Több évfolyam számára volt alkalmam a 2013. évi Ptk. (a továbbiakban: Ptk.) kötelmi jogi általános szabályait tanítani. Ehhez a lehető legnagyobb haszonnal forgathattam Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog. c. monográfiáját. A bemutatáshoz nem árthat, ha tisztázzuk: milyen műfajba is tartozik könyv. Nem mintha nem lehetne értékelve ismertetni egy terjedelmes szakkönyvet anélkül is, hogy a műfaját meghatároznánk. Az értékelés mércéjének megtalálását azonban minden esetre megkönnyíti, ha eldönthetjük: gyakorlati kézikönyvet, vagy inkább tudományos monográfiát tartunk a kezünkben.
A szerző megoldja számunkra ezt a dilemmát: "Olyan könyvet szerettem volna írni, amely elméleti-tudományos mélységű, ugyanakkor a gyakorlati kézikönyv szerepét is be tudja tölteni. (...) Ezért törekszem az elmélet (felelősségi és kártérítési jog dogmatikája) és a gyakorlat (bírói iránymutatások, eseti döntések) egységes bemutatására e kötet keretei között." (2%.).
Az elméleti mélységet elsősorban a szükséges mértékben adagolt történeti és elméleti fejtegetések (pl. a kártérítési funkciók bemutatása, 40.-43.) igazolják. A szerző érveit arányosan adagolt, jogösszehasonlító, egyezményes, belső jogi normára vagy bírói döntésre alapított gondolatkifejtések (pl. a Bécsi Vételi Egyezmény gyakorlatának felidézése a visszterhes szerződés megszegésével okozott kár megtérítése alóli kimentési okok körében - IV. fejezet 4. pont) támogatják. Más helyütt a megfelelő külföldi törvényekre, esetekre hivatkozás (pl. az Egyesült Királyság fogyasztóvédelmi törvényének termékfelelősségi szabályával kapcsolatos előzetes döntés - 655.), vagy a teljes kártérítés alóli egyes külföldi példákkal illusztrált kivételeket felvonultató 43. lábjegyzet (48.9) támasztják alá a mondanivalót. Az magától értetődik, hogy a munka teljes körűen feldolgozza a kapcsolódó uniós jogot, mégpedig mind a normákat, mind pedig az előzetes döntéseket. A kötet mértéktartóan csöpögteti a jog gazdaságtanából eredő, a nem gazdaságtani alapon felépített szabályrendszer magyarázatához mégis szükséges okfejtéseket (pl. a kártérítési jog funkciói 38-40.).
1. A gyakorlati megközelítés a munka vezető elve. A szerző feldolgozza, és bőven idézi az 1959. évi Ptk. bírói gyakorlatát - ideértve az iránymutatásokat is - és minden esetben állást foglal amellett, hogy fenntartható-e a korábbi gyakorlat, vagy sem. Nemcsak ez igazolja a kötet gyakorlati hasznosságát. Minden fejezetből kisugárzik a szerző megvalósított célja: ahol csak szükséges, állást foglal és utat kínál a Ptk. új kártérítési szabályainak az alkalmazásához. Ennek az egyik legszembeötlőbb példája azon okok bő, példálózó felsorolása, amelyek megfelelhetnek a szerződési kártérítési felelősség alóli kimentés bírói gyakorlatban kidolgozandó eseteinek, vagy az arra szolgáló példák, hogy a non-cumul szabály alkalmazása milyen hatással jár bizonyos esetekben, így ingyenes, a veszélyes üzemi felelősségi szabályok alkalmazásának félre tételéhez vezető szerződések esetén (70.).[1]
A bemutatás általános elemei között nem lehet szó nélkül hagyni a kötet messzemenően eredeti szerkezeti felépítését. Kettősen keretes szerkezetű a mű. A kártérítési jog alapkérdései (a piacon elérhető "sima" kézikönyvek esetében ilyen, értéknövelő szerkezeti egységekhez nem szokott az olvasó!) képezik a munka külső héját (I. fejezet). Az a közérthető, egyszerű, tömör fogalmazás, amellyel a felelősségi jog bonyolult, etikai gyökerekhez, és politikai berendezkedéshez ideológiai kötéssel tapadó, és a gazdaságtani megközelítéssel csak tovább bonyolódó, könyvtárnyi irodalomban feldolgozott alapkérdéseit a szerző az olvasónak tálalja, a lehető legmélyebb elsajátítást igazolják, és könnyű megértetést tesznek lehetővé. Sőt, az alapkérdések további tanulmányozásához is kedvet csinálnak.
A belső keretet egyik oldalról a szerződéses, és szerződésen kívüli kártérítési felelősség elválasztásából adódó, a non cumul köré csoportosítható fejtegetések, a felelősség kizárása és korlátozása, másfelől pedig a mind a szerződési alapú, mind a szerződésen kívüli kárfelelősségre nézve jelentős részben azonos kár fogalma és a kár megtérítési módja adja azzal, hogy ez utóbbi részét képezi a sérelemdíjjal foglalkozó
- 339/340 -
fejezet is. Ennek - a szerző óvatos címadásával szemben ["aminek nem is szabadna szerepelnie ebben a könyvben", ez a XXIV. fejezet címe] - helye van a munkában, hiszen tudomásunk szerint nincs olyan esete a sérelemdíjnak, amelyre - noha immár nem kártérítési természetű - ne kellene a kártérítés szabályait alkalmazni.
A munkát átható belső gondolati ívet is az olvasó figyelmébe ajánljuk. A magunk részéről úgy látjuk, hogy az ív a kártérítési funkcióból, elsősorban a reparációs funkcióból, és azt tükröző teljes kártérítés csonkán megvalósuló elvéből (44-54.) indul ki, és a teljes kártérítést korlátozó különböző megoldásokba (például okozati lánc "lerövidítése" az előreláthatósági elv alkalmazásával, a kártérítési felelősség szerződési korlátozása) torkollik.
Nehéz bármit is kiemelni az egyébként is kitűnő munkából. A magunk részéről mind a szerződésszegéssel, mind a szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősség körében az okozatossággal, és ezen belül az előreláthatósággal (annak különböző eseteivel) foglalkozó fejtegetéseket (109-111., 162-186., 244-283.) tartjuk a legmélyebbre hatoló, és emiatt a leginkább előre mutató gondolati tartalomnak.
Nem hagyható ki a tartalmi kiemelésből az osztott okozatosság (rész oki összefüggés) gondolata, amelynek alkalmazását - a kármegosztás szabályozását kiegészítendő - szorgalmazná a szerző, sőt bírói gyakorlatra hivatkozva igazolja, hogy a rész oki összefüggést jogi norma kifejezett felhatalmazása nélkül is alkalmazza a bírói gyakorlat a kármegosztásba bújtatva (251-255.).
Az általános értékelésből és ismertetésből nem maradhat ki a teljességre törekvés méltatása sem.
Nem találhatunk olyan, a Ptk. alkalmazásával járó kárfelelősségi esettípust, amelyet a szerző ne vett volna górcső alá, legyen az az utazásszervező (144.), a személyszállító, illetve a fuvarozó (144-154.), vagy az állattartó felelőssége.
A szerző olyan, minden gyakorló jogász számára nagy haszonnal kézikönyvként is forgatható munkát tett az asztalra, amely az elméleti megalapozás mélysége és a gyakorlatai kérdések elméleti szempontú megoldásai miatt kiemelkedő teljesítmény.
2. A szerző könyvének kéziratát olyan időpontban zárta le (2015. január 1.), amikor még nem állt rendelkezésre olyan bírói gyakorlat, vagy iránymutatás, amely megerősíthette volna a kötet megállapításait, vagy éppenséggel azoktól eltérő eredményekre juthatott volna. E recenzió megkésettsége alkalmat ad arra, hogy a munka egyes olyan, fontos megállapításait, amelyek már szembesíthetők későbbi fejleményekkel, a teljesség minden igénye nélkül felidézhessük.
A sérelemdíjjal kapcsolatos, Ptk. alapján eldöntendő ügyek elég gyorsan elérték a felsőbíróságokat.[2] Sőt, már az új Ptk. Tanácsadó Testület közzétett véleményei között is megtaláljuk a sérelemdíj szabályok értelmezését segítő véleményt.[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
