A Ptk. hatálybalépését megelőzően, de már a Ptk. tervezeteire figyelemmel, a bírói gyakorlat nagyobb zökkenők nélkül ismerte el a szerződési szabadság elve alapján azt a lehetőséget, hogy a szerződésben maradó fél, a szerződésből kilépő fél és a szerződésbe belépő fél háromoldalú szerződéssel úgy állapodjanak meg, hogy a szerződés fenntartása mellett a szerződésből kilépő fél helyére a szerződésbe belépő fél lépjen. Ezért is okozott meglepetést, hogy a Ptk., a Ptk. 2016. évi módosítása és a Ptké. szerződésátruházásra vonatkozó szabálya milyen komoly jogbizonytalanságot okozott. A tanulmány azt a kérdést járja körül, hogy sui generis jogintézmény-e a szerződésátruházás vagy az leírható meglévő szerződési konstrukciók alkalmazásával. Az alábbiakban amellett érvelünk, hogy a szerződésátruházás nem más, mint engedményezés és tartozásátvállalás.
Before the new Hungarian Civil Code entered into force, in light of the legislative drafts, the judicial practice recognised the possibility that contracts could be transferred through a tripartite agreement without significant difficulties. Therefore, it was surprising to see that the rules on the transfer of contract introduced by the Civil Code in 2013 and amended quickly in 2016 and an additional rule introduced in 2016 among the rules on transition relating to the Civil Code have created such legal uncertainty. This paper addresses the question of whether the transfer of contract is a sui generis legal instrument or whether it can be described by applying existing contractual constructions. The paper argues that the transfer of contract is nothing more than the combination of the rules of assignment and assumption of debt.
Tárgyszavak: engedményezés, szerződésátruházás, nováció, szerződésmódosítás, átruházás, tartozásátvállalás
Amint az közismert, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) nem rendelkezett a szerződésátruházás lehetőségéről, azaz arról, hogy a felek a szerződés alanyainak személyét megváltoztathatják. Ennek ellenére, különösen a rendszerváltást követően, a piaci viszonyok kiteljesedésével, a gyakorlatban, sőt egyes jogszabályi rendelkezésekben is, alkalmazták ezt az intézményt, amelyet a bírói gyakorlat elfogadott.
Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója[1] (a továbbiakban: Koncepció) állást foglalt a szerződésátruházás (a Koncepció szóhasználatában: szerződésengedményezés) intézményének megerősítése mellett. A Koncepció meghatározása szerint a szerződésátruházás az engedményezést és a tartozásátvállalást kombináló intézmény. Ennek megfelelően a Koncepcióhoz kapcsolódó szabályozási Tematika[2] az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak szükség szerinti kiegészítését irányozta elő.
Mintegy e kihívásra adott válaszként, az új Ptk. előkészítésére irányuló javaslatok, vélemények, viták fórumául szolgáló folyóiratban, a Polgári Jogi Kodifikációban két írás is foglalkozott a szerződésátruházás jogi természetével és a kodifikáció kívánatos irányával.[3] Mindkét írás amellett érvelt, hogy a szerződési pozíció a jogok és kötelezettségek olyan összetett szövete, amely nem teszi lehetővé azt, hogy a szerződésátruházás átruházó ügylet legyen. Az engedményezés még a tartozásátvállalással kombinálva sem alkalmas a szerződési pozícióban alanycsere megvalósítására.
Ilyen előzmények után, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) új intézményként bevezette a szerződésátruházást.[4] Ezzel azonban a szerződésátruházást érintő kodifikáció nem zárult le és a szerződésátruházás mibenléte sem vált egyértelművé. Először, különös módon, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi
- 154/155 -
CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) kiegészült[5] egy, a jogszabályon alapuló szerződésátruházás mibenlétére vonatkozó "értelmező rendelkezéssel".[6] A Ptk. hatálybalépését követően rendkívül gyorsan kiderült, hogy a Ptk. rendelkezése és a Ptké. e rendelkezéshez kapcsolódó átmeneti szabálya számos kérdést vet fel. A szabályozási hiányosságokra az Alkotmánybíróság is rámutatott, megállapítva, hogy az Országgyűlés elmulasztott egyes kérdéseket szabályozni.[7] Az Országgyűlés a mulasztást nem orvosolta, a Kúria pedig egymásnak ellentmondó ítéleteket tett közzé a szerződésátruházás témájában.[8]
Másodszor, jogalkalmazói észrevételek alapján,[9] a jogalkotói fogékonyság ritka megnyilvánulásaként, alig két évvel a hatálybalépése után, újabb törvénymódosításra került sor, mégpedig a szerződésátruházással érintett biztosítékok sorsára vonatkozó szabályok tekintetében.[10] E módosítás gyakorlati igények kielégítését szolgálta,[11] azonban a szerződésátruházásnak a járulékos biztosítékokra gyakorolt hatása e jogintézmény természetéről való gondolkodás során sem hagyható figyelmen kívül.
Egyetértés van abban, hogy a szerződésátruházás lényege: alanycsere a szerződéses kötelem egyik pólusát alkotó jogok és kötelezettségek összességében, közkeletűen a szerződési pozícióban.[12] Megoszlanak azonban a vélemények arról, hogy mely polgári jogi intézmény alkalmas ennek az alanycserének a megvalósítására. Ez az írás azt a kérdést járja körül, hogy vajon a szerződésátruházás valóban sui generis jogintézmény-e, vagy nem más, mint engedményezés, jogátruházás és tartozásátvállalás. Az e kérdésre adott válasz nem pusztán dogmatikailag izgalmas. A nem kellően végiggondolt szabályozás gyakorlati problémákhoz vezethet, ahogy azt a Ptké. szerződésátruházásra vonatkozó szabálya kapcsán megtapasztaltuk.
A jelen tanulmány elsődlegesen nem a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályai alapján törekszik a kérdés vizsgálatára. Ennek oka, hogy a Ptk. alapján e kérdésre nem adható megnyugtató válasz. A Ptk. előkészítése során felmerült, hogy a szerződésátruházást novációként szükséges szabályozni és a Ptk.-nak a biztosítékok megszűnésére vonatkozó eredeti rendelkezése[13] is ezt az értelmezést látszott alátámasztani. Ugyanakkor a Ptk. normaszövege és miniszteri indokolása alapján nem vonható le az a következtetés, hogy a jogalkotó a szerződésátruházást novációnak tekinti.[14] Ugyancsak a novációs logikát gyengíti, hogy a Ptk. kommentárjai a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó szabályait egységesen úgy kezelték, mint a szerződési pozícióban bekövetkező jogutódlást.[15]
A jogintézmény minősítése a Ptké. 53/C. §-ának a beiktatásával éleződött ki, amely rögzítette, hogy ha a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésből származó valamennyi jog és kötelezettség Ptk. hatálybalépését követően jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, úgy erre a Ptk. 6:211. §-át kell alkalmazni. Egyúttal azt is kimondta, hogy ilyenkor a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó fél tekintetében a szerződést megszűntnek, a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél tekintetében pedig a szerződést az átszálló valamennyi jog és kötelezettség vonatkozásában a jogszabály rendelkezése alapján létrejött új szerződésnek kell tekinteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
