Dr. Csöndes Mónika[1]: A szerződésszegésért való kártérítési felelősség általános szabályaival (Ptk. 6:141-6:148. §) kapcsolatos jogértelmezési kérdések (KD, 2020/2., 272-300. o.)

(Vitaanyag a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásának 2019. 11. 29-i ülésére)

Jelen írás a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásának 2019. 11. 29-i ülésére készült, de azt a CKOT az ülésén a még mindig kevés számú ügyre tekintettel nem tárgyalta meg. A vitaanyag elkészítése során a Szerző a már közzétett és másodfokon jogerőssé vált határozatokat dolgozta fel. Az egyes jogértelmezési kérdésekre adott válaszok a Szerző saját álláspontját tükrözik.[1]

I. Az új szabályozás elvi alapjai

A jogalkotó a Ptk.-ban új alapra helyezte a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályozását, és a deliktuális kárfelelősségtől eltérő szabályokat állapított meg a kimentés rendszerére, valamint a megtérítendő károkra, e két alapvető változtatáson kívül - ahogy erre a Ptk. javaslatának miniszteri indokolása utal - megtartotta a kártérítési felelősségi jog egységét.

A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

7.a) "...koncepcionális változásnak az az oka, hogy a kártérítési felelősségnek eltérőek a gyökerei szerződésen kívüli jogellenes károkozó magatartás és szerződésszegésnél esetében. [...] Kontraktuális felelősségnél viszont a károkozó magatartás egy szerződésben önként vállalt kötelezettség megszegését jelenti. A szerződéses jogviszony a kárkötelem alanyait, a károkozó és a károsult személyét is behatárolja: a károkozó a kárt nem általában »másnak«, hanem a »másik szerződő félnek« okozza. [...] a kontraktuális felelősséget egy önként, tudatosan, átgondoltan vállalt szerződéses kötelezettségvállalás megszegése alapozza meg; ez a feltétel a deliktuális kárfelelősség esetében hiányzik. [...] .. a szerződésszegési kártérítési felelősség szabályozásánál megszigorítja a szerződésszegő fél kimentését, elszakítva azt a deliktuális felelősség körében változatlanul megtartott felróhatósági (vétkességi) elvtől. Másrészt a szerződésszegő fél által a szerződésszegéskor előrelátható károkra korlátozza a megtérítendő következménykárok és az elmaradt haszon mértékét. A két változtatás szorosan összefügg egymással. A megszigorított, objektív alapú kimentés és a kártérítés nagyságának korlátozása egészséges egyensúlyi helyzetet teremt a vagyoni forgalomban a szerződő felek közötti kockázatmegosztás terén. E két alapvető ponton kívül a Javaslat is megtartja a kártérítési felelősségi jog egységét."

7.b) "A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség alóli kimentés szabályozásánál a törvénynek a kockázatok felek közötti helyes elosztását kell megoldania. [...] abból helyes kiindulni, hogy valamely tevékenység üzletszerű folytatása szükségszerű kockázatvállalást jelent, és az esetleges konfliktus feloldása nem a magatartás utólagos értékelésével, hanem a tevékenységgel együtt járó kockázat telepítése útján célszerű. A magánjogi szerződéseknél a szerződésszegés kárkövetkezményeinek telepítése tehát elsősorban kockázatelosztást, és nem valamely egyéni hiba szankcionálását kell, hogy jelentse. Ez a megközelítés a nem kifejezetten üzleti szerződések körében is megfelelő, általában itt is helyes tehát a szerződésszegésért megállapítandó kártérítési felelősség alóli kimentés elszakítása a felróhatósági (vétkességi) elvtől. [...] a szerződéses, azaz önkéntes kötelezettségvállalás nem szerződésszerű teljesítésének szankcionálása nem lehet a szerződésszegő fél igyekezetének függvénye".

Jogirodalmi álláspontok

A jogirodalom alapvetően a min. ind. alapján magyarázza a szerződésszegésért való felelősség új szabályait. Lényeges kiemelni Vékás Lajosnak a min. ind.-ra figyelemmel tett azon megállapítását, hogy "[a] szerződésszegés szankciós oldala arra ad választ, hogy valamelyik fél olyan okból, amelyért ő viseli a kockázatot, nem szerződésszerűen teljesít, a másik fél milyen jogokat érvényesíthet a szerződésszegő féllel szemben."[2] Az irodalom rendszerint arra is utal az új szabályozás kapcsán, hogy a rPtk. hatálya alatt a bíróságok az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményét - legalábbis a vagyoni forgalom professzionális szereplői közötti viszonyokban - szigorúan értelmezték.

II. A szerződésszegésért való felelősség általános esete, a mentesülés feltételei

A Ptk. 6:142. § nyelvtani értelmezése alapján egyértelmű, hogy az ellenőrzési körben bekövetkezett kár megtérítése alól a szerződésszegő nem mentheti ki magát, és ebben az esetben a további mentesülési feltételeknek nincs is jelentősége. Az ellenőrzési körön kívüli okból keletkező károk megtérítése alóli kimentés azonban csak akkor lesz sikeres, ha a Ptk. 6:142. §-a szerinti továbbá két együttes feltétel is teljesül. A min. ind. rögzíti, hogy a bizonyítási teher mindhárom kimentési feltétel tekintetében a szerződésszegő felet terheli.

6:142. § [Felelősség szerződésszegéssel okozott károkért]

Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.

- 272/273 -

1. Az 'ellenőrzési körön kívül eső körülmény'

Kérdés1: Hogyan kell értelmezni az ellenőrzési kör fogalmát?

1.1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

7.ba) "...Elsőként azt kívánja meg a Javaslat a szerződésszegés miatt bekövetkezett kárért való felelősség alóli mentesüléshez, hogy a károkozó körülmény a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül merüljön fel. Ellenőrzési körön kívüli, azaz a szerződésszegő fél által nem befolyásolható az a körülmény, amelyre a fél nem képes hatást gyakorolni. Ezeket a körülményeket természetesen nem lehet tételesen felsorolni, de bizonyos típusokat ki lehet emelni. Ilyen körülménynek tekinthetők mindenekelőtt a vis maior hagyományos esetei. A fél ellenőrzési körén kívülinek tekinthetők tehát a természeti katasztrófák: földrengés, tűzvész, járvány, aszály, fagykár, árvíz, szélvihar, villámcsapás stb., továbbá bizonyos politikai-társadalmi események: mint például háború, forradalom, felkelés, szabotázs, közlekedési útvonal (repülőtér) lezárása. Ide sorolhatók ezen kívül meghatározott állami intézkedések: behozatali-kiviteli tilalmak, devizakorlátozások, embargó, bojkott és hasonlók. Ebbe a körbe tartozhatnak adott esetben súlyos üzemzavarok, valamint a szerződésszerű teljesítést lehetetlenné tevő radikális piaci változások (mint drasztikus árrobbanás, a fizetés pénznemének rendkívüli meggyengülése stb.). A másik oldalról közelítve, nem minősül a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül lévő oknak a saját üzemi rend szervezési vagy egyéb zavara, a fél alkalmazottainak magatartása, piaci beszerzési nehézségek és hasonlók. A bíróságnak a konkrét eset összes körülményeit mérlegelve kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a fél ellenőrzési körén kívül eső körülményként merült-e fel a szerződésszerű teljesítés akadálya."

1.2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye a Ptk. 6:142. §-ához

"A Ptk. 6:142. § alkalmazásában hogyan kell értelmezni az »ellenőrzési körön kívül eső« mentesülési okot? Lehet-e ellenőrzési körön belüli az olyan objektív körülmény, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható?

A Ptk. szerződésszegési szabályai a szerződésszegésért való felelősséget objektív alapokra helyezik. A világos jogalkotói cél az, hogy a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés szintje szigorúbb legyen, mint a felróhatósági alapú kárfelelősségé. A kimentési okokat is ehhez képest kísérelte meg megfogalmazni a jogalkotó. Ehhez mintát külföldi példák (Bécsi Vételi Egyezmény, Draft Common Frame of Reference) adtak. Az »ellenőrzési körön kívül eső« mentesülési ok megfogalmazása a felelősség többi eleméhez hasonlóan absztrakt, amelyet a jogalkotói szándék szerint objektív mércével, és nem felróhatósági alapon kell megközelíteni. Az »ellenőrzési körön kívül« fordulat a jogalkotói törekvés fényében helyesen a vis maior tartalmi elemeként értelmezendő, és semmiképpen sem lehet mérhető a »gondos ellenőrzés« vagy a felróhatóság mércéjével.

A Ptk. 6:142. §-ában foglalt rendelkezés kockázattelepítési szabály. A szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételrendszere a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való felelősség kimentési feltételeihez áll közel. A szerződésszegésért való felelősség szabályai a »belső« vis maior esetében nem teszik lehetővé a felelősség alóli mentesülést. A szerződést szegő fél a kártérítési felelősség alól csak akkor mentesül, ha az elháríthatatlan körülmény az ellenőrzési körén kívül esik.

Önmagában az, hogy a szerződést megszegő fél az adott körülményt nem képes befolyásolni, illetve nem képes arra hatást gyakorolni, nem eredményezi azt, hogy a körülményt ellenőrzési körön kívül esőnek kell tekinteni. Ebből következően ellenőrzési körbe eső lehet az olyan »belső« objektív körülmény is, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható."

1.3. Bírósági gyakorlat

Szegedi Ítélőtábla 1/2016. (XI. 24.) polgári kollégiumi vélemény

A szerződésszegéssel kárt okozó fél kártérítési felelőssége az ellenőrzési körén belül felmerülő kárt okozó körülményekért fennáll akkor is, ha e körülmények a fél által nem voltak befolyásolhatók, azokra a félnek nem volt ráhatása. Önmagában amiatt, hogy a szerződésszegést okozó körülményre a félnek nem volt ráhatása, illetve az nem volt általa befolyásolható, a körülmény nem minősül a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül esőnek.

A Ptk. eddigi gyakorlatában ellenőrzési körön kívülinek tekintették a bíróságok:

- BDT 2017.3719 II. Nem minősül a tó partján álló szálloda ellenőrzési körén kívül eső oknak az, hogy a stéghez vezető úton - a helyi önkormányzat által elrendelt elsőfokú víz- és kárelhárítási készültség miatt - homokzsákokból álló védgát készült. (Fővárosi Ítélőtábla Pf.6.20.052/2017/5. sz. határozata)

- BDT 2018.3952 II. A termelés eredménytelensége esetén a vevő által a termelő (eladó) szerződésszegésére alapított kárigény elbírálása során kiemelt jelentősége van a szerződő felek kölcsönösen vállalt kockázatközösségének. A termelő (eladó) ezzel összefüggésben bizonyíthatja, hogy melyek az ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan körülmények, amelyek kimentése alapjául szolgálhatnak. A termelő (eladó) a vevő káráért csak a közrehatási arányában tartozik helytállással. (Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.061/2018/4. sz. határozata)

- "- függetlenül attól, hogy a holttestet milyen állapotban vette át az alperes -, a ravatalra való előkészítés, a holttestnek - állapotához képest - legméltóbb körülmények között való felravatalozása az ő feladata volt. A perben feltárt körülmények alapján pedig ez nem így történt." (Fővárosi Ítélőtábla Pf.21.029/2016/6. sz. határozata)

- a teljesítésnek a Ptk. 6:183. § szerint jogos ok nélkül megtagadása (Győri Ítélőtábla Pf.20.014/2018/7. sz. határozata)

- "..szerződés szolgáltatónak felróható meghiúsítása is a szerződésszegésre vonatkozó felelősségi szabályok alkalmazását teszik indokolttá." [...] "A felperes azon nyilatkozata, hogy az ő működési körében felmerült okok miatt nem állt meg a buszsofőr a kijelölt megállóhelyen, kárfelelősség alóli mentesülésének további vizsgálatát szükségtelenné tette" (Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.123/2016/4/II. sz. határozata)

- "a fogyasztót terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes működése körében fellépő túlfeszültség miatt gázkazánja

- 273/274 -

meghibásodott, melynek következtében kára keletkezett. E kötelezettségnek maradéktalanul eleget tett: csatolta a javítás számláját, amely tartalmazta a szakszolgáltató megállapítását is, miszerint a készülék meghibásodását túláram okozta. Ezzel szemben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a hálózati áram visszakapcsolása esetén a feszültség nem haladta meg az üzletszabályzatában írt mértéket és a készülék nem megfelelő védelmi rendszerrel volt ellátva, azaz a fogyasztó a kárelhárítási kötelezettségét nem teljesítette. Az előbbit a rendelkezésére álló napló csatolásával tehette volna meg, azonban ezt az alperesi eljárásban elmulasztotta." (Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.814/2017/9. sz. határozata)

- "Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a kárfelelősség alól kimentette magát, ugyanis a gyártó megnevezésével kizárólag a termékfelelősségi szabályok alkalmazása esetén mentesülhetne" (Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.019/2017/7. sz. határozata)

- "Ilyen, a kártérítési felelősség alóli kimentés körében figyelembe vehető indokot a felperes nem igazolt. Azok az okok, melyek e körben felmerültek, s amelyeket az elsőfokú bíróság - helytelenül - értékelt, azaz az anyagbeszerzési nehézségek, tervezői hiányosságok figyelembe nem vehetők, mert egyrészt ezek a felperes oldalán felmerülő kockázati elemek, másrészt a kiviteli tervek tekintetében tényszerűen sem igazoltak..." (Debreceni Ítélőtábla Gf.II.30.314/2018/6. sz. határozata, felülvizsgálat folyamatban: Pfv.V.20.595/2019.)

- "Az alperes szerződésszegő magatartása az volt, hogy olyan ételt szolgáltatott, amelynek elfogyasztása következtében a felperesek Hepatitis A vírussal fertőződtek. Nyilvánvaló, hogy egy étterem működtetőjének ellenőrzési körébe tartozik a jogszabályoknak megfelelő higiénés viszonyok biztosítása, és nyilvánvalóan előre látható, hogy amennyiben nem biztosítják a megfelelő higiénét, annak fertőzéses megbetegedés lehet a következménye. Nem kétséges továbbá, hogy egy étterem üzemeltetőjétől elvárható, hogy a felhasználásra kerülő élelmiszereket megfelelően tiszta körülmények között tárolja, és a közegészségügyi szabályok betartásával készítse el az étlapon szereplő ételeket, elkerülve ilyen módon a fertőzéseket." (Fővárosi Törvényszék 6.P.25530/2015/40, helybenhagyta: (Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.693/2018/5. sz. határozata)

- "...Csak az áru megromlásának sikeres bizonyítása esetén lett volna relevanciája a mentesülés körében annak, hogy milyen hőmérsékleten történt az áru szállítása." (Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.343/2017/5. sz. határozata)

1.4. Jogirodalmi álláspontok

Az irodalom az ellenőrzési kör fogalmát rendszerint a min. ind.-ra utalással magyarázza, de a min. ind.-ban hivatkozott példák kapcsán fel is vet értelmezési kérdéseket (pl. munkabeszüntetés, sztrájk[3]). Kemenes István mutatott rá továbbá: annak, hogy az adott konkrét körülményre a kötelezett nem volt képes hatást gyakorolni, az általa nem volt befolyásolható, nem az ellenőrzési körön belüliség/kívüliség, hanem a körülmény elkerülhetetlensége, illetve a kár elháríthatatlansága szempontjából van jelentősége.[4]

Válasz:

A szerződésszegésért való felelősség szabályai a "belső" vis maior esetében nem teszik lehetővé a felelősség alóli mentesülést. Az ellenőrzési körbe eső lehet tehát az olyan "belső" objektív körülmény is, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható.

Kérdés2: Mi az ellenőrzési körön kívüli körülmény és a veszélyes üzemi felelősségi alakzatnál használt tevekénységi kör mint kimentési okok tartalma és egymáshoz való viszonya?

1.1 A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

A miniszteri indokolás a 7.ba) pont alatt ezt a kérdést nem érinti.

1.2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye a Ptk. 6:142. §-ához

Ahogy erre az új Ptk. Tanácsadó Testület véleményében rámutatott: "A szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételrendszere a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való felelősség kimentési feltételeihez áll közel. A szerződésszegésért való felelősség szabályai a »belső« vis maior esetében nem teszik lehetővé a felelősség alóli mentesülést [...] ellenőrzési körbe eső lehet az olyan »belső« objektív körülmény is, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható."

1.3. Bírósági gyakorlat

Szegedi Ítélőtábla 2/2016. (XI. 24.) polgári kollégiumi vélemény

Ingyenes szerződéseknél a Ptk. párhuzamos kártérítési igények kizárására vonatkozó rendelkezése (6:145. §) nem irányadó. Ha a szerződés alapján ellenszolgáltatás nélkül nyújtott szolgáltatás veszélyes üzemi tevékenységnek minősül, a szerződés megszegése miatt keletkezett kár megtérítésére ezért a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség szabályai alkalmazhatók (Hatodik könyv, Negyedik rész XXVII. Cím LXVIII. fejezet).

1.4. Jogirodalmi álláspontok

Kemenes István álláspontja szerint "ha a szerződésszegő magatartás veszélyes üzemi tevékenységgel valósul meg, ez esetben az objektív kontraktuális kártérítési felelősség, illetve a veszélyes üzem objektív felelőssége tartalmilag nem különbözhetnek egymástól [...] a jogalkalmazásnak a szerződéses jogviszony keretében veszélyes üzemi tevékenységgel okozott károkat éppolyan szigorú mérce szerint kell elbírálnia, mint a deliktuális károkozások körében".[5] A jogirodalom ezt a jogértelmezést alapvetően támogatja.

A szakmai közbeszédben történik utalás arra, hogy miért volt szükség a Ptk. 6:142. §-a szerinti 'ellenőrzési kör' fogalom bevezetésére, ha egyszer a felelősségi jogunkban van már egy 'tevékenységi kör' fogalom. Megjelenik az

- 274/275 -

irodalomban olyan megközelítés is, amely a fogalmakat azonosítja is, és a szerződésszegésért való felelősség körében "az ellenőrzési (tevékenységi) körén kívüli ok vizsgálatát" várja el.[6] Fuglinszky a kodifikációs célkitűzések alapján rámutat: "a kontraktuális felelősség és a veszélyes üzemi felelősség kimentési feltételeinek eltérő normaszöveggel történő kodifikálása mögött az a körülmény húzódik meg, miszerint »míg a veszélyes üzemi felelősség a maga fogalomrendszerével együtt évtizedek óta a magyar kártérítési jog része, szerves fejlődés eredményeként formálódott a bírói gyakorlatban, addig a kontraktuális felelősség hatályos szabályai egy ,jogi transzplantáció' eredményeképpen váltak a hazai felelősségi jogi gondolkodás és gyakorlat részévé.«[7]" Meglátásom szerint a két fogalom tartalmi konvergenciájának megvalósulását támogató értelmezési irány nem indokolt azokban az esetekben, amikor a szerződés alapján nyújtott szolgáltatás nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek.

Válasz:

Az 'ellenőrzési körön kívüli ok' és a 'tevékenységi körön kívüli ok' fogalmak egymással nem azonosak, de akkor, ha a szerződésszegő magatartás veszélyes üzemi tevékenységgel valósul meg, ez esetben az objektív kontraktuális kártérítési felelősség, illetve a veszélyes üzem objektív felelősség tartalmilag nem különbözhetnek egymástól. Ha azonban a szerződés alapján nyújtott szolgáltatás nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek, az 'ellenőrzési körön kívüli ok' fogalmának az értelmezését a szerződésszegésért való felelősségre vonatkozó szabályozás elvi alapjainak megfelelően kell elvégezni.

2. 'a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény'

Kérdés: Az előreláthatóságnak a szerződéskötés időpontjára vonatkoztatott vizsgálata minden típusú szerződés esetében érvényesülő követelmény-e?

2.1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

7.bb) "A kimentés második feltételeként támasztja a Javaslat, hogy a szerződésszegő fél számára a saját ellenőrzési körén kívül felmerülő körülmény a szerződéskötés idején objektíve ne legyen előre látható. Nem ad tehát alkalmat a kártérítési felelősség alóli mentesülésre a fél ellenőrzési körén kívül felmerülő teljesítési akadály sem, ha azzal (például a közlekedési útvonal lezárásával vagy az állami intézkedéssel) a kötelezettséget vállaló félnek a szerződés megkötésekor objektíve, azaz a szerződésszegő fél helyzetében lévő személyek mércéjével mérve, számolnia kellett."

2.2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye a Ptk. 6:142. §-ához

Ezt a kérdést külön nem érinti.

2.3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

2.4. Jogirodalmi álláspontok

Fuglinszky azt hangsúlyozza: "a kimentési feltételek körében megkívánt előreláthatóság a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményre és nem a kárkövetkezményekre vonatkozik, ebben tér el a 6:143. §-ban szabályozott előreláthatósági klauzulától (Indokolás, 589. old., 7.c. pont)".[8] Csehi úgy fogalmaz a feltétel kapcsán, hogy nem a konkrét felek magatartásából kell kiindulni, hanem azt a hipotetikus esetet kell venni, hogy az adott időpontban elvárható volt-e tőlük, hogy a később bekövetkező eseménnyel, annak bekövetkeztével számoljanak.[9]

Szakmai konferenciákon hallani olyan álláspontot is, hogy az előreláthatóságnak a szerződéskötés időpontjára vonatkoztatott vizsgálata nem tűnik megfelelőnek tartós jogviszonyok esetén, illetve a vezető tisztségviselő felelőssége kapcsán.

A kimentés második feltételének alkalmazása tartós jogviszonyoknál azt a jogalkalmazási kérdést veti fel, hogy a szerződésszegő fél mennyire könnyen tud majd hivatkozni e feltétel hiányára, tekintettel arra, hogy az idő múlásával a szerződéskötés és a szerződésszegés olyan messzire kerülhetnek egymástól, hogy a körülmény előreláthatóságának avagy előreláthatatlanságának bizonyítása nehezebbé válhat. Álláspontom szerint a hatályos szabályozás azt a következtetést engedi levonni, hogy ha az előreláthatóságot objektíven értelmezzük, akkor a tartós jogviszonyok szerződésszegő kötelezettje nem tudja kimenteni magát a felelősség alól, ha - ahogy erre a min. ind. utal - a körülménnyel a szerződésszegőnek objektíve, azaz a szerződésszegő fél helyzetében lévő személyek mércéjével mérve számolnia kellett. Tekintettel arra, hogy a Ptk. 6:143. § (2) bekezdése szerinti előreláthatósági korlát esetében is a szerződéskötés időpontja a referancia-időpont a károk előreláthatósága szempontjából, így a tartós jogviszonyoknál ugyanez a kérdés merül fel a károk előreláthatósága szempontjából is (lásd: V.3. pont)

Az irodalomban kérdésként jelentkezett az is, hogy a vezető tisztségviselő felelőssége esetében a 6:142. § szerinti 'szerződés megkötésének időpontja' fordulat hogyan értelmezendő. A vezető tisztségviselői megbízatás a tisztségnek a kijelölt, megválasztott vagy kinevezett személy által történő elfogadásával jön létre (Ptk. 3:21 §), mellyel egyidejűleg egy, a jogi személy ügyvezetésére és képviseletére irányuló vezető tisztségviselői jogviszony keletkezik a vezető tisztségviselő és a jogi személy között. Kisfaludi András épp a társaság és a vezető tisztségviselő közötti jogviszony kapcsán érvel úgy, hogy a szerződéskötéskor kialakított egyensúlyt bontanánk meg azzal, ha a szerződésszegés és nem a szerződéskötés időpontja kerülne figyelembevételre, ez esetben ugyanis a szerződéskötést követően ismertté váló körülményeket ki kellene zárni a mentesülési okok közül; és ezzel a szerződésszegő felet (a vezető tisztségviselőt) olyan körülményekre való hivatkozás lehetőségétől fosztanánk meg, amelyek

- 275/276 -

pedig a szerződéskötés időpontja szerinti vizsgálat esetében a mentesülésére szolgálhattak volna.[10] A Ptk. 6:142. § nyelvtani értelmezése alapján a vezető tisztségviselői jogviszony keletkezésének időpontjára tekintettel kell tehát az ellenőrzési körön kívüli körülmény előreláthatóságát vizsgálni, és nem a szerződésszegő, a társaságnak kárt okozó magatartás, mulasztás időpontját kell irányadónak tekinteni.

Meglátásom szerint fontos rámutatni: a tartós jogviszonyok egy része gondossági kötelem, így ezeknél gondos eljárás esetében nem is kell vizsgálni a felelősség alóli mentesülés feltételrendszerét, szerződésszegő magatartás esetén viszont a nem gondos eljárás ellenőrzési körön belüli körülménynek minősül, így ez esetben a feltételrendszer második elemének a vizsgálatára pedig már nem is fog sor kerülni. Más tartós jogviszonyok esetében sem tűnik alkalmazhatatlannak e feltétel (pl. hitelfelvétel esetén számolnia kell azzal az adósnak, hogy bekövetkezhetnek a törlesztőrészlet fizetését akadályozó körülmények).

Válasz:

Az előreláthatóság szerződéskötés időpontjára vonatkoztatott vizsgálata annak értékelését követeli meg, hogy a szerződésszegőnek a körülménnyel a szerződéskötés időpontjában objektíve, azaz a szerződésszegő fél helyzetében lévő személyek mércéjével mérve számolnia kellett-e. Tartós jogviszonyoknál a szerződésszegésre vezető körülmény előreláthatóságát a jogviszony típusából kiindulva kell vizsgálni, jogviszony természete szerint kell megítélni.

3. 'nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa'

Kérdés: Hogyan kell értelmezni a Ptk. 6:142. § szerinti 'nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa' fordulatot?

3.1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

7.bc) "Harmadik konjunktív feltétele a kimentésnek, hogy nem volt elvárható, hogy a fél a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményt elkerülje, vagy annak kárkövetkezményeit elhárítsa. Míg az előző feltételt, azaz az akadály előreláthatóságát a Javaslat a szerződéskötés időpontjában rendeli vizsgálni, addig ez a harmadik feltétel a szerződésszegés időpontjában vizsgálandó."

3.2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye a Ptk. 6:142. §-ához

Ezt a kérdést külön nem érinti.

3.3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalnia.

3.4. Jogirodalmi álláspontok

A kommentárirodalomban megjelenő álláspontok megosztottak a kérdésben:

- e feltétel vizsgálata lényegében a Ptk. 1:4. § (1) bek. szerinti felróhatósági kritérium alkalmazását kívánja meg (Vékás)[11],

- a jogalkotó elvárja a kötelezett aktív, tevőleges kármegelőző, kárelhárító magatartását, feltéve, hogy ennek kifejtésére reális lehetősége volt (Csehi)[12],

- szerződésszegést eredményező körülmény elkerülésére, mind a fenyegető avagy már bekövetkezett kár elhárítására törekednie kell a kötelezettnek (Leszkoven[13], Fuglinszky[14]),

- Leszkoven álláspontja szerint értelmezési problémát okozhat az, hogy "a megfogalmazás ezen utóbbi fordulatra nézve vagylagos: nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. A törvényszövegben azonban konjuktivitást érzünk, a károkozónak nem elegendő csak az egyik vagy másik feltétel teljesülését bizonyítania."[15]

- Kemenes István álláspontja ezzel szemben az, hogy "[a] félreértések elkerülése érdekében az »elvárható« kifejezésnek ebben az összefüggésben a felróhatósághoz nincs semmi köze. A miniszteri indokolás és a kommentárok is egyértelműen tartalmazzák, hogy az új Ptk. a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősséget elszakítja a felróhatósági elvtől - márpedig az objektív felelősség nem lehet egyidejűleg szubjektív, felróhatósági felelősség is. Felmerül a kérdés, mit jelenthet akkor a normaszövegben az »elvárható« kifejezés? Az 1970-es években írt egyetemi jegyzetében Eörsi Gyula a veszélyes üzemi felelősséggel összefüggésben hozta azt a példát, hogy a vasút üzemével kapcsolatosan fellépő erőhatalom nagymértékben elhárítható (semlegesíthető) lenne, ha például minden vasútvonalat magas kerítéssel szegélyeznék és a vonalat be is fednék - ez azonban csak objektíve aránytalan költségek árán volna lehetséges, azaz észszerűen nem elvárható. A megvilágítás véleményem szerint e körben is igaz: az elvárhatóság ebben az összefüggésben az elháríthatatlan (elkerülhetetlen) észszerű határát jelöli ki - az erőhatalom relatív abban az értelemben, hogy elhárítása (semlegesítése) a tudomány és technika állása szerint észszerű ráfordítások mellett »nem elvárható«. Az elkerülhetetlen körülmény nem azt jelenti feltétlenül, hogy »lehetetlen«."[16]

Válasz:

1. A opció Ez a feltétel a Ptk. 6:142. § normaszövegében szereplő "elvárható" fordulatra tekintettel a Ptk. 1:4. § (1) bekezdés [Az elvárható magatartás elve. Felróhatóság]

- 276/277 -

szerinti, az adott helyzetben általában elvárható magatartás mércéjének vizsgálatát követeli meg. A Ptk. 1:4. § (1) bekezdése szerint ugyanis csak abban az esetben lehet eltérni a polgári jogi viszonyokban irányadó általános magatartási mércétől, "ha e törvény eltérő követelményt nem támaszt".

B opció Ez a feltétel - tekintettel arra, hogy a Ptk. a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősséget elszakítja a felróhatósági elvtől - nem a Ptk. 1:4. § (1) bekezdése [Az elvárható magatartás elve. Felróhatóság] szerinti, az adott helyzetben általában elvárható magatartás mércéjének a vizsgálatát követeli meg, hanem az elvárhatóság ebben az összefüggésben az elháríthatatlan (elkerülhetetlen) észszerű határát jelöli ki, az erőhatalom relatív abban az értelemben, hogy elhárítása (semlegesítése) a tudomány és technika állása szerint észszerű ráfordítások mellett "nem elvárható".

2. A szerződésszegő felet terheli annak bizonyítása, hogy az adott szerződésszerű teljesítést akadályozó körülmény nem volt elkerülhető, továbbá, hogy a szerződésszegés kárkövetkezményei nem voltak elháríthatók. Tényállásfüggő, hogy a kötelezettnek az akadályozó körülmény elkerülhetetlensége mellett a kárkövetkezmények elháríthatatlanságát is kell-e bizonyítania. A kötelezett nem mentesül a felelősség alól, ha a kimentés csak az egyik esetben sikeres.

4. A Ptk. 6:142. §-a és a gondossági kötelmek

Kérdés: Alkalmazható-e a gondossági kötelmeknél a Ptk. 6:142. §-a szerinti kimentési szabály?

4.1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

7.b) "...A magánjogi szerződéseknél a szerződésszegés kárkövetkezményeinek telepítése tehát elsősorban kockázatelosztást, és nem valamely egyéni hiba szankcionálását kell, hogy jelentse. Ez a megközelítés a nem kifejezetten üzleti szerződések körében is megfelelő, általában itt is helyes tehát a szerződésszegésért megállapítandó kártérítési felelősség alóli kimentés elszakítása a felróhatósági (vétkességi) elvtől. Ezért a Javaslat a károkozó kimentési lehetőségét - néhány helyen, például az ingyenes szerződéseknél, kivételt téve - nem üzleti szerződési viszonyokban is megszigorítja..."

4.2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye a Ptk. 6:142. §-ához

"Milyen módon alkalmazható Ptk. a 6:142. § szerinti objektív kontraktuális kártérítési felelősség gondossági kötelmek esetén? A szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülésnek a Ptk. 6:142. §-ában meghatározott szabályai a felelősséget a felróhatósághoz képest szigorúbb szintre emelik. A szerződésszegésért való felelősség a szerződés megszegésének a következménye. A felelősség vizsgálatát ezért megelőzi a szerződésszegés megállapítása. A kötelezett a szerződést akkor szegi meg, ha a szerződés alapján őt terhelő kötelezettség szerződésszerű teljesítése bármely okból elmarad (Ptk. 6:137. §). Abban az esetben, ha a szerződés alapján a kötelezettet a gondos eljárás kötelezettsége terheli, a szerződést akkor szegi meg, ha a tevékenysége az elvárt gondosság mércéjének nem felel meg. Jellemzően ilyen kötelezettség terheli a megbízottat a megbízási szerződés alapján (Ptk. 6:272. §). Megbízási jellegű jogviszonyok (gondossági kötelmek) esetén abban az esetben, ha a kötelezett (megbízott) tevékenysége a szerződés alapján megkövetelt gondos eljárás követelményének megfelelt, szerződésszegést nem követett el, ezért a szerződésszegésért való felelősség alapvető feltétele sem valósul meg. Így nem kerül sor a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételeinek vizsgálatára (Ptk. 6:142. §) sem. Abban az esetben, ha a kötelezett (megbízott) tevékenysége a szerződés alapján elvárt gondosság mércéjének nem felelt meg, a szerződést megszegte és a szerződésszegésért való felelősség feltételeinek vizsgálatára, köztük a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés feltételeinek a vizsgálatára kerül sor."

4.3. Bírósági gyakorlat

Szegedi Ítélőtábla 3/2016. (XI. 24.) polgári kollégiumi vélemény

A megbízási (gondossági) típusú visszterhes szerződés kötelezettjének (ügyvéd, szakértő, könyvvizsgáló, vezető tisztségviselő stb.) szerződésszegése nem állapítható meg, ezért kártérítési felelősséggel sem tartozik, ha a kötelezett az ügy ellátása során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A Ptk. eddigi gyakorlatában a gondossági kötelmek kapcsán így értelmezték a kimentés feltételrendszerét a bíróságok:

- "A megbízási típusú gondossági kötelmek esetében szerződéstípus sajátosságai folytán nem a Ptk. 6:142. §-a szerinti objektív felelősség szabályai az irányadók. A megbízottnak nem azt kell bizonyítania a kártérítési felelősség alóli mentesülés érdekében, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy akár elhárítsa, hanem azt, hogy felróhatóság nem terheli. Jelen esetben azonban a felperesi hivatkozás nem alkalmas a felróhatóság alóli mentesüléshez. Az adminisztratív hibára hivatkozás, a zárak plombaszámának B/L-en történő felcserélése kapcsán nem mentesíti a szállítmányozót a felelősség alól." (Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.191/2016/5. sz. határozata), a felülvizsgálati eljárásban: "Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes a szállítmányozási feladat teljesítése során a konténerek átvételénél nem kellően gondosan járt el. [...]... ezért jogszabálysértés nélkül jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes nem tudta magát kimenteni a kártérítési felelőssége alól". (Kúria Pfv.V.22.164/2016. = BH 2018/7/47.)

- a vezető tisztségviselő "szerződésszegése részben az őt személyesen terhelő kötelezettség elmulasztásával, részben a társasági érdekeket sértő, felelőtlen magatartásával valósult meg. A szerződésszegés alapjául szolgáló körülményt az alperes befolyásolhatta, alakíthatta volna, a szerződésszegés az ellenőrzési körébe esett, az ellenőrzési körén kívül eső körülmény hiánya pedig önmagában kizárja az eredményes kimentést, ezért a kimentés egyéb feltételeit vizsgálni nem kellett." (Pécsi Ítélőtábla Pf.20.013/2018/7. sz. határozata)

4.4. Jogirodalmi álláspontok

Kemenes István érvelés szerint "a megbízási szerződés megszegése csak akkor következik be, ha a megbízott a

- 277/278 -

feladatát felróható módon látja el - illetve nem látja el -, azaz a megbízott szerződésszegése a gondossági kötelemből adódóan mindig szükségképpen felróható magatartást (mulasztást) feltételez. A gondossági szolgáltatásra irányuló megbízás esetén a szerződésszegés objektív ténye fogalmilag csak felróható (gondatlan) magatartás lehet, a szerződésszegés szükségképp felróható magatartással valósulhat meg. A gondossági kötelmek esetén ezért véleményem szerint egybeesik az objektív és a szubjektív elem, mert a szerződésszegés megállapításának szükségszerű feltétele a felróható magatartás tanúsítása, vagy másképpen: a megbízott akkor szegte meg a szerződést, ha nem járt el az adott helyzetben elvárható kellő gondossággal. Ebből következik, hogy a megbízási típusú gondossági kötelmek körében - a különös szerződéstípus sajátosságai miatt - nem alkalmazható a Ptk. 6:142. § szerinti objektív felelősség, mert a szerződésszegés - amely csak felróható magatartás lehet - hiányában a kártérítési felelősség sem állhat be. A megbízottnak nem azt kell bizonyítania a kártérítési felelősség alóli mentesülése érdekében, hogy: »a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa« hanem azt kell bizonyítania, hogy felróhatóság nem terheli. A kontraktuális kártérítési felelősség konjunktív kimentési feltételeit a megbízási típusú szerződések esetében nem kell vizsgálni, azoknak ebben a körben nincs jogi relevanciájuk."[17]

Fuglinszky álláspontja szerint a "szerződés gondossági kötelem jellege így lényegében vagy lerontja, vagy kiüresíti a 6:142. § szigorú kimentési szabályát. [...] Ha pedig nem az elvárt gondossággal járt el, akkor nemcsak, hogy megszegte a szerződést, de valójában 'esélye sincs' kimenteni magát a kártérítési felelősség alól, s ennek megállapításához nincs is szükség a kimentési feltételek részletes és bonyolult vizsgálatára, hiszen nyilvánvaló, hogy e körülmény az ellenőrzési körébe tartozik (eljárhatott volna gondosabban); avagy éppen elvárható lett volna e körülmény - a saját nem kellően gondos eljárása - elkerülése, elhárítása; ahogy nyilvánvalóan számolhatott is a szerződésszegést eredményező körülménnyel, tekintve, hogy az nem más (volt) mint saját nem kellően gondos eljárása. E 'forgatókönyv' mellett tehát a kimentési triász kiüresedik."[18]

Fuglinszky Tőkey példáin[19] keresztül és azokat továbbgondolva hozzáteszi azt is, hogy "szükséges különbséget tenni, hogy a szóban forgó, megszegett kötelezettség eredmény vagy gondossági jellegű-e. Ha ugyanazon szerződésen belül eredmény és gondossági jellegű kötelezettségek is vannak, akkor aszerint kell közvetlenül alkalmazni a 6:142. §-ának szigorú kimentési szabályát, avagy előzetesen megvizsgálni, hogy a kötelezett az elvárt gondosságot tanúsította-e, hogy az állított szerződésszegés eredmény-, avagy gondossági kötelezettségre vonatkozik-e. Pl. oktatási szolgáltatásra irányuló szerződés esetében ilyen eredmény-elem az óra megtartása, az óra elmaradása ekként szerződésszegés, függetlenül attól, hogy a kötelezett az óra megtartása érdekében tanúsította-e a kellő gondosságot. Vagy ha a kár bekövetkezése a felek által elérni kívánt eredménytől független, pl. amikor a síoktatás során megsérül az egyik tanuló, akkor a síoktatáson részt vevő tanuló testi épségének megóvása felfogható egyfajta olyan szerződéses mellékkötelezettségnek, amely szintén szükségképpen gondossági kötelmi jellegű."[20] Fuglinszky álláspontja szerint mindez a megbízó esetében is a szóban forgó kötelem jogi természetétől függ. Ha a megbízó szegi meg a szerződést, s okoz ezzel kárt a megbízottnak (pl. késedelmes fizetéssel, vagy célszerűtlen, szakszerűtlen utasítással), akkor a gondossági kötelmi jelleg fel sem merül, a szerződésszegést meg kell állapítani, és a 6:142. § szigorú kimentési szabályát közvetlenül alkalmazni kell.[21] Ugyanakkor a megbízó oldalán fennálló kötelezettségek között is lehet olyan, amely gondossági jellegű; ezért a kérdést az érintett kötelmekhez kapcsolódóan egyedileg kell vizsgálni. Ha pedig a kontraktuális felelősség alkalmazásához a Ptk. 6:146. §-a vezet el, akkor Fuglinszky szerint a szerződés teljesítése során kifejtett (szerződésszegésnek ugyanakkor nem minősülő) károkozó magatartás is megfelelően minősíthető: nevezetesen, hogy e magatartás, károkozás elkerülése eredménykötelmi jelleggel megvalósítható, avagy "csak" törekedni lehet arra az elvárt gondosság tanúsítása mellett.[22]

Leszkoven úgy foglal állást, hogy a Szegedi Ítélőtábla 3/2016. (XI. 24.) kollégiumi véleménye téves, mert "a megbízási típusú szerződések ún. gondossági természete kizárólag a kötelezetti magatartás, konkrétan a tevekénység kifejtése, az ügy ellátása körében nyerhet értékelést". Rögzíti továbbá, hogy a Ptk. az általános kárfelelősségi szabályok alól nem tesz kivételt a gondossági kötelmek esetében. Hivatkozik továbbá arra, hogy a Ptk. 6:137. §-a értelmében szerződésszegésnek kell tekinteni a szerződésszerű teljesítés bármely okból történő elmaradását, és ebből következően nem zárható ki, hogy gondossági kötelemnél a teljesítés elmaradása a kötelezett magatartásán kívüli, a szerződéses kapcsolatot érintő egyéb okból következzen be.[23]

Egyetértek azzal, hogy a Ptk. az általános kárfelelősségi szabályok alól nem tesz kivételt a gondossági kötelmek esetében. Álláspontom szerint attól a felelősség még nem lesz felróhatósági alapú, hogy a szerződésszegés a kötelezett nem gondos eljárása esetén állapítható meg. Az egy kérdés ugyanis, hogy a jogosultnak mit kell bizonyítania a szerződésszegés megállapításához, az pedig egy másik kérdés, hogy a kötelezettnek mit kell bizonyítania a felelősség alóli mentesülés érdekében. Ezek vizsgálatát tehát nem összekapcsolni, hanem elválasztani kell. Továbbá

- 278/279 -

egyrészt, az rPtk. hatálya alatt megbízási szerződéseknél, ha a feladat ellátása nem gondosan történt, attól még a tételes jogi szabályozás szerint (318. § útján felhívott 339. § alapján) a bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a megbízott a felróhatóság hiányára hivatkozással mentesülhet-e a kártérítési felelősség alól, de nem ismerek olyan ítéletet, ahol a bíróság megállapította volna azt, hogy bár a megbízott nem járt el gondosan, de magatartása nem volt felróható. Továbbá másrészt, a megbízási szerződésnél a Ptk. - egyezően az rPtk.-val - nem tartalmazza a gondos eljárás követelményét, hanem csak rábízott ügy, a rábízott feladat ellátását jelöli meg a megbízott főkötelezettségeként. A Ptk. 1:4. § (1) bekezdése szerinti elvárhatósági szint - amely általános magatartási mérceként szolgál a polgári jogi jogviszonyokban, tehát nemcsak felelősség esetén - segítségül hívható a gondosság tartalmának a meghatározásához, de azok közé fogalmi szinten nem lehet egyenlőségjelet tenni, bár kétségtelen, hogy a nem gondos magatartást felróhatónak is tekintjük egyúttal.[24] Villányi László a megbízott gondossága kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a gondosság mértékét a megbízás tárgyi körülményei határozzák meg.[25] Csanádi György pedig arra mutatott rá, hogy a speciális megbízástípusok szabályai rendszerint részletesebben ki vannak dolgozva, mint magáé a megbízásé (tehát az általános szabályé).[26]

Válasz:

A opció A Ptk. nem tartalmaz önálló kimentési szabályt a gondossági kötelmekre, ezért nem mellőzhető a Ptk. 6:142. §-a szerinti feltételek vizsgálata gondossági kötelmeknél sem. Ha a megbízott a szerződést nem kellően gondos magatartás tanúsításával szegi meg, akkor az a körülmény, amely a szerződésszegést okozta, szükségképpen ellenőrzési körön belüli (a saját magatartása nem volt gondos), ekként a megbízott a felelősség alól nem mentesülhet. Ha pedig ugyanazon szerződésen belül a szolgáltatás eredmény- és gondossági kötelezettségek teljesítésére is irányul, akkor előzetesen azt kell megvizsgálni, hogy az állított szerződésszegés eredmény-, avagy gondossági kötelezettségre vonatkozik-e.

B opció A megbízási típusú gondossági kötelmeknél nem alkalmazható a Ptk. 6:142. §-a szerinti felelősségi szabály és kimentése, mert a szerződésszegés - amely csak felróható magatartás lehet - hiányában a kártérítési felelősség sem állhat be. A megbízottnak nem azt kell bizonyítania a kártérítési felelősség alóli mentesülése érdekében, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa, hanem azt kell bizonyítania, hogy felróhatóság nem terheli.

III. A szolgáltatás tárgyában keletkezett kár [Ptk. 6:143. § (1) bekezdés]

A Ptk. 6:143. § (1) bekezdésében értelmezést igényel 'a szolgáltatás tárgyában keletkezett kár' (tapadó kár) fordulat, amely fogalom tartalmát illetően bizonytalanság tapasztalható.

6:143. § [A kártérítés mértéke]

(1) Kártérítés címén meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt.

Kérdés: Hogyan kell értelmezni 'a szolgáltatás tárgyában keletkezett kár' fordulatot?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

7.c) "A Javaslat a szerződésszegési kártérítés körében is a teljes kártérítés elvéből indul ki. Ez azt jelenti, hogy a megtérítendő kár elvben mind a szolgáltatásban keletkezett kárt (»tapadó kárt«), mind a jogosult egyéb vagyonában bekövetkezett kárt (következménykárt), mind pedig a jogosult elmaradt hasznát magában foglalja. Előreláthatósági klauzula felállításával korlátok közé szorítja ugyanakkor a Javaslat a megítélhető következménykárokat és az elmaradt jövedelmet (lucrum cessans). A szerződésszegés következtében ténylegesen felmerülő kárral, azaz a szerződésszegés következményeinek elhárításához szükséges indokolt költségeivel, a fedezeti vétel (vagy fedezeti eladás) kárkövetkezményeivel, hibás teljesítés esetén a szolgáltatás hibájában álló kárral stb. - mint lehetséges kárral - a szerződésszegő félnek mindig számolnia kell. Ebben a körben az előreláthatósági klauzula nem jut tehát szerephez..."

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg az új Ptk. Tanácsadó Testülete.

3. Bírósági gyakorlat

A Ptk. eddigi gyakorlatában ilyen értelmezésekkel lehet találkozni a szolgáltatásban keletkezett kár ('tapadó kárt') fogalmát illetően:

- "...A hibás teljesítés során a jogosultnak többféle vagyoni érdeksérelme keletkezhet, egyrészt abból, hogy maga a szerződéses szolgáltatás hibás (tapadó kár), másrészt a hibás teljesítés olyan oksági folyamatot indít el, amelynek következtében a jogosult egyéb vagyontárgyai károsodhatnak, illetve a vagyoni hátrány elhárítása érdekében a jogosultnak kiadásai keletkezhetnek, vagy jövedelemtől, haszontól eshet el (következménykárok)..." (Fővárosi Ítélőtábla Pf.21.019/2017/7. sz. határozata)

- "...A kártérítés mértéke körében a Ptk. 6:143. § alapján meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt, a 6:143. § (3) bekezdése szerint pedig szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát meg kell téríteni. [...] Így a bíróság mind a szállásdíj-különbözet, mind a 3975 Ft többletköltség körében alaposnak találta a kereseti kérelmet a Ptk. 6:142. § és a Ptk. 6:143. § (3) bekezdése szerint. A teljes kárba pedig nemcsak a vagyoni kár, hanem a sérelemdíj is beletartozik." (Tatabányai Törvényszék P.20024/2017/22. számú határozata) "A felperes kereseti kérelme a vagyoni kártérítési igény körében azoknak

- 279/280 -

a többletköltségeknek az erejéig alapos, amik az alperes szerződésszegésével okozati összefüggésben merültek fel. Az alperes kártérítési felelőssége tehát e körben arra terjedt ki, amennyi többletköltséget a felperes számára a felek szerződésének tárgyát képező szolgáltatás más szolgáltatónál való pótlása, a Ptk. 6:141. § szerinti fedezeti szerződés okozott. Amennyiben a szerződésszegő fél partnere a teljesítéshez fűződő jogos érdekének kielégítése céljából fedezeti szerződést köt, kártérítés formájában követelheti a szerződésszegő kötelezettől az eredeti szerződés és a fedezeti szerződés ellenértéke közötti különbséget, továbbá a fedezeti szerződés megkötéséből eredő költségeit is". (Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.014/2018/7. sz. határozata)

- "A felperes tehát csak arra a szolgáltatás tárgyában okozott kárra (tapadó kár) [Ptk. 6:143. § (1) bekezdés] tarthat igényt, amit az alperes úgymond méltányossági alapon, de valójában a kártérítési kötelezettségénél fogva a felperesnek, illetve az érintett személyeknek visszafizetett" (Fővárosi Ítélőtábla Pf.20620/2018/6. sz. határozata)

4. Jogirodalmi álláspontok

Az irodalomban a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt ("tapadó kárt") a min. ind.-ra utalással határozzák meg, alig adnak azonban hozzá további értelmező szempontokat. A kommentárok, tanulmányok jellemzően e károkra a szolgáltatással kapcsolatban közvetlenül felmerült kár megjelölést használják.[27] Van olyan álláspont is, miszerint a közvetlenül felmerülő kár lényegének meghatározásához az okozatosságra is figyelemmel lehetne lenni.[28]

Fuglinszky szerint a következmények elhárításának költségei attól függően minősülhetnek tapadó kárnak, hogy "a szerződés tárgyában bekövetkezett kár elhárítása érdekében merültek-e fel (például annak javítási költsége), avagy az egyéb vagyonban beálló károk enyhítésére, elhárítására szolgálnak (például a hibás gép által károsított gyártócsarnok javítási költsége), mert ez utóbbi esetben már következménykárról van szó". Tapadó kárnak tekint tehát "minden, a szerződés tárgyában bekövetkezett vagy annak szűk értelemben vett orvoslása kapcsán felmerült kár, így:

- ha a teljesítés lehetetlenül, akkor az az »értékhiány«, hogy a jogosult vagyona nem gyarapodott a szerződés tárgyát képező dologgal vagy szolgáltatás következtében, illetve értékével, miközben a szerződés keretében ellenszolgáltatást teljesített;

- a hibás dolog értékcsökkenése, avagy a kijavíttatásra fordított költségek; másként fogalmazva: hibás teljesítés esetén mindazok a károk, amelyek egyébiránt kellékszavatossági igénnyel (is) elháríthatók;

- tapadó kár természetesen nemcsak hibás teljesítés esetén képzelhető el, hanem például késedelem esetén is szenvedhet értékcsökkenést a szerződés tárgyát képező (például romlandó) áru"[29].

Csehi annyit rögzít, hogy a szolgáltatás tárgyában keletkezett kár dologszolgáltatás esetében viszonylag könnyen értelmezhető, "más tárgyak esetében ez már nem annyira könnyen megválaszolható kérdés"[30].

Vékás a szerződési jogi tankönyvében a következőképpen magyarázza a Ptk. 6:143. § (1) bekezdését: "A Ptk. a szerződésszegési kártérítés körében is a teljes kártérítés elvéből indul ki. Korlát nélkül érvényesül ez az elv a szerződésszegés körében a szolgáltatásban magában közvetlenül felmerült tényleges károk: tapadó károk tekintetében. Ennek az a magyarázata, hogy a tapadó károk a jogosult ún. teljesítési érdekének sérelmét jelentik. A kárért felelős szerződésszegőnek teljes egészében meg kell térítenie tehát magában a szolgáltatásban keletkezett (például hibás teljesítés esetén a kellékszavatosság keretében nem reparálódott szolgáltatás hibájában álló) kárt. Ugyancsak teljes egészében meg kell térítenie a szerződésszegő kötelezettnek a szerződésszerű teljesítéshez szükséges (például az elmaradt szolgáltatás pótlásához, a hibás teljesítés kijavításához) vagy a teljesítés késedelméből eredő indokolt költségeket is. A tapadó kár fogalma kiterjed végül a fedezeti szerződés költségeire is."[31]

A szolgáltatás tárgyában keletkezett kár, tapadó kár fogalmának meghatározásakor álláspontom szerint a következőkből lehetséges kiindulni:[32]

1. Az rPtk. hatálya alatt a tapadó kár fogalom használata a hibás teljesítési gyakorlatban terjedt el a szolgáltatás hibájában megnyilvánuló, értékcsökkenést eredményező teljesítési érdeksérelem megjelölésére. Az rPtk. 1977. évi novelláris módosítását követően a bíróságok "hibás teljesítésből eredő kár"-nak ismerték el a szolgáltatás hibájával okozati összefüggésben keletkezett egyéb károk mellett a hiba folytán a szolgáltatás tárgyában okozott vagyoni érdeksérelmet is (kijavíttatási költség, értékcsökkenés). A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint kártérítés címén a jogosult annak a kárnak a megtérítését is követelhette, amely a jogosultat a hibás teljesítés folytán amiatt érte, hogy maga a szolgáltatás hibás. A szolgáltatás hibájában megnyilvánuló teljesítési érdeksérelemre a későbbiekben a jogirodalmi munkák hatására elterjedt a "tapadó kár" terminológia, amely szóhasználat azután a joggyakorlatba is átszűrődött.

Az rPtk. hatálya alatt a következménykár mint terminus technicus a magyar jogi szaknyelvben alapvetően a hibás teljesítés és a termékfelelősség jogintézményéhez kapcsolódóan, az uniós irányelvek átültetésével egyidejűleg jelent meg a jogirodalomban és a joggyakorlatban; az előreláthatósági korláttal összefüggésben pedig az egyezményes anyagi adásvételi jog kommentárirodalma útján érkezett a magyar jogba. A következménykár tehát ismert törvényi fogalom volt - a Ptké. által hatályon kívül helyezett - a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvényből, amely következménykárok alatt a termék hibája folytán más

- 280/281 -

személyében vagy vagyonában bekövetkezett károkat értette (BH 2005.354.). A hibás teljesítési gyakorlatban a következménykár alatt a hibával ok-okozati összefüggésben keletkezett alábbi kárkövetkezményeket értették: az emberi élet, egészség, testi épség sérelmében jelentkező károk (személyi károk), a jogosultnak más vagyontárgyaiban bekövetkezett károk (dologi károk), a hibás teljesítés további következményeinek elhárítása, illetve az okozott más jellegű vagyoni érdeksérelem enyhítése érdekében eszközölt kiadások, költségek (költségek), illetőleg a hasznot hajtó termelésben bekövetkező gazdasági kiesésből fakadó károk (elmaradt haszon jellegű károk). E definíció szerint a következménykár (a korábbi bírói gyakorlat szerint: járulékos kár/többletkár) fogalmába beletartozott, annak elemét képezi az elmaradt haszon is, míg a Ptk. 6:143. § (2) bekezdésében az elmaradt haszon a következménykártól különböző kárfajtaként került kodifikálásra, hiszen a norma önálló kártípusként nevesíti az elmaradt vagyoni előnyt. A 6:143. § (2) bekezdése szempontjából tehát a következménykár alatt a jogosult vagyonában bekövetkezett tényleges károkat, illetve költség típusú károkat kell érteni, olyanokat, amelyek nem tartoznak a Ptk. 6:143. § (1) bekezdésének hatálya alá. Azokat a károkat tehát, amely nem minősülnek sem a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárnak, sem elmaradt vagyoni előnynek.

2. Ha 'a szolgáltatásban keletkezett kár' fogalmát az rPtk. gyakorlatából kiindulva tölti meg tartalommal a bírói gyakorlat, akkor tapadó kárnak kell tekintenie a szerződés tárgyában megnyilvánuló teljesítési érdeksérelmet. Ehhez szolgáltat értelmezési alapot a Ptk. 6:174. § (2) bekezdése, továbbá az ingyenes szerződésekre vonatkozó speciális szabályok (Ptk. 6:147. §).

Egy további lehetséges értelmezés, hogy a bírói gyakorlat rPtk. gyakorlatából kiindulva és a min. ind.-ra figyelemmel tölti meg tartalommal a szabályt. Eszerint a tapadó kár az rPtk.-hoz képest szélesebb tényállási kört fog át, tartalmát tekintve a következőket foglalja magában: a szolgáltatás hibájában álló kár, a szerződésszegés következményeinek elhárításához szükséges indokolt költségek, valamint a fedezeti vétel (vagy fedezeti eladás) kárkövetkezményei (a 6:141. § szerinti igények). A felsorolás taxatív meghatározásnak tűnik, a miniszteri indokolásban szereplő "stb." megjelölés elbizonytalanító jellege ellenére is. Álláspontom szerint 'a szerződésszegés következményeinek elhárításához szükséges indokolt költségeivel' fordulat azonban nem bármilyen indokolt költségre vonatkozik, hanem - a kártípus fogalmi elnevezéséből is következően - csak a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár elhárítása érdekében felmerült költségekre.

A min. ind. alapján olyan következtetés vonható le, hogy mivel "a szolgáltatásban keletkezett károkkal a szerződésszegő félnek mindig számolnia kell, ezért e körben az előreláthatósági korlátnak ne legyen szerepe, érvényesüljön tehát itt a teljes kártérítés elve. Ezt az értelmezést támasztja alá a Ptk. 6:143. § (2) bekezdésében az »egyéb« szó »a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt«" fordulatban.

3. A fenti kérdésben történő állásfoglaláshoz szempont lehet, hogy a tapadó kár - következménykár felosztás a dologszolgáltatásokhoz kapcsolódóan bevett kártipizálási mód jogunkban. A tapadó kár ebben az esetben az a "kár", hogy a jogosult nem hibátlan szolgáltatást kapott. A Ptk. 6:177. és 6:178. §-ai értelmében a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat megfelelően kell továbbá alkalmazni az eredmény létrehozására irányuló szerződéseknél, valamint a használatra vagy hasznosításra irányuló szerződéseknél. Ez a szabályozási megoldás felveti azt a kérdést, hogy miként kell alkalmazni, értelmezni a tapadó kár-következménykár felosztást olyan szerződéses jogviszonyokban, ahol a jogviszonynak csak közvetlen tárgya van. Álláspontom szerint ilyenkor nincsen tapadó kár. A vezető tisztségviselő felelősségének vizsgálata kapcsán többen (Kisfaludi, Csehi[33]) erre az álláspontra jutottak. A banki szolgáltatások kapcsán Fuglinszky ugyanezt veti fel.[34]

Válasz:

A opció A Ptk. 6: 143. (1) bekezdése szerinti szolgáltatás tárgyában keletkezett kárnak (tapadó kárnak) azokat a szolgáltatásban magában közvetlenül felmerült károkat kell tekinteni, amelyek a jogosult ún. teljesítési érdekének sérelmét jelentik.

B opció A Ptk. 6:143. § (1) bekezdése szerinti 'szolgáltatás tárgyában keletkezett kár'-nak nevesíti a miniszteri indokolás a szolgáltatás hibájában álló kár mellett a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár elhárítása érdekében felmerült költségeket, valamint a fedezeti vétel (vagy fedezeti eladás) kárkövetkezményeit (a Ptk. 6:141. § szerinti igényeket). A miniszteri indokolás szerint, mivel ezekkel a szerződésszegő félnek mindig számolnia kell, ezért e körben az előreláthatósági korlátnak nem jut szerep.

C opció (B opció kiegészítve a következőkkel) Ha a jogviszonynak nincsen közvetlen tárgya (materializálódott eredmény), továbbá, ha a tényállás nem tartozik a Ptk. 6:178. §-ának hatálya alá, akkor nincs a szolgáltatás tárgyában keletkezett kár a jogviszonyban.

IV. A Ptk. 6:143. § (2) bekezdés szerinti előreláthatósági korlát szabálya

Kérdés1: Mire vonatkozik a Ptk. 6:143. § (2) bekezdése szerinti előreláthatóság?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

7 c) "A Javaslat a szerződésszegési kártérítés körében is a teljes kártérítés elvéből indul ki. Ez azt jelenti, hogy a megtérítendő kár elvben mind a szolgáltatásban keletkezett kárt (»tapadó kárt«), mind a jogosult egyéb vagyonában bekövetkezett kárt (következménykárt), mind pedig a jogosult elmaradt hasznát magában foglalja. Előreláthatósági klauzula felállításával korlátok közé szorítja ugyanakkor a Javaslat a megítélhető következménykárokat és az elmaradt jövedelmet (lucrum cessans). A szerződésszegés következtében ténylegesen felmerülő kárral, azaz a szerződésszegés következményeinek elhárításához szükséges indokolt költségeivel, a fedezeti vétel (vagy fedeze-

- 281/282 -

ti eladás) kárkövetkezményeivel, hibás teljesítés esetén a szolgáltatás hibájában álló kárral stb. - mint lehetséges kárral - a szerződésszegő félnek mindig számolnia kell. Ebben a körben az előreláthatósági klauzula nem jut tehát szerephez. A következménykárokkal kapcsolatban és az elmaradt haszon tekintetében a bírói gyakorlat eddig is állított fel korlátokat, és tett kivételeket a teljes kártérítés elve alól. Ehhez a bírósági ítéletek különböző módszereket alkalmaznak. Néha a bizonyítottság hiányával indokolják a jogosult által érvényesített kárigény részleges elutasítását, más esetekben az okozati összefüggés hiányát hozzák fel döntésük indokaként. A kártérítés mértékének behatároló szempontjaként különösen gyakran szerepel az oksági kapcsolat megszakadása. Ezt természetesnek találhatjuk, mivel a kárkövetkezmények láncolata elvileg végtelen, és a bíróság - a teljes kártérítés elvének fenntartása mellett - az okozati lánc elvágásával szoríthatja keretek közé a ténylegesen megtérítendő kárt. Az okozatosság határainak megvonásával történő felelősségmérséklés elsősorban az ún. adekvát okozatosság elvének alkalmazásával történik. A bírói ítéletek nemritkán egyéb módon (például a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggés "laza" voltára, távolságára, nem »döntő« vagy nem lényeges jellegére stb. hivatkozással) szakítják meg az okozati összefüggést a szerződésszegés és a következménykárok, illetve az elmarad haszon között.

Az előreláthatósági klauzula alkalmazása azt jelenti, hogy a következménykárok és az elmaradt haszon megtérítendő összege nem haladhatja meg azt a veszteséget, amelyet a szerződésszegő fél a szerződés megkötésének időpontjában előre látott, vagy amelyet előre kellett látnia azon tények és körülmények alapján, amelyekről mint a szerződésszegés lehetséges következményeiről az említett időpontban tudott vagy tudnia kellett. Magától értetődő, hogy az előreláthatósági klauzula alkalmazására sor kerül akkor is, ha az elmaradt vagyoni előnyt, illetve következménykárt - szerződésszegéssel okozott - személyhez fűződő jogsértés idézi elő. A megtérítendő kár meghatározásához előírt előreláthatóság más kritérium, mint a felelősség alóli kimentés egyik feltételeként meghatározott előreláthatóság. A megtérítendő kár meghatározásánál az előreláthatóság követelménye kizárólag a szerződő partnernél esetlegesen bekövetkező kárra és annak nagyságrendjére vonatkozik. Nem fogja tehát át magát a szerződésszegést vagy annak lehetőségét és a felelősség további előfeltételeit: az okozati összefüggést és a kimentés három elemét. A felelősség alóli kimentés egyik feltételét képező előreláthatóság és a megtérítendő kár mértékét behatároló előreláthatóság tehát két különböző dologra vonatkozik: az előbbi a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményre, az utóbbi a szerződésszegés által a jogosult jövedelemkiesésére és esetleges következménykáraira.

A Javaslat az előreláthatóság fogalmát itt is ugyanúgy objektív értelemben használja, mint a kimentéssel kapcsolatban. Ennek megfelelően az előreláthatósági követelményt nem a konkrét szerződésszegőre, hanem egy hasonló helyzetben lévő személyre vonatkoztatva kell érteni. A szerződést megszegő fél felelőssége ezért nemcsak az általa ténylegesen előre látott károkra terjed ki, hanem mindarra, amit egy, az ő helyében ésszerűen és gondosan eljáró személy előre látott volna. Ebbe a körbe tartozik mindaz, amit a jogosult a szerződéskötést megelőzően a szerződéssel kapcsolatban a kötelezett tudomására hozott, különösen a szerződéshez fűződő elvárásai, az áru vagy más szolgáltatás felhasználási módja és célja, egy speciális üzleti helyzet stb. Mindebből következik, hogy az adott üzletágban szokásosnak tekinthető kárkövetkezményeket a szerződésszegő félnek mindig meg kell térítenie. A konkrét szerződés szokatlan kockázatát viszont a szerződésszegő félnek csak akkor kell viselnie, ha az adott kockázatot a szerződéskötés időpontjában ténylegesen ismerte, előre látta. Az előreláthatóság követelménye nem megy el odáig, hogy a szerződő félnek a várható kockázatot részleteiben, a kárkövetkezmények összegszerűségére kiterjedően ismernie kelljen. Elegendő, de egyben szükséges is viszont, hogy a fél felismerhette: egy esetleges szerződésszegése milyen jellegű és milyen nagyságrendű kárt idézne elő. A kárkövetkezmények és kockázatok előreláthatósága szempontjából a szerződéskötés időpontja mérvadó. Ebben az időpontban tud ugyanis dönteni a szerződő fél a szerződéses kötelezettségvállalásról és annak részlet-feltételeiről. A szerződéskötés után nyert információk csak akkor befolyásolhatják a szerződésszegő fél felelősségét, ha a felek a szerződést is ennek megfelelően módosítják.

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a károsultat terheli a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a szerződésszegő fél a szerződésszegés kárkövetkezményeit mennyiben látta előre, illetve kellett, hogy előre lássa. Mivel a megtérítendő kár (és azon belül annak mértéke) a szerződésszegő fél felelősségének egyik alapvető előfeltétele, bizonyítása a kárt szenvedett szerződő fél terhére esik. Az előreláthatósági klauzula céljának megvalósulása is ezt a megoldást kívánja meg. Ahhoz ugyanis, hogy a későbbi szerződésszegő fél a szerződés megkötésekor megalapozottan és tudatosan tudjon a kockázatvállalás ügyében állást foglalni, mindenekelőtt a későbbi károsultnak kell őt megfelelő ténybeli (ismeretbeli) helyzetbe hoznia. Neki kell megfelelő tájékoztatás formájában gondoskodnia arról, hogy szerződő partnere a várható károk kockázatának minél pontosabb ismeretében tudjon dönteni a kockázat vállalásáról, a kockázatvállalás áráról, esetleg a kockázatnak biztosítással történő kivédéséről. Azt a felet, aki a szerződést szándékosan szegi meg (például másnak adja el a leszerződött árut), a Javaslat nem védi az előreláthatósági klauzulával, neki a jogosult teljes kárát meg kell térítenie.

A Javaslat az előreláthatóság fogalmát itt is ugyanúgy objektív értelemben használja, mint a kimentéssel kapcsolatban. Ennek megfelelően az előreláthatósági követelményt nem a konkrét szerződésszegőre, hanem egy hasonló helyzetben lévő személyre vonatkoztatva kell érteni. A szerződést megszegő fél felelőssége ezért nemcsak az általa ténylegesen előre látott károkra terjed ki, hanem mindarra, amit egy, az ő helyében ésszerűen és gondosan eljáró személy előre látott volna. Ebbe a körbe tartozik mindaz, amit a jogosult a szerződéskötést megelőzően a szerződéssel kapcsolatban a kötelezett tudomására hozott, különösen a szerződéshez fűződő elvárásai, az áru vagy más szolgáltatás felhasználási módja és célja, egy speciális üzleti helyzet stb. Mindebből következik, hogy az adott üzletágban szokásosnak tekinthető kárkövetkezményeket a szerződésszegő félnek mindig meg kell térítenie. A konkrét szerződés szokatlan kockázatát viszont a szerződésszegő félnek csak akkor kell viselnie, ha az adott kockázatot a szerződéskötés időpontjában tény-

- 282/283 -

legesen ismerte, előre látta. Az előreláthatóság követelménye nem megy el odáig, hogy a szerződő félnek a várható kockázatot részleteiben, a kárkövetkezmények összegszerűségére kiterjedően ismernie kelljen. Elegendő, de egyben szükséges is viszont, hogy a fél felismerhette: egy esetleges szerződésszegése milyen jellegű és milyen nagyságrendű kárt idézne elő. A kárkövetkezmények és kockázatok előreláthatósága szempontjából a szerződéskötés időpontja mérvadó. Ebben az időpontban tud ugyanis dönteni a szerződő fél a szerződéses kötelezettségvállalásról és annak részletfeltételeiről. A szerződéskötés után nyert információk csak akkor befolyásolhatják a szerződésszegő fél felelősségét, ha a felek a szerződést is ennek megfelelően módosítják.

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a károsultat terheli a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a szerződésszegő fél a szerződésszegés kárkövetkezményeit mennyiben látta előre, illetve kellett, hogy előre lássa. Mivel a megtérítendő kár (és azon belül annak mértéke) a szerződésszegő fél felelősségének egyik alapvető előfeltétele, bizonyítása a kárt szenvedett szerződő fél terhére esik. Az előreláthatósági klauzula céljának megvalósulása is ezt a megoldást kívánja meg. Ahhoz ugyanis, hogy a későbbi szerződésszegő fél a szerződés megkötésekor megalapozottan és tudatosan tudjon a kockázatvállalás ügyében állást foglalni, mindenekelőtt a későbbi károsultnak kell őt megfelelő ténybeli (ismeretbeli) helyzetbe hoznia. Neki kell megfelelő tájékoztatás formájában gondoskodnia arról, hogy szerződő partnere a várható károk kockázatának minél pontosabb ismeretében tudjon dönteni a kockázat vállalásáról, a kockázatvállalás áráról, esetleg a kockázatnak biztosítással történő kivédéséről. Azt a felet, aki a szerződést szándékosan szegi meg (például másnak adja el a leszerződött árut), a Javaslat nem védi az előreláthatósági klauzulával, neki a jogosult teljes kárát meg kell térítenie."

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg az új Ptk. Tanácsadó Testület.

3. Bírósági gyakorlat

A Ptk. eddigi gyakorlatában a bíróságok így foglaltak állást[35]:

- a jelleget és nagyságrendet előre látni: "a fuvarozó nem takarította ki rendesen a fuvareszközt, ezért a szójadara vashulladékkal szennyeződött; továbbá a szennyezett szójadara a kirakodásnál ráömlött a korábban szállított, jó minőségű szójadarára, s mivel a két rakomány keveredett, ezért az utóbbit is ki kellett dobni [...] ez előrelátható" (Fővárosi Ítélőtábla Gf. 40.195/2017/4. sz. határozata)

- csak a típus előreláthatóságát említi az ítélet: "A bíróság a felperesek által állított valamennyi vagyoni kár tekintetében megállapította, hogy azok bekövetkezése a szerződés megkötésekor a szerződésszegés lehetséges következményeként előre látható volt. Mindenkinek, aki éttermet üzemeltet, számítania kell arra, hogy ha nem tartja be a közegészségügyi előírásokat, annak az lehet a következménye, hogy a szerződő fél a szolgáltatás hibája következtében megbetegedik. Azzal is számolnia kell, hogy betegség esetén munkabérkiesés keletkezhet a betegállomány időtartamára, közlekedési többletköltség merülhet fel az orvosi kezelésekkel kapcsolatban, gyógyszerköltség keletkezhet, illetve a hétköznapi élet részeként folytatott sporttevékenység akadályozottsága következtében is felmerülhet vagyoni kár." (Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.693/2018/5. sz. határozata)

4. Jogirodalmi álláspontok

Fuglinszky Ádám összehasonlító jogi kutatásai azt támasztják alá, hogy az előreláthatóság(i mérce) a common law gyakorlatában a megsértett jogtárgyak szerint is "egyre szigorodik": személyi sérülés - dologi kár - tiszta vagyoni kár.[36]

A Bécsi Vételi Egyezmény kommentárirodalmában uralkodó az az álláspont, hogy a kár pontos nagyságát nem kell előre látni, de a kár megközelítő terjedelme előre látható kell hogy legyen. Megoszlanak a vélemények és eltérő a gyakorlat abban a kérdésben viszont, hogy mennyiben kell előre látni a kár terjedelmét (de valójában a különbség, hogy a kártípus avagy a kár nagyságrendjének előreláthatóságát követeljük-e meg, csak látszólagos). Az angol common law főszabályként csak a kár típusának előreláthatóságát követeli meg. Ha a kár nagysága rendkívüli, szokatlan, a bíró az előreláthatósági szabály egyéb tényállási elemeit is figyelembe véve dönt arról, hogy a rendkívüli, szokatlan nagyságrendű károk mennyiben térítendők meg. A finomhangolást a bíró tehát utólag végzi el, s így kerüli el azt, hogy a kártérítés ésszerűtlen terhet jelentsen a szerződésszegő számára. A mit kell előre látni kérdés kapcsán a bíróságok állandó gyakorlata szerint tehát nem a károk nagyságát, terjedelmét kell előre látni, de nem is a kár bekövetkezésének módját (bekövetkezésének részleteit), hanem a kár fajtáját, típusát.[37]

Álláspontom szerint, ha a Ptk. 6:143. § (2) bekezdése alapján nemcsak a kár típusának, hanem a kár nagyságrendjének előreláthatóságát is megköveteljük, ahogy erre a min. ind. utal, az egyszerre nyújt mankót, s vet fel egyúttal további kérdéseket. A nagyságrend előreláthatóságának megkövetelése esetén éppúgy a bíróság diszkréciójától függ, hogyan tipizálja a károkat. És amint az ismert, a kár fajtája és nagysága/nagyságrendje közötti különbségtétel igen csalóka is tud lenni; a kár nagyságának terjedelme/nagyságrendje a kár típusát is megváltoztathatja (pl. sérülés-halál). Mindezekre tekintettel azt az álláspontot képviselem, hogy az előreláthatóság kérdésében való döntés során elsődlegesen a kár típusának vizsgálatára indokolt szorítkozni. Személyi sérülés esetén a common law gyakorlatára figyelemmel egyértelműen megfelelőbbnek tűnik eltekinteni annak megkövetelésétől, hogy a kár típusának és nagyságrendjének együttes előrelátását követeljük meg. A kár nagyságrendjének vizsgálatára, véleményem szerint más esetekben is akkor lenne csak indokolt figyelmet fordítani, a common law szerinti módon, ha a kár rendkívüli, szokatlan nagyságban merül fel. Egy ilyen értelmezéssel is el lehet érni végeredményében a min. ind.-ban kitűzött azon jogpolitikai célt, hogy "a megtérítendő kár meghatározásánál az előreláthatóság követelménye kizárólag a szerződő partnernél esetlegesen bekövetkező kárra és annak nagyságrendjére vonat-

- 283/284 -

kozik". A kár nagyságrendje előreláthatóságának mechanikus megkövetelése, állandó vizsgálata ugyanis könnyen megmerevítheti a szabályt. Másképpen közelítve, a common law bíróságok nem úgy általában döntenek valamilyen nagyságban felmerült kár megtérítéséről, hanem mindig adott típusú kár előreláthatósága esetén döntenek annak valamilyen nagyságban történő megtérítéséről. Úgy foglalok ezért állást, hogy az előreláthatósági korlát - rendeltetését tekintve - nem a kár összegszerűségének meghatározására szolgáló szabály kellene hogy legyen (nem ez a funkciója). A segítségével ugyanis az határozható meg, hogy a szerződésszegés kárkövetkezményei közül melyek azok, amelyek megtérítésére a szerződésszegőt kötelezni lehet.[38]

Válasz:

A opció A megtérítendő kár meghatározásánál az előreláthatóság követelménye kizárólag a szerződő partnernél esetlegesen bekövetkező kárra és annak nagyságrendjére vonatkozik, nem fogja tehát át magát a szerződésszegést vagy annak lehetőségét és a felelősség további előfeltételeit: az okozati összefüggést és a kimentés három elemét.

B opció Az előreláthatósági korlát - rendeltetését tekintve - azt a célt szolgálja, hogy segítségével meghatározható legyen: a szerződésszegés kárkövetkezményei közül melyek azok, amelyek megtérítésére a szerződésszegőt kötelezni lehet. A károk előreláthatóságának kérdésében való döntés során ezért elsődlegesen a kár típusának vizsgálatára indokolt szorítkozni. A kár nagyságrendjének vizsgálatára csak akkor indokolt figyelmet fordítani, ha a kár rendkívüli, szokatlan nagyságban merül fel. Személyi sérülés esetén egyértelműen megfelelőbbnek tűnik eltekinteni annak megkövetelésétől, hogy a kár típusának és nagyságrendjének együttes előrelátását követeljük meg.

Kérdés2: Vonatkozik-e a Ptk. 6:143. § (2) bekezdése szerinti előreláthatóság a sérelemdíjra?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

A miniszteri indokolás a 7.c) pont alatt ezt a kérdést nem érinti.

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye a Ptk. 2:52. §-ához

"Hozható-e olyan ítélet, amely a személyiségi jog megsértése esetén azon az alapon utasítja el a sérelemdíj iránti keresetet, hogy a sérelmet szenvedett felet nem érte hátrány? (Ptk. 2:52. §) [...] [m]ivel azonban a sérelemdíj nem kártérítés, a Ptk. 6:143. §-ában foglalt, a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének mértékére vonatkozó szabályok a sérelemdíj fizetése iránti kötelezettségre nem alkalmazandók."

3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

4. Jogirodalmi álláspontok

Több szakirodalmi álláspont is ezen értelmezés mellett foglal állást. Vékás álláspontja szerint "a sérelemdíjra nem lehet alkalmazni a kontraktuális felelősségnek a kártérítés mértékére - így az annak részeként szabályozott előreláthatóságra - vonatkozó szabályait, mert a sérelemdíj összegének meghatározására speciális szabályok [2:52. § (3) bekezdés] vonatkoznak."[39] Fuglinszky Ádám úgy érvel, hogy "a sérelemdíj meghatározása során a bíróság által figyelembe veendő szempontok [2:52. § (3) bekezdés] sem illeszkednek a 6:142-6:143. §-ok mögött meghúzódó kockázatelosztó-ösztönző felelősségkoncepcióhoz, a sérelemdíj logikája, funkciója sem teljesen azonos a kártérítéssel (a reparáció és prevenció mellett elégtételi elemeket is hordoz), s ellentmondásos lenne az előreláthatósági korlát alkalmazása e körben azért is, mert [...] az előreláthatósági korlátnak [...] éppen az okozott hátrány (kár), s ennek mibenléte a központi eleme."[40]

Álláspontom szerint további érv lehet a Ptk. 6:143. § (2) bekezdése szerinti előreláthatóság nem alkalmazása mellett, hogy a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének utaló szabálya alapján a kártérítési felelősségi jogi szabályok felhívhatóságát meghatározza az, hogy a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének önálló vagyoni szankciója lett, ekként a kár fogalmába (Ptk. 6:522. §) nem tartoznak már bele a személyiségi jogot sértő magatartással okozott nem vagyoni sérelmek. Az új szabályozás alapján tehát a kártérítéssel összefüggő olyan jogintézmények, amelyek a sérelemdíj esetében annak eltérő jogi természete miatt nem jöhetnek számításba, a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének utaló szabálya útján nem kerülhetnek alkalmazásra. A Ptk. 6:143. § (2) bekezdése szerinti előreláthatóság pedig dogmatikailag a teljes kártérítés elvének normatív korlátozását megvalósító szabály, ekként nem alkalmazható - a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésében foglalt utaló szabály felhívása útján - abban az esetben, ha valamely személyiségi jogot szerződésszegéssel sértettek meg, és erre tekintettel sérelemdíj iránti igényt terjeszt elő a személyiségi jogában megsértett személy.[41]

Kérdés3: Az előreláthatóság szerződéskötés időpontjára vonatkoztatott vizsgálata minden típusú szerződés esetében érvényesülő követelmény-e?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

A miniszteri indokolásból kiemelendő: "A kárkövetkezmények és kockázatok előreláthatósága szempontjából a szerződéskötés időpontja mérvadó. Ebben az időpontban tud ugyanis dönteni a szerződő fél a szerződéses kötelezettségvállalásról és annak részletfeltételeiről. A szerződéskötés után nyert információk csak akkor befolyásolhatják a szerződésszegő fél felelősségét, ha a felek a szerződést is ennek megfelelően módosítják."

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg az új Ptk. Tanácsadó Testület.

3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

- 284/285 -

4. Jogirodalmi álláspontok

A tartós jogviszonyok esetében Fuglinszky nem támogatja a szabály contra legem értelmezését (a vállalt kockázat és az ellenszolgáltatás egyensúlya a szerződéses jogviszony egész tartalma alatt fennmaradjon), és elutasítja azt az álláspontot, hogy az előreláthatóság minden szerződésmódosításnál noválódik (csak akkor, ha az ellenszolgáltatást az utóbb megismert "kockázatnövekményhez" igazították, avagy a jogosult bizonyítja, hogy a szerződés módosítására irányuló tárgyalások során a kötelezettnek lett volna erre lehetősége), és utal arra is, hogy a szabály diszpozitív jellege miatt annak sem látja akadályát, hogy a felek az előreláthatóság mérvadó időpontját a szerződésszegés időpontjában jelöljék meg.[42]

A vezető tisztségviselő felelőssége kapcsán több álláspont született az irodalomban az előreláthatóság vizsgálatának mérvadó időpontját illetően. Tercsák szerint a jogi személy és a vezető tisztségviselő közötti jogviszonyban tipikusan nem lehet felmérni, előre látni a tevékenységgel kapcsolatos kockázatokat.[43] Szélsőséges álláspontként jelenik meg, hogy a vezető tisztségviselő a jogviszonyát mindennap megújíthatja akár, de figyelembe vehető időpont lehet a legalább évente egyszer sorra kerülő éves beszámolók ideje, továbbá minden egyes szerződésmódosítás a szerződés megújításának tekinthető, amely alkalom arra, hogy a vezető tisztségviselő felmérje a tisztség ellátásával kapcsolatos kockázatait, és ezeket érvényesítse a szerződés új feltételeinek meghatározása során is (Gárdos-Gárdos)[44]. Vékás a vezető tisztségviselőknél az előreláthatóság időpontja szempontjából a szokásos v. nem szokásos (rendkívüli) kötelezettség között tenne különbséget: "a vezető tisztségviselő szokásos feladatainak ellátása során okozott károk tekintetében a vezetői jogviszony keletkezésének időpontja vehető alapul. Ezeket a feladatokat és az elvégzésükkel kapcsolatos kockázatokat ugyanis a vezetői tisztség elvállalásakor fel lehet mérni, azokat - jellegüket tekintve - előre lehet látni. Rendkívüli kötelezettségek, szokatlan feladatok teljesítése során okozott károk esetében viszont az adott feladat vállalásának időpontját kell az előreláthatóság szempontjából figyelembe venni, mivel az azokkal járó kockázatokat csak ekkor lehet kalkulálni."[45] Fuglinszky szerint a szabály szigorú értelmezése épp megóvja a vezető tisztségviselőt a megnövekedett kockázattól és felelősségtől[46], egyébként amellett foglal állást, hogy valójában ez egy játék az absztrakciós szintekkel.[47]

Álláspontom szerint a károk előreláthatóságának a szerződéskötés időpontja szerinti vizsgálata a tartós jogviszonyokban azt a problémát veti fel, hogy a szerződéskötés időpontjától egyre távolodva egyre nehezebb annak bizonyítása a károsult részéről, hogy a szerződéskötés időpontjában milyen kárkövetkezményekkel számolhatott, mit láthatott előre a szerződésszegő (hasonlóan a Ptk. 6:142. §-a szerinti előreláthatóságnál). Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elvárható előreláthatóság mércéjét ne lehetne megfelelően hozzáigazítani az ilyen jogviszonyokhoz (pl. ha a vezető tisztségviselő késve tesz eleget egy számlafizetési kötelezettségnek, akkor emiatt a társaságnak kamat- és/vagy kötbérfizetési kötelezettsége keletkezhet, és álláspontom szerint nem kétséges, hogy az ilyen típusú kárkövetkezményekkel már akkor tud számolni a vezető tisztségviselő, amikor elvállalta a tisztséget). A bíró mérlegelésétől függ ugyanis, hogyan határozza meg az adott tényálláshoz kapcsolódóan azt a kártípust, amelynek előreláthatóságáról aztán dönt majd. Contra legem lenne álláspontom szerint a Ptk. 6:143. § (2) bekezdésének szövegével, ha a károk előreláthatóságának kérdésében a kárt okozó magatartás időpontját tekintenénk irányadónak. Feltehető, hogy tartós jogviszonyokban az előreláthatósági korlát mint diszpozitív szabály kevésbé jut szerephez majd amiatt, hogy jellemzőbb lesz, hogy a felek megállapodnak a szerződésszegés esetére megtérítendő károkról, vagy épp kizárják bizonyos típusú károk megtérítését. Gondossági kötelmeknél - és így a vezető tisztségviselő üzleti döntéseihez kapcsolódó kárigényeknél is - a szerződésszegés hiánya (gondos eljárás) a fenti értelmezési kérdésben való állásfoglalást pedig okafogyottá teszi. Nem ismerek a common law irodalmában olyan kritikai álláspontot, amely az előreláthatósági elv alkalmazhatatlanságáról értekezne az ún. tartós jogviszonyok körében.

Válasz:

A opció Az előreláthatóság szerződéskötés időpontjára vonatkoztatott vizsgálata (Ptk. 6:143. §) annak értékelését követeli meg, hogy a szerződésszegőnek a kárkövetkezmény (kártípus) bekövetkezésével a szerződéskötés időpontjában objektíve, azaz a szerződésszegő fél helyzetében lévő személyek mércéjével mérve számolnia kellett-e. Tartós jogviszonyoknál a kár előreláthatóságát a jogviszony típusából kiindulva kell vizsgálni, jogviszony természete szerint kell megítélni.

B opció Az előreláthatóság szerződéskötés időpontjára vonatkoztatott vizsgálata (Ptk. 6:143. §) tartós jogviszonyok esetén azt jelenti, hogy az előreláthatóságot alapvetően a szerződéskötés időpontjára vonatkoztatottan kell vizsgálni, de figyelembe kell venni a szerződő felek jogviszonyában a szerződéskötést követően bekövetkező változásokat is.

V. A Ptk. 6:143. § (2) bekezdés és a Ptk. 6:521. § szerinti előreláthatóság egymáshoz való viszonya

A Ptk. 6:521. §-át illetően az irodalomban és bírósági ítéletekben is bizonytalanság tapasztalható a tekintetben, hogy az felhívható-e a szerződésszegéssel okozott kárigények elbírálásakor. Az okozatosságnak és az előreláthatósági korlátnak az alkalmazási elhatárolását nehezíti, hogy az okozatosság egyfelől felelősségalapító tényező, másfelől az előreláthatósági korlát és a jogi okozatossági szempontok funkciója részben azonos: a teljes kártérítés elvének észszerű korlátozása.

- 285/286 -

6:521. § [Előreláthatóság]

Nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia.

Kérdés: Alkalmazható-e a Ptk. 6:521. §-a a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség megállapítása során az okozatosság vizsgálatakor?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

7 c) "...A következménykárokkal kapcsolatban és az elmaradt haszon tekintetében a bírói gyakorlat eddig is állított fel korlátokat, és tett kivételeket a teljes kártérítés elve alól. Ehhez a bírósági ítéletek különböző módszereket alkalmaznak. Néha a bizonyítottság hiányával indokolják a jogosult által érvényesített kárigény részleges elutasítását, más esetekben az okozati összefüggés hiányát hozzák fel döntésük indokaként. A kártérítés mértékének behatároló szempontjaként különösen gyakran szerepel az oksági kapcsolat megszakadása. Ezt természetesnek találhatjuk, mivel a kárkövetkezmények láncolata elvileg végtelen, és a bíróság - a teljes kártérítés elvének fenntartása mellett - az okozati lánc elvágásával szoríthatja keretek közé a ténylegesen megtérítendő kárt. Az okozatosság határainak megvonásával történő felelősségmérséklés elsősorban az ún. adekvát okozatosság elvének alkalmazásával történik. A bírói ítéletek nemritkán egyéb módon (például a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggés »laza« voltára, távolságára, nem »döntő« vagy nem lényeges jellegére stb. hivatkozással) szakítják meg az okozati összefüggést a szerződésszegés és a következménykárok, illetve az elmarad haszon között. »a megtérítendő kár meghatározásánál az előreláthatóság követelménye kizárólag a szerződő partnernél esetlegesen bekövetkező kárra és annak nagyságrendjére vonatkozik. Nem fogja tehát át magát a szerződésszegést vagy annak lehetőségét és a felelősség további előfeltételeit: az okozati összefüggést és a kimentés három elemét.«

XXV. Cím A kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai

3. A kártérítési ítélkezés bizonytalansága jelentős részt abból fakadt, hogy a Ptk. valamennyi okozott kár megtérítését írta elő, ez viszont, adott esetben akár rendkívül távoli, a károkozó által teljes mértékben előre nem látható károk megtérítését tette volna szükségessé. A bíróságok különböző megoldásokkal próbálták az ilyen károk megtérítését elkerülni. A Javaslat - elismerve a bíróságok törekvésének indokoltságát - elvágja az okozati láncot az olyan károk tekintetében, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. Ez természetesen továbbra is a bíróságok mérlegelését teszi szükségessé, de a rendelkezés alkalmas lehet arra, hogy megteremtse a kiszámítható ítélkezési gyakorlat alapját."

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg az új Ptk. Tanácsadó Testület.

3. Bírósági gyakorlat

Pécsi Ítélőtábla 1/2015. (VI. 1.) sz. Polgári kollégiumi ajánlás

A Ptk. 6:521. §-a nem esik a 6:144. §-a (2) bekezdésének utaló szabálya alá figyelemmel arra, hogy hogy a Ptk. 6:521. §-a nem tartozik a kár fogalmába, az okozati összefüggést a kontraktuális szabály teljes körűen rendezi, ezért szerződésszegés esetén a Ptk. 6:521. §-a nem alkalmazható.[48]

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

4. Jogirodalmi álláspontok

Többségi az irodalomban az az álláspont[49], hogy nem, több érv is felhozható emellett:

- A Ptk. 6:144. § nyelvtani értelmezéséből is az következik, hogy kontraktuális kárfelelősségnél az okozatosság kérdésében való döntés során a Ptk. 6:521. §-a nem hívható fel (az nem a kár fogalmára vagy a kártérítés módjára vonatkozó szabály).

- Álláspontom szerint továbbá, mivel a Ptk. 6:143. § (2) bekezdésben és a Ptk. 6:521. §-ában foglalt előreláthatóság funkcióját tekintve azonos célokat követ, mindkettő a teljes kártérítés elvének korlátozására, a megtérítendő károk körének meghatározására szolgáló normatív szabály, de míg az előbbi szerződésen kívül okozott károk, az utóbbi szerződésszegéssel okozott károk esetén alkalmazandó. A szerződésszegés esetén alkalmazandó előreláthatósági korlát mellett nem lenne célszerű tehát még a Ptk. 6:521. §-a szerinti előreláthatóság vizsgálatát is megkövetelni, s az okozatosság körében még egy előreláthatósági követelménynek való megfelelést elvárni. A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség kérdésében való döntés során egy ilyen irányú értelmezés a gyakorlatban az okozatosság és az előreláthatósági korlát teljes összeolvadásához vezetne. Könnyen erodálhatná továbbá az előreláthatósági korlát azon jellegadó ismérvét, hogy az előreláthatóság kockázati kategória; arra vonatkozik, hogy az üzleti forgalomban milyen veszteségekkel kell számolni.[50]

A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésben és a Ptk. 6:521. §-ában foglalt előreláthatóság elhatárolásához[51]

A Ptk. 6:143. § (2) bekezdése a szerződésszegés következményeként bekövetkezett károk megtérítéséről rendelkezik. A károsult eszerint csak akkor követelheti a kárának a megtérítését, ha a kár és a szerződésszegő magatartás között ok-okozati összefüggés áll fenn (pl. ún. feltételek egyenértékűségének tana, vagy a logikai szabályai szerint vagy szakértői vélemény segítségével megállapítható, vagy

- 286/287 -

ritkán akár különös oksági elmélet alapján[52]), a kár tehát a szerződésszegés következménye (és annak az oka nem más), de a bekövetkezett károk közül csak az(ok) térítendő(k) meg, amely(ek) előre látható(ak) volt(ak). A min. ind. alapján az előreláthatósági korlát tehát egy olyan szabály, amely a megtérítendő károkat a szerződésszegés előre látható, kalkulálható kárkövetkezményeire korlátozza. A megtérítendő károk körének behatárolásánál jelentkezik eldöntendő kérdésként az, hogy a szerződésszegéssel okozatos kárkövetkezmények közül melyek azok, amelyek előre láthatóak voltak, akár szokásos kárként, akár szokatlan kárként, (mert bekövetkezésükkel a szerződés megkötésének időpontjában a megismert tények és átadott információk birtokában számolni lehetett), és ezért azokat a szerződésszegő megtéríteni tartozik.

Különösen a deliktuális kárkötelmekre igaz az, hogy az ok-okozati összefüggés mint felelősségalapító feltétel fennállása, vagy fenn nem állása lételméleti, természettudományi vagy tapasztalati kérdés, és gyakran bonyolult, szakértői bizonyítást igénylő kérdésként is jelentkezik (ez esetben a bíróság már jogi értékelést végez abban a kérdésben, hogy valamely magatartást egy meghatározott eredmény okának lehet-e tekinteni). A min. ind. alapján a 6:521. §-ban az előreláthatóság a törvény szövegéből következően azonban nem arra ad szabályt, hogy a bíróság az egyes körülményekből, történésekből az oko(ka)t hogyan azonosítsa, szükség esetén a több szóba jöhető magatartás közül hogyan határozza meg, hogy melyik tekinthető az eredmény okának (pl. orvos mulasztása miatt halt meg a beteg? kivitelezési és tervezési hiba miatt dőlt össze a ház? stb.). A Ptk. 6:521. §-ában foglalt előreláthatóság rendeltetése szerint ugyanis a megtérítendő károk körének behatárolásához nyújt segítséget, a kár(ok) bekövetkezéséhez vezető okok körének szűkítését segítő szabály, a segítségével arra adható válasz, hogy a károkozó magatartás mely kárkövetkezményei térítendők meg.

Válasz:

Szerződésszegés esetén a károsult csak akkor követelheti a kárának a megtérítését, ha a kár a szerződésszegés következménye (és annak az oka nem más), de a bekövetkezett károk közül csak az(ok) térítendő(k) meg, amely(ek) előre látható(ak) volt(ak). A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség megállapítása során sem mellőzhető tehát a szerződésszegés kárkövetkezményeihez vezető okok azonosítása, de a Ptk. 6:143. § (2) bekezdésében foglalt előreláthatósági korlát szabálya alapján - és a Ptk. 6:521. § rendelkezéseinek alkalmazását mellőzve - kell választ adni arra a kérdésre, hogy a szerződésszegés mely kárkövetkezményei térítendők meg.

VI. A fedezeti szerződés szabálya

Ha a szerződésszegő nem tudja magát kimenteni a felelősség alól, a másik fél a kártérítés szabályai szerint követelheti - amennyiben magasabb áron tudott csak vásárolni, illetve alacsonyabb áron tudott csak eladni - a szerződésszegőtől az eredeti szerződésben és a fedezeti szerződésben kikötött ellenérték közötti különbséget, továbbá a fedezeti szerződés megkötéséből eredő költségek megtérítését.

6:141. § [Fedezeti szerződés]

A jogosult - elállása vagy felmondása esetén - a szerződéssel elérni kívánt cél megvalósítására alkalmas szerződést köthet, és - a kártérítés szabályai szerint - követelheti a kötelezettől a szerződésben és a fedezeti szerződésben kikötött ellenértékek közötti különbség, továbbá a fedezeti szerződés megkötéséből eredő költségek megtérítését.

A Bécsi Vételi Egyezmény 74. cikk (előreláthatósági korlát), 75. cikk (fedezeti szerződés) és 76. cikk (piaci ár) szerinti szabályai:

74. cikk

A fél szerződésszegése következményeként járó kártérítés összege megegyezik azzal a veszteséggel, amely a szerződésszegés következtében a másik felet érte, ideértve az elmaradt hasznot is. Ez a kártérítés nem haladhatja meg azt a veszteséget, amelyet a szerződésszegő fél a szerződés megkötésének időpontjában előre látott vagy amelyet előre kellett látnia azon tények és körülmények alapján, amelyekről mint a szerződésszegés lehetséges következményeiről az említett időpontban tudott vagy tudnia kellett.

75. cikk

A szerződéstől való elállás, illetve annak felmondása esetén, ha ezt követően a vevő ésszerű módon és ésszerű időn belül helyettesítő árut vásárolt, vagy az eladó az árut újra eladta, a kártérítést igénylő fél követelheti a szerződéses ár és a fedezeti ügylet ára közötti különbözet, valamint a 74. cikk szerint járó valamennyi egyéb kára megtérítését.

76. cikk

(1) A szerződéstől való elállás, illetve annak felmondása esetén, ha az árunak piaci ára van, a kártérítést igénylő fél - ha nem vásárolt és nem adott el a 75. cikkben foglaltak szerint - kártérítésként a szerződésben meghatározott ár és az elállás (felmondás) időpontjában fennállott piaci ár közötti különbözetet, valamint a 74. cikk alapján érvényesíthető egyéb kárait igényelheti. Ha azonban a kártérítést igénylő fél az áru átvételét követően állt el a szerződéstől, az elállás időpontjában fennállott piaci ár helyett az áru átvételének időpontjában fennállott piaci ár az irányadó.

(2) Az előző bekezdés alkalmazása szempontjából piaci ár az az ár, amely azon a helyen irányadó, ahol az áru szolgáltatásának meg kellett volna történnie vagy ha azon a helyen nincs kialakult piaci ár az olyan más helyen kialakult árat kell alapul venni, ami - az áru fuvarozásával kapcsolatos költségek közötti eltérést is megfelelően számításba véve - ésszerűen figyelembe vehető.

Kérdés1: Tapadó kár-e a fedezeti szerződésből eredő kár? Alkalmazható-e a 6:143. § (2) bekezdése szerinti előreláthatóság a fedezeti szerződésből eredő kárra?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

3. "...Nem fér össze továbbá a teljesítés követelésével az sem, ha a jogosult fedezeti ügyletet alkalmazott, mivel a fedezeti ügylet éppen a teljesítést helyettesíti. ..."

6. "A Javaslat tételesen szabályozza az üzleti gyakorlatban rendszeresen alkalmazott és a judikatúrában általánosan elismert fedezeti szerződést: a fedezeti vételt és a fedezeti eladást. Megfelelő időpontban és megfelelő ellenérték mel-

- 287/288 -

lett fedezeti szerződést köthet a jogosult elállás (vagy azonnali hatályú felmondás) esetén, és - kártérítés formájában - követelheti a szerződésszegő kötelezettől az eredeti és a fedezeti szerződés ellenértéke közötti különbséget és a fedezeti szerződés megkötéséből eredő költségeit."

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg az új Ptk. Tanácsadó Testülete.

3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

4. Jogirodalmi álláspontok

A min. ind. alapján Vékás azt az álláspontot képviseli, hogy a fedezeti szerződésből eredő a károk a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárnak (tényleges kárnak) minősülnek, és ezért teljes egészében megtérítendők [6:143. § (1) bekezdés].[53]

Fuglinszky álláspontja szerint a fedezeti eladás és vétel mentes az előreláthatóság vizsgálata alól, többek között azért, mert erre speciális szabály vonatkozik, a 6:141. §. E szabály ugyan alkalmazni rendeli a kártérítés szabályait, de álláspontja szerint mint a jogosultat a fedezeti szerződésre kifejezetten felhatalmazó norma az előreláthatóság szempontjából kivételt jelent; legfeljebb a kárenyhítési kötelezettség megszegése miatt alkalmazható kármegosztás, ha a jogosult fedezetiügylet-kötésével kapcsolatos költségek szükségtelennek vagy aránytalannak minősülnek, vagy ha a fedezeti szerződés megkötése egyéb okból nem volt indokolt.[54]

Boronkay Miklós álláspontja szerint a fedezeti szerződésből eredő kár nem a szolgáltatás tárgyában keletkezett kár (tapadó kár). Boronkay szerint "fedezeti eladás esetében a jogosult kára abból ered, hogy a befolyó vételár nem éri el az eredeti (megszegett) szerződésben kikötött vételárat. Ez alapján inkább azt lehet mondani, hogy a fedezeti eladásból eredő kár elmaradt vagyoni előny, amelyre az előreláthatósági korlát vonatkozik. Fedezeti vétel (megrendelés) esetében a kár abból ered, hogy a jogosult a fedezeti szerződés alapján magasabb ellenértéket kénytelen fizetni, mint az eredeti (megszegett) szerződés alapján. Itt tehát egy olyan többletköltségről van szó, amely a jogosult vagyonában bekövetkezett egyéb kárnak minősül, és amelyre ezért az előreláthatósági korlát alkalmazandó. Ez utóbbi gondolatmenet igaz a fedezeti szerződés megkötéséből eredő költségekre is." Az előreláthatósági korlátot illetően Boronkay szerint abból helyes kiindulni, hogy a fedezeti szerződés megkötésével a szerződésszegőnek általában számolnia kell, ezért az ilyen károk az esetek túlnyomó részében bizonyosan előre láthatóak. Boronkay ugyanakkor arra a megállapításra jut, hogy nincsen olyan jogpolitikai indok, ami miatt a fedezeti szerződés esetében mellőzni kellene az előreláthatósági elv alkalmazását, álláspontja szerint ugyanis "azokban a kivételes esetekben pedig, amikor előre nem látható piaci változások miatt a jogosult csak rendkívül előnytelen fedezeti szerződést tud kötni, az ebből eredő többletkárokat maga köteles viselni". Boronkay utal arra, hogy a Bécsi Vételi Egyezmény kommentárjaiban általánosan elfogadott álláspont, hogy a piaci ár körében az előreláthatósági korlát nem érvényesül, úgy véli azonban, hogy az egészen rendkívüli piaci áralakulás előreláthatósága nem várható el, vagyis az előreláthatósági elv kivételes esetekben mégis alkalmazható.[55]

Álláspontom szerint a 6:141. §-nak "a kártérítés szabályai szerint" fordulata megfelelően akként értelmezendő, hogy e körben nem érvényesül a 6:143. § (2) bekezdése szerinti előreláthatósági szabály. A fedezeti szerződésből eredő kár az előreláthatóság vizsgálata alól azért mentes, mert arra a Ptk. 6:141. §-a szerinti speciális kárszámítási mód vonatkozik (a Bécsi Vételi Egyezmény gyakorlatában konkrét kárszámítási módszerként hivatkozott[56]). Az értelmezéshez kiindulópontként szolgálhatnak a következők:

1. A min. ind. a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárként definiálja a fedezeti szerződésből eredő károkat.

2. A fedezeti szerződésből eredő kár önálló kártérítési tényállásba foglalásának az az indoka, hogy az ilyen típusú kár mint szokásos kár a szerződésszegés előre látható jogkövetkezménye, az ilyen típusú károk bekövetkezésével a szerződésszegő félnek ugyanis mindig számolnia kell. Az angol és az amerikai common law-ban az adásvételi jog törvénybe foglalásakor az esetjogra tekintettel kodifikálták önálló tényállásként a helyettesítő ügyletre, illetve a fedezeti szerződésre vonatkozó szabályokat, ezek a károk az állandó gyakorlat szerint ugyanis mint szokásos károk megtérítendőnek minősülnek. Rabel pedig az adásvétel területén végzett összehasonlítójogi munkásságának eredményeként jutott arra a megállapításra, hogy a fedezeti ügylet, illetve a piaci ár szabálya szerinti károk mint per se előre látható károk tulajdonképpen leválaszthatóak azokról a károkról, ahol az előreláthatósági korlátnak valójában jelentősége van. Ez adta az indokát annak, hogy az egységes adásvételi jogban az előreláthatóság elvének szabálya mellett önállóan nevesítsék a fedezeti ügylet (75. cikk), illetve a piaci ár szabályát, (76. cikk), amelyek a Bécsi Vételi Egyezmény 74. cikkéhez képest speciális kárszámítási módok. A Bécsi Vételi Egyezmény kommentárirodalmában az az uralkodó álláspont, hogy a 75. cikk esetében az előreláthatósági korlát nem érvényesül. Van ugyanakkor olyan vélemény is emellett, hogy a kivételes, egészen rendkívüli piaci áralakulás előre látása fedezeti ügylet esetében sem várható el.[57] Hivatkozható e helyütt a BH 1995.573. sz. eseti döntés, melynek elvi tartalma szerint az adásvételi szerződés késedelmes teljesítése esetén a késedelem ideje alatt történt áremelkedés összegét az eladó kártérítés jogcímén tartozik megtéríteni. A kérdés valójában az, hogy ki viseli a piaci áremelkedés kockázatát akkor, ha rendkívüli. Álláspontom szerint a kötelezett. Ha viszont a jogosult spekulációs céllal kivár, akkor a nem észszerű időben és nem észszerű áron megkötött fedezeti szerződés esetén a szerződésszegő alappal hivatkozhat arra, hogy a jogosult fedezeti szerző-

- 288/289 -

dés megkötése során nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének.

4. Boronkay az előreláthatósági korlát alkalmazásának indokát, meglátásom szerint a fedezeti szerződésből eredő károk esetében lényegében nem a kár típusával, hanem a kár nagyságrendjével kapcsolatban veti fel. Indokolt azonban utalni arra, hogy a common law alapvetően abból indul ki, hogy a piaci árváltozás figyelmen kívül marad az előreláthatóság alkalmazása szempontjából: ha a kár típusa előre látható, a kár megtérítendő[58], akkor is, ha annak a nagyságrendje nagyobb, mint amivel a szerződésszegő számolhatott, például, ha a piaci ár tekintetében egy jelentős, előreláthatatlan emelkedés következett be.[59]

Válasz:

A opció A Ptk. 6:141. §-ának "a kártérítés szabályai szerint" fordulata megfelelően akként értelmezendő, hogy e körben nem érvényesül a 6:143. § (2) bekezdése szerinti előreláthatósági korlát szabálya. A fedezeti szerződésből eredő kár az előreláthatóság vizsgálata alól azért mentes, mert [az a Ptk. 6: 143. § (1) bekezdés szerinti szolgáltatás tárgyában keletkezett kárként minősül és] azt a Ptk. 6:141. § szerinti speciális kárszámítási mód alapján kell megítélni.

B opció A Ptk. 6:141. §-a szerinti károk olyan típusú károk, amelyek bekövetkezésével [- a Ptk. 6:143. § (1) bekezdés szerinti szolgáltatás tárgyában keletkezett kárként -] a szerződésszegőnek mindig számolnia kell. A Ptk. 6:141. §-ának "a kártérítés szabályai szerint" fordulata megfelelően akként értelmezendő, hogy e körben érvényesülhet a 6:143. § (2) bekezdése szerinti előreláthatósági korlát szabálya akkor, ha a kár nagyságrendje olyan, hogy az előreláthatatlan volt.

Kérdés2: Milyen esetben köthető fedezeti szerződés? Mikor nyílik meg a fedezeti szerződés megkötésére a jog?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

Ezt a kérdést külön nem érinti.

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg új Ptk. Tanácsadó Testülete.

3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

4. Jogirodalmi álláspontok

A Ptk. 6:141. §-ának normaszövege szerint fedezeti szerződés megkötésére csak olyan esetben van lehetőség, amikor a szerződésszegés jogkövetkezményeként az elállási jogát gyakorolhatná a jogosult (mint késedelem vagy hibás teljesítés, vagy szerződésben kikötött elállási vagy felmondási jog esetén). Vékás alkalmazhatónak tartja a jogintézményt a teljesítés lehetetlenülésének eseteire is.[60] Boronkay szerint ilyen eset az a lehetetlenülés [Ptk. 6:180. § (2)-(3) bekezdései], amelyért a kötelezett felelős, valamint a teljesítés megtagadása, ha a jogosult a lehetetlenné válás jogkövetkezményeinek alkalmazását választja (6:183. §).[61]

A Ptk.-nak a Bécsi Vételi Egyezmény 75. cikke szerinti 'elállás, illetve annak felmondása esetén, ha ezt követően...' fordulatától eltérően szövegezett 6:141. §-a nem tartalmaz utalást az időbeli mozzanatra az elállást és a fedezeti szerződés megkötését illetően (a Ptk. szövege nem tartalmazza a 'ha ezt követően' fordulatot). Boronkay álláspontja a következő: "Az Egyezmény szövegéből az uralkodó álláspont arra következtet, hogy a 75. cikk csak abban az esetben alkalmazandó, ha a jogosult először elállt a szerződéstől, és csak utána kötötte meg a fedezeti szerződést. A kisebbségi álláspont szerint akkor is lehetőség van a 75. cikk szerinti kárszámításra, ha a kötelezett olyan magatartást tanúsított (pl. teljesítés megtagadása), amely alapján egyértelmű, hogy a szerződést nem fogja teljesíteni. Van olyan nézet is, amely szerint a 75. cikken alapuló kártérítési igény előterjesztése is felfogható elállásnak (ill. felmondásnak), mert kifejezésre juttatja a jogosult azon elhatározását, hogy a szerződést meg kívánja szüntetni. [...] A Ptk. tehát - nyelvtani értelmezés szerint - nem várja el a jogosulttól, hogy először tegye meg elállási vagy felmondási jognyilatkozatát, és csak utána kössön fedezeti szerződést. Nézetünk szerint semmi nem indokolja a törvény szövegétől történő eltérést: az elállást, ill. felmondást azért követeli meg a jogszabály, mert a fedezeti szerződés a megszegett szerződéssel elérni kívánt cél megvalósítására szolgál, ezért az eredeti szerződés teljesítése és a fedezeti szerződésen alapuló kártérítés kölcsönösen kizárják egymást. Elengedőnek tűnik ezért annak megkövetelése, hogy a jogosult tegye meg az elállásra, ill. felmondásra vonatkozó jognyilatkozatát, a nyilatkozattétel időpontja ebből a szempontból irreleváns."[62]

Molnár Ambrus (és Cseh Attila ) álláspontja szerint "a fedezeti szerződésre is vonatkozik [...] az arányosság elve, amely a jogosulttal szemben azt a követelményt támasztja, hogy e jogát csak olyan súlyú és horderejű szerződésszegés esetén gyakorolja, amely magában foglalja a jogviszony felszámolásának jogi lehetőségét is."[63]

Érdemes utalni arra, hogy a hazai gyakorlatban már a Ptk. hatálybalépése előtt is lehetett találkozni olyan szerződési gyakorlattal, amely szerint a kötelezett szerződésszegése esetén a jogosult a fedezeti ügylet megkötésének jogát előzetes írásbeli értesítés után gyakorolhatja. A Ptk. ilyen előzetes értesítési kötelezettséget nem ír elő - de a felek a szabály diszpozitív jellege folytán - ilyen feltételben is megállapodhatnak.

Válasz:

Fedezeti szerződést köthet a jogosult, amikor a szerződésszegés jogkövetkezményeként az elállási jogát gyakorol-

- 289/290 -

hatná vagy más olyan esetben is, amikor a szerződésszegés miatt a teljesítési érdek kielégítése meghiúsult, pl. teljesítés megtagadása, lehetetlenülés. A jogosult a fedezeti szerződés megkötésére való jogosultságát abban az időpontban gyakorolhatja, amikor a szerződéstől már elállt, vagy akkor, amikorra már megnyílt az elállás joga (a jogosult elállásra megfelelő jogi alappal rendelkezik), függetlenül attól, hogy elállásra vagy felmondásra vonatkozó jognyilatkozatot csak később tesz.

Kérdés3: Ha nem köt fedezeti szerződést a jogosult, mit követelhet kárként?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

Ezt a kérdést külön nem érinti.

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg az új Ptk. Tanácsadó Testülete.

3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

4. Jogirodalmi álláspontok

A Bécsi Vételi Egyezmény 76. cikke szerinti ún. piaci ár szabálya akkor hívható fel, amikor a jogosult a szerződést elállással (felmondással) felbontja (megszünteti), de fedezeti szerződést nem köt. A 76. cikk absztrakt kárszámítást ír elő. A Bécsi Vételi Egyezmény gyakorlatában fedezeti szerződéskötés nélkül is tényleges kárként ismerik el az eredeti szerződéses ár és a szerződés megszűnésének időpontjában irányadó piaci ár (tehát nem a megkötött szerződés szerinti ár, mint a fedezeti szerződésnél, hiszen ez esetben ilyen nincs) közötti különbséget (76. cikk), feltéve, hogy a szerződés tárgyának van tőzsdei vagy más mértékadó piaci ára.

A piaci ár szabálya az új Ptk. korábbi tervezeteiben még szerepelt. Vékás a BH 2004.191.-et[64] úgy értékeli, hogy ezt az álláspontot a Ptk. alapján is követhetőnek lehet tekinteni. Boronkay szerint ebből arra lehet következtetni, hogy a kihagyásnak nem az volt az oka, hogy a jogalkotó meg kívánta volna fosztani a jogosultat a piaci ár alapján történő kárszámítás lehetőségétől.[65]

A fedezeti szerződés és a piaci ár szerinti kárszámítási mód között az a különbség, hogy fedezeti szerződés esetén a károsultnak a ténylegesen megkötött fedezeti ügyletet, illetve az abban rögzített árat kell igazolnia, fedezeti szerződés hiányában viszont a piaci árat kell bizonyítania.[66] Ha a jogosult a szerződéstől elállt, vagy azt felmondta, és nem kötött fedezeti ügyletet, de az árunak van piaci ára (tehát a szerződött szolgáltatásnak az ára meghatározható), kártérítésként ilyenkor az eredeti szerződésben meghatározott ár és az elállás (felmondás) időpontjában fennállott piaci ár közötti különbözetre jogosult, ha a piaci ár számára kedvezőtlenebb.

Válasz:

Ha az árunak van piaci ára, kártérítésként a szerződésben meghatározott ár és az elállás (felmondás) időpontjában fennállott piaci ár közötti különbözetet a jogosult követelheti akkor is, ha fedezeti szerződést nem köt.

Kérdés4: A fedezeti szerződés megkötésére a jogosult köteles? Mit jelent a Bécsi Vételi Egyezmény szerinti 'az ésszerű módon és időben történő megkötés' fedezeti szerződéseknél?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

"Megfelelő időpontban és megfelelő ellenérték mellett fedezeti szerződést köthet a jogosult...".

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg az új Ptk. Tanácsadó Testülete.

3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

4. Jogirodalmi álláspontok

Az uralkodó jogi álláspont szerint a Bécsi Vételi Egyezmény 75. cikkéből és egyéb rendelkezéseiből is az következik, s a gyakorlat is akként foglal állást, hogy fedezeti ügylet megkötésére a jogosult nem köteles. E magatartása - tehát a fedezeti ügylet meg nem kötése - ugyanakkor vizsgálható abból a szempontból, hogy mint károsult ez esetben eleget tesz-e a kárenyhítési kötelezettségének.

Uralkodó jogirodalmi álláspont, hogy bár a fedezeti szerződés megkötése kapcsán a Ptk. nem rögzíti, de a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban (és a hazaiban is) kialakult az a felfogás, miszerint a fedezeti szerződést ésszerű időn belül és észszerű módon kell megkötni, tekinthető irányadónak e § értelmezése és alkalmazása során is. Ezt az értelmezést támasztja alá a min. ind.-ban megjelenő fordulat is: "megfelelő időpontban és megfelelő ellenérték mellett fedezeti szerződést köthet".

Boronkay a következőkre hívja fel a figyelmet: "A Bécsi Vételi Egyezmény 75. cikke kifejezetten megköveteli, hogy a jogosult a fedezeti ügyletet »ésszerű módon és ésszerű időn belül« kösse meg. A Ptk. 6:141. §-a ilyen követelményt nem támaszt, azonban a fedezeti szerződés ésszerűtlen módon vagy időben történő megkötése a jogosult kárenyhítési kötelezettségének megszegéseként értékelhető [6:144. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 6:525. § (1) bekezdése]. A két eltérő megközelítésnek gyakorlati következményei vannak: a Bécsi Vételi Egyezmény alapján ésszerűtlen módon vagy időben kötött fedezeti szerződés esetében a 75. cikk - az uralkodó álláspont szerint - egyáltalán nem alkalmazható, hanem a jogosult csak az általános szabályok szerint (74. cikk) vagy a piaci ár szabálya (76. cikk) alapján követelhet kártérítést. A Ptk. ezzel szemben nem zárja ki, hogy a jogosult ilyen fedezeti szerződés alapján érvényesítsen kártérítési igényt, azonban a károsult önhibájára tekintettel ilyenkor kármegosztásnak van helye."[67]

- 290/291 -

Válasz:

A fedezeti ügylet megkötésére a jogosult nem köteles, e magatartása ugyanakkor vizsgálható abból a szempontból, hogy mint károsult ez esetben eleget tesz-e a kárenyhítési kötelezettségének. A jogosult az észszerűtlen módon vagy időben kötött fedezeti szerződés esetén is jogosult kártérítési igényt érvényesíteni a Ptk. 6:141. §-a alapján, azonban önhibájára tekintettel ilyenkor kármegosztásnak van helye.

VII. Szándékos szerződésszegés és a teljes kártérítés elve [Ptk. 6:143. § (3) bekezdés]

Ha a Ptk. 6:143. § (3) bekezdése értelmében szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát meg kell téríteni, akkor kérdésként jelentkezik, hogy a megtérítendő károk körének meghatározása, behatárolása során milyen szempontokat vehet a bíróság figyelembe. Ehhez elsőként tisztázni kellene, hogy mi a szándékos szerződésszegés.

Ptk. 6:143. §

(3) Szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát meg kell téríteni.

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

7.c) "...Azt a felet, aki a szerződést szándékosan szegi meg (például másnak adja el a leszerződött árut), a Javaslat nem védi az előreláthatósági klauzulával, neki a jogosult teljes kárát meg kell térítenie."

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg az új Ptk. Tanácsadó Testület.

3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

A Ptk. eddigi gyakorlatában volt olyan döntés, ahol a szerződésszegés szándékosságára hivatkozással a Ptk. 6:143. § (3) bekezdése felhívásra került:

- "...A törvényszék kifejtette, hogy a Ptk. 6:143. §-a alapján meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt, a 6:143. § (3) bekezdése szerint pedig szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát meg kell téríteni (Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.014/2018/7. sz. határozata)

- "Mindezekhez képest az alperes olyan alapos okot nem tudott felhozni, ami a szerződésszegés következményei alól őt mentesíthetné, így a Ptk. 6:143. § (2) bekezdése alapján támasztott ún. következményi károkat köteles lenne megtéríteni és miután szándékos szerződésszegés történt, a teljes kár megtérítésének kötelezettsége terhelné. A perbeli esetben ennek ellenére a felperes vagyoni kár iránt előterjesztett keresete mégis alaptalan, mert olyan következményi károk iránti igénnyel lépett fel, amelyek semmilyen okozati összefüggésbe nem hozhatók a szerződésszegéssel, illetve amelyek nem kárigényként lennének alappal érvényesíthetők, hanem egyéb igényt alapozhatnának meg..." (Fővárosi Ítélőtábla Pf.20620/2018/6. sz. határozata)

4. Jogirodalmi álláspontok

A Ptk. szabálya alapján abban konszenzus van az irodalomban, hogy a szándékosságnak "csak" a szerződésszegésre kell kiterjednie, a kárra nem. Egyelőre ezen a területen a gondolkodás zajlik még arról, hogy mi a szándékos szerződésszegés jogi tartalma. Magam két kérdés kiemelését tartom fontosnak:

1. Egyes jogirodalmi álláspontok teljesen figyelmen kívül rekesztik a vizsgálódásuk köréből a Pp. 264. § (1) bekezdését [rPp. 4. § (2) bekezdése], melynek értelmében, ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyonjogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. E törvényi rendelkezések helyes értelmezése az ítélkezési gyakorlat szerint az, hogy a jogerősen elbírált bűncselekmény vagyonjogi következményeinek levonása iránt indított polgári perben eljáró bíróság megállapíthat a büntetőügyben hozott ítélettől eltérő tényállást, de csak a rPp. 4. § (2) bekezdésében meghatározott korlátozással, tehát nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A Kúria több eseti döntésében kifejtette: a polgári perben eljáró bíróság nem vitathatja a büntetőeljárásban a vádlott terhére rótt bűncselekményt és az ezt megalapozó, a bűncselekmény elkövetésének alapjául szolgáló releváns tényeket, azok kötik a polgári perben eljáró bíróságot. Ebből pedig következik az is a Kúria joggyakorlata szerint, hogy a polgári perben eljáró bíróság által megállapított tényállás nem térhet el a büntetőügyben hozott ítélettől az elítélt bűnösségének kimondását és a bűncselekmény minősítését megalapozó tények tekintetében, és éppen ezért a polgári bíróság a bűnösség kérdésére is kiható ellentétes ténymegállapítást nem tehet.[68]

2. Ha a szerződésszegés szándékos, a jogosult teljes kárát meg kell téríteni [Ptk. 6:143. § (3) bek.], a Ptk. 6:144. § (2) bekezdése ez esetben sem vezet a Ptk. 6:521. §-a alkalmazásához. Kérdés akkor, hogy ilyenkor a bíróság milyen szempontok alapján fog dönteni a megtérítendő károk behatárolásáról (az okozatos, de túl távoli károkról)?

VIII. A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak kiegészítő alkalmazása (Ptk. 6:144. §)

A Ptk. 6:144. § felhívására csak a szerződésszegés szabályai körében nem szabályozott esetekben kerülhet sor, mert ez a szabály - ahogy a § címében is szerepel - a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak kiegészítő alkalmazását rendeli.

6:144. § [A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak kiegészítő alkalmazása]

(1) A károsult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségére, továbbá a közös károkozók felelősségére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni.

(2) A kár fogalmára és a kártérítés módjára - az e fejezetben nem szabályozott kérdésekben - a szerződésen

- 291/292 -

kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés méltányosságból való mérséklésének nincs helye.

Kérdés: Hogyan kell érteni a Ptk. 6:144. § (1) bekezdése útján felhívott a Ptk. 6:525. § (2) bekezdésében, valamint a Ptk. 6:524. § (2) és (3) bekezdésében foglalt 'felróhatósága arányában' fordulatot?

6:525. § [Károsulti közrehatás]

(1) A károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli. Az e kötelezettségek felróható megszegése miatt keletkezett kárt a károkozó nem köteles megtéríteni.

(2) A károkozó és a károsult között a kárt magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában kell megosztani. Ha a közrehatás arányát sem lehet megállapítani, a kárt a károkozó és a károsult között egyenlő arányban kell megosztani.

(3) A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.

6:524. § [Többek közös károkozása]

(1) Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges.

(2) A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség alkalmazását, ha a károsult a kár bekövetkeztében maga is közrehatott, vagy ha az rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása miatt indokolt. Az egyetemleges felelősség alkalmazásának mellőzése esetén a bíróság a károkozókat magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában marasztalja. Ha a közrehatás arányát sem lehet megállapítani, a bíróság a károkozókat egyenlő arányban marasztalja.

(3) A károkozók a kárt egymás között magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában viselik. Ha a közrehatás arányát sem lehet megállapítani, a kárt a károkozók egymás között egyenlő arányban viselik.

(4) A többek közös károkozásának szabályait kell alkalmazni abban az esetben is, ha a kárt több, egyidejűleg kifejtett magatartás közül bármelyik önmagában is előidézte volna, vagy nem állapítható meg, hogy a kárt melyik magatartás okozta.

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

E §-hoz nem kapcsolódik külön miniszteri indokolás.

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

"A jogosult kárenyhítési kötelezettsége a Ptk. 6:144. § (1) bekezdésének alkalmazása során

A szerződésszegésért való felelősség körében a Ptk. 6:144. § (1) bekezdése, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak kiegészítő alkalmazása kapcsán, akként rendelkezik, hogy a károsult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségére, továbbá a közös károkozók felelősségére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni. A jogosult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettsége ugyanakkor az adott szerződéses jogviszonyban az együttműködési kötelezettség [Ptk. 6:62. § (1) és (3) bek.] tartalmát is képezheti. Ha a kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség megsértése egyúttal a szerződés tartalmát képező együttműködési kötelezettségnek a megszegését is jelenti, úgy a jogosult magatartása szerződésszegést valósít meg. Kérdés, hogy ilyen helyzetben az együttműködési kötelezettség megsértése alapján alkalmazandó szerződésszegési szabályok az irányadók, vagy a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell-e alkalmazni.

A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a 6:144. § (1) bekezdése olyan speciális szabály, amely a jogosultat, mint a szerződésszegés károsultját is terhelő együttműködési kötelezettség megsértéséért felelős felet a szerződésen kívüli kártérítési felelősségi szabályok szerint teszi felelőssé. Így, ha a jogosult az együttműködési kötelezettségét azzal szegi meg, hogy nem tesz eleget a kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségének, magatartásának következményei a szerződésen kívüli kártérítési felelősség szabályai szerint alakulnak..."

3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

4. Jogirodalmi álláspontok

Kommentárirodalmi álláspontok szerint különbséget kell tenni, hogy a károsult valamilyen szerződésből eredő kötelezettségének a megszegésével - azaz szerződésszegő magatartásával - hatott közre a kár bekövetkeztében vagy annak súlyosbodásában, vagy a károsult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettsége a szerződés keretein kívül esik. Az első esetben ugyanis a károsult is csak a 6:142. §-ban foglalt kimentési okok bizonyításával mentesülhet, a második esetben pedig akkor, ha e kötelezettségek alkalmazása a károsultnak felróható volt.[69]

Úgy értelmezem, hogy a Tanácsadó Testület állásfoglalásától függetlenül még kérdés lehet az itt feltett kérdés, mert lehet olyan eset, amikor a károsult valamilyen szerződésből eredő kötelezettségének (de nem az együttműködési kötelezettségének!) a megszegésével hatott közre a kára bekövetkeztében vagy annak súlyosbodásában. Az Új Ptk. Tanácsadó Testület véleményében csak az arra az esetre mondja ki a szerződésen kívüli kártérítési felelősségi szabályok alkalmazását, amikor a jogosult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségének a megsértését az adott szerződéses jogviszonyban az együttműködési kötelezettség megsértésének tekinti.

Válasz:

A Ptk. 6:144. § (1) bekezdése által felhívott Ptk. 6:525. § (2) bekezdését, valamint a Ptk. 6:524. § (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a 'felróhatósága arányában' fordulatot figyelmen kívül kell hagyni, és mindjárt a második lépcsőben szabályozott közrehatás arányát kell vizsgálni (ide nem értve azt az esetet, amikor a jogosult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségének a megsértése az adott szerződéses jogviszonyban az együttműködési kötelezettség megsértésében áll).

- 292/293 -

IX. A párhuzamos igényérvényesítési tilalom (Ptk. 6:145-6:146. §)

A Ptk. 6:145. és 6:146. §-ai értelmében a jogosult szerződő partnerével szemben a szerződésszegéssel, illetve a szerződés teljesítése során okozott károkért csak a kontraktuális felelősség szabályai szerint érvényesíthet kártérítési igényt. A szabály megítélése ellentmondásos az irodalomban, különösen a veszélyes üzemi felelősségi alakzathoz való viszonyában (még jobban az ingyenes személyszállítási szerződéseknél), valamint a termékfelelősséghez való viszonyában (arra az esetre, ha olyan személyt perel a károsult, aki a 6:553. § alapján gyártónak minősül, mert a Ptk. nem ronthatja le a maximumharmonizációt előíró termékfelelősségi irányelvet).[70]

6:145. § [Párhuzamos kártérítési igények kizárása]

A jogosult kártérítési igényét a kötelezettel szemben akkor is a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti, ha a kár a kötelezett szerződésen kívül okozott károkért való felelősségét is megalapozza.

6:146. § [Felelősség a teljesítés során okozott károkért]

A jogosult a vagyonában a szerződés teljesítése során a kötelezett által okozott kár megtérítését a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti.

Kérdés1: A Ptk. 6:145. és 6:146. §-ai kógens vagy diszpozitív szabályok?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

8. "A Ptk.-tól eltérően a Javaslat nem bízza a gyakorlatra annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy miként kell megítélni a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősséget, ha a szerződésszegés egyben deliktuális felelősségi tényállást, tipikus esetben veszélyes üzemi felelősségi tényállást is megvalósít. Ilyen »kettősfedelű« káresemény következik be például akkor, ha gépjárművel, vasúton vagy más fokozott veszéllyel járó tevékenységgel teljesített személyfuvarozási szerződés keretében balesetet szenved az utas.

A Javaslat egyértelműen kizárja az igények kumulációját: a jogosult kártérítési igényét a kötelezettel szemben csak a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti. A Ptk. bírói gyakorlata és a korábbi jogirodalom ellentétes álláspontot fogadott el, alapvetően a veszélyes üzemi felelősség szigorított kimentési mércéjére és a károsultra emiatt kedvezőbb eredményére tekintettel. A Javaslat szerint azonban a kontraktuális kártérítési felelősség annyira közel kerül az üzembentartó felelősségéhez, hogy a választásnál és a döntésnél ez a mozzanat nem jelenti a mérleg nyelvét. Egy adott káreset megítélésénél mind a kimentés, mind a megtérítendő károk tekintetében ugyanarra az eredményre lehet jutni: a kimentés feltételrendszere szinte azonos, a szerződésszegési felelősségé még szigorúbb is; az előreláthatósági klauzula a deliktuális felelősségi rendszerben is alkalmazható az okozatossági lánc elvágására; sőt itt elvileg még a méltányosságból történő mérséklés lehetősége is nyitva van. Nincs értelme tehát, hogy a törvény kiemelje a tényállást természetes közegéből: a szerződéses viszonyból."

9. "A Javaslat mind a kimentés feltételei, mind a megtérítendő károk körét tekintve szétválasztja a szerződésszegési és a szerződésen kívüli kártérítési felelősség rendszerét. Ennek nem kívánatos (de tudatosan vállalt) következménye az, hogy a deliktuális és a kontraktuális kártérítési felelősségi tényállások között esetleg felmerülő elhatárolási kérdéseknek érdemi gyakorlati következménye lehet. Ilyen helyzet áll elő például abban az esetben, amikor a jogosultnak a szolgáltatáson kívüli vagyonában a teljesítés kapcsán (például az áru leszállítása során) következik be kár, és azt kell minősíteni. Noha ilyenkor lényegében az oltalmi (és nem a szerződési) érdek sérelme következik be, a Javaslat kizárólag a szerződésszegési kártérítési szabályok alkalmazását engedi meg, a deliktuális szabályok érvényesülését egyértelműen kizárja. A Javaslat ezzel a megoldással el akarja kerülni, hogy adott esetben különböző felelősségi rendszerben kelljen megítélni ugyanazon káresemény következményeit attól függően, hogy a jogosult szerződési vagy oltalmi érdeke sérül."

15. "A szerződésszegés szabályai a Javaslatban is alapvetően diszpozitívak, azoktól tehát a felek egyező akarattal eltérhetnek, kivéve, ha az eltérést a törvény (például fogyasztó és vállalkozás szerződésének bizonyos vonatkozásaiban) tiltja."

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg új Ptk. Tanácsadó Testület.

3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

4. Jogirodalmi álláspontok

A felelősségi rendszerek közötti választást kizáró normák kapcsán gyakran hivatkozott álláspont, hogy azok bizonyos, a kontraktuális felelősség körébe tartozó szabályok [Ptk. 6:143. § (2) bek., 6:144. § (2) bek, 6:174. § (2) bek., a szerződésben rögzített felelősségkizáró vagy korlátozó kikötések] megkerülését hivatottak megakadályozni.[71]

Vékás Lajos a Ptk. 6:145. §-a esetében kifejezetten állást foglalt arról, hogy szabályt diszpozitívnak tekinti: "Elvileg is nehezen volna védhető, hogy a törvény átengedje a felelősségi rezsim megválasztását a károsultnak, aki ezzel a lehetőséggel élve »átvihetné« a felelősség elbírálását a szerződési jog kockázatelosztó szempontokat követő területéről az ilyen megfontolásokat alig ismerő deliktuális kárfelelősségi mezőbe csupán azért, mert ez számára kedvezőbb eredménnyel kecsegtet. A kontraktuális felelősség törvényi rendszerében meghatározó módon érvényesülnek a magánautonómia szempontjai, amelyeknek megkerülését a törvény nem akarja lehetővé tenni azzal,

- 293/294 -

hogy megnyitja a deliktuális felelősségi rendszer választásának lehetőségét a károsult számára. A szerződő felek autonómiájának tiszteletben tartása fejeződik ki mindenekelőtt abban, hogy a szerződésszegés szabályai diszpozitív jellegűek, és azoktól a felek a felelősségkorlátozás és a felelősségkizárás határai (6:152. §) között eltérhetnek. [...] Ha a törvény nem zárná ki a deliktuális felelősség szerinti kártérítési igényt, a károsult ilyen igény támasztásával kikerülhetné a szerződésben kikötött felelősségkizárást (felelősségkorlátozást). Ezenkívül az indokolatlan tranzakciós költségek elkerülése is indokolja a választási jog kizárását, hiszen a választás azzal a következménnyel is járhat, hogy a bíróságnak különböző felelősségi rendszerben kell megítélnie ugyanazon káresemény egyes elemeit. A Ptk. ezen megfontolások miatt a »kettős fedelű« igények elbírálására a szerződésszegési szabályok kötelező alkalmazását írja elő: a károsult kártérítési igényét a kötelezettel szemben csak a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti. Emlékeztetnünk kell ugyanakkor arra, hogy a párhuzamos kártérítési igényeket kizáró szabály is diszpozitív norma, amelytől a szerződő felek egyező akarattal eltérhetnek. A szerződésszegési felelősséget rendezhetik a törvényes kártérítési felelősségi rendtől eltérő módon, adott esetben a felróhatósági elv alkalmazásával is, mint ahogy - a 6:152. § korlátai között - korlátozhatják vagy ki is zárhatják a szerződésszegő fél kártérítési felelősségét."[72]

Pusztahelyi Réka azt az álláspontot képviseli a miniszteri indoklás alapján, hogy a párhuzamos igényérvényesítési tilalom kógens norma, amelynek célja a kontraktuális felelősségi szabályok megkerülésének megakadályozása.[73] Fazekas Judit érvelése szerint ugyan a Ptk. nem rendelkezik a norma kógens jellegéről, de a miniszteri indokolásból nem vezethető le a norma diszpozitív jellege, ugyanakkor nem tartja életszerűnek, hogy "ha a kötelezett a felelősségkorlátozó szerződési kikötés révén teljes kártérítési kötelezettséget vállalna fel"[74]. Fuglinszky szerint az nem elképzelhetetlen, hogy "a jogosult e felelősségkiterjesztést erősebb piaci-tárgyalási pozíciója segítségével keresztül tudja vinni". A diszpozitivitás mellett hozza érvként azt, hogy a felek a felelősséget a szerződésben a 6:152. § korlátai között[75] szabadon kizárhatják, illetve korlátozhatják. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a diszpozitivitás elfogadása sem oldja meg a szívességi fuvarral kapcsolatos alapproblémát.[76]

Válasz:

A opció A szerződésszegésért való kártérítési felelősség általános szabályai (Ptk. 6:141-6:148. §) a Ptk. 6:1. § (3) bekezdésére és 6:59. §-ára, valamint a norma jellegére és a Ptk. javaslatának miniszteri indokolására figyelemmel diszpozitív szabályok. A szerződő felek a Ptk. szabályaitól eltérően is megállapodhatnak, a felelősséget a szerződésben a 6:152. § korlátai között szabadon kizárhatják, illetve korlátozhatják. A felelősségi rendszerek közötti választást kizáró normák a károsult egyoldalú akaratelhatározásával szemben nyújtanak védelmet, a Ptk. megengedi azonban a szerződő felek egyező akaratelhatározása alapján a törvény szabályaitól való eltérést.

B opció A Ptk. 6:145. és 6:146. §-ai kivételével a szerződésszegésért való kártérítési felelősség általános szabályai (Ptk. 6:141-6:148. §) a Ptk. 6:1. § (3) bekezdésére és 6:59. §-ára, valamint a Ptk. javaslatának miniszteri indokolására figyelemmel diszpozitív szabályok. A felelősségi rendszerek közötti választást kizáró normák (Ptk. 6:145-6:146. §) azonban kógens normák, mert azok a Ptk. felelősségi rendszerének legfontosabb strukturális kérdését rendező normák.

Kérdés2: Alkalmazható-e a Ptk. 6:145. §-ában foglalt párhuzamos igényérvényesítési tilalom az ingyenes szerződéseknél?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

Ezt a kérdést nem érinti a miniszteri indokolás.

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

"Ingyenes szerződések esetén a Ptk. 6:145. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazható-e?

A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a Ptk. megalkotása során a jogalkotói szándék ingyenes szerződések megszegésével okozott károk esetén nem irányulhatott a párhuzamos (deliktuális alapon álló) kártérítési igények kizárására. A szerződésszegésért való felelősség a kimentés szigorítása miatt került közel a veszélyes üzemi felelősséghez, az ingyenes szerződések esetében azonban eltérő szabályozás érvényesül. A Ptk. 6:147. § (1) bekezdése a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károkért a felelősséget a szándékos károkozásra szűkíti, a 6:147. § (2) bekezdésében foglalt szabály pedig úgy rendelkezik, hogy aki a szolgáltatás teljesítését ingyenesen vállalja, a jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kár megtérítése alól a magatartása felróhatósága hiányának bizonyításával mentesül.

Az ingyenes szerződések esetében tehát a kártérítési felelősség a veszélyes üzemi felelősséghez kapcsolt kimentési feltételekhez képest alacsonyabb szinten meghúzott, felróhatósági alapú felelősség. Ennek alapja az a gondolat, hogy ingyenes szolgáltatás esetén hiányzik az az alku, amely a beárazott kockázatnak a kötelezettre való terhelését a visszterhes szerződés megszegéséért való felelősség szabályai szerint indokolja. Semmiképpen sem lehet indokolt azonban, hogy a Ptk. 6:145. §-ának a visszterhes szerződésekre kialakított szabálya felülírja azokat a jogpolitikai indokokat, amelyek az egyes, a felróhatósági mércénél szigorúbb kimentést előíró deliktuális felelősségi alakzatokat alátámasztják. Különösen nem indokolt például, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása (a veszélyes üzem működtetése) által előidézett kockázat szigorú, csak külső elháríthatatlan okkal kiment-

- 294/295 -

hető következményei alól a veszélyes üzem üzembentartója csak azért mentesüljön, mert a fokozott veszéllyel járó tevékenység egyúttal ingyenes szolgáltatás is. Ezért, ha az ingyenes szerződés alapján a szolgáltatást a kötelezett olyan tevékenység folytatásával teljesíti, amely a felelősség egyes esetei körében külön szabályozott, a felróhatósági alapú felelősségnél szigorúbb felelősségi alakzat alkalmazási körébe esik, a kártérítési felelősségére az ingyenes szerződések megszegésével okozott károk megtérítésére irányadó szabály helyett e külön szabályozott felelősségi alakzat rendelkezései alkalmazhatók. Ebben az esetben a kártérítési felelősség valamennyi elemének meglétét (így különösen a kár fogalmát, az okozati összefüggést, a felelősség alóli kimentést) a külön szabályozott felelősségi alakzat szabályai szerint kell vizsgálni."

3. Bírósági gyakorlat

Szegedi Ítélőtábla 2/2016. (XI. 24.) polgári kollégiumi vélemény

Ingyenes szerződéseknél a Ptk. párhuzamos kártérítési igények kizárására vonatkozó rendelkezése (6:145. §) nem irányadó. Ha a szerződés alapján ellenszolgáltatás nélkül nyújtott szolgáltatás veszélyes üzemi tevékenységnek minősül, a szerződés megszegése miatt keletkezett kár megtérítésére ezért a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség szabályai alkalmazhatók (Hatodik könyv, Negyedik rész XXVII. Cím LXVIII. fejezet).

A Ptk. eddigi gyakorlatában a Ptk. 6:145. §-a szerinti és az ingyenes szerződés megszegésével okozott károk érvényesítése (ha a szerződés alapján nyújtott szolgáltatás veszélyes üzemi tevékenység):

A bíróságok alapvetően alkalmazzák a Ptk. 6:145. §-át, ha a felek között szerződéses jogviszony áll fenn (lásd pl. ÍH 2018.58 - Fővárosi Ítélőtábla Pf.20448/2017/4. számú határozata, Debreceni Ítélőtábla Gf.30389/2017/10. számú határozata,), továbbá:

BDT 2018.3878. - Szegedi Ítélőtábla Pf.20.053/2017/3. számú határozata

I. Szerződésszegésre alapított személyiségijog-sértés esetén a szerződésszegés hiánya a sérelemdíj iránti követelést is alaptalanná teszi.

II. Ha a felperes szerződésszegéssel okozott vagyoni kárának megtérítését - felhívás ellenére - deliktuális kárfelelősségi alapon terjeszti elő, a kereseti követelést a további kártérítési feltételek vizsgálata nélkül el kell utasítani.

Ingyenes szerződés esetében a Szegedi Ítélőtábla 2/2016. (XI. 24.) polgári kollégiumi véleményével és az új Ptk. Tanácsadó Testület véleményével azonos álláspontot fogadott el a Szegedi Ítélőtábla egy eseti döntésében (BDT 2019.4078. Ingyenes szerződéses jogviszonyban a szerződésszegéssel okozott károk megtérítése miatti igény érvényesítésére a non cumul elv nem vonatkozik).

4. Jogirodalmi álláspontok

A kérdés részletes elemzését adja az irodalom.[77] Fuglinszky szerint előzetes kérdésként tisztázást igényelne az is, hogy mit értünk ingyenes szerződés alatt.[78]

X. Ingyenes szerződések

A Ptk. 6:147. §-a a Ptk. 6:143. §-a szerinti terminológiában követi az rPtk.-nak az ajándék tárgyában és a megajándékozott egyéb vagyonában okozott károk szerinti felosztását és eszerinti felelősségi minősítését, de a szabályok nem teljesen azonosak. A min. ind. kiemeli, hogy e § érdemben és általánosított formában az rPtk.-nak az ajándékozási szerződésre adott szabályát tartja fenn.

6:147. § [Kártérítési felelősség ingyenes szerződéseknél]

(1) Aki szolgáltatás teljesítését ingyenesen vállalja, a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárért akkor felel, ha a jogosult bizonyítja, hogy a kötelezett a kárt szándékos szerződésszegéssel okozta, vagy elmulasztotta a tájékoztatást a szolgáltatás olyan lényeges tulajdonságáról, amelyet a jogosult nem ismert.

(2) Aki szolgáltatás teljesítését ingyenesen vállalja, köteles a jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.

Kérdés: Hogyan kell értelmezni a Ptk. 6:147. § (2) bekezdésében "a jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kár" fordulatot?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

10. "Az ingyenes szerződésekért való kártérítési felelősségről a Ptk. a szerződésszegés általános szabályai között külön rendelkezik. Az ingyenes szerződésekre más felelősségi szabályok alkalmazandók, mint a visszterhes szerződésekre, az ingyenesség ténye ugyanis a felelősség enyhítését indokolja. A szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárnál nem az ingyenesen kötelezettséget vállaló szerződésszegőnek kell a kártérítési felelősség alól kimentenie magát, hanem az ingyenes szerződés jogosultjának kell bizonyítania a szerződésszegő felelősségre vonásához a törvényi feltételek fennállását. Eszerint, ha a kötelezettet szándékos magatartásával vagy a szolgáltatással kapcsolatos lényeges információ visszatartásával (»elmulasztotta a tájékoztatást a szolgáltatás olyan lényeges tulajdonságáról, amelyet a jogosult nem ismert«) okoz kárt a szolgáltatás tárgyában, az így okozott kárért a Ptk. felelőssé teszi az ingyenes szolgáltatás kötelezettjét. A jogosult vagyonában az ingyenes szolgáltatással okozott károk esetében viszont az az általános bizonyítási szabály érvényesül, hogy a szerződésszegőnek kell a kártérítési felelősség alól kimentenie magát, az általános szabálytól eltérően azonban a felróhatóság kimentési mércéje (úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható) szerint."

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg az új Ptk. Tanácsadó Testület.

3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

4. Jogirodalmi álláspontok

Nincs vita a jogirodalomban abban, hogy mivel ingyenes szerződések esetében a hibás teljesítés kimentést nem tűrő

- 295/296 -

szankciói (kellékszavatosság, jogszavatosság) nem állnak a jogosult rendelkezésére, így a szerződés tárgyában magában bekövetkezett érdeksérelem, kár orvoslására csak kártérítési igény keretében, az ún. tapadó károk megtérítése útján van lehetőség. Ingyenes szerződések esetében így nem értelmezhető és nem is alkalmazható a 6:174. § (2) bekezdésének szabálya.[79]

A Ptk. 6:143. § (2) bekezdése "a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károk és az elmaradt vagyoni előny" megtérítéséről külön rendelkezik, míg a 6:147. § (2) bekezdése "a jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kár" fordulatot tartalmazza. Több kommentárirodalmi álláspont szerint bár a 6:147. § (2) bekezdése csak a szolgáltatással a jogosult vagyonában okozott kárt említi, az elmaradt hasznot - a Ptk. 6:143. § (2) bekezdésével ellentétben - nem, azonban a felelősség a törvényi keretek között az elmaradt haszonért is fennáll. Az elmaradt haszon ugyanis dogmatikai és gyakorlati szempontból is a kötelezett egyéb vagyonában beálló vagyoni természetű veszteségnek, azaz következménykárnak tekintendő.[80] Vékás tankönyvében[81] úgy foglalt állást, hogy az esetleges elmaradt hasznokért az ingyenesen szerző pedig egyáltalán nem felel, de a kommentárban, a Ptk. 6:147. §-hoz fűzött magyarázatban ez az állásfoglalás nem szerepel.[82]

Válasz:

A opció A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésével nem teljesen azonos szövegezésű 6:147. § (2) bekezdésében "a jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kár" fordulatot úgy kell értelmezni, hogy az alatt nemcsak a jogosult vagyonában bekövetkezett tényleges károkat, illetve költség típusú károkat kell érteni, hanem az elmaradt vagyoni előny típusú kárt is.

B opció A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésével nem teljesen azonos szövegezésű 6:147. § (2) bekezdésében "a jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kár" fordulatot úgy kell értelmezni, hogy az csak, a jogosult vagyonában bekövetkezett tényleges károkat, illetve költség típusú károkat foglalja magában, az elmaradt vagyoni előny típusú kárt nem.

XI. A közreműködőért való felelősség

A közreműködőért való felelősség kapcsán a közreműködő fogalma és a mentesülés feltételei, azaz 'az igénybevett személy magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el' fordulat tartalma vet fel értelmezési kérdéseket..

6:148. § [A közreműködőért való felelősség]

(1) Aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához más személy közreműködését veszi igénybe, az igénybevett személy magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el.

(2) Ha a kötelezettnek más személy igénybevételére nem volt joga, felelős mindazokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be.

(3) A kötelezett a közreműködővel szemben - annak szerződésszegése miatt - mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a jogosulttal szemben helytállni tartozik.

Kérdés1: Ki minősül közreműködőnek?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

IX. Cím A szerződés teljesítése. XX. Fejezet Általános rendelkezések

5. "A Javaslat fenntartja a közreműködő Ptk. szerinti meghatározását; azt a személyt tekinti közreműködőnek, akit a szerződő fél szerződéssel a saját kötelezettsége - egészének vagy egy részének - önálló teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához szerződéssel vesz igénybe. A Javaslat szerint a kötelezett - a személyes eljárás kötelezettségét megfogalmazó jogszabályi előírás, vagy a felek ilyen tartalmú megállapodása ellenére - akkor jogosult közreműködő igénybevételére, ha az a jogosult károsodástól való megóvása érdekében szükséges. Ezekre a szerződési általános szabályokra tekintettel a Javaslat nem tartja fenn az egyes szerződéstípusoknál (vállalkozás, letét, megbízás stb.) a közreműködővel kapcsolatos cizellált szabályokat..."

X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai

11. "A kockázatok arányos megosztása azt kívánja meg, hogy a kötelezett feleljen az általa a szerződés teljesítése érdekében igénybe vett közreműködőért. A Javaslat fenntartja a közreműködő Ptk.-ban adott meghatározását; azt a személyt tekinti közreműködőnek, akit a szerződő fél a kötelezettsége - egészének vagy egy részének - teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához szerződéssel vesz igénybe. A Javaslat szerint is a szerződő fél a közreműködője károkozásáért szerződő partnerével szemben úgy felel, mint saját eljárásáért, vagyis a közreműködő által okozott kárért fennálló felelősség alól ugyanúgy mentheti ki magát, mint saját károkozása esetén. Ezt a tételt mondja ki a Ptk. (315. §) is. Személyes szolgáltatási kötelezettség esetén a kötelezett csak a jogosult hozzájárulása esetén vagy a jogosult károsodástól való megóvása érdekében vehet igénybe közreműködőt. Szigorúbb a felelősség, ha a kötelezett nem volt jogosult közreműködőt igénybe venni. Ilyen esetben a kötelezettnek minden olyan kárt meg kell térítenie, amely közreműködő igénybevétele nélkül nem következett volna be. Ebben a szabályban a Javaslat a Ptk.-nak egyes szerződéstípusoknál (vállalkozásnál, megbízásnál stb.) alkalmazott tételét általánosítja.

Ugyancsak a kockázatok arányos megosztása kívánja meg, hogy a kötelezett ne tartozzék helytállni a vele szerződéses kapcsolatban nem álló (de az ő szolgáltatásában megjelenő teljesítményt nyújtó) további harmadik személyekért. A Javaslat ezért nem kívánta a közreműködő fogalmának tágításával a szerződési láncolatból eredő kockázatot a harmadik személy teljesítményét a szolgáltatásába beépítő kötelezettre telepíteni. Egy ilyen megoldás ellen szólna önmagában az a körülmény, hogy a Javaslat szigo-

- 296/297 -

rítja a szerződésszegésért (és ezzel a közreműködőért fennálló) kártérítési felelősség alóli mentesülés feltételeit. És ugyancsak a fogalom szélesítésével szemben kell értékelni azt is, hogy a kötelezett megtérítési igénnyel - a jogviszonyok áttörésének lehetősége hiányában - a Javaslat szerint is csak közvetlen elődjével szemben léphet fel. A jogosultnak ugyanakkor lehetősége van a szerződésszegést okozó harmadik személy ellen fordulni. Az esetek egy részében a termékfelelősség címén támaszthat kártérítési igényt a gyártóval (importálóval, forgalmazóval) szemben, más esetekben az általános deliktuális felelősség alapján léphet fel a tényleges károkozóval szemben. A fogyasztót - ezeken a lehetőségen kívül - segíti a Javaslat azzal is, hogy bevezeti a termékszavatosság intézményét.

A Javaslat a közreműködőjéért helytálló kötelezettnek visszkereseti igényt biztosít. Megtérítési igény addig illeti meg a kötelezettet közreműködőjével szemben, ameddig neki a jogosulttal szemben a közreműködő szerződésszegése miatt helyt kell állnia."

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg az új Ptk. Tanácsadó Testület.

3. Bírósági gyakorlat

A Ptk. kodifikációja során a Legfelsőbb Bíróság, majd a Kúria következetesen amellett foglalt állást, hogy nem indokolt a közreműködő fogalmának kiterjesztése a kötelezettel szerződéses viszonyban nem álló, a szerződési lánc távolabbi pontján belépő személyekre.[83]

A ki minősül közreműködőnek kérdésben eddigi a következő értelmezések születtek:

- az alperes "a 2014. április 22. napjáig történő hűtés, őrzés, halottkezelés során bekövetkezett hibákért a hibás teljesítésre irányadó szabályok, a Ptk. 6:157. § (1) bekezdés, 6:148. § (1) bekezdése alapján felelősséggel tartozik, akkor is, ha ezt a tevékenységet nem maga végezte, hanem ahhoz teljesítési segédet vett igénybe" (Fővárosi Ítélőtábla Pf.21.029/2016/6. sz. határozata)

- "a 2011. évi CC. törvény (Nmtv.) 4. §-ában írt, a mobiltelefonos parkolási díjfizetési rendszer használata útján történő díjfizetésről szóló rendelkezésből az következik, hogy az ott megjelölt szervezetek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:148. § (1) bekezdése hatálya alá tartozó közreműködőnek minősülnek" (Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.423/2016/4. sz. határozata)

- Alaposnak ítélte a kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság "az alperes másik fél irányába fennálló tájékoztatási kötelezettségének a megszegésével kapcsolatban, mivel szükségtelen zavarásnak tekintette, hogy a szeptemberi és az októberi ázás közötti időszakban az alperes részéről elmaradt tájékoztatás miatt a felperesek az ingatlanuk festését, javítását elvégezték. Megállapította, hogy mindkét hibaelhárítás kapcsán az alperes és a vízvezeték-szerelő között a Ptk. 6:238. § szerinti vállalkozási szerződés jött létre, így az alperes a Ptk. 6:129. §-a szerinti közreműködő igénybevételével tett eleget a Ptk. 5:23. §-ban írt szomszédjogi szabályok által megkövetelt kárelhárítási kötelezettségének, ezért a Ptk. 6:148. § (1) bekezdése alapján a vállalkozó által kifejtett tevékenységéért úgy tartozik felelősséggel, mintha saját maga járt volna el." A jogorvoslati kérelem alapján a másodfokú bíróságnak a felpereseknek az egészséghez való joguk megsértésének megállapítása iránti, valamint a sérelemdíj iránti igényüket elutasító ítéleti rendelkezést kellett vizsgálni... (Fővárosi Ítélőtábla Pf.20809/2018/4. számú határozata)

- "E szerint a fuvarozó, alkalmazottai, és minden más olyan személy cselekményéért, valamint mulasztásáért, akinek szolgálatát a fuvarozás teljesítése céljából veszi igénybe (közreműködő), úgy felel, mintha az a saját cselekménye vagy mulasztása lett volna, feltéve, hogy ezek az alkalmazottak vagy egyéb személyek feladatkörükön belül jártak el. E szerint a fuvarozónak megbízója, azaz a felperes irányában a CMR 17. cikkre figyelemmel mindenképpen fennállt a szállítmány elvesztése miatti (kontraktuális) kártérítési felelőssége. Az említett jogalapon, tehát kontraktuális, szerződésszegésből eredő kártérítés címén a felperes igényt csak fuvarozóval, mint szerződött megbízottjával szemben érvényesíthet, de az I. rendű alperessel szemben nem, mivel vele közvetlen jogviszonyban nem áll. A CMR egyezmény 3. cikk, valamint az új Ptk. 6:303. § rendelkezései folytán nem kizárt, hogy a közreműködőért való láncolatos felelősség deklarálása mellett a fuvarozási láncban tőle távolabb eső, vele közvetlen jogviszonyban nem álló további személyeket is perelje a megbízó, akár a fuvarozóval együttesen (Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.283/2017/3.)." (Szegedi Ítélőtábla Gf.30.216/2017/8. sz. határozata)

- annak nincs jelentősége, hogy a fuvarozó esetleg más közreműködőt vesz igénybe a fuvarfeladat teljesítése során, mivel a Ptk. 6:148. §-ának (1) bekezdése alapján a felelőssége az általa igénybe vett közreműködőért is fennáll" (Debreceni Ítélőtábla Gf.30395/2017/4. számú határozata)

- "Az A. Kft. maga is megbízást kapott a fuvarárut gyártó és azt külföldre eladni kívánó B. Kft.-től. Az alperes szempontjából valójában közömbös, hogy a gyártó és a A. Kft. közötti jogviszony szállítmányozási vagy fuvarozási szerződésnek minősül-e, tekintettel arra, hogy az alperes mindenképp az A. Kft. közreműködőjeként (Ptk. 6:148. § (1) bekezdés] fuvarozóként járt el. Megbízója pedig a B. Kft. irányában nemcsak a saját eljárásáért, hanem az általa közreműködőként igénybe vett fuvarozó alperes eljárásáért is felelősséggel tartozott [Ptk. 6:148. § (3) bekezdés]. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a rendelkezésre álló peradatok szerint a B. Kft. szállítmányozóként bízta meg az A. Kft.-t a külföldre történő fuvarozás lebonyolításával. Ezt támasztja alá a felek képviselőinek 2014. július 11-i, valamint július 18-i e-mail üzenet váltása (F/3. sorszám alatti melléklet). A keretszerződésben is az A. Kft. egyebekben szállítmányozóként van feltüntetve". (Szegedi Ítélőtábla Gf.30428/2016/5. sz. határozata)

4. Jogirodalmi álláspontok

Az egyes kommentárirodalmi álláspontok a következőképpen foglalnak állást, hogy ki minősül/nem minősül közreműködőnek:

Molnár Ambrus, illetve Cseh Attila álláspontja szerint: "Ebbe a körbe tartoznak mindazok, akik a szolgáltatás tárgyát maguk állítják elő vagy annak valamely részfeladatában részt vesznek. [...] Nem minősülnek közreműködőnek mindazok a személyek, akik nem az adott konkrét szerződés teljesítése érdekében, hanem az üzleti-gazdasági tevékenység általános feltételeinek a folyamatos

- 297/298 -

biztosítása céljából, anyagszállítás vagy egyéb szolgáltatás tekintetében kerülnek jogi kapcsolatba a kötelezettel. Őket ugyanis a kötelezett nem egy konkrét módon meghatározott szerződés teljesítéséhez, hanem saját folyamatos működésének biztosításához veszi igénybe."[84]

Kemenes István álláspontja: "A Ptk. értelmében közreműködőnek az minősül, akit valamely szerződéses kötelezettség teljesítése érdekében vesznek igénybe. Olyan megszorítást nem tartalmaz a törvény, hogy a fél egy már létrejött szerződés teljesítéséhez vehet csak igénybe közreműködőt. Közreműködőnek minősül az a személy is, akit a fél jövőbeli, még meg sem kötött későbbi szerződés teljesítése érdekében vesz igénybe. Az üzletszerű szerződéskötések során ugyanis tipikusnak mondható, hogy a kereskedő (forgalmazó) az értékesítésre, fogyasztásra szánt termékeket a beszállítóktól, termelőktől, gyártótól megrendeli annak érdekében, hogy a fogyasztók, felhasználók felé a később kötött szerződéses kötelezettségeit majd teljesíteni képes legyen. Ugyanígy a gyártó vagy építési kivitelező a későbbi szerződések teljesítéséhez szükséges anyagot, alkatrészt, félkész terméket a közreműködőitől előzetesen szerzi be. Ha például az áruházban a fogyasztó a kihelyezett árukészletből vásárol, a kereskedő által ezt megelőzően kötött adásvételi szerződések közvetlen eladói - a beszállítók, termelők - a kereskedő teljesítésében közreműködő személynek minősülnek, függetlenül attól, hogy közreműködésük a kereskedő és fogyasztó között létrejött adásvételi szerződés megkötését megelőző időszakra esett. Előállhat természetesen olyan eset, hogy a fogyasztó a kereskedelmi üzlet árukészletében nem szereplő terméket a kereskedőnél megrendeli, aki azt - ezután kötött szerződéssel - szerzi be a gyártótól vagy más forgalmazótól. A közreműködői minőség azonban nem szűkíthető le az ilyen szituációkra; az esetek nagy részében, különösen a lakossági-fogyasztói tömegárucikkek, így pl. élelmiszerek, vegyi áruk, háztartási felszerelések, műszaki fogyasztási cikkek stb. áruházi forgalmazása és értékesítése körében meglehetősen abszurd is lenne egy ilyen szűk felfogás. Hasonlóképpen, ha az étteremben felszolgált étel a beszállított alapanyag fel nem ismerhető hibája (pl. romlott hús) miatt egészségügyi károsodást okoz a vendégeknek, az étterem üzemeltetője aligha hivatkozhatna arra, hogy kártérítési felelősséggel azért nem tartozik, mert a beszállító nem tekinthető a közreműködőjének, ugyanis már az étel megrendelése előtt kötött szerződéssel szerezte be a szükséges alapanyagot."[85]

Kérdés2: Mikor menetsül a kötelezett közreműködő igénybe vétele esetén?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

"A Javaslat szerint is a szerződő fél a közreműködője károkozásáért szerződő partnerével szemben úgy felel, mint saját eljárásáért, vagyis a közreműködő által okozott kárért fennálló felelősség alól ugyanúgy mentheti ki magát, mint saját károkozása esetén. Ezt a tételt mondja ki a Ptk. (315. §) is."

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg az új Ptk. Tanácsadó Testület.

3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk.

4. Jogirodalmi álláspontok

Kemenes István álláspontja szerint "A szerződésszegés jogkövetkezményeit a jogosult csak a vele közvetlen szerződéses jogviszonyban álló kötelezettel szemben érvényesítheti. Ez irányadó akkor is, ha a szolgáltatás több, egymásba fonódó szerződés közvetítésével jut el a jogosulthoz. A jogkövetkezmények a láncolatban egyenként gördülhetnek tovább a szerződésszegés (pl. a hibás teljesítés) tényleges okozójáig. A szerződéses jogviszonyok áttörését az 1959-es Ptk.-hoz kapcsolódó bírói gyakorlat nem látta indokoltnak; nem engedte meg azt, hogy a szerződésszegés jogkövetkezményeit a jogosult a közvetlen szerződéses kötelezett kikerülésével, közvetlen keresettel a közreműködővel szemben perelhesse (BH 1996.600.)".[86]

Molnár Ambrus, illetve Cseh Attila álláspontja: "Ugyanakkor a jogalkotó a közreműködő fogalmát és ezen keresztül az érte való felelősséget nem kívánta kiterjeszteni olyan személyekre, akikkel a kötelezett nem áll közvetlen szerződéses kapcsolatban, akiknek sem a kiválasztására, sem az utasításokkal való ellátására nincs jogi lehetősége. Nem kívánta egy esetleges szerződési láncolat egy vagy több távolabbi szereplőjének magatartásáért a kockázatot és a felelősséget a kötelezettre hárítani. Ilyen esetben a jogkövetkezmények az egymással összekapcsolódó, egyes jogviszonyok keretei között maradva, annak kereteit át nem lépve, láncszemenként gördülnek tovább a szerződésszegés tényleges okozójáig. Ennek következtében a bírói gyakorlatban vélhetően nem lesz tartható az a tétel, amely szerint a közreműködőért való felelősség alapján a kötelezett nemcsak annak a magatartásáért felelős, akit az adott szerződés keretei között, a szerződés teljesítése érdekében vesz igénybe, hanem a vele külön szerződéses jogviszonyban álló kötelezett magatartásáért, továbbá a vele közvetlen szerződéses jogviszonyban nem álló, a szerződési láncolat további, távolabbi pozícióiban levő kötelezettek magatartásáért is (BH 2004.191.)".[87]

Fuglinszky megállapításai a következők: A jogalkotó a kimentési feltételek szabályát lényegében a Bécsi Vételi Egyezmény 79. cikk (1) bekezdéséből vette át, de nem tette a Ptk. normaszövegének részévé annak (2) bekezdését, amely szerint "Ha a fél mulasztása a szerződés egészének vagy egy részének teljesítésére általa igénybe vett harmadik személy mulasztására vezethető vissza, a fél csak akkor mentesül a felelősség alól, ha (a) az előző bekezdés alapján mentesül, és (b) az általa igénybe vett személy maga is mentesülne, ha az előző bekezdés rendelkezéseit alkalmaznák rá." Fuglinszky szerint ez azt jelenti, hogy "a kötelezett csak akkor mentesül a felelősség alól, ha a kimentési feltételek mindegyikét saját magára és az

- 298/299 -

általa igénybe vett közreműködőre vetítve is bizonyítani tudja. [...] ez az értelmezés van összhangban a Ptk.-nak a (jogszerűen igénybe vett) közreműködőért való felelősségre vonatkozó 6:148. §-ával, így a magyar jogban is megfelelően alkalmazandó." Ezt akként összegzi, hogy a kötelezettnek tehát mind a saját, mind a közreműködő magatartását ki kell mentenie. Utal arra, hogy ugyanígy látja Leszkoven, aki szerint "a közreműködő magatartása a kárfelelősség szempontjából a kötelezetti magatartásba »belesimul«, ha úgy tetszik, a kimentendő magatartások a kötelezetti pozícióban megkettőződnek"[88].

Válasz:

A kötelezett csak akkor mentesül a felelősség alól, ha a kimentési feltételek mindegyikét saját magára és az általa igénybe vett közreműködőre vetítve is bizonyítani tudja. A kötelezettet csak a közreműködő magatartása vonatkozásában terheli a kimentés, a lánc távolabbi résztvevőinek (a közreműködővel szerződéses kapcsolatban álló kötelezettek) magatartása tekintetében nem.

Kérdés3: Hogyan kell értelmezni a 6:148. § (1) bekezdés azon fordulatát, amely szerint a kötelezett a közreműködő magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el?

1. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása

"A Javaslat szerint is a szerződő fél a közreműködője károkozásáért szerződő partnerével szemben úgy felel, mint saját eljárásáért, vagyis a közreműködő által okozott kárért fennálló felelősség alól ugyanúgy mentheti ki magát, mint saját károkozása esetén. Ezt a tételt mondja ki a Ptk. (315. §) is."

2. Az új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye

E kérdésben véleményt még nem fogalmazott meg az új Ptk. Tanácsadó Testület.

3. Bírósági gyakorlat

Tudomásom szerint a bíróságoknak érdemben még nem kellett ebben a kérdésben állást foglalniuk a Ptk. hatálya alatt.

4. Jogirodalmi álláspontok

Fuglinszky a Ptk. 6:142. és a 6:148. § viszonya, együttes alkalmazása[89] kapcsán rögzíti: "minél tágabban fogjuk fel a kötelezett ellenőrzési körét, annál kevésbé van szükség a közreműködőért való felelősség konstrukciójára a felelősség megállapításához és a kötelezett kártérítésre kötelezéséhez." Két értelmezési lehetőséget vet fel.

a) Az egyik szerint: "ha a felelősség objektív, a közreműködő ténykedése mindig a kötelezett ellenőrzési körébe tartozik, s ezért kimentésre egyáltalán nincs lehetősége (ha a kötelezett közreműködője okozza a kárt az ő - mármint a kötelezett - és a jogosult relációjában szerződésszegésnek minősülő magatartásával). Másként fogalmazva, bármit is tesz a közreműködő, az ő magatartása mindig a kötelezett ellenőrzési körébe tartozik". Álláspontja szerint, ha ez a radikálisan kiterjesztő értelmezés volna az irányadó, akkor a közreműködőért való felelősség önálló szabályára nem is volna szükség. Összességében ezért elveti ezt a szélsőséges értelmezést. Ugyanakkor megjegyzi: "a munkavállalók, a kötelezett munkaszervezetébe tagozódók magatartása a Bécsi Vételi Egyezmény gyakorlatával összhangban egyértelműen a kötelezett ellenőrzési körébe tartozik, [...] körben nincs szükség a közreműködőért való felelősség szabályának együttes alkalmazására."

b) A másik szerint nem lenne igazságos, "ha a kötelezett, csak azért, mert közreműködőt vett igénybe, olyan körülményekért is felelősséggel tartozna, amelyek fennállása esetén saját magát ki tudná menteni a felelősség alól, ha maga járt volna el."

A kimentés lehetősége mellett állást foglalva a kérdés álláspontja szerint az, hogy a közreműködőért való felelősség keretében - különösen a 6:142. § kimentési feltételeinek vizsgálata során - hogyan kell értelmezni a 6:148. § (1) bekezdés azon fordulatát, amely szerint a kötelezett a közreműködő magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el.

Vékás Lajos álláspontja az, hogy a mentesülési okokat a közreműködőre vonatkoztatva kell vizsgálni, és azt kell bizonyítani, hogy a károkozó körülmény a jogosult és a kötelezett közötti 'főszerződés' paraméterei között, de a közreműködő ellenőrzési körén kívül merült fel; és amely a közreműködő és a kötelezett között létrejött szerződés megkötésekor, egy a közreműködő helyzetében lévő (ideáltipikus) személy szempontjából nem volt előre látható; és nem volt elvárható, hogy a közreműködő a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Vékás hangsúlyozza, hogy ez azt jelenti tehát, hogy a közreműködő magatartását a kötelezett magatartásaként kell értékelni a 'főszerződés' közegében, és hogy mindhárom kimentési körülményt a közreműködő tekintetében kell a kötelezettnek bizonyítania.[90]

Vékás fenti állásfoglalását továbbgondolva Fuglinszky azon az állásponton van, hogy a 6:142. § és a 6:148. § együttalkalmazása kapcsán lényegében két elméleti megoldás rajzolódik ki: [91]

a) "Egyrészt, vagy a kötelezett és a közreműködő szerződése 'telepedik rá' a főszerződésre, s eszerint a kötelezett akkor mentesül a főszerződés jogosultjával szemben fennálló felelőssége alól, ha a közreműködő - főszabályként a 6:142. § alapján - kimenti magát a közreműködő és a főszerződés kötelezettje között fennálló szerződés megszegéséért való felelőssége alól." (Utal arra, hogy ezt az értelmezést követte egy eseti döntésében a Kúria a Pfv.V.21.110/2013/6 sz. közzétett felülvizsgálati ítéletében).

b) "Avagy - másrészt - éppen fordítva: a főszerződés 'hatol át' a közreműködő és a kötelezett között létrejött szerződésbe akként, hogy a közreműködő magatartását vetítjük rá a kötelezettre, s azt a fiktív forgatókönyvet elemezzük, hogy hogyan minősülne, ha a kár bekövetkezéséhez vezető magatartást nem a közreműködő, hanem a kötelezett maga fejtette volna ki, az általa és a jogosult által megkötött szerződés tükrében. Álláspontunk szerint ez

- 299/300 -

utóbbi a helyes szemlélet, így értendő a 'mintha maga járt volna el' fordulat. Ezt a megközelítést támasztja alá a 'minta', vagyis a Bécsi Vételi Egyezmény 79. cikkének értelmezése is. A 7. sz. véleményében ugyanis azt rögzítette az Egyezmény nemzetközi tanácsadó testülete, miszerint: »additionally, the independent third person would qualify for exemption under Article 79(1) if such third person had been the seller«, azaz, a kimentés e tekintetben akkor lehetséges, ha a (közreműködő) független (értsd, a kötelezett munkaszervezetébe nem betagozódó) harmadik személy a szóban forgó akadályra hivatkozással ki tudná menteni magát a felelősség alól, ha ő lett volna a kötelezett [CISG Advisory Council Opinion No. 7 - Exemption of Liability for Damages Under Article 79 of the CISG, 20. margószám]." (Fuglinszky utal arra, hogy ezt az értelmezést követte a jogerős ítéletet hozó másodfokú bíróság, amelyet aztán a Kúria Pfv.V.21.110/2013/6 sz. közzétett felülvizsgálati ítélete megváltoztatott).

Fuglinszky Vékás levezetését úgy értelmezi, hogy "az vegyíti a két lehetséges megközelítést, s az 'ellenőrzési körön kívüli' ok tekintetében másodikat, míg a többi kimentési feltétel vonatkozásában (előre nem látható és el nem hárítható körülmény, illetve kár) az elsőt követi."

Budapest, 2019. november 20. ■

JEGYZETEK

[1] A CKOT ülésére készített vitaanyagon a Szerző néhány helyen szövegpontosítást végzett, illetve elütéseket javított a Kúriai Döntések c. folyóiratban való közzététel során.

[2] Vékás Lajos: A Ptk. 6:137. §-hoz fűzött magyarázat. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. II. köt. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1644. o.

[3] Sándor Tamás - Vékás Lajos: Nemzetközi adásvétel. A Bécsi Egyezmény kommentárja. HVG-ORAC, Budapest, 2005. 472. o., Kemenes István: A kontraktuális kártérítés egyes kérdései. Magyar Jog. 2017/1. sz. 3. o., Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 320-323. o., Vékás Lajos: A 6:142. §-ához fűzött kommentár. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1536. o.

[4] Kemenes István: A kontraktuális kártérítés egyes kérdései. Magyar Jog. 2017/1. sz. 2-3. o.

[5] Kemenes István: uo. 4. o.

[6] Kemenes István például így fogalmaz a késedelem szabályainál: Kemenes István: A 6:154. §-hoz fűzött magyarázat. In Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1680. o

[7] Fuglinszky Ádám: A 6:145. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 372. o.

[8] Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 324. o.

[9] Csehi Zoltán (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv magyarázata. Kommentár a 2013. évi V. törvényhez. Menedzserpraxis, Budapest, 2014. 737. o.

[10] Kisfaludi András: A jogi személy vezető tisztségviselőinek felelőssége az új Polgári Törvénykönyvben. In: Csehi Zoltán - Koltay András - Landi Balázs - Pogácsás Anett (szerk.): (L)ex Cathedra et Praxis. Ünnepi kötet Lábady Tamás 70. születésnapja alkalmából. Pázmány Press, Budapest, 2014. 324. o.

[11] Vékás Lajos: A 6:142. §-hoz fűzött kommentár. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1656. o.

[12] Csehi Zoltán (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv magyarázata. Kommentár a 2013. évi V. törvényhez. Menedzserpraxis, Budapest, 2014. 738. o.

[13] Leszkoven László: Szerződésszegés a polgári jogban. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 168. o.

[14] Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 325-326. o.

[15] Leszkoven László: Szerződésszegés a polgári jogban. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 168. o.

[16] Kemenes István: A kontraktuális kártérítés egyes kérdései. Magyar Jog, 2017/1. sz. 3. o.

[17] Kemenes István: A kontraktuális kártérítés egyes kérdései. Magyar Jog. 2017/1. sz. 8. o.

[18] Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 312. o.

[19] Tőkey Balázs: A megbízási típusú szerződések. In: Fuglinszky Ádám - Tőkey Balázs: Szerződési jog különös rész. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2018. 899-900. margószám.

[20] Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 313. o.

[21] Tőkey Balázs: A megbízási típusú szerződések. In: Fuglinszky Ádám - Tőkey Balázs: Szerződési jog különös rész, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2018. 898. margószám, Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 314. o.

[22] Tőkey Balázs: A megbízási típusú szerződések In: Fuglinszky Ádám - Tőkey Balázs: Szerződési jog különös rész, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2018. 901. margószám, Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 314. o.

[23] Leszkoven László: Szerződésszegés a polgári jogban. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 81. o.

[24] Utalni kell ugyanakkor arra, nem a felelősség megállapítása, hanem a megbízási díj megfizetése kapcsán, hogy a Ptk. 6:276. § (1) bekezdése azt mondja, ki, hogy "A megbízott megbízási díjra akkor is jogosult, ha eljárása nem vezetett eredményre, kivéve, ha az eredmény részben vagy egészben azért maradt el, mert a megbízott felróhatóan járt el". A megbízott nem gondos magatartása nemcsak szerződésszegésre vezet, hanem ahhoz is, hogy a megbízási díjra nem jogosult.

[25] Villányi László: A megbízás. In: Szladits Károly (szerk.-): Magyar Magánjog. Negyedik kötet. Kötelmi jog. Különös rész. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1942. 670. o.

[26] Csanádi György: A megbízási jogviszony. KJK, Budapest, 1959. 96. o

[27] Vékás Lajos: A 6:143. §-hoz fűzött kommentár. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1656-1657. o. Csécsy Andrea: A 6:143. §-hoz fűzött kommentár. In: Osztovits András. (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. III. köt. Opten, Budapest, 2014. 353-354. o., Kovács László: Változások a szerződésszegés szabályozásában III. Céghírnök, 2015/12. 5. o., Fuglinszky Ádám: A 6:143. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2013. 334-335. o. (Fuglinszky a közvetlenül felmerült kár megjelölést nem használja).

[28] Kovács László: Változások a szerződésszegés szabályozásában III. Céghírnök, 2015/12. 5. o.

[29] Fuglinszky Ádám: A 6:145. §-hoz fűzött magyarázat. In Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 335. o.

[30] Csehi Zoltán (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv magyarázata, Kommentár a 2013. évi V. törvényhez. Menedzserpraxis, Budapest, 2014. 738. o.

[31] Vékás Lajos: Szerződési jog. Általános rész. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 247-248. o.

[32] Csöndes Mónika: A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésében foglalt előreláthatósági korlátról. Polgári Jog 2016/7-8. sz. [22]-[29] bekezdéspontok.

[33] Csehi Zoltán: A vezető tisztségviselő polgári jogi felelősségének alapjai és irányai az új Polgári Törvénykönyv alapján. In: Csehi Zoltán - Szabó Marianna (szerk.): A vezető tisztségviselő felelőssége. Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 28., Kisfaludi András: A jogi személy vezető tisztségviselőinek felelőssége az új Polgári Törvénykönyvben. In: Csehi Zoltán - Koltay András - Landi Balázs - Pogácsás Anett (szerk.): (L)ex Cathedra et Praxis. Ünnepi kötet Lábady Tamás 70. születésnapja alkalmából. Pázmány Press, Budapest, 2014. 328-329. o.

[34] Fuglinszky Ádám: Kontraktuális felelősség: az első tapasztalatok és újabb dilemmák. Előadás-kézirat. Polgári jogi szakmai napok. Magyar Igazságügyi Akadémia. 2019. október 21. 5. o.

[35] A példák kapcsán lásd Fuglinszky Ádám: Kontraktuális felelősség: az első tapasztalatok és újabb dilemmák. Előadás-kézirat. Polgári jogi szakmai napok. Magyar Igazságügyi Akadémia. 2019. október 21. 6. o.

[36] Fuglinszky Ádám: A 6:143. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 351. o., Fuglinszky Ádám: Kontraktuális felelősség: az első tapasztalatok és újabb dilemmák. Előadás-kézirat. Polgári jogi szakmai napok. Magyar Igazságügyi Akadémia. 2019. október 21. 6. o.

[37] Csöndes Mónika: A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésébe foglalt előreláthatósági korlát szabályának tényállási elemeiről. Polgári Jog 2017/2. [12] bekezdéspont.

[38] Csöndes Mónika: A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésébe foglalt előreláthatósági korlát szabályának tényállási elemeiről. Polgári Jog 2017/2. [13]-[14] bekezdéspont

[39] Vékás Lajos: A 6:143. §-hoz fűzött magyarázat. In Vékás Lajos - Gárdos Péter: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. II. köt. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1658. o.

[40] Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog. HVG-ORAC, Budapest, 2015. 170-171. o.

[41] Csöndes Mónika: Előreláthatóság, okozatosság és a sérelemdíj iránti igény. In: Koltay András - Landi Balázs - Menyhárd Attila (szerk.): Lábady Tamás emlékkönyv. Wolters Kluwer, Budapest, 2019. 245-246. o.

[42] Fuglinszky Ádám: A 6:143. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 345-347. o.

[43] Tercsák Tamás: Vezető tisztségviselő jogállása és felelőssége. In: Pál Lajos (szerk.:) A vezető tisztségviselő jogállása és felelőssége, HVG-ORAC, Budapest, 2017, 105-106. o.

[44] Gárdos István - Gárdos Péter: A vezető tisztségviselők felelőssége az új Polgári Törvénykönyvben. Ügyvédek Lapja, 2014/2. sz. 21. o.

[45] Vékás Lajos: A 6:143. §-hoz fűzött magyarázat. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. II. köt. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1658-1659. o.

[46] Fuglinszky Ádám: A 6:143. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 347-349. o.

[47] Fuglinszky Ádám: Kontraktuális felelősség: az első tapasztalatok és újabb dilemmák. Előadás-kézirat. Polgári jogi szakmai napok. Magyar Igazságügyi Akadémia. 2019. október 21. 5. o

[48] Gáspárné dr. Baranyabán Judit: Az előreláthatósági korlát a kontraktuális és a deliktuális felelősségnél. Bírósági Döntések Tára. 2015/7-8. 86-92. o.

[49] Pl. Faludi Gábor: Gondolatok a kártérítési jogról egy új monográfia kapcsán. Jogtudományi Közlöny, 2016/6. sz. 340-342. o., Miskolczi Bodnár Péter: A kártérítési felelősség közös szabályainak alkalmazási köre. Jogtudományi Közlöny, 2019/2. sz. 59. o.

[50] Csöndes Mónika: Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát hatása a szerződésszegési kártérítési jogunkra. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 153-158. o., Csöndes Mónika: A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésében foglalt előreláthatósági korlátról. Polgári Jog 2016/7-8. sz. [12]-[15] bekezdéspontok.

[51] Ezt már az új Ptk. - 1009/2002. (I. 31.) Korm. határozattal közzétett - 2002. évi Koncepciója is rögzítette. L. Magyar Közlöny, 2002/15/II. szám (2002. január 31.) 158., 163. l. továbbá: Csöndes Mónika: A Ptk. 6:521. § szerinti előreláthatóságról a Miskolci Törvényszék 13.P.21.001/2017/7. számú és a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.21.077/2017/3. számú ítélete tükrében. Polgári Jog, 2018/10., Csöndes Mónika: Előreláthatóság, okozatosság és a sérelemdíj iránti igény. In: Koltay András - Landi Balázs - Menyhárd Attila (szerk.): Lábady Tamás emlékkönyv. Wolters Kluwer, Budapest, 2019. 235-241. o.

[52] Lásd például: hipotetikus, alternatív, kumulatív. stb. okozatosság.

[53] Vékás Lajos: A 6:143. §-hoz fűzött kommentár. In Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1656-1657. o.

[54] Fuglinszky Ádám: A 6:143. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 334. o.

[55] Boronkay Miklós: Kártérítés fedezeti szerződés alapján. Magyar Jog, 2015/5. sz. 278. o.

[56] Sándor Tamás - Vékás Lajos: Nemzetközi adásvétel. A Bécsi Egyezmény kommentárja. HVG-ORAC, Budapest, 2005. 446. o.

[57] Így foglal állást: Sándor Tamás - Vékás Lajos: Nemzetközi adásvétel. A Bécsi Egyezmény kommentárja. HVG-ORAC, Budapest, 2005. 446. o.

[58] A témáról e helyütt csak annyit, hogy a common law gyakorlata szerint az előreláthatósági korlát szabálya alapján lehet választ adni arra a kérdésre, hogy felperes követelheti-e egy meghatározott típusú kárának megtérítését. Nem az előreláthatósági korlát szabálya alkalmazandó azonban annak eldöntése során, hogy az adott kártípus, kárfajta milyen nagyságban térítendő meg. A kár összegszerű meghatározásának kérdése csak akkor jön szóba, ha már megállapításra került, hogy az adott típusú kár előre látható volt.

[59] Csöndes Mónika: A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésében foglalt előreláthatósági korlátról. Polgári Jog 2016/7-8. sz. [30]-[33] bekezdéspontok.

[60] Vékás Lajos: Szerződési jog. Általános rész. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 256. o.

[61] Boronkay Miklós: Kártérítés fedezeti szerződés alapján. Magyar Jog, 2015/5. sz. 275-276. o

[62] Boronkay Miklós: Kártérítés fedezeti szerződés alapján. Magyar Jog, 2015/5. sz. 275-276. o.

[63] Molnár Ambrus (átdolgozta Cseh Attila): A 6:148. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 305. o.

[64] Lásd továbbá: Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 5.G.40.003/2006/19. számú határozata, Fővárosi Bíróság 8.G.40.635/2006/41. számú határozata, Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.355/2009/10. számú határozta, Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.097/2010/4. számú határozata, Kúria Pfv.V.20.824/2012/6. számú határozata.

[65] Boronkay Miklós: Kártérítés fedezeti szerződés alapján. Magyar Jog, 2015/5. sz. 280. o.

[66] Csöndes Mónika: Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát hatása a szerződésszegési kártérítési jogunkra. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 111. o.

[67] Boronkay Miklós: Kártérítés fedezeti szerződés alapján. Magyar Jog, 2015/5. sz. 276-277. o.

[68] BH 1996.155., Kúria Pfv.V.20.572/2016/7. számú határozata, Kúria Pfv.III.22.331/2016/4. számú határozata, Kúria Pfv.III.20.637/2010/5. számú határozata, Kúria Pfv.VIII.21.850/2011/4. számú határozata, Kúria Pfv.III.20.345/2012/4. számú határozata, Kúria Pfv.IV.20.340/2011/6. Hasonlóan: ÍH 2017.18 (Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.413/2014/2. számú határozata), ÍH 2016.26 (Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.889/2015/4. számú határozata).

[69] Csécsy Andrea: A károsult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettsége In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet Opten, Budapest, 2014. 357. o., Fuglinszky Ádám: A 6:144. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 359-360. o.

[70] Lásd különösen: Pusztahelyi Réka: Igényhalmazatok a szerződésszegési jogkövetkezmények rendszerében, különös tekintettel a Ptk. 6:145. §-ára, Pro Futuro, 2016/2, 73. o., Fazekas Judit: A kontraktuális és a deliktuális felelősség viszonya az új Polgári Törvénykönyvben, In: Állandóság és változás - Tanulmányok a magánjogi felelősség köréből (szerk.: Fazekas Judit - Kőhidi Ákos - Csitei Béla), Gondolat, Budapest, 2017., 47-48. o., Fuglinszky Ádám: A 6:145. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 381. o.

[71] Lásd például: Fuglinszky Ádám: A 6:145. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 366-367. o. Vékás Lajos: Szerződési jog. Általános rész. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 256-257. o.

[72] Vékás Lajos: A 6:145. §-hoz fűzött kommentár. In Vékás Lajos - Gárdos Péter: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. II. köt. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1663-1664. o.

[73] Pusztahelyi Réka: Igényhalmazatok a szerződésszegési jogkövetkezmények rendszerében, különös tekintettel a Ptk. 6:145. §-ára. Pro Futuro, 2016/2, 71-72. o.

[74] Fazekas Judit: A kontraktuális és a deliktuális felelősség viszonya az új Polgári Törvénykönyvben, In: Állandóság és változás - Tanulmányok a magánjogi felelősség köréből (szerk.: Fazekas Judit - Kőhidi Ákos - Csitei Béla), Gondolat, Budapest, 2017. 44-45. o.

[75] A további korlátozás az irodalom szerint, hogy a szerződő felek a felelősséget a szerződésben a Ptk. általános érvénytelenségi esetei és alapelvi tilalomfái által behatároltan terjeszthetik ki, illetve szigoríthatják is.

[76] Fuglinszky Ádám: A 6:145. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 376. Fuglinszky e szabályok imperatív jellegét is felveti: "a felelősség egyik legfontosabb strukturális kérdését rendező normákról van szó, amelyek bizonyos, a kontraktuális felelősség körébe tartozó szabályok megkerülését hivatottak megakadályozni." Imperatív, azaz feltétlen érvényesülést kívánó szabályokról azonban csak a nemzetközi tényállások elbírálásánál beszélhetünk.

[77] Lásd különösen: Fuglinszky Ádám: A 6:145. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 366-378. o.

[78] Fuglinszky Ádám: A 6:147. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 386-388. o.

[79] Vékás Lajos: A 6:147. §-hoz fűzött kommentár. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1646. o., Fuglinszky Ádám: A 6:147. §-ához fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 389. o.

[80] Csécsy Andrea: A közreműködőért való felelősség. In Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet (Opten 2014, Budapest) 365. o., Fuglinszky Ádám: A 6:147. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 390. o., Csehi Zoltán (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv magyarázata. Kommentár a 2013. évi V. törvényhez. Menedzserpraxis, Budapest, 2014. 739-740. o.

[81] Vékás Lajos: Szerződési jog. Általános rész. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 247. o.

[82] Vékás Lajos: A 6:147. §-hoz fűzött kommentár. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1646. o.

[83] Emlékeztető a Magyar Köztársaság Legfelsőbb bírósága Polgári Kollégiumának 2007. évi április hó 11 napján tartott tanácselnöki értekezletéről. 7. o.

[84] Molnár Ambrus (átdolgozta Cseh Attila): A 6:148. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 391-392. o.

[85] Kemenes István: A 6:148. §-hoz fűzött kommentár. In Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1547-1548. o.

[86] Kemenes István: A 6:148. §-hoz fűzött kommentár. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1550. o.

[87] Molnár Ambrus (átdolgozta Cseh Attila): A 6:148. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 391-392. o.

[88] Leszkoven László: Szerződésszegés a polgári jogban, Wolters Kluwer, Budapest, 2016. 108-109. o.

[89] Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 318-319. o.

[90] Vékás Lajos: Szerződési jog. Általános rész. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 260. o

[91] Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-hoz fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 318-319. o.