A jogalkotó módosította a Polgári Törvénykönyv azon szabályát, amely meghatározza, hogy engedményezés esetén mely jogok szállnak át az engedményesre. Az új rendelkezések számos problémához vezetnek. Egyrészt nem világos, hogy melyek azok "a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok", amelyek automatikus átszállásáról rendelkezik a kódex. Másrészt hibás az a szabály, amely általánosságban rendelkezik a biztosítékok átszállásáról, mivel így minden biztosíték átszáll az engedményesre, nem csak a járulékos biztosítékok. Bár tartalmilag helyes, szükségtelen az a szabály, amely szerint az engedményesre átszáll a követelés esedékessé tételének a joga, e jog ugyanis kétségtelenül a követelés teljesítését elősegítő vagy annak érvényesítéséhez kapcsolódó jognak minősül.
The legislator has amended the rule of the Civil Code which sets the scope of rights that automatically transfer to the assignee in the event of an assignment. The new provisions have led to a number of problems. First, the amended provision provides that the rights facilitating and relating to the enforcement of the receivable automatically transfer to the assignee. However, it is not clear what rights fall into this category. the category of "rights" which the Code provides for automatic transfer. Second, whereas previously only accessory securities transferred to the assignee in the case of an assignment, based on the new provision, all securities transfer to the assignee.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) jelentős változást hozott az alanyváltozás szabályaiban. Összhangban a kódex azon törekvésével, hogy a korábban megkopott magánjogi dogmatika régi fényében álljon helyre,[2] az engedményezés szabályai megújultak, egyértelművé téve, hogy a követelések átruházása éppúgy a kauzális tradíciós rendszerben történik, mint a dolgok átruházása.[3] A Ptk., régi hiányosságot pótolva, rendelkezett a jogok forgalomképességéről.[4] Ugyancsak több ponton megváltoztak a tartozásátvállalás szabályai.[5]
E változások mellett kevéssé tűnt izgalmasnak, hogy a Ptk. az alanyváltozás körében rendelkezett a szerződésátruházásról is.[6] Ennek oka vélhetően abban kereshető, hogy bár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) nem rendelkezett a szerződésátruházás lehetőségéről, azaz arról, hogy a felek a szerződés alanyainak személyét megváltoztathatják, a rendszerváltást követő gyakorlatban, sőt egyes jogszabályi rendelkezésekben is,[7] széles körben alkalmazták ezt az intézményt, amelyet a bírói gyakorlat elfogadott.[8]
Hogy a szerződésátruházás dogmatikailag mégsem olyan egyszerű, mint az a Ptk. szabályából kitűnhetett, jól látszik abból, hogy a Ptk. hatálybalépését követően mind a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályának, mind a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvénynek a módosítása is szükségessé vált.[9] A jogértelmezési bizonytalanságokra válaszként AB határozat[10] és jogegységi határozat is született.[11]
A szerződésátruházásról írt korábbi írásaimban[12] megvizsgáltam, hogy elvileg milyen jogintézmény alkalmazásával érhetik el a felek a kívánt célt: a szerződési pozícióban bekövetkező jogutódlást. Úgy érveltem, hogy akkor állíthatjuk, hogy a szerződésátruházás sui generis jogintézmény, ahogy arra a Ptk. miniszteri indokolása hivatkozik,[13] ha más, már szabályozott jogintézmény segítségével nem lehetséges leírni a szerződésátruházást. Ilyen potenciálisan szóba jöhető jog- intézmény lehet az átruházás, a szerződésmódosítás és a nováció. Bár a szerződésátruházás átruházásként való megközelítése közel állna a gazdasági élet felfogásához, maga a szerződési pozíció a hatályos jog alapján átruházó ügylet tárgya nem lehet, így az átruházást elvethetjük. Ugyancsak nem tekinthetjük a hatályos szabályozás alapján szerződésmódosításnak a szerződésátruházást. Ennek többek között az az oka, hogy a Ptk. a szerződésmódosítást úgy határozza meg, mint a felek olyan közös megegyezését, amellyel a szerződés tartalmát vagy kötelezettségvállalásuk jogcímét változtatják meg.[14] A szerződésmódosítás tehát a szerződési pozícióban bekövetkező alanyváltozásra nem irányulhat, és de lege ferenda is kérdéses, hogy elismerhetjük-e szerződésmódosításként azt az ügyletet, amely nem valósítható meg az eredeti szerződő felek által, hanem szükségszerűen részese kell, hogy legyen a szerződésből kiváló fél helyére lépő harmadik fél is. Végül elvetettem a novációs megoldást is. Számos dogmatikai ellenérv mellett a legfontosabb érv e körben, hogy a nováció az eredeti jogviszony megszűnését és egy új jog-
- 3/4 -
viszony létrehozását jelenti. Ez a megoldás tehát nem lenne figyelemmel a felek gazdasági céljára, amely jogutódlásra, nem pedig új jogviszony létrehozására irányul. A nováció felekre kényszerítése felesleges költséget okozna a szerződésátruházás résztvevőinek. Ez egyes szerződések átruházása esetén is zavaró lehet, szerződési portfóliók átruházása esetén azonban oly mértékben nehezítené és drágítaná meg a tranzakciót, amely lényegében ellehetetlenítené az ilyen ügyleteket.[15]
Negyedik lehetőségként azt jártam körül, hogy megvalósítható-e a szerződésátruházás az engedményezés és a tartozásátvállalás kombinálásával, ahogy azt a bírói gyakorlat az 1959-es Ptk. alapján korábban is kezelte és ahogy azt az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója[16] is kodifikálni javasolta. Bár ez az elemzés a szerződésátruházás mibenlétét vizsgálta, az elemzés fókuszában az engedményezés állt. Akkor állíthatjuk ugyanis, hogy a szerződésátruházás leírható az engedményezés és a tartozásátvállalás kombinálásával, ha ki tudjuk terjeszteni azon jogok körét, amelyek az engedményezés esetén átszállnak az engedményesre. Korábbi írásaimban amellett érveltem, hogy a Ptk. indokolatlanul szűken határozza meg az engedményezéssel átszálló követelések körét.
Az általam megfogalmazott kritikák jórészt visszhang nélkül maradtak.[17] Meglepő volt ezért, hogy a jogalkotó váratlanul módosította a Ptk. általam vizsgált szabályát, és - egy közel 65 éves rendelkezéssel szakítva - újradefiniálta, hogy mely jogok szállnak át engedményezés esetén az engedményesre. Az alábbiakban az új szabályok értelmezésére teszek kísérletet.
Az 1959-es Ptk. úgy rendelkezett, hogy az engedményezett követeléssel a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok szállnak át az engedményesre.[18] Tudomásom szerint az 1959-es Ptk. joggyakorlatában - egyes partikuláris kérdéseket leszámítva[19] - nem merült fel kérdésként, hogy a Ptk.-ban felsorolt biztosítékokon túl más jogok is átszállnak-e az engedményesre.
Az 1959-es Ptk. szabálya első ránézésre logikusnak is tűnik, hiszen mind a kezesség, mind a zálogjog járulékos biztosíték, ezért logikus, hogy ezek átszálljanak az engedményesre. Ugyancsak logikusnak tűnik a szabály negatív oldalról nézve: mivel az engedményezés egyes követelésekben eredményez jogutódlást, más jog vagy követelés nem száll át az engedményesre.
Alaposabban végiggondolva azonban ezt a kérdést, a megközelítés mégis hibásnak tűnik. Azt gondolom, hogy a Ptk.-nak el kell ismernie, hogy engedményezés esetén nem csak az engedményezett követelés, hanem a követeléssel együtt számos, a követeléshez kapcsolódó jog is átszáll az engedményesre, továbbá az engedményest az engedményezés következtében bizonyos kötelezettségek is terhelni fognak.
A Ptk. a követeléseket és a jogokat főszabályként forgalomképessé teszi.[20] A Ptk. úgy rendelkezik, hogy az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is.[21]
A Ptk. vizsgált rendelkezése zárt szabálynak tűnik abban az értelemben, hogy - a felek eltérő megállapodásának a hiányában - kizárólag e három jog száll át a törvény erejénél fogva az engedményezett követeléssel együtt az engedményesre. Azt gondolom azonban, hogy ez az értelmezés téves.
A kódex számos olyan jogot szabályoz, amely a követelést szolgálja azáltal, hogy mérsékli egy követelés jövőbeni teljesítésével kapcsolatos kockázatokat, segíti annak érvényesítését, vagy kezeli a mégis bekövetkező mulasztás következményeit. Ilyen jog például a teljesítés követelésének joga,[22] a kötbér,[23] a többletszolgáltatás visszautasításának a joga,[24] a jogosultat megillető választási jog gyakorlásának a joga, a követeléssel összefüggő tájékoztatáshoz való jog, részletvétel esetén a részletfizetési kedvezmény megvonásának joga is.[25] Célszerűnek látszik annak elismerése, hogy - a felek eltérő megállapodásának a hiányában - e jogok automatikusan, a törvény erejénél fogva átszálljanak az engedményesre.
Az itt írtakat még egy ponton szükséges kiegészíteni. Miközben a jogirodalom és a joggyakorlat evidenciának tekinti, hogy az engedményezéssel csak a kötelemből fakadó jogosultságok szállnak át, azt gondolom, hogy ez az álláspont téves. A Ptk. ugyanis számos olyan mellékkötelezettséget szabályoz, amely praktikusan a követelés mindenkori jogosultját kell, hogy terhelje. Ilyen például a birtokátruházásban való közreműködés,[26] a tájékoztatások átvétele,[27] a kötelezett kérelmére a teljesítés ténye írásbeli elismerésének[28] vagy a szolgáltatás megvizsgálásának a kötelezettsége.[29] Általánosságban: az együttműködési kötelezettség[30] az engedményezést követően az engedményest (is) kell, hogy terhelje. Engedményezés esetén e mellékkötelezettségek álláspontom szerint a Ptk. kifejezett rendelkezése hiányában is automatikusan átszállnak az engedményesre.
Összességében tehát azt látjuk, hogy az engedményezéssel a Ptk.-ban 2023 júniusáig hatályban volt 6:193. § (3) bekezdésében meghatározottnál tágabb körben szállnak át jogok az engedményesre, sőt, az engedményest bizonyos mellékkötelezettségek is terhelni fogják.
A gazdaság versenyképességének növelése érdekében történő törvénymódosításokról szóló 2023. évi XXXIX. törvény 96. § módosította a Ptk. fent vizsgált szabályát. Az új szabály, amely 2023. június 24-én lépett hatályba, a következőképp rendelkezik. A Ptk. 6:193. § (3) bekezdése azt rögzíti, hogy az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok, a követe-
- 4/5 -
lés biztosítékai, valamint a kamatkövetelés is. Az engedményes követelheti a zálogtárgy birtokának átruházását, illetve a rá átszálló jelzálogjognak a javára való bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatok kiadását. A 6:193. § (4) bekezdése pedig azt rögzíti, hogy ha az engedményezett követelés esedékessége a jogosult jognyilatkozatától vagy egyéb általa teljesítendő feltételtől függ, az engedményes megteheti e jognyilatkozatot vagy teljesítheti az esedékesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt.
A fent kifejtett álláspontomat osztva, a Ptk.-módosítás miniszteri indokolása arra mutat rá, hogy a Ptk.-nak az engedményezéssel átszálló jogokat szabályozó rendelkezése "egyfelől nem kellően pontos, másfelől nem ad kielégítő választ arra a gyakorlatban sokszor felmerülő kérdésre, hogy a követeléshez közvetlenül kapcsolódó más jogok, illetve kötelezettségek is átszállhatnak-e az engedményezéssel az új jogosultra."[31]
A Ptk. ezért a korábbi zárt felsorolást lecserélve úgy rendelkezik, hogy "a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok" szállnak át az engedményesre. Természetesen annak nincs akadálya, hogy a felek további jogok átszállásában is megállapodjanak,[32] de a Ptk.-ban körülírt jogok automatikusan, a törvény erejénél fogva átszállnak az engedményesre. Kérdés: melyek ezek a jogok?
A miniszteri indokolás szerint: "a módosítás külön is kimondja a követeléshez kapcsolódó, nem önálló alakító jogok átszállását és a normaszöveg szintjén rögzíti azt is, hogy az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés teljesítését elősegítő, valamint az annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok."[33] A miniszteri indokolásból úgy tűnik, mintha a módosítás háromféle jog: (i) a követeléshez kapcsolódó nem önálló alakító jogok, (ii) a követelés teljesítését elősegítő jogok és (iii) a követelés érvényesítéséhez kapcsolódó jogok átszállását biztosítaná. Ezzel szemben azonban a normaszöveg csupán kétféle jogról rendelkezik: a követelés teljesítését elősegítő és érvényesítéséhez kapcsolódó jogokról. Az indokolással szemben tehát megállapíthatjuk, hogy a követeléshez kapcsolódó nem önálló alakító jogok nem szállnak át az engedményesre, kivéve, ha az adott jog a követelés teljesítését elősegítő vagy érvényesítéséhez kapcsolódó jognak minősül.
Se a normaszöveg, se a miniszteri indokolás nem segít annak kapcsán, hogy Ptk.-ban máshol nem használt "követelés teljesítését elősegítő és a követelés érvényesítéséhez kapcsolódó" fordulat mely jogokra terjed ki. Vélhetően például a teljesítés követelésének a joga, a póthatáridő tűzésének a joga olyan jogok, amelyek a követelés érvényesítéséhez kapcsolódnak. Ugyancsak ebbe a körbe tartozhat a követelés esedékessé tételének a joga, erről azonban a Ptk. külön szabállyal rendelkezik.[34]
Nem világos ugyanakkor, hogy például a kellékszavatossági jogok, a követelés teljesítéséből eredő jogok - például kötbér -, a jogosultat megillető választási jog átszáll-e az engedményesre. Noha alappal lehet amellett érvelni, hogy ezen jogok a követeléshez, nem pedig az alapjogviszonyhoz kapcsolódnak, se a követelés érvényesítése, se a követelés teljesítésének elősegítése kategóriába nem tűnnek ezek a jogok besorolhatónak.
Tovább nehezíti az értelmezést, hogy a miniszteri indokolás szerint a Ptk. ezen szabálya "azt a jogpolitikai szándékot is kifejezésre juttatja, amely szerint az engedményezett követelés érvényesítése során az új jogosult (az engedményes) nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint amilyenben az engedményező volt."[35] Az indokolás ezen megállapítása ugyancsak amellett szól, hogy az előbb felsorolt példák átszállását el kellene ismerni, de ennek akadályát képezi, hogy a Ptk.-ban rögzített mindkét kategória túlzottan szűk, ezért félő, hogy a joggyakorlat ezen jogok automatikus átszállását nem fogja elismerni.
A szabály pontatlanságából fakadó kockázat azáltal csökkenthető, ha a felek a szerződésben rögzítik, legalább példálózó felsorolással, hogy mely jogok szállnak át az engedményesre. Kétségtelen, hogy ez a tranzakciós költségek növelésével járhat, de alkalmas lehet a későbbi viták elkerülésére. Bízhatunk továbbá abban is, hogy a bíróságok kellően rugalmasan értelmezik a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok kategóriáit, és így biztosítják mindazon jogok automatikus átszállását, amelyek nem az alapjogviszonyhoz, hanem a követeléshez kapcsolódnak.
Míg az előző fejezetben vizsgált kérdésben - a pontatlanságon túl - azt róhatjuk a jogalkotó szemére, hogy túlzottan szűken határozza meg az átszálló jogokat, a biztosítékok átszállásánál épp ellenkező a helyzet. A szabály azért hibás, mert túlzotton tágan vonja meg az átszálló biztosítékok körét.
Az 1959-es Ptk. és a Ptk. egyaránt úgy rendelkezett, hogy "a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok" szállnak át az engedményesre.[36] Bodzási ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy ez a szabály pontatlan, hiszen a szabálynak helyesen a zálogjog és a kezesség, nem pedig az ezekből fakadó jogok átszállásáról kellene rendelkeznie. Bodzási szerint a kérdés nem elvi jelentőségű, hiszen a Ptk. alapján nem világos, hogy ha a zálogjogból és a kezességből fakadó jogok szállnak át az engedményesre, akkor a kötelezettségek továbbra is az engedményezőt terhelik-e.[37]
Bodzási kritikája jogos, de hipotetikus, hiszen se a jogirodalomban, se a joggyakorlatban nem jelent meg olyan értelmezés, amely szerint az engedményesre csak a járulékos biztosítékokból eredő jogok szállnának át, miközben a követelések továbbra is az eredeti jogosultat terhelnék. A Ptk. kommentárjára hivatkozással Bodzási is elismeri, hogy "a gyakorlatban ennek a normaszövegnek az értelmezése eddig nem okozott problémát."[38]
A jogalkotó ennek ellenére megfogadta Bodzási kritikáját, és elhagyta az arra való utalást, hogy a kezességből és a zálogjogból "eredő jogok" szállnak át az engedményesre. E helyett azonban sajnálatosan nem úgy rendelkezett, hogy a kezesség és a zálogjog száll át az engedményesre, hanem - Bodzási javaslatát[39] szó szerint
- 5/6 -
átemelve - azt mondta ki, hogy az engedményezéssel az engedményesre szállnak át "a követelés biztosítékai".[40]
A szabályozás azonban ezen a ponton figyelmen kívül hagyja a járulékos és önálló biztosítékok közötti különbséget azzal, hogy egységesen valamennyi biztosíték átszállásáról rendelkezik. A Ptk. e körben radikális változást eredményez, hiszen míg az Mtj.-től[41] kezdve minden kódexünk azon alapult, hogy a törvény erejénél fogva csak a zálogjog és a kezesség száll át az engedményesre, úgy tűnik, hogy a Ptk. új szabálya a nem járulékos biztosítékok átszállását is biztosítja.
A miniszteri indokolás tovább ront a helyzeten, az ugyanis e körben két, egymásnak ellentmondani látszó álláspontot rögzít. Egyrészt, hogy a módosítás "a jogutódlást kiterjeszti valamennyi szerződéses biztosítékra",[42] azaz a miniszteri indokolása maga állítja, hogy a járulékos és az önálló biztosítékok egyaránt az új szabály hatálya alá tartoznak, másrészt, hogy "[a] módosítás ugyan külön nem mondja ki, de a járulékosság elvéből egyértelműen következik, hogy az engedményezéssel kizárólag a követelés járulékos biztosítékai szállnak át. [Az önálló] biztosítékok átruházásában [...] a feleknek külön, kifejezetten meg kell állapodniuk."[43]
A miniszteri indokolásból világos, a jogalkotó észlelte, hogy a normaszöveg pontatlan, hiszen a miniszteri indokolás épp ezért fűzött egy olyan szűkítő értelmezést a normaszöveghez, amely a normában nem jelenik meg. Nehezen érthető, hogy ha a jogalkotó észlelte, hogy a normaszöveg ilyen lényeges kérdésben pontatlan, akkor miért nem pontosította a normaszöveget. Az indokolás ráadásul két okból is tévesen állítja, hogy a járulékosság elvéből következne, hogy csak a járulékos biztosítékok szállnak át.
Egyrészt kétséges, hogy mennyiben megalapozott a miniszteri indokolásnak a járulékosság elvére való hivatkozása. A jogirodalom a kezesség járulékosságát a Ptk. 6:417. §-ban szabályozottak fényében értelmezi (például főkötelezettséghez igazodás, terhesebbé válás, érvénytelen főkötelezettséget biztosító kezesség).[44] Ahogy Vékás Lajos tankönyvében fogalmaz: a kezesség járulékossága azt jelenti, hogy a biztosíték "- egy (jellemzően: szerződéses) alapjogviszonyon alapuló - főkötelezettséget tételez fel."[45] A miniszteri indokolásban hivatkozott "járulékosság elve" tehát semmilyen Ptk.-beli szabályra nem vezethető vissza. Pontosabban: épp a most vizsgált Ptk.-módosítás szüntette meg azt a szabályt, amely biztosította a járulékos biztosítékok átszállását!
Másrészt, ha el is fogadnánk, hogy a miniszteri indokolásban hivatkozott járulékosság elve biztosítja a járulékos biztosítékok átszállását, az akkor sem eredményezi, hogy továbbra is csak a járulékos biztosítékok szállnak át. A releváns kérdés ugyanis nem az, hogy a járulékos biztosítékok átszállnak-e, hiszen ezek a biztosítékok kétségtelenül a Ptk. 6:193. § (3) bekezdésének a hatálya alá tartoznak. A valódi kérdés az, hogy a módosítást követően létezik-e olyan szabály a Ptk.-ban, amely a követelés engedményezése esetén kizárná az önálló biztosítékok átszállását. A probléma azonban az, hogy bárhogy értelmezzük is a járulékosság elvét, nem találunk olyan szabályt, amely kizárná a nem járulékos biztosítékok átszállását. Ebből szerintem csak az következhet, hogy a Ptk. azon új szabálya, amely a biztosítékok átszállásáról rendelkezik, szükségszerűen kiterjed az önálló biztosítékokra is.
Felvethető e körben, hogy mivel az Alaptörvény 28. cikke megköveteli a norma céljának a vizsgálata során a miniszteri indokolás figyelembe vételét, és a miniszteri indokolásból esetleg kiolvasható, hogy a jogalkotó nem kívánta lehetővé tenni az önálló biztosítékok átszállását, juthatunk-e olyan értelmezésre, amely szerint csak a járulékos biztosítékok szállnak át engedményezés esetén az engedményesre. Azt gondolom, hogy erre a kérdésre nemleges választ kell adni, mivel contra legem miniszteri indokolás nem alkalmas a normaszöveg tartalmának megváltoztatására.
A norma céljának a vizsgálata a jogszabályértelmezésnek szükségszerűen csupán a második szintje, hiszen elsőként magát a normaszöveget kell vizsgálni. Az értelmezési módszerek a normaszöveggel ellentétes eredményre nem vezethetnek. Ahogy Blutman rámutat: "Az értelmezendő jogszöveg nem értelmezési támpont, hanem az értelmezés tárgya. Erre világosan utal a 28. cikk első mondata. A jogszöveg mindent megelőz. [...] Egy jogvita eldöntésénél a jogszövegtől független alkalmazása már contra legem döntést jelenthet."[46] Nincs mód ezért a miniszteri indokolás alapján oly módon felülírni a Ptk. normaszövegét, hogy az csak a járulékos biztosítékok átszállására vonatkozzon.
További probléma, hogy a módosítás elmulasztja meghatározni, hogy mit ért a biztosíték átszállásán. Csupán feltételezzük, hogy a jogalkotó e körben egy jogszabályi rendelkezés alapján bekövetkező szerződés-átruházási esetet kívánt kodifikálni. A kezesség példáján megvizsgálva, az engedményes nem a kezes Ptk. szerinti jogainak gyakorlására válik jogosulttá és nem a Ptk. zserinti kötelezettségek fogják terhelni, hanem a kezességi szerződésben következik be - részben vagy teljesen - alanyváltozás. A két megközelítés különbsége nem csak elméleti szempontból releváns. A szerződésátruházás biztosítja ugyanis, hogy a kötelezett helyzete változatlan maradjon, így ha például a kezességi szerződés erősebb jogokat biztosít a kezes számára, mint a Ptk., akkor e jogok az engedményessel szemben is meg kell, hogy illessék a kezest. Ugyanez a helyzet zálogjog esetén is.
Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy miközben a jogalkotó egy olyan problémát kívánt orvosolni, amely közel 65 éve, ha az Mtj. hasonló szabályát is figyelembe vesszük: egy évszázada nem okozott problémát a joggyakorlatban, az új normaszöveg alapvetően kérdőjelezi meg a fennálló biztosítéki rendszert és így alapvető jogbizonytalanságot okoz.
A Ptk. új szabályként rögzíti az engedményezés körében, hogy az engedményes követelheti a zálogtárgy birtokának átruházását, illetve a rá átszálló jelzálogjognak a javára való bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatok kiadását.[47]
Ez a szabály azonban csak az engedményezés körében új, hiszen az 5:99. § (1) bekezdése ugyanezt a ren-
- 6/7 -
delkezést tartalmazza. Ahogy a Ptk. kommentárjában Gárdos István rámutatott: a követelés átszállása esetén a zálogjog is automatikusan átszáll a követelés új jogosultjára. "Annak elősegítése érdekében azonban, hogy az új zálogjogosult zálogjoga fennmaradjon, illetve az abból fakadó jogait praktikusan gyakorolni tudja, a Ptk. e szabályt kiegészíti annak előírásával, hogy a követelés átruházója köteles a birtokában lévő zálogtárgyat átadni az új jogosult részére, illetve a jelzálogjognak az új jogosult nevére való átjegyzéséhez szükséges nyilatkozatot kiadni".[48]
Kétségtelen, hogy a jogalkotó eltérő kodifikációs elveket követhet. A szabályozás koherenciája érdekében a Ptk. elkerülte az ismétléseket és egy kérdést egy helyen rendezett. Ez a megoldás megnehezítheti a törvénnyel való ismerkedést, de a Szerkesztőbizottság abból indult ki, hogy a kódex feldolgozása és "olvasóbaráttá" tétele a jogirodalom és a szakmai szervezetek feladata. A most bevezetett új szabály, amely csupán szükségtelenül megismétli a Ptk. zálogjogi rendelkezését, ezt a kodifikációs elvet sérti.[49]
A német jogirodalom és joggyakorlat álláspontja szerint az alapjogviszonyhoz kapcsolódó alakító jogok automatikusan nem szállnak át az engedményesre, de a felek megállapodhatnak abban, hogy egyes alakító jogok az engedményezett követeléssel együtt átszállnak az engedményesre.[50] Míg tehát az alakító jogok automatikusan nem szállnak át az engedményesre, a követeléshez kapcsolódó úgynevezett segédjogok átszállását a német jog rendkívül széles körben elismeri.[51] Az alakító jogok és a segédjogok halmazának van egy izgalmas érintkezési pontja: míg a felmondási jog mint alakító jog az előbb kifejtettek szerint nem száll át az engedményesre, addig az engedményes automatikusan megszerzi a követelés esedékessé tételének a jogát (Fälligkeitskündigung).[52]
A hazai joggyakorlatban ez a kérdés csupán elvétve jelentkezett. A Fővárosi Ítélőtábla egy ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felmondási jog átszáll az engedményesre,[53] a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság egy 2020-ban hozott, közzé nem tett ítéletében úgy foglalt állást, hogy a felmondási jog nem száll át a követelés engedményezésével az engedményesre. Annak ugyanakkor nem látta akadályát a választottbíróság, hogy az engedményező és az engedményes a követelések átruházása mellett megállapodjanak a felmondási jog átruházásában is.
A Ptk. új 6:193. § (4) bekezdése erre a dilemmára ad választ, amikor kimondja, hogy ha az engedményezett követelés esedékessége a jogosult jognyilatkozatától vagy egyéb általa teljesítendő feltételtől függ, az engedményes megteheti e jognyilatkozatot vagy teljesítheti az esedékesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt.
A miniszteri indokolás e körben arra utal, véleményem szerint helyesen, hogy a Ptk. 5:111. § (5) bekezdése a követelést terhelő zálogjog szabályai körében ezt a jogot biztosítja a zálogjogosult számára, így jogpolitikailag indokolatlan, hogy a zálogjogosultnál erősebb pozícióban lévő engedményes az esedékessé tétel jogával nem rendelkezik. A miniszteri indokolás azt is rögzíti, hogy az esedékessé tétel jogának megszerzése nem jelenti, hogy az engedményes fel is mondhatná a szerződést.
Az azonban problematikusnak tűnik, hogy a számos segédjog közül a jogalkotó teljesen véletlenszerűen emelt ki egyet. Ráadásul, ahogy arra fent már utaltam, noha bizonytalan, hogy pontosan mely jogok tartozhatnak a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok körébe, ahhoz nem fér kétség, hogy az esedékessé tétel joga a követelés érvényesítéséhez kapcsolódó jog. Nehezen indokolható ezért az esedékessé tételre vonatkozó külön szabály.
Ahogy arra a fentiekben utaltam, álláspontom szerint az engedményezéssel az engedményesre nem csak az engedményezett követelés, valamint egyes további jogok, de kötelezettségek is átszállnak. Sajnálatos módon a Ptk. új szabálya erre a kérdésre nem tért ki. Meglepő módon ugyanakkor a miniszteri indokolás e kérdésről is szól. E szerint: "[a] követelés teljesítését elősegítő, valamint az annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok, továbbá a követelés biztosítékainak átszállása egyúttal azt is jelenti, hogy az engedményesre az ezen jogokhoz - például zálogjoghoz - szorosan kapcsolódó, azok részét képező kötelezettségek is átszállnak."[54]
A miniszteri indokolás azonban ismét contra legem, hiszen a normaszöveg semmilyen módon nem utal a kötelezettségek átszállására. További probléma, hogy a miniszteri indokolás az átszálló kötelezettségeket az engedményesre átszálló jogokhoz kapcsolja, noha a megszerzett jogok és kötelezettségek köre ilyen értelemben nem kapcsolható össze. Mindezt egy példán bemutatva: a szolgáltatás megvizsgálásának a kötelezettsége nem azért száll át az engedményesre, mert az engedményes az engedményezett követelésen túl más jogokat is megszerez, hanem azért, mert észszerűtlen és életidegen lenne ezt a kötelezettséget továbbra is az engedményezőre telepíteni.
Ahogy arra a fentiekben rámutattam, a jogalkotó helyesen érzékelte az engedményezés körében a felmerült problémákat. Ezek a problémák se nem újak, se nem akut jellegűek, hiszen lényegében az 1959-es Ptk. hatálybalépése óta változatlanok az érintett rendelkezések és a joggyakorlat mégis többnyire megfelelő választ tudott adni a felek oldalán felmerült kérdésekre.
Biztosított volt ezért a lehetőség arra, hogy a jogalkotó olyan megoldást kodifikáljon, amely hosszú távra biztosít megoldást. A fentiekben arra próbáltam rámutatni, hogy az új szabályok ezt a várakozást nem teljesítik: a problémák egy részét nem adresszálta a jogalkotó (átszállnak-e a kötelezettségek az engedményezett követeléssel), a problémára adott válasz oly mértékben
- 7/8 -
pontatlan, hogy az várhatóan jelentős bizonytalanságot okoz a gyakorlatban (melyek a követelés teljesítését elősegítő és annak érvényesítéséhez kapcsolódó jogok), míg más esetben a válasz hibás (az önálló biztosítékok is átszállnak az engedményezett követeléssel).
Alappal lehet bízni abban, hogy a felek és a bíróságok az okozott problémák jelentős részét tudják kezelni, még ha ez a tranzakciós költségek növekedésével jár is például azáltal, hogy a felek rákényszerülnek, hogy legalább példálózó jelleggel rögzítsék a szerződésben az engedményezéssel átszálló jogokat. Az azonban elengedhetetlennek tűnik, hogy a jogalkotó hozza összhangba a Ptk.-t a miniszteri indokolással. Ennek során azt kellene a Ptk. 6:193. § (3) bekezdésében rögzíteni, hogy az engedményezéssel az engedményesre száll a zálogjog és a kezesség. Amíg erre nem kerül sor, a felek akkor járnak el kellő gondossággal, ha a szerződésben maguk rögzítik, hogy az engedményezett követeléssel mely biztosítékok szállnak át az engedményesre. ■
JEGYZETEK
[1] A Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.
[2] Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései. HVG-ORAC, Budapest, 2001. 199.
[3] Ptk. 6:215. § (3) bekezdés, 6:193. § (2) bekezdés.
[4] Ptk. 6:202. § (1) bekezdés. Terjedelmi korlátok miatt itt csupán jelezzük, hogy a jogirodalomban vitatott ezen állítás helyessége. Menyhárd szerint a Ptk. itt hivatkozott rendelkezése üres szabály, mivel "a jogok akkor ruházhatóak át, ha a tartalmukból a jogszabályi rendelkezések és a tételezett jogalkotói cél szerint az átruházhatóságuk következik". Menyhárd Attila: Engedményezés, jogátruházás, tartozásátvállalás és szerződésátruházás. In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. III. kötet. Opten, Budapest, 2014. 483. Lásd ehhez Gárdos Péter: Valóban sui generis jogintézmény a szerződésátruházás? Jogtudományi Közlöny, 2022/4. 154-165.
[5] A háború előtti magánjog terminológiájához visszatérve a Ptk. a tartozásátvállalás mellett rendelkezik a teljesítésátvállalásról (Ptk. 6:205. §) és a tartozáselvállalásról (Ptk. 6:206. §). (A háború előtti tervezetekhez lásd például Kobler Ferenc: Tartozások átvállalása a magyar polgári törvénykönyv tervezetében. Franklin, Budapest, 1901.)
[6] Ptk. 6:208-6:211. §.
[7] A jogszabályon alapuló szerződésátruházásra a Ptk.-ban is található példa. A bérleti szerződés szabályai között ugyanis már az 1959-es Ptk. 432. § (1) bekezdés úgy rendelkezett, hogy a bérleti szerződés átszáll a vevőre a bérlet tárgyának átruházásakor. A Kauf bricht nicht Miete szabály nem más, mint törvényi szerződésátruházás. Ezen túl számos ágazati példát találunk a jogszabályon alapuló szerződésátruházásra. A teljesség igénye nélkül néhány példa erre: a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 85/A. § (2) bekezdés b) pontja kimondta, hogy vállalatfelvásárlás esetén a munkáltató személyében jogutódlás következik be, azaz a jogok és kötelességek a jogutódlás időpontjában a jogelődről a jogutód munkáltatóra szállnak át. A Munka Törvénykönyvéhez hasonlóan ugyancsak uniós irányelv hatására mondta ki az utazási és az utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése az utazási szerződés esetén a szerződési pozíció átruházhatóságát. További példaként hivatkozhatunk a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 161. § (1) bekezdésére, amely a betétállomány átruházhatóságát rögzítette.
[8] Lásd például a Legfelsőbb Bíróság BH 2006.409. számú és a Szegedi Ítélőtábla BDT 2008.1883. számú határozatát.
[9] Lásd a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény és a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény módosításáról szóló 2015. évi CCXX. törvény 1. § (2) bekezdését és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. törvény 20. §-át.
[10] 22/2018. (XI. 20.) AB határozat.
[11] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szerződésátruházási szabályainak érvényesüléséről szóló 7/2021. számú PJE határozat.
[12] Lásd mindenekelőtt: Gondolatok a szerződésátruházásról az Alkotmánybíróság határozata nyomán. Magyar Jog, 2021/7-8. 427-444., Az engedményezéssel átszálló jogok - átszállás és átruházhatóság a magyar jogban. Polgári Jog, 2022/5-6., A kodifikált szerződésátruházás. Gazdaság és Jog, 2022/1-2. 12-16., Valóban sui generis jogintézmény a szerződésátruházás? Jogtudományi Közlöny, 2022/4. 154-165.
[13] Lásd a Ptk. XXXI. Fejezetéhez fűzött miniszteri indokolás 1. pontját.
[14] Ptk. 6:191. § (1) bekezdés.
[15] Ezen lehetőségeket részletesen vizsgáltam a Valóban sui generis jogintézmény a szerződésátruházás? című írásomban. Jogtudományi Közlöny, 2022/4. 154-165.
[16] 1009/2002. (I. 31.) Korm. határozat és 1003/2003. (I. 25.) Korm. határozat.
[17] A kritikák egy részével egyetértett Bodzási, lásd Bodzási Balázs: A szerződéses tartalom, valamint a szerződés alanyainak változása és annak hatása a biztosítéki kötelezettekre. Magyar Jog, 2023/1. 18-25.
[18] 1959-es Ptk. 329. § (1) bekezdés.
[19] Nagy Péter: Az engedményezéssel átszállnak-e az óvadékból eredő jogok? Jogértelmezés vagy bírói jog? Jogtudományi Közlöny, 1999/11., 499-504.
[20] Ptk. 6:193. § (1) bekezdés és Ptk. 6:202. § (1) bekezdés. E kérdés kapcsán itt is utalok a 4. végjegyzetben már említett jogirodalmi vitára.
[21] Ptk. 6:193. § (3) bekezdés.
[22] Ptk. 6:138. §.
[23] Ptk. 6:186. § (1) bekezdés.
[24] Ptk. 6:125. §.
[25] Ptk. 6:227. § (1) bekezdés.
[26] Ptk. 5:3. §.
[27] Ptk. 6:124. §.
[28] Ptk. 6:38. § (1) bekezdés.
[29] Ptk. 6:127. §.
[30] Ptk. 6:62. §.
[31] Indokolások Tára 2023/72. 747.
[32] "Mindez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a felek azoknak az alapjogviszonyhoz kapcsolódó egyéb jogoknak az átruházásában is megállapodjanak, amelyek az engedményezéssel automatikusan nem szállnak át az engedményesre, de amelyek egyébként átruházhatóak." Indokolások Tára 2023/72. 748.
[33] Indokolások Tára 2023/72. 748.
[34] Lásd ehhez a jelen tanulmány II.3.e. fejezetét.
- 8/9 -
[35] Indokolások Tára 2023/72. 748. oldal.
[36] 1959-es Ptk. 329. § (1) bekezdés és Ptk. 6:193. § (3) bekezdés.
[37] Bodzási Balázs: A szerződéses tartalom, valamint a szerződés alanyainak változása és annak hatása a biztosítéki kötelezettekre. Magyar Jog, 2023/1. 18-25., 23.
[38] Bodzási: i. m. (37. vj.).
[39] "[I]ndokolt lenne pontosítani a Ptk. hivatkozott szakaszát és egyértelművé tenni, hogy az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelés biztosítékai". Bodzási: i. m. (37. vj.).
[40] Ptk. 6:193. § (3) bekezdés első mondat.
[41] Lásd a Magánjogi Törvényjavaslat 1220. § első mondatát. Érdekesség, hogy míg az Mtj. is a kezességből eredő jogok átszállásáról rendelkezett, a zálogjoggal kapcsolatban eltérően fogalmazott és magának a zálogjognak az átszállását mondta ki.
[42] Indokolások Tára 2023/72. 747. oldal, kiemelés tőlem.
[43] Indokolások Tára 2023/72. 747. oldal, kiemelés tőlem.
[44] Villányi László: Kezesség. In Szladits Károly (szerk.): A magyar magánjog. Harmadik kötet. Kötelmi jog általános része. Budapest, Grill, 1941, 88-100., Leszkoven László: A kezességi szerződés. In Bodzási Balázs (szerk.): Hitelbiztosítékok. HVG-ORAC, 2016, Budapest, 119-132., Eörsi Gyula: Kötelmi jog általános rész. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998, Budapest, 214-216., Gárdos István-Gárdos Péter: A biztosítéki szerződések. In Vékás Lajos-Gárdos Péter (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, 2020, Budapest, 2277-2284.
[45] Vékás Lajos: Szerződési jog általános rész. ELTE Eötvös Kiadó, 2016, Budapest, 176.
[46] Blutman László: A bírói jogértelmezés kötelező támpontjai. Az Alaptörvény 28. cikke tágabb összefüggésekben. Jogesetek Magyarázata, 2023/1-2., 81-91., 82.
[47] Ptk. 6:193. § (3) bekezdés második mondat.
[48] Gárdos István: A zálogjog. In Vékás Lajos-Gárdos Péter (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, 2020, Budapest, 1207.
[49] E körben a miniszteri indokolás is csupán arra utal, hogy "a dologi könyv említett szabályának a kötelmi könyvben való megerősítése a jogalkalmazó számára megkönnyíti az eligazodást". Indokolások Tára 2023/72. 747.
[50] Lásd például a német Bundesgerichtshof ítéletét: BGH NJW 1973, 1793, 1794.
[51] Jan Schürnbrand: Gestaltungsrechte als Verfügungsgegenstand. AcP, 2004/2., 177-207., 181
[52] Schürnbrand: i. m. (51. vj.) 181., lásd továbbá Gárdos Péter: Az engedményezéssel átszálló jogok - átszállás és átruházhatóság a német jogban. Polgári Jog, 2022/3-4. 2.2 fejezet.
[53] Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.173/2019/12. számú ítélet [20] bekezdés.
[54] Indokolások Tára 2023/72. 748.
Visszaugrás
