https://doi.org/10.51783/ajt.2023.3.02
A házassági vagyonjog szabályozása két nagy részre osztható: a szerződéses házassági vagyonjogra, és az ennek hiányában érvényesülő törvényes vagyonjogi rendszerre. E két jogintézmény egymástól merőben más értékeket helyez előtérbe, és a célközönségük is eltérő. A törvényes vagyonjogi rendszer adta garanciákról való lemondást jelenti azonban a személyre szabott szabadságot nyújtó és a felek önrendelkezési jogát kiteljesítő házassági vagyonjogi szerződés. Modernnek és felvilágosultaknak, az anyagi helyzetüket és céljaikat pontosan ismerőnek tűnhetnek azok a házaspárok, akik polgári jog adta lehetőségükkel élve vagyoni viszonyaikat a jövőre nézve házassági vagyonjogi szerződéssel rendezik. E szerződések megkötése esetén a házastársaknak azonban tisztában kell lenniük még egy aspektussal, mégpedig azzal, hogy a házasságban a kenyérkereső-otthonteremtő feladatmegosztás szerint élnek, vagy az életközösségükkel járó feladataikat a társadalmi nemi szerepeiktől eltérően, modern dolgozó feleségként és gondoskodó házias férjként élik-e, ugyanis ennek pontos ismeretében lehetnek csak abban a helyzetben, hogy a számukra legelőnyösebb, legcélravezetőbb házassági vagyonjogi intézményt választják. Tanulmányomban azt járom körül, hogy milyen hatással van a házastársak egyenjogúságára az, ha a felek a fenti körülményt nem mérlegelik kellő súllyal, és milyen hatással van ez a jövedelemszerzésben éppen társadalmi nemi szerepe miatt hátrányos helyzetben lévő nőre. E kérdések eredményes megválaszolása érdekében röviden bemutatom a házastársak egyenjogúsága elvének mibenlétét, vázolom a hazai házassági vagyonjogi szabályozás rendszerét, a nők társadalmi szerepváltozásának fontosságára a gender mint társadalmi nem jelenségével kapcsolatos legújabb irányzatok bemutatásával hívom fel a figyelmet, és e három témakör ismertetését követően fogalmazom meg a következtetéseimet.
- 19/20 -
Az elmúlt évszázad(ok)ban a nők társadalomban betöltött szerepe sokkal gyorsabban változott, mint a férfiaké.[1] A hagyományos szerepek szerint a családban a férfi a kenyérkereső, a női pedig a háztartással és a gyermekek nevelésével kapcsolatos feladatokat látja el. Napjaink nyugati társadalmaiban az oktatás, a karrierlehetőségek és a legtöbb munkakör betöltése elérhető nemtől függetlenül, azonban a nőkkel szemben a mai napig gyakori társadalmi elvárás a karrier háttérbe helyezése a gyermekneveléssel szemben, a munkával töltött órák mellett a háztartásban végzett munka elvégzése. Ez az összetett dolgozó anya szerepkör eredményezheti, hogy a nőknek általánosságban kevesebb idejük jut a karrierük építéséhez szükséges kapcsolatok kiépítésére és szakmai fejlesztésre,[2] így a nők társadalmi szerepe magában hordozhatja a gyengébb jövedelemszerző képesség kockázatát.
Habár jelen tanulmánynak nem célja a nők munkaerőpiaci és egyéb társadalmi egyenlőtlenségeinek részletes szociológiai ismertetése, a téma jogi megközelítéséhez elengedhetetlen rámutatni arra, hogy a KSH adatai szerint a gyermekgondozással járó feladatok többsége még napjainkban is inkább a nőkre hárul, hiszen a gyermekgondozási távolléten lévők 98%-a nő, vagyis 2018-as adatok alapján az ellátások igénybevételéből arra következtethetünk, hogy a férfiak csupán 2%-a vállalja a gyermeke gondozását és az ezzel járó munkahelyi távollétet. Bár az apa is igénybe veheti a különböző gyermekgondozási támogatásokat, erre csak ritkán kerül sor.[3]
Tény az is, hogy a szülési szabadság lejárta után a nők munkába történő visszatérése nagyon ritka, mert a legfeljebb egy évig távol lévők aránya is csak 4,8%. Gyermekgondozás miatti tartós távollétet hazánkban a 18-64 éves nők 63%-a (1 millió 929 ezer fő) vett valaha igénybe, egyharmaduk több mint öt évig volt távol a munkájától, ennek következtében a nők hosszabb munkaerőpiaci távollétét ellentételezi a magasabb arányú férfifoglalkoztatás. A téma szempontjából fontos adat az is, hogy a gyermekgondozási feladatok ellátása a férfiaknak csupán 6,3%-át befolyásolja a munkavállalás terén, azonban a nők közül minden negyedik számolt be ilyen jellegű hatásról. Tovább árnyalja a nők foglalkoztatásáról alkotott képet, hogy a nők heti átlagos ledolgozott munkaóráinak száma az EU tagállamainak átlagában 33,7 óra, míg Magyarországon 38,9 óra, a részmunkaidőben dolgozó nők uniós aránya 31,5%, míg hazánkban csak 6,1%, amely a harmadik legalacsonyabb az Unión belül. Ebből az következik, hogy a nők munkában töltött teljes ideje Magyarországon hosszabb, mint számos nyugat-európai országban, ahol lényegesen elterjedtebb a részmunkaidős foglalkoztatás.[4]
Tekintettel arra, hogy a dolgozat a témát jogi szempontból járja körül, a téma átfogó szociológiai vonatkozásainak ismertetése nélkül az imént vázolt adatok alapján
- 20/21 -
is kijelenthető, hogy hazánkban még mindig jelen van az a fajta patriarchális családmodell, melyben a feleség nem jut a férjéhez hasonlóan jövedelmező álláshoz, gyermekeik felnevelése érdekében gyakran kell megszakítania kereső tevékenységét, vagy csak részmunkaidőben végezni azt, s általában a nők sokkal több munkát végeznek a háztartásban és a gyermekek körül, mint a férfiak.[5]
A nemek közötti egyenlőség megteremtésének egyik eszköze egyértelműen a társadalomban gyökerező nő-férfi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák megszüntetése. Ennek alapja megjelenik a hazai és nemzetközi jogalkotásban is. A nemek egyenlőségét, a nemi diszkrimináció tilalmát számos nemzetközi emberjogi egyezmény[6] kimondja, sőt az EU bevezette a gender mainstreaming fogalmát is[7], amely a jogalkotási folyamatok olyan (át)szervezését, javítását és fejlesztését jelenti, amely elősegíti a nemek közötti egyenlőség minden szakpolitikai szinten való megvalósulását.[8] A jogalkotási folyamatok során a "nő-kérdés" minden esetben való szem előtt tartása már csak azért is fontos, mert azok a rendelkezések, amelyek nemi hovatartozás szempontjából nem különböztetnek ugyan, ám a nemek fent jellemzett eltérő társadalmi helyzetéből adódóan más-más hatást gyakorolnak a nőkre és a férfiakra, közvetett diszkriminációt valósítanak meg.[9]
A nők társadalomban betöltött szerepének napjainkban is megfigyelhető változása, valamint a genderkérdés időről időre történő felerősödése okán indokolt megvizsgálni, hogy a hazai házassági vagyonjogi szabályozás mennyiben felel meg a modern genderirányzatoknak, azok mennyiben érhetőek tetten a hazai szabályozásban, vagy éppen mennyiben hiányoznak annak szellemiségéből. A hazai házassági vagyonjogi szabályok, így a törvényes vagyonjogi rendszer szabályozása és a szerződéses házassági vagyonjog az elmúlt egy évszázadban nagy változáson ment keresztül. Hogyan értelmezhetjük az egyenjogúság elvét a nők változó társadalmi nemi szerepének és a megváltozott házassági vagyonjogi szabályok tükrében, mennyiben illeszthetők a házassági vagyonjogi szabályok a gender mint társadalmi nemmel kapcsolatban kialakult trendekhez? A tanulmány ezekre a kérdésekre keresi a választ, kifejezetten a nők társadalmi nemi szerepének és a házassági vagyonjog kapcsolatára fókuszálva.
- 21/22 -
Annak vizsgálatához, hogy a hazai házassági vagyonjogban mennyiben jelenik meg a női nem társadalmi szerepe, mennyiben reflektál a jogalkotó a két nem társadalomban betöltött szerepe közötti különbözőségekre, elsőként a nemzetközi egyezmények és az európai unió jogának erre vonatkozó elveit szükséges felvázolni, valamint a jogrendünk alapját képező Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseit szükséges bemutatni.
A férfiak és nők közötti házasságon belüli egyenjogúságának a fontosságára számos nemzetközi egyezmény felhívta a figyelmet, így csupán a legfontosabbakat említve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata,[10] a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya,[11] az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez csatolt Hetedik Kiegészítő Jegyzőkönyv.[12] Természetesen az unió jogában is megjelennek a férfiak és nők, így házastársak egyenlősége, ennek megfelelően az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikke kifejezetten rögzíti a nők és férfiak egyenlőségét.
A triviálisnak tűnő férfiak és nők közötti egyenjogúság a házasságon belül azonban napjainkban is aktuális, nem teljesen megoldott kérdés,[13] jelzi ezt az is, hogy az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése még 2007-ben ajánlásban hívta fel a figyelmet arra, hogy polgári jogi kérdésekben, így a házasság, házassági vagyonjog tekintetében továbbra is figyelmet kell fordítani a férfiak és nők egyenlőségére. Az ajánlás külön kiemeli a nőkre, illetve férfiakra hátrányos családjogi területeket, s ahogyan a férfiak vonatkozásában a szülői felelősség kapcsán érzékel hátrányos megkülönböztetést, úgy a nőkkel kapcsolatban a házasság felbontását követő vagyoni helyzetükben érzékelhető hátrány.[14]
A személyiségképét tekintve keresztény vonásokat mutató Alaptörvény a "Szabadság és felelősség" című részben mondja ki a nemek közötti egyenlőség elvét: "A nők és a férfiak egyenjogúak."[15], amelyet korábbi Alkotmányunk is tartalmazott.
Az Alaptörvény XV. cikkének (5) bekezdése szerint "Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket." A rendelkezés alkotmányos szinten ismeri el, hogy védendő csoportba tartoznak a nők. A nők társadalmi szerepét tekintve a kontextus és a "védi" kifejezés konzervatív felfogást sugall, amelynek lényege, hogy az anyaságra mint elsődleges női feladatra fókuszál, és mint ilyet teszi közpolitikai intézkedések tárgyává.[16] Azt,
- 22/23 -
hogy melyek azok a külön intézkedések, amelyekkel a fenti csoportba tartozókat védi a jogalkotó, szinte felsorolni is nehéz lenne. E körben kiemelendő a 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, amely többek között olyan területeken deklarálja az esélyegyenlőség megteremtésének kötelezettségét, mint a foglalkoztatás, a szociális biztonság és egészségügy, a lakhatáshoz és oktatáshoz való hozzáférés, azonban hatályát nem terjeszti ki a családjogi és a hozzátartozók közötti jogviszonyokra.[17] Ezt a jogalkotó azzal indokolja, hogy e jogviszonyok tekintetében az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülésénél nagyobb érdek fűződik a privátautonómia által védett szféra háborítatlanságához.[18] Megjegyzendő, hogy a korábbi Alkotmányunk antidiszkiminációról szóló része tartalmazott még egy rendelkezést, amely 1989-ben került be az alkotmányba: "Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga."[19]
A nők védendő társadalmi csoportként való definiálását az a jogszabályi rendelkezés is megalapozza, amely értelmében a települési önkormányzatok kötelesek helyi esélyegyenlőségi programot elfogadni, különös tekintettel a nőkre, a mélyszegénységben élők, a romák, a fogyatékkal élő személyek, valamint a gyermekek és idősek mellett.[20]
Látható tehát, hogy az Alaptörvényünktől kezdve az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló jogszabályunkon át, egészen a települési önkormányzatok által megalkotott esélyegyenlőségi programokig, a jogalkotás különböző szintjein a nők egyfajta védendő társadalmi csoportként jelennek meg. Éppen ennek tükrében érdekes annak vizsgálata, hogy a hatályos hazai házassági vagyonjogi szabályozásban - a jogszabályi környezettel összhangban - fellelhető-e és ha igen, milyen formában, a nők védendő csoportként való kezelése.
A házastársak egyenjogúságának elve a magánjogi törvénykönyvünk elején szereplő rendelkezésből is gyökerezik, mert a Ptk. a személyi és tárgyi hatályának meghatározása körében az 1:1. §-ban rögzíti: "E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait." A mellérendeltség és egyenjogúság elvének eszmei alapja a polgári jogegyenlőség, amely a magánautonómia legfőbb garanciája. Az egyenjogúság célja az egyoldalú előnyök, illetve egyoldalú hátrányok kiküszöbölése mindazokban a jogi helyzetekben, amelyekben az előny vagy a hátrány jogilag védendő érdek jelenlétével nem támasztható alá, vagyis ha az nem a ténylegesen gyengébb fél védelmét célozza.[21]
- 23/24 -
A mellérendeltség és egyenjogúság vezéreszméje a családjogi alapelvek között kifejezetten is megtalálható.
A Ptk. Családjogi Könyve (a továbbiakban: Csjk.) családjogi alapelvei között szereplő házastársak egyenjogúságának elve így szól: "a házastársak a házasélet és a család ügyeiben egyenjogúak; jogaik és kötelezettségeik egyenlők."[22] A házastársak egyenjogúsága nem a felek közötti szigorúan vett egyenlőséget, hanem mellérendeltségi viszonyt fejez ki, a jogok és kötelezettségek egyenlőségét.[23] A házastársak egyenjogúsága egyrészt a férfiak és nők egyenjogúságából, másrészt a polgári jogviszonyok mellérendeltség és egyenjogúság vezéreszméjéből ered. Az egyenjogúság követelményét az emberi jogi egyezmények rögzítik, és az az Alaptörvény XV. cikk (3) bekezdésében is megjelenik. Az egyenjogúság elve áthatja a családjogi rendelkezéseket, és az egyes részletszabályokban is megjelenik.
A házastársak egyenjogúságának bemutatása után, fontos azt is meghatározni, hogy mit is értünk házassági vagyonjog alatt. Kőrös András házassági vagyonjog fogalma szerint "a házassági vagyonjog a házastársak egymás közti (belső), valamint harmadik személyekkel szemben fennálló (külső) vagyoni viszonyait szabályozza a házasság időtartamára, illetőleg a házasság megszűnésének esetére. E vagyoni viszonyok körében a jognak választ kell adnia egyrészt arra, hogy mi legyen a házasulók meglévő vagyonának sorsa a házasságkötés után, hogyan alakul a házassági együttélés alatt közösen vagy bármelyik házastárs által külön szerzett vagyon jogi helyzete, miként rendelkezhetnek a házastársak vagyonukkal, milyen részesedési, megtérítési igényeket támaszthatnak egymással szemben a házasság megszűnésekor, másrészt rendeznie kell, hogy a házastársakat milyen jogok illetik és kötelezettségek terhelik harmadik személyekkel szemben (pl. milyen felelősséget viselnek a közösen vagy az egyikük által vállalt tartozásokért). Ezeket az alapkérdéseket az egyes jogrendszerek eltérően válaszolják meg, ennek alapján különböztetjük meg egymástól az egyes vagyonjogi rendszereket."[24] A dolgozat e fogalom alapul vételével kizárólag a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjoggal foglalkozik.[25]
A Csjk. részletes házassági vagyonjogi szabályozással szolgál és a polgári kor házassági vagyonjogához tér vissza: törvényes vagyonjogi rendszerként meghagyta az 1952. óta megszokott vagyonközösség rendszerét, a házassági vagyonjogi szerződés szabályait részletesen kidolgozta.[26]
- 24/25 -
A Csjk. alapján a felek szerződéssel a vagyonközösségtől akár oly mértékben is eltérhetnek, hogy vagyonelkülönítés rendszerét kötik ki egymás közötti vagyoni viszonyaikban, így kérdéses, hogy miként érvényesül, vagy érvényesülhet-e egyáltalán az egyenjogúság elve valamennyi - a vagyonközösség és a vagyonelkülönítés közötti spektrumon mozgó - Csjk. által kiköthető házassági vagyonjogi rendszerben.
A Csjk. a házastársak önrendelkezési jogát kívánja ösztönözni azzal, hogy a házassági vagyonjogi szerződés megkötésének lehetősége kiemelt helyen, a házassági vagyonjogi rendelkezések legelején szerepel. A házastársak közötti vagyoni viszonyokra elsősorban házassági vagyonjogi szerződésük irányadó, és csak ennek hiányában alkalmazhatóak a törvényes vagyonjogi rendszert jelentő vagyonközösség szabályai, vagyis a felek akár a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérően - bizonyos korlátok között - szabadon határozhatják meg a közöttük irányadó vagyonjogi szabályokat.
Az autonómia és az önrendelkezési jog kiemelt érvényesülése a házassági vagyonjogban annak a felfogásnak az eredménye, hogy a házasságot korábban az "egység" jellemezte, a hangsúly azonban lassanként eltolódott, s inkább az kerül előtérbe, hogy a házasságon belül két önálló egyén él együtt. Az individuum jelentőségének növekedése mellett a házasság megkövetel bizonyos mértékű szolidaritást is, amely a gyengébb fél védelmének szükségességét jelenti.[27]
A törvényes vagyonjogi rendszer, vagyis a házastársi vagyonközösség alapján a házastársak közös vagyonába tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek. A házastársak közös vagyonába tartoznak a közös vagyontárgyak terhei és - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - közösen viselik a bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat. A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg.[28] A házastársi vagyonközösség azonban nem teljes, hanem részleges vagyonegyesítés, hiszen a közös vagyon mellett mindkét félnek keletkezhet különvagyona.[29]
A szabályozásból kitűnik, hogy a törvényes vagyonjogi rendszer védi annak a házastársnak az érdekét, aki nem folytat keresőtevékenységet, vagy ha folytat is, jövedelme alatta marad házastársa jövedelmének. A házastársi vagyonközösség a házasfelek közötti szolidaritást tekinti vezérlő szempontnak, és azt a házastársat is részelteti a vagyonszerzés eredményében, aki abban - közvetlenül legalábbis - nem vagy nem a házastársával azonos arányban vett részt. Könnyen belátható, hogy a közös vagyon egyenlő arányú megosztása okán a kevesebb jövedelemmel rendelkező, vagy az ún. "otthonteremtő" szerepet betöltő házastárs számára a vagyonközösség rendszere nagyobb vagyoni védelmet biztosít a többi, szerződéssel kiköthető házassági vagyonjogi rendszerhez képest.
Álláspontom szerint a törvényes vagyonjogi rendszer esetén erőteljesen érvényesül a Csjk. 4:4. § szerinti méltányosság és gyengébb fél védelmének elve, amely kiküszöböli a házastársak, így a férj és feleség között esetleges vagyoni előnyöket és
- 25/26 -
hátrányokat. A gyengébb fél védelme azt a személyt védi, aki helyzeténél, körülményeinél fogva kevésbé képes érdekei érvényesítésére. Azt, hogy egy adott helyzetben ki minősül gyengébb félnek, csak a konkrét helyzet tekintetében lehet megítélni.[30] Az elv illeszkedik azon hagyományos családi modellhez is, melyben a nő a családanya szerepet tölti be, és ha a férjhez hasonló jövedelmi viszonyai vannak is, a gyermekneveléssel otthon töltött évek miatt mind a szakmai előmenetele, mind a jövedelmi viszonyai tekintetében vagyoni szempontból a kiszolgáltatottabb, gyengébb fél pozíciójába kerül.
Ez a jogalkotói hozzáállás, amely - habár a nők biológiai nemével járó hátrányokat az esélyegyenlőség, a társadalmi igazságosság, és a nemek közötti egyenjogúság megteremtésének érdekében kiküszöböli - a tradicionális társadalmi nemhez köthető szerepekből indul ki, ezt tekinti általánosnak, és erre reagálva - mégis ezt a helyzetet rögzítve - alakítja ki a házassági vagyonjogi szabályokat.
A Csjk. házassági vagyonjogi szabályozásának másik alapja a házassági vagyonjogi szerződés, amelynek tartalmával kapcsolatban akként rendelkezik, hogy "a házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell. A felek a házassági vagyonjogi szerződésben vagyonuk meghatározott részei tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki, és eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is, ha az eltérést e törvény nem tiltja."[31] A választott vagyonjogi rendszerrel kapcsolatban a Ptk. a közszerzeményi és a vagyonelkülönítési rendszer mintaszabályait tartalmazza, azonban a felek ezektől a szabályoktól is eltérhetnek. Fontos, hogy a szerződés tartalmát a felek pontosan, részletekbe menően megfogalmazzák, a főszabályok adta kereteket a felek szerződésének kell kitölteni egyedi körülményeiknek, céljaiknak megfelelően.[32]
A házassági vagyonjogi szerződésben a szerződési szabadságnak a korlátait egyrészt a kötelmi jogi rendelkezések, vagyis a szerződés tartalmi korlátait jelentő érvénytelenség szabályai jelentik. Másrészt a házastársak önrendelkezési autonómiájának korlátját a törvény által felkínált vagyonjogi rendszerek (vagyonközösség, közszerzeményi rendszer és vagyonelkülönítés) közül a gyengébb felet legkevésbé védő vagyonelkülönítés rendszerén belül szabályozott azon minimumelőírás adja, amely kimondja, hogy vagyonelkülönítés esetén is a közös háztartás és a közös háztartásban nevelkedő gyermekük költségeinek viselése a házastársakat közösen terheli, és ettől szerződéssel sem térhetnek el. A háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka a költségviselésben való részvételnek minősül.[33]
A közszerzeményi rendszer egyfajta átmenetet képez a vagyonközösség és a vagyon-
- 26/27 -
elkülönítésben élnek, önálló vagyonszerzők, az életközösség megszűnése (vagy a szerződés egyéb okból való megszüntetése) után azonban bármelyikük követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonából közszerzemény. Közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság rá eső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad. A házassági életközösség megszűnésekor meglévő vagyonról azt kell vélelmezni, hogy az közszerzemény.[34]
A házastársnak az életközösség alatt keletkezett vagyongyarapodás arányos részére a másik házastárssal szemben kötelmi igényt biztosít (értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösség).[35] Az értéktöbbleti elven alapuló kötelmi jogi kiegyenlítési igényt keletkeztető szerzeményi közösség a törvényi vagyonjogi rendszerünkhöz, a vagyonközösség rendszeréhez hasonlóan szolgálja a házastársak egyenjogúsága elvének azon aspektusát, hogy a nemi adottságaiból következően gyakran több éven át a háztartásban dolgozó és gyermekeket nevelő, vagyis ez idő alatt rendszerint kereső tevékenységet nem folytató feleség is részesül a férje által megszerzett vagyonból, - eltérő megállapodás hiányában - ugyanolyan mértékben, mint vagyonközösség esetén.[36]
A két vagyonjogi rendszer közötti különbségeket a Barzó-Kriston szerzőpáros tanulmánya alapján[37] az alábbi táblázatban összegeztem:
| Vagyonközösség | Közszerzeményi rendszer | |
| Cél | egységes gazdasági közösség | vagyoni önállóság megőrzése |
| megosztandó vagyon tartalma | aktívák és passzívák | a közszerzemény, amely a különvagyon és a közös adósság házastársra eső része utáni levonása miatt csak aktívákat jelöl |
| megszerzett vagyon feletti igény | dologi jogi igény | kötelmi igényt keletkeztet |
| rendelkezési jog a közös vagyon felett | házastárs hozzájárulása szükséges | önálló rendelkezési jog |
A közszerzeményi rendszerben a házassági életközösség vagy a házastársi vagyonjogi szerződés egyéb okból történő megszűnésével a házastársakat - ettől eltérő megállapodás hiányában - a közszerzeménynek minősülő vagyon fele illeti meg.[38] A rendelkezés kompenzációs jelleggel segíti azt a házastársat, aki a házasság alatt az otthontemető feladatokat látta el rendszeres jövedelemszerző tevékenység nélkül, vagyis a gyermekeket nevelte, a háztartási munkákat látta el, amelyben a vagyonközösséghez hasonló házastársi egyenjogúság elvének érvényesülése fedezhető fel.[39]
- 27/28 -
A magánjogi szerződésekhez hasonlóan a házassági vagyonjogi szerződés sem nyújt kellő védelmet a gazdaságilag gyengébb helyzetben lévő partner számára,[40] főképp ha a törvényes vagyonjogi rendszer adta garanciális szabályokkal vetjük össze. Álláspontom szerint ez az eset akkor áll fenn, ha a vagyonszerző tevékenység helyett a gyermekneveléssel és háztartási feladatok végzésével kapcsolatos vagyoni kompenzációt tekintjük a házastársi egyenjogúság elve megnyilvánulásának, mert akkor kijelenthető, hogy a házastársi egyenjogúság a közszerzeményi rendszert kikötő, vagy bármely, annál enyhébb vagyoni összefonódást eredményező házassági vagyonjogi szerződés esetén csorbát szenved a vagyonközösség szerinti házastársi vagyoni egyenjogúság mértékéhez képest.
Ahogy Herger Csabáné fogalmaz: "a jog csak az eszközt biztosítja a társadalmi igényhez, azaz nem a társadalmi igény előtt jár, hanem azt követi"[41]. Ennek tükrében az egyenjogúság elvének hatályos házassági vagyonjogunknak megfeleltethető értelmezésének megtalálásához a mögötte húzódó, nők társadalmi szerepével kapcsolatos trendek ismerete is szükséges.
A nemek társadalomban betöltött szerepe, az ún. férfi-női szerep a XX. században gyökeres változásnak indult, amely folyamatnak jelenlegi stádiuma az ún. gender kifejezéssel fémjelezhető.
Az angol gender kifejezés magyarul társadalmi nemet jelent, és azokra a pszichológiai és szociológiai természetű különbségekre utal, melyek a társadalmi környezet és a kultúra hatására formálódnak. A genderszerepek azok a magatartásformák, melyeket a társadalom elvár a két nemtől. A gender fogalmának központi gondolata, hogy a nemi szerepeket elsősorban nem a biológiai vagy anatómiai adottságok határozzák meg, hanem a férfiak és nők megkülönböztetése valójában társadalmi jellegű.[42]
Az Európai Bizottság által használt fogalom[43] szerint a gender kifejezés a társadalom által alkotott fogalom a nőkről és férfiakról, amely a biológiai nem társadalmi megjelenítését jelenti, meghatározva a férfiak és a nők társadalomban, a közéletben és a magánéletben betöltött feladatait, funkcióját és szerepeit, vagyis egy kultúraspecifikus fogalom a nőiességre és a férfiasságra.[44]
- 28/29 -
Fontos, hogy a gender fogalma nem a biológiai nemi különbözőségeket tagadja, hanem azt emeli ki, hogy ezek megléte nem indokolja a férfiak és a nők közötti társadalmi egyenlőtlenségeket.[45] Ez azonban ellentétben áll a nemek közötti egyenlőségről szóló keresztény teológiai értelmezéssel, amely szerint a férfiak és a nők - habár egyaránt értékesek - természetüknél fogva eltérő társadalmi és családi szerepek betöltésére hivatottak.[46]
A kulturális nemi szerepek és a kialakult sztereotípiák meghatározzák a férfiak és nők viselkedésével szembeni elvárásokat, melyek sok esetben korlátozzák a lehetséges anyagi helyzetüket, előmenetelüket és karrierlehetőségeiket. Az ily módon káros nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák lebontására irányuló nemi egyenlőséget hirdető eszmék a nőket ért hátrányokra fókuszálnak, és a nemi egyenlőséget az ún. nőkérdésnek tekintik.[47]
A nők férfiakkal egyenlő társadalmi és gazdasági szerepe a családban betöltött hagyományos (elsődleges) szerepük miatt az emancipáció és a modernizáció ellenére napjainkban is fontos és örökzöld kérdés. A nők vagyoni helyzetére általánosságban is nagy hatást gyakorol a munkaerőpiaci érvényesülésük, amelyet nehezít, hogy a munkáltatók is ebben a társadalmilag berögzült, elsődlegesen a családdal kapcsolatos női szerep adta keretekben gondolkoznak, amely a nők karrieresélyeit lényegesen befolyásolják a férfiakéhoz képest.[48]
Álláspontom szerint a fentebb bemutatott házassági vagyonjogi szabályozás mind két fél jövedelemszerzésére alapoz, a jövedelemszerzésben nem vagy a másik házastárssal nem azonos mértékben részt vevő házastárs védelmére felállított szabályok szellemisége sem arra épít, hogy a házasságban a jövedelemszerzés arányai tartósan kiegyenlítetlenek legyenek. A nők hagyományos társadalmi szerepéből, valamint az ebből eredő munkaerőpiaci hátrányukból azonban a jövedelemszerzésben való tartós kiegyenlítetlenség borítékolhatónak látszik.
Koncz Katalin felosztása alapján a nők három karriertípusba sorolhatók:
1. A "családi karrier" a családgondozásra, háztartásra berendezkedett nők munkatapasztalatainak sorával jellemezhető.
2. A "munkaerőpiaci karrier" elsődlegességét preferáló karrier esetében a kereső munka kap prioritást az egyéni életpálya teljes hosszán. Az e rétegbe tartozó nőket a szakirodalom általában "karrierorientált" nőknek nevezi. A szülést követően nem vagy rövid ideig veszik igénye a fizetett gyermekgondozási rendszereket.
3. A "kettős kötődésű" karrier a családi karriert és a munkaerőpiaci karriert egyaránt preferáló nőket jellemzi. Ők a kereső munka és a családi feladatok párhuzamos teljesítését tekintik életpályacélnak.[49]
- 29/30 -
A nők kettős leterheltségének oka, hogy az általában kereső munkát is végző nők esetében sem sikerült társadalmilag általánossá tenni a gyermeknevelési és háztartási feladatok átvállalását, megosztását, és nem történt meg a privát szférán belüli munkamegosztás újratárgyalása sem.[50]
A nők új, XXI. századi szerepének átfogó bemutatása jelen tanulmánynak nem célja, azonban a kiragadott fenti szakirodalomból leképeződik, hogy mennyire eltérő a nők családban és vagyonszerzésben való részvétele: családi hagyományok, politikai nézetek, vallás, társadalmi osztály, életkor, iskolai végzettség és még számtalan tényező befolyásolhatja, hogy a nő családjában miként vesz részt a gyermekneveléssel és a vagyonszerzéssel kapcsolatos feladatokban, mely szerepeket látja el. Kijelenthető tehát, hogy a családon belül világos és egyértelműen elválasztott férfi-női szerepek mára már nem ugyanazt jelentik, mint akár egy generációval korábban.
A házastársak házaséleten, családon belül betöltött szerepe páronként változó, "ahány ház annyi szokás". Egyes családokban az egyik fél kifejezetten a kenyérkereső szerepet tölti be, azaz gondoskodik a család anyagi, pénzügyi helyzetéről, míg a másik fél az otthonteremtő szerepet ölti magára, és a gyermeknevelés mellett a háztartással járó feladatokat látja el, míg más családokban mindkét fél betölti részben mindkét szerepet. A család érdekében végzett munka a költségviselésben való részvételnek minősül[51], így a házastársak családon belüli feladatmegosztásától függetlenül részben érvényesülhet a házastársak egyenjogúságának elve, még a vagyonelkülönítés rendszerén alapuló házastársi vagyonjogi szerződésben is. E rendelkezés azért csak részben érvényesíti a házastársak egyenjogúságát, mert egyrészt csak a házasság fennállása alatt a háztartás és a gyermeknevelés költségei vonatkozásában nyújt védelmet, másrészt nyilvánvalóan nem jelenti a fenti feladatokat kizárólagosan ellátó házastárs (tipikusan a feleség) számára a felek egymás közötti belső és harmadik személyekkel fennálló külső viszonyában a gyermeknevelésben és a háztartásban végzett munka anyagi elismerését.
A részleges vagyonközösségen alapuló törvényes vagyonjogi rendszer a házassági életközösség alatt a közös vagyonba kerülő szerzés okán a házastársi szolidaritást kétségkívül jobban elősegíti, mint az ettől bármely mértékű eltérést engedő házassági vagyonjogi szerződés.
A tanulmány elején megfogalmazott kérdés az volt, hogy az egyenjogúság elvét az a vagyonjogi rendszer szolgálja-e jobban, amely a gyengébb felet segítve, és így a nők társadalmi neméhez köthető szerepe miatti hátrányokat kiküszöbölve a vagyoni javakban részelteti a jövedelemszerzésben közvetlenül akár részt sem vett házastársat is, vagy a házastársi vagyonjogi egyenjogúságot az szolgálja jobban, ha olyan
- 30/31 -
vagyonjogi rendszert kötnek ki a felek, amelyben a család anyagi szükségleteinek kielégítése olyannyira a férj feladata, mint a feleségé.
Kriston Edit szerint a családtagok közötti szerződéses vagyonjogban nem a felek közötti vagyoni egyensúly, hanem elsődlegesen a szerződéses akarat érvényesülése a cél, amely pedig szükségszerűen előidézheti a házastársak közötti vagyoni egyenlőtlenséget.[52] Ezek a vagyoni egyenlőtlenségek önmagukban - a felek önrendelkezési jogára is tekintettel - nem sértik a házastársak egyenjogúságának elvét, mert az egyenjogúság mögött a polgári jogegyenlőség eszméje húzódik meg, amely azonban nem jelent vagyoni egyenlőséget. Az egyenlőtlenség jogrend általi védelemben csak akkor részesülhet, ha helyénvaló és jogilag tolerálható,[53] így a házassági vagyonjogi szerződés miatt létrejött házastársak egymás közötti vagyoni egyenlőtlensége nem minden esetben megengedhető, és bizonyos körülmények között sértheti a házastársak egyenjogúságának elvét.
Abban az esetben, ha a házastársak házassági vagyonjogi szerződéssel eltérnek a törvényes vagyonjogi rendszertől, a gazdasági teljesítőképességét tekintve gyengébb házastárs - így a témánál maradva tipikusan a gyermekeket több éven keresztül otthon nevelő vagy a karrierépítés helyett szabadidőben a háztartási munkákat egyedül ellátó feleség - utólag, a szerződés megkötését követően, a házasság felbontása után könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy a háztartásban, gyermeknevelésben végzett munkája - házasság alatti tartáson kívül - anyagi ellentételezés nélkül marad. Hogy utólag mennyire nehéz jogi úton érvényt szerezni a hagyományos társadalmi szerepet magára öltő nőnek, akire házassági vagyonjogi szerződése okán a törvényes vagyonjogi rendszer adta garanciák nem érvényesek, jól mutatja a bírósági gyakorlat is.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Ptk. 4:4. §-ban foglalt méltányossági klauzula a "felek érvényes szerződésével szemben arra nem kötelezi a bíróságot, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapításával biztosítsa az arányosságot és a méltányosságot, tekintve, hogy az eset egyedi szempontjait a felek a szerződési akaratuk kialakításánál már figyelembe vették. A méltányossági klauzula alkalmazására tehát csak akkor kerülhet sor, ha a szerződés valamilyen kérdést nem egyértelműen vagy nem teljeskörűen rendez.[54]
A bírói gyakorlat a házassági vagyonjogi szerződés több mint három évtizedes múltjában egységesnek mutatkozik abban, hogy a jó erkölcsbe ütközés semmiséget eredményező szabályai alapján az érvénytelenség eszközét használja azon házassági vagyonjogi szerződések esetében, amelyek nem valamely speciális családjogi könyvben található rendelkezés miatt érvénytelenek, és a házastársak egymás közötti viszonyában nem áll fenn a szerződés akarathibára alapított megtámadással történő érvénytelenné nyilvánítása sem, de a szerződés valamely házastársra nézve a másik házastárssal szemben tartalmát tekintve aggályos. A jó erkölcsbe ütközés megállapításához azonban nem elengedő, hogy a házassági vagyonjogi szerződés
- 31/32 -
valamelyik házastársra nézve akár egyoldalúan előnytelen, ahhoz mindig valamilyen többletkörülmény szükséges.[55]
A törvényes vagyonjogi rendszer mögötti jogalkotói szándék a vagyonszerzésben részt nem vett házastársnak vagyoni kompenzálása a gyermeknevelés és otthonteremtő feladatok ellátására is tekintettel. Emiatt a szerződéses házassági vagyonjog és az egyenjogúság elvének összeegyeztethetőségével kapcsolatos következtetés is csak a házassággal és családdal járó valamennyi feladat megosztásának tükrében tehető.
Amennyiben a hagyományos férfi-női társadalmi szerepektől, a kenyérkereső - és otthonteremtő feladatok hagyományos társadalmi szerepek szerinti megosztásától eltérően a házastársak a gyermekneveléssel és a közös háztartással kapcsolatos feladatokat nem kizárólag egyik házastárs feladataként definiálják, és közöttük nem a törvényes házassági vagyonjogi rendszer irányadó, úgy - tekintettel a Ptk. 4:73. § (2) bekezdésében foglalt közös gyermek nevelésével és közös háztartással kapcsolatos vagyoni terhek megosztására vonatkozó szabályra - a jövedelemszerzésben való egyenlő, vagy közel azonos arányú részvétel jelenti az azonos jogokat és kötelezettségeket. Így ha a házastársak vagyoni viszonyaira a vagyonelkülönítés vagy a házassági életközösség alatt vagyonelkülönítést jelentő közszerzeményi rendszer irányadó, a házastársak egyenjogúságának elvével ellentétes, ha a - a tipikus társadalmi szerepeknél maradva - a feleség aránytalanul több feladatot lát el a gyermekneveléssel vagy háztartási munkák végzésével kapcsolatban, és ugyanígy ellentétes az egyenjogúság elvével, ha a háztartásban végzett vagy a gyermekneveléssel kapcsolatos feladatok egyenlő megosztása mellett a feleség a jövedelemszerző tevékenységben nem a férjével arányos mértékben vagy egyáltalán nem veszi ki a részét.
Összefoglalva mindezt elmondható, hogy az egyenjogúság elve a házastársak vagyoni viszonyaiban csak akkor feleltethető meg a szerződéssel kiköthető vagyonjogi rendszereknek, ha a felek a hagyományos társadalmi szerepektől elvonatkoztatva a jövedelem- és vagyonszerzést, valamint a gyermeknevelést és a közös háztartással járó feladatokat egymás között körülbelül egyenlő arányban osztják meg, ellenkező esetben a szerződéses házassági vagyonjogban vagyoni kompenzáció nélkül szenved csorbát a házastársak egyenjogúságának elve, és a házassági vagyonjogi szerződés következtében előállt gazdasági igazságtalanság utólag sem a méltányossági klauzula, sem a szerződés jó erkölcsbe ütközése okán történő érvénytelenségre hivatkozással nem küszöbölhető ki. Mindezek okán különösen fontos, hogy a jelenlegi szabályozás mellett a házastársak a jövőre nézve is felismerjék a házasságban betöltött szerepüket, feladataikat, képességeiket és céljaikat, és ennek ismeretében az individuális és közös célok mérlegre helyezését követően kössék meg házassági vagyonjogi szerződésüket, vagy tartózkodjanak ilyen megállapodások létrehozásától. ■
JEGYZETEK
* Ezúton is köszönöm témavezetőm, Benke József témaválasztáshoz és -feldolgozáshoz nyújtott segítségét.
[1] Alyssa Croft - Ciara Atkinson - Gillian Sandstrom - Sheina Orbell - Lara Aknin: "Loosening the GRIP (Gender Roles Inhibiting Prosociality) to Promote Gender Equality" Personality and Social Psychology Review 25/1. 68., https://doi.org/10.1177/1088868320964615.
[2] Croft-Atkinson-Sandstrom-Orbell-Aknin (1. lj.) 69.
[3] Lásd: https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_csalkot9_11_11.html.
[4] Lásd: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/munkerohelyz/munkavegzes/index.html.
[5] Szeibert Orsolya: "A férfiak és nők házasságon belüli egyenlősége, különös tekintettel a házassági vagyonjog rendelkezéseire" Családi Jog 2005/4. 40.
[6] Ilyen a nők politikai jogaira vonatkozóan New Yorkban, 1953. évi március hó 31. napján kelt nemzetközi egyezmény is, amelyet az 1955. évi 15. törvényerejű rendelet hirdetett ki, és amely a választásokon történő részvétellel, illetve a közhivatal viselésének jogával foglalkozik. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1988-ban nyilatkozatot fogadott el a nők egyenjogúságával kapcsolatban, amely felsorolta, hogy milyen területeken kell az egyenjogúság megvalósítását célzó intézkedéseket tenniük az államoknak.
[7] Lásd: Gender mainstreaming activities at the Council of Europe. Information Document prepared by the Gender Equality Unit. 2017, www.rm.coe.int/gm-in-the-coe-6th-edition/1680762b24.
[8] Final Report of Activities of the Group of Specialists on Mainstreaming, Council of Europe: Gender Mainstreaming. Conceptual framework, methodology and presentation of good practices. Strasbourg 1998, 15., www.unhcr.org/3c160b06a.pdf.
[9] Szeibert (5. lj.) 40.
[10] Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16.1. cikk.
[11] Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának 23.4. cikk.
[12] Emberi Jogok Európai Egyezményéhez csatolt Hetedik Kiegészítő Jegyzőkönyv 5. cikk.
[13] Szeibert Orsolya: "A házassági vagyonjogi rendszerek közötti eltérések áthidalhatósága, különös tekintettel a házastársi vagyonközösségre és a közszerzeményi rendszerre" Családi Jog 2016/1.19., https://szakcikkadatbazis.hu/doc/8207274.
[14] Committee on Equal Opportunities for Women and Men: "Report on the Respect for the principle of gender equality in civil law" 2007, https://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/X2H-Xref-ViewHTML.asp?FileID=11635&lang=EN.
[15] Alaptörvény XV. cikk (3) bek.
[16] Balogh Lídia: "A nemek közötti egyenlőség normái a "gender-ideológia" diskurzusának tükrében" Állam- és Jogtudomány 2014/4. 22.
[17] Ptk. 6. § (1) bek. a)-b) pont.
[18] Indokolás az Ebktv. 6. § (1) bekezdéséhez.
[20] Ebktv. 66. §
[21] Benke József: Bevezetés a magánjog általános elveibe (Budapest: HVG-ORAC 2019) 59-60.
[22] Ptk. 4:3. §
[23] Kriston Edit: Szerződési szabadság a családi vagyonjog klasszikus szerződéseiben (Miskolc: Bíbor 2022) 170.
[24] Kőrös András: "A házassági vagyonjog korszerűsítésének elvi kérdései" Polgári Jogi Kodifikáció 2001/2. 3-18., https://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/koros-andras-a-hazassagi-uagyon-jog-korszerusitesenek-elvi-kerdesei-pjk-20012-3-18-o/845.
[25] A tágabb értelemben vett házassági vagyonjog körébe a házastársi lakáshasználat szabályai, valamint az esetleges házastársi, illetve volt házastárs részéről teljesítendő tartás is beletartozik. -Szeibert Orsolya: "A házassági vagyonjog és házassági vagyonközösség eredete célja és jövője -egyenlőség, autonómia és szolidaritás" Családi Jog 2010/2. 1-11., https://szakcikkadatbazis.hu/doc/5255776.
[26] Herger Csabáné - Katonáné Pehr Erika: Magyar családjog (Budapest: Novissima 2021) 100.
[27] Szeibert (25. lj.).
[28] Ptk. 4:37. §
[29] Ptk. 4:38. §
[30] Gárdos Péter - Vékás Lajos (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez (Budapest: Wolters Kluwer 2014) 4:4. §
[31] Ptk. 4:63. § (1)-(2) bek.
[32] Gárdos-Vékás (30. lj.) 4:63. § 2. pont
[34] Ptk. 4:69. § (1)-(3) bek.
[35] Gárdos-Vékás (30. lj.) 4:69. §
[36] Herger-Katonáné Pehr (26. lj.) 103.
[37] Barzó Tímea - Kriston Edit: "Gondolatok a közszerzeményi rendszerben rejlő ellentmondásokról" Miskolci Jogi Szemle 2018/1. 28.
[39] Barzó-Kriston (37. lj.) 35.
[40] Szeibert (5. lj.) 40.
[41] Herger-Katonáné Pehr (1726. lj.) 100.
[42] Szabó Katalin: "Női generációk és helyzetük a hazai és uniós munkaerőpiacon" Studia Mundi -Economica 2017/5. 60., https://doi.org/10.18531/studia.mundi.2017.04.05.60-72. Lásd még: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába (Budapest: Osiris 2006).
[43] A szerző fordítása.
[44] Final report (5. lj.) 7. Eredeti szöveg: "Gender is a socially constructed definition of women and men. It is the social design of a biological sex, determined by the conception of tasks, functions and roles attributed to women and men in society and in public and private life. It is a culture-specific definition of femininity and masculinity and therefore varies in time and space."
[45] Bolemant Lilla - Szapu Marianna: Bevezetés a gendertanulmányokba - Egyetemi jegyzet (Pozsony - Nyitra: Phoenix polgári társulás 2015) 15., phoenix-ngo.sk/wp-content/uploads/2014/11/Gender-Studies-u%C4%8Debnica.pdf.
[46] Balogh (16. lj.) 7.
[47] Croft (1. lj.) 66.
[48] Szabó Katalin (43. lj.) 61.
[49] Koncz Katalin: "A női karriertípusok és jellemzőik" Opus et Educatio 2016/1. 31., https://doi.org/10.3311/ope.115.
[50] Asztalos-Morell Ildikó: "A nemek közötti egyenlőtlenségek az államszocializmus korszakában. Tézisek a feminista megközelítéshez" Szociológiai Szemle 1997/3., szociologia.hu/dynamic/9703asztalos.htm.
[52] Kriston (23. lj.) 172.
[53] Benke (21. lj.) 43.
[54] BH 2011.337., BDT 2010. 2269.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, PTE ÁJK, 7622 Pécs, 48-as tér 1.; bírósági titkár, Pécsi Törvényszék, 7623 Pécs, Rákóczi út 34. E-mail: fajtaikriszti@gmail.com.
Visszaugrás
