyeletét gyakorló szülője, gyámja, gondnoka, kedvezményezett hiányában az örököse a jogutóddal megszűnt szerződő fél helyébe léphet.[72]
- 191/192 -
A tartási, életjáradéki szerződéssel elidegenített vagy öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgyak nem tartoznak az örökhagyó hagyatékához. Ezekről a tartási, életjáradéki szerződés jogosultja, az öröklési szerződés örökhagyója egyoldalúan a szerződés hatálya alatt nem tud rendelkezni.
Az 1959-es Ptk., figyelemmel a szerződések visszterhes jellegére ezeket a kötelesrész alapjának számításánál figyelmen kívül hagyta. A Ptk. a szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzászámítani rendeli az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét,[73] így szüntetve meg azt az igazságtalan helyzetet, amikor a szerződések jogosultja a szerződéskötést követően rövid idővel elhalálozott.
Eseti döntésben mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy az örökhagyó halála után alkotott jogszabályban biztosított kárpótlás nem tartozik az örökhagyó hagyatékához.[74]
A releváns ítéleti tényállás szerint az 1990-es évek elején a Német Szövetségi Köztársaságban jogszabály jelent meg, amely a nemzetiszocialista uralom alatt jogtalanul elvett vagyontárgyakért kárpótlást biztosított a sérelmet szenvedett személyeknek, illetőleg jogutódaiknak. E jogszabály alapján - az ott meghatározott körben - az örökhagyó édesapjának a jogutódai kárpótlásra tarthatnak igényt: a nevezett ugyanis Németországban 1937-ben egy közös tulajdonban álló ingatlanon szanatóriumot üzemeltető közkereseti társaság tagja volt, és 1939-ben fosztották meg a vagyonától. Az örökhagyó apai oldalági rokona 1992-ben öröklési bizonyítvány kiállítását kérte az illetékes közjegyzőnél annak tanúsítására, hogy ő az örökhagyó egyedüli apai ági nagyszülői leszármazója, és így törvényes örököse, majd az öröklési bizonyítvány alapján a Német Szövetségi Köztársaságban kárpótlás iránti igénnyel lépett fel, mint az örökhagyónak a jogutóda.
A Legfelsőbb Bíróság döntésében rámutatott: minden állam maga határozza meg, hogy a korábbi történelmi korszakokban meghozott állami intézkedésekkel okozott sérelmekért milyen feltételek mellett ad kárpótlást. Az erről szóló jogszabályok szabályozzák azt is, hogy a sérelmet szenvedett személy korábban bekövetkezett halála esetére a kárpótlásra kik: meghatározott hozzátartozói kör vagy a polgári jogi jogutódlás szabályai szerint jogutódnak minősülő személyek jogosultak. Az adott esetben tehát a jogerős ítélet alapján a német bíróság dönt majd abban a kérdésben, hogy a kártérítésre vonatkozó német jogszabály rendelkezéseihez képest ki jogosult az igényérvényesítésre.
- 192/193 -
The loss of a loved one always has a deep impact on the living relatives. After the mourning of such a loss, within a short span of time the heirs are required to give an account of the assets to be inherited. Many times, it is at this stage that the heirs are faced with the fact that the deceased had not made the necessary arrangements regarding the succession of the assets, or in some cases many of the assets will actually be removed from the inheritance by way of the law or by the discretion of the deceased. Often these assets bear substantial value resulting in the forfeiture of a right to claim the assets by the heirs or by creditors.
The study focuses on the provisions dealing with inheritance law and the succession inventory, as well as those instances where assets are removed from the inheritance, especially those cases where the death results in the appointment of a beneficiary. With regards to the latter legal institution, the study reviews the judicial practice shaped from the succinct legislation, and the positive and possible negative effects of this legal institution. The study also touches on certain other assets such as the marital community of property; insurance premiums; savings; or the financial support or life annuity received, or the inheritance of those assets that have been arranged for within the framework of a contract of inheritance. ■
JEGYZETEK
[1] Vö: Gai. 2,97.
[2] A hagyatéki eljárás szabályait eredetileg az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. törvénycikk, majd az ennek módosításáról szóló 1927. évi IV. törvénycikk szabályozta. A Hetv. a hagyatéki eljárásról szóló többször módosított 6/1958. (VII. 4.) IM rendeletet (a továbbiakban: He.) váltotta fel. A Hetv. rendelkezéseit a 2010. december 31. után indult hagyatéki eljárásokban kell alkalmazni. [Hetv. 121. §.]
[3] L. PK 262. szám; BH1992. 464. (P.törv.II.20.166/1996.); BH2004. 466. (Pfv.II.22.420/2001.); BH2010. 113. (Pfv.V.21.163/2019.).
[4] Fontos azonban rögzíteni, hogy a bírósághoz fordulás joga sem időben, sem személyi körében nem korlátlan. Az öröklési igények dologi jogi igények, így nem évülnek el, ugyanakkor más öröklési jogcímen keletkező igények (kötelesrész, kötelmi hagyomány, meghagyás) az általános elévülési szabályok szerint évülnek el, amelynek elbírálására az ügy érdemére tartozó ítéletben kerülhet sor. Az öröklési perekben hivatalból vizsgálandó a megfelelő anyagi jogosultság (aktorátus) megléte, az adott igény (pl. végrendelet érvénytelenségének megállapítására) érvényesítésére. Az aktorátus fennállását a bíróságnak minden esetben hivatalból kell vizsgálnia, amelyet az igényt alapító félnek kell igazolnia, erről a bíróság a feleket minden esetben köteles tájékoztatni. Hiánya szintén nem a keresetlevél visszautasítását eredményezi, hanem a kereset elutasításával jár [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237.§ (2) bekezdés, Ptk. 7:37.§ (2) bekezdés].
[5] A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény indokolása.
[6] Hetv. 19.§ (1) bekezdés a)-d) pontok.
[9] Hetv. 6.§ (1) bekezdés c) pontja.
[10] L. részletesen: Hetv. 20. § (1)-(4) bekezdés.
[11] Hetv. 19. § (1)-(3) bekezdés.
[12] Meg kell említeni, hogy a jegyző képviseletében a településnagyság függvényében hagyatéki leltárelőadók végzik e feladatot.
[13] Hetv. 21. §.
[14] L. részletesen: Hetv. 43/A. §, 43/B. §
[15] Anka Tibor: Öröklési jog - hagyatéki eljárás. HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2014. 66. p.
[16] BH1998. 136. (Pfv.V.20.051/1996.).
[17] BH2000. 67. (Pfv.V.23.593/1997.).
[18] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Pp.) 170. § (2) bekezdés a) pontja alapján a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet, amely egy adott vagyontárgy vonatkozásában annak pontos beazonosíthatóságát jelenti, ennek hiányában ugyanis nem hozható végrehajtható ítélet.
[19] Petrik Ferenc: Az öröklés jog általános szabályai. In: Petrik Ferenc (szerk.): Az öröklés joga. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1996. 25. p.
[20] Bacsó Jenő: Általános szabályok. In: Eörsi Gyula - Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1981. 2739. p.
[21] Weiss Emilia: A Ptk. öröklési jogi könyvének koncepciója. Polgári Jogi Kodifikáció 2001/6. 18. p.
[23] Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája. Magyar Közlöny különszám. Budapest, 2003. 129. p.
[24] Vékás Lajos (szerk.) A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Komplex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2013. 987. p.
[25] EBH2006. 1426. (Pfv.IX.22.281/2005.).
[26] BDT2017. 3614. (Gfv.30.193/2015/1.).
[27] Vékás Lajos (szerk.) Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Komplex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2008. 1012-1013. pp.
[28] Vékás 2008, 1014. p.
[29] Tartalmilag azonos rendelkezést tartalmazott a takarékbetétekről és a takarékbetétesek jogairól szóló 1952. évi 9. törvényerejű rendelet 8. §-a is.
[30] Világhy Miklós: Öröklési jog. Tankönyvkiadó. Budapest, 1982. 23. p.
[31] Pfv.V.22.448/1996.; BH2009. 49. (Pfv.II.21.326/2007.).
[32] BH2006. 90. (Gfv.IX.30.167/2005.) Megjegyzendő, hogy a kijelölés konkrét eljárását az egyes pénzintézetek önállóan szabályozzák, jellemzően egy a számlatulajdonos által a pénzintézetnél személyesen megtett egyoldalú nyilatkozat formájában.
[33] BDT2006. 1367. (Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20 214/2004.).
[34] BH1978. 120. (Pest Megyei Bíróság 5.Pf.21.024/1977. - PJD VIII. 241.).
[35] Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.918/2017/8.
[36] BH1992. 174. (P. törv. I. 21 022/1991.).
[37] Pfv.20.693/2020/10.
[38] Szegedi Ítélőtábla Pf.20.634/2019/4.
[39] BDT2008. 1898.
[40] A bankszámlánál lehetséges haláleseti kedvezményezett jelölés értékpapírszámlánál való alkalmazhatóságával kapcsolatos jogértelmező felügyeleti állásfoglalás, https://alk.mnb.hu > tokepiaci > 2009_allfog_toke, (letöltés 2023. 02. 12.). Az állásfoglalás szerint az a tény, hogy a haláleseti kedvezményezett jelölést "a kérdéses - a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 5. §-a (1) bekezdésének 46. pontjában meghatározott és a XIII. fejezetben, illetve a dematerializált értékpapír előállításának és továbbításának módjáról és biztonsági szabályairól, valamint az értékpapírszámla, központi értékpapírszámla és az ügyfélszámla megnyitásának és vezetésének szabályairól szóló 284/2001. (XII. 26.) Korm. rendeletben szabályozott - értékpapírszámla tekintetében e speciális ágazati jogszabályok nem ismerik, az ágazati jogszabályok (lex specialis) és a polgári jog (lex generalis) egymáshoz való viszonyából fakadóan a Felügyelet álláspontja szerint nem jelenti azt, hogy az ismertetett - a polgári jog öröklésre vonatkozó (Ptk. Ötödik rész) rendelkezéseinek alkalmazhatósága alóli kivételt jelentő - különleges szabályozás analógia útján alkalmazható lenne az értékpapírszámlára is. Az értékpapírszámla egyenlege a számlatulajdonos halála esetén az öröklési jog szabályai szerint az örökhagyó hagyatékához tartozó vagyon, melyre - azt lehetővé tévő külön törvényi rendelkezés hiányában - érvényesen nem tehető haláleseti kedvezményezetti rendelkezés, azaz az értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapírok a számlatulajdonos ilyen megbízása alapján jogszerűen nem vonhatók ki a hagyatékból."
[41] Vékás Lajos (szerk.) A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal Komplex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2013. 987. p.
[42] Tőkey Balázs: Öröklési jog - Általános szabályok. in: Csehi Zoltán (főszerk.) - Bodzási Balázs-Tőkey Balázs (szerk.): 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről kommentárja. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2021. 2323. p.
[43] Fabó Tibor: Öröklési jog - Általános szabályok, in: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja IV. kötet. Opten Informatikai Kft. Budapest, 410. p.
[44] Vékás Lajos: A végrendelet tartalma. in: Vékás Lajos / Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014. 2412. p.
[45] Ptk. 7:12. §.
[46] Fabó 2014, 410-411. pp.
[47] A gyakorlat egyértelműen a kötelesrész alapjához számítandóan tekint az ilyen rendelkezés folytán megszerzett juttatásra. A kötelesrész alapjába a haláleseti rendelkezéssel érintett összeg is beletartozik, a kedvezményezett a kötelesrész iránti igénynek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért felel.
[48] A Ptk. 7:25. § (2) és (3) bekezdései alapján örökös az, akinek az örökhagyó hagyatékát, annak meghatározott hányadát vagy részét juttatja. Kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét kitevő egy vagy több meghatározott vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell. A haláleseti kedvezményezett rendelés következtében a számlaegyenleg azonban kikerül a hagyatékból, annak megszerzője nem tekinthető örökösnek.
[49] Tőkey Balázs: A Ptk. bizalmi vagyonkezelési szabályainak 2017-es módosításáról. Polgári jog (online) 2018/1.
[50] Fabó 2014, 411.p.
[52] Ptk. 4:34. § (1) bekezdés.
[53] Ptk. 4:34. § (2) bekezdés.
[54] Ptk. 4:35. § (1) bekezdés.
[55] Vladár Gábor: Alapfogalmak. In: Szladits Károly (főszerk.): Magyar Magánjog. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata. Budapest, 1939. 3. p. Megjegyzést érdemel, hogy Vladár a (biztosítási) kötvényt azonban a hagyatékba tartozónak tekinti, "ha bemutatóra szól és a biztosított halálakor annak birtokában van."
[56] Sőth Lászlóné: Öröklési jog - Általános szabályok. In: Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2007. 598. p.
[57] Ptk. 6:478. § (1) bekezdés.
[58] BH1985. 263. (P. törv. II. 20.860/1984.).
[59] Tőkey 2021, 2324. p.
[60] Tny. 83. § (2) bekezdés.
[62] Anka Tibor: Szokatlan vagyontárgyak a hagyatékban. Közjegyzők Közlönye 2006/6. 4. p.
[63] Mnytv. 28. § (1) bekezdés.
[64] Mnytv. 29. § (1) bekezdés.
[65] Mnytv. 29. § (7) bekezdés.
[66] Mnytv. 30/A. § (2) bekezdés.
[67] Az Önkéntes- Kölcsönös Biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öptv.) 16/A. § (1) bekezdés.
[68] Öptv. 16/A. § (7) bekezdés.
[69] A lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Lptv.) 7. § (1) bekezdés.
[70] Lptv. 6. § (1) bekezdés.
[71] Lptv. 9. § (6) bekezdés.
[72] Lptv. 9. § (2) bekezdés.
[73] Ptk. 7:80. § (4) bekezdés.
[74] BH1999. 23. (Pfv.V.20.834/1997.).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző mesteroktató, SZTE Állam- és Jogtudományi Kar .
Visszaugrás
