Fenti kérdésekre a válasz egyszerűnek tűnik, a vonatkozó jogszabályok, [Ptk. 560. § (1) bekezdés c) pont; Ptk. 598. §; He. 87. § (1) bekezdés b) pont; He. 87. § (1) bekezdés c) pont; 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet 29.; 2003. évi LX. tv. 157. § (1) bekezdés d) pont; 1997. évi LXXXI. tv. 83. § (2) bekezdés; 1997. évi LXXXII. tv. 29. §), illetve a Legfelsőbb Bíróság Pk. 75. számú idevonatkozó állásfoglalásának ismeretében. Azonban az alább kifejtendők szerint időszerű fenti kérdésekkel bővebben foglalkozni, mivel a hagyatéki eljárásokat lefolytató közjegyzők gyakorlata nem egységes ezen kérdésekben, amit bizonyít az a tény is, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Elnöke 2005. november 29-én körlevelet intézett a közjegyzőkhöz e tárgyban az egyik biztosító intézet panasza folytán. Ugyanakkor számos hagyatéki eljárásban érdekelt örökös igényli a közjegyző közreműködését az örökhagyó esetleges életbiztosításának felderítése, valamint az örökhagyót illető, de általa fel nem vett utolsó havi nyugdíj, - TB ellátás megszerzése érdekében.
Az első kérdés az, hogy hagyaték tárgyát képezi-e az életbiztosítási összeg?
Erre a választ a Ptk. 560. § (1) bekezdés c) pontja, valamint az ezt értelmező a Legfelsőbb Bíróság Pk. 75. számú Állásfoglalása tartalmazza, melynek lényege az, hogy nem.
Idevonatkozóan idéznem kell a Ptk. 560. §-ához fűzött magyarázatban foglaltakat, melyek szerint előfordulhat az, hogy a biztosítóval szerződő fél az életbiztosítási szerződések kapcsán a kedvezményezett személyét illetően nem rendelkezik és nem állítottak ki bemutatóra szóló kötvényt sem. Ilyenkor is kell lennie kedvezményezettnek, tehát olyan személynek aki jogosult a biztosítási összeg felvételére. A törvény rendelkezése szerint a kedvezményezett a szóban lévő esetben a biztosított örököse. Ilyenkor tehát a törvény rendelkezése mintegy tartalmává válik az életbiztosítási szerződésnek, minthogy pótolja a biztosítási összeg felvételére jogosult személy hiányzó kijelölését.
Ebből az is következik, hogy a biztosítási összeg nem része a hagyatéknak, nem vehető fel a hagyatéki leltárba és nem adható át hagyatékként az örökösnek. A biztosítási összegre az örökhagyó esetleges hitelezői nem tarthatnak igényt. Az örökösi minőség csupán a kedvezményezett személyének meghatározója. A biztosítási összeg felvételére való jogosultság alapja ilyen esetben is az életbiztosítási szerződés, melynek kedvezményezettje az örökös.
Előbbiekből folyóan felmerül, hogy a biztosító hogyan szerezhet megbízható tudomást a kedvezményezett örökös, vagy örökösök személyéről, illetve öröklési részesedésük arányáról, mivel csak ezen adatok birtokában teljesítheti a biztosítási szerződésben rögzített kötelezettségét.
Az érvényben lévő jogszabályok szerint a biztosított örökösének/örököseinek személyét és az öröklési részarányát, a biztosított hagyatéki eljárása során hozott jogerős hagyatékátadó végzés, illetve vita esetén a bíróság jogerős határozata igazolhatja. Hagyatéki eljárás hiányában pedig a közjegyző részéről a He. 87. § (1) bekezdés b) pontja 2. fordulata alapján (a közjegyző öröklési bizonyítványt állít ki, ha nincs hagyatéki vagyon, de az örökös vagy más érdekelt az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdekét valószínűsíti) az örökös/örökösök kérelmére kiállított öröklési bizonyítvány tanúsítja.
A közjegyzői eljárások során hozott hagyatékátadó végzések azonban nem minden esetben alkalmasak az örökös/örökösök személyének és öröklés arányainak igazolására. Itt elsősorban arra az esetre gondolok, ha a végrendeleti örökös nem általános örökös és a végrendelet csak meghatározott hagyatéki vagyontárgyakra vonatkozik, melyek kimerítik az örökhagyó teljes vagyonát.
Nyilvánvaló, hogy ilyen hagyatékátadó végzés nem igazolja a biztosított után általános öröklésre hivatottak személyét és öröklési arányait, mikor is az érdekeltek kérelmére az életbiztosítás összeg tekintetében öröklési bizonyítvány kiállítása válik szükségessé, mivel kapcsolatban viszont az a probléma merül fel, hogy az öröklési bizonyítvány tartalmával a már meghozott hagyatékátadó végzés kiegészítendő-e vagy külön új intézkedésként kell-e öröklési bizonyítványt kiállítani és ez lehetséges-e a biztosított hagyatéki eljárásában, vagy ezzel kapcsolatban egy újonnan iktatott hagyatéki eljárást kell-e indítani.
A közjegyzőnek az életbiztosítási összeg kifizetésével kapcsolatos eljárása kapcsán külön problémát jelent még az, hogy a biztosító intézetek álláspontja szerint az életbiztosítási összeg közjegyzői munkadíj megállapítása szempontjából nem vehető figyelembe.
Ezzel kapcsolatban nem jelent problémát az, hogy ha az örökösök már meghozott olyan egyértelmű hagyatékátadó végzéssel bizonyítják öröklési jogosultságukat, melyben az életbiztosítási összeg nem szerepel.
Azonban abban az esetben, ha az életbiztosítási összeggel kapcsolatban az örökösöknek öröklési jogosultságát öröklési bizonyítvánnyal kell igazolni, ez a fentebb kifejtettekből következően csakis hagyatéki eljárás során hozott öröklési bizonyítvánnyal lehetséges, amiért viszont a közjegyzőt a 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet 29. §-a szerinti munkadíj illeti meg.
Még egy a biztosító intézetek által felvetett problémára kell hivatkoznom, mely probléma abban merül fel, hogy a biztosító intézetek a biztosítási titokra való tekintettel a biztosítási törvény a 2003. évi LX. tv. 157. § (1) bekezdésében d) pontja ellenére nem hajlandók a hagyatéki ügyben eljáró közjegyzőt tájékoztatni a tekintetben, hogy a biztosított rendelkezett-e életbiztosítási szerződéssel és mi annak a tartalma.
Ennek a kérdésnek a megválaszolását az teszi szükségessé, hogy a hagyatéki eljárások kapcsán nagyon sok esetben az örökösök azzal az igénnyel lépnek fel a közjegyzővel szemben, hogy a hagyatéki eljárás kapcsán derítse fel, miszerint az örökhagyó rendelkezett-e életbiztosítási szerződéssel vagy sem, és annak mi a tartalma. Több esetben a gyakorlatomban is előfordult, amikor ilyen kérések teljesítése elől elzárkóztam, az örökösök emiatt hivatali kötelességem megszegésével vádoltak arra hivatkozással, hogy a közjegyző kötelessége az örökhagyó hagyatékának teljes felderítése.
Tagadhatatlan az, hogy az örökösök idevonatkozó igénye kapcsán életszerű volna az örökösök érdekében az életbiztosítási szerződések felderítése, viszont ha szó szerint értelmezzük az eddig kifejtetteket, akkor erre nincs törvényes lehetősége a közjegyzőnek, tekintettel arra, hogy az életbiztosítási összeg nem képezi a hagyaték tárgyát.
Előbb részletezettek összegezéseként megállapítható, hogy az életbiztosítási összeg - ideértve a balesetbiztosítás alapján halál esetére kifizetendő összeget is - más kedvezményezett kijelölése hiányban olyan az örököst vagy örökösöket illető, de hagyaték tárgyát nem képező követelés, ami az örökhagyó halála időpontjával válik esedékessé és aminek igazolására elsősorban a közjegyző, vita esetén pedig a bíróság hivatott.
Ami a második kérdést illeti - vagyis, hogy hagyaték tárgyát képezi-e a nyugdíj -, arra a válasz szintén nemleges.
Ugyanis a Ptk. 598. §-ához fűzött magyarázat 6. pontjában foglaltak szerint "mind azon jogok és kötelezettségek, melyek nem polgári jogi jellegűek, nem az öröklési jog szabályai szerint szállnak át, hanem külön jogszabály rendelkezései alapján illetik meg a jogosultat. Így pl. a társadalombiztosítási jogszabályok határozzák meg, hogy az örökhagyó halála folytán ki jogosult nyugdíjra, járadékra, vagy egyéb ellátásra."
Előbbi okfejtés nyomán egyes közjegyzők részéről szakmai megbeszéléseken olyan nyilatkozatok is elhangzottak, hogy a nyugdíj átadása iránt a közjegyzőnek nem kell a hagyatéki eljárásban intézkedni.
Azonban ekkor felmerül az a kérdés, hogy az idevonatkozó hagyatéki eljárási szabály a He. 87. § (1) bekezdés c) pontja mit ért a hagyaték tárgyát képező nyugdíj alatt?
Erre a válasz az, hogy különböztetni kell az örökhagyót illető nyugdíjra való jogosultság öröklése, valamint az örökhagyó halála miatt fel nem vett nyugellátás között.
Ugyanis a nyugdíj felvételére való jogosultság az örökhagyó halála időpontjában megszűnik, ezért a további nyugdíj folyósítása iránti jog nem képezheti hagyaték tárgyát, ugyanakkor az örökhagyót halála időpontjáig megillető, de általa még fel nem vett nyugdíj és egyéb társadalombiztosítási ellátás viszont a hagyatékhoz tartozik. Az utóbbiakra vonatkozóan a He. 87. § (1) bekezdés c) pontja úgy intézkedik, hogy öröklési bizonyítványt kell kiállítani az örökös kérelmére, ha csak az örökhagyót megillető társadalombiztosítási ellátás (nyugdíj, segély, járadék) a hagyaték tárgya, amivel összhangban áll az 1997. évi LXXXI. tv. 83. § (2) bekezdés azon intézkedése, mely az örökhagyó halála esetén fel nem vett nyugdíj ellátás összegének felvételét biztosítja az örökösök részére a hagyatéki végzés jogerőssé válása napjától számított egy éven belül.
Ugyanakkor az imént hivatkozott jogszabály, vagyis az 1997. évi LXXXI. tv. 83. § (2) bekezdésének azon intézkedése, miszerint "a jogosult (örökhagyó) halála esetén a fel nem vett nyugellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ennek hiányában az örökös veheti fel" - nem zárja ki a hagyatéki vagyon köréből ezen általában 100 000 Ft-ot el nem érő nyugellátási összegeket, mivel ezen összegek eleve az örökhagyót illették meg, tehát az örökhagyót és nem pedig az örökhagyó örököseit megillető követelésnek minősülnek, így nem téveszthetők össze a fentiekben tárgyalt életbiztosítási összegekkel, melyek jogosultjai kedvezményezettként, nem pedig öröklési jogon tarthatnak igényt ezen összegekre.
A hagyatéki eljárásban kialakult közjegyzői gyakorlat szerint az örökhagyó által fel nem vett nyugellátást, illetve egyéb társadalombiztosítási eljárást a közjegyző hagyatékátadó végzésben részletezett hagyatéki vagyon részeként adja át az örökösnek, illetve abban az esetben, ha a hagyaték tárgyát csak a nyugdíj, illetve egyéb társadalombiztosítási ellátás képezi, ez esetben öröklési bizonyítványt állít ki az örökös kérelmére a He. 87. § (1) bekezdés c) pontja alapján. (A közjegyző öröklési bizonyítványt állit ki, ha csak az örökhagyót megillető TB-ellátás, nyugdíj, segély, járadék stb. a hagyaték tárgya.)
Ezen kérdés kapcsán foglalkozni kell még a magán-nyugdíjpénztárakkal kötött szerződések alapján az örökhagyó halála esetén kedvezményezettek részére kifizetendő összegekkel is, melyek az életbiztosítási összegekkel azonos elbírálás alá esnek, az idevonatkozó 1997. évi LXXXII. tv. 29. §-ában foglaltakból kitűnően, miért is ezekre az életbiztosítási összegekkel kapcsolatosan elmondottak vonatkoznak.
Befejezésként arra a kérdésre szeretnék még válaszolni, hogy mi késztetett a címben szereplő két kérdés együttes megválaszolására, illetve mi a két kérdés közötti kapcsolat. Erre válaszom az, hogy mindkét probléma közjegyzői eljárási megoldása a He. 87. §-ában található, a fentiekben bővebben kifejtettek szerint, azonban soha sem felejtsük, hogy a kettő között nincs összefüggés, mivel az egyik, vagyis az életbiztosítási összeg az örököst saját jogán, míg a másik, az örökhagyó által fel nem vett nyugdíj pedig az örökhagyó jogán a hagyatékhoz tartozó követelés fejében - illeti meg. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Örkényi Éva közjegyző, Salgótarján
Visszaugrás
