A kereskedelmi név és a kereskedő kapcsolata több, mint névviselési jogosultság: minden esetben valamely üzleti, kereskedelmi, gazdasági tevékenységhez, a tevékenységet gyakorló konkrét személyhez - vállalkozóhoz, gazdálkodó szervezethez - kapcsolódik.
A név ismerete e tevékenységnek ismeretéhez kapcsolódik: önmagában véve is sajátos értéket jelent, hisz túl azon, hogy alkalmas a kereskedő - és az általa nyújtott szolgáltatások - egyedi megkülönböztetésére, a szolgáltatásnyújtás színvonalára, a kereskedő megbízhatóságára is utalhat, kiépített üzleti körének megtartását éppúgy szolgálja, mint jövendőbeli üzleti kapcsolatainak alakítását. A kereskedelmi név használójának az egyediséghez és a névazonosság kiküszöböléséhez fontos érdekei fűződnek: ezeket az érdekeket a jog a kereskedelmi név - több jogintézmény által biztosított - oltalmával ismeri el.
A kereskedelmi név védelme alatt elsődlegesen a gazdasági tevékenységet folytató szervezetek névviselési jogát oltalmazó szabályokat értjük, de ide tartoznak az üzleti, kereskedelmi gazdasági tevékenységhez, az egyedi tevékenységet gyakorlóhoz s az üzletvitelt, a kereskedést lehetővé tevő sajátos megkülönböztető jegyek számára a piaci verseny környezetében védelmet nyújtó jogintézmények is.
A gazdasági tevékenységet folytató személyek és szervezetek névviselési jogának, a kereskedelmi név védelmének szabályai az Internet környezetében elsődlegesen a domain nevek választásával, választhatóságával és használatával összefüggésben vetődnek fel. A kereskedelmi név használatához kapcsolódó kizárólagos jogosítványok természetesen az Interneten, a domain nevekkel kapcsolatos kérdésekben sem vesznek el: a polgári és büntető jogi jogkövetkezmények érvényesülését hatályos jogunk messzemenőkig biztosítja.
A domain-regisztrációra vonatkozó, jelenleg hatályos, az érintett szolgáltatók által kialakított önszabályozási rendszer jelentős, harmadik személyeket védő biztosítékokat tartalmaz, lehetőséget ad a viták alternatív kezelésére, a jog "háttérszabályainak" széles körű érvényesülésére.
A kereskedelmi név védelmét polgári jogi, védjegyjogi és versenyjogi szabályok biztosítják. A polgári jog és a cégjog a bejegyzett név, a védjegyjog - adott tevékenységi körben - a lajstromozott név számára teszi lehetővé az oltalmat, a versenyjog ad lehetőséget arra, hogy a legáltalánosabb értelemben kereskedelmi névnek számító üzletjelző is jogi védelmet kapjon. Az újabb szerzői jogban - így az 1999-ben hatályba lépett magyar szerzői jogi törvényben is - megjelent a szerzői jog által védett műalkotásban szereplő egyedi alakok sajátos nevének kereskedelmi hasznosításával kapcsolatos kizárólagos szerzői jogok elismerése is.
A polgári jogi - cégjogi alapú névoltalomban részesülő, a gazdasági-üzleti életben önállóan fellépő szereplők köre széles. Nem csak a szűkebb értelemben vett gazdálkodó szervezetek (az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, továbbá az egyéni vállalkozó), de az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány is folytathat gazdálkodó tevékenységet: e szervezetek gazdasági tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz [Ptk. 385. § c) pont].
E szervezetek jogalanyiságukat - s ahol a jog ilyennel ruházza fel őket, jogi személyiségüket - állami elismeréssel nyerik el: a gazdálkodó szervezetek esetében tipikusan A bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) szabályai szerinti a cégbírósági bejegyzéssel. Közösnek mondható szabály, hogy a szervezeteknek (az alapítóknak, létrehozóknak) egyediesítésükre alkalmas nevet kell választaniuk, mely azonban már fennálló névhasználati jogokat nem sérthet.
A cégnévre vonatkozó szabályokat a hatályos cégtörvény a korábbi (1997. évi CXLV. törvény) Ctv.-vel lényegében azonos módon szabályozza. A Ctv. 3. § (1)-(2) bekezdése értelmében a cégnévnek legalább a választott cégforma megnevezését kell tartalmaznia, valamint azt, hogy a cég tevékenysége alapvetően mire irányul. A cégnév vezérszót is tartalmazhat, amely elősegíti a cég azonosítását, illetve más, azonos vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését. A vezérszó a cégnévben az első helyen áll. A vezérszó idegen nyelvű kifejezés, rövidítés és mozaikszó is lehet, amelyet latin betűkkel kell feltüntetni. A cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhetnek, a magyar helyesírás szabályainak megfelelően. A cégnévben rövidítés csak a vezérszó esetén, illetve a cégforma meghatározásánál lehetséges. A cég rövidített neve a vezérszóból és a cég formájának megjelöléséből áll: ennek az ország területén bejegyzett más cég elnevezésétől, illetve a Ctv. 6. § (3) bekezdése szerint lefoglalt elnevezéstől - a cégforma különbözőségén túlmenően is - egyértelműen különböznie kell, és nem kelthet olyan látszatot, ami - különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően - megtévesztő [Ctv. 3. § (3)-(4) bek.]. A cégnévben szerepelhet a cégtulajdonosnak vagy a cég tagjainak neve - a különbözősére, a megtévesztés tilalmára vonatkozó előírások - megfelelő alkalmazásával [Ctv. 4. § (1) bek.]. Két vagy több azonos nevű cég közül a választott név (rövidített név) viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be [Ctv. 6. § (1) bek.].
A korábbi cégjogi szabályozáshoz képest lényeges változás a névfoglalás jogintézményének bevezetése: két vagy több azonos nevű cég közül a választott név (rövidített név) viselésének joga a névfoglalással élő céget is megilleti. A Ctv. a névfoglalás lehetőségét két lépcsős eljárásban szabályozza: első lépcsőben a cégbíróság - jogi képviselő útján papír alapon vagy elektronikus úton benyújtott kérelemre, illeték megfizetése esetén - három munkanapon belül megvizsgálja, hogy a választott elnevezéssel az információkérés időpontjában a cégnyilvántartásban - bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló - más cég szerepel-e, illetve hogy a választott elnevezés különbözik-e a már bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló más cég elnevezésétől [Ctv. 6. § (2) bekezdés]. Ha a választott cégnév a cégnyilvántartásba bejegyezhető, a cégbíróság végzésével a megjelölt cégnevet hatvannapos időtartamra a kérelmező részére lefoglalja és a cégnevek elektronikus úton vezetett nyilvántartásában feltünteti. Ez alatt az idő alatt más jogalany ezzel a cégnévvel a cégnyilvántartásba nem jegyezhető be. A cégbíróságnak a nyilvántartásba vétel elutasításáról hozott határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. Ha a cég bejegyzésére, illetve a cégnév változásának bejegyzésére irányuló kérelem benyújtására hatvan napon belül nem kerül sor, a névfoglalás megszűnik [Ctv. 6. § (3) bek.].
E rendszer - annak elismerésével, hogy a jogi személy neve nem sértheti más névviselési jogát - a névvalódiság, névszabatosság, névkizárólagosság elvének érvényre jutását kívánja biztosítani. A konstitutív aktussal elismert név vonatkozásában a szervezetet a polgári jog személyiségvédelmi szabályai szerinti oltalom illeti meg (Ptk. 77. §).
Védjegyoltalomban részesülhet minden olyan grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas áruknak vagy szolgáltatásoknak más áruktól vagy szolgáltatásoktól való megkülönböztetésére. E megjelölés lehet szó, szóösszetétel (beleértve a személyneveket és jelmondatokat), betű, szám, ábra, kép, sík vagy térbeli alakzat (bele értve az áru és csomagolás formáját), szín, színösszetétel, fényjel, hologram, hang s e megjelölések összetétele [A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv. 1. § (1)-(2) bek.]. Az oltalom a védjegy esetében is konstitutív aktushoz (lajstromozás) kötött, s területi hatálya főszabályként csak arra az országra terjed ki, ahol a lajstromozás megtörtént (a nemzetközi védjegyoltalomra külön előírások alapján azonban mód van). A védjegy használata kizárólagos jelleggel a védjegyoltalom jogosultját illeti meg. A védjegyjog a védjegyoltalomban való részesülést feltételekhez rendeli, s bizonyos megjelöléseket ki is zár az oltalomból. A kizáró okok feltétlenek és viszonylagosak lehetnek.
Feltétlen kizáró ok, ha a megjelölés grafikailag nem ábrázolható, vagy nem tartozik a Vt. 1. § (2) bekezdésében meghatározott megjelölések közé, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre, ha használata közrendbe, közerkölcsbe, jogszabályba ütközne, ha az áru, szolgáltatás fajtája, minősége, földrajzi származása vagy egyéb tulajdonsága tekintetében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére vagy rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra (Vt. 2-3. §). Viszonylagos kizáró okok miatt nem részesülhet védjegyoltalomban azonos áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a korábbi védjeggyel azonos, későbbi elsőbbségű megjelölés, az a megjelölés, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek a korábbi védjeggyel a megjelölés és a végjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. E tilalom eltérő áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában is érvényesülhet, ha a belföldön jóhírnevet élvező korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló későbbi elsőbbségi megjelölés, ha annak használata a jó hírű védjegy megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná [Vt. 4. § (1) bek.]. Nem részesülhet védjegyoltalomban az a megjelölés, amely másnak személyhez - így különösen névhez, képmáshoz - fűződő korábbi jogát sértené, más korábbi szerzői vagy iparjogvédelmi jogába ütközne [Vt. 5. § (1) bek.].
A védjegyoltalom lényeges, törvényi korlátját jelenti azonban, hogy a védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja (ha az érintett természetes személy) saját nevét vagy címét. Ugyancsak nem tilthat el más attól, hogy az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést, illetőleg a védjegyet használja, ha az az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére - különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében - szükséges [Vt. 15. § (1)-(2) bek.].
A védjegyoltalmi kizárólagos használati jog alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenysége körében a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatosan használ, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel. Felléphet azzal szemben is, aki olyan megjelölést használ, amelyet a fogyasztók a védjeggyel a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt a védjeggyel összetéveszthetnek. [Vt. 12. § (2) bek. a)-b) pontok]. Abban az esetben is mód van a fellépésre, ha a védjeggyel azonos, vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos, vagy azt a gazdasági tevékenység körében azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használják, feltéve, hogy a védjegy belföldön jó hírnevet élvez, és a megjelölés használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét [Vt. 12. § (2) bek. c) pont].
A jogosulatlan céghasználat (cégbitorlás) jogkövetkezményeiről a cégnyilvántartásra vonatkozó jogszabályok, a polgári jog s a versenyjog szabályai rendelkeznek. A jogosult e körben (más igények mellett) követelheti a további jogsértéstől való eltiltást is. Védjegybitorlást az valósít meg, aki a védjegyoltalom idején más védjegyét jogosulatlanul használja (Vt. 27. §: a tv. 12. §-ban felsorolt kizárólagos jogok megsértése). A védjegybitorlóval szemben polgári jogi igények - a védjegyjogosult követelheti a védjegybitorlás megtörténtének bírósági megállapítását; védjegybitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől; más, lényeges vagyoni jellegű szankciók alkalmazása (gazdagodás visszatérítése, kapcsolatok felfedése stb.) - támaszthatók. 2000. március 1-jétől a 329/D. § alapján (iparjogvédelmi jogok megsértése) büntetőjogi jogkövetkezményekkel is számolni kell: a bűncselekmény - ha a vagyoni hátrány okozása bekövetkezik - akár 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható.
A szerzői jog által védett műben szereplő jellegzetes és eredeti alakok kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga is megilleti a szerzőt [Szjt. 16. § (3) bek.]. E körben (merchandising jogok) első sorban a vizuális alkotások alakjainak védelmét szokás említeni (pl. rajzfilmek alakjai), nem kizárt, hogy - más jellegű alkotások, pl. irodalmi mű - esetében maga a szereplő (alak) neve is jogvédelmet élvezzen, ha az jellegzetes és eredeti. A feltételrendszer tehát kettős: csak a művel összeforrott, jellegzetes és eredeti alakra vonatkozó és kereskedelmi célú felhasználás engedélyköteles. Lényeges, hogy ha a műnek több szerzője van (szerzőtársak), úgy a cím, mint a sajátos alak felhasználására kerül sor, mindegyikük engedélyét meg kell szerezni. A jogkövetkezményekről a szerzői jogi törvény és a Ptk. rendelkezik, a jogában sértett (más igények mellett) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől. A Btk. 329/A. § alapján adott körben büntetőjogi jogkövetkezményekkel is járhat.
Az üzletjelző a gazdasági életben a magánszemélyek és a jogi személyek által használt olyan nevet jelöl, amely a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel nincs védve, illetőleg nem esik cégoltalom alá. Üzletjelzővé valamely elnevezés akkor válhat, ha az alkalmas arra, hogy a kereskedőt (üzletét) más kereskedőktől, azok üzletétől, az általuk nyújtott szolgáltatásoktól egyedileg megkülönböztesse. Az üzletjelző jogi oltalmát a piaci verseny környezetében a versenyjog szabályai biztosítják: a jogvédelem (melynek nem feltétele valamely konstitutív aktus) a versenytársak vonatkozásában azt illeti meg, aki az üzletjelzőnek minősülő sajátos elnevezést először és ténylegesen használni kezdte.
A gazdasági verseny szabadsága a piacgazdaság egyik alappillére: érvényesülését elsődlegesen a tisztességtelen piaci magatartás és a verseny korlátozásáról szóló 1996. évi LVII. tv. (a továbbiakban: Tpt.) kívánja biztosítani, azzal, hogy szankcionálja azokat a vállalkozásokat, akik a verseny, illetve az üzleti tisztesség - a törvényben lefektetett, alapvetően azonban az üzleti etikából fakadó - követelményei ellen vétenek. A sérelmet szenvedett fél bírósági eljárásban (tehát nem a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordulva) más igények mellett követelheti a jogsértés abbahagyását, a jogsértő eltiltását a további jogsértő tevékenységtől, követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, és vagyoni igényeit (kártérítés) is érvényesítheti (Tpt. 86. §).
A Tpt. 2. §-a általános jelleggel mondja ki, hogy tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően folytatni. E rendelkezés (fejezeti) generálklauzula, a gazdálkodó tevékenységgel szemben támasztott általános követelmény: hatályos állapotában azt a folyamatot tükrözi, mely a magyar versenyjog fejlődése során egyre szélesebb körű, nem csak a versenytársakat, de szélesebb alanyi kört (nevesítve: a fogyasztó) is oltalomban kíván részesíteni.
A Tpt. második fejezete (3-7. §) példálózó jelleggel nevesíti azokat a tényállásokat, amelyek tisztességtelen versenycselekményeknek minősülnek (a hírnévrontás, az üzleti titok megsértése, másokhoz tisztességtelen felhívás intézése, illetve az árut, illetve szolgáltatást olyan jellegzetes külsővel, csomagolással illetve megjelöléssel ellátni, amelyről a fogyasztók a versenytárs áruját szokták felismerni (szolgai utánzás), a Tpt. 2. §-a szerinti általános tilalom azonban az itt nem nevesített (az "üzleti tisztesség" és a "tisztességes verseny" követelményeivel ellentétes) versenyjogi helyzetekre is vonatkozik.
A Tpt. 2. §-ának fogalmi elemeit a "gazdasági tevékenység", az ilyen tevékenység folytatása és a tisztességtelenség képezik. A gazdasági tevékenység fogalma szűkebb (tipikusan profitorientált üzleti magatartás) és tágabb (valamennyi piaci magatartás) módon értelmezhető: a gyakorlat (mint arra alább rámutatunk) ez utóbbi értelmezési módot fogadta el. A tevékenység folytatása alapvetően ugyancsak rendszeres, ismétlődő, tartós magatartásokat feltételez: az egyszeri, véletlenszerű magatartások elvileg nem tartoznak a törvény hatálya alá. Ugyanakkor az ilyen egyszeri magatartás (ahogy ezt a fejezeti típustényállások is tükrözik) is alkalmasak lehetnek a piac megzavarására, adott esetben pedig a jogellenesség megállapítására.
A tisztességtelenség a (versenytárs, fogyasztó) érdeksérelemére vezető, az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző magatartás: ennek tartalmát (az üzleti etika követelményeire is tekintettel) a gyakorlat munkálta ki. Értelmezésének történeti előzményei is vannak, amelyek az 1923. évi V. törvénycikkre nyúlnak vissza, amely a "jó erkölcs"-kategóriájához kapcsolódóan nevesítette az üzleti tisztesség követelményét. A tisztességtelenség megvalósulásának tehát két esete lehetséges: ha a versenytárs saját maga számára úgy szerez előnyt, hogy általa az azonos piacon működő versenytársnak (konkurencia) rendszeresen ismétlődő jelleggel hátrányt okoz, illetve nem az adott piac szereplője magatartásával egy másik piac szereplőinek okoz hátrányt.
A doman-regisztráció szempontjából a legtöbb problémát a Tpt. a jellegbitorlás tilalmára vonatkozó 6. §-nak alkalmazása és értelmezése vetette fel. E rendelkezés értelmében tilos az árut, szolgáltatást (a továbbiakban együtt: áru) a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel - ideértve az eredetmegjelölést is - vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni. A domain-név választhatósága konkrétan valamely (áruhoz, szolgáltatáshoz kapcsolódó) név, megjelölés (kereskedelmi név) a 6. § szerinti használatának tilalmával ütközhet. Megjegyzendő, hogy a jellegbitorlás az Internet közegében más módon (pl. a versenytárs tartalomszolgáltató weboldalával, hírlevelével stb. összetéveszthető layout alkalmazása) is megvalósulhat - az ilyen esetek azonban csak a domain-név használata, s nem regisztrációja összefüggésében merülnek fel.
A 6. § alkalmazásának együttes feltételei, hogy a felek versenytársak legyenek (azonos piacon fejtsenek ki gazdasági tevékenységet), a versenytárs szolgáltatása, áruja a piacon már ismert legyen (legalább olyan szinten, hogy az az összetéveszthetőséget megalapozza), a megjelölés olyan legyen, mely alapján a fogyasztók a versenytárs áruját, szolgáltatását "fel szokták ismerni" (azaz az elnevezés alapján döntően a másik, "eredeti" árura, szolgáltatásra asszociálnak) s hogy az elnevezés használatára a versenytárs hozzájárulása hiányában kerüljön sor. Mindez a név megjelölés, árujelző használat vonatkozásában a 6. § egyéb magatartási formáihoz képest az értelmezésnek szűkebb teret enged, hisz ebben az esetben a jogellenesség vizsgálata kizárólag a domainként használni kívánt név és az áru, szolgáltatás megjelölésére használt kifejezés összevetésére korlátozódik. A szűkebb értelmezési lehetőség szigorúbb megítélést is jelent: a bírói gyakorlat szerint a név megjelölése, árujelző használata már önmagában is jogsértő, ha arról a versenytársat, illetve annak áruját szokták felismerni (BH 353 1997).
A névmásolás lehetőségét valamely, a versenytárs által cégnévként használt kifejezés vonatkozásában a cégjogi szabályok változásai minimalizálták, ugyanakkor a domain nevek választhatósága vonatkozásában e kérdés továbbra is az egyik központi jelentőségű problémaként vetődik fel. A névmásolás ugyanis nem csak a két elnevezés közötti azonosság, de az eredeti elnevezés utánzása esetén is megvalósulhat: ebben az esetben a különbség gyakran apróbb, az írásmódot, megnevezést érintő eltérését jelent, amely azonban a vállalkozó-versenytárs által használt elnevezéssel való összetéveszthetőséget eredményez (pl. AGRICA - AgriKo, VJ-206/1993): így - adott esetben - a jogellenesség vizsgálatának az ilyen elemekre is ki kell terjednie.
A Tpt. 6. §-ának alkalmazása a domain-regisztráció környezetében a 2. § fogalmi elemeinek értelmezési követelményét is felvetette. A domain-igénylő a Tpt. szerinti szűkebb értelemben legtöbbször nem versenytársa a megnevezést már használó másik piaci szereplőnek (nem azonos piacon tevékenykednek), és nem is feltétlenül gazdálkodó szervezet. A visszaélésszerű regisztráció sokszor nem már "bevezetett" név vonatkozásában indul meg, hanem olyan, új a kereskedelemben használni kívánt elnevezésre vonatkozik, amely bevezetés előtt vagy éppen alatt áll - a versenytárs szolgáltatását, áruját tehát a fogyasztók még esetében nem "ismerhetik fel", hiányzik a gazdasági, kereskedelmi használat védelmet megalapozó ténye, folytonossága.
A kereskedelmi névvel, a névoltalommal kapcsolatos kérdések a domain regisztrációs jogviszonyban éppúgy kiemelt jelentőséggel bírnak, mint a domain fenntartására vonatkozó szerződésekben.
A 2000. március 1-jétől érvényesülő "domain-liberalizációt" megelőző időszakban hatályos regisztrációs szabályzatok a .hu TLD alá történő regisztrációt valamely nyilvántartásba vételt, állami elismertséget tanúsító irathoz (jogosítottsághoz) kötötték. Ilyennek minősült - többek között - a cégbírósági bejegyző végzés, a védjegy lajstromozását, az időszaki lap - a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, később a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiállított - nyilvántartásba vételt tanúsító okirat.
A domain-regisztrációs jogviszony szereplői a Nyilvántartó (az Internet Szolgáltatók Tanácsa Kht.,), a vele szerződéses jogviszonyban (franchise) álló egyedi Regisztrátorok és a z igénylő, azaz aki valamely elnevezés domain-névként való használatba vételét kéri. A Nyilvántartó által adminisztrált, liberalizált magyar domain-regisztrációs rendszerben - a Regisztrációs Szabályzat, mint általános szerződési feltételgyűjtemény keretei között - lényegében bárki lehet igénylő, ám az általános szerződési feltételek megkülönböztetik az ún. prioritásos és nem prioritásos igények elbírálásának szabályait.
A domain-név megválasztására, használatára vonatkozó előírások közvetlenül és közvetett módon igyekeznek a kereskedelmi név kizárólagosságához fűződő érdekeket elismerni. Közvetlenül azzal, hogy a névhasználatra jogosultak számára egyszerűsített ügyintézést kínálnak, közvetetten azzal, hogy az ilyen jogosultsággal nem bíró igénylők esetében a nyilvánosság kontrolljának biztosításával lehetőséget adnak a regisztrációs szakban való aktív fellépésre, illetve a már delegált domain név vonatkozásában a jogérvényesítésre. Az általános szerződési feltételek ezen túl is tartalmaznak a névválasztás vonatkozásában alapvető megkötéseket: nem választható és használható olyan domain- név, amely jelentéstartalmára nézve és/vagy használatára nézve gyaníthatóan jogellenes, megbotránkozást, félelmet keltő vagy megtévesztő.
A hatályos Domain-regisztrációs Szabályzat szerint prioritással azok az igények rendelkeznek, amelyek a delegálást közvetlenül a .hu közdomain alá kérik, és amelyeknél a választott domain név a domain-igénylő szervezet hivatalos hatósági (közigazgatási vagy bírósági) bejegyzését igazoló dokumentumban, illetve jogszabállyal létrehozott szervezet esetén a jogszabályban a szervezet teljes vagy rövidített neveként rögzített megnevezéssel azonos karaktersorozat, vagy a domain-igénylő számára vagy a domain igénylésre a domain-igénylőnek meghatalmazást adó számára, mint jogosult számára a lajstromozott védjegy (szöveges védjegy esetén a védjegyeztetett teljes szöveg, ábrás védjegy esetén az ábrán szereplő teljes szöveg), mint karaktersorozat (szó, szavak). Prioritással (alanyi jog erősségű kizárólagossággal) rendelkeznek továbbá az önkormányzattal rendelkező település nevével azonosított domain vonatkozásában a helyi önkormányzatok, az országnevekkel (magyarul, angolul és saját nyelven) azonosított domainek esetében a megfelelő településnevek vagy országnevek vonatkozásában az adott országok hivatalos képviseletei.
Ha az igénylés ezeknek a feltételeknek nem felel meg, nem prioritásosnak minősül. Főszabály, hogy az egyes igények teljesítése általában azok nyilvántartásba vételének sorrendjében történik. Kivételesen a nem prioritásos igény teljesítését más, ugyanazon domain-névre vonatkozó, de később nyilvántartásba vett igény teljesítése megelőzheti. Ennek azonban előfeltétele, hogy ez utóbbi igény prioritásos eljárással kerüljön feldolgozásra és a prioritás alapja a nem prioritásos igény nyilvántartásba vételét megelőző legyen, továbbá a nyilvántartásba vétele a prioritással nem rendelkező igény nyilvántartásba vételét követő 14. nap végéig megtörténjen.
A Regisztrációs Szabályzat a domain névvel kapcsolatos egyéb követelmények alatt a névválasztás szabadságáról és e szabadság alapvető korlátairól, ezzel összefüggésben névválasztás, névhasználat nevesített tilalmi eseteiről, valamint a névválasztás egyéb korlátairól is rendelkezik. A liberalizált rendszer a névválasztás szabadságának jogát alapelvi szinten rögzítette, ugyanakkor kijelölte e szabadság alapvető korlátait is. A Szabályzat az Igénylés benyújtásakor követelményként támasztja Igénylő részéről annak kijelentését, hogy a domain-név megválasztása területén a lehető legnagyobb gondossággal járt el, és annak szavatolását, hogy az általa választott domain-név, illetve annak használata más személy vagy szervezet jogait (például: névkizárólagossághoz fűződő jogát, személyiséghez fűződő jogát, kegyeleti jogát, szerzői jogát stb.) nem sérti. Elvi szinten érvényesülő szabály, hogy nem választható és használható olyan domain-név, amely jelentéstartalmára nézve és/vagy használatára nézve gyaníthatóan jogellenes, megbotránkozást, félelmet keltő, vagy megtévesztő.
A Nyilvántartó nem köteles semmiféle előszűrést végezni a választott domain-név megfelelőségével kapcsolatban: célja, hogy valamennyi, a Regisztrátor által hozzá küldött igényt teljesítse. Amennyiben azonban egyes kivételes esetekben az igény teljesítését a Nyilvántartó elutasítja, nem vonható ezért felelősségre. E szerződési kikötés egyrészt kifejezi, hogy a Nyilvántartót a választott domain-név jogszerűsége vonatkozásában ellenőrzési kötelezettség nem terheli, amennyiben azonban ilyen aggályai merülnek fel, a szükséges lépéseket (a Tanácsadó Testület eljárásának kezdeményezése vagy az igénylés elutasítása) megteheti. Ez utóbbi esetben (amely eleve kivételesnek minősül, azaz arra csak igen nyomós okok alapján kerülhet sor) az elutasításért való polgári jogi felelősséget a Szabályzat kizárja.
Amennyiben valamely domain igénylése ellen kifogás (panasz) merül fel, úgy az azzal kapcsolatos eljárás kezdeményezésére a nyilvántartó, valamint harmadik személyek jogosultak. A domainről folyó jogvita tényét az eljárást kezdeményező fél erre irányuló kérelme, vagy a bíróság döntése alapján Nyilvántartó a Nyilvántartásban rögzíti. A folyamatban lévő jogvita tényének a Nyilvántartásban való feltüntetése az érintett (az eljárást kezdeményező fél) vagy a bíróság döntése (ideiglenes intézkedése) kapcsán kerülhet sor, az tehát nem automatizmus.
Amennyiben egy harmadik személynek (panaszos) kifogása van az ellen, hogy a Nyilvántartó web szerverén nyilvánosan meghirdetett, prioritással nem rendelkező igényben választott konkrét domain név az ott megjelölt domain-igénylőnek delegálásra kerüljön, akkor a Tanácsadó Testület eljárását kezdeményezheti. A Panaszos a kifogását, annak okát megjelölve bármely általa választott Regisztrátornál előterjesztheti olyan határidővel, hogy a Regisztrátor az eljárás kezdeményezését a kifogásolt igény nyilvántartásba vételétől számított 14 napon belül a Nyilvántartásban rögzíteni tudja. A határidő elmulasztása esetén a Tanácsadó Testület eljárását nem lehet kérni.
A kifogás (panasz) benyújtásával függő helyzet áll be, s az eljárás mindaddig nem folytatódik, míg a kifogás (panasz) ügyében érdemi döntés nem születik. Kifogás benyújtására általában a névválasztási tilalomba ütköző nevek esetében kerül sor: a nyilvántartó észleli, vagy harmadik személy közvetlenül jelzi, hogy az igény teljesítése jogszabályba ütköző (pl. névkizárólagossági, szerzői, védjegy- vagy versenyjogot sértő), megtévesztő vagy félelmet keltő lenne. A névválasztással kapcsolatos kérdésekben az Internet Szolgáltatók Tanácsa Jogi Tanácsadó Testülete foglal állást: eljárásában - amely a Regisztrátorra kötelezően vonatkozó, de választott bíróság előtt megtámadható állásfoglalással zárul - a konkrét igénylés teljesíthetőségét, illetőleg a teljesíthetőség esetleges akadályait elsősorban a tárgyalt jogszabályok alapján, azok a domain-regisztrációs jogviszony közegében való értelmezésével hozza meg döntését. ■
Visszaugrás
