Írásom célja elsősorban a közjegyzők tájékoztatása a tevékenységükkel kapcsolatban kialakult bírói gyakorlatról, így mellőzök olyan, számukra evidens megállapításokat, hogy a közjegyző felelőssége korlátlan, a biztosító nem fizet szándékos károkozás esetén stb. Szándékom szerint ezen első részt, egy deviza szerződésekkel foglalkozó második, egy az első két részben nem érintett problémákat elemző harmadik rész (egyebek mellett FMH, Vh.) követi.
A felelősség elméleti alapjait több kiváló munkájában Fuglinszky Ádám is rögzítette.[1]
A "régi" Ptk. 349. § (1) bekezdése annyit rögzített, hogy államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A 349. § (3) bekezdése szerint ezeket a szabályokat kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
Azt egyebek mellett a 3/2004. számú polgári jogegységi határozat a közjegyző közokirat-készítő tevékenységével okozott károkért való felelősségéről is rögzíti, hogy "a közhatalmi tevékenység gyakorlása során, valamint az e tevékenység elmulasztásával okozott károkért való polgári jogi kárfelelősségre egységesen, minden esetben a Ptk. 349. §-át kell alkalmazni". Ugyanezen döntés - helyesen - arra is rámutat VI. pontjában, hogy az "ügyfél a közjegyzőt nem "megbízza" a közokirat kiállításával, hanem igénybe veszi a közjegyző közreműködési kötelezettségét. A közjegyző ugyanis nem szabad belátása szerint "elfogadja" vagy "visszautasítja" az ügyfél felkérését, hanem eleget kell, hogy tegyen a Ktv. 5. §-ban írt közreműködési (szolgáltatási) kötelezettségének".
Az "új" Ptk. már rögzíti 6:549. § (2) bekezdésében, hogy a közjegyzői és a végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősségre a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni. A kártérítési keresetnek előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése.
- 5/6 -
A már hivatkozott Fuglinszky Ádám tanulmányban a szerző hivatkozik arra, hogy a közjegyzők esetében is alkalmazandó az "a kirívóan súlyos jogsértés doktrínája", miszerint a nem kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési tévedés "még nem alapozza meg a felróhatóságot". A szerző két, hivatkozási szám nélküli döntést idéz, melyek szerint "- Felróható a közjegyzőnek, ha nem észleli, hogy a kiskorú ellentételezés nélkül vállalt kötelezettséget, amire még a gyámhatóság hozzájárulásával sem volt jogi lehetőség. A bíróság annak ellenére megállapította a közjegyző felelősségét, hogy rendelkezésre állt a (szintén súlyos hibát vétő) gyámhatóság hozzájáruló nyilatkozata, amelyet a közjegyzőnek egyszerűen figyelmen kívül kellett volna hagynia. A döntéssel Juhász László írásában már forrással találkozunk,[2] aki szintén a közreműködés megtagadását emeli ki, mint elmulasztott kötelezettséget.[3] Egy másik ügyben a közjegyző jogszabálysértően rendelt el biztosítási intézkedést, s a végzést nem is kézbesítette a későbbi felperesnek."[4] Utóbbi alighanem az általam 3. sorszám alatt hivatkozott hazai jogeset.
Ami minket igazán érdekel, az az a számos forrásban fellelhető megállapítás, hogy a közjegyző kártérítési felelősségének is négy alapvető feltétele van, nevezetesen a jogellenesség, a felróhatóság, a kár és a kár, valamint a felróható tevékenység (mulasztás) közötti okozati összefüggés.
Indokolt egy minél teljesebb körű nemzetközi kitekintés, amiben van kihívás, mert a publikációk többsége ugyanazt a mantrát ismételgeti konkrét jogesetek említése nélkül. Erre egy példa: "A közjegyzőnek tanácsadási kötelezettsége van. Ennek elmulasztása esetén a közjegyző által károsított ügyfél kártérítést követelhet."[5]
Először a legtöbb példát az amerikai közjegyzők tevékenysége kapcsán találtam, akikről tudjuk, hogy nem is jogászok, és csak hitelesítési tevékenységet végeznek, viszont nyilvánosak az ügyeik.
Bevezetőként lássunk néhány jogesetet e körből:
Kórházi meghatalmazáson történt aláíráshitelesítés kapcsán a meghatalmazó utóbb amiatt élt keresettel a közjegyző ellen, hogy nem tudta, mit ír alá. Két keresetet is indított, az elsőt elvesztette, a második pedig egyezségkötéssel lezárult, de jelentős költségeket okozott az alperesnek, hiába állapította meg a bíróság, hogy rosszhiszemű pereskedőről ('vexatious litigant') van szó, akinek múltja van komolytalan pereskedések tárgyában
- 6/7 -
(history of frivolous lawsuit).[6] Szomorú, hogy nálunk nincs az a rosszhiszemű pereskedő, akinek az ügyével ne foglalkoznának komolyan a hatóságok, különösen, ha büntető feljelentést is eszközöl.
A Villanueva v. Brown ügyben az eljáró bíróság egy utóbb érvénytelennek minősült aláírás kapcsán (nem az okiratban szereplő személy írt alá, meghamisítva személyazonosságát) azt állapította meg, hogy a jog nem követel többet a közjegyzőtől, mint az észszerű körültekintést a tekintetben, hogy az aláíró valóban az, akinek magát kiadja. Azt is megállapítja a döntés, hogy egyébként sem elég a közjegyző gondatlansága, a gondatlanságnak okozati összefüggésben kell állnia a felperes kárával.[7]
A közjegyzőnek Louisianaban - amely egy igen szerény francia jogi hatást mutató USA-állam - kötelessége tízezer dolláros kötvényt vásárolni esetleges felelősségvállalás esetére.[8] Ennek ára öt évre 110 dollár, de 660 dollárt is lehet költeni 100.000 dolláros biztosítási kötvényért.[9]
További egzotikus információ olvasható a maláj szabályozásban, mely szerint az az eskü felvételére jogosított hivatalos személy, aki megszegi a rá vonatkozó szabályozást, 1000 ringgit-ig (kb. 68.980 Ft) terjedő pénzbüntetéssel vagy hat hónapig terjedő elzárással sújtható.[10]
A kazahsztáni közjegyzők felelősségéről pedig annyit tudunk, hogy a velük szemben érvényesített legmagasabb kártérítési igény összege elérte az 1,7 millió kazah tengét (kb. 1.245.000 Ft).[11]
Az alábbiakban európai bíróságok döntéseit idézem saját sorszámozás mellett.
1. Európai bírósági döntést idéz az egyik olasz országjelentés, mely szerint 1957-ben megállapította az olasz Corte Suprema di Cassazione (Legfelsőbb Bíróság), hogy a közjegyzői felelősség vegyes, szerződéses és szerződésen kívüli.
2. Egy másik ügyben úgy döntött az eljáró bíróság, hogy a közjegyző felelőssége kiterjed a megfelelő adó-illeték következményekre történő kioktatásra.[12]
3. Egy harmadik olasz döntésben az olasz legfelsőbb bíróság elmarasztalta az eljárt közjegyzőt, amiért elmulasztotta tájékoztatni a vevőt arról, hogy az ingatlanon jelzálog van.
- 7/8 -
A bíróság nem találta kimenthetőnek a közjegyzőt, akinek körültekintően kellett volna eljárnia, kötelezettségei magukba foglalják, hogy pontosan tisztázza, hogy van-e jelzálog, vagy egyéb teher az ingatlanon. Ez alól a közjegyző csak akkor mentesül, ha az ügyfelei kifejezetten felmentik ezen kötelezettségei alól.[13]
4. Egy lengyel döntés azt tartalmazza, hogy a közjegyző előszerződést készített ingatlan adásvételre vonatkozóan, amely nem volt még akkor elkészíthető formai problémák miatt, ezért mindkét fél meghatalmazást adott ugyanannak a személynek az adásvételi szerződés későbbi aláírására. Az eladó ezt követően megtámadta a szerződést érvénytelenség címén. A vevő a közjegyző ellen érvényesített követelést, az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a közös meghatalmazás érvénytelenségre vezetett, amely megalapozza a közjegyző felelősségét. A másodfokú bíróság ellentétesen határozott, majd a legfelsőbb bíróság szintén marasztalta a közjegyzőt azzal, hogy különös gondosságra köteles, melynek elmulasztásával az okozott kárért felelősséggel tartozik.[14]
Német jogesetek a közjegyzői felelősség köréből:
5. Szinte patinásnak tekinthető egy 1943-ban készült végrendelet kapcsán az '50-es években elbírált jogvita, melynek tényállása szerint bombariadó miatt a végrendelet aláírása a közjegyző részéről nem történt meg, aki a bombariadó után, erről elfelejtkezvén, utasította az adminisztrátorát, hogy iktassa az ügyet. Legközelebb a bíróság előtt jelent meg az alakilag hibás végrendelet, mellyel kapcsolatban a közjegyző azzal próbálta kimenteni magát, hogy már 71 éves, idős ember volt, és a bombariadó megzavarta az okiratkészítést. Ezzel szemben a bíróság azt rögzítette, hogy az ilyen jellegű "nehéz körülmények között" külön körültekintés és előrelátás várható el.[15] Az ügy arra figyelmeztet, hogy a végrendeletek készítése során különös gonddal kell eljárnunk, mert komoly időszak telhet el a végrendelet elkészítése és az örökhagyó halála között, és - szemben az élők közti jogügyletekkel - sosincs lehetőség az esetlegesen elkövetett hibák kijavítására.
A közjegyzők szerepe, eljárásai Németországban hasonlóak a magyar közjegyzőkéhez, azonban fontos eltérés, hogy az úgynevezett "Anwaltsnotar", azaz ügyvédközjegyző az ügyvédekéhez hasonló feladatköröket is ellát, míg a "Nurnotar" a klasszikus hatósági jogkörben tevékenykedő közjegyző. Az e körben fellelhető jogesetek így magyar szemszögből sokszor mindkét szakma felelősségére vonatkoznak.
- 8/9 -
6. A közjegyző kezelésében lévő pénzösszeg utasításokkal ellentétes kezelése körében a Bundesgerichtshof (Szövetségi Legfelsőbb Bíróság) egy esetben (BGH DNotZ 1990, 661, 662) a következőket állapította meg:
Megalapozza a közjegyző kártérítési felelősségét az, hogy a közjegyző megtagadta a letevő letét visszavonására vonatkozó - és a letéti rendelkezéseknek mindenben megfelelő - kérelmét. Az indokolás szerint a letét biztosítéki rendeltetéséhez az is hozzátartozik, hogy a közjegyző hivatali kötelessége a jogosult részére való kifizetési feltételek bekövetkeztéig a letéti összeget a letevő rendelkezésére tartani.[16]
7. Egy másik, kártérítési felelősség körében hozott döntésében (WM 1958, 258, 259) a Bundesgerichtshof (Szövetségi Legfelsőbb Bíróság) a kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség[17] kapcsán a következőkre jutott:
A közjegyző közel kétéves késedelembe esett a kereskedelmi-jegyzékbe (cégjegyzékbe) kötelezően benyújtandó törlési kérelem benyújtásával egy, a jogban járatlan ügyfél, mint károsult ügyében. A döntés szerint nem volt felróható kötelezettségszegés a károsult részéről, tekintettel arra, hogy a károsult nem tudta, hogy a nyilvántartó hatóság a törlő határozatot megküldi az ügyfélnek is, arra is figyelemmel, hogy a bíróság szerint nem volt oka a károsultnak arra sem, hogy ebben az ügyben további jogi segítséget vegyen igénybe. Így ebben az esetben nem alapozta meg a közjegyző mentesülését a kártérítési felelősség alól a károsult kárenyhítési kötelezettsége; viszont a bíróság azt is kimondta, hogy amennyiben a károsult üzleti, illetve kereskedelmi ügyekben jártas személy lett volna, akkor ugyanezen tényállás megalapozta volna a közjegyző mentesülését.[18]
8. A következő eset azt mutatja, hogy az öröklésben örökösként részt nem vevő személyekkel szemben is fennállhat a közjegyző felelőssége abban az esetben, amennyiben a közjegyző a tájékoztatási kötelezettsége ellenére tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, vagy annak éppen hibásan tesz eleget:
A Frankfurti Tartományi Felsőbíróságon ("Oberlandesgericht Frankfurt am Main") tárgyalt felelősségi ügyben az eljáró közjegyző az örökhagyót írásban akként informálta, hogy házastársak közös végrendelete esetén a már rendelkezésre álló végrendeletet nem lehet módosítani, csak abban az esetben, amennyiben a végrendeletet tevő feleség is hozzájárul a végrendelet módosításához. A közjegyző tehát jelen ügyben elmulasztotta, hogy utaljon a BGB 2271. § (1) bekezdésében foglalt azon lehetőségre, mely szerint a közös végrendeletben adott rendelkezések a fenti szakaszban foglaltaknak megfelelően visszavonhatóak. A felperes jelen ügyben bizonyítani tudta azt, hogy amennyiben a közjegyző a kioktatási kötelezettségét helyesen teljesítette volna, úgy ő az örökhagyó után örökölt volna.[19] (vö. Urt. v. 25.10.1993-27 U 104/91)
- 9/10 -
9. A bírói gyakorlat változását nem kell ugyanolyan naprakészen követni a közjegyzőnek, mint a jogszabályok változását. Az Oldenburgi Tartományi Felsőbíróság (Oberlandesgericht Oldenburg) egy felelősségi ügyben elutasította a felperes keresetét, ugyanis a közjegyzőnek az addigi szövetségi legfelsőbb bírósági joggyakorlat szerint nem kellett azzal számolnia, hogy egy ingatlan adásvételi szerződés semmis, amennyiben az adásvételi szerződéssel egyidejűleg nem kerül okiratba foglalásra az ingatlan építési leírása.[20] (Urt. v. 11.11.1983-6 U 91/83)
10. Károsulti közrehatás esete közjegyzői kárügyekben.
Mivel minden szerződő félnek érdeke fűződik ahhoz, hogy a hivatalos ügyeik mielőbb elintézést nyerjenek, ezért a német jog abból indul ki, hogy a feleknek aktívan kell tenniük a jogügyletek eredményes teljesítéséért: a szerződéses felek kötelesek a tőlük telhető legtöbbet megtenni azért, hogy az olyan károkat elkerüljék, amely a közjegyző azon hibájából keletkezik, mely a normális, átlagos emberi hiba kategóriába besorolható. Ehhez kapcsolódik a Müncheni Tartományi Felsőbíróság ítélete, amely szerint az alperes közjegyző a felperes eladó részére egy határidőhöz kötött, bank által adott megváltási/ kifizetési ajánlatot megkésve juttatott el, így azt már nem lehetett a megszabott határidőn belül elfogadni. A felperes, noha nem kellett előre számolnia ezzel a közjegyzői kötelezettségszegéssel, ugyanakkor az eset konkrét körülményei figyelembevételével a bírói tanács álláspontja értelmében a közjegyzőnél érdeklődhetett volna a teljesítendő jogügyletről. A felperes mulasztásának következtében a kár felét a felperes közrehatása miatt a felperesnek kellett viselnie.[21] (Urt. v. 16.10.1986-1 U 3181/86)
11. Felelősség az irodavezető munkájáért.
A közjegyzőnek számolnia kell azzal is, hogy az irodavezetője, aki már harminc éve minden probléma nélkül végzi a munkáját, egy vagyonjogi szerződés előkészítése során helytelen adóügyi hivatkozást illeszt be az okiratba foglalandó szerződésbe. Az eljáró közjegyző rovására írható továbbá az is, hogy - hacsak különös körülmények nem állnak fenn - a közjegyző jelen okiratában nem volt köteles adóügyi kérdésekről kioktatnia ügyfeleit.[22] (Urt. v. 21.2.1986-24 U 83/85)
12. A Schleswigi Tartományi Felsőbíróságon egy közjegyzőt azért marasztaltak el, mert az alperes közjegyző a földhivatal által megszabott határidő meghosszabbítását nem kérte, így a földhivatal a határidőt kérelem hiányában nem hosszabbította meg. A földhivatal által szabott határidő egy olyan ideiglenes intézkedés megszüntetésének kérelmezésére vonatkozott, amely intézkedés a felperes vevő tulajdonjogának bejegyzését tiltotta meg. Mikorra a fellebbezési eljárás során a felperes javára ítélt a bíróság, addigra az ingatlant az eladók már más érdeklődőknek elidegenítették. Mindebből az következik,
- 10/11 -
hogy a szándékolt jogi eredmény eléréséhez a közjegyző arra is köteles, hogy az elmulasztott intézkedéseit lehetőség szerint azonnal pótolja.[23] (Urt. v. 26.9.1980-11 U 170/79 n.v.)
A rendelkezésemre bocsátott információk alapján a német biztosítási rendszer a legkifinomultabb, legbiztonságosabb. A német közjegyzők kötelesek egy félmillió eurós felelősségbiztosítást kötni (Basisversicherung). Ezt kiegészíti egy további félmillió eurós kamarai csoportos felelősségbiztosítás (Gruppen-Anschlussversicherung). Szintén a kamara a szándékos károkozásokért történő helytállásra képez még egy további 250.000 eurós alapot. Végül van még egy bizalmi káralap (Vertauensschadenfonds), ami egyrészt az utolsó káralapot egészíti ki, másrészt állítólag az eshetőleges szándékkal elkövetett, egyéb módon nem fedezett károkra terjed ki. Ez így kicsit összetett, de annyi leszűrhető, hogy a nyugati rendszerek többségében külön megoldások vonatkoznak a gondatlanságból, súlyos gondatlanságból, illetőleg eshetőleges szándékkal okozott károkra. Talán meg lehet kockáztatni azt a megállapítást, hogy a nagy összegű biztosítások szinte vonzzák a kárigényeket, mert mint a fent rögzített ügyek is mutatják, a német közjegyzők perlése nem ritka.
Egy cseh anyagban azt rögzítik, hogy a közjegyző a saját jogkörében okozott kárért felel, a hatósági ténykedése körében okozott károkért az állam áll helyt.[24]
A tájékoztatás hivatkozik a 82/1998-as Zákon č. 82/1998 Sb. (az állam felelősségéről szóló törvény) és a nemzeti tanács 358/1992-es jogszabályára[25], melyek szerint azokért a közjegyzői tevékenységekkel okozott károkért az állam felel, amelyeket a közjegyző állami jogkörben készített okiratokkal vagy jogcselekményekkel okozott.
Mivel a kínai közjegyzők által viselt felelősség eltér a legtöbb ország szabályozásától, több elvre is figyelmet kell fordítani. Az egyik szerint a korlátozott felelősség elve irányadó. A közjegyzői tevékenység Kínában a közérdeket szolgálja, nem eredményorientált, ami azt jelenti, hogy kártérítési felelősségük különös természetű, és a jogi jellegük is azt támasztja alá, hogy a közjegyző felelőssége korlátozott.[26]
Az idézett anyag a kínai közjegyzők első sanghaji nemzetközi kongresszusán elhangzott előadásra vonatkozik. A szerző ugyan bővebben is kifejtette már erre a területre vonatkozó nézeteit, azok azonban európai nyelven eddig elérhetetlennek bizonyultak, ráadásul alighanem több megállapítása meghaladott. A Kínában 2005-ben elfogadott, közjegyzőkre vonatkozó jogszabály 41-44. §-i foglalkoznak a közjegyzői felelősséggel. A 43. § rögzíti, hogy amennyiben a közjegyző kárt okoz a félnek, azért a közjegyzői iroda köteles helytállni, aki ezt követelheti az eljáró közjegyzőtől ha szándékos vagy "nagy" hibát vétett. Vita esetén a felek bírósághoz fordulhatnak.
- 11/12 -
A joggyakorlat is cizellálódott egy kínai ügyvéd kolléga tájékoztatása szerint. A Kínai Legfelsőbb Bíróság 2014-ben magyarázatot fűzött a közjegyzők tevékenységével kapcsolatos polgári ügyekhez. Ezen magyarázat 5. cikke szerint a felelősség háromféle lehet: ha a közjegyző megfelelően járt el, nem felel; ha nem járt el megfelelően, járulékos felelőssége van; ha kifejezetten tudta, hogy hamis okiratot készít, akkor teljes felelősséggel tartozik.[27] 2014. május 16. (Fa Shi 2014.06.)
13. Egy, a Jilin tartományban működő Changchun városában ítélkező másodfokú bíróság 2018-ban hozott döntést a (2018) Ji 01 Min Zhong Nr. 2595 számú ügyben, amelyben egy gazdasági társaság és az "északi közjegyzői iroda között" folyt vitában döntött a bíróság aképpen, hogy helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, miszerint a közjegyző, aki elmulasztotta kötelezettségeit az eljárása kapcsán (nem ellenőrizte megfelelően az aláíró személyét, az igazolványban szereplőhöz hasonlító személy aláírása került az okiratra), felelősséggel tartozik hibájával azonos arányban, mivel jelen esetben hamis dokumentumok alapján végzett közjegyzői tevékenységet. Ha a közjegyző megszegi a kötelezettségeit a tevékenysége körében, és ezzel nem megfelelő közjegyzői okirat készül, a közjegyző szabályt szeg, amiért felel. Ezért ebben az esetben a kár 30%-ának megtérítésére kötelezték a közjegyzői irodát (mert Kínában a közjegyző egyéni felelőssége csak büntetőügyben merülhet fel), a maradék 70% tekintetében azt a döntést hozva, hogy azért a rosszhiszemű szerződő fél perelhető, aki az adott ügyben nem került perlésre.[28]
A döntés homlokegyenest ellentétes azzal a részletesen a további részekben kifejtendő magyar bírósági állásponttal, melyet a magam részéről a legkevésbé sem értek, hogy "a felperes kára - vagyonában beálló értékcsökkenés - bekövetkezett azzal, hogy a végrehajtó intézkedése alapján bankszámlájáról a ... forintot leemelték, mindezek mellett, a Ptk. 6:519. §-a alapján az általa okozott kárt a károkozó köteles megtéríteni és nincs olyan jogszabályi rendelkezés, ami a károkozóval szemben a kártérítési követelés érvényesítését a károkozás folytán gazdagodó harmadik személlyel szembeni igényérvényesítés feltételéhez kötné."[29] Az, hogy egy fizetési meghagyás folytán a kötelezettől eszközölt, vitatott végrehajtásnál az alapügylet tisztázása nélkül marasztalható a közjegyző, számomra meglepőnek és megalapozatlannak tűnik.
Érdekes lehet a felelősség összevetése a barristerekkel, akik az angol peres tárgyaló ügyvédek, és elég érdekes hivatást testesítenek meg még akkor is, ha a bíróságokra és jogi szolgáltatásokra vonatkozó, 1990-ben hatályba lépett jogszabály eltörölte a magasabb bíróságokra kiterjedő képviseleti monopóliumokat. "Történelmileg csak a barristerek képviselhettek ügyfeleket a bíróság előtt, és kétszáz évig teljes védettséget élveztek gon-
- 12/13 -
datlan károkozás esetén."[30] Ennek érdekes okait most nem ecsetelem, de egyebek mellett az is indokul szolgál, hogy a barrister köteles elvállalni az ügyeket,[31] és ezzel némi rokonságot mutat a magyar közjegyzővel, aki szintén csak bizonyos feltételek fennállása esetén utasíthat el kérelmet. (Továbbá díjat is csak adott értékig számíthat fel.) A barristerek kártérítés elleni immunitása és a védettség terjedelmének folyamatos csökkenése vagy gyakorlatilag eltűnése külön tanulmányt érdemelne, amelyben még az úgynevezett "cab rank" elv[32] is felmerülne, ami szintén arra utal, hogy nem válogathatnak az ügyek és ügyfelek között, de több egyéb indok is felmerül. A tárgyban olvasásra érdemesek egyebek mellett az alábbi ügyek.[33]
Konkrétan "a közjegyző a közreműködését e törvényben említetteken kívül más okból nem tagadhatja meg".[34] Ez a kötelezettség elég érdekes eredményekre vezethet. Vannak olyan okiratok, ahol halmozódik a függő jogi helyzet, pl. a kötelezettségvállaló még nem tulajdonos az ingatlanban, csak széljegyen szerepel; az aláíró ügyvezető még bejegyzés alatt áll a cégbíróságon stb. Ilyenkor azon gondolkozik az eljáró közjegyző, hogy a felek egymást kívánják megvezetni, vagy együtt a közjegyzőt, meg azt próbálja kitalálni, hogy vajon polgári vagy büntetőügyben lesz-e tanú. Hiába látja azonban a jövőt, ha nem ütközik nevesített rendelkezésbe az ügylet, azt el kell készítenie.
A magyarországi ügyvédek korlátozhatják a felelősségüket az Üttv. 28. § (6) bekezdése alapján. A "megbízott szerződésszegésért való felelőssége csak egyedileg megtárgyalt szerződési feltételben, és csak a kárnak a megbízott kötelező felelősségbiztosítása káreseményenkénti legmagasabb összegét meghaladó része tekintetében korlátozható." Az Üttv. "...jogszabály alapján egyértelművé tette, hogy az ügyvéd kártérítési felelőssége korlátozható...".[35]
Ha említettük az ügyvédi felelősséget, a bírói felelősségről is idézzünk egy megállapítást. ".egyes bírói döntések a jogellenesség és a felróhatóság feltételeit együttesen kezelik, a két feltételt összekapcsolják, és a kereseti kérelmeket arra tekintettel utasítják el, hogy a jogszabály eltérő értelmezése egymagában jogellenes és felróható magatartást nem valósít meg, erre nyilvánvaló és kirívó jogsértés esetén van lehetőség".[36]
Az idézett szerző ezt helyteleníti, én nem.
- 13/14 -
Itthon a közjegyzői kártérítési ügyek száma 20 év alatt meghaladja a 350-et, ennek közel fele az elmúlt 4-5 év "eredménye", különös tekintettel a devizaperekre[37], amelyek a következő rész tárgyai.
Kezdetben jelentős számban okiratszerkesztési és ingatlannyilvántartási bejegyzéssel kapcsolatos problémák, továbbá hagyatéki eljárással kapcsolatos viták, később a devizaperek uralták a közjegyzők ellen folytatott pereket, manapság szaporodnak a fizetési meghagyással, végrehajtással kapcsolatos ügyek, az okirati érvénytelenség vonatkozásában megjelentek a felolvasással kapcsolatos kifogások (három ismert ügy).
A Legfelsőbb Bíróság a múlt században két, BH-ban is közzétett eseti döntésében megerősítette, hogy "A közjegyző eljárásával összefüggő kártérítési felelősség elbírálása megyei bírósági hatáskörbe tartozik" BH1999.25, illetve BH2000.453, mely szerint "A közjegyző közhatalmi tevékenységet gyakorol, így e tevékenységgel okozott károk megtérítése iránti perek a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak".
1. Szegedi Törvényszék 1.P.21.717/2015. - a per tárgya közjegyző által történt két hagyatéki eljárás egyesítése, melyet a két örökös kifogásolt, külön tiltakozva az ellen, hogy az egyesítő végzés ellen a közjegyző nem biztosított részére fellebbezési jogot. Az eljárás során az egyik örökhagyó hagyatéka kapcsán per indult, és az örökösök a másik örökhagyó hagyatéki eljárását szerették volna lezárni, aminek egyrészt akadálya volt az egyesítés, másrészt a peres eljárás miatt felfüggesztés. Az örökösök a fentieken túlmenően hagyatéki leltár kiegészítését is igényelték, több elfogultsági kifogást is előterjesztettek. Az ügyben elfogultsági kifogások nyomán összesen három közjegyző járt el, és összesen négy bírósági határozat született,[38] melyek részletes ismertetése meghaladja jelen írás kereteit. Talán elegendő annyi, hogy az ítélet 52-es sorszámmal született. A lényeg: a Törvényszék a felperesek keresetét - álláspontom szerint helyesen elutasította.
A másodfok SZIT Pf.II.20.385/2015/7. szám alatt úgy foglalt állást, hogy a MOKK 33. számú iránymutatásban foglaltak betartásáról való döntés a közjegyző mérlegelési jogkörébe tartozik. A kártérítési felelősséget csak a nyilvánvalóan és kirívóan okszerűtlen, tudatosan téves mérlegelési tevékenység alapozhatja meg. A hagyatéki eljárások egyesítése ilyennek nem tekinthető.
2. Saját (helyettesem által lefolytatott hagyaték kapcsán indult) peres ügyem volt a Szolnoki Törvényszék előtti 10.P.20.282/2012. szám alatti ügy, amelyben a felperes mellettem perelte a Kecskeméti Polgármesteri Hivatal Hatósági Osztályát, a Kecskeméti Törvényszéket. A nem túl szakszerű kereset és felperesi képviselet alapvetően arra irányult,
- 14/15 -
hogy biztosítási intézkedés elrendelésének elmulasztása miatt kártérítést érvényesítsen. A felperes keresetét azzal indokolta, hogy a közjegyző a hagyatéki tárgyaláson a jogi képviselő nélkül eljáró felet nem tájékoztatta, hogy biztosítási intézkedést kérhet. Kifogásolta, hogy a közjegyző kihagyott az örökhagyó hagyatékából egy hagyatéki vagyontárgyat, ezzel megsértette a He. 89. §-át. A Kecskeméti Törvényszék a felperes keresetét elutasította. Felperes szerint a hagyatékhoz tartozott egy Magyar Államkincstárnál vezetett megtakarítás, amelyet viszont már a hagyatéki leltár felvétele előtt teljes egészében felvett a házastárs, aki annak hagyatékhoz tartozását is vitatta. A felperes biztosítási intézkedést kért a megtakarításokra, de a közjegyző előtt az sem volt egyáltalán megállapítható, hogy a hagyatékhoz tartozik-e az adott vagyon, ami már nem is volt a Magyar Államkincstárnál. Biztosítási intézkedést nem rendeltünk el, a hagyatékból kihagyásra került a megtakarítás. A bíróság egyetértett a közjegyző eljárásával azért is, mivel az értékpapírokat még a leltár felvételét megelőzően beváltották, és a biztosítási intézkedés iránti kérelem időpontjában az ingóság megléte és hagyatékhoz tartozása is vitás volt. Utólag a felperes póthagyatéki eljárást kezdeményezett a megtakarításra vonatkozóan. Ennek az eljáró közjegyzőhelyettes eleget tett, viszont a végzést a Kecskeméti Törvényszék megváltoztatta, és a póthagyatéki eljárást megszüntette. Kártérítési felelősséget a póthagyatéki eljárás lefolytatása sem alapozott meg, mivel a közjegyzőhelyettes eljárása és az esetleges kár bekövetkezte között ok-okozati összefüggés nincsen. Igénye érvényesítésére a felperes nem alkalmas formát választott, pert a hagyatékhoz való tartozás megállapítása iránt kellett volna indítania.
3. A Fővárosi Ítélőtábla a 9.Pf.21.118/2007/7. számú ítéletében kimondta, hogy a közjegyzőt kártérítési felelősség terheli a hagyatéki eljárásban jogszabálysértően elrendelt biztosítási intézkedéssel okozati összefüggésben felmerült károkért. Ebben a közjegyző a hagyatéki eljárás során végzésben rendelte el a felperesnek még az örökhagyóval megkötött adásvételi szerződés tárgyát képező lakásban lévő ingóságok leltározását és a lakás lezárását úgy, hogy a végzést a felperesnek nem kézbesítette. A felperes azonban a tudomásszerzést követően fellebbezéssel élt. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint az alperes nem csupán jogértelmezési kérdésben foglalt el eltérő álláspontot, így az alperes határozatát megváltoztatta, és megállapította, hogy a közjegyző intézkedése megalapozatlan és jogszabálysértő, magatartása pedig kárfelelősséget megalapozó jogellenes magatartás volt, amikor az ingatlant a hagyaték részének tekintette, holott azzal az örökhagyó még életében rendelkezett, valamint amikor mellőzte a felperes meghallgatását, részére a végzés kézbesítését és azzal szemben a jogorvoslat biztosítását. A másodfokú bíróság helybenhagyó határozatában kiemelte, hogy az alperes esetében nem jogszabály-értelmezési tévedés történt, hanem a jogszabályi rendelkezéssel konzekvensen szembehelyezkedett, minthogy egyetlen jogszabály sem jogosítja fel annak megítélésére, hogy a felperes birtoklása jóhiszemű-e vagy sem.[39]
- 15/16 -
A tudomásom szerint nyilvánosságra nem került követelések jogcímei: zár alá vétel, hagyatéki eljárás elhúzódása, hagyatéki eljárás során elkövetett hiba, hagyatéki eljárás során elkövetett szakmai hiba - elfogultság, hagyatéki iratok késedelmes továbbítása, hagyatéki eljárás során téves tájékoztatás.
Összegzésképpen megállapítható, hogy legjobban az időszerűségre, a megfelelő tájékoztatásra, melyet a jegyzőkönyvnek is célszerű tartalmaznia, illetve a biztosítási intézkedés elrendelésére vagy el nem rendelésére kell figyelnünk.
Itt nyílik mód rövid történeti visszatekintésre, hiszen az alkalmazott tanúk száma, megfelelőségük, szükségességük, együttes jelenlétük örökzöld vitaalap. "Megemlíti a kir. Kúria, hogy a tanúsítási záradék hiányosságával kapcsolatban a felperesnek azt az álláspontját, hogy a végrendelet fentebb idézet kijelentéséből hiányzik a tanúk által igazolása az együttességnek is, nem találta alaposnak, mert a négy tanú "előtt" kifejezés azt jelenti, hogy a végrendelkezés a tanúk előtt, tehát együttes jelenlétükben történt."[40]
Még korábban még bonyolultabb volt a végrendelkezés, mely alól csak ritka kivételek adódtak: "Négy esetben, t.i. ütközetre készülés', dögvész' esetében továbbá, ha ájtatos végre vagy saját gyermekek között történnék az intézkedés, megengedi a' magyar törvény, hogy a' végrendelet ne legyen ünnepélyes, hanem csak kiváltságos...".[41]
Ha már visszatekintünk, pár mondat a hajdani biztosítékokról: "A jegyzői működés, a kárfelelősség kielégítésének egyetlen módja ebben az időben a pénzbeli biztosíték nyújtása volt. A 19. századi közjegyzői szabályozások még nem ismerték, nem alkalmazták az ingatlanra bejegyzett jelzálog intézményét, a szakmai felelősségbiztosítások rendszerét pedig csak a 20. században dolgozták ki. A biztosíték mértéke annak függvénye volt, hogy a jegyzőt milyen székhelyre nevezték ki."[42] Nagyobb település, nagyobb biztosíték.
Ugyancsak a történeti részt gazdagíthatná dr. Duchonyi eperjesi szlovák közjegyző a közjegyzők felelősségéről még 1934-ben írt elmélkedése, melyről csak hivatkozást sikerült találnom Salamon X. Ferenc dr. tollából a Kir. Közjegyzők Közlönye 1939. évi 218. oldalán.
4. Igen érdekesek a Fővárosi Törvényszék P.22.237/2011/77. és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.393/2015/3/II. számú alatti döntései, melyek kapcsán már az is meghökkentő, hogy az alperes egyszerre hivatkozott elévülésre és idő előtti perlésre. A rendhagyónak tekinthető tényállás szerint még az állami közjegyzőség utolsó hónapjaiban, konkrétan 1991 júliusában az eljáró közjegyző egy elég érdekes öszvér végrendelet létrejöttében működött közre, ugyanis az örökhagyó aláírását hitelesítette a végrendeleten, ami idegen kézzel (géppel) írott, magánokiratnak minősülő, allográf végrendelet volt. Nem egyértelmű, hogy közvégrendeletet akart-e készíttetni az örökhagyó, az viszont igen, hogy záradékot kapott, ami két tanú hiányában alkalmatlan volt a feltehetően kívánt jogi cél
- 16/17 -
- érvényes végrendelet - elérésére. Ezen túlmenően a közjegyző ezen aláíráshitelesítést semmilyen nyilvántartásba nem vezette be, mely nyilvántartásokat az ítéletek néhol összekeverni látszanak, mert hol lajstromkönyvről, hol ügykönyvről, hol hitelesítések névjegyzékéről értekeznek. Ha névaláírás történt, akkor ez utóbbi nyilvántartásra történő hivatkozás tűnik megfelelőnek. A közjegyző a végrendelet készítése és a peres eljárás között eltelt közel 20 év nyomán meglehetősen életszerűen semmire nem emlékezett, viszont aligha volt eredményesen vitatható, hogy a záradékolt végrendelet nem volt érvényes. Azon alighanem vitát lehetne nyitni, hogy biztosan megtagadási ok-e a közjegyző részéről az, hogy záradékolt okirat nem alkalmas joghatás kiváltására. A bíróság véleménye szerint a közjegyző felelőssége megállapítható volt. Az elévülési kifogást azzal utasította el a bíróság, hogy "a kár bekövetkezésének az időpontja az örökhagyó halála, ezen időponthoz képest a felperesek öt éven belül érvényesítették az igényüket.". Az idő előttiségre történő hivatkozás alapjául az szolgált, hogy esetlegesen eredményesen érvényesített hagyatéki hitelezői igény nyomán a hagyatéki vagyon jelentősen csökkenne. Ezt az álláspontot sem osztották a bíróságok, sőt még a tekintetben is elutasító álláspontra helyezkedtek, hogy ha valóban közreműködőnek lennének tekinthetők a végrendeleti örökösök, az megint csak a közjegyző terhére esne, ha ezzel kapcsolatban nem kaptak felvilágosítást, ugyanis a bíróság szerint ". az alperes nem mentesülne a kárfelelősség alól akkor sem, amennyiben a felperesek a végrendelet közreműködőjének minősülnek, mert ez is a közjegyzőnek felróható magatartás."
5. Ebben a vitában további tanulságos döntés született első fokon a Fővárosi Törvényszék előtt 22.P.27.079/2009, másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla előtt 6.Pf.20.857/2012/6 szám alatt, melyet a Kúria Pfv.III.20.700/2013 szám alatt vizsgált felül. A tényállás szerint a közjegyző aláírást hitelesített ügyvéd által készített öröklési szerződésen, ingatlannyilvántartási bejegyzés céljából. Utóbb kiderült, az ügyvédi szerződésnek nincs olyan példánya, amelyet két tanú is aláírt volna, így az okirat nem rendelkezett a megkívánt alakiságokkal, az öröklés alapjául nem szolgálhatott. A szerződéses örökös emiatt felmerülő kárára perelte a közjegyzőt azzal, hogy nem hívta fel a figyelmét az öröklési szerződés nyilvánvaló alaki hibájára. Az elsőfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a keresetet elutasította azzal, hogy az "alperes a szerződés érvényességéért nem tartozott felelősséggel, mert azt nem ő készítette." A másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság a döntést megváltoztatva marasztalta az alperesi közjegyzőt azzal, hogy "az alperes nem bizonyította, hogy felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a tanúsítvánnyal ellátott okirat - jogszabály szerint - jogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre nem alkalmas. Ilyen figyelmeztetés megtörténte a záradék tartalmából nem következett." "A Ktv. 3. § (2) bekezdése nemcsak figyelmeztetést, hanem a figyelmeztetés megtörténtének az iratban való feltüntetését is a közjegyző kötelezettségévé teszi. A tájékoztatás bizonyítatlanságát ezért a Pp. 3. § (3) bekezdése értelmében az alperes terhére kell értékelni."
Alperesi képviselő felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy az "aláírás hitelesítésekor a közjegyző regisztratív tevékenységet végez, az okirat tartalmát nem vizsgálja",
- 17/18 -
továbbá arra, hogy az aláíráshitelesítés célja nem volt tisztázott, ennek hiányában tájékoztatási kötelezettség sem állt fenn, és további érveket is felsorolt.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet alaposnak minősítette, megállapította, hogy a Ktv. 130. § nem tartalmazza azt, hogy tanúsítvány kiállítása esetén az okirat alaki vagy tartalmi körülményeit érintő figyelemfelhívás terhelné a közjegyzőt, "a Kúria álláspontja szerint az alperesnek nem volt további tájékoztatási kötelezettsége", ha nem készült olyan szerződéspéldány, amely két tanú aláírását is tartalmazta, "ezt a szerződéses örökösök a saját veszélyükre mulasztották el. A felperest nem kellett figyelmeztetni olyan körülményre, amit olyan okirat tartalmazott, amit ő maga tárt az alperes elé", a "tájékoztatási kötelezettség nem húzható meg széles körben". "Ettől eltérő felfogás - egyetértve a felülvizsgálati kérelemben írtakkal - oda vezetne, hogy egy aláírás vagy kézjegy tanúsításakor az ahhoz kapcsolódó szerződés teljes (alaki és tartalmi) jogi revízióját kellene a közjegyzőnek elvégezni, ami összeegyeztethetetlen a tanúsítvány rendeltetésével."
Mindkét fenti döntés felvet kérdéseket arányosságról, méltányosságról, ugyanis ha a másodfokú döntés érvei helytállóak lennének, az 1500 forintos hitelesítést végző közjegyző felelne annak az esetleg több százezer forintért készített ügyvédi okiratnak a tartalmáért és alakiságaiért, melynek kialakításához a világon semmi köze nem volt. Az meg, hogy a másodfokú határozat teljeskörű kioktatási, tájékoztatási, figyelemfelhívási kötelezettséget ír elő, mi több, megköveteli ennek iratban való feltüntetését is, már kafkai, illetve orwelli magasságokat céloz meg. Ha egy egyszerű tanúsítvány kapcsán minden potenciálisan felmerülő problémára írásban fel kellene hívnom az ügyfél figyelmét, az egyes esetekben több órai és sok oldalnyi munkát jelenthetne egy aláíráshitelesítés kapcsán.
A közjegyző tájékoztatási kötelezettségét több ügy is érinti (pl. Pfv.E.20.203/2005/2), mely tájékoztatási kötelezettségről egyik kollégánk írást tett közzé.[43]
6. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.21.650/2008/4. szám alatti ítéletében két elutasítást követően[44] felülvizsgálati eljárásban azt állapította meg, hogy "helytállóan és jogszerűen hivatkoztak a felperesek arra, hogy az egyetlen, teljes bizonyosságot hozó eljárás az aláírás megkísérlése lett volna". A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a mulasztás e körben olyan jellegű és súlyú, amely, mint kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási tévedés a közjegyző kárfelelősségét megalapozza.
A fentiekből következően írni nem tudó végrendelkező esetén eszerint ha nyilvánvaló, hogy álláspontunk szerint az örökhagyó nem képes aláírni, akkor is erőltessük, hogy valami jelet tegyen az okiratra, vagy külön lapon akkor is próbálkozzunk íráspróbával, ha annak semmi értelme. A közjegyző számomra teljesen szabályszerűnek tűnő eljárása több, mint 4 és fél millió forint kártérítés és annak járulékai megfizetését eredményezte. A döntést részletesen ismerteti K. A. a Közjegyzők Közlönyében megjelent írása.[45] Az első és másodfokú eljárásban felperesek keresetét a bíróságok elutasították, az alábbi lényeges
- 18/19 -
indokok mellett. Az elsőfokú ítélet[46] indoklása szerint "alperes" a közjegyző "a lehetőségek határain belül meg tudott győződni arról, hogy a néhai aláírásra nem képes." "Mindezeket a körülményeket mérlegre téve a bíróság úgy ítélte meg, hogy alperes az adott helyzetben tőle elvárható gondosságot tanúsítva járt el, amikor a néhai akaratának kifejezésére a konkrét körülmények között egyedül alkalmas okiratot megszerkesztette." A másodfokú bíróság[47] megállapította: "Az alperes magatartásának jogellenessége tehát nem volt megállapítható, mint ahogyan felróhatósága is kizárt." Ezen két teljesen indokoltnak tűnő döntést vizsgálta felül számomra teljesen érthetetlen módon a Legfelsőbb Bíróság.
7. Az EBH 1999/97 (Legf. Bír. Pfv. II. 21.089/1997. sz.) tényállása szerint a közjegyző ellen a felperes - törvényes örökös - azért élt keresettel, mert a közjegyző egy eltartási szerződés megkötése során azt állapította meg, hogy az eltartott tudata tiszta, de látásromlása miatt nevének aláírására és olvasásra képtelen, így a szerződés írásba foglalása és felolvasása után azt két tanú jelenlétében az alperes írta alá. A felperes szerint azonban az eltartott látásromlása nem volt bizonyított, így a közjegyző aláírása az eltartott aláírását nem pótolhatta, és a közjegyző a kötelező alakiságot megsértette. Az elsőfokú bíróság a keresetet azzal utasította el, hogy a tartási szerződés közokiratba foglalás a szerződés érvényességéhez szükséges alakisághoz képest többletgaranciát tartalmaz. A másodfokú bíróság pedig arra mutatott rá, hogy a szerződés azért sem támadható, mert tanúvallomások és egy nyugdíjszelvény alapján az eltartott a szerződés megkötésekor a nevének olvasható aláírására nem volt képes. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálat nyomán azt állapította meg, hogy az eltartott nevének olvasható aláírására nem volt képes, így helyesen járt el dr. B.G. közjegyző. Megállapította továbbá, hogy "mivel a tartási szerződés esetében - annak szerencse jellege folytán - önmagában a feltűnő értékaránytalanság sem eredményez érvénytelenséget, a felperes által hivatkozott uzsora semmisségi okként való megállapítása szóba sem jöhet". A bíróság azt is megállapította, hogy a szerződés nyilvánvalóan nem ütközött jóerkölcsbe sem.
8. A Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.777/2009/7 számú ítéletének tényállása alapján a közjegyző közjegyzői okiratba foglalta az örökhagyó végrendeletét, melyben minden vagyonának örököséül a felperest jelölte meg. Az eljárásban az volt vitás, hogy az örökhagyó vak volt-e, mert ha az volt, akkor érvényes végintézkedést az okirat készítésének teljes ideje alatt jelenlévő két ügyleti tanú közreműködésével tehetett volna. A bíróság kimondta, elvárható, hogy a közjegyző előzetesen tudakozódjon minden olyan körülményről, amelyek alapján eldönthető, szükséges-e különleges feltételek teljesítése, tanúk alkalmazása. A megállapított tényállás szerint a közjegyző csak az örökhagyó végrendeleti akarata iránt érdeklődött, írási-olvasási képességét nem tisztázta. A bíróság megállapította a végrendelet érvénytelenségét, és kártérítésre kötelezte a közjegyzőt. Az elsőfokú bíróság 11.187.000 forint tőkét, kamatot, egymillió körüli perköltséget és 900.000 forint illetéket
- 19/20 -
határozott meg megfizetendőként. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, és az alperes közjegyzőt másodfokú perköltségek kifizetésére kötelezte.
Az, hogy ki a vak, természetesen néha szubjektív, de kellő óvatossággal kell eljárni, ha egyáltalán a lehetőség felmerül. Pályám elején még találkoztam olyan idős ügyféllel, aki vaksági járadékosként olvasta a Népszabadságot. A vaksági járadék inkább tekinthető szociális juttatásnak, mint objektív információnak a végrendelkező látása vonatkozásában. Az idézett ítéletnek ugyanakkor van további két kiemelésre érdemes megállapítása, nevezetesen: "a jogellenes magatartás és a felróhatóság nem azonosak, (...) A jogellenes magatartást, a kárt és az okozati összefüggést a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperesnek kell bizonyítani".
Továbbá: "ez nem jelenti azt, hogy kötelezően olvasó- vagy íráspróbával kell meggyőződnie a fél ezzel kapcsolatos képességeiről, hanem általában elegendő ezekre a felet megnyilatkoztatni.".[48]
9. A Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.032/2016/4/II. számú ítélete tartalmazza a legnagyobb összegű közjegyzői marasztalást a közjegyző helyettese által elkövetett mulasztás kapcsán. A megállapított tényállás szerint a közjegyző helyettese korlátozottan cselekvőképes személyt arról győzött meg, hogy ne közvégrendeletet tegyen, hanem általa készített magánvégrendeletet helyezzen letétbe. Alperesi előadás szerint "az örökhagyó a közjegyzői irodában határozottan azzal a céllal jelent meg, hogy egy írásbeli magánvégrendeletet helyezzen letétbe, és fel sem merült közvégrendelet készítésének indokoltsága". Alperest a bíróság mindkét fokon elmarasztalta, némileg eltérő összegben, széleskörű tanúbizonyítás felvételét követően megállapítva, hogy az érvénytelen végrendelet vonatkozásában "az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az alperes kártérítési felelősségét megalapozó, a régi Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti feltételek (jogellenes magatartás, kár bekövetkezése, azok okozati összefüggése) fennállását és azt is, hogy az alperes nem tudta magát a felelősség alól kimenteni". Az elsőfokú ítéletet a Tatabányai Törvényszék 28.P.21.575/2011/19. számon hozta meg. A Kúria Pfv. 21.533/2017/9. szám alatt meghozott határozatával a jogerős döntést helybenhagyta azzal, hogy "kiemelt jelentőségűnek tartotta a Kúria azt, hogy az elkészített jegyzőkönyv nem tartalmazta azt, hogy az örökhagyónak felajánlották volna a közvégrendelet készítését, és ennek helyében választotta volna bármilyen okból sajátkezűleg írt végrendelet készítését. A jegyzőkönyv azt sem tartalmazta, hogy kérdést intéztek volna az örökhagyóhoz a végrendelkezési képességét illetően és azt sem rögzítették, hogy erre konkrétan milyen választ adott."
10. Kissé hasonló a BH1997.230. számú ügy tényállása, mely vonatkozásában az eljárt bíróság azt állapította meg, hogy "a közjegyzői letétbe helyezett írásbeli magánvégrendelet nem válik a közjegyző által felvett jegyzőkönyv "szerves részévé", és nem "minősül át" közokirattá". Arról nincs adatom, hogy ezen ügy kapcsán kezdeményeztek-e kártérítési igényt, de itt is a közokirat és a letétbe helyezett magánokirat elhatárolása volt megha-
- 20/21 -
tározó, és a bíróság itt is megállapította, hogy a magánokiratként érvénytelen irat nem szerez közokirati jelleget a közjegyző által történő letétbe helyezéssel. Ráadásul ebben az esetben még az is megállapítást nyert, hogy "az okiraton lévő aláírás nem az örökhagyótól származik, ennek hiányában pedig a letétbe helyezésről készült közjegyzői okirat mint közokirat sem alkalmas a hagyaték megszerzésére". "Az öröklési szerződés hátoldalára utóbb vezetett nyilatkozatnak az örökhagyó által történő aláírása éppúgy nem alkalmas az öröklési szerződés aláírása hiányának pótlására, mint annak végrendeletként való közjegyzői letétbe helyezése." Rögzíti az indoklás azt a Ptk. rendelkezést is, hogy "a letétbe helyezés csak a más által írt végrendelet tanúkkal való aláírásának elmaradását pótolja, más alaki hibát azonban nem orvosol".
Mikó Ádám és Juhász László két további döntést feldolgozott végintézkedésekkel kapcsolatban olyan részletességgel és alapossággal, amely további elemzést nem igényel.
11. Az egyik döntés Mikó Ádámnál BH 2000.446 hivatkozással szerepel, míg ugyanezen ügy Juhász Lászlónál Pfv. E. 20.203/2005/2. hivatkozással nyert feldolgozást. A téma a már több ügyben körüljárt kérdés: hogy az öröklési szerződésen szereplő aláírtás közjegyző általi hitelesítése keletkeztet-e kárfelelősséget, ha egyidejűleg nem készül olyan szerződéspéldány, amely megfelel a Ptk. által előírt formának. Elsőfok szerint nem alapoz meg követelést a közjegyzővel szemben, a felsőbb bíróságok megállapították a közjegyző felelősségét, szerintem és egy másik hasonló tárgyban hozott döntés szerint indokolatlanul.[49]
12. A másik, mindkét szerző által még részletesebben feldolgozott ügy 2011-ben Mikó Ádámnál 1-H-PJ-2007-614. és FIT-H-PJ-2008-533. hivatkozással található meg, ugyanezt Juhász László Főváros Ítélőtábla a P.Pf.20.135/2008/4. ügyszámra hivatkozással dolgozta fel, itt a végrendelkező végrendelkezési képessége, aláírási képessége volt vitás, a bíróságok elutasították a felperesi keresetet.[50]
13. Érdekes a Pfv.IV.21.581/2015/9. számú ügy, amely az én memóriámban a svájci bicskás, másokéban közbeszerzéses jogesetként rögzült. A felperes által előadott tényállás alapvetően arról szól, hogy közbeszerzési ügyben megjelent a közjegyzőnél a felperes ügyvezetőjének meghatalmazása alapján eljáró személy, és közbeszerzési nyilatkozatot kért közokiratba foglalni. Az eljáró közjegyzőhelyettes aláírást hitelesített a nyilatkozaton, majd amikor hiánypótlási felhívás nyomán ismét megjelent a felperes meghatalmazottja állítólag előadva, hogy neki közokirat kellene, a helyettes ismét névaláírás valódiságát tanúsító záradékot állított ki. Ennek nyomán a felperes nem lett nyertes a közbeszerzési eljárásban (meglepő módon tudta igazolni, hogy ezen probléma hiányában az lett volna),
- 21/22 -
és az elmaradt hasznát kívánta perben érvényesíteni. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetét elutasította, és a felperest az alperes részére 559.560 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, és az államnak további hasonló összegű illetéket rendelt megfizetni. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy "nem merült fel olyan körülmény, amelyből az alperesnek az adott helyzetben elvárható magatartás tanúsítása mellett arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy közjegyzői okirat készítése szükséges."
A másodfokú bíróság kötelezte az alperest 15 napon belül több, mint 5 millió forint tőke és különböző járulékok megfizetésére. A másodfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes alkalmazottjai tisztában voltak azzal, hogy közokirat elkészítése lenne szükséges. Számomra nagyon érdekes azon megállapítás, hogy a "kártérítés összegének meghatározása során irreleváns az alperes azon hivatkozása, miszerint nem láthatta előre, hogy 400%-os hasznot érhet el a felperes a pályázat elnyerése alapján. A kártérítési felelősség szempontjából csupán azt kellett előre látnia az alperesnek, hogy saját eljárása sikertelensége esetén bekövetkezhet-e a felperesnél kár és az milyen fajta lehet."
A Kúria a benyújtott felülvizsgálati kérelmet részben találta alaposnak, azt állapítva meg, hogy "az alperes alkalmazottainak meg kellett volna győződniük arról, milyen tartalmú felhívást kapott a felperes, és miként tud annak eleget tenni". A másik oldalon viszont azt is megállapította a Kúria, hogy "a felperes ügyvezetőjének mint a gazdasági életben tevékenykedő üzletembernek, fel kellett volna tűnnie, hogy az ismételten névaláírás hitelesítéssel ellátott okirat nem felel meg a hiánypótlási felhívásnak". Ennek figyelembevételével a felperes felróhatóságát 40%-ban, az alperesét 60%-ban látta megállapíthatónak a Kúria.
14. Megállapítást nyert egy olyan közjegyzői okirat érvénytelensége, mely kapcsán az alperes szerződő fél azért lett pervesztes, mert a bíróság álláspontja szerint a közjegyző, nem alkalmazott két ügyleti tanút a "magyar nyelvet nem ismerő külföldi fél" jelzálogszerződése elkészítésekor. (Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.621/2007/5.) A közjegyző beavatkozóként kísérelt meg befolyást gyakorolni az ügy kimenetelére, eredménytelenül. Az Ítélőtábla álláspontja szerint "a II. r. alperesi beavatkozónak (a közjegyzőnek) nincs olyan, az ellenféllel szemben fennálló jogviszonya, amelyre a perben hozott ítélet jogereje kiterjedne." A beavatkozás lehetősége illetve indokoltsága más ügyek kapcsán is felmerült.
15. EBH 2009/1958 I. Legf. Bír. Pfv.V.20.524/2009. A közjegyzőnek fennáll a kárfelelőssége, ha az általa készített közokirat nem alkalmas a kívánt joghatás elérésére [1959. évi IV. törvény 349. és 339. §-ai].[51]
II. Kölcsönszerződés biztosítására jelzálogjogot létesítő megállapodás közokiratba fog-
- 22/23 -
lalása esetén nem elégséges, ha a közjegyző a feleknek csak a személyazonosító igazolványban szereplő adatait ellenőrzi. Miután az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény szerint a közokiratnak a személyi azonosítót is tartalmaznia kell, a közokirat teljes bizonyító erejéből következően a közjegyző a személyi azonosító valóságáról is köteles az ezt tartalmazó okirat alapján meggyőződni. Ha ez nem áll rendelkezésre, a közreműködést meg kell tagadnia [1991. évi XLI. törvény 122. és 130. §-ai, 1997. évi CXLI. törvény 15. és 32. §-ai, 1996. évi XX. törvény 8. §, 1952. évi III. törvény 195. §]
Az ügyben a bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a közjegyzőnek fennáll a kárfelelőssége, ha az általa készített közokirat nem alkalmas a kívánt joghatás elérésére. Kimondta, hogy kölcsönszerződés biztosítására jelzálogjogot létesítő megállapodás közokiratba foglalása esetén nem elégséges, ha a közjegyző a feleknek csak a személyazonosító igazolványban szereplő adatait ellenőrzi. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény szerint a közokiratnak a személyi azonosítót is tartalmaznia kell, a közokirat teljes bizonyító erejéből következően a közjegyző a személyi azonosító valóságáról is köteles az ezt tartalmazó okirat alapján meggyőződni. Ha nem áll rendelkezésre, a közreműködést meg kell tagadnia. A jogerős marasztalás alapján az alperes közjegyző mulasztása súlyosan felróható és jogszabálysértő volt, és ezáltal a Ptk 339. § (1) bek. szerinti kártérítési felelősséget megalapozó volt abban a tekintetben, hogy az ügyfél szóbeli közlése alapján tüntette fel a hamisnak bizonyult személyi azonosítót a közokiratban. Ez a magatartás okozati összefüggésben áll a felperest ért kárral, amelynek mértéke azonos az átadott kölcsön összegével.
(Meg friss tulajdoni lap másolat is ajánlatos, mert a legelső kárügyek egyike egy olyan közjegyzői műhibán alapult, mely során a közjegyző elfogadott ügyfél által hozott, manipulált szemlét, és a községi polgármesteri hivatal épületére írt magánszemélyek közötti szerződést, ha jól emlékszem. Akkor még persze nem volt Takarnet.) Ügyvédek elleni perekben is felmerül, hogy aznapi, okiratszerkesztő által lekért szemle elvárás.
16. Azt a Fővárosi Ítélőtábla az előtte 9.Pf.20.441/2011/6 számon lefolyt ügyben elsőfokon megállapította, hogy az kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedés, ha a közjegyző az eladó kérésére azt írta a szerződésben, hogy az ingatlan per-, teher- és igénymentes, holott azon széljegy volt.
A jogesetben foglalt indokolás alapján a közjegyző kártérítési felelőssége esetén a Ptk. 349. § (1) bekezdése alkalmazandó. Az elsőfokú bíróság (Fővárosi Bíróság P.23.688/2009) másodfok szerint iratellenes megállapítása, hogy "az alperes kirívóan súlyos jogértelmezési tévedése, miszerint a szerződésben az ingatlan per-, teher- és igénymentességét rögzítette". A másodfok szerint a közjegyzői okirat nem tartalmaz ilyen megállapítást. A másodfokú bíróság abban sem "osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy az alperes eljárhatott volna az ingatlan-nyilvántartásnál a széljegyek mögötti tartalom tisztázására. Ilyen kötelezettsége nem volt." Ugyanakkor "a közjegyzői okiratból nem tűnik ki, hogy ezek tárgyában a feleket tájékoztatta, nem hívta fel a felperesek figyelmét, hogy e bejegyzés iránti kérelmeket megalapozó okiratok tartalmát a szerződéskötés előtt indokolt lenne tisztázni. E magatartásával megsértette a reá irányadó általános szabályt, amit
- 23/24 -
a Ktv. 3. § (2) bekezdése tartalmaz. Ezért az elsőfokú bíróság az alperes jogellenes magatartását helyesen állapította meg." A bíróság álláspontja szerint valójában "az adott helyzetben elvárható magatartás az lett volna, hogy a szerződés készítésében való közreműködést megtagadja, vagy a szerződő feleket kellő tájékoztatással látja el a szerződéskötés előtt még tisztázandó kérdésekről." További, talán nem teljesen egyértelmű megállapítása a bíróságnak, hogy "a felperesek vagyonában az adásvételi szerződéssel okozati összefüggésben bekövetkezett értékcsökkenést jelent minden olyan teljesítés, ami időben a szerződéskötéssel egyidejűleg vagy azt követő időpontban történt az eladó részéről." Adott esetben ily módon a szerződéskötést megelőzően fizetett vételárrészt is a felelősség körébe vonta a bíróság.
Tanulságos rész: "a másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy az alperes eljárhatott volna az ingatlan-nyilvántartásnál a széljegyek mögötti tartalom tisztázására. Ilyen kötelezettsége nem volt. (...) A közjegyzői okiratból nem tűnik ki, hogy ezek tárgyában a feleket tájékoztatta, nem hívta fel a felperesek figyelmét, hogy e bejegyzés iránti kérelmeket megalapozó okiratok tartalmát a szerződéskötés előtt indokolt lenne tisztázni. (...) Az adott helyzetben elvárható magatartás az lett volna, hogy a szerződés készítésében való közreműködést megtagadja, vagy a szerződő feleket kellő tájékoztatással látja el a szerződéskötés előtt még tisztázandó kérdésekről". (Nem tudom, hogy a közreműködés valóban megtagadható lett volna-e, a tájékoztatási kötelezettség viszont feltétlenül fennállt.)
Az sem egyszerű a jelenlegi szabályozás mellett, hogy dokumentálom, hogy mire terjedt ki a kioktatás, ugyanis a tényállást nem tudom rögzíteni, mert a közjegyzői törvény nem ismer az ügyvédek tényvázlatához hasonló jogintézményt, amit a 2015. évben bevezetett formális kérelem sem tud pótolni, és minden kioktatás rögzítése meg jócskán megnöveli az okirat terjedelmét, így költségeit is érinti.
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.22.316/2011/7. szám alatti ítéletével részben hatályon kívül helyezte a másodfokú ítéletet, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperesi közjegyző marasztalását jelentős mértékben csökkentette felismerve és megállapítva, hogy "az alperes kizárólag azért a kárért tartozik felelősséggel, ami az ő tevékenysége után az általa készített okirat aláírását követően, a felperesek teljesítése miatt felmerült". Tehát az adásvételi szerződés aláírása előtt átadott összegekért az adásvételi szerződést szerkesztő közjegyző felelősségét nem látta megállapíthatónak. További figyelemre méltó megállapítás, hogy "Az együttes károkozók, ha a kár nem valamennyiük közös cselekvésének eredménye, külön-külön csak azért a kárért tehetők felelőssé, amely saját felróható magatartásukkal áll okozati összefüggésben." "Közös károkozás esetén a Ptk. 344. § (3) bekezdése szerint a bíróság a jogszabályi feltételek megléte esetén mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását és a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja." Csak a kuriózum kedvéért, az első fokon megállapított marasztalás 8.600.000 Ft, a másodfokon megállapított marasztalás ugyanezen összeg, a Kúria által megállapított marasztalás 1.500.000 Ft volt. Érdekes, hogy a Kúria is megerősíti a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla álláspontját abban a kérdésben, hogy "a jogerős ítélet helyes jogi álláspontja szerint a közjegyzőt (szemben az ügyvéddel) nem terheli olyan
- 24/25 -
kötelezettség, hogy a tulajdoni lapon feltüntetett széljegyek alapjául szolgáló okiratok tartalmának tisztázása érdekében eljárjon a földhivatalnál. Azonban a Ktv. 3. § (2) bekezdése alapján mindenképpen fel kellett volna hívnia a szerződő felek, különösen a felperesek figyelmét a tulajdoni lapon szereplő széljegyekből következő számtalan aggályos körülményre, azok lehetséges következményeire, és az azzal kapcsolatban követendő eljárásra. A tájékoztatás megtörténtét pedig rögzíteni kellett volna az általa készített közokiratban. Amennyiben ez ellen a szerződő felek tiltakoztak volna, jogosult lett volna megtagadni a közreműködést."
Ezen megállapítások alapvetően érintik az okiratszerkesztési gyakorlatunkat, mert azzal, hogy a közjegyző tényvázlatot nem írhat, nagyban kiszolgáltatott a tájékoztatási kötelezettsége megtörténtének igazolása tárgyában. Ha a bíróság is úgy látja, hogy jobb híján az okiratban eszközölhetjük a megfelelő tájékoztatást, az megerősíti az eddigi gyakorlatunkat. Hasonlóképpen jelentős az a megerősítő megállapítás, hogy amennyiben a szerződő felek a tájékoztatás rögzítése ellen tiltakoznak, az megindokolja a közreműködés megtagadását.
17. A fentebb ismertetett tényállás nyomán felperesek további, korábban idő előttinek minősített igényeket érvényesítettek, minek nyomán először a Fővárosi Törvényszék P.25.086/2014/18 számú határozatával, majd a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.015/2016/6 ítéletében döntött a keresetről, mely utóbbi megállapítja, hogy "Az alperes az ingatlan adásvételi szerződés közokiratba foglalása során az 1991. évi XLI. törvény (Ktv.) 3. § (2) bekezdésébe ütköző szabálytalanságot követett el. Nem hívta fel ugyanis a felperesek figyelmét a szerződéshez beszerzett tulajdoni lapon található aggályos tartalmú széljegyekre. A széljegyekből elvileg az volt megállapítható, hogy egyaránt benyújtásra került adásvételi szerződés, majd az attól történt elállás, és eredeti állapot visszaállítása iránti kérelem. Mindezek eredményeképpen az eladóként az adásvételi szerződésben szereplő személy tulajdonszerzése még széljegyen sem volt, és így még széljegyen sem biztosított lehetőséget arra, hogy belőle tulajdonos legyen. Ez a második per a fenti megállapításokon túlmenően főleg abban eszközölt fontos megállapítást, hogy kizárta az adásvételi szerződésben érintett közjegyző felelősségét azzal a kárral kapcsolatban, ami egy másik közjegyzőnél kötött hitelügylet nyomán merült fel. Ezzel a mulasztásával a felpereseknek kárt okozott, és a mulasztással okozati összefüggésben felmerült káraikat megtéríteni tartozik." "Az alperes azonban a hitelügylet megkötésében nem működött közre, és a Ptk. 4. § (4) bekezdése alapján nem tartozik felelősséggel azért a kárért sem, amely a felperesek saját felróható magatartásának, illetve a hitelező bank és a hitelszerződést közjegyzői okiratba foglaló közjegyző eljárásának az eredménye. A felperesek egy másik közjegyző közreműködésével közjegyzői okiratba foglalt hitelszerződést kötöttek, és az abból a szerződésből eredő fizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért a ténylegesen kifizetett vételár részleteket meghaladóan az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította." Az Ítélőtábla helybenhagyólag hivatkozott az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék (17.P. 25.086/2014/18) indokaira.
- 25/26 -
18. A FIT-H-PJ-2007-470 szám alatti ügyben jelzálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása során a zálogkötelezett képviselővel járt el. A meghatalmazás nem volt közokiratba foglalva, és erre a közjegyző nem volt tekintettel. Az eljáró bírósági jogerős ítélet megállapította a zálogügylet érvénytelenségét. Az ítélet első fokon, fellebbezés hiányában, jogerőre emelkedett.
A peres ügy részletes leírása megtalálható Mikó Ádám kollégánk írásában is (számos egyéb mellett) a Közjegyzők Közlönye 2011. 3. számában.[52]
19. A Fővárosi Ítélőtábla 9. Pf. 20.176/2010/4. számú jogesete szerint a közjegyző közjegyzői okiratba foglalt egy opciós szerződést. Az I.r. alperes a kölcsönt nem fizette vissza, így a felperes megkereste a közjegyzőt, hogy a vételi jog gyakorlásához szükséges okiratot elkészítse. A tulajdoni lapból az volt megállapítható, hogy az I.r. alperes az ingatlant értékesítette" pár nappal azt követően, hogy a szerződést a II.r. alperes előtt aláírták", így felperes elesett a vételi jog gyakorlásának lehetőségétől. A közjegyző a közjegyzői okiratot nem küldte meg a földhivatalnak. Felperes a vételi jog gyakorlása esetén az ingatlan reálisan 5.000.000 Ft értékű tulajdonjogát megszerezhette volna.
A bíróság kimondta, hogy a közjegyzőt, mint okiratszerkesztőt kártérítési felelősség terheli. Az okirat földhivatalhoz történő megküldésének elmulasztásával a közjegyző jogellenes és felróható magatartást valósított meg, mellyel okozati összefüggésben a felperest kár érte.
A bíróság jogerős határozatában rögzítette, hogy a vételi jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése nem kötelező. A bekövetkezett kárra vonatkozóan megállapította, hogy felperes érvényesíthető kára csak elmaradt vagyoni előny lehet. A perrel érintett ingatlanhányad soha nem képezte a tulajdonát.
Az alperesek az elsőfokú eljárás (Fővárosi Bíróság P.20.727/2007/47.) során nyilatkozatot nem tettek, ellenkérelmet nem terjesztettek elő. Fellebbezésében már megszólalt a marasztalt közjegyző, minek nyomán a marasztalás tőkeösszegét leszállították felperes valós kárára, de egyrészt tanulságos, hogy célszerű érdemi védekezést előterjeszteni a peres eljárásainkban, másrészt, hogy ingatlannyilvántartási eljáráshoz kapcsolódó okiratainkat haladéktalanul célszerű benyújtani a földhivatalhoz.
Néhány ügy közvetlenül rendezésre került a közjegyző és károsult ügyfele között. Az egyik ilyen esetben a közjegyző a határidőt sem mulasztotta el, csak a decemberben kelt szerződést januárban nyújtotta be illeték kiszabásra, melynek következménye a megváltozott illetékkulcsokra tekintettel magasabb illeték lett. A tanulság, hogy néha még a határidő betartása mellett is felmerülhet kár.
20. Egy további eset, amely már nem kapcsolódik a földhivatali eljáráshoz, a BDT2018.3852 számú jogeset ismét marasztalást tartalmaz, nevezetesen I. Ha a közjegyző jogi tévedése miatt az általa készített közokirat közvetlen végrehajtásra nem alkalmas, akkor a végrehajtási záradék kiállításával és a végrehajtással felmerült költséget a záradék törlése ese-
- 26/27 -
tén a közjegyző kártérítésként köteles a jogosultnak megfizetni. II. A jogosult a kármegelőzési kötelezettségét felróhatóan megszegi, ha a közokirat általa ismert alkalmatlansága ellenére kéri a végrehajtási záradék kibocsájtását.[53] A tényállás röviden azt tartalmazza, hogy a közjegyző szó szerint átvette az ügyvéd általi készfizető kezesi szerződés szövegét az egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatba, mely a szerződéssel egyezően nem tartalmazta, hogy a jogosultak milyen arányban követelhetik a tartozást, így a bíróság álláspontja szerint végrehajtás alapjául nem szolgálhatott. Két következtetés adódik, az egyik, hogy nem jelent teljes immunitást a közjegyzőnek, hogy azonos szöveggel foglal okiratba valamit, a másik, hogy a felelőssége a végrehajthatóságra korlátozódik.
Nemrégiben a Kúria hatályában fenntartotta a másodfokú bíróság jogerős ítéletét, a szóbeli indoklás alapján hozzávetőlegesen változatlannak tűnő indokokkal. Az ügyre annak a feltételezésnek az árnya is rávetül, hogy esetleg az eljáró ügyvéd által szerkesztett és közjegyző által szó szerint átvett szöveg nem véletlenül volt pontatlan, és eredményezte a végrehajthatóság hiányát. ■
JEGYZETEK
[1] Fuglinszky Ádám: Kártérírési jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015
[2] Legfelsőbb Bíróság Pfv.22.184/2003/9.
[3] Juhász László: A közjegyzők kártérítési felelősségének egyes kérdéseiről (Gazdaság és Jog, XX. évf., 5. szám, 2012. május, 5. o.)
[4] Fuglinszky Ádám: Kártérírési jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015, 573. o.
[5] Mr. Jean-Paul Decorps: The notary and economic development, In: International Notarial Review, International Union of Latin Notaries, ONPI, permanent Notarial Office of International Exchange, Alsina 2280 (1090), Buenos Aires, Argentina, 2003, 44. o.
[6] David Thun: 4 Lawsuits, 4 Lessons in Notary Liability, Best Practices, 2017, https://www.nationalnotary.org/notary-bulletin/blog/2017/01/four-case-studies-notary-liability
[7] 103F.3d 1128(1197), Third Circuit, 1997.
[8] Peter L. Murray-Rolf Stürner: The Civil Law Notary - Neutral Lawyer for the Situation, A Comparative Study on Preventative Justice in Modern Societies, Verlag C.H. Beck, München, 2010, 117. o.
[9] www.rabrunson.com/wp-content/uploads/.../Notary-Presentation.pptx
[10] S. Sivaswamy-S. Ramaswamy: A handbook on commissioner for oaths and notaries public, International Law Book Services, Petaling Jaya, Malaysia, 2008., 19.o.
[12] Dimensions of Legal Certainty in the EU, A Legal-Economic Study on European Civil Law Notaries, Economica, Vienna, and FIDES, Paris, 2015, 26. o.
[13] Winiger, Benedict/Karner, Ernst/Oliphant, Ken: Digest of European Tort Law, Volume 3: Essential Cases on Misconduct, 2018, Corte di Cassazione (Court of Cassation) 20 February 1987, no 1840, Vita Notarile 1987, 388 and Rivista Notarile 1987, 814, 776. o.
[14] Winiger, Benedict / Karner, Ernst / Oliphant, Ken: Digest of European Tort Law, Volume 3: Essential Cases on Misconduct, 2018, Baginska, Ewa / Adrych-Brzezinska, Iza: Sad Najwyzszy (Supreme Court) 12 June 2002, III. CKN 694/00, LEX computer database no LEX 57211, 811. o.
[15] Winiger, Benedict / Karner, Ernst / Oliphant, Ken: Digest of European Tort Law, Volume 3: Essential Cases on Misconduct, 2018, Bundesgerichtshof (Federal Supreme Court) 21. March 1955, III ZR 115/53, NJW1955, 788 = BGHZ 17, 69, 204-205. o.
[16] Haug/Zimmermann Die Amtshaftung des Notars 3. Auflage C. H. Beck 2011, R.n. 136, 54. o.
[17] Bürgerliches Gesetzbuch (BGB) § 839 (3)
[18] Haug/Zimmermann Die Amtshaftung des Notars 3. Auflage C. H. Beck 2011, R.n. 241, 92-93. o.
[19] Haug/Zimmermann Die Amtshaftung des Notars 4. Auflage C. H. Beck 2018, 20. o.
[20] Haug/Zimmermann Die Amtshaftung des Notars 4. Auflage C. H. Beck 2018, 37. o.
[21] Haug/Zimmermann Die Amtshaftung des Notars 4. Auflage C. H. Beck 2018, 102. o.
[22] Haug/Zimmermann Die Amtshaftung des Notars 4. Auflage C. H. Beck 2018, 143. o.
[23] Haug/Zimmermann Die Amtshaftung des Notars 4. Auflage C. H. Beck 2018, 241. o.
[24] Dr. Sajben Tamás által 3 éve begyűjtött cseh közjegyzőktől származó nyilatkozat
[25] Zákon o odpovednosti za ąkodu zpusobenou pri výkonu verejné moci rozhodnutím nebo nesprávnym úredním postupem a o zmene zákona České národní rady č. 358/1992 Sb., o notárích a jejich činnosti (notársky rád) -A Törvénytár 82/1998. számú törvénye a felelősségről a közhatalom gyakorlása során döntéssel vagy helytelen hivatali eljárással okozott kárért és a Cseh Nemzeti Tanács 358/1992. számú a jegyzőkről és tevékenységükről szóló törvény (jegyzői törvénykönyv) módosításáról, https://www.zakonyprolidi.cz/cs/1998-82
[26] MA Hongjun: Chinese Reports, Notaries' Legal Responsibility, In: International Notarial Review, International Union of Latin Notaries, ONPI, permanent Notarial Office of International Exchange, Alsina 2280 (1090), Buenos Aires, Argentina, 2003, 143. o.
[27] "Article 5: "If a notary institution has fulfilled its duty of examination and verification according to law, it shall not be liable for compensation; if it has not fulfilled its duty of examination and verification according to law, it shall bear the supplementary liability corresponding to its fault; if it knows that the material of notarization is false or is in collusion with the parties maliciously, it shall bear joint and several liability for compensation." Yue Peng, kínai ügyvéd összegzése, ill. tájékoztatása
[28] Tang Jue kínai ügyvéd segítsége nyomán rögzített összegzés
[29] Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.110/2017/5/II
[30] Christoph Wieland, Information Liability of the Legal Profession: A Comparison of Austrian and Anglo-Australian Law (Deakin Law Review, Volumen 5 No. 1, 2000, 199. o.)
[31] Christoph Wieland, Information Liability of the Legal Profession: A Comparison of Austrian and Anglo-Australian Law (Deakin Law Review, Volumen 5 No. 1, 2000, 203. o.)
[32] Sohn Flood-Morten Hviid: The Cab Rank Rule: Its Meaning and Purpose in the New Legal Services Market, Report for the Legal Services Board, 2013
[33] HEYDON v NRMA LTD ORS; BATEMAN ORS v NRMA LTD ORS; MORGAN ORS v NRMA LTD ORS [2000] NSWCA 374 revised - 1/02/2001 Rondel v. Worsley (1969) 1 A.C. 191.
[34] 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről, 5. § (1) bekezdés
[35] Boros György: Az ügyvédi kártérítési felelősség és korlátozása az Üttv. hatálya alatt (Magyar Jog 66. évf., 2019. 1. szám, 33. o.)
[36] Pákozdi Zita: A bírói jogkörben okozott károk megtérítése és a tisztességes eljárás (Miskolci Jogi Szemle 6. évf., 2011. 2. szám, 98. o.)
[37] A Polip Insurance Biztosítási Alkusz Kft. tájékoztatása alapján
[38] Egyebek mellett: Szolnoki Törvényszék 6.P.20.822/2014/41., Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.385/2015/7.
[39] Bővebben: Juhász László: A közjegyzők kártérítési felelősségének egyes kérdéseiről (Gazdaság és Jog, XX. évf. 5. szám 2012. május)
[40] Kir. Közjegyzők Közlönye XXXVIII. évf. 6. szám, 1939. június, 237. o.
[41] Szűcs István: Magyar polgári törvénytudományi kalauz, Debreczen 1846, 95. o.
[42] Rokolya Gábor: A közjegyzői intézmény fejlődése a polgári korban, Gondolat Kiadó, Budapest, 2013, 19. o.
[43] Asbóth-Hermány Lőrinc: A közjegyző tájékoztatási és kitanítási kötelezettsége, Közjegyzők Közlönye, 2013. évi különszám, 2013.
[44] Fővárosi Bíróság 24.P.25290/2007/2., Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.135/2008/4.
[45] K. A.: A közjegyző kárfelelőssége (Közjegyzők Közlönye, 13. évf., LVI. évf. 4. szám 2009. augusztus, 25-29. o.)
[46] Fővárosi Bíróság 24.P.25290/2007/2.
[47] Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.135/2008/4
[48] Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Pest Megyei Bíróság 10.P.21.687/2007/15
[49] Dr. Mikó Ádám: Közjegyzői okiratok a bírósági ítélkezés tükrében (Közjegyzők Közlönye, 15. évf., LVIII. évf., 2011., 3. szám, 23-26. o.) és Juhász László: A közjegyzők kártérítési felelősségének egyes kérdéseiről (Gazdaság és Jog, XX. évf. 5. szám 2012. május, 9-10. o.)
[50] Dr. Mikó Ádám: Közjegyzői okiratok a bírósági ítélkezés tükrében (Közjegyzők Közlönye, 15. évf., LVIII. évf., 2011., 3. szám, 31-37. o.) és Juhász László: A közjegyzők kártérítési felelősségének egyes kérdéseiről (Gazdaság és Jog, XX. évf. 5. szám 2012. május, 7-8. o.)
[51] Juhász László Gazdaság és Jog folyóiratban megjelent cikkében hivatkozik erre az ügyre.
[52] Dr. Mikó Ádám: Közjegyzői okiratok a bírósági ítélkezés tükrében (Közjegyzők Közlönye, 15. évf., LVIII. évf., 2011., 3. szám, 37-43. o.)
[53] Döntvénytár Online, megjelent: Bírósági Döntések Tára 2018/5/60.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, Kecskemét.
Visszaugrás
