https://doi.org/10.59851/jk.80.0708.8
A nemzetközi kereskedelmi vitarendezés utóbbi évtizedeinek kétségkívül egyik legviharosabb területe az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodások kikényszerítésének kérdésköre - ezzel foglalkozik Schmidt Richárd A nemzetközi fórumválasztás szabadsága és korlátai. Aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodások c. kötete, amely az ORAC Kiadónál jelent meg 2024-ben.[1] A vihar amplitúdóját jól jelzi, hogy az aszimmetrikus kikötések kapcsán nemcsak a La Manche-csatorna két partján alakultak ki egymással szöges ellentétben lévő álláspontok annak következményeként, hogy az angol bírókkal szemben - akik jellemzően tiszteletben tartják e kikötéseket[2] - francia kollégáik számos esetben megtagadták a kikényszerítésüket.[3] A szélvihar számos más európai jogrendszeren is végigsöpört, s több országban az utóbbi álláspont kerekedett felül.[4] A téma súlyát jelzi, hogy az ellentmondó döntéseknek köszönhetően az aszimmetrikus joghatósági kikötések kapcsán az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt előzetes döntéshozatali eljárás is indult a Societa Italaian Lastre c. Agora ügyben.[5]
Ugyanez a vihar utáni tájkép jellemzi a kortárs nemzetközi jogtudományt is, amely szintén megosztott az aszimmetrikus vitarendezési megállapodásokat illetően. Az egyik szélsőséges álláspont nyilvánvalóan tisztességtelennek, sőt egyenesen a forum shopping melegágyának tartja e kikötéseket.[6] A másik oldal képviselői azonban a felek autonómiájának maximális tiszteletben tartása mellett törnek pálcát.[7] Annak ellenére, hogy a probléma itthon már több mint egy évszázada is felmerült, a hazai joggyakorlatban még nincs kialakult egységes álláspont, s úgy tűnik, hogy a jogtudomány képviselőinek figyelmét eddig elkerülte a fenti jelenség.
Ezekre az előzményekre tekintettel Schmidt Richárd a jelen recenzióban ismertetett könyvével fontos és aktuális téma feldolgozására vállalkozott. A szerző a fórumválasztás problémakörét már hosszabb ideje kutatja, arról mérvadó, tudományos eredményeket tartalmazó publikációkkal is rendelkezik, melyekben már vizsgálta a joghatósági és választottbírósági kikötések számos aspektusát - így a nemzetközi gyakorlat aktuális problémáit és a hazai joggyakorlatban felmerülő kérdéseket[8] -, s e problémahalmazt tette PhD-értekezése témájává is. Utóbbi kutatásának eredményeire támaszkodva írta meg az elméleti és gyakorlati jogászok számára hasznos kötetét. A téma komplexitására tekintettel a nemzetközi irodalomban is ritkaság, hogy egy szerző a joghatósági és választottbírósági megállapodások párhuzamos, összehasonlító bemutatására vállalkozik.[9] Mindez magyar nyel-
- 364/365 -
ven, az aszimmetrikus kikötések aktuális problémáját előtérbe helyezve pedig nemcsak kuriózumnak, hanem - egyetértve a könyvhöz előszót író Vörös Imre akadémikus bonmot-jával, mely az aszimmetrikus kifejezést a téma nemzetközileg jelentős, de hazai szempontból feldolgozatlan voltára vonatkoztatja - hiánypótló vállalkozásnak is tekinthető.
A könyv stílusa olvasmányos, a témát jól strukturáltan, számos címmel és alcímmel tagoltan fejti ki. A szerző kiválóan találta meg a megfelelő egyensúlyt az elméleti fejtegetések, a jogszabályi környezet és a joggyakorlat bemutatása között. A feldolgozott jogesetek alaposabb elemzése - mely az adott ügyben szereplő joghatósági, valamint választottbírósági kikötés szövegének eredeti és magyar nyelven történő ismertetését is magában foglalja - a fórumválasztó kikötéseket szövegező gyakorló jogászok számára is hasznos és tanulságos. A könyv tíz fő fejezetben tárgyalja a témakört. Az első fejezet (Bevezetés) a témaválasztás indokait, a vizsgálat módszerét, terjedelmét és célját jelöli ki. A második fejezetben (Fórumválasztó megállapodások) a szerző "közös nevezőre" hozza a joghatósági és választottbírósági megállapodásokat, egyszersmind elhatárolva azokat az egyéb jogvitarendező megállapodásoktól. A harmadik fejezet (A nemzetközi fórumválasztás szabadsága) a feleket a nemzetközi fórumválasztás területén megillető autonómia forrását és tartalmát azonosítja. Ezt követően a negyedik fejezetben (A nemzetközi fórumválasztás korlátai) kerül sor a nemzetközi fórumválasztás - kifejezett és hallgatólagos - korlátainak számbavételére. Az ötödik fejezet (Aszimmetrikus fórumválasztó kikötések a bírói gyakorlatban) ismerteti a vizsgálat tárgyává tett jogrendszerek kortárs bírói gyakorlatát, a magyar judikatúra kapcsán kitérve XIX-XX. századi jogfejlődésre. A hatodik fejezetben (Aszimmetrikus fórumválasztó kikötések általában) érkezünk el az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodások analitikus ismertetéséhez, csoportosításához és dogmatikai elemzéséhez. A könyv hatodik, hetedik és nyolcadik fejezetei (Meghatározottság, Szerződési Korlátok, Közrend) a nemzetközi fórumválasztás azon korlátait tárgyalják, amelyek az aszimmetrikus kikötések szempontjából különös relevanciával bírnak. A tizedik fejezetben kerül sor a releváns megállapítások összegzésére. Gyakorló jogászok és kutatók számára is hangsúlyos a Jogesetek jegyzéke, melyben a szerző a vizsgált jogrendszerekből származó és a műben elemzett vagy hivatkozott bírói döntéseket ismerteti országonként történő bontásban.
A könyv végén elhelyezett fejezet, amely a "Summary in English" címet viseli, részletes, lábjegyzetekkel ellátott, negyvenoldalas angol nyelvű összefoglalót és tartalomjegyzéket foglal magában, lehetővé téve, hogy a magyar nyelvet nem ismerő olvasók is forrásműként használják a könyvet.
A szerző olyan kereskedelmi kapcsolatokat vizsgál, amelyek gazdasági tevékenységet végző felek között jönnek létre, azaz az úgynevezett "B2B" kapcsolatokat. Emiatt a könyv a választottbírósági megállapodásokat kizárólag a nemzetközi kereskedelmi választottbírósági eljárások körében tárgyalja, nem foglalkozik az államközi vagy befektetési választottbíráskodással. A joghatósági megállapodások tekintetében nem képezik a vizsgálat tárgyát sem a polgári és kereskedelmi ügyeken kívüli kapcsolatok, sem az úgynevezett "B2C" kapcsolatok, például a "gyengébb felekkel" (munkavállaló, fogyasztó, biztosított) kötött joghatósági megállapodások. A választottbírósági megállapodások kapcsán a mű részletesen elemzi az 1958. évi New York-i Egyezmény[10] és az 1961. évi Európai Egyezmény[11] rendelkezéseit. Emellett egyes kérdésekben vizsgálja az UNCITRAL Modelltörvényt[12] mint a nemzetközi soft law rendelkezéseit. A joghatósági megállapodások tekintetében a szerző elemzi a Brüsszel Ia Rendelet[13] és a 2007. évi Luganói Egyezmény[14] (együttesen "brüsszeli-luganói rezsim") rendelkezéseit, valamint az EUB kapcsolódó joggyakorlatát. A fórumválasztás alapjogokkal kapcsolatos szempontjai kapcsán a könyv áttekinti választottbírósági és joghatósági megállapodások kapcsolatát az Emberi Jogok Európai Egyezményével[15] (EJEE), az EU Alapjogi Chartájával,[16] valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) releváns esetjogát az előbbi jogforrással összefüggésben. Nemzeti jogrendszerek vonatkozásában a könyv tárgyalja az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodásokkal kapcsolatos vezető európai jogrendszerek, nevezetesen az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország joggyakorlatát, valamint a magyar bírósági gyakorlatot.
- 365/366 -
Az aszimmetrikus választottbírósági megállapodásokkal kapcsolatban a mű kitér az Amerikai Egyesült Államok és az Orosz Föderáció esetjogára is, így mind az angolszász, mind a kontinentális jogrendszereket gyakorlati perspektívából mutatja be.
A szerző alapvető megközelítése az összehasonlító módszer, melynek alkalmazására több szinten is sor kerül: a joghatósági és választottbírósági megállapodások között ugyanúgy, mint a vizsgált nemzeti jogrendszerek bírói gyakorlata között. Az összehasonlító módszertan alkalmazása gyakran felveti azt a kérdést, hogy a szerző miért éppen az adott országokat választotta a vizsgálat tárgyául, de az olvasó számára ezt meg is indokolja. Míg az angol és a francia bíróságok az elmúlt évtizedekben gyakran szembesültek aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági kikötésekkel, és sokszor szöges ellentétben álló eredményekre jutottak, a német joggyakorlat meglehetősen árnyalt megközelítést alakított ki az ilyen típusú vitarendezési megállapodásokkal kapcsolatban. E vezető európai jogrendszerek mellett a szerző bemutatja az aszimmetrikus választottbírósági kikötésekkel kapcsolatos amerikai és orosz esetjogot is, mivel mindkét ország tagja a New York-i Egyezménynek. Végül a szerző a magyar esetjogot is elemzi, ahol az opcionális és aszimmetrikus vitarendezési kikötésekkel kapcsolatos vita egészen a XIX. század második feléig nyúlik vissza. Mindezzel Schmidt Richárd újabb bizonyítékát adja annak az állításnak, amelyet René David a jogösszehasonlítás szerepéről tett: Az összehasonlító jognak elsődleges szerepe van a jogtudományban. A jog helyének és jelentőségének megértését valamennyi nemzet tapasztalataira támaszkodva megvilágíthatja. Gyakorlati szinten hozzájárulhat a nemzetek közösségének jobb szervezéséhez azáltal, hogy megmutatja, hol érhető el megállapodás, és javaslatokat tesz a nemzetközi együttműködés módjaira.[17] A mű az aszimmetrikus fórumválasztó kikötések kikényszerítését az állami bíróságok nézőpontjából vizsgálja (derogációs nézőpont), azonban nem vizsgálja a kikötött fórum saját joghatóságáról hozott döntéseit (prorogációs nézőpont), hogy lehetőséget adjon az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági kikötések összehasonlító elemzésére. A mű az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodásokat elsősorban kollíziós jogi nézőpontból szemléli, így az elemzés alapvetően az egyes problémakörök minősítésére és az alkalmazandó jog meghatározására fókuszál. Az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodások által felvetett anyagi jogi és eljárásjogi kérdéseket a mű csak a szükséges mértékben tárgyalja.
A szerző az aszimmetrikus fórumválasztási megállapodásokat olyan választottbírósági, illetve joghatósági kikötésekként határozza meg, amelyek a felek jogait a vitarendezési fórum megválasztására nem egyenlően szabályozzák: az egyik félnek (kedvezményezett) több jogot biztosítanak, miközben korlátozzák a másik fél (kötelezett) jogait. Az eljárási hatások szempontjából az aszimmetrikus fórumválasztási megállapodások a kötelezett fél számára kizárólagosak, míg a kedvezményezett számára nem azok. Ezzel összefüggésben magától értetődő és tudományos megállapításokra is lehetőséget adó kérdés, hogy az aszimmetrikus fórumválasztási megállapodás létrehozásakor mennyiben érvényesülnek a szerződő felek gazdasági helyzetének különbségei, és hogy a jog mint normarendszer mennyiben tud erre választ adni és megoldási javaslatokat kínálni, ha ezt a jog világára leképezzük. Tekintettel arra, hogy a szerző maga is gyakorló ügyvéd és választottbíró, gyakorlati tapasztalatai fontos betekintést nyújthatnak ebbe a kérdésbe. A magyarországi jogi keretek tekintetében a szerző kiemeli, hogy a 2018-ban hatályba lépett választottbíráskodásról szóló törvény[18] (Vbt.) és a nemzetközi magánjogról szóló törvény[19] (Nmjtv.) közelebb hozta a hazai jogot a vezető szupranacionális jogforrásokhoz, így elmondható, hogy a nemzetközi fórumválasztás szabadsága az autonóm magyar jog alapelvévé is vált. A hazai jog egyes rendelkezései azonban nem szolgálják maradéktalanul a fórumválasztás hatékonyságát, amelyeket a könyv a téma által indokolt mértékben tárgyal.
A szerző arra a következtetésre jut, hogy a nemzetközi fórumválasztó kikötés első olyan korlátja, amely aszimmetrikus megállapodások összefüggésében releváns lehet, a kikötés meghatározottsága, és meggyőzően érvel amellett, hogy ez a korlátozás csak a diszkrecionális joghatósági kikötések esetében lép életbe, amelyek a kedvezményezettnek korlátlan jogot biztosítanak a fórum megválasztására, még abban az esetben is, ha ő van alperesi pozícióban.[20] Az objektív meghatározhatóság és az előreláthatóság azonban a klasszikus és a tág disszociatív kikötések esetében teljesül, ha az ilyen típusú kikötéseket helyesen értelmezik, valamint a szűk disszociatív kikötések esetében is, ezért a meghatározottság ez utóbbi esetekben nem releváns probléma.[21] Az aszimmetrikus választottbírósági megállapodásokkal kapcsolatban a szerző meggyőzően érvel amellett, hogy míg az egyoldalú választottbírósági kikötések aszimmetrikus jellege nem vet fel jogi problémát a kikötés meghatározottsága tekintetében, addig az egyoldalú rendes bírósági kikötések esetében az igazi kérdés az, hogy fogalmi eleme-e a választottbírósági
- 366/367 -
megállapodásnak az állami bíróságok hatáskörének teljes kizárása a kikötés meghatározásakor.[22]
A könyv tárgyalja a választottbírósági megállapodás kizárólagosságával kapcsolatos jelenlegi hazai joggyakorlatot, amely nem egységes,[23] valamint a meglévő szakirodalmat (amely szintén megosztott).[24] Egyetérthetünk a szerző következtetésével, hogy a jelenlegi magyar jog szerint a választottbírósági alávetés kizárólagossága nem fogalmi eleme a választottbírósági megállapodásnak.[25] Véleményünk szerint ez következik a választottbíráskodás szellemiségéből is, amelyet hűen tükröz a hatályos Vbt. szerző által is idézett szabálya.
Schmidt Richárd szerint a szerződési jog korlátai az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági kikötések tekintetében is relevánsak: úgy véli, hogy a brüsszeli-luganói rezsim szerinti joghatósági kikötés aszimmetrikus jellege az uniós jog által kimerítően szabályozott kérdés, ezért a nemzeti jog alkalmazása nem indokolt.[26] Ez a következtetés mutatis mutandis érvényes az autonóm magyar jogra is.[27] A szerző álláspontjának helyességét támasztja alá az EUB-nek a Societa Italaiana Lastre c. Agora ügyben[28] - a könyv kéziratának lezárását követően több mint fél évvel - meghozott ítélete, melyben a luxemburgi fórum a könyvben kifejezett álláspontra helyezkedett. Ugyanakkor ami a választottbírósági megállapodásokat illeti, a szerző szerint a nemzeti jog szerződési jogi korlátai aszimmetrikus választottbírósági megállapodásokra is alkalmazhatók mind a New York-i Egyezmény, mind az Európai Egyezmény alkalmazási körében, és ugyanez a következtetés vonható le a magyar autonóm jogra is.[29]
Az autonóm magyar jog körében a szerző továbbgondolja azoknak a problémáknak a lehetséges megoldásait, amelyeket az Nmjtv. választottbírósági megállapodásra irányadó jogot szabályozó rendelkezése kapcsán a hazai jogirodalomból elsőként felvetett.[30] Álláspontja szerint a magyar jogban az Nmjtv.-nek a választottbírósági megállapodásra irányadó jogra vonatkozó rendelkezései miatt speciális kérdés merül fel. Mivel az Nmjtv. jogválasztási szabályait külső és belső ellentmondások terhelik, a szerző speciális megoldást javasol: i) amennyiben a választottbírósági eljárás helye Magyarországon van, a Vbt. kollíziós szabályainak lex specialisként való alkalmazása; ii) amennyiben a választottbírósági eljárás helye külföldön van, akkor de lege ferenda az Nmjtv. szabályainak módosítása.[31]
Végül a szerző azt vizsgálja, hogy a közrend mennyiben lehet korlátja az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodásoknak. A mű arra a következtetésre jut, hogy a brüsszeli-luganói rezsim szerinti aszimmetrikus joghatósági kikötésekkel összefüggésben az uniós jogi normákon alapuló in concreto közrendi teszt kivételes esetekben igazolható a vitarendezés pre-adjudikatív szakaszában, és ugyanez vonatkozik az autonóm magyar jogra is.[32] A szerző azonban úgy véli, hogy az aszimmetrikus választottbírósági kikötésekkel összefüggésben a hasonló közrendi teszt alkalmazását a vitarendezés pre-adjudikatív szakaszában mind a New York-i Egyezmény, mind a magyar jog alapján el kell utasítani.[33]
Egyetérthetünk a könyv borítóján található ajánlót jegyző Vékás Lajos akadémikus véleményével, amely szerint a mű a nemzetközi judikatúrát és jogirodalmat egyaránt foglalkoztató kérdéseket alaposan és rendkívül igényesen tárgyalja. Schmidt Richárd könyve összefoglalóan és átfogóan mutatja be a magyar jogirodalomban eddig csak szórványosan vizsgált témákat, és - előremutató módon - olyan kérdéseket is felvet és megválaszol, amelyek eddig nem kerültek a tudományos gondolkodás előterébe, de még a szakemberek látókörébe sem. A művet átható gazdag jogösszehasonlítás nemcsak leíró jellegű, hanem betekintést enged a vizsgált országok legjobb gyakorlatába, a vizsgálatot a helyi sajátosságokhoz igazítva. Mindezekre tekintettel a mű úttörő és egyedülálló példa a hazai szakirodalomban, hasznos ismereteket és információkat nyújt mind a tudományos kutatók, mind a gyakorló szakemberek, mind a peres eljárásokkal és választottbíráskodással foglalkozó szakemberek számára. ■
JEGYZETEK
[1] Schmidt Richárd: A nemzetközi fórumválasztás szabadsága és korlátai. Aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodások. Budapest, ORAC, 2024.
[2] Az angol bírói gyakorlat kapcsán lásd különösen az alábbi ügyekben hozott döntéseket: Continental Bank v Aeakos Compania Naviera [1994] 1 WLR 588. Etihad Airways PJSC - Prof. Dr. Lucas Flöther [2020] EWCA Civ 1707; Flother (Appellant) v Etihad Airways PJSC (Respondent) UKSC 2021/0024 [2020] EWCA Civ 1707.
Law Debenture Trust Corporation v. Elektrim Finance BV and others [2004] ECWA 1142. NB Three Shipping Limited v Harebell Shipping Limited [2004] EWHC 2001 (Comm).
[3] A francia bírói gyakorlat kapcsán lásd különösen az alábbi ügyekben hozott döntéseket: Cour de cassation 26 septembre 2012 - Chambre Civile 1ére 11-26.022. (Madalam X c. Banque Rothschild) Cour de cassation, Chambre civile 1, 25 mars 2015. 13-27.264. (ICH [Société Danne] c. Crédit Suisse I) ; Cour de cassation Chambre civile 1, 7 février 2018. 16-24.497. (ICH [Société Danne] c. Crédit Suisse II) Cour de cassation, Chambre Civile 1, 3 octobre 2018 17-21.309 (Saint Joseph c. Dexia Banque).
[4] Bulgáriai Legfelsőbb Bíróság 1193/2010. sz. határozata (2012. szeptember 2.). Orosz Legfelsőbb Bíróság1831/12. sz. határozata (2021. június 19.) (Sony Ericsson Communications v Russian Telephone Company).
[5] A C-537/23. sz. Societa Italiana Lastre SpA kontra Agora ügyben 2023. augusztus 28. napján előterjesztett, 2023. november 17. napján közzétett előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C/2023/956).
[6] Smit, Hans: The Unilateral Arbitration Clause: A Comparative Analysis. The American Review of International Arbitration. 2009. 407. Heuzé, Vincent: Faut-il confondre les clauses d'élection de for avec les conventions d'arbitrage dans les rapports internationaux. In: Heuzé, Vincent - Libchaber, Rémy - de Vareilles-Sommiéres, Pascal (eds.): Mélanges en l'honneur du Professeur Pierre Mayer. LGDJ Lextenso, Issy-les-Moulinaux, 2015. 303.
[7] Joseph, David: Jurisdiction and Arbitration Agreements and Their Enforcement. Cambridge, Sweet & Maxwell, 2nd ed, 2015.; Merrett, Louise: The Future Enforcement of Asymmetric Jurisdiction Agreements. Cambridge University Press. 2018/1. sz. 37-61. https://doi.org/10.1017/S0020589317000410.
[8] Schmidt Richárd: A vágy titokzatos tárgya - aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodások. Jogtudományi Közlöny. 2020/11. sz. 507-517.; Schmidt Richárd: Variációk egy témára - Aszimmetrikus fórumválasztás a nemzetközi joggyakorlatban. Jogtudományi Közlöny. 2021/1. sz. 12-24.; Schmidt Richárd: Válaszút előtt - avagy támpontok az aszimmetrikus fórumválasztások hazai megítéléséhez. Magyar Jog. 2021/3. sz. 144-155.; Schmidt Richárd: Fórumválasztó megállapodások kollíziója: Feloldási lehetőségek a nemzetközi gyakorlat tükrében. In: Bándi Gyula - Pogácsás Anett (szerk.): A tudomány kertjéből. Válogatott doktorandusz tanulmányok. Budapest, Pázmány Press, 2022. 203-237.
[9] A kevés nemzetközi példára lásd: Coipel-Cordonnier, Nathalie: Les conventions d'arbitrage et d'élection de for en droit international privé. Bibliothèque de droit privé TOME 314. Paris LGDJ, 1999.; Zheng, Sophia Tang: Jurisdiction and Arbitration Agreements in International Commercial Law. London, Routledge, 2014.; Joseph: i. m.
[12] Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíráskodásról szóló Modelltörvény (Egyesült Nemzetek Szervezete dokumentumok A/40/16, I. sz. melléklet, A/61/17, I. sz. Melléklet) - Az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága által 1985. június 21. napján elfogadott és 2006. július 7. napján módosított szöveg.
[13] Az Európai Parlament és Tanács 1215/2012/ EU Rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. HL L 351, 20.12.2012, 1-32.
[14] A Luganóban 2007. október 10. napján kelt egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. HL L 339., 2007.12.21., 3-41.
[16] Az Európai Unió Alapjogi Chartája (2012/C 326/02) HL C 326., 2012.10.26.
[17] René, David - Brierley, John E.C.: Major Legal Systems in the World Today. An Introduction to the Comparative Study of Law. New York, 1978. 16.
[18] 2017. évi LX. törvény a választottbíráskodásról.
[19] 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjogról.
[20] Schmidt (2024): i. m. 247.
[21] Uo. 247-248.
[22] Uo. 249.
[23] Uo. 251-253.
[24] Uo. 253-254.
[25] Uo. 255-257.
[26] Uo. 273-275., 278-280.
[27] Uo. 83-284.
[28] C-537/23. sz. Societa Italiana Lastre SpA kontra Agora ügyben hozott ítélet (2025. február 27.) ECLI:EU:C:2025:120.
[29] Schmidt (2024): i. m. 296-297.
[30] Lásd bővebben: Schmidt Richárd: A bőség zavarában? - avagy a választottbírósági megállapodásra irányadó jog hazai szabályozása nemzetközi kontextusban. Magyar Jog. 2020/1. sz. 54-63.
[31] Schmidt (2024): i. m. 302-303., 305.
[32] Uo. 334-335.
[33] Uo. 345-346.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, KRE ÁJK.
Visszaugrás
