A régi Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kellett alkalmazni, kivéve a kártérítés mérséklésének lehetőségét.
1. Az új Ptk. a szerződésszegés általános szabályai között "Felelősség a szerződésszegéssel okozott károkért" (kontraktuális felelősség) cím alatt önállóan szabályozza a szerződésszegésből eredő kártérítés kérdését. Ezek a szabályok kiterjednek mindazokra a szerződésből eredő kötelezettségekre, amelyekkel a szerződésszegés fogalmával, a közbenső szerződésszegéssel, fedezeti szerződéssel stb. kapcsolatban már foglalkoztunk.
Ebben a körben az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának következményei megoszlanak aszerint, hogy a szerződés létrejött-e. Az új Ptk. 6:62. §-ának (1) bekezdése szerint ezek a kötelezettségek egyaránt terhelik a feleket a szerződéskötési tárgyalások alatt és a szerződés megkötése után. Ha a szerződés létrejött, a tárgyalások alatt elkövetett mulasztással okozott kár megtérítésére való kötelezés a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai, ha nem jött létre, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai alapján történhet [6:62. § (3), illetve (5) bek.]
Ezenfelül két vonatkozásban is kérdéses a kártérítési felelősség fajtáinak megkülönböztetése.
a) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 244. §-ának (az új Ptk.-val kapcsolatban módosított) rendelkezése szerint az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos "kárigényekre", valamint a "személyiségi jogsértések" esetén a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, illetve a személyiségi jogok megsértésének szankcióira vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, holott az orvosi gyógykezelés megbízási szerződés alapján végezhető.
A kivétel oka nyilván a gyógykezelés - nagymértékben - közjogi jellegű szabályozása, a kockázatviselés súlya és az orvosi műhiba sajátos jellege, amelyet az orvostudomány mindenkori állásához viszonyítva lehet megállapítani és minősíteni. Mindebből látszik, hogy a gyógykezelés ellátásában a megbízási jogviszony elemei a szokásostól eltérően csak kisebb súllyal és különleges módon vannak jelen. Ezenfelül az orvosi műhiba elkövetése nehezen hasonlítható a szerződés megszegésével okozott kárhoz és a kimentés lehetőségének hiánya rendkívül méltánytalan lenne. Ezért az Egészségügyi törvénynek ez az eltérő rendelkezése - bár kritikát váltott ki - felfogásom szerint indokolt.
b) A megkülönböztetés másik esete abból ered, hogy az új Ptk. a személyiségi jogok védelmében több változást vezetett be. A változásokat két szempont szerint mutatjuk be: először a személyiségi jog megsértésével kapcsolatban a kártérítés és a sérelemdíj kérdésével, majd a szellemi alkotások védelmével foglalkozunk.
A személyiségi jogok megsértésének szankciói között a régi Ptk. 84. §-ának (1) bekezdés e) pontja csak kártérítési felelősség egységes szabályainak alkalmazását írta elő, a károkozót pedig a 355. § (1) bekezdése szerint a vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére lehetett kötelezni.
Az új Ptk. - miután a 2:51. §-ban felsorolta a felróhatóságtól független szankciókat - a 2:52. §-ban bevezetette a sérelemdíj intézményét. Az (1) bekezdés szerint az, akit személyiségi jogában megsértettek nem vagyoni sérelméért (az őt ért hátrány bizonyítása nélkül) sérelemdíjat követelhet. Ennek feltételeire - különösen az elmarasztalható személy meghatározását és a kimentés módját illetően - "a kártérítési felelősség szabályait" kell alkalmazni. A felhívott két szabály egybevetéséből az következik, hogy a sérelemdíjat felróható magatartás alapján lehet megállapítani, ezért figyelemmel az új Ptk. 6:519. §-ára, a sérelemdíj megítélésére a szerződésen kívül okozott kár megtérítésének szabályait kell alkalmazni.
Más a helyzet a kártérítési felelősséggel. Erre az új Ptk. 2:53. §-a szerint a "jogellenesen okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni." Ha ritkán is, de előfordulhat, hogy az élethez, testi épséghez vagy egészséghez való jog megsértése szerződésszegésen alapul (általában a szolgáltatás hibája miatt). Ezért a károkozó magatartástól függően kell a szerződés megszegésével vagy a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályait alkalmazni.
A régi Ptk. 86. §-a teljes körben védelem alá helyezte a szellemi alkotásokhoz fűződő jogokat. Utalt a szerzői jogról szóló, valamint az iparjogvédelmi törvények hatálya alá tartozó alkotások védelmére, a (4) bekezdésben külön rendelkezett a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek (know-how) védelméről, ezenfelül a (3) bekezdésben védelem alá vette a nem nevesített szellemi alkotásokat is.
Az új Ptk. 2:55. §-a egyedül a szerzői és iparjogvédelmi törvény hatálya alá tartozó szellemi alkotásokról vett tudomást. Ezenfelül - az üzleti titok ernyője alatt - már csak a 2:47. § (3) bekezdésében definiált védett ismereteket részesítette védelemben. A nevesítetlen
- 3/4 -
szellemi alkotásokról nem vett tudomást: megsértésüket nem szankcionálja.
Számos olyan nevesítetlen szellemi alkotás létezik, amelyek magukon viselik az egyéni-egyedi jelleget és vagyoni értékük is van. Ilyen például az olyan ötlet, amely alkalmas a reklámokra való figyelem felhívására, a művészi színvonalat el nem érő fénykép (vagy ezek gyűjteménye), amely segítheti az oktatást, tájékoztatást. Hasonló a helyzet a makettekkel, közismertté nem tett adatok gyűjteményével stb. A törvény rendelkezése hiányában az ilyen szellemi alkotások védelméről csak maga az alkotó gondoskodhat: titokban tartja, míg felhasználásáról - a feltételek gondos kidolgozásával - szerződést nem köt.
2. Az új Ptk. a szerződésszegéssel okozott kár megtérítését az alábbiak szerint szabályozza.
a) Az új Ptk. 6:142. §-a szerint az, aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa.
A törvény indokolása ezt a rendelkezést illetően kifejti, hogy e kártérítési kötelezettség megállapításának feltételei, úgyszintén a tényállás elemei bizonyításának követelményei változatlanok, a kár bekövetkezését és mértékét, úgyszintén a szerződésszegő magatartás és a kár bekövetkezése között fennálló ok-okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania. Az okozati összefüggés megállapítása tehát továbbra is attól függ, hogy olyan magatartásról van-e szó, amely nélkül a kár nem következett volna be (conditio sine qua non). A jogellenességről az indokolásban sem történt említés, de a szerződésszegés önmagában véve is jogellenes; a 6:520. §-ban felsorolt kivételek nem fordulhatnak elő (a károsult beleegyezése sem, hiszen a beleegyezés ezúttal a szerződés megfelelő feltételében való megállapodást jelenti).
A korábbihoz képest újdonság a kártérítési felelősség kimentésében van. Az új Ptk. ugyanis a szerződésszegéssel okozott kár esetében nem ismeri a felróhatóságot és annak kimentését. A kártérítési felelősséget mintegy objektív alapra helyezte, tehát függetlenül attól, hogy károkozó magatartása vétkesnek (szándékosnak vagy gondatlannak) minősül-e. A kártérítési felelősség tehát nem menthető ki annak bizonyításával, hogy a kötelezett úgy járt el, ahogyan az az adott körülmények között elvárható volt.
Az objektív felelősség alóli kimentés elsősorban attól függ, hogy a kár bekövetkezését a kötelezett "ellenőrzési körén" kívül eső körülmény idézte-e elő.
Az ellenőrzési kör fogalma problematikus; a hozzá fűzött indokolás pontosabb: olyan körülményekről van szó, amelyekre a fél nem tud "hatást" gyakorolni, azaz bekövetkezése a fél részéről elháríthatatlan, legfeljebb arra van lehetősége, hogy a körülmény következményeit - részben vagy teljesen - elhárítsa.
A törvény indokolása a fél ellenőrzési köre alá nem tartozó körülményekről több példát is felsorolt. Ilyen a vis major, amely általában természeti katasztrófák formájában jelenik meg, de lehet ember által okozott veszélyes jelenség (pl. tűzvész, robbanás előidézése), valamint a társadalmat széles körben veszélyeztető járvány is. Akadályozó körülmény lehet állami intézkedés (behozatali és kiviteli tilalmak, zárolás, bojkott stb.), valamint súlyos társadalmi - politikai esemény (háború, lázadás, a termékek előállítását, szállítását, forgalmazását széles körben és hosszadalmasan korlátozó sztrájk). Korlátozhatják a teljesítést súlyosan akadályozó radikális piaci változások, mint például árrobbanás, gazdasági vagy pénzpiaci krízisek, amelyek nagymértékben befolyásolhatják az árakat, a devizák árfolyamát. Megemlíti az indokolás az üzemzavarokat is, de csak akkor, ha ezek kívülről akadályozzák a szerződés teljesítését; de nem ad alapot a kimentésre a kötelezett saját üzemi rendjében szervezési vagy egyéb zavarai, alkalmazottjainak magatartása, piaci beszerzési lehetőségek és "hasonlók".
Áttekintve a felsorolt körülményeket látjuk, hogy nagy részük egybeesik a teljesítés lehetetlenné válásának (új Ptk. 6:179. §) általánosan elfogadott okaival: a fizikai-, a jogi-, valamint a gazdasági-érdekbeli lehetetlenülés eseteivel. A teljesítés lehetetlenné válása a szerződést megszünteti.
Egybevetve a lehetetlenülés és a kártérítési felelősség kimentésének okait, arra az álláspontra kell jutnunk, hogy a felelősség alóli kimentésre a kötelezett ellenőrzési körén kívül eső körülmények akkor alkalmazhatók, ha azok a kötelezettség teljesítését nem lehetetlenítik el, ámde súlyosan akadályozzák.
A szóban forgó körülmények akkor alkalmasak a kimentésre, ha a szerződés megkötésének időpontjában nem voltak előre láthatók. Ez a feltétel a törvény indokolása szerint általában akkor állhat fenn, ha nem csak a kötelezett nem látta előre a teljesítést akadályozó körülmény bekövetkezésének lehetőségét (vagy azt az okot, amely a következménye bekövetkezését előidézi), de más személy sem láthatta volna előre. Ezen a mintául vett más személyen olyan személyt kell érteni, aki a szóban forgó kötelezettség tárgyát illetően megfelelő ismeretekkel rendelkezik és észszerűen jár el. Ezenfelül az indokolás még azzal az érveléssel is előállt, hogy nem alkalmas a kimentésre az olyan körülmény sem, amellyel a kötelezettnek "a szerződés megkötésekor objektíve, azaz a szerződésszegő fél helyeztében lévő személyek mércéjével mér-
- 4/5 -
ve számolnia kellett". Példaként a közlekedési útvonal lezárására vagy valamilyen állami intézkedésre utalt. Aligha lehet azonban kétséges, hogy az ilyen intézkedésekre a szerződő fél csak akkor gondolhat, ha azok lehetőségét a politikai-, társadalmi- vagy gazdasági folyamatok előre vetítik.
Végül a törvénynek ez a rendelkezése (áttételesen) elvárja a kötelezettől, hogy a szerződés teljesítését akadályozó "körülményt" elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Ebből következik, hogy a felelősség alól akkor mentesül, ha ezeket az adott helyzetben nem lehetett tőle elvárni.
A törvény indokolása szól arról is, hogy - szemben az előreláthatósággal -, a teljesítést akadályozó körülmény elkerülésének lehetőségét nem a szerződéskötéskor fennállt, hanem a szerződésszegés időpontjában fennálló körülmények figyelembevételével kell vizsgálni. Az akadály elkerülése természetesen csak jogszerűen történhet és nyilván akkor lehetséges, ha a kötelezettnek lehetősége van arra, hogy más úton-módon teljesítse kötelezettségét (például lehetősége van az árut más helyen elkészíteni, más országból importálni stb.). A kár elhárítása hasonló módon képzelhető el (pl.: erre alkalmas piaci művelettel, közreműködő igénybevételével stb.).
b) Az új Ptk. 6:143. §-a a "kártérítés mértéke" címet viseli. Magában foglalja azonban a "kár" fogalmának tartalmi elemeit is.
A régi Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése és ezzel lényegében azonos tartalommal - az új Ptk. 6:522. §-ának (2) bekezdése a kár elemeit egy kalap alatt foglalja össze. Ezzel szemben az új Ptk. szóban forgó 6:143. §-ának (1) és (2) bekezdése ezeket az elemeket két csoportra osztja és a kártérítés mértékét ezekhez igazodva határozza meg. Ehhez képest a kár kétféle fajtájával van dolgunk.
A 6:143. § (1) bekezdése a "szolgáltatás tárgyában keletkezett kár" megtérítéséről rendelkezik. Ennek az újszerű fogalomnak elemeit "tapadó károk" név alatt a törvény indokolása "a szolgáltatás hibájában álló károknak, a fedezeti vétel és eladások költségeinek és a következmények elhárításához szükséges költségeknek" felmerülésével foglalja össze.
Itt meg kell jegyeznünk, hogy a régi Ptk. hatályba lépése óta a jogi köznyelv tapadó kárnak a 310. § alá eső - a hibás teljesítésből eredő - kárt nevezte. Az új Ptk. értelemszerűen már ezt az elnevezést használja a szerződésszegés valamennyi esetéből eredő kárra, feltéve, hogy azok a szerződésszegés közvetlen következményeként állnak elő.
A szolgáltatás tárgyában keletkező kár tapadó jellegét nyilván úgy kell értelmezni, hogy ezt a kötelezett szerződésszegő magatartása közvetlenül idézi elő vagy az a kötelem tartalmában (a dolog átadásában, magában a dologban vagy az elvégzendő tevékenységben) jelenik meg és az ebből eredő kár is közvetlenül következik be.
A dolog előállítására és adására irányuló magatartással okozott kár tapadó jellegének minősítése általában egyszerű. Például, ha a kötelezett a dolgot nem a szerződésben előírt helyen vagy módon adja át, a teljesítés esetleges akadályáról, vagy (ha erre jogosult) az idő előtti teljesítésről a jogosultat nem értesíti és emiatt a jogosultnak költsége merül fel, akkor a kár tapadó mivolta egyértelmű. Hasonló a helyzet a fix határidő elmulasztásával okozott költségek felmerülésével, a teljesítés megtagadása vagy a jogosult tevékenységét akadályozó késedelem esetén a fedezeti vételből eredő (a 6:141. §-ban megtéríteni rendelt) költségekkel.
Többnyire a kötelezett által eladott vagy előállított dolog hibájához kapcsolódó kár jellegének felismerése sem nehéz. Ilyen tapadó kárnak minősül az a költség, amely a jogosultat terheli, ha a hibát saját maga javította ki. Ugyanígy tapadó kár lesz az értékkülönbözet is, ha a jogosult a dolgot hibája ellenére elfogadja. Például vállalkozási szerződés esetén az új Ptk. 6:247. §-ának (3) bekezdése értelmében a megrendelő nem tagadhatja meg a mű átvételét olyan hiba vagy hiányosság miatt, amelynek kijavítása vagy pótlása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot. A szépséghiba kijavításának elmaradása gyakran komoly mértékű értékcsökkenés megtérítésére ad alapot.
Nehezebb a kár minősítése, ha a kötelezett szolgáltatásának "tárgya" valamilyen tevékenység végzéséből áll. Ez főként a megbízási típusú szerződéseknél gyakori. Tapadó lehet a kár, ha szerződésszegés esetén nyomban bekövetkezik és mibenléte világosan felismerhető. Ilyen eset lehet például, ha a megbízott a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény szabályainak meg nem felelő pályázatot készített, ezért azt kizárták az elbírálásból. Ugyancsak tapadó kár ilyenkor a pályázat elkészíttetésének költsége, de a megrendelés elnyerésének meghiúsulása már nem. Az új Ptk. 6:286. §-ának (2) bekezdése értelmében tapadó kár éri a megbízót, ha a dolgot a bizományi szerződésben megállapított áron alul adta el. Világos, hogy tapadó kárnak minősül, ha a letéteményes a rábízott pénzre vagy egyéb dologra vonatkozó visszaadási kötelezettségét nem a szerződésben meghatározott feltételek szerint teljesítette [Ptk. 6:364. § (2) bek.].
A szolgáltatás tárgyában keletkezett tapadó kárt a szerződést megszegő félnek teljes egészében kell megtérítenie.
Az új Ptk. 6:143. §-ának (2) bekezdése a szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károk és az elmaradt vagyoni előny megtérítéséről rendelkezik.
- 5/6 -
A kárnak ezeket a fajtáit - tapadó kártól való megkülönböztetés végett - következményes kárnak indokolt nevezni.
A legegyszerűbb meghatározás az lehet, hogy következményes kárnak minősül mindaz, amelyet nem lehet tapadó kárnak minősíteni. Bekövetkezésében az okozati összefüggés azonos; az ok egyaránt a kötelezett magatartásában, illetve a szolgáltatás tárgyát képező dologban vagy tevékenységben van. A különbség lényegét abban találjuk meg, hogy a szerződésszegéssel annak következménye szorosan összefügg-e, vagy az a jogosult vagyoni helyzetében szélesebb körű vonatkozásban jelenik meg; életvitelét, gazdasági helyzetét és viszonyait hátrányosan befolyásolja. Mindez vagyoncsökkenésre, a reálisan várt vagyoni előny, haszon elvesztésére vezet. A hátrány például az által is bekövetkezhet, hogy a jogosult harmadik személlyel szemben fennálló kötelezettségét nem tudja teljesíteni és emiatt kötbért vagy kártérítést kell fizetnie. Ide tartozik a 6:174. § (1) bekezdése; ennek alapján követelhető a hibás teljesítés miatt a jogosult egyéb vagyontárgyaiban bekövetkezett kár megtérítése (amit például tűz, robbanás idézett elő, vagy a hiba miatt baleset történt). Az ilyeneket most már nem nevezhetjük tapadó kárnak, ezeket az új szabályozás a következményes károk közé sorolta be. Ugyancsak következményes kárnak minősül a 6:174. § (2) bekezdésén alapuló követelés tárgya is.
A tapadó és a következményes károk elhatárolását a kártérítés mértékére vonatkozó - teljesen újszerű - szabályozás teszi szükségessé. A szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és elmaradt vagyoni előnyt oly mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt.
A törvény indokolása az előreláthatósági korlát létrehozásának célját a kártérítési kötelezettség olyan elemeinek kizárásában látja, amelyek bekövetkezésére a kötelezett a szerződés megkötésekor nem számíthatott; amelyek szokatlanok, előre nem láthatók és rendkívüliek.
Az indokolás utal arra is, hogy "az adott szerződés" (értelemszerűen: az adott szerződés megszegésének) szokásos következményeit lényegesen meghaladó károk kockázatát a kötelezett fél rendszerint a jogosult "szerződő partner figyelemfelhívása alapján ismerheti meg". Az olyan következmények, amelyekre figyelmét a másik fél felhívta, a kötelezett által előre látottnak kell tekinteni. ■
- 6 -
Visszaugrás
