Az alkalmazandó jog kérdése a nemzetközi választottbíráskodásban legalább négy főbb területen merül fel: a választottbírósági megállapodásra, a választottbírósági eljárásra, a jogvita érdemére irányadó jog kapcsán, továbbá azon kérdés megítélésekor, hogy az említett irányadó jogok milyen kollíziós szabályok szerint kerüljenek meghatározásra. A választottbírósági megállapodásra alkalmazandó jog kérdése végigvonul az egész eljáráson, vizsgálni kell az ügy megindulásánál, esetleges párhuzamos perindítás esetén, majd az ítélet érvénytelenítése és végrehajtása során is. Míg a jogvita érdemére alkalmazandó jog kapcsán a választottbírák és a nemzeti bíróság eltérő álláspontja viszonylag ritkán jár a választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezésével, illetve a végrehajtás megtagadásával az érdemi felülbírálat - a "révision au fond" - tilalma miatt[1], addig a választottírósági megállapodásra irányadó jog vonatkozásában fennálló hasonló nézeteltérés könnyen a választottbírói ítélet hatályon kívül helyezésével, vagy végrehajthatatlanságával járhat, mely esetben a választottbírósági megállapodás célja meghiúsultnak tekinthető. A téma fontossága mellett aktualitását az adja, hogy a magyar jogalkotó az új nemzetközi magánjogi kódexben 2018. január 1. napjától szabályozza a választottbírósági megállapodásra alkalmazandó jog kérdését. A jelen cikkben egyrészről összefoglaljuk a választottbírósági megállapodásra irányadó jog kapcsán a nemzetközi választottbíráskodásban jelenleg érvényesülő főbb irányzatokat, másrészről röviden bemutatjuk és értékeljük a magyar jogalkotó által a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvényben ("Nmjtv.") választott hazai megoldást.[2]
A választottbírósági megállapodásra irányadó jog meghatározása biztosan jóval komplexebb feladat, mint meghatározni a (fő)szerződésre alkalmazandó jogot - hangzik a találó megállapítás[3], mely csak első hallásra tűnik túlzónak. A feladat komplexitását egyrészről az okozza, hogy a választottbírósági megállapodásra alkalmazandó jog kérdése az eljárás több szakaszában felmerülhet, mind a jogvitát tárgyaló választottbíróság(ok), mind a választottbírósági folyamattal érintett különböző országok bíróságai előtt, mely fórumok általában eltérő megközelítéssel oldják fel a problémát. Másrészről nehezíti az alkalmazandó jog meghatározását a vonatkozó nemzetközi szabályozás töredezettsége, továbbá a nemzeti szintű szabályozás gyakori hiánya is, végül az, hogy az alkalmazandó jog terjedelme sem mindig egyértelmű.
Az alkalmazandó jog kérdése alapvetően amiatt komplex, mert a választottbírósági megállapodásra irányadó jog kérdése az eljárás több szakaszában is felmerülhet.
Felmerülhet a kérdés egyrészről a választottbíróság előtt, mely a Kompetenz-Kompetenz tétel alapján saját maga jogosult vizsgálni hatáskörét i) akár hivatalból az eljárás megindulásakor, vagy az eljárás alatt később, ii) akár az alperes kifogására tekintettel.
Másrészről az állami bíróságoknak is ugyanezen kérdésben kell dönteniük több esetben is, így például i) a választottbírósági eljárás előtt, vagy az eljárás alatt az egyik fél által megkezdett pereskedés, vagy ii) a választottbírósági ítélettel elégedetlen fél által az ítélet hatályon kívül helyezése iránt kezdeményezett peres eljárás; illetve iii) a választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása során, hogy csak a legtipikusabb helyzeteket említsük.
A választottbírók számára egyszerre könnyű és nehéz feladat az alkalmazandó jog megtalálása. Egyrészről könnyű, mert egy nemzetközi választottbíróságnak nincs lex fori-ja[4] így ebben a kérdésben nem kötik őt a fórum kollíziós normái, ezáltal széles körű szabadságot élvez a választottbírósági megállapodásra irányadó jog meghatározásában. Ugyanakkor pont ez a nagyfokú szabadság okoz egyfajta nehézséget is, hiszen a választottbíróknak a potenciálisan irányadó, egymással versengő jogok közötti választásnál szem előtt kell tartaniuk azon kötelezettségüket, hogy végrehajtható választottbírósági ítéle-
- 54/55 -
tet hozzanak[5]. Ez pedig egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen a választottbírósági megállapodást az érintett állami bíróságok - így például az ítélet hatályon kívül helyezéséről, végrehajthatóvá nyilvánításáról döntő fórumok - a lex fori kollíziós szabályai által kijelölt jog alapján fogják vizsgálni, emiatt könnyen eltérő eredményre juthatnak a választottbírósági megállapodás érvényessége kérdésében, mint a választottbírók.
Fentiek alapján egyértelmű, hogy a választottbírósági megállapodásra alkalmazandó jog meghatározása alapvetően attól függ, hogy ki és mikor hoz ebben a kérdésben döntést, emiatt jóllehet az idealista nézőpont szerint nem szabadna az egyes eljárási szakaszokban különböző jogot alkalmazni a választottbírsági megállapodásra, mert ez aláássa a nemzetközi választottbíráskodás hatékonyságát,[6] a realista megközelítés szerint helyesebb a választottbírósági megállapodásra "irányadó jog" helyett inkább "irányadó jogok"-ról beszélni.[7]
Az irányadó jog kérdésében való döntést nem segíti, hogy a választottbírósági megállapodásra alkalmazandó jog nemzetközi egyezményekben való szabályozása korántsem mondható teljeskörűnek. Ehelyett inkább bizonyos eljárásrészek vonatkozásában beszélhetünk normatív szabályozásról, melynek címzettjei a rendes bíróságok, s melyek értelmezésével kapcsolatban sincs konszenzus.
A New York-i Egyezmény[8] szabályozási tárgya külföldi választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása, a választottbírósági megállapodásra alkalmazandó jog problémája annak V. cikkében merül fel, mely a külföldi választottbírósági ítélet elismerésének és végrehajtásának megtagadási okait sorolja fel. A New York-i Egyezmény V. cikk 1. a) pontja szerint a külföldi határozat elismerésének egyik megtagadási oka az a körülmény, amennyiben a választottbírósági megállapodás a felek által kikötött jog alapján, ennek hiányában azon állam joga szerint, ahol a választottbírói határozatot hozták, érvénytelen. Jóllehet a fenti szabály a választottbírósági megállapodásra alkalmazandó jogról rendelkezik, azonban látható, hogy ezen szabály értelemszerűen azon nemzeti bíróság eljárásában alkalmazandó, mely előtt a nyertes fél a választottbírósági ítéletet végre kívánja hajtatni. A norma címzettjei tehát alapvetően nem a választottbírók, hanem a "rendes bírók", továbbá alapvetően a választottbírói ítéletről és nem a választottbírósági megállapodásról rendelkezik. Ez utóbbit ugyanis a New York-i Egyezmény II. cikke szabályozza, mely azonban hallgat a választottbírsági megállapodásra alkalmazandó jogról.
A New York-i Egyezmény II. és V. cikke közötti kapcsolat kérdésében a szakirodalom megosztott: egyesek szerint a választottbírósági megállapodásokat szabályozó II. cikk hallgatása nem véletlen, így az V. cikkben lévő alkalmazandó jogra vonatkozó kollíziós szabályok szigorúan az ítélet elismerése, illetve végrehajtása során alkalmazandók és a választottbírósági megállapodást a nemzeti jog szabályai alapján kell megítélni.[9] Mások szerint azonban az Egyezmény rendszertani és cél szerinti értelmezéséből levezethető, hogy az V. cikkben lévő szabályok a II. cikkbe importálhatók és a választottbírósági megállapodásra is vonatkoznak, ellenkező esetben az eljárás különböző szakaszaiban eltérő jog alapán kellene megítélni a választottbírósági megállapodás érvényességét.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
