"A gyermekjogok oszthatatlanok. Minden gyermekjog minden gyermeké, és minden gyermeket megillet valamennyi gyermekjog."[1] A gyermekjogok minden gyermeket megilletnek, meg kell, hogy illessenek, függetlenül attól, hogy melyik országba született és milyen a családi háttere. Ezzel összefüggésben, az összes gyermek részére valamennyi gyermekjog érvényesülését biztosítani kell.
"Általánosan elismert az a felfogás, miszerint a gyermeknek ismernie és értenie kell saját élettörténetét, hiszen a származás megismerése kulcsfontosságú az identitás, valamint az önértékelés fejlődésének szempontjából is."[2] Minden gyermek számára ahhoz, hogy saját magával, és értékeivel is tisztában lehessen, elsődleges annak a megismerése, hogy kik a szülei, milyen családból származik.
A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezménynek (kihirdette: az 1991. évi LXIV. törvény, a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) 7. cikke szerint a gyermeknek joga van ahhoz, hogy születésekor anyakönyvezzék, nevet kapjon, és állampolgárságot szerezzen, valamint joga van, hogy ismerje a szüleit és azok neveljék őt.[3] A gyermekeknek az előbbiekben felsorolt jogait segít biztosítani az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárás, amely a peres eljárás elkerülésével egyszerűbbé, gyorsabbá és költséghatékonyabbá teszi a gyermek családi jogállásának rendezését és nevének megváltoztatását, hiszen meghatározott törvényi feltételek fennállása esetén nincs szükség az apaság vélelmének megdöntése iránti perindításra.
"A származás megismeréséhez való jog egyre szélesebb körben képviselt nézet szerint az ember személyiségi jogának, az emberi méltósághoz való jognak része, alkotó eleme nélkül mégis, hogy bárki is ennek a jognak a korlátlanságát állapítaná. A korlátokat, a határokat alapvetően a más ember személyiségének személyiségi jogainak tisztelete, adott esetben a házasság, a családi élet békéjének figyelembevétele, a kiskorú gyermek érdeke, vagy más jelentős védelmet érdemlő érdek, esetleg a joggal való élés joggal való visszaélésnek minősülő gyakorlásának kiküszöbölése kell, hogy megszabják, hogy meghatározzák."[4]
A gyermeknek alapvető joga, hogy a
- 118/119 -
származásával tisztában legyen, hiszen ez meghatározza a személyiségét. Ezt a jogot korlátozni nem lehet, csak más gyermekek, más emberek jogai és más családok érdekei szabhatnak neki korlátot.
Jelen tanulmány célja, hogy a gyermek jogainak érvényesülése tükrében, gyakorlati oldalról mutassa be az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárást. Ennek érdekében áttekintésre kerül a hatályos anyagi és eljárásjogi szabályozás, mi az eljárás célja, mi volt a mögöttes jogalkotói szándék. Bemutatásra kerül az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárás gyakorlata, ezen belül az eljárás kezdeményezése, megindítása, az idézés, a bíróság előtti meghallgatás, továbbá az eljárás lezárása és jogkövetkezményei, valamint a bíróság további teendői.
"A gyermek családi jogállása a gyermeknek az anyai és apai családhoz való tartozását jelenti, az anyai és apai családból való származását. A családi jogállás rendezésének az a célja, hogy megállapítsák, kitől származik a gyermek anyai, illetve apai oldalon, egyúttal betöltésre kerüljön az apa és az anya státusza. A családi jogállás rendezése egyúttal létrehozza mind az apa, mind az anya oldalán a szülő-gyermek jogviszonyt, s keretet ad a szülő és gyermeke közötti kapcsolatnak. A jogállás rendezése mind a gyermek, mind a szülők érdekeit szolgálja."[5] A családi jogállás rendezése tehát több jogviszonyt is létrehoz, úgymint szülő és gyermek közötti viszonyt, a gyermek és az anya, illetve apa rokonai közötti viszonyt. A családi jogállás rendezésének következményeként új kapcsolatok, új családok is létrejöhetnek.
A téma napjainkban is nagyon aktuális, mert a szerzők által bázisévnek választott 2016-os évet (51.805 db) követően a házasságkötések száma 2017. (50.572 db) és 2018. évben (50.828 db) enyhe mértékben csökkent, majd 2021-ig emelkedést mutatott, azonban ez a tendencia a 2022. évben megfordult. Mondhatjuk, hogy a 2021-es év volt a "csúcsév". A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 2018-as évben 50.828 db házasságot kötöttek, amely folyamatos emelkedő tendenciát mutatott a 2021-es mondhatjuk úgy, "csúcs" évig, amikor is 72.030 házasságkötést regisztráltak. A 2022. évben már csak 63.967 db, majd 2023. évben már csak 50.150 db házasságot kötöttek.[6]
A házasságkötések számának tükrében tekintjük át a gyermekek élve születése számának alakulását a 2016-os és a 2023. év között. A bázisévnek választott 2016-os évben 93.063 gyermek született, a 2017. évben ez a szám csökkenni kezdett, szám szerint 91.577 gyermek született. 2018. és 2019. évben a csökkenő tendencia tovább folytatódott, a két évben szinte ugyanannyi gyermek született. A 2018-as évben 89.807, majd a 2019-es évben 89.193 gyermek jött a világra. A 2020-as évben elindult egy emelkedő tendencia, ebben az évben 92.338 gyermek született. A 2021-es évben ez az emelkedés tovább folytatódott, ebben az évben 93.039 gyermek jött a világra. Ez az emelkedő tendencia aztán a 2022. évben megfordult és
- 119/120 -
az élve születések száma csökkenni kezdett. A 2022-es évben 88.491 gyermek született, amely a 2023-as évben mindösszesen 85.200 gyermek születését jelentette.[7] Párhuzamba állítható az élve születések számának növekedése a házasságkötések számának növekedésével, itt is azt mondhatjuk, hogy a 2021-es év volt a "csúcsév".
A házasságkötések és a gyermekvállalások számának növekedését minden bizonnyal elősegítette az új család- és lakástámogatási program 2015. július 01. napjával induló bevezetése. E programnak az elemei a családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK), a családi otthonteremtési kedvezmény preferált kistelepülésen történő lakás vásárlására és korszerűsítésére (falusi CSOK), az adó-visszatérítési támogatás (ÁFA), a kamattámogatott hitelek és a babaváró kölcsön.
A házasságkötések számának csökkenésével összefügg, hogy a születendő gyermekek egyre nagyobb része házasságon kívül, vagyis élettársi kapcsolatokból születik. Az élettársi és egyéb párkapcsolatokból született gyermekek származásának rendezése elengedhetetlen, erre Szeibert Orsolya is utal a "Családi jog" című könyvében: "Annak ellenére, hogy napjainkra további alapvető változások következtek be, így a DNS-vizsgálatokkal a családi kapcsolatok biológiai megalapozottsága egyszerűen és főként bizonyosan megállapíthatóvá váltak, a párkapcsolatok jelentős része nem házasságon alapszik." A gyermekek jelentős része nem házasságból, hanem egyéb, olyan kapcsolatokból jön a világra, amelyek nem állják ki az idő próbáját és sokszor már nem állnak fenn, mire a gyermek megszületik. A 13/2020. (VI. 22.) AB határozat indokolása is megerősítette, hogy az apaság vélelme nem feltétlenül a biológiai származást tükrözi.[8]
Fromm Tünde, "Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban" című értekezésében foglaltak is ezt támasztják alá. Általa itt megfogalmazásra kerül, hogy a nemperes eljárásban annak a bírói gyakorlatban kimunkált elvnek feltétlenül érvényesülnie kell, miszerint, ha a családi jogállás rendezése a kiskorú gyermek elsődleges érdeke, akkor a bíróságnak erre kell helyeznie a hangsúlyt, szemben a származás ki-derítésével.[9]
A jogalkotó egyes ügyfajtákat azért terel nemperes útra, mert így a gyakran nehézkes és túlszabályozott peres eljárás helyett, egy egyszerűbb és rugalmasabb formátumban az eljárás gyorsabban befejeződhet, ezáltal a felek és a bíróság is időt és pénzt takaríthat meg.[10] Az eljárás anyagi jogi szabályait több jogszabályban találhatjuk meg, amelyeket az alábbiakban részletesen sorra veszünk.
Elsőként említendő a bevezetőben már hivatkozott Gyermekjogi Egyezmény 7. cikke, amely szerint a gyermeket a születésekor anyakönyvezik és ettől kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen és lehetőség szerint ismerje a szüleit, valamint ahhoz is joga van, hogy
- 120/121 -
a szülei neveljék. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermeknek ezeket a jogait a hazai törvényhozás és a vonatkozó nemzetközi okmányokban vállalt kötelezettségeiknek megfelelően érvényesítsék, különösen abban az esetben, ha ezek hiányában a gyermek hontalan lenne. A gyermek anyakönyvezéséhez, a családi nevének a megváltoztatásához, valamint ezeken keresztül ahhoz, hogy a gyermek a vér szerinti szüleit ismerje és őt a vér szerinti szülei neveljék, jelentős segítséget nyújt az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárás.
Másodsorban meg kell említeni, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt (a továbbiakban: Gyvt.), amelynek II. Fejezete tartalmazza az alapvető jogok és kötelességek körében a gyermeki jogok felsorolását, az alábbiak szerint: "A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez."[11] Továbbá "A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez."[12] A gyermek abban az esetben tud a saját családjában nevelkedni, ha a családjának tagjai, az anya és természetesen az apa személye is biztos.
A következő, fontos, megemlítendő jogforrás a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.), amelynek a Negyedik - Családjogi - könyve tartalmazza az ide vonatkozó rendelkezéseket. A Ptk. szerint a szülő és gyermek közötti rokoni kapcsolat kétféle módon keletkezhet: leszármazással vagy örökbefogadással. A Ptk. szerint az apai jogállás négyféle módon keletkezhet: házassági kötelék alapján, az élettársak esetén emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárással (a továbbiakban: reprodukciós eljárás), apai elismerő nyilatkozattal, vagy - végső soron - bírósági határozattal.[13] A Ptk. szerint apai jogállást az apai elismerő nyilatkozat is keletkeztet.[14]
A gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, - mondja a Ptk. - aki a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak ismerte el, az alábbi esetekben: ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állt házassági kötelékben, és apasági vélelmet keletkeztető reprodukciós eljárásban sem vett részt, illetve, ha az apaság vélelme megdőlt.[15] Vagyis amennyiben a gyermeknek sem az anya házassága alapján, sem reprodukciós eljárás alapján nem állapítható meg, hogy ki az apja, továbbá az apaság vélelme megdőlt azzal a férfivel szemben, akit a gyermek apjának tekintettek.
A Ptk. Családjogi Könyve az apasági vélelmek között sorrendet állít fel, az alkalmazási sorrendben felsorolja tételesen az apai jogállást keletkeztető jogi tényeket. E sorrend felállítása nem jelent sem pozitív, sem negatív diszkriminációt a vélelmek között, a rendszer egységes, azaz ugyanazon jogkövetkezmények fűződnek hozzájuk
- 121/122 -
függetlenül attól, hogy a gyermek házasságból vagy házasságon kívüli kapcsolatból született. Amíg a sorrendben előbb álló vélelem alapján az apaság megállapítható, addig a sorrendben hátrébb álló apasági vélelem nem alkalmazható.[16] Ezért, ha az anya házasságban él, a férje betölti az apai jogállást a gyermek tekintetében, és más férfi nem ismerheti el a gyermeket a sajátjának, amíg ez a vélelem - az anya házassága alapján - fennáll. A sorrend visszafelé is érvényesülni tud, ha a gyermek tekintetében apai elismerő nyilatkozatot tesznek, ezt követően apaság megállapítása iránt pert nem lehet indítani. Ebben az esetben kizárólag az apasági vélelem megdöntésének lehet helye.
Az apasági per és az elismerő nyilatkozat összeütközésére két jogintézmény is adott: egyrészt a vélelem megdöntése nemperes eljárásban[17], másrészt az elismerő nyilatkozat halasztott hatálya.[18]
Az apa személyével szemben egy további feltételt is tartalmaz a Ptk., ugyanis apai elismerő nyilatkozatot csak az a férfi tehet, aki a gyermeknél minimum tizenhat évvel idősebb. Ez a szabály a szülő-gyermek közötti generációs különbséget, a kettejük közötti minimum életkori eltérést kodifikálja. Természetesen előfordulhat - és elő is fordul -, az életben, hogy a gyermek és az apa között nincs meg a 16 évnyi korkülönbség. Ebben az esetben a Ptk. a cselekvőképességében korlátozott kiskorú jognyilatkozatára vonatkozó szabályokat hívja segítségül, amelyről a későbbiekben, az apasági nyilatkozat teljes hatályához szükséges hozzájárulásoknál írunk.
Az elismerő nyilatkozat megtételével nem kell várnia annak a férfinek, aki a gyermeket el szeretné ismerni addig, amíg a gyermek a világra jön, azt már a gyermek fogamzási idejének kezdetétől is megteheti. Ilyenkor azonban az apai elismerő nyilatkozat csak akkor válik teljes hatályúvá, ha a gyermek - élve - megszületik.[19]
További fontos jogszabályi előírás a nyilatkozat érvényességéhez, hogy azt csak személyesen lehet megtenni. Előfordulhat azonban, - ahogy arról már fentebb is írtunk -, hogy a nyilatkozattevő a cselekvőképességében korlátozott. Ez két esetben is előfordulhat: az első, hogy a nyilatkozattevő férfi korlátozottan cselekvőképes kiskorú, vagyis a 14. életévét betöltötte, de a 18. életévét még nem. A másik eset, hogy a nyilatkozattevő férfi a cselekvőképességében a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok megtétele tekintetében részlegesen korlátozott személy, vagyis a nagykorú férfit a bíróság e nyilatkozatokkal kapcsolatosan részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezte. Mindkét esetben az apasági elismerő nyilatkozathoz szükséges a törvényes képviselőjének a hozzájárulása is. A törvényes képviselő vonatkozásában a Ptk. további előírásokat is tartalmaz. Előfordulhat ugyanis, hogy a törvényes képviselő a nyilatkozattételben tartósan akadályozott, például tartósan beteg, vagy egyszerűen a hozzájárulását nem adja meg, mondjuk azért, mert azt a kapcsolatot, amelyből a gyermek származik nem nézte jó szemmel, és a hozzájárulása megtagadásával próbálja megaka-
- 122/123 -
dályozni, hogy a gyermeket az általa képviselt személy elismerje. Ezekben az esetekben a törvényes képviselő nyilatkozata pótolható, méghozzá a gyámhatóság hozzájárulásával.[20]
Ahhoz, hogy az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályú legyen, a Ptk. szerint további feltételeknek is teljesülniük kell, további hozzájárulásokra is szükség van. Elsősorban az anyának, illetve a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének a hozzájárulása is szükséges. A gyakorlatban az esetek döntő többségében a gyermek anyja, egyben a gyermek törvényes képviselője is, így a szükséges hozzájárulást az anya ebben a törvényes képviselői minőségében is megadhatja. Továbbá, amennyiben a gyermek a tizennegyedik életévét már betöltötte, akkor a gyermeknek a hozzájárulására is szükség van. Előfordulhat - sajnos - azonban az is, hogy az anya és a gyermeke között érdekellentét áll fenn. Ilyenkor az anya a gyermek törvényes képviselőjeként nem nyilatkozhat, ebben az esetben azt a megoldást alkalmazza a jogalkotó, hogy a gyámhatóságnak eseti gyámot kell kirendelnie a gyermek részére, a gyermek érdekeinek képviseletére. Szintén a gyámhatóságot hívja segítségül a jogszabály, a gyámhatóság adja meg a hozzájárulást, abban az esetben is, ha az anya vagy a gyermek már nem él, vagy a nyilatkozat megtételében egyikük, vagy másikuk tartósan gátolva van.[21] Fentebb már említésre került, hogy amennyiben a nyilatkozatot a gyermek megszületése előtt, a fogamzási idő alatt tették, az csak akkor lesz teljes hatályú, ha a gyermek - élve - megszületik. A nyilatkozat teljes hatályához van még egy további feltétel, ha a nyilatkozat megtételekor más férfi apaságának megállapítása iránt per van folyamatban, akkor a pernek úgy kell jogerősen befejeződnie, hogy abban az apaság megállapítására nem kerül sor. Hiszen amennyiben az apaságot a bíróság a peres eljárásban megállapítja, az megdönthetetlen vélelmet keletkeztet, ezt követően apasági nyilatkozat megtételére a nemperes eljárásban már nincsen mód.
Egy további szabályt szintén nevesít a Ptk. a gyermek névviselésével kapcsolatosan, a hivatkozott Gyermekjogi Egyezmény 7. cikke szerint a gyermeknek a születésétől joga van ahhoz, hogy nevet kapjon. A Gyermekjogi Egyezmény 12. cikke szerint továbbá, a részes államoknak biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában levő gyermek az őt érintő ügyekben szabadon kinyilváníthassa álláspontját és véleményét, és azt, figyelemmel a gyermek korára és érettségi fokára tekintetbe is vegyék.[22] A Ptk. szerint ugyanis, ha a gyermek már nagykorú, azaz a 18. életévét betöltötte abban az időpontban, amikor a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételére kerül sor, akkor a gyermeknek lehetősége van arra, hogy kinyilvánítsa a véleményét, hogy a vér szerinti apa családi nevét kívánja-e viselni a jövőben, vagy megtartja a születésekor kapott, addig is használt családi nevét. Ha a gyermek nem nyilatkozik a névviselésével kapcsolatban, akkor a neve nem fog változni.[23]
A Ptk. szerint nincs szükség peres eljárásban az apaság vélelmének meg-
- 123/124 -
döntésére, azaz nincs szükség perindításra, akkor, ha az alábbi három feltétel együttesen fennáll:
- az első, hogy az apaság vélelme az anya házassága alapján áll fenn,
- a második, hogy a házastársak életközössége legalább háromszáz napja megszűnt,
- a harmadik, hogy az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen származik, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni.[24]
Amennyiben mindhárom fenti feltétel fennáll, akkor a bíróság nemperes eljárásban:
- a vélelmezett apa,
- az anya,
- és a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánó férfi
közös kérelmére megállapítja, hogy a gyermek apja nem az anya férje, illetve - ha a házasságukat a bíróság már felbontotta -, volt férje. Az apaság kérdését a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal ugyanebben az eljárásban kell rendezni.[25]
A Ptk. szerint a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat alaki feltételéhez előírás, hogy azt csak meghatározott hatóságok, vagy a bíróság előtt teheti meg az a férfi, aki a gyermeket a magáénak kívánja elismerni. A teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat tehát kizárólag akkor lesz érvényes, ha azt az anyakönyvvezetőnél, a bíróságnál, a gyámhatóságnál, illetve hivatásos konzuli tisztviselőnél, vagy a konzuli tanúsítvány kiállítására felhatalmazott tiszteletbeli konzulnál teszik meg.[26] További fontos jogszabályi előírás, hogy amennyiben az apai elismerő nyilatkozatot aláírja a vélelmezett apa, azt követően már nem vonhatja vissza, továbbá az elismerő nyilatkozat - csakúgy, mint a bíróság ítélete - mindenkivel szemben hatályos.[27]
A nemperes eljárás jogalkotó általi életre hívásának mikéntjét Barzó Tímea úgy fogalmazta meg, hogy a Csjt. rendelkezései értelmében az apaság vélelmének megdöntésére irányuló igény az apaság megállapítására irányuló igénnyel egy keresetben történő érvényesítésük nem volt lehetséges, ezért csak elhúzódó, apai jogállás megdöntésére irányuló per befejeződése után kerülhetett a biológiai apa abba a jogi helyzetbe, hogy magáénak ismerje el az élettársi kapcsolatából született gyermekét. A házassági köteléken alapuló vélelem esetében azonban a peres eljárás bizonyos esetekben mellőzhető, így a gyakorlat egyszerűsítést követelt.[28]
A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Kommentárja (a továbbiakban: Kommentár) szerint korábban, a gyermek vérszerinti apjának, aki a tartós élettársi kapcsolatból származó gyermekét szerette volna a magáénak elismerni, először hosszú ideig tartó apai jogállás megdöntésére irányuló peres eljárást kellett végig asszisztálnia.[29] A szakirodalom és maga a Ptk. Kommentár is üdvözli, hogy a korábban kizárólag hosszadalmas peres eljárás útján megdönthető apasági vélelem, az új nemperes eljárás bevezetésével jóval egyszerűbbé és gyorsabbá vált azokban az esetekben, ahol a felek között nincs vita abban,
- 124/125 -
hogy a gyermek apja nem az anya férje, hanem őt a magáénak elismerni kívánó másik férfi, a vélelmezett apa.
Az eljárás eljárásjogi szabályait több jogszabályban találhatjuk meg, amelyeket az alábbiakban részletesen sorra veszünk. A 2018. január 1. napján hatályba lépett polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) XXXIV. Fejezete a "Származási perek"[30] címet viseli. A Pp. 464. §-a nevesíti a származási pereket az alábbiak szerint: az apaság megállapítása iránti per, az apaság vélelmének megdöntése iránti per, valamint az anyaság megállapítása iránt indított perek.
Szintén 2018. január 1. napján lépett hatályba a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény[31] (a továbbiakban: Bpnp.). A jogszabály az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárás mellett, több olyan eljárást is szabályoz, amelyek a gyermekek jogainak/érdekeinek védelmét hivatottak ellátni. Ezek közé tartoznak például a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárások, és a kapcsolattartásra vonatkozó külföldi határozat végrehajtása iránti eljárások, amelyek elbírálása a hatékonyság és a fokozott eljárási garanciák követelménye miatt 2020. március 01. napjától a bíróságok hatáskörébe tartozik. A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárásokkal kapcsolatban visszautalnánk a Gyermekjogi Egyezményre, amely szerint a gyermeknek joga van kapcsolatot tartani mindkét szülőjével, akkor is, ha azok nem élnek együtt.[32] További, a gyermekek jogainak/érdekeinek védelmét ellátó eljárásokhoz sorolhatjuk a jogellenes elvitellel veszélyeztetett gyermekek tekintetében szükséges utazás megakadályozásával járó figyelmeztető jelzés elhelyezése iránti eljárást (SIS), és a figyelmeztető jelzés felülvizsgálata iránti eljárásokat. E két utóbbi eljárás rendkívül újszerű, alig egy éve, 2023. március 07. napjával léptek csak hatályba.
A Bpnp. már a jogszabály elején deklarálja, hogy a nemperes eljárásokban a Pp. szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni.[33] Az apaság vélelmének megdöntésére irányuló per megindítására vonatkozó határidők a nemperes eljárás megindítására nem alkalmazhatók.[34]
Az apasági vélelmek egymásra épülésének következménye, hogy azok egymást követő sorban jönnek, azaz, ha az előző alapján az apai státusz betöltött, akkor az azt követő vélelem nem jöhet szóba, az már nem alkalmazható. A korábbi szabályozás szerint ahhoz, hogy az apai jogállás felszabaduljon, először peres eljárásban meg kellett támadni a fennálló apasági vélelmet, (amelyre sem korábban, sem jelenleg nem jogosult az a férfi, aki magát apának véli), és csak az apai státusz "felszabadulását", vagy megüresedését követően volt elismerhető az apaság. Mivel az életben ezek a szituációk gyakran
- 125/126 -
előfordultak, ezért a Ptk. bevezette az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárást, amely lényegesen egyszerűbben tudja rendezi ezeket az élethelyzeteket abban az esetben, ha nincsen vita a felek között.
Az apai jogállás rendezése iránti peres eljárások "ultima ratio" szerepét hangsúlyozza Farkas Mihály is, szerinte a jogalkotó csak utolsó lehetőségként kívánta "bírósági erővel" rendezni az apai jogállást, hiszen amennyiben a felek meg tudnak egyezni az apaság kérdésében, akkor a bíróság a megegyezésben a feleket csak segíti, például a megfelelő tájékoztatás nyújtásával, a nyilatkozataik jegyzőkönyvezésével, továbbá a szükséges okiratok beszerzésével.[35]
A Bpnp. szerint az eljárás csak abban az esetben indítható meg, ha mindhárom, a Ptk. 4:114. § (1) bekezdésében foglalt feltétel fennáll.[36] Ez a három feltétel - ahogy arra a III. Fejezetben már utaltunk - a következő: az első, hogy az apaság vélelme az anya házassága alapján álljon fenn, a második, hogy a házastársak életközössége legalább háromszáz napja megszűnt, és a harmadik, hogy az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen származik, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni.
Lényeges - és a peres eljáráshoz képest jelentős különbség -, hogy a feleknek, vagyis a vélelmezett apának, az anyának és a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánó férfinak lehetősége van az eljárást megindító kérelem közös előterjesztésére.[37] A gyakorlatban általában elmondható, hogy az anya az I. rendű, a vélelmezett apa a II. rendű és az a férfi, aki a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánja a III. rendű kérelmező. Az eljárás szemben a kétpólusú peres eljárással, lényegében egyoldalúvá válik, hiszen a három személy, a három kérelmező közösen terjeszti elő a kérelmet, amely azt is jelenti, hogy a nemperes eljárásban a felek között jogvita nincsen.[38] Fontos megemlíteni továbbá azt is, hogy a gyermek, akinek a származása a per tárgya, ebben az eljárásban fél nem lehet, és őt a kérelemben kérelmezőként sem lehet feltüntetni. A Bpnp. kimondja, hogy az apaság megdöntése iránti nemperes eljárás iránti kérelmet más kérelemmel nem lehet összekapcsolni.[39] A jogalkotó szándéka valószínűleg arra irányult, hogy ezt az "egyszerűsített" és közös konszenzuson alapuló eljárást ne nehezítse meg, illetve ne bonyolítsa egy kapcsolt kérelem - például gyermektartásdíj megállapítása iránt - hiszen annak elbírálásához már bizonyítás felvételére is szükség van, ezért az nemperes eljárásban már nem, kizárólag peres eljárásban lenne elbírálható.
Bár ahogy arra fentebb már utaltunk, a gyermek jogilag az eljárásban nem számít félnek, a nemperes eljárásban eljáró bíróság illetékességét - általános illetékesség - a gyermek belföldi lakóhelye, ennek hiányában a gyermek belföldi tartózkodási helye alapozza
- 126/127 -
meg. Ez az általános illetékességi szabály is a gyermek érdekében áll, hiszen az eljárást oda telepíti, ahol az a gyermek, illetve az ő törvényes képviselője számára a legközelebb esik, ezzel is megkönnyítve - többek között -, az eljárásban való személyes részvételt. A nemperes eljárásra azonban - a vagylagos illetékesség szabályai alapján - az a bíróság is illetékes lehet, amelynek területén az anya belföldi lakóhelye, vagy ennek hiányában az anya belföldi tartózkodási helye található. Ennek a lehetővé tétele azért is fontos, mert a Bpnp. megengedi a nemperes eljárás megindítását a gyermek fogamzási idejében, annak megszületése előtt, és ebben az esetben a gyermek lakóhelye - mint általános illetékességi szabály - nem is értelmezhető.[40] Ha az illetékességet sem az általános, sem a vagylagos illetékességi szabály alapján nem lehet megállapítani, akkor az eljárásra, - mint kisegítő illetékességi szabály - a Budai Központi Kerületi Bíróság lesz illetékes.
Azt, hogy a nemperes eljárás a járásbíróságok hatáskörébe tartozik, a Bpnp. így nem mondja ki. A Pp. mögöttes jogszabályi jellegéből - Pp. 20. § (3) bekezdés b) pontja -, a Pp. hatásköri szabályaiból következik, hogy a személyi állapotot érintő perek (ideértve a személyi állapotot érintő nemperes eljárásokat is) járásbírósági hatáskörbe tartoznak. Az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárás pedig egyértelműen olyan eljárás, amely a státuszt, a gyermek státuszát érinti.[41]
A Bpnp. részletesen felsorolja, hogy az eljárást megindító kérelemnek mi mindent kell tartalmaznia, abban mit kell feltüntetni. A kérelmezőknek a kérelemben fel kell tehát tüntetniük az eljáró bíróságot és azokat az adatokat, amelyekből a bíróság illetékessége, vagy a joghatósága megállapítható; a kérelmezők és képviselőik nevét, lakóhelyét, továbbá a kérelem előterjesztésére való jogosultság jogcímét; a kérelmezőknek és a gyermeknek azon adatait, amelyeket a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatban fel kell majd tüntetni; ha a gyermek a kérelem beadásának időpontjában már megszületett akkor a gyermek családi és utónevét, lakóhelyét, születési helyét és idejét, anyja születési családi és utónevét továbbá törvényes képviselője nevét és lakóhelyét. A kérelmezőknek fel kell tüntetniük továbbá a kérelemben: a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánó férfi születési idejét; a fennálló apasági vélelmet megalapozó házasság létrejöttének időpontját, valamint annak az időpontját is, hogy a házastársak életközössége mikor szűnt meg; és végül, de nem utolsósorban a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet.[42] A feleknek kérniük kell a bíróságtól az apaság vélelmének megdöntését, továbbá azt, hogy a bíróság állapítsa meg, a gyermeknek nem az anya férje vagy volt férje az apja.[43] A bíróság döntésére irányuló határozott kérelem elengedhetetlen, hiszen ahhoz a bíróság kötve van, a felek kérelmén túl nem terjeszkedhet, azonban azt köteles kimeríteni.
A Bpnp. a kérelemhez kötelezően csatolandó iratokról is részletes felsorolást ad. A kérelemhez tehát csatolni kell a következő dokumentumokat: a gyer-
- 127/128 -
mek eredeti születési anyakönyvi kivonatát vagy annak hiteles másolatát, és a fennálló apasági vélelmet megalapozó házasság anyakönyvi kivonatát vagy annak hiteles másolatát, továbbá azokat az okiratokat, amelyek a kérelem elbírálásának alapjául szolgáló körülmények igazolásához szükségesek, kivéve, ha az adatok személyazonosító igazolvánnyal is igazolhatóak. Fontos, hogy amennyiben a házasság, amely az apaság vélelmét megalapozza, a kérelem előterjesztésekor már megszűnt, akkor további csatolandó irat lesz a házasság megszűnését igazoló bírósági ítélet is. Ha a gyermek a kérelem benyújtásakor még nem született meg, akkor a születés várható időpontját tanúsító szakorvosi igazolás is csatolandó.[44] Az eljárás során a bíróság elsősorban formai szempontból vizsgálja az eljáráshoz szükséges feltételeket, hiszen a kérelmezők személyes nyilatkozatain túl, csak az okirati bizonyítás a megengedett.[45]
Amennyiben a kérelem mégis hiányosan került előterjesztésre, akkor a jogi képviselővel eljáró kérelmezők esetén a Pp. 176. § (5) bekezdése alapján, ha a felek jogi képviselővel nem rendelkeznek, akkor a Pp. 248. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak hiánypótlási felhívást kell kibocsátania. Ha a hiánypótlási felhívás ellenére a felek valamely hiányt mégsem pótolnak, a bíróságnak a kérelmet vissza kell utasítania. Ebben az esetben ugyanis nem alkalmazható a Pp. 115. § (5) bekezdése, amely szerint a hiányos tartalom szerinti elbírálás megengedett, mivel a Bpnp. speciális törvényi rendelkezést tartalmaz.[46]
A részletesen felsorolt okiratok benyújtását követően a bíróságnak azokat alaposan meg kell vizsgálnia, hiszen a jogszabályi feltételek fennállása a teljeskörűen csatolt iratokból állapítható meg. Az eljárás következő szakaszára, vagyis a felek meghallgatására, csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kérelem és a csatolt mellékletek alapján a tényállás egyértelmű, és világos, valamint minden jogszabályi feltétel fennáll.
Amennyiben a kérelem a jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel és ahhoz a szükséges iratokat csatolták, illetve, ha mégis hiányosan terjesztették elő, azonban a hiánypótlást követően teljessé vált, akkor az eljárás a következő, a meghallgatás, a "kvázi tárgyalás" szakaszába lép. A Bpnp. szerint a bíróságnak a kérelmezőket (az I., a II. és a III. rendű kérelmezőt) és mindazon személyeket, akiknek hozzájárulása az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükséges lehet (például a gyermek törvényes képviselője, amennyiben az nem az anya, vagy annak a korlátozottan cselekvőképes férfinak a törvényes képviselője, aki a gyermeket a magáénak kívánja elismerni), együttesen meg kell hallgatnia.[47]
A bíróságnak a kérelmezőket és mindazon személyeket, akiknek hozzájárulása az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükséges, a meghallgatásra meg kell idéznie. A Pp.-ben foglaltaknak megfelelően az idézésben fel kell tüntetni az eljáró bíróságot és a bírósági ügyszámot, a felek nevét, per-
- 128/129 -
beli állását és a per tárgyát, valamint a kitűzött tárgyalás, illetve meghallgatás idejét és helyét. Figyelemmel kell lennie a bíróságnak arra is, hogy az idézés kézbesítése a felek részére időben megtörténjen, továbbá a kézbesítés és a meghallgatás napja között elegendő idő álljon a kérelmezők rendelkezésére.[48]
A feleknek azért kell az elegendő idő például, hogy a meghallgatáson való személyes megjelenés érdekében azok a felek, akik dolgoznak, a munkáltatójuktól szabadságot igényeljenek. A bíróságnak továbbá az idézésben figyelmeztetnie kell a feleket a Bpnp. 17. § (1) és (2) bekezdésében foglalt jogkövetkezményekre. Vagyis a figyelmeztetésnek tartalmaznia kell azt, hogy a bíróság csak abban az esetben tud érdemben döntést hozni, ha a meghallgatáson a kérelmezők és mindazok a személyek, akiknek hozzájárulása az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükséges, együttesen megjelennek és az apaság vélelmének megdöntéséhez, az apai elismerő nyilatkozat megtételéhez és annak teljes hatályához szükséges feltételek fennállnak. Ha az előző feltételek valamelyike nem áll fenn - például valamelyik kérelmező nem jelenik meg - akkor a bíróságnak a kérelmet végzéssel el kell utasítania.[49] Ez pedig abban az esetben, ha a három kérelmező közül csak az egyik nem jelenik meg, a másik két kérelmező eljárását is feleslegessé teszi, hiszen a bíróság nem tudja a meghallgatást megtartani és érdemben döntést sem tud hozni.
A bíróságnak a feleket együttesen, személyesen kell meghallgatnia, ezért, ha a feleknek közös jogi képviselőjük van, aki esetleg távol marad a meghallgatásról, az nem akadályozhatja meg annak a megtartását. A Bpnp. a meghallgatás elhalasztását, mint lehetőséget nem tartalmazza, ezért, ha kizárólag a jogi képviselő marad távol a meghallgatásról, az nem alapozza meg annak elhalasztását. A meghallgatást kizárólag a törvényben előírtak teljesülése esetén és csak a Pp.-ben nevesített esetekben lehet elhalasztani.[50] A Bpnp. tehát nem nevesíti a halasztás lehetőségét, ezért, amennyiben a jogi képviselő nem jelenik meg, viszont mind a három kérelmező jelen van, akkor a meghallgatás megtartható, hiszen a Bpnp. azon előírása, miszerint a bíróságnak a feleket együttesen, személyesen kell meghallgatnia, teljesíthető, azt a jogi képviselő hiánya nem akadályozza meg.
A Bpnp. indokolása szerint, a bíróság kizárólag a felek közös kérelmére járhat el, ezért jogvita hiányában az okirati bizonyításon túl, további bizonyítás lefolytatására, - mint például tanúk meghallgatása, szakértői bizonyítás, vagy szemle - nem kerülhet sor. Ha az okirati bizonyításon túl további bizonyítás lefolytatására lenne szükség, akkor a felperesnek a Pp.-ben szabályozott peres eljárást kell keresetlevéllel megindítania.[51]
A bíróság tulajdonképpen nem bizonyítást vesz fel, de a Bpnp.-ben foglaltak szerint meg kell, hogy vizsgálja az apaság vélelmének megdöntéséhez, az apai elismerő nyilatkozat megtéte-
- 129/130 -
léhez és teljes hatályához szükséges feltételek fennállását, továbbá meg kell állapítania azokat az adatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a személyállapot-változást az anyakönyvbe bejegyezzék.[52] A bíróságnak tehát alaposan, minden részletre kiterjedően át kell vizsgálnia a kérelmet és annak mellékleteit, megállapítandó, hogy a jogszabályi feltételek egyike sem hiányzik, továbbá a kérelem a bírálatra alkalmas. Itt ismételten nevesíti a jogszabály, hogy a bíróságnak a feleket tájékoztatnia kell arról, hogy megállapodhatnak a gyermek családi nevében.[53] A gyermek családi nevében való megállapodás fontosságát mutatja az is, hogy a Bpnp. ezt az anya és az apasági nyilatkozatot tenni kívánó férfi felé történő felhívást több helyen is tartalmazza.
A meghallgatáson a bíróság először figyelmezteti a kérelmezőket a Pp. által nevesített, a felek eljárástámogatási és igazmondási kötelezettségére, amelyek szerint a felek tényállításaikat és egyéb, tényekre vonatkozó nyilatkozataikat a valóságnak megfelelően kötelesek előadni.[54] A bíróság továbbá arra is figyelmezteti a kérelmezőket, hogy az igazmondási kötelezettség megsértése esetén a bíróság azt a felet, aki önhibájából a perben jelentős tények tekintetében olyan nyilatkozatot tesz, amelyről bebizonyosodik, hogy valótlan, pénzbírság megfizetésére kötelezi, valamint a Pp.-ben meghatározott más jogkövetkezménnyel sújtja.[55]
A figyelmeztetések elhangzását követően a bíróságnak a kérelemben foglaltak alapulvételével, a kérelmezőket egyesével, külön-külön meg kell hallgatnia, amelynek során a tényállást teljeskörűen fel kell tárnia. A bíróság a feltett kérdésekre adott válaszokból meg kell, hogy győződjön arról, hogy az alábbi három konjunktív feltétel maradéktalan teljesül:
1. az apaság vélelme az anya házassága alapján áll fenn, és
2. a házastársak életközössége legalább háromszáz napja megszűnt, továbbá
3. az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen származik, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni.
Az életközösség és a házasság megszűnése, valamint a gyermek fogantatása körében a bíróságnak meglehetősen szenzitív kérdéseket kell feltennie először az I. rendű, ezt követően a II. rendű, majd a III. rendű kérelmezőknek. Az I. rendű kérelmezőnek, az anyának - csak példálózó jelleggel - az alábbi kérdésre kell válaszolnia: Mikor kötött házasságot a II. r. kérelmezővel? Mikor szűnt meg a házassági életközösségük II. rendű kérelmezővel? Az életközösség megszűnése után II. rendű kérelmezővel még találkoztak-e? II. rendű kérelmezővel volt-e köztük nemi kapcsolat a gyermek megszületéséig? Fennáll-e II. rendű kérelmezővel a házasságuk? A III. r. kérelmezővel élettársi kapcsolatban él-e? Ha igen, akkor mióta? A III. r. kérelmezővel házasságot kötöttek-e? A III. r. kérelmezővel mikor volt az első nemi kapcsolatuk? Mikor derült ki, hogy várandós? Mikor született a gyermek? Biztos-e benne, hogy a gyermek a III. r. kérelmezőtől származik?
- 130/131 -
Az I. rendű kérelmező meghallgatását követően a bíróság a II. rendű kérelmezőt - az anya férjét, vagy volt férjét - hallgatja meg, akinek a kérelemben foglaltak alapulvételével, - szintén csak példálózó jelleggel - az alábbi kérdéseket kell megválaszolnia: Megerősíti-e, amiket elmondott az I. r. kérelmező? Mikor kötött házasságot az I. r. kérelmezővel? Mikor szűnt meg a házassági életközösségük I. r. kérelmezővel? Az életközösség megszűnése után még találkoztak-e I. r. kérelmezővel? Nemi kapcsolat volt-e I. r. kérelmezővel köztük a gyermek megszületéséig? I. r. kérelmezővel a házasságuk még fennáll-e? Biztos-e benne, hogy a gyermek nem tőle származik?
Végül, de nem utolsósorban az I. rendű és a II. rendű kérelmező meghallgatását követően a bíróság, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánó férfit, mint III. rendű kérelmezőt hallgatja meg, akinek - szintén a kérelemhez kötötten, példálózó jelleggel - az alábbi kérdéseket kell megválaszolnia: Mióta élettársak az I. r. kérelmezővel? Mikor ismerkedtek meg? Házastársak-e az I. r. kérelmezővel? Volt-e és folyamatos-e a nemi kapcsolatuk az I. r. kérelmezővel? Mikor volt első nemi kapcsolatuk az I. r. kérelmezővel? Mikor született a gyermek? Biztos-e benne, hogy a gyermek öntől származik? A gyermeket a nevére kívánja-e venni?
Kun Annamária szerint, a kitűzött meghallgatáson a bíróságnak az előbb felsoroltakon túl, további kérdéseket is fel kell tennie, mint például: a gyermek tervezett volt-e, várt gyermek volt-e, a gyermek vér szerinti apja részt vett-e a terhesgondozásban, a gyermeket a megszületése óta együtt nevelik-e, valamint, hogy a gyermek és a szülők egy háztartásban élnek-e.[56] Nyilvánvaló, hogy a bíróság minél több kérdést tesz fel, annál jobban fel tudja deríteni a tényállást, illetve azt, hogy a kérelemben foglaltak megfelelnek-e a valóságnak, és a jogszabályi (Ptk., Bpnp.) feltételek fennállnak-e. Ezért nem fordulhat az elő, hogy a bíróság a meghallgatáson "túl sok", vagy szükségtelennek vélt kérdést tesz fel a kérelmezőknek.
A meghallgatás eredményeként -a Bpnp. szerint -, a bíróság végzéssel megállapítja, hogy a gyermeknek nem az anya férje, vagy volt férje az apja. Ehhez azonban egyrészt a meghallgatáson a kérelmezőknek és azoknak a személyeknek, akiknek a hozzájárulása az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükséges, együttesen jelen kell lenniük. Másrészt az apaság vélelmének megdöntéséhez, az apai elismerő nyilatkozat megtételéhez és annak teljes hatályához szükséges feltételek fenn kell állniuk.[57]
Amennyiben a feltételek valamelyike nem áll fenn, akkor a bíróságnak a kérelmet végzéssel el kell utasítania. A Bpnp. azonban kimondja, hogy amennyiben a bíróság jogerősen elutasítja a kérelmet, ez az elutasítás nem zárja ki, hogy a jövőben egy újabb, az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárás iránti kérelmet nyújtsanak be.[58] A nemperes eljárásban történő elutasítás azonban nemcsak egy újabb nemperes eljárás iránti kérelem benyújtását nem zárja ki, hanem a Bpnp. szerint azt sem, hogy azok, akik perindításra jogo-
- 131/132 -
sultak, később peres eljárásban is érvényesíthessék az igényüket.[59]
A meghallgatás során, miután a bíróság a tényállást az okiratok és a kérdésekre adott válaszok alapján teljeskörűen feltárta, szünetet rendel el. A bíróságnak a szünetben több intézkedést is meg kell tennie, amelyek a következők: egyrészt előkészíti, vagy inkább végleges formába önti az apai elismerő nyilatkozatot, másrészt amennyiben az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához további hozzájáruló nyilatkozatra, vagy nyilatkozatokra is szükség van, akkor ezeket a nyilatkozatokat is elő kell készítenie. A szünetet követően az apai elismerő nyilatkozatot - jegyzőkönyvet - elsőként, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánó férfi írja alá, ezt követően az anya, aki általában a gyermek törvényes képviselője is egyben, végül az eljáró bíró, vagy bírósági titkár. A gyakorlatban ugyanis ezeket az eljárásokat általában a bírósági titkárok intézik, ugyanis a Pp. alapján, az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárásban a bírósági titkárok is eljárhatnak.[60]
A Bpnp. kimondja, hogy amennyiben valami miatt az apaság vélelmének megdöntését megállapító végzés nem emelkedik jogerőre, akkor ez ki fog hatni az eljárás során tett apai elismerő nyilatkozatra is, amely hatálytalan lesz.[61] Hiszen amennyiben a bíróságnak az a végzése nem tud jogerőre emelkedni, amely azt állapítja meg, hogy a gyermek apja nem az anya férje, vagy volt férje, akkor az apa jogállása nem üresedik meg, vagyis a gyermek apjának változatlanul az anya férjét, vagy volt férjét kell tekinteni. Ezáltal az apai elismerő nyilatkozat sem lép hatályba, hiszen az apasági vélelmek sorrendje szerint az apai jogállás az anya házassági köteléke alapján - változatlanul - betöltött.
A gyakorlatban - tekintettel arra, hogy a már többször hivatkozott Gyermekjogi Egyezmény 7. cikke is deklarálja a gyermek azon jogát, hogy nevet kapjon - a bíróság a meghallgatás során kiemelten törekszik a gyermek ezen jogának is érvényt szerezni, méghozzá azáltal, hogy a meghallgatás során konkrét kérdést tesz fel az anyának és annak a férfinak, aki az apasági elismerő nyilatkozatot ekkorra már aláírta, hogy mi legyen a jövőben a gyermek családi neve. A válaszuk természetesen a jegyzőkönyvben szintén rögzítésre kerül.
Ehhez kapcsolódóan a Bpnp. rendelkezik arról is, hogy mi a bíróság további teendője a meghallgatást követően. Azt követően, ha a kérelemnek helyt adó végzés jogerőre emelkedik, a bíróságnak a következő teendői vannak: az apaság vélelmének megdöntését megállapító jogerős végzést, továbbá a külön jegyzőkönyvbe foglalt teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatnak egy eredeti példányát meg kell küldenie az illetékes anyakönyvvezetőnek.[62] A Bpnp. kommentár szerint a rendelkezés bevezetésének komoly gyakorlati indoka volt, ugyanis amennyiben az eljárás során a kérelmezők nem határozták meg a gyermek családi nevét, akkor az anyakönyvvezetőnek külön meg kellett idéznie nyilatkozattételre a szülőket, mielőtt bejegyezte volna a
- 132/133 -
gyermek családi jogállásának változását az anyakönyvbe. Tehát a szülőknek külön meg kellett jelenniük egy másik hatóság - az anyakönyvvezető - előtt is.[63] Ez mind a hatóság - anyakönyvvezető - számára, amely duplán dolgozott, mind a szülők számára további időt, szabadságot, és költséget jelentett. Ez mind kiküszöbölhető azáltal, ha a bíróság a nemperes eljárásban feltétlenül nyilatkoztatja a szülőket a gyermek családi nevében való megállapodás lehetőségéről.
A nemperes eljárás végén a joghatást eredményező, végzés formájú döntés, amely az apaság vélelmének megdöntését jelenti, jogkövetkezményeiben megegyezik azzal, amikor a bíróság ítélettel mondja ki, hogy a gyermeknek nem az anya férje az apja.[64] A nemperes eljárásokban a bíróság végzés formában hozza meg a döntéseit.
A Bpnp. szerint a bíróság a rendelkezésre álló adatok mérlegelése alapján dönt az eljárási költségek viseléséről.[65] Az illeték összegének meghatározása az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) alapján, ha az eljárás tárgyának értéke az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg, és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja a járásbíróság előtt nemperes eljárásban 200 000 forint.[66] Az Itv. 42. § (1) bekezdésének g) pontja szerint, továbbá a 39-41. §-ban meghatározott illetékalap után az illeték mértéke: egyéb nemperes eljárásokban az eljárás tárgya értékének 3%-a.[67] Tehát az eljárás illetéke: 6.000.- forint.
A költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Kmtv.) 3. § (1) bekezdésének a) pontja csak a származási perekben biztosítja a tárgyi költségfeljegyzési jogot, ezért az adott nemperes eljárásban tárgyi költségkedvezmény a feleket nem illeti meg. A gyakorlatban azonban előfordul, hogy a kérelmezők személyes költségkedvezményt (személyes költségmentességet, vagy személyes költségfeljegyzési jogot) kérnek a bíróságtól.
Természetesen amennyiben a kérelmezők jogi képviselőt - jelen eljárásban közös jogi képviselőt - is igénybe vesznek, annak a költségét maguknak kell viselniük.
Hogy a gyakorlatban miként is kezdődhet egy ügy, erre Illés Melinda bírósági titkár is hoz egy példát a "Ki a gyermek apja?" című tanulmányában, nagyon gyakran előfordul, hogy miután a házasság megromlott, de a házastársak még nem váltak el, a feleség kapcsolatot létesít egy másik férfival, akitől teherbe esik és gyermeke születik. Ebben az esetben a gyermek születési anyakönyvi kivonatában a férjet tüntetik fel apaként, bár a gyermek a feleség új kapcsolatából származik.[68]
A házassági bontóper 30.000,- forintos illetéke sok család számára jelentős összeg, a családi költségvetés számára megterhelő, szinte kifizethetetlen, ez
- 133/134 -
is hozzájárulhat ahhoz, hogy bár a házastársak között az életközösség - akár hosszú évek óta is - megszűnt, mégis az anya új - akár élettársi - kapcsolatából származó gyermek, vagy gyermekek apjaként, mivel a házasság még mindig fennáll, az anya férje kerül feltüntetésre.
Az általunk 2017. és 2024. év közötti időszakban vizsgált tíz ügyből mindössze egyetlen esetben fordult elő, hogy az I., a II. és a III. rendű kérelmezők közül az egyik fél nem jelent meg a meghallgatáson, így a kérelmüket a bíróság nem tudta érdemben elbírálni. Ez az arány is jól mutatja, hogy a nemperes eljárás rendkívül hatékony. Mutatja továbbá ez az arány azt is, hogy amennyiben a felek közösen kezdeményezik az eljárást és képesek együttműködni, akkor ezt az együttműködést, és ebből kifolyólag az eljárás kimenetelét a kérelem beadását követően már nem hiúsítják meg.
A gyakorlatban természetesen gyakoriak a szövevényes családi kapcsolatok, a többgyermekes mozaik (patchwork) családok, a még fennálló, de valójában már nem működő házasságok és ezekkel párhuzamosan kialakuló, majd fennálló, új élettársi kapcsolatok is.
A Ptk. és a Bpnp. által bevezetett apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárás jogintézménye mérföldkőnek mondható az oszthatatlan gyermekjogok hatékony érvényesülése terén. Az anyakönyvezéshez, a családi jogállás tisztázásához, a családi névviseléshez, a vér szerinti szülők megismeréséhez és az általuk történő neveléshez való jogosultságok a nemperes eljárásban teljeskörűen biztosítottak. A korábban kizárólag a peres eljárás keretében lehetséges jogérvényesítéssel szemben, az új nemperes szabályozásnak köszönhetően, a gyermek családi jogállásának rendezése jelentősen felgyorsult, és leegyszerűsödött, továbbá költséghatékonyabbá vált. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai alapján is megállapítható, hogy az eljárás a gyakorlatban jól működik, az együttműködni képes kérelmezők számára kiváló és gyors megoldást kínál. Az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárás életre hívása által a jogalkotói cél teljesült, a gyermekjogok érvényesülése a korábbi szabályozáshoz képest nem csorbult, sőt jelentősen hatékonyabbá vált. ■
JEGYZETEK
[1] Gyurkó Szilvia: A gyermekjogok helyzete Magyarországon 2021-ben. Családi jog 2022. 4. sz. 27. o.
[2] Katonáné Pehr Erika: Alapvető jogok és kötelezettségek. (7. §) In: Mattenheim Gréta (szerk.): Nagykommentár a gyermekvédelmi törvényhez. Wolters Kluwer Hungary Kft., Budapest 2017. 81. o.
[3] Gyermekjogi Egyezmény 7. cikk
[4] Weiss Emília: A származás megismeréséhez való jog és e jog korlátai. Jogtudományi Közlöny 2002. 1. sz. 1. o.
[5] Szeibert Orsolya: Családi jog. ELTE Eötvös Kiadó Kft., Budapest 2022. 126-127. o.
[6] KSH adatok www.ksh.hu, Letöltve: 2024. április 19.
[7] KSH adatok www.ksh.hu, Letöltve: 2024. április 19.
[8] Szeibert Orsolya: Az apai jogállás betöltése: régi szabályok - új világ. Családi Jog 2021. 2. sz. 6-7. o.
[9] Fromm Tünde: Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban - a Ptk. új jogintézménye a joggyakorlat tükrében. Családi jog 2017. 15. évf. 1. sz. 31. o.
[10] Németh János: A polgári nemperes eljárások
- 134/135 -
fogalma és jogi természete. In: Németh János - Kiss Daisy (szerk.): A bírósági nemperes eljárások magyarázata. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2002. 35. o.
[11] A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 6. § (1) bekezdés
[13] Ptk. 4:98. §
[15] Ptk. 4:101. § (1) bekezdés
[16] Barzó Tímea: Az apai jogállás keletkezése. In: Csehi Zoltán (főszerk.), Bodzási Balázs -Tőkey Balázs (szerk.): 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Kommentárja. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. 2021. 804. o.
[17] Ptk. 4:114. §
[18] Ptk. 4:101. § (6) bekezdés
[19] Ptk. 4:101. § (3) bekezdés
[20] Ptk. 4:101. § (4) bekezdés
[21] Ptk. 4:101. § (5) bekezdés
[22] Gyermekjogi Egyezmény 12. cikke
[23] Ptk. 4:101. § (7) bekezdés
[24] Ptk. 4:114. §
[25] Ptk. 4:114. §
[26] Ptk. 4:102. §
[27] Ptk. 4:102. §
[28] Barzó: i. m. 840. o.
[29] Barzó: i. m. 840-841. o.
[30] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) XXXIV. Fejezet
[31] A bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (Bpnp.)
[32] Gyermekjogi Egyezmény 9. cikk
[34] Barzó: i. m. 841. o.
[35] Farkas Mihály: A családi jogállás rendezése. Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Posztgraduális Képzés, Szakdolgozat 2020.
[38] Völcsey Balázs: Egyes bírósági nemperes eljárások. In: Völcsey Balázs (szerk.): Kompakt kommentár a bírósági polgári nemperes eljárásokról szóló törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest 2022. 114. o.
[39] Völcsey: i. m.115. o.
[40] Völcsey: i. m. 120.-121. o.
[41] Völcsey: i. m. 117. o.
[43] Völcsey: i. m. 125. o.
[45] Pongrácz Zoltán Tamás: Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban. Jogi Fórum 2020. 32. o.
[46] Völcsey: i. m. 163. o.
[47] Bpnp. 16. §
[49] Bpnp. 17. § (1) és (2) bekezdés
[50] Völcsey: i. m. 58. o.
[51] Völcsey: i. m. 115. o.
[52] Völcsey: i. m. 126. o.
[56] Kun Annamária: Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban. Családi jog 2018. 16. évf. 1. sz. 40. oldal
[60] Pp. 11. §
[62] Bpnp. 18. § (3) és (4) bekezdései
[63] Völcsey: i. m. 127. o.
[64] Völcsey: i. m. 115. o.
[65] Bpnp. 18. § (5) bekezdése
[66] Itv. 39. § (3) bekezdés a) pont
[67] Itv. 42. § (1) bekezdés g) pont
[68] Illés Melinda: Ki a gyermek apja? Letöltve: 2024. május 5. forrás: https://arsboni.hu/ki-gyermek-apja/
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági titkár, Nagyatádi Járásbíróság.
[2] A szerző tanársegéd, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
