A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépésével a vagyon elleni bűncselekményeket szabályozó fejezetek kisebb módosuláson mentek át. Új tényállások megjelenése mellett új minősített esetek is születtek. Utóbbiak között említendő a lopás tényállásában szabályozott "erdőben jogellenes fakivágással" történő elkövetés.[1] Az alábbiakban az új minősített eset gyakorlati alkalmazásának nehézségeire kívánom felhívni a figyelmet, s egyben bemutatni azt, hogy miként is viszonyul a bírói gyakorlat ehhez az "újszülött"-höz.
A gyakorlati sajátosságok áttekintését megelőzően célszerű arról képet kapni, hogy a Btk. 370. § (2) bekezdés bi) pontjában meghatározott, erdőben jogellenes fakivágással elkövetett lopások statisztikája milyen jellemzőkkel bír. Tekintettel arra, hogy ezen minősített eset az új Btk. hatálybalépésével vált napjaink büntetőjogának részévé, így 2013. július 1-je óta áll rendelkezésünkre kifejezetten e minősített esetre vonatkozó adat. 2013-ban - ami a Btk. 2013. július 1-jei hatályba lépésére figyelemmel féléves adatokat jelent - 179 ilyen bűncselekmény történt hazánkban. 2014-ben ez a szám jelentősen növekedett: 1129 esetet regisztráltak.[2] 2015-ben 974, 2016-ban 922, míg 2017-ben 833 ilyen deliktum került rögzítésre.[3] Területi megoszlás tekintetében két megye évről évre vezeti a sor: a vizsgált években mindig Borsod-Abaúj-Zemplén megye volt az első (2017-ben 214), míg másodikként következett Szabolcs-Szatmár-Bereg (2017-ben 183). A legkevesebb ilyen bűncselekményt ugyanakkor évről évre Budapesten (2017-ben 5), Győr-Moson-Sopron (2017-ben 4), Vas (2017-ben 4) és Csongrád megyében (2017-ben 5) regisztrálták. Elkövetői oldalról vizsgálva a képet megállapítható, hogy a fiatal felnőttek (18-24) és a felnőttek (25-59) követték el a vizsgált deliktumok 70-80%-át, s 10-20%-kal részesültek a fiatalkorúak. A gyermekkorúak (0-13) és időskorúak (60-) körében kevés elkövetőt találunk: az éllovas megyékre és a középmezőnyre jellemző az ő kriminalitásuk és ekörben is 0-5% között mozog az általuk elkövetett cselekmények száma az összes vizsgált deliktumhoz képest.
Az alábbi (első-, másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárásban hozott) döntések[4] kapcsán találkozhatunk olyan jogalkalmazási nehézségekkel, amelyek az "erdőben jogellenes fakivágással" elkövetett lopás kapcsán is a norma értelmezését igényli. Elöljáróban megjegyzendő, hogy az alábbi ügy ugyan nem a lopás új minősített esetéhez kapcsolódik[5], azonban az abban felmerülő problémák máig sem egyértelműen tisztázottak. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy az alábbi döntésekben megfigyelhető - az egyes kérdések megválaszolására a praxis által választott - megközelítés a napaink falopásra vonatkozó bírói gyakorlatát is jellemzi. Erre tekintettel talán nem felesleges áttekinteni egy olyan ügyet, amelyben a Kúria is állást foglalt.
A vádlott magát egy Bt. képviselőjének kiadva egy Kft. telepvezetőjével - aki a korlátolt felelősségű társaság cégvezetőjének, a megbízása alapján jogosult volt képviselni a céget - 2009. március hó 11. napján megbízási szerződést kötött. A telepvezető azzal bízta meg a Bt. képviseletében jogosulatlanul eljáró vádlottat, hogy a 303 807 ha térmértékű területen, amely a megjelölt időpontban több mint 70 személy osztatlan közös tulajdonát képezte - azonban abból a Kft. haszonbérleti szerződések útján jogszerűen használt 11 hektár, 6120 négyzetméter térmértékű gyümölcsös, illetőleg gyep (legelő) művelési ágban nyilvántartott területet -, végezze el az időközben tönkrement, illetőleg elkorhadt gyümölcsfáktól és a felsarjadt aljnövényzettől való tisztítási munkálatokat. Az írásbeli megbízás olyan földrészlet területére vonatkozott, amely ténylegesen 8,02 hektár térmértékű területet ölelt fel. A megbízás teljesítése esetére a vádlott az általa letakarítani vállalt területen lévő famennyiséget kapta volna meg ellenértékként. Mielőtt a vádlott a fentiek szerinti területen megkezdte volna a tisztítási munkálatokat, a Kft. gépkezelője szárzúzóval megjelölte a vádlott által letakarítandó területet akként, hogy ahol az fizikailag lehetséges volt, egy sávot jól láthatóan a szárzúzóval lezúzva megjelölte, illetőleg a terület ún. felső részét gyalog bejárta a vádlottal, mivel oda a felnövések miatt erőgéppel már nem volt lehetséges behajtani; ennek
- 300/301 -
során pontosan megmutatta a vádlottnak, hogy meddig kell kitermelniük és azon a területen túlnyomórészt csupán gyümölcsfák voltak, továbbá elszórtan kisebb mennyiségű akác és csertölgy. A gyümölcsös ún. felső, északi végében, attól elkülönülten volt található az illetékes erdészeti szakhatóság által erdő művelési ágban nyilvántartott 8L jelű erdőrészlet, mely összefüggő 1,34 hektár térmértékű akácerdőt jelölt. A gépkezelő arra is felhívta a vádlott figyelmét, hogy az összefüggő akácost nem szabad vágniuk. A vádlott ezt követően az általa vezetett favágó brigáddal 2009. év tavaszán a megbízási szerződéssel érintett és fentiekben megjelölt területen a megbízásának megfelelően letermeltetett mindösszesen 126 köbméter gyümölcsfát 1 512 000 forint értékben. Azonban a 8L jelű erdő művelési ágú erdőrészletből is kitermeltetett tarvágásszerűen, továbbá alkalmazottaival vadcseresznye, akác, csertölgy, valamint magaskőris fákat is, mindösszesen 2 651 640 forint értékben, annak ellenére, hogy megbízása erre a területre már kifejezetten nem terjedt ki. A vádlott a fentiek szerint jogosulatlanul kitermelt akácfából fuvarköltségként, illetve munkabér fejében a neki munkát végző személyeknek is jutatott, a fennmaradó mintegy 160 köbméter vegyes összetételű haszon- és tűzifa mennyiséget pedig ismeretlen személyeknek értékesítette köbméterenként pontosan meg nem állapítható ellenérték fejében.
A vádlott egyebek mellett tévedésre hivatkozott, s az erre történő hivatkozás releváns lehet a szabálysértési értékre elkövetett falopás vétsége kapcsán is. A fent említett ügyben két vonatkozásban is tévedésre hivatkozott a terhelt: egyfelől azzal kapcsolatban, hogy kizárólag a megállapodásban szerepelő helyről termeltette ki a fát (vagyis tévedett a kitermelési terület vonatkozásában); másfelől pedig a tekintetben, hogy ahonnan munkásaival együtt fát termeltek ki, az legelő és gyümölcsös művelési ágú volt, nem pedig erdő. Előbbi védekezést nem fogadta el egyik bírói fórum sem, mivel a Kft. gépkezelője egyértelműen megjelölte a kitermelendő terület határát, illetve - ahol a megjelölés a terepviszonyok miatt nem volt lehetséges - személyes bejárás során tájékoztatta erről a vádlottat. A másik vonatkozásban pedig azt jegyezte meg az elsőfokú bíróság, hogy "tévedése legfeljebb arra vonatkozhatott, hogy nem volt tisztában azzal, miszerint 2004. év január hó 4. napja óta nem rét (legelő) művelési ágú területnek minősül az adott 1,34 hektáros külterületi ingatlan, hanem immáron önálló számozással, 8L jelű erdőrészletként tartja azt nyilván az erdészeti szakhatóság. Ezen tévedése azonban egyáltalán nem érintette a cselekmény büntetőjogi minősítését. Ekként az a jogi megítélés szempontjából semmilyen relevanciával nem bírt." Az érvelés helyes, tekintettel arra, hogy ekkor a lopás elkövetési tárgyára vonatkozó kritériumokon túl, az elkövetés helye általában nem bírt relevanciával.[6] Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a szabálysértési értékre elkövetett falopás esetében viszont kiemelt jelentősége van az "erdő"-nek, mint az elkövetés helyének, hiszen a lopás esetén az elkövető tudatának át kell fognia az objektív tényállási elemeket megvalósító életbeli jelenségeket, így az elkövetés helyét is. Az előző kiemelésből több következtetés is levonható:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
