Subasicz Éva[1]: A gyermek véleménynyilvánítási jogának érvényesülése a magyar családjogi gyakorlatban (Fontes, 2026/1-2., 85-108. o.)

https://doi.org/10.51784/FI.2026.1-2.9

1. Bevezetés

A gyermek véleménynyilvánításhoz való joga évtizedek óta része a különféle nemzetközi és hazai instrumentumoknak, ugyanakkor a Brüsszel IIb. rendelet,[1] illetve az annak hatására megváltozott jogszabályi környezet 2022. augusztus 1-jétől alapjaiban alakította át a kiskorú gyermek családjogi tárgyú ügyekben történő meghallgatásának kérdését Magyarországon, nagyobb hangsúlyt fektetve a gyermek meghallgatására, valamint az ítélőképes gyermek véleményének figyelembevételére, a gyermeki akarat valódi és befolyásmentes érvényre juttatására a gyermekbarát igazságszolgáltatás érdekében.[2] Ez a fordulópont nem csupán eljárásjogi finomhangolást jelentett, hanem egy mélyebb, az Európai Unió által is szorgalmazott szemléletváltást tükröz: a gyermekbarát igazságszolgáltatás keretein belül a kiskorú már nem csupán az eljárás passzív alanya, "tárgya", hanem olyan érintett, aki - érettségétől függően - saját sorsának alakításába is érdemben beleszólhat.

"Az európai jogrendszerek egységesek abban, hogy a véleménynyilvánítás csak és kizárólag joga a gyermeknek, nem pedig kötelezettsége, nem terhelhető rá az a felelősség, hogy megítélje azt, mi szolgálja az érdekét. Ezt a Brüsszel IIb rendelet (39) preambulumbekezdése is egyértelművé teszi, amely szerint, noha a meghallgatás a gyermek joga, az nem jelenthet abszolút kötelezettséget, hanem a gyermek mindenekfelett álló érdekét figyelembe véve kell arról dönteni."[3]

Jelen tanulmány célja, hogy a magyar, illetve az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogszabályi keretei között bemutassa a gyermek véleménynyilvánításhoz való jogának érvényesülését Magyarországon, különös tekintettel a magyar jogszabályi környezetben bekövetkezett változásokra, amelyek az igazságszolgáltatás gyermekbaráttá tétele érdekében a gyermeki részvétel valódi tartalommal való megtöltését célozzák. Az irányelvek, valamint a jogszabályi követelmények és a magyar gyakorlat közötti összhang feltárását két konkrét, a hazai bírósági és gyámhatósági eljárásokból vett gyakorlati példa szemlélteti, bemutatva a gyermek érdemi bevonásának realitásait.

A tanulmány összefoglalja az ügyvédi irodám által képviselt tizennégy ügyben a gyermek eljárásban történő rész-

- 85/86 -

vételének, meghallgatásának tapasztalatait, továbbá azt, hogy ezekben az eljárásokban a gyermek milyen formában, az eljárás mely szakaszában és milyen tartalommal kapott értesítést a bíróságtól a nyilatkozattétel lehetőségéről. A tanulmány melléklete tartalmazza az egyes ügyekben megküldött bírósági tájékoztatókat, értesítéseket.

2. A gyermek véleménynyilvánításhoz való jogának uniós és nemzetközi jogi háttere

A Brüsszel IIb. rendelet a Brüsszel IIa.[4] rendelethez képest nagyobb hangsúlyt fektet a gyermek véleménynyilvánításhoz való jogának érvényesülésére, mivel az új rendelet kidolgozása során központi kérdés volt ennek megerősítése; a téma a tagállamok igazságügy-miniszterei körében egyöntetű támogatást élvezett.[5] Bár a gyermek meghallgatáshoz való joga már a Brüsszel IIa. rendeletben is megjelent, viszont ez kizárólag a jogellenes gyermekelvitellel kapcsolatos eljárásokra korlátozódott.

Az új szabályozás alkalmazkodott a Gyermekjogi Egyezmény,[6] valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája[7] által már korábban rögzített alapelvhez, amelynek értelmében a tagállamoknak a nemzeti jogukkal összhangban biztosítaniuk kell azt, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermek valódi és tényleges lehetőséget kapjon arra, hogy az eljárás alatt akár közvetlenül, akár képviselőn vagy megfelelő szerven keresztül szabadon kifejezhesse véleményét. A gyermek meghallgatáshoz, tájékoztatáshoz való jogaira az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló 2010-es iránymutatásában[8] is külön kitért. A véleménynyilvánításhoz való alapjogot tehát az EU, az Európa Tanács és az ENSZ is egyértelműen garantálja.[9]

A gyermek meghallgatásának kérdése a határozatok elismerése szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bír. A Brüsszel IIb. rendelet 39. cikk (2) bekezdése szerint ugyanis a másik tagállamban hozott határozat elismerése megtagadható, amennyiben az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára nem biztosítottak lehetőséget a véleménynyilvánításra, kivéve, ha az eljárás kizárólag a gyermek vagyonát érintette, feltéve, hogy e lehetőség biztosítása az eljárás tárgyát figyelembe véve nem volt szükséges; vagy nyomós indokok támasztották alá a meghallgatás mellőzését, figyelembe véve különösen az ügy sürgősségét.[10]

Ahogyan arra az Európai Unió és az Európa Tanács közös gyermekbarát igazságszolgáltatás projektjében[11] készülő kézikönyv tervezete is helytállóan rámutat az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) gyakorlatának ismertetésén keresztül, a véleménynyilvánításhoz való jog szilárdan beépült az EJEB gyakorlatába. Az a magán- és családi élethez való jog (right to private and family life) részét is képezi, így az EJEB olyan esetekben, amikor a gyermekek nem vettek részt kellő mértékben a magán- és családi életüket érintő döntéshozatalban, megállapította a magán- és családi élethez való jog megsértését.[12]

Egy 2017-ben született, gyermekbarát igazságszolgáltatással összefüggő jelentésben az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) is rámutatott, hogy "annak érdekében, hogy a meghallgatáshoz való jog ne legyen korhatárhoz vagy más önkényes korlátozáshoz kötve, az uniós tagállamoknak világos kritériumokat kell bevezetniük a jogszabályaikba a gyermek érettségének meghatározására, és elfogadott módszereket kell alkalmazniuk a gyermek érettségi fokának felmérésére. Ez segíthetne objektívebben eldönteni, hogy a gyermekek hogyan tudnak a legjobban részt venni a bírósági eljárásokban."[13]

3. A gyermek véleménynyilvánítását garantáló rendelkezések a magyar jogban

Magyarországon a Gyermekjogi Egyezmény 1991-es ki-hirdetése[14] óta annak figyelembevétele a kiskorú gyermeket érintő minden eljárásban kötelező. A Gyermekjogi Egyezmény 12. cikke szerint a részes államok kötelessége az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítani azt az alapjogát, hogy az őt érintő minden kérdésben kinyilváníthassa véleményét, amelyet életkorára és érettségi fokára figyelemmel kellően tekintetbe is kell venni.

A Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.)[15] 2014-es hatálybalépése óta több helyen előírja a bíróságok (hatóságok) részére a gyermek véleményének figyelembevételére vonatkozó kötelezettséget. Például: a gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlásának rendezése során a tizennegyedik életévét betöltött kiskorú véleményét figyelembe kell venni,[16] a kapcsolattartás meghatározása tekintetében a Ptk. életkori határ nélkül

- 86/87 -

annyit rögzít, hogy a kapcsolattartásról a bíróság az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembevételével rendelkezik.[17] Ezenfelül a Gyvt.[18] alapvető gyermeki jogként deklarálja a gyermek szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, valamint véleménye - korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettel - figyelembevételét,[19] továbbá a Csvt.[20] is alapvető szülői kötelezettségként írja elő azt.[21]

A Gyer.[22] is több helyen (pl. különféle kapcsolattartási formák meghatározásánál, vagy a családi pótlék természetben történő nyújtásához kapcsolódó pénzfelhasználási terv elkészítése kapcsán) írja elő a gyermek véleményének szem előtt tartását.

Ugyanakkor, speciális szabály a gyámügyi eljárások során, hogy a gyermek meghallgatása abban az esetben nélkülözhető, ha az ezzel járó késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna,[23] ilyen szabályt a Ptk. nem tartalmaz. Érdemes kihangsúlyozni, hogy a meghallgatáshoz fűződő jog nem azonos azzal, hogy a gyermek véleményét figyelembe vegyék, de a véleménynyilvánítás joga nyilván előfeltétele annak, hogy véleményét a döntéshozó (adott esetben szülő, gyám) megismerhesse, adott esetben figyelembe vehesse.

A Brüsszel IIb. rendelettel összefüggésben az Országgyűlés elfogadta a szülői felelősséget érintő nemzetközi igazságügyi együttműködésről szóló 2021. évi LXII. törvényt, amely a Brüsszel IIb. rendelettel egyidejűleg, vagyis 2022. augusztus 1-jén lépett hatályba. A törvény a Ptk., valamint a Gyvt. szabályait harmonizálta a Brüsszel IIb. rendelettel, és előírta, a gyámügyi eljárás során, illetve a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránt indult perekben a hatóságnak, valamint a bíróságnak kötelezően értesítenie kell az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket a nyilatkozattétel lehetőségéről. A jogszabály-módosítás következtében tehát nemcsak akkor kerülhet sor a gyermek közvetlenül vagy szakértő útján történő meghallgatására, amennyiben azt a bíróság, illetőleg a hatóság kérelemre vagy hivatalból indokoltnak tartja, hanem abban az esetben is, ha a gyermek ezt kifejezetten kéri. A módosítások következtében az ítélőképessége birtokában lévő gyermek jogosulttá válik arra, hogy a gyámügyi, illetve a bírósági eljárás során saját kérésére is meghallgassák, és a véleményét - korára, érettségére tekintettel - figyelembe vegyék.

4. Az ítélőképesség értelmezése a joggyakorlatban

A gyermek ítélőképességének megítélése sokszor kihívások elé állítja a jogalkalmazókat, mivel a fogalomra egyetlen nemzetközi instrumentum sem ad iránymutatást. A szülői felelősséget érintő nemzetközi igazságügyi együttműködésről szóló 2021. évi LXII. törvény indokolása is kiemeli, hogy az ítélőképességet minden egyes ügyben külön kell megítélni, figyelembe véve a gyermek értelmi, érzelmi fejlettségét, belátó képességét.

"Annak a ténynek a megítélése, hogy egy gyermek rendelkezik-e ítélőképességgel, végső soron csakis a meghallgatásából, a meghallgatása után derülhet ki teljes bizonyossággal a bíróság, gyámhatóság számára (kivéve pl. az igen alacsony életkorú gyermekek, csecsemő esetében). Erre figyelemmel a lehető legszélesebb körben gondoskodni kell az érintett gyermekek értesítéséről arra nézve, hogy kérhetik meghallgatásukat. A bíróság, gyámhatóság akkor lesz olyan helyzetben, hogy ténylegesen mérlegelni tudja, hogy a gyermek ítélőképessége birtokában van-e, és hogy ebből fakadóan a gyermek nyilatkozata milyen mértékben vehető figyelembe döntése meghozatalakor, amennyiben meghallgatására ténylegesen sor kerül."[24]

A magyar jog konkrétan nem határozza meg, hogy hány éves kortól hallgathatja meg a gyermeket a bíróság vagy a hatóság. Egy 2015-ben született szakcikk szerzője szerint az akkori magyar bírói gyakorlat általában hat-nyolcéves kortól meghallgathatja a gyermeket, a tizenkettő-tizennégy éves kort pedig olyan korhatárnak tekinti, amelynél már érdemleges vélemény várható a gyermektől.[25] A hivatkozott cikk megírásakor tett megállapítást az azóta eltelt több mint 10 évben mind a jogszabályi környezet, mind pedig az joggyakorlat meghaladta, ugyanakkor továbbra is fontos követelmény, hogy minden esetben egyedileg döntsön az eljáró hatóság/bíróság arról, hogy figyelembe veszi-e a gyermek véleményét.

A Kúria egy szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránt indult perben (BH2019. 298) mondta ki, hogy a bíróságnak a kiskorú gyermek kinyilvánított akaratát értékelnie kell. Ez kizárólag akkor mellőzhető, ha a nyilatkozat megtételekor nincs ítélőképessége birtokában. A gyermek ítélőképességének meglétét a bíróságnak minden esetben egyedileg kell vizsgálnia, ennek során az életkor nem döntő tényező. Ezenfelül a Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelvében akként foglalt állást, "a gyermek akkor tekinthető ítélőképessége birtokában lévőnek, ha koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani a véleményét".

5. A gyermek értesítésének gyakorlati tapasztalatai

A Ptk. 4:171. § (4) bekezdésének kiegészítését[26] követő bírói gyakorlattal összefüggésben megállapítható, hogy a bíróságok az eljárás során már a keresetlevél alperes részére történő

- 87/88 -

közlésével egyidejűleg külön levélben értesítik a kiskorú gyermeket a nyilatkozattétel lehetőségéről. Bizonyos esetekben, pl. ha a házasság felbontása egyező akaratnyilvánítással történik, és a felek a bíróságtól a házasság felbontásához kapcsolódó járulékos kérdésekre vonatkozó egyezség jóváhagyását kérik, a bíróságok nem küldenek külön levelet a gyermeknek, hanem a tárgyalásra idéző végzésben hívják fel a peres fél szülők figyelmét arra, hogy tájékoztassák a gyermeket a véleménynyilvánításhoz való jogáról.

A jogszabályi keretek gyakorlati megvalósulását két, eltérő hatóság- és tárgykörű esettel kívánom szemléltetni, a meghallgatásról szóló jegyzőkönyveket a tanulmány melléklete tartalmazza.

Az első esetben egy védelembe vétel iránt indult gyámhatósági eljárásban hallgatta meg az eljáró hatóság a gyermeket. A jegyzőkönyv tartalmából következően a gyermeket a szülői felügyeletet gyakorló apa kísérte el a meghallgatásra, aki a meghallgatás ideje alatt a folyosón tartózkodott, miközben a gyermeket zárt ajtó mögött hallgatta meg a hatóság. A meghallgatást végző gyámügyi szakügyintéző az eljárás elején, "gyermeknyelven" röviden elmagyarázta a gyermeknek, hogy miért hallgatja meg őt, biztosította őt arról, hogy a beszélgetés teljes tartalmát nem rögzítik, csak az arról készült jegyzőkönyvet fogják megismerni a szülei, illetve nem köteles a kérdésekre válaszolni. Ez a gyermeknek a biztonságos megnyilatkozás lehetőségét kínálta. Annak érdekében, hogy a kiskorú a számára idegen és potenciálisan szorongáskeltő közegben komfortosan érezze magát, az eljárás nem a tényfeltáró kérdésekkel, hanem fokozatos bizalomépítő szakasszal kezdődött. Az ún. "bemelegítő" kérdések - amelyek a gyermek közvetlen környezetére, lakhatási körülményeire és testvéri kapcsolataira irányultak - azt a célt szolgálták, hogy a gyermek feloldódjon, és képessé váljon a kooperációra. Csak ezen érzelmi alapozást követően került sor a védelembe vételi eljárás alapját képező, érdemi kérdések feltételére.

A második esetben egy szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben a gyermek meghallgatása során a bíró a gyermek mindennapi életére és a szülői dinamikára fókuszált. A meghallgatás szintén zárt ajtók mögött zajlott, és a bíró is kiemelt figyelmet fordított a gyermek komfortérzetének biztosítására. A tájékoztatás itt is alapvető volt: a bíró elmagyarázta a gyermeknek a jelenléte okát, és igyekezett közvetlen légkört teremteni. Ebben az esetben is megjelentek az általánosabb, hétköznapi témák, ahol a modern környezet és a gyermek hobbijai (például a mobiltelefonján lévő játékok megmutatása) szolgáltak kapcsolódási pontként, hatékonyan oldva a bírósági tárgyalóterem ridegségét.

A gyermek nyilatkozatából kitűnt, hogy a kiskorúak menynyire pontosan érzékelik a családi feszültségeket és a szülők közötti dinamikát. A gyermek saját maga által kinyilvánított észlelései pontosan rávilágítottak arra, hogy a gyermekek nem csupán szemlélői, hanem mély érintettjei a konfliktusoknak.

Kiemelendő, hogy rendkívül fontos a gyermek véleménynyilvánításhoz való jogának érvényesülése, ugyanakkor az is, hogy ezzel a szabállyal a szülők ne élhessenek vissza oly módon, hogy a még érzelmileg befolyásolható gyermeket presszionálják, hogy mindenképpen (akár akarata ellenére is) véleményt nyilvánítson. A szülői nyomásgyakorlás a gyermek lelkivilágára kifejezetten negatív hatással van, és a gyermek számára diszkomfort helyzetet teremt, valamint lojalitáskonfliktust eredményez, mivel a gyermek úgy érezheti, hogy véleményt kell formálnia, ha nem szeretne csalódást okozni a szüleinek, elszomorítani az édesanyját/édesapját.[27]

6. Összegzés

Összegezve, a 2022-es jogszabályváltozás mérföldkőnek tekinthető a magyar családjogban, hiszen a gyermek véleménynyilvánítását kötelezettség helyett alanyi jogként, a gyermekbarát igazságszolgáltatás sarokköveként definiálja újra. A bemutatott gyakorlati példák rávilágítanak arra, hogy a zárt ajtók mögötti meghallgatás, a "gyermeknyelven" történő kommunikáció és a fokozatos bizalomépítés nem csupán elméleti elvárások, hanem a gyakorlatban is működő módszerek, amelyek segítik a kiskorúak számára leginkább megterhelő lojalitáskonfliktusok feloldását. A jövőbeni jogalkalmazás kulcskérdése továbbra is az marad, hogy a bíróságok és gyámhatóságok mennyire tudnak rugalmasan alkalmazkodni az egyes gyermekek egyéni érettségéhez, megóvva őket a szülői pressziótól, miközben valódi beleszólást engednek az életüket alapjaiban meghatározó döntésekbe.

Több szakmai fórumon felmerült az a kérdés, hogy a gyermek által elmondottak megismerése korlátozható-e az ügyben érintett felek számára. Ha igen, akkor az eredményezheti-e azt, hogy a gyermekek jobban megnyílnak, mivel nem kell tartaniuk attól, hogy az általuk elmondottak utóbb számukra kedvezőtlenül hathatnak. Lehetséges-e a korlátozottan megismerhető nyilatkozat helyett a teljes nyilatkozatot az eljáró hatóságoknak az eljárás részévé tenni, vagy nem? Ha igen, akkor hogyan lehet rá hivatkozni?

A gyermekek számára fontos a bizalom kiépülése, fenntartása szempontjából a nyilatkozatuk megismerhetősége. A kérdés megítélése a gyakorlatban eltérő, nem tekinthető egységesnek a jogalkalmazás, ugyanakkor erre igény lenne.

Másik érdemi továbbgondolkodást igénylő kérdés, hogy az eljárás során meghallgatott gyermek értesülhet-e a hatóságtól közvetlenül az őt érintő döntésről, ha igen, akkor ennek milyen eljárási rendje alakítható ki.

A legfontosabb azonban az, hogy megítélésem és tapasztalataim szerint szükség lenne egy olyan, a gyermeket segítő, támogató személy jelenlétére a folyamatban, akit az eljáró hatóság, bíróság attól a pillanattól a gyermek mellé rendel, amikor felmerül a gyermek értesítése, esetleg idézése, és aki végig a gyermeket támogatja, jogait védelmezi, és a döntést is megismerteti a gyermekkel a saját életkorának megfelelően.

A támogató személy megítélésem szerint gyermekjogi szakképzettséggel rendelkező jogász legyen, lehetőség szerint ügyvéd, aki, mint egy pártfogó kirendelhető egy olyan névjegyzékből, melyet a Magyar Ügyvédi Kamara vezet, és specifikusan olyan ügyvédek szerepelnek a névjegyzékben, akik gyermekjogi szakképesítéssel rendelkeznek.

- 88/89 -

MELLÉKLET[28]

- 89/90 -

- 90/91 -

- 91/92 -

- 92/93 -

- 93/94 -

- 94/95 -

- 95/96 -

- 96/97 -

- 97/98 -

- 98/99 -

- 99/100 -

- 100/101 -

- 101/102 -

- 102/103 -

- 103/104 -

- 104/105 -

- 105/106 -

- 106/107 -

- 107/108 -

■

JEGYZETEK

[1] A Tanács (EU) 2019/1111 rendelete (2019. június 25.) a házassági és szülői felelősségi ügyekben a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről.

[2] Lásd erről bővebben Visontai-Szabó Katalin: Fő- vagy mellékszereplő? A gyermek jogai, részvétele és képviselete az őt érintő eljárásokban, Patrocínium Kiadó, Budapest 2025. és Wopera Zsuzsa: Szülői felügyeletet érintő perek - új utakon. In: Bodzási Balázs (szerk.): Jogászegyleti Értekezések, Magyar Jogász Egylet, Budapest, 2022. 384-395. o.

[3] Ocskó Katalin: Kommentár a 21. cikkhez. In: Wopera Zsuzsa (szerk.): A Brüsszel IIb. rendelet kommentárja. Budapest, ORAC Kiadó, 2023.

[4] A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről.

[5] Kurucz Mária - Czellecz Botond: A határon átnyúló szülői felelősségi és jogellenes gyermekelviteli ügyek új európai uniós szabályozása. 2. rész (CSJ, 2022/2., 3. oldal).

[6] 9. cikk 2. pont és 12. cikk.

[7] 24. cikk.

[8] Guidelines of the Committee of Ministers of the Council of Europe on child-friendly justice ISBN 978-92-871-7274-7

[9] Lásd erről bővebben Wopera Zsuzsa: Child's rights to participate in particular EU legal sources. In: Benyusz Márta és Zombory Katarzina (eds.) Child-Friendly Justice. The Participation and the Rights of the Child in Court Proceedings From a Central European Comparative Perspective, CEA Publishing, 2025. 303-325. o.

[10] Ezzel összefüggésben: BH2014. 8. 248. I. Nem tagadható meg a gyermek elhelyezése tárgyában másik uniós tagállamban hozott előzetesen végrehajtható elsőfokú határozat végrehajtása, ha a gyermek meghallgatására nem került ugyan sor, de annak lehetőségét az adott eljárásban biztosították. II. Külföldi határozatnak a magyar közrendbe ütközése nem állapítható meg önmagában azon az alapon, hogy a külföldi bíróság a magyartól eltérő eljárási szabályok alapján hozta meg határozatát.

[11] https://www.coe.int/en/web/children/child-friendly-justice-project

[12] Child-Friendly Justice Handbook Version 2. 11. oldal.

[13] https://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/fra-2017-child-friendly_justice-summary_hu.pdf 5. oldal, hozzáférés dátuma: 2026. 01. 18.

[14] 1991. évi LXIV. törvény.

[15] Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény.

[16] Ptk. 4:171. § (4) bekezdés.

[17] Ptk. 4:181. § (1)-(2) bekezdés.

[18] A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény.

[19] Gyvt. 8. §.

[20] A családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény.

[21] Csvt. 9. § (3) bekezdés c) pont.

[22] A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet.

[23] Gyvt. 128. § (1) bekezdés.

[24] Indokolás a T/15967. számú törvényjavaslathoz, 40. oldal.

[25] Ádámkó Viktória: Az ítélőképessége birtokában levő gyermek véleményének meghallgatása - különös tekintettel a gyermekelhelyezésre. Családi Jog 2015/3., 10-16. o.

[26] Ptk. 4:171. § (4): A bíróságnak az eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia és értesítenie kell az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket a nyilatkozattétel lehetőségéről. Ha a gyermek a meghallgatását maga kéri, vagy ha azt a bíróság kérelem hiányában is indokoltnak tartja, a bíróság a gyermeket közvetlenül vagy szakértő útján meghallgatja. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti.

[27] Ugyanerre az álláspontra helyezkedik Visontai-Szabó Katalin: A házassági krízisek pszichológiai háttere és néhány megoldás a békés válás érdekében (Családi Jog, 2021/1., 2. oldal) és Fehérné dr. Gaál Tünde: Gondolatok a kiskorú gyermek véleménynyilvánításának és meghallgatásának elkerülhetetlenségéről a szülői felelősséget érintő perekben - a Budapest Környéki Törvényszék és a területéhez tartozó járásbíróságok gyakorlata alapján (Családi Jog, 2016/2., 11. oldal) című munkájában.

[28] A gyermekek meghallgatással összefüggésben megvizsgáltam az ügyvédi irodám által képviselt 14 ügyben, hogy a törvényes képviselőkön keresztül a gyermek meghallgatásáról szóló értesítések az eljárás mely szakaszában kerültek megküldésre és milyen életkorú gyermekek részére. Továbbá összegyűjtöttem azokat az értesítés "mintákat", amelyeket a bíróságok a konkrét ügyekben alkalmaznak.