Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.[1]
Az alkotmányjogi panasznak ezt a formáját sokan régi típusú panasznak hívják, mert a 2012. január elsején hatályba lépett Alaptörvény előtt is létezett az egyéni jogérvényesítésnek ez a lehetősége az Alkotmánybíróság előtt. Az Alkotmánybíróság hatásköreinek alapvetőnek tűnő, bár - ahogy Paczolay Péter jelen konferencia során elhangzott előadásában is hallhattuk - az alkotmányossági felülvizsgálat jogrendszerre gyakorolt általános hatását tekintve nem biztos, hogy alapvető változása új megvilágításba helyezi ezt a jogintézményt. Egyrészt mind az indítványozók, mind az Alkotmánybíróság számára kényszerűen adódik egy összehasonlító kontextus, hiszen azzal, hogy bevezetésre került a bírói döntés alkotmányosságát közvetlenül értékelő vizsgálat lehetősége, megjelent az igény is arra, hogy az indítványozó döntsön, álláspontja szerint az alaptörvény-ellenes jogszabály okozza-e az ügyében született bírósági döntés alaptörvény-ellenességét.
Az Alkotmánybíróság 2012. előtti gyakorlatában, amikor még az egyedi ügyekben született bírósági döntések esetében csak a döntés alapjául fekvő jogszabály alkotmányosságát lehetett megkérdőjelezni, tulajdonképpen az Alkotmánybíróság feladata volt a beérkező indítvány alapján annak eldöntése, hogy valóban megkérdőjelezhető-e a bírósági döntés alapjául fekvő jogszabály alkotmányellenessége, vagy az indítványozó igazából a bírósági eljárást, pl. a bizonyítékok számára kedvezőtlen mérlegelését, vagy a jogszabályi rendelkezés ilyen értelmezését tartja sérelmesnek. Utóbbi esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány elbírálására nincs hatásköre. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy korábban a két, a bírói döntésekkel szemben felmerülhető, de különböző forrásból fakadó alkotmányossági probléma elválasztása az Alkotmánybíróság feladata volt, míg most ez az elvárás az indítványozóra nehezedik. Ahogy azt alább részletesen is bemutatom, a határozott kérelemre vonatkozó törvényi előírás alapján az Alkotmánybíróság ma már szigorúbban várja el, hogy az indítványozó jogi képviselője kimutassa, hol merült fel az eljárás során az alkotmányossági probléma és ennek mi az oka.
Az Alkotmánybíróság eljárását tekintve is be kell számolni egy különbségről: a befogadási vizsgálatról. Az előadásban azt vizsgáltam meg, hogy milyen régi és új elemekhez köti a jogszabály és az azt értelmező alkotmánybírósági gyakorlat az alkotmányjogi panasz elbírálhatóságát.[2]
Az egyes befogadási kritériumok között az Alkotmánybíróság több esetben szoros összefüggést teremtett, így a különállónak tűnő feltételek valójában közvetlenül és kölcsönösen hatnak egymásra. A nagyobb áttekinthetőség érdekében azonban mégis érdemes részletesen ismertetni azt, hogy az Alkotmánybíróság milyen elemeket bírál el a befogadási vizsgálat során.
Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján indult alkotmányjogi panasz eljárásokban az indítványozó egyedi bírósági eljárásban hozott döntést támadhat. A befogadás során az érintettség[3] vizsgálatát az Abtv. szövege külön is rögzíti. Az érintettség vizsgálata e panasz típus kapcsán alapvetően annak megállapítására szorítkozik, hogy a panaszos az általa támadott bírói döntésben félként szerepel-e vagy sem. Jellemzőnek mondható, hogy az Alkotmánybíróság a befogadási
- 74/75 -
vizsgálat során e feltétel teljesülését vagy annak hiányát általában egy mondatra szorítkozva rögzíti.
A bírósági eljárás során félként megjelenő alkotmányjogi panaszos érintettsége az alkotmánybírósági gyakorlatban gyakran összefonódik a bekövetkezett jogsérelem vizsgálatával. Ez azt jelenti, hogy az indítványozó érintettsége csak akkor állapítható meg, ha az alkotmányos jogsérelem a bírósági döntésből fakad, és valamilyen módon potenciálisan orvosolható az Alkotmánybíróság döntésével.
Az alkotmányjogi panaszt nemcsak természetes személy, hanem az egyedi bírói döntés által érintett szervezet is kezdeményezheti. Érdek-képviseleti szervezet mint indítványozó tipikusnak mondható esetében azonban nem fogadható be az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panasz, ha az érdekképviseleti szervezet nem a saját nevében nyújtotta be az indítványt, illetve nem a saját jogsérelmére hivatkozott, hanem az általa képviselt személyekére.[4]
E befogadási kritérium kezelése azért nem okoz nagy problémát sem az indítványozói oldalon, sem az Alkotmánybíróság eljárása során, mert az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panasz esetében az érintettség megállapítása a konkrét eset körülményeiből és a megelőző bírósági eljárás tényéből fakadóan általában egyértelműen kirajzolódik.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a panasszal támadott jogszabályi rendelkezést az érintett egyedi ügyében a jogerős (érdemi) bírósági döntés meghozatala során alkalmazta az eljáró bíróság.[5] Ez az elem különös hangsúlyt kap az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti eljárásokban, mivel az alkotmányjogi panasz 2012-ben megjelenő három régi-új formája közül csak ebben az esetben merül fel, hogy az indítványozó a bírói döntésen keresztül támadja a számára sérelmes jogszabályi rendelkezést. Az alkotmányjogi panasz jogintézményének természetéből fakad az, hogy az indítványozó nem kérheti absztrakt módon az alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabály alkotmányossági felülvizsgálatát, még akkor sem, ha az adott ügyben az bizonyíthatóan alapvető jogi jogsérelmet okozott. Az alkotmányjogi panasz tehát csak akkor kerülhet érdemi elbírálásra, ha a konkrét jogsérelem a támadott jogszabálynak az indítványozó ügyében történt konkrét alkalmazása folytán következett be.
A jogszabály alkalmazásának megállapítása azonban sok esetben nem egyértelmű. Az Alkotmánybíróság általában ragaszkodik ahhoz, hogy a támadott bírói döntés megnevezze azt a jogszabályt, amelynek a megsemmisítését az indítványozó kérte. Néhány esetben azonban akkor is befogadható volt az alkotmányjogi panasz, ha az eljáró bíróság nem jelölte meg kifejezetten az indítványozó által támadott jogszabályt, de egyértelmű volt, hogy az ügyben a bíróság döntése az adott jogszabályon alapul (például a hatásköri szabályok esetén).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
