Az új Ptk. jelentős változást hozott a felelősség szabályozásában. A tanulmány elöljáróban áttekinti a széles értelemben vett felelősség rendszerét (I-IV. pontok), annak bemutatása érdekében, hogy milyen sok helyen találkozhatunk felelősségi szabályokkal és felelősséggel rokon normákkal a Ptk.-ban. A "közös szabályok" listázását (V. pont) követően a "kártérítési felelősség közös szabályainak" alkalmazásával kapcsolatos kérdésekre keressük a választ. Elsőként azt vizsgáljuk, hogy a normacsoport címéből, elhelyezéséből, tartalmából milyen következtetés vonható le arra nézve, hogy a "közös szabályok" egésze a Ptk. mely rendelkezéseire vonatkozik (VI-VII. pontok). A tanulmány azt is igyekszik feltárni (VIII. pont), hogy vajon más normák visszautalnak-e a "közös szabályok" egészére mint mögöttes szabályra (8.1. pont). Tartalmi elemzés révén keresünk választ arra a kérdésre, hogy a szerződésszegéssel okozott károk tekintetében irányadó lehet-e a "közös szabályok" egésze (8.2. pont).
1. A "felelősség" fogalom terjedelmi határait az új Ptk.-ban két - egymással ellentétes - tendencia jelöli ki. A korábbinál kevesebb esetben kerülhet sor a felelősségi szabályok alkalmazására (1.1. pont), másfelől szaporodnak a speciális felelősségi helyzetek (1.2. pont).
1.1. A felelősség hatókörének szűkülése
A felelősségi szabályok az új Ptk.-ban szűkebb körben érvényesülnek, mint korábban. A felelősség visszahúzódása két okra vezethető vissza.
1.1.1. Felelősség helyett kártérítési felelősség
A polgári jogban egy fogalmi tisztázódási folyamat zajlott le. A felelősség fogalma egyre inkább a kártérítési felelősségre szűkül. Az 1959. évi IV. törvényben felelősségnek nevezett, vagy a joggyakorlat által felelősségnek tekintett jogterületek egy részét a Ptk. már nem felelősségként, hanem attól elkülönülő jogintézményként szabályozza.
- Elválik a kártérítéstől a személyiségi jog megsértése esetén fizetendő sérelemdíj (korábbi nevén nem vagyoni kártérítés).
- A jogalkotó igyekszik elkülöníteni a helytállást a kártérítéstől, de a más személy kiegyenlítetlen tartozásának megfizetésére vonatkozó kötelezettséget nem minden esetben nevezi helytállásnak.[1]
- A jogszerű károkozás esetén fizetendő kártalanításra vonatkozó szabályok már a kodifikáció előtt is különböztek a jogellenes magatartással okozott károkért való felelősségtől.
1.1.2. A szerződésszegés szubjektív jogkövetkezményének háttérbe szorulása
A felelősség visszahúzódásának a másik oka - álláspontunk szerint - a szerződésszegés jogkövetkezményeinek az újragondolása. A Ptk. a kellékhiányos teljesítés objektív következményeinek - így a szavatosságnak, a termékszavatosságnak és a jótállásnak - elsőbbséget biztosít, és a korábbinál szűkebb körben teszi lehetővé, hogy hibás teljesítéssel a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károkért felelősségi jogalapon kártérítést lehessen követelni (6:174. §).[2]
1.2. A Ptk.-ban szabályozott felelősségi esetek gyarapodása
A kodifikáció során a Ptk.-ba kerültek olyan felelősségi normák, amelyeket korábban az 1959. évi IV. törvényen kívül szabályoztak.
- 53/54 -
- A termékfelelősség normái bekerültek a Ptk.-ba, akként, hogy a felelősség egyes esetei (XXVII. cím) között LXXII. fejezetként nyertek elhelyezést.
- Számos felelősségi normával gazdagodott a kódex azáltal, hogy a Ptk. tartalmazza a gazdasági társaságokra vonatkozó közös szabályokat és az egyes társaságokra irányadó speciális normákat.
2. A deliktuális felelősség normáit alapvetően a Hatodik Könyv Negyedik Része tartalmazza, de fogjuk látni, hogy a Ptk. más részeiben is találkozhatunk deliktuális felelősségre vonatkozó normákkal.
2.1. Deliktuális felelősségi szabályok a Hatodik Könyv Negyedik Részében
A Hatodik Könyv Negyedik Részében a deliktuális felelősségre vonatkozó normák több csoportját találjuk. Két cím is tartalmaz ilyen szabályokat.
- A XXVI. Cím egyrészt általánosan tiltja a jogellenes károkozást, másrészt tartalmazza a kártérítési felelősség általános szabályát és végül - a vizsgálódásunk tárgyát képező - normákat, amelyeket a "kártérítési felelősség közös szabályai" név alatt sorol fel.
- A XXVII. Címben találhatók a felelősség egyes esetei. A felelősség egyes esetei döntően deliktuális felelősségi esetek, de a kodifikáció során a XXVII. Címet bővítették a termékfelelősség szabályaival, amely valamelyes kötődést mutat a kontraktuális felelősséghez is.
2.2. A Ptk. többi könyvében található deliktuális felelősségi esetek
Szerződésen kívüli felelősséget keletkeztető normák nem csupán a Hatodik Könyv Negyedik Részében találhatók, hanem a Ptk. többi könyvében is. A Ptk. más részeiben elhelyezett speciális deliktuális felelősségi esetek - álláspontom szerint - több csoportba sorolhatók.
- Vannak olyan esetek, amelyekre vonatkozóan a jogalkotó nem ír elő speciális rendelkezést, így valójában a felróhatósági felelősség általános alakzata irányadó ezekre (pl. a gyám felelőssége a vagyonkezelése során a gyámsága alatt álló gyermeknek okozott kárért - 4:244. §). A felróhatósági felelősség általános alakzatának külön említése nélkül is arra a következtetésre kellene jutnia a jogalkalmazónak, hogy az adott helyzetben kártérítési kötelezettség áll fenn, és nem találna indokot arra, hogy valamelyik speciális felelősségi alakzatra vonatkozó normákat tekintse mögöttes szabálynak. A mögöttes szabály említését talán az indokolta, hogy a gyámi viszonyból folyó kötelezettségek megszegésével okozott károkra a jogalkotó ne a kontraktuális felelősség szabályait alkalmazza.
- Az esetek második csoportjában a Ptk. speciális kötelezettséget ír elő, amelynek elmulasztásából eredő kár esetén írja elő a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályainak az alkalmazását [pl. a másik házastárs érdekei megfelelő figyelembevételének kötelezettsége - 4:43. § (3) bek., vagy a tartásdíjat átvevő személy bejelentési kötelezettsége arról, hogy a jogosult tartásra való rászorultsága megszűnt - 4:211. § (1) bek.]. A jogellenes károkozás általános tilalmából következően lehetséges, hogy a kötelezettség nevesítése nélkül is megállapítható volna a kártérítési kötelezettség, de a jogalkotó ezekben az esetekben elsődlegesen a magatartás tanúsítását várja el, a kártérítés csak másodlagos szerephez jut.
- Léteznek olyan esetek is, amelyekben az adott helyzetbe kerülő jogalanyok felelősségére sajátos rendelkezések vonatkoznak. Ezek lehetnek a felróhatósági felelősség általános alakzatához képest többletelőírások, vagy azoktól elérő normák [pl. a rosszhiszemű jogalap nélküli birtokosnak mindazon kárra kiterjedő felelőssége, amelyek a jogosultnál nem következtek volna be, ami egy sajátos okozatossági kapcsolatot deklarál - 5:11. § (3) bek.].
3. A szerződések megszegésével okozott károk megtérítésére vonatkozó felelősségi szabályok még jobban tagolódnak, mint a deliktuális kárfelelősség, mivel nemcsak a kontraktuális felelősség általános (3.1. pont) és speciális szabályai (3.3. pont) között van különbség, hanem az egyes szerződések körében is találunk speciális normákat (3.2. pont).
3.1. "A szerződés általános szabályai" között található kontraktuális felelősségi normák
A Hatodik Könyv Második Része "A szerződés általános szabályai" címet viseli. A kontraktuális felelősség alapvető normáit a szerződésszegésről szóló X. Címen belül "A szerződésszegés általános szabályai" címet viselő XXII. fejezet tartalmazza. A visszterhes és az ingyenes szerződések megszegéséért való felelősségre eltérő szabályok vonatkoznak.
a) A jogalkotó - anélkül, hogy utalna arra, hogy az ingyenes szerződésekre más szabályok vonatkoznak - a 6:142-6:143. §-okban, valamint a 6:146. §-ban rögzíti a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség alapvető szabályait és a 6:144-6:145. §-okban teremt kapcsolatot a deliktuális felelősséggel.
- 54/55 -
b) Az ingyenes szerződések megszegéséért való felelőssége vonatkozó normák a 6:147. §-ban találhatók. A visszterhes és az ingyenes szerződések megszegéséért való felelősség elhatárolása olyan mérvű, hogy az ingyenes szerződések megszegéséért való felelősség több jellemző vonásában is gyökeresen eltér azoktól a rendező elvektől, amelyeket a szerződésszegésért való felelősségre általában igaznak tartanak. A 6:147. § ingyenes szerződések esetén is megkülönbözteti a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárért és a jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kárért való felelősséget, de mindkét esetben más feltételekhez köti a jogkövetkezményt, mint visszterhes szerződés esetén. A szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárért való felelősség egyfelől jóval enyhébb, mint általában a kontraktuális felelősség, hiszen a károsultnak nem csupán a kár bekövetkeztét és mértékét, hanem azt is bizonyítania kell, hogy partnere a kárt szándékos szerződésszegéssel okozta, vagy elmulasztotta a tájékoztatást a szolgáltatás olyan lényeges tulajdonságáról, amelyet a jogosult nem ismert [6:147. § (1) bek.]. A szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárért való felelősség viszont a károk szélesebb körére terjed ki ingyenes szerződések esetén, mint visszterhes szerződéseknél. "Tekintettel arra, hogy a Ptk. kellék- és jogszavatossági kötelezettséget csak visszterhes szerződésekre ír elő, a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károkért megállapított felelősség kiterjed a szolgáltatás kellékhibájából és a jogosult tulajdonszerzésének elmaradásából vagy fogyatékosságából származó károkra is."[3] A jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kárért való felelősség alól a károkozó kimentheti magát annak bizonyításával, hogy magatartása nem volt felróható [6:147. § (2) bek.]. Ez a kimentési lehetőség a deliktuális felelősség körében megszokott, de a felróhatóság hiányára alapozott kimentés idegen test a szerződésszegésért való felelősség körében. Ennek a deliktuális szabálynak a kontraktuális kapcsolatrendszerben való alkalmazását kizárólag a szerződés ingyenes jellege magyarázza. "Ezekkel a szabályokkal a Ptk. érdemben és általánosított formában az 1959-es Ptk.-nak az ajándékozási szerződésre adott szabályát tartja fenn."[4]
3.2. Az "Egyes szerződések" körében fellelhető kontraktuális felelősségi normák
A Hatodik Könyv Harmadik Részében szereplő kontraktuális felelősségen belüli normacsoportok közül kiemelendő az "Egyes szerződések" körében érvényesülő custodia felelősség
A Hatodik Könyv Harmadik Részében ("Egyes szerződések") olyan szerződések is találhatók, amelyekben a személyesen teljesítendő kötelezettség jogosulatlan másra bízása esetén bekövetkező károkra is kiterjed a felelősség, nem csupán a szerződés megszegésével okozott károkra. Ez lényeges eltérés a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség alapvető szabályait rögzítő 6:142-6:143. §-okban, valamint a 6:146. §-ban írt normáktól. A rekodifikáció eredményeként valamelyest csökkent az eltérés, hiszen a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabálya alapján irányadó, konjunktív kimentési feltételek is szigorúbbá váltak. Vékás Lajos hívta fel a figyelmet arra, hogy "a mentesüléshez a továbbiakban csupán a felróhatóság hiánya nem lesz elegendő, ahogy adott esetben a vis maiorra hivatkozás sem".[5] A kimentés szűkítése ellenére maradnak különbségek a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai és néhány speciális szerződés bizonyos típusú megszegése esetén irányadó felelősségi normák között.
3.3. A kontraktuális felelősség "speciális" alakzatai
Szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség normái nem csupán a Hatodik Könyv Második Részében ("A szerződés általános szabályairól") és Harmadik Részében ("Egyes szerződések") találhatók. A Ptk. valamennyi könyve tartalmaz szerződésszegéssel okozott károkért való felelősséget keletkeztető tényállásokat.
A jogi személyek közös szabályai, a gazdasági társaságok közös szabályai, és az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezések körében is találunk olyan helyzeteket, amelyekben valaki kárt okoz egy másik jogalanynak. A Ptk. ezekben az esetekben a felelősségi szabályokat[6] rendeli alkalmazni. A kódex - a Hatodik Könyvben alkalmazott módszertől eltérően - itt nem aszerint rendezi a tényállásokat, hogy kontraktuális vagy deliktuális felelősséget vonzanak, hanem a társasági jogviszony időbeli előrehaladásának logikáját követi a szabályok sorrendje. A jogalkotó az egyes felelősségi tényállások kapcsán utaló szabályok révén igyekszik tisztázni azt, hogy melyik felelősség szabályait kell az adott helyzetben alkalmazni [pl. 3:28. §, 3:98. § (2) bek., 3:101. § (4) bek., 3:123. § (2) bek.].
A társaság által elszenvedett kár áttételesen érinti a társaság tagjait, részvényeseit is, akik vagy kisebb osztalékot kapnak, vagy tulajdonosi minőségükben éri őket hátrány
- 55/56 -
azáltal, hogy a tulajdonukban álló társaság tartalékai a károkozás folytán csökkennek. A társaság által elszenvedett kár érintheti a társaság hitelezőit is, akkor, ha a társaság az általa elszenvedett kár miatt nem képes teljesíteni a hitelezővel szembeni kötelezettségét. Még a Ptk.-n kívüli társasági jogban alakult ki és a kódexben is megfigyelhető a kárkötelem alanyi szempontból szűk felfogása. A társasági jogi felelősségi normák döntő többsége csak a károkozó és a társaság közötti közvetlen kapcsolatot tekinti felelősséget keletkeztető körülménynek. A károkozóval szemben - főszabályként - csak a társaság (vagy a társaság nevében a kisebbség) léphet fel. A tagokat (részvényeseket) nem illeti meg a keresetindítási jog, és a hitelezők is csak kivételesen érvényesíthetnek kárigényt a károkozóval szemben. Az elv mögött az a logika húzódik meg, hogy sikeres fellépés esetén a társaság vagyona kiegészül, így a társaság áttételesen károsodó tagjai, részvényesei, vagy az esetlegesen kárt szenvedő hitelezői ugyanolyan helyzetbe kerülnek, mintha a károsodás be sem következett volna. Tény, hogy a jogalkotó által kidolgozott rendszer a lehető legkisebb számú per révén orvosolja a problémát. Ráadásul egy eltérő megoldás, amely valamennyi tag (részvényes) számára biztosítaná a károkozóval szembeni fellépés lehetőségét, megfosztaná az osztalékfizetés kérdésében való döntési jogától a társaság legfőbb szervét. Abban az esetben, ha a társaság és legalább egy tagja, részvényese is keresetet nyújt be, a pereket egyesíteni kellene annak a káronszerzésnek az elkerülése érdekében, ami óhatatlanul bekövetkezne, ha a bíróság mind a társaság, mind a tagok által indított perben a keresetnek megfelelően kötelezné a károkozó személyt. A "rövidre zárt" társasági jogi kárkötelemben csak a társaság léphet fel felperesként a tagja, vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja ellen az általuk okozott kár megtérítése érdekében.[7]
A társaság hitelezői a közvetlenül a társaságnak, közvetetten nekik kárt okozó személyt - főszabályként - nem perelhetik. A jogalkotó egyrészt reménykedik abban, hogy a társaság az őt ért károsodás ellenére képes lesz teljesíteni a hitelező irányába fennálló kötelezettségét, vagy, ha nem, akkor a társaságnak a károkozóval szembeni fellépése folytán a társaság teljesítési képessége helyreáll. A jogalkotó csak kivételesen alkalmazza a felelősség intézményét, a hitelező és a kárt okozó személy közötti közvetlen kapcsolatban. A kivételek között el kell különíteni a hitelező és a tagok közötti kapcsolatot a hitelező és a vezető tisztségviselő közötti kapcsolattól.
Abban az esetben, ha a betéti társaság kültagja, a korlátolt felelősségű társaság tagja és a részvénytársaság részvényese korlátolt felelősségével visszaélt, és emiatt a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradtak fenn, e tartozásokat a tag vagy az alapító köteles megtéríteni a hitelező számára.[8] A jogalkotó "visszaélésként" nevesíti a jogsértő magatartást. A bíróságok feladata lesz eldönteni, hogy - a jogellenességen és az okozati összefüggésen kívül - vajon a felelősség többi szabálya alkalmazandó-e ebben az esetben. Az a körülmény, hogy a törvényszöveg a korlátolt felelősségével visszaélő személy kötelezettségét "helytállásnak" nevezi[9], arra is utalhat, hogy a jogalkotó ebben az esetben nem kívánta az előreláthatóság figyelembevételével korlátozni a megtérítendő összeget.
Kivételesen nyílik csupán lehetőség arra, hogy a hitelezők a károkozó vezető tisztségviselővel szemben is felléphessenek.[10] A kivételek kapcsolódnak a hitelező és a társaság közötti kárkötelemhez, vagy úgy, hogy a jog a hitelező irányában felelős társaság mellé egyetemleges kötelezettként állítja a szándékosan kárt okozó vezető tisztségviselőt, vagy a társaság jogutód nélküli megszűnése folytán kieső jogalany helyett kötelezi a jogalkotó a társaság vezető tisztségviselőjét a hitelezőt ért kár megtérítésére.
4. Témánk szempontjából érintenünk kell a Ptk.-ban a felelősség körén kívülre került egyes jogintézményeket is, mert ezek tekintetében is szóba kerülhet a "kártérítési felelősség közös szabályai" egészének, vagy ezek közül egyeseknek az alkalmazása.
4.1. A sérelemdíj
A sérelemdíjra vonatkozó normák a Ptk. Második Könyvének a személyiségi jogokról szóló Harmadik Részében a személyiséghez fűződő jogok megsértésének szankcióit tartalmazó XII. Címben találhatók. Bár a sérelemdíj sok szempontból különbözik a kártérítéstől és ezt az eltérést a kodifikáció az elnevezés elkülönítésével is hangsúlyozni kívánta, de a látszat[11] az, hogy a felelősség "közös szabályai" egészükben irányadóak sérelemdíj fizetése esetén is.
- 56/57 -
4.2. A kártalanítás
A jogszerű károkozások esetén fizetendő kártalanítás szabályait a kodifikáció során a Ptk. Hatodik Könyvének a deliktuális felelősségre vonatkozó Negyedik Részében a felelősség egyes esetei között egy önálló fejezetben helyezték el XXVIII. Címként (6:564. §). A két intézmény elnevezésének és tartalmának elkülönülése ellenére az elhelyezés a deliktuális felelősség és a kártalanítás kapcsolatára utal. A 6.2. b) pontban utalunk majd rá, hogy a "felelősség közös szabályai" ugyan egészükben nem, de közülük egyesek mögöttes szabályként alkalmazandók a kártalanítás során.
4.3. A helytállás
A más személy kiegyenlítetlen tartozásaiért való helytállás szabályai elszórtan találhatók a Ptk. szinte valamennyi pontján. A helytállásra kötelezett személy jellemzően nem tanúsít a jog által neki "felrótt" magatartást, ezért a helyzet lényegesen különbözik a deliktuális felelősség alapesetétől. A helytállási normák tekintetében ezért nem tekintendők mögöttes szabálynak a "felelősség közös szabályai", noha ezek a rekodifikáció előtt még jelentős részben deliktuális felelősségi szabálynak minősültek.
A Ptk. Hatodik Könyvének Negyedik Része a "felelősség szerződésen kívül okozott károkért" címet viseli. A Hatodik Könyv Negyedik Része három címre oszlik. A XXVI. Cím "A kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai". A XXVII. Cím "A felelősség egyes esetei". A XXVIII. Cím "Kártalanítás jogszerű károkozásért". A tanulmányunk tárgyát képező "közös szabályok" a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai között találhatók meg. A XXVI. Cím a 6:518. §-tól a 6:534. §-ig tartalmaz normákat. A 6:518. § a jogellenes károkozást tiltja, a 6:519. §-t a Ptk. a felelősség általános szabályának nevezi, így - kizárásos alapon - a 6:520. §-tól a 6:534. §-ig terjedő 15 szakasz tekintendő a "felelősség közös szabályainak". Így "felelősségi közös szabálynak" minősülnek a normák a jogellenesség (6:520. §), az előreláthatóság (6:521. §), a kártérítési kötelezettség terjedelme (6:522. §), a károsodás veszélye (6:523. §), többek közös károkozása (6:524. §), a károsulti közrehatás (6:525. §), a felelősség korlátozása és kizárása (6:526. §), a kártérítés módja (6:527. §), a jövedelempótló járadék (6:528. §), a tartást pótló járadék (6:529. §), a járadék megváltoztatása, megszüntetése (6:530. §), az általános kártérítés (6:531. §), a kártérítés esedékessége (6:532. §), az elévülés (6:533. §) és az életviszonyok változásának figyelembevétele (6:534. §) körében.
6. Tanulmányunk arra keresi a választ, hogy milyen körben alkalmazhatók és alkalmazandók a Hatodik Könyv Negyedik Rész XXVI. Címében elhelyezett "közös szabályok", mivel a Ptk. normaszövege nem határozza meg, hogy a 6:520. §-tól a 6:534. §-ig terjedő szabályok mire vonatkoznak. A "felelősség közös szabályainak" az alkalmazási körét illetően ezért részletes elemzés elvégzése látszik szükségesnek, amely kiterjed az egyes részek címeiből és elhelyezéséből levonható következtetésekre.
6.1. Következtetés az egyes részek címe alapján
A 6:518. § előtti címben szereplő "közös szabály" megjelölés mindenképpen azt jelzi, hogy a 6:520. §-tól a 6:534. §-ig terjedő rendelkezéseket a jogalkotó több szabályhoz kapcsolta.
a) Ha csak "A kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai" megjelölést értelmezzük, akkor a 17 szakasz terjedelmű joganyag, és ezek között a "közös szabályok" széles alkalmazási lehetősége látszik megállapíthatónak.[12] Pusztán az idézett cím alapján juthatunk akár arra a következtetésre is, hogy a 6:520. §-tól a 6:534. §-ig terjedő szabályok mindenféle felelősségre vonatkoznak.
b) A Hatodik Könyv Negyedik Részének a címe "a felelősség a szerződésen kívül okozott kárért". A nagyobb egység - negyedik rész - tehát csak a deliktuális felelősségről szól, ami azt sugallja, hogy a negyedik részen belüli kisebb egység - a XXVI. Cím - elnevezését a negyedik rész címével összhangban kell értelmezni. A két cím ilyen értelmezése alapján az a következtetés adódik, hogy a 6:520. §-tól a 6:534. §-ig terjedő szabályok csak a szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősség esetén érvényesülhetnek.
c) A Hatodik Könyv Negyedik Részében egy további cím is található, amelynek vizsgálata célszerűnek látszik.
A Hatodik Könyv Negyedik Részének következő - XXVII. - Címének a címében a "felelősség" kifejezés szerepel, noha egyértelmű, hogy itt a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség egyes eseteit részletezi a kódex. A XXVII. Cím címében - a precíz szerződésen kívül okozott károkért való felelősség megjelölés helyett - olvasható "felelősség" azt jelzi, hogy a kodifikátor a cím tömörségét fontosabbnak tekintette a teljesen pontos megjelölésnél. Erre tekintettel valószínűsíthető, hogy a "közös szabályok"
- 57/58 -
megjelölés előtt szereplő "felelősség" kifejezést is a deliktuális felelősség tömör megjelenítéseként kell értelmezni.
A Hatodik könyv negyedik részében szereplő címek összevetése tehát kételyeket ébreszt a tekintetben, hogy a "kártérítési felelősség közös szabályai" a kontraktuális kártérítési felelősségre is vonatkoznak.
6.2. Az egyes részek elhelyezéséből levonható következtetések
A "közös szabályok" elhelyezése alapján is kétféle értelmezésre juthatunk a hatókör tekintetében. A "közös szabályok" ugyanis a Ptk. Hatodik Könyv Negyedik Rész XXVI. Címében találhatók.
a) Az egyik lehetséges értelmezés szerint a 6:520-6:534. §-ok a Hatodik Könyv Negyedik Részének következő - XXVII. - Címéhez kötődnek, amelyben a deliktuális felelősség egyes eseteinek a szabályai olvashatók.
b) A másik lehetséges értelmezés szerint a 6:520-6:534. §-ok a Hatodik Könyv Negyedik Részének következő két címéhez kötődnek, tehát a negyedik rész elején való elhelyezés arra utal, hogy a "közös szabályok" a teljes negyedik rész tekintetében, azaz mind a XXVII., mind a XXVIII. Cím tekintetében alkalmazandók. A XXVIII. Címben található kártalanítási norma viszont segítséget ad ahhoz, hogy a szabályok elhelyezése alapján nyitottnak látszó kétféle értelmezési lehetőség közül válasszunk, nevezetesen nem a "közös szabályok" egészére, hanem csak közülük két normára[13] hivatkozik a szabály.
A címekből, valamint a normák elhelyezéséből adódóan az a következtetés látszik helyesnek, hogy a "közös szabályok" egésze csak a Ptk. Hatodik Könyv Negyedik Rész XXVII. Címéhez kapcsolódik.
7. Ebben a pontban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a "közös szabályok" alkalmazási körét a VI. pontban - a címekből, valamint a normák elhelyezéséből - kikövetkeztetettnél[14] szélesebben kell meghatározni a szabályok tartalma alapján.
7.1. A "közös szabályok" és a felelősség általános szabálya
A 6:519. §-t a Ptk. a felelősség általános szabályának nevezi. Megítélésünk szerint abból, hogy a "közös szabályok" vonatkoznak a deliktuális felelősség speciális alakzataira, logikusan következik az, hogy a felelősség általános szabályára is irányadónak kell tekinteni a "közös szabályok" teljes körét. Nem lenne logikus azt feltételezni, hogy a 6:519. § kiemelt említésével és a felelősségi esetektől elkülönült címben való elhelyezéssel a jogalkotó azt akarta volna elérni, hogy a "közös szabályok" ne vonatkozzanak a 6:519. §-ra.
7.2. A "közös szabályok" és a Ptk. más könyveiben említett deliktuális felelősségek
Deliktuális felelősségi helyzetek nem csupán a Hatodik Könyv Negyedik Rész XXVII. Címében találhatók. A Ptk. más könyvei is említenek deliktuális felelősségi eseteket. Ilyen a Második Könyvben a gondnok felelőssége [2:34. § (5) bek.], a Negyedik Könyvben a házastárs [4:43. § (3) bek.], a tartásdíjat átvevő személy [4:211. § (1) bek.] és a gyám felelőssége (4:244. §), valamint az Ötödik Könyvben a rosszhiszemű jogalap nélküli birtokos felelőssége [5:11. § (3) bek.]. Bár a "közös szabályok" elhelyezése azt sugallja, hogy a 6:520-6:563. §§ alkalmazási köre a Hatodik Könyv Negyedik Részére korlátozódik, a normák tartalma alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a "közös szabályok" e körön kívül is szerephez jutnak. A "közös szabályok" alkalmazására a Ptk. más könyveiben említett deliktuális felelősségekkel kapcsolatban is szükség van, figyelemmel arra, hogy ezek nem tartalmaznak a "közös szabályok" tárgykörébe tartozó rendelkezéseket, és a helyzetek nem is igényelnek a "közös szabályok" keretében rögzítettektől eltérő normákat.
8. A jogalkotó nem köteles magában a mögöttes szabályban rögzíteni, hogy az valamely más szabályra, vagy normacsoportra is vonatkozik. A kodifikátor azt a megoldást is választhatja, hogy annál a szabálynál utal a mögöttes szabályok létére, amelyhez a mögöttes norma kapcsolódik.
8.1. A "közös szabályok" egészére visszautaló norma hiánya
Elvben a kártérítés "közös szabályainak" az alkalmazási körét is ki lehetne jelölni oly módon, hogy a jogalkotó annál a szabálynál utal vissza a "közös szabályokra", amelyre azokat irányadónak kívánja tekinteni. Nem létezik azonban olyan szabálycsoport a Ptk.-ban, amely a "közös szabályok" egészére utalna vissza.
8.2. A "közös szabályok" egésze és a kontraktuális felelősség
A VI-VII. pontban pozitív oldalról közelítettük a "közös szabályok" egészének alkalmazhatóságát, amikor azt tér-
- 58/59 -
képeztük fel, hogy milyen felelősségi esetekre irányadó a 6:520-6:563. §-ok teljessége. Ebben a pontban negatív oldalról vonjuk meg a határokat, amikor igyekszünk azokat a körülményeket felleltározni, amelyek miatt kizárt a "közös szabályok" egészének alkalmazhatósága a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre.
8.2.1. Logikai következtetés
A 6:142. § rendelkezik a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségről. Minden olyan esetben, amikor a kárt egy szerződés megszegése okozza, a felelősségre részben kifejezetten erre az esetcsoportra kialakított szabályok, részben viszont máshol rögzített szabályok vonatkoznak. A szerződés megszegésével okozott károkért való felelősség alapvető szabályát a Ptk. 6:142. §-a rögzíti, és kifejezetten a kontraktuális károkra vonatkozik a kártérítés mértékéről szóló 6:143. §. A máshol rögzített szabályokra a 6:144. § utal, amely "A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak kiegészítő alkalmazása" címet viseli. A "közös szabályok" körébe tartozó néhány normára[15] történő visszautalást a contrario bizonyítéknak tekinthetjük arra nézve, hogy ezen a két területen a jogalkotó nem a közös szabályok egészének mögöttes szabályként való alkalmazását kívánta.
8.2.2. A szabályok eltérő volta
A "közös szabályok" egészét azért sem lehet alkalmazni a kontraktuális felelősség mögöttes szabályanyagaként, mert a "közös szabályok" közül egyesek nem illeszkednek az újrafogalmazott kontraktuális felelősségi normákhoz.
a) Tartalmi "összeférhetetlenség"
A "közös szabályok" között található olyan norma, amely - sajátos tartalma miatt - nem vonatkozhat a kontraktuális káresetekre. A kétféle felelősség ugyanis eltérő alapokon nyugszik. A kártérítési kötelezettség terjedelmére vonatkozóan a közös szabályok közül a 6:522. § (1) bekezdése mindenfajta kárra vonatkozóan a teljes kár megtérítését írja elő, míg a kontraktuális felelősség körében csak a szándékos szerződésszegés esetén kell a teljes kárt megtéríteni [6:143. § (3) bek.]. A teljes kártérítést előíró deliktuális követelmény azért nem egyeztethető össze a kontraktuális felelősségre vonatkozó normákkal, mert a kodifikáció során jelentősen megváltoztatták az utóbbiak tartalmát, és ezzel növelték a különbséget a kétféle felelősség között.
b) Eltérő módszerű szabályozás
A kontraktuális felelősség normái között található olyan, amely tárgyát tekintve azonos a "közös szabályok" bizonyos normájával, de a jogalkotó más módon szabályozza ugyanazt a jogintézményt a kétféle felelősség körében. A "közös szabályok" között az előreláthatóságot[16] az okozati összefüggés megállapítása kapcsán kell vizsgálni, míg a kontraktuális felelősség két helyen is szerephez juttatja az előreláthatóságot. A Ptk. 6:142. §-a a felelősség alóli mentesülés - károkozó által bizonyítandó - konjunktív feltételei egyikeként említi[17] az előreláthatóság hiányát, míg a Ptk. 6:143. § (3) bekezdése a károsult vagyonában keletkezett károkhoz és az elmaradt vagyoni előnyhöz kötődő kártérítés mértékét teszi függővé az előreláthatóságtól.[18] "Az előreláthatósági korlát új szabály, amelyet - ha eltérő tartalommal is, de - a szerződésszegésért (6:143. §) és a szerződésen kívül okozott károkért (6:521. §) való felelősség körében egyaránt bevezet a jogalkotó. Míg a kontraktuális felelősség körében ennek célja az ellenszolgáltatás és a vállalt kockázat - ezen belül az esetleges kártérítési kötelezettség mértékének - egyensúlya, addig a deliktuális felelősség körében, mivel itt szerződéses egyensúlyról, előzetes kockázatvállalásról és elosztásról nincs szó, az előreláthatósági korlát nem más, mint egy további eszköz a bíró kezében, amelynek segítségével a túlzó, parttalan kártérítési igényeket el tudja utasítani."[19] Az előreláthatóság mindkét felelősségi alakzat kapcsán jelentőséghez jut, de eltérő szerepet játszanak, ezért nem kerülhetett sor arra, hogy a jogalkotó a kontraktuális felelősség mögöttes szabályaként jelölje meg a "közös szabályok" között említett előreláthatósági normát.
c) Eltérő relevanciájú szabályozás
Mind a közös szabályok, mind a kontraktuális felelősségi szabályok között találhatók olyan normák, amelyek - bizonyos körülmények között - tiltják azt, hogy eltekintsenek a Ptk. szerinti jogkövetkezmény alkalmazásától, vagy ne az egyébként alkalmazandó következmények teljes skáláját alkalmazzák. A "közös szabályok" közül a 6:526. §[20] a felelősség korlátozását és kizárását tiltja. A kontraktuális felelősség körében irányadó 6:152. §[21] szerint a tilalom nemcsak az
- 59/60 -
okozott károkért való felelősségre, hanem általában a szerződésszegés jogkövetkezményeire vonatkozik. A tilalom tehát az objektív következmények korlátozására és kizárására is kiterjed szerződésszegés esetén. A "közös szabályok" körében szereplő norma lehetne a kontraktuális felelősség mögöttes szabálya, hiszen a korlátozás és a kizárás ugyanazokban az esetekben - szándékos magatartás, az emberi élet, testi épség vagy egészség károsítása - tilos. Ebben az esetben tehát nem a deliktuális és a kontraktuális felelősség esetén érvényesülő szabály tartalmi eltérése miatt nem került sor arra, hogy mögöttes szabályra utaljon vissza a kontraktuális felelősségi szabály. Az indok az volt, hogy a kártérítés kizárásának és korlátozásának a tilalmát a jogalkotó a szerződésszegés objektív jogkövetkezményeinek a kizárására és korlátozására vonatkozó tilalommal vonta össze. A szabály így tömörebb és egyszerűbben alkalmazható lett, mintha a kártérítés tekintetében visszautalt volna a 6:526. §-ra, és emellett a szerződésszegés objektív jogkövetkezményei tekintetében tartalmazta volna a jelenlegi szabályt.
Tanulmányunk - a felelősségi szabályok elhelyezésének bemutatását és a "kártérítési felelősség közös szabályainak" áttekintését követőn - arra kereste a választ, hogy a "közös szabályok" egésze milyen körben alkalmazható és alkalmazandó.
A Ptk. Hatodik Könyv Negyedik Rész XXVI. Címében elhelyezett "közös szabályokat" mint összetartozó normacsoportot a 6. pontban két szempont szerint vizsgáltuk. Ezek alapján nem sikerült teljes bizonyossággal megállapítani a 6:520-6:534. §-ok hatókörét. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a XXVI. Címben rögzített szabályok nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely erre egyértelmű választ adna. Kifejezett norma hiányában arra kényszerültünk, hogy a 6:520-6:534. §-ok alkalmazhatóságát a Ptk. fejezetek (részek, címek) címei és a szabályok elhelyezése alapján ítéljük meg. Bár az egyes címek alapján többféle - szűkebb és tágabb - értelmezés is lehetséges a "közös szabályok" hatókörét illetően (lásd 6.1. pont), összességében inkább a deliktuális felelősségi alakzatok tekintetében való alkalmazhatóságra lehet következtetni. A Hatodik Könyv Negyedik Részének a címe ugyanis arra utal, hogy az ebben a részben található normák mindegyike a szerződésen kívül okozott kárért való felelősséghez tartozik, és a XXVII. Cím címében is csak "felelősség"-nek nevezi a jogalkotó a deliktuális felelősségi eseteket. Bár a "közös szabályok" elhelyezése alapján is kétféle értelmezésre nyílott lehetőség (lásd 6.2. pont), de ezek egyike sem tette lehetővé azt, hogy a "közös szabályok" egészére, mint a kontraktuális felelősség körében is irányadó normacsoportra tekintsünk. A "közös szabályok"-ra mint egészre visszautaló norma hiánya (lásd 8.1. pont) azt az értelmezést erősíti, hogy a közös szabályok a kontraktuális felelősségre nem vonatkoznak. A szabályok tartalmát vizsgálva végzetül kifejezetten olyan körülményeket kerestünk, amelyek akadályát képezik annak, hogy a "közös szabályok" egészét a kontraktuális felelősségre alkalmazzuk (8.2. pont). A "közös szabályok" és a kontraktuális felelősség kapcsolatáról azt az összegző megállapítást tehetjük, hogy a "közös szabályok" egyes normái nem töltenek, mások nem is tölthetnek be mögöttes szabály szerepet a kontraktuális felelősség tekintetében. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy ugyanazzal a tárgykörrel kapcsolatban a kontraktuális felelősség körében is található szabály. Ennek a szerződésszegésre vonatkozó normának a tartalma lehet összeegyeztethetetlen, lehet más módszerű, sőt akár jórészt azonos a "közös szabályok" bizonyos normájával, de a lényeg az, hogy létezik kontraktuális szabály, így nincs szabályozási hiány, amit utaló szabállyal kellene megszüntetni. Témánk szempontjából a 8. pontban azt bizonyítottuk, hogy a "közös szabályok" körében több olyan norma is található, amelyek tekintetében teljes bizonyossággal állítható, hogy ezek nem minősülnek a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség mögöttes szabályának. Ezzel pedig kizárhattuk azt, hogy a jogalkotó a "közös szabályok" egészét alkalmazhatóvá kívánta volna tenni kontraktuális felelősségi helyzetekben. Ezt egyértelmű bizonyítéknak tekintjük, mely cáfolja azt, hogy a 6:520-6:534. §-ok elnevezésében a "közös" jelzőt úgy lehetne értelmezni, hogy ezek a normák egyidejűleg a deliktuális és a kontraktuális felelősség közös normái lennének. A "közös szabályok" egészére vonatkozóan nem állítható az, hogy az kompatibilis lenne a kontraktuális felelősséggel.
Az elemzés alapján azonban az is megállapítható volt, hogy a "közös szabályok" egésze a felelősség általános szabályára és a Ptk. más könyveiben elszórtan található deliktuális felelősségi alakzatokra is alkalmazható a Hatodik Könyv Negyedik Rész XXVII. Címében szereplő deliktuális felelősségi eseteken túl (lásd 7.2. pont).
A témát elemző következő tanulmányunk nem egységében, hanem elemeire bontva vizsgálja majd a "felelősségi közös szabályokat". Azt kutatjuk, hogy mely normák minősülnek mögöttes szabályoknak, és ezek milyen polgári jogi normák tekintetében alkalmazandók, mely normák tekintetében kizárt a mögöttes szabályként való alkalmazásuk. Azt is próbáljuk majd értelmezni, hogy a "közös szabályok" közül azokat, amelyeket a Ptk. nem említ mögöttes szabályként, vajon tudatosan mellőzték a kodifikáció során, vagy az említés hiánya inkább pontatlanságnak tekintendő, és a Ptk.-nak ezeket említenie kellene mögöttes szabályként. ■
JEGYZETEK
[1] Lásd: Miskolczi Bodnár Péter: Felelősség és helytállás, Glossa Iuridica 2017. 1-2. szám 111-145.
[2] Ingyenes szerződésekre ez nem vonatkozik [lásd 3.1. b) pont].
[3] Vékás Lajos: Az új Polgári törvénykönyvről, Jogtudományi Közlöny 2013/5. 240.
[4] Vékás Lajos: Az új Polgári törvénykönyvről, Jogtudományi Közlöny 2013/5. 241.
[5] Vékás Lajos 2014. április 4-én az ELTE-ÁJK Jogi Továbbképző Intézetében tartott "Kártérítési jog" című előadásában elhangzott gondolatot idézi Kis Anna Rita "Búcsút vett egymástól a kártérítési felelősség két rendszere a Ptk.-ban című írásában, Ars Boni.
[6] Megjegyzést érdemel az, hogy a társasági jogban nem csupán felelősségi, hanem - az 1.1.1. pontban említett - helytállási helyzetek is találhatók, amelyekkel másik cikkünk foglalkozik majd részletesebben.
[7] 3:101. § (4) bek., 3:12. § (2) bek., 3:24. § (1) bek., 3:28. §, 3:123. § (2) bek., 3:98. § (2) bek.
[8] A Ptk. 3:2. § (2) bekezdése a helytállás fordulatot alkalmazza ("korlátlanul köteles helytállni"). Lásd részletesebben Miskolczi Bodnár Péter: Helytállás és felelősség, Glossa Iuridica 2017. évi 1. szám 128.
[9] Ebben az esetben a társaság tagja és a részvénytársaság részvényese korlátolt felelősségével visszaélt, tehát a helyzet lényegesen különbözik attól, amikor a helytállásra kötelezett nem tanúsított semmilyen negatívnak minősített magatartást. A korlátolt felelősségével visszaélő tag, részvényes fizetési kötelezettségét a Ptk. vagy helytelenül nevezi helytállásnak, vagy célja van azzal, hogy a kötelezettséget a helytállások közé sorolja.
[10] 3:24. § (2) bek., 3:86. § (2) bek.
[11] A tanulmány következő kapcsolódó darabjában ismertetjük és cáfoljuk majd azt a látszatot, amely szerint a "felelősség közös szabályai" egészükben irányadóak sérelemdíj fizetése esetén, és kifejtjük azt az álláspontunkat, hogy csak egyes részek tekinthetők mögöttes szabálynak.
[12] A XXVI. Címben szereplő normák kétféle megjelöléssel szerepelnek, nevezetesen "általános" és "közös" szabályoknak minősíti ezeket a XXVI. Cím címe. A tanulmányban nem vizsgált "általános" szabály megjelölés erősíteni látszik a "közös szabályok" hatókörének széles értelmezését.
[13] A kártalanítás módjára és mértékére vonatkozóan kell csak a kártérítés szabályait alkalmazni.
[14] A 6. pontban láthattuk, hogy a "közös szabályok" értelemszerűen irányadók a deliktuális kárfelelősségnek a felelősség egyes eseteit tartalmazó XXVII. Címben található valamennyi alakzatára.
[15] A 6:144. § utal a károsult kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségére (6:525. §), a közös károkozók felelősségére (6:524. §), a kár fogalmára [6:144. § (2) bek.] és a kártérítés módjára (6:525. §).
[16] Ptk. 6:521. § [Előreláthatóság] Nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia.
[17] Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa (Ptk. 6:142. §).
[18] A szerződésszegés következményeként a károsult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt [Ptk. 6:143. § (2) bek.].
[19] Fuglinszky Ádám: Az előreláthatósági korlát bevezetésének indoka a deliktuális felelősségnél, In: Osztovits András (szerk.): A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, Budapest, Opten Kiadó, 2014, 64.
[20] Ptk. 6:526. § [A károkozásért való felelősség korlátozása és kizárása] A szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis.
[21] Ptk. 6:152. § [A szerződésszegés jogkövetkezményeinek korlátozása és kizárása] A szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem (Budapest).
Visszaugrás
