Szinte már közhelynek számít az a gondolat, hogy a negyedik ipari forradalom[1] derekán napról napra jelennek meg olyan technológiai újítások, melyek alapjaiban változtatják hétköznapi életünket. Sőt szinte a saját bőrünkön érezhetjük, hogy a technológiai fejlődés, valamint a hálózatokkal egyre intenzívebben átszőtt világ komplexitása következtében ez a változás felgyorsult és exponenciálisan növekszik. Elég csak egy pillanatra felpillantanunk, körbenéznünk és láthatjuk, hogy mennyi olyan digitális technikai eszköz vesz körbe minket, melyek használata észrevehetetlenül mindennapjaink részévé vált, miközben jó pár évvel ezelőtt még a létezéséről sem tudtunk. Másik oldalról megközelítve: még hány olyan technikai újítás vár ránk, melyek mai fejjel még a tudományos fantasztikum kategória határát súrolják, azonban használatuk pár év múlva természetes és teljesen hétköznapi lesz számunkra?[2]
Amennyiben a közjegyzői hatáskörbe utalt eljárásokat vizsgáljuk, figyelemre méltó változás, hogy míg a polgári közjegyzőség visszaállítását követően egészen 2010-ig mindösszesen kettő elektronikus nyilvántartás (Végrendelet Országos Nyilvántartása, zálogjogi nyilvántartás) vezetését utalta a jogalkotó közjegyzői hatáskörbe, addig az elmúlt bő évtizedben ez a szám megkétszereződött (Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása, egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgok zálogjogi nyilvántartása, hitelbiztosítéki nyilvántartás, házassági és élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartása), amíg 2010-ben a közjegyző kizárólag a fizetési meghagyásos eljárást folytatta le számítástechnikai rendszeren keresztül, addig az E-ügyintézési törvény[3] és az új közjegyzői ügyviteli
- 81/82 -
szabályoknak[4] köszönhetően mára már általánosságban valamennyi közjegyzői nemperes eljárásra igaz lett ez az állítás. A jogalkotó már 2004-ben lefektette az elektronikus közjegyzői okirat jogszabályi alapjait és a jövőben várhatóan tovább fog folytatódni és erősödni ez a tendencia.
Azonban a fentieket figyelembe véve azt tapasztalhatjuk, hogy az egyes digitalizációs vívmányok eddig az eljárásaink lefolytatásával kapcsolatban - nyilvántartások létrehozása és vezetése, eljárás gyorsítása, egyes eljárási cselekmények automatizálása - kerültek beépítésre a gyakorlatunkba. De mi történik akkor, amikor a fentebb hivatkozott gyorsuló technikai fejlődés következtében a jog által eddig ismeretlen szolgáltatások, fogalmak, dolgok válnak az eljárásaink tárgyává? Mi történik akkor, mikor ezek a még szabályozatlan területek vívmányai hirtelen megjelennek a forgalomban és a gazdasági életben ezáltal hivatkozható norma és precedens nélküli döntési helyzetbe hozva a jogalkalmazót?
Az elmúlt évtized egyik legdinamikusabban fejlődő és talán leginkább megosztó területe a kriptopénzek piaca volt. A legfrissebb kutatások szerint a világban jelenleg több mint 9.700 kriptovalutát tartanak számon, 2443 milliárd dollár összértékben, melynek bányászatához szükséges energiamennyiség évi szinten megegyezik Svájc éves energiafelhasználásával.[5] Jelenleg a digitális vállalatok[6] mellett már több állam is vezetett be vagy tesztelt saját digitális valutát[7],[8], sőt az IMF 2018-as vitairata[9] szerint több központi bank foglalkozik a kérdéskörrel, a saját nemzeti digitális valuta mint törvényes fizetőeszköz bevezetésével is[10]. Pár éve a Morgan Stanley jelentésében[11] elfogadta a kriptovalutákat mint új intézményi befektetési osztályt és egyre több országban, egyre több vállalat fogadja el törvényes fizetési eszközként
- 82/83 -
őket[12]. Sőt, már magyar vonatkozású kriptopénzzel, a "vizslacoin"-nal is büszkélkedhetünk[13]. Annak ellenére, hogy a kriptopiac sok felfutáson és visszaesésen[14] van már túl - 2020. év tavaszán egy piaci szereplő[15] és egy állam döntésének[16] köszönhetően hatalmas esésben voltak az árfolyamok, majd jelen sorok írásakor éppen történelmi csúcsokat döntöget a legismertebb kriptovaluta, a Bitcoin árfolyama[17] - elvitathatatlan tény, hogy a kriptovilág szerves része lett életünknek. Manapság a kriptopénzek egy olyan új, alternatív eszközosztállyá nőtték ki magukat, melyek befektetői között életkortól, nemtől és iskolai végzettségtől függetlenül valamennyi társadalmi csoport képviselőt megtalálhatjuk[18]. De nem szabad elfejtenünk, hogy a kriptovaluták - melyek mondhatni egy teljesen új és progresszív pénzügyi rendszer alapjait fektették le a szemünk előtt - a bennük rejlő számos lehetőség mellett kihívást is intéznek a jog területéhez. Habár globális szinten a jogalkotók figyelmét jelenleg a tőkepiaci szabályozási és felügyeleti[19], valamint adózási kérdések[20] kötik le[21], lassan elkerülhetetlenné válik egy átfogó jogi szabályozás megalkotása, melynek kiinduló pontja, hogy a jogi környezetben is megpróbáljuk elhelyezni és definiáljuk a kripto jelenséget.
De mi is az a kriptopénz? Jogilag minek tekinthetjük? Egyes jogügyletekben hogyan vesz részt? Hagyaték tárgya lehet-e és ha igen, miként jelenik meg a hagyatéki eljárásokban? Hagyatéki vagyontervezés során mire kellene figyelni? Jelen tanulmányban ezekre a kérdésekre keresem a választ.
- 83/84 -
A kriptopénzek kialakulása egészen a 2008-as pénzügyi válságra vezethető vissza[22], mikor is a globális pénzügyi rendszerbe és a kormányzati hatalomba vetett bizalom megingása következtében kialakuló populista, intézményellenes mozgalmak[23] mentén megfogalmazódott az igény egy közvetítő, járadékszedő pénzügyi intézmény és központi felügyeleti hatóság nélküli magán fizetőeszköz megalkotására. Az igény kialakulása azonban önmagában nem lett volna elég, hiszen ellenőrző hatóság és a tranzakcióban résztvevő közvetítő intézmény (vagy egyéb más harmadik fél, pl. digitális aláírást biztosító szolgáltató) nélkül kellett biztosítani a létrehozni kívánt fizetőeszköz értékállóságának a legfontosabb feltételeit: a létrehozott valuta legyen véges és megváltoztathatatlan (egyszerűbben fogalmazva: ne legyen könnyen hamisítható és lemásolható, ne lehessen többször elkölteni, egy időpontban csak egyetlen személy számláján legyen megtalálható).
A technikai megoldást a fenti problémák kiküszöbölésére Satoshi Nakamoto[24] által megalkotott fehér könyv[25] jelentette, mely a kriptográfia[26] segítségével megoldást kínált a tranzakciók hitelességének központi hatóság nélküli fenntartására. A technikai újítás lényege abban rejlik, hogy a kettős költekezés megelőzése érdekében egy olyan peer-to-peer[27] hálózatot hoz létre, ahol minden egyes tranzakciót a hálózat időbélyegzővel lát el, szétválasztja és elhelyezi őket egy folyamatos proof-of-work (murdkabizonyíték) láncon, mely végül egy olyan jegyzéket fog létrehozni, ami a munkabizonyíték megváltoztatása nélkül nem lehet módosítani. Ez a jegyzék a hálózat minden egyes tagjánál megtalálható, sosem kerül felülírásra, és a jegyzék minden egyes tranzakcióval növekszik. A jegyzék bővítését blokknak nevezzük, mely értelemszerűen hozzáadódik a korábbi blokkok láncolatához (innen az elnevezés: blockchain). Tehát a tranzakciók integritása a hálózat tagjainak összehangolt munkáján és azon az összetett szoftveren alapszik, mely a tranzakciókat futtatja világszerte. A blockchaint egy osztott, decentralizált főkönyvnek (Distributed Ledger Technology) is lehet tekinteni, mely időrendi sorrendben rögzíti a pénzügyi tranzakciókat[28]. A blokklánchoz kapcsolódó elemek időrendi sorrendjét és sértetlenségét az
- 84/85 -
biztosítja, hogy minden egyes titkosítást az előző titkosításból származtat, illetve, hogy a hálózat mindig a leghosszabb blokkláncot fogadja el valódiként. Ezen két tényező együttes fennállása biztosítja, hogy a blokklánc feltöréséhez és az abban foglalt adatok megváltoztatásához minimum a hálózat tagjai által reprezentált számítási kapacitás hatványozott mértékére lenne szükség.[29] A hálózat tagjai folyamatosan rögzítik és hitelesítik a tranzakciókat kis értékű kriptopénzben fizetett jutalék ellenében, magyarul: egy blokkot sikeresen hozzáadó tag a tranzakció egy kisebb részét kapja meg fizetségképpen[30].
Tekintettel arra, hogy a blokkchain technológia nem egy centralizált hálózaton alapszik, a létrehozott és/vagy átruházott kriptoeszközöket sem egy központi szerv tárolja és tartja nyilván, hanem a hálózat valamennyi tagja egyszerre és egyidejűleg. Az egyik legelterjedtebb tárolási megoldás az "online/digitális pénztárcák" (valójában egy elektronikus cím), amelyek használata digitális jelként tárolja a kriptovalutát. Minden egyes digitális pénztárcához tartozik egy azonosító (továbbiakban: nyilvános kód) és egy jelszó (továbbiakban: privát kód), mely két adat együttes ismeretében férhet hozzá (láthat rá és végezhet tranzakciókat) a tulajdonosa a kriptopénzéhez.
A kriptovaluták a tradicionális banki szolgáltatásokhoz képest teljesen anonimak. Bár minden tranzakciót nyilvános jegyzékben rögzítenek, és ezzel egyidejűleg egy adott digitális pénztárcához társítanak, de az digitális pénztárca a nyilvántartásban mégsem kapcsolódik közvetlen semmilyen magán - vagy jogi személyekhez. Tehát, amíg az adott online pénztárca tulajdonosa/felhasználója nem kerül nyilvánosságra, a pénztárca tulajdonosa és az ahhoz kapcsolódó összes tranzakció névtelen marad[31].
A fenti két bekezdésben ismertetett tulajdonsága teszi igazán kockázatossá a kriptovaluták kezelését: mivel a rendszer teljesen anonim - nem tartják nyilván az egyes online pénztárcák tulajdonosát - az esetlegesen elvesztett, elfelejtett nyilvános és privát kódok később nem állíthatóak helyre, a pénztárcában tárolt kriptoeszközök örökre hozzáférhetetlenné válnak. Tehát kriptopénz felett az rendelkezhet, aki birtokában van annak nyilvános és privát kódjának. Éppen ezért a tanulmányom következő részeiben következetesen a kriptopénz tulajdonosa helyett a kriptopénz birtokosa kifejezést fogom használni. A kriptopénzek ezen tulajdonsága később mind a hagyatéki leltározás, mind a hagyatéki vagyontervezés során jelentőséggel fog bírni.
- 85/86 -
A magánjogi definiálás szempontjából nélkülözhetetlen, hogy elhatároljuk egymástól a kriptovalutákat és a kriptoérméket (token). A kriptovalutákat (mint a Bitcoint, Etherumot, XRP-t, Stellart, Litecoint stb.) az különbözteti meg egymástól, hogy mind eltérő blockchain alapú technológiára épülnek, gyakorlati értelemben véve fizetőeszközként (payment vagy currency token) funkcionálnak. Ezzel szemben a kriptoérmék nem új, hanem már létező, alap kriptovalutákra épülő projektekben biztosítanak érdekeltséget a birtokosuk számára. A token birtokosai - a részvénnyel ellentétben - nem szereznek részesedést a kriptoérmét kibocsátó gazdasági társaságban, csupán a kibocsátó az általa jövőben forgalomba hozandó termékéből vagy szolgáltatásából biztosít számukra profit részesedést[32]. Ezáltal a tokenizálás a gazdasági életben új, nyilvános (nagy hozamot kínáló, de magas kockázatú) közösségi finanszírozási/befektetési formaként jelenik meg. A forrásgyűjtés nyilvános érmekibocsátáson (Initial Coin Offering, továbbiak: ICO) keresztül történik. Az ICO során a gazdasági társaság meghatározott mennyiségű kriptoérmét bocsát ki valódi pénzért cserébe, ezáltal forrást gyűjt a kibocsátás során megjelölt projekt megvalósításához[33]. A részvénykibocsátásnál szabályozott kötelező tájékoztatók, kockázatfeltáró nyilatkozatok és kibocsátói kötelezettségvállalások helyett az ICO esetében a befektetők legfeljebb reklámokból vagy white paper[34]-ből tájékozódhatnak a befektetés felől. A kriptoérmék között megkülönböztethetünk utility tokent, mely termékhez vagy szolgáltatáshoz biztosít hozzáférést, valamint investment vagy asset tokent, mely osztalék- és kamatfizetésen keresztül kvázi tulajdonosi/hitelezői pozíciót biztosít a birtokosa számára. Tanulmányom további részében a kriptovaluta/kriptopénz kifejezés alatt együttesen értem valamennyi token fajtát.
Jelen fejezetben ismertetettek alapján a kriptopénzek előnyei és hátrányai röviden az alábbi táblázattal foglalhatóak össze:
- 86/87 -
| Előnyök | Hátrányok |
| Egyszerű, gyors és olcsó, fizikai és jogi határokon keresztüli pénzmozgatási lehetőség (pénzintézeti bürokratikus ügyintézés és tranzakciós díjak nélkül) | Volatilitás, árfolyam hektikussága, buborékok (árfolyamok gyors és nagymértékű felfúvódása és szintén gyors összeomlása) felelősségi és kárviselési szabályok hiánya, ami első sorban a felügyelet teljes hiányából és a terület szabályozatlanságból ered |
| Anonimitás: tranzakciót bonyolítók számára előnyt jelenthet. | Anonimitás: pénzmosás, terrorizmus finanszírozása vagy az adókerülés kevésbé ellenőrizhető[35] |
| A blockchain adatok nehezebben hamisíthatóak: decentralizált hálózatról lévén szó egy adat megváltoztatását nem elég egy központi nyilvántartásban átvezetni, valamennyi szereplőnél szükséges. Magasabb fokozatú biztonság | A blockchain adatok nehezebben változtathatóak / módosíthatóak / javíthatóak. |
| Tranzakciók könnyebb ellenőrizhetősége: blockchain láncolat valamennyi tagjánál megtalálható valamennyi adat, amihez bármikor bárki hozzáférhet | Alacsony és korlátozott elfogadottság |
| Infláció mértékével növekvő kibocsátások rendszere (Infláció állóság) | Belső érték hiánya és annak megbecsülhetetlensége |
| Gazdasági spekulációknak kevésbé kitett terület, tekintettel arra, hogy nem kapcsolódik szorosan a reálgazdasághoz | Magas energia fogyasztás, környezetvédelmi és gazdaságossági aggályok |
A kriptovaluták egységes magánjogi megítélése meglehetősen nehéz - sőt egyes vélemények szerint egyenesen lehetetlen[36] - a technológiai sokszínűség és a gyorsan fejlődő/ változó környezet miatt. A magánjogi minősítést nehezíti továbbá az a tény is, hogy globális jelenségről beszélünk, így úgy kellene egy egységes jogi definíciót alkotni, hogy az valamennyi jogrendszereknek egyszerre meg tudjon felelni. A probléma összetettségét mutatja az is, hogy a jogalkotónak a szabályozás kialakítása során egy olyan "arany középutat" kellene találnia, mely transzparens módon, megfelelően biztosítja a kriptopénzek birtokosai (befektetők) számára a védelmet, mégis egy esetleges túlszabályozottság következtében ne veszítsék el az általuk megtestesített előnyöket (ennek következtében ne szakadjanak be hirtelen az árfolyamaik). Ugyanakkor, ahogyan a bevezetőben is hi-
- 87/88 -
vatkozott pár példán keresztül szemléltettem, a kriptopénzek már most hétköznapjaink szerves részét képezik, szabályozatlanságuk akár a további fejlődésük akadályává is válhat, így a jelenséggel a jognak is időszerű lenne foglalkoznia. Egy egységes, világszintű fogalom - az általános elfogadottságig és a jogalkotókat leginkább lázba hozó közjogi (elsősorban adójogi) szabályok kialakításáig - még egészen biztos várat magára, mielőtt új definíciót próbálnánk megalkotni fontos megvizsgálnunk, hogy a jelenlegi magyar jogi szabályozás keretei közé miként lehetne beilleszteni.
A pénznek nincs jogi definíciója, a fogalom magánjogi értelemben jelenleg tisztázatlan. A pénzt leginkább közgazdasági funkció alapján írjuk körül, így az egyértelműen megállapítható, hogy a kriptopénzek, a kormányok által kibocsátott fiat pénzektől[37] eltérően nem tekinthetők szó szerinti értelemben pénzeknek. Habár valóban értéket képviselhetnek és megfelelő körülmények között valódi pénzre is cserélhetőek, de ez a beváltási lehetőség mégsem egyetemes. Jelenleg inkább elszámolási és felhalmozási eszközként funkcionálnak, de még nem minősülnek teljes értékű csereeszköznek. Nincs kézzel fogható megfelelőjük és egyetlen kormány sem áll mögöttük, igazából magánpénzek, melyeket magánszemélyek hoztak létre lazán kialakult konzorciummal".[38] Mindezek alapján, a kriptovaluták ugyan (még?) nem minősülnek pénznek vagy általánosan elfogadott készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek, azonban bizonyos feltételek fennállása esetén valódi pénzre átválthatóak[39] és bizonyos esetekben közvetlen egyéb ellenszolgáltatásra is cserélhetőek. Ebből az következik, hogy korlátozottan ugyan, de vagyoni értékkel bírhatnak, vagyoni értékű jogokat testesíthetnek meg.
Itt fontos kitérni arra, hogy az elektronikus pénz és a kriptopénz két külön fogalom. Az elektronikus pénz valójában olyan fiat pénz, melyet nem fizikai hordozón (papír, fém) bocsátanak ki és hoznak forgalomba, hanem a dematerializált értékpapírokhoz hasonlóan elektronikus jel formájában. Ugyanúgy jogszabályban felhatalmazott, központi hatóság által történik a kibocsátás, jegybanki fedezet áll mögötte és a fizikai világban létező valutához hasonlóan teljes értékű fizető eszköznek minősül. Valójában a digitális formán kívül, az elektronikus pénz és a kriptopénz között semmilyen hasonlóság nincs[40]. Tehát
- 88/89 -
a fentiek alapján a kriptopénzek fogalma hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. számú törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6. §-a 16. szerinti definícióba[41] sem illeszthető be. Ráadásul a magyar joggyakorlat az elektronikust pénzt a pénzintézettel szembeni követelésként tekinti, ami kizárja, hogy ingó dolognak tekintsük.
A fenti pont végén található gondolatot folytatva, felmerülhet - a bankszámlapénzek analógiájára -, hogy a kriptovaluták egyfajta követelésként értelmezzük. Azon túlmenően, hogy a "követelés" nem egy önálló jogi kategória, problémaként az is felmerül, hogy -kriptoérmék bizonyos típusát leszámítva - kriptovaluták esetében nem beszélhetünk semmilyen mögöttes, relatív jogviszonyról, tehát nincsen olyan jogosultunk és kötelezettünk, melyek viszonyában a követelést értelmezni lehetne, nincs olyan adósunk, aki a követelést elismerhetné. Önmagában a kriptopénz birtoklását relatív jogviszonyként nehezen is lehetne értelmezni[42] A jelenleg forgalomban lévő kriptovaluták túlnyomó többsége esetében nincs is olyan kibocsátó - ebből következően kötelezett sem lehet - akivel szemben a jogosult - a kriptopénz birtokosa - követeléssel élhetne.
Azokban az esetekben, ahol a kriptovaluta kibocsátója a valuták tárolására alkalmas online "pénztárcát" tart fenn a kriptopénzek birtokosai számára, valóban láthatunk hasonlóságot az így nyújtott szolgáltatás és a folyószámla-szerződések[43] között, azonban ez a hasonlóság kimerül a kibocsátó nyilvántartási, elszámolási, tehát adminisztratív kötelezettségében. Azonban a szolgáltatót ilyen esetben semmilyen megtérítési vagy helytállási kötelezettség nem terheli a kriptopénz birtokosával szemben. Ellenben az investment típusú tokenek esetén - ahol is a kibocsátót a kriptoérme birtokosával szemben fizetési kötelezettség terhelheti - már beszélhetünk a bankszámlaszerződésekhez hasonló követelésekről.
- 89/90 -
Felmerülhet a kérdés, hogy a kriptovaluták tekinthetők-e értékpapírnak, hiszen ahogy a pénzzel történt összehasonlításnál már utaltam rá, vagyoni értékű jogokat testesítenek meg. Ezen túlmenően megjelenési, fizikai formájukban (elektronikus jelek) a dematerializált, átruházhatóságuk (anonimitás[44]) tekintetében pedig a bemutatóra szóló értékpapírokra hasonlítanak. Sőt, az értékpapírok és a kriptopénzek kibocsátása és forgalomba hozatala között is számos formai hasonlóság mutatkozik (maga a kriptobányászat is mutat hasonlóságokat a zártkörűen működő részvénytársaság működési feltételrendszerével)[45].
Az értékpapír tartalmilag jog, megjelenésében viszont fizikai formát ölt. Az értékpapírok esetében a megjelenési forma - ahogy az a dematerializált értékpapíroknál egyértelműen ki is tűnik - nem tartozik szorosan az értékpapír lényegéhez, a megjelenési formája csupán rögzítési mód, mely az általa megtestesített jogosultság forgalomban való részvételét, annak átruházhatóságát, mobilizálását segíti elő. Ez alapján viszont nem minden kriptovaluta fajta felel meg a jelenleg hatályos magyar értékpapír fogalomnak,[46] hiszen ahogy már korábban kifejtésre került, nem minden kriptopénz mögött van olyan relatív jogviszony, mely jogosultságot keletkeztetne.
A témával foglalkozó szakirodalom[47] jelentős része mégis az értékpapírjogi rendszer és értékpapír-piaci szabályozás keretei között próbálja meg elhelyezni és értelmezni a kriptovalutákat. Ennek oka, hogy a hivatkozott irodalmak által vizsgált nemzetközi trendek többsége is ebbe az irányba mutat. 2017-ben az Amerikai Egyesült Államokban az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet közleményben[48] elismerte, hogy a Howey teszten[49] átment kriptovaluták megfelelnek a szövetségi szintű értékpapír fogalomnak. Általánosabb, mégis hasonló megállapításra jutott az Európai Unió Értékpapír-piaci Hatósága is[50]. A svájci szabályozás[51] a kriptopénzeket funkciójuk alapján differenciálja: amennyiben az
- 90/91 -
adott kripto kizárólag fizetési eszközként funkcionál (payment token) úgy nem minősül értékpapírnak, amennyiben egyéb vagyoni értékű jogokat is megtestesít (utility és investment token) úgy az a svájci értékpapírjog hatálya fog tartozni[52].
Álláspontom szerint a fenti megközelítés egyik nagy előnye, hogy a már meglévő normarendszerbe, kiforrott szabályozás kereti közé emeli a kriptopénzeket. Hátránya viszont, hogy kizárólag a kriptoérmékre kínál megoldást, az egyéb fizetési eszközként funkcionáló kriptovaluták a szabályozási körön kívül maradnak.
A Ptk. 5:14. § (1) bekezdése értelmében a birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet. Tekintettel arra, hogy kivétel nélkül valamennyi kriptovaluta típus elektronikus jel formájában jelenik meg, birtokba sem lehet venni őket, így a kriptopénzek a dolog jogszabályi definícióba sem illeszthetőek bele. A kérdés inkább az, hogy attól még, hogy nem tekinthetők dolognak, a dologra vonatkozó szabályokat lehet-e rájuk alkalmazni, tehát tulajdonjognak vagy egyéb dologi jognak lehetnek-e tárgyai? Egy bekezdéssel lejjebb a jogszabály taxatív felsorolja, hogy mikre lehet a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni. Ezek a pénz, értékpapírok, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erők. Azt már korábban tisztáztuk, hogy sem pénznek, sem értékpapírnak nem minősülnek - az pedig magától értetődő, hogy természeti erőnek sem - tehát szigorú nyelvtani értelmezés alapján a felsorolásba nem illeszthetőek, ennek következménye, hogy tulajdonjog tárgyai sem lehetnének. Álláspontom szerint azonban, ha a dolog módjára hasznosítható természeti erők esetében maga a jogalkotó elismeri és deklarálja, hogy azok a fizikai forma hiánya ellenére emberi uralom és irányítás alá vonhatók, úgy ezen kritériumok a kriptopénzek esetében is fennállnak, így analógia útján a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazhatjuk rájuk[53].
A kérdést, miszerint a dolog fogalmának megfelelnek-e a kriptovaluták, már más szakirodalom is vizsgálta[54]. A kiinduló pontot egy angolszász jogterületen lefolytatott vizsgálat eredményeként készült nyilatkozat adta[55]. A nyilatkozat rögzíti, hogy a kriptovaluták rendelkeznek a vagyontárgyak valamennyi jellemzőivel (pl. tulajdonban tarthatók és átruházhatók), és egyedi tulajdonságaik (pl. virtuális létük, decentralizáltságuk) nem zárják ki vagyontárgyi minősítésüket, így elvben vagyontárgyaknak kell tekinteni őket. A nyilatkozat 17. pontja azonban rögzíti, hogy a kriptopénzek, habár egyes jogviszonyokban (így jelen tanulmány szempontjából kiemelten fontos öröklés kapcsán) vagyontárgyként sze-
- 91/92 -
repet kaphatnak, de fizikai létük hiányában egyes jogintézmények kapcsán mégsem értelmezhetőek. A hivatkozott szakirodalom végül helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a kripovaluták a jelenlegi magyar szabályozás alapján nem minősülnek dolognak, de a megállapítást követően nem ment tovább és nem vizsgálta azt a kérdést, hogy ennek ellenére lehet-e a dologra vonatkozó szabályokat rájuk alkalmazni.
Összegezve: fentiek alapján kijelenthetjük, hogy habár a kriptovaluták sok hasonlóságot mutatnak a pénzzel, értékpapírral, követeléssel és a dologgal, de jelenleg egyik kategóriának sem feleltethetők meg teljes mértékben. Logikusnak tűnne egy, a máltai[56] vagy a japán[57] szabályozáshoz hasonló megoldási módszer, miszerint a kriptopénzeket önálló jogi kategóriaként definiálnánk. Ennek előnyét elsősorban abban látnom, hogy valamennyi kriptofajtát egy egységes, koherens rendszer keretei közé lehetne szorítani. Hátránya többek között az, hogy egy teljesen új és átfogó szabályozás megalkotására lenne szükség, amely részben szembe menne a kialakulófélben lévő európai uniós irányvonallal. Másik kézenfekvő megoldásnak a kriptopénzek értékpapírként történő definiálása mutatkozik, tekintettel arra, hogy így már egy meglévő és kiforrott szabályozási rendszer kereteibe kerülnének beillesztésre. Hátránya, hogy nem minden kriptovaluta fajta feleltethető meg az értékpapír fogalmának, így a kriptopiac egy igen nagy szegmense továbbra is szabályozatlan maradna.
A szabályozás megalkotásáig a legkézenfekvőbbnek azt a megoldást találnám, hogy a Ptk. 5:14. § (2) bekezdése szerint felsorolást analógia útján úgy értelmeznénk kiterjesztően, hogy abba a kriptopénzek is beletartozzanak. Ez alapján tanulmányom további része is arra a felvetésre fog épülni, hogy a kriptovalutákra a dologra vonatkozó szabályokat lehet alkalmazni, így azok tulajdonjog tárgyai is lehetnek.
- 92/93 -
Az öröklés az örökhagyó halálával, a vagyonában ipso iure bekövetkező egyetemes, polgári jogi jogutódlás.[58] Hagyatékba azon jogok és kötelezettségek tartoznak, melyek polgári jogi jogviszonyokból származnak és melyek esetén jellegükből adódóan helye lehet jogutódlásnak.[59] A valódi pénzekkel történő összehasonlításkor már hivatkoztam rá: a kriprovaluták - még korlátozottan ugyan - de vagyoni értékkel bírhatnak, így álláspontom szerint a kriptopénzek által megtestesített vagyoni jogok öröklés tárgyai lehetnek, azokról halál esetére lehet rendelkezni.
A kriptovalutáknál a bizonytalanságot igazából az okozza, hogy esetükben nem az ortodox közgazdaságtani értelemben vett pénzről beszélünk. Értéküket az őket birtokló magánszemélyek közti bizalom, véges számuk, meghamisíthatatlanságuk (bizonyos esetekben anonimitásuk) adja és nem egy a kibocsátó állam által vállalt garancia vagy aranyfedezet. Ebből, valamint a korlátozott elfogadottságukból a szkeptikusok arra a következtetésre juthatnak, hogy valójában nem testesítenek meg semmiféle vagyoni értékű jogot, mert nem a klasszikus értelemben vett pénzügyi szolgáltatásból származó jogosultságról van szó, így értékük valójában nincsen és nem többek, mint az elektronikus jelek, melyek megtestesítik őket[60].
Az ezzel kapcsolatos kritikákat többek között azért sem tartom megalapozottnak, mert több olyan hagyatéki vagyoncsoport is létezik, melyek a fenti gondolati megközelítés alapján nem feltétlen képeznének "valós" értéket. Véleményem szerint az egyik ilyen összehasonlítási alap a műtárgyak csoportja. Ha a fenti logikát követnénk, a festmények, szobrok és bármely más egyéb művészeti alkotás nem érne többet, mint az anyag, amiből készült. Mégis fenntartás nélkül valósnak fogadjuk el a művészek/galériák/műkereskedők által a művész személye (bizonyos esetben halála), a műtárgy "egyedisége" és egyéb szubjektív szempontok[61] alapján generált értékeket[62]. A modern, kortárs művészetek esetén ez a jelenség hatványozottan igaz[63]. Mégis, ha egy műtárgyat aggály nélkül felve-
- 93/94 -
szünk a hagyatéki leltárba az örökösök által bemondott értéken, úgy nem értem, hogy egy egységes tőzsdei árfolyammal rendelkező kriptovaluta esetében miért ne tennénk ezt.
A hagyatéki leltározás célja kettős: a hagyatéki vagyon eltitkolásának megakadályozása és annak megosztási alapjának körülhatárolása. A leltározás mind az örökösök, mind az örökhagyó hitelezői védelmét szolgálja azzal, hogy egyrészt kijelöli az örökösök felelősségének a felső határát, másrészt rögzíti a hagyaték tárgyait, melyekkel elsődlegesen kötelesek helytállni az örökhagyó tartozásaiért[64]. Mindezek alapján célszerűnek tartanám az örökhagyó hagyatékába tartozó kriptovaluták leltárba történő felvételét. Álláspontom szerint a már kialakult bírósági gyakorlatot[65] - miszerint a pénzt és a bankszámla-követelést ingó dolognak kell tekinteni - kriptovalutákra is megfelelően lehet alkalmazni.
Leltározás során a kriptovaluta halálkori árfolyamát kell figyelembe venni. A hagyatéki eljárások elhúzódása és a kriptopénzek gyors és kiszámíthatatlan volatilitása valóban eredményezhet nagy eltéréseket a halálkori és a hagyaték átadáskori árfolyama[66] között, de ezzel a jelenséggel a különböző devizák, részvények, sőt ingatlanok esetén is találkozhatunk gazdasági visszaesések/válságok idején (pl. 2008-as gazdasági világválság). A tőzsdékhez hasonlóan a kriptopénzeknek is egységesen elfogadott árfolyama van, melyet számos forrásból[67], visszamenőleg is lehet ellenőrizni. Véleményem szerint mégis nem is a halálkori árfolyam meghatározása fog gondot okozni a jövőben a leltározás során.
A legtöbb kriptovaluta esetében - centralizált nyilvántartó/kibocsátó hiányában - nincs olyan szolgáltató, akihez megkereséssel lehetne fordulni igazolás vagy nyilatkozat beszerzése végett és az egyes digitális tárcák aktuális egyenlegéről sem érkezik meghatározott időközönként összesítő, kivonat vagy egyenlegközlő valamely pénzügyi intézménytől. A létezésükről, így a hagyatéki vagyonba való tartozásukról kizárólag a volt birtokosuk, az örökhagyó tudhat, ezért esetükben a hagyatéki vagyontervezés kiemelt jelentőséggel bír.
Amennyiben az örökösöknek mégis tudomásuk is lenne arról, hogy az örökhagyónak kriptopénzek voltak a birtokában halála pillanatában, a digitális tárcákba történő betekintés nélkül (ahhoz pedig nyilvános és privát kódjuk is szükséges) nem fogják tudni lenyilatkozni, hogy az adott tárca hány darab kriptovalutát tartalmaz. Tehát hiába tudja az örökös, hogy örökhagyónak volt meghatározott fajtájú kriptopénze, és adott esetben a hagyatékot átadó közjegyző hiába tudja annak halálkori egyenlegét ellenőrizni, darabszámát - kivéve, ha ezt a tényt az örökhagyó végintézkedésében rögzítette - a digitális pénztárcába történő belépés nélkül senki sem tudja meghatározni. Tehát azt tapasztalhatjuk, hogy a többi ingósághoz képest fordított dilemmával állunk szemben: nem az ingóság ér-
- 94/95 -
tékének meghatározása okozza az elsődleges problémát, hanem létezésük és darabszámuk igazolása.
Még abban az esetben sem vagyunk előrébb a probléma megoldásával, amikor maga a kibocsátó vagy egyéb szolgáltató a valuták tárolására alkalmas online pénztárcát tart fenn a kriptopénzek tárolására. Tekintettel arra, hogy a kriptovalutákhoz hasonlóan ez a szolgáltatás is anonim, az egyes tárcákat nem ügyfélnevek, hanem kódok alapján tartják nyilván, így azokat örökhagyó neve és egyéb adata alapján a szolgáltató nem fogja tudni beazonosítani. Ha mégis beazonosíthatóak lennének, az anonimitás következtében azok pontos tartalmáról vagy maga a szolgáltató sem rendelkezik információval, vagy ha mégis rendelkezik, úgy közjegyzői megkeresésre ellenére sem nem fog adatot szolgáltatni (jelenleg a világban még az adóhatóságok is harcolnak ezen az adatok megismerhetőségéért[68]). Tehát a kriptopénzek leltározásának egyik legnagyobb akadálya, hogy létezésük és darabszámuk meghatározása a digitális tárcák nyilvános és privát kódja nélkül szinte lehetetlen.
Második probléma akkor adódik, amikor az örökösnek a kódok ismerete nélkül, de mégis van tudomása mind a kriptopénz fajtájáról, mind a darabszámáról. Amennyiben így is kéri leltározni őket, azok a hagyatékkal átadásra kerülnek részére, de a nyilvános vagy a privát kód ismerete nélkül valójában sosem fog a kriptovalutákhoz hozzáférni. Az átadott hagyaték értéke növekedni fog, ezzel együtt a hagyatéki tartozásokért az örökös felelősség mértéke úgy növekszik, hogy közben az adott hagyatéki vagyontárgy birtokába sosem fog kerülni, rendelkezni sem tud róla[69], de erejéig egyéb vagyonával is felelni fog[70].
A harmadik problémát pedig abban látom, hogy amennyiben figyelembe vesszük, hogy a kriptopénzek a forgalomban dematerializált bemutatóra szóló értékpapírok módjára viselkednek, minden nyilvános és privát kód ismeretében mi ösztönözné az örököst arra, hogy a hagyaték leltározásánál jelentse be a vagyontárgyat? Gyakorlatilag a hagyaték átadása nélkül birtokba veheti őket és az anonimitás következtében erről sem a többi örökös, sem az esetleges hagyatéki hitelezők nem fognak soha tudomást szerezni.
- 95/96 -
Kriptopénzek leltározása során felmerülhet kérdésként, hogy mi minősül a hagyatéki vagyontárgy fekvése helyének? A felvetés illetékességi[71] kérdéseken túlmenően sokkal fontosabb, bizonyítási problémákhoz is vezethet.
Induljunk ki abból a megállapításból, hogy bankszámla-követelésekhez és az értékpapírokhoz hasonlóan a hagyatéki leltár szempontjából ingóságoknak tekintjük őket. Utóbbi két vagyontárgy a kriptopénzekhez hasonlóan a valódi világban szintén csak elektronikus jelek formájában van jelen, a földrajzi fogalmakkal értelmezhetetlen kibertérben létezik. Kisegítő szabályként ilyen esetben a számlavezető pénzintézet székhelyét tekintjük a vagyon fekvése helyének. Azonban kriptopénzek esetén nem beszélhetünk számlavezető pénzintézetről, legfeljebb bizonyos típusai esetén kibocsátóról vagy digitális pénztárca szolgáltatást nyújtóról. Amennyiben a vagyontárgy fekvés helyének meghatározásához analógia útján ezt a gyakorlatot alkalmaznánk, úgy egyrészt csak a fentebb körülírt kriptovalutákra találnánk megoldást, másrészről a jellemzően szinte csak külföldi székhellyel rendelkező kibocsátók, szolgáltatók következtében ezek a kriptopénzek külföldi vagyonelemnek minősülnének.
Ha úgy tekintünk a kriptovaluták ezen csoportjára mint külföldi hagyatéki vagyonelemekre, úgy leltározásuk esetén már nem lesz elegendő az örökösök nyilatkozata, a kriptopénz meglétét és hagyatékhoz tartozását igazolniuk is szükséges[72]. Ebben az esetben pedig felmerül a 4.1 pontban részletezett probléma, hogy létezésüket igazoló dokumentum, okirat nem szerezhető be róluk (egyik lehetséges megoldásként a digitális pénztárca tartalmáról készült közjegyzői ténytanúsítást tudnám elképzelni[73]), a közjegyző adatszerzési intézkedései[74] nem fognak eredményt hozni. Ennek következtében a vagyontárgyat nem lehetne a leltárba felvenni és így átadni sem, nem is beszélve arról, hogy a kibocsátóval vagy szolgáltatóval nem rendelkező kriptopénzek kérdéskörére még mindig nem találtunk megoldást.
Az vitán felül áll, hogy a jelenlegi jogi szabályozás még nem készült fel, így nem is tudja kezelni, értelmezni az egyre gyorsabban növekvő és táguló digitális világot. Amíg nem kerül átültetésre a jogi terminológiába ez a fogalom, javaslom, hogy az egységes megítélést szem előtt tartva, valamennyi kriptovalutát (kibocsátótól és szolgáltatótól független) belföldi ingó vagyonelemként kezeljünk a leltározás során.
- 96/97 -
A fentebb felsorolt problémákból következik, hogy az örökhagyóknak esetleges hagyatéki vagyontervezésük és végintézkedésük során kiemelt figyelmet kell fordítani a birtkukban lévő kriptovalutákra. Legfontosabb, hogy az örökhagyó úgy rendelkezzenek róluk, hogy egyértelműen kiderüljön, hogy halálakor birtokában voltak ilyen eszközök, - nem elégséges a már bevált "halálom pillanatában meglévő minden ingó és ingatlan vagyonom" fordulat - de ahhoz csak a kijelölt örököse tudjon hozzáférni.
Az egyértelmű, hogy törvényes öröklés esetén szinte lehetetlen felkutatni a hagyatékba tartozó kriptoeszközöket - és néha sajnos ez nem is érdeke az örökösöknek - ezért fontos, hogy létezésüket végintézkedésben rögzítsük. Fontos továbbá, hogy lehetőleg típus és aktuális darabszám szerint tegyük ezt meg. Természetesen nem gyakori, hogy az örökhagyó közvetlen halála előtti napokban, órákban végrendelkezik és az is szinte magától értetődő, hogy a birtokában lévő kriptoeszköz-állomány folyamatosan változik. Mégis az egyes digitális tárcákba történő belépés nélkül az az egyetlen megoldásnak az tűnik, ha birtokában lévő eszközeire maga az örökhagyó/birtokos szolgáltat adatot. A probléma feloldására több megközelítést is létezik, de megoldásként azt tudnám, elképzelni, hogy a végintézkedés tartalmazza magát a tényt, hogy az örökhagyó rendelkezik kriptopénzzel, melyet egészben vagy bizonyos részben meghatározott személyekre hagy, azonban a fajta és darabszámot nem. Az éppen aktuális kriptovagyonáról az örökhagyó egy olyan külön nyilvántartást vezethetne, melyet tranzakciónként aktualizál és melyet halála esetére elérhetővé tesz bármely öröklésben érdekelt személy számára. A nyilvántartás kizárólag fajta és mennyiség szerint tartalmazná a kriptopénzeket és a hozzájuk tartozó nyilvános kódokat, azonban a privát kódokat, jelszavakat nem. Így nem kell a végrendelkezőnek tranzakciónként új végrendeletet készíteni, az örökösök viszont a leltározáshoz és a hagyaték átadásához támpontot kapnak.
Másik probléma, melyre a végrendelkezőnek gondolnia kell arra, hogy a hozzáférhetőséghez szükséges privát kódok kizárólag az örökös számára legyenek megismerhetőek. Ebből kifolyólag a kódok végrendeletbe foglalását nem tartom jó megoldásnak, hiszen bárki, aki annak tartalmát megismerheti, tudomást szerezhet róla. Jelen helyzetben logikusnak tűnhet az a megoldás, hogy a privát kódok külön zárt borítékban letétbe kerülnek (költségesebb kivitelezésben széfbe).
A megoldás, miszerint a kódokat külön zárt borítékban a végrendeletet készítő közjegyzőnél az örökhagyó letétbe helyezi, a jelenlegi szabályozás alapján sajnos nem kivitelezhető. Az egyértelmű, hogy a jelszavakat tartalmazó zárt boríték nem teljesíthető közjegyzői letétbe[75], hiszen habár a letét tárgya lehet okirat (mely melléklete akár egy zárt boríték is lehet), azonban a teljesítési letét törvényi feltételeinek nem fog megfelelni az eljárás[76]. A közjegyzői törvényben szabályozott végrendelet letétbe vételi eljárása sem nyújt kielégítő megoldást a problémára, hiszen amennyiben a boríték kizárólag
- 97/98 -
kódokat tartalmaz és magánvégrendeletet egyáltalán nem, úgy nem teljesíthető letétbe. Amennyiben magánvégrendeletet is és kódokat is tartalmaz a boríték, úgy a fenti problémát nem oldottuk meg, hiszen a végrendelet kihirdetése során[77], a hagyatéki tárgyaláson jelen lévő valamennyi személy tudomást fog szerezni tartalmáról, így a privát jelszavakat is valamennyien megismerhetik. A közjegyző bizalmi őrzési eljárásának szintén nem felelne meg az eljárás, hiszen a közjegyző bizalmi őrzésbe pénzt, értéktárgyat és közforgalomban levő értékpapírt vehet[78], tehát egy végrendelet közokiratba foglalásával párhuzamosan nincs lehetőség egyéb okiratot a közjegyző bizalmi őrzésébe helyezni. A közjegyző okirat megőrzési eljárását[79] sem lehet ilyen esetben alkalmazni, hiszen ez a Kjtv-ben szabályozott eljárás nem teszi lehetővé a kiadás feltételhez kötését. A közjegyzőnek az átvételre megjelölt személy kérelmére, személyazonosság ellenőrzését követően - akár az őrzésbe adás mögöttes céljával ellentétben, a letevő halálát megelőzően is - ki kell adnia az őrzésében lévő okiratot. Problémát jelent még, hogy az átvételről készült jegyzőkönyv kötelező tartalmi eleme az őrzés idejének a feltüntetése, márpedig a fenti céllal letett okirat esetében ezt egészen biztosan nem lehet az őrzésbe adáskor rögzíteni. A közjegyző okirat megőrzési eljárása azt a helyzetet sem tudná kezelni, ha az örökösök végül nem végrendelet szerint kérnék a hagyaték átadását, vagy egymással osztályos egyezséget kötnének úgy, hogy végül nem az őrzésbe vételkor feltüntetett átvételre jogosult lesz a kriptovaluta tényleges örököse.
Megoldást talán a normaszöveg ügyvédi letéti szabályokhoz[80] igazítása jelentene, hiszen az ügyvéd megbízásával kapcsolatban pénzt, készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, utalványt, értékpapírt vagy más okiratot is letétbe vehet. Mellékesen megjegyzem, hogy a két hivatásrend nagyon hasonló letéti jellegű eljárásai közül az ügyvédi letéti eljárás szabályozása sokkal előrébb jár, hiszen tárgya nem csak okirat, hanem készpénz-helyettesítő fizetési eszközt lehet, ami egy kiterjesztő jogértelmezéssel akár a kriptoeszközök letétbe helyezésére is alkalmassá teszi. Ezzel szemben a közjegyzői hivatásrend eljárási szabályai jelenleg egyáltalán nem engedik meg kriptopénzek átvételét, őrzését, ami esetleges új hatásköri bővítésnél jelentős hátrányt jelenthet az ügyvéd hivatásrenddel szemben. Fontos azonban megjegyeznem, hogy a szabályozottság hiánya, valamint a kriptoeszközök mögött álló sokszínű és gyorsan változó technológia következtében jelenleg meglehetősen kockázatos a letéteményes részéről egy ilyen letét befogadása.
- 98/99 -
Ahogy tanulmányom elején hivatkoztam is rá, a technikai fejlődés elért egy olyan szintet és ütemet, ahol már a jelenlegi jogi fogalmainkkal nem csak megoldást nem tudunk találni, hanem lassan körülírni, definiálni sem tudjuk az egyes technikai újítások által generált új élethelyzeteket. Egyes változások már most alapjaiban érintik jogrendszerünket. A jogalkotók a világban sehol sincsenek könnyű helyzetben, hiszen mind a változás gyorsasága, mind a változások komplexitása kihívás elé állítja őket. Egyre kevesebb idejük van megfelelő szabályozást kialakítani a gazdaságban és társadalomban megjelenő technikai újításokra, valamint a klasszikus jogászi merev és dogmatikus gondolkodás helyett már informatikai, közgazdaságtani megközelítésben is meg kell vizsgálniuk egy-egy új jelenségeket. Elég csak a kibertérre, vagy másképpen fogalmazva a virtuális/digitális világra gondolnunk, mely jelentősége és súlya napról-napra növekszik, mégis kizárólag jogi fogalmakkal körülírni vagy a jelenlegi jogi szabályozás keretei közé beszorítani nem lehet.
Habár a kriptovaluták esetén egy egységes magánjogi fogalom megalkotása még várat magára, jelen írásomban arra próbáltam megoldást találni, hogy a kripto jelenség mégis miként illeszthető a jelenlegi magyar szabályozásba. Kiterjesztő értelmezés, összehasonlítás és analógia útján jutottam el arra a megállapításra, hogy a kétségtelenül vagyon értékkel bíró kriptopénzekre a legcélszerűbb lenne a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni. Nem állítom, hogy tökéletes ez a megoldás, de meggyőződésem, hogy a felvázolt eshetőségek közül ez áll a legközelebb a kriptovaluták valódi tartalmához. Amennyiben elfogadjuk a fenti felvetést, akkor láthatjuk, hogy innen már csak egy lépés annak felismerése, hogy öröklés tárgyai lehetnek. Természetesen jellegükből adódóan a közjegyzőnek - legyen szó akár hagyaték átadásáról, akár végintézkedés készítéséről - fokozott figyelemmel, kellő körültekintéssel és a kriptopénzek sajátosságait szem előtt tartva kell eljárnia.
Jelen tanulmányban 4. fejezetében kizárólag a szerző által legpraktikusabbnak ítélt jogtechnikai megoldások kerültek ismertetésre, melyek korántsem fedik le a bemutatott egyes problémakörökre adható lehetséges valamennyi választ, megoldást. ■
JEGYZETEK
[1] Negyedik ipari forradalomról Karl Schwab, német mérnök és közgazdász, a Világgazdasági Fórum alapítója beszélt elsőként (https://www.weforum.org/about/the-fourth-industrial-revolution-by-klaus-schwab/). Schwab jóslata szerint, a negyedik ipari forradalomban első sorban a dolgok internete (internet of things, IoT) és a mesterséges intelligencia használatának elterjedése változtatja meg a termelésen és a munkán keresztül nem csak a tevékenységi paradigmákat, hanem egész emberiséget.
[2] Az 1990-es években a Nokia finn vállalatot vezető Jorma Ollila jóslatát arról, hogy a jövőben mindenki zsebében mobiltelefon lesz, vagy a 2000-es évek elején Steve Jobs Apple társalapító és vezérigazgató vízióját arról, hogy a személyi számítógép egy digitális központé váljon és elférjen egy kézben sokan fantáziálásnak tartották.
[3] Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény
[4] A közjegyzői ügyvitel szabályairól szóló 29/2019. (XII. 20.) IM rendelet
[6] A facebook 2019. júniusában jelentette be a saját kriptovalutájának a Librának az elindítását (https://www.reuters.com/article/us-facebook-cryptocurrency-idUSKCN21Y277)
[7] Venezuala 2018. elején vezette be - első sorban a nemzetközi pénzügyi szankciók elkerülése és olaj újfajta értékesítése érdekében - az első államilag támogatott digitális valutát a petrot (https://www.investopedia.com/terms/p/petro-cryptocurrency.asp). Kína 2021. első felében kezdte el tesztelni a jüan elektronikus változatát, mely tesztelés keretében több millió értékben sorsolt ki állampolgárai között digitális valutát_(https://www.wsj.com/articles/china-creates-its-own-digital-currency-a-first-for-major-economy-11617634118) (fontos azonban különbséget tenni az elektronikus pénz és kriptovaluta között, melyre részletesebben a 3. részben térek ki). El Salvador pedig történelemben első államként fogadja el a bitcoint törvényes fizetési eszközként (https://www.entrepreneur.com/article/374156),
[8] Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elmúlt években számos ország mozdult el a kriptopiac támogatásából annak teljes tiltásának irányába. Ilyen pl. Kínai Népköztársaság, 2013-2017 között folyamatosan tiltották be a kriptopénzekkel kapcsolatos szolgáltatások nyújtását, Dél-Korea, ahol 2017. szeptemberében terjesztették ki a tiltást az ICO kibocsátásra, vagy India, ahol 2018. áprilisában döntöttek a kriptopénzek teljes tiltása mellett (Hajdú Gergely: A Kriptopénzek jogi környezete Ázsiában, Gazdaság és Jog 2020/5. 14-22. o.)
[10] Észtország a digitális állampolgársági programja kiegészítéseként nemzeti kriptovaluta (estcoin) bevezetését tervezi, ami jelenleg az Európai Unió tiltakozása miatt még nem valósult meg (https://medium.com/@kaspar.korjus/were-planning-to-launch-estcoin-and-that-s-only-the-start-310aba7f3790 és https://www.reuters.com/article/us-ecb-bitcoin-estonia/ecbs-draghi-rejects-estonias-virtual-currency-idea-idUSKCN1BI2BI)
[12] Fzlovéniában egyre inkább elterjedt a kriptopénz használat az Alipay fizetési rendszernek köszönhetően (https://intl.alipay.com/), de Horvátországból a MOL Zrt. révén magyar vonatkozású előrelépést is fel lehet mutatni (https://www.portfolio.hu/uzlet/20210328/igaz-a-hir-a-mol-egyes-kutjain-mar-bitcoinnal-is-lehet-fizetni-475780)
[13] https://ylejxu.zombeek.hu/
[14] Egyik legemlékezetesebb visszaesés 2018-ban volt, melyet Michael J. Casey (Coindesk elnöke) hivatalosan is "Kripto Tél"-nek nevezett el (https://www.coindesk.com/the-crypto-winter-is-here-and-we-only-have-ourselves-to-blame)
[15] Elon Musk Tesla vezérigazgató bejelentette, hogy a várakozásokkal ellentétben a Tesla mégsem fogja elfogadni a bitcoint fizetőeszközként (https://www.bbc.com/news/business-57096305) érdekesség, hogy az ezt közvetlen megelőző árfolyam felfutást egyik tényezője pont ugyan ennek a vállalatnak bitcoin vásárlása volt (https://www.cnbc.com/2021/02/08/tesla-buys-1point5-billion-in-bitcoin.html)
[16] Kínai Népköztársaság hosszú tiltási folyamat végén, valamennyi kriptopénzzel kapcsolatos szolgáltatás után a bányászati tevékenységet is megtiltotta az országban (https://www.portfolio.hu/uzlet/20210519/szetvertek-a-kriptovalutakat-melyrepulesben-a-bitcoin-483822)
[18] Tachscherer Balázs László-Benedek Andrea: Kriptovaluta befektetők innováció-elfogadásának vizsgálata, Acta Carolus Robertus - Az Eszterházy Károly Egyetem Gyöngyösi Károly Róbert Campusának tudományos közleményei 9/2 kötet, 172. o.
[19] E szabályozás tekintetében élen jár Svájc (https://www.swissinfo.ch/eng/business/swiss-law-reforms-make-crypto-respectable/46024124) és Málta (https://www.maltatoday.com.mt/business/tech/76459/malta_set_for_revolutionary_national_blockchain_strategy_#.YXTO3p5BzIX)
[20] A magyar jogalkotó az egyes adótörvények módosításáról szóló 2021. évi LXIX. törvénnyel, 67/C. § alcímmel egészítette ki személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényt, mely alcím a kriptoeszközzel végrehajtott ügyletből származó jövedelmet adóvonzatát szabályozza.
[21] Ezek is hatósági, felügyeleti állásfoglalásokban merülnek ki Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA): https://www.esma.europa.eu/press-news/esma-news/esma-focus-supervision-sustainability-digitalisation-and-capital-markets-union; Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság állásfoglalása: https://naih.hu/files/Adatved_allasfoglalas_naih-2017-3495-2-V.pdf
[22] A kriptopénzek kialakulásához vezető közvetlen történelmi előzményekről részletesebben: Eswar S. Prasad: Future of Money 109-112 o.
[23] Tea Party (https://www.economist.com/leaders/2014/01/02/europes-tea-parties) vagy Cypherpunk-mozgalom (https://medium.com/swlh/the-untold-history-of-bitcoin-enter-the-cypherpunks-f764dee962a1)
[24] Satoshi Nakamoto leginkább írónévként emlegeti a szakirodalom, hiszen kiléte a mai napig ismeretlen, nem tudni biztosan, hogy valóban egy létező személy volt-e. Utolsó hozzá köthető nyom egy 2011. április 23-án küldött e-mail volt, melyet az egyik fejlesztőnek írt: "Továbbléptem. Jó kezekben lesz Gavinnél és a többieknél"
[25] Satoshi Nakamoto: Bitcoin: A Peer-to-peer Electronic System., https://bitcoin.org/bitcoin.pdf
[26] A kriptográfia azoknak a matematikai eljárásoknak, algoritmusoknak, biztonsági rendszabályoknak a kutatását, alkalmazását jelenti melyek elsődleges célja információk illetéktelen előli elrejtése. (Dr. Németh L. Zoltán)
[27] Olyan hálózatot jelent, melynek végpontjai közvetlenül egymással, központi csomópont nélkül kommunikálnak.
[28] European Parliament, Tax3 committee: Cryptocurrencies and blockchain: Legal context and implications for financial crime, money laundering and tax evasion, July 2018., 8., http://www.europarl.europa.eu/cmsdata/150761/TAX3%20Study%20on%20cryptocurrencies%20and%20blockchain.pdf
[29] A tranzakciók rögzítése és titkosítása mögötti informatikai háttérről és matematikai módszertanról részletesebben: Eswar S. Prasad i.m. 118-129.o
[30] Ezt a tevékenységet, tehát a tranzakciók rögzítését és hitelesítését nevezi a hétköznapi nyelv kriptopénz bányászásnak. A szoftver algoritmusainak futtatásához nagy teljesítményű számítógépek folyamatos működtetésére van szükség. Az ilyen nagy gépparkokat bányászfarmoknak is nevezik. Legnagyobb kriptopénz bányász országnak Kína, másodiknak meglepő módon a 4millió lakosú Grúzia számít (https://www.jbs.cam.ac.uk/faculty-research/centres/alternative-finance/). Érdekes megfigyelni, hogy a bányászat milyen hatással van az egyes hardverek (így különösen a videokártyák) keresletére https://www.bitcoinbazis.hu/kriptovaluta-banyaszat-videokartyaval-2021-ben-megeri/, de nem elhanyagolható tényező magas energia igény miatti környezet károsító hatása sem (https://www.newyorker.com/news/daily-comment/why-bitcoin-is-bad-for-the-environment). A bányászatban azonban, jelen sorok írásakor változás figyelhető meg: Kína betiltotta a kriptovaluta bányászatot így sorban zárnak be a kínai nagy bányászfarmok (https://www.globaltimes.cn/page/202106/1226598.shtml)
[31] Tarcsa Emese: A kriptovaluták megjelenésének hatásai, különös tekintettel a hazai adózási és pénzügyi rendszerre vonatkozóan 2019. 6. o.
[32] Bujtár Zsolt im. 7. o.
[33] Szalay Gábor: A kriptovaluták nemzetközi szabályozási trendjei, Jogtudományi Közlöny 2019/3. 130. o.
[34] White paper olyan informális, marketing célokat szolgáló dokumentum, mely egy termék vagy szolgáltatás leírásával próbál potenciális vevőket meggyőzni a termék megvásárlásáról.
[35] Lekapcsolásáig az egyik legnagyobb, első sorban kábítószer és tiltott szerek kereskedelmi fórumaként szolgáló darkwebes piacon, az AlphaBay-en tipikusan kriptuvalutákon keresztül bonyolították az ügyleteket. (https://www.europol.europa.eu/newsroom/news/massive-blow-to-criminal-dark-web-activities-after-globally-coordinated-operation)
[36] Joghallgatók Önképző Szervezete: Law of cryptocurrencies: A kriptovaluták lehetséges megjelenése a magyar jogrendszerben. 2017/18. II. félév. 28. o.
[37] A fiat pénz alatt olyan törvényes fizetőeszközt értünk, melyet központi állami szerv bocsát ki, állami garanciavállalás van mögötte, állampolgárok elfogadják áruk és szolgáltatások ellenértékeként, tehát jogszabályi fedezettel és lakossági bizalommal bír. A fiat pénz valójában az összes hagyományos devizát jelenti.
[38] Peet van Biljon és Alexandra Reed Lajoux: Pénzteremtés - A társadalom legfontosabb technológiájának múltja és jelene. 2020. 210. o.
[39] Kriptotőzsdéknek nevezik azokat az alkalmazásokat, melyek lehetővé teszik, hogy a virtuális világ ösz-szekapcsolódjon a hagyományos pénzügyi rendszerrel, tehát valódi pénzt kriptopénzre, kriptopénzt pedig valódi pénzre váltsunk. Legismertebb ilyen tőzsdék a Coinbase (https://www. https://www.coinbase.com/), Gemen (https://www. https://www.gemini.com/) és a Binance (https://www. https://www.binance.com/) mely utóbbi az elmúlt években, a kedvező szabályozási környezet következtében Távol-Keletről Máltára tette át a székhelyét.
[40] Bacsó Róbert: Virtuális valuta mint modern kori pénzpiaci szabályozás kihívása Polgári Szemle 2016. augusztus, 12. évfolyam, 1-3. szám
[41] 16. elektronikus pénz: az elektronikus pénz kibocsátójával szembeni követelés által megtestesített, elektronikusan tárolt - ideértve a mágneses tárolást is - összeg, amelyet pénzeszköz átvétele ellenében bocsátanak ki a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényben meghatározott fizetési műveletek teljesítése céljából, és amelyet az elektronikus pénz kibocsátóján kívül más természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni vállalkozó is elfogad, ide nem értve a (4) bekezdés k) pontja szerinti eszközön tárolt vagy l) pontjában rögzített fizetési műveletre használt értéket;
[42] Szalbot Balázs: A bitcoin polgári jogi megítélése, Arsboni, 2017. június 1. https://arsboni.hu/bitcoin-polgari-jogi-megitelese/
[43] Ptk. 6:391. § Folyószámla-szerződés alapján a felek meghatározott jogviszonyból származó, beszámítható követeléseiknek egységes számlán való nyilvántartására és elszámolására kötelesek.
[44] 2. fejezetben részletezett anonimitás következtében pedig semmilyen formában nem tartalmazzák a jogosult személyének megjelölését, tehát az értékpapírban foglalt (kriptovalutához kapcsolódó) jogokat az gyakorolhatja, akinek az értékpapír birtokában van (aki ismeri a kriptovaluta nyilvános és privát azonosító kódjával).
[45] Bujtár Zsolt: A kriptovaluták európai és máltai szabályozásának összehasonlítása, Európai Jog 2018/5. 6-7. o.
[46] 6:565. § [Az értékpapír fogalma] (1) Az értékpapír olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely papíralapú okiratként vagy jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszességként (dematerializált értékpapírként) a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.
[47] Lásd: Bujtár Zsolt i.m. és Szalay Gábor i.m.
[48] https://www.sec.gov/news/press-release/2017-131
[49] 1946-ban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a SEC vs. Howey ügyben egy citrus termőföld eladása majd visszalízingelésével kapcsolatos ítéletében fektette le azon szempontokat, amelyek teljesülése esetén egy tranzakció befektetésnek minősül: 1) Ha pénz befektetésére kerül sor. 2) Befektetés során a befektető eredményelvárást támaszt a tranzakcióval szemben, 3) A Befektetés egy gazdasági vállalkozásba történik. 4) Az eredmény vagy a kibocsátó vagy harmadik fél teljesítményének a következménye.
[50] https://www.esma.europa.eu/sites/default/files/library/esma50-157-828_ico_statement_firms.pdf
[51] Kecskés András-Bujtár Zsolt: A kriptovaluta ökoszisztéma európai uniós és svájci szabályozásának összehasonlítása, JURA 2018/2. 434-436. o.
[52] https://www.finma.ch/en/news/2018/02/20180216-mm-ico-wegleitung
[53] Hasonló megállapításra jutott dr. Halász Zsolt, a PwC Magyarország és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Pénzügyi Jogi Tanszéke által szervezett "Kriptovaluták - jogi és adózási kérdések" online szakmai esemény keretében megtartott előadásában (2021. május 13.)
[54] Rácz Lilla: A személy és a dolog fogalmának (lehetséges) változásai a mesterséges intelligencia és a kriptovaluták világában, Állam és Jogtudomány 2020/4. 90-92. o.
[55] UK Jurisdiction Taskforce: Legal statement on cryptoassets and smart contracts The LawTech Delivery Panel (https://35z8e83m1ih83drye280o9d1-wpengine.netdna-ssl.com/wp-content/uploads/2019/11/6.6056_JO_Cryptocurrencies_Statement_FINAL_WEB_111119-1.pdf)
[56] Máltán három önálló törvényben szabályozták le a kriptovalutákat és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokat: 1) Malta Digital Innovation Act, 2018. (https://www.parlament.mt/media/95199/act-xxxi-malta-digital-innovation-authority-act.pdf) ami a digitális innovációs hatóságlétrehozásáról szól, 2) Malta Innovative Technology Arrangements and Service Act, 2018. (https://legislation.mt/eli/cap/592/eng/pdf) mely a technológia elismerését és a szolgáltatók működését szabályozza, 3) Malta Virtual Assets Act, 2018. (https://legislation.mt/eli/cap/590/eng/pdf) a token kibocsátást szabályozza. Törvényi szinten definiálásra kerül a főkönyvi technológia fogalma - ezzel új, önálló jogi kategóriát állítottak fel - melynek további négy típusát határolja el és különbözteti meg: virtuális érme, virtuális vagyoni értékű jog, elektronikus pénz és pénzügyi eszköz.
[57] Japánban virtuális pénznek minősül minden olyan kriptoeszköz, melyet fizetőeszközként lehet használni. Nem egyenlő a törvényes fizetőeszközök fogalmával, hanem külön jogi kategóriát képez. Szingapúrban pedig szolgáltatásként tekintenek rájuk. (Hajdú Gergely i.m. 17. o.)
[58] Polgári Törvénykönyvről 2013. évi V. törvény (Ptk.) 7:1.§
[59] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és kapcsolódó jogszabályok Nagykommentrája (Opten Informatikai Kft. 2014) IV. kötet 404. o.
[60] Hasonló aggályok és kérdések fogalmazódtak meg dr. Sajben Tamásnak a 32. Közép Európai Közjegyzői Kollokviumon tartott "Új szerződéskötési formák a digitalizáció korszakában" elnevezésű előadását követően (Siófok, 2021. október 23.)
[61] Talán a legjobb példa ennek szemléltetésére a Mona Lisa, melynek értéke 1911-es eltulajdonítását követően exponenciálisan megugrott, ma 1,5 milliárd dollárt érhet. (https://www.vanityfair.com/london/2018/11/mona-lisa-the-real-value-of-an-old-master)
[62] Erről a jelenségről bővebben olvasható Barabási Albert László A képlet - a siker egyetemes törvényei című munkájában olvasható (3. fejezet "A kétmillió dolláros piszoár")
[63] E019-ban egy fehér vászonra ragasztott banán 120.000 dolláért kelt el egy aukción (https://www.theguardian.com/artanddesign/2019/dec/08/banana-artwork-that-fetched-120000-is-eaten-by-hungry-artist) Marcel Duchamp 1917-ben "Forrás" elnevezéssel egy porcelán WC csészét kívánt kiállítani read-made műalkotást kívánt kiállítani, azonban ezt a Független Művészek Társasága ezt nem volt hajlandó megtenni. Eredeti alkotás elveszett, azonban a másolatai még 1997-ben is több millió dollárért keltek el (https://www.telegraph.co.uk/culture/art/3671180/Duchamps-Fountain-The-practical-joke-that-launched-an-artistic-revolution.html).
[64] Anka Tibor Öröklési jog - Hagyatéki eljárás (HVG-ORAC 2014.) 66. o.
[65] BH 1985.266, BH 1991.479
[66] Például egy 2021. májusában elhunyt örökhagyó hagyatékába tartozó bitcoint a közjegyző novemberben adja át. Halálkor az árfolyam 35.000 USD körül mozgott, átadáskor már a 65.000 USD-t is elérheti.
[67] https://cointelegraph.com/price-indexes; https://www.portfolio.hu/arfolyam/BTCUSD/BTC-USD#lisa-the-real-value-of-an-old-master)
[69] Fentebb említett problémakört mint a kriptopénzekben rejlő egyik kockázati faktort, a legújabb szakirodalom is felismerte és egy 2018-ban történt esettel szemléltette: Gerald Cotten, a Quadriga, kanadai kriptovaluta tőzsde társalapítója és vezérigazgatója tragikus hirtelenséggel elhunyt. Tekintettel arra, hogy a cég által kezelt kripovalutákhoz kizárólag ő ismerte a nyilvános és titkos kódokat - így csak ő fért hozzá - a cég több mint 250 millió dollár befektetői forrást nem tudott visszafizetni. A pénz a befektetőkhöz soha nem került vissza. Habár jelen esetben az elhunyt vezérigazgató csak kezelte a kriptopénzeket és azok nem tartoztak a vagyonához, a példa nagyon jól mutatja, hogy egy váratlan haláleset következtében, hogy válhatnak örökre hozzáférhetetlenné a kriptotárcák. (Eswar S. Prasad i.m. 144-147. o)
[71] a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.) 4. § (1) bek. d) pont
[72] Hetv. 43/A. (1) bek.
[73] a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 36. § (1) bek. g) pont
[74] Szőcs Tibor: A Nemzetközi öröklési jog szabályainak kommentárja 181-184. o.
[75] Ptk. 6:56. §, az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (Kjnp.) 36/L. §
[77] Hetv. 69. §
[79] Kjtv. 158. §
[80] az ügyvédi tevékenységről 2017. évi LXXVIII. törvény (Üjtv) 47. § (1) bek.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
