Hazánkban - is - a társadalmat talán leginkább irritáló, s a mindennapi életét alapvetően érintő bűncselekménytípus a vagyon elleni bűncselekmények köre. E cselekményi kör már hosszú évszázadokkal ezelőtt is a büntetőjogi gondolkodás, s természetesen a jogalkotás centrumában állt, s nincs ez másként napjainkban sem. Az 1961. évi V. törvény, majd az 1978. évi IV. törvény - melyek társadalmi hátterüket, sok esetben szövegezésüket tekintve is szoros kapcsolatban álltak egymással - stabil hátteret nyújtott a bírói gyakorlat kialakulásához, majd rögzüléséhez. Ezen a tényen az sem változtatott, hogy jött a rendszerváltás, s emiatt, illetve ezt követően jóval többször nyúltak a törvényhez, mint az szakmailag indokolt lett volna; a vagyon elleni cselekmények kiforrott dogmatikája azonban biztosította azt, hogy a fejezetet alapjaiban ritkán érje a változás - olykor viharos - szele. Talán nem haszontalan tehát az új Büntető Törvénykönyv 2013. július 1-jén történő hatálybalépése okán áttekintetni egyet az e körben felmerülő változások közül, amelyek adekvát válaszokat követelnek a tudomány és praxis művelőitől egyaránt.
Az ismertté vált bűncselekmények legjelentősebb, így az összbűnözés terjedelmét döntően determináló bűncselekménytípusa a vagyon elleni bűncselekmények köre.[1] Pusztán a kriminálstatisztikai adatokat áttekintve láthatjuk, hogy jelentőségük hatalmas: 2014-ben 193 797 vagyon elleni deliktum vált ismertté Magyarországon, ami az összes ismertté vált cselekménynek közel 60%-a.[2]
Az ismertté vált vagyon elleni bűncselekmények között legnagyobb számban a lopás fordul elő: 2014-ben 141 625-öt regisztráltak.[3] Az új Btk. kodifikációja kapcsán "ugyancsak ígéret hangzott el az olykor nyomasztó számú minősített esetek redukálására is, ám pl. a leginkább érintett lopás súlyosabban fenyegetett alakzatainak száma még tovább nőtt."[4] Valóban, a lopás minősített esetei között egy új, eddig nem szabályozott minősítő körülményre figyelhet fel a gyanútlan szemlélődő: az "erdőben jogellenes fakivágással" történő elkövetés új, az 1978. évi IV. törvényben nem szereplő minősítő körülmény.[5]
A szabályozás jogpolitikai célkitűzése világos, bár a miniszteri indokolás szemérmesen hallgat e körülmény törvénybe iktatásának kérdéséről. Napjainkban tipikus - különösen őszi-téli időszakban - elkövetésnek tekinthető a fakivágással történő lopás, amely jellemzően Janus-arcú: többnyire olyan személyek szereznek így tüzelőt, akik anyagi szükségük okán nem tudják megvásárolni a fát, azonban előfordul az is, hogy az elkövetők az így megszerzett fát továbbértékesítve tesznek szert haszonra. Az új törvény nem értékeli az elkövetés kiváltó okát, erre azonban a büntetés kiszabásánál sor kerülhet. Feltétlenül utalnunk kell azonban arra, hogy e minősítő körülmény a lopás minősítési rendszerében kizárólag egy helyen bír relevanciával, mégpedig a szabálysértési értékre elkövetett lopást minősíti fel vétséggé. Mindezen túlmenően jelentősége nincs e körülménynek, ugyanis a továbbiakban az ellopott fa értékétől függően kizárólag az elkövetési érték nagysága releváns, ha más minősítő körülmény nem kapcsolódik a cselekményhez. Persze felvetődik a kérdés, hogy el fogja-e érni a célját e szabályozás? Önmagában a büntetőjogi fenyegetettség képes-e olyan társadalmi hatást elérni, mint amit a jogalkotó elvár e minősítő körülménytől? Egyfelől kriminálstatisztikai következményekkel fog járni, s növelni fogja az igazságszolgáltatási szervek leterheltségét. Másfelől választás elé állítja a jogalkalmazót: milyen szankciót szabjon ki egy fakivágással, szabálysértési értékre elkövetett lopás vétségéért? A megrovás, illetve a próbára bocsátás eléri vajon a speciálpreventív hatást? A pénzbüntetést az elkövetők jelentős része még véletlenül sem tudja megfizetni, így át
- 504/505 -
kell váltani, vagyis sikerül burkolt szabadságvesztést kiszabni. Vagy esetleg elzárás, felfüggesztett, illetve végrehajtandó szabadságvesztést? Arányos lenne az elkövetett cselekmény súlyával? Közérdekű munka? Ha van hol, hogy végrehajtani.[6] Szemléletesen fejezi ki Tóth Mihály álláspontja a problémát: "ma viszont pl. míg a tulajdon elleni szabálysértés elkövetőjét őrizetbe vehetik (mert szabálysértési elzárással büntethető), néhány forinttal többet eltulajdonító bűnöző társát aligha fogják személyi szabadságától megfosztani (mert letartóztatására nincs ok)."[7]
Érdemes - s érdekes - egy pár szót szólnunk arról, hogy e minősítő körülmény miként is került be az új törvénybe. Az eredeti törvényjavaslat[8] nem tartalmazta e körülményt, majd egy 2012. május 30-i egyéni képviselői módosító indítvány formájában került a törvényhozás elé, azonban e módosító még az "erdőben található élő fára" elkövetett lopást rendelte volna szabálysértés helyett vétségként szankcionálni.[9] Nehezen értelmezhető - a lopás vagyon elleni jellegéből kiindulva - a módosítóhoz fűzött indokolás: "a lopás bűncselekménye az, amellyel a legnagyobb számban találkoznak az állampolgárok, és ami az egyik legnagyobb mértékben befolyásolja az emberek közbiztonság-érzetét. A módosítási javaslat a szabálysértési értékre elkövetett lopás körében új minősített esetet állapít meg, amely nagyobb büntetőjogi védelemben részesíti az erdei fafajokat. A büntetőjog eszközeivel is fel kell lépni az erdők védelméért, ezért szükséges minősített esetként szabályozni az erdei falopásokat." Nos nyilvánvaló, hogy jelen minősített eset nem az erdei fafajok fokozottabb büntetőjogi védelmét hivatott ellátni, hisz arra szolgálnak más bűncselekmények (például Természetkárosítás), esetleg szabálysértések. Tekintettel azonban, hogy jelen minősítő körülmény a lopáshoz kapcsolódik, így annak vagyon elleni jellege dominál, s esetleg az erdei fafajok tulajdonosait részesíti kiemelt védelemben, bár még így sem tökéletes az érvelés.
A falopás "karrierje" e módosító javaslattal azonban csupán elkezdődött, de nem ért véget. A vonatkozó 2012. június 5-i együttes bizottsági ajánlás[10] keretében az Alkotmányügyi bizottság - változatlan tartalommal - támogatta a fent említett egyéni képviselői módosító javaslatot, s azzal az előterjesztő képviselője is egyetértett. A T/6958/237. számú egységes javaslat a Büntető Törvénykönyvről szóló T/6958. számú törvényjavaslat zárószavazásához nevű dokumentumban még az egyéni képviselői indítványnak megfelelő szöveg szerepelt. 2012. június 22-én a Kormány mint előterjesztő nevében a közigazgatási és igazságügyi miniszter zárószavazás előtti módosító javaslatában[11] már a hatályos törvényben szereplő szöveggel javasolta elfogadni a törvényjavaslatot.[12] Ezt a módosítást az Alkotmányügyi bizottság - a módosításnak megfelelő szöveggel - 2012. június 25-én - elfogadta.[13] Végül a falopás tekintetében módosított szöveg nem változott, s az Országgyűlés erre a változatra bólintott rá.
Ha megtekintjük az új minősítő körülményt, több kérdés is felvetődhet bennünk. Indokolt-e a "jogellenes" jelző beépítése a normaszövegbe, esetleg a lopás minősített eseteként történő szabályozásával és a bűncselekmény új törvényben is fellelhető fogalmában szereplő társadalomra veszélyességével - mint kodifikált materiális jogellenességgel - magára ölti a minősítő körülmény a jogellenesség ruháját? Azaz indokolt-e a jelző, vagy elegendő lenne az "erdőben fakivágással" fordulat?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
