Magyarország önkormányzati berendezkedése - a rendszerváltást követően - már túl van ifjú korán, túllépett a tanulás időszakán és lassan harmincéves lesz. A közel harminc év alatt sok tényező, jogintézmény formálódott az önkormányzati rendszer működésében, az államigazgatási szervekhez való viszonyában, bizonyos önkormányzati jogintézmények nevében, van azonban, ami ezen időszak alatt nem változott vagy csak finomodott. Természetesen itt az önkormányzatiság alapjaira, az önkormányzati alapjogokra gondolok, amelyek a mostani rendszer sarokköveit, az autonómia magját adják. Az alapjogi vizsgálódást követően a közszolgáltatások témakörére evezek át, azonban itt is figyelemmel leszek kitűzött célokra, ezért főként a helyi közszolgáltatások alapjogi és a digitális térben való megjelenésének vetületeit vizsgálom.
Köztudomású tény, hogy az önkormányzatok létét számos jogszabály határozza meg. Jelen tanulmányban azonban csak - mérföldköveknek számító - néhány jogszabály rendelkezéseit fogom górcső alá venni. Célom tehát nem a teljes önkormányzati jogi szabályozás felgöngyölítése, hanem - a témám szempontjából releváns - tématerületek kimunkálása. Kutatásom alapvetően két alapjog (az önkormányzatiság és a digitalizációs vívmányokhoz való hozzáférés[1]) vizsgálatával foglalkozik. Ezen két alapjog közös metszetét adja az e-kormányzat.[2] Az e-kormányzat előbb meghatározott definícióját azonban önkormányzati szintre kell vetíteni. Ez alapján az e-(ön)kormányzat az IKT technológiák használata által hatékonyabb és jobb minőségű szolgáltatást nyújthat a helyi e-közszolgáltatást igénybe vevő társadalmi szereplők, lakosok számára. Jelen tanulmányban tehát az alapjogi vizsgálódás mellett az e-szolgáltatásokkal és a helyi önkormányzati szinten megvalósuló e-közszolgáltatásokkal kívánok foglalkozni.
Az alapjogi vizsgálat szempontjából fontosnak tartom a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája (a továbbiakban: Charta) fő rendelkezéseinek rögzítését, mivel a későbbiekben ezekre az alapjogokra építve vizsgálom Magyarország önkormányzati alapjogait. Az alapjogi vizsgálódás azért is fontos, mivel ha a jogalkalmazó egy konkrét rendelkezést nem talál meg egy jogszabályban, akkor visszanyúlhat ezekhez a rendelkezésekhez.
A Charta mellett azonban több olyan egyezményt is elfogadott az Európa Tanács, amely akár közvetve, akár közvetlenül érinti az önkormányzati működést, azonban jelen tanulmány témájához ezek szorosan nem kapcsolódnak.[3]
"Az önkormányzatok jogi szabályozásának, fejlődésének jelentős állomása volt az Európa Tanács 122. sz. egyezménye, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája."[4] A helyi önkormányzás területén alapdokumentumnak tekintendő a Charta, amely összefoglalja azokat a közös értékeket, amelyeket Európában egy demokratikus, autonómiával bíró helyi önkormányzatnak fel kell mutatnia.[5] A Charta 1985. október 15-én, Strasbourgban született, hazánk pedig első kelet-európai országként vállalta, hogy a Chartában megfogalmazott elveket beépíti saját jogrendszerébe.[6] Ezen vállalás nyomán a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló 1997. évi XV. törvényben hirdette ki hazánk az egyezményt. A Charta célja, hogy az egyezményt aláíró tagállamok számára zsinórmértékként szolgáljon, "a jogállamiság és a demokrácia elemi összetevőiből eredő sztenderdeket fogalmazzon meg".[7]
Az egyezmény 2-11. cikke tartalmazza az érdemi rendelkezéseket. Ezen érdemi rendelkezések közül minden szerződő félnek magára nézve legalább húsz szakaszt kötelezőnek kell elismerni, és az előre meghatározott cikkek közül legalább tíz szakaszt kell választani. Természetesen az aláíró tagállam később is tehet még további vállalásokat önkéntesen.[8]
A következőkben rögzítsük azokat az alapvető rendelkezéseket, amelyeket a Charta nevesít, és önkormányzati alapjogként deklarál. Egyik legalapvetőbb rendelkezése, hogy önkormányzás elvét - amennyire lehetséges - Alkotmányban is el kell ismerni,[9] azaz hazánk esetében Alaptörvénybe[10] kell foglalni.
Fontos pontja a Chartának a helyi önkormányzás definíciójának[11] megfogalmazása. A helyi önkormányzás jogát pedig olyan tanácsoknak vagy testületeknek (Magyarország esetében képviselő-testület vagy közgyűlés) kell gyakorolniuk, amelyekbe a tagokat az általános választójogi alapelvek betartásával lebonyolított választási eljárás során választották meg.[12]
A helyi önkormányzatok alapvető (teljes és kizárólagos) hatáskörét és feladatait alkotmányos vagy törvényi szinten kell rendezni. Az önkormányzatok teljes döntési jogosultságot kell hogy kapjanak minden olyan ügyben, amely nem tartozik más közigazgatási szerv hatáskörébe, és nem vonták el a hatáskörükből. Az önkormányzatot közvetlenül érintő ügyekben ki kell kérni az önkormányzat véleményét. Fontos, hogy a helyi közfeladatokat az állampolgárokhoz legközelebb álló közigazgatási szerv lássa el, azaz a helyi önkormányzat.[13] Ezt nevezzük a közigazgatás rendszerében a szubszidiaritási elv egyik lényeges érvényesülési módjának.
Nem lehet egy önkormányzat határait önkényesen megváltoztatni, csak az érintettekkel való előzetes konzultáció vagy népszavazás esetén.[14]
A helyi önkormányzatoknak a hatékony és a helyi igényeket kielégítő belső igazgatási rendszer kialakításához autonómiát kell biztosítani. Ahhoz, hogy minél szakképzettebb munkavállalókat tudjanak foglalkoztatni, képzési és előmeneteli rendszert kell kialakítani.[15]
A választott tisztségviselők szabadon gyakorolhatják a jogaikat, azonban a feladatellátással összeférhetetlen tevékenységeket jogszabályban kell rögzíteni. A tisztviselők feladtuk ellátásért ellenszolgáltatásra jogosultak.[16]
A helyi önkormányzatok tevékenységeinek államigazgatási felügyeletet kell biztosítani, ennek eljárási szabályait Alkotmányban vagy törvényben kell deklarálni. A felügyelet azonban nem lehet korlátlan, az eljárás a tevékenység törvényességének és az alkotmányos elvekkel való összhangjának vizsgálatára irányulhat.[17]
Az önkormányzatok saját pénzügyi forrásokra jogosultak, amelyekkel szabadon rendelkezhetnek. Ezen pénzügyi forrásoknak egy része - a feladataikhoz mérten - az állami kasszából kell, hogy származzon, továbbá saját döntéseik nyomán adók kivetésére és díjbevételekre is jogosultaknak kell lenniük. Olyan pénzügyi rendszert kell kialakítani és fenntartani a szerződő feleknek, hogy az önkormányzati források rugalmasak legyenek és a financiálisan gyengébb önkormányzatokat bizonyos pénzügyi eljárásokkal szükség esetén tudják támogatni.[18]
- 15/16 -
Az önkormányzatoknak joga van együttműködések, társulások megkötésére, nemcsak hazai, hanem nemzetközi színtéren is.[19]
Az önkormányzatok is - ugyanúgy, mint a természetes személyek - jogosultak jogorvoslati lehetőségeket igénybe venni hatáskörük gyakorlása és az - Alkotmányban vagy törvényben rögzített - önkormányzati alapjogaik tiszteletben tartása érdekében.[20]
A fentiek tehát azok az alapjogok, amelyeket a Charta rögzít és Magyarországnak, mint a Chartát saját jogrendjébe átültető államnak, ezeket az alapjogokat tiszteletben is kell tartania. Azonban azt is látnunk kell, hogy az alapjogok tiszteletben tartása nem működhet önkéntes alapon. Az Európa Tanács egyezményeiben általában szoktak felügyeleti mechanizmusokat rögzíteni, azonban a Charta a mai napig nem tesz említést erről.[21] Ehhez kötődő kötelezettségként rögzíti a Charta, hogy a szerződő állam a jogalkotásáról és egyéb tevékenységeiről minden információt eljuttat az Európa Tanácsnak.[22] Azonban ahogy látjuk, a 14. cikk mellé szankciót nem társítanak. Bár a Charta a mai napig nem tesz említést semmilyen megoldásról, az Európa Tanács, látva az egyre több csatlakozó államot, ellenőrzési mechanizmust vezetett be - még szabályozatlan módon - 1995-ben. A működő ellenőrzési mechanizmust 2010-2013 között átalakították.[23] Jelenleg tehát - ha nem is az egyezményben deklarált módon - működik ellenőrzési folyamat, amely megpróbálja "kikényszeríteni" a szerződő államok jogszerű végrehajtását.[24] Hogy ez mennyire sikeres, azt egyértelműen megítélni nem lehet, mivel a monitoring- jelentésekben foglaltak nem bírnak kötő erővel a tagállamra nézve, így azok sokszor próbálják meg utólag jobb színben feltüntetni önmagukat (pl. az értékelő jelentés negatív megállapításainak módosítása).[25]
A Charta alapvető rendelkezéseinek megismerése után vizsgáljuk meg, hogy Magyarország hogyan és mi módon rögzítette az önkormányzati alapjogokat. A tanulmány készítésének idején (2019 július-szeptember) két jelentős jogforrást tudunk kiemelni, amely jogrendszerünkben elhelyezi az önkormányzati alapjogokat, ezek pedig az Alaptörvény és a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.).
Az Mötv. elődje, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) kodifikációja során célul tűzték ki, hogy a Chartában foglaltakat átemelik a magyar jogrendbe és a helyi demokrácia alapjait rögzítik. Tekintettel arra a tényre, hogy még 1990-ben hivatalosan nem is csatlakoztunk a Chartához, ennek ellenére egy igen liberális és széles felelősségű helyi önkormányzati rendszer jött létre hazánkban.[26] Nemcsak az Mötv. elődjébe, hanem az Alaptörvényt megelőző Alkotmányba[27] is bekerültek 1990-től a Chartában rögzített önkormányzatiság alapelvei. Az Alkotmány és az Ötv. rendelkezéseinek megalkotásával a hazai önkormányzatok autonómiája - a Chartának megfelelő szinten - biztosított volt. Az Alkotmány a Chartában rögzített önkormányzati autonómia elemeit részletesen szabályozta, azonban az Alaptörvény szakított ezzel a vonulattal, és már csak keretszabályokat állapít meg és a további szabályozást az Mötv.-re, mint sarkalatos törvényre bízza.[28]
A következőkben lássuk azt, hogy az alapjogi rendelkezések hogyan változtak meg a jogszabályi változások kapcsán és ezek milyen viszonyban vannak a Chartával.
Ahogy már az első fejezetben is említettem, a Charta meghatározta a helyi önkormányzás definícióját. Az Alkotmány - a Charta szövegét alapul véve - kodifikálta saját helyi önkormányzásról szóló jogát.[29] "Ez a szabályozás a helyi önkormányzáshoz való jogot kollektív alapjogként szabályozta, ami nem mondható el az Alaptörvényben[30] szereplő új normaszövegről."[31] Hogy szándékos volt-e ez a változtatás vagy az Alkotmány korábbi rendelkezésének Mötv.-be történő átültetésével[32] próbálták feloldani a problémát, azt pontosan nem lehet megmondani, "ettől azonban az még nem válik alkotmányos alapjoggá."[33] Az Európa Tanács 2013-as Monitoring Bizottsága kiemeli, hogy se az Alaptörvény, se az Mötv. expressis verbis nem használja a helyi önkormányzás elvének említését. Ebből fakadóan a helyi önkormányzás elve kifejezetten nincs biztosítva, amit a Velencei Bizottság állásfoglalása is megerősít.[34] A helyi önkormányzás "célcsoportjának" megjelölése kikerült az Alaptörvényből, bár korábban az Alkotmány - a Charta 3. cikkének megfelelően - tartalmazta a "lakosság érdekében" fordulatot. "Az Mötv. 2. § (2) bekezdésében foglaltak értelmében viszont a helyi önkormányzás célja: kifejezni és megvalósítani a helyi közakaratot, ami - a 2. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel - a helyi választópolgárok közösségének akarata."[35] A fentebb ismertetett fenntartásokkal, hiányosságokkal bár, de kijelenthető, hogy a Charta 2. cikke, amely a helyi önkormányzás elvének alkotmányban való rögzítését és a Charta 3. cikke, amely a helyi önkormányzás fogalmának definiálását és a szabad képviselő-testületi választási rendszer[36] létét várja el minden részt vevő országtól, "beépítésre került" hazánk joganyagába.
A Charta 4. cikke egyértelműen kimondja, hogy a helyi önkormányzatok alapvető hatáskörét és feladatait alkotmány vagy törvény rendezi. Ezt a rendelkezést az Alaptörvény teljesíti, mivel rögzíti, hogy az önkormányzatokra vonatkozó alapvető jogokat sarkalatos törvény rendezi.[37] Rögzítésre kerül továbbá a Chartában a szubszidiaritás elve és az, hogy az önkormányzatok hatásköre teljes és kizárólagos, elvonása, korlátozása csak törvény útján lehetséges. A járási hivatali rendszer újbóli bevezetésével számos feladat került át a helyi önkormányzatoktól a járási hivatalokhoz, mint a lakossághoz legközelebb eső közigazgatási szervhez.[38] Ez a lépés mindenképpen gyengíti a helyi önkormányzati autonómiát.[39] "A döntés-előkészítési és a döntéshozatali folyamatban - így a 4. cikk - ki kell kérni (megfelelő időben) az őket érintő kérdésekben a helyi önkormányzatok véleményét."[40] Erre a véleményezési folyamatra történő utalást se az Alkotmányban, se az Alaptörvényben nem találhatunk. Egyedül az Mötv. 131. §-a beszél az országos önkormányzati érdekszövetségek konzultációs folyamatban való részvételéről, de részletszabályokba ez a törvény sem bocsátkozik. A Monitoring Bizottság problémát lát továbbá abban, hogy mivel hazánkban számos önkormányzati érdekképviseleti szerv (pl.: TÖOSZ, MJVSZ, MÖSZ, stb.) működik, ezért a hatékony konzultáció ennyi szereplővel nem biztosítható.[41] Összegezve rögzíthetjük, hogy a Charta 4. cikke kapcsán több hiányosság is felmerült, vannak vitatható pontok, azonban a szabályozás például a szubszidiaritás kapcsán az utóbbi pár évben nem változott.
A Charta 5. cikke alapján megvizsgálva az Mötv. V. fejezetét, megállapítható, hogy törvényünk több eshetőséget is figyelembe véve (települések egyesítése, település megyék közötti átcsatolása) alakította ki saját szabályrendszerét, figyelembe veszi és szem előtt tartja a Charta alapelveit. A Monitoring Bizottság finoman rámutat arra, hogy bár nem kifejezetten ellentétes a Charta szövegével, de az önkormányzati hivatalok kötelező társulása nem felel meg az egyezmény eszményi tartalmának.[42]
- 16/17 -
A Charta 6. cikkét megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés c) és d) pontja biztosítja az önkormányzatok belső igazgatás önálló kialakításához való jogát és az Mötv. ezt részleteiben ki is bontja. A Monitoring Bizottság érvelése alapján a közös önkormányzati hivatalok kialakításával sérül az önkormányzatok autonómiája.[43] Másrészt pedig utalni kell arra, hogy az önkormányzatok személyi állományának képzési és előmeneteli rendszerével egy külön törvény, a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény foglalkozik. Jelen esetben tehát szabályozási szinten biztosított a Charta 6. cikke, azonban tény az, hogy valós belső igazgatásról minden önkormányzatnál nem, vagy csak közvetett úton beszélhetünk.
A képviselő-testületi tagok szabad feladatgyakorlásának (jogainak és kötelezettségeinek), díjazásának és összeférhetetlenségének a részletes szabályait az Mötv. tartalmazza, ezzel a Charta 7. cikkének megfelelően rögzítésre kerültek az alapvetések.
Új elemként került az Alaptörvénybe a felügyelet jogintézménye. Korábban az Alkotmány az önkormányzatok fölött törvényességi ellenőrzési jogot[44] biztosított, az Alaptörvény azonban - a Charta 8. cikkének megfelelő - törvényességi felügyeleti jogot[45] deklarált. Azonban az Alaptörvény nem bontja ki a felügyeleti jog tartalmát és eszközeit sem.[46] A törvényességi felügyeleti eljárás részletszabályait az Mötv. 132-142. §§-ok rendezik. A Charta 8. cikke kimondja, hogy az államigazgatási felügyeletet olyan módon kell gyakorolni, amely arányban áll a védeni szándékozott érdekkel. Aggályos az Mötv. 141. § (2) bekezdése, mely szerint az önkormányzati közszolgálati tisztviselő az illetményalap tízszeresének megfelelő felügyeleti bírsággal sújtható.[47] Ezáltal a törvényességi felügyeletet gyakorló fővárosi és megyei kormányhivatal túlzásba eshet? A törvényességi felügyeleti eljárások mellett a Charta szól a célszerűségi felügyeleti eljárásokról is, az Mötv.[48] ezekről is rendelkezik. A törvényességi felügyeleti jogosítványon belül az Országgyűlés létrehozott az Alaptörvényben[49] egy olyan szokatlanul erős beavatkozási lehetőséget a Kormány számára, amely lehetővé teszi, hogy ha a bíróság megállapítja a rendeletalkotás elmulasztásában megnyilvánuló helyi önkormányzati mulasztást, akkor a rendeletet a kormánymegbízott döntésével pótolhatja.[50] Jelen esetben is láthatunk "kirívó" szabályozási elemeket, azonban azt is el kell fogadnunk, hogy a Charta 8. cikkében foglalt alapelveknek - ha nem is minden szófordulatban - hazai szabályozásunk megfelel.
Gazdasági szempontból vizsgálva a Charta és a hazai szabályozás összhangját, megállapítható, hogy a hazai önkormányzatoknak van saját költségvetésük, amellyel önállóan gazdálkodnak,[51] azzal a kitétellel, hogy nagyobb mértékű kölcsönfelvétel vagy kötelezettségvállalás feltételhez vagy a Kormány hozzájárulásához köthető.[52] Itt egy olyan alapjogi korlátozással találkozhatunk, amelyet nem öncélúan, hanem az önkormányzati gyakorlatban tapasztalt - felelőtlen - gazdálkodás[53] nyomán vezetett be a jogalkotó. Többek között ezzel a rendelkezéssel megnőtt az önkormányzati gazdálkodás feletti állami befolyás és a gazdálkodás feszesedett azzal, hogy feladatalapú finanszírozást vezettek be az Mötv.-ben.[54] Tény továbbá az is, hogy a saját költségvetés meghatározása expressis verbis nem szerepelt az Alkotmányban.[55] Az önkormányzatok - a Charta 9. cikkének megfelelően - saját adónemeket vethetnek ki.[56] Az Európa Tanács Monitoring Bizottsága azonban sérelmezi azt, hogy a megyei önkormányzatok nem vethetnek ki adókat.[57] Jelen esetben szintén láthatunk aggályokat, párhuzamba állítva a hazai szabályozást az Európa Tanács egyezményével, azonban a minél szélesebb körű alapjogi szabályozás megteremtése végett az Mötv. VI. fejezete részletesen rendelkezik a helyi önkormányzatok gazdasági alapjáról.
A Charta 10. cikke a társulási szabadságról szól. A társulási szabadság elvét az Alaptörvény[58] is és az Mötv. is - a IV. fejezet jogszabályba iktatásával - biztosította. Bár az Alaptörvény ennek a szabadságnak bizonyos szempontból egyfajta gátat szab az önkormányzatok kötelező feladatának társulásban történő ellátásával (amennyiben törvény ezt elrendeli).[59] Továbbá, ahogy már fentebb említettem, a Monitoring Bizottság sérelmezte a közös önkormányzati hivatalok mint kötelező társulások létét. A társulási szabadság elve tehát a Charta elvárásainak megfelelően teljesül, azonban ez a szabadság nem teljes értékű.
A Charta utolsó érdemi rendelkezése a helyi önkormányzás jogi védelméről szól. Az Alkotmány 43. § (2) bekezdésében egyértelműen rögzítette ezt az alapjogot. Az Alaptörvény ezt már nem teszi meg, és az alapjog rögzítése az Mötv.-ben[60] történik meg. Viszont ez a jog is korlátozódik azáltal, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 36. § (1) bekezdése rögzíti azt, hogy az önkormányzat csak másik hatósággal való hatásköri összeütközés tisztázása esetén fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Továbbá az Mötv.[61] rögzíti, hogy egy érintett önkormányzat a Kormány határozatának bírósági felülvizsgálatát kérheti a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól. Fentiek alapján a Monitoring Bizottság álláspontja alapján a hazai szabályozás nem felel meg a Charta 11. cikkében foglaltaknak.[62] Tény az, hogy a rögzített alapjog biztosított, azonban a jogalkotó ennek az alapvetően korlátlan alapjognak bizonyos gátakat szabott.
Ezzel végére értem - a Chartában rögzített - önkormányzati alapjogok vizsgálatának. Az vitathatatlan, hogy az önkormányzatok még a mai napig is rendelkeznek autonómiával. Azonban a fenti számvetésből azt is láthatjuk, hogy ez az autonómia közel sem annyira korlátlan, mint az Ötv. adta szabadság idején. Látni kell azonban azt is, ahogy már utaltam is rá, hogy a jogalkotó határokat szabó jogszabályalkotása nemcsak saját döntése nyomán alakult ki, hanem számos önkormányzat felelőtlen, szakmaiatlan és pazarló működtetése rákényszerítette. "A magyar önkormányzati rendszer folyamatosan a túlélésért küzdött, és a küzdelem az 1990-es évektől egyre csak erősödött"[63] mondja ezt Fábián Adrián 2011-ben, ami alátámasztja előbbi érvelésemet. Bizonyos alapjogok - expressis verbis - teljes mértékben megvalósultak, vannak azonban olyanok is, amelyek bár névlegesen megjelennek akár alkotmányos, akár törvényi szinten, mégsem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy az önkormányzatok számára biztosított autonómia korlátlan lenne. "Mégis azt kell mondani, hogy a Charta előírásait kifejezetten nem sértik az új [Mötv.] rendelkezések."[64]
- 17/18 -
1. táblázat
A Charta és a hazai szabályozás viszonya
| Charta | Rendelkezés | Hazai jogszabály | Megfelelőség | Értékelés, vélemény |
| 2. cikk | A helyi önkormányzás elvének Alkotmányban való rögzítése | Alaptörvény Mötv. | Részben megfelel | Kifejezetten nem biztosított a helyi önkormányzás elve. |
| 3. cikk | A helyi önkormányzás fogalmának definiálása és a szabad képviselő-testületi választási rend- szer léte | Alaptörvény Mötv. | Részben megfelel | A lakosság érdekeinek figyelembe- vétele csak áttételesen jelenik meg. |
| 4. cikk | Alapvető hatásköröket és feladatokat Alkot- mány vagy törvény rendezi | Mötv. | Megfelel | - |
| Szubszidiaritás elve | Mötv. | Nem felel meg | A járási rendszer számos feladatot távolabb helyezett a helyi lakosoktól. | |
| 4. cikk | Az önkormányzatokat érintő ügyekben ki kell kérni a véleményüket | Mötv. | Nem felel meg | Törvényi szinten is csak utalás van erre, de a folyamat szabályozása hi- ányzik. |
| 5. cikk | A helyi önkormányzatok határait előzetes kon- zultáció után lehet megváltoztatni | Mötv. | Részben megfelel | Az önkormányzatok kötelező társulá- sa sérelmes. |
| 6. cikk | Belső szervezeti felépítés önálló kialakítása | Alaptörvény Mötv. | Részben megfelel | Az önkormányzatok kötelező társu- lása itt is problémaként jelenik meg. |
| Képzési lehetőségek, díjazás és előmeneteli rendszer kialakítása | 2011. évi CXCIX. törvény | Megfelel | - | |
| 7. cikk | A képviselő-testületi tagok szabad feladatgya- korlásának joga | Mötv. | Megfelel | - |
| 8. cikk | Önkormányzatok államigazgatási felügyele- tének Alkotmányban vagy törvényben való rög- zítése | Alaptörvény Mötv. | Részben megfelel | Vannak kirívó, egyedi szabályok egy- egy jogintézmény kapcsán. |
| 9. cikk | Önálló gazdálkodáshoz való jog | Alaptörvény Mötv. | Részben megfelel | Megyei önkormányzatok nem vethet- nek ki adókat. Önkormányzati köl- csönfelvétel korlátozása. |
| 10. cikk | Társulási szabadság elve | Alaptörvény Mötv. | Részben megfelel | Itt is szintén utalni kell a kötelező tár- sulási rendelkezések problémájára. |
| 11. cikk | Helyi önkormányzás jogi védelme | Mötv. 2011. évi CLI. törvény | Nem felel meg | Ezen korlátlan alapjognak a hazai sza- bályozás gátat szabott. |
Forrás: saját szerkesztés
A tanulmány bevezetőjében már említettem, hogy két alapjog vizsgálatát fogom elvégezni. Úgy vélem, az eddig leírtakban sikerült az önkormányzatiság lényegét szemügyre venni, azonban most rá kell arra is mutatnom, hogy a digitalizációs vívmányokhoz való hozzáférésre miért is tekintek alapjogként.
Vitathatatlan az a tény, hogy a digitalizáció Alaptörvényünkben (még) - expressis verbis - nem rögzített alapjog, azonban az Alaptörvény elsők között volt azon európai alkotmányos szabályok között, amelyek reflektáltak a technológiai változásokra.[65] Kérdés az tehát, hogy a digitális hozzáférhetőség alapjognak minősül-e ennek ellenére? A digitálizációra napjainkban egy olyan elengedhetetlen, mindennapi szükségletként tekintünk, amely az életünket rendkívüli módon befolyásolja. A digitalizáció tehát bár nem alkotmányos szinten, de törvényi szinten rögzített jogunk, sokszor kötelezettségünk is. Példának okáért az az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény és az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény is kötelező útként tekint a digitális útra, ezáltal megkerülhetetlenné téve azt. Hasonlóan például az információkhoz való hozzáférés, személyes adatainkkal való rendelkezés és a szólásszabadsághoz való jog is egyre inkább megköveteli a digitális jelenlétet.
A bevezetőben említett e-kormányzati elemeket, ha önkormányzati szintre vetítjük, láthatjuk, hogy ott ezek a területek nem különülnek el annyira élesen, mint központi szinten. Azonban ezen e-(ön)kormányzati területek közül is ki kell emelni az e-szolgáltatásokat, mert ezeken keresztül tudjuk azt megvizsgálni, hogy a helyi lakosok mennyire férnek hozzá - a digitalizáció által - könnyebben, hatékonyabb módon a helyi közszolgáltatásokhoz.
Ahhoz, hogy a helyi e-közszolgáltatásokról véleményt tudjak formálni, nézzük meg, hogyan is definiálja Horváth és Hoffman a közszolgáltatásokat. Látni kell azonban azt is, hogy a közszolgáltatásoknak a jogirodalomban nincs általánosan elfogadott definíciója.[66] Közszolgáltatások alatt olyan feladatok ellátásának biztosítását értjük, amelyek az adott feltételek között közösségi szervezést igényelnek és társadalmi közös szükségletek kielégítését szolgálják. Fontos feltétel, hogy a közösségi szervezés és a közös szükségletek kielégítése együttesen álljon fenn.[67] Közszolgáltatásnak "azok a gazdasági szempontból új érték teremtésével járó tevékenységek tekinthetők, melyek tiszta vagy vegyes közjavak előállításához és azokkal összefüggő szolgáltatásokhoz kapcsolódnak, és nem foglalják magukban az államnak a közhatalom birtokában ellátott tevékenységét [...] a legfontosabb közszolgáltatások az egyes államok alkotmányaiban manifesztálódnak alapjogként. A szolgáltatást az állam jogi úton, meghatározott eljárás keretében minősíti közszolgáltatásnak, s ezt a szolgáltatást az állam nyújtja, finanszírozza
- 18/19 -
vagy szabályozza."[68] A fenti két megközelítés más-más aspektusból tekint a vizsgált problémára, azonban két - témám szempontjából releváns - fogalmi elemet ki kell emelnem. Az egyik az, hogy a közszolgáltatásoknak legalább egy település polgárainak közös szükségletét kell kielégítenie, a másik pedig, hogy a kiemelt közszolgáltatások alapjogként megjelennek az alkotmányban. Főként ezen fordulat az, amely miatt mindenképpen alapját látom annak, hogy a közszolgáltatásokról jelen tanulmány keretei között beszéljek, bár Alaptörvényünk a közszolgáltatás fogalmát csupán kétszer használja (akkor sem alapjogként, hanem államcélok körében[69]) - egyrészt biztosítja mindenkinek a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést,[70] másrészt pedig a közszolgáltatások színvonalának emelését tűzi ki célul[71] -, mégis véleményem szerint jelen kutatásban a terminus technicus ilyen jellegű rögzítése is alapot ad a mélyebb vizsgálódásra.
A következőkben a helyi közszolgáltatások közjogi alapját tekintem át. Az Mötv. fő vonalaiban megtartotta az Ötv. feladatrendszerre vonatkozó rendelkezéseit. Beszélhetünk önkormányzati, államigazgatási feladat- és hatáskörökről, önkormányzati hatósági ügyről, továbbá az Mötv. külön nevesíti a helyi közbiztonsággal kapcsolatos önkormányzati feladatokat is. Az önkormányzati feladatokon belül a törvény a 13. § (1) bekezdésében nyílt taxációban sorolja fel az önkormányzatok által ellátható helyi közügyeket, közfeladatokat.[72] Ez a törvényi felsorolás "csak egy »étlapnak« tekinthető, hiszen a feladatokra vonatkozó konkrét szabályokat a szakági törvények határozzák meg".[73] Így tehát mondhatjuk azt, hogy ez a lista tartalmaz kötelező és önként vállalt feladatokat is, mivel ha jobban megnézzük a feladatokat, látható az, hogy bizonyos feladatok, csak megfelelő teherbírású önkormányzatok esetében lesznek relevánsak (pl.: egy 450 fős településtől helyi közösségi közlekedés kialakítását nem várhatjuk el [nem is releváns esetükben], de a köztemető fenntartását igen).
A fent felsorolt önkormányzati feladattípusok képezik a helyi közszolgáltatások alapját. Azonban azt is látni kell, hogy vannak olyan helyi szintű közszolgáltatások is, amelyeket nem vagy nem kizárólagosan helyi, hanem területi vagy országos szinten koordinálnak, irányítanak (például: hulladékgazdálkodás, közoktatás). A helyi közszolgáltatásokat különböző szempontok szerint lehet tipizálni, azonban én most Horváth csoportosítását veszem alapul, amely - jelentős mértékben lefedi az Mötv.-ben rögzített önkormányzati feladatok körét és - alapvetően a költségvetési kiadások összevont tételei alapján alakította ki differenciálását. Helyi közszolgáltatások: víziközmű-szolgáltatás; hulladékgazdálkodás; villamosenergia-ellátás; városüzemeltetés; személyhez kötött szociális szolgáltatások; egészségügyi szolgáltatások (alap- és középfokú); közoktatás; közrendészet; település- és térségfejlesztés; városi közösségi közlekedés; hatósági (államigazgatási) szolgáltatások.[74] A megjelölt csoportosítás elemein keresztül kívánok arra rámutatni, hogy a XXI. század második évtizedére az infokommunikációs eszközök csendben a mindennapjaink részévé váltak, így megkerülhetetlenek az önkormányzati feladatellátás és szolgáltatásnyújtás szempontjából is.[75] Ennek a digitális térnyerésnek a nyomán "valamennyi társadalmi szereplő [...] a maga módján felvette az új technológiák diktálta információkezelési tempót",[76] az önkormányzatok sajnos - legalábbis az ismert példák és tapasztalatok alapján - kevésbé. Arról, hogy ennek a "digitális fonalnak a felvétele" a helyi önkormányzatoknál miért kevésbé vagy miért késve történt meg, külön tanulmányban lehetne értekezni, ezért ettől jelen esetben eltekintek.
Kövessük végig a Horváth által rögzített listán keresztül azt, hogy az infokommunikációs technológiák (IKT) hozzá tudnak-e járulni a hatékonyabb, helyhez kötöttség nélküli közszolgáltatás-ellátáshoz. Továbbá vizsgáljuk meg azt, hogy az új IKT-k mennyire épültek be ezen közszolgáltatásokba.
2. táblázat
Helyi közszolgáltatások digitális felkészültsége (a felkiáltó jelek hiányosságokat mutatnak)
| Közszolgáltatások | Weblap/online ügyintézés | Applikáció | |
| víziközmű-szolgáltatás | x | x | x |
| hulladékgazdálkodás | x | x | x! |
| villamosenergia-ellátás | x | x | x |
| városüzemeltetés | x | x! | x! |
| személyhez kötött szociális szolgáltatások | x | x! | |
| egészségügyi szolgáltatá- sok (alap- és középfokú) | x | x! | |
| közoktatás | x | x! | x! |
| közrendészet | x | x! | x! |
| település- és térség- fejlesztés | x | x! | |
| városi közösségi közlekedés | x | x | x |
| hatósági (államigazgatási) szolgáltatások | x | x! |
Forrás: saját szerkesztés
Alapvetésként rögzíthetjük, hogy mindegyik helyi közszolgáltatás esetében találkozhatunk e-mail alapú megkeresési lehetőséggel. Akár önkormányzati szervről, akár egy gazdasági társaságról beszélünk, legalább központi e-mail-cím elérhetőséget mindegyik közszolgáltatás esetében találunk.[77]
A weblap/online ügyintézés témakörét azért kezelem egyben, mivel a közszolgáltatások egy része önkormányzati fenntartású, így itt elsődleges weblapként az önkormányzati honlapokat kell tekinteni. (Zárójelben azonban meg kell jegyezni, hogy még a mai napig vannak olyan települések hazánkban, amelyek nem rendelkeznek saját honlappal.) Ha megvizsgáljuk a 2. számú táblázatot, láthatjuk azt, hogy az önkormányzatok által ellátott közszolgáltatások esetében valamilyen hiányosság (!) tapasztalható. Vegyük például a szociális szolgáltatások vagy a hatósági szolgáltatások témakörét. Mindkét esetben az e-önkormányzati portál[78] szolgáltatatásán keresztül tölthetünk ki és küldhetünk be formanyomtatványokat (pl.: köztemetési kérelem, ebtartás bejelentése, anyakönyvi kivonat kiállítása iránti kérelem), továbbá adóügyintézés esetén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Általános Nyomtatvány Kitöltő programját is használnunk kell, amelyen keresztül szintén ki tudjuk tölteni és be tudjuk küldeni a formanyomtatványokat. Az önkormányzatok által ellátott közszolgáltatások esetében minden esetben találhatunk legalább egy-két online intézhető ügyet, azonban az ügyintézés teljeskörűsége nem biztosított. Más a helyzet akkor, ha egy önkormányzat/állam által alapított gazdasági társaság (városi közösségi közlekedés ellátására létrehozva) vagy egy például a villamos energia ellátására létrehozott gazdasági társaság látja el a helyi közszolgáltatást. Ezek esetében a közszolgáltatásokkal kapcsolatos ügyintézéshez való online hozzáférés biztosított.
Villamosenergia- és víziközmű-szolgáltatás esetében online - applikáción vagy weblapon keresztül - letölthetőek a nyomtatványok, mérőóraállásokat lehet bejelenteni, időpontot lehet foglalni, fizetési módot lehet váltani. A városi közösségi közlekedés kapcsán pedig online megtekinthetőek menetrendek, járatinformációk - GPS alapú élő követéssel és online útvonaltervezés is kivitelezhető.[79]
A táblázat utolsó oszlopában találjuk a mai "okos" kor mindennapi elemét, az IKT-eszközökre feltelepíthető applikációkat. Ha végignézzük a táblázatot, láthatjuk azt, hogy itt már bizonyos közszolgáltatásoknál egyáltalán nem, van ahol pedig csak az alábbi hiányosságokkal tudtam létüket megjelölni. Az önkormányzatok által ellátott közszolgáltatásoknál (szociális, településfejlesztés) nem találunk applikációs lehetőségeket. Vannak
- 19/20 -
azonban olyan területek (városi közösségi közlekedés, villamosenergia-ellátás), ahol amit online a weblapon megtalálunk, azt egy applikáció keretében is el tudjuk intézni. Léteznek továbbá a köztes megoldások, ahol csak egy-egy terület kapcsán találkozhatunk applikációkkal. A hulladékgazdálkodás kapcsán Győr Nagytérség Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Tárulása működtet egy applikációt (Hulladék 112), amely a hulladékkezelés napi ellátásában segít az állampolgároknak és még illegális lerakóhely bejelentésére is lehetőséget ad. Közoktatás esetében is találunk applikációkat [Kréta ellenőrző, E-szivacs, Kréta tanári napló (fejlesztés alatt)], amelyek tartalmazzák egy tanuló órarendjét, házi feladatát, osztályzatait vagy éppen mulasztásait. Ha azonban az óvodát is idevesszük (mivel a köznevelési törvény alapján idetartozik), akkor már újfent egy megoldandó problémával szembesülünk.
Összegezve rögzíthetjük, hogy az online ügyintézés lassan, de biztosan fejlődik az önkormányzati közszolgáltatások szintjén is. Tény, hogy ennek a fejlődésnek egy nagy lökést adott az, hogy az önkormányzati ASP-rendszereket 2019. január 1-től minden helyi önkormányzatnál be kellett vezetni. Az applikációk esetében pedig inkább szigetszerű, egyedi fejlesztésekkel találkozhatunk, de persze vannak már évek óta jól működők is (Kréta, Vész).
Jelen tanulmányban azt próbáltam megvizsgálni, hogy az önkormányzatiság alapjogi ökoszisztémája mennyire felel meg a nemzetközi elvárásoknak, milyen hazai szabályozási rendszerünk van, és a helyi digitális közszolgáltatások mennyire működőképesek, elterjedtek.
A tanulmány jelentős része az önkormányzati alapjogok nemzetközi és hazai vizsgálatából állt, amelyből megállapítható, hogy bár találunk alapjogi hiányosságokat saját önkormányzati szabályozásunkban, a nemzetközi elvárást egyik esetben nem sértjük meg olyan szinten, hogy Magyarország számára ez problémát okozhatna. Az alapjogi kutatást követően pedig a helyi közszolgáltatások vizsgálata történt meg, nem csupán az Mötv. mint bázis jogszabály szempontjából, hanem a digitális technológiákkal való felruházás aspektusából is. Próbáltam arra rámutatni, hogy a digitalizációra - egzakt Alaptörvényi rögzítettség hiányában is - napjainkban egyre inkább tekinthetünk alapjogként, ez pedig jelentősen befolyásolja a helyi elektronikus közszolgáltatások megvalósítását. Ezen kutatás kapcsán megállapítható, hogy a jelen kor IKT-i még nem megfelelő mértékben elérhetőek a helyi közszolgáltatások szintjén, elfogadható mértékű beépülésük még várat magára. ■
JEGYZETEK
* A kutatást az EFOP3.6.216201700007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.
[1] Egyetértve Ancsin Jánossal, az internethez és a digitális megoldásokhoz való hozzáférés napjainkra már deklaráltan alapvető emberi jog kell hogy legyen. Habár a legtöbb alkotmányban még nincsen alapvető jogként deklarálva, azonban több alapvető jogból levezethető szükségessége. Lásd: információs önrendelkezési jog, szólásszabadsághoz való jog. A továbbiakban éppen ezért én is, mint alapjog tekintek rá. Ancsin János: Alapjog-e az internet? https://arsboni.hu/alapjog-e-az-internet/#_ftn10 (2019. szeptember 11.).
[2] "Az e-kormányzatot, mint egy lehetőséget lehet meghatározni a kormányok számára, hogy a leginkább innovatív infokommunikációs technológiákat (IKT) használják annak érdekében, hogy valamennyi társadalmi szereplő számára közvetlenebb hozzáférést biztosítsanak a kormányinformációkhoz és szolgáltatásokhoz, javítva ezzel a szolgáltatások minőségét, valamint hatékonyabbá téve az állami szervek működését, továbbá nagyobb lehetőségeket nyitva meg a demokratikus intézményekben és folyamatokban való részvételhez." Az e-kormányzat pedig az e-demokrácia (e-részvétel és e-választás) és az e-közigazgatás (e-szolgáltatások és e-igazgatás) elemeiből épül fel. Czékmann Zsolt: Információs társadalom és elektronikus kormányzat Magyarországon. PhD-dolgozat, 2016, p. 117. és p. 119.
[3] Feik Csaba (szerk.): Magyarország helyi önkormányzatai. NKE-KTK. 2014. p. 29.
[4] Berényi Sándor: Az európai közigazgatási rendszerek intézményei. Autonómiák és önkormányzatok. Rejtjel, 2003. p. 311.
[5] Bekényi József: A Helyi Önkormányzatok Európai Chartája, Ön-Kor-Kép. 1998/9. p. 13-20.
[6] Ritó Evelin: A helyi önkormányzatok autonómiája és a helyi önkormányzáshoz való jog. in: Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica, Tomus XXXVI/I. 2018. p. 195.
[7] Fábián Adrián (szerk.): Válogatott európai önkormányzati modellek. Dialóg Campus, 2012. p. 14.
[8] Charta 12. cikk.
[9] Charta 2. cikk.
[10] Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.).
[11] A helyi önkormányzás a helyi önkormányzatoknak azt a jogát és képességét jelenti, hogy - jogszabályi keretek között - a közügyek lényegi részét saját hatáskörükben szabályozzák és igazgassák a helyi lakosság érdekében.
[12] Charta 3. cikk.
[13] Charta 4. cikk.
[14] Charta 5. cikk.
[15] Charta 6. cikk.
[16] Charta 7. cikk.
[17] Charta 8. cikk.
[18] Charta 9. cikk.
[19] Charta 10. cikk.
[20] Charta 11. cikk.
[21] Siket Judit: A helyi, területi önkormányzatok közigazgatási autonómiája Magyarországon. Történeti és nemzetközi kitekintéssel, figyelemmel a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájára. PhD-dolgozat, 2017. p. 97.
[22] Charta 14. cikk.
[23] Szente Zoltán: Az Európai Önkormányzati Charta végrehajtásának monitoringja az Európa Tanács gyakorlatában, Új Magyar Közigazgatás 2014/1. p. 25-26.
[24] Hazánkat eddig két ízben, 2002-ben és 2013-ban vizsgálták. https://www.coe.int/en/web/congress/monitoring-reports (2019. augusztus 6.).
[25] Szente Zoltán i. m. p. 29.
[26] Balázs István - Balogh Zsolt Péter - Barabás Gergely - Danka Ferenc - Fazekas János - Fazekas Marianna - F. Rozsnyai Krisztina - Fürcht Pál - Hoffmann István - Hoffmanné Németh Ildikó - Kecső Gábor - Szalai Éva: A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata. HVG-ORAC, 2014. p. 31-32.
[27] A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény.
[28] Balázs István (2012. I.): A helyi önkormányzati autonómia felfogás változása az új törvényi szabályozásban, Új Magyar Közigazgatás 2012/10. p. 37.
[29] Alkotmány 42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.
[30] Alaptörvény 31. cikk (1) Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek.
[31] Balázs István (2012. II.): Az autonómia-felfogás változása az új magyar helyi önkormányzati szabályozásban, Állam és Jogtudomány 2012/2-3. p. 213.
[32] Mötv. 3. § (1) A helyi önkormányzás joga a települések (települési önkormányzatok) és a megyék (területi önkormányzatok) választópolgárainak közösségét illeti meg.
[33] Balázs István (2012. I.) i. m. p. 38.
[34] Európa Tanács Helyi És Regionális Önkormányzati Kongresszusa: Helyi és regionális demokrácia Magyarországon [CG(25)7FINAL], Új Magyar Közigazgatás 2014/1. p. 13.
[35] Kovács-Halassy Krisztina: Gondolatok a helyi önkormányzás jogáról, Jogi tanulmányok 2012/1. p. 439.
[36] Alaptörvény 35. cikk.
[37] Balázs István - Balogh Zsolt Péter - Barabás Gergely - Danka Ferenc - Fazekas János - Fazekas Marianna - F. Rozsnyai Krisztina - Fürcht Pál - Hoffmann István - Hoffmanné Németh Ildikó - Kecső Gábor - Szalai Éva i. m. p. 35.
[38] A témáról lásd bővebben Barta Attila: A magyar államigazgatás alsó-középszintjének átalakítása 2012-ben: A járások feladataira és szervezetére vonatkozó főbb megállapítások, Kodifikáció és Közigazgatás 2012/2. p. 28-38.
[39] Szabó Lajos: Törvények a helyi önkormányzatokról - Összevetés 1990, 2011, Kodifikáció és Közigazgatás 2012/1. p. 8.
[40] Szabó Lajos i. m. p. 8.
[41] Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzati Kongresszusa i. m. p. 15.
[42] Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzati Kongresszusa i. m. p. 15.
[43] Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzati Kongresszusa i. m. p. 15.
[44] Alkotmány 35. § (1) bek. d) pont
[45] Alaptörvény 34. cikk (4) bek.
[46] Balázs István (2012. II.) i. m. p. 214.
[47] Szabó Lajos i. m. p. 8.
[48] Például: Mötv. 119. § (1) bek.
[49] 32. cikk (5) bek.
[50] Balázs István - Balogh Zsolt Péter - Barabás Gergely - Danka Ferenc - Fazekas János - Fazekas Marianna - F. Rozsnyai Krisztina - Fürcht Pál - Hoffmann István - Hoffmanné Németh Ildikó - Kecső Gábor - Szalai Éva i. m. p. 33.
[51] Alaptörvény 32. cikk (1) bek. e) pont.
[52] Alaptörvény 34. cikk (5) bek.
[53] A témáról lásd bővebben: Gyirán Zoltán: Adósságkezelés, adósságrendezés az önkormányzati pénzügyekben. PhD-dolgozat, 2016.
[54] Bencsik András: A helyi önkormányzatok (pénzügyi) autonómiájáról, Pro Publico Bono - Magyar Közigazgatás 2017/1. p. 62-66.
[55] Tilk Péter: A helyi önkormányzatok az Alaptörvényben, Új Magyar Közigazgatás 2011/6-7. p. 24.
[56] Alaptörvény 32. cikk (1) bek. h) pont.
[57] Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzati Kongresszusa i. m. p. 18.
[58] Alaptörvény 32. cikk (1) bek. k) pont.
[59] Alaptörvény 34. cikk (2) bek.
[60] Mötv. 5. § A helyi önkormányzatok által ellátott, az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésében rögzített feladat- és hatáskörök jogszerű gyakorlása alkotmánybírósági és bírósági védelemben részesül.
[61] Mötv. 16. § (2) bek.
[62] Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzati Kongresszusa i. m. p. 19.
[63] Fábián Adrián: A magyar önkormányzati rendszer húsz éve. in: Fábián Adrián (szerk.): 20 éves az önkormányzati rendszer. Pécsi közigazgatás-tudományi közlemények 3. A "Jövő Közigazgatásáért" Alapítvány, 2011. p. 131.
[64] Nagy Klára: Paradigmatikus változások, avagy változások előtt vagy változások után vannak-e az önkormányzatok? Új Magyar Közigazgatás 2019/2. p. 5.
[65] A témáról lásd bővebben: Csáki-Hatalovics Gyula: Infokommunikáció az Alaptörvényben in: Rixer Ádám (szerk.): Állam és Közösség - Válogatott közjogi tanulmányok Magyarország Alaptörvénye tiszteletére, Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 2012. pp. 280-284.
- 20/21 -
[66] Kántás Péter: Adalékok a közszolgáltatás fogalmához és teljesítményéhez, Közjogi szemle 2019/1. p. 90-91.
[67] Horváth M. Tamás: Helyi közszolgáltatások szervezése. Dialóg Campus 2002. p. 287.
[68] Hoffman István: A közszolgáltatások fogalmának főbb megközelítései a jogi szabályozásokban - interdiszciplináris kitekintéssel, Magyar jog 2015/4. p. 223.
[69] Kántás Péter i. m. p. 92.
[70] Alaptörvény XXII. cikk (1) bek.
[71] Alaptörvény XXVI. cikk.
[72] Hoffman István: Önkormányzati feladat- és hatáskörök átalakított rendszere az új önkormányzati törvényben, Új Magyar Közigazgatás 2013/7-8. p. 14.
[73] Nagy Klára i. m. p. 5.
[74] Horváth M. Tamás: Eszik vagy isszák? Az ágazati közszolgáltatások rendszertanáról. in: Horváth M. Tamás - Bartha Ildikó (szerk.): Közszolgáltatások szervezése és politikái. Merre tartanak? Dialóg Campus, 2016. p. 29-30.
[75] Czékmann Zsolt: Önkormányzatok a XXI. században. in: Fenntartható önkormányzatok Észak-Magyarországon, NKE-ME konferenciakötet, 2014. p. 67.
[76] Czékmann Zsolt: Helyi önkormányzatok a digitális kor kapujában - Kihívások és a lehetőségek (1. rész), Infokommunikáció és Jog 2014/4. p. 163.
[77] Tegyük hozzá gyorsan azt is, hogy a közszolgáltatást nyújtó szervezetek számára honlap üzemeltetése és alapvető információk feltüntetése jogszabály alapján kötelező.
[78] https://ohp-20.asp.lgov.hu/kereses (2019. augusztus 25.).
[79] Fontos itt is megjegyezni, hogy a weblapokon elérhető online ügyintézési utakat a közszolgáltatók legtöbbször nem önszorgalomból, hanem jogszabályi rendelkezések, kötelezések nyomán vezették be.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, Miskolci Egyetem ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék.
Visszaugrás
