A házassági és szülői felelősségi ügyekben a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló 2019. június 25-i 2019/1111. tanácsi rendelet (a továbbiakban: Brüsszel IIb rendelet) már a címében is utal a jogellenes gyermekelviteli ügyekre, amelyekre a korábbinál[1] részletesebb, komplexebb szabályozást nyújt.[2] Az eljárás továbbra is a hágai gyermekelviteli egyezményen[3] alapul, annak szabályai alkalmazandók a tagállamok viszonylatában is, a Brüsszel IIb rendelet azonban az egyezmény rendelkezéseit kiegészítő, jóval részletesebb szabályokat vezet be egyes kiemelt kérdésekben, a gyermekelviteli ügyekben eljáró bíróságok gyakorlatának egységesítését is célozva. Részletesebben, nagyobb pontossággal szabályozza az eljárásban érintett központi hatóságok feladatait, a bíróságok eljárását, az egyes eljárási szakaszokban megteendő intézkedések, határozathozatal határidejét. Lényeges újítása a rendeletnek, hogy a gyermekelviteli eljárásban hozott egyes, a visszavitel elrendelését megtagadó határozatok esetén a határozatot hozó bíróság által - már a Brüsszel IIa rendelet alapján is szabályozott - követendő eljárásra részletesebb rendelkezéseket vezet be, és szűkíti az ún. felülíró mechanizmus körébe tartozó tényállások körét.
A gyermekelviteli eljárásra vonatkozó hazai végrehajtási szabályok megalkotásakor célként fogalmazódott meg az egységes jogalkalmazás kereteinek megteremtése. A Brüsszel IIb rendelet rendelkezései közvetlenül alkalmazandók a bíróságok számára az EU tagállamai viszonylatában indult ügyekben, a gyermekelviteli ügyek jelentős része azonban harmadik államot érint, amelyre a rendelet nem, csupán a hágai gyermekelviteli egyezmény alkalmazandó. Annak érdekében, hogy a Brüsszel IIb rendelet új, a gyermek legfőbb érdekét szem előtt tartó szabályai az utóbbi körben is alkalmazásra kerülhessenek, a rendelet hazai végrehajtási szabályai mellett e rendelkezések a belső jogszabályi rendelkezésekben is megjelennek.
A Brüsszel IIb rendelet által bevezetett új szabály értelmében a gyermekelviteli eljárás bírósági szakaszában - az egyes bíróságok által már korábban is követett gyakorlat mintájára - a bíróság feladata annak vizsgálata, hogy szükséges-e a kapcsolattartás biztosítása a gyermekelviteli kérelmezővel az eljárás idején a gyermek érdekére tekintettel.[4] E rendelkezés a hazai végrehajtási szabályokban is megjelenik - a szülői felelősséget érintő nemzetközi igazságügyi együttműködésről szóló 2021. évi LXII. törvény (a továbbiakban: NemzSzülFelTv.)[5] 15. § - a harmadik államok viszonylatában indult eljárásokban való alkalmazhatóság érdekében.
A hágai gyermekelviteli egyezmény 13. cikk első bekezdés b) pontjában meghatározott megtagadási ok[6] alkalmazhatóságának feltételes kizárását a rendelet fenntartja, újdonság azonban annak kimondása, hogy a gyermek visszavitelét követő védelme biztosítása érdekében megfelelő intézkedések megtételét a visszavitelt kérő fél is bizonyíthatja amellett, hogy a bíróság egyéb módon is megbizonyosodhat erről. A rendelet kifejezetten nevesíti e körben az illetékes másik tagállambeli hatóságok megkeresésének lehetőségét és adott esetben a központi hatóságok közreműködési kötelezettségét a megkeresés és az arra adott válasz továbbítása tekintetében.
E szabályhoz is kapcsolódik az ideiglenes (védelmi) intézkedések meghozatalának lehetősége, amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy a gyermek visszavitelének elrendelése esetén fennálló, a hágai gyermekelviteli egyezmény 13. cikk első bekezdés b) pontjában említett súlyos kockázattól őt szükséges megvédeni. A bíróság által hozható védelmi intézkedéseket a gyermekelviteli eljárás szabályait tartalmazó törvény példálózóan nevesíti.[7] A jogalkotói szándék szerint elsősorban olyan ese-
- 1/2 -
tekben indokolt e lehetőséggel élni, amikor a bíróság számára ugyan a gyermekelvitel jogellenessége bizonyított, és az egyezményben rögzített megtagadási ok alkalmazásának nincsen helye, azonban a bíróságnak kétsége marad fenn a visszavitel feltétel nélküli elrendelését illetően. A gyermek legfőbb érdeke érvényesülésének biztosítására anyagi jellegű ideiglenes intézkedésnek lehet helye, ha a gyermeket idehozó személy a másik tagállamban a kérelmező szülőtől függött anyagilag (nem dolgozott, a közös kisgyermeket nevelte), és nem várható el, hogy visszaköltözzön a kérelmezőhöz. Ilyen esetben elrendelhető a kérelmezett és a gyermek javára pénzbeli hozzájárulás ügyvédi letétbe helyezése vagy a másik tagállambeli lakhatáshoz nyújtott támogatás elrendelése. Nem indokolt ugyanakkor ilyen jellegű intézkedés, ha a gyermeket elvivő személy külföldön önálló egzisztenciával rendelkezett, önkényes döntésével azt felszámolta és annak helyreállítására reális lehetőség van.
Amennyiben családon belüli erőszakra utaló körülmények merülnek fel vagy a bíróság egyébként indokoltnak látja, akár felügyelt kapcsolattartás elrendelésére is sor kerülhet a visszavitel elrendelését követő időszakra nézve. Ez utóbbi, elsősorban másik tagállamban végrehajtandó intézkedések tekintetében a rendelet biztosítja e határozatokra vonatkozóan is a határon átnyúló végrehajthatóságot,[8] legalábbis amíg a gyermek visszavitelét követően az illetékes bíróság szülői felelősségi eljárásban másként nem dönt. A rendelet külön rendelkezik arról is, hogy a - védelmi intézkedést esetlegesen kiüresítő - részleges végrehajtást a gyermek visszavitelét elrendelő határozatok esetében kizárja.[9] A védelmi intézkedések kikényszeríthetőségének további garanciáját jelenti a Magyarországon végrehajtható intézkedések (például pénzösszeg ügyvédi letétbe helyezése) körében a NemzSzülFelTv. rendelkezése, mely szerint a védelmi intézkedésben foglalt kötelezettség teljesítésének elmulasztása a gyermek átadását célzó végrehajtás akadályát jelenti.[10]
Hangsúlyosan, külön cikkben jelenik meg a gyermekelviteli eljárásra vonatkozó szabályok között a gyermek véleménynyilvánításhoz való joga, amelynél rögzíti a Brüsszel IIb rendelet, hogy az e vonatkozású általános szabálya a jogellenes gyermekelviteli ügyekben is alkalmazandó.[11] Önálló rendelkezésben szól a rendelet a gyermekelviteli szituációk békés rendezésének elősegítésére irányuló kötelezettség körében a közvetítés ösztönzéséről, ami szintén megjelenik a rendelet magyar végrehajtási szabályában,[12] a bíróság kötelezettségévé téve a felek kitanítását a közvetítés igénybevételének és az esetlegesen létrejött megegyezés bírósági egyezségbe foglalásának lehetőségéről.
A jogellenes gyermekelviteli eljárás céljának elérése megkívánja annak gyors lefolytatását az érintett hatóságok, bíróságok részéről. A hágai gyermekelviteli egyezmény rendelkezésein alapuló nemzetközi gyakorlat azonban meglehetősen változatos képet mutat e tekintetben, a rendelet ezért közös szabályokkal igyekszik legalább a tagállamok egymás közti viszonylatában lefolytatandó gyermekelviteli ügyekben garantálni a gyorsaságot, soron kívüliséget előírva mind a központi hatóságok, mind pedig a bíróságok számára.[13] A bíróságnak - rendkívüli körülmények fennállása hiányában - hat héten belül kell határoznia, és szintén hat hete van a magasabb fokú bíróságnak a jogorvoslat elbírálására attól az időponttól kezdődően, hogy a kérelem elbírálásához szükséges minden irat, információ a döntést hozó bíróság rendelkezésére áll. Utóbbi szabály a magyarhoz hasonló rendszerekre tekintettel került akként meghatározásra, hogy a határidő nem a fellebbezés benyújtásától, hanem az iratoknak a fellebbviteli bírósághoz történt beérkezésétől számítandó, figyelembe véve az elsőfokú bíróság részéről történő irattovábbításból fakadó esetleges késedelmet is. A soronkívüliség előírása kiterjed a végrehajtási eljárásra is, amelyre a rendelet szintén hat hetet irányoz elő, ezt követően a késedelem okáról kérésre számot kell adni.
A Brüsszel IIb rendelet lényegében újraszabályozta a gyermek visszavitelének elutasítását követő eljárást. Ez esetben életbe lép a felülíró mechanizmus, amely elvezethet oda, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban mégis elrendelik a gyermek visszavitelét, amelyet lényegében mindenféle kontroll nélkül végre kell hajtani abban a tagállamban, ahol eredetileg megtagadták a gyermek visszavitelét. A felülíró mechanizmus ugyanis egyes esetekben oda vezetett, hogy a szülői felelősségre joghatósággal rendelkező bíróságok lényegében a gyermek érdekének a vizsgálata nélkül rendelkeztek utóbb a visszavitelről, esetenként ideiglenes intézkedések keretében, a körülmények érdemi feltárása, a gyermekelviteli ügyben eljárt bíróság megállapításainak, az elutasítás indokainak figyelembevétele nélkül. Az efféle rossz gyakorlat visszaszorítása érdekében több garancia beépítésre került, az eredeti jogpolitikai szándék érintetlenül hagyása mellett. A Brüsszel IIb rendelet a felülíró mechanizmus hatályát szűkíti azzal, hogy az csak azokban az esetekben alkalmazandó, amikor a gyermek visszavitele iránti kérelmet a hágai gyermekelviteli egyezmény 13. cikk első bekezdés b) pontja és a 13. cikk második bekezdése alapján utasítják el.[14]
Az új szabályozás biztosítja az információáramlást a gyermekelviteli eljárás és a szülői felügyeleti eljárás viszonylatában. A visszavitelt megtagadó bíróságnak ér-
- 2/3 -
tesítenie kell a szülői felelősségre joghatósággal rendelkező tagállam bíróságát a megtagadásról, annak indokairól. Ehhez az értesítési-iratmegküldési kötelezettséghez a Brüsszel IIb rendelet létrehozott egy tájékoztató-kísérő formanyomtatványt (I. melléklet), amelyet a visszavitelt megtagadó bíróságnak kell kitöltenie.[15]
Az új rendelet emellett feltételeket határoz meg, amelyek mindegyikének teljesülése szükséges ahhoz, hogy egy határozat megkülönböztetettnek minősüljön, így a rendelet speciális végrehajtási rezsimjének megfelelően legyen végrehajtható. Eszerint akkor minősülhet egy gyermek visszavitelét maga után vonó, a szülői felügyeleti eljárásra joghatósággal rendelkező bíróság által hozott határozat megkülönböztetettnek, ha a kérelmező a gyermek visszavitelét elutasító határozat meghozatalát megelőzően már a joghatósággal rendelkező bírósághoz fordult vagy erre a visszavitelt elutasító határozat meghozatalát követő három hónapon belül kerül sor, a bíróság a kérelem alapján a szülői felügyeleti jog érdemében határoz, és kiállításra kerül a megkülönböztetett határozati státuszt igazoló, a VI. melléklet szerinti tanúsítvány. A tanúsítvány kiállításának feltétele, hogy az eljáró bíróság valamennyi fél (beleértve a gyermeket is) számára lehetőséget biztosított a meghallgatásra, az alperes részvétele az eljárásban igazolt, és a visszavitelt elutasító korábbi határozat indokait a bíróság figyelembe vette.
A jogellenes gyermekelvitellel kapcsolatos további újítás, hogy a Brüsszel IIb rendelet biztosítja a gyermek visszavitelét a hágai gyermekelviteli egyezmény alapján elrendelő határozatok határon átnyúló végrehajthatóságát. Ez a Brüsszel IIa rendelet szerint nem biztosított, aminek következtében ha a gyermeket a kötelezett nem viszi vissza szokásos tartózkodási helyére, hanem helyette a gyermeket egy harmadik tagállamba viszi, ott a kérelmezőnek ismételten gyermekelviteli eljárást kell indítania. A Brüsszel IIb rendelet ezen úgy változtat, hogy a gyermek visszavitelét a hágai gyermekelviteli egyezmény alapján elrendelő határozatokat a végrehajthatóság szempontjából a szülői felelősségi határozatok körébe vonja.[16] Szükség esetén a visszavitelt elrendelő határozatok másik tagállambeli végrehajtásának elősegítésére a határozatról kérelemre a bíróság kiállítja a IV. melléklet szerinti tanúsítványt.[17]
A Brüsszel IIb rendelet kidolgozása során szimbolikus jelentőségű kérdés volt a gyermekek véleménynyilvánításhoz való jogának megerősítése; e téma többször szerepelt a tagállamok igazságügy-miniszteri találkozóinak napirendjén és egyöntetű támogatást élvezett. A gyermek meghallgatáshoz való joga már a Brüsszel IIa rendeletben is megjelent: a jogellenes gyermekelviteli eljárásokban kifejezetten nevesített követelmény a gyermek meghallgatáshoz való jogának biztosítása, egy szülői felelősségi határozat megkülönböztetett státuszt a meghallgatási lehetőség biztosítása esetén nyerhet el, elmaradása pedig a határozat másik tagállambeli elismerésének és végrehajtásának megtagadásához vezethet. Ehhez képest a Brüsszel IIb rendelet 21. cikke egy önálló, EU-szinten harmonizált, kifejezett rendelkezést tartalmaz a gyermek véleménynyilvánítási jogáról: a tagállamok bíróságainak joghatóságuk gyakorlásakor a nemzeti joggal és eljárásokkal összhangban biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermek valódi és tényleges lehetőséget kapjon arra, hogy az eljárás alatt akár közvetlenül, akár képviselőn vagy megfelelő szerven keresztül szabadon kifejezhesse véleményét, és azt a gyermek korára és érettségi fokára figyelemmel kellően tekintetbe kell venni. E rendelkezés tulajdonképpen a gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény) 12. cikkének továbbfejlesztése.
A rendelkezés nem az érintett gyermekek kötelező meghallgatását írja elő; mindössze a meghallgatás lehetőségét kell biztosítani az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek, a lehetőség biztosítását pedig a határozatról kiállított, a rendelet megfelelő melléklete szerinti tanúsítványban igazolni kell. A meghallgatási lehetőségnek "valódinak és ténylegesnek" kell lennie. Különösen határon átnyúló ügyekben okozhat gyakorlati nehézséget a gyermek meghallgatása, ha a gyermek nem abban a tagállamban van, mint ahol a bíróság található (például mert a gyermeket jogellenesen elvitték egy másik tagállamba). Ebben az esetben a gyermek megjelenése a bíróságon vagy a bíróság által kijelölt szakértő előtt nehézségekbe ütközhet. A bíróságoknak ilyen esetben is gondoskodniuk kell arról, hogy a gyermek értesüljön a meghallgatás lehetőségéről és aránytalan nehézségek nélkül élhessen ezzel a jogával. Ennek érdekében a bíróságoknak/gyámhatóságoknak szükség esetén élniük kell a tagállamok bíróságai között a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő együttműködésről szóló, 2020. november 25-i 2020/1783 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: bizonyításfelvételi rendelet) által biztosított lehetőségekkel (például más tagállambeli szakértői meghallgatás vagy a gyermek közvetlen meghallgatása videókonferencia útján).
A véleménynyilvánítási lehetőségről való értesítésnek és magának a meghallgatásnak a módjáról a rendelet nem rendelkezik, így a tagállamok bíróságai saját belső joguk és gyakorlatuk szerint járnak el.
Amennyiben a Brüsszel IIb rendelet 21. cikke szerinti meghallgatási lehetőséget a bíróság/gyámhatóság az alapeljárásban nem biztosította, a határozat elismerése és végrehajtása más tagállamban megtagadható.[18] Ez alól mindössze két kivételt nevesít a rendelet: ha az eljá-
- 3/4 -
rás kizárólag a gyermek vagyonát érintette és a meghallgatási lehetőség biztosítása nem volt szükséges, vagy ha nyomós indokok támasztották alá a meghallgatás mellőzését, figyelembe véve különösen az ügy sürgősségét. Ez utóbbi, általánosságban megfogalmazott kivétel magyarázatából[19] kitűnik, hogy valóban csak kivételesen súlyos esetben lehet eltérni a meghallgatási lehetőség biztosításától: "ilyen nyomós indokra lehet hivatkozni például akkor, ha a gyermek testi és lelki épsége vagy élete közvetlen veszélyben van, és minden további késedelem azzal a kockázattal járna, hogy a veszély realizálódik." Amennyiben a gyermek számára a véleménynyilvánítási lehetőséget egyéb esetekben nem biztosították (például a szülők egyezségére tekintettel nem tartották szükségesnek a gyermek számára a véleménynyilvánítás lehetőségét), a határozat elismerése és végrehajtása utóbb másik tagállamban megtagadható.
A Brüsszel IIb rendelet hatálya csak határokon átnyúló ügyekre terjed ki, így szigorúan véve a 21. cikk is csak a határokon átnyúló alapeljárásokban eljáró bíróságokat/gyámhatóságokat köti. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy egy Magyarországon élő felek közötti szülői felelősségi határozatot utóbb más tagállamban kell majd végrehajtani, ezért a Brüsszel IIb rendelet valamely tanúsítványának kiállítása (benne annak tanúsítása, hogy a gyermek véleménynyilvánítására a bíróság lehetőséget biztosított) eredetileg teljesen belföldi ügyben is szükséges lehet. Annak érdekében, hogy a magyar bírósági és gyámhatósági határozatok más tagállambeli elismerése és végrehajtása ne legyen megtagadható a gyermek számára biztosított véleménynyilvánítási lehetőség hiányában, a magyar belső jog módosítására volt szükség. Ezért került sor a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvtv.) módosítására:[20] e módosítások a bíróságok és a gyámhatóságok számára általános értesítési kötelezettséget vezetnek be az ítélőképessége birtokában lévő gyermek részére a nyilatkozattétel lehetőségéről.
Az értesítés szövegét, idejét, módját, a címzettek körének meghatározását a gyakorlatnak kell kidolgoznia. Az ugyanakkor már most kijelenthető, hogy az értesítés kiküldésekor a bíróság még nem tudja felmérni, hogy az ügyben érintett gyermek vajon ítélőképessége birtokában van-e. Az értesítés kiküldése ezért önmagában még nem jelentheti azt, hogy a gyermeket a bíróság ítélőképessége birtokában lévőnek tekinti, ez a kérdés csak a gyermek meghallgatásával tisztázható. A véleménynyilvánítási jogot minden ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek biztosítani kell, ezért az értesítést célszerű az eljárásokban érintett valamennyi gyermeknek megküldeni, kivéve, ha - alacsony életkoránál fogva - eleve kizárt, hogy ítélőképessége birtokában legyen.
A Brüsszel IIa rendelet felülvizsgálata során prioritásként került meghatározásra a központi hatóságok feladatainak konkretizálása, pontosítása. A Brüsszel IIa rendelet homályosan ír körül számos központi hatósági feladatot, ekként pedig a tagállamok gyakorlata ezen a területen is jelentős eltéréseket mutatott. Fontos kiemelni, hogy a központi hatósági feladatok a Brüsszel IIb rendelet egészét átszövik, számos rendelkezésben jelennek meg; a központi hatóságról szóló V. fejezet elsősorban strukturálja, rendszerbe szedi a rendeletben elszórtan nevesített feladatokat.
Magyar javaslatra lett központi hatósági feladat annak elősegítése, hogy a szülői felelősségi eljárásra joghatósággal rendelkező bíróság a körülmények és a tényállás teljesebb körű ismeretében dönthessen a valamely másik tagállammal szoros kapcsolatban álló gyermek elhelyezésének szükségessége esetén. A szabályok végül több rendelkezésben kaptak helyet, mindenekelőtt a preambulumban, mely szerint a tagállami hatóságok kötelesek értesíteni annak a tagállamnak a konzuli hivatalát, amelyhez a gyermeket - a rendelkezésükre álló információk szerint - szoros kötelék fűzi.[21] Emellett a rendelet ez utóbbi tagállam központi hatóságának feladatává teszi, hogy - kérelemre - minden információt megadjon a gyermek nevelésére, gondozására alkalmas személyek helyzetéről[22] egy esetleges szülői felügyeleti, a gyermek elhelyezésére irányuló eljárásban, valamint lehetővé teszi, hogy akár kérelem hiányában is tájékoztatást adjon a "gyermek elhelyezését mérlegelő" bíróság számára a gyermeket a tagállamhoz fűző szoros kötelék fennállásáról,[23] így akár a gyermeket gondozni, nevelésébe venni képes és alkalmas közeli hozzátartozó személyéről is. E rendelkezések elvileg megteremtik a jogi kereteket ahhoz, hogy a Magyarországhoz egyébként kötődő, más tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező, szülői felügyelet nélkül maradt kiskorú gyermekek magyarországi rokonnál vagy más, a gyermekhez kötődő személynél történő elhelyezésének esélyt biztosítson.
A gyermek másik tagállamban való elhelyezésére irányuló eljárás a Brüsszel IIa rendelet alapján az egyes tagállamok gyakorlatában meglehetősen eltérő képet mutat. Az eredetileg a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, Hágában, 1996. október 19-én kelt Egyezménnyel (kihirdette a 2005. évi CXL. törvény) létrehozott együttműködési mechanizmus[24] a gyermek más államban történő elhelyezése esetén követendő eljárást az EU tagállamai viszonylatában a Brüsszel IIa rendelet szabályozza részletesebben.[25] A különböző tagállamok
- 4/5 -
jogában eltérően értelmezett fogalmak és a szabályozási bizonytalanság ugyanakkor azt eredményezte, hogy ezekben az eljárásokban jóval nagyobb a jogbizonytalanság és szerteágazóbbak a gyakorlatok az EU-ban, mint egyébként az egyezmény részes államainak egymás közti viszonylatában. Különös problémát okoz a másik tagállamban történő elhelyezéssel összefüggésben előírt ún. konzultációs eljárás, amelynek célja arra vonatkozó információ beszerzése, hogy szükséges-e hozzájárulás egy gyermek másik tagállamban történő elhelyezéséhez vagy sem. Pusztán tehát a hozzájárulás szükségességére vonatkozó információ beszerzése önmagában az eljárások jelentős elhúzódását eredményezheti az ügy érdemi előrehaladása nélkül. Emellett számos tagállam a belső jogában sem rendelkezett kielégítően az engedély megadásának szabályairól, így a megkeresések akár válasz nélkül is maradhattak.
E helyzetet kívánja rendezni a felülvizsgált rendelet egyértelmű és átlátható szabályok megalkotásával. Megállapodás született arról, hogy a gyermek határon átnyúló elhelyezése iránti eljárás - tekintettel annak lehetséges költségvetési/anyagi velejárójára - alapvetően hozzájáruláshoz kötött, ami alól kivételt képez a szülőnél történő elhelyezés[26] minden esetben, valamint esetleg egy szélesebb rokoni kör valamely tagjánál való elhelyezés, ha a tagállamok a Bizottsághoz intézett (és az erre szolgáló információs[27] felületen közzétett) közléseikben ilyen kivételt pontosan megjelölnek. Magyar részről nem került megjelölésre egyéb rokoni kör, így a rendelet szabályai szerint hozzájárulás nélkül a külföldi hatóság Magyarországon csak szülőnél helyezhet el gyermeket. Emellett a rendelet hozzájárulás megadásáról szóló rendelkezéseinek végrehajtása körében szükséges meghatározni az engedély megadásának eljárásrendjét, hatásköri szabályait arra az esetre vonatkozóan, ha külföldi hatóság Magyarországon kíván gyermeket elhelyezni. Úgyszintén szabályozni kell az eljárásrendet arra az esetre, amikor a magyar gyámhatóság előtt folyamatban lévő ügyben egy gyermek másik tagállambeli elhelyezésének lehetősége merül fel és ezzel összefüggésben másik tagállam illetékes hatóságának hozzájárulása szükséges.
Jelentős hiányossága a Brüsszel IIa rendeletnek, hogy nem biztosít hatékony eszközöket a szülői felügyeleti jog jogosultjainak a másik tagállambeli igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez, ha maguk nem tudnak jogi képviseletükről gondoskodni. Ennek orvoslását szolgálja a továbbra is soft-law jellegű, de legalább a rendeletből kiolvasható rendelkezés, mely szerint a központi hatóságok tájékoztatást adnak és segítséget nyújtanak az ilyen személyeknek, elsősorban a kapcsolattartási jog érvényre juttatása érdekében, beleértve a jogi segítségnyújtás érintett tagállamban hatályos rendszeréről való tájékoztatást is.[28] E vonatkozásban azonban elsősorban továbbra is a jogi segítségnyújtásról szóló irányelvnek[29] és az annak átültetéseképpen létrehozott nemzeti rendszereknek kell megoldást jelenteniük a szülői felügyeleti jog jogosultjai számára.
Egyértelműen állást foglal a rendelet abban a kérdésben is, hogy a rendelkezésre álló kérelmek, központi hatósági segítségnyújtás elsősorban a saját tagállami központi hatóság útján vehető igénybe, ráadásul a kérelmek - a megjelölt kivételektől eltekintve - az egyes tagállamok illetékes hatóságai, bíróságai útján kerülhetnek csupán előterjesztésre, a polgárok által nem. A szülői felügyeleti jog jogosultjai számára is nyitva álló, központi hatóság felé intézhető kérelem az általános tájékoztatás a végrehajtást és a jogi segítségnyújtást illetően, valamint a szülői felügyeleti jog jogosultjai közötti megállapodás elősegítése és a gyermek személye vagy vagyona védelmére vonatkozó intézkedések megtételének mérlegelésére vonatkozó kérelem. Egyéb tárgyú együttműködésre vonatkozóan a kérelemnek tehát bíróságtól, illetékes hatóságtól szükséges érkeznie, így többek között a gyermek helyzetére vonatkozó jelentés készítésére vonatkozó, folyamatban lévő eljárásokról való tájékoztatás, gyermek felkutatása iránti kérelem, általános és egyedi ügyekben történő információcsere iránti megkeresés, bíróságok és egyéb hatóságok közötti kommunikáció elősegítése vagy éppen tájékoztatás nyújtása a gyermek határon átnyúló elhelyezése kapcsán folyamatban lévő eljárás során.
A Brüsszel IIb rendelet végrehajtásához szükséges törvény alkalmat adott a rendelethez szorosan nem kapcsolódó, de nemzetközi szülői felelősségi ügyekben tapasztalt gyakorlati problémák orvoslására. Ennek jegyében került sor a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölésével kapcsolatban a Ptk.-ban rögzített általánostól eltérő, speciális hatásköri szabály megalkotására.[30] A Ptk. gyámhatósági hatáskörbe rendelte a gyermek huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölését.[31] A gyakorlatban viszont bizonytalanság tapasztalható abban a kérdésben, hogyan kell e hatásköri szabályt értelmezni, ha ugyanazon gyermekre vonatkozóan egyúttal szülői felügyeleti per is folyamatban van a bíróságon. Az Igazságügyi Minisztérium gyakorlata során találkozott olyan bírósági határozattal, amely hatáskör hiányában kifejezetten megtagadta a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölését az évek óta folyó szülői felügyeleti perben, amikor az egyik szülő a per folyamán külföldi állásajánlatot kapott. Volt olyan bíróság, amelyik a külföldön élő
- 5/6 -
szülőt jogosította fel ítéletében a szülői felügyelet kizárólagos gyakorlására, az adott külföldi állambeli iskolai szüneteket vette figyelembe a kapcsolattartás rendjének szabályozásakor, tehát implicite kijelölte a gyermek külföldi tartózkodási helyét, a rendelkező részben erről mégsem rendelkezett; amikor a külföldön élő szülő a gyermeket magához vette, a másik szülő kérte a jogellenesen külföldre vitt gyermek visszahozatalát Magyarországra, mivel a gyámhatóság nem jelölte ki a gyermek külföldi tartózkodási helyét. Egy másik ítéletben évekig tartó bizonyítási eljárást követően a bíróság a mindig is külföldön élő szülőt jogosította fel a szülői felügyelet gyakorlására, de kifejtette az indokolásban, hogy külön gyámhatósági eljárás körébe tartozik annak eldöntése, hogy a szülő elviheti-e a gyermeket külföldre.
A törvény megalkotásában részt vevő szakértők valamennyien egyetértettek abban, hogy amennyiben bíróság előtt a gyermeket érintő szülői felügyeleti per van folyamatban, a bíróságnak kell döntenie a külföldi tartózkodási hely kijelöléséről is. A gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölése a család sorsát alapjaiban megváltoztatja, ezért e kérdés szabályozása nem választható le a többi szülői felelősségi kérdésről. Ugyanakkor a gyermeket kizárólagosan nevelő szülővel szemben méltánytalan lenne, ha csak a gyermekkel való külföldre költözési szándékának bejelentését követően, a másik szülő által indított szülői felügyeleti per befejezése után távozhatna jogszerűen külföldre a gyermekkel. Ezért a NemzSzülFelTv. 32. §-a egyfajta perfüggőségi szabályt hoz létre annak eldöntésére, hogy a bíróság vagy a gyámhatóság rendelkezik-e hatáskörrel a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölésére: ha a külföldi tartózkodási hely kijelölésére irányuló kérelem benyújtásakor már szülői felügyeleti per van folyamatban vagy a kérelmet szülői felügyeleti keresetben terjesztik elő, a külföldi tartózkodási hely kijelölésére a bíróságnak van hatásköre. Ha a külföldi tartózkodási hely kijelölése iránti kérelem benyújtásakor még nincs szülői felügyeleti per folyamatban, a kérelemről továbbra is a gyámhatóság dönt.
Az új rendelkezés azt is előírja, hogy a külföldi tartózkodási hely kijelölése esetén a bíróság és a gyámhatóság nemcsak kérelemre, hanem hivatalból is dönthet a kapcsolattartásról. Külföldi tartózkodási hely kijelölése esetén - egy-két kivételes helyzettől eltekintve - a gyermek és a különélő szülő között általában jelentősen megnő a földrajzi távolság, ezért a korábbi kapcsolattartási rend már nem tartható. A kapcsolattartás folyamatosságát lehetőség szerint biztosítani kell, ezért a legcélszerűbb, ha már a külföldi tartózkodási hely kijelölésével egyidejűleg hozzáigazítják a kapcsolattartást az új körülményekhez. Utóbb e láthatási határozat a többi EU-tagállamban - főszabályként - mindenféle közbenső eljárás nélkül végrehajtható.[32]
A Brüsszel IIa rendelet hatálybalépése idején, 2005-ben még csak néhány magyar számára tűnt reális lehetőségnek az elköltözés, családalapítás egy másik EU-tagállamban. Ma már ez a mindennapok valósága. Ugyanígy a határon átnyúló szülői felelősségi ügyek intézése ma már nem csak néhány, nemzetközi ügyekre szakosodott jogász munkája, hanem minden családjogász számára napi realitás. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a határon átnyúló ügyek vitele ne lenne bonyolult feladat. A gyermek érdekének megfelelő, megfontolt, bizonyítékokkal alátámasztott döntés meghozatala nehezebb, adott esetben minden egyes bizonyíték, információ beszerzéséért meg kell küzdeni. A bíróságok, gyámhatóságok ugyanakkor korántsem eszköztelenek. A bizonyítás lefolytatásához segítségül hívható az EU bizonyításfelvételi rendelete, probléma esetén kérhető az Igazságügyi Minisztérium mint a bizonyításfelvételi rendelet központi szervének segítsége. Különböző információk beszerzésében, a külföldi társhatósággal való kommunikációban kérhető a Brüsszel IIb rendelet központi hatóságainak segítsége, a bírók pedig más tagállambeli kollégákkal egyeztethetnek a polgári és kereskedelmi ügyekben működő Európai Igazságügyi Hálózat összekötő bíróján keresztül.
A családjogászoknak tehát 2022. augusztus 1-jétől egy új rendelet alkalmazására kell felkészülniük. A Brüsszel IIb rendelet ugyanakkor megtartotta a Brüsszel IIa rendelet által teremtett rendszer sarokköveit. Eszerint szülői felelősségi ügyekben annak a tagállamnak a bírósága a legmegfelelőbb fórum, ahol a gyermek a szülei közös akaratából jogszerű szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. Ez a fórum akkor is fenntartja joghatóságát, ha a gyermek jogellenesen elkerül a tagállam területéről. Minden tagállamban a gyermek legfőbb érdekeit tartják szem előtt, ezért a más tagállamban hozott határozatokat végre kell hajtani. Mivel az együttműködés keretei változatlanok, továbbra is fontos lenne annak tudatosítása a szülőkben, hogy a gyermekkel való külföldre költözés egyúttal azt is jelenti, hogy ha ők maguk nem tudnak megállapodni, a szülői felügyeletről, a kapcsolattartásról, a gyermek védelmében szükséges intézkedésekről nem a magyar, hanem a választásuk szerinti másik tagállam hatóságai lesznek hivatottak dönteni. Ha pedig egyikőjük a másik akarata ellenére hazahozza a gyermeket, nem elég a magyar bíróságon elérni a gyermek visszavitelének megtagadását, mert a hosszú távú döntést a gyermek sorsáról az általa hátrahagyott tagállamban hozzák meg, e döntést pedig Magyarországon végre kell hajtani.
A keretek változatlanul hagyása mellett a Brüsszel IIb rendelet a korábbi rendszer "finomhangolására" törekszik, bizonyos pontokon eltérési lehetőséget, mozgásteret biztosítva a jogalkalmazóknak, amennyiben a főszabály alkalmazása a gyermek érdekeivel ellentétes irányba hatna. A jogalkalmazókon múlik, hogy mernek-e majd ezekkel az eszközökkel élni, és hogy valóban csak kivételes esetekben és csak a szükség szerinti mértékben élnek-e ezekkel a lehetőségekkel. ■
JEGYZETEK
[1] A korábbi, 2022. július 31-én hatályát vesztő Brüsszel IIa rendelet szintén tartalmazott kiegészítő rendelkezéseket a hágai gyermekelviteli egyezményhez.
[2] Brüsszel IIb rendelet III. fejezet.
[3] A gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, Hágában, 1980. október 25. napján kelt szerződés (Magyarországon kihirdette az 1986. évi 14. tvr.).
[4] Uo. 27. cikk (2) bekezdés.
[5] Hatályos 2022. augusztus 1-jétől.
[6] "[...] a megkeresett Állam igazságügyi vagy államigazgatási szerve nem köteles elrendelni a gyermek visszavitelét, ha az azt ellenző személy, intézmény vagy más szerv bizonyítja, hogy [...]" "b) a gyermeket visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára."
[7] NemzSzülFelTv. 18. § (2) bekezdés.
[8] Brüsszel IIb rendelet 2. cikk (1) bekezdés b) pont.
[9] Uo. 53. cikk (3) bekezdés.
[10] NemzSzülFelTv. 22. § (2) bekezdés.
[11] Brüsszel IIb rendelet 26. cikk.
[12] NemzSzülFelTv. 16. §.
[13] Brüsszel IIb rendelet 24. cikk (1) bek.
[14] A Brüsszel IIa rendelet 11. cikk (6) bekezdése alapján a felülíró mechanizmus életbe lép a hágai gyermekelviteli egyezmény 13. cikke szerinti valamennyi megtagadási ok esetén, beleértve a 13. cikk első bekezdés a) pontja szerintit is. Amennyiben a hágai gyermekelviteli egyezmény ez utóbbi rendelkezése alapján a bíróság azért utasítja el a gyermek visszavitelét, mert a kérelmező nem gyakorolta szülői felügyeleti jogát, illetve előzetesen vagy utólag az elvitelhez hozzájárult, nem indokolt a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam joghatóságának fenntartása és a felülíró mechanizmus biztosítása.
[15] NemzSzülFelTv. 21. § (1) bekezdés.
[16] Brüsszel IIb rendelet 2. cikk (1) bekezdés a) pont.
[17] NemzSzülFelTv. 21. § (1) bekezdés.
[18] Brüsszel IIb rendelet 39. cikk (2) bekezdés.
[19] Uo. (57) preambulumbekezdés.
[20] Ptk. 4:171. § (4) bekezdés, Gyvtv. 128. § (1) bekezdés.
[21] Brüsszel IIb rendelet 84. preambulumbekezdés.
[22] Uo. 80. cikk (1) bekezdés b) pont.
[23] Uo. 82. cikk (3) bekezdés.
[24] 1996-os hágai gyermekvédelmi egyezmény 33. cikk.
[25] Brüsszel IIa rendelet 56. cikk.
[26] Brüsszel IIb rendelet 82. cikk (2) bekezdés.
[27] Az Európai Igazságügyi Portál dedikált felületén.
[28] Brüsszel IIb rendelet 79. cikk c) pont.
[29] A Tanács 2003/8/EK irányelve a határokon átnyúló jogviták tekintetében a joghoz való hozzájutás javításáról, a jogi segítségnyújtásra irányadó közös minimumszabályok megteremtése útján.
[30] NemzSzülFelTv. 32. §.
[31] Ptk. 4:175. § (3) bekezdés.
[32] Kurucz Mária - Czellecz Botond: A határokon átnyúló szülői felelősségi és jogellenes gyermekelviteli ügyek új európai uniós szabályozása. 1. rész. Családi Jog 2022/1., 17-18. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző vezető kormányfőtanácsos, IM Nemzetközi Magánjogi Főosztály.
[2] A szerző kormányfőtanácsos, IM Nemzetközi Magánjogi Főosztály.
Visszaugrás
