2012. január 1-jén hatályba lépett Magyarország új Alaptörvénye, amelynek Q) cikke folytatja elődje[1] hagyományait, s előző kartális Alkotmányunk 7. § (1) bekezdésének normatartalmát adja vissza, némiképpen átfazonírozva, néhol pontosítva azt.[2] A két normaszöveg közötti szövegszerű hasonlóság azonban szembetűnő. Jóllehet a szakirodalomban a korábbi Alkotmány 7. § (1) bekezdését, annak alkotmánybírósági hiteles értelmezését az elmúlt bő húsz évben vissza-visszatérően sokat elemezték a hazai jogtudomány képviselői, ezek a tudományos közlemények a nemzetközi jog forrásait illetően legfőképpen a nemzetközi szerződések, kisebb mértékben a nemzetközi szokásjog és az általános jogelvek, valamint még inkább kuriózumként a nemzetközi szervezetek kötelező erejű határozatainak belső jogi leképeződésére koncentráltak.[3] A "jog megállapításának segédeszközei",[4] valamint az ENSZ Nemzetközi Bíróság Statútumában fel nem sorolt egyéb nemzetközi jogforrások, így tipikusan az egyoldalú állami jogi aktusok jóformán nem képezték a jogtudományi elemzés tárgyát.[5]
Jelen tanulmány aktualitását az Alaptörvény új nemzetközi jogi klauzuláján túl az adja, hogy nem teljesen terra incognita többé a nemzetközi jog e kevéssé az érdeklődés homlokterében álló forrásainak és a belső jog viszonyának tudományos vizsgálata, immár az Alaptörvény által uralt magyar jogrendben sem. Ennek példája Sulyok Gábor fogalomelemző dogmatikával és feszes joglogikával megírt legújabb tárgybeli tanulmánya, amely a nemzetközi bíróságok döntései, valamint az egyoldalú állami jogi aktusok magyar jogrendszerbeli helyére is kitér. A szakcikk így zárul: "[a]z Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdése és a hozzá kapcsolódó jogszabályok [...] a részletek terén [...] egyaránt hordoznak pozitív és negatív tulajdonságokat. Ezek pontos mérlegének és hatásának megállapításához egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő gyakorlati tapasztalat, így mindössze az tűnik bizonyosnak, hogy ezután is folytatódni fog a témában kibontakozott tudományos diskurzus" (kiemelés - M. T.). Ezt a fonalat felvéve kimondottan a nemzetközi bíróságok döntéseinek, illetve az államok egyoldalú jogi aktusainak belső (magyar) jogban történő megjelenéséről, joghatásairól kíván e rövid írás áttekintést nyújtani, és hozzájárulni az e tárgyban folyó tudományos diskurzushoz. Elemzésem belső jogi keretét az eddigi alkotmánybírósági gyakorlat, valamint az Alaptörvény és a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény rendelkezései képezik.
1. Kiindulópontunk, hogy a nemzetközi bírói fórumok Magyarországra nézve kötelező döntéseinek - mint a nemzetközi jog egyik kisegítő forrásának ("a jog megállapítása segédeszközének")[6] - helyéről az előző Alkotmány 7. § (1) bekezdése nem igazított el, sőt, hosszú ideig a hazai tételes jog egyéb rendelkezései sem szabályozták a kérdést, mely hiányosságra a szakirodalom több képviselője is rámutatott.[7] Az Alkotmánybíróság gyakorlata is csupán érintette a nemzetközi bírósági határozatok magyar jogban elfoglalt helyét.
A 988/E/2000. AB határozat a hágai ENSZ Nemzetközi Bíróság ítéleteivel kapcsolatban olyan értelmezést adott, miszerint a Nemzetközi Bíróság ítélete "nem minősül a nemzetközi jog általánosan elismert szabályának, sem olyan nemzetközi kötelezettségnek, mint a belső joggá vált nemzetközi szerződésben foglalt kötelezettségek", ez az ítélet ugyanis "nem norma, [...] hanem egyedi jogvitát dönt el" (kiemelés - M. T.).[8] Az érvelést megismételte a nem sokkal később hozott 97/B/2002. AB végzés[9] is. Látható tehát, hogy hazánkban az Alkotmánybíróság eredetileg nem tekintette a nemzetközi bíróságok döntéseit nemzetközi jogforrásnak, hanem egyedi - nem normatív - aktusként tekintett rájuk.[10]
2. Ezt a megközelítést a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (Nksztv.) adta át a múltnak: e törvény 13. § (4) bekezdésének értelmében ugyanis Magyarország és a nemzetközi jog más alanya között felmerült jogvitában hozott nemzetközi bírósági/kvázi bírósági döntést jogszabályba foglalva ki kell hirdetni a Magyar Közlönyben. Érdekesség, hogy a magyar közjog történetében nem ismeretlen ez a jogtechnikai megoldás. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből találunk arra példát, amikor nemzetközi bírói fórum döntését szintén törvényi köntösben "beczikkelyezték" a magyar jogrendszerbe (lásd az ún. Halastó-ügyben hozott 1903. évi választottbírósági döntést).[11] Az Nksztv. hatálybalépése (2005. július 1.) óta így kihirdetett (pontosabban: kihirdetendő) nemzetközi bírósági határozatok tehát a nemzetközi szerződésekhez hasonló helyet foglalnak (majd) el a magyar normahierarchiában. A nemzetközi vitarendező szerv döntését kihirdető jogforrás szintjét - a nemzetközi szerződések kihirdetésére vonatkozó általános szabályok mutatis mutandis alkalmazásával - a vitában alapul fekvő szerződést kihirdető jogszabály határozza meg, amely így törvény vagy kormányrendelet lehet.
Az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdése pedig végre a jogforrási hierarchia legmagasabb szintjén álló normában - ha közvetetten is, a "nemzetközi jog más forrásai" szövegezést használva, de - rögzítette, hogy a nemzetközi bírói döntések is jogszabályban történő kihirdetésükkel (speciális transzformációval) válnak a magyar corpus iuris részévé.
3. Mely nemzetközi bírói (jellegű) fórumok kötelező döntései jöhetnek szóba? Mindenekelőtt a hágai ENSZ Nemzetközi Bíróság,[12] az Állandó Választottbíróság,[13] a Nemzetközi Tengerjogi Törvényszék,[14] az EBESZ Békéltető és Választottbíróságának[15] vagy más ad hoc nemzetközi választottbíróság ítéletei, a WTO Vitarendezési Testületének[16] döntései, illetőleg akár az ICAO[17] Tanácsának határozatai vagy a "fehér holló" kategóriába tartozó államközi panaszos eljárásoknál az Emberi Jogok Európai Bíróságának hazánk és más Európa tanácsi tagállam közötti jogvitában hozott ítéletek,[18] továbbá szintén jogi kuriózumként az Európai Unió Bírósága előtt tagállam tagállammal szemben indított kötelezettségszegési eljárásokban született döntések.[19] Megjegyzendő, hogy az Nksztv. megfogalmazása a nemzetközi állandó vagy választott bíróságokkal egy megítélés alá veszi a békéltető bizottságokat is, így e kvázi-judiciális testületek ajánlás erejű "döntései" is idesorolhatóak (l. pl. a két világháború között, vagy akár a rendszerváltozást követően kötött kétoldalú egyezmények alapján felállítható békéltető bizottságokat[20]). Sulyok rámutat arra, hogy több feltétel is szűkíti a kihirdetési kötelezettséggel érintett nemzetközi bírói döntések körét. Egyrészt a döntés alapjául szolgáló vita egy nemzetközi szerződés értelmezése kapcsán merül fel, másrészt a vita nemzetközi közjogi jellegű, harmadrészt a nemzetközi bírói/kvázi bírói szerv döntése kötelező és végrehajtandó.[21] Ezek közül, úgy vélem, hogy a második és a harmadik nem igazán jelent érdemi szűkítést, hiszen azok azt teszik egyértelművé, hogy a jogvitának a nemzetközi jog uralma alá kell tartoznia, valamint értelemszerűen olyan döntésekről lehet szó, amelyek ellen további jogorvoslatnak nincs helye [ennek pl. a WTO Vitarendezési Testületének vagy az ICAO Tanácsának a határozatai kapcsán lehet jelentősége, ugyanis mindkettő esetben van lehetőség sajátos fellebbviteli fórum - előbbinél a Fellebbezési Testület (Appellate Body), míg utóbbinál az ENSZ Nemzetközi Bíróság - igénybevételére]. Ebből levonható az a következtetés, hogy bizonyos nemzetközi bírói fórumoknak bizonyos döntéseire terjed ki a jogszabályi transzformáció és a belső joggá tétel követelménye.
Mivel az egyének és Magyarország közötti nemzetközi közjogi jogvitából származó döntések aligha tartoznak ebbe a körbe, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar állampolgár vagy egyébként a magyar joghatóság alatt álló nem magyar állampolgár[22] kérelmezővel szemben hazánkat elmarasztaló ítéleteire nem vonatkozik az Nksztv.-ben foglalt kötelezettség.[23] Az egységes nyilvántartás igénye és ezen ítéletek hivatalos hozzáférhetősége mindazonáltal indokolttá tenné a strasbourgi emberi jogi bíróság ítéleteinek Magyar Közlönyben való közreadását is.[24] Mivel tehát ezek az ítéletek nem válnak pro forma a belső jogrendszer részévé, tisztázatlan, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar vonatkozású esetjoga a hazai jogalkalmazók számára alaki jogi értelemben kötelező erővel nem rendelkező, pusztán inspirációs forrás, vagy épp ellenkezőleg: a magyar bíróságoknak és más hatóságoknak a vonatkozó emberi jogok jelentését és tartalmát a strasbourgi joggyakorlattal teljes összhangban kell értelmezniük és megállapítaniuk, ellenkező esetben ugyanis nemzetközi jogsértést követnek el.[25] Valamicske fogódzót találunk a 61/2011. (VII. 13.) AB határozatban, amelyben az alkotmányőr testület saját maga számára írta elő, hogy a pacta sunt servanda elvéből következően az Alkotmánybíróságnak akkor is követnie kell a strasbourgi joggyakorlatot, az abban meghatározott alapjogvédelmi szintet, ha saját megelőző "precedens-határozataiból" ez kényszerűen nem következne.[26] Elgondolkodtató, hogy ezt a nemzetközi jogi eredetű önkorlátozást és a szerepfelfogást elvárásként kiterjeszthetjük-e a rendesbíróságokra is. Holott az Nksztv. 13. § (1) bekezdése megköveteli az "adott nemzetközi szerződéssel kapcsolatos jogviták eldöntésére joghatósággal rendelkező szerv döntései[nek]"[27] figyelembe vételét a nemzetközi szerződések értelmezésekor. A hazai judikatúrára mindazonáltal nem jellemző a nemzetközi jogi eredetű normák, így akár nemzetközi bírósági döntések alkalmazása (a rájuk való hivatkozás).[28] Érdekes fejlemény, hogy a 166/2011. (XII. 20.) AB határozat a büntetőeljárási törvény (Be.) egyes rendelkezéseinek alkotmányellenessé nyilvánítása mellett megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezményének meghatározott cikkeibe való ütközést is, egyfajta "kétszeres alkotmányellenességet"[29] megkonstruálva a Be. érintett passzusainak megsemmisítéséhez. Az Egyezmény egyes cikkeinek tartalma, "értelmezési tartománya" pedig nagyban a strasbourgi bíróság esetjoga által meghatározott. Kíváncsi vagyok, hogy ez a doktrína gyökeret ereszt-e az alkotmánybírósági gyakorlatban, ennek ugyanis igen komoly implikációi lehetnek az európai emberi jogi bírósági döntések belső jogban kiváltott joghatásaira és státusára nézve.
Az Alkotmánybíróság, illetve a rendesbíróságok mellett a végrehajtó, illetve a törvényalkotó hatalom is - alkotmányos jogosítványainál, jogosító és kötelező erejüknél fogva - nyilvánvalóan megkerülhetetlen hatással lehet a strasbourgi emberi jogi esetjog hazai érvényesülésére nézve. Sajnálatos módon a közelmúltban inkább kedvezőtlen, mintsem helyeselhető fejleményekkel találkozhattunk, mindenekelőtt a Lautsi-ügy[30] és a Fratanoló-ügy[31] kapcsán. Előbbi, Magyarországot nem is érintő döntést követően a Kormány elvi egyet nem értéséről nyilatkozott, kinyilvánítva a "minden olyan állammal való szolidaritást, amely sérelmez[te] az európai emberi jogi bíróság vonatkozó határozatát."[32] Ez még nem volt több pusztán politikai deklarációnál (s tény, hogy az ügyre pontot tevő Nagytanács 2011-ben végül az alapítélettel ellentétes álláspontra helyezkedett).[33] A Fratanoló-ügy kapcsán ellenben - a Kormány jelentésének[34] alapján - a legfőbb népképviseleti szervünk fogadott el határozatot.[35] Ebben a Magyarországot marasztaló strasbourgi ítélet ellenére - amely közvetetten belső jogszabály-módosítást (a Btk. egy tényállásának módosítását) is implikál - az Országgyűlés úgy foglalt állást, hogy a vonatkozó belső jogszabályi rendelkezés (Btk. 269/B. §[36]) "megfelelő módon került megalkotásra, így az Emberi Jogok Európai Bírósága által az Appl. No. 29459/10 számon meghozott, Magyarországot marasztaló ítéletével, továbbá a büntető törvény módosításával nem ért egyet" (kiemelés - M. T.).[37] A jogállamiság követelményét kifejező Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, valamint a nemzetközi jogi kötelezettségek maradéktalan teljesítését előíró Q) cikk (2) bekezdésével nehezen összebékíthető, a belső jog nemzetközi joggal (a Bíróság döntésével) konform alakítása elől elzárkózó deklaráció további kérdéseket is felvet. Például milyen nemzetközi joghatással jár az "egyet nem értés" kinyilatkoztatása, valamint annak elvetése, hogy a belső jogot a Bíróság által értelmezett Egyezményhez igazítsuk; megvalósít-e egy ilyen határozat nemzetközi jogsértést, így kiváltja-e Magyarország nemzetközi jogi felelősségét stb.? A parlament nem vetette el azonban olyannyira a sulykot, hogy a döntés végrehajtása elé belső jogi akadályokat állítson, mindazonáltal meglehetősen sajátos módon, az államot terhelő fizetési kötelezettség összegével a pártok központi költségvetési támogatásának a csökkentéséről rendelkezett. Borúlátásra adhat okot ez az implementációs hozzáállás, különösképp a strasbourgi emberi jogi ítészek előtt fekvő - nemegyszer politikailag is érzékeny - magyar ügyek igen magas (száz körüli) számára tekintettel. Borúra derű, hogy a rendesbíróságok a parlament szándéka ellenében is képesek megfeleltetni a magyar jogot a strasbourgi döntésekből fakadó elvárásoknak. Ezt az is ékesen bizonyítja, hogy a Kúria felülvizsgálati eljárásban éppen az 58/2012-es OGY határozat közzétételének napján bűncselekmény hiányában felmentette az érintettet, megvalósítva az egyezménykonform jogalkalmazást.[38]
4. A nemzetközi vitarendező szerv döntését kihirdető jogforrás szintjét - a nemzetközi szerződések kihirdetésére vonatkozó általános szabályok mutatis mutandis alkalmazásával - a vitában alapul fekvő szerződést kihirdető jogszabály határozza meg. Álláspontom szerint logikai és rendszertani értelmezéssel, az érintett bekezdések egymásra vetített, együttes olvasatából ez vezethető le az Nksztv.-ből. Érveim a következőek: a törvény 13. § (1) bekezdése az egész vitarendezési szabályozás kontextusaként a nemzetközi szerződések értelmezését vagy alkalmazását jelöli meg, így a későbbi részletszabályok a vitarendezés módjáról vagy annak következményéről (ideértve a nemzetközi bíróság által hozott döntést mint legvégső vitarendezési eszközt) ennek fényében értelmezendőek. Az idézett § (4) bekezdése kifejezetten a nemzetközi szerződések kihirdetésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását írja elő. Ennek része, hogy ha egy adott, Magyarországot kötelező nemzetközi szerződés bírói szerv általi értelmezése folytán előállt egy kötelező és végrehajtandó döntés, akkor ez utóbbi a kihirdetés formáját illetően is osztja az alapjául szolgáló nemzetközi szerződés jogi sorsát, hiszen ez utóbbi kibontása, valamely rendelkezésének részletesebb megvilágítása valósult meg általa.
A törvény hatálybalépése óta eltelt hét évben azonban ilyen nemzetközi bírói döntés belső jogi kihirdetésére még nem került sor. Pillanatnyilag Magyarország sem felperesként, sem alperesként nem igazán jelenik meg nemzetközi bírói fórumok előtti eljárásban, két eljárást leszámítva. A Bős-Nagymaros vízlépcső ügye (Magyarország v. Szlovákia) az 1997. szeptember 25-i döntés ellenére az ENSZ Nemzetközi Bíróságának nyilvántartása szerint még mindig lezáratlan, a felek lassan tizenöt éve folytatnak sikertelen tárgyalásokat, amelyekről a Bíróság felé is jelenteniük kellett a közelmúltban. Ahhoz, hogy újra peres eljárássá alakuljon ez a függő ügy, a felek kölcsönös beleegyezése szükségeltetik, amelyre a mai bilaterális államközi kapcsolatok fényében vajmi kevés esély mutatkozik. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy északi szomszédunkkal az inkább távoli, mintsem közeli jövőben diplomáciai úton kerül majd pont e hosszú ideje húzódó kázus végére. A másik szóba jöhető nemzetközi jogvita a Sólyom László volt köztársasági elnök 2009. augusztus 21-i meghiúsult révkomáromi látogatása miatt Szlovákiával szemben 2010 júliusában indult ún. kötelezettségszegési eljárás az Európai Unió Bírósága előtt. A C-364/10. számú "Sólyom-ügyben" (Magyarország v. Szlovákia)[39] az írásbeli szakasz lezárult, a szóbeli meghallgatásokra 2012 februárjában került sor, és várható, hogy folyó év végén meg is születik az ítélet. Ezt a döntést, álláspontom szerint az Nksztv. alapján (a Lisszaboni Szerződéssel módosított EUSZ-t és az EUMSZ-t kihirdető 2004. évi XXX. törvény és a 2007. évi CLXVIII. törvény okán) törvénybe "öltözetve" kell majd kihirdetni a Magyar Közlönyben.
1. Jóllehet a nemzetközi jog forrásainak felsorolását tekintve a hágai ENSZ Nemzetközi Bíróság Statútumának 38. cikke elfogadott zsinórmértékül szolgál, vannak olyan további jogforrások, amelyeket vagy a nemzetközi bíróságok gyakorlata minősített annak, vagy a nemzetközi jog tudományában uralkodó általános nézet tekinti őket lehetséges jogforrásnak. Ezek közül az állam egyoldalú jogi aktusai, valamint a nemzetközi szervezetek határozatai bírnak gyakorlati jelentőséggel. Előbbiek növekvő jelentőségét jól példázza, hogy az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága 2006-ban iránymutató alapelveket (Guiding Principles) dolgozott ki az egyoldalú állami aktusok tételének, fogadásának rendjéről, joghatásairól stb.[40] A következőkben róluk és a magyar jogrendszerrel való interakciójukról esik szó.
Az ENSZ Nemzetközi Bírósága gyakorlatában az államok egyoldalú aktusainak nemzetközi jogforrási jellégéhez két feltétel megléte szükséges: egyrészt az állam abbéli szándéka, hogy a nyilatkozattal jogi kötelezettséget hozzon létre saját maga számára, másrészt a deklaráció nyilvánossága.[41] Más államok elfogadása/válasza tehát nem szükséges az effajta nyilatkozatok nemzetközi joghatályához.
2. A nemzetközi gyakorlatban a nemzetközi jogi kötelezettséget keletkeztető, állami szervektől származó és a nemzetközi jog más forrásából nem levezethető, egyértelmű és világos tartalommal bíró egyoldalú állami aktusok zöme a nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások, kifogások, illetve különféle nyilatkozatok formáját ölti.[42] Ezen egyoldalú állami jogi aktusok is az előző Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerinti "vállalt nemzetközi jogi kötelezettségnek" minősültek, amelyekkel való összhangot a magyar jogrendszernek biztosítania kellett. Az új Alaptörvény rendszerében ezek az egyoldalú jognyilatkozatok vitán felül a Q) cikk (3) bekezdés második mondatának hatálya alá, azaz a "nemzetközi jog más forrásának" kategóriájába tartoznak. Az Nksztv. a Magyarország által megkötött nemzetközi szerződésekhez Magyarország által[43] fűzött fenntartások, kifogások, illetve nyilatkozatok belső jogban elfoglalt helyét közvetetten azzal határozza meg, hogy előírja: a szerződést kihirdető jogszabálynak tartalmaznia kell ezen unilaterális állami aktusokat is,[44] azok tehát osztják az alapul fekvő nemzetközi szerződéses kötelezettség belső jogi státusát. E főszabály alól az Nksztv. ugyanakkor enged kivételt: az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe (kizárólagos törvényalkotási tárgykörbe) nem tartozó fenntartások, kifogások és nyilatkozatok - törvényi felhatalmazás alapján - kormányrendeletben is a magyar jogrend részévé transzformálhatóak.[45] Következésképpen ez esetben is felmerülhetnek a kormányrendeletben kihirdetett nemzetközi jogi kötelezettség (itt: egyoldalú állami aktus) és valamely törvény összeütközéséből előálló alkotmányjogi problémák, amelyekre még a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatának alkotmánybírósági eljárása[46] sem jelent feltétlenül gyógyírt (alkalmazása az AB kiterjesztő jogértelmezését igényeli).[47] Új fejleményként azonban megsüvegelendő, hogy az Nksztv.-t novelláris jelleggel módosító 2011. évi CCI. törvény a fenntartások, nyilatkozatok, valamint kifogások tételének eddig nem ismert, részletes eljárásrendjét alkotta meg[48] - talán a jogtudomány szavát is meghallva.[49] A törvény miniszteri indokolása mindenesetre szűkszavúan csak azt rögzíti jogalkotói célként, hogy az új szabályozás "a korábbinál egyszerűbben és egyértelműbben kívánja kezelni"[50] a fenntartások, kifogások és nyilatkozatok tételének mikéntjét.
3. Léteznek ezenkívül olyan egyoldalú állami nyilatkozatok is, amelyek nem közvetlenül valamely nemzetközi szerződéshez kapcsolódnak.[51] Az állami aktusok tipologizálásakor gyakran speciális "ígéretként"[52] utalnak azokra az önálló nyilatkozatokra, amelyek alapján valamely állam saját maga számára úgy hoz létre a jövőre nézve kötelezettséget, hogy bizonyos magatartás folytatását vállalja, vagy annak folytatásától tartózkodik. Ez az egyoldalú kötelezettségvállalás irányulhat egy vagy több állam - akár az államok közösségének egésze - irányába. Meg kell jegyezni, hogy ebben a tekintetben nem kizárólag a magyar állam által tett egyoldalú önálló jognyilatkozatok bírnak relevanciával, hanem Magyarország javára más állam által tett, hazánk felé nemzetközi joghatást kiváltó minden egyéb egyoldalú kötelezettségvállalás szintén szóba jöhet.[53]
A magyar tételes jog az effajta egyoldalú állami aktusok belső jogba kerüléséről nem rendelkezik - legfeljebb az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdésének második mondata jelent itt is fogódzót -, így azt is homály fedi, hogy milyen belső jogforrásban jelennének meg - ha megjelennének -, azaz például a kibocsátó állami szerv által kiadható közjogi szervezetszabályozó eszközbe foglalva (országgyűlési vagy kormányhatározat, külügyminiszteri közlemény stb.) vagy jogszabályi formában (törvény vagy kormányrendelet) transzformálva. Sulyok ezt nem tartja tragikusnak, mivel különleges tulajdonságai folytán ez a jogforrás elviekben csupán kivételesen képezheti belső jogi kihirdetés tárgyát. Ez mindössze akkor állhat elő - teszi hozzá -, "ha az aktus írásban leképezhető és a belső jogalkotás eszközeivel megragadható formát ölt",[54] ami viszont az egyoldalú aktusok elhanyagolhatóan kis hányadát teszi ki. Ez a tudományos nézőpont összecseng az Alaptörvényhez fűzött részletes indokolással, amely megvilágítja, hogy a Q) cikk (3) bekezdés második mondata nem teremt egy automatikus speciális transzformációs kötelezettséget. Más szóval ez a megfogalmazás nem azt írja elő, hogy valamennyi egyoldalú állami aktust "jogszabályban minden esetben kötelezően ki kell hirdetni, csupán azt, hogy enélkül nem tekinthetőek a magyar jogrendszer részének" (kiemelés - M. T).[55]
4. Az Alkotmánybíróság eseteit átfésülve is nehéz olyan ügyet találni, ahol egy ilyen ún. önálló állami jognyilatkozat volt az alkotmányossági indítvány céltáblája. A 422/B/2008. AB végzéssel[56] zárult eljárásban a Koszovó elismeréséről és a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló, per se kifelé irányuló egyoldalú kormánynyilatkozat alkotmányosságát kérdőjelezték meg, amelynek egyes joghatásai "befelé" is irányultak (a Kormány tagjai számára is feladatokat szabott meg), így Korm. határozat alakjában materializálódott.[57] Az indítványozó a Koszovó státusát 1999-ben rögzítő 1244. számú ENSZ biztonsági tanácsi határozat megsértését vetette fel, mivel érvelése szerint Koszovó kiválására Szerbiából az ENSZ BT határozat szerint nincs jogi lehetőség, így elismerése e tilalom áthágását jelenti. Roppant izgalmas nemzetközi jogi kérdések merültek tehát fel, egyszerre több is. Az AB azonban nem vállalt kockázatot, a "biztonsági" megoldást választotta, s formai alapon visszautasította az indítványt. Tette ezt arra hivatkozással, hogy az érintett Korm. határozat nem minősült a régi jogalkotási törvény (1987. évi XI. törvény) szerint normatív aktusnak, hanem az csupán egyedi határozat.[58] A Kormánynak márpedig csak azok a határozatai tekinthetőek az AB kontrollja alá vonható állami irányítás egyéb jogi eszközeinek (mai nevükön: közjogi szervezetszabályozó eszközöknek), amelyek normatív tartalommal bírnak. A Magyarország egyoldalú jogi aktusainak hazai jogban kifejtett hatásai, illetve ezek BT-határozatokkal való összeegyeztethetőségének "darázsfészke" helyett a testület ezzel a formalista érveléssel vágta át a gordiuszi csomót. Mindössze a Korm. határozat nemzetközi jogi hatásának elismerése lehet biztató a jövőre nézve. Ez egyrészt kifejezi, hogy az elismerés tényéből eo ipso azonnal kölcsönös nemzetközi jogok és kötelezettségek keletkeztek a két ország relációjában (pl. aktív és passzív követküldés joga; államimmunitás; úti okmányok kölcsönös elismerése; egymás belügyeibe való be nem avatkozás stb.). Másrészt ha az AB ismét a magyar állam által kibocsátott ún. önálló egyoldalú nyilatkozottal szembesül, talán jobban a részletekbe bocsátkozik e ritka, de láthatóan igen is keletkező nemzetközi jogforrástípussal kapcsolatban.
A nemzetközi bíróságok határozataival kapcsolatos áttekintés megmutatta: az utóbbi évek jogalkotási fejleményeinek (vö. 2005. évi L. törvény megszületése) és az új Alaptörvény hatálybalépésének köszönhetően egyértelmű normákba rendezett előírások szabályozzák a nemzetközi bírói fórumok döntéseinek belső jogba történő megjelenítését, valamint közvetetten - a törvényi, illetve kormányrendeleti kihirdetés követelményével - a jogforrási hierarchiában elfoglalt helyét. A rendszer azonban nem teljesen zárt: a szerződéskötési törvény a lehetségesnél szűkebben vonja meg az általa lefedett (kvázi) bírósági döntések körét, így továbbra sem beszélhetünk hézagmentes rezsimről a nemzetközi bírói fórumok Magyarországot kötelező döntéseinek belső jogi kötőereje, illetve hatásai vonatkozásában.
A Magyarország által vagy javára tett egyoldalú állami nyilatkozatok kapcsán az összkép szintúgy felemás. Az Nksztv. a nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartásokra, kifogásokra, illetve nyilatkozatokra nézve tartalmaz irányadó szabályozást, míg a nemzetközi szerződésekhez nem köthető, önálló egyoldalú állami jognyilatkozatok belső jogi státusa és joghatásai kívül esnek a törvény hatókörén. Az effajta egyoldalú állami jogi aktusok belső jogba kerüléséről a magyar tételes jog explicite nem rendelkezik, legfeljebb az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdésének második mondata ("[a] nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé") kezeli közvetetten ezt a kérdést.
Mindezek fényben még inkább szükséges, hogy a Sulyok Gábor által is előrevetített tudományos diskurzus mind szélesebb körben bontakozzon ki, s élénken folytatódjon, remélve, hogy a jogtudomány által feltárt problémákra, illetve az azokra "szállított" gyógymódokra a jogalkotó is nyitott lesz. Az első lépéseket megtettük… ■
JEGYZETEK
1 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról
2 Erről a legújabb szakirodalomban l. Kovács Péter: Nemzetközi közjog. Osiris Kiadó, Budapest 2011. 75-76. o.; Szemesi Sándor: A nemzetközi jog alapintézményei. Lícium Art Könyvkiadó, Debrecen 2011. 25. o.; Chronowski Nóra: Az Alaptörvény európai mérlegen. Fundamentum 2011. 2. sz. 71-72.; Dezső Márta - Vincze Attila: Magyar alkotmányosság az európai integrációban. HVG-ORAC, Budapest 2012. 34. o.; Sulyok Gábor: A nemzetközi jog és a belső jog viszonyának alaptörvényi szabályozása. Jog, Állam, Politika 2012. 1. sz. 17-60. o.; Molnár Tamás: Az új Alaptörvény rendelkezései a nemzetközi jog és a belső jog viszonyáról. In: Alkotmányozás Magyarországon 2010-2011 (szerk. Drinóczi Tímea - Jakab András). PPKE JÁK - PTE ÁJK, Budapest - Pécs 2012 [megjelenés alatt].
3 A nemzetközi szerződéseken kívüli nemzetközi jogforrások és a magyar jog kapcsolatáról l. pl. Kovács Péter: Nemzetközi szervezetek szankciós típusú határozatai magyarországi érvényesíthetőségének alkotmányjogi gyakorlata és problémái. In: EU-csatlakozás és alkotmányozás (szerk. Bodnár László). SZTE-ÁJK, Szeged 2001. 133-162. o.; Csuhány Péter: Gondolatok a nemzetközi jog és a belső jog viszonyáról. Állam- és Jogtudomány 2005. 3-4. sz. 239-271. o.; Kiss Amarilla: A nemzetközi békéhez és biztonsághoz kapcsolódó határozatok végrehajtása Magyarországon. Kül-Világ (www.kul-vilag.hu) 2011. 1-2. sz. 26-38. o.; Molnár Tamás: A nemzetközi szervezetek határozatainak beépülése és a helye a magyar jogban, különös tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataira. Jogtudományi Közlöny 2011. 6. sz. 339-351. o.; Hoffmann Tamás: A nemzetközi szokásjog szerepe a magyar büntetőbíróságok joggyakorlatának tükrében. Jogelméleti Szemle (http://jesz.ajk.elte.hu) 2011. 4. sz.
4 Az ENSZ Nemzetközi Bíróságának Alapszabályai, 38. cikk (1) bekezdés d) pont
5 Ezt a "hallgatást" erősítő kivételként e két jogforrás és a magyar jog viszonyáról l. Molnár Tamás - Sulyok Gábor - Jakab András: 7. § [Nemzetközi jog és belső jog; jogalkotási törvény]. In: Az Alkotmány kommentárja. I. kötet (szerk. Jakab András). Századvég, Budapest 2009. 409-411. o. (70-75. msz.).
6 A nemzetközi jogban nincs precedensrendszer, amit az ENSZ Nemzetközi Bíróság Statútuma 59. cikkének egyértelmű megfogalmazása is mutat: "[a] Bíróság határozata csak a perben álló felekre és csak az eldöntött ügyben kötelező" (a magyar fordítás forrása: 1956. évi I. törvény az Egyesült Nemzetek Alapokmányának törvénybe iktatásáról). A nemzetközi bírói fórumok döntései azonban nagy autoritással bírnak, maguk a bíróságok is rendszerint következetesek joggyakorlatukat tekintve, valamint az államok is követik az abban megfogalmazott elvi élű megállapításokat, vagyis nagyban alakítják az államok gyakorlatát. Jogszociológiai értelemben tehát jóval nagyobb a szerepük, súlyuk, mint formáljogilag. A nemzetközi bíróságok és törvényszékek kimerítő áttekintését, osztályozását l. a Project on International Courts and Tribunals honlapján: www.pict-pcti.org, valamint tömören, átfogóan Christian Tomuschat: International Courts and Tribunals. In: The Max Planck Encyclopedia of Public International Law (ed. Rüdiger Wolfrum). Oxford University Press, Oxford 2008, online edition (www.mpepil.com).
7 Joggal vetette fel Nagy Boldizsár is 2003-ban azt a dilemmát, hogy mi következik a hágai ENSZ Nemzetközi Bíróság vagy a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság Magyarországot kötelező (elmarasztaló) döntéseiből [Nagy Boldizsár: Vörös Imre lapátja (Birkózás a szuverenitás démonával). Élet és Irodalom 2003. január 3.]. Hasonlóan l. Bruhács János: Nemzetközi jog I. - Általános rész. Dialóg Campus, Budapest-Pécs 2008. 173. o.
8 988/E/2000. AB határozat, ABH 2003. 1290.
9 97/B/2002. AB végzés, ABH 2003. 1886.
10 Vö. Sulyok: i. m. 48. o.
11 1903. évi IX. törvénycikk a Magyarország és Ausztria között Szepes vármegye és Gácsország szélén az ugynevezett Halastó körüli területen, az országos határvonalnak megállapitása iránt az 1897. évi II. t.-czikk értelmében alakitott választott biróság által hozott itélet beczikkelyezése tárgyában [www.1000ev.hu (2012.06.20.)]. Az ügyről bővebben l. pl. Vedó Attila: Magyarország államhatárának megjelölése 1867-1918. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Preasidii Ordinis) 2008. 17. sz. 112-113. o.
12 L. az Egyesült Nemzetek Alapokmányának törvénybe iktatásáról szóló 1956. évi I. törvényt (amely magát az Alapokmány "kiegészítő részét képező és ahhoz mellékelt" Alapszabályait is kihirdette a Nemzetközi Bíróságnak).
13 L. a nemzetközi viszályok békés elintézéséről szóló 1907. évi hágai Egyezmény kihirdetéséről szóló 1913. évi XLIII. törvénycikket.
14 Jóllehet a Nemzetközi Tengerjogi Törvényszéket felállító 1982. évi ENSZ Tengerjogi Egyezményhez Magyarország 2001-ben csatlakozott [91/2001. (XII. 21) OGY határozat], így az nemzetközi jogilag hazánkra nézve kötelező, annak kihirdetése mindmáig nem történt meg a magyar jogban, sértve ezáltal a két jogrend közötti összhang megteremtéséről szóló, az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésében foglalt alkotmányos kötelezést. A csatlakozásra felhatalmazó OGY határozat 4. pontja a tengerjogi vitákra igénybe vehető bírói mechanizmusok következő sorrendjét határozta meg: 1. a Nemzetközi Tengerjogi Törvényszék, 2. az ENSZ Nemzetközi Bírósága, 3. a VIII. számú Függelékkel összhangban megalakított Eseti Választott Bíróság ezen Függelék 1. pontjában meghatározott valamennyi vitafajta tekintetében.
15 L. a békéltetésről és a választottbíráskodásról az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet keretében, Stockholmban, 1992. december 15-én létrejött Egyezmény és az Egyezmény 13. Cikke alapján létrehozott Pénzügyi Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1996. évi XIII. törvényt.
16 L. az 1998. évi IX. törvénnyel kihirdetett, a WTO-Megállapodás 2. Mellékletét képező "Vitarendezés Szabályairól és Eljárásairól szóló Egyetértést".
17 Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet, a nemzetközi polgári repülésről szóló 1944. évi chicagói egyezmény hozta létre (a magyar jogban kihirdette az 1971. évi 25. törvényerejű rendelet).
18 Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény, 33. Cikk - Államok közötti ügyek (kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény).
19 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés, 259. cikk. Ilyen döntésből az európai integráció több mint 50 éves történetében mindössze öt született.
20 Erről rendelkezik pl. a Finnországgal Budapesten 1928. évi december hó 12. napján kötött békéltető eljárási és választott bírósági szerződés (becikkelyezte az 1929. évi XXXIX. törvény); vagy a Bécsben 1931. évi január hó 26. napján kelt magyar-osztrák barátsági, békéltető eljárási és választott bírósági szerződés (becikkelyezte az 1931. évi XXIX. törvény), illetve az 1989 utáni időszakból a Magyar Köztársaság és a Svájci Államszövetség között, Budapesten, 1992. december 17-én aláírt választottbírósági és békéltetési Szerződés (kihirdette az 1996. évi XVIII. törvény).
21 Sulyok: i. m. 48. o.
22 Az Emberi Jogok Európai Egyezményének személyi hatályát megállapító 1. cikke így fogalmaz: "A Magas Szerződő Felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára a jelen Egyezmény I. fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat."
23 Szintén ezen az állásponton van pl. Sulyok: i. m. 48. o.
24 Szintén sajnálattal jegyzi meg Sonnevend, Pál: Application of EU Law and the Law of the European Convention of Human Rights in Hungary. In: Nemzetközi jog és európai jog: új metszéspontok (szerk. Kajtár Gábor - Kardos Gábor). Saxum Kiadó, Budapest 2011. 212. o. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar vonatkozású ítéletei rendszeres, ámde nem hivatalos és nem teljes körű publikálásra kerülnek az Acta Humana c. emberi jogi szakfolyóiratban, amely az - Európa Tanács ajánlásaival összhangban felállított - Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány periodikája.
25 Vö. Sonnevend: i. m. 212. o.
26 61/2011. (VII. 13.) AB határozat, Magyar Közlöny 2011/80. szám, 23046. o. Az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogának az Alkotmánybíróság gyakorlatában való megjelenéséről, szerepéről áttekintően l. Szente Zoltán: A nemzetközi és külföldi bíróságok ítéleteinek felhasználása a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában 1999-2008 között. Jog, Állam, Politika 2010. 2. sz. 55-59. o.; Szalai Anikó: Az Európai Emberi Jogi Bíróság ítélkezésének megjelenése a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában. In: Dikaiosz logosz. Tanulmányok Kovács István emlékére (szerk. Trócsányi László). Pólay Elemér Alapítvány, Szeged 2012. 369-374. o.
27 Kiemelés: M. T.
28 Illusztrációképpen álljon csupán egy elrettentő példa a Fővárosi Bíróság egy 2003. évi ítéletéből: "A bíróság […] felhívja a kérelmező jogi képviselőjének figyelmét arra, hogy a Magyar Köztársaság igazságszolgáltatása nem precedensrendszerű, az Európai Emberi Jogi Bíróság döntései hazánk közigazgatási szervei, bíróságai előtt közvetlen hivatkozási alappal az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően szolgálhatnak…" (20. Kpk. 45.434/2003/2. számú ítélet. Idézi Szalai: i. m. 371-372. o.). A közelmúltban a Pécsi Ítélőtábla a Bfv. III. 570/2012/2. számú ügyben is úgy érvelt, hogy a strasbourgi esetjog közvetlenül nem alkalmazható a magyar bírói gyakorlatban [idézi Bárd Petra: Strasbourg kontra Magyarország. Szuverén 2012. augusztus 16. http://szuveren.hu/jog/strasbourg-kontra-magyarorszag (2012.08.16.)].
29 Vö. Bragyova András párhuzamos indokolása (a párhuzamos indokolás 1. pontjához csatlakozik Dienes-Oehm Egon), 166/2011. (XII. 20.) AB határozat, Magyar Közlöny 2011. évi 155. szám, 38091-38092. o.
30 Lautsi v. Italy, Application no. 30814/06, Judgment of 3 November 2009.
31 Fratanoló v. Hungary, Application no. 29459/10, Judgment of 3 November 2011 (tiltott önkényuralmi jelkép - vörös csillag - viselésével kapcsolatos ügy)
32 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az olaszországi állami iskolákkal kapcsolatos keresztállítási tilalomra vonatkozó ítéletével kapcsolatos aggályokról szóló 1138/2010. (VII. 1.) Korm. határozat
33 Lautsi and others v. Italy, Application no. 30814/06, Judgment of 18 March 2011. A két ítélet elemzéséről a magyar jogtudományban l. pl. Koltay András: A semleges Európa és a kereszténység. A Lautsi and others v. Italy ügy tanulságai. Kommentár 2011. 5. sz. (http://kommentar.info.hu).
34 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló J/6853. számú jelentés (elfogadva az Országgyűlés 2012. július 2-i ülésnapján)
35 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló jelentés elfogadásáról szóló 58/2012. (VII. 10.) OGY határozat
36 Btk. 269/B. §: "(1) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet
a) terjeszt;
b) nagy nyilvánosság előtt használ;
c) közszemlére tesz;
ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései az államok hatályban lévő hivatalos jelképeire nem vonatkoznak."
37 58/2012. (VII. 10.) OGY határozat, 2. pont
38 Tájékoztató a Bfv.III.570/2012/2. számú ügyhöz, http://www.lb.hu/kollhir/Kuria_Kozlemeny_2012_07_10.pdf (2012.08.16.)
39 2010. július 8-án benyújtott kereset - Magyar Köztársaság kontra Szlovák Köztársaság (C-364/10. számú ügy), az ügyről szóló közleményt l. HL C 301, 2010.11.6. 5. o. Az ügyben a kijelölt főtanácsnok, Yves Bot 2012. március 6-án terjesztette elő indítványát.
40 Guiding Principles Applicable to Unilateral Declarations of States Capable of Creating Legal Obligations [Report of the International Law Commission on the Work of its Fifty-eighth Session, 61 GAOR, Supp. 10 (A/61/10), 2006]. A magyar szakirodalomban e sajátos jogforrás jogi természetéről és a Nemzetközi Jogi Bizottság kodifikációs munkájáról l. pl. Csatlós Erzsébet: Az egyoldalú állami aktusok nemzetközi jogi helyzete. Miskolci Jogi Szemle 2010. 1. sz. 132-158. o.
41 Nuclear Tests Case (Australia v. France), Judgment of 20 December 1974, I.C.J. Reports (1974), para. 42-46, 267-268. o. E feltételekről részletesebben l. pl. Olivier Corten: Méthodologie du droit international public. Éditions de l’Université de Bruxelles, Bruxelles 2009. 179-184. o.
42 Néhány példa az elmúlt évek szerződéskötési gyakorlatában hazánk által tett egyoldalú nyilatkozatokra: a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi Genfi Egyezményhez fűzött - területi korlátozást jelentő - nyilatkozat visszavonása [l. 113/1997. (XII. 17.) OGY határozat]; vagy a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi New York-i Egyezmény 23. és 24. cikkeihez (közsegély, illetve munkajog és társadalombiztosítás), valamint 28. cikkéhez (úti okmány) fűzött nyilatkozatok (kihirdette a 2002. évi II. törvény - előbbit azonban épp 2012 júliusában vonta vissza Magyarország).
43 Ez fontos megkötés, hiszen ellenkező esetben (vagyis ha nem szerepelne a "Magyarország által fűzött" kitétel) minden, az adott multilaterális szerződéshez tett fenntartást és nyilatkozatot ki kellene hirdetnünk. Ez pedig más államok egyoldalú aktusai tömegének - indokolatlan - belső jogi megjelenítését jelentené, amelyek egy részének még nemzetközi joghatása sem lenne hazánkra nézve. 2012. január 1-je előtt ugyanakkor formáljogilag hasonló volt a helyzet, hiszen szerepelt a törvényszövegben a "Magyar Köztársaság szempontjából nemzetközi jogi jelentőséggel bíró", meglehetősen tágan értelmezhető szóösszetétel is, amit az Nksztv.-t átfogóan módosító 2011. évi CCI. törvény 270. § (13) bekezdése törölt pontosító jelleggel [Nksztv. 10. § (1) bekezdés új d) pont] - még ha a gyakorlat nem is alkalmazta a korábbi kiterjesztő értelmű szabályt.
44 Nksztv. 10. § (1) bekezdés d) pont
45 Nksztv. 12/C. § (3) bekezdés [2012. január 1-je előtt 10. § (6) bekezdés]. Erre példa a Prümi Szerződést kihirdető 2007. évi CXII. törvény 12. §-a, amely felhatalmazást adott bizonyos nyilatkozatoknak kormányrendeletben történő kihirdetésére. Ez a 288/2007. (X. 30.) Korm. rendelet formájában meg is történt.
46 Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. évi törvény 32. §, illetve 42. §
47 Vö. Sulyok: i. m. 53-54. o. (a magyar jogba transzformált nemzetközi bírói döntések és a nemzetközi szervezetek kötelező erejű határozatai kapcsán).
48 Ez a törvénymódosítás iktatta be az Nksztv. új 12/C. §-át.
49 Vö. Molnár Tamás: Van új a nap alatt: a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárást újrakodifikáló törvény. Jogtudományi Közlöny 2006. 2. sz. 53. o.; Molnár Tamás: A nemzetközi jog és a magyar jogrendszer viszonya 1985-2005. In: A magyar jogrendszer átalakulása 1985/1990-2005 (szerk. Jakab András - Takács Péter). ELTE ÁJK - Gondolat, Budapest 2007. 943. o.
50 Az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvény indokolása. Részletes indokolás a 270-272. §-hoz.
51 Pl. Egyiptom által a Szuezi-csatornáról és működési rendelkezéseiről 1957-ben kibocsátott nyilatkozat vagy Franciaországnak a csendes-óceáni térségben a légköri kísérleti atomrobbantások befejezéséről szóló 1974. évi egyoldalú nyilatkozata.
52 L. Krzysztof Skubiszewski: Unilateral Acts of States. In: International Law: Achievements and Prospects (ed. Mohammed Bedjaoui). UNESCO-Paris, Martinus Nijhoff Publishers, Dordrecht-Boston-London 1991. 228-229. o.; Csatlós: i. m.; Csatlós, Erzsébet: The Legal Regime of Unilateral Act of States. Miskolc Journal of International Law 2010. 1. sz. 33-60. o.
53 Hasonlóan Sulyok: i. m. 52. o.
54 Sulyok: i. m. 52. o.
55 Magyarország Alaptörvénye Indokolása. Részletes Indokolás a Q) cikkhez. Szintén megjegyzi Sulyok: i. m. 46. o.
56 422/B/2008. AB végzés, ABH 2008. 3806. o.
57 A Koszovói Köztársaság elismeréséről és a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló 2034/2008. (III. 19.) Korm. határozat
58 ABH 2008. 3807-3808. o.
Lábjegyzetek:
[1] Molnár Tamás, tudományos segédmunkatárs, BCE TK
Visszaugrás
