Lovassy Ádám[1]: Az Alkotmánybíróság egyesbírói eljárása (FORVM, 2015/2., 89-99. o.)

A 2012-es év számos messzire mutató változást hozott a magyar alkotmányosság életében. A 2012 januárjában hatályba lépett Alaptörvény, az Abtv. és az Ügyrend együttesen eredményezett egy megújult Alkotmánybíróságot. Az azóta eltelt 4 év alatt összesen 634 egyesbírói végzés került meghozatalra. Ez a szám indokolttá teszi az egyesbírói eljárással kapcsolatos tapasztalatok összegzését, áttekintését.

Az Alkotmánybíróság - élve az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 70. § (1) bekezdése adta felhatalmazással - új eljárási rendjének kialakításakor alapul vette a korábbi, több mint két évtizedes gyakorlatát, az ehhez kapcsolódó eljárási jellegű tapasztalatait, valamint a nemzetközi fejlődési tendenciákat is. Az indítványok elbírálásának felgyorsítása egyértelmű célként jelent meg az új eljárási rend kialakításakor. Ennek érdekében egyrészről már az érdemi határozat előterjesztésére is vonatkozik határidő, másrészről pedig az is célként jelent meg, hogy amennyiben egy indítvány nem kerülhet érdemi elbírálásra, úgy arról is mihamarabb döntés szülessen.[1] Ez utóbbi esetben, azaz amikor egy beadvány érdemi vizsgálat nélkül kerül visszautasításra, jelenik meg egy új "szereplő" az alkotmánybírósági eljárásban: az egyesbíró. A 2012 előtti szabályozás nem ismerte az egyesbíró intézményét, azonban az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 23. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elnöke a nyilvánvalóan alaptalan indítványt elutasíthatta. Ez utóbbinak egyfajta továbbélése, továbbgondolt alternatívája az egyesbírói eljárás.

A nagy ügyteherrel működő bíróságok szűrési mechanizmusaitól, befogadási eljárásaitól nem idegen az egyesbíró intézménye: a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságán a 12 hónapra kijelölt egyesbírók[2] bizonyos[3] beadványok esetén tudják tehermentesíteni a háromtagú bizottságot és a kamarát.

- 89/90 -

I. Az egyesbíró személye

Az Abtv. 47. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság döntéseit teljes ülésben, tanácsban vagy egyesbíróként eljárva hozza meg. Az Ügyrendben foglaltak szerint az egyesbírói eljárásban az elnök által kijelölt két alkotmánybíró jár el, amely kijelölés három hónapra szól. Az egyesbíróként kijelölt alkotmánybíró csak tizennyolc hónap elteltével jelölhető ismét egyesbírónak, amely "rotációs" szabály összhangban van azzal, hogy az öttagú tanácsok összetétele háromévente, a tanácsvezető alkotmánybíró személye pedig évente kötelezően változik, és a távozó tanácsvezető csak három év eltelte után választható újra. Egyesbírók kijelölése esetén elnöki utasítás, míg a többi esetben teljes ülési határozat születik. A "rotációs" szabály alól viszont kivételt jelent az, ha az egyesbíró ismételt kijelölését kéri az Alkotmánybíróság elnökétől. A gyakorlat azt mutatja, hogy a három hónap letelte után, az egyesbírók kérték ismételt kijelölésüket,[4] hiszen Dr. Kiss László alkotmánybíró kilenc, míg Dr. Szalay Péter alkotmánybíró 2012. óta tizenkettő egyesbírói cikluson van túl.[5] Érvek az egyesbírói megbízás minél hosszabb betöltése mellett szólnak, egyetlen 3 hónapos ciklus alatt a jogalkalmazás egységessége nehezebben őrizhető meg.

1. sz. táblázat[6]

- 90/91 -

II. Az egyesbíró hatáskörei

Az Abtv. meglehetősen szűk körben határozza meg az egyesbírói hatásköröket: az egyesbíró önálló döntést kizárólag az eljárási bírság kiszabásáról és az indítvány érdemi vizsgálat nélküli visszautasításáról hozhat.[7]

1. Eljárási bírság egyesbíró általi kiszabása

Az Abtv. alapján az Alkotmánybíróság tanácsa vagy az egyesbíró eljárási bírsággal sújthatja, és a keletkező többletköltségek megfizetésére kötelezheti azt az indítványozót, aki az indítványozási jogát visszaélésszerűen gyakorolja; valamint, akinek szándékos magatartása késlelteti vagy akadályozza az alkotmánybírósági eljárás befejezését. Az Abtv. ötszázezer forintban maximalizálta a végzésben kiszabható eljárási bírság összegét, amelynek megállapításánál természetesen a kiszabására okot adó cselekmény súlyát és következményeit is figyelembe kell venni.

Az egyesbíró által eljárási bírság kiszabására eddig még nem került sor, azonban ettől függetlenül is érdekes egy elméleti jellegű, ám akár távolra is mutató megoldás miatt: az Alkotmánybíróság döntése az Abtv. 63. § alapján határozat vagy végzés lehet, amely döntések ellen az Abtv. 39. § (2) bekezdése szerint jogorvoslatnak nincs helye. A tanács vagy egyesbíró eljárási bírságot kiszabó végzését azonban az Abtv. 54. § (4) bekezdése alapján a bírságolt személy kérelme alapján vagy hivatalból, különös méltánylást érdemlő okból az Alkotmánybíróságnak az elnök által kijelölt másik tanácsa megváltoztathatja. Ez a megoldás felvetheti akár annak is az elméleti lehetőségét, hogy a beadvány egyesbíró általi érdemi vizsgálat nélküli visszautasítását vagy az alkotmányjogi panasz befogadásának visszautasítását tartalmazó tanácsi döntést egy másik tanács, vagy épp a teljes ülés felülvizsgálja. Ez természetesen egy elméleti felvetés, de az egyesbíró által kiszabható eljárási bírság példáján látható, hogy egy ilyen megoldás immáron nem lenne "rendszeridegen".

2. Az indítvány érdemi vizsgálat nélküli visszautasítása az egyesbíró által

Az Abtv. új szabályozásában - hasonlóan a régió német modellt követő alkotmánybírósági eljárási szabályaihoz[8] - elsősorban és kimondottan a szűrés elvét érvényesíti, azaz a befogadási eljárás során az Alkotmánybíróság csak az Abtv.-ben meghatározott, egyedi ügyre vonatkoztatott formai és tartalmi kritériumok érvényesülését vizsgálja.[9] A korábbi

- 91/92 -

szabályozással ellentétben azt a kitételt, miszerint az Alkotmánybíróság az indítványt tartalma szerint bírálja el, az új Abtv. és az Ügyrend már nem tartalmazza.[10]

A 2012 előtti szabályozáshoz hasonlóan az Alkotmánybíróság eljárásának előkészítését az Abtv.-ben és az Ügyrendben meghatározottak szerint a főtitkár végzi. A főtitkár előzetesen megvizsgálja, hogy az indítvány alkalmas-e az alkotmánybírósági eljárás megindítására, megfelel-e az indítványra vonatkozó, Abtv.-ben előírt formai és tartalmi követelményeknek, valamint fennállnak-e az eljárás lefolytatását gátló akadályok. Ilyen követelmények és akadályok különösen, ha az indítványozó az indítvány előterjesztésére a törvényben meghatározott határidőt elmulasztotta, illetve ezen mulasztást felhívás ellenére sem igazolta; az indítványt nyilvánvalóan arra nem jogosult terjesztette elő; az indítvány elbírálása nyilvánvalóan nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe; a beadvány nem minősül indítványnak, mert az Abtv. 52. § (1) bekezdésében részletezett követelményeknek nem felel meg; az indítvány nyilvánvalóan alaptalan vagy éppen a kötelező jogi képviseletre vonatkozó kritériumoknak nem felel meg.

Amennyiben az indítvány az előírt formai és tartalmi követelményeknek nem felel meg, a főtitkár minden esetben tájékoztatja az indítványozót arról, hogy az Alkotmánybíróság eljárására nincs lehetőség, illetve amennyiben erre lehetőség van, hiánypótlásra hívja fel az indítványozót, aki annak harminc napon belül köteles eleget tenni.

Ha a beadványozó a főtitkári tájékoztatást elfogadja, vagy a hiánypótlásra való felhívás ellenére a hiányt nem pótolja, az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti.

Abban az esetben, ha a beadványozó a hiánypótlási felhívásnak nem határidőben, vagy ismételten hiányosan tesz eleget, az indítvány érdemi vizsgálatára nem kerül sor. Ezen a ponton váltja fel a főtitkári előkészítő eljárást az egyesbírói eljárás, mivel az érdemi vizsgálat nélküli visszautasítást tartalmazó végzést az Abtv. 55. § (5) bekezdése alapján - a főtitkár javaslatára - az Alkotmánybíróság egyesbíróként eljárva hozza meg. Ennek egyik indoka az, hogy az Alkotmánybíróság főtitkárának továbbra sincs aktus-kibocsátási joga.[11] Másik indokként felhozható az is, hogy az egyesbíró az Alkotmánybíróság tagja, aki társadalmi legitimációval rendelkezik, a visszautasítás pedig végzésben ölt testet, melyet szabályozott rendben kell meghozni.

Az Ügyrend 62. §-a[12] külön nevesíti ezen egyesbírói végzés tartalmi kellékeit, amely szerint a végzésnek tartalmaznia kell az ügyszámot, az eljárás tárgyát, az érdemi vizsgálat nélküli visszautasítás tényét, és az Abtv. 55. § (4) bekezdésében meghatározott azon okot, amelyen a döntés alapul.[13]

- 92/93 -

3. Egyesbírói döntés az igazolási kérelem tárgyában

Az előző két döntési jogosultságot az Abtv. utalta az egyesbíró hatáskörébe, azonban az Ügyrend egy harmadik esetkört is tartalmaz, amely során az egyesbíró jár el. Az Abtv. 30. § (3) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság olyan alkotmányjogi panasz tárgyában is dönthet, amelyet az indítványozó rajta kívül álló elháríthatatlan okból történő akadályoztatása folytán a határidő eltelte után nyújtott be, és az akadály megszűnésétől számított tizenöt napon belül - az elbírálásra alkalmas indítvány előterjesztésével egyidejűleg - igazolási kérelmet nyújt be. Az Ügyrend 28. §-a alapján ezen igazolási kérelem tárgyában - szintén a főtitkár javaslatára - az Alkotmánybíróság egyesbírói eljárásban - azt méltányosan elbírálva - dönt.

Ebben az esetkörben a tapasztalat azt mutatja, hogy az igazolási kérelmek leggyakrabban a korábban eljárt jogi képviselő az alkotmányjogi panasz benyújtásának lehetőségéről szóló tájékoztatás elmaradására hivatkoznak. Ebből talán következtetni is lehet arra, hogy sokan egyelőre nem tekintenek úgy a "valódi" alkotmányjogi panasz intézményére, mint igénybe vehető jogorvoslatra.

III. Az indítvány érdemi vizsgálat nélküli visszautasításával kapcsolatos tapasztalatok

Az előzőekben ismertetett három esetkör közül nem meglepő módon az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában az Abtv. 55. § (5) bekezdése szerinti érdemi vizsgálat nélküli visszautasítás tette ki az egyesbírói munka legnagyobb részét.

Az Abtv. 55. § (5) bekezdésében meghatározott egyesbírói végzésre a főtitkár - az előkészítést követően - tesz javaslatot a kijelölt egyesbírónak. A főtitkár dönt továbbá arról is, hogy melyik egyesbírónak tesz javaslatot az ügy visszautasítására. Az egyesbírói ügyek elosztása tekintetében nem tapasztalható hangsúlyeltolódás egyik egyesbíró irányába sem, inkább az egyesbírók munkaterheinek arányos elosztása figyelhető meg (lásd 1. és 6. számú táblázatok). A főtitkár által előkészített végzést az egyesbíró természetesen átdolgozhatja, és a gyakorlat is azt mutatja, hogy az egyesbírók ezt meg is teszik, és nem csak aláírják a főtitkár által előkészített végzéseket. Természetesen nem minden esetben van konszenzus az egyesbíró és a főtitkár között az adott ügy megítélésében, így amennyiben az egyesbíró úgy ítéli meg, hogy a főtitkár által javasolt, egyesbírói visszautasítás feltételei nem állnak fenn, akkor az ügy továbbításra kerül az Alkotmánybíróság elnöke részére az előadó alkotmánybíró kijelölése (szignálása) érdekében.

- 93/94 -

2. sz. táblázat[14]

Az első évben, 2012-ben összesen 81 ügy fejeződött be egyesbírói végzéssel. Az ezt követő három évben az egyesbíró végzéssel befejezett ügyek száma folyamatosan emelkedett: 2013-ban 109, 2014-ben 198, 2015-ben pedig 246 ügy fejeződött be ily módon. Annak eldöntése érdekében, hogy a 4 év alatt ez az összesen 634 egyesbírói végzéssel befejezett ügy soknak vagy kevésnek számít-e, érdemes azt az Alkotmánybíróság éves ügyforgalmával összevetni. A 2. számú táblázat adataiból megállapítható, hogy míg 2012-ben a befejezett ügyek csak 6,5%-át adta ki az egyesbírói eljárás, addig - folyamatos emelkedés mellett - 2015-ben az ügyek 24,9%-a fejeződött be egyesbírói végzéssel. Az egyesbírói eljárás fontosságát tovább hangsúlyozza, ha 2015 azon adatait vizsgáljuk, hogy az 534 határozat/végzés közül közel minden második egyesbíró által meghozott végzés volt. A statisztikai adatokból kiolvasható, hogy évről évre nő a főtitkár, illetve az egyesbíró által befejezett ügyek száma. A 3. számú táblázat pedig az egyesbírói eljárás fontosságát és tendenciáit arányaiban mutatja. Megállapítható, hogy az egyesbírók jelentős ügytehertől mentesítik az Alkotmánybíróság többi szervét.

3. sz. táblázat[15]

- 94/95 -

A megváltozott hatásköröknek is köszönhetően az indítványozók az egyesbírói végzéssel befejezett ügyek döntő többségében bírósági döntést támadtak, az indítványok kétharmada irányult bíróságok által meghozott ítéletek, végzések megsemmisítésére. Érdekes tendencia, hogy a csak jogszabályt támadó - talán az actio popularis jellegű - indítványok száma radikálisan lecsökkent.

4. sz. táblázat

Az egyesbírói eljárásban visszautasított indítványok tartalom szerinti megoszlása[16]

Érdekes megfigyelni továbbá az indítványozók lakóhely szerinti megoszlását is: az 5. számú táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy a fővárosi indítványozók nemcsak a többi ügyhöz képest, hanem az ország demográfiai viszonyaihoz képest is jelentős többségben vannak az Alkotmánybíróság előtti eljárásokban. Közel minden második indítványozó budapesti.

5. sz. táblázat[17]

A 634 meghozott egyesbírói végzés vizsgálatánál kétségkívül a legérdekesebb az, hogy az indítvány mely hiányossága, hibája vezetett az egyesbíró érdemi vizsgálat nélküli visszautasításához. A négy év alatt meghozott 634 egyesbírói végzés elemzése után lehetett összeállítani a 6. számú táblázatot, mely szemlélteti azt, hogy milyen indokolással és milyen arányban kerültek visszautasításra az egyesbíró(k) elé került ügyek 2012-ben, 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben.

Megállapítható, hogy az első két évben az egyesbírói eljárást döntő többségben az elkésettség eredményezte. Az elkésettséget több tényező is eredményezhette: az indítványozó az indítvány előterjesztésére, megújítására a törvényben meghatározott határidőt elmu-

- 95/96 -

lasztotta, illetve ezen mulasztást felhívás ellenére sem igazolta, vagy a főtitkári hiánypótlási felhívásra határidőn túl reagált. A visszautasított ügyek másik nagy csoportját a megfelelő jogi képviselet hiánya tette ki; közel minden ötödik egyesbírói visszautasítás ezen az indokon alapult. Megjegyzendő, hogy nagyon sok esetben az indítványozó, vagy annak jogi képviselője nem az Abtv. és az Ügyrend által meghatározott jogi képviseletre vonatkozó szabályokat tartotta mérvadónak, hanem a Pp. vagy éppen a Be. szabályait.

A második két évet vizsgálva azonban jelentős változás mutatkozik a tekintetben, hogy mi indokolta az egyesbírói visszautasítást. Az elkésettség és a jogi képviselet hiánya miatti visszautasítás aránya jelentősen csökkent, illetve utóbbi egy idő után meg is szűnt.

Az elkésettség csökkenésének hátterében minden bizonnyal szerepe van annak is, hogy 2013. március 1-jén lépett hatályba az Alkotmánybíróság Ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat, mely immáron eljárási jogi[18] határidőt alkalmaz, felváltva ezzel a sokak által vitatott anyagi jogi[19] határidőket.

A jogi képviselet hiánya, mint visszautasítást eredményező ok csökkenésének hátterében a 42/2012. (XII. 20.) AB határozat[20] megállapításai állnak. 2013. augusztus elsejétől a jogalkotó hatályon kívül helyezte az Abtv. kötelező jogi képviseletre vonatkozó szabályait. Elképzelhető az is, hogy a kötelező jogi képviselet elhagyása van hatással az egyesbírói végzések számának növekedése mögött.

6. sz. táblázat

Az egyesbírói visszautasítások indoka[21]

- 96/97 -

A 2. számú táblázatból azonban kiolvasható, hogy az egyesbírói eljárással befejeződött ügyek száma jelentősen megnőtt, nemcsak az előző évhez képest, hanem a tanácsokban befejezett ügyek számához képest is.

Az első - a tárgy szempontjából átmenetinek is nevezhető - évet követően azonban az egyesbírói visszautasítások leggyakoribb indoka az volt, hogy a beadvány nem minősült indítványnak. A 6. számú táblázatban részletezettek miatt ezért érdemes részletesebben szólni erről az esetkörről, amikor is az Abtv. 55. § bekezdésének (4) d) pontja szerint a beadvány nem minősül indítványnak, és ezért kerül sor az egyesbíró általi visszautasításra. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem - egyebek mellett - akkor határozott, ha - megfelel az Abtv. 52. § (1a) vagy (1b) bekezdésében foglaltaknak, azaz - egyértelműen megjelöli: az Alkotmánybíróság hatáskörét, azt, ami az indítványozó jogosultságát megalapozza; az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit és az abban biztosított jog sérelmének lényegét; a vizsgálandó jogszabályi rendelkezést vagy bírói döntést; továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével és végül pedig egy kifejezett kérelmet az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára vonatkozóan. Ha ezen feltételeknek az indítvány a főtitkári hiánypótlási felhívás ellenére sem felel meg, akkor nem beszélhetünk határozott kérelemről, és így indítványról sem. Ezen feltételek döntő többsége objektív jellegű, azonban az Abtv. 52. § (1a) bekezdés c) pontja és (1b) bekezdés e) pontja által megkövetelt indokolás megléte, hiánya vagy hiányossága okot adhat szubjektív mérlegelésre is. Kiemelendő, hogy egyben ez az a pont, ahol a főtitkár, illetve az egyes egyesbírók jogfelfogása ütközhet, illetve eltérhet. Az indokolás teljes hiánya objektív szempont, azonban gyakori, hogy van indokolás az indítványban, azonban az nem alapjogi, nem jogi vagy csak túl sommás, így nehezen értékelhető. Ilyen esetekben a főtitkári hiánypótlást lehet sikertelennek is minősíteni, azonban véleményem szerint, ha van bármilyen jogilag értékelhető indokolás az indítványban, akkor a szignálás javasolt. Az indokolás minősítésére csakis a befogadási eljárás során kerülhet sor, mely azonban nem egyesbírói, hanem tanácsi hatáskör. A gyakorlati tapasztalatok szerint ezen visszautasítási kör az, melynél az egyesbíró a leggyakrabban javasolja a visszautasítás helyett az ügy szignálását. Tovább nehezíti az ilyen helyzeteket az is, hogy - mivel az elnöki szignálás előtt nem minősülhet az ügy előadó alkotmánybírójának - az egyesbírónak nincs lehetősége hiánypótlást elrendelnie.

Az Abtv. 53. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz indítványt az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybíróságnak címezve benyújtani. Amennyiben az indítványozó nem így jár el, úgy az Ügyrend 25. § (7) bekezdése szerint a főtitkár ezt pótolja, és megküldi az indítványt az első fokon eljárt bíróságnak. A fentiekben részletezett egyesbírói visszautasításokon túlmenően, az Ügyrend egy további egyesbírói eljárásra okot adó szabályt is tartalmaz. Ha a közvetlenül az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panasz kapcsán az első fokon eljárt bíróság egyértelműen nem állapítható meg, az Ügyrend 29. § (2) bekezdése szerint a beadványt az egyesbíró végzéssel visszautasítja. Meglátásom szerint ez dogmatikailag az Abtv. 55. § (4) bekezdés d) pontja alá tartozik, ezért a statisztikai adatok összegzésénél is oda soroltam ezen egyesbírói végzéseket.

Tovább összegezve az elmúlt négy év tapasztalatait, a hatásköri korlátok miatti visszautasítás is viszonylag gyakorinak, mértéke állandónak mondható, viszont megfigyel-

- 97/98 -

hető az a tendencia is, hogy az indítvány nyilvánvaló alaptalanságára nem különösebben hivatkozik az egyesbíró. Ez utóbbi tekintetében meglátásom szerint a jövőben gyakrabban kellene a - legyen szó egyesbírói vagy tanácsi által meghozott - végzés indokolásában hivatkozni. Megjegyzendő továbbá, hogy annak ellenére, hogy az egyesbírói végzések indokolásának végén szinte kivétel nélkül idézik az Abtv. 39. § (2) bekezdését, azaz azt, hogy az Alkotmánybíróság döntése ellen jogorvoslatnak nincs helye, mégis az indítványozók számos esetben kérik az Alkotmánybíróság elnökét arra, hogy bírálja felül, vagy terjessze a teljes ülés elé az egyesbírói döntés tartalmát.

Az egyesbírói végzések jellemzően - de nem kizárólagosan - alkotmányjogi panasz eljárásokat zárnak le, ahogyan az a fenti, korábbi diagramokból is kitűnik. Azonban 2013-ban 2 db, 2014-ben pedig 1 db bírói kezdeményezés is egyesbírói végzéssel került visszautasításra. A bírói kezdeményezések befejeződése a főtitkári eljárás során is hasonló: 2012-ben 18, 2013-ben 2, 2014-ben 1, 2015 első felében 2 bírói kezdeményezés fejeződött be a főtitkári előkészítő eljárás során. Habár ezen bírói kezdeményezések száma az ügyforgalmi adatokhoz, éves statisztikákhoz képest elhanyagolható mértékű - azonban hozzávéve a tanácsok és a teljes ülés által csak visszautasításról rendelkező bírói kezdeményezéseket is - mégis megalapozhatják azt a kételyt, hogy a rendes bíróságok másképp közelítik meg az előttük fekvő jogi problémát, mint ahogy azt az Alkotmánybíróság a saját eljárási szabályai miatt megköveteli. Meglátásom szerint a rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság nézőpontját közelíteni kellene egymáshoz, mert az ítélkező tevékenységet ellátó bíróságok munkáját csak az érdemben elbírált bírói kezdeményezések tudják segíteni.

Az AB honlapján alkotmányjogi panasz minta és bíróságoknak szóló tájékoztatás is elérhető, illetve a főtitkár a hiánypótlási felhívásában egyre gyakrabban ajánlja figyelmébe az indítványozóknak a jogi segítségnyújtás valamilyen formában történő igénybevételét. Ezen intézkedések mind abba az irányba tudnak hatni, hogy érdemben elbírálható indítványok érkezzenek vagy érkezzenek vissza az Alkotmánybíróságra.

Végül az egyesbírói eljárás kapcsán említést érdemel, hogy az Alkotmánybíróság döntéseinek megjelöléséről és közzétételéről szóló 1002/2012. (III. 7.) AB Tü. határozat 1. § (2) bekezdés értelmében az Alkotmánybíróság nem rendelheti el az egyesbírói végzés közzétételét a Magyar Közlönyben, illetve a 4. § (1) bekezdése szerint - szemben a teljes ülés és tanácsok döntéseivel - az egyesbírói végzéseket nem teszi közzé, illetve hozzáférhetővé, mely utóbbi véleményem szerint akár újragondolás tárgyát is képezhetné.

A fentiekben az egyesbírói eljárás tapasztalatait kívántam összefoglalni, mely kapcsán megállapítható, hogy az egyesbírói eljárás jelentős ügytehertől mentesíti az elnöki adminisztrációt és az öttagú tanácsokat. Az egyesbírói eljárás gyors és hatékony módja tud lenni a törvényi feltételeknek meg nem felelő ügyek lezárásának.

- 98/99 -

Summary - Ádám Lovassy: The Single Judge In The Procedure Of The Constitutional Court

The year of 2012 brought many major changes in the Hungarian constitutional life. The new Fundamental Law of Hungary and the changed and transformed competencies resulted a Constitutional Court with new underlines. The new Fundamental Law of Hungary led the way to a new Act on the Constitutional Court, and also the Plenary Session of the CC adopted new Rules of Procedure. Before 2012, the petitions manifestly unfounded were not rejected by the Plenary Session or the Panels, but by the President of the CC. It has changed and since 2012 there is a new actor in the procedure of the CC: the single judge designated for three months by the President. The single judge - while using its three competencies - first of all lightens the tasks of the President, and also the Plenary Session and the Panels. In the last 4 years, 7 single judges rejected the petition without examining it on the merits in more than 600 cases. This publication tries to analyze those 634 cases, and tries to find the common points and tendencies and also to raise not only practical but theoretical questions about the single judge procedure of the Hungarian Constitutional Court. ■

JEGYZETEK

[1] Alaptörvény 24. cikk(2) bekezdés b) pont és (6) bekezdés, továbbá az Ügyrend 52. § és 53. §.

[2] Emberi Jogok Európai Egyezménye 26. és 27 Cikk, részletesebben: European Court of Human Rights - Rules of Court, 1 July 2013; Rule 27A, 52A.

[3] Emberi Jogok Európai Egyezménye 27. Cikk 1. pontja alapján az egyesbíró elfogadhatatlanná nyilváníthatja vagy törölheti a Bíróság ügylajstromából a 34. Cikk alapján előterjesztett kérelmet, ha az ilyen határozat további vizsgálat nélkül meghozható, mely egyesbírói határozat végleges.

[4] Lásd bővebben: 1. számú és 6. számú táblázat.

[5] Másrészről az ismételt egyesbírói kijelölések azt is jelenthetik, hogy nincs "sorban állás" az egyesbírói feladatok ellátásáért.

[6] A szerző saját kutatásán és szerkesztésén alapul.

[7] Abtv. 54. § (2) és 55. § (5) bekezdések.

[8] Lásd bővebben: A "valódi alkotmányjogi panasz" és elbírálásának főbb jellemzői - nemzetközi kitekintés. In.: Alkotmánybírósági Szemle, 2011/2. sz. 64-74. pp.

[9] Gárdos-Orosz Fruzsina: A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok befogadhatósága II. - az Abtv. 27. §. In.: Alkotmánybírósági Szemle, 2013/1. sz. 82. p.

[10] Gárdos-Orosz Fruzsina: A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok befogadhatósága I. - az Abtv. 26. § (1) bekezdés. In.: Alkotmánybírósági Szemle, 2013/1. sz. 10. p.

[11] Bitskey Botond - Gárdos-Orosz Fruzsina: A befogadható alkotmányjogi panasz - az első hónapok tapasztalatai. In.: Alkotmánybírósági Szemle, 2012/1. sz. 92. p.

[12] A 2013. március elsejétől hatályos Ügyrend 66. § (4) bekezdése.

[13] Megjegyzendő, hogy az Abtv. 56. § (3) és 63. § (2) bekezdései csak az öttagú tanács általi befogadás visszautasítása esetén teszik lehetővé a rövidített indokolással ellátott végzés meghozatalát, ezzel szemben a jellemzően "egyszerűbb megítélésű" egyesbírói ügyek nem kerültek nevesítésre. A gyakorlat is azt mutatja, hogy az egyesbírói eljárások nem rövidített indokolással születnek.

[14] Az adatok az Alkotmánybíróság éves bontású ügyforgalmi adatain (forrás: www.mkab.hu) alapulnak, azok összesítését és szerkesztését a szerző végezte el.

[15] Az adatok az Alkotmánybíróság éves bontású ügyforgalmi adatain (forrás: www.mkab.hu) alapulnak, azok összesítését és szerkesztését a szerző végezte el.

[16] A szerző saját kutatásán és szerkesztésén alapul.

[17] A szerző saját kutatásán és szerkesztésén alapul.

[18] Alkotmánybíróság Ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat 28. § (1) bekezdése.

[19] Alkotmánybíróság Ügyendjéről szóló 1/2012. (I.3.) Tü. határozat 50. § (1) bekezdése.

[20] Az alapvető jogok biztosa 2012 márciusában utólagos normakontroll keretében kezdeményezte annak a rendelkezésnek a megsemmisítését, amely az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos eljárás során kizárja a jogi segítségnyújtás igénybevételét. A támadott jogszabályi rendelkezést az Alkotmánybíróság 2012 decemberében megsemmisítette.

[21] A szerző saját kutatásán és szerkesztésén alapul.