Az új Polgári Törvénykönyv egyik jelentős, koncepcionális újdonsága a jogátruházás általánosságban való lehetővé tétele. A 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 6:202. § (1)-(2) bekezdései értelmében a jogosult jogát - kivéve, ha a jogszabály a jog forgalomképességét kizárja vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből következik - átruházhatja: a jog átruházással való megszerzéséhez főszabályként átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a jogátruházás szükséges.
A jogátruházás az átruházó és átruházó szerződése, amellyel az új jogosult az átruházó helyébe lép. Mint arra a Ptk. indokolása és a kommentárok rámutatnak, az alapvetően az engedményezés szabályaira épülő, a tulajdon átruházással azonos logikájú konstrukció két érvényes ügylet meglétét feltételezi: az egyik a jogcím (tipikusan a jog átruházásra vonatkozó megállapodás, szerződés), másrészt a rendelkező ügylet, a tulajdonátszállító hatású jogátruházás [vö.: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata V/VI., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013, 356. o.].
A Ptk. ugyanakkor - abból kiindulva, hogy a forgalomképes jogok átruházására elsősorban az adásvételi szerződés lehet alkalmas - az adásvételi szerződés általános szabályai (XXXII. Fejezet) körében a jogok, követelések visszterhes átruházásának kötelezettségére irányuló szerződésekre nézve speciálisan nem az engedményezés, hanem a dolog adásvételére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását írja elő [Ptk. 6:215. § (3) bek.]. A 6:202. § szabályaival összhangban a jog a vevőre egyedül a - külön formai követelmények nélküli - szerződés megkötésével száll át, ha pedig a forgalomképes jogot valamely közhitelű nyilvántartásba (ingatlan-nyilvántartás, a Szellemi Tulajdon Hivatala által vezetett lajstromok) való bejegyzés keletkeztet, az e nyilvántartásba való bejegyzés tényével.
Az új Ptk. a jogok időleges gyakorlásának más személy részére, ellenérték fejében történő átengedését, bérbe adását is általános érvénnyel engedi meg: erre a 6:331. § (2) bekezdése értelmében a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ilyen átengedett jog lehet különösen a birtoklás, a használat vagy a hasznok szedésének joga, melynek más általi gyakorlására azonban mindig a felek (visszterhes) megállapodása alapján, s csak időleges jelleggel kerülhet sor.
Míg tehát korábban a jogok főszabályként forgalomképtelenek voltak, s csak azok az alanyi jogok minősültek forgalomképesnek, amelyek ilyetén voltáról jogszabály külön rendelkezett, az új kódex a forgalomképesség főszabályát mondja ki. Ez felszámolja azt a korábbi helyzetet, mely számos esetben a jogok átengedhetőségéről rendelkező jogszabályok és a gyakorlat között számos bizonytalanság kialakulásához vezetett. A magánjogi ügyleti forgalom, a gazdaság szükségletei ugyanis egyes, vagyoni értékkel bíró jogok vonatkozásában egyes jogok atipikus szerződések révén átruházását, bérbe adását annak ellenére lehetővé tették, hogy e jogok forgalomképességéről külön jogszabály
- 8/9 -
nem rendelkezett. Úgy számuk, mint gazdasági jelentőségük révén kiemelkednek ezek közül a domain nevek átruházásáról és használati jogának átengedéséről rendelkező megállapodások.
A .hu nemzeti fődomain alá - a 2000. március 1-jétől érvénybe lépett, liberalizált magyar domain szabályozásnak köszönhetően - 2014 decemberéig közel 650 000 domain név került használatba adásra. A liberalizált rendszer bevezetése lényegében azt jelentette, hogy a korábbi, valamely konstitutív aktus alapján előzetes névjog fennállását megkövetelő rendszer helyett - megkötésekkel - bármely kifejezés bárki általi használatba vételét lehetővé vált. Ez azonban - szemben a nemzetközi domainregisztrációs gyakorlattal - nem a first came, first served időbeni elsőbbségi elvének korlátozás mentes érvényesülését jelentette, hanem egy olyan, általános szerződési feltételekben rögzített szabályzat szerinti eljárást, mely egyrészt harmadik személyek névoltalmát s az Internet felhasználóinak a megtévesztés elleni védelmét a hatályos jogszabályok alapján széleskörűen biztosítani tudta, másrészt az esetleges jogviták rendezésre hatékony eszközöket, jogorvoslati fórumokat biztosított [vö.: Pázmándi Kinga-Verebics János: E-jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2012, 126-128. o.].
A jogi konstrukció sajátosságát az jelenteti, hogy a Nyilvántartó (az Internet Szolgáltatók Tanácsa, mint szakmai szervezet) a név használati jogát valamely igénylőnek biztosító aktusa, a delegáció révén - eredeti jogszerzéssel - az igénylőnek kizárólagos joga keletkezik egy adott kifejezés Internetes tartománynévkénti használatára. Erre akkor kerülhet sor, ha az igénylés megfelel a szabályzatban megjelölt feltételeknek, így különösen, ha nem sérti mások jogait, jogos érdekeit. Az így megszerzett jog - a mindenkori domaniregisztrációs szabályzatban megszabott feltételekkel - átruházható: az előző névhasználó lényegét tekintve egy feltételes engedményezési konstrukcióban a névhasználati jogát az új névhasználóra ruházta át. A Nyilvántartó a felek közötti ügylet (szerződés) konkrét tartalmát (így különösen a jog átengedése fejében esetlegesen kikötött ellenérték nagyságát) nem ismerte, s ha annak jogi akadálya nem volt, a felek bejelentését tudomásul véve a nevet az új használónak delegálta, a tényt a nyilvántartásban átvezette. Bár a Domainregisztrációs Szabályzat erről nem rendelkezett, arra is lehetőség volt, hogy az, aki részére domain név delegálásra került a használat jogát időlegesen másnak engedje át.
A liberalizált domainregisztráció kezdetektől lehetővé tette, hogy mások névkizárólagossági jogát nem sértve, s bizonyos nevek zárolása vagy meghatározott kizárólagos jogosulti kör (pl. településnevek esetében a települési önkormányzatok) számára való fenntartása mellett lényegében bármely kifejezés, szó domain névkénti delegálására sor kerüljön. E kifejezések - köztük általános, valamely gazdasági tevékenységre, üzletkörre utaló szavak - a nemzetközi domainregisztráció gyakorlatában megszokott módon jelentős értéket képviseltek, s azokra elsőbbséggel vagy kizárólagossággal senki nem tarthatott igényt. Néhány ilyen kifejezésre a liberalizált regisztráció kezdeti szakaszában igen nagyszámú igénylés érkezett, s végül a delegálásra a sorsolás útján kiválasztott igénylő javára került sor. Amennyiben valamely névről később bebizonyosodott, hogy harmadik személy jogát sérti, úgy a domainregisztrációs rendszer lehetővé tette a név visszavonását is. Ennek szervezeti-eljárási kereteit jelenleg az Alternatív Vitarendező Fórum biztosítja, mely az - egyedül vagy háromfős tanácsban - eljáró regisztrációs döntnöki eljárás keretében bíróságon kívüli vitarendezési fórumként dönt a már delegált domain nevek esetleges visszavonásáról és más részére történő átruházásáról.
Mindeme kérdésekkel jelen tanulmány szerzője a Gazdaság és Jogban megjelent írásaiban már többször foglalkozott [lásd: Új jogorvoslati lehetőség a domain névvel összefüggő jogvitákban: az Alternatív Vitarendező Fórum (GJ, 2006/9., 21-25. o.), Kereskedelmi névoltalom és domain-regisztráció (GJ, 2007/1., 17-22. o.), A már delegált domain nevekre vonatkozó jogviták eldöntésének egyes szempontjai a Regisztrációs Döntnök eljárási gyakorlatában (GJ, 2008/12., 22-26. o.), A domain nevek használati jogának megszűnése, (GJ, 2011/2., 23-27. o.)]. A legutóbbi idők (2013-2014) regisztrációs döntnöki gyakorlata azonban olyan jelenségekre is ráirányította a figyelmet, melyek a delegáció révén megszerzett névhasználati jog átengedésével, s az átengedéssel jogot szerző általi használatával, kereskedelmi névvé válásával adódó speciális kérdésekkel függnek össze.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
