A globalizáció és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyre komplexebbé válása miatt az utóbbi években a nemzetközi vitarendezés egyik figyelemre méltó jelensége a felek számára nem egyenlő jogokat biztosító ún. aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodások megjelenése, illetve elterjedése. A kedvező nemzetközi szabályozási környezet ellenére több jogrendszerben a jogalkalmazók részéről ösztönös gyanú, illetve fenntartás övezi az ilyen aszimmetrikus fórumválasztásokat. Jelen tanulmány keretében három jogrendszer bírói gyakorlatát bemutatva vizsgáljuk a nem hagyományos fórumválasztó megállapodásokkal szemben felmerült érvek megalapozottságát.
Tárgyszavak: nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, aszimmetrikus fórumválasztás, választottbíróság
A globalizáció és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyre komplexebbé válása a jogrendszer minden területén nyomon követhető. Különösen így van ez a nemzetközi vitarendezés területén, ahol a fenti hatások leginkább érzékelhetők - többek között - a joghatósági, illetve választottbírósági megállapodások kapcsán. Az utóbbi években egyre gyakoribbak az olyan vitarendezési megállapodások, melyek az egyik fél számára több, szélesebb körű jogosultságot nyújtanak a jogvitát eldöntő fórum megválasztása kapcsán, míg a másik felet általában arra kötelezik, hogy kizárólag egy adott fórum előtt érvényesítse jogait. Az effajta aszimmetrikus fórumválasztó megállapodások nemzetközi elterjedése ellenére bizonyos országokban a bírói gyakorlat részéről némi tartózkodás tapasztalható azok kikényszeríthetősége kapcsán. A jelenlegi hazai bírói gyakorlatban eddig mindössze egy közzétett eset található, mely érinti e tárgykört. Ez utóbbi végül más jogkérdés eldöntésével zárult, a három fokon eltérő tartalmú döntésből azonban arra lehet következtetni, hogy itthon is némi bizonytalanság övezi ezen nem hagyományos fórumválasztásokat.[1] Korábbi tanulmányunkban, melyben bemutattuk a fórumválasztó megállapodások főbb típusait,[2] kitértünk az aszimmetrikus fórumválasztás két fő elméleti problémájára. A probléma egyrészt abban a látszólagos belső ellentmondásban érhető tetten, hogy az ilyen megállapodások az egymással versengő nemzeti joghatóságok létéből fakadó bizonytalanságot egyenlőtlenül, csak az egyik fél számára csökkentik, másrészről a fenti egyenlőtlenség olyan, több évszázados jogintézményeknek és jogelveknek látszik ellentmondani, mint a szinallagmatikus szerződések az anyagi jog területén, vagy a tisztességes eljárás, illetve fegyveregyenlőség az eljárásjog oldalán. A fórumválasztásokra irányadó főbb nemzetközi jogforrások elemzése kapcsán arra a megállapításra lehet jutni, hogy az aszimmetrikus fórumválasztás érvényességével kapcsolatban nem foglalnak állást, mivel - szemben az alaki érvényességgel - e megállapodások anyagi jogi érvényességének problémáját a nemzeti jogrendszer hatókörébe utalják. A fentiek alapján adódik a kérdés, hogy a nemzeti jogrendszerek szabályozzák-e, és ha igen, miként az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodások érvényességét, kikényszeríthetőségét.
Figyelemmel arra, hogy a kérdés teljes körű megválaszolása egy rendkívül széleskörű jogösszehasonlító elemzést igényelne, mely meghaladná e tanulmány kereteit, szükségesnek látszik a vizsgálat tárgyának önkényes szűkítése két irányban. Elsődlegesen, követve az amerikai jogi realizmus nagy alakját, Holmes-t, aki szerint a jog nem több, mint előrejelzés arról, hogy a bíróságok mit fognak ítélni,[3] a vizsgálat tárgyát célszerű a bírói gyakorlat elemzésére
- 12/13 -
szűkíteni, és a tételes jogot csak annyiban a vizsgálat tárgyává tenni, amennyiben arra a bírói döntések hivatkoznak. Másodlagosan, célszerű olyan jogrendszereket a vizsgálat tárgyává tenni, melyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban meghatározók, és ahol az aszimmetrikus fórumválasztások nem csak elméleti, hanem valós jogvitákat generálnak . Erre figyelemmel az alábbiakban három olyan jogrendszert veszünk közelebbről górcső alá, ahol a közelmúltban gyakran kerültek aszimmetrikus fórumválasztó megállapodásokkal kapcsolatos ügyek a bíróságok elé. Az elemzést az angolszász jogcsalád bölcsőjével, az Egyesült Királysággal kezdjük, majd a római-germán jogcsalád egy meghatározó tagjával, Franciaországgal folytatjuk. Azon túlmenően, hogy a két ország a nemzetközi jogfejlődést leginkább meghatározó két nagy jogcsalád prominens képviselője, mindkét jogrendszerben több évtizedre nyúlik vissza a fórumválasztásokkal kapcsolatos bírói gyakorlat, és tanulságos, hogy ezen két nagy múltú jogrendszer honnan indult és hová jutott ebben a kérdésben. Ezt követően Oroszország vonatkozó bírói gyakorlatát vizsgáljuk meg. Ez utóbbi ország ugyan a nemzetközi jogfejlődésre gyakorolt hatásában messze elmarad fenti társaitól, azonban az utolsó évtizedben az aszimmetrikus fórumválasztások területén több tanulságos ügyet produkált, amelyek intő példaként szolgálhatnak. A három jogrendszer bírói gyakorlatának elemzése kapcsán az alábbi kérdésekre keressük a választ:
a) Hogyan ítélik meg az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodásokat a fenti országok bíróságai?
b) Mennyire megalapozottak az aszimmetrikus fórumválasztással szemben felhozott érvek?
Az angolszász jogrendszer hagyományosan nagy súlyt helyez a felek magánautonómiájára , mely meghatározó a fórumválasztó megállapodások tekintetében is. Jóllehet a joghatóság angol értelmezése leginkább abban tér el a kontinentális jogrendszerektől, hogy az angol bíróságok a forum non conveniens doktrínáját alkalmazva még joghatóságuk fennállása esetén is fenntartják annak a lehetőséget, hogy azt ne gyakorolják, teret engedve az érdemi döntéshozatalra olyan ország bíróságának, amely az ügy egyedi körülményeire való tekintettel megfelelőbb fórum az ügy elbírálásához. Így a fórumválasztás nem pusztán a felek magánügye, hanem a fórum saját jogát alkalmazva dönti el, hogy van-e joghatósága, illetve, ami még fontosabb, gyakorolja-e a joghatóságát az adott esetben. További sajátossága az angol jognak, hogy a fórumválasztó megállapodásoknak az eljárásjogi hatás mellett igen erős anyagi jogi joghatást tulajdonít , így azok megsértését olyan szerződésszegésnek minősíti, melynek komoly szankciói vannak. Ezzel pedig megnyitja a sérelmet szenvedett fél jogát arra, hogy ún. pertiltó meghagyáshoz ("anti-suit injunction") folyamodjon - mellyel a bíróság arra kötelezi a szerződésszegő felet, hogy a megkezdett pert hagyja abba -, illetve kártérítést követeljen a szerződésszegő féltől, mely magában foglalja a nem kijelölt fórum előtti pereskedés költségeinek megtérítését.[4] A szigetországban az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodásokat gyakran - kártyajátékból vett hasonlattal - "trumping clause" megnevezéssel illetik, találóan utalva a klauzula által kedvezményezett fél igen erős pozíciójára. Ennek ellenére az angol bírói gyakorlat kezdetben vonakodott elismerni az aszimmetrikus klauzulákat. Így a 60-as évek derekán a Baron v. Sunderland Corp. ügyben - ahol a rendes bírósági kikötés mellett az egyik fél jogosult volt választottbíráskodást is kezdeményezni - a bíróság arra az álláspontra jutott, hogy egy választottbírósági megállapodás alapvető tartalma az, hogy vita esetén bármely fél kezdeményezhessen választottbíráskodást. Azaz a fórumválasztó megállapodásnak kölcsönösen felhívható jogokat ("bilateral rights of reference") kell a felekre ruháznia, így kikényszeríthetetlennek ítélve a hibrid aszimmetrikus fórumválasztó megállapodást.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
