Az Alkotmánybíróság a 22/2018. (XI. 20.) AB határozatban a Ptké. 53/C. § vizsgálata kapcsán arra a megállapításra jutott, hogy a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályaival a jogalkotó egyértelművé tette, hogy "erre a szerződéses konstrukcióra novációként tekint". Ahogy arra máshol rámutattunk, véleményünk szerint az Alkotmánybíróság álláspontja megalapozatlan: a Ptk.-ban egyetlen rendelkezés sincs, amely akár csak közvetetten alátámasztaná azt, hogy a jogalkotó novációként tekint a szerződésátruházásra. Az alábbiakban ezért ezt a lehetőséget félretéve azt vizsgáljuk, hogy a szerződésátruházás Ptk.-beli szabálya az engedményezés és a tartozásátvállalás kombinációját látja a szerződésátruházásban, vagy a szabályozással a jogalkotó egy önálló, sui generis jogintézményt hozott létre.
The Constitutional Court interpreting Article 53/C of the Act on entering into effect of the Civil Code (Ptké), ruled in its decision - 22/2018. (XI. 20.) AB - that the legislator had made it clear by the provisions in the Civil Code on the assignment of contracts, that it "considered this contractual construction as a 'novation'". As we have pointed out elsewhere, in our opinion the position of the Constitutional Court is unfounded: there is not a single provision in the Civil Code that would even indirectly support the view that the legislator conceptualized the assignment of a contract as a novation. In the following, therefore, setting aside this possibility, we examine whether the rules of the Civil Code categorizes the assignement of a contract as a combination of the assignment of rights and the delegation of duties, or whether the legislature has created a sui generis legal institution.
Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy megválaszoljuk, milyen konstrukciót hoztak létre a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályai. Az elemzés kiindulópontját értelemszerűen a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályai jelentik. A kódex az alábbi főbb szabályokat rögzíti a szerződésátruházásra vonatkozóan:
a) A szerződésátruházás egy fennálló szerződéssel kapcsolatban kötött háromoldalú szerződés a szerződésből kilépő, a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél között.[1]
b) A szerződés tárgya a szerződésből kilépő felet megillető jogok és őt terhelő kötelezettségek összességének átruházása a szerződésbe belépő félre.[2]
c) A szerződésbe belépő fél a szerződésben a kilépő fél jogutódja lesz.[3]
d) A szerződéses biztosítékok sorsa eltérően alakul, aszerint, hogy azok az átszálló jogokhoz vagy kötelezettségekhez kapcsolódnak-e, illetve ez utóbbi esetben a biztosíték kötelezettje hozzájárul-e a biztosíték fennmaradásához.[4]
e) A szerződésben maradó fél és a biztosíték kötelezettje a szerződésátruházáshoz, illetve a biztosíték fennmaradásához szükséges jognyilatkozatát előzetesen is megteheti.[5]
f) Háttérszabályként a követelések és jogok tekintetében az engedményezés, a kötelezettségek tekintetében pedig a tartozásátvállalás szabályai alkalmazandók.[6]
A Ptk. ellentmondásosan foglalt állást a szerződésátruházás mibenlétére vonatkozó elméleti álláspontok vitájában.[7] Egyrészről a szerződésátruházást az engedményezéssel és a tartozásátvállalással azonos cím alatt szabályozza,[8] és háttérszabályként is felhívja ezen intézmények szabályait.[9] Ez arra utal, hogy a Ptk. követte a Koncepció iránymutatását, amely szerint a szerződésátruházást az engedményezés és a tartozásátvállalás keretei között kell szabályozni. Másrészt azonban a Ptk. elvetette azt az eredeti javaslatot, hogy a szerződésátruházás törvényi megerősítésére az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak megfelelő módosítása útján kerüljön sor, és a szerződésátruházást sui generis szerződésként szabályozta.[10] Mintegy a nem kívánt rokonságtól való elhatárolódásként a törvényjavaslat indokolása leszögezi, hogy az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak alkalmazására nem elvi, hanem csupán gyakorlati, gazdaságossági megfontolásból, "a szabályozandó kérdések hasonlósága miatt [...] a párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében" került sor.[11]
A jogirodalom is azt az értelmezést támasztja alá, amely szerint a szerződésátruházás sui generis jogintézmény. Ezt hangsúlyozza Petrik Béla[12] és erre az álláspontra helyezkedik - a miniszteri indokolást idézve - Tőkey Balázs is.[13]
Ha elfogadjuk, hogy a jogalkotó egy önálló jogintézményt kodifikált a szerződésátruházás szabályozásával, akkor meg kell tudnunk válaszolni azt a kérdést, hogy miben áll a létrehozott új szerződéstípus sajátossága, mi különbözteti azt meg az engedményezés és a
- 12/13 -
tartozásátvállalás kombinációjával megvalósuló jogutódlástól.
A Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályának értelmezését az előzetes hozzájárulás szabálya erősen nehezíti. A Ptk. ugyanis úgy rendelkezik, hogy a szerződésátruházás háromoldalú szerződés,[14] de a szerződésben maradó fél a szerződésátruházáshoz szükséges jognyilatkozatát előzetesen is megadhatja.[15]
Bár a Ptk. miniszteri indokolása már nem tartalmazza, a Szakértői Javaslat indokolása egyértelműen rögzíti, hogy a szabályozás e tekintetben az UNIDROIT Alapelveket tekintette mintának.[16] Az UNIDROIT Alapelvek 9.3.3. cikke ugyanis rögzíti, hogy a szerződés átruházása a szerződésben maradó fél hozzájárulását teszi szükségessé, ez a hozzájárulás pedig a 9.3.4. cikk (1) bekezdése szerint előzetesen is megadható. Ilyen esetekben a szerződésátruházás akkor válik hatályossá, amikor a szerződésben maradó fél értesítést kap a szerződés átruházásáról vagy azt tudomásul veszi.[17] Azonos szabályt tartalmaz az UNIDROIT Alapelvek a tartozásátvállalás kapcsán is.[18]
Fontos azonban kiemelni, hogy a Ptk. az UNIDROIT Alapelvektől alapvetően eltérő megoldást választott a tartozásátvállalás és a szerződésátruházás szabályozása kapcsán. Míg ugyanis ezek a szerződések az UNIDROIT Alapelvekben kétoldalú megállapodásként kerültek szabályozásra, addig a Ptk. a tartozásátvállalást és a szerződésátruházást is háromoldalú szerződésként szabályozta. Ez azonban szükségessé teszi annak vizsgálatát, hogy a Ptk.-ban szabályozott előzetes jognyilatkozat hogyan illeszkedik ebbe az eltérő dogmatikai rendbe. Az alábbiakban elsőként a tartozásátvállalás szabályát[19] vizsgáljuk, és ebből vonunk le aztán következtetéseket a szerződésátruházásra.
A Ptk. a tartozásátvállalás létrejöttét illetően két tekintetben is változtatott a korábbi szabályozáson. Az 1959-es Ptk. a tartozásátvállalásnak két esetét szabályozta. Alapesetnek a Ptk. szerinti teljesítéselvállalás minősült, amely a kötelezett és az átvállaló megállapodása, és amelyből az átvállalónak csak az eredeti kötelezettel szemben fakad kötelezettsége.[20] Ehhez képest "minősített eset" volt az 1959-es Ptk.-ban az, ha a tartozásátvállaláshoz a hitelező hozzájárul; ennek jogkövetkezménye, hogy a kötelezettség tekintetében az átvállaló a kötelezett helyébe lép, azaz megvalósul a Ptk. szerinti tartozásátvállalás.[21] A Ptk. új szabálya szerint a tartozásátvállalás a három fél szerződése,[22] ugyanakkor a jogosult a tartozásátvállaláshoz szükséges nyilatkozatát előzetesen is megteheti, és ebben az esetben a tartozásátvállalás a jogosult értesítésével válik hatályossá.[23]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
