https://doi.org/10.59851/jk.79.06.6
"Whoever wants to know something about me
- as an artist which alone is significant - they
should look attentively at my pictures and there
seek to recognize what I am and what I want."
Gustav Klimt
2023-ban jelent meg Tomasovszky Edit[1] A követő jog alapproblémái és szabályozási kérdései című monográfiája az ORAC Kiadó gondozásában. Jelen írás nem csupán recenzió és értékelés, hanem egyben élménybeszámoló is, tekintettel arra, hogy a szerző munkája a szakmai alaposság mellett igen élvezetes olvasmányként mutatja be a követő jog intézményének alapvető vonásait, a jogintézmény rendszerbeli dilemmáit, joggyakorlati problémáit, dogmatikai alapjait, valamint a vonatkozó nemzetközi, európai és hazai joganyagot.
A szerző kiváló szaktudását már korábbi munkái is bizonyítják,[2] így az az alaposság, amellyel a vizsgált kérdéskört bemutatja, már várható volt tőle. A könyv hét részen keresztül mutatja be a követő jog hazai és nemzetközi szabályozási keretrendszerét és kapcsolódó joggyakorlatát. A puszta bemutatáson azonban a szerző bőven túllép, hiszen kritikai szemléletét végig megtartva, részletesen elemezve és a hazai, valamint külföldi (tipikusan német, angol, és számos helyen egyéb közép-európai) példákat összehasonlítva és értékelve vezeti el az olvasót a jogintézmény mélységeibe.
Az első részben a követő jog kialakulásáról, történeti fejlődéséről olvashatunk, amelyet a "szegény éhező művészek" helyzetével szemléltetve tesz meg. A követő jog kialakulásának nehézségei kapcsán kiemeli, hogy "[a] korszakban [a 19. század végén] arra hivatkoztak legtöbbször, hogy a szerzői jog a meglévő formájában nem alkalmas a képzőművészek jogainak megfelelő védelmére, ugyanis ennek a művészeti ágnak a legfontosabb jellemzője, hogy az alkotások egyediek, így amennyiben a művész eladja a művet, azt követően nincs ráhatása a mű sorsának, árának alakulására, és nem is jogosult semmiféle nyereségre az esetleg jelentős értéknövekedés után."[3]
A könyv második és harmadik részei az igen markáns dogmatikai alapvetés[4] és a követő jog fogalmi elemeit elemző részei.[5] A fogalmi elemek tisztázása kapcsán több helyen is kiemeli a követő jog és ezzel együtt a képzőművészeti művek szerzői jogi sajátosságait, így például azt, hogy sem a Berni Uniós Egyezmény, sem pedig az európai uniós szerzői jogi acquis nem határozza meg a képzőművészeti művek fogalmát, amely pedig a követő jog tárgya.[6] Szintén sajátossága a követő jognak, hogy az eredetiség követelménye kissé eltérő a szerzői jogi értelemben vett "hagyományos eredetiség" fogalomtól, hiszen "a követő jog szempontjából az eredetiség a mű származását
- 322/323 -
fejezi ki",[7] azzal, hogy természetesen a szerzői jogi "általános eredetiség" továbbra is követelmény.[8]
Az utolsó két részben a követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának kérdéseit, valamint a nemzetközi magánjogi elemzést olvashatjuk. A tartalomjegyzék áttekintése során első pillantására kissé idegennek tűnhet, hogy nem a megszokottabb struktúrát alkalmazza a szerző, miszerint a nemzetközi és EU-s rész - mint háttér - bemutatása után tér rá a hazai (és összehasonlító jogi) részekre. A könyvet olvasva ugyanakkor érthető a szerző strukturális logikája, hiszen nagy hangsúlyt fektet annak elemzésére, hogy pontosan mi is a követő jog célja és melyek a jogintézmény dogmatikai, koncepcionális sajátosságai.
A szerző kötete választ keres a személyhez fűződő és vagyoni jogok határán álló követő jog rendszertani kérdéseire. Minden jogterületnek vannak "népszerű", "favorit" és kevésbé kedvelt, kissé háttérbe szorított jogintézményei, kérdéskörei. Ez igaz a szellemi tulajdon területére is, amelyben például évekig háttérbe szorultak a formatervezési minta oltalmának egyes kérdései,[9] bár az újabb jogirodalom már részletesen foglalkozik ezzel, felismerve a dizájn gyakorlati jelentőségét.[10] A kevésbé "kedvenc" témakörök közé tartozik Tomasovszky Edit kötetének tárgya is, így a szerző bátor témaválasztása külön dicséretet érdemel. A hazai jogirodalomban ő az első, aki ilyen átfogó, monografikus módon foglalkozik a követő joggal és a saját magának feladott nehéz leckét kiválóan oldja meg.
A szerző a kötetben már a történeti fejlődés felvázolásakor utal arra, hogy "a követő jog sokoldalú jogintézmény, ezért története során korántsem volt egyetértés abban, hogy [...] dogmatikailag a személyiségi jogokhoz vagy éppen a szomszédos jogokhoz áll-e közelebb, mára szélesebb körben elfogadottá vált, hogy a szerzői vagyoni jogok körében van a helye".[11] A szerző a dogmatikai alapvetésben többször hangsúlyozza, hogy a követő jog rendszerbeli helye nem volt mindig egyértelmű, sőt a mai napig sem tisztázott minden országban: Angliában például nem is a szellemi tulajdont szabályozó jogszabály[12] része, hanem egy külön jogforrás részletezi,[13] másutt pedig sajátos adónemként tekintenek rá.
Kiemeli, hogy egyes nézőpontok szerint a követő jog közelebb áll a szerző személyhez fűződő jogaihoz, mások szerint pedig inkább a vagyoni jogok közé sorolható. Más álláspontokat is sorra vesz, amelyek szerint a követő jog sajátos sui generis jog, illetve olyan nézetek is léteznek, amelyek szerint a követő jog többarcú jogintézmény, amely magán hordozza a szerzői személyiségi és vagyoni jogokat egyaránt.[14] Álláspontom szerint a követő jog olyan Janus-arcú intézmény, amely egyszerre mutatja meg a személyhez fűződő jogok sajátosságait is (de nem tekinthető személyhez fűződő jognak!) és a vagyoni jogok vonásait is. Ez a kettősség természetesen nem véletlen, hiszen a személyhez fűződő és vagyoni jogok közös tőről fakadnak "egy többgyökerű egységet képeznek".[15] A szerzői jog személyhez fűződő és vagyoni jogokból összeálló csokorként való kezelése tükröződik vissza az ún. komplex elméletben is, amely szerint a modern szerzői jogi rendszer magába olvasztja a szerzőt megillető személyhez fűződő jogokat, az alkotással kapcsolatos morális érdekeket, valamint hangsúlyt fektet a vagyoni jogokra is.[16] Ez a komplex jelleg tükröződik a követő jog intézményében is, hiszen egyszerre igyekszik a művész erkölcsi érdekeit (lásd ezzel kapcsolatban a szerző által is konkrétan említett Angelus-esetet) és ezzel a műve feletti tulajdonoscserék utáni "utánkövetést", valamint ugyanezen tulajdonoscserék utáni vagyoni kompenzációt is biztosítani.
A kötet szerzőjének konklúzióját - a fent ismertetett strukturális dilemmák fényében is - osztani tudom. Bár a követő jog intézményét megosztó, igencsak mostohán kezelt pozícióban lévő jogintézménynek láthatjuk, egyértelmű, hogy - ahogyan azt a szerző is hangsúlyozza - szükség van a követő jogra és annak a szerzői jogi szabályanyag közepette van a helye.
A recenzált munka kiváló olvasmány, amely rendkívüli alapossággal, éleslátással és kiváló fogalmazásmóddal mutatja be a követő jog intézménye körül előforduló dilemmákat, a szövevényes és sokszor országonként teljes mértékben eltérő megközelítést[17] és szabályozási környezetet. Teszi mindezt úgy, hogy a jogintézmény elméleti hátterének és szabályanyagának elemzése során folyamatosan utal a konkrét képzőművészeti példákra, művészeti
- 323/324 -
anekdotákra, amelyek mind hatást gyakoroltak a követő jog fejlődésére és értelmezésére. Így kultúrtörténeti gyöngyszemekkel tűzdeli tele az egyébként igen magas szakmai színvonalú munkáját, aminek köszönhetően írása végig fenntartja az olvasó figyelmét és egyértelműen tükrözi a témakörben - nem csak jogtudományi, hanem művészeti értelemben is vett - alapos jártasságát.
Tomasovszky Edit könyve - a szerző szaktudásán túl még - legalább két tényt egyértelműen jól szemléltet, sőt bizonyít. Egyrészt, hogy a szerzői jog tudományos vizsgálódásához is komoly előnyt jelent a kultúrtörténet, művészettörténet kellő ismerete, hiszen a jogterület fejlődése és a vizsgálandó jogintézmények is a művészeti törekvések és irányzatok fényében értékelhetőek igazán. Másrészt pedig, hogy a digitalizáció és a mesterséges intelligencia korában is szükség van olyan írásokra, amelyek a szerzői jog klasszikus területeit, jogintézményeit és alapvető dogmatikai problémáit mutatják be. A recenzeált munka kiválóan helytállt ez utóbbi körben is. Tomasovszky Edit könyve, amely a klasszikus szerzői jogi vizsgálódások, valamint a kultúrtörténet és a jogtudomány kapcsolata iránt érdeklődőknek is ajánlható, meghatározóan gazdagítja a hazai szerzői jog egyébként is színes palettáját. ■
JEGYZETEK
[1] A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Jog Tanszékének adjunktusa.
[2] A recenzióban szereplő monográfiáján túl lásd például: Tomasovszky Edit: Fenntarthatósági szempontok érvényesülése a szerzői jogban. Pro Futuro - A Jövő Nemzedékek Joga. 2021/1. sz. 1-19., https://doi.org/10.26521/profuturo/2021/1/9853; Tomasovszky Edit: Szellemi tulajdon - vagy mégsem? Jogtudományi Közlöny. 2016/10. sz. 519-526., Tomasovszky Edit: The Current Situation of the Collection Management of Resale Royalty Right. Law Review of Kyiv University of Law. 2015/2. sz. 377-380., Tomasovszky Edit: The Efficiency of the Droit de Suite (Artists' Resale Right). In: Szikora Veronika - Török Éva (szerk.): Civil Law Issues in Intellectual Property Rights and Consumer Protection. Debrecen, Debrecen University Press, 2014. 23-39., Tomasovszky Edit: A követő jog alapproblémái, szabályozási kérdései. De Iurisprudentia et Iure Publico. 2013/2. sz. 1-29.
[3] Tomasovszky Edit: A követő jog alapproblémái és szabályozási kérdései. Budapest, ORAC, 2023. 19.
[4] Uo. 35-77.
[5] Uo. 79-128.
[6] Uo. 80-81.
[7] Uo. 83.
[9] Erről a jelenségről olvashatunk: Tattay Levente: A formatervezési minták. A szellemi alkotások mostohán kezelt területe. Gazdaság és Jog. 2013/2. sz. 22-25.
[10] Lásd például Pogácsás Anett: Új design? A formatervezésiminta-oltalom keletkezése és 'ereje'. Iustum Aequum Salutare. 2023/4. sz. 167-182.; Ujhelyi Dávid: Incentive by design? Az Európai Unió irányelv-javaslata a formatervezési minták oltalmáról. Iustum Aequum Salutare. 2023/4. sz. 183-197., Baksay-Nagy György - Grad-Gyenge Anikó: Design és jog: Bevezető a design védelmének lehetőségeibe. Budapest, MMA - MMKI, 2020., Baksay-Nagy György: Dizájnvédelem az autóiparban. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle. 2017/3. sz. 24-44.
[11] Tomasovszky: i. m. (2023) 32.
[12] Copyright, Design and Patent Act, 1988. c. 48.
[13] The Artist Resale Right Regulations 2006 No. 346.
[14] Tomasovszky: i. m. (2023) 37-40.
[15] Gyertyánfy Péter: Szerzői jogi törvényünk 20. évfordulójára.Jogtudományi Közlöny. 2019/11. sz. 462.
[16] Sápi Edit: Szerzői vagyoni jogok (felhasználás, felhasználási módok). In: Jakab András - Könczöl Miklós - Menyhárd Attila - Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Szerzői jog és iparjogvédelem rovat, rovatszerkesztő: Grad-Gyenge Anikó, Pogácsás Anett). http://ijoten.hu/szocikk/szerzoi-vagyoni-jogok-felhasznalas-felhasznalasi-modok (2023) [5] (2024.04.05.).
[17] Erről részletesen ír a szerző a könyve 131-179. oldalain.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző djunktus, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Polgári Jogi Tanszék.
Visszaugrás
