A Nemzetközi Családjogi Társaság XI. Világkonferenciája a "Családi élet és emberi jogok" címet viselte. Az ott elhangzott előadások írott formájukban 2004-ben Peter Lødrup és Eva Modvar szerkesztésében Family Life and Human Rights címmel tanulmánykötetben Norvégiában (Gyldendal Norsk Forlag AS) kiadásra kerültek. Valamennyi tanulmány a fent jelzett igen átfogó kérdéskört közelíti meg különböző nézőpontokból, a családi jog eltérő intézményeinek bemutatása, elemzése révén. A kötetben az általános kérdésekkel foglalkozó cikkek ugyanúgy helyet kaptak, mint azok, amelyek egy-egy konkrét témával foglalkoznak. Tanulmányok sora érinti a különböző gyermeki jogokat, azok nemzetközi, illetve nemzeti védelmét, illetve többen felvázolják a házasság és az emberi jogok kapcsolódási pontjait. A kötet érdekessége, hogy világkonferenciáról lévén szó, nemcsak európai, amerikai, hanem ázsiai, afrikai jogi megoldások is ismertetésre kerülnek benne.
Jelen számunkban olyan tanulmányokat ismertetünk, amelyek három egymástól földrajzilag (is) távolabb eső európai nemzeti jog - nevezetesen a portugál, az orosz és a német családjogi szabályok - tükrén keresztül azt elemzik, hogy miként valósul meg a házasságban a férfi és nő egyenlősége. Ezzel egyúttal kapcsolódunk az új Ptk. Családjogi Könyve szakértői tervezetének ebben a számban közölt fejezetéhez, amely a házastársi vagyonjoggal foglalkozik, tekintve, hogy az alább hivatkozott szerzők is elsősorban a vagyonjog oldaláról - bár eltérő felfogásban és beállítódással - közelítik meg ezt a még mindig sok vitára okot adó kérdést.
Adriano Paiva a nemzeti családjogi jogszabályokat vizsgálja tanulmányában: "Family Law and Equality - Contribution of the Matrimonial Regimes to Equality between Spouses - The Portuguese Example" (Családjog és egyenlőség - a házassági vagyonjogi rendszer és a házastársak egyenlősége - a portugál modell). Felvázolja a portugál házassági vagyonjogi rendszer előnyeit és hátrányait, rávilágít azokra az elemeire, amelyek módosítását szükségesnek tekinti.
Portugáliában a házastársak vagyoni viszonyaira a vagyonösszesítő jellegű rendszer szabályait alkalmazták, majd 1966-ban ezt nagyobb mértékben módosították. Megmaradt a vagyonközösség, de a korábbihoz képest szűkebb körre szorult a közös vagyon mértéke: a kereső tevékenység eredménye a közös vagyon eleme lett, a de a jogalkotó kiemelte és a különvagyon körébe utalta a házasság előtt meglévő vagyontárgyakat, valamint az öröklés, illetve ajándékozás útján szerzett vagyont. Az 1966. évi módosítás előkészítése során felmerült annak a gondolata is, hogy a német közszerzeményi rendszerhez hasonló megoldást tesznek törvényes rendszerré, de erre a portugál hagyományokhoz való ragaszkodás miatt, illetve amiatt, hogy a közszerzeményi rendszer alapján a házasság fennállása alatt a feleknek csak különvagyona van, nem került sor.
Ami a házassági vagyonjogi szerződést illeti, a portugál jog lehetőséget ad arra, hogy a házastársak széles körben megválaszthassák a rájuk irányadó vagyonjogi rendszert: választhatnak vagyonközösséget, vagyonelkülönítést, illetve ezek bizonyos elemeinek elhagyásával, mások elfogadásával egy teljesen új rendszert is kialakíthatnak. Ez nagyon pozitív felfogást tükröz, de komoly hátránya ugyanakkor, hogy a felek a házasság folyamán már nem módosíthatják szerződésüket, nem változtathatják meg a választott vagyonjogi rendszert. A házassági vagyonjogi szerződés házastársak általi érinthetetlensége a hagyományos portugál felfogáson alapszik, s elsősorban azzal indokolták, hogy a férji hatalom alatt álló feleség nem élvez semmiféle védelmet, s a férj rákényszeríthetné az általa javasolt megállapodás megkötésére. Miután egyéb kérdésekben a házastársak egyenlőségének elve érvényesül, a szerző a házastársak függetlensége, autonómiája és egyenlősége miatt indokolatlannak tartja a korlátozás fenntartását, különösen azért, mert a házassági szerződés házasság alatti módosításának tilalma a házastársak közötti egyéb szerződéseket, megállapodásokat is szinte lehetetlenné teszi.
A portugál családjogot 1977-ben nagyobb reform érintette, amely az egyenlőség követelményének szem előtt tartásával megszüntette a hozomány hagyományos intézményét és egyenlő jogokat adott a férjnek és a feleségnek a közös vagyon kezelése és a vagyonnal való rendelkezés terén. 1977 előtt ugyanis a portugál Polgári Törvénykönyv alapján a vagyonkezelés joga az egész vagyonra, azaz a feleség különvagyonára és a hozományára nézve is csak a férjet mint a család fejét illette meg. A házastársak közötti egyenlőség és a házassági vagyonjogi rendszer kapcsolatát illetően a szerző rámutat arra, hogy nagy jelentőséget kell tulajdonítani az egyenlőség elvének, amelynek előtérbe kerülése a vagyonjog terén is megfigyelhető: a hatvanas és hetvenes évek családjogi reformjai számos országban - például Németországban - az egyenlőség jegyében valósultak meg. Többé-kevésbé ez történt Portugáliában is, ahol 1977-ig a nő társadalmi helyzete igen gyenge volt, s ezt tükrözték a jogi rendelkezések, közöttük a házassággal kapcsolatosak.
A házassági vagyonjogi rendszer megválasztása a szerző álláspontja szerint jól jelzi azt, hogy védeni kívánja-e az adott jogrendszer a házastársakat - különösen akkor, amikor a házasság bontással véget ér -, s ha igen, akkor milyen módon. A házastársak vagyonára vonatkozó vagyonjogi rendelkezések nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a házastársak között az egyenlőség ne csak színleges, hanem valódi legyen, így a házassági vagyonjogi rendszer megválasztása különösen fontos jogalkotói lépés. Az angolszász megoldás mellett - amely nem ismeri az önálló házassági vagyonjog intézményét -, a szerző részletezi a kontinentális megoldások lényegét, amelyek vagy az elkülönítő rendszert vagy a vagyonösszesítő és vagyonelkülönítő rendszerek közötti középutat választják, akár Portugália. Bár a vagyonközösség rendszere, úgy tűnik, megvalósítja a házastársak közötti egyenlőséget, - különösen kiindulópontjára tekintettel, amely szerint közös vagyon legyen az, amely a felek közös erőfeszítésének eredményeként került a házasságba -, a szerző felhívja a figyelmet ennek a rendszernek a fogyatékosságaira.
Az egyik legjellemzőbb probléma, hogy igen nehéz meghatározni, mely vagyontárgyak tartoznak a közös vagyonba, illetve melyek a házastársak különvagyonába. A bizonytalanságot és a meghatározás nehézségét tovább növeli az, hogy bizonyos vagyontárgyak kikerülnek a vagyonból, másokkal viszont gyarapodnak a házastársak. Bár a portugál rendszerben is fennáll eltérő bizonyítás hiányában a közös vagyon vélelme, a szerző hangsúlyozza, hogy ez nem feltétlenül vezet méltányos eredményre. Hasonlóképpen gondokat okozhat a közös vagyonnal való közös rendelkezés szükségessége, a házastársak függetlenségének hiánya. További nehézség, hogy a klasszikus családjogi szabályok megfogalmazásakor a családok vagyona ingó és ingatlan vagyontárgyakból állt, jelenleg azonban egyéb vagyoni elemekkel is gyarapodhatnak a házastársak, amelyek értéke nehezen meghatározható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
