A jogellenesség tanának megfelelően főszabály szerint minden büntetendő magatartás jogellenes,[1] feltéve, hogy nem áll fenn jogellenességet kizáró ok. Ez azt jelenti, hogy a jogellenességet kizáró okok hiánya a jogellenesség negatív tartalmi feltétele. A büntetőjog dogmatikai rendszerében a jogellenesség - legyen szó formális vagy materiális értelemben vett jogellenességről - nem eleme a törvényi tényállásnak. Annak ellenére, hogy a jogellenességet a jogellenesség hiányán keresztül vizsgáljuk, mégis vannak a Btk.-ban olyan tényállások, amelyek expressis verbis kifejezésre juttatják, hogy a magatartást jogtalanul, jogosulatlanul kell elkövetni ahhoz, hogy a törvényi tényállás megvalósuljon. Ez azt jelenti, hogy a jogtalanság, jogosulatlanság, jogellenesség fogalmak törvényi tényállásban való megjelenítése a bűncselekmény fogalmi felépítménye szempontjából atipikus. Atipikus volta mellett dogmatikai kérdéseket is felvet, nevezetesen vizsgálandó, hogy a tényállásban deklarált jogtalanság, jogosulatlanság fogalmi elem hiánya a cselekmény tényállásszerűségét, avagy annak jogellenességét zárja-e ki.
Finkey Ferenc 1909-es "A jogtalanság mint büntetendő cselekmény ismérve " című székfoglaló értekezésében megfogalmazta, hogy a jogalkotó 45 helyen említi különös részi törvényi tényállásban a jogtalanság kifejezést.[2] Ahogyan azt az alábbi táblázat szemlélteti, a hatályos Büntető törvénykönyv (2012. évi C. törvény - továbbiakban: Btk.) mintegy 61 esetben használ olyan kifejezést a törvényi tényállásban, amely szemantikailag jogellenesség közvetítésére utal.
- 199/200 -
1. sz. táblázat
| Jogtalanul | Jogosulatlanul | Jogellenesen | Jogosultság nélkül | Engedély nélkül | Hozzájárulás nélkül | |
| Törvényi tényállások száma | 7 | 19 | 9 | 2 | 20 | 4 |
Saját forrás: (Molnár Erzsébet, 2021)
E tanulmánynak nem célja azon tényállások elemzése, amelyekben az itt feltüntetett fogalmi elemek találhatók, ez az oka annak, hogy azokat csak számszerűsítve tüntetem fel. Tanulmányomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy miképpen értelmezendő dogmatikailag a törvényi tényállásokban megjelenő jogtalanság/jogosulatlanság/jogellenesség, valamint engedély, illetve hozzájárulás nélküliség fogalmi elem. A Finkey által 1909-es művében feltett kérdés ma is aktuális: "(...) mi értelme van annak, hogy a törvény egynémely cselekmény tényálladékában a jogtalan szót használja, másikban nem?"[3] A jogellenesség fogalom tényállásban való feltüntetése rációjának vizsgálati követelménye jól szemléltethető a személyi szabadság megsértése (Btk. 194. §), valamint a jogellenes fogvatartás (Btk. 304. §) törvényi tényállások összevetése által. Mindkét deliktum nyitott törvényi tényállás, mindkettő elkövetési magatartása a passzív alany személyi szabadságtól történő megfosztása. A két törvényi tényállás a tettesi kvalifikációtól, és az ahhoz szorosan kapcsolódó elkövetési módtól eltekintve egyetlen ponton különbözik csak egymástól: a jogellenes fogvatartás tényállásában a jogalkotó expressis verbis kifejezésre juttatja, hogy a személyi szabadságtól való megfosztásnak jogellenesen kell történnie.
Miért van szükség e fogalmak törvényi tényállásban való megjelenítésére akkor, hogy ha a jogellenességet kizáró okok a tényállásszerű cselekmény jogellenességét egyébként is kizárják? Miért kell kifejezésre juttatni az engedélynélküliséget, amikor a jogszabály engedélye a jogellenesség szintjén kizárja a felelősséget? Avagy miért szükséges tényállásban rögzíteni a hozzájárulás hiányát, amikor a sértett beleegyezése a recens joggyakorlat szerint szigorú kritériumrendszer alapján kizárja a tényállásszerű magatartás jogellenességét?
A feltett kérdésekre alapvetően intézménytörténeti, logikai-dogmatikai, valamint objektív teleologikus értelmezési módok alkalmazása segítségével keresem a választ.
A büntetőjog dogmatikai rendszerét fogalmi tisztaság jellemzi. Ez azt is jelenti, hogy a terminus technikusok főszabály szerint nem tűrnek szinonimákat, ezért ha a jogalkotó
- 200/201 -
már meglévő terminológiától eltérő, ugyanakkor nyelvtani értelmezés alapján azzal szinonim fogalmat deklarál, úgy azt kell elsősorban feltételezni, hogy annak tartalmilag a már ismert és alkalmazott fogalomtól eltérő jelentést kell tulajdonítani. E részben azzal a kérdéssel foglalkozok, hogy a törvényi tényállásban megjelenő jogtalanul, jogosulatlanul, jogosultság nélkül, valamint jogellenesen fogalmak hogyan viszonyulnak a bűncselekmény fogalmi elemeként megjelenő jogellenesség fogalmához.
Mindenekelőtt szükséges rögzíteni, hogy a jogellenesség mint a bűncselekmény tudományos fogalmának elismert fogalmi eleme a Btk. általános részében a bűncselekmény, valamint annak tartalmi elemeinek kizárása során nem jelenik meg expressis verbis. Ahogyan Nagy Ferenc megfogalmazza, a bűncselekmény normatív fogalmának (Btk. 4. §) az e törvény általi büntetni rendeltség fogalmi eleme közvetíti a cselekmény formális jogellenességét, míg a társadalomra veszélyesség értelmezhető a materiális jogellenesség fogalmi elemeként.[4] A jogellenesség mint szóalak a Btk. általános részében egyetlen helyen, nevezetesen a megrovás intézkedés alkalmazhatósága körében [Btk. 64. § (2) bekezdés] jelenik meg, amelyben a jogalkotó kifejezésre juttatja, hogy a megrovással a bíróság vagy az ügyészség helytelenítését fejezi ki a jogellenes cselekmény miatt (...). A dogmatikailag jogellenességet kizáró okként értékelt körülmények Btk. szerinti megnevezése szempontjából a jogellenesség fogalom egyáltalán nem jelenik meg a törvényben.
Álláspontom szerint a jelen tanulmány vizsgálati fókusza szempontjából az egyes különös részi törvényi tényállásokban megjelenő jogtalanság, jogosulatlanság, jogellenesség kifejezéseket azok szemantikai értelme alapján is tekinthetjük jogellenességet közvetítő fogalmi elemeknek, tekintettel arra, hogy maga a jogalkotó a Btk. általános részi rendelkezései között nem rendel sui generis tartalmat a jogellenesség terminusnak. Emellett a jogellenesen kifejezés a jogtalanul, valamint a jogosulatlanul fogalmak mellett ugyancsak kazuisztikusan jelenik meg különös részi tényállásokban.[5] Tekintettel arra tehát, hogy a különös részi tényállásokban alkalmazott szóhasználat különbözősége ellenére nem mutatható ki mögöttes ráció, és a fentebb kifejtetteknek megfelelően speciális tartalommal sem látja el azokat a jogalkotó, e tanulmány keretei között szinonim, jogellenességi tartalmat közvetítő fogalmakat értek mindegyik alatt. Ugyanakkor a tanulmányban a követhetőség érdekében a jogellenesség szót annak bűncselekmény fogalmi elemkénti értelmében tüntetem fel, a törvényi tényállásban megjelölt, jogellenességi tartalmat közvetítő kifejezések között azt tudatosan nem használom.
A rendszerbeli hely megállapítása valamennyi jogintézmény tekintetében elengedhetetlen, hiszen az magán viseli mindazon dogmatikai jellemvonásokat, amely a rendszer
- 201/202 -
részelemeire jellemző. Ebben a fejezetben arra keresem a választ, hogy a vizsgált fogalmakat objektív tényállási elemnek kell-e tekinteni, vagy csupán egy, a tényállásban elhelyezett, a jogellenesség fokozott vizsgálatának követelményére való utalásnak.[6] Amennyiben tényállási elemnek tekintendő, úgy az objektív tényállási elemekre vonatkozó dogmatikai jellemvonásokat hordozza magán, ha viszont puszta utalás, akkor az a jogellenesség körében értékelendő.
A szakirodalomban nincsen egységes állásfoglalás abban a tekintetben, hogy a vizsgált fogalmi elemeket miképpen kell elhelyezni a büntetőjog dogmatikai rendszerében. A vizsgálat szempontjából releváns törvényi tényállásokra vonatkozó tankönyv- és kommentárirodalomban a szerzők egy része a tényállásban megjelenő jogtalanul, jogosulatlanul fogalmi elemet expressis verbis elkövetési módként definiálja.[7] Tekintettel arra, hogy a jogalkotó formálisan elhelyezte a törvényi tényállásban ezeket a fogalmakat, úgy álláspontom szerint helytelen lenne eltekinteni annak tényállási elemkénti értékelésétől, és azt kizárólag mint jogellenességi fogalmi elemet értelmezni.[8] Vitathatónak tartom azonban azok expressis verbis elkövetési módként való definiálását. A jogtalanul, jogosulatlanul fogalmi elemek elkövetési módként értelmezése álláspontom szerint azok tisztán szemantikai értelmük alapul vételére vezethető vissza, rendszertani értelmezéssel kiegészítve. A törvényi tényállás objektív oldalán jelennek meg, így az objektív tényállási elemek körébe történő besorolás szempontjából valóban a szituációs elemek csoportja az egyetlen, amely alkalmas azok befogadására. E kizárásos alapon történő rendszertani besorolást erősíti a fogalmak jelentése, ugyanis azok tipikusan a hogyan kérdésre adnak választ. Emellett
- 202/203 -
általában az elkövetési magatartással összefüggésben jelennek meg a törvényi tényállásban, amely az elkövetési módra ugyancsak jellemző. E fogalmi elemek a hogyan kérdésre ugyanakkor nem abban az értelemben adnak választ, ahogyan az elkövetési mód esetén tipikusan láthatjuk. Nem az elkövetési magatartás kifejtésének konkrét módját fogalmazzák ugyanis meg, hanem annak materiálisan valamilyen joggal való szembenállására utalnak. Ennek megfelelően úgy vélem, hogy habár a tényállás tárgyi oldalán való formális megjelenése miatt nem lehet annak objektív tényállási elem voltától eltekinteni, mégis célszerűbb azt nem elkövetési módnak, hanem nem nevesített[9] objektív tényállási elemnek nevezni.[10]
A vizsgált fogalmi elemek rendszerbeli helye tekintetében vannak szerzők, akik amellett, hogy annak objektív tényállási ismérv voltát elfogadják, azokat ún. negatív tényállási elemnek tekintik.
A negatív tényállási elem terminus technikust a recens jogtudomány képviselői tipikusan olyan tényállások vonatkozásában használják, amelyek meghatározott engedély vagy hozzájárulás nélkül válnak tényállásszerűvé. Karsai Krisztina az áru hamis megjelölése (ma a Btk. 419. §-ban szabályozott versenytárs utánzása) törvényi tényállásban található "versenytárs hozzájárulása nélkül" fogami elemmel kapcsolatosan arra mutat rá, hogy az elkövetési magatartáshoz kapcsolódó tényállási elem rendszerbeli helye és mikénti értelmezése tekintetében a szakirodalmi álláspontok eltérők, valamint következetlenek.[11] Molnár Gábor egyértelműen negatív tényállási elemnek, avagy a "tényállásszerűség negatív feltételének" tekinti a hozzájárulás hiányát.[12] Hodosi Gábor a Btk. 408. §-ban szabályozott jogosulatlan pénzügyi tevékenység törvényi tényállásban megfogalmazott "törvényben előírt engedély nélkül" kitételt tekinti negatív tényállási elemnek.[13] Az alábbiakban vizsgált fogalmi kategóriák negatív tényállási elemként történő címkézésének hibás volta mellett érvelek a negatív tényállási elemek tana ismertetése mentén.
A negatív tényállási elemek tanát Adolf Merkel dolgozta ki a XIX. század közepén.[14] A teória abból az alaptételből indul ki, hogy a törvényi tényállás a büntetőjogi felelősség egyetlen jogalapja. Ebből logikusan következik az a megállapítás, hogy a büntetőjogi fe-
- 203/204 -
lelősség minden feltételét - így a jogellenességet is - a törvényi tényállásnak kell meghatároznia.[15] A negatív tényállási elemek tana szerint a tényállásszerűség és a jogellenesség nem válik tehát el egymástól vegytisztán, hanem egy közös fogalomban, a jogtalanság fogalmában oldódnak fel.[16] Ebben az esetben - ahogyan Walter Gropp megfogalmazza - a tényállásszerűség tulajdonképpen a jogellenesség ratio essendije,[17] azaz a tényállásszerű magatartás egyúttal jogellenesnek is tekintendő.[18] E szerint a jogellenesség kritériumát nem pozitíve fogalmazza meg a jogalkotó a törvényi tényállásban, hanem annak fenn nem állása a tényállásszerűség negatív feltétele, ezért azok negatív tényállási elemnek tekintendők.[19] A negatív tényállási elemek tana hazánkban is éles vita tárgyát képezte, különösen a szocialista büntetőjog idején, a bűncselekmény fogalmi felépítése mibenlétével kapcsolatban. Olvasható olyan szakirodalmi álláspont, hogy a jogellenességet nem mint önálló bűncselekmény fogalmi elemet kell érteni, hanem a jogellenességet kizáró okok hiánya mint negatív tényállási elem van jelen a bűncselekmény fogalmi rendszerében. Ez az álláspont tehát egybeolvasztja a tényállásszerűség és a jogellenesség fogalmát,[20] így ennek az a dogmatikai konzekvenciája, hogy a jogellenességet kizáró okok a cselekmény tényállásszerűségét zárják ki. Ahogyan Roxin megfogalmazza, "ezen negatív tényállási elemek fennállásának tagadása vezet a tényállás megvalósításának igenléséhez."[21] Kádár Miklós a tan felhívásával a korszakra jellemző normapozitivista szemlélet tükrében oly messzire ment, hogy a jogellenesség mellett a bűnösséget is a tényállásszerűség fogalma alá illesztette, így a jogellenességet kizáró okok mellett a bűnösséget kizáró okokat, sőt, a másodlagos büntethetőségi akadályokat is negatív tényállási elemnek tekintette.[22] Nagy Ferenc általános részi tankönyvében a negatív tényállási elemek tanának tagadása vonatkozásában kifejezésre juttatja, hogy "egy olyan dogmatikai rendszerben, amely nem tekinti a törvényi tényállás alkotóelemének sem a társadalomra veszélyességet, sem a jogellenességet, az ezeket kiváltó okok hiánya sem fogadható el tényállási elemnek."[23] Álláspontja szerint ugyanis kimondható, hogy " a büntethetőséget kizáró okok tényállási elemmé transzformálása ellentmond mind a Btk. szerkezeti felépítésének, mind pedig a bíró gyakorlatnak, amely a büntethetőséget kizáró okokat csak a büntethetőségi akadályok, nem pedig a tényállásszerűség síkján vizsgálja."[24]
- 204/205 -
A negatív tényállási elem azt jelenti tehát, hogy annak meg nem valósulása esetén -az egyéb ismérvek fennállta mellett - a cselekmény tényállásszerű. Ezzel szemben láthatjuk, hogy a tanulmányban vizsgált törvényi tényállásokban megfogalmazott engedély nélkül, hozzájárulás nélkül, illetve jogtalanul, jogosulatlanul stb. tényállási elemeknek éppen, hogy a megvalósulásuk a szükséges a tényállásszerűséghez, ebben az értelemben pedig aligha tekinthetők negatív tényállási elemnek. Negatív tényállási elem az, amelynek az implicit hiánya a tényállásszerűség feltétele. Ez esetben viszont éppen, hogy a tényállási elem, azaz a jogosulatlanság léte a tényállás megvalósulásának a feltétele. Ha ezt negatív tényállási elemnek tekintenénk, az azt jelentené, hogy a jogosulatlanság hiányában valósul meg a tényállás. Holott a jogosulatlanság hiánya kizárja a tényállásszerűséget. Ezáltal a jogosulatlanság éppen a tényállás megvalósulásának pozitív feltétele.[25]
A fogalmi elemnek a törvényi tényállásban való elhelyezése dogmatikailag azt a megállapítást eredményezi, hogy főszabály szerint a magatartás jogellenességének hiánya már a tényállásszerűség szintjén kiküszöböli a cselekmény bűncselekmény voltát. Azaz ezekben az esetekben formálisan nem a jogellenesség, hanem a tényállásszerűség hiányát kell megállapítani.[26]
Claus Roxin nem tekinti tényállási elemnek a törvényi tényállásban megjelenő jogtalanul, jogosulatlanul fogalmakat. Álláspontja szerint a jogellenes (rechtswidrig) vagy jogtalan (widerrechtlich) kifejezés csak egy utalás a jogellenességre, illetve utalás a sértett beleegyezésének lehetőségére. E tényállásbeli utalás dogmatikai konzekvenciája az lesz azonban álláspontja szerint is, hogy ennek hiánya esetén a felelősség a tényállásszerűség szintjén kerül kizárásra.[27] Ehhez hasonló, kizárólagos állásponttal a hazai szakirodalomban nem találkozunk, számos szerző fogalmazza ugyanakkor meg a fogalmi elem értelmezése során, hogy azok a cselekmény jogellenességének követelményére utalnak.[28]
A korabeli szakirodalmi álláspontok[29] többsége szerint a vizsgált fogalmi elemek tényállásban való megjelenítése teljesen felesleges, tekintettel arra, hogy a jogellenesség hiá-
- 205/206 -
nyában egyik tényállásszerű magatartás megvalósításáért sem vonható felelősségre az elkövető,[30] a cselekmény jogellenességét a jogellenességet kizáró okok kiküszöbölik.[31] Ahogyan Finkey megfogalmazza: "jogi szempontból a jogtalanság kiemelése ezeknél a tényálladékoknál is felesleges és csak gyakorlati törvényhozói tekintetből (nagyobb világosság kedvéért) történt, de semmi esetre sem jelenti azt, mintha a cselekmény jogellenessége csupán ezen tényálladékokra lenne korlátozva."[32] A recens hazai szerzők közül Madai Sándor foglal kifejezetten állást e tényállási elem létének indokoltsága kérdésében az erdőben jogellenes fakivágással elkövetett lopás tényállása kapcsán. Madai álláspontja szerint " a normaszövegben szükségtelen a "jogellenes " jelző, hiszen egy bűncselekményről beszélünk, azaz egy olyan magatartásról, amelyet a bűncselekmény fogalmában szereplő társadalomra veszélyesség önmagában jogellenessé minősít."[33]
Álláspontom szerint azonban történeti, valamint objektív teleologikus értelmezés kombinációja útján definiálható olyan indok, amely a szabályozás rációjának tekinthető.
A tényállásszerű cselekmény jogellenességének hiánya a Btk. általános részében nem szabályozott okok mellett törvény feletti jogellenességet kizáró okokkal történhet. Ezek a törvény feletti jogellenességet kizáró okok, más néven szokásjogi úton rögzült jogellenességet kizáró okok a tényállásszerű magatartás materiális jogellenességét zárják ki. A Btk. általános részében szabályozott jogellenességet kizáró okok közül a jogszabály engedélye (Btk. 24. §) a 2012. évi C. törvény hatályba lépésével került be a jogrendszerbe mint kodifikált jogellenességet kizáró ok. Ez azt jelenti, hogy ezt megelőzően a jogos védelem és a végszükség esetén kívül a jogellenesség kizárására büntetőtörvényben rögzített normatív alap nélkül kerülhetett sor. A jogellenesség szokásjogi úton rögzült szabályok, valamint más jogági normák által deklarált felelősségelimináló okok alapján történő kizárása nem sérti ugyan a törvényesség elvét, mégis sokkal inkább megfelel a jogalkotó a jogbiztonságból fakadó követelménynek akkor, ha a felelősségkizárás feltételeit büntetőtörvényben rögzíti.[34] Ennek a kívánalomnak a jogalkotó a jogszabály engedélyének jogellenességet kizáró okként történő kodifikálásával megfelel, immáron e norma jelenti a hidat a más jogági felelősségkizáró okok büntetőjogba történő transzportálására. Mindezek alapján, a jogszabály engedélyének törvényi szabályozását megelőzően indo-
- 206/207 -
koltnak lehetett tekinteni azt, hogy a jogalkotó bizonyos törvényi tényállások vonatkozásában a jogellenességi elemet áthelyezte a törvényi tényállás szintjére. Így a tényállásszerűség hiánya okán, immáron a felelősség alóli mentesülésre normatív alapon kerülhetett sor. Megállapításomat igazolja az, hogy valamennyi releváns törvényi tényállás esetében más jogági szabály, erkölcsi norma, avagy a sértett beleegyezése jelenti a jogtalanság, jogosulatlanság fogalmi elem hiányát. Úgy vélem tehát, hogy a jogalkotó alkalmas kodifikált jogellenességet kizáró ok hiányában a törvényi tényálláson keresztül jelenített meg olyan jogellenességet kizáró okokat, amelyek az adott magatartás jogszerű kifejtése szempontjából relevanciával bírnak. Érvelésemet erősítik a vizsgált fogalmi elemekkel kapcsolatos azon szakirodalmi álláspontok, amelyek utalnak arra, hogy a jogtalanság, jogosulatlanság fogalmi elemeinek hiányában nem valósul meg a törvényi tényállás, ha az adott magatartást jogszabály megengedi,[35] avagy annak kifejtésébe a sértett beleegyezik.[36]
E szabályozási technikával bizonyos tényállások vonatkozásában a jogalkotó voltaképpen egy kerettényállási jelleget kölcsönöz a vizsgált fogalmi elemnek, hiszen a jogtalanság fogalmi elem értelmezése csak más jogági szabályok, vagy egyéb jogellenességet kizáró körülmények e fogalom alá emelésével történhet.[37] Christoph Kunze idézi a BGH álláspontját, amely szerint a "jogosulatlanul fogalmi elem funkciója az, hogy a tényállást kiegészítse a büntetőtörvényen kívül álló normasértésekre vonatkozó előírások sokaságával".[38] A fogalom keretdiszpozíciós jellegére implicite utal számos olyan szakirodalom, amely a téma szempontjából releváns deliktumokkal foglalkozik. Így például a kuruzslás (Btk. 187. §) tényállásában megjelenő jogosulatlanul fogalmi elemmel kapcsolatban Belovics Ervin úgy fogalmaz, hogy az orvosi tevékenység körébe tartozó tevékenységeket más jogági törvény határozza meg, így a jogosulatlanság tartalmát e más jogági szabályok megsértése jelenti.[39] Expressis verbis e fogalmi elem keretdiszpozíciós jellege mellett[40]
- 207/208 -
foglal állást Mezőlaki Erik a méreggel visszaélés (Btk. 188. §) tényállás vonatkozásában, hiszen álláspontja szerint " a kerettényállásban foglalt szabályok megszegésével válhat az elkövetési magatartás jogosulatlanná, amely szükséges feltétele a bűncselekmény megállapításának."[41]
A megállapított ratio legis szempontjából a jogszabály engedélyének törvényi szabályozása alapvetően okafogyottá tette a más jogági engedélyre tekintettel a jogellenesség tényálláson keresztül történő kizárásának normatív leképezését, a sértett beleegyezése tekintetében ugyanakkor úgy vélem, hogy a törvényesség elvével való érvelésem teret nyerhet azon deliktumok szempontjából, amelyek fogalmi eleme a " hozzájárulás nélküliség".
A XX. század elején a magyar büntetőjogászok többsége a szándékos bűncselekmény megvalósulásához a jogellenesség tudatának megkövetelését annak ellenére vetette el, hogy a korabeli német szakirodalom uralkodó felfogása Anselm von Feuerbach nyomán, Karl Binding normaelmélete alapján a jogellenesség tudatának a szándék fogalmához tartozása volt.[42] Finkey 1909-es tankönyvében egyértelműen a szándék tényszándékként való felfogását juttatja kifejezésre, és nyíltan elutasítja Binding tanait,[43] amikor kimondja, hogy "a jogtalanság tudata a szándék fogalmához nem tartozik".[44] Vámbéry Rusztem megfogalmazza, hogy az elkövető azon meggyőződése, hogy cselekménye nem jogellenes, a magatartás jogellenes voltán mit sem változtat, ugyanakkor "a jogtalanságra vonatkozó ténybeli tévedés esetleg kizárja a bűnösséget".[45] Habár Vámbéry Finkeyhez hasonlóan ugyancsak a tényszándék tana mellett foglal állást, látható azonban, hogy bizonyos esetekben a jogellenességben való tévedést a ténybeli tévedés keretei között látja értékelhetőnek. Vámbéry megállapítása alapján mint potenciális ratio legis adódik a kérdés, miszerint megkövetelhető-e a jogtalanság tudata azon bűncselekmények esetén, ahol a törvényi tényállásban szerepel a jogtalanság fogalom?
Finkey álláspontja szerint a jogellenesség tudatának vizsgálata e cselekmények esetén sem kívánalom. Ahogyan megfogalmazza: "a jogtalanság tudata nem tartozik a szándékhoz azoknál a bűncselekményeknél sem, melyeknek tényálladékába a Btk. a "jogtalan " vagy "jogtalanul" szót bevette." Finkey tankönyvében utal arra, hogy Franz von Liszt, Fayer László, valamint Angyal Pál a saját álláspontjával szemben azt képviseli, hogy ezeknél a deliktumoknál kivételesen meg kell követelni a jogellenességre, jogtalanságra,
- 208/209 -
jogosulatlanságra kiterjedő szándékot, ugyanis azok a törvényi tényálláshoz tartoznak.[46] Finkey székfoglalójában a következőképpen foglalja össze a vele ellentétes szakirodalmi nézeteket: " azoknál a büntetendő cselekményeknél, melyeknél a Btk a tényálladékába kifejezetten felvette az elkövetési mód vagy a célzat jogtalanságát, kivételesen elismerik a jogtalanság tudatának szükségességét."[47] Franz von Liszt tudományos álláspontját ismerteti Finkey, amely szerint ezekben az esetekben Liszt kivételesen szükségesnek tartja a jogtalanság tudatának fennállását,[48] mert " a szándékos cselekményeknél a tettesnek tudnia kell a tényálladék összes törvényes ismérveit, így az elkövetés vagy a célzat jogtalanságát is."[49] Ez azt jelenti, hogy " aki e részben téved vagy nem tudja, hogy tevékenységével jogtalanságot követ el, az tulajdonképpen ténytévedésben van, mert egy tényálladéki ismérvről nem bír tudomással."[50] Fayer László 1896-os kézikönyvében a lopás törvényi tényállásának elemzése kapcsán foglalkozik a törvényi tényállás szintjén megfogalmazott "jogtalanul" terminus jelentésével, létének indokával. Fayer álláspontja szerint ilyen, jogellenességre utaló fogalmi elem megjelenítése a törvényi tényállásban teljesen felesleges, ugyanis "a dolus magában foglalja ezen elemet, és ha az élet és a testi épség elleni bűncselekményeknél nem tartotta szükségesnek a törvényhozó a jogellenesség kifejezését, elvégre itt is elmaradhatott volna".[51] Amennyiben Fayer úgy érvel, hogy a dolus a fogalomnak a törvényi tényállásban való megjelenítésének hiányában is magában foglalja a jogellenességi elemet, arra kell következtetnünk, hogy a jogellenesség tudatát Fayer a szándékosság tudati oldalának teljességéhez szükséges tudati elemnek tekinti.
Mindezek alapján álláspontom szerint a szabályozás mibenléte tekintetében szubjektív oldal szempontjából releváns ratio legis is megfogalmazható: a tényállási elemben való tévedés az ténybeli tévedés, így a jogalkotó által tényállási elemként deklarált jogellenességi tartalmat közvetítő fogalmi elemben való tévedés estén normatív lehetőség adódott a felelősség bűnösség szintjén történő kizárására akkor is, ha a jogellenességben való tévedés nem volt elfogadott. Ennek megfelelően szintén történeti és objektív teleologikus értelmezés vezet arra az eredményre, hogy jogellenességben való tévedés korabeli el nem ismerése miatt azon esetekben, ahol legalább olyan gyakori volt a magatartás jogszerű, mint jogellenes kifejtése, a jogellenességet tényállási elemek szintjére emelve arra a jogalkotó kiterjesztette a ténybeli tévedés szabályának alkalmazhatóságát.
A hatályos büntetőjog dogmatikai rendszerében a szándékosság tudati oldala a tények tudatából, valamint a társadalomra veszélyesség tudatából áll, tehát a szándék immáron nem egyenlő a tényszándékkal.[52] A materiális jogellenességben való tévedést a hatályos Btk. a 20. § (2) bekezdésben szabályozza, ezáltal a vizsgált fogalmi elemek létének tartalmi indokát a ma hatályos joghelyzetben nem szolgáltathatja a fent megállapított indok.
- 209/210 -
Tekintettel arra ugyanakkor, hogy a tényállásban megfogalmazott jogtalanul, jogosulatlanul, jogellenesen fogalmi elemeket dogmatikailag objektív tényállási elemnek kell tekinteni, joggal adódik a kérdés: vajon e fogalmi elemben való tévedésért a ténybeli tévedés, vagy a társadalomra veszélyességben való tévedés szabályára hivatkozva kell a felelősséget kizárni? Madai Sándor az erdőben jogellenes fakivágással elkövetett lopás [Btk. 370. § (2) bekezdés bi) pont] kapcsán foglalkozik a tévedés lehetőségével. Tanulmányában több olyan bírósági döntésre hivatkozik, ahol a tévedés azzal kapcsolatban merül fel, hogy az erdőben fakitermelést, fakivágást végző személy számára tévesen kerül meghatározásra a megbízás alapján kivágandó fák köre, így olyan fákat is kivágott, amelyeket nem kellett volna, illetve nem lett volna szabad.[53] A szerző ugyan nem nevezi meg tanulmányában, hogy a bíróság ténybeli, vagy társadalomra veszélyességen való tévedés miatt mentette-e fel a vádlottat a felelősség alól, az általa hivatkozott ügyekben látható azonban, hogy a felelősségmentesülés hivatkozott tényalapon nyugvó lehetőségére a ténybeli tévedés szabályának [A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 27. § (1) bekezdés] felhívásával utal a bíróság.[54] E kérdésben való, részletes joggyakorlatanalízisen alapuló állásfoglalás túlmutat e tanulmány tartalmi keretein. Tekintettel arra azonban, hogy a jogtalanul, jogosulatlanul fogalmi elemek a törvényi tényállás objektív oldalához tartoznak, ezáltal azoknak a tudat által átfogottnak kell lenniük, úgy azokban való tévedésért a Btk. 20. § (1) bekezdése szerinti ténybeli tévedésért kell kizárni a felelősséget.[55]
Mind az objektív, mind pedig szubjektív oldal szempontjából megállapított ratio legis okafogyottá vált a hatályos normatív környezet miatt. Ahogyan láthattuk, racionális szabályozási indoknak tekinthető a más jogági normák alapján történő jogellenesség kizárása a törvényi tényállásban megjelenített jogellenességi elemen keresztül, ugyanakkor a jogszabály engedélye erre immáron alkalmas kodifikált jogellenességet kizáró ok. Szintén racionális indok lehetett egykor a ténybeli tévedés felelősségkizáró szabályának alkalmazási lehetősége a tényállásban megfogalmazott jogtalanság fogalmi elemek tekintetében, ugyanakkor az ilyen okból történő transzportálást immáron a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés teszi okafogyottá. Mindebből kifolyólag adódik a kérdés: valóban igaza volt Finkey Ferencnek, amikor azt mondta, hogy ezen fogalmi elemek léte a törvényi tényállásokban teljesen felesleges? Ebben a fejezetben egy harmadik, egyben olyan szabályozási indok mellett érvelek, amely a hatályos normatív környezetben is releváns ratio legisét adja e fogalmi elemek tényállásban történő deklarálásának.
- 210/211 -
A német szakirodalomban Roxin azt mondja e jogellenességet magában foglaló tényállási elemekről, hogy azok gyakorlatilag a tényállás egész formális jogellenességét magában hordozzák.[56] Roxin megállapításából az következik, hogy e tényállásoknál a deliktum jogellenességi tartalmát, annak materiális jogellenességét a jogtalanság fogalmának kifejezésre juttatása nélkül nem közvetítené a tényállás. A Btk.-ban található legtöbb tényállás esetében igaz[57] az a tényállás és a jogellenesség egymáshoz való viszonyát kifejező állítás, hogy a tényállásszerűség a jogellenesség indíciuma.[58] Ez azt jelenti, hogy a formálisan jogellenes cselekménymegfogalmazásnak, azaz valamely emberi magatartás kriminalizálásának indoka annak in abstracto jogtárgysértő, vagy jogi tárgyat veszélyeztető, azaz materiálisan jogellenes volta. Optimális esetben tehát a törvényi tényállás in abstracto már eleve materiális jogellenességet közvetít.[59]
A tanulmányban vizsgált deliktumok esetén azonban álláspontom szerint ez az indíciumjelleg nem adott.[60] Abban az esetben, amikor a tényállás indíciumjellege megállapítható, a jogellenesség fogalmi szintjén a jogellenességet kizáró okok hiányát vizsgáljuk. A jogellenesség fogalmi síkján a jogellenességet kizáró okok vizsgálata implicite azt feltételezi, hogy a cselekmény jogtalansági tartalmát a törvényi tényállás tartalmazza, azt a jogalkotó a tényállási elemeken keresztül kifejezésre juttatta. A tanulmányban vizsgált tényállások esetén azonban főszabály szerint egy ellentétes előjelű vizsgálatot kell lefolytatni, amelynek az oka a következő: ha a jogtalanság fogalmi elemet tartalmazó tényállásokból hipotetikus eliminációval elvonjuk ezeket a terminusokat, a törvényi tényállás alá tipikusan neutrális magatartások lesznek szubszumálhatók, azaz a tényállásból e fogalmi elemek nélkül nem tűnik ki azok materiális jogellenességi tartalma. Olyan magatartás kriminalizálása, amely nem sért vagy nem veszélyeztet jogi tárgyat, ellentmond az ultima ratio elvének. Ez az oka annak, hogy az ilyen neutrális magatartásmegfogalmazások esetén a jogalkotó a tényállásban utal a cselekmény jogellenességének követelményére, amivel korrigálja a túlságosan tágan, tipikus jogszerű magatartásokat értékelő törvényi tényállások terjedelmét.[61] Ezeket a deliktumokat úgy kell tehát értelmezni, hogy a jogtárgysértés vagy veszélyeztetés kizárólag azok jogtalanságában ölt testet, a tényállásszerű elkövetési magatartás enélkül nem hordoz magában jogtalansági tartalmat. A vizsgált fogalmi elemek tényállás szintjén történő megjelenése nélkül olyan magatartásról beszélünk tehát, amely sem formálisan, sem materiálisan nem tekinthető (büntetőjogi) szankcionálást igénylő szociáletikai jogtalanságnak, ez pedig azt jelenti, hogy ezeknél a tényállásoknál e
- 211/212 -
magatartások jogellenességét nem kizárnunk kell, hanem éppen, hogy megállapítanunk. Ezekben a tényállási elemekben ugyanis a jellegadó jogtalansági tartalmat a jogtalanul, jogosulatlanul kifejezések hordozzák, azok így felelnek meg az ultima ratio elvének.[62]
A magyar szakirodalomban a materiális jogellenességi tartalomnak a törvényi tényállás általi közvetítésének igényével való érvelés expressis verbis nem jelenik meg, ugyanakkor Kautz Gusztáv, valamint Vámbéry e deliktumok létével kapcsolatos megállapításai álláspontom szerint e rációt implicite közvetítik. Kautz 1881-es tankönyvében megfogalmazott álláspontja szerint nem elvetendő e jogtechnikai módszer látszólag kazuisztikus alkalmazása, vannak olyan bűncselekmények ugyanis, amelyek jogellenessége azok természetében rejlik, ezért ezek esetében a jogellenesség követelményének kimondása valóban felesleges. Kautz szerint elegendő, ha a különös részben " a jogellenesség csak azon büntetendő cselekmények tárgyi ismérvei között emeltetik ki, melyeknek egyéb ismérveiből, azok büntethető jellege még felismerhető nem lett volna, és így a gyakorlatban a törvény könnyen félremagyaráztathatván, alkalmazásában visszásságokat szülne."[63] Vámbéry szintén pragmatikus magyarázatát adja ennek a jelenségnek. Álláspontja szerint a norma célja az, hogy "a bírót nyomatékosan utalja annak megvizsgálására, vajjon jogtalanságot kizáró ok nem forog-e fenn. Rendszerint ugyanis oly cselekményeknél emeli ki a törvény a jogtalanságot, mint tényálladéki elemet, amelyeknél a jogtalanságot kizáró ok gyakran fordul elő".[64] Habár az idézett szakirodalmi álláspontok kizárólag pragmatikus indokát látják a szabályozásnak, álláspontom szerint annak materiális-dogmatikai indoka is kimutatható.
Finkey szerint a vizsgált fogalmi elemek törvényi tényállásban történő megjelenítésének egyetlen oka van: "a törvényhozás világosan figyelmeztetni akarta a bírót, hogy az illető cselekményeket csak akkor kívánja büntetni, ha azok tényleg jogtalanul lettek elkövetve".[65] Intézménytörténeti előzményeket tekintve azonban álláspontom szerint mind objektíve, mind pedig szubjektíve definiálható olyan ráció, amely a jogalkotót e megoldásra ösztönözhette. Objektíve a jogellenességet kizáró okok vonatkozásában a más jogági jogellenességet kizáró okokra, valamint a szokásjogi úton rögzült jogellenességet kizáró okokra vonatkozó felelősségmentesítő norma hiánya képezheti a normatív alap törvényi tényállásban történő megteremtésének kívánalmát. Szubjektíve pedig a materiális jogellenességben való tévedéssel szembeni általános elfogadottság hiánya miatt a jogellenességben való tévedés kivételes felelősséget kizáró relevanciájának megteremtése szolgálhatott tartalmi indokul. Mindkét problémát feloldotta a jogtalanság, jogosulatlanság fogalmak törvényi tényállásba iktatása, ezáltal azok tényállási elemnek minősültek, annak
- 212/213 -
valamennyi dogmatikai konzekvenciájával együtt. E fogalmi elemek objektív hiánya kizárta a tényállásszerűséget, arra vonatkozó tudattartam hiánya pedig a bűnösség síkján hathatott felelősségelimináló körülményként.
A jogszabály engedélyének, valamint a társadalomra veszélyességben való tévedés kodifikálása okafogyottá tette ugyan az e rációkra alapozott létét a tényállásban megfogalmazott jogellenességi kritériumnak, ugyanakkor megállapítható, hogy azon deliktumok tekintetében kerül sor e jogalkotói megoldásra, amelyek e fogalmi elem nélkül büntetőjogi szankcionálást nem igénylő cselekményleírást deklarálnak. E fogalmi elem ezekben a törvényi tényállásokban az egyetlen, amely materiális jogellenességi tartalmat közvetít, ezáltal azok tényállásban történő megfogalmazása dogmatikailag indokolt, azok léte nem pusztán "jogellenességi redundancia". A látszólag kazuisztikus jelleget eliminálja tehát az ultima ratio elvének való formális megfelelőség követelménye, valamint a tényállás indíciumjellegének megteremtése.
A vizsgált fogalmi elem rendszerbeli helye tekintetében megállapítható, hogy formálisan objektív tényállási elemről van szó, materiálisan azonban jogellenességi tartalmat közvetítő fogalomról beszélünk. Egyetértek Roxin álláspontjával, miszerint e tényállásban megfogalmazott jogtalanság fogalomnak ezáltal kettős dogmatikai funkciója van.[66] Ez a megállapítás ahhoz a dogmatikai konzekvenciához vezet, hogy e tényállásoknál kivételesen a megszokott háromszintű bűncselekmény vizsgálati sémát (tényállásszerűség, jogellenesség, bűnösség) kétszintű vizsgálati séma váltja fel: tényállásszerűség (ezen belül a jogellenesség/jogtalanság mint tényállási elem), valamint a bűnösség vizsgálatának követelménye. E konzekvencia nem tekinthető ugyanakkor általános érvényűnek a vizsgált fogalmi elemeket tartalmazó valamennyi deliktum vonatkozásában sem, a tényállásban megfogalmazott jogellenességi tartalmat hordozó fogalmi elem tartalmi terjedelmének függvényében lesz e megállapítás igaz, avagy csupán részben igaz. Ily módon a kétszintű vizsgálati séma alkalmazandó azon bűncselekmények esetén, amelyek törvényi tényállása a jogellenesség fogalmi elemet tartalmazza. Úgy vélem azonban, hogy továbbra is a háromszintű vizsgálati séma alapján áll fenn a vizsgálati kötelezettség különösen azon bűncselekmények esetén, amelyek törvényi tényállásában a jogellenességet a hozzájárulás nélkül, vagy engedély nélkül fogalmi elemek közvetítik. Ezeknél a sértett beleegyezése, illetve engedélye, avagy a jogszabály vagy valamely hatóság engedélyének hiánya hordozza a magatartás szankcionálását igénylő jogtalansági tartalmát, és egyúttal a tényállás megvalósulásának feltétele is. Azonban, ha az engedély vagy a hozzájárulás hiánya a tényállás megvalósulását eredményezi is, a jogellenesség szintjén éppúgy vizsgálandó egyéb jogellenességet kizáró okok hatályosulása alapján a felelősség kizárásának lehetősége. Elképzelhető ugyanis, hogy a sértetti hozzájárulás hiányában tényállásszerű magatartás más jogági megengedő szabály, avagy indokolt kockázat vagy végszükség miatt nem jogellenes, így itt önálló dogmatikai relevanciát nyer a jogellenesség szintjén a fennmaradó jogellenességet kizáró okok hiányának vizsgálata.
- 213/214 -
Die Tatbestandsmäßigkeit und die Rechtswidrigkeit in heutigen Strafrechtsdogmatik sind getrennte Begriffselemente. Ob die Handlung rechtswidrig ist, muss als Hauptregel nach der Feststellung deren Tatbestandsmäßigkeit geprüft werden. Ergeben sich aber einige Ausnahme. Der Beitrag handelt sich um die Erscheinung, wenn der Gesetzgeber in dem Straftatbestand eine Unrechtselement expressis verbis formuliert. Die Arbeit sucht mithilfe der historischen, grammatischen und teleologischen Auslegung des mit den geprüften Begriffselementen berührtes Straftatbestände daran die Antwort, welche Zweck und dogmatische Folgerungen der Konzipierung der Rechtswidrigkeit und die ähnlichen Begriffe als Tatbestandsmerkmale hat. ■
JEGYZETEK
* A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.
[1] Vö. Vámbéry Rusztem: Büntetőjog. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata. Budapest, 1913. 223. p.
[2] Finkey Ferenc: A jogtalanság mint a büntetendő cselekmény ismérve. Székfoglaló értekezés. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1909. 9. p. (Finkey 1909a)
[3] Finkey 1909a, 53. p.; Madai Sándor hasonló kérdést fogalmaz meg tanulmányában, kifejezetten az erdőben jogellenes fakivágással elkövetett lopás törvényi tényállás [Btk. 370. § (2) bekezdés bi) pont] kapcsán. Madai Sándor: Nem látom a fától az erdőt - Az erdőben jogellenes fakivágással elkövetett lopás alapkérdései. Magyar Jog 2016/9. 504-509. 505. p.
[4] Nagy Ferenc: Anyagi büntetőjog. Alapvetések és a bűncselekmény tana. Iurisperitus Kiadó. Szeged, 2020. 146. p.
[5] E tanulmányban nem célom az egyes fogalmak közötti tartalmi distinkció megfogalmazása, a téma fókuszának szempontjából elegendő annak megállapítása, hogy mindegyik terminus materiálisan jogellenességi jelentést közvetít. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy dogmatikailag konzisztens rendszerben a jogtalanság és a jogellenesség fogalmak tartalmilag nem tekintendők azonosnak. Lásd részletesen: Nagy Ferenc: A jogtalanság (jogellenesség) és a bűnösség elválasztásáról. Jogtudományi Közlöny 2008/6. 292-299. p.; Vö. Gál Andor: A jogos védelem teleologikus megközelítésben. Iurisperitus Kiadó. Szeged, 2019. 192. p. 865. lj.
[6] Vö. Roxin, Claus: Strafrecht allgemeiner Teil. Band 1. Grundlagen der Aufbau der Verbrechenslehre. 3. Auflage. C. H. Beck'sche Verlagsbuchhandlung. München, 1997. 238. p.; Kunze, Christoph: Das Merkmal "unbefugt" in den Strafnormen des Besonderen Teils des StGB. Duncker & Humblot, Berlin, 2014. 43. p.
[7] A kuruzslás (Btk. 187. §) törvényi tényállásában megfogalmazott jogosulatlanság fogalmi elem kapcsán lásd: Belovics Ervin: Az egészséget veszélyeztető bűncselekmények (Btk. XVII. Fejezet). In: Busch Béla (szerk.): Büntetőjog II. A 2012. évi C. törvény alapján. HVG Orac, Budapest, 2012. 108-120. pp., 145. p. (Belovics 2012a); Kis Norbert - Hollán Miklós: A magyar büntetőjog tankönyve II. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 2008. 548. p. Az okirattal visszaélés (Btk. 346. §) tényállásban a megszerzés elkövetési magatartáshoz kapcsolódó jogtalanság fogalmi eleme tekintetében lásd: Kőhalmi László: A közbizalom elleni bűncselekmények (Btk. XXXIII. Fejezet). In: Polt Péter (szerk.): A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény nagykommentárja. Opten, Budapest, 2016. 1082. p.; Vida Mihály: A közbizalom elleni bűncselekmények (Btk. XXXIII. Fejezet). In: Karsai Krisztina - Szomora Zsolt - Vida Mihály: Anyagi büntetőjog. Különös rész II. Iurisperitus Bt. Szeged, 2014. 143. p.; Sántha Ferenc: A közbizalom elleni bűncselekmények. In: Horváth Tibor-Lévay Miklós (szerk.): Magyar Büntetőjog különös rész. 2. kötet. Complex, Budapest, 206. 187-198. 196. p. A versenytárs utánzása (Btk. 419. §) deliktumban meghatározott hozzájárulás nélkül feltétel vonatkozásában lásd: Karsai Krisztina: A fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények (Btk. XLII. Fejezet). In: Karsai Krisztina - Szomora Zsolt - Vida Mihály: Anyagi büntetőjog. Különös rész II. Iurisperitus Bt. Szeged, 2014. 285. p.
[8] Vö. Kunze 2014, 47. p.
[9] Karsai az Iparjogvédelmi jogok megsértése (Btk. 388. §) tényállásban az iparjogvédelmi jogok megsértésére való kifejezett hivatkozást tekinti nem nevesített szituációs elemnek. (Karsai Krisztina: Iparjogvédelmi jogok megsértése - Egy jobb sorsra érdemes büntetőjogi tényállás - I. rész. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2021/1. 55-68. 63. p.
[10] Vö. Karsai 2021, 63. p.
[11] Karsai Krisztina: Áru hamis megjelölése - Egy bűncselekmény analízise. Forum Acta Juridica et Politika 2011/1. 301-337. 316. p.
[12] Molnár Gábor: A fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények (Btk. XLII. Fejezet). In: Busch Béla (szerk.): Büntetőjog II. A 2012. évi C. törvény alapján. HVG Orac, Budapest, 2012. 805-849. 833. p. (Molnár 2012a)
[13] Hodosi Gábor: A jogosulatlan pénzügyi tevékenység megítélése a közjegyzői gyakorlatban és összefüggése az okirat hamisítással. Debreceni Jogi Műhely 2017/3-4. 1-26. 12. p.
[14] Roxin 1997, 231. p.
[15] Györgyi Kálmán: Néhány gondolat az NDK új büntetőjogi tankönyvéről. Jogtudományi Közlöny 1977/7. 417. p.
[16] Nagy Ferenc: A bűncselekmény-fogalmi változások és irányzatok a német büntetőjog fejlődésében. Forum Acta Juridica et Politica 2016/2. 139-153. 151. p.
[17] Gropp, Walter: Strafrecht Allgemeiner Teil. Zweite, überarbeitete und erweiterte Auflage. Springer, Berlin, 2001. 168. p.
[18] Nagy 2020, 202. p.
[19] Roxin szerint a tan kialakulásához az a jogtechnikai kívánalom vezetett, miszerint a különös részi tényállásokból a terjedelmesség és az ismétlés elkerülése céljából formálisan ki kell iktatni a jogellenességre utaló feltételeket, ez ugyanakkor nem jelentette azt, hogy a tényállás megvalósulásához e feltételek fennállására, azaz a jogellenességi kritériumok megtételére, ne lenne szüksége. Tekintettel azonban arra, hogy azok immáron nem jelennek meg formálisan a törvényi tényállásban, azokat mint a tényállás megvalósulásának negatív felételeiként kell értelmezni. (Roxin 1997, 231. p.)
[20] Fehér Lenke - Sebes Ágnes: Elméleti konferencia a bűncselekmény fogalmáról. Jogtudományi Közlöny 1974/12, 734-738. 747. p.
[21] Roxin 1997, 232. p.
[22] Pintér Jenő: Kádár Miklós (1904-1971). Jogtudományi Közlöny 1971/11. 489-490. 490. p.
[23] Nagy 2020, 162. p.
[24] Uo.
[25] Vö. Jescheck, Hans-Heinrich - Weigend, Thomas: Lehrbuch des Strafrechts. Allgemeiner Teil. 5. Auflage. Duncker & Humblot. Berlin, 1996. 251. p.; Kunze 2014, 48. p.
[26] Vö. Szomora Zsolt: Az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények (Btk. XXI. Fejezet). In: Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2019. 492-532. 500. p. (Szomora 2019a); Roxin 1997, 246-247. pp.
[27] Roxin 1997, 238. p.
[28] Lásd például. Mezőlaki Erik: A közbizalom elleni bűncselekmények (Btk. XXXIII. Fejezet). In: Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2019. 776-798. 788. p.; Molnár 2012a, 827. p.
[29] A téma szempontjából releváns bűncselekményekkel foglalkozó szakirodalmak tipikusan nem tesznek a tekintetben értékelő megjegyzést, hogy e fogalmi elemek léte szükséges-e a törvényi tényállásban.
[30] Vö. Fayer László: A magyar büntetőjog kézikönyve. Második kötet. Franklin-Társulat. Budapest, 1896. 336. p.; Finkey 1909a, 247. p.
[31] Vö. Hollán Miklós: Gondolatok a társadalomra veszélyesség és a materiális jogellenesség különbségéről. Magyar Jog 2004/12. 724-732. 726. p.
[32] Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve. Harmadik átdolgozott kiadás. Grill. Károly Könyvkiadó Vállalata. Budapest, 1909. 247. p. (Finkey 1909b)
[33] Madai 2016, 506. p.
[34] Vö. Ambrus István: Polgári jogi elemek a büntető anyagi jogban. Polgári Jog 2017/3. 33.; Mészáros Ádám: Adalékok a jogellenesség tanához. Kriminológiai Tanulmányok 46. kötet. 2009, 169-189. 187. p.
[35] Belovics 2012a, 541. p.; Belovics Ervin: Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények (Btk. XXVI. Fejezet). In: Busch Béla (szerk.): Büntetőjog II. A 2012. évi C. törvény alapján. HVG Orac, Budapest, 2012. 362-444. 417. p. (Belovics 2012b); Kis/Hollán 2008, 708. p; Kis/Hollán 2008, 717. p.; Sinku Pál: A vagyon elleni bűncselekmények. (Btk. XXXVI. Fejezet). In: Busch Béla (szerk.): Büntetőjog II. A 2012. évi C. törvény alapján. HVG Orac, Budapest, 2012. 591-645. 599. p.; Szomora Zsolt: A vagyon elleni bűncselekmények. (Btk. XXXVI. Fejezet). In: Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2019. 854-895. 856. p. (Szomora 2019b);[35] Molnár Gábor: A pénz- és bélyegforgalom biztonsága elleni bűncselekmények (Btk. XXXVIII. Fejezet). In: Busch Béla (szerk.): Büntetőjog II. A 2012. évi C. törvény alapján. HVG Orac, Budapest, 2012. 660-681. 677. p. (Molnár 2012b).
[36] Karsai Krisztina: A fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények (Btk. XLII. Fejezet). In: Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2019. 972-989. 980-981. pp.; Kis/Hollán 2008, 708. p; Molnár 2012a, 827. p; Sinku 2012, 599. p.; Szomora 2019a, 500. p.; Szomora 2019b, 856. p.; Molnár 2012b, 677. p.
[37] Karsai az iparjogvédelmi jogok megsértése törvényi tényállás vonatkozásában deklarált iparjogvédelmi jogok kifejezett megsértése kapcsán utal arra, hogy a keretdiszpozíciós szabályozás miatt csak olyan magatartások illenek bele a tényállásba, amelyek más jogági szabályok alapján jogsértők. Habár a szerző által vizsgált tényállás nem tartalmazza az e tanulmányban elemzett fogalmi eleme(ke)t, Karsai megállapítása, miszerint e keretkitöltő háttérnormára utaló kitétel léte hiányában lennének olyan magatartások, amelyek egyébként nem tilalmazott volta esetén a jogszabály engedélye jogellenességet kizáró ok nem lenne felhívható. (Karsai 2021, 63-64. pp.).
[38] Kunze 2014, 43. p.
[39] Belovics 2012a, 145. p.
[40] A keretdiszpozíciós jellegre való utalás tekintetében lásd még: Belovics 2012b, 417. p.; Mezőlaki Erik: Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények (Btk. XXVI. Fejezet). In: Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2019. 609-651. 646. p.; Kőhalmi László: Hivatali bűncselekmények (Btk. XXVIII. Fejezet). In: Polt Péter (szerk.): A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény nagykommentárja. Opten, Budapest, 2016. 935-957. 943. p.; Sinku Pál: Hivatali bűncselekmények (Btk. XXVIII. Fejezet). In: Busch Béla (szerk.): Büntetőjog II. A 2012. évi C. törvény alapján. HVG Orac, Budapest, 2012. 445-459. 452. p.
[41] Mezőlaki Erik: Az egészséget veszélyeztető bűncselekmények (Btk. XVII. Fejezet). In: Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2019. 377-425. 422. p.
[42] A jogellenesség tudatával kapcsolatos német, valamint magyar szakirodalmi álláspontok ismertetését lásd: Finkey 1909b, 245-246. p.
[43] Finkey 1909a, 49. p; Finkey 1909b, 246. p.
[44] Finkey 1909b, 244. p.
[45] Vámbéry 1913, 223. p.
[46] Finkey 1909b, 247. p.
[47] Finkey 1909a, 52. p.
[48] Hasonló álláspontot képviselt Kunze által feldolgozott és hivatkozott ítéleteiben a jogalkalmazó, amelyekben megfogalmazásra kerül, hogy e fogalmi elem tényállási elemnek minősül, és kivételesen ilyen konstrukció esetén a jogellenesség tudata a büntethetőség feltétele. Ezt a restriktív értelmezést a BGH azonban nem vette át, hanem indíciumfunkciót tulajdonított neki. (Kunze 2014, 42. p.)
[49] Finkey 1909a, 52. p.
[50] Finkey 1909a, 52. p.
[51] Fayer 1896, 336. p.
[52] Nagy 2020, 189. p.
[53] Madai Sándor: Az " erdőben jogellenes fakivágással" elkövetett lopás egyes jogalkalmazási kérdései. Magyar Jog 2018/5. 300-306. 303. p.
[54] Vö. BH2005. 241.
[55] Ténybeli tévedésként való értékelést juttat kifejezésre a sikkasztás elkövetési magatartásához kapcsolódó jogtalan eltulajdonítás vonatkozásában a BH2000. 5. számon közzétette bírósági határozat.
[56] Roxin, Claus: Offene Tatbestände und Rechtspflichtmerkmale. 2. Auflage. 1970. 188. p. Idézi: Kunze 2014, 49. p.
[57] A tényállásszerűség és a jogellenesség egymáshoz való viszonya tekintetében elfoglalt tudományos álláspontnak egy dogmatikailag tiszta rendszerben olyannak kell lennie, hogy az lehetőség szerint valamennyi deliktum esetén igaz legyen. Ezért a bűncselekmény e két fogalmi eleme viszonyának tekintetében a recens dogmatikai álláspont az, hogy a tényállásszerűség a jogellenesség ratio cognoscendi-je, ami azt jelenti, hogy a tényállásszerűség kevesebb, mint gyanújel, pusztán kapcsolódási pont és eszköz a " tipikusan, rendszerint jogellenes magatartás felismerésére". (Nagy 2020, 203. p.) Az uralkodó álláspont nem rontja le azonban azt a megállapítást, miszerint a bűncselekmények jelentős része esetén a tényállásszerűség indíciuma a jogellenességnek.
[58] Roxin 1997, 245. p.
[59] Vö. Gál 2019, 177. p.
[60] Roxin 1997, 245. p.
[61] Wessels, Johannes - Beulke, Werner - Satzger, Helmut: Strafrecht Allgemeiner Teil. Die Straftat und ihr Aufbau. 47. Auflage. C. F. Müller. Heidelberg, 2017. 124-125. pp.
[62] Wessels/Beulke/Satzger 2017, 125. p.
[63] Kautz Gusztáv: A magyar büntetőjog tankönyve. Különös tekintettel a gyakorlati élet igényeire. Kiadja az Eggenberger-féle Könyvkereskedés. Budapest, 1881. 238. p.
[64] Vámbéry 1913, 224. p.
[65] Finkey 1909a, 53. p.
[66] Roxin 1997, 246-247. pp.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
