Valamennyi jogterületen érzékelhetők olyan problémák, amelyek időről időre előtérbe kerülnek - afféle jogi slágertémákká válnak - s végül kiderül, hogy több évtizede, sőt akár évszázadokkal korábban is léteztek, de sem a jogtudomány, sem a joggyakorlat nem tudott megnyugtató választ adni. Ilyen komplex jelenséghalmaznak tekinthető - többek között - az aszimmetrikus vitarendező megállapodások kérdése, amelyre hazai irodalmunkban először Schmidt Richárd irányította rá a figyelmet a közelmúltban publikált tanulmányaiban.[1] Ugyanakkor - ahogy arra a szerző is felhívja a figyelmet -, a probléma itthon sem új keletű, hiszen már XIX. század második felének hazai bírósági gyakorlatában is felmerült. A fentiekre tekintettel különösen indokoltnak tűnik, hogy a szerző az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági klauzulák vizsgálatát tette doktori (PhD) értekezése tárgyává, s kifejezetten örömteli, hogy doktori értekezését átdolgozta és könyvvé bővítette, amely 2024 októberében jelent meg az ORAC Kiadó gondozásában A nemzetközi fórumválasztás szabadsága és korlátai. Aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodások címmel.
A szerző közel két évtizedes ügyvédi, és sok éves választottbírói tapasztalattal, kiváló időzítéssel tapintott rá a hazai irodalomban eddig fehér foltnak számító aszimmetrikus fórumválasztás aktuális problémájára. Ismert, hogy a francia Cour de cassation az emblematikus Rothschild-ügyben[2] hozott döntésével 2012-ben kisebb lavinát indított, mivel megtagadta egy a banki gyakorlatban bevettnek tekinthető aszimmetrikus joghatósági kikötés kikényszerítését. A francia legfőbb bírói fórum döntése mellett a bolgár és az orosz legfelsőbb bíróságok is hasonló következtetésekre jutottak az aszimmetrikus választottbírósági kikötések kapcsán.[3] Ami a jogirodalmat illeti, volt olyan szerző, aki védelmébe vette a Rothschild-döntést, hangsúlyozva, hogy az aszimmetrikus kikötések a forum shopping "melegágyai", melyeket nem kellene támogatni.[4] Sőt: az USA jogirodalmában már korábban is megjelent olyan nézet, amely szerint az aszimmetrikus kikötések nyíltan tisztességtelenek.[5] Más álláspont szerint a francia és orosz bírói gyakorlat tévúton halad, mivel az aszimmetrikus fórumválasztás a nemzetközi kereskedelemben - különösen a pénzügyi szektorban - évtizedek óta elfogadott és széles körben alkalmazott megoldás, melyet nem (lenne) helyes jogi úton üldözni.[6] A Rothschild-ügyet követően a Cour de cassation polgári és gazdasági kamarája között éles ellentmondás alakult ki az aszimmetrikus joghatósági megállapodások kikényszerítése kapcsán, amely végül egy, az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban. EUB) előtti előzetes döntéshozatali eljárás megindításához vezetett 2023-ban a Societa Italaian Lastre c. Agora-ügyben.[7]
A monográfia tíz fejezetben tárgyalja az aszimmetrikus kikötéseket, melyeket a szerző a nemzetközi fórumválasztás szabadsága és korlátai által kijelölt koordináta-rendszerben igyekszik elhelyezni. A munka mindenekelőtt bevezeti a problémát, majd ismerteti a témaválasztás indokait, és a vizsgálat tárgyát, célját, illetőleg módszerét (1. Fejezet). A szerző ezt követően fórumválasztó megállapodás név alatt "közös nevezőre" hozza a joghatósági és választottbírósági megállapodásokat, elválasztva más vitarendező megállapodásoktól, ismertetve funkcióikat, jogi természetüket, alapvető típusaikat és kikényszerítésük módjait (2. Fejezet.) A következő rész a nemzetközi fórumválasztás szabadságát mutatja be a feleknek biztosított autonómia történeti fejlődésén keresztül, kitérve az autonómia pilléreire és eltérő terjedelmére a joghatósági és választottbírósági megállapodások kapcsán (3. Fejezet). A szerző ezt követően a nemzetközi fórumválasztás korlátait ismerteti logikus rendszerbe foglalva, nagyobb teret szentelve a fórumválasztás alapjogi aspektusainak, s ezen belül különösen az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának (4. Fejezet). Érezhetően a mű központi része az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodások bírói gyakorlatának bemutatása Angliában, Franciaországban, Németországban, Magyarországon, az Amerikai Egyesült Államokban és Oroszországban. (5. Fejezet). A szerző ezt követően az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodások analitikus megközelítésére tér át,
- 49/50 -
különböző szempontok szerint osztályozva azokat, és eljárásjogi alakító jogként (hatalmasságként) írva le (6. Fejezet). A könyv ezek után a fórumválasztás korlátai közül az aszimmetrikus kikötések szempontjából releváns három korlátot elemzi, a meghatározottságot (7. Fejezet), a szerződési jogi korlátokat (8. Fejezet) és a közrendet (9. Fejezet). A monográfia utolsó fejezete a legfontosabb megállapításokat foglalja össze röviden (10. Fejezet). Külön kiemelést érdemel az az olvasóbarát megoldás, hogy az egyes fejezeteken belül a szerző logikusan, több szinten tagolja a mondanivalót, és minden fejezet végén rövid - a legfontosabb megállapításokat összegző - összefoglalást helyez el. A könyv végén a felhasznált irodalom mellett a szerző a jogesetek jogrendszerenként csoportosított jegyzékét is közzéteszi, amely a gyakorló jogász olvasók, illetve kutatók számára különösen értékes. Kifejezetten hasznos és a munka eredményeinek külföldi megismerhetőségét hatékonyan segíti, hogy a monográfia végén egy közel negyven oldalas angol nyelvű összefoglaló (Summary in English), illetőleg angol nyelvű tartalomjegyzék (Table of contents) is helyet kap.
A szerző - helyeselhető módon - alapvetően komparatív módszertannal dolgozza fel a választott témakört. A jog-összehasonlító módszert - mely a könyv vezérlő elve - a szerző (legalább) három dimenzióban alkalmazza. Az összehasonlítás első dimenziója a vizsgálat tárgyát érinti: a könyv egyrészt a joghatósági megállapodásokat, másrészt a választottbírósági megállapodásokat vizsgálja. Ez annál is indokoltabb, mivel a gyakorlatban e két vitarendező megoldás a leggyakoribb, sokszor egymás alternatíváiként szolgálnak, ugyanakkor aszimmetrikus fórumválasztás esetén nemritkán együttesen vannak jelen. Az összehasonlítás következő dimenzióját az egyes nemzeti jogrendszerek összevetése adja, mely során a szerző arra keresi a választ, hogy a különböző államok bíróságai mennyiben kényszerítik ki az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodásokat. A nemzeti jogrendszerek kapcsán a könyv részletesen és teljeskörűen elemez három európai jogrendszert (az angol, a francia és a német jogot), valamint a hazai joggyakorlatot. Az aszimmetrikus választottbírósági megállapodások kapcsán a könyv elemzi az USA és Oroszország bírói gyakorlatát is. Az összehasonlítás harmadik dimenzióját a joghatósági és választottbírósági megállapodásokra irányadó szupranacionális jogforrások vizsgálata adja. Ebben a körében a szerző arra keresi a választ, hogy az adott kikötés aszimmetriájának kérdését az egyes szupranacionális jogforrások szabályozzák-e, vagy a kikötésre irányadó nemzeti jog. A választottbírósági megállapodások területén a könyv vizsgálja az 1958. évi New York-i Egyezmény[8] és az 1961. évi Európai Egyezmény[9] rendelkezéseit, emellett bizonyos kérdések kapcsán az UNCITRAL Modelltörvény[10] (soft law) szabályait. A joghatósági megállapodások kapcsán a munka a Brüsszel Ia Rendelet[11] és a 2007. évi Luganói Egyezmény[12] (együttesen "brüsszeli-luganói rezsim") szabályait, valamint az EUB joggyakorlatát elemzi.
Az összehasonlító módszer, mint vezérlő elv kapcsán feltétlenül említést érdemel két további szerzői döntés. Egyrészt a szerző azon döntése, amely a vizsgálat tárgyát szűkíti le, az összehasonlíthatóság érdekében. Mind a választottbírósági, mind a joghatósági kikötések területén előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor nem kereskedők közötti (B2B) viszonyban vannak a felek. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben - például munkavállalóval, fogyasztóval, vagy biztosítottal kötött joghatósági megállapodás esetén - a gyengébb fél védelmével összefüggő egyes kérdések előtérbe kerülnek. A választottbíráskodás területén is beszélhetünk államok közötti (State-to-State Arbitration), befektető és állam közötti (Investor-State Arbitration) vagy sport-választottbíráskodásról (Sport Arbitration), mely esetekben ugyancsak nem klasszikus B2B viszonyokról van szó. A fenti területek "leválasztása" a könyv vizsgálatának tárgyáról és annak a "kereskedelmi" viszonyokra való koncentrálása tehát mindenképpen szükséges lépés az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági kikötések kapcsán elvégzendő összehasonlítás érdekében. Az összehasonlító nézőpont által indokolt másik szerzői döntés tovább szűkíti a vizsgálat tárgyát, mivel a szerző az aszimmetrikus fórumválasztó kikötések kikényszerítését kizárólag az állami bíró "szemüvegén keresztül" vizsgálja (derogációs nézőpont). A könyv ugyanakkor szándékosan nem vizsgálja a kikötött fórum saját hatásköréről hozott döntéseit (prorogációs nézőpont), mivel ez esetben az összehasonlítás redundáns eredményre is vezethetne: az állami bírók, illetve választottbírók saját hatáskörükről hozott döntése merőben eltérő szempontokon nyugodhat, utóbbiak döntése pedig esetenként nem is végleges.
A szerző számos esetben alkalmazza az analitikus módszert, amely hangsúlyosan jelenik meg mindjárt a könyv elején a joghatósági és választottbírósági megállapodás "fórumválasztó megállapodások" terminus technicus alatti közös nevezőre hozásánál, majd a fórumválasztó megállapodások természetének elemzésénél, különböző szempontok szerint történő osztályozásánál (2. Fejezet). Az analitikus módszer hangsúlyosan "visszatér" a 4. Fejezetben, ahol a szerző az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodásokat veszi górcső alá és osztja fel különböző csoportokra, alcsoportokra.
Jól oldja az analitikus módszer kevésbé olvasóbarát voltát a szerző által szintén visszatérően alkalmazott történeti módszer is: a monográfia az egyes nemzeti jogrendszerek vizsgálatánál nem egy statikus pillanatképet ad az olvasónak, hanem bemutatja a bírói gyakorlat fejlődésének több évtizedes ívét, illetve sok esetben annak töréspontjait. A bírói gyakorlat dinamikus ívekben bemutatott fejlődését a szerző a fenti jogrendszerekben számtalan jogeset felvonultatásával teszi érdekessé, ami megkönnyíti az olvasó számára a fejlődési irányok alakulásának (vagy a töréspontok bekövetkezése mögött meghúzódó okok) megértését. A könyv az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodások kérdéseit nemzetközi magánjogi
- 50/51 -
nézőpontból elemzi, így a vizsgálat általában az egyes kérdéskörök megfelelő minősítésére koncentrál, majd pedig arra, hogy mi lesz az alkalmazandó jog. A téma által felvetett anyagi jogi, illetve eljárásjogi kérdéseket a szerző - feltehetően terjedelmi okok miatt - csak a feltétlenül szükséges mértékben tárgyalja.
A monográfia megkísérli definiálni az aszimmetrikus fórumválasztási megállapodásokat. A szerző azokat olyan választottbírósági, illetve joghatósági kikötésként határozza meg, amelyek a felek jogait a vitarendezési fórum megválasztására nem egyenlően szabályozzák: az egyik félnek ("kedvezményezett") több jogot biztosítanak, miközben korlátozzák a másik fél ("kötelezett") jogait. Az eljárási hatások szempontjából az aszimmetrikus fórumválasztási megállapodások a kötelezett fél számára kizárólagosak, míg a kedvezményezett számára nem kizárólagosak.[13] A szerző az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodásokat hatalmasságként írja le, melynél fogva gyakorlatilag a felek eljárásjogi rendelkezési jogát szabályozó alakító jog létesítéséről van szó.[14] A szerző szerint az egyoldalú választottbírósági megállapodások, illetve a "szűk" disszociatív joghatósági kikötések értelmezhetők jog- alapító és egyben kötelezettségszüntető hatalmasságként, azonban a "tág", illetve "klasszikus" disszociatív joghatósági kikötések aszimmetrikus komponensét helyesebb kötelezettségszüntető hatalmasságként (felmondási jog) értelmezni.[15] A könyv az aszimmetrikus fórumválasztó megállapodásokat akként helyezi el a nemzetközi fórumválasztás szabadsága és korlátai által kijelölt koordináta-rendszerben, hogy az alábbi három releváns korlátot azonosítja velük kapcsolatban: i) meghatározottság; ii) szerződési jogi korlátok; iii) közrend.
A kikötés meghatározottsága kapcsán a könyv amellett érvel, hogy az a joghatósági megállapodások kapcsán a diszkrecionális kikötések esetében releváns, mivel ezek a kedvezményezettnek korlátlan jogot biztosítanak a fórum megválasztására, akár alperesi pozícióban is.[16] Ugyanakkor a meghatározhatóság és az előreláthatóság követelménye a klasszikus és a tág disszociatív kikötések esetében teljesül, feltéve, hogy az ilyen típusú kikötéseket helyesen értelmezik. A szűk disszociatív kikötések esetében ugyanez a helyzet.[17] Az aszimmetrikus választottbírósági megállapodásokkal kapcsolatban a szerző amellett érvel, hogy az egyoldalú választottbírósági kikötések aszimmetrikus jellege nem vet fel jogi problémát a kikötés meghatározottsága tekintetében, viszont az egyoldalú rendes bírósági kikötések esetében alapvető kérdés, hogy vajon mennyiben fogalmi eleme a választottbírósági megállapodásnak az állami bíróságok hatáskörének teljes kizárása a kikötés megkötésekor.[18] Fentiek alapján a szerző a választottbírósági megállapodás kizárólagosságával kapcsolatos hazai (közel sem egységes) joggyakorlatra koncentrál,[19] valamint ismerteti a vonatkozó szakirodalmat, ami ugyancsak megosztott.[20] A szerző végül arra a következtetésre jut, hogy a hatályos magyar jog alapján a választottbírósági megállapodásnak nem fogalmi eleme a választottbírósági alávetés kizárólagossága.[21]
A szerződési jogi korlátok kapcsán a szerző azon az állásponton van, hogy a brüsszeli-luganói rezsim rendszerében a joghatósági kikötés aszimmetrikus jellegét az uniós jog kimerítően szabályozza, erre tekintettel ebben a körben nincs helye a nemzeti jog alkalmazásának.[22] Ugyanezt a következtetést tartja érvényesnek a magyar jog vonatkozásában[23]. A szerző 2024-ben megfogalmazott álláspontja helyességét alátámasztja az EUB Societa Italaiana Lastre c. Agora-ügyben[24] 2025 tavaszán meghozott döntése is, amelyben a a luxembourgi bíróság Schmidt Richárddal azonos álláspontra helyezkedett. Ami a választottbírósági megállapodásokat illeti, Schmidt álláspontja szerint a nemzeti jog szerződési jogi korlátai alkalmazandók az aszimmetrikus választottbírósági megállapodásokra - mind a New York-i Egyezmény, mind az Európai Egyezmény alapján (és azonos következtetést von le a magyar jog kapcsán is).[25] A választottbírósági megállapodásra irányadó jog körében a szerző korábban több munkájában felhívta a figyelmet az Nmjtv. szabályozásának lehetséges kockázatára,[26] a monográfiában pedig - e problémák mélyebb elemzése mellett - immár de lege ferenda megoldásra is javaslatot tesz.[27]
Végezetül a munka külön elemzést szentel annak a kérdéskörnek is, hogy a közrend vajon mennyiben lehet korlátja az aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodásoknak. Schmidt arra a következtetésre jut, hogy a brüsszeli-luganói rezsim szerinti aszimmetrikus joghatósági kikötésekkel összefüggésben az uniós jogi normákon alapuló "in concreto" közrendi teszt kivételes esetekben igazolható a vitarendezés pre-adjudikatív szakaszában, és ugyanez vonatkozik az autonóm magyar jogra is[28]. A szerző ugyanakkor úgy véli, hogy az aszimmetrikus választottbírósági kikötésekkel összefüggésben a hasonló közrendi teszt alkalmazását a vitarendezés pre-adjudikatív szakaszában mind a New York-i Egyezmény, mind a magyar jog alapján el kell utasítani[29].
A fentiek tükrében meggyőződéssel állítható, hogy Schmidt Richárd könyve a maga nemében egyedülálló munka. A választott téma ilyen mélységű feldolgozása a hazai és külföldi jogirodalomban is hiánypótló vállalkozás. Külön érdeme a műnek, hogy a szerző kiváló arány- érzékkel vegyíti az elméleti és gyakorlati jogászokat foglalkoztató problémákat. A joghatósági és választottbírósági kikötések fórumválasztó megállapodások megjelölés alatt történő közös nevezőre hozása, az aszimmetrikus fórumválasztó kikötések problémájának tágabb kontextusba helyezése (melynek érdekében a szerző felállítja a nemzetközi fórumválasztás korlátainak rendszerét, s az aszimmetria kérdését ezen belül helyezi el), merőben új megközelítések, amelyek rendkívül értékes elméleti következtetések levonására adnak alapot. A gyakorló jogászok számára különösen értékes, az elemzett jogesetekben szereplő joghatósági, illetve választottbírósági kikötések teljes szövegének
- 51/52 -
közlése és elemzése. A magunk részéről egyetértünk a könyvhöz fülszöveget író Vékás Lajos akadémikus megállapításával, aki szerint a szerző a témát alaposan és rendkívül igényesen tárgyalja, a problémákat pedig logikus szerkezetben és minden fontos részletre kiterjedően elemzi. ■
JEGYZETEK
[1] Schmidt Richárd: A vágy titokzatos tárgya: Aszimmetrikus joghatósági és választottbírósági megállapodások. Jogtudományi Közlöny, 2020/11. 507-518. Schmidt Richárd: Variációk egy témára. Aszimmetrikus fórumválasztás a nemzetközi gyakorlatban. Jogtudományi Közlöny 2021/1. 12-24. Schmidt Richárd: Válaszút előtt - avagy támpontok az aszimmetrikus fórumválasztások hazai megítéléséhez. Magyar Jog, 2021/3. 144-155.
[2] Cour de cassation 26 septembre 2012 - Chambre Civile 1ére 11-26.022. (Madalam X c. Banque Rothschild)
[3] Bulgáriai Legfelsőbb Bíróság 1193/2010. sz. határozata (2012. szeptember 2.).
Orosz Legfelsőbb Bíróság Sony Ericsson Communications v Russian Telephone Company-ügyben az Orosz Legfelsőbb Bíróság 2012. június 19. napi 1831/12. sz. határozata.
[4] Heuzé, Vincent: Faut-il confondre les clauses d'élection de for avec les conventions d'arbit- rage dans les rapports internationaux. In: Vincent Heuzé - Rémy Libchaber - Pascal de Vareilles-Sommiéres (eds.): Mélanges en l'honneur du Professeur Pierre Mayer. LGDJ Lextenso, Issy-les-Moulinaux, 2015. 303.
[5] Smit, Hans: The Unilateral Arbitration Clause: A Comparative Analysis. The American Review of International Arbitration, 2009. 407.
[6] Briggs, Adrian: One-sided jurisdiction clauses: French folly and Russian menace. Lloyd's Maritime and Commercial Law Quarterly [2013] 137.
[7] C-537/23 sz. Societa Italiana Lastre SpA v. Agora-ügyben 2023. augusztus 28. napján előterjesztett, 2023. november 17. napján közzétett előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C/2023/956).
[10] Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíráskodásról szóló Modelltörvény (Egyesült Nemzetek Szervezete dokumentumok A/40/16, I. sz. melléklet, A/61/17, I. sz. Melléklet) - Az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága által 1985. június 21. napján elfogadott és 2006. július 7. napján módosított szöveg)
[11] Az Európai Parlament és Tanács 1215/2012/ EU Rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. HL L 351, 20.12.2012, 1-32
[12] A Luganóban 2007. október 10. napján kelt egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. HL L 339., 2007.12.21., 3-41.
[13] Schmidt (2024) i. m. 74.
[14] Uo. 231.
[15] Uo. 232.
[16] Uo. 247.
[17] Uo. 247-248.
[18] Uo. 249.
[19] Uo. 251-253.
[20] Uo. 253-254.
[21] Uo. 255-257.
[22] Uo. 273-275., 278-280.
[23] Uo. 283-284.
[24] C-537/23 sz. Societa Italiana Lastre SpA v. Ago- ra ügyben hozott ítélet (2025. február 27.) ECLI:EU:C:2025:120
[25] Schmidt (2024) i. m. 296-297.
[26] Lásd bővebben: Schmidt Richárd: A bőség zavarában? - avagy a választottbírósági megállapodásra irányadó jog hazai szabályozása nemzetközi kontextusban. Magyar Jog, 2020/1. 54-63.
[27] Schmidt (2024) i. m. 302-303., 305.
[28] Uo. 334-335.
[29] Uo. 345-346.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, BCE.
Visszaugrás
