A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) preambuluma azzal a fordulattal kezdődik, hogy e törvény a magyar perjogi hagyományokra és az európai jogfejlődés vívmányaira épít, ezzel kifejezve azt, hogy a kodifikáció során rendkívül fontos szerepet kapott a jog-összehasonlítás. Emellett azt is rögzíti a preambulum, hogy a Pp. megalkotására a koncentrált per feltételeit biztosító szabályozás megteremtése céljából került sor.
Az elsődleges példaként a germán jogrendszerek, nevezetesen a német, az osztrák, illetőleg a svájci polgári eljárásjog szolgáltak. Továbbá ezek mellett a hazánkhoz hasonló társadalmi, gazdasági, valamint jogi kultúrájú kelet-közép-európai államok képezték az összehasonlítás tárgyát. Emiatt ezen államok perjogainak vizsgálata és a hazai megoldásokkal való összevetése indokoltnak mutatkozik.
Vizsgálati szempontot képez egyfelől az, hogy a koncentráció számára milyen alapelvi háttér áll rendelkezésre, továbbá az, hogy az elsőfokú eljárás struktúráját, menetét milyen módon rendezik az egyes perjogi rendszerek a per koncentrálását mindvégig szem előtt tartva. A perkoncentráció követelményével szorosan összefügg a főtárgyalási modell által alkalmazott osztott perstruktúra is, ezért kifejezetten a perelőkészítő, perfelvételi szakasz, a perfelvétel egyes módjai, valamint a perelőkészítés és a főtárgyalás szakaszának elválasztása képezi a tanulmány tárgyát.
Az európai kontinentális polgári perjogrendszerek négy nagy csoportba kategorizálhatók. Először is beszélhetünk a romanista csoportról, amely a francia, az olasz, valamint az e perjog-modelleken alapuló perrendeket foglalja magában.
- 79/80 -
Közös jellemzőjük, hogy az eljárás három fázisra osztható: a perindítási szakot követően a bizonyítás felvétele következik, majd végül a bizonyítási eljárás megtárgyalása jelenti a harmadik szakaszt. A posztkommunista csoporthoz az 1990-es évek előtt a keleti blokkhoz tartozó országok többsége, elsősorban a kelet-közép-európai államok tartoznak. E perjogi csoport a tipikus kontinentális jogi alapokra épül, amely - szovjet hatásra - a kommunista perjogi elemekkel vegyül, vagy vegyült korábban. A perindítást követően egy egységes tárgyalási rendszer érvényesül, amely gyakran folytatólagos tárgyalások egymás után való megtartását jelenti, jelentette. Harmadik kategóriaként a germán csoportot kell megemlíteni, amely elsősorban a német és az osztrák perjogi modellen alapul. Jellemző rájuk, hogy az újlatin perjogokhoz hasonlóan három fázisra osztható fel az eljárás, de azoktól eltérő szerepekkel: a perindítás szakaszát a perelőkészítés, majd a bizonyításra fókuszáló érdemi tárgyalás fázisa követi.[1] Az északi, skandináv csoport[2] eredetileg a germán (azon belül is az osztrák) modell alapjaira épített, követve a háromosztatú perszerkezetet is. A germán jogrendszerekben meghonosodó főtárgyalási modellben a perelőkészítés szerepe számottevően hangsúlyosabbá vált, és e folyamat az északi perjogokban is megjelent, de a volt szocialista országok többsége is e tendenciát követi.[3]
Kétségtelen, hogy a perkoncentráció hazai perjogunkban való megnyilvánulásának részletes boncolgatása szétfeszítené jelen tanulmány kereteit, azonban röviden mégiscsak nélkülözhetetlen rámutatni a magyar Pp. azon fókuszpontjaira, amelyeknél leginkább megfigyelhető a perkoncentráció megnyilvánulása. Erre azért van elengedhetetlenül szükség, hogy legyen mivel összevetni egyes államok megoldásait.
A perkoncentrációt a Pp. mindenekelőtt alapelvként deklarálja, kimondva azt, hogy a bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen.[4] Az alap-
- 80/81 -
elvek körében mindenképp szükséges még rámutatni a felek eljárástámogatási kötelezettségére, valamint a bíróság közrehatási tevékenységére. Mint ahogyan az a perkoncentráció elvének megfogalmazásából is kitűnik, a perkoncentráció címzettjének egyrészről a bíróság, másrészről a felek tekinthetők. Ezen alapelvek tulajdonképpen ezt erősítik, ugyanis a felek eljárástámogatási kötelezettsége a feleket kötelezi arra, hogy mozdítsák elő az eljárás koncentrált lefolytatását és befejezését.[5] A Pp. rendelkezései kifejezetten azt kívánják biztosítani, hogy a felek egyértelmű és teljes körű nyilatkozatokat tegyenek, és különösen az alperestől elvárt, hogy az eljárás mielőbbi szakaszában részletesen nyilatkozzon, hogy a keresetet mennyiben és milyen okból vitatja.[6]
A bíróság közrehatási kötelezettsége pedig a bíráktól egy meglehetősen aktív szerep betöltését várja el, ugyanis előírja számukra, hogy a perkoncentráció érvényesülése érdekében hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék.[7] Ennek a gondoskodó bírói pervezetésnek az eljárás egészén, annak érdemi befejezéséig végig kell vonulnia,[8] azonban elsősorban a bírói gondoskodás elsősorban a perfelvétel során nyilvánul meg. Méghozzá azzal, hogy a bíróságnak - többek között - az anyagi pervezetés adta eszközökkel komoly ráhatást kell gyakorolnia a jogvita kereteinek tisztázásához, azonban ennek korlátját mindenekelőtt a felek kérelmei és a felek peranyag-szolgáltatási kötelezettsége jelenti.[9]
A perkoncentráció követelménye az alapelveken túl az osztott perszerkezetben[10] jelenik meg. Noha a törvényszöveg maga sehol nem tartalmazza az "osztott perszerkezet" kifejezést, a törvény szinte minden pontján magán viseli a szerkezeti változás nyomait.[11] Az osztott perstruktúra úgy nyilvánul meg a perrendtartásunkban, hogy a perindítási szakot követően az eljárás két további stádiumra osztható: perfelvételi (állítási) szakra, valamint érdemi tárgyalási (bizonyítási) szakra. A perfelvételi szak a per széleskörű előkészítésére szolgál azáltal, hogy ezen fázisban tehetik meg a felek a jogállatásaikat, az azokat megalapozó
- 81/82 -
teljeskörű és releváns tényállításaikat, bizonyítási indítványaikat, illetve védekezésüket.[12] A perfelvétel lezárultával rögzülnek a jogvita keretei, és ezt követően az érdemi tárgyalási szakban rendszerint már csak a bizonyítási eljárás lefolytatására szorítkozik az eljárás. A két eljárási szakot a perfelvételt lezáró végzés választja el egymástól, amely széleskörű preklúziós hatással bír. Tehát az a joghatás fűződik hozzá, hogy a meghozatalát követően számos eljárási cselekmény már nem teljesíthető, vagy legalábbis csak jóval szigorúbb törvényi feltételek fennállása esetén.
A perfelvétel körében még mindenképpen meg kell említeni, hogy azt három módon lehet lefolytatni. Néhány kivételtől eltekintve a perfelvételi út meghatározását a bíróság szabad belátására bízza a jogalkotó. Tehát egyrészt a bíróság további írásbeli perfelvételt rendelhet el, amely a keresetlevél - ellenkérelem iratváltáson túl egy további iratváltást jelent, amelynek válaszirat és viszontválasz elnevezésű perfelvételi iratokban kell a feleknek eleget tenniük, ezáltal írásban történik a per előkészítése.[13] Másrészt a bíróság az ellenkérelem beérkezését követően kitűzheti a perfelvételi tárgyalást, ahol a bíróságnak és a feleknek szóban van lehetőségük tisztázni a jogvita lényegét.[14] A további írásbeli perfelvétel nem kizárólag írásbeli előkészítést jelent, ugyanis a második iratváltást követően a bíróságnak ki kell tűznie a perfelvételi tárgyalást. Illetve harmadrészt a bíróság mellőzheti a perfelvételi tárgyalást is akkor, ha megfelelően előkészítettnek ítéli a jogvitát a keresetlevél és az ellenkérelem alapján.[15]
Európa polgári perjogára kétségkívül az egyik legnagyobb hatást gyakorló törvény[16] az 1877-es német polgári perrendtartásról szóló törvény (Deutsche Zivilprozessordnung, a továbbiakban: dZPO). Francia alapokra támaszkodva a dZPO teremtette meg az úgynevezett liberális polgári pert, amelyben az állam szerepe csökkent, és a polgári pert kizárólag a felek magánügyének tekintette.[17] A pert kizárólag a felek uralták, a bíró közrehatása nem volt jelentős. Így a
- 82/83 -
hivatalbóliságra kevesebb hangsúly esett, a tiszta tárgyalási elv jellemzi a német liberális pert,[18] amelynek korlátja a felek igazmondási kötelezettsége.[19] A német liberális modell a megalkotása korának politikai szelleméhez többé-kevésbé illeszkedett, azonban manapság már nem alkalmazható, hiszen a jogban való járatlanság súlyos hátrányokkal járhat. Ezt azonban már a német jogalkotó is tudta valamelyest orvosolni, többek között a bíró aktívabbá tételével, és a bizonyos esetekben előírt kötelező jogi képviselettel.
A törvény még ma is hatályban van, azonban nem meglepő módon számos változtatáson esett át. Ezek közül kiemelendő a törvény centenáriumán bevezetett 1977-es Egyszerűsítő Novella (Vereinfachungsnovelle), amely az elsőfokú eljárást újraszabályozó stuttgarti modellről lett méltán híres.[20] Ezt másképpen főtárgyalási modellnek vagy koncentrált modellnek is nevezhetjük.[21] A dZPO-ban nem jelennek meg expressis verbis az alapelvek egy külön alapelvi fejezetben, de természetesen több alapelv is irányadó rá, mint például a tárgyalási elv, a rendelkezési elv, az igazmondási kötelezettség, vagy éppen a gyors eljáráshoz való jog.[22] Utóbbihoz kapcsolódik a német perjogra jellemző perkoncentráció elve,[23] azaz a Konzentrationsmaxime,[24] amely azt az általános hatékonysági elvárást fejezi ki, hogy a bíróságnak a leggyorsabban le kell folytatni az eljárást, lehetőleg egyetlen tárgyaláson.[25] A perkoncentrációnak a dZPO-ban is több biztosítéka jelenik meg.
A magyar Pp. 187. §-ához hasonlóan a német perbírónak is több lehetősége van a per előkészítése folyamán. Először is dönthet úgy, hogy írásbeli előkészítést (schriftliches Vorverfahren) rendel el.[26] Ennek előnye, hogy az érdemi tárgyalásra alapos előkészítés után kerül sor, ugyanis a feleket szigorú határidők kényszerítik arra, hogy pontosan állapítsák meg a kereset tény- és jogbeli alapját a perelőkészítés során. Az alperesnek két hét áll a rendelkezésre a keresetlevél és
- 83/84 -
az idézés kézbesítésétől számítva, hogy ellenkérelmet terjesszen elő.[27] Amennyiben szükséges, a felperes is nyilatkozhat erre válaszul, majd ezt követően az alperes reagálhat erre.[28] A dZPO 296. §-a szerint, ha a bíróság által meghatározott határidőn belül nem terjeszti elő a nyilatkozatot a fél, akkor főszabály szerint további nyilatkozat vagy indítvány megtétele kizárásra kerül, azaz megvalósul a Präklusion.[29] A schriftliches Vorverfahrenhez hasonló eszköz a magyar bíró rendelkezésére is áll, ugyanis további írásbeli perfelvételt rendelhet el a perfelvételi tárgyalás kitűzése előtt.[30]
Diszkrecionális jogkörével a bíró azonban dönthet úgy, hogy ehelyett inkább előzetes szóbeli tárgyalást (früher erster Termin) tűz ki.[31] Erre akkor kerül sor, ha könnyebb szóban előkészíteni a pert, tehát ha nem várható a felperestől további tényállítás, vagy ha a bíróságnak jogkérdésben kell döntést hoznia az eljárás folytatása érdekében. A Németországban kialakult bírói gyakorlat szerint akkor rendel el előzetes szóbeli tárgyalást a bíróság, ha az ügy egyértelműnek tűnik az egyik fél javára. Legalább két hétnek kell eltelnie az idézés kézbesítésétől számítva az előzetes szóbeli tárgyalás megtartásáig. Figyelemre méltó az a szabály, hogy az előzetes szóbeli tárgyalás végén érdemi határozatot is hozhat a bíróság, amennyiben kellőképpen meghatározásra és tisztázásra került a jogvita, tehát nem kizárólag előkészítő funkciója van e tárgyalásnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a törvényszékek (Landgericht) első fokon előnyben részesítik az írásbeli előkészítést az előzetes szóbeli tárgyalással szemben, ugyanis a kötelező jogi képviselet miatt a képviselőknek írásbeli nyilatkozatokat kell előterjeszteni, amelyekben a releváns tényeket mutatják be, így gyorsítva az eljárást.[32] Észrevehető a párhuzam a magyar perjoggal, hiszen ez az előzetes szóbeli tárgyalás voltaképpen a perfelvételi tárgyalásnak feleltethető meg, így hazánkban is lehetőség van arra, hogy további írásbeli előkészítés nélkül perfelvételi tárgyalást tűzzön ki a bíróság.[33]
Kivételes esetben egy harmadik módot is választhat a német bíróság. Ha a kereset kifejezetten alaposnak, vagy éppen ezzel ellenkezőleg valószínűsíthetően alaptalannak mutatkozik, akkor a bíróság mellőzheti a perelőkészítést, és kitűz egy határidőt az érdemi tárgyalásra, de ilyenkor is határidőt szab az alperesi védekezésre. A perelőkészítés mellőzését többnyire a törvényszékek (Landgericht) szokták alkalmazni.[34] E kivételes eszközt a magyar jogalkotó is bevezette a
- 84/85 -
perrendtartásba azzal a rendelkezéssel, hogy a bíróság eljárhat további írásbeli perfelvétel elrendelése és perfelvételi tárgyalás kitűzése nélkül is.[35] Ebben az esetben nem az osztott, hanem a vegyes tárgyalási rendszer megjelenése figyelhető meg.
A perfelvétel során történt alapos előkészítés után kerül sor a szóbeli főtárgyalásra (Haupttermin), amely optimális esetben egy alkalommal végbe tud menni. A főtárgyalás az előkészítéshez képest sokkal rövidebb és lényegre törőbb, hiszen ez már csak a releváns jogi érvekre, tényekre és bizonyításokra korlátozódik. A Konzentrationsmaxime-nak kettős jelentése van: egyrészt a főtárgyalás koncentráltságát jelenti, másrészt az előkészítés során csak a releváns jog- és ténykérdések koncentrálódnak.[36]
A Konzentrationsmaxime magába foglalja továbbá a felek per előbbre viteli kötelezettségét (Prozessförderungspflicht),[37] amelynek megkülönböztethetjük egy általános és egy különös oldalát. A kötelezettség általános része értelmében a fél az egész perben köteles a gondos pervitelre, a különös oldal pedig a bíró által kitűzött határidők betartására vonatkozik.[38] Az általános oldal tekintetében zsinórmérték gyanánt egy ügyeiben gondosan eljáró személy emberképe jelenik meg.[39]
A perkoncentráció elvének célja, hogy lehetőleg csak egyetlen főtárgyalás legyen megtartva, de ezt csak úgy lehet elérni, ha a bíró teljesíti közrehatási tevékenységét, és átfogóan előkészíti a főtárgyalást.[40] A dZPO előírja a bíróság közrehatási tevékenységét is, amelynek keretében elsősorban kérdezési és tájékoztatási kötelezettségének kell eleget tennie a bírónak. Az egész per folyamán érvényesül az a vezérelv, hogy a bíróságnak törekednie kell a gazdaságos eljárás lefolytatására (Prozessökonomie).[41] A bíró nem csak egyszerűen passzívan átnézi az összegyűjtött bizonyítékokat, de nem is terjeszt elő bizonyítást hivatalból, csupán segíti a feleket abban, hogy tisztázzák a releváns tény- és jogkérdéseket, kiküszöböli a félreértéseket.[42] Továbbá az elsőfokú eljárás során a bíró köteles előkészíteni a pert egy érdemi tárgyalásra. E kötelezettség elsősorban úgy valósul meg, hogy a bíróság határidőt szab a feleknek az írásbeli előkészítő nyilatkozatok megtételére.[43]
- 85/86 -
A 2001-es reform alkalmával Németország egyik fő célkitűzése az elsőfokú eljárás megerősítése volt.[44] Érdekesség, hogy a kontinentális jog egyik "fellegváraként" számon tartott Németország az amerikai eljárásjogból discovery néven ismert előkészítési megoldásból merített e reform során.[45] Az elsőfokú eljárás megerősítése érdekében az anyagi pervezetést fokozta, a preklúziós szabályokat kiigazította és a békéltető tárgyalást kötelezővé tette a német jogalkotó. Az anyagi pervezetésnek ki kell terjednie a tárgyalás előkészítésére is azért, hogy egy aktív párbeszéd jöjjön létre a bíróság és a felek között. Erre annak érdekében van szükség, hogy a szóbeli tárgyaláson már érdemben tudjon lezajlani a tárgyalás, és így akár egyetlen tárgyaláson is eldönthető legyen a per.[46]
Ausztria perjogtörténetében mérföldkőnek számít az 1895-ös Österreichische Zivilprozessordnung (a továbbiakban: öZPO). A Franz Klein nevével fémjelzett nagy sikerű törvény - jelentős módosításokkal ugyan - még ma is hatályos nyugati szomszédunkban.
Peter Böhm szerint Franz Klein alkotta meg a "szociális jogállam első permodelljét", amely számos más állam számára nyújt példát.[47] Klein tudatosan elfordult a német liberális permodelltől, és küldetésének tekintette a szociálisan hátrányosabb felek védelmét. Ez a hátrány nem csak a felek anyagi körülményeikben, hanem a jogban való jártasságukban is fennáll.[48] Ennek köszönhetően a Plósz-féle 1911. évi Pp.-ben is irányadó a bíró aktív szerepvállalása és anyagi pervezetése, de a tiszta tárgyalási elv sem valósult meg maradéktalanul, hiszen bizonyos esetekben a bíró is jogosult bizonyításfelvételre.[49]
Modell-értékű, ahogy az öZPO szabályozza a peranyag összegyűjtését, ugyanis a szociális polgári perjogban a bíró a per ura, diszkrecionális hatalmával törekszik előmozdítani a per igazságos, hatékony és gazdaságos lefolyását. Ez a modell a felek anyagi helyzetüknél, jogban való jártasságuknál fogva fennálló egyenlőtlenségek elsimítására szolgál úgy, hogy az aktív bíró alaki és anyagi pervezetésével lefolytatja és irányítja a pert.[50] Ez a tényállás tisztázásában is megmutatkozik, és ezzel figyelemreméltóan különbözik az osztrák modell a német perjogtól.
- 86/87 -
A dZPO ugyanis a tiszta tárgyalási elvet követi, míg ezzel szemben az öZPO a tiszta tárgyalási elvet óvatosan a nyomozati elv irányába viszi el, azonban még mindig a tárgyalási elv az irányadó.[51] A bírói aktivitás korlátját jelenti, hogy főszabály szerint a bíró nem folytathat le bizonyítást hivatalból,[52] tehát a felek szolgáltatják a bizonyítékokat, de a bíró is hivatalból eszközölhet minden bizonyításfelvételt, amelyektől "a keresetlevél alapján vagy a tárgyalás folyamán lényeges tények tisztázása várható".[53]
Az öZPO a német perjoghoz hasonlóan szintén előírja a felek eljárástámogatási kötelezettségét (Prozessförderungspflicht),[54] amely a magyar Pp.-ben is megjelenő alapelv. Továbbá a feleket igazmondási kötelezettség is terheli, és a teljesség igényével kell feltárniuk a tényállást.[55] A liberális modellben azonban nem írta elő az igazmondási kötelezettséget, hiszen a német perjog egyfajta "perháborút" biztosított a peres felek számára. Ezzel ellentétes az osztrák szociális modell, amely az anyagi igazság elérése érdekében elvárja a felektől az igazmondást.[56]
Az osztrák perjog egy ún. "polgáriperbeli munkaközösséget" kívánt létrehozni, amelyben a bíróság és a felek aktívan együttműködnek. A feleknek a felelőssége nő abban, hogy az igazságra és a teljességre kell törekedniük, azonban a bíró szerepe is számottevően növekszik abban a tekintetben, hogy kezében kell tartani a pert, a jogi képviselő nélküli feleket tájékoztatni kell, és a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatnia a pert úgy, hogy a tényállás minél szélesebb körű felvilágosítására törekszik. A szociális polgári perjogban a bíró tulajdonképpen az eljárás menedzsere (managerial judge), aki dominánsan és ténylegesen levezeti a pert.[57]
Főszabály szerint Ausztria is az osztott perstruktúrát alkalmazza, ám ez inkább a Plósz-féle 1911. évi Pp. tárgyalási rendszeréhez hasonlít, mintsem a német perszerkezethez, a hasonlóság nyilván abból ered, hogy az 1911. évi Pp. nagy mértékben merített az öZPO-ból. Az elsőfokú tárgyalás egy szóbeli ún. előkészítő tárgyalással (vorbereitende Tagsatzung) indul,[58] körzeti bírósági (Bezirksgericht) szinten keresetlevéllel indult eljárásokban e szakaszban bocsátkozik perbe az alperes, tartományi bírósági szinten (Landesgericht) pedig már ezt megelőzően előterjesztette érdemi ellenkérelmét az alperes.[59] A két bemeneti szint közötti
- 87/88 -
különbségből látható, hogy ez kevésbé rugalmas, mint a német szabályozás.[60] Az előkészítő tárgyaláson dönt a bíróság a pergátló kifogásokról, a felek előadhatják tény- illetve jogállításaikat, feltárásra kerülnek a vitapontok, majd dönt a bizonyításra szolgáló tárgyalás (Streitverhandlung) kitűzéséről a bíróság. Körzeti bíróságokon azonban a vegyes tárgyalási rendszer valósulhat meg úgy, hogy már az előkészítő tárgyaláson megkezdődhet a bizonyítás felvétele, kivéve, ha a bíróság kifejezetten csak előkészítés céljából tűzte ki az előkészítő tárgyalást.[61]
Nem vonható kétségbe, hogy az osztrák polgári eljárásjog nemzetközileg kiemelkedő jelentőségű, hiszen egyrészt hatékonysági aspektusból Európa élbolyába tartozik, másrészt modellértékű, mivel számos állam az öZPO-t tekintik mintaadónak, különösen a szociális perjogi modell, ezen belül is a bírói aktivitás és a felek együttműködési kötelezettsége tekintetében. Emellett figyelemre méltó, hogy Ausztria a hatékonyabb pervitelre törekszik annak ellenére is, hogy a polgári perek Ausztriában jelentősen rövidebbek az uniós átlagnál.[62]
Svájc sajátos államfelépítése megmutatkozott a polgári perjoghoz való viszonyulásában is. Föderatív, azaz szövetségi állam lévén minden egyes kantonnak különböző polgári eljárásjoga volt, csupán néhány polgári eljárásjogi előírást bocsátott ki a szövetségi jogalkotó. Éppen ezért Svájc a többi államtól eltérően más kihívás előtt állt: nem megújítani kellett a már létező, elavult perjogot, hanem a már jelen lévő kantoni eljárásjogok alapján egy új és egységes polgári perrendtartást kellett megalkotni.[63] Az egységes svájci Pp. (Schweizerische Zivilprozessordnung, a továbbiakban: schZPO) 2011. január 1. napján lépett hatályba.[64]
A törvény a tárgyalási elvből és a rendelkezési elvből indul ki,[65] ugyanakkor a bírónak kérdezési kötelezettsége van,[66] amely némiképp korlátozza a tárgyalási és a rendelkezési elvet is.[67] A schZPO a teljesség igénye nélkül a következő alapelvekről rendelkezik még: jóhiszeműség elve,[68] a felek meghallgatáshoz
- 88/89 -
való joga,[69] nyilvánosság elve,[70] jogalkalmazás bírósági úton,[71] a rendelkezési és a hivatalbóliság elve.[72] Ebből látható, hogy a magyar kodifikáció nem a német és az osztrák vonalat követte, hanem a rövid svájci alapelvi fejezethez hasonlít a magyar Pp. alapelvi fejezete is, amelyben csak a legfontosabb vezérlőelvekről esik rendelkezés.[73]
Németországhoz és a magyar Pp.-hez hasonlóan Svájcban is három lehetősége van a perelőkészítés tekintetében a bírónak a keresetlevél kézbesítése és az ellenkérelem beérkezése után. Amennyiben az ügy bonyolultsága miatt szükséges további előkészítés, a bíróság egy második iratváltást rendelhet el (zweiter Schriftenwechsel).[74] Ha ez nem szükséges, akkor a bíróság egy ún. instrukciós tárgyalást (Instruktionsverhandlung)[75] tűz ki, de erre sor kerülhet a második iratváltás után is. Az instrukciós tárgyaláson tisztázásra kerül a per tárgya, a felek kiegészíthetik tényelőadásaikat, a bíróság megkísérli a felek közötti egyezség létrehozását, valamint nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy akár már bizonyítást is elrendelhet a bíróság. Harmadik esetben a bíróság közvetlenül is megidézheti a feleket a főtárgyalásra, ha egyszerűen megítélhetőnek tűnik a jogvita.
A svájci perjogban is ismert a cezúra, amelyet az akta lezárása (Aktenschluss) valósít meg. Erre a második iratváltás, illetve az instrukciós tárgyalás után kerül sor még a főtárgyalás előtt, vagy ha közvetlenül a főtárgyalásra idézte a bíróság a feleket, akkor a főtárgyaláson a felek válaszai és viszontválaszai után történik. Ezzel beáll a preklúzió, korlátozott lesz a keresetváltoztatás.[76] Majd egy koncentrált főtárgyaláson (Hauptverhandlung) sor kerülhet a bizonyításra és az érdemi döntésre.[77]
Néhány ország hazánkéhoz hasonló jogi és társadalmi háttérrel rendelkezik, amelyekben az elmúlt években jelen kodifikációhoz hasonló folyamatok mentek, mennek végbe. A tanulmány Románia, Litvánia, Lengyelország,
- 89/90 -
Szlovénia, valamint Csehország reformjainak vizsgálatára irányul elsősorban alapelvi, strukturális, illetve perkoncentrációs és preklúziós aspektusból.
Habár a magyar kodifikáció nem vette számottevően figyelembe a román perjogot, annak ellenére mégis érdemes lehet rávilágítani néhány párhuzamra, különbségre, összefüggésre.[78] A régi román 1865. évi Pp. nem rendelkezett az alapelvekről, azonban ezzel a felfogással szakított az új, 2010. évi perjogi törvény, ugyanis számos alapelvet szabályoz explicit módon. Ennek indokolása, hogy az alapelvek az eljárásjog alappillérei, amelyek meghatározzák annak szemléletét, irányát és megközelítésmódját. A tételesen körülhatárolt alapelvekre könnyebben lehet hivatkozni, így elősegítve a jogbiztonságot.[79] Az új román Pp. tizenöt alapelvet nevez meg, köztük a rendelkezés elvét, a kétoldalú meghallgatás elvét és a bírák aktív szerepének elvét.[80] A kétoldalú meghallgatás (kontradiktórius eljárás) elve keretében rögzíti, hogy a felek közreműködésre (együttműködésre) kötelesek, azaz kellő időben közölniük kell a bíróságon keresztül vagy közvetlenül egymással a bizonyítási indítványaikat, valamint azokat a ténybeli és jogi indokokat, amelyekre követeléseiket és védekezéseiket alapozzák, hogy mindegyikük meg tudja szervezni védekezését.[81] Székely János látványos kodifikációs hibának titulálja azt, hogy ez a perkoncentrációra és jóhiszeműségre vonatkozó előírás a kontradiktórius eljárás elvén belül kapott helyet a szabályozásban.[82]
A kodifikáció során a román jogalkotó fontosnak tartotta, hogy a bírók minél aktívabban szerepeljenek a perben, azonban ez a magyar szemlélethez képest is fokozottan valósult meg. Ugyanis a tárgyalási elv helyett az inkvizitórius tárgyalási elvet alkalmazza a román eljárásjog, amelynek célja a teljes bizonyítottság elvének megvalósítása.[83] Tudniillik, a román bíró bármilyen egyéb intézkedést elrendelhet, amely indokolt az igazság felderítése céljából még a felek akarata ellenére is.[84] A bírói aktivitás igen, azonban a széleskörű ex officio
- 90/91 -
bizonyítás és a nyomozati elv már nem felel meg az európai tendenciáknak, valamint a rendelkezési elv is komoly korlátozások közé esik álláspontom szerint. A román per koncentrálása úgy valósul meg a három szakaszból álló eljárásban,[85] hogy ideális esetben nyilvános tárgyalásra csak egyetlen alkalommal, a per végén kerül sor, amikor a felek bemutathatják érdemi következtetéseiket, ezt követően pedig már a határozathozatalra kerül sor.[86] Érdekes újítás még a lassú pervitel kiküszöbölése érdekében bevezetett szabály, amely előírja a per időtartamának előzetes felmérését. Az első tárgyalási napon a felek meghallgatását követően a bíró határozatban rögzíti az ügy várható időtartamát, amelyhez kötve van.[87]
Hasonlít a magyar javaslat alapelvi megoldásához a 2002. évi litván Pp.,[88] amelyben szerepel az igazság felderítésének bírói kötelezettsége, az együttműködés elve,[89] a fél eljárástámogatási kötelezettsége,[90] a perkoncentráció elve és a pergazdaságosság elve is.[91] Különösen arra érdemes rámutatni, hogy a perkoncentráció mint alapelv szerepel a litván Pp. -ben, ezzel is példát nyújtva a magyar kodifikációnak. A perkoncentráció követelményét akként rögzíti, hogy a bíróságnak mindent meg kell tennie az eljárás elhúzódásának elkerülése érdekében, és törekednie kell arra, hogy a jogvitát egy tárgyaláson bírálja el. Különbség a magyar megoldáshoz képest, hogy itt a perkoncentráció elvének címzettje - technikailag - kizárólag a bíróság, azonban a litván perjog is előírja - a jóhiszeműség elvével egybeolvasztva - a felek eljárástámogatási kötelezettségét. A perkoncentráció alapelvvé tételével együtt a litván perjog is a főtárgyalási modell alkalmazása mellett tette le a voksát. Ennek megfelelően az eljárás perelőkészítési, valamint főtárgyalási szakra osztható, azonban sajátos megoldás, hogy a kisértékű (2000 eurót meg nem haladó pertárgyértékű) perekben nem kötelező a perelőkészítő szak.[92] Érdekesség az is, hogy a litván perjog mereven elválasztja egymástól az írásbeli és a szóbeli előkészítést, a kettő vegyítése nem lehetséges.[93]
- 91/92 -
E ponton eltérés detektálható a magyar megoldáshoz képest, ugyanis hazánkban a további írásbeli perfelvételt minden esetben perfelvételi tárgyalás követi, így az írásbeli előkészítés nem helyettesíti, csupán megelőzi és egyben megalapozza a szóbeli előkészítést. Ugyanakkor hasonlóság, hogy a bíróságnak a perelőkészítő szakaszt egy végzéssel kell lezárnia, amely egyben idézésként is funkcionál az érdemi tárgyalásra. A végzés preklúziós hatásának köszönhetően rögzíti a jogvita kereteit, így a meghozatalát követően a keresetváltoztatás, viszontkereset, valamint további bizonyítási indítvány csak kivételes esetben terjeszthető elő. Azonban e végzés meghozatala mellőzhető, ha az érdemi tárgyalásra való áttérés feltételei fennállnak.[94]
A még ma is hatályos 1964. évi lengyel Pp.-ben a 2011-es módosításnak köszönhetően sor került a koncentráció reformjára.[95] A reform előtt a cseh Pp.-hez hasonlóan különbséget kellett tenni bírói és törvényi preklúzió között.[96] Lengyelországban a perkoncentráció elve úgy valósult meg, hogy a félnek a szóbeli tárgyalás lezárásáig kellett előadnia a tényállásokat és megtenni a bizonyítási indítványokat. 2000 óta a jogi képviselővel eljáró felet a bíróság arra kötelezhette, hogy egy ún. előkészítő iratban terjessze elő minden állítását, kifogását, bizonyítékát, különben az erre való joga a per későbbi szakaszában ki van zárva. Kereskedelmi ügyekben a felperesnek ezt a keresetlevélben, az alperesnek az ellenkérelemben kellett megtennie ugyanezzel a jogkövetkezménnyel.[97] De a bíróság további előkészítést is kérhet, amely főszabály szerint írásbeli, így perelőkészítő iratokat nyújtanak be a felek.[98] Így arra a lengyel specialitásra kívánok rámutatni, hogy bizonyos esetekben már a per előtt megvalósul a perkoncentráció. A 2011-es módosítás a koncentrációt is megváltoztatta, mivel itt már a bíró diszkrecionális jogkörébe tartozik a preklúzió, hiszen ezután már a késedelmes előterjesztés elutasításáról a bíróság dönt.[99] E megoldás az Plósz-féle 1911. évi Pp. 222. §-ában foglalt bírói preklúziónak feleltethető meg.
- 92/93 -
Szlovénia 1991-es függetlenedése után vitás kérdéssé vált a bírói aktivitás, azonban végül az aktív bírói szerepkör mellett döntöttek.[100] Az 1999. évi szlovén Pp. nem rendelkezett a perkoncentrációról, ezt a hiányosságot a 2008-as Novella-D próbálta orvosolni, így a bíró nem tudta kellőképpen ösztönözni a feleket a fő-tárgyalásra való teljes felkészülésre.[101] Szlovéniában is az osztott perszerkezet érvényesül, az előkészítő szakaszt a főtárgyalás követi.[102] A Novella-D bevezette az előkészítő iratok megfelelő időben való előterjesztésének általános kötelezettségét, azaz a tárgyalás előtt kellett a feleket tájékoztatni az előkészítő iratról.[103] A dZPO[104] hatása, hogy a bíró kötelezheti a feleket arra, hogy megfelelő határidőben nyilatkozzanak a magyarázatra szoruló állításokról az előkészítő iratban, és hogy magyarázzák el addigi előadásaikat, továbbá hogy válaszoljanak az ellenfél nyilatkozataira.[105] Azonban az ügy körülményeire tekintettel a bíró dönt, hogy szükséges-e írásbeli perfelvétel. A preklúzió úgy lazul Szlovéniában, hogy bírósági mérlegelést követően elfogadhatók azok az elkésett nyilatkozatok is, amelyek nem okozzák a per elhúzását, vagy megfelelően igazolja azt a fél. A magyar koncepcióhoz hasonlóan a szlovén novella az eljárás koncentrációja érdekében több felelősséget és körültekintést vár el mind a bírótól, mind a felektől.[106]
A 2000-es "nagy" Novella kulcsfontosságú szerepet tölt be a perkoncentrációs elemek bevezetésében Csehországban. Meg kell jegyeznem, hogy a cseh jogalkotó egy egészen eredeti megoldást alkalmazott, ugyanis a cseh törvény megkülönbözteti a törvényi koncentrációtól a bírói koncentrációt (koncentrace soudcovská).[107] Előbbi az első tárgyalási időpont lezárására vonatkozik, azaz főszabály szerint nem vehetők figyelembe a később előadott tényállítások és bizonyítási indítványok. Ezzel szemben kérelemre a bíró dönt a preklúzióról úgy,
- 93/94 -
hogy határidőt szab, amely után nem lehet késedelmesen állításokat, indítványokat tenni.[108] A bírói koncentráció azonban sikertelennek bizonyult, így 2009-ben el is törölte ezt a cseh jogalkotó. Amennyiben ezt a magyar perkoncentrációra kívánjuk vetíteni, látható, hogy hazánk megoldása a bírói mérlegelés miatt inkább a bírói koncentrációhoz hasonlít, viszont lényeges különbség, hogy a cseh jogban ez kérelemre történik, míg a magyar perrendtartásban kizárólag a bíró dönt róla hivatalból, azonban a bíró a koncentráció eszközöléséről figyelmezteti a feleket, akik még utoljára tehetnek nyilatkozatokat a perfelvétel során.
A megvizsgált külföldi perjogok elemzése alapján látható, hogy azok mind alapvetően a főtárgyalási modellt követik, és ezért osztott perszerkezetet alkalmaznak. Azonban az is kitűnik, hogy az egyes rendszerek némileg másfajta megoldást alkalmaznak, ugyanis az osztrák perjog kissé kilóg a sorból tekintve, hogy a perfelvételi módok kiválasztásánál kevésbé rugalmas, mint a német, a svájci vagy éppen a magyar eljárásjog. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a fent vizsgált germán rendszerekből a magyar perjogban is visszaköszönnek egyes elemek. Nem lehet letagadni, hogy a magyar kodifikáció egyértelműen a dZPO-ban működő koncentrációs elemekről vett példát, mind az alapelvek, mind a per előkészítésének folyamata és ezzel együtt a perstruktúra kapcsán.
Az osztrák perjog hatása sem hagyható szó nélkül, melynek kapcsán kiemelendő a bíró és a felek viszonya, amely visszaköszön a magyar jogban is a felek együttműködési és igazmondási kötelezettségét, valamint a bíróság közrehatási tevékenységét rögzítő alapelvekben is. Ugyanis a bíró aktivitása szükséges a perkoncentráció, és ezen keresztül a perhatékonyság elérése érdekében. Mellesleg az osztrák hatás nem csak közvetlenül érvényesül a magyar kodifikációban, mivel a szociális perjog-modell elsősorban az 1911. évi Pp.-re is hatott, és a kodifikáció során a jogalkotó részben ehhez nyúlt vissza, így feltehetőleg a Plósz-féle 1911. évi Pp. közvetítésével is kap helyet ismét a magyar polgári perrendtartásban az aktív bírói szerep és az anyagi pervezetés is.
A svájci példán keresztül is látható a rugalmas perfelvételi szabályozás, amely dZPO-val együtt példát nyújtott hazánk jogalkotóinak. Külön rá szeretnék mutatni a perfelvételt lezáró végzés és az Aktenschluss közötti párhuzamra, amelyek jól észrevehetően elhatárolják a felvételi szakaszt az érdemi szakasztól. További hasonlóság még, hogy svájci mintára alkotta meg a magyar jogalkotó a
- 94/95 -
Pp. alapelvi fejezetét olyan módon, hogy kizárólag a per teljes egészére kiható vezérlő elvek kapjanak benne helyt, és a többi alapelv ott kerül szabályozásra, ahol azoknak ténylegesen érvényesülniük kell.
A főtárgyalási modell jelentőségét és térhódítását jelzi az is, hogy nem csupán a vizsgált volt szocialista országok emelték át azt saját jogrendjükbe, hanem az 1948. évi svéd, valamint az 1993. évi reformot követően a finn polgári perrend-tartás,[109] de a - német perjogi alapelveken is nyugvó - dán polgári eljárásjog szintén a főtárgyalási modellt alkalmazza a per koncentrálása érdekében a 2008. évi reformot követően.[110]
A jog-összehasonlítás során lehet pozitív és negatív példákat is látni. Magam részéről követendőnek tartom a német mintájú osztott perszerkezetet, az osztrák vívmánynak minősülő bírói aktivitást, és azt a svájci alapelvi megoldást, miszerint csak a legfontosabb vezérelvek megfogalmazása szükséges. Így nem tartom követendőnek a taxatív román alapelvi fejezetet, ezzel együtt a hivatalbóliság elvében is megnyilvánuló túlzott bírói aktivitást sem, de elkerülendő a cseh bírói koncentráció is, amely a Plósz-féle 1911. évi Pp. 222. §-ában foglalt megoldásnak feleltethető meg. Ezeket a megoldásokat a magyar Pp. - helyesen - nem követte. Az anyagi pervezetéssel együtt jár a felek eljárástámogatási kötelezettsége is a német, osztrák és svájci példát látva. A külföldi perjogokat vizsgálva világos, hogy az elmúlt években nemzetközi tendenciának tekinthető a per koncentrálása és a főtárgyalási modell térhódítása. A német perfelvétel alaposabb elemzésén keresztül kitűnik az is, hogy milyen párhuzamok jelennek meg a magyar perfelvétellel. ■
JEGYZETEK
[1] Nylund, Anna, Introduction to the Preparatory Stage of Civil Proceedings. In: Ervo, Laura - Nylund, Anna (eds.), Current Trends in Preparatory Proceedings - A Comparative Study of Nordic and Former Communist Countries. Springer, 2016, 6. o. [a továbbiakban: Nylund, Introduction].
[2] Lásd részletesebben: Bartha Bence, A főtárgyalási modell és megjelenése egyes skandináv államok perrendtartásában. Jogtudományi Közlöny, 2020/12., 589-599. o. [a továbbiakban: Bartha, A főtárgyalási modell].
[3] Nylund, Introduction. 6. o.
[4] Pp. 3. §
[6] Szabó Imre, Szakértelem és felelősség. Jogtudományi Közlöny, 2017/9., 381. o.
[7] Pp. 6. §
[8] Eless Tamás - Döme Attila, Alapvetések a polgári per szerkezetéhez. In: Németh János - Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. HVG-ORAC, Budapest, 2014, 70. o.
[9] Wopera Zsuzsa, Az új polgári perrendtartás elvi alapjai. Jogtudományi Közlöny 2017/4., 157. o. [a továbbiakban: Wopera, Az új polgári perrendtartás elvi alapjai].
[10] A tárgyalási rendszerek alapvetően három nagy kategóriába sorolhatók. Osztott tárgyalási rendszerről beszélhetünk akkor, ha a tárgyalás több, egymástól jól elkülöníthető szakaszra osztható. Egységesnek minősül a tárgyalási rendszer akkor, ha nincsenek egymástól mereven elválasztott eljárási szakaszok, és e szemlélet a tárgyalást egy egységes folyamatnak tekinti attól függetlenül, hogy hány alkalommal tart tárgyalást a bíróság. Egy köztes megoldásnak tekinthető a vegyes tárgyalási rendszer, amelyben a tárgyalás alapvetően külön szakaszokra osztható, de azok időben nem, csupán tartalmilag elkülönültek egymástól. Lásd: Kengyel Miklós, Magyar polgári eljárásjog. Budapest, Osiris Kiadó, 2013, 154-155. o. [a továbbiakban: Kengyel, Magyar polgári eljárásjog].
[11] Udvary Sándor, Új Pp. - Új perszerkezet. Advocat, 2017/1-2., 9. o..
[12] Wopera, Az új polgári perrendtartás elvi alapjai. 158. o.
[13] Pp. 188. §
[14] Pp. 189. §
[15] Pp. 197. §
[16] Többek között hatással volt az osztrák és a magyar perjogra is.
[17] Prütting, Hans, International Sources of German Civil Procedure. In: Deguchi, M. - Storme M. (eds.), The Reception and Transmission of Civil Procedural Law in the Global Society: Legislative and Legal Educational Assistance to Other Countries in Procedural Law. Garant, 2008, 251. o. [a továbbiakban: Prütting, Internationial Sources].
[18] Kengyel, Magyar polgári eljárásjog. 54. o.
[19] dZPO 138. § (1) bekezdése.
[20] Gottwald, Peter, Reformhullámok az Egyesült Németország polgári eljárásjogában. In: Harsági Viktória (szerk.), Közép-európai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban - Tradíció és megújulás. HVG-ORAC, Budapest, 2014, 41. o. [a továbbiakban: Gottwald, Reformhullámok].
[21] A főtárgyalási modell - amelyet a magyar perjog is alkalmaz - lényege szerint az elsőfokú eljárás három fázisból áll: perindítási szak, perelőkészítési szak, valamint főtárgyalási (érdemi tárgyalási) szak. Ebben a modellben a perelőkészítés hangsúlyos szerepet kap, ugyanis főszabály szerint e stádiumban kell a feleknek valamennyi kérelmüket, nyilatkozatukat, állításukat, bizonyítási indítványaikat megtenni. A széleskörű előkészítést követően az eljárás lehetőség szerint mindösszesen egy főtárgyalásra koncentrálódik. Lásd: Nylund, Introduction. 6. o.
[22] Koch, Harald - Diedrich, Frank, Civil Procedure in Germany. C. H. Beck, München, 1998, 27. o. [a továbbiakban: Koch - Diedrich, Civil Procedure in Germany].
[23] Koch - Diedrich, Civil Procedure in Germany. 32. o.
[24] dZPO 272. § (1) bekezdése: A jogvitát egy átfogóan előkészített szóbeli tárgyaláson kell elbírálni.
[25] Langbein, John H., German Advantage in Civil Procedure. University of Chicago Law Review, 1985, Vol.
[52]., Issue 4, 826-827. o.
[26] dZPO 276. §
[27] Koch - Diedrich, Civil Procedure in Germany. 81. o.
[28] Koch - Diedrich, Civil Procedure in Germany. 31. o.
[29] Koch - Diedrich, Civil Procedure in Germany. 81. o.
[30] Pp. 187. § a) pontja.
[31] dZPO 275. §
[32] Koch - Diedrich, Civil Procedure in Germany. 81. o.
[33] Pp. 187. § b) pontja.
[34] Koch - Diedrich, Civil Procedure in Germany. 81. o.
[35] Pp. 187. § c) pontja.
[36] Nylund, Introduction. 8. o.
[37] dZPO 282. §
[38] Czoboly Gergely, A perelhúzódás megakadályozásának eljárási eszközei. PhD értekezés, Pécs, 2013, 24. o. [a továbbiakban: Czoboly, A perelhúzódás].
[39] Koch - Diedrich, Civil Procedure in Germany. 32-33. o.
[40] Thomas, Heinz - Putzo, Hans, Zivilprozeßordnung. C. H. Beck, München, 2003, 521. o.
[41] Koch - Diedrich, Civil Procedure in Germany. 28. o.
[42] Nylund, Introduction. 7. o.
[43] Koch - Diedrich, Civil Procedure in Germany. 33. o.
[44] Gottwald, Reformhullámok. 58.
[45] Prütting, International Sources. 256. o.
[46] Czoboly, A perelhúzódás. 47. o.
[47] Rechberger, Walter H., Az osztrák polgári perrendtartás - mintául szolgált-e az 1911. évi magyar perrendtartás számára? In: Harsági Viktória (szerk.), Közép-európai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban - Tradíció és megújulás. HVG-Orac, Budapest, 2014, 22-23. o. [a továbbiakban: Rechberger, Az osztrák polgári perrendtartás].
[48] Kengyel, Magyar polgári eljárásjog. 55. o.
[49] Rechberger, Az osztrák polgári perrendtartás. 39. o.
[50] öZPO 182.
[51] Rechberger, Az osztrák polgári perrendtartás. 24-25. o.
[52] Frad, Thomas, Austria. In: Grubbs, Shelby R. (ed.), International Civil Procedure, Kluwer Law International. the Hague, 2003, 64. o.
[53] öZPO: 183 § (4) bekezdése.
[54] öZPO: 178. § (2) bekezdése.
[55] öZPO: 178. § (1) bekezdése.
[56] Kengyel, Magyar polgári eljárásjog. 55. o.
[57] Rechberger, Az osztrák polgári perrendtartás. 26-27. o.
[58] öZPO 258. §
[59] Eless Tamás - Ebner Vilmos, A percezúra - az érdemi tárgyalás előkészítése. In: Németh János - Varga István (szerk.), Egy új polgári perrendtartás alapjai. HVG-ORAC, Budapest, 2014, 383. o. [a továbbiakban: Eless - Ebner, A percezúra].
[60] Eless - Ebner, A percezúra. 389. o.
[61] Eless - Ebner, A percezúra. 383. o.
[62] Rechberger, Az osztrák polgári perrendtartás. 33. o.
[63] Sutter-Somm, Thomas, A svájci polgári perendtartás - Keletkezése és súlypontjai. In: Harsági Viktória (szerk.), Közép-európai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban - Tradíció és megújulás. HVG-ORAC, Budapest, 2014, 221-222. o. [a továbbiakban: Sutter-Somm, A svájci polgári perrendtartás].
[64] Domej, Tanja, Switzerland: Between Cosmopolitanism and Parochialism in Civil Litigation. In: Kramer, X. E. - Van Rhee, C. H. (eds.), Civil Litigation on a Globalising World, Springer. the Hague, 2012, 247. o.
[65] schZPO 55. §
[66] schZPO 56. §
[67] Sutter-Somm, A svájci polgári perrendtartás. 231. o.
[68] schZPO 52. §
[69] schZPO 53. §
[70] schZPO 54. §
[71] schZPO 57. §
[72] schZPO 58. §
[73] Varga István, Egység és sokféleség a perrendi kodifikációban - Egy új polgári perrendtartás szabályozási előkérdései. In: Németh János - Varga István (szerk.), Egy új polgári perrendtartás alapjai. HVG-ORAC, Budapest, 2014, 42. o.
[74] schZPO 225. §
[75] schZPO 226. §
[76] Eless - Ebner, A percezúra. 383-384. o.
[77] schZPO 228-234. §
[78] Székely János, Magyarország és Románia perjogának fejlődési sajátosságai a XX. század negyedik évtizedétől napjainkig. PhD értekezés, 2016, 256. o. [a továbbiakban: Székely, Magyarország és Románia].
[79] Pantilimon Rikhárd Árpád, A romániai polgári perrendtartás reformja. In: Harsági Viktória (szerk), Közép-európai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban - Tradíció és megújulás. HVG-Orac, Budapest, 2014, 246. o. [a továbbiakban: Pantilimon, A romániai polgári perrendtartás reformja].
[80] Pantilimon, A romániai polgári perrendtartás reformja. 246-252. o.
[81] Román polgári eljárásjogi törvénykönyv 14. § (2) bekezdése.
[82] Székely, Magyarország és Románia. 155. o.
[83] Székely János, Újítások a bizonyítási eljárás terén Románia új Polgári eljárásjogi törvénykönyve rendelkezéseinek fényében. In: Harsági Viktória - Raffai Katalin - Suri Noémi (szerk.), Új jogalkotási perspektívák és tendenciák Magyarországon és az Európai Unióban. Pázmány Press, Budapest, 2014. o.
[84] Ghiţă, Daniel, Procedure Institutions Reformed through the New Romanian Civil Procedure Code: Legal Bases and Prospects. Revista de Stiinte Politice, 2015, No. 46., 319. o.
[85] Úgymint: írásos, vizsgálati és tárgyalásos szakasz. A magyar perszerkezetre rávetítve e szakaszok hozzávetőlegesen megfeleltethetők a perindítási, perfelvételi, érdemi tárgyalási stádiumoknak.
[86] http://www.jogiforum.hu/hirek/29054 (Letöltve: 2023.04.30.).
[87] Pantilimon, A romániai polgári perrendtartás reformja. 259. o.
[88] Nekrošius, Vytautas, A litván polgári perrendtartás fejlődése az elmúlt években. In: Harsági Viktória (szerk.): A közép-európai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban. HVG-ORAC, Budapest, 2014, 182. o.
[89] Litván Pp. 8. §
[90] Litván Pp. 7. § (2) bekezdése.
[91] Litván Pp. 7. § (1) bekezdése.
[92] Vébraité, Vigita, Some Important Features of Lithuanian Civil Procedure. Acces to Justice in Eastern Europe, 2019/1, 48. o.
[93] Vébraité, Vigita, Preparatory Stage in the Baltic States: Similarities. In: Ervo, Laura - Nylund, Anna (eds.), Current Trends in Preparatory Proceedings - A Comparative Study of Nordic and Former Communist Countries. Springer, 2016, 147. o. [a továbbiakban: Vébraité, Preparatory Stage in the Baltic States].
[94] Vébraité, Preparatory Stage in the Baltic States. 157. o.
[95] Weitz, Karol, Polgári eljárásjogi reformok a Harmadik Lengyel Köztársaságban. In: Harsági Viktória (szerk.), Közép-európai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban - Tradíció és megújulás. HVG-ORAC, Budapest, 2014, 126. o. [a továbbiakban: Weitz, Polgári eljárásjogi reformok].
[96] Piszcz, Anna, Polish Civil Proceedings: Expanding the Floor for Preparatory Stage. In: Ervo, Laura -Nylund, Anna (eds.), Current Trends in Preparatory Proceedings - A Comparative Study of Nordic and Former Communist Countries. Springer, 2016, 167. o. [a továbbiakban: Piszcz, Polish Civil Proceedings].
[97] Weitz, Polgári eljárásjogi reformok. 123-124. o.
[98] Piszcz, Polish Civil Proceedings. 171. o.
[99] Weitz, Polgári eljárásjogi reformok. 126. o.
[100] Galić, Aleš, A polgári eljárásjog fejlődése Szlovéniában az ezredfordulón. In: Harsági Viktória (szerk.), Közép-európai polgári perjogi reformok és kodifikációk az elmúlt negyedszázadban - Tradíció és megújulás. HVG-ORAC, Budapest, 2014, 169-170. o. [a továbbiakban: Galić, A polgári eljárásjog fejlődése Szlovéniában].
[101] Galić, A polgári eljárásjog fejlődése. 174. o.
[102] Az új polgári perrendtartás koncepciója. 106-107. o.
[103] Galić, A polgári eljárásjog fejlődése Szlovéniában. 174-175. o.
[104] dZPO 273. §
[105] Galić, Aleš, The Preparatory Stage of Civil Proceedings in Slovenia, the Czech Republic and Slovakia: Halfway There Yet? In: Ervo, Laura - Nylund, Anna (eds.), Current Trends in Preparatory Proceedings -A Comparative Study of Nordic and Former Communist Countries. Springer, 2016, 121. o. [a továbbiakban: Galić, The Preparatory Stage].
[106] Galić, The Preparatory Stage. 177. o.
[107] Galić, The Preparatory Stage. 121. o.
[108] Dvořák, Bohumil, A cseh polgári eljárásjog fejlődése 1989 óta. Magyar Jog, 2013/1., 55. o.
[109] Lásd részletesebben: Ervo, Laura, Swedish-Finnish Preaparatory Proceedings: Filtering and Process Techniques. In: Ervo, Laura - Nylund, Anna (eds.), Current Trends in Preparatory Proceedings - A Comparative Study of Nordic and Former Communist Countries. Springer, 2016, 19-56. o.; Nylund, Anna, Preparatory Proceedings in Norway: Efficiency by Flexibility and Case management. In: Ervo, Laura -Nylund, Anna (eds.), Current Trends in Preparatory Proceedings - A Comparative Study of Nordic and Former Communist Countries. Springer, 2016, 65. o.; őket idézi: Bartha, A főtárgyalási modell. 591-598. o.
[110] Juul-Sandberg, Jakob, Reform and Development of Preparatory Proceedings in the Danish Civil Justice System: Towards (Even) More Efficient Courts. In: Ervo, Laura - Nylund, Anna (eds.), Current Trends in Preparatory Proceedings - A Comparative Study of Nordic and Former Communist Countries. Springer, 2016, 82-83., 88. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző megbízott óraadó, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Eljárásjogi Tanszék, Debrecen bírósági titkár, Debreceni Járásbíróság, Debrecen.
Visszaugrás
