Figyelemmel a jelen gazdasági-társadalmi helyzetre és arra, hogy egyre többször kérdésként merül fel, hogy mi a közjegyző tájékoztatási és kioktatási kötelezettségének a határa, időszerűnek érzem, hogy e témában értekezzek.
Hangsúlyozandó, hogy a közjegyző okiratszerkesztési eljárásban végzett "tájékoztatási kötelezettsége" nem összekeverendő az egyes nemperes eljárásokban végzett "kioktatási (kitanítási) kötelezettséggel".
Amíg a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: He.r.) hatályban volt nem beszélhettünk egységes kioktatási kötelezettségről, mert a He.r. nem csak az eljárási jogok tekintetében tartalmazott kioktatási kötelezettséget, de a közjegyző számára azt is előírta, hogy köteles a feleknek a felmerülő jogi kérdésekben útbaigazítást adni és gondoskodni arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg [He.r. 52. § (3) bek.].
Ez a kötelezettség messze túlmutatott az akkor hatályban lévő Pp.-ben szabályozott kitanítási kötelezettségnél, és a hatályos hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. tv. már nem is tartalmaz ilyen szabályt, hanem a többi közjegyzői hatáskörbe utalt nemperes eljáráshoz hasonlóan mögöttes jogszabályként a Pp.-t rendeli alkalmazni.
A jelen jogszabályi környezetben [Pp. 7. § (2) bek.] általános és teljeskörű (azaz, bármely eljárásban, bármelyien minőségben fellépő félnek illetve érdekeltnek adandó anyagi és eljárásjogi) kioktatási kötelezettség sem a közjegyzőt sem Magyarország bíróságát nem terheli.
Bár a "Pp. eredeti, 1952. évi szövegének a rendelkezése általánossá tette a bíróság tájékoztatási (kitanítási) kötelezettségét, amely az anyagi jog és az eljárásjog körébe tartozó kérdésekre egyaránt kiterjedt, azonban a kilencvenes évekre nyilvánvalóvá vált, hogy ez a széles körű tájékoztatási (kitanítási) kötelezettség túlzott officialitást visz az eljárásba, és esetenként a felek egyenjogúságát is sértheti. Ezért Pp. módosításáról rendelkező 1995. évi LX. törvény (a továbbiakban: VI. Ppn.)
- 12/13 -
megszüntette a bíróság általános kitanítási kötelezettségét, s azt csak a perbeli (eljárási) jogok és kötelezettségek vonatkozásában tartotta fenn"[1].
Erre figyelemmel nem taníthatja ki a közjegyző az adóst a végrehajtási eljárásban sem az anyagi jog szerint érvényesíthető igényekre, az anyagi jogi jogérvényesítési lehetőségekre a, de a kioktatási kötelezettsége nem terjedhet ki a "jogérvényesítési lehetőségeknek" a bírósági végrehajtási eljárást meghaladó eljárási szabályaira sem.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 111. §-ának (2) bekezdése szerint a közjegyző által a Kjtv.-ben előírt alakszerűségek megtartásával elkészített közjegyzői okirat, ennek hiteles kiadmánya és hiteles másolata: közokirat. A közjegyzői okiratok szerkesztésére és tartalmára vonatkozó rendelkezések a Kjtv. 120 § - 132. §-aiban találhatóak.
A fentiek alapján közokirat: az eredeti közjegyzői okirat, az eredeti közjegyzői okiratról a közjegyző által kiadott hiteles kiadmány és az eredeti közjegyzői okiratról a közjegyző által kiadott hiteles másolat.
A közokirathoz a jogszabály a valódiság vélelmét fűzi, azaz a megszabott alakban kiállított közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját.
A közokirat jellege, illetőleg bizonyító ereje a megszabott alaktól csak annyiban függ, amennyiben lényeges alaki kellékekről van szó. A nem lényeges alaki kellékek meg nem tartása az okirat közokirati jellegén nem változtat. (Pl. ha a közjegyzői okiratban rövidítés van, vagy valamilyen határnapot csak számmal jelöltek meg, de betűvel nem írták ki.).
A Kjtv. előírásainak megfelelően a közjegyző kötelessége, hogy
• meggyőződjék a fél ügyleti képességéről és jogosultságáról, azaz arról, hogy a fél a közjegyzői okirat készítése alkalmával rendelkezik-e beszámítási (felismerési és akarati) képességgel;
• tájékoztassa a felet a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről;
• világosan és egyértelműen írásba foglalja a fél nyilatkozatait;
• felolvassa a közjegyzői "ügyleti" okiratot a fél előtt[2];
• meggyőződjék arról, hogy a közjegyzői okiratban foglaltak megfelelnek a fél akaratának, azaz arról, hogy a fél nem áll-e tévedés, megtévesztés, kényszer vagy fenyegetés hatása alatt;
- 13/14 -
■ előzetesen tájékoztassa a személyazonosság ellenőrzésével érintett felet az ellenőrzés céljáról, módjáról és tartalmáról, a közjegyzői közreműködés megtagadásának kötelezettségéről és a Kjtv. 122. § (8) bekezdésében megjelölt bejelentési kötelezettségéről, valamint az ellenőrzés során megismert adatok kezeléséről. A Kjtv. szintén kimondja, hogy a közjegyző köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen, ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen. Ha a közjegyző az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közreműködés megtagadására nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködését megtagadja. [Kjtv. 3. § (1) és (2) bek.]. Továbbá azt is, hogy a közjegyzői okirat elkészítésénél aggályos körülménynek kell tekinteni különösen, ha a fél a közjegyzői okiratba olyan rendelkezés felvételét kéri, amely jogvita keletkezéséhez vezethet [Kjtv. 121. §].
Mindezek alapján az alábbiak állapíthatóak meg.
A közjegyző tájékoztatási kötelezettsége ki kell, hogy terjedjen arra, hogy a közjegyzői okirat alapján a felet milyen jogok illetik és kötelezettségek terhelik, illetve a közjegyzői okirat milyen jogi következménnyel jár, adott esetben például bírósági peres eljárás nélkül, közvetlenül végrehajtható.
A közjegyző tájékoztatási kötelezettsége jogi természetű, amely kizárólag az okirat jogszerűségének vizsgálatára vonatkozik. A jogszabályba ütközést, illetve annak megkerülésére irányuló szándékot, és az egyéb semmiségi okok fennállását, valamint azt, hogy valamely rendelkezés jogvita keletkezéséhez vezethet, annyiban vizsgálhatja, amennyiben azok az okiratból, vagy az okirat felolvasása során a körülményekből egyértelműen kitűnnek.
Ez semmiképp sem jelenthet olyan kötelezettséget, amely indokolatlanul korlátozná, esetleg ellehetetlenítené a kereskedelmi forgalmat és a közjegyzői hivatásgyakorlást[3], illetve olyan bizonyítás lefolytatását tenné szükségessé, amelynek csak a bíróság képes eleget tenni.
Utalok a Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (VI. 28.) PK véleményére, amely még a bíróságok esetében is kimondta, hogy "a bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie, ilyen ok pl., ha a felek a jogszabály által a szerződésre meghatározott alakiságot megsértették [Ptk. 217. § (1) bekezdés]. Arra a bíróságnak nincs módja, hogy a semmisség megállapíthatósága érdekében hivatalból bizonyítást folytasson le."
A fentieken túl, a közjegyző tájékoztatási kötelezettsége, valamint vizsgálódása semmiképp sem irányulhat a pénzügyi, gazdasági kockázatok elemzésére.
A közjegyzői okirat tartalmazza, hogy az okiratban foglaltak megfelelnek a fél akaratának, az abban foglaltakat a fél elfogadja, magára nézve kötelezőnek tekinti.
- 14/15 -
E tényeket a fél az okiraton aláírásával tanúsítja, amelyet a felperes általában nem vitat.
Megjegyzendő továbbá, hogy az érvénytelenségi oknak, akár semmisségi, akár megtámadási okról legyen szó, a szerződés megkötésekor kell fennállnia.
Erre tekintettel az, hogy a kötelezettségvállaló nyilatkozat megtételét követően beállott körülmény folytán a szerződés a panaszos érdekeivel ellenkező, a kötelezettségvállaló nyilatkozat megtételének körülményeit, és így annak érvényességét nem érinti, és szintén nem jelent a szerződés megkötésekor akarathibát. A lényeges körülményváltozásra hivatkozással a szerződés módosítását szintén a bíróságtól lehet kérni.
A fél arra történő hivatkozása, hogy a közjegyzőt felelősség terheli, mert közreműködött abban, hogy a hitelező valótlan adatokat közölt a felmondásban, álláspontom szerint szintén nem lehet alapos.
A felmondás és annak közlése mint a végrehajthatósághoz szükséges feltétel bekövetkeztének közokirati bizonyítéka esetén, a közjegyző a jogi jelentőségű tényeket (felmondást és annak közlését) tanúsítja közhitelesen, és felelőssége nem terjed ki arra, ha a hitelező a felmondáskor valótlan nyilatkozatot tesz, a közjegyzőnek ugyanis az ő előtte történt jogi jelentőségű tényeket kell rögzítenie.
Végül megjegyzem, ha az adósnak eredetileg sem állt szándékában a hitel visszafizetése, hanem csak azért működött közre abban, hogy valótlan tényt és nyilatkozatot foglaljon a közjegyző közokiratba, hogy a hitelező pénzt adjon neki, úgy az ilyen személy akár a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt közokirat-hamisítás törvényi tényállását is kimeríthetné.■
JEGYZETEK
[1] Németh János in: A polgári perrendtartás magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 2010.
[2] Kivéve, ha a felek jogi képviselővel eljáró jogi személyek vagy a lakáscélú állami támogatásokról szóló külön jogszabály szerinti állami kamattámogatással érintett hitelszerződést (jelzáloghitel szerződést) kötő felek a közjegyző előtt együttesen kijelentik, hogy az okirat tervezetét megismerték és ezért kérik az okirat felolvasásának mellőzését. [Kjtv. 120. § (2) bek.]
[3] Megjegyzem, az ügyvéd sem működhet közre, ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így különösen, ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul [Ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 3. § (3) bek].
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, Budapest.
Visszaugrás
