A szerződéses jogviszonyok fennállásuk alatt többször módosulhatnak, tartalmuk és a bennük részt vevő alanyok köre is változhat. Ezek kiváltó okai lehetnek a mögöttes gazdasági viszonyok,[1] vis maiornak tekinthető körülmények, valamint a szerződő felek személyében rejlő okok is. A szerződéses jogviszonyok tartalmára is kiható külső körülmények különösen gazdasági válságok, valamint háborúk időszakában erősödnek fel.[2]
A polgári jog többféle eszközt is kínál arra vonatkozóan, hogy a megváltozott körülmények egyik szerződő fél számára se okozzanak elviselhetetlen terhet. Ez ugyanis adott esetben az érintett fél gazdasági összeomlásához, fizetésképtelenségéhez vezethet.
A megváltozott külső körülményeknek a szerződés keretein belül történő kezelésére nyújthatnak segítséget a jognyilatkozatok, illetve a szerződés-értelmezési szabályok, valamint az egyoldalú szerződésmódosításra, illetve a bíróság általi szerződésmódosításra irányadó rendelkezések is. Ide tartoznak emellett a teljesítés lehetetlenné válására (a lehetetlenülésre) vonatkozó szabályok is.[3]
Az alábbiakban azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy ha az alapjogviszony tartalma[4] vagy alanyi (személyi) köre módosul, az hogyan érinti a jogviszonyhoz kapcsolódó biztosítékok kötelezettjeit.
A szerződésre kiható külső körülmények közül kiemelkednek a vis maiornak tekinthető esetek.
A vis maior fogalmát a Kúria a BH 2014.147. számú eseti döntésben részletesen vizsgálta. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a vis maior fogalmi elemeit a Ptk. nem határozza meg. A vis maior jelentése: ellenállhatatlan erő, amely olyan mértékű erőt, eseményt jelent, amelynek egyetlen ember sem tud ellenállni, amelyet senki sem tud elhárítani. Ilyenek bizonyos természeti csapások, de ebbe a körbe tartoznak az olyan emberi megmozdulások is, amelyek ellenállhatatlanul, elemi erővel hatnak (emberi eredetű vis maiornak tekinthető például a háború, a forradalom, illetve a pénznem megszűnése anélkül, hogy új pénznem lépne a megszűnt helyébe). A vis maior hagyományos eseteként a természeti katasztrófák - köztük járványok - említhetők, de ide sorolhatók bizonyos állami intézkedések is.[5] A vis maiornak minősülő események abszolút jellegűek, tehát nem annak van jelentősége, hogy az adott személy tud-e ellenük védekezni, hanem annak: akad-e olyan ember, aki az adott eseményt el tudná hárítani.
A vis maior körébe tartozó események az érvényesen létrejött szerződés teljesítését nem csupán megnehezítik, hanem emberi erővel el nem hárítható módon lehetetlenné teszik. A Kúria azonban a fenti döntésében azt is kiemelte, hogy a gazdasági válságjelenségek nem minősíthetők "vis maiornak", így nem teszik lehetetlenné a létrejött szerződések teljesítését.
A szerződéses jogviszony fennállása alatt felmerülő, vis maiornak minősülő körülmények többféle joghatás kiváltására is alkalmasak lehetnek (BH 2022. 209.). Egyrészt lehetetlenné tehetik a szerződés teljesítését, másrészt lehetőséget adhatnak a szerződésszegő fél számára a kontraktuális felelősség alóli kimentésre.
Vis maiornak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Ptk. 6:142. §-a (felelősség a szerződésszegéssel okozott károkért) szempontjából az ellenőrzési körön kívüli, azaz a szerződésszegő fél által nem befolyásolható azon körülmények minősülnek, amelyekre a fél nem képes hatást gyakorolni.[6]
A Kúria ezzel kapcsolatban a BH 2022.209. számú eseti döntésében azt emelte ki, hogy a koronavírus által kiváltott súlyos járványügyi helyzet a szerződés megkötése után felmerülő, rendkívüli, kivételes jellegű és előre
- 18/19 -
nem látható, elháríthatatlan külső körülmény, amely nem tartozott a vis maiorra hivatkozó szerződő fél (a perben felperes) rendes üzleti kockázatának a körébe.
Ettől eltérően ítélte meg a Kúria a járványhelyzet által okozott beszerzési nehézségeket a Pfv.20826/2021/2. számú precedensképes határozatában. A Kúria végzésében elsődlegesen azt emelte ki, hogy a szerződésszegéssel okozott károk körében a Ptk. 6:142. §-a - alapvetően eltérve az 1959-es Ptk. kimentési rendszerétől - nem felróhatósági, hanem attól független, objektív és ezáltal szigorúbb alapra helyezte a felelősség alóli mentesülés feltételrendszerét, amellyel a jogalkotó alapvetően a szerződésben önként és tudatosan vállalt kötelezettség megszegése esetére az üzleti kockázatok helyes elosztását, ezáltal a szerződésszegés kárkövetkezményeinek megfelelő telepítését célozta. A másodfokú bíróság ítéletében az alperes ellenőrzési körén kívül eső körülménynek tekintette a koronavírus járványt, illetve az általa előidézett veszélyhelyzetet. Mivel ezt a felülvizsgálati kérelem nem érintette, ezért ezzel összefüggésben a Kúria csupán azt jegyezte meg, hogy a Ptk. - és a mintájának tekintett Bécsi Vételi Egyezmény szigorú gyakorlata - szerint a beszerzési nehézségek a kötelezett ellenőrzési körébe tartoznak, és csak kivételesen (a szerződésszerű teljesítés ténylegesen lehetetlenné válásakor, ha pl. az adott áru teljesen eltűnt a piacról) tekinthetők ellenőrzési körön kívülinek.
A Kúria kiemelte továbbá, hogy a fokozódó világjárvány közepette kötött szerződések esetén észszerűen eljáró, az adott piaci viszonyokat ismerő szakcégtől elvárható, hogy - éppen különös szaktudása okán - a szerződés megkötésének időpontjában számoljon a reális korlátozásokkal, azaz a saját teljesítését negatívan befolyásoló körülményekkel, amelyek előreláthatósága kizárja a mentesülését. Lényeges továbbá, hogy a kárkövetkezmények elhárítása terén elvárt a kötelezettől az aktív, tevőleges kármegelőző, kárelhárító magatartás, amelynek az alperes csak részben tett eleget.
Ezzel egyezően foglalt állást az Új Ptk. Tanácsadó Testület is a Ptk. 6:142. §-ához fűzött véleményében. Ebben a Tanácsadó Testület kiemelte, hogy az "ellenőrzési körön kívül eső" mentesülési ok megfogalmazása a felelősség többi eleméhez hasonlóan absztrakt, amelyet a jogalkotói szándék szerint objektív mércével, és nem felróhatósági alapon kell megközelíteni.
A Tanácsadó Testület arra is rámutatott, hogy a Ptk. 6:142. §-ában foglalt rendelkezés egy kockázattelepítési szabály. A szerződésszegésért való felelősség szabályai a "belső" vis maior esetében nem teszik lehetővé a felelősség alóli mentesülést. A szerződést szegő fél a kártérítési felelősség alól csak akkor mentesül, ha az elháríthatatlan körülmény az ellenőrzési körén kívül esik. Önmagában az, hogy a szerződést megszegő fél az adott körülményt nem képes befolyásolni, illetve nem képes arra hatást gyakorolni, nem eredményezi azt, hogy a körülményt ellenőrzési körön kívül esőnek kell tekinteni. Ebből következően ellenőrzési körbe eső lehet az olyan "belső" objektív körülmény is, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható.
A vis maior, illetve az azon alapuló mentesülés kérdése a kötbérfizetési kötelezettség szempontjából is meghatározó jelentőségű. A Ptk. 6:186. § (1) bekezdése alapján a kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést. Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha szerződésszegését kimenti. Mivel a felelősség feltételeit a kontraktuális kártérítési felelősség szabályai szerint kell megítélni, ezért a kimentés tekintetében is a Ptk. 6:142. §-ában írt feltételek az irányadók. A szerződésszegő fél ennek alapján a kötbérfizetési kötelezettség alól is csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső és a szerződéskötés idején előre nem látható és elháríthatatlan körülmény okozta, amely nem volt elkerülhető, következményei pedig nem voltak elháríthatók. A szabályozás diszpozitív jellege azonban lehetővé teszi azt is, hogy a felek a kötbérfelelősség alóli kimentést ettől eltérően rendezzék, vagy akár azt is, hogy kimentést nem engedve "objektív" kötbérfizetési kötelezettséget írjanak elő.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
