A téma aktualitását a Ptk. (2013. évi V. tv.) Negyedik Könyvének a szülői felelősség rendezésére irányadó paragrafusai közül a kiskorú gyermek meghallgatására vonatkozó szabályok - Ptk. 4:171. § (4) bekezdése és 4:181. § (1) bekezdése - adják, amelyek a gyermek jogait előtérbe helyezve, a vonatkozó korábbi szabályozástól eltérően nem teszik mellőzhetővé a 14. életévüket betöltött, korlátozottan cselekvőképes gyermekek érdekeltként történő meghallgatását, véleménynyilvánítását a szülői felelősséggel kapcsolatos bírósági eljárásokban. Ezekben a perekben - a gyermek érdekének fokozott védelme, mint családjogi alapelv érvényesülése érdekében - alapvető fontosságú a gyermekek megfelelő tájékoztatása, részvételük biztosítása, véleményük figyelembevétele.
A cikk célja, hogy a vonatkozó anyagi jogi szabályok tükrében képet adjon az érdekelt gyermekek családjogi ügyekben történő meghallgatásának jelentőségéről, az irányadó jogszabályi környezet változásáról, rámutatva arra, hogy a gyermek ítélőképességének fejlődése mennyiben hat ki a véleménynyilvánításának bizonyító erejére a szülői felelősségi eljárásokban.
A Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20. napján kelt - és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett - Egyezmény 12. cikke az ítélőképessége birtokában lévő gyermek alapvető jogaként rögzíti az őt érintő kérdésekben a véleménynyilvánítási jogát.[1] Az egyezmény - a magyar jogi szabályozáshoz hasonlóan - nem határozza meg, hogy a gyermeket hány éves korától kell ítélőképesnek, vagyis a saját érdekeinek felismerésére alkalmasnak tekinteni. Ennek megítélése a konkrét egyedi ügyekben eljáró jogalkalmazóra hárul, mégpedig a gyermek életkora, szellemi érettsége, élethelyzete ismeretében.[2]
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága iránymutatást dolgozott ki a gyermekbarát igazságszolgáltatásról, amelynek elfogadására 2010. november 17. napján került sor, azzal a kifejezett céllal, hogy az igazságszolgáltatás mindenkor gyermekközpontú legyen. A nemzetközi és európai normákon, különösen a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményen és az Emberi Jogok Európai Egyezményén alapuló iránymutatás biztosítani kívánja, hogy a gyermekek ténylegesen igénybe vehessék az igazságszolgáltatást, és annak keretei között megfelelő bánásmódban részesüljenek. Az iránymutatás minden olyan helyzetre érvényes, amelyben a gyermekek bármely okból és bármilyen minőségben kapcsolatba kerülhetnek a büntetőjog, a polgári jog vagy a közigazgatási jog területén az igazságszolgáltatási rendszerrel. Az iránymutatásban az Alapvető elvek között első helyen szerepel a részvétel elve, amely a tájékoztatáshoz, a hozzáféréshez, a részvételhez és a véleményalkotáshoz való jogot foglalja magában.[3]
A gyermek véleménynyilvánítása - meghallgatása - az Európai Unió tagállamai közötti bírósági határozatok végrehajtásának alapfeltétele. Az Európai Unió Tanácsának a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelete (Brüsszel IIa.) a preambulumában elvi éllel szögezi le, hogy a gyermeknek, életkorától és érettségi szintjétől függően, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kinyilvánítsa véleményét a szülői
- 7/8 -
felelősség valamennyi vonatkozásával kapcsolatban. A rendelet a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben hozott határozatok elismerésének elutasítását írja elő azokra az esetekre, amikor a határozat meghozatala előtt nem biztosítottak lehetőséget a gyermek meghallgatására.[4]
2012 a gyermekbarát igazságszolgáltatás éve volt hazánkban. Ami a polgári eljárásokat illeti, a vonatkozó kormányprogram célul tűzte ki a gyermekek eljárásban való részvételének jobb érvényesülését, és ennek érdekében a jogszabályi környezet áttekintését, és a szükséges jogszabály módosítások végrehajtását.
Az Országos Bírósági Hivatal a gyermekközpontú igazságszolgáltatás bírósági koncepciójának kialakítására munkacsoportot állított fel, amely jelenleg is működik. A munkacsoport a nemzetközi jogi előírások tükrében vizsgálja a magyar jogszabályokat, a hazai bírósági gyakorlatot, a monitoring jellegű tevékenység alapján alakítja ki álláspontját és fogalmaz meg javaslatokat a jogalkotás és jogalkalmazás számára, a gyermekek jogainak, érdekeinek hatékony érvényesülése érdekében.
A Ptk. Második Könyve meghatározott, önálló, személyes és kikényszeríthető jogot: véleménynyilvánítási jogot biztosít a cselekvőképtelen, de ítélőképes kiskorú számára a törvényes képviselőjével szembeni intern jogviszonyban. A Ptk. 2:14. §-ának (3) bekezdése a kiskorú törvényes képviselőjének a kiskorú személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során eltérést meg nem engedő szabályként előírja, hogy az ítélőképessége birtokában lévő cselekvőképtelen kiskorú véleményét - korának és érettségének megfelelően - figyelembe kell vennie. Ennek alapján a szülői felügyeletet gyakorló szülő mint törvényes képviselő az ítélőképessége birtokában lévő, de cselekvőképtelen kiskorú gyermeke nevében - a gyermek személyét és vagyonát illetően - nem tehet olyan jognyilatkozatot, amelynél a gyermek személyes nyilatkozatát elmulasztotta, vagy azt alapos ok nélkül figyelmen kívül hagyta.
A kiskorú a tizennegyedik életévének betöltésével válik korlátozottan cselekvőképessé. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú gyermek jognyilatkozatára a Ptk. 2:12. §-a tartalmaz szabályozást. Eszerint a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényességéhez - ha e törvény eltérően nem rendelkezik -, a törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges. Ugyanakkor a korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja. A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében maga is tehet jognyilatkozatot, kivéve azokat, amelyeknél jogszabály a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg, vagy amelyek a korlátozottan cselekvőképes kiskorú munkával szerzett jövedelmére vonatkoznak.
A Ptk. 2:12. § (4) bekezdéséből az következik, hogy a szülői felügyeletet gyakorló szülő, mint törvényes képviselő a kiskorú gyermeke nevében nem tehet olyan jognyilatkozatot, amelynél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes - tehát a 14. életévét betöltött - gyermek személyes nyilatkozatát kívánja meg.
Az új jogi terminológia szerinti szülői felelősséget érintő peres eljárások közé tartoznak a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása, valamint a kapcsolattartási jog szabályozása, újraszabályozása iránti perek, továbbá ide sorolandók a közös szülői felügyelet megszüntetése iránt indított perek is.
A szülői felügyelet rendezése során a bíróság azt vizsgálja és mérlegeli, hogy a szülők közül melyikük képes kedvezőbben biztosítani a gyermek többirányú - testi, szellemi és erkölcsi - fejlődését. Ehhez a gyermek életét érintő valamennyi releváns tényezőnek, ezek között a gyermek élethelyzetének, életritmusának, a szülők objektív körülményeinek és szubjektív adottságainak teljes körű feltérképezése, valamint a szülő és a gyermek közötti viszonynak - szülői ragaszkodás őszinteségének, intenzitásának, gyermeki kötődés mértékének - a feltárása szükséges. Az eset egyedi jellegzetességei egyéb vizsgálódást is megkövetelnek a bíróságtól, például testvérek esetén a testvérkapcsolatra, vagy a szülővel párkapcsolatban (házastársi, élettársi közösségben) élő személynek, illetve a gyermek gondozásában, mindennapi ellátásában jelentősebb szerepet vállaló segítő hozzátartozónak (pl. nagyszülő, nagykorú testvér) a személyiségjegyeire, továbbá a gyermekkel való viszonyára nézve.
A kapcsolattartási eljárásokban a bíróságnak arról kell döntenie, hogy milyen formájú, gyakoriságú és időtartamú kapcsolattartás szolgálja a kiskorú gyermek érdekét, vagy - újraszabályozás esetén - a korábban szabályozott kapcsolattartás kereteit mennyiben indokolt megváltoztatni a gyermek érdekében. A különélő szülő kapcsolattartási jogának gyakorlásához a lehető legkedvezőbb kereteket kell biztosítani, amelynek során az elsődleges szempont a mindenekelőtti gyermeki érdek.
- 8/9 -
A szülői felelősséggel kapcsolatos bírósági eljárásokban a gyermekek általában három éves koruktól - értelmi fejlettségüktől függően esetenként kevéssel a harmadik életévük betöltése előtt - hallgathatók meg. A kialakult gyakorlatban erre körülbelül 10 éves korukig optimálisan, célszerűségi szempontból pszichológus szakértő bevonásával kerül sor, figyelemmel arra, hogy ennél alacsonyabb életkorban a családi egység felbomlásának hatására egyébként is lelkileg megterhelt gyermekek szükségtelen pszichés megterhelésével járhat a bíróság általi - közvetlen - meghallgatásuk. Hiszen az eljáró bíró maximális toleranciája, együttműködő emberi magatartása, kedves hangneme ellenére a hivatali közeg, valamint a megnyilvánulás súlyának átérzése a kisgyermek számára olyan terhet jelenthet, amelytől alacsonyabb életkorban indokolt megkímélni. Főként olyan esetekben, amikor a per egyéb, addig feltárt adataiból - tanúvallomások, pedagógiai vélemények stb. - már kitűnik a gyermek zaklatottsága, pszichés problémái, szülők általi manipulálása. Egyébként is célszerű a gyermek meghallgatására a bizonyítási eljárás végén sort keríteni, mert akkor már jól láthatók az ügy egyedi sajátosságai. Ezek ismeretében pedig a bírói kérdések jól körülhatároltak lehetnek. Ezért a tíz év alatti gyermekek bíróság általi közvetlen meghallgatását - álláspontom szerint - lehetőleg el kell kerülni.
A tíz év körüli vagy az alatti gyermekek szakértő általi meghallgatása mellett további érvek is vannak. Az alacsonyabb életkorú gyermekek általában nem képesek olyan árnyalatbeli különbségek, ok-okozati összefüggések verbális megfogalmazására, amelyekből az érzelmi kötődésük megbízhatóan, megnyugtatóan kitűnik. Ugyanakkor a szakértő előtt könnyebben megnyílnak, a szakember által alkalmazott nonverbális kommunikációs módszerek, különféle tesztek nagyobb hatékonysággal tehetik lehetővé a gyermekek családi kapcsolatainak, tényleges vágyainak feltárását, az esetleges szülő általi befolyásoltság tényét. Ezek a gyermekek még nem rendelkeznek ítélőképességgel, de az általuk előadottak a per egyéb adataival összefüggésben - életkoruk, szellemi érettségük függvényében - értékelésre kerülnek, alkalmasak más peradatok megerősítésére. A gyermekektől négy-öt éves korukig általában csupán egy-két szavas, esetleg tőmondatos válaszok nyerhetők, ezért alapvetően a gyermek viselkedését, gesztusait, valamint a szülőkkel való interakcióját, kontaktusát kell alaposan megfigyelnie és értékelnie a pszichológus szakértőnek, aki a gyermek érettségének függvényében különféle játékos teszteket is alkalmaz. Tehát a meghallgatásuk különleges szakértelmet igényel. Az ilyen kis életkorú gyermekeknek a szakértő általi meghallgatására a szülők jelenlétében szokott sor kerülni.
A Csjt. hatálya alatt kialakult több évtizedes bírósági gyakorlat az ítélőképessége birtokában lévő cselekvőképtelen kiskorú véleménynyilvánítását - a gyermek korának és érettségének megfelelően - a gyermek közvetlen vagy közvetett meghallgatásával már figyelembe vette a szülői felügyelettel kapcsolatos kérdésekben, a gyermekek elhelyezésével kapcsolatos perekben.
A kialakult gyakorlatban a bíróság az eset egyedi jellegzetességei, a gyermek életkorának, értelmi fejlettségének, élethelyzetének ismeretében, illetve ezek függvényében rendelte el a gyermek, mint érdekelt - közvetlen vagy szakértő útján történő - meghallgatását annak érdekében, hogy tájékozódjon a gyermek szülőkhöz való érzelmi kötődésének erősségéről, testvérkapcsolat esetén pedig a testvéri kötőerő intenzitásáról, a gyermek véleményének befolyásmentességéről, választásának indokairól.
Az ítélőképes gyermeknek az elhelyezésére irányuló kívánsága ugyanis az elhelyezésről szóló döntés egyik fontos szempontja, amelyet a bíróság a per többi adatával összefüggésben, valamennyi peradat részeként, de hangsúlyosan értékel.
Az átlagos szellemi képességű gyermek tíz-tizenkét éves korától már bármikor ítélőképessége birtokába kerülhet az egyedi adottságainál fogva, ezáltal pedig - átlátva a lényeges körülményeket és összefüggéseket - képessé válik az érdekei felismerésére, a véleménye önálló és befolyásmentes kialakítására és annak verbális megfogalmazására, hogy hol, melyik szülővel, melyik szülői környezetben érezné magát jobban, és melyek a választásának indokai. A cselekvőképtelen gyermek szakértő vagy a bíróság általi precíz, körültekintő meghallgatásából kitűnik, hogy ítélőképessége birtokában van-e, tehát képes-e az érdekeinek megfelelő befolyásmentes véleményalkotásra. Amennyiben a bíróság úgy értékeli, hogy a gyermek a választását ítélőképessége birtokában tette, a véleménye a bizonyítékok között lényegesen nagyobb súllyal esik figyelembe az ítélőképességgel még nem rendelkező gyermekek véleményéhez képest.
A korlátozottan cselekvőképessé váló 14. életévét betöltött gyermek ítélőképessége birtokában lévőnek tekintendő. Tehát a bíróság a korlátozottan cselekvőképes - mentálisan ép - kiskorú gyermek esetében már nem mérlegelheti az ítélőképességének meglétét.
A Ptk. hatályba lépésekor folyamatban volt szülői felelősség rendezése tárgyú perek elbírálására még irányadó 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 74. §-a akként rendelkezett, hogy a bíróságnak és a gyámhatóságnak a szü-
- 9/10 -
lői felügyelettel, illetve a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, így akkor is, ha ezt a gyermek maga kérte, közvetlenül vagy szakértő útján meg kellett hallgatni a gyermeket is. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével volt hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődését veszélyeztette. A bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhatott.
A Csjt. 74. §-a - követve a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény 12. cikkét - nem határozott meg olyan alsó életkort, amelynek betöltése után az érdekelt gyermeket feltétlenül meg kellett hallgatni. Arra indokolt esetben, vagy a gyermek kérelmére kellett sort keríteni.
A Csjt. 74. §-a értelmében a 14. életévét betöltött gyermek ítélőképes, amely abból adódik, hogy korlátozottan cselekvőképessé válik. Amennyiben mentálisan ép, a bíróság nem mérlegelhette az ítélőképességének meglétét. A felnőtt élet küszöbén álló, 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésére a saját választása alapján került sor, az elhelyezéséről az egyetértésével lehetett döntést hozni. Ennek gátját csupán az jelenthette, ha a gyermek által választott elhelyezés a fejlődését veszélyeztette volna. Tehát a 14. életévét betöltött gyermek esetében a választása már nem csupán a döntés egyik fontos szempontja volt - mint ahogyan láttuk az alacsonyabb életkorú gyermekek tekintetében -, hanem gyakorlatilag perdöntő jelentőséggel bírt azzal a feltétellel, hogy a választása ne veszélyeztesse a fejlődését. Ez pedig nem (nem feltétlenül) azonos a szülők közül a kedvezőbb objektív és/vagy szubjektív adottságokkal rendelkező szülő kiválasztásával. Vagyis a bíróság nem abban az esetben mellőzi a gyermek választását, ha nem az összességében alkalmasabb szülőt választja, hanem akkor, ha a választása valamilyen okból a fejlődésének veszélyeztetésével járna.
A kapcsolattartás rendezése és rendjének megváltoztatása iránti eljárásokban - amelyek tartozhatnak bírósági vagy gyámhatósági hatáskörbe - figyelembe kell venni a gyermek életritmusát, időbeosztását, kapcsolattartási igényét, a szülők különválása óta kialakult kapcsolattartási gyakorlatot, és annak tapasztalatait. Mindezek tekintetében az ítélőképessége birtokában lévő gyermek ugyancsak számos értékelhető információval segítheti a helyes döntést.
A Csjt. 74. §-a értelmében a szülői felügyelettel kapcsolatos kérdésekben a bíróságnak indokolt esetben és a gyermek kérelmére kellett - közvetlenül vagy szakértő útján - meghallgatnia a 14 év alatti gyermeket. A gyermek a bíróság által szükségesnek tartott esetben került közvetlen vagy szakértő általi meghallgatásra. A Csjt. 74. §-a a 14. életévüket betöltött gyermekek véleménynyilvánítását kifejezetten a gyermekelhelyezési (gyermekelhelyezés megváltoztatása tárgyú) perekre nézve rögzítette az elhelyezés feltételeként. A gyermek elhelyezésében való döntés során a bíróságnak a 14. életévét betöltött gyermek álláspontját irányadónak kellett tekinteni, feltéve, ha az megfelelt a gyermek érdekének. A hatályát vesztett jogi norma szerint, amennyiben a szülők az elhelyezésre vonatkozóan azonos nyilatkozatot tettek, a bíróság értelemszerűen mellőzhette a gyermek meghallgatását, mert a gyermek álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhatott. Ennek megfelelően a gyermek perbeli meghallgatását a szülők egyező nyilatkozata kiváltotta, mellőzhetővé tette, mégpedig nyilvánvalóan attól függetlenül, hogy a bíróság ítélettel, vagy ítélethatályú határozattal (egyezséget jóváhagyó végzéssel) döntött érdemben az elhelyezéséről. E tekintetben ugyanis a törvényhely nem tett különbséget.
Kétségkívül tipikusan egyezség esetén nyilatkoznak a szülők egyezően a gyermek választásáról, de a gyermek választásáról való egyező nyilatkozat nem jelent feltétlen megegyezést a gyermekelhelyezés (jelenben szülői felügyelet rendezése) tárgyában. A szülő ugyanis nem feltétlenül egyezik bele a gyermek másik szülőnél történő elhelyezésébe abban az esetben, ha egyébként tudja, hogy a gyermek a másik szülőt választaná. Tehát a gyermek választását illetően a másik szülővel egyező nyilatkozatot tehet ugyan, de ez nem jelent automatikusan ilyen tartalmú egyezségi szándékot a részéről. Ilyen esetben általában arra hivatkozik, hogy a gyermekről optimálisabban képes gondoskodni a másik, gyermek által választott szülőnél, illetve - a 14. életév feletti gyermek esetében - arra, hogy a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti. Ezek mellett hivatkozhat arra is, hogy a gyermek választása a másik szülő befolyásoló magatartásának eredménye. A szülők egyezségének hiánya pedig a szükséges bizonyítással és a jogvita ítélettel történő lezárásával jár.
A szülők egyezségkötése esetén a gyermek elhelyezésére - értelemszerűen - egyező nyilatkozatot tesznek, amellyel egyúttal azt is kifejezésre juttatják, hogy a megállapodásuk tartalmilag megfelel a gyermek álláspontjának. A bíróság ettől függetlenül eddig sem volt elzárva attól, hogy a szülők egyezségi szándéka ellenére közvetlenül vagy szakértő útján meghallgassa a - bármilyen életkorban lévő, életkoránál fogva meghallgatható - gyermeket, hiszen a törvényhely csupán lehetőségként kínálta fel a bíróságnak azt, hogy a gyermek álláspontjáról a szülők nyilatkozata útján is tájékozódhatott. Tény, hogy ez a gyakorlatban elvétve fordult elő, éppen a szülők egyező nyilatkozatára tekintettel. Megjegyzem, hogy az egyezség bírósági jóváhagyásának feltétele az anyagi jogszabályoknak, ezek között a gyermeki érdeknek, mint családjogi alapelvnek való megfelelés, amelyet a bíróság a perbeli adatok alapján mérlegel. Ez azt jelenti, hogy a szülők megegyezése esetén sem hagyhat jóvá olyan tartalmú egyezséget, amely a gyermek érdekének nem felel meg. Ezért a bíróságnak a szülők egyezségkötése esetén is mérlegelnie kell a gyermek elhelyezése szempontjából releváns tényeket.
- 10/11 -
A szülői felelősséget rendező perekben az egyezségkötést többféle szempont determinálhatja, számos indíttatása lehet. Az esetek többségében a szülők egymás között felmérik, hogy adottságaiknál fogva melyikük alkalmasabb a közös gyermek törvényben szabályozott többirányú fejlődésének biztosítására, és eszerint kötnek egyezséget. Olyat is látunk, amikor az egyik szülő - habár a másik szülőhöz hasonlóan alkalmas a szülői feladatokra -, elhatárolódik a gyermekneveléstől, és inkább a különélő, kapcsolattartó szülői feladatkört választja. Ez utóbbiak tipikusan azok a szülők, akik az együttélés alatt sem vállalnak oroszlánrészt a gyermekkel kapcsolatos teendőkből. Sokszor fordul elő, hogy az egyik szülő a békesség kedvéért enged, egyszerűen megtörik az elhúzódó per, a viták, veszekedések, ellenségeskedések terhe alatt, vagy a feltárt tények ismeretében úgy értékeli, hogy az esélyei romlottak, és hozzájárul a gyermek másik szülőnél történő elhelyezéséhez. Több esetben a másik szülő által biztosított szélesebb körű kapcsolattartás is eredményezhet a szülői felelősség tárgyában konszenzust. Gyakori az is, amikor a szülő a gyermek másik szülőhöz történő erősebb kötődését tartja tiszteletben azzal, hogy hozzájárul a gyermek másik szülő általi gondozásához. Sajnálatosan az is előfordul, amikor a szülők a gyermeket egyszerűen kész tények elé állítják, a saját szempontjaikat helyezik előtérbe, így kötik meg az egyezséget.
Olyan eseteket is látunk, amikor az egyik szülő úgy érzi, hogy a gyermek a másik szülőt preferálja, holott valójában nem így van. Ilyenkor a gyermek mindkét szülőhöz erősen kötődik, ezért egyébként is nehezen ítélhető meg a szülők számára, hogy melyiküket választaná. A lojalitáskonfliktussal terhelt gyermek sok esetben a szülők előtt nem szívesen nyilatkozik álláspontjáról, mert egyik szülőt sem szeretné megbántani, mindkét szülőt maga mellett szeretné tudni. A szülő pedig téves feltételezése mellett köthet egyezséget, holott a gyermek véleményének ismeretében azt nem tenné, hanem ragaszkodna a gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlásához. Ezért is fontos, hogy a gyermekek, mint alapvetően érdekeltek szót kapjanak a szülői felelősség rendezése során.
Megegyezés hiányában is nyilatkozhatnak a szülők egyezően a gyermek álláspontjáról, amelyre több esetben láthatunk példát a gyakorlatban. A szülő a gyermek magánál történő elhelyezését a gyermek álláspontja ellenére is kérheti, azt állítva, hogy összességében ő az alkalmasabb a szülői felügyeleti jogok gyakorlására még akkor is, ha a gyermek valamilyen okból a másik szülőt választaná. Egyezségkötés hiányában általában szükséges a gyermek perbeli - közvetlen vagy szakértő általi - meghallgatása függetlenül attól, hogy a szülők egyező vagy eltérő nyilatkozatot tesznek a gyermek álláspontjáról, mivel a gyermek véleménye akár manipulált is lehet, illetőleg a döntés szempontjából jelentősége van a választása indokainak is. A gyakorlatban - konszenzus hiányában - a szülők nagyobbrészt eltérő nyilatkozatot tesznek a gyermek álláspontjáról.
A 14. életévét betöltött gyermek esetében a szülői felügyelet gyakorló szülő személye alapvetően a gyermek választásán múlik, ha a gyermek választása az érdekeinek megfelelő. A gyakorlatban a 14. életévüket betöltött gyermekek saját érdekeikkel ellentétes - szülők közötti - választásának előfordulása nem elenyésző, és az esetek nagyobb részében szülői befolyásolásra vezethető vissza. A szülői befolyásolás megnyilvánulhat a gyermek másik szülő elleni nevelésében, a másik szülőtől való eltávolításában, de megmutatkozhat a gyermek választásának anyagi (vagy más) szempontú manipulálásában, azaz előnyök célirányos biztosításában, ilyenek ígéretében. A gyermeket - az érdekével ellentétesen - a választásában vezérelheti például a kedvezőbb anyagi háttér vagy az egyik szülő által biztosított szabadabb, kellő kontroll nélküli életvitel. Mindezek azonban nem zárhatják ki a gyermek választott szülőnél való elhelyezését akkor, ha valamennyi peradat birtokában - a két szülői oldalt egybevetve - összességében egyébként a választott szülőnél való elhelyezés a fejlődését nem veszélyezteti. Hangsúlyozni szükséges, hogy a családjog a 14. életévét betöltött gyermek "egyetértése" tekintetében nem tesz különbséget a jogvita ítélettel vagy egyezséggel történő rendezése között. A gyermek választása mindkét esetben irányadó.
A hatályon kívül helyezett Családjogi törvény kapcsolattartásról szóló 92. §-a nem tartalmazott szabályozást a gyermek meghallgatására vonatkozóan. Amennyiben a bíróság a gyermeket az elhelyezése körében érdekeltként meghallgatja, indokolt esetben a kapcsolattartással összefüggésben is tesz fel kérdéseket a gyermeknek. Ha a perben a kapcsolattartás keretei is vitásak, a bevont pszichológus szakértő útján is feltárhatók a gyermek ezzel kapcsolatos tapasztalatai, vágyai, amelyeket a bíróság a döntése során értékel. A kapcsolattartás újraszabályozása iránti perekben gyakran kerül sor pszichológus szakértő kirendelésére, és a szakértői bizonyítás keretében a gyermek meghallgatására is.
Hogyan változott a szabályozás a Ptk. hatálybalépésével? Először is fontos kiemelni, hogy a Ptk. szabályait a 2014. március 15. napját követően indult szülői felelősség rendezése tárgyú perekben kell alkalmazni. A bíróság ezekben az ügyekben már a szülői felügyelet rendezéséről (a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatásáról) dönt. A gyermek elhelyezésének fogalmát az új szabályozás csupán a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésének esetére tartja fenn, ha a szülői felügyeletnek a szülők általi gyakorlása a gyermek érdekét veszélyezteti. A bíróságnak változatlanul azt kell vizsgálnia és a döntése során mérlegre tennie, hogy a szülők közül melyikük képes a gyermek kedvezőbb testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosítására.
- 11/12 -
A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése, a szülői felügyelet, az egyes felügyeleti jogok gyakorlásának megváltoztatása, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése és az elhelyezés megváltoztatása körében a Ptk. 4:171. § (4) bekezdése kimondja, hogy a bíróságnak az eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, vagy ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatnia a gyermeket is. Ha a gyermek a 14. életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti.
Ha ezt a törvényhelyet összevetjük a hatályon kívül helyezett - de a folyamatban lévő ügyekben még alkalmazandó - Csjt. 74. §-ával, egy lényeges különbséget fedezhetünk fel, nevezetesen azt, hogy az új szabályozás kihagyta azt a törvényi kitételt, miszerint "a bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat". A szabályozás egyértelmű abban a tekintetben, hogy a gyermek álláspontjáról nem tájékozódhat a bíróság pusztán a szülők nyilatkozata útján, még akkor sem, ha az egyező, ebből adódóan pedig a gyermek álláspontját kizárólag a gyermek személyes előadása - közvetlen, érdekeltként történő vagy szakértő általi meghallgatása - útján ismerheti meg.
A Ptk. Negyedik Könyvének magyarázata - a szabályozás megváltozására utalva - elengedhetetlennek tartja annak biztosítását, hogy a gyermek a véleményét, kívánságát személyesen előadhassa, alacsony életkor esetén szakértő bevonásával, egyébként pedig a bíróság előtt személyesen.[5] A szabályozás összhangban áll a Ptk. 2:12. § (4) bekezdésével, amelynek értelmében a törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében nem tehet olyan jognyilatkozatot, amelyeknél jogszabály [itt a Ptk. 4:171. § (4) bekezdése] a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg,
A Ptk. 4:171. § (4) bekezdése - a Csjt. 74. §-ához hasonlóan - különbséget tesz a 14 év alatti, illetve a 14. életévét betöltött gyermek meghallgatása között. A 14. életévét be nem töltött gyermeket indokolt esetben vagy kérelmére kell meghallgatni, mégpedig közvetlenül vagy szakértő útján. A meghallgatás indokoltságának megítélése továbbra is a bíróság meggyőződésén múlik. Mindenképpen indokoltnak tűnik a szülők megegyezésének hiányában, valamint egyezségkötés esetén is, ha a bíróság a meglévő peradatok mellett nem tud megnyugtatóan állást foglalni az egyezség jogszabálynak - a gyermek érdekének - való megfelelése kérdésében.
Ha a gyermek a 14. életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés változatlanul az egyetértésével hozható, amelytől a bíróságnak továbbra is akkor lehet eltérni, ha a gyermek által választott szülőnél a fejlődése - a peradatok értékelésével - valamilyen okból veszélybe kerülne. A gyermek az egyetértését (választását) - figyelemmel a nemzetközi jogi elvárásokra, valamint a Ptk. 2:12. § (4) bekezdésére - érdekeltként történő meghallgatása keretében juttathatja kifejezésre.
A törvényhely a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg. Miután pedig az anyagi jogi norma nem tesz különbséget a jogvita ítéleti vagy egyezségi rendezése között (ezek hatálya között nincs is különbség), a peres felek megegyezése esetén is - más bizonyítékkal nem helyettesíthetően - joga van a korlátozottan cselekvőképes kiskorú gyermeknek arra, hogy a véleményének a bíróság előtt, a meghallgatása keretében adjon hangot. A szabályozás tartalma és célja egyértelműen a 14. életévét betöltött gyermekek aktív részvételének biztosítása az életüket alapvetően érintő változások alakításában.
A bíróság a gyermek személyes meghallgatása során nem csupán a gyermek választásáról, hanem annak indokairól is tájékozódik. A gyermek választásának szempontjai elősegítik a bíróság mérlegelését, meggyőződésének kialakítását, a szülők egyezsége esetén pedig annak megítélését, hogy az egyezség megfelel-e a gyermek érdekének, hiszen a bíróság a szülők megegyezése esetén sem hagyhat jóvá olyan egyezséget, amely a gyermek érdekeivel ellentétes.
A 14. életévüket betöltött ítélőképes gyermekek meghallgatása szempontjából nem tehető különbség aszerint, hogy a szülők a szülői felügyelet és a kapcsolattartás kérdésében egyezségre jutottak-e avagy sem. Az érdemi döntés - ítélet vagy egyezséget jóváhagyó végzés - gyökere minden esetben a gyermeki érdek, amely csak a gyermek vágyainak ismeretében közelíthető meg. A törvény pedig a 14. életévüket betöltött gyermekeknek a véleményük kinyilvánítására feltétlen jogot biztosít. Tehát a szülők megegyezése esetén a 14 év alatti gyermekek meghallgatása szükség esetén merül fel, a 14. életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes gyermekek meghallgatása viszont nem mellőzhető. Utalok arra, hogy az érdekelt gyermek meghallgatásának a Polgári perrendtartásban speciális szabályai vannak.[6]
Joggyakorlati megközelítésből is felmerül a kérdés, hogy miért van szükség a gyermek meghallgatására a szülők megegyezése esetén? A gyermek ugyanis tisztában lehet az egyezség tartalmával, az meg is felelhet a választásának. Ugyanakkor ez nem feltétlenül van mindig így, ezért a jogalkalmazónak erről meg kell győződnie. Előfordul, hogy a szülők csak a saját érdekeiket helyezik előtérbe, amely a gyermeki érdek háttérbe szorulását eredményezi. A gyermek meghallgatásával feltárható, hogy ismeri-e a szülők tervezett egyezségének tartalmát, azzal egyetért-e, milyen szempontok szerint választ a szülők közül, és a választása befolyásmentes-e.
- 12/13 -
A gyermek meghallgatása kulcsfontosságú azért is, mert elősegítheti a szülők megegyezését, de annak gátját is jelentheti. Mit értek ez alatt? Az egyezség az esetek többségében azért jön létre, mert az egyik szülőben fel sem merül a gyermekről való gondoskodás szándéka, ezért járul hozzá ahhoz, hogy a gyermeket a másik szülő nevelje. Létrejöhet viszont az egyezség úgy is, hogy bár mindkét szülő ragaszkodna a szülői feladatok napi szintű ellátásához, a gyermek véleményének megismerése után az egyik szülő fejet hajt a gyermek választása előtt, és egyezséget köt a másik szülőnek a felügyeleti jogra való feljogosításáról. Ekkor a gyermek elősegíti a megegyezést.
Olyan esetben viszont, amikor a szülő a gyermek meghallgatása révén szembesül azzal, hogy a gyermek őt választja, majdnem biztosan ragaszkodni fog a szülői felügyelethez, még akkor is, ha korábban más tartalmú egyezséget tervezett. Ekkor a gyermek az egyezség létrejöttét meghiúsíthatja, de az ítéleti döntés megegyezhet a választásával, amellyel az érdekei érvényre jutnak. Tehát a szülők egyezségkötési szándékát, az egyezség tartalmát befolyásolhatja a gyermeknek a szülők közötti választása.
A gyermekhez egyaránt ragaszkodó szülők konszenzusát elősegítheti a gyermek váltott - általában heti váltásos - elhelyezésében való megállapodás is, amely a nevelési és gondozási teendők arányos megosztását jelenti a szülők között. Erre a Ptk. 4:165. § (1) bekezdése lehetőséget ad. A bíróságnak azonban az ilyen tartalmú egyezség jóváhagyása során körültekintően kell eljárnia. A gyermek ugyanis alapvetően állandóságra és biztonságra vágyik, amely váltott elhelyezéssel nem mindig biztosítható (pl. a szülők lakóhelye közötti nagyobb távolság esetén). Az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleménye ilyen esetekben ugyancsak nélkülözhetetlen. A váltott elhelyezés elleni tiltakozásuk e megoldás mellőzését indokolja.
A szabályozás célját megerősíti a Ptk. 4:181. § (1) bekezdése, amelynek utolsó mondata szerint a kapcsolattartásról hozott döntés előtt az érdekelteket és az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatni. A kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembevételével rendelkezik. A Ptk. Negyedik Könyvének magyarázata a törvényhely értelmezése körében rögzíti, hogy a kapcsolattartás aktív részese, érintettje a kiskorú gyermek, ezért a kapcsolattartás szabályozása során, a döntés meghozatala előtt a bíróságnak az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatnia. A 4:171. § (4) bekezdése ebben az esetben is megfelelően alkalmazandó.[7]
Az ítélőképes gyermek meghallgatása tehát a kapcsolattartási perekben sem mellőzhető. Miután a 14. életévét betöltött gyermek ítélőképes, jogosult arra, hogy véleményt alkosson a kapcsolattartás kereteit illetően. Ezért a meghallgatására minden esetben sort kell keríteni. A kapcsolattartás gyakoriságának, időtartamának, módjának a lehető legjobban kell igazodnia a gyermek igényéhez. A gyermektől lényeges információk nyerhetők az életritmusa, iskolán kívüli egyéb rendszeres elfoglaltságai, szabadidős programjai tekintetében, amelyeket ugyancsak figyelembe kell venni a kapcsolattartás rendezése során.
Bírói gyakorlatom során kialakult tapasztalatom is alátámasztja azt a megfigyelést, hogy egy gyermeknek a bíróság általi meghallgatása az eljáró bírót érzelmileg, lelkileg kisebb-nagyobb mértékben megérinti. Ami a meghallgatás időigényességét illeti, elmondható, hogy a tárgyalási idő lényeges megnövekedésével jár, esetleg külön tárgyalási határnap kitűzésének szükségességével. Nem lehet ugyanakkor kérdés, hogy a gyermeki jognak és érdeknek a pergazdaságossági (időtakarékossági) szempontokkal való konkurálása melyik javára dőljön el.
Azok a gyakorlati szakemberek, akik a szülők megegyezése esetén a gyermekek meghallgatását nem tartják szükségesnek, általában azzal érvelnek, hogy "szegény gyermeket" indokolatlan kitenni a bíróság vagy a szakértő általi meghallgatásnak. A gyermekek viszont nem szorulnak sajnálatra, ha a bíróság - vagy szakértő - által meghallgatásra kerülnek. A kiskorú gyermekeket alapvetően a szüleik különválása viseli meg, nem pedig a perbeli meghallgatásuk. Egyébként is miért kellene jobban sajnálni a 14. életévét betöltött gyermeket akkor, ha a szülei egyezséget kötnek a szülői felügyelet rendezése tárgyában azzal a gyermekkel szemben, akinek a szülei nem egyeznek meg? Ez utóbbi esetben a gyermek meghallgatásának mellőzése fel sem merül.
Van olyan árnyaltabb jogértelmezés is, amely csak szükség esetén tartja indokoltnak a 14. életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes gyermek meghallgatását a szülők egyezségkötése esetén, hasonlóan az alacsonyabb életkorú gyermekekhez. Felvetődik a "szükség esetén" kitétel tartalmának legalább megközelítő definiálása, hiszen hiányában az eljáró bíró nem kap érdemi segítséget egy adott peres ügyben, éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá. Ez még akkor is igaz, ha a bíró sok esetben ráérez (ráérezhet) a meghallgatás szükségességére, de számos helyzet van, amikor ez az értelmezés nem magától értetődik. Ez az értelmezési szabadság nem is következik a Ptk. szövegéből. Kérdés, hogy a meghallgatás szükségessége mindig kiderül-e a meghallgatás előtt. Álláspontom szerint nem.
A gyermekek bírósági meghallgatásának "technikái" vannak. Kétségtelen, hogy a kezdeti megilletődöttségüket fel kell oldani. Kedvesen, figyelemmel, megértéssel kell hozzájuk közeledni. Fontos, hogy a gyermek őszinte érdeklődést lásson a bíró szemében, akkor nyílik meg. Ez esetben megelégedést, örömet jelent számá-
- 13/14 -
ra, hogy a véleményét a bíróság figyelembe veszi, ő is részt vehet a további életének alakításában. A gyermek megfogalmazásából, az általa használt szavakból, kifejezésekből gyakran visszaköszönnek a szülők tényelőadásai, és tetten érhetők az esetleges befolyásolásra utaló jelek is. A gyermek meghallgatására kötetlen beszélgetés formájában kell sort keríteni, amelynek során arra kell törekedni, hogy a szülők közül választó gyermekre ne nehezedjen rá a választás súlya. A gyermeket a kapcsolattartás tárgyában is meg kell hallgatni arról, hogy milyen gyakorisággal, milyen időtartamban szeretne a különélő szülővel kapcsolatot tartani.
A Budapest Környéki Törvényszék által alakított gyakorlat a megváltozott jogszabályi elvárásokhoz igazodik. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok kedvezőek. A 14 éven felüli gyermekek általában felmérik a bíróság általi meghallgatásuk jelentőségét, azt lehetőségként, nyitottan, nem pedig ellenérzéssel fogadják.
A járásbíróságok megkérdezett bírái megerősítették, hogy lehetnek olyan esetek, amikor a gyermek meghallgatása elősegítheti a peres felek megegyezését, továbbá amikor a gyermek nincs tisztában a szülők tervezett egyezségének tartalmával, illetőleg az egyezség tartalma nem igazodik a választásához.
A Dabasi Járásbíróság előtt 9. P. 20.186/2015. szám alatt folyamatban volt házassági bontóperben mindkét fél kérte a feljogosítását a szülői felügyelet gyakorlására. A két 14 év feletti közös gyermek meghallgatását követően a szülők egyezséget kötöttek, mégpedig a gyermekek választása szerint állapodtak meg abban, hogy a gyermekek feletti szülői felügyeletet az alperes gyakorolja.
Ugyancsak a 14. életévét betöltött gyermek meghallgatása segítette elő a Dabasi Járásbíróság előtt folyamatban volt 9. P. 21.149/2014. számú házassági bontóperben a peres felek egyezségkötését. A perben a felperes közös szülői felügyelet elrendelése iránti kereseti kérelmet terjesztet elő, míg az alperes ezt ellenezte, és kizárólagos felügyeleti jogra tartott igényt. A gyermek azzal értett egyet, hogy az alperes gyakorolja felette a szülői felügyeletet, amelyben végül a felek megegyeztek.
A szülők egyezségkötését segítette elő a gyermek nyilatkozata a Budakörnyéki Járásbíróság előtt 6. P. 21.221/2014. szám alatt indult perben is. A perben a felperes akként nyilatkozott, hogy tudomása szerint a 14. életévét betöltött közös gyermek az alperessel szeretne élni, de álláspontja szerint a gyermeknek nem érdeke, hogy a szülői felügyeletet az alperes gyakorolja, mert a körülményei, munkaidő-beosztása alapján nem tud kellően figyelni a gyermekre. A gyermek az érdekeltként történt meghallgatása során akként foglalt állást, hogy az alperessel szeretne élni, amelynek részletes indokát adta. A felperes végül elfogadta a gyermek akaratát, és a felek a következő tárgyaláson olyan tartalommal kötöttek egyezséget, hogy a gyermek feletti szülői felügyeletet az alperes gyakorolja.
A Budakörnyéki Járásbíróság előtt 12. P. 20.265/2015/6. szám alatt a felek közös szülői felügyeletben állapodtak meg, amellyel a 14. életévét betöltött közös gyermek egyetértett. Ezáltal a bíróság meggyőződhetett arról, hogy a gyermek tisztában van a közös szülői felügyelet tartalmával, az akaratának is ez felel meg. Így az egyezség megfelel a gyermek érdekének. A gyermek ugyanis a meghallgatása során elmondta, hogy nem szeretne választani a szülők között, mert egyformán szereti őket, mindkét szülővel ugyanannyi időt szeretne tölteni, és ezt már a gyakorlatban is így alakította ki, a szülők egyetértésével.
A 14 év alatti gyermekek meghallgatásának szükségességét a jogviták teszik még inkább érthetővé. A Monori Járásbíróságon 18. P. 20.831/2015. számon szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránt indult perben az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Ezt követően sor került a - 14. életévét még be nem töltött - gyermek meghallgatására, aki akként nyilatkozott, hogy a felpereshez szeretne kerülni, annak részletes indokait is előadta, ezt követően a felek egyezséget kötöttek, amelyben megállapodtak abban, hogy a szülői felügyeletet a felperes gyakorolja.
A Váci Járásbíróság előtt 4. P. 20.661/2015. szám alatt indult házassági bontóperben mindkét szülő igényt tartott a 14. életévét betöltött gyermek feletti szülői felügyelet gyakorolására. A gyermek meghallgatásából kiderül, hogy a gyermek a szülők életközösségének megszűnését követően a két testvérével és a felperessel elköltözött a felperes rokonaihoz, ahol négyük számára egy szoba használatát biztosították. A gyermek elmondta, hogy az elhelyezésük nem volt kényelmes, hiányzott neki a régi megszokott környezet, emellett az együttlakó rokonokkal is konfliktusai merültek fel, ezért pár hónap után visszaköltözött az alpereshez. Így viszont hiányoznak neki a felperesnél élő testvérei. Kifejtette, hogy szívesen élne a felperessel, ha máshol laknának, esetleg bérelt ingatlanban, de ha a felperes ebben az ingatlanban marad, akkor inkább az alperest választja. A gyermek meghallgatását követően a felek közösen kérték az eljárás szünetelését, amely alatt átgondolhatják, hogy milyen lépéseket tudnak tenni a gyermek számára lehető legkedvezőbb megoldás érdekében. Ebből a jogesetből jól látható, hogy a gyermekek választását nem csupán a szülőkhöz való kötődésük intenzitása, hanem egyéb - jelen esetben az objektív - körülmények is befolyásolhatják.
A Váci Járásbíróságon házasság felbontása iránt indult 4. P. 20.817/2013. számú perben a bíróság által meghallgatott testvérek - akik közül az egyik gyermek 14 év alatti, a másik 14 év feletti - mindkét szülőhöz egyaránt kötődnek, és mindketten akként nyilatkoztak, hogy bármelyik szülőnél szívesen élnének együtt, vagy akár hetes váltásban is. Számukra az a lényeg, hogy egymástól ne szakadjanak el. Ebben a perben mindkét szülő a saját feljogosítását kérte a szülői felügyelet gya-
- 14/15 -
korlására. A bíróság közvetítői eljárást rendelt el. Miután a szülők nem egyeztek meg, a bíróság ítéletet hozott, és a két gyermeket az egyik szülőnél helyezte el.
A Váci Járásbíróság előtt folyamatban lévő 4. P. 20.077/2015. szám alatti házassági bontóperben az alperes akként kívánt egyezséget kötni a felperessel, hogy a gyermekek gondozását és nevelését hetenkénti váltásban lássák el. A meghallgatott 14 év feletti gyermek elmondta, hogy a heti váltást nem szeretné, nem tudja elfogadni, hogy két otthona legyen. Mindkét gyermek kinyilvánította, hogy a felperessel kívánnak élni. A gyermekek arra vonatkozóan is előadást tettek, hogy miként alakul a kapcsolattartásuk a különélő szülővel, illetőleg a kialakult renddel mennyiben elégedettek. A gyermekek meghallgatása után - figyelemmel a gyermekek által előadottakra -, az alperes határidő biztosítását kérte arra, hogy a szülői felügyelet és a kapcsolattartás tárgyában az addigi perbeli nyilatkozatát átgondolja.
A Ptk. 4:165. § (1) bekezdése - a szülők megállapodása esetén - lehetőséget ad a gondozási és nevelési teendők akként történő megosztására, amely a gyermekről való arányos gondoskodást eredményezi (pl. hetes váltással). A Budakörnyéki Bíróságon 12. P. 20.600/2015. szám alatt folyamatban volt házassági bontóperben a peres felek közös szülői felügyeletben kívántak megállapodni. A közös szülői felügyelet keretében a nevelési, gondozási teendők megosztását heti váltásban képzelték el. Az egyéb érdekeltként meghallgatott 14. életévét betöltött gyermek részben másként nyilatkozott. A szülők által elképzelt, jónak tartott közös szülői gondoskodással ugyan egyetértett, de az egy-egy hetes váltást nem találta megfelelőnek, ehelyett inkább két-két hetes váltást javasolt, hogy "ne kelljen annyit ugrálni". Szerinte a heti váltás "rövid lenne" ahhoz, hogy meg tudja szokni az egyik, illetve másik helyet. Mindez a gyermek meghallgatása nélkül nem derült volna ki a bíróság számára. A gyermek meghallgatásának szükségessége akkor derült ki, amikor a meghallgatás megtörtént.
Mindezekre tekintettel, saját joggyakorlatom tapasztalatai alapján is elengedhetetlennek tartom, hogy az új Ptk. szabályait szem előtt tartva, a 14. életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes gyermek meghallgatása, a szülők egyezségkötése esetén ne csak válaszható jogértelmezési alternatíva, hanem a Ptk.-ból következő jogértelmezési út legyen. A szülői felelősségi perek csak a gyermekek jogainak tiszteletben tartása, biztosítása mellett lehetnek gyermekközpontúak, és felelhetnek meg a családjog meghatározó jelentőségű alapelvének, a gyermek mindenek feletti érdekének. ■
- 15 -
JEGYZETEK
[1] A Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20. napján kelt - és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett - Egyezmény 12. cikkének 1. pontja szerint az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni.
[2] A magyar bírói gyakorlat szerinti ítélőképesség álláspontom szerint személytől függően a 10. év betöltése felett merül fel. Ezt a kérdéskört a tanulmányban később részletesebben elemzem.
[3] III. Alapvető elvek. A. Részvétel. Tiszteletben kell tartani minden gyermek tájékoztatáshoz való jogát, az igazságszolgáltatáshoz való megfelelő hozzáféréshez való jogát, valamint azon jogát, hogy a részvételével folyó vagy őt érintő eljárások során kikérjék a véleményét, illetve meghallgassák. Ebbe beletartozik a gyermekek véleményének megfelelő súllyal történő figyelembevétele, figyelemmel érettségükre és bármely természetű kommunikációs nehézségeikre annak érdekében, hogy ez a részvétel érdemi legyen.
A gyermekeket jogaik teljes körű jogosultjainak kell tekinteni és akként kell kezelni, továbbá oly módon kell feljogosítani őket valamennyi joguk gyakorlására, amely számításba veszi saját véleményük kialakítására vonatkozó képességüket, valamint az ügy körülményeit.
[4] A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelet (Brüsszel II.) 23. cikk b) pontja szerint a szülői felelősségre vonatkozó határozat nem ismerhető el, amennyiben - sürgős eseteket kivéve - a határozatot úgy hozták meg, hogy nem adtak lehetőséget a gyermek meghallgatására, megsértve ezzel annak a tagállamnak az eljárási alapelveit, ahol az elismerést kérik.
[5] Boros Zsuzsa - Katonáné Pehr Erika - Kőrös András - Makai Katalin - Szeibert Orsolya: Az új Ptk. magyarázata III/IV. Polgári Jog. Családjog. (szerk.: Kőrös András), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013. 269. o.
[7] Boros-Katonáné-Kőrös-Makai-Szeibert: i. m. 281. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző törvényszéki tanácselnök, Budapest Környéki Törvényszék.
Visszaugrás
