Az uniós jog az európai integráció meghatározó eszköze, mint egy autonóm, sui generis nemzetek felett álló jogrendszer, elkülönül mind a nemzeti, mind a nemzetközi jogtól, saját, egyre növekvő jogi terminusokkal és fogalmakkal rendelkezik.[1] Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ítélkezési gyakorlata az uniós jog egyéb forrásai közé tartozik, az ítéleteiben értelmezett fogalmak az uniós jog részévé válnak, ezért is fontos az EUB álláspontja az egyes tagállami közjegyzői eljárások bírósági eljárásként való minősítésének kérdéséről.
Jelen tanulmány célja a közelmúltban megjelent azon előzetes döntéshozatali eljárásokban hozott ítéletek bemutatása, melyek alapvetően meghatározhatják azt, hogy az uniós jogforrások értelmében bíróságnak tekinthető-e egy konkrét eljárásában egy-egy tagállami közjegyző, alkalmazhatók-e az eljárására a bíróságokra alkalmazandó joghatósági szabályok, határozatára a klasszikus értelemben vett bírósági határozattal azonos módon vonatkoznak-e azok az uniós vívmányok, mint a határozatok kölcsönös elismerésének elve vagy az exequatur eljárás eltörlése, melyek a tagállamok egymás igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalmat erősítik.
Ezen kérdések az utóbbi néhány évben kerültek az EUB elé előzetes döntéshozatali kérelmek formájában. Ennek oka lehet, hogy a határok leomlásával és az uniós polgárok szabad áramlásával egyre több olyan határon átnyúló örökösödési
- 93/94 -
vagy pénzkövetelés behajtása iránti ügy kerül a tagállami bíróságok elé, melyekben elsőfokon a közjegyzők rendelkeznek hatáskörrel. Mivel kifejezetten a közjegyzőkre nézve nem volt kimunkált gyakorlata az EUB-nek - leszámítva a közhatalom gyakorlásának kérdését vizsgáló, állampolgársági alapon történő diszkrimináció miatti tagállami kötelezettségszegési eljárásokat -, még nem alakított ki az ítélkezési gyakorlatában egy önálló fogalmat. Jelen tanulmányban azt kívánjuk bemutatni, hogy a közjegyzők nemzeti jogban betöltött szerepe ellenére az uniós jogban a határozatok szabad áramlása tekintetében egy olyan szigorúbb értelmezés kap egyre nagyobb jelentőséget, mely a bíróságok tehermentesítésére szolgáló latin típusú közjegyzők[2] quasi-bírósági jellegének átértékelődésére vezethet.
A terjedelmi keretek azonban nem adnak arra lehetőséget, hogy a magyar közjegyzői eljárások szemszögéből is vizsgáljuk az ítéletek megállapításait, azonban a zárszóban röviden, a teljesség igénye nélkül, említést teszünk arról, miért nem kell aggódnunk a jelenleg kialakulóban lévő EUB gyakorlat magyar közjegyzőkre való alkalmazásától.
Az alábbiakban röviden kívánjuk ismertetni az EUB fenti körben hozott ítéleteit, különösen az Európai Parlamenti és Tanács 1215/2012/EU rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról[3] (a továbbiakban: Brüsszel Ia. rendelet), az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról[4] (a továbbiakban: 805/2004/EK rendelet), az Európai Parlament és Tanács 650/2012/EU rendelete az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről[5] (a továbbiakban: EuÖR.), és az Európai parlament és Tanács 1393/2007/EK rendelete a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről[6] (a továbbiakban: a korábbi iratkézbesítési rendelet) kapcsán.
- 94/95 -
Az elsőként bemutatott két ítélet, melyben az EUB úgy foglalt állást, hogy a vizsgált rendelet értelmében a közjegyző határozata nem minősül bírósági határozatnak, egy napon született meg. A két ítélet tényállása hasonló, azonban eltérő uniós rendetek értelmében vett bíróságfogalomhoz kapcsolódik, és a téma érdekességét mutatja, hogy az ítéletek meghozatalát megelőzően a főtanácsnokok nagyon hasonló indokolással, de eltérő konklúzióra jutottak.
Mindkét ügy alaptényállását a horvát közjegyzők által kibocsátott végrehajtási lap képezte. A horvát közjegyzők 2005 óta jelentős szerepet játszanak a nem vitatott követelések behajtásában.[7] A horvát végrehajtási törvény szerint a törvény által definiált "bizonyító erejű"[8] okiratok alapján fennálló tartozás behajtását a jogosult a közjegyzőnél is kezdeményheti. A közjegyző a jogosult kérelmére a "bizonyító erejű okirat" alapján végrehajtási lapot bocsát ki, melyet kézbesít az adósnak. Amennyiben az adós határidőben nem terjeszt elő kifogást, a közjegyző a jogosult kérelmére végrehajtási záradékkal látja el a végrehajtási lapot. Ugyanakkor amennyiben az adós határidőben kifogást terjeszt elő a közjegyzőnél, az ügyet a bíróság bírálja el.
Bár ez az eljárás hasonló a magyar fizetési meghagyásos eljáráshoz, ki kell emelni, hogy a magyar közjegyző a fizetési meghagyásos eljárás során - ahogy később látni fogjuk - uniós rendeleti szinten is bíróságnak minősül. Továbbá dogmatikai és gyakorlati szempontból is "alternatívája a bírósági hatáskörben történő jogszolgáltatásnak".[9]
A Pula Parking-ügy[10] a Brüsszel Ia. rendelet értelmében, míg a Zulfikarpašić-ügy[11] a 805/2004/EK rendelet értelmében vett bíróságfogalom kapcsán vizsgálta a horvát közjegyzők fenti eljárását és annak eredményeként hozott határozatát.
A Pula Parking-ügy tényállása szerint a németországi lakóhellyel rendelkező S. K. Tederahn ellen a Pula Parking d.o.o. társaság indított "bizonyító erejű okiraton" alapuló végrehajtási eljárást egy pulai közjegyző előtt, miután S. K. Tederahn
- 95/96 -
nem fizette meg határidőben Pula (Horvátország) közterületén történő parkolásából eredő díjtartozását. S. K. Tederahn azon az alapon kifogásolta a végrehajtási intézkedést, hogy a közjegyző egy másik uniós tagállam állampolgárai elleni közokirat alapján nem rendelkezett hatáskörrel és illetékességgel a végrehajtási intézkedés megtételére. A kifogást elbíráló horvát bíróság a Brüsszel Ia. rendelet értelmében vett bíróságfogalom közjegyzőkre történő alkalmazásának tisztázása érdekében kereste meg az EUB-t.
A Zulfikarpašić-ügy tényállása szerint, egy horvát ügyvéd, Zulfikarpašić ügyfele, S. Gajer nem fizette ki részére a jogi segítségnyújtásra és képviseletre vonatkozó szerződés alapján kiállított számláját. Az ügyvéd kérelmére egy horvát közjegyző végrehajtási lapot bocsátott ki, mely kifogás hiányában jogerőre emelkedett. Zulfikarpašić pedig a közjegyzőhöz fordult e végrehajtási lap európai végrehajtható okiratként történő hitelesítése érdekében. A közjegyző azonban megállapította, hogy a kért tanúsítvány kiállításához előírt feltételek nem teljesültek, továbbá maga is rámutatott, hogy sem a 805/2004/EK rendelet, sem az uniós jog végrehajtási eljárásokra vonatkozó egyéb jogszabályainak rendelkezései nem tekintik a horvátországi közjegyzőt "bíróságnak". Ezt követően a horvát végrehajtási törvény alapján áttette Zulfikarpašić kérelmét a bírósághoz, amely az EUB-hez intézett előzetes döntéshozatali kérelmében arra keresi a választ, hogy a horvát közjegyzők a bizonyító erejű okirat alapján történő végrehajtási eljárásban a 805/2004/EK rendelet értelmében vett "bíróság" fogalma alá tartoznak-e, továbbá az ezen eljárásban kibocsátott, kifogással meg nem támadott végrehajtási lap hitelesíthető-e európai végrehajtható okiratként, és ha igen, akkor a tanúsítvány kiállítására a közjegyzőnek vagy a bíróságnak van hatásköre.
Az EUB egyik esetben sem minősítette bíróságnak a közjegyzőket. Mivel a vizsgált rendeletek nem tartalmaznak a bíróság fogalmára meghatározást, az EUB az Európai Unió működéséről szóló szerződés[12] (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikke[13] szerinti előzetes döntéshozatali kérelem beterjesztésére jogosult bíróság fogalma kapcsán kialakult ítélkezési gyakorlat, az ún. Dorsch-kritériumok[14] mentén vizsgálja a horvát közjegyzők bíróságként való minősítését. Az ítélkezési gyakorlat szerint, az EUMSZ 267. cikk értelmében vett "bíróság" fogalom az uniós jog önálló fogalma, és azt a nemzeti jog szerinti megnevezésektől
- 96/97 -
és minősítésektől függetlenül kell meghatározni, melyhez az EUB-nek az alábbi kritériumokat kell vizsgálnia: a kérdést előterjesztő szerv jogszabály alapján jött-e létre, állandó jelleggel működik-e, hatásköre kötelező-e, eljárása kontradiktórius jellegű-e, jogszabályokat alkalmaz-e, valamint független-e és pártatlan-e.
A Dorsch-kritériumok meglétét az EUB a vizsgált rendeletek célkitűzésének megvalósítása szempontjából vizsgálja. Mindkét rendelet preambulumbekezdéseiben meghatározott cél a tagállamok igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalom elve, és ezáltal a tagállamokban hozott határozatok szabad mozgása. Michal Bobek főtanácsnok indítványában[15] foglaltakat elfogadva, az EUB úgy foglal állást, hogy ez a cél megköveteli a "bíróság" fogalmát meghatározó elemek szigorú értékelését annak lehetővé tétele érdekében, hogy a nemzeti hatóságok azonosíthassák a más tagállamok bíróságai által hozott határozatokat.[16] Ezutóbbi állítással szemben Yves Bot főtanácsnok indítványában az alábbi megállapítást teszi: "[e]gy kölcsönös elismerésen alapuló rendszer logikájában minden olyan hatóságot, amelynek az eljárása során valamely aktust a származási tagállamban végrehajtható határozatnak minősítenek, olyan »bíróságnak« kell tekinteni, amely határozatainak a többi tagállamban való szabad mozgás hatálya alá kell tartozniuk." [17] E véleménykülönbségből adódóan a két főtanácsnok eltérően értelmezi a kontradiktórius eljárás kritériumát. Bobek szerint "[m]ég ha valamely eljárás (akár könnyedén) kontradiktóriussá is válik azzal, hogy az ügyet átteszik egy másik szervhez, ez [...] nem elegendő ahhoz, hogy az ügyet áttevő szervet a [Brüsszel Ia.] rendelet értelmében vett »bírósággá« minősítsük. Ennek oka egyszerű: az igazságszolgáltatási eljárás tényleges kontradiktórius része a bíróság előtt, nem pedig a közjegyző előtt zajlik."[18] Bot véleménye szerint a 805/2004/EK rendelet rendszerében a bíróság szó alatt érteni kell azt a szervet, melynek a határozata kontradiktórius jogvita tárgyát képezhette vagy képezheti, hiszen a rendelet "nem vitatott követelésekre" adott fogalma az adós magatartásának figyelembevételét írja elő, továbbá a rendeletből következik, hogy e szervnek a minimális eljárási garanciákat be kell tartani, és ilyen garanciális elem, ha az adós időben értesül a követelésről és tájékoztatást kap a jogorvoslatról, továbbá részvétele elmaradásának következményeiről.[19]
Végül az EUB Bobek főtanácsnok szigorúbb értelmezését fogadta el, és mindkét ítéletben megállapítja, hogy a végrehajtási lap kiállítása iránti kérelemnek a horvát közjegyző általi vizsgálata nem kontradiktórius jellegű, ezért nem minősíthetők egyik rendelet értelmében sem bíróságnak, noha kétségtelen, hogy az
- 97/98 -
adósnak lehetősége van arra, hogy kifogást terjesszen elő a közjegyző által kiállított végrehajtási lappal szemben, és a közjegyző a "bizonyító erejű okiraton" alapuló végrehajtási eljárás keretében neki biztosított hatásköröket bírói felügyelet mellett gyakorolja.[20]
A Brüsszel Ia. rendelet 3. cikke megjelöli a magyar közjegyzőket és a svéd végrehajtókat, akiket a fizetési meghagyásos eljárás során érteni kell a bíróság szó alatt, azonban ezt nem lehet kiterjesztően értelmezni más tagállami szervekre, mivel ez a cikk kifejezetten az ott felsorolt hatóságokra vonatkozik. A Pula Parkig-ügyben az EUB hangsúlyozza, hogy e tekintetben irreleváns, hogy Horvátország a Brüsszel Ia. rendelet elfogadását követően csatlakozott az Európai Unióhoz.[21]
Az EUB a Parking és az Interplastics-ügyben[22] hozott ítéletével megismétli a Pula Parking-ügyben hozott álláspontját a horvát közjegyzők Brüsszel Ia. rendelet értelmében vett "bírósági" minőségéről a végrehajtási eljárásban.
A korábbi iratkézbesítési rendelettel kapcsolatban Michal Bobek főtanácsnok[23] az Obala-ügyben az EUB Pula Parking-ügyben hozott ítéletére támaszkodva úgy foglal állást, hogy a horvátországi közjegyzők, amikor végrehajtási lapokat állítanak ki, nem bíróságként járnak el, tehát nem tudnak "bírósági iratokat" továbbítani az iratkézbesítési rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében. Az iratkézbesítési rendelet tárgyi hatálya polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamok közötti kézbesítésére terjed ki. A főtanácsnok felidézve az EUB a Tecom Mican és Arias Dominguez-ügyben hozott ítéletét[24], valamint a Roda Golf és Beach Resort-ügyben hozott ítéletét[25], miszerint a spanyol közjegyző által továbbított iratokat "bíróságon kívüli iratoknak" lehet tekinteni, arra a következtetésre jut, hogy a horvát közjegyző által kibocsátott végrehajtási lapot is bíróságon kívüli iratként továbbíthatták volna, azonban Horvátország nem jelölte ki a "közjegyzőket" "áttevő intézményekként" a korábbi iratkézbesítési rendelet 2. cikkének (1) bekezdése alapján, erre
- 98/99 -
tekintettel a jelen ügyben sorra kerülő kézbesítést - a korábbi iratkézbesítési rendelet alkalmazásában - elfogadhatatlannak kell tekinteni.
Mivel maga a rendelet tartalmaz fogalommeghatározást, és iránymutatást is ad a preambulumbekezdésekben, a jogalkalmazóknak több értelmezési módszer is rendelkezésükre áll a bíróságfogalom értelmezése kapcsán, mint az előzőekben bemutatott esetekben. Azonban az alább ismertetésre kerülő ügyekben, a lengyel és litván közjegyzők által hozott határozatok EuÖR. hatálya alá tartozása kapcsán, és ezáltal a lengyel és litván közjegyző EuÖR. értelmében vett bíróságként minősítésének kérdésében az EUB-nek mégis állást kellett foglalnia.
Az EuÖR. (20) preambulumbekezdése[26] szerint a bíróság fogalmát tágan kell értelmezni, és azokat a közjegyzőket is érteni kell alatta, akik a bírósághoz hasonlóan vagy a bíróság felhatalmazásával igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, azonban nem tartoznak a fogalom alá a közjegyzők a tagállamok többségében, ahol általában nem látnak el igazságszolgáltatási feladatokat.
A (22) preambulumbekezdés a közjegyzői tevékenységeket egy duális rendszer alapján határozza meg: a) ha a közjegyző igazságszolgáltatási feladatot lát el, vonatkoznak rá a joghatósági szabályok, és az általa kiállított okirat az EuÖR. értelmében vett "határozat", melyre alkalmazni kell a határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket, b) ha a közjegyző nem lát el igazságszolgáltatási feladatot, nem vonatkoznak rá a joghatósági szabályok, és az általa kiállított közokiratok forgalmára a közokiratokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az EuÖR. értelmében vett "bíróság"-fogalom meghatározása a 3. cikk (2) bekezdésének található. Eszerint egyfelől idetartoznak - a magyar fordítás szerint - az igazságügyi hatóságok, azaz tulajdonképpen a szűk értelemben vett
- 99/100 -
állami bírósági szervezet. Ez leginkább a német fordításból derül ki.[27] Másfelől idetartoznak olyan öröklési ügyekben hatáskörrel rendelkező hatóságok és jogi szakemberek, akik az alábbi öt követelménynek megfelelnek:
a) igazságszolgáltatási feladatot látnak el, vagy igazságügyi hatóság felhatalmazása alapján vagy igazságügyi hatóság ellenőrzése alatt járnak el; és
c) szavatolják a pártatlanságot; és
d) szavatolják és a felek meghallgatáshoz való jogát; és
e) a tevékenységük helye szerinti tagállam joga értelmében a határozataik ellen igazságügyi hatóság előtt jogorvoslattal lehet élni, vagy azokat igazságügyi hatóság felülvizsgálhatja
f) a tevékenységük helye szerinti tagállam joga értelmében a határozataik hasonló hatállyal és joghatással rendelkeznek, mint az igazságügyi hatóságok által ugyanilyen ügyben hozott határozatok.
A 3. cikk (2) bekezdés második albekezdésében foglaltak szerint a tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot az öröklési ügyekben hatáskörrel rendelkező hatóságaikról és jogi szakemberekről. Azonban a W.B.-ügyben[28] hozott ítélettel az EUB megállapította, hogy a Bizottság értesítése pusztán jelzésértékű, és a közjegyzők "bíróságnak" való minősítése szempontjából nincs döntő jelentősége annak, hogy valamely tagállam nem tette meg azt.[29]
Látható, hogy van némi ellentmondás az EuÖR. (20) preambulumbekezdés és a fent jelölt a) pontban foglaltak között. Hiszen a preambulum szerint az igazszolgáltatási feladat ellátása az egyetlen feltétel, amit az EuÖR. megkövetel az öröklési ügyekben hatáskörrel rendelkező közjegyzőktől ahhoz, hogy az EuÖR. hatálya alá tartozó bíróságként minősüljenek. Azonban a 3. cikk (2) bekezdése egy vagylagos meghatározást tartalmaz, mely két alternatívát is felkínál az igazságszolgáltatási feladat ellátása helyett.
Az ellentmondás feloldásánál két eltérő álláspontra jutott az EUB a W.B.-ügyben és az E. E.-ügyben[30] hozott ítéletében.
A W.B.-ügyben az EUB szerint a 3. cikk (2) bekezdését pontosítja a (20) preambulumbekezdés. Tehát a közjegyző eljárása során azt kell vizsgálni a 3. cikk (2) bekezdésében, hogy igazságszolgáltatási feladatot lát-e el a közjegyző, ehhez pedig az alábbi szempontokat kell értékelni a korábbi ítélkezési gyakorlat fényében: hivatalból hoz határozatot[31], rendelkezik az esetleges jogviták elbírálásának jogkörével[32], hatáskörrel rendelkezik öröklési jogvitában peres vagy nemperes
- 100/101 -
jellegtől függetlenül[33]. Mivel az alapügy tényállásában a lengyel közjegyző csak a felek közös kérelmére (nem hivatalból), kizárólag a felek szándékától függően (nem esetleges jogvita elbírálójaként) állít ki öröklési bizonyítványt, e tevékenysége az EUB ítélete szerint nem tekinthető az igazságszolgáltatási feladatok ellátásának körébe tartozó tevékenységnek. Az EUB e következtetés indokaként azt is megjelölte, hogy a lengyel közjegyzők szabadfoglalkozást űznek, szolgáltatásukat - díjtáblázat keretein belül kötött megállapodás szerinti - díjazás ellenében nyújtják.
Az E.E.-ügyben az EUB úgy foglal állást, hogy az EuÖR. (22) preambulumbekezdését pontosítják a 3. cikk (2) bekezdésében írt alternatív kritériumok, és kimondja: "Amint az a 650/2012 rendelet (22) preambulumbekezdéséből következik, amennyiben a közjegyzők igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, vagy felhatalmazás alapján vagy igazságügyi hatóság felügyelete mellett járnak el, vonatkoznak rájuk az e rendelet II. fejezetében előírt joghatósági szabályok, és az általuk hozott határozatok fogalmára az e rendelet IV. fejezetében szereplő, a határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni."[34] Az EUB az esetleges jogviták elbírálására vonatkozó hatáskör hiánya miatt megállapítja, hogy a nemzeti öröklési bizonyítvány litván közjegyzők általi kiállítása nem jár igazságszolgáltatási feladatok ellátásával, ugyanakkor az EuÖR. 3. cikk (2) bekezdésének szövegére tekintettel a "bíróság"-nak minősülés abból is következhet, hogy az érintett hatóságok és jogi szakemberek felhatalmazás alapján vagy igazságügyi hatóság felügyelete mellett járnak el. Ennek megítélését a kérdést előterjesztő bíróságra bízza. Amennyiben a nemzeti bíróság a litván közjegyzőt az EuÖR. 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "bíróság"-nak minősíti, a litván közjegyző által kiállított nemzeti öröklési bizonyítvány "határozat"-nak minősül. Az EUB azt is megállapítja, hogy amennyiben a nemzeti bíróság úgy ítéli meg, hogy a litván közjegyző a rendelet értelmében nem minősül bíróságnak, ettől függetlenül az általa kiállított nemzeti öröklési bizonyítvány minősülhet még a rendelet szerinti közokiratnak, ha megfelel a 3. cikk (1) bekezdés i) pontban előírt feltételeknek, és a többi tagállamban olyan joghatásokat váltanak ki, mint amelyeket az EuÖR. 59. cikkének (1) bekezdése és 60. cikkének (1) bekezdése tulajdonít a közokiratoknak.
Mivel a közjegyzők EuÖR. értelmében vett bíróságként való minősítése kapcsán mindössze ez a két ítélet született, még nem lehet tudni, hogy az ítélkezési gyakorlat melyik álláspontot fogadja el. Azonban le kell szögezni, hogy a magyar közjegyzők esetén - ahogy Szőcs Tibor fogalmaz - "a hagyatéki eljárást lefolytató magyar közjegyző mindazonáltal - figyelembe véve a hagyatéki eljárás
- 101/102 -
magas szintű garanciális szabályait, a közjegyző abban betöltött jogállását, és általában a közjegyzői hivatásrend működésének a Kjt.-ben rögzített szabályait - az EuÖR. alkalmazási körében a »bíróság« fogalma alá tartozik, miután az maradéktalanul eleget tesz az EuÖR. említett szabályában megfogalmazott öt alapvető követelmény mindegyikének".[35]
Meg kell jegyezni, hogy nagyon hasonló fogalmat tartalmaz a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18-i 4/2009/EK tanácsi rendelet[36] tartási rendelet a bíróság minősítésével kapcsolatban[37] azzal, hogy a fogalom nem utal az igazságszolgáltatási feladatok ellátására vagy azok alternatíváira.
Mindezidáig az OKR[38] és Frontera Capital[39]-ügyben terjesztett elő valamely tagállami közjegyző előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az EUB-hez. Az OKR-ügyben egy lengyel közjegyzőhelyettes nyújtotta be a kérelmet az EuÖR. bizonyos rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatban, miután megtagadta egy ukrán állampolgár olyan tartalmú végrendeletének elkészítését, mely ahhoz vezetett volna, hogy a hagyatéki eljárásban ukrán jogot kell alkalmazni. A Frontera Capital-ügyben egy spanyol közjegyző kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást az EUB-nél, miután a közjegyzők felügyeletét ellátó szerv szankcióval sújtotta amiatt, hogy hatáskör hiányában bocsátott ki európai fizetési meghagyásokat. A kérdést előterjesztő Esther Vallejo Vega spanyol közjegyző elméleti kérdést tett fel az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1896/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet
- 102/103 -
(a továbbiakban: EUFMH rendelet)[40] közvetlen alkalmazásáról, mellyel tulajdonképpen arra keresi a választ, hogy a spanyol közjegyző, akinek a nemzeti joga hatáskörébe utal az európai fizetési meghagyásokhoz hasonló követelések behajtásával kapcsolatos eljárást[41], a rendeletek közvetlen alkalmazása folytán minősülhet-e az EUFMH rendelet 5. cikk 3. szerint bíróságnak, mely cikk szerint "bíróság: bármely hatóság, amely a tagállamban az európai fizetési meghagyás vagy bármely más, ahhoz kapcsolódó ügy tekintetében hatáskörrel rendelkezik".
Sajnálatos módon egyik esetben sem vizsgálta az EUB a Dorsch-kritériumok meglétét a közjegyzők esetén, tekintettel arra, hogy egyik ügyet sem a közjegyző előtt folyamatban lévő jogvita eldöntése érdekében indították, pedig ahhoz, hogy elfogadható legyen egy előzetes döntéshozatal iránti kérelem, az is szükséges, hogy konkrét jogvita eldöntéséhez, a bíróság ítéletének meghozatalához legyen szükség a kérdés eldöntésére. Azonban máshogy olvasva, ebből az is megállapítható, hogy a közjegyző akár minősülhet az EUMSZ 267. cikkében meghatározott olyan bíróságnak, aki jogosult előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjeszteni, de csak akkor, ha ő maga bírál el egy konkrét jogvitát, és ennek eredményeként jogvitát eldöntő határozatot is kell hoznia.
Ezt az olvasatot támasztja alá az a körülmény, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatóságával összefüggésben az EUB gyakorlata rugalmas, nem várja el mind a hat Dorsch-kritérium szigorú meglétét, bár ahogy Michal Bobek főtanácsnok egyik indítványában rámutat, az utóbbi időben szigorúbbá vált az értékelés, és "már nem állítható az - amint azt Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok néhány éve közismerten megállapította -, hogy »az ítélkezési gyakorlat kazuisztikus jellegű, nagyon rugalmas és nem igazán tudományos, valamint olyan homályos keretekkel rendelkezik, hogy elfogadható lenne a Barataria-sziget kormányzója, Sancho Panza által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés«. Ugyanakkor azonban (helyesen) bizonyos rugalmasságot fenntartottak annak érdekében, hogy a ténylegesen igazságszolgáltatási feladatokat ellátó nemzeti szervek számára lehetővé tegyék az előzetes döntéshozatali eljárás igénybevételét, függetlenül attól, hogy a nemzeti jog alapján miként nevezték el vagy jelölték meg ezeket a szerveket."[42] A rugalmas értelmezés indoka, hogy minél szélesebb körben válaszoljon meg az EUB olyan kérdéseket, amelyekkel a jog egységét és egyértelműségét segítik elő.
- 103/104 -
A közjegyzők közhatalom gyakorlásában való részvétele kapcsán hozott, a tagállamok kötelezettségszegését megállapító ítéletsorozatban az EUB már több alkalommal is állást foglalt a közjegyzők és a bíróságok közötti különbségekkel kapcsolatban[43]. Ezen ítéletek sorra veszik a közjegyzők egyes tevékenységeit, és vizsgálják, hogy azok közhatalmi tevékenységnek tekinthetők-e az EUMSZ 51. cikke alapján (az EKSz.[44] korábbi 45. cikke), amely esetben a tagállamok alkalmazhatnák az állampolgársági alapon történő megkülönböztetést a közjegyzői állás betöltéséhez. Meg kell azonban jegyezni, ahogy Paczolay Péter[45] is rámutat, ezek az ítéletek a közhatalom szűkebb értelmezését veszik alapul, és ahogy az EUB maga is kiemeli, nem érintik a közjegyzők nemzeti jogban betöltött jogállását, pusztán az állás betöltéséhez kapcsolódó állampolgársági kritérium uniós jogba való ütközését állapítják meg. Fontos továbbá megjegyezni, hogy az EUB az egyes tevékenységi köröket önmagukban, nem pedig a jogállás fényében vizsgálta.
Ezen ítéletek egy uniós jogforrás olyan rendelkezése[46] alapján elemzik a közjegyzők bíróságként való minősítését, melynek célja a munkaerő szabad áramlásának biztosítása, és ezáltal az azt gátló közhatalom fogalmának lehető legszűkebb értelmezése. Míg a jelen tanulmányban foglalt esetekben megjelenő rendeletek célja a tagállamok igazságszolgáltatási szervei által hozott határozatok szabad áramlásának biztosítása, és ezáltal - egyetértve Yves Bot főtanácsnokkal - a "bíróság"-fogalom tágabb értelmezése, amely értelmezés magában foglal "minden olyan hatóságot, amelynek az eljárása során valamely aktust a származási tagállamban végrehajtható határozatnak minősítenek"[47].
Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az EUB ítélete a Pula Parking-ügyben és a Zulfikarpašić-ügyben egy napon született, hasonló tényállás alapján azonban két különböző tartalmú főtanácsnoki indítvány ismertetését követően. Valószínűleg a szinte kizárólagos előzményként szolgáló állampolgársági határozatok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy végül az EUB nem Yves Bot tágabb
- 104/105 -
értelmezését fogadta el. A Pula Parking-ügyben hozott ítéletben az EUB maga is hivatkozik ezen ítéletekre[48].
A bírósági és a közjegyzői funkciók közötti alapvető különbségeket hangsúlyozza a 2015. október 1-jei Sugár Attila és ERSTE Bank Hungary Zrt.-ügyben[49] hozott ítélet is[50]. A 93/13 irányelv[51] kapcsán az EUB már több esetben megállapította, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni az irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek[52]. Az EUB nem fogadta el a Bizottság véleményét, miszerint, mivel a közjegyzői eljárás a bírósági eljáráséhoz azonos joghatásokkal rendelkezik, biztosítani kell, hogy a közjegyző is hivatalból vizsgálhassa a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét, ha valamennyi ehhez szükséges ténybeli és jogi elemmel rendelkezik. Az EUB abban a kérdésben, hogy a bírósági funkcióhoz közvetlenül kapcsolódó hatáskörök gyakorlásának lehetőségét ki kell-e terjeszteni a közjegyzőre, tulajdonképpen úgy foglalt állást, hogy a rendelethez kapcsolódó fent ismertetett EUB ítélkezési gyakorlatban kialakult bíróságfogalom alá nem esnek a közjegyzők. Pedro Cruz Villalón főtanácsnok 2015. június 25-i, jelen ügyben született indítványának[53] 67. pontja szerint "A Bíróság által értelmezett 93/13 irányelv ugyanis nem járhat azzal a következménnyel, hogy arra kötelezze a tagállamokat, hogy oly módon szélesítsék ki a közjegyzői funkciót, hogy az arra késztesse a közjegyzőt, hogy csatlakozó kontradikktórius jogvitát indítson a szerződés felei között, amely jogvita végén neki kellene döntenie valamely szerződéses kikötés tisztességtelen jellegéről és esetleges semmisségéről". Következtetésképp megállapíthatjuk azt, hogy a magyar közjegyző a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátása során a kontradiktórius eljárás hiányában nem minősülhet a 93/13/EGK tanácsi irányelvhez kacsolódó EUB ítélkezési gyakorlat értelmében vett bíróságnak.
- 105/106 -
A tanulmányban bemutatott ítéletekből levonható az a következtetés, hogy az uniós jog a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági funkciók gyakorlásához megköveteli az inter partes jelleget, legalábbis azokban az uniós jogforrások értelmében vett bíróságfogalom tekintetében, amelyek célja a tagállamok igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalom megteremtése. Ezáltal az ex parte eljárásokat lefolytató hatóságok, amelyek a kontradiktórius eljárásnak pusztán a lehetőségét biztosítják, és tipikusan a költséges és hosszú peres eljárás megkerülését szolgálják, nem minősülnek a rendeletek értelmében vett bíróságnak.
A pénzkövetelés behajtásához kapcsolódó EUB ítéletekkel ellentétbe kell állítani az öröklési ügyekben hozott ítéleteket. Ugyanis ezen ítéletekből kirajzolódik, hogy az EUB elvi szinten lehetőséget lát a közjegyzők bíróságként való elismerésére, bár az adott ügyek tárgyát képező közjegyzői aktusok nem felelnek meg a követelményeknek.
Végül megállapíthatjuk, hogy az EUB a bíróságfogalom értelmezése kapcsán a nemzeti jogunkban nem ismert, úgynevezett autonóm értelmezési módszert használta, mely során egy látszólag teljesen megszokott fogalmat autonóm, sajátos közösségi módon értelmez. Az autonóm értelmezés eredményére pedig figyelemmel kell lenni, hiszen egységes, mindenki számára egyformán érvényesülő jog csak egységes értelmezéssel érhető el.[54]
Záró gondolatként ismételten hangsúlyozandó, hogy jelen tanulmánynak nem célja a bemutatott EUB ítéletek alapján a magyar közjegyzői eljárások elemzése, illetve következtetések levonása. Az ítéleteket nem lehet általánosságban az összes tagállam összes közjegyzői eljárására automatikusan alkalmazni. Az EUB az ítéletek meghozatala előtt részletesen elemezte a kérdéses nemzeti eljárást és az uniós jogforrás célkitűzéseit, e kettőt összevetve vonta le következtetéseit.
Mindenképp szükséges megjegyezni, hogy a magyar közjegyző nemzeti jogban betöltött jogállása szerint egyértelműen az igazságszolgáltatás része, melyet
- 106/107 -
Alkotmánybírósági határozatok[55] nyomán a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény[56] is kimond, továbbá a magyar közjegyzői nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok deklarálják, hogy a közjegyző eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos hatályú. Ezek figyelembevételével arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a magyar nemzeti jog rendelkezéseit a tagállamok igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalom elvének fényében értékelve, a sui generis uniós jog szempontjából is igazságszolgáltatási tevékenységet végeznek a magyar közjegyzők. Ezen véleményünket az állampolgársági határozatok azért nem cáfolják, mert azok kifejezetten a közhatalom szűk értelmezésének és a letelepedés szabadságának fényében vizsgálják a magyar közjegyzők egyes eljárásait, egyenként, és nem összességükben.
A magyar fizetési meghagyásos eljárás helyzetének megítélése szempontjából pedig külön ki kell emelni a Brüsszel Ia. rendelet 3. cikkét, miszerint a rendelet alkalmazásában a "bíróság" magában foglalja Magyarországon a fizetési meghagyásos eljárások esetén a közjegyzőt, amennyiben a rendelet hatálya alá tartozó ügyekben joghatósággal rendelkezik. ■
JEGYZETEK
[1] Gombos Katalin "EU Law viewed through the eyes of a national judge" című beszéde Brüsszelben, 2014. július 03. napján az Európai bizottság által szervezett előadáson.
[2] Az Európai Unió 27 tagállamából 22 tagállamban működik latin típusú közjegyzőség: Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Észtország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia.
[3] HL L 351., 2012.12.20., 1-32. o.
[4] HL L 143., 2004.4.30., 15-39. o.
[5] HL L 201., 2012.7.27., 107-134. o.
[6] HL L 324, 2007.12.10., 79. o. Helyébe 2022. július 1-jével az (EU) 2020/1784 rendelet lépett (HL L 405., 2020.12.2., 40-78. o.).
[7] Hana Hoblaj, A nemperes eljárások új szabályozása a Horvát Köztársaságban, különös tekintettel a közjegyzők nemperes ügyekkel kapcsolatos hatáskörére. Közjegyzők Közlönye, 2023/2., 30-47. o. [a továbbiakban: Hoblaj, Npelj.].
[8] A jelen cikkben hivatkozott ítéletek magyar nyelvű fordításában használt fogalom. A horvát kifejezés "vjerodostojne isprave" az angol nyelvű fordítás "authentic document" továbbá Hoblaj, Npelj. cikkében "közokirat"-ként szerepel. A horvát végrehajtási törvény külön meghatározza ezt a fogalmat, mely nem egyezik sem a magyar jog szerinti közokirat, sem a teljes bizonyító erejű magánokirat fogalmával, ezért kerülhetett az ítéletek magyar fordításába egy, a magyar jog által nem használt fogalom."
[10] Az EUB 2017. március 9-i Pula Parking ítélete, C-551/15, EU:C:2017:193.
[11] Az EUB 2017. március 9-i Zulfikarpašić ítélete, C-484/15, EU:C:2017:199.
[12] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (HL C 326., 2012.10.26., 1-13. o.).
[13] EUMSZ 267. cikkének első két pontja az alábbi:
"Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben:
a) a Szerződések értelmezése;
b) az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése;
Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést."
[14] Az EUB 1997. szeptember 17-i Dorsch Consult ítélete, C-54/96, EU:C:1997:413.
[15] Michal Bobek főtanácsnok Pula Parking-ügyben 2016. október 27-án benyújtott indítványa, EU:C:2016:825.
[16] Ld. a Pula Parking-ügyben hozott ítélet 54. pontját és a Zulfikarpašić-ügyben hozott ítélet 43. pontját.
[17] Yves Bot főtanácsnok Zulfikarpašić-ügyben 2016. szeptember 8-án benyújtott, EU:C:2016:654; ld. ennek 99. pontját.
[18] Ld. a Pula Parking-ügyben benyújtott főtanácsnoki indítvány 113. pontját.
[19] Ld. a Zulfikarpašić-ügyben benyújtott főtanácsnoki indítvány 106-108. pontjait.
[20] Ld. a Pula Parking-ügyben hozott ítélet 58. pontját és a Zulfikarpašić-ügyben hozott ítélet 46. pontját.
[21] Ld. a Pula Parking-ügyben hozott ítélet 46. pontját.
[22] Az EUB 2020. május 7-i Parking és az Interplastics-ügyben hozott ítélete, C-267/19 és C-323/19, EU:C:2020:351.
[23] Az Obala i Lucice-ügyben 2020. november 26-án benyújtott főtanácsnoki indítvány, C-307/19, EU:C:2020:971.
[24] Az EUB 2015. november 11i Tecom Mican és Arias Domínguez-ügyben hozott ítélete, C-223/14, EU:C:2015:744; ld. az ítélet 26. és 33. pontjait.
[25] Az EUB 2009. június 25i Roda Golf & Beach Resort-ügyben hozott ítélete, C-14/08, EU:C:2009:395, ld. az ítélet 59. pontját.
[26] "E rendeletnek tiszteletben kell tartania a tagállamokban az öröklési ügyek rendezésére alkalmazott eltérő rendszereket. E rendelet alkalmazásában a "bíróság" fogalmát ennélfogva tágan kell értelmezni, hogy abba ne csak a szó szoros értelmében vett, igazságszolgáltatási feladatokat ellátó bíróságok tartozzanak bele, hanem egyes tagállamokban azon közjegyzők vagy nyilvántartó hivatalok is, akik vagy amelyek bizonyos öröklési ügyekben a bírósághoz hasonlóan igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, továbbá azon közjegyzők és jogi szakemberek, akik egyes tagállamokban bíróság felhatalmazásával bizonyos öröklési ügyben igazságszolgáltatási feladatokat látnak el. Az e rendeletben meghatározott valamennyi bíróság a rendeletben foglalt joghatósági szabályok hatálya alá tartozik. Ezzel szemben a "bíróság" fogalmába nem tartoznak bele a tagállamoknak a nemzeti jog szerint öröklési ügyekben való eljárásra feljogosított nem igazságügyi hatóságai, például a közjegyzők a tagállamok többségében, ahol általában nem látnak el igazságszolgáltatási feladatokat."
[27] Szőcs Tibor, A nemzetközi öröklési jog szabályainak kommentárja, Budapest, 2021, HVG-ORAC Kft. 149. oldal [a továbbiakban: Szőcs, Nközi öröklési jog].
[28] Az EUB 2019. május 23-i W.B. ítélete, C-658/17., EU:C:2019:444.
[29] Ld. a W.B.-ügyben hozott ítélet 64. pontját.
[30] Az EUB 2020. július 16-i E. E. ítélete, C-80/19. EU:C:2020:569.
[31] Az EUB 1994. június 2-i Solo Kleinmotoren ítélete, C-414/92, EU:C:1994:221; ld. az ítélet 17. és 18. pontjait.
[32] Az EUB 2011. március 24i Bengtsson végzése, C-344/09, EU:C:2011:174; ld. a végzés 19. pontját.
[33] Az EUB 2018. június 21-i Oberle ítélete, C-20/17, EU:C:2018:485; ld. az ítélet 44. pontját.
[34] Ld. az E.E.-ügyben hozott ítélet 62. pontját.
[35] Szőcs, Nközi öröklési jog 154. oldal.
[36] HL L 7., 2009.1.10., 1-79. o.
[37] 2. cikk (2) "E rendelet alkalmazásában »bíróság« a tagállamokban a tartással kapcsolatos ügyekben illetékes közigazgatási hatóság is, feltéve, hogy ez a hatóság a pártatlanság és a felek meghallgatáshoz való joga tekintetében garanciákat nyújt, valamint, hogy annak a tagállamnak a joga értelmében, amelyben működik,
i. határozatai ellen jogorvoslattal lehet élni, vagy azokat valamely igazságügyi hatóság felülvizsgálhatja;
ii. határozatai hasonló érvénnyel és hatállyal bírnak, mint az igazságügyi hatóságok által ugyanilyen ügyben hozott határozatok.
E közigazgatósági hatóságokat a X. melléklet sorolja fel. A mellékletet a 73. cikk (2) bekezdésében foglalt irányítóbizottsági eljárással kell elfogadni és módosítani, azon tagállam kérésére, amelyben az érintett közigazgatási hatóság található."
[38] Az EUB 2021. szeptember 1-i OKR végzése, C-387/20., EU:C:2021:751.
[39] Az EUB 2022. május 19-i Frontera Capital végzése, C-722/21., EU:C:2022:412.
[40] HL L 399., 2006.12.30., 1-32. o.
[41] A spanyol 1862. május 28-i közjegyzői törvény, https://www.boe.es/buscar/act.php?id=BOE-A-1862-4073 (letöltve: 2023. november 3.).
[42] Michal Bobek főtanácsnok 2021. július 8.-i indítványa 56. pont, C-132/20. sz. ügy, BN, DM, EN és Getin Noble Bank S.A., EU:C:2021:557.
[43] Az EUB 2011. május 24 i Bizottság kontra Ausztria-ügyben hozott ítélete, C-53/08, EU:C:2011:338, 103. pont; 2015. október 1-jei ERSTE Bank Hungary-ügyben hozott ítélete, C-32/14, EU:C:2015:637, 47. pont; 2017. február 1-jei Bizottság kontra Magyarország-ügyben hozott ítélete, C-392/15, EU:C:2017:73, 111. pont.
[44] Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (konszolidált változat 2006) HL C 321E., 2006.12.29., 37-186. o.
[45] Prof. Dr. habil Paczolay Péter, A közjegyzők alkotmányos helyzete. A közjegyzők és a közhatalom. Közjegyzők Közlönye, 2013/1., 4-15. o.
[46] Az EUMSZ 51. cikke alapján.
[47] Ld. a Zulfikarpašić-ügyben benyújtott főtanácsnoki indítvány 99. pontját.
[48] Ld. a Pula Parking-ügyben hozott ítélet 47. pontját.
[49] Az EUB 2015. október 1-jei ERSTE Bank Hungary Zrt kontra Sugár Attila ítélete, C-32/14. sz., EU:C:2015:637.
[50] Az EUB határozata szerint "A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokiratot az alakszerűségi követelmények tiszteletben tartása mellett elkészítő közjegyző számára lehetővé teszi, hogy az említett közokiratot végrehajtási záradékkal lássa el, illetve hogy megtagadja e végrehajtási záradék törlését, miközben egyik szakaszban sem került sor az említett szerződés kikötései tisztességtelen jellegének vizsgálatára".
[51] A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv, (HL L 95., 1993.4.21., 29-34. o.).
[52] Ld. a Sugár Attila és ERSTE Bank-ügyben hozott ítélet 41. pontját és ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
[53] EU:C:2015:424.
[54] Gombos Katalin, A jogértelmezés jelentősége a közösségi jogban - avagy az értelmezési elsődlegesség elvéről (EJ, 2010/2., 3-10. o.).
[55] Ld. az Alkotmánybíróság 108/B/1992. AB határozatát, 944/B/1994. AB határozatát, 30/1994. (V. 20.) AB határozatát, 27/1999. (IX. 15.) AB határozatát, 161/B/2000. AB határozatát, 32/2002. (VII. 4.) AB határozatát, és 1/2008. (I. 11.) AB határozatát.
[56] 1. § (1) A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak.
(4) A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
