Ügyvéd eseti gondnokként és ügygondnokként rendszeresen láttam el képviseletet apaság vélelmének megdöntése iránti perekben 2002-től; majd 2014 és 2016 között bírósági titkárként lehetőséget kaptam a Ráckevei Járásbíróságon apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes ügyek intézésére. A tanulmányom célja, hogy a házasságról, családról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) rendelkezései alapján lefolytatott peres eljárások, közzétett jogesetek, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései szerint folytatott nemperes eljárások és egy jogesetem tükrében, gyakorlati oldalról megközelítve mutassam be a Ptk. által életre hívott új jogintézményt, az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárást.[1]
A Csjt. rendelkezései szerint apaság vélelmének megdöntésére csak polgári perben volt lehetőség. A vér szerinti apa a peres eljárás jogerős befejeződését követően tehetett teljes hatályú elismerő nyilatkozatot. A Csjt. 44. § (1) bekezdése alapján keresettel lehetett megtámadni az apaság vélelmét, a pert a jogosultnak személyesen kellett megindítania. A Csjt. 44. § (4) bekezdése szerint pedig cselekvőképtelen kiskorú esetében a gyámhatóságnak - elháríthatatlan akadályt kivéve - az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása előtt az anyát és a vélelmezett apát meg kellett hallgatnia. A gyámhatóság a perindításhoz csak akkor járulhatott hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú gyermek érdekében állt.
Tapasztalatom szerint a "tipikusnak mondható" apaság vélelmének megdöntése iránti peres eljárások tényállása rendkívül sok hasonlóságot mutatott: az anya és a férj házassági köteléke csak jogi értelemben állt fenn, az életközösségük már megszakadt, az anya és a férj között nem volt nemi kapcsolat a vélelmezett fogantatási időben. Gyakran előfordult az az eset is, hogy a házasság felbontása és a gyermek születése közt háromszáz nap nem telt el, az anya nem kötött újabb házasságot, ezért a volt férje nevére anyakönyvezték a gyermeket. Az anya rendszerint közös háztartásban élt a vér szerinti (biológiai) apával, közösen gondozták és nevelték a kiskorú gyermeket.
A gyakorlatban a perindítást megelőzően a gyámhatóság meghallgatta az anyát, a férjet (volt férjet) és a vér szerinti (biológiai) apát. Amennyiben a gyámhatóság előtt a felek egyező nyilatkozatot tettek a férj és az anya életközössége megszakadásának idejéről és a gyermek tényleges származását illetően, a gyámhatóság a gyermek érdekében állónak tekintette az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítását és eseti gondnokot rendelt arra a feladatra, hogy apaság vélelmének megdöntése iránt pert indítson és a gyermeket, mint kiskorú felperest képviselje az apaság vélelmének megdöntése irányuló perben. A gyámhatóság szigorúan vizsgálta azt, hogy a gyermek családi jogállása rendezett lesz-e, ha az apaság vélelme megdöntésre kerül, és csak akkor járult hozzá a per megindításához, ha a vér szerinti apa közokiratban (jegyzőkönyvben) nyilatkozott arról, hogy az apaság vélelmének megdöntését követően teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal saját gyermekének ismeri el a kiskorú gyermeket.
A pert az eseti gondnoknak a vélelmezett apa ellen kellett megindítania, ha pedig a vélelmezett apa már nem élt, akkor a bíróság által kijelölt ügygondnok ellen. Az anya a perben beavatkozóként vehetett részt. Ha a beavatkozási jogára történt figyelmeztetést követően az anya úgy nyilatkozott, hogy a perbe beavatkozni nem kíván, őt a bíróság tanúként hallgatta ki. A bíróság tanúként hallgatta ki a biológiai apát is. Amennyiben az alperes, az anya és a vérszerinti apa személyesen megjelentek a bíróságon és egyező nyilatkozatot tettek arra vonatkozóan, hogy a férj és az anya életközössége már több mint 300 napja megszűnt és a gyermek nem a férjtől származik, további bizonyítás felvételére, más tanúk kihallgatására és származás-megállapítási igazságügyi szakértő kirendelésére nem került sor. Nem volt szükség széles körű bizonyítás lefolytatására. A bíróság az első tárgyalási határnapon érdemben döntött és határozatában megállapította, hogy a kiskorú felperes (gyermek) apja nem az alperes. Ez a peres eljárás igen sok hasonlóságot mutatott a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben (a továbbiakban: Pp.) szabályozott egyezségi kísérletre történő idézéssel. Nem volt szó olyan típusú jogvitáról, amely csak polgári peres eljárás keretében lenne rendezhető. Azonos volt az alperes, az esetlegesen beavatkozó anya és a tanú(k) célja, azonos volt az ál-
- 27/28 -
taluk elérni kívánt joghatás, nevezetesen az, hogy a gyermek családi jogállása a tényleges származásának megfelelően kerüljön rendezésre. Ez a felismerés és a joggyakorlatban felmerült igény vezetett oda, hogy az általam korábban "tipikusnak mondható" ügyként megjelölt - származás-megállapítási igazságügyi szakértői bizonyítást nem igénylő - ügyekben a jogalkotó a Ptk.-ban megnyitotta annak a lehetőségét, hogy az apaság vélelmének megdöntésére nemperes eljárásban is sor kerülhessen.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése mikor áll a kiskorú gyermek érdekében. A BH 1992.606. számú - gyámhivatali határozat felülvizsgálata iránti - jogeset tényállása szerint a felperes és az alperesi beavatkozó házastársak voltak, házasságuk alatt három gyermekük született. A felperes és az alperesi beavatkozó (a férj) házassága megromlott, az életközösségük megszakadt. Az anya az illetékes gyámhatóság előtt úgy nyilatkozott, hogy legkisebb gyermekének nem a férje a vér szerinti apja, hanem egy megjelölt másik férfi, akivel csak egy alkalommal volt nemi kapcsolata és ebből a kapcsolatból származik a gyermek. Az apa és az anya házasságát a bíróság felbontotta, a legkisebb gyermek az anya gondozásában került elhelyezésére. A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a kiskorú gyermek származásának kiderítése és a családi jogállás rendezése a gyermek érdekében áll-e. Az alperesi gyámhatóság azért nem tartotta a perindítást a gyermek érdekében állónak, mert megállapította, hogy rendezett a gyermek családi jogállása, teljes családban két fiútestvér után született, világra jöttét mindkét szülő várta, nevéről közösen döntöttek, a gyermek szorosan kötődik a szüleihez és testvéreihez. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja ezzel szemben az volt, hogy a gyermek érdekében az adott körülmények között a származás kiderítése áll, ugyanis adatok merültek fel arra vonatkozóan, hogy a kiskorú gyermek vérszerinti apja nem a vélelmezett apa, a gyermeket az anya egyedül neveli, a gyermek pedig a vér szerinti apával is tartja a kapcsolatot. Ilyen körülmények között pedig a bíróság álláspontja szerint a gyermek személyiségfejlődését éppen az befolyásolná károsan, ha származásának kiderítésére csak a nagykorúságának elérése után kerülne sor.
A BH 2006.419. számú eseti döntésben az eljáró bíróság kimondta, hogy a gyámhivatal annak eldöntésénél, hogy a gyermek családi jogállásának megállapítására irányuló per megindításához megadja-e a hozzájárulását, azt vizsgálja, hogy a családi jogállás rendezése a gyermek érdekében áll-e. A tényállás szerint az anyától 2005. január 4. napján született gyermek vonatkozásában az I. rendű alperesi beavatkozó teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett az anya hozzájárulásával. Miután az anya lemondott a gyermekéről, a II. rendű alperesi beavatkozó a kiskorú gyermeket örökbe fogadta. A felperes kérelmet terjesztett elő a gyámhivatalnál eseti gondnok kirendelése iránt apaság megállapítása iránti per megindításához, a perben pedig annak megállapítását kérné, hogy a fenti anyától született kiskorú gyermeknek ő a vérszerinti apja. A felperes az eljárás során végig arra hivatkozott, hogy a gyermek érdekét elsődlegesen az szolgálja, hogy a vér szerinti szülőjét megismerje és a vér szerinti szülője nevelje fel. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja is az volt, hogy ezek igen fontos és érvényre juttatandó jogok. Ugyanakkor a fenti jogesettől eltérően kimondta, hogy a Csjt. 44. § (4) bekezdése a főhangsúlyt nem erre az érdekre helyezi, hanem arra, hogy a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése egyáltalán a kiskorú érdekében áll-e. Ha a kiskorú rendezett családi jogállás mellett, megfelelő környezetben, értelmileg, érzelmileg és anyagilag is megfelelő körülmények között nevelkedik, akkor ezek az érdekek és a fejlődésének biztosítása olyan érdekek, amelyek megelőzhetik a vérszerinti apa személye kiderítésének érdekét.
2014. március 15. napján hatályba lépett a Ptk., amelynek rendelkezései szerint az apaság vélelmének megdöntésére már nemcsak peres eljárásban kerülhet sor, hanem nemperes eljárásban is. Az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárás anyagi jogi szabályai a Ptk. 4:114. §-ában kerültek elhelyezésre, a Pp.-ben pedig külön fejezet (a XVI/A. Fejezet) tartalmazza az eljárási szabályokat. Ha a Pp. XVI/A. Fejezete másként nem rendelkezik, az eljárásra a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokat - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - kell megfelelően alkalmazni.
Kiindulópontként fontos rámutatni a következőkre: a Ptk. 4:98. §-a szerint apai jogállást keletkeztető tények a házassági kötelék, élettársak esetén emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás, az apai elismerő nyilatkozat, valamint a bírósági határozat. A Ptk. sorrendet állít fel az apasági vélelem betöltésének típusai között. Ez a sorrend pedig azt jelenti, hogy "mindaddig, amíg az apai státus a sorrendben előbb szabályozott vélelem alapján betöltött, a sorrendben következő vélelem alkalmazására nem kerülhet sor".[2] Kiemelést érdemel, hogy a vélelem nem a házassági életközösség fennállásához, hanem magához a házassági kötelékhez kapcsolódik.[3] A házassági köteléken alapuló apasági vélelem keletkezése szempontjából tehát nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a férj és a gyermek édesanyja között létrejött-e a házassági életközösség, fennállt-e az életközösségük a fogamzás vagy a gyermek megszületésének időpontjában.
A jogszabály három konjunktív feltételt ír elő ahhoz, hogy az apaság vélelmének megdöntésére sor kerülhes-
- 28/29 -
sen nemperes eljárásban: az apaság vélelme az anya házassága alapján áll fenn, a házastársak életközössége már legalább 300 napja megszűnt, s az a férfi, akitől a gyermek származik, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak kívánja elismerni. Amennyiben az említett három feltétel fennáll, a bíróság a felek közös kérelmére megállapítja, hogy a gyermeknek nem az anya férje vagy volt férje az apja.
A Ptk. 4:114. § (2) bekezdése szerint az apaság kérdését a nemperes eljárásban teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal rendezni kell. A Ráckevei Járásbíróságon azt a gyakorlatot alakítottuk ki, hogy az interneten megtalálható - a diplomáciai képviseletek és gyámhivatali osztályok által is használt - formanyomtatványon[4] vesszük fel a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot és annak teljes hatályához szükséges nyilatkozatokat, ezzel remélhetőleg megkönnyítve az anyakönyvi hivatalok későbbi munkáját.
A Csjt.-ben szigorú határidők érvényesültek és a Ptk.-ban is szigorú határidők érvényesülnek az apaság vélelmének megdöntése iránti peres eljárások vonatkozásában. Az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárás viszont a Ptk. 4:114. § (3) bekezdése szerint határidő nélkül indítható meg.
Az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárás három fél - a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magának elismerni kívánó férfi - kérelmére indul, akik a nemperes eljárásban mindhárman kérelmezők (I., II. és III. rendű kérelmezők). Ebben az eljárásban fogalmilag kizárt, hogy kérelmezőről és kérelmezettről beszéljük, mint például az egyezségi kísérletre idézés nemperes eljárás esetében. Az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárásban három azonos eljárási pozícióban lévő fél vesz részt.
A Pp. általános szabályaihoz képest speciális eljárási szabály, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránti kérelmet más kérelemmel nem lehet összekapcsolni. Az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárásban szünetelésnek nincs helye.
Az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárások járásbíróságok hatáskörébe tartoznak, az illetékességi szabályokat pedig a Pp. 301/B. § (1) bekezdése tartalmazza, amely szerint az a járásbíróság illetékes a nemperes eljárás lefolytatására, amelynek területén a gyermek belföldi lakóhelye, belföldi lakóhely hiányában belföldi tartózkodási helye található. Az eljárásra az a bíróság is illetékes, amelynek területén az anya belföldi lakóhelye vagy belföldi lakóhely hiányában belföldi tartózkodási helye található. Szükség volt azonban olyan belföldi járásbíróság kijelölésére is, amely eljárhat magyar állampolgárságú személyek apasági nemperes ügyeiben, ha az anyának és gyermeknek sem lakóhelye, sem tartózkodási helye nincs Magyarországon. Erre az esetre a Budai Központi Kerületi Bíróság a kijelölt bíróság, szemben az egyéb státuszperekkel, amelyekben a kijelölt bíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság.
A Pp. 301/C. §-a szerint a kérelemben fel kell tüntetni az eljáró bíróságot (és azokat az adatokat, amelyekből a bíróság illetékessége megállapítható), a három kérelmező (valamint a kérelmezők képviselői) nevét, lakóhelyét, valamint a kérelem előterjesztésére való jogosultságuk jogcímét. Ugyanezen jogszabályhely szerint, ha a gyermek a kérelem előterjesztésekor már megszületett, a gyermek nevét, lakóhelyét, születési idejét, (ha van törvényes képviselője, annak nevét és lakóhelyét), a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánó férfi születési idejét, továbbá az apasági vélelmet megalapozó házasság létrejöttének az időpontját is fel kell tüntetni, valamint annak időpontját, hogy a férj és az anya életközössége mikor szűnt meg. A beadványnak tartalmaznia kell a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet. A kérelemhez csatolni kell a gyermek eredeti (vagy hitelesített) születési anyakönyvi kivonatát, a férj és az anya házasság anyakönyvi kivonatát, valamint azokat az okiratokat, amelyek a kérelem elbírálásának alapjául szolgáló körülmények igazolásához szükségesek. Ha az apaság vélelmét megalapozó házasság a kérelem beadásának időpontjában már megszűnt, a kérelemhez csatolni kell a házassági bontóperi ítélet fénymásolatát is. Ha pedig a gyermek a kérelem előterjesztésének időpontjában még nem született meg, a kérelemhez szakorvosi igazolást kell mellékelni a születés várható időpontjáról.
A bíróság a három kérelmezőt (és mindazon személyeket, akiknek hozzájárulása az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükséges) együttesen hallgatja meg. A bírósági gyakorlat szempontjából fontos, hogy a meghallgatásra szóló idézésben az érintetteket a Pp. 301/E. §-ában meghatározott feltételekről és jogkövetkezményekről tájékoztatnia kell.
A bíróság eljárása során megvizsgálja az apaság vélelmének megdöntéséhez, az apai elismerő nyilatkozat megtételéhez és teljes hatályához szükséges feltételek fennállását, valamint megállapítja azokat az adatokat, amelyek a személyállapot-változás anyakönyvi bejegyzéshez szükségesek. A Pp. 301/E. § (1) bekezdése szerint a bíróság végzésben állapítja meg, hogy a gyermeknek nem az anya férje vagy volt férje az apja, ha a kitűzött meghallgatáson a kérelmezők és mindazon személyek, akiknek a hozzájárulása az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükséges, együttesen jelen vannak és az apaság vélelmének megdöntéséhez, az apai elismerő nyilatkozat megtételéhez és teljes hatályához szükséges feltételek fennállnak.
A bíróság a meghallgatáson felveszi a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot, amelynek során figyelemmel kell lennie a következőkre is: apai elismerő nyilatkozatot csak a gyermeknél 16 évvel idősebb férfi tehet, s teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat a gyermek fogamzási idejének kezdetététől tehető. Megjegyzést érdemel, hogy a gyakorlatban nem ritkán elforduló eset az, hogy az apai
- 29/30 -
elismerő nyilatkozat megtételére a gyermek születése előtt kerül sor. Ha az apai elismerés a gyermek születése előtt történik, a nyilatkozat csak a gyermek születésekor válik teljes hatályúvá, amelyet az apai elismerésről felvett jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell. Az apai elismerő nyilatkozatot csak személyesen lehet megtenni, képviseletnek helye nincs. A cselekvőképességében a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott személy vagy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú apai elismerő nyilatkozata akkor érvényes, ha ahhoz törvényes képviselője hozzájárult. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulását nem adja meg, vagy a törvényes képviselő nyilatkozattételben tartósan akadályozott, a hozzájárulását a gyámhatóság hozzájárulása pótolja. Az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükséges az anyának, a gyermek törvényes képviselőjének, és ha a gyermek 14. életévét betöltötte, a gyermek hozzájárulása is. Az anya a gyermek törvényes képviselőjeként megadhatja a hozzájárulást, kivéve, ha a gyermek és az anya között érdekellentét áll fenn.
Említést érdemel ebben a körben, hogy ha az apaság vélelmének megdöntését megállapító határozat nem emelkedik jogerőre, a nemperes eljárás során tett apai elismerő nyilatkozat hatálytalan.
A bíróság az eljárás nemperes jellegéből adódóan nem ítélettel, hanem végzéssel dönt. A végzés ellen fellebbezésnek van helye. Ha a törvényben meghatározott feltételek valamelyike nem áll fenn, a bíróság az apaság vélelmének megdöntése iránti kérelmet elutasítja. Mindezek alapján, ha a három fél együttesen nem jelenik meg, vagy a nyilatkozatuk a gyermek származását illetően ellentmondásos, illetve ha az apai nyilatkozat megtételéhez, vagy teljes hatályához szükséges feltételek nem állnak fenn, a bíróság elutasító határozatot hoz.
Ha a bíróság az apaság vélelmének megdöntése iránti kérelmet jogerősen elutasítja, e határozatának jogereje nem zárja ki, hogy a kérelmezők igényüket - a körülmények megváltozása esetén - újból nemperes eljárásban érvényesítsék. A kérelmet elutasító végzés tehát nem eredményez ún. res iudicata-t (azaz ítélt dolgot). A kérelmet elutasító határozat jogereje azt sem zárja ki, hogy a perindításra jogosult személyek peres eljárásban érvényesítsék az igényüket.
Kiemelendő, hogy Pp. a szabad bizonyítás elve alapján áll. Ez az elv azonban a nemperes eljárásokban nem feltétlenül érvényesül, vagy az okirati bizonyításra való korlátozásban ölt testet, mint például az egyesületek alapítványok nyilvántartásba vétele és a nyilvántartási adatok módosítása. Vannak olyan nemperes eljárások, amelyeket a bizonyítás teljes hiánya jellemez (pl. az egyezségi kísérletre idézés a Pp. 127. §-a szerint)[5]. Az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárásban csak okirati bizonyításnak van helye, egyéb bizonyítás felvételére (tanúkihallgatásra, vagy származás megállapítás érdekében igazságügyi szakértő kirendelésére) nem kerülhet sor.
A bíróság az apaság vélelmének megdöntését megállapító jogerős határozatot, valamint a külön jegyzőkönyvbe foglalt teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot megküldi a gyermek születési helye szerinti anyakönyvvezetőnek.
A költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 4. §-a alapján a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül költségfeljegyzési jog (tárgyi költségfeljegyzési jog) illeti meg az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárásban, amelynek folytán az eljárási illetéket előzetesen nem kell leróniuk. Az apaság vélelmének megdöntése iránti ügyekben az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdés a) pontja alapján az illeték számításának alapja a járásbíróság előtt a peres eljárásban 350 000 Ft, a nemperes eljárásban 200 000 Ft peres eljárásban az illeték mértéke az illetékalap után 6%, nemperes eljárásban pedig 3%, s ennek alapján az apasági perekben 21 000 Ft az illeték merül fel, a nemperes eljárásban pedig csupán 6000 Ft. A bíróságunkon kezdetben nem volt egységes a gyakorlat az illeték mérsékelhetőségével kapcsolatosan. Volt olyan vélemény, amely szerint az illeték 10%-ra, azaz 600 Ft-ra mérsékelhető az eljárás befejezésekor az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 58. § d) pontja alapján. A többségi, végül általánosan elfogadottá vált álláspont szerint az illeték mérséklésére nem kerülhet sor az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárásban.
A bíróság az eljárási költségekről a felek egyező nyilatkozata alapján határoz, vita esetén pedig Pp. 301/H. §-a alapján rendelkezésre álló adatok mérlegelésével dönt.
Egy, a Ráckevei Járásbíróságon 2015 őszén indult nemperes ügy kapcsán két kérdés is felmerült a nemperes eljárás anyagi- és eljárásjogi szabályait érintően, amelyekkel kapcsolatosan több bíró és bírósági titkár kollégával is konzultáltam. A felmerült kérdésekre adott eltérő válaszokat és jogértelmezéseket itt kívánom röviden összefoglalni.
A jogeset tényállása szerint I. és III. rendű kérelmező egymással 1992-ben kötöttek házasságot. Három leánygyermekük született a két már nagykorú gyermekük 1994-ben, 1997-ben és 2001-ben K. utónevű gyermekük, aki a nemperes eljárás megindulásakor 14. életévét betöltött kiskorú volt. Az anya és a férj házassága 1999 és 2003 között, a gyermek vélelmezett fogantatási idejében nem volt harmonikus, többször is külön éltek. Az életközösségük - annak minden elemére kiterjedően - 2012-ben szakadt meg véglegesen. Az életközösség megszakadását követően az édesanya közölte a férjével és a gyermekeivel, hogy legkisebb gyermeke nem a férjétől, hanem P.-től származik. Az anya és a férj között házasság felbontása és járulékai iránt per volt folyamatban, amelyet a perbí-
- 30/31 -
róság az apaság vélelmének az illetékes gyámhivatal által felvett jegyzőkönyvben egyezően nyilatkoztak arról, hogy a 2001-ben született K. utónevű gyermek vérszerinti édesapja nem az anya férje, hanem P., aki kijelentette, hogy hajlandó a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a saját gyermekeként elismerni. Az anya, a férj és P. közös kérelemmel fordultak a bírósághoz, amelyben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a 2001-ben született K. utónevű gyermeknek nem az anyakönyvbe bejegyzett apa az édesapja. A tényleges származás megállapítására szakértői vizsgálat nem készült. A rendelkezésre álló adatok alapján pedig az anya és a férj a vélelmezett fogantatási idő egy részében együtt éltek. A jogeset tényállása igen sok hasonlóságot mutatott a már ismertetett BH 1992.606. számú eseti döntés tényállásával.
A konkrét jogeset kapcsán kérdésként merült fel az anyagi jogi jogszabályok vonatkozásában az, hogy a Ptk. 4:101. § (1) bekezdése szerinti 300 napos határidőt mely kezdőidőponttól kell számítani, a nemperes eljárás megindításától visszafelé vagy a vélelmezett fogantatási időre vetítve. A jogeset tényállása szerint a férj és az anya között több mint 300 napja megszűnt az életközösség; az viszont nem megállapítható, hogy a gyermek vélelmezett fogantatási idejében fennállt-e. Erre vonatkozóan pedig a nemperes eljárás jellegéből adódóan bizonyítás nem is folytatható le. A többségi - általam is elfogadott álláspont szerint - csak azt kell vizsgálni a nemperes eljárásban, hogy az anya és a férj életközössége megszűnt-e legalább 300 napja, arra nem kell figyelemmel lenni, hogy a gyermek vélelmezett fogantatási idejében fennállt-e az életközösség az anya és a férj között.
A Pp. 301/E. § b) pontja szerint az apaság vélelmének megdöntéséhez, az apai elismerő nyilatkozat megtételéhez és teljes hatályához szükséges feltételek fennállását a bíróságnak vizsgálnia kell.
Az apaság vélelmének megdöntéséhez szükséges feltételek vonatkozásában ugyancsak kétféle jogértelmezéssel találkoztam. Az egyik szerint az apaság vélelmének megdöntéséhez szükséges feltételek körében a nemperes eljárásban a feleket nyilatkoztatni kell arról, hogy a vélelmezett fogantatási időben volt-e az anya és a férj között nemi kapcsolat, figyelemmel a Ptk. 4:107. § (1) bekezdésében írtakra. Amennyiben az anya és a férj között volt nemi kapcsolat a vélelmezett fogantatási időben, akkor az apasági vélelem megdöntésének feltétele hiányzik, és a vélelem megdöntésére a nemperes eljárásban nem kerülhet sor. A másik jogértelmezés szerint csak azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy az anya és a férj életközössége már legalább 300 napja megszűnt-e, illetve van-e olyan személy, aki gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal el kívánja ismerni, így a bíróságnak nem kell a feleket nyilatkoztatnia arra vonatkozóan, hogy a vélelmezett fogantatási időben volt-e az anya és a férj között nemi kapcsolat.
Véleményem szerint az utóbbi értelmezés tűnik helyesnek annak tükrében, hogy a Ptk. nem rendelkezik arról a Csjt. 37. § (2) bekezdése szerinti feltételről, amely szerint apai elismerő nyilatkozatot csak az tehet, akitől a gyermek ténylegesen származik. Megjegyzendő ebben a körben, hogy a Csjt. rendelkezései szerint sem kellett a (gyám)hatóságnak a tényleges származást vizsgálnia.
Álláspontom szerint a nemperes eljárásban az apaság vélelmének megdöntésére és a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat felvételére akkor is sor kerülhet, ha a rendelkezésre álló adatok alapján kétséges az, hogy az apai elismerő nyilatkozatot tevő férfitól származik a gyermek, figyelemmel arra, hogy a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tevő "férfitól való származás nem szükségszerű feltétel"[6].
Az ismertetett jogeset kapcsán azonban felmerül a kérdés, hogy sérülhet-e a gyermek származás kiderítéséhez való joga[7] a szakértői bizonyítás kizártsága és a kérelmezők esetleges nem rendeltetésszerű joggyakorlása folytán. További kérdés az, hogy hogyan befolyásolja a családi jogállás megváltozása a gyermek viszonyát a testvéreihez, az anyakönyvbe bejegyzett apjához, hogyan változnak a gyermek vagyoni viszonyai és későbbi öröklési jogi helyzete.
Magam arra következtetésre jutottam a döntéshozatal folyamatában, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárásban is érvényesülnie kell a korábbi bírói gyakorlatban kikristályosodott azon elvnek, hogy ha a családi jogállás rendezése a kiskorú gyermek érdekében áll, akkor a bíróságnak a főhangsúlyt erre kell helyeznie a származás kiderítésével szemben.
Az új Pp. hatálybalépésével az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárás eljárásjogi szabályozása körében újabb változások várhatóak. A Pp. koncepció szerint vizsgálni szükséges az egyes személyállapottal kapcsolatos nemperes eljárások, így például az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárás jövőbeli törvényi helyét, azt, hogy ezen szabályok a Pp.-ben, vagy esetlegesen külön nemperes eljárásokat szabályozó törvényben kerüljenek elhelyezésre[8].
Összességében a Ptk. pozitív újításának találom az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárást, amely nemcsak az ítélkezési tevékenységet tehermentesíti, de a jogkereső állampolgárok számára az apaság vélelmének megdöntése iránti peres eljárásnál egyszerűbb, lényegesen gyorsabb és nem utolsósorban költségkímélő megoldás az apai jogállás rendezésére. ■
JEGYZETEK
[1] A cikk az ELTE ÁJK családjogi szakjogász-képzésének keretében készített tanulmány átdolgozott változata; kurzusfelelős Szeibert Orsolya.
[2] Boros Zsuzsa In.: Kőrös András (szerk.): Az új Ptk. magyarázata III/VI. Családjog - második átdolgozott, bővített kiadás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 182. o.
[3] Uo.
[4] http://konzuliszolgalat.kormany.hu/nyomtatvanyok
[5] Részletesebben lásd: Éless Tamás - Juhász Edit - Juhász Imre - Kapa Mátyás - Papp Zsuzsanna - Somlai Zsuzsanna - Szécsényi-Nagy Kristóf - Timár Kinga - Tóth Ádám - Török Judit - Varga István: A polgári nemperes eljárások joga. ELTE Eötvös Kiadó, 2014.
[6] Boros Zsuzsa In.: Kőrös András (szerk.): Az új Ptk. magyarázata III/VI. Családjog - második átdolgozott, bővített kiadás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 188. o.
[7] A gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt (Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett) Egyezmény 7. cikke.
[8] A polgári perrendtartásról szóló, 2018. január 1. napján hatályba lépő 2016. évi CXXX. törvény az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárást nem tartalmazza (a szerk.).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági titkár, Ráckevei Járásbíróság.
Visszaugrás
