Jogszabályaink kinyilvánítják a gyermek jogát arra, hogy szülei neveljék, és hogy különleges helyettesítő védelmet biztosítsanak családi, családias elhelyezés, hazai vagy nemzetközi örökbefogadás formájában, ha a gyermek a vér szerinti családjában nem hagyható.
A Gyermekjogi Egyezmény[1] alapvetően úgy tekint a családra, mint a gyermeki jogokat biztosítani képes közösségre. A Gyermekjogi Bizottság 7. átfogó, "A gyerekek jogai a koragyerekkorban" című kommentárja rögzíti azt is, hogy a gyermek legfőbb érdekében a gyermekek gondozását, nevelését számos családforma biztosíthatja, amely lehet hagyományos család vagy más modern közösségalapú egység is, továbbá elismeri, hogy a "társadalmi változások a családi mintázatok bővülésével járnak".[2] Az örökbefogadás mint családjogi és gyermekvédelmi jogintézmény, a vér szerinti család pótlására szolgáló legmegfelelőbb eszköz, amely a világ szinte valamennyi országában engedélyezett, illetve számos muzulmán országban az ún. kafala intézményeként mint örökbefogadást helyettesítő gyámi rendszer van jelen.
Az európai családformák és családpolitikák áttekintésével foglalkozó 2010. évi összefoglaló kutatási jelentés az örökbefogadással létrejött családokat "az új és ritka családtípusok" kategóriájába sorolta, mert az akkori kutatási adatok alapján az ilyen típusú családok a családos háztartások 0,4%-át alkották Magyarországon és Németországban.[3] "Az örökbefogadás alapjaiban rengeti meg a családdal kapcsolatos elvárásainkat, mert a családra nem mint biológiai egységre, hanem mint társadalmi konstrukcióra gondolunk", fogalmazták meg a kutatók.[4] Neményi Mária és Takács Judit 2012-2014 között, a budapesti területi gyermekvédelmi szakszolgálatnál végzett kutatása pedig azt állapította meg, hogy az örökbefogadás szereplői több szinten is diszkriminációval találkoznak, egyrészt akár a szabályozás szintjén is, amikor bizonyos családformákat eleve kirekesztenek, míg másokat előnyben részesítenek, másrészt az örökbefogadás társadalom általi megítélésében is. "A közvélemény hajlamos a nem vérségi kapcsolaton alapuló, hanem társadalmilag konstruált családformákat kórosnak vagy deviánsnak tekinteni és szembeállítani a »valódi« - legtöbbször heteroszexuális párok és biológiai gyermekeik által alkotott - családdal".[5] Husz Ildikó és Herke Boglárka 2021 tavaszán kérdőíves felméréssel vizsgálta a lakosság körében a család fogalmát.[6] A kutatók megállapították, hogy a társadalom családképe közel sem egységes, ugyanakkor a családfogalom középpontjában a szülő-gyermek együttélése áll, azzal, hogy a homoszexuális párok esetében a szülő-gyermek kapcsolat családstátusza az elutasító attitűd miatt a közvéleményt jelentősen megosztja. Összegző tanulmányuk szerint a lakosság családképe az Alaptörvény tekintetében sem egységes, és csak a lakosság kisebb részének családfogalma konzisztens az alkotmányos definícióval, vagyis az Alaptörvény egyre kevésbé jeleníti meg a "magyar nemzet közös érték- és normarendszerét".[7]
A 2022-es népszámlálás KSH adatai szerint jelenleg 2183 azonos nemű pár nyilatkozott úgy, hogy gyermeket nevelnek, azaz összesen 4125 gyermeket. Ezzel szemben a 2016-os mikrocenzus során csak 681 kisgyermeket nevelő párt írtak össze.[8] A már említett Husz-Herke ku-
- 1/2 -
tatás szerint a megkérdezettek 59%-a tekint családként az élettársi kapcsolatban élő gyermekes párokra, míg a megkérdezettek 55%-a gondolja azt, hogy egy azonos nemű pár és a gyermekeik is családot alkotnak. A megkérdezettek 5%-a elutasítja a gyermektelen házaspárokat, a mozaikcsaládokat, a gyermektelen élettársakat, de az egyszülős családokat is csak negyedük tekinti családnak. Mindez azt is jelezi, hogy többen lettek nyitottak az alternatív családmodellekre.[9]
A család időben és térben változó társadalmi konstrukció, ez azonban nem jelenti azt, hogy egy adott társadalomban egy adott időpontban a családra vonatkozóan csak egy definícióról beszélhetünk. Husz-Herke kutatók arra is keresik a választ, hogy "támad-e abból feszültség, hogy mindenki mást ért családon? Vajon a különféle családkoncepciók harmonikusan léteznek egymás mellett, vagy pedig feszültséget okoznak?" Álláspontjuk szerint az eltérő nézőpontok ütközhetnek, s a nézetkülönbségeket fel kell oldani, mert azok a társadalmi kohéziót veszélyeztethetik.[10] A társadalmi változások hatására ugyanis a család struktúrája nagyon változatos, sokszínű lett, ugyanakkor a családformák közötti mobilitás is megnőtt. Számos átfogó tanulmány is született arról, hogy milyen demográfiai, gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatok állhatnak a családformák növekvő sokfélesége mögött.[11] A gyorsan változó élethelyzetek új szemléletmódot igényelnek, mert a házasság, mint tradicionális családforma mellett újabb alternatív családformák is kivívták helyüket. "A házasság mint a párkapcsolat és a család legitimációja, elvesztette monopolhelyzetét, ugyanakkor a szülői szerep és ezzel együtt a család jelentősége növekszik Európában, így hazánkban is."[12] Az örökbefogadás hazai feltételrendszerében a házaspárok általi örökbefogadás domináns preferálása, továbbá az a szabály, hogy egyedülálló személy által történt örökbefogadás fennállásakor más személy nem fogadhatja örökbe a gyermeket, illetve hogy az élettársi kapcsolatban élők esetén a párnak csak az egyik tagja lehet a gyermek örökbefogadó szülője, szembemegy a nemzetközi trenddel, és a gyermekek számára jogbizonytalanságot is jelent.[13]
A család az egyik legalapvetőbb jogintézményünk, mégis komoly nehézséget okoz annak meghatározása, hogy milyen kapcsolati formákat tekinthetünk "családnak", kik is alkothatnak egy családot. A család fogalma talán soha nem volt ennyire a politikai, erkölcsi és jogi viták kereszttüzében, mint manapság. A szakirodalom álláspontja egységes abban, hogy mindenkinek joga van szabad akaratából, érzelmi alapon történő együttélésre egy másik emberrel. A viták abban vannak, hogy ezek a különböző együttélési formák milyen elismerésben részesüljenek, illetve hogy az élettársak (különnemű, azonos nemű párok) jogviszonya családi kapcsolatnak minősül-e. A társadalmi változások okán a házasság és a család intézménye egyre kevésbé feltételezi egymást, ezért álláspontunk szerint a család fogalma nem szükségszerűen alapul a házasság fogalmán.[14] Gyakran elhangzó kérdés, hogy a hagyományos és a nem hagyományos "alternatív" családmodellek egyformán "jók"-e, azaz egyformán alkalmasak-e arra, hogy a társadalom alapjai legyenek, illetve hogy a gyermek érdekében megalapozzanak-e egy örökbefogadás iránti eljárást. A családtagok egymás közti viszonyait a családjog szabályozza, az alkotmányjog pedig azt, hogy a család mint társadalmi alapintézmény milyen állami védelmet élvez.[15] A család fogalmáról való diskurzus során nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a család jogi fogalma (ha van) nem lehet kizárólagos, kirekesztő.
A tanulmány a család fogalmára, valamint védelmére vonatkozó nemzetközi és hazai jogi keretrendszer bemutatása után kitér az örökbefogadás releváns szabályaira, majd az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB), valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) esetjogából néhány, a jogfejlesztés szempontjából fontosnak tartott, a család, a családi élet fogalmát, tartalmát, valamint jellemzően az örökbefogadó személyét érintő döntéseit vesz górcső alá. S végül javaslatokat tesz néhány kérdésben a szükséges változtatási irányokra.
Az, hogy mi a család, elsősorban szociológiai és nem jogi kérdés, azonban a családszociológiában sincs konszenzus a család fogalmát illetően, továbbá számos tudományterület eltérően közelít ehhez a "közösséghez". A hagyományos szociológiai nézetet képviselő Ernest W. Burgess szerint a család fogalmának legfőbb vonása a családtagok közötti érintkezés, kapcsolat. Ennek mentén családnak nevezhető az emberek olyan együtt élő kisebb közössége, amelynek tagjait házassági kapcsolat vagy leszármazás, vagyis vérségi, kivételesen örökbefogadási kapcsolat köti össze.[16] A családkutatás interakcionalista irány-
- 2/3 -
zata a családon belüli interakciókra fokuszál, és kevésbé vizsgálja az interakciók és a társadalom kapcsolatát. A kutatók (pl. Murdock,[17] Parsons[18]) legtöbbször használt strukturális-funkcionalista módszere a család és a társadalom kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, melynek során a család szerkezetére vonatkozó jellemzők alapján határolják el a családot, leggyakrabban a vérségi és jogi kapcsolatok (leszármazás, házasság, örökbefogadás) és a közös lakóhely szerint. Az egyén számára ellátandó feladatokat a család társadalomban betöltött funkciójából vezetik le. A konstruktivista értelmezés (pl. Weston[19]) az egyéni értelmezést helyezi a fókuszába, és kiindulópontja, hogy a család társadalmi konstrukció, a formák helyett a gyakorlatra helyezik a hangsúlyt, mely révén alakítják, formálják a családi kapcsolatokat, és ezzel teret adnak a család fogalmának tágítására, ami miatt sok kritika is éri ezt az értelmezést.
A család fogalmának egyik alkotmányjogi definíciója szerint "családnak tekinthető az olyan szabad akaraton alapuló életközösség, amelynek legalább két tagja van, akiket tényleges kapcsolat, kötődés és függőségi helyzet tart össze, és amely viszonyrendszerben mindegyik félnek meghatározott jogai és - a gyermeket kivéve - egyben kötelezettségei is vannak".[20]
A családról nem csupán az államok alkotmánya tartalmaz rövidebb vagy hosszabb rendelkezéseket, hanem az alkotmányjog szempontjából releváns nemzetközi emberi jogi egyezmények is. A családot a különböző emberi jogi egyezmények egyértelműen a társadalom alapvető intézményének ismerik el, s védelmére és támogatására a részes államok számára kötelezettségeket állapítanak meg. A család definícióját - annak ellenére, hogy magát a fogalmat használják - ezek az egyezmények sem határozták meg. Ennek kapcsán kell megemlíteni például az Emberi Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát[21] (16. cikk), az Emberi Jogok Európai Egyezményét[22] (12. cikk), a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát[23] (23. cikk).
Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága az 1989-ben megjelent 17. számú, majd az 1990-ben elfogadott 19. számú átfogó kommentárjában[24] is hangsúlyozza a család alapvető szerepét, valamint a definíció rugalmasságát. Ezért úgy fogalmaz a gyermekekkel kapcsolatos felelősség megállapítása összefüggésében, hogy a család "széles körben értelmezendő, hogy a szóban forgó részes állam társadalmának minden oda tartozó tagja beleférjen". Az Emberi Jogi Bizottság 19. számú kommentárjában pedig azt is hangsúlyozza, hogy amikor személyek csoportját családnak tekintik egy állam jogszabályai és gyakorlata, akkor a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 23. cikkében[25] említett védelmet kell biztosítani számukra. Következésképpen a részes államoknak az Emberi Jogi Bizottság felé benyújtandó kormányjelentésükben ki kell térniük arra is, hogy a család fogalmát és hatályát az adott ország saját társadalmában és jogrendszerében hogyan értelmezik és definiálják. Tekintettel a család különféle formáinak létezésére, mint például a nem házasságban élő párokra és gyermekeikre, vagy az egyedülálló szülőkre és gyermekeikre, a részes államoknak arról is be kell számolniuk, hogy az ilyen családtípusokat és tagjaikat a nemzeti jog elismeri és védi-e.[26]
Az európai családjog, illetve a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog gyakorlása alakításának egyik fontos szereplője az 1949-ben megalakult Európa Tanács, melynek szerteágazó tevékenységi körében igen fontos területet jelent az emberi jogok védelme. Az 1950-ben Rómában elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) a részes államok, így hazánk jogrendjében[27] is közvetlenül hivatkozható és alkalmazható nemzetközi norma. Az EJEE keretjellegű és nem ad egyértelmű meghatározást a család fogalmára, ezért az egyes jogok lényegét az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) esetjoga[28] tölti meg tartalommal. Az egyezmény védi többek között a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot (8. cikk), a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot (12. cikk) és a megkülönböztetés tilalmát is (14. cikk). Az EJEB a családdal kapcsolatos jogok fogalmával kapcsolatban az EJEE-nek dinamikus értelmezését valósította meg, mert az egyes ügyek kapcsán olyan tényezőket is figyelembe vett, melyek az egyezményen kívül estek, és figyelembe vette azt is, hogy az egyezmény rendelkezéseit az értelmezéskori állapotok alapján kell megítélni.[29] Az EJEB
- 3/4 -
joggyakorlatának rövid áttekintse azért is fontos, mert az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSz) 6. cikke kimondja, hogy az unió csatlakozik az EJEE-hez, illetve megerősíti, hogy az EJEE-ben foglaltak alapelvi szinten az uniós jogrend részei.
Az Európai Unió a Lisszaboni Szerződés 2009-ben történt elfogadása óta elkötelezte magát az uniós szintű alapjogvédelem mellett, s az EUSz 6. cikk (1) bekezdésével az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Alapjogi Charta) elsődleges jogforrássá vált. Az Alapjogi Charta[30] 9. cikke is rögzíti, hogy biztosítani kell a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot. A 9. cikk későbbi módosítására azért került sor, hogy azok az esetek is a hatálya alá tartozzanak, melyeket a nemzeti jogszabályok házasságon kívüli formaként elfogadnak családalapításnak. Ugyanakkor ez a cikk nem tiltja, de nem is biztosítja a házassági státus megadását két azonos nemű személy párkapcsolatának. A fenti jog alkalmazási köre tehát tágabb lehet, mint az Emberi Jogok Európai Egyezményében megfogalmazott jogosultság, amennyiben a nemzeti jogszabályok így rendelkeznek.[31] Magyarázatként azt hozzáfűzik, hogy a családalapítás más útját is elfogadják a házasságkötésen kívül.[32] Elmondható, hogy mind az uniós jog, mind az EJEE alapján a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jog biztosítva van.
A hazai jogalkotás sokáig nem tett kísérletet a család jogi fogalmának meghatározására, pedig a jogalkalmazó csak abból tud kiindulni, amit a jog is definiál a családról, mint társadalmi jelenségről. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság már az 1097/B/1993. AB határozatában kifejtette, hogy "a család alkotmányos védelme nemcsak a házasságon alapuló családra, hanem a szociológiai értelemben vett családi életre is vonatkozik". A 2011-ben hatályos Alaptörvény L) cikkének szövege szerint: "Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját". Az Alaptörvény hangsúlyozza a család fontosságát, de még nem mond semmit a család formájáról, szerkezetéről. Ezt követően a család jogi fogalmi definíciójával a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény (a továbbiakban: Csvt.) 7. §-ában találkozhattunk, amely úgy fogalmazott, hogy "A család a természetes személyek érzelmi és gazdasági közösségét megvalósító olyan kapcsolatrendszer, amelynek alapja egy férfi és egy nő házassága vagy egyenes ági rokoni kapcsolat, vagy a »családbafogadó gyámság«." Az Alkotmánybíróság a 43/2012. (XII. 20.) AB határozatával azonban a fenti rendelkezést hatályon kívül helyezte és egyértelműen kimondta, hogy a modern társadalmi viszonyokban ez a fogalom nem elégséges, mert a fogalom nem terjeszthető ki az azonos neműek párkapcsolati formáira és a de facto élettársakra, továbbá a nem vérségi alapon fennálló rokoni viszonyokra sem. A Csvt. értelmében nem minősült családi kapcsolatnak az élettársak együttélése sem különnemű, sem azonos nemű párok esetében. A 43/2012. (XII. 20.) AB határozat érdemei közé sorolható, hogy a gyermekek érdekeire tekintettel rögzítette, hogy a házasságon alapuló családhoz hasonló védelmet kell élveznie azoknak a tartós, élettársi kapcsolatra épülő családoknak is, amelyekből közös gyermek származik. Nem követte azonban az Alkotmánybíróság az EJEB gyakorlatát, mert az azonos nemű élettársak kapcsolatát továbbra sem minősítette családi kapcsolatnak.[33]
Ezt követően a család fogalmi meghatározása magasabb szintre került az Alaptörvény negyedik és kilencedik módosításával. Az Alaptörvény negyedik módosítása már összeköti a házasságot a család fogalmával, miután kimondja, hogy "a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony".[34] Mindezzel figyelmen kívül hagyta az Alkotmánybíróságnak több határozatában megjelent érvelését, mely szerint az állam családvédelmi kötelezettsége a szociológiai értelemben vett családi életre is kiterjed, s ismételten nincs tekintettel az európai tendenciákra sem. Ha figyelembe vesszük, hogy az Alaptörvény is hangsúlyozza a család reprodukciós funkciójának fontosságát, akkor érthetetlen az élettársi kapcsolatokkal való szembenállás, hiszen a különnemű személyek élettársi kapcsolata magában hordozza az élet továbbadásának lehetőségét (természetes úton és reprodukciós eljárás igénybevételével egyaránt).[35] Az alkotmányozó hatalom figyelmen kívül hagyta tehát azokat a társadalmi változásokat, melyek az elmúlt évtizedekben lezajlottak, s melynek eredményeként a gyermekek mintegy egyharmada házasságon kívül, többnyire élettársi kapcsolatból származik. A negyedik Alaptörvény-módosítás óta most már az Alaptörvényben is megjelenő szűkített családfogalommal "az állam az egyének legszemélyesebb döntéseibe avatkozik bele, nem kivételes módon, ami sérti a más párkapcsolati formát választók családi élethez való jogát, és ezzel közvetve korlátozza az emberi méltóság és önrendelkezés jogát".[36] A kilencedik módosítást követően az Alaptörvény L) cikke szerint "Magyarország védi a házasság intézményét, mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint[37] a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi. Magyarország támogatja a gyermekvállalást." A házasság megkötése az emberi méltóság védelmére visszavezethető, meghatározott, szűk körben korlátozható alapjog, s egyben alanyi jog. Az Alaptörvényben[38] alkotmányos
- 4/5 -
védelem a házassági együttélési formát illeti meg, az élettársi kapcsolatot nem, azonban az államnak tiszteletben kell tartania az egyén családi élettel kapcsolatos döntéseit (házasság, élettársi kapcsolat, bejegyzett élettársi kapcsolat[39]). Az Alaptörvényünk rendelkezéseiből arra lehet következtetni, hogy a házasságot és a családot egymásra tekintettel védi a két intézmény szoros kapcsolata miatt, mert a jogalkotó a házasságot tekinti a család elsődleges alapjának.[40]
Az alkotmányos norma, azaz az Alaptörvény mint a jogrendszer alapja azt szolgálja, hogy a benne foglalt szabályok és jogelvek a jogrendszer egészét áthatva értelmezési keretet adjon. A családfogalom azonban számos más jogágba tartozó jogforrásban[41] is előfordulhat, akár a jogi normából kirajzolódó egyfajta családképként, akár konkrét definícióként, vagy értelmező rendelkezésként. A házasság alkotmányos védelme nem jelenthet kizárólagosságot, vagyis abból nem következik, hogy a jogrend ne ismerhetne, illetve ne védhetne más életközösségeket is, sőt erre adott esetben köteles is.
A régi Ptk.[42] a család fogalmát csak a családjogi jognyilatkozatok meglétével összefüggésben említette, például örökbefogadáshoz való hozzájárulás, illetve a hozzátartozók fogalmát taxatív felsorolással határozta meg. Ugyanakkor a régi Ptk.-t módosító 1977. évi IV. törvénnyel az élettársi kapcsolat normatív szabályozást nyert mint kötelmi jogi szerződéstípus, a társaság egyik altípusaként.[43] A Csjt.[44] családra vonatkozó rendelkezést még nem tartalmazott, de külön részben foglalkozott a házasság, család és a gyámság kérdésével, ahol a család körében tárgyalta a rokonság, örökbefogadás és a szülői felügyelet kérdéskörét. Az élettársak ebbe a körbe nem tartoztak bele, mert az élettársi kapcsolat nem családjogi kérdés volt, annak ellenére, hogy egy átmeneti időszakban az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában regisztrált élettársi kapcsolat fennállása apasági vélelmet keletkeztetett a Csjt. 112. § (1) bekezdése alapján. A Csjt. kommentárirodalma a család fogalmát kiterjesztően értelmezte, így annak fogalma a tényleges kapcsolatokra is kiterjedt, vagyis nem csupán a házasságon alapuló, továbbá vérségi vagy örökbefogadással keletkeztető kapcsolatokra.[45] A magyar jog több házasságon kívüli partnerkapcsolati formát ismer: a bejegyzett élettársi kapcsolatot,[46] amit kizárólag azonos nemű partnerek hozhatnak létre, és az élettársi kapcsolatot, amit különnemű és azonos nemű partnerek is létrehozhatnak, azonban ez utóbbi nem változtat a családi állapoton.
A családjog szempontjából korszakváltást jelentett az új Ptk.[47] megjelenése. A családfogalom kialakulása egy hosszabb szakmai folyamat eredménye a Szakértői javaslattól[48] a Ptk. Negyedik, Családjogi Könyvének (a továbbiakban: CSJK) elfogadásáig. A Szakértői javaslat még tartalmazta a családi kapcsolat kiterjesztően értelmezett fogalmát, de végül ez a CSJK-ban már nem jelent meg, szellemiségében és alapelveiben azonban ma is jelen van a joganyagban. Jelentős visszalépés történt azonban az élettársi és a bejegyzett élettársi kapcsolatok tekintetében is, mert a Polgári Törvénykönyvről szóló 2012. évben benyújtott törvényjavaslat (T/7971.) Családjogi Könyve még a házastársi jogviszonyra vonatkozó szabályokat követően rendelkezett a bejegyzett élettársi-, és külön részben az élettársi kapcsolatról, kifejezésre juttatva, hogy két személy tartós együttélése - a felek nemétől függetlenül - családi kapcsolatnak minősül. Végül a családi kapcsolatok változatlanul a CSJK-ban kerültek szabályozásra, azzal, hogy az élettársi kapcsolat[49] fogalmát és vagyoni jogkövetkezményeit a Ptk. Hatodik könyve a kötelmi jog részeként szabályozza (ahol a régi Ptk.-ban is szerepelt), és a bejegyzett élettársi kapcsolatról semmilyen rendelkezést, utaló szabályt nem tartalmaz, annak ellenére, hogy a Bét.[50] ezt a kapcsolatot a házassághoz hasonló jogintézményként kezeli: amennyiben a Bét. eltérően nem rendelkezik vagy a rendelkezés alkalmazását nem zárja ki, házassággal azonos joghatásokkal bír. Az említett változás pedig azt fejezi ki, hogy az élet-
- 5/6 -
társi viszony alapvetően szerződésnek minősül, melyhez csak akkor kapcsolódnak részlegesen családjogi hatások (tartás és lakáshasználat)[51] a CSJK-ban, ha a kapcsolat legalább egy évig fennállt és abból közös gyermek származott. Álláspontunk szerint a gyengébb fél érdekei védelmének szükségessége és indokoltsága nem csupán közös gyermek megléte esetén merülhet fel, ezért továbbra is indokolt lenne az élettársi kapcsolatra vonatkozó teljes joganyagot a CSJK-n belül elhelyezni. A Ptk. bejegyzett élettársi kapcsolatról való "hallgatásának" egyik indoka az lehet, hogy a kapcsolatra - több eltéréssel[52] -, a házastársakra vonatkozó szabályok az irányadók, ezért a kötelmi jogi könyvben történő szabályozása nem indokolható. Másrészt az Alaptörvény szerint a családi kapcsolat alapja a házasság, valamint a szülő-gyermek viszony, amibe a bejegyzett élettársi kapcsolat nem fér bele.[53]
A CSJK-ban rögzített "a család védelmének elve" azonban azt juttatja kifejezésre, hogy a családjogi szabályok a családot mint közösséget - azaz az egyes családtagok közötti kapcsolatot - védik. Ezért ez a védelem egyrészt kiterjed a törvény alapján létrejött kapcsolatokra (házasság, leszármazás, örökbefogadás, gyámság stb.), valamint a más együttélési formákra is (pl. mostohaszülő-mostohagyermek vagy nevelőszülő-nevelt gyermek kapcsolatra). A családnak mint közösségnek a védelme messzemenően összefügg a családi és az egyéni érdek összhangjának az elvével, amely egyértelművé teszi, hogy a Ptk. "a családot sokkal kevésbé a társadalom alapegységeként, mint inkább magánszemélyek magánügyeként látja, melynek biztosítása az érintettek feladata".[54] A család kiterjesztő értelmezése tehát leginkább a CSJK alapelvein keresztül képes a joggyakorlatban érvényre jutni. A CSJK továbbá alapelvként rögzíti azt is, hogy "a családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek. A családot érintő intézményvédelmi kötelezettség tehát nem eredményezheti a gyermek bármilyen, közvetlen vagy közvetett jellegű hátrányos megkülönböztetését, a gyermeki jogok nem sérülhetnek azon az alapon, hogy szüleik házasságban, vagy más típusú - stabil - életközösségben kívánják nevelni őt az örökbefogadást követően."[55]
Az Alaptörvény hatályos L) cikkének értelmezése a fentiek szerint nem fedi le teljeskörűen a családi kapcsolatok egészét. Az állam Alaptörvényből eredő intézményvédelmi kötelezettségéből az következik, hogy a házasság mellett más alternatív családformát nem védhet jobban, vagy nem azonos szinten, mert azonosság esetén a védelem elveszik.[56] Az Alaptörvényben a közös világlátásunk jelenik meg, ezért a "családfogalomról" való diskurzus nem kerülhető meg. A gyermekközpontú családfogalom csak a gyermek legfőbb érdekének lehet alárendelve, mert a "családkép nagyban meghatározza a szakmai munkát a gyermekvédelem határán élő vagy azzal érintett szülőkkel és gyermekekkel. A sok szempontból leszűkítő családfogalom használata erodálja a szociális munka alapértékeit, stigmatizálja a rendszer oldaláról a kirekesztett családokat és gyermekeiket."[57]
A szükséges diskurzus során indokolt egyrészt egy általánosabb, generálisabb családfogalom kialakítása, másrészt annak vizsgálata is, hogy a jogalkotó mérlegelési jogkörében a házassághoz kapcsolódó joghatások közül (pl. közös gyermekké fogadás) melyeket terjesztené ki az élettársi kapcsolatban élőkre is, figyelemmel a családformák pluralizációjára.[58]
Az örökbefogadásra vonatkozó szabályok fejlődését jelentősen előmozdították a nemzetközi egyezmények is. Az örökbefogadás szabályozása ma sem egységes az Európa Tanács területén, mert annak engedélyezése és esetleges felbontása során valamennyi ország a saját nemzeti szabályait alkalmazza. Mindezek ellenére az örökbefogadás gyakorlatában egyre jobban érvényesülnek a gyermek végleges sorsrendezést is érintő - közösen elfogadott - elvek és értékek, így a gyermek legfőbb érdeke is.
Az Európa Tanács szorgalmazta az 1967-évi Európai Örökbefogadási Egyezmény felülvizsgálatát, melynek eredményeképpen született meg a gyermekek örökbefogadásáról szóló, Strasbourgban, 2008. november 27-én kelt, felülvizsgált Örökbefogadási Egyezmény (a továbbiakban: Európai Örökbefogadási Egyezmény), amelyet hazánk 2010. november 29-én aláírt, de azóta sem hirdetett ki. Ugyanakkor az 1967. évi Európai Örökbefogadási Egyezmény is az Európa Tanács egyik fontos eszköze volt az örökbefogadás területén, mert a tagállami anyagi jog harmonizálására irányult és megállapította az örökbefogadással kapcsolatos legalapvetőbb normákat. Az Európai Örökbefogadási Egyezmény 7. Cikk 1. pontja szerint a jognak - házastársak és egyedülállók mellett - meg kell engednie a gyermek örökbefogadását a különnemű nyilvántartott élettársaknak is. Továbbá a 2. pontja az államok szabad választására bízza, hogy lehetővé teszik-e az azonos nemű partnereknek és tartós élettársi kapcsolatban élőknek az örökbefogadást.
- 6/7 -
A Gyermekjogi Egyezmény 21. cikke fekteti le a nemzetközi örökbefogadás alapjait, amikor kimondja, hogy a külföldre történő örökbefogadás a gyermek számára szükséges gondozás biztosítása másik eszközének tekinthető, ha a gyermek származási országában nem helyezhető el megfelelően, és a gyermek legfőbb érdeke elsődleges. A CSJK a Hágai Örökbefogadási Egyezménynek megfelelően definiálja a nemzetközi örökbefogadás fogalmát, ahol nem az állampolgárságnak és nem az állandó lakóhelynek van jelentősége, hanem annak, hogy az örökbefogadás következtében a gyermek szokásos tartózkodási helye megváltozik.[59] Az egyes országok jogrendszerében azonban eltérő az örökbefogadás fogalma, illetve azon joghatása, hogy az örökbefogadás megszünteti-e az örökbefogadott és a vér szerinti szülők közötti kapcsolatot, avagy sem, ami alapvetően érinti a szülő-gyermek kapcsolatokat. Ebből a szempontból megkülönböztetjük a nem teljes hatályú örökbefogadást, ahol a gyermeknek eredeti családjához fűződő kapcsolatai fennmaradnak, valamint a teljes hatályú örökbefogadást, ahol az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó szülők vér szerinti gyermekének jogállásába lép, vagyis az örökbefogadással teljes mértékben megszűnnek a vér szerinti szülők szülői jogai. A kollíziós jogi problémák abból adódhatnak, hogy egyes államok vagy csak a teljes hatályú, vagy csak a nem teljes hatályú örökbefogadást ismerik el azzal, hogy több országban mind a két örökbefogadási forma egyidejűleg szabályozott, így például a francia és az olasz jogrendben. A Hágai Örökbefogadási Egyezmény 27. cikkének minimumszabálya ezt az eltérő gyakorlatot kívánja egységesíteni azzal, hogy amennyiben a gyermek származási államában engedélyezett örökbefogadás joghatása a korábban fennálló szülő-gyermek jogviszony megszüntetésére nem terjed ki, lehetőség legyen arra, hogy a fogadó állam olyan joghatással rendelkező örökbefogadássá alakítsa át, amely az örökbefogadott gyermek és a vér szerinti szülő közötti kapcsolatot megszünteti.[60]
Kérdésként fogalmazhatjuk meg az örökbefogadás kapcsán is: milyen kapcsolati formákat tekinthetünk "családnak"; kik alkothatnak egy családot, és az állam milyen családformában élő személyek számára teszi lehetővé a gyermekek örökbefogadását?[61]
Az örökbefogadás alapvető szabályait hazánkban a már említett CSJK szabályozza, amelybe beépítésre kerültek a Csjt. valamennyi eddigi szakmai vívmányai. Azonban az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az örökbefogadás nem csak jogi kérdés, ezért fontos szerepet játszanak benne más, nem jogi tényezők is (pl. az örökbe fogadni szándékozó és az örökbefogadásra váró gyermek érdeke, örökbefogadás motivációja). A hatályos CSJK szerint gyermeket - a rokonok és a szülő házastársa általi örökbefogadás, valamint különös méltánylást jelentő esetben az egyedül örökbe fogadni szándékozó kivételével - csak házastársak fogadhatnak örökbe, s ezzel a jogalkotó az örökbefogadás pillanatában fennálló családi állapotnak kiemelt jelentőséget tulajdonít, ami természetesen az örökbefogadott gyermek élete folyamán meg is változhat. Megjegyzendő továbbá, hogy a Gyvt.[62] értelmében a gyermek és ifjúságpolitikáért felelős miniszter különös méltánylást érdemlő esetben járulhat csak hozzá az egyedül örökbe fogadni szándékozó személy örökbefogadásra való alkalmasságának megállapításához. A miniszter a hozzájárulása megadásánál a gyermek érdekét mérlegeli, és különösen figyelemmel kell lennie a Magyarország Alaptörvénye XVI. cikk (1) bekezdésében[63] foglaltakra [Gyvt. 101. § (6) bek.]. A házas családi állapot előírása nem egyedülálló a magyar jogban, mert például Franciaországban több mint két éve fennálló, Olaszországban legalább három éve fennálló házasságot kell igazolni. Nincs még vizsgálati eredmény viszont arra vonatkozóan, hogy a házasságban eltöltött évek jobban meglapozzák-e az örökbefogadás sikerességét, mint egy tartós együttélési forma.[64] A hatályos CSJK elfogadása előtt a hatályba nem lépő, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény is ezen a szemléleten kívánt változtatni.[65]
Álláspontunk szerint, ha szűkebb körben is, indokolt lehetővé tenni az élettárs gyermekének örökbefogadását azon az alapon, hogy a külön nemű élettársak nyilvántartásba is vett többéves kapcsolata a fennálló viszonyuk komolyságára és tartósságára utal, amely a gyermek szempontjából hasonló helyzetet eredményez a házasságon alapuló családéhoz, figyelemmel arra is, hogy az apasági vélelmet keletkeztető asszisztált reprodukciós eljárás a házastársak mellett az élettársak együttes kérelmére is elvégezhető.[66] A gyermek érdekét mindenkép-
- 7/8 -
pen az szolgálja, ha mindkét őt nevelő személyhez rendezett jogi kapcsolat fűzi.[67]
Az EJEB és az EUB joggyakorlata párhuzamosan, egymásra is hatva fejlődött, fejlődik. Az EJEB ítélkezési gyakorlata gazdag, kidolgozott és meghatározó jelentőségű az alapjogi védelem területén, és a bíróság számos társadalmilag fontos témában hozott már döntést, így a családjog területén például a családformák vagy az örökbefogadás kérdéskörében is. Az EJEB számos esetben összehasonlító jogi elemzés alapján vizsgálja, hogy az európai megoldások az adott kérdésben megegyezésre jutottak-e, vagyis van-e közös nevező. A tagállami hatóságok mérlegelési jogköre, döntési szabadsága akkor tág, ha a tagállamok között nincs konszenzus az adott kérdésben.[68] Az EJEB az egyezményben garantált jogokat autonóm módon értelmező döntései, melyek a tagállamok irányába tevőleges kötelezettségként jelennek meg, növelik ezzel az európai sztenderdek fontosságát.[69] Az EJEB több ítéletében is kimondta, hogy a részes államok aktív, tevőleges magatartás tanúsítására is kötelesek a családi élet tiszteletben tartása érdekében.[70]
Az EJEE-ben a család mint alapvető emberi jogi intézmény a 8. cikk: "a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog", valamint a 12. cikk: "a házasságkötéshez való jog" tartalmában jelenik meg, és az EJEB esetjoga ezekre a cikkekre együttesen hivatkozik, azonban ha egy jogeset nem ütközik a 8. cikkbe, akkor a 12. cikk sérelme kizárt. A két cikk ezért a lex generális és lex speciális viszonyában áll egymással, azzal, hogy a 12. cikk gyakorlati jelentősége csökkent. Dudás szerint a korlátozhatóság módja és mértéke alapján beszélhetünk abszolút jogokról, erős jogokról, minősített jogokról, gyenge jogokról és kiegészítő jogokról. A 8. és a 12. cikk a minősített jogok közé sorolható, melyeknek közös eleme a korlátozási klauzula, melynek tartalmára később visszatérünk.[71]
A társadalmi változások hatással voltak az EJEB gyakorlatára is, ezért a család fogalmának változása is jól nyomon követhető az esetjogában, mert a modern életviszonyoknak megfelelően nemcsak az állam által hivatalosan is elismert életviszonyok esnek az EJEE hatálya alá, hanem ide tartoznak az élettársi kapcsolatoktól kezdve az együttélésnek nem minősülő kapcsolatokból származó gyermekekkel kapcsolatos ügyek is. Az élettársi kapcsolatok - különneműek esetén - a bíróság gyakorlata értelmében már régóta a családi élet fogalmi körébe tartoznak.[72] Az EJEB a család fogalmát esetről esetre vizsgálja, s szempontként kezeli például a házasság mellett a vér szerinti kapcsolat fokát, a tényleges együttélést, anyagi vagy egyéb függőségek tényét is. Az EJEB családi élet fogalma kapcsán vizsgált esetjoga csoportosítható a felnőttek egymáshoz való viszonya, valamint a felnőttek és a gyermekek egymáshoz való viszonya alapján is. Az EJEB többször kifejtette, hogy még az együttélés sem feltétlenül szükséges a családi élet meglétének megállapításához, ha a kapcsolat nem formális, hanem ténylegesen létező kapcsolat, ami elvárás a szülő-gyermek kapcsolat értékelése során is.[73] Ezért a szülő-gyermek viszony sem tartozik minden esetben a családi élet fogalma alá, ha az tartalom nélküli, a szülőnek nincs kapcsolata a gyermekkel, nem érdeklődik felőle, nincs kettőjük között érzelmi kötődés.[74] A tényleges "családi élet" fennállása viszont megállapítható nevelőszülők és a náluk kihelyezett gyermek esetében is, tekintettel az együtt eltöltött időre, a kapcsolatuk minőségére és a felnőttnek a gyermek életében játszott szerepére.[75]
Az EJEB az EJEE 12. cikkéhez[76] kapcsolódóan kifejtette, hogy bár a házasságkötés célja a családalapítás, azaz a gyermekvállalás, azonban a gyermek nemzésére való képtelenség önmagában nem zárja ki a házasságkötéshez való jogot, így kizárólag ezen az alapon nem zárható ki az azonos neműek házasságkötéshez való joga sem.[77] Mindezek alapján az élettársi kapcsolat nem csak akkor minősülhet családi kapcsolatnak, ha abból gyermek származott.[78]
- 8/9 -
Az azonos neműek párkapcsolatának megítélésében figyelhető meg a legnagyobb változás az EJEB esetjogában. Kezdetben a bíróság csupán azt ismerte el, hogy a magánélet fogalmi körébe tartozik az azonos nemű személyek tartós kapcsolata, azt azonban még nem tartotta a családi élet fogalmi körébe tartozónak. A családi kapcsolatnak nem minősülő, a családi élet fogalmi elemeit nem hordozó társaskapcsolatot (pl. együttjárást) az EJEB gyakorlata ma is a magánélet védelméhez sorolja.[79] A paradigmaváltás 2010-ben következett be, amikor a Schalk and Kopf v. Austria ügy[80] ítéletében kimondta, hogy azoknak az azonos nemű pároknak az együttélése is a családi élet fogalma alá tartozik, akik közös háztartásban, stabil párkapcsolatban élnek. Az EJEB úgy ítélte meg, hogy mesterséges továbbra is úgy tekinteni, hogy egy heteroszexuális párral ellentétben egy homoszexuális párnak nem lehet családi élete a 8. cikk értelmében. Arra is hivatkozott, hogy az EJEE értelmezése során mindig figyelemmel kell lenni a fennálló társadalmi viszonyokra, s nem hagyható figyelmen kívül az európai országok többségében a homoszexuális párkapcsolatok megítélése tekintetében bekövetkezett változás. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a családi kapcsolat tehát létezhet akár heteroszexuális, akár homoszexuális pár esetében is függetlenül a házasságtól vagy a szülő-gyermek viszonytól. Ugyanakkor azt is kifejtette, hogy az egyes tagállamok joga eldönteni azt, hogy az adott állam biztosítja-e az azonos nemű személyek számára a házasságkötés jogát, s amennyiben elismeri is az együtt élő, azonos neműek párkapcsolatát, akkor sem köteles ugyanolyan jogállást biztosítani számukra, mint a házastársak számára.
A 8. cikkben védett családi élet tehát egy változó fogalom az EJEB ítélkezési gyakorlatában, az adott ország adott időszakában domináns történelmi, társadalmi, kulturális környezet erősen befolyásolja e cikk tartalmát, és attól nagymértékben függ.[81] Az EJEB több évtizede fennálló megközelítése szerint a "»családi élet« létezése vagy nem létezése elsősorban ténykérdés, amely közeli személyes kapcsolatok meglététől függ."
Az EUB gyakorlatában szintén a családfogalom lassú kiterjesztése tapasztalható, Wopera álláspontja szerint - melynek alapja az általa vizsgált, s alább ismertetendő ügyek köre - "különösen annak mentén figyelhető meg ez a tendencia, ahogyan az EUB, a diszkrimináció tilalmának értelmezésével, eljutott a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmától a családi állapot alapján alkalmazott diszkrimináció tilalmáig. Mindezzel az azonos nemű párokat »családként« ismerte el."[82]
Az Európai Unió nem elsődlegesen a család fogalmával kapcsolatosan, hanem a családalapítással, házassággal, együttéléssel összefüggésben fogadott el számos jogi dokumentumot a négy alapszabadság egyikeként, így a személyek szabad mozgása kapcsán. A házastárs fogalmának az uniós polgárok szabad mozgására vonatkozó szabályok alkalmazása körében történő értelmezésével összefüggésben is szükséges azonban, hogy a bíróság átfogó képpel rendelkezzen arról, hogy a tagállamok nemzeti jogrendszerei miként viszonyulnak az azonos nemű személyek házasságkötéséhez. E tekintetben érdemes felidézni, hogy a bíróság egy, az uniós tisztségviselőknek a házastársukra tekintettel járó jövedelempótlékával kapcsolatos ügyben 2001 májusában még úgy nyilatkozott, hogy a "házasság" kifejezés a tagállamok által általánosan elfogadott fogalommeghatározás szerint két különböző nemű személy közötti életközösséget jelöl.[83] Az EUB a fenti, a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos álláspontját a Maruko-ügyben[84] haladta meg. Az EUB döntése értelmében a 2000/78/EK irányelvvel[85] ellentétes az a nemzeti szabályozás (kollektív szerződés), amely a házastárssal összehasonlítható helyzetben lévő túlélő törvényes élettárs számára partnerének halála után nem biztosítja a túlélő hozzátartozónak járó ellátást, azaz az özvegyi nyugdíjat. Az EUB ítéletében azt is megfogalmazta, hogy a családi állapot és az azon alapuló ellátások tagállami hatáskörbe tartoznak, és a közösségi jog nem sérti a tagállamok e hatáskörét, de e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a közösségi jogot, többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére vonatkozó rendelkezéseket. A nemzeti szabályozás a 2000/78 irányelv értelmében megvalósítja a szexuális irányultságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést, mert a túlélő házastárs és a túlélő élettárs a túlélő hozzátartozónak járó ellátás tekintetében hasonló helyzetben van. A Frédéric Hay-ügyben, a Maruko-ügyhöz hasonlóan, a 2000/78 irányelv értelmezése volt a kérdés. Az EUB nemcsak a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés megvalósulását mondta ki, hanem megállapította a munkavállalók családi állapota alapján való eltérő bánásmód sérelmét is, tekintettel arra, hogy a házasságkötés kizárólag eltérő neműek között lehetséges, a homoszexuális munkavállalók pedig nem tudják a kedvezményekhez (házasságban élő alkalmazottaknak járó pótszabadság és házasságkötési támogatás tekintetében) szükséges feltételeket teljesíteni.[86] Vagyis nem tagadhatók meg a munkavállalókat illető juttatások azon az alapon, hogy a két jogintézmény - házasság és polgári szerződésen alapuló élettársi együttélés - nem azonos, ha az adott tagállam nem nyitja meg a házasság intézményét az azonos nemű személyek előtt.
- 9/10 -
Az élettársakat, illetve az azonos nemű párokat megillető családjogi jogosítványok terén Európa-szerte nagy eltérések figyelhetőek meg. Az Európai Unió tagállamai közül az azonos nemű pároknak a családjog területén a legszélesebb jogosítványokat ma Málta, Svédország, Belgium, Spanyolország, Portugália, Hollandia, Dánia, Luxemburg és Finnország biztosítja. Az azonos nemű pároknak nem biztosítanak a családjog területén jogosítványokat: Litvánia, Lengyelország, Románia, valamint Szlovákia.[87] A családi kapcsolatok kialakításában fontos szerepet tölt be az örökbefogadás, azonban az egyes országok gyakorlata megosztott abban, hogy milyen párkapcsolatban élő személyek fogadhatnak közösen örökbe. A különnemű házastársak általi közös gyermekké fogadás általánosan elismert, de a nem házas különnemű, illetve az azonos nemű partnerek általi örökbefogadásnál már más a helyzet.[88] A világon elsőként Hollandia tette lehetővé az azonos nemű párok számára a házasságkötést és a közös örökbefogadást 2001-ben. Az Egyesült Államokban fordulópontot a Legfelsőbb Bíróság Obergefell v. Hodges ügyben[89] hozott ítélete jelentette. Több államban az azonos nemű párok azelőtt nem tudtak örökbe fogadni az előírt házastársi kritérium miatt, azonban a bíróság döntésével ez az akadály elhárult. Ezt követően az USA összes államában elérhetővé vált az azonos nemű párok számára is a házasság intézménye, és ezáltal az örökbefogadás lehetősége. Ma az USA-ban a házas azonos nemű párok azonos örökbefogadási jogokkal rendelkeznek, mint a különnemű házaspárok.[90]
Az EJEB számos örökbefogadási döntésében az egyezmény 14. cikkét (megkülönböztetés tilalma) a 8. cikkel (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) együtt vizsgálja. Az EJEB több ítéletében megállapította, hogy a EJEE 8. cikkét a Hágai Örökbefogadási Egyezmény, az Európai Örökbefogadási Egyezmény, valamint a Gyermekjogi Egyezmény figyelembevételével kell értelmezni. Meg kell jegyezni, hogy bár az EJEB ítélkezési gyakorlatára hatást gyakorol a Gyermekjogi Egyezmény, annak átvétele mégsem automatikus vagy rendszerszintű, de mindenképpen gyakran hivatkozási alap, különös figyelemmel a gyermek legfőbb érdekére. Az EJEE gyakorlatában a mérlegelés fontos eleme tehát a gyermek legfőbb érdekének az érvényesülése, de vizsgálja a gyermek érdekének és az örökbe fogadni szándékozók érdekének egymáshoz való viszonyát, figyelemmel a hátrányos megkülönböztetés tilalmára. A Pini és mások kontra Románia örökbefogadási ügyben[91] a bíróság tekintettel arra, hogy a gyermek elutasította, hogy egy idegen család örökbe fogadja, a következőképpen határozott: "ilyen esetekben [...] a gyermek érdekei, jellegüktől és súlyuktól függően, előbbre valók lehetnek, mint a szülő érdekei. Nem lehet jogosult a szülő olyan intézkedésre, amely ártana a gyermek egészségének vagy fejlődésének."[92]
Az EJEB számos jogelvet dolgozott ki, így a bíróság gyakorlata szerint hátrányos megkülönböztetésről akkor beszélhetünk, ha azt nem törvényben meghatározott, észszerű okból és célból alkalmazták, továbbá a különbségtétel meghaladta a célja eléréséhez szükséges mértéket, vagyis aránytalan. A 14. cikk védelmének tárgya a hasonló helyzetben levő személyek közötti egyenlőség az EJEE által biztosított bármely alapjoggal kapcsolatban, vagyis a személyeknek egyforma bánásmódban kell részesülniük.[93]
A 8. cikk helyes értelmezése szerint az államnak nem csupán passzív be nem avatkozási kötelezettsége áll fenn, hanem az érintett tagállamnak tevőleges kötelessége is van, ami nem más, mint a családi élet tiszteletben tartása. A 8. cikk első és második bekezdése jól elhatárolható egymástól. Amíg az első bekezdés általános jelleggel deklarálja a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, addig a második bekezdés kimondja, hogy ez a jog indokolt esetben az állam részéről korlátozható.
"A korlátozás kizárólag törvényen alapulhat, amikor egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, közbiztonság, vagy a gazdasági jólét érdeke megkívánja; zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, vagy a közegészség, az erkölcs vagy az egyének jogainak és szabadságjogainak védelme érdekében." Az EJEE azonban nem definiálja a demokratikus társadalom fogalmát, ennek értelmezése minden ügy kapcsán az EJEB feladata. Az EJEB gyakorlata szerint azonban két feltételnek kell teljesülnie, egyrészt a beavatkozás a közérdek védelmében történjen, másrészt megfeleljen az arányosság követelményének.[94] A 8. cikk az egyik legrugalmasabb rendelkezés az egyezményben, hiszen az általa védett jogok tartalma dinamikusan fejlődik. Négy védett terület tartozik ide, így a magánélet, a családi élet, az otthon és a magánlevelezés olyan fogalmak, amelyek az EJEB gyakorlatában autonóm jelentéssel bírnak.[95] Az örökbefogadási szándék értelmezhető családalapításként, mert
- 10/11 -
család örökbefogadással is létrejöhet, de az EJEE nem ad alanyi jogot az örökbefogadáshoz. Ugyanakkor a magánéletnek a 8. cikk alatt elfogadott értelmezése elég tág ahhoz, hogy magában foglalja a más személyekkel történő kapcsolat kialakításának és fenntartásának jogát, s így a 8. cikk az örökbefogadás ügyekre is kiterjedt.
Az EJEB számos szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyet megvizsgált az örökbefogadás területén is. Fretté kontra Franciaország ügyben[96] az EJEB álláspontja szerint a nemzeti hatóságok jogosan és észszerűen döntöttek, amikor az örökbefogadáshoz való jogot az örökbe fogadható gyermek érdekében korlátozták annak ellenére, hogy a kérelmező szándékai jogszerűek voltak. Az örökbefogadás azt jelenti, hogy "családot nyújtunk a gyermeknek, nem egy gyermeket a családnak, s akit az állam örökbefogadóként kiválaszt, annak a személynek minden tekintetben a legmegfelelőbb otthont kell nyújtania a gyermeknek". A megtagadás oka tehát nem a szexuális irányultság volt, hanem a gyermekek egészségének és jogainak védelmére irányuló állami szándék. Az E. B. kontra Franciaország ügyben[97] a kérelmező azért nem fogadhatott örökbe gyermeket, mert nem tudott férfi példaképet biztosítani. Figyelemmel arra, hogy a nemzeti jog egyedülálló szülők részére engedélyezte az örökbefogadást, az EJEB megállapította, hogy a hatóságok döntése elsősorban azon a tényen alapult, hogy a kérelmező egy azonos nemű személlyel élt együtt. Az EJEB megállapította, hogy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés történt.
A Gas és Dubois kontra Franciaország ügyben[98] a biológiai anya azonos nemű élettársa nem fogadhatta örökbe partnere gyermekét. A francia jogban az örökbefogadásnak két típusa létezik: teljes és egyszerű örökbefogadás. Ez utóbbinál, ha az örökbefogadott kiskorú, a szülői felelősséghez kapcsolódó valamennyi jog az örökbefogadó szülőhöz kerül, kivéve, ha házastársi örökbefogadásról van szó. Az EJEB megállapította, hogy a kérelmezők helyzetét nem lehet összehasonlítani a házaspárok helyzetével, mert a francia jog szerint a házasság különleges státusszal ruházza fel a házaspárokat. Az EJEE azonban nem kényszeríti rá a részes államokat az azonos neműek házasságának meghatározására. Az EJEB megjegyezte, hogy az élettársi kapcsolatban élő különnemű párok kérelmét ugyanígy elutasították volna a releváns rendelkezések szerint és így, amíg a kérelmezők ugyanolyan jogi helyzetben voltak, nem volt szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés a bánásmódot tekintve és ezért nem sérült a 14. cikk az EJEE 8. cikkével összefüggésben.
Az X és társai kontra Ausztria ügyben[99] a nem házas, azonos nemű kérelmezők közül az egyik a másik gyermekét akarta örökbe fogadni. Az osztrák jog releváns szabályai lehetővé teszik a nem házas különnemű párok között a gyermek másik szülő általi örökbefogadását. Az EJEB döntése alapján az osztrák hatóságok eltérő bánásmódot alkalmaztak a kérelmezőkkel szemben a különnemű, házasságon kívül élő, második szülőként örökbe fogadni szándékozó párokhoz képest, amikor nem tették számukra lehetővé a közös gyermekként történő örökbefogadást, amit nem tudtak észszerűen és objektíven megindokolni. S végül meg kell említeni az Emonet kontra Svájc ügyet,[100] melyben az EJEB döntése szerint a családi élethez való jog tiszteletben tartása megkívánja a biológiai kapcsolaton túl a valódi kötődések figyelembevételét. A svájci törvények azonban nem tették lehetővé az élettárs gyermekének örökbefogadását a vele együtt élő másik élettársnak, ezért az EJEB megállapította az EJEE 8. cikkének sérelmét. Az EJEB hangsúlyozta, hogy az EJEE 8. cikkének céljából a "család" fogalma nem szűkíthető le kizárólag a házasságon alapuló kapcsolatokra, magában foglalja az ún. de facto "családi kötelékeket", amikor a partnerek házasságkötés nélkül élnek együtt. S bár az örökbefogadáshoz való jog nem része az EJEE-nek, ez nem jelenti azt, hogy az államnak ne lenne semmilyen kötelezettsége a családi kapcsolatok kialakítása és fenntartása terén. Az EJEB esetjogából levezethető alapelvek értelmében azokban az esetekben, ahol a gyermekkel fennálló családi kötelék megállapítható, az államnak úgy kell eljárnia, hogy tegye lehetővé ezen kötelék fejlődését, és megfelelő jogi biztosítékokkal meg kell teremtenie a gyermek családjába történő integrációjának lehetőségét. Az EJEB azt is hangsúlyozta, hogy a nemzeti hatóságoknak nem feladata, hogy az érintettek helyett eldöntsék, milyen formában kívánják közös életüket leélni.
Az EUB gyakorlatában örökbefogadási ügy szinte alig jelenik meg. Az EUB az SM kontra Entsy Clearance Offise ügyben[101] azt vizsgálta, hogy a kafala a joghatást tekintve inkább gyámságnak vagy örökbefogadásnak felel meg. Kérdésként merül fel az is, hogy egy tagállam jogosult-e megtagadni egy harmadik ország állampolgárának a belépését arra hivatkozva, hogy a kafala hatálya alá tartozó gyermek a 2004/38. Irányelv[102] 2. cikk 2/a. pontja értelmében nem minősül egyenes ági leszármazottnak. Az EUB megvizsgálta a gyermek legfőbb érdekének szempontjait és döntésében kimondta: "az uniós polgár »egyenes ági leszármazottjának« a 2004/38 irányelv 2. cikk 2. pont c) alpontjában szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában az olyan gyermeket, akit az algériai kafala keretében egy uniós polgár állandó törvényes gyámsága alá helyeztek, mivel e gyámság alá helyezés nem hoz létre közöttük szülő-gyermek kapcsolatot". Ugyanakkor a nemzeti hatóságoknak az ilyen gyermek, mint az uniós polgár más családtagja tekintetében a Charta 7. és 24. cikkével összefüggésben értelmezett 3. cikk (2) bek. a) pontja értelmében meg kell könnyíte-
- 11/12 -
niük a beutazást és a tartózkodást az adott ügy összes fennálló és releváns körülményének a kiegyensúlyozott és észszerű értékelése alapján, valamennyi érintett érdeket, és különösen az érintett gyermek "mindenek felett álló érdekét" figyelembe véve. Abban az esetben, ha ezen értékelés alapján bizonyított, hogy a gyermek és az uniós polgársággal rendelkező gyámja tényleges családi életet kívánnak élni, és e gyermek a gyámjával szemben függőségi viszonyban van, a családi élet tiszteletben tartásához fűződő alapvető joghoz kapcsolódó követelmények a "gyermek mindenek felett álló érdekének" a figyelembevételére vonatkozó kötelezettséggel összefüggésben főszabály szerint előírják azt, hogy az említett gyermek számára biztosítsák a beutazás és a tartózkodás jogát annak lehetővé tétele érdekében, hogy a gyámjával az utóbbi fogadó tagállamában együtt éljen.[103]
A nemzetközi és az európai jogi keretek áttekintése alapján igazoltnak látszik, hogy a család elsődlegesen nem jogi fogalom, továbbá a család tekintetében egységes jogi definíciói nem igazán adható. Ugyanakkor a család fogalmáról való diskurzus során nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a család fogalma nem lehet kirekesztő és a gyermek legfőbb érdekét kell szolgálnia. A szakirodalom álláspontja egységes abban, hogy mindenkinek joga van szabad akaratából, érzelmi alapon történő együttélésre egy másik emberrel. A viták abban vannak, hogy ezek a különböző együttélési formák milyen állami elismerésben részesüljenek. A társadalmi változások okán a házasság és a család intézménye egyre kevésbé feltételezi egymást, ezért álláspontunk szerint a család fogalma nem szükségképpen alapul a házasság fogalmán. Az Alaptörvény L) cikkének értelmezése nem fedi le teljeskörűen a jelenkori családi kapcsolatok egészét, azonban az állam Alaptörvényből eredő intézményvédelmi kötelezettségéből az következik, hogy a házasság mellett más alternatív családformát nem védhet jobban, vagy nem azonos szinten, mert azonosság esetén a védelem elveszik. A család kiterjesztő értelmezése leginkább a Ptk. Családjogi Könyvének alapelvein keresztül képes a joggyakorlatban érvényre jutni. Ezért indokolt egyrészt egy általánosabb, generálisabb családfogalom kialakítása, másrészt annak vizsgálata, hogy a házassághoz kapcsolódó joghatások mennyiben terjeszthetők ki az élettársi kapcsolatban élő örökbe fogadni szándékozókra, figyelemmel a családformák pluralizációjára, a társadalom általi egyre nagyobb elfogadottságára, s a gyermekek nagyobb jogbiztonságára.
Az EJEE és annak esetjoga az európai jogrend része, amely esetjog kialakítja az EJEE értelmezési gyakorlatát is. Az EJEB modern szellemiségű gyakorlata során egyre több precedensértékű döntés születik és a joganyag is fejlődik, amely érinti a gyermeki jogokat is. Az EJEB célja egy egységesebb európai mérce felállítása, de ezen belül természetesen a részes államok a nemzeti szabályaiknak és történelmi gyökereiknek megfelelően alakítják ki a joggyakorlatukat. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az sem, hogy az örökbefogadás nem csak jogi kérdés, hiszen fontos szerepet játszanak benne más, nem jogi tényezők is. Az EJEB gyakorlatának jelentősége abban van, hogy a családjogi változások lehetőleg egy irányba haladjanak. ■
JEGYZETEK
* A mű a TKP2021-NKTA-51 számú projekt keretében, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.
[1] 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény).
[2] https://www.refworld.org/docid/460bc5a62.html.
[3] Kuronen Marjo (2010): Research on Families and Family policies in Europe. Elérhető: https://www.academia.edu/11397847/Kuronen_Marjo_ed._2010_Research_on_Families_and_Family_policies_in_Europe_State_of_the_Art._Final_report_of_the_FAMILYPLATFORM_project_Work_Package_I._Submitted_for_the_European_Commission_16.7.2010.
[4] Keresztes-Takács Orsolya - Anh Nguyen Luu Lan: Az örökbefogadás szociálpszichológiai megközelítése: interszekcionalitás. Alkalmazott pszichológia 2017/2., 65. o.
[5] Neményi Mária - Takács Judit: Örökbefogadás és diszkrimináció Magyarországon. Esély 2015/2., 67-96. o.
[6] Husz Ildikó - Herke Boglárka: Lakossági vélekedések a család fogalmáról. In: Husz Ildikó (szerk.): Mi a család. Tanulmányok a család fogalmáról a jelenkori Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest 2023.
[7] Husz - Herke: i. m. (2023) 48. o.
[8] Akik azonban külön háztartásban kerültek összeírásra, nem jelezték kölcsönösen az élettársi viszonyukat, azokról nem nyújt információt a népszámlálás. https://rtl.hu/belfold/2024/01/10/szivarvanycsaladok-magyarorszagon-statisztika.
[9] Husz - Herke: i. m. (2023) 31. o.
[10] Husz - Herke: i. m. (2023) 9. o.
[11] Pl. Somlai Péter: Család 2.0. Együttélési formák a polgári családtól a jelenkorig. Napvilág Kiadó 2013., Spéder Zsolt: Az európai családformák változatossága. Párkapcsolatok, szülői és gyermeki szerepek az európai országokban az ezredfordulón. Századvég 2005/37., 3-47. o.
[12] Vaskovics László: A család fejlődése Európában. Educatio 2002/3., 360-361. o.
[13] Pl.: Anglia, Belgium, Írország, Spanyolország, Svédország és Wales is lehetővé teszi a partnerek általi közös örökbefogadást Horváthországban, Romániában, Szlovéniában pedig lehetséges az élettárs gyermekének örökbefogadása is.
[14] Lápossy Attila - Szabó Tasi Katalin - Szajbély Katalin: A család(fogalom) és más alapjogok - alkotmányjogi megközelítésből. Családi Jog 2023/1., 3. o.
[15] Csink Lóránt: Házasság és család. In: Jakab András - Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: Bodnár Eszter-Jakab András) 2018. [22-23]. https://ijoten.hu/szocikk/hazassag-es-csalad.
[16] Kriston Edit: A család fogalma a társadalmi innováció sűrűjében, különös tekintettel a jogi és szociológiai megközelítésre. Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Juridica et Politica 2018/2., 398. o.
[17] Murdock George: Social Structure. The MacMillan Company, New York 1949.
[18] Talkon Parsons: The American Famíly, Its Relation to Personalíty and to the Sociál Structure The Free Press, New York 1955. http://www.csun.edu/~snk1966/T.%20Parsons%20The%20American%20Family.pdf.
[19] Weston Kath: Families we choose: Lesbians, gays, kinship. Columbia University Press, 1991.
[20] Drinóczi Tímea - Zeller Judit: A házasság és a család - alkotmányjogi értelemben. Acta Humana 2005/4., 76. o.
[21] Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.
[22] Kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény.
[23] Kihirdette az 1976. évi 8. tvr.
[24] Human Rights Committee, General Comment No. 17 (1989) on the rights of the child, para. 6., Human Rights Committee, General Comment No. 19 (1990) on the family, para. 2.
[25] "23. Cikk 1. A család a társadalom természetes és alapvető egysége és joga van a társadalom és az állam védelmére. 2. A házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni. 3. Házasságot csak a házasulandók szabad és teljes beleegyezése alapján lehet kötni. 4. Az Egyezségokmányban részes államok megfelelő lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy a házasfelek jogai és kötelességei a házasság fennállása alatt és felbontása esetén egyenlőek legyenek. A házasság felbontása esetén rendelkezni kell a gyermekek szükséges védelméről."
[26] Lux Ágnes: A család fogalmának nemzetközi és európai szabályrendszere. Közjogi Szemle 2021/4., 29-36. o.
[27] 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről.
[28] A döntések a Bíróság honlapján az ún. HUDOC keresőrendszerben elsősorban angolul és részben franciául hozzáférhetőek.
[29] Wopera Zsuzsa: Alapjogi hatások az Európai Unió családjogi jogalkotására és a tagállami szabályozásokra. Magyar Jog 2014/7-8., 385-395. o., http://real.mtak.hu/40100/1/Alapjogi%20hat%C3%A1sok_EU_csal%C3%A1djogra_WoperaZs.pdf.
[30] https://jogkodex.hu/doc/4070716.
[31] Reiderné Bánki Erika: Az élettársi kapcsolat az új Polgári Törvénykönyv tükrében. In: Kőhidi Ákos - Keserű Barna Arnold (szerk.): Tanulmányok a 65 éves Lenkovics Barnabás tiszteletére. Széchenyi István Egyetem - ELTE Eötvös J. Könyv és Lapkiadó, Győr-Budapest 2015., 367-368. o.
[32] Magyarázatok az Alapjogi Kartához. Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2007.12.14., C-303/21.
[33] Reiderné Bánki: i. m. (2015) 370-371. o.
[34] Megjegyezzük, hogy az "illetve" szó kifejezheti a vagylagos (választó), a kapcsolatos (és) és a részben kapcsolatos (pontosító) viszonyt.
[35] Reiderné Bánki: i. m. (2015) 372. o.
[36] Lápossy - Szabó Tasi - Szajbély: i. m. (2023) 4-5. o.
[37] A "valamint" kötőszó jelentése: ezen kívül; a felsoroltakon túl; és emellett; továbbá.
[38] Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.).
[39] 2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról (a továbbiakban: Bét.). Ezzel a jogszabállyal az élettársakra vonatkozó jogi szabályozás kettévált, részben a Ptk., részben a Bét. tekintetében.
[40] Schanda Balázs: Néhány alkotmányjogi megfontolás az apasággal kapcsolatban. Iustum Aequum Salutare 2022/3., 144-145. o.
[41] Pásztor Emese: Szakjogági családfogalmak Magyarországon. In.: Husz Ildikó (szerk.): Mi a család. Tanulmányok a család fogalmáról a jelenkori Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest 2023., 164-184. o.
[42] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.).
[43] Az élettársi kapcsolatok számának növekedése jellemzően az 1970-es évektől figyelhető meg hazánkban is, amikor is az összes családhoz viszonyított arányuk 2,1% volt, ami 2001-ben már 11%-ra emelkedett, és 2022. évben már 21,3% volt. A házasságon kívüli élveszületések részaránya is jelentősen változott, mert amíg 1990-ben ez az arány 13,1% volt, addig 2015-ben már 47,8%-ra emelkedett. A családpolitikai intézkedések hatására azonban ez az arány jelentősen megváltozott, így 2021-ben már 27%-ra csökkent, mert a házasságkötések száma 72 ezerre nőtt. (Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmozg21/index.html).
[44] A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.).
[45] Kőrös András: A családjog alapelvei: In.: Kőrös András (szerk.): A családjog kézikönyve I. HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2007., 12. o.
[46] Az alábbi országok ismerik el a bejegyzett élettársi kapcsolatot: Bolívia, Ciprus, Csehország, Ecuador, Észtország, Görögország, Horvátország, Kolumbia, Lettország, Liechtenstein, Magyarország, Málta, Monaco, Montenegro, Németország, Olaszország, San Marino, Svájc, Szlovénia, valamint Japán tartományai/régiói.
[47] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi. V. törvény (a továbbiakban: új Ptk., Ptk.).
[48] Vékás Lajos (szerk.): Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Complex Kiadó, Budapest 2008.
[49] Az élettársi kapcsolat regisztrációhoz, nyilvántartásba vételhez nem kötött, azonban a 2008. évi XLV. törvény lehetővé teszi a kapcsolatnak - a közjegyzőnél vezetett - Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásba történő bejegyzést, ami a fennállását igazolja.
[50] A bejegyzett élettársi kapcsolatot a hatályba nem lépett 2007. évi CLXXXIV. törvény szabályozta először, amely egyaránt vonatkozott volna az azonos és a különnemű személyekre. A 154/2008. (XII. 17.) AB határozat a különnemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatának szabályozására tekintettel minősítette alkotmányellenesnek, mert számukra nem lehet alkotmányosan létrehozni egy, a házassággal szinte azonos tartalmú más jogviszonyt.
[51] Rendszertani problémát jelent az is, hogy a CSJK-ban szabályozott élettársi tartás és lakáshasználat szabályainak alkalmazása során a Ptk. - más szellemiségű - Hatodik könyvében meghatározott fogalomhoz kell visszanyúlni.
[52] Pl. nem kerülhet sor közös gyerekké fogadásra (örökbefogadásnál), apasági vélelmet nem keletkeztet és nem vehetnek részt emberi reprodukciós eljárásban.
[53] Ugyanakkor korábban a 14/1995. (III. 13.) AB hat. rögzítette, hogy "két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értéket, mely az együtt élő személyek nemétől függetlenül igényt tarthat a jogi elismerésre".
[54] Pásztor: i. m. (2013) 169. o.
[55] Barzó Tímea: A magyar család jogi rendje. Patrocinium, Budapest 2017., 38-39. o.
[56] Csink: i. m. (2018) [17].
[57] Rácz Andrea: Családkép a gyermekvédelemben. In: Husz Ildikó (szerk.): Mi a család. Tanulmányok a család fogalmáról a jelenkori Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest 2023., 95. o.
[58] Pl. Romániában akkor van lehetőség közös örökbefogadásra, ha a különnemű élettárs a vele együtt élő élettárs félárva gyermekének közös nevelésében már öt éve részt vesz.
[59] Nemzetközi örökbeadás az, ha a gyermek az örökbefogadás következtében végleges jelleggel más országba kerül, függetlenül az örökbefogadó állampolgárságától és attól, hogy a gyermek állampolgársága megváltozik-e [Ptk. 4:129. § (1) bek.].
[60] Filó Erika - Katonáné Pehr Erika: Gyermeki jogok, szülői felelősség gyermekvédelem, ORAC Kiadó, Budapest 2022., 237-246. o.
[61] A cseh, litván, román, szlovák jogban kizárt az azonos nemű párok örökbefogadása, és a lengyel jog kifejezetten tiltja a közös örökbefogadást. Az angol, belga, dán, finn, francia holland, norvég, spanyol és svéd jogban a házasokon kívül az azonos nemű partnerek általi közös örökbefogadás is megengedett. Az előbbi országokon túl pl. az észt, a német, olasz, szlovén szabályozás is lehetővé teszi, hogy az egyik azonos nemű partner a másik vér szerinti gyermekét örökbe fogadja. Lásd: Katonáné Pehr Erika: Örökbefogadás. In: Jakab András - Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia, (Családjog rovat, rovatszerkesztő: Hegedüs A.) Elérhető: http://ijoten.hu/szocikk/örökbefogadás 2018. (a továbbiakban: Katonáné Pehr 2018).
[62] A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.).
[63] "Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést."
[64] Katonáné Pehr (2018): i. m. [26].
[65] "3:130. § [Az örökbefogadható gyermek]
(1) Örökbefogadni - a házastárs kiskorú gyermekének örökbefogadása kivételével - csak olyan gyermeket lehet, akinek a szülei nem élnek, vagy akit a szülei megfelelően nevelni nem képesek.
(2) A gyámhatóság az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül is a szülő életében engedélyezi az élettársi kapcsolatban élő személy kiskorú gyermekének a gyermeket vele tartósan együtt nevelő élettársa által történő örökbefogadását, ha ahhoz az örökbefogadó élettársa hozzájárul, a törvényben meghatározott egyéb feltételek teljesülnek és az örökbefogadás a gyermek érdekében áll."
[66] A legalapvetőbb apasági vélelem az anya házassági kötelékén alapul. Ha azonban nincs ilyen, akkor apának kell tekinteni azt a férfit is, akivel a nő - élettársi kapcsolatuk fennállása alatt - reprodukciós eljárásban vett részt és a származás a reprodukciós eljárás következménye.
[67] A KSH adatai szerint 2015 és 2022 között majdhogynem töretlenül növekedett a nyilvántartott, örökbefogadásra alkalmas személyek száma. 2015. év végén 2207 örökbefogadásra alkalmas házaspárt és egyedüli örökbefogadót tartottak számon összesen, s majd ez a szám 2021-re átlépte a 3000-et, amelyen belül mintegy 300 egyedüli örökbefogadó személy szerepelt akkor a nyilvántartásban. Az egyedüli örökbefogadók száma minden évben mintegy minden kilencedik/tizedik örökbefogadót jelent. A rendelkezésre álló adatok szerint 2015-ben 43, 2016-ban 50, 2019-ben pedig 71 egyedülálló fogadott örökbe gyermeket az ezen időszakban engedélyezett 800-1200 örökbefogadáson belül. https://www.ksh.hu/stadat_files/szo/hu/szo0014.html; https://orokbe.hu/?s=statisztika.
[68] Szeibert Orsolya: Családformák az Emberi Jogok Európai Egyezménye tükrében. Családi Jog 2016/3., 42. o.
[69] Wopera: i. m. (2014) 391. o.
[70] Pl. Maire v. Portugal, Judgement of 26. Sept. 2003., No. 48206/99.; Hokkanen v. Finland, Judgement of 23. Sept. 1994., No. 19823/92.
[71] Dudás Dóra Virág: Emberi jogi kézikönyv az EJEB gyakorlata alapján. Wolters Kluwer, Budapest 2021., 223-224. o.
[72] Keegan v. Ireland Judgement of 26. May. 1994., No. 16969/90.
[73] Berrehab v. the Netherlands, Judgement of 21. June. 1988., No. 10730/84.; E. A. and A. A. v. the Netherlands Decision of 6. Jan. 1992., No. 14501/89.
[74] X.Y. and Z. v. the United Kindom, Jugdement of 22. April. 1997., No. 21830/93.
[75] Moretti and Benedetti v. Italie, Jugdement of 27. April. 2010., No. 16318/07.
[76] A házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint.
[77] Goodwin v. United Kingdom, Judgement of 11. July 2002., No. 28957/95.; Schalk and Kopf v. Austria, Judgement of 24. June 2010., No. 30141/04.
[78] Reiderné Bánki: i. m. (2014) 371. o.
[79] Dudás: i. m. (2021) 230. o.
[80] Schalk and Kopf v. Austria Judgement of 24. June 2010., No. 30141/04.
[81] Lux: i. m. (2021) 34. o.
[82] Wopera: i. m. (2014) 392-393. o.
[83] A C-122/99 P. és a C-125/99 P. sz. D és Svédország kontra Tanács ügyekben 2001. május 31.
[84] Tadao Maruko kontra Versorgungsanstalt der deutschen Bühnen C-267/06. sz. ügy [EBHT 2008 I-01757.].
[85] Az Európai Unió Tanácsa 2000. november 27-i 2000/78/EK Irányelve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról.
[86] C-267/12. sz. ügy: Frédéric Hay kontra Crédit agricole mutuel de Charente-Maritime et des Deux-Sèvres [ECLI:EU:C: 2013:823].
[87] Torma Adrienne: Az örökbefogadás mint családjogi jogintézmény, valamint az azonos neműek családjogi helyzete. JURA 2020/3., 135-149. o.
[88] Lásd a 10. és az 54. lábjegyzetet.
[89] Obergefell v. Hodges, 14-576 U.S. (2015).
[90] Novák Rebeka: A 19. és 20. megálló egy barátságosabb és igazságosabb világ felé? - az azonos neműek államilag elismert életközösségével és házasságával kapcsolatos jogi változások, különös tekintettel a 2015. év eseményeire. Családi Jog 2016/1., 29-37. o.
[91] Pini and Others v. Romania, Judgment of 22. June. 2004., No. 78028/01.; No. 78030/01.
[92] Sahin v. Germany, Judgment of 07. June. 2003., No. 30943/96.
[93] A diszkrimináció vizsgálható az ún. Rasmussen-teszttel, melynek szempontjai: 1. az állítás az EEJE-ben védett valamely más jog területre esik-e; 2. van-e eltérő bánásmód; 3. azonos vagy hasonló helyzetben vannak-e a megkülönböztetett személyek; 4. a megkülönböztetés objektív és észszerű alapon nyugszik-e. A közvetett diszkrimináció a Hugh Jordan-teszttel kell vizsgálni, ahol a korábbi Rasmussen-teszt 2. és 3. szempontjai helyett az aránytalan hátrányt kell vizsgálni. [Dudás: i. m. (2021) 368. o.]
[94] Raffai Katalin: Határon áthúzódó házassági ügyek és az emberi jogok védelme. Iustum Aequum Salutare 2016/1., 83-95. o.
[95] A cikk a személyi autonómia négy területének - magánélet, családi élet, lakás és levelezés - védelmét célozza, ezek nem zárják ki egymást kölcsönösen, és egy intézkedés beavatkozást jelenthet egyszerre a magánéletbe és a családi életbe is. Lásd részletesen: Emberi Jogok Európai Bírósága: Gyakorlati útmutató az elfogadhatósági feltételekről, 2014, 70-83. o., https://www.echr.coe.int/documents/d/echr/Admissibility_guide_HUN.
[96] Fretté v. France, Judgment of 26. May. 2022., No. 36515/97.
[97] E.B. v. France, Judgment of 22. Jan. 2008., No. 43546/02.
[98] Gas and Dubois v. France, of 15. Mar. 2012., No.25951/07.
[99] X and Others v. Austria Judgment of 19. Febr. 2013., No. 19010/07.
[100] Emonet and Others v. Switzerland Judgment of 13. Marc. 2008., No. 39051/03.
[101] C-129/18. sz. ügy: SM kontra Entry Clearance Officer, UK Visa Section. 2019. március 26.
[102] 2004/38/EK irányelv az uniós polgároknak és családtagjaiknak az EU területén belül történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról.
[103] Lásd részletesebben Benyusz Márta - Marinkás György: Az örökbefogadásra vonatkozó nemzetközi szabályok. In: Visontai-Szabó Katalin - Benyusz Márta (szerk.): A gyermek érdekének biztosítása az örökbefogadás során. Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, Budapest 2023., 72-84. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző címzetes egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem ÁJK.
Visszaugrás
