Mai szerzői jogi törvényünk 1999. szeptember 1-jén lépett hatályba. Az 1999. évi LXXVI. törvénnyel olyan - nyilvánvalóan nem hibátlan - modern, de egyben értékőrző szerzői jogi szabályozás született, amely már 1999-ben az EU-tagállamok szintjén volt, és ez a csatlakozáskor csak minimális kiegészítéseket tett szükségessé. Ma is alkalmas a kulturális gazdasági forgalom jogi keretéül. A vagyoni jogok átruházhatatlansága alóli fontos kivételek megengedése a gyakorlatban helyesnek bizonyult, változtatásának indokolatlanul felgyorsult üteme azonban veszélyeket hordoz.
Megélénkült az érdeklődés a magyar szerzői jog története iránt. Korábban Boytha György egy jogelméleti vezérfonalat - a szerzői jog mélyebb természetének érvényre jutását - követett a történeti szövetben.[1] Évtizedekig az ő és Lontai Endre nyomán reprodukálták a magyar szerzői jog történetét az átfogó művekben is. Újabban Legeza Dénes már visszanyúl eredeti forrásokra is, a változásokat az esetjog tükrében is bemutatja, kitér az SzJSzT tevékenységére és hangsúlyosan foglalkozik a szerzői jogi forgalom szabályainak változásával.[2] Pogácsás Anett újszerű szempontot is bevezetett a vizsgálódásba, nevezetesen a magyar jogi népszokások figyelembe vételét.[3]
A visszatekintésre az 1999. évi LXXVI. törvény - a továbbiakban: Szjt. - 20. évfordulója ad alkalmat. Haszna akkor lesz, ha a törvény születéséről és a törvényről szólva tanulságokat is fel tudunk kínálni jogunk további alakításához. A cikkben nem a most hatályos törvényszöveg tartalmi ismertetését célozzuk meg, hanem létrejöttének okait, körülményeit, továbbá az 1999-ben bekövetkezett lényeges változásokat a korábbi joghoz képest. Nem hallgatjuk el a becsúszott hibákat sem. A bevezető rövid jogtörténeti összefoglalókra azért van szükség, mert a szerzői jog intézményei a történeti előzmények nélkül aligha érthetők meg.
2.1. A könyvkiadói szerződésekről - de még nem a szerzői jog egészéről - szóló első részletes szabályok az 1875. évi Kereskedelmi Törvény[4] VIII. Címének paragrafusai voltak. Ezeket, csakúgy, mint a világ első szerzői jogi törvényét, az angol Anna királynő 1709-es statútumát, a műközvetítői-felhasználói (nyomdászi, könyvkiadói) érdekek diktálták. A könyvkiadók befektetései megvédéséhez a jognak körül kellett írnia a kizárólagos vagyoni jog keletkezésének és szerződéssel való hasznosításának polgári jogi feltételeit. Az első részletes magyar szerzői jogi szabályozás, az 1884. évi XVI. törvény, külföldi, elsősorban német mintára született. A törvényben a jogok az irodalmi művekre és azok egyenként meghatározott felhasználási módjaira kor-
- 459/460 -
látozottan, a vagyoni jog keretei között maradtak. Ez a törvény 37 évig volt hatályban, módosítások nélkül.
1921-ben az LIV. számú új szerzői jogi törvényt az váltotta ki, hogy a műszaki fejlődéssel újabb felhasználási módok jelentek meg (hangrögzítés, fényképészet, az előadóművészi teljesítmények rögzítése). Törvényünket továbbá összhangba kellett hozni a Berni Uniós Szerződéssel, a nemzetközi szerzői jogi kereskedelem és együttműködés alapinstrumentumával, amelyhez a csatlakozás a küszöbönállt. Ez a törvényünk a szerzői műre vonatkozó vagyoni jogokról továbbra is a felhasználási módok kimerítő felsorolásával, műtípusonként rendelkezett és a vagyoni jogokon sem lépett túl. A szerző személyhez fűződő, személyét a művel összekapcsoló jogokat csak a bírói gyakorlat kezdte elismerni a múlt század '30-as éveiben; bizonyos ilyen jogok a vagyoni jogok elidegenítése után is a szerzőnél maradtak.[5] A törvény kerek 30 évig volt hatályban, módosítások nélkül.
2.2. A II. világháború után évekig csak rendeleti szerzői jogi szabályozás volt. A 98/1951. (IV. 21.) MT. rendelet a kiadói szerződések időbeli hatályát 4 évben korlátozta[6], és ennek visszamenő hatályt is adott abban az esetben, ha a szerző még életben volt. Ez figyelemre méltó gesztus volt a szerzőknek, hiszen nem sokkal voltunk a kiadóvállalatok államosítása után, viszont ezzel az állami vállalatok vagyona éppen hogy csökkent. Az ötvenes-hatvanas évek szerzői jogi rendeleteinek tárgya - a szerzői joggyakorlás új intézményeinek a létrehozása mellett[7] - a különféle műfelhasználások kötelező díjszabásainak megállapítása volt. Ez ugyan nyilvánvaló beavatkozás az alapvetően magánjogi viszonyokba, de mégis bizonyos anyagi garanciát, többször egészen méltányos díjazást is jelentett a szerzőknek.[8] Létrehozták a szerzői jog állami szervezeteit, államosítva a közös jogkezelés magánjogi társaságait. A szerzői jogi szervezeteknek cenzúratámogató és a kötött devizagazdálkodás szabályait végrehajtó szerepük is volt.
3.1. A háború utáni szerzői jogi újrakodifikálás előkészítése csak az 1960-ban életbe lépett Ptk. (1959. évi IV. tv.) után indult el. Egyik célja az ezekre, mint háttérszabályokra való építkezés volt. Másrészt az időközben kifejlődött új műfelhasználási módokat (és az előadóművészek kibővített, noha még mindig foltszerű jogait is) be kellett venni a vagyoni jogok sáncaiba, immár - a szerzők jogait illetően - egységesen valamennyi műtípusra és a műfelhasználást illetően általános, "generálklauzula" megfogalmazással.[9] A személyhez fűződő jogok, amelyeket a bírói gyakorlat, az elmélet és időközben a Berni Uniós Szerződés is elismert, ugyancsak a szerzők kizárólagos jogaivá váltak. Az így megszületett 1969. évi III. törvénnyel megváltozott a magyar szerzői jog elméleti alapja is - elsősorban Benárd Aurél és Boytha György munkássága nyomán. Ez az alap, német és osztrák mintára, a személyhez fűződő és a vagyoni jogok teljes egysége, következésképpen a vagyoni engedélyezési jogra is kiterjedő elidegeníthetetlenség lett. A kor "szocialista elveinek" is meg kellett jelenniük, legalábbis hivatkozásként.[10] Végül a Berni Unió 1967-es új, Stockholmi Szövege is megkívánta a törvénymódosítást. A közös jogkezelés az ilyen, már korábban államosított zenei, irodalmi és képzőművészeti szervezetek feladata maradt.
Az 1969-es Szjt. a végrehajtási rendeletével[11] együttesen alkotta a szerzői anyagi jogot, több kérdésben indokolatlanul az alacsonyabb, rendeleti szintet választva. Ezt 1978-ban legalább a követőjog és a fizető köztulajdon tekintetében helyrehozták.
3.2. 1983-ig ezenkívül csak két további érdemi változtatás volt, egyetlen jogszabállyal. A bírói gyakorlatot követve újra fogalmazták a közös mű fogalmát és a személyhez fűződő jogok "tartós vagy súlyos megsértése esetére" is bevezették a kártérítési szankciót.[12] E módosítások a szerzői alanyi jogok erősítését, bővítését jelentették.
A további tíz évben a szerzői jogot - miniszteri rendeletekkel - négy ízben módosították érdemben, egyértelműen a műszaki fejlődés következtében.[13] Három új, ma is fontos tényállás született (Boytha György és id. Ficsor Mihály munkássága készítette elő): az úgynevezett üres hordozó jogdíj, a "kábeltévé" (egyidejű továbbközvetítés) és a számítógépi programok (és ezzel működtetett adattárak) védelme.[14] Formálisan ez a szerzői jogok kiterjesztése volt, de úgy is fogalmazhatunk, hogy tartal-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
