A 2018. január 1-jén hatályba lépett új nemzetközi magánjogi törvény családjogi és öröklési jogi rendelkezései számos újítást tartalmaznak a korábbi szabályozáshoz képest. A házasulók és házastársak előtt vagyoni viszonyaikra megnyílik a korlátozott jogválasztás. Jelentősen kiszélesedik a gyermek számára kedvezőbb jogalkalmazási lehetősége, új alapokon nyer szabályozást a szülő és gyermek közötti jogviszonyokra alkalmazandó jog, és önálló kollíziós szabályozást kap az élettársi jogviszony. Az új szabályozás harmonikusabban illeszkedik a többoldalú nemzetközi egyezmények és az uniós jog által lefedett területekhez, és célzott hézagpótló rendelkezéseket tartalmaz többek között a szülő és gyermek közötti jogviszonyra, a házasság felbontásával kapcsolatos jogválasztásra, a szóbeli végrendelet alaki érvényességére vagy az uratlan hagyaték jogi sorsára vonatkozóan.
A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Kódex) családjoggal és öröklési joggal kapcsolatos rendelkezései különös jelenőséggel bírnak. E két terület mára - a nemzetközi magánjog egyéb területeihez hasonlóan - valóban nemzetközivé vált: a kollíziós normák érvényesülése itt nem elméleti probléma, hanem a dinamikusan növekvő számú nemzetközi elemet tartalmazó jogviszonyban tényleges jogalkalmazói kihívás, ami életeket, sorsokat alakít. A területek nemzetközisége a szabályozás struktúrájában is megmutatkozik: a Kódexnek számos két- és többoldalú egyezmény, illetve az uniós jog által szabályozott területek[1] között manőverezve kell rendelkeznie a magyar nemzetközi magánjogról.
A családjogi és öröklési anyagi jogi normák minden társadalom legalapvetőbb értékeit és konvencióit tükrözik, ezért a kollíziós szabályok megformálása is gyakran szenzitív jogalkotói feladat. Ugyanakkor ezen a területen az utóbbi évtizedekben felgyorsult változásoknak lehetünk szemtanúi mind az életviszonyok, mind a vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályozási megoldások tekintetében. A Kódex vonatkozó fejezetei is több jelentős újítást tartalmaznak a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelethez képest (a továbbiakban: Nmjtvr.).[2]
Az alábbiakban a Kódex családjogi és öröklési jogi, illetve az élettársakra és bejegyzett élettársakra vonatkozó kollíziós rendelkezéseit tekintjük át. Célunk elsősorban a súlyponti kérdések felvetése, nem pedig a témák enciklopédikus feldolgozása vagy teljességre törekvő kommentár. A kollíziós normákat is tartalmazó kétoldalú egyezmények feldolgozása meghaladná e tanulmány célkitűzéseit, azokra csak kivételesen hivatkozunk.[3] A Kódex joghatósággal, elismeréssel és végrehajtással foglalkozó rendelkezéseit e helyütt nem tárgyaljuk.[4]
- 93/94 -
A Kódex a családjogi fejezet általános rendelkezései körében két olyan szabályt közöl, amelyek elvi jelentőségű újítást jelentenek az Nmjtvr. megoldásaihoz képest. A személyes jog fogalmának differenciáltabbá válásával a Kódex nem a házastársak közös személyes jogával operál, hanem a közös állampolgárság, közös szokásos tartózkodási hely, illetve az utolsó közös szokásos tartózkodási hely kapcsoló elveit alkalmazza. A Kódex a közös állampolgárságra a házastársak körében megfogalmazott szabályt alkalmazni rendeli az élettársak és bejegyzett élettársak viszonyaiban is.[5] A Kódex több közös állampolgárság esetén is alkalmazhatónak minősíti a közös állampolgárság koncepcióját, és ilyenkor azt a közös állampolgárságot rendeli figyelembe venni, amelyhez a házastársakat az ügy összes körülményére tekintettel a legszorosabb kapcsolat fűzi.[6]
A Kódex az Nmjtvr.-rel összehasonlítva jelentősen kiterjeszti a gyermekre nézve kedvezőbb magyar jog alkalmazására vonatkozó szabály hatályát: minden, a gyermeket érintő családjogi jogviszony kapcsán, és a magyar joghatóság alá tartozó minden gyermek tekintetében mód nyílik a magyar jog alkalmazására, amennyiben az a gyermekre nézve kedvezőbb.[7] A magyar jog mellőzése külföldi joggal szemben hasonló indokkal azonban általános jelleggel nem megengedett "a magyar jog értékrendjével nem összeegyeztethető megoldások kivédése érdekében."[8] A Kódex ugyanakkor a családi jogállással, illetve a szülő és a gyermek közötti jogviszonyokkal és a gyámsággal kapcsolatban a gyermek érdekében a magyar jogon túl is megnyitja az alkalmazandó vagy figyelembe vehető jogok körét. Erről részletesebben a vonatkozó alpontokban írunk.
A gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevétele a magyar törvényhozó szerveknek, bíróságoknak és közigazgatási hatóságoknak Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalása alapján is elsőrendű feladata.[9] A gyermek mindenek felett álló érdekének érvényesítése, illetve ennek összehangolása a nemzetközi magánjogi szabályokkal és általában véve nemzetközi kötelezettségeinkkel nem triviális feladat, és e körben a joggyakorlat dinamikus fejlődése prognosztizálható.[10]
A Kódex az Nmjtvr. szabályozási koncepcióját fenntartva a házasság anyagi és alaki érvényességét eltérő szempontok alapján rendeli vizsgálni. A házasság anyagi jogi feltételeit a házasságkötés időpontjában kell vizsgálni, és a házasság csak akkor érvényes, ha anyagi jogi feltételei mindkét házasuló személyes joga szerint fennállnak.[11] A konjunktív elbírálás elvének követésével a Kódex elejét veszi az ún. "sántikáló házasságoknak", amikor a házasság az egyik fél szempontjából érvényes, a másik fél szempontjából érvénytelen.[12] Kétoldalú nemzetközi egyezménye-
- 94/95 -
ink többsége ugyanakkor a diszjunktív elbírálást írja elő, vagyis a házasságkötés anyagi jogi feltételeit a házasulóknál külön-külön rendeli vizsgálni - rendszerint az állampolgárságuk szerinti jog alapján.[13] A házasságkötés érvényességének alaki kellékeire a házasságkötés helyén és idején hatályos jog alkalmazandó (lex loci celebrationis). A házasságkötésre és a házasság érvényességére vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a házasság létezése vagy nemlétezése megállapításának kérdésében is.[14] Az a probléma, hogy egy adott rendelkezés anyagi vagy alaki érvényességi kelléket szabályoz-e, minősítési kérdés, amit a Kódex 4. §-a értelmében főszabály szerint a magyar jog alapján kell a fórumnak elbírálnia.[15]
Az Nmjtvr. részletekbe menő rendelkezéseket tartalmazott a nem magyar állampolgár által Magyarországon, illetve a magyar állampolgár által külföldön kötött házasság egyes anyakönyvi eljárási szabályairól.[16]
A Kódex ezeket jórészt mellőzi, megtartja viszont azt a rendelkezést, miszerint a házasságot Magyarországon nem lehet megkötni, ha a házasságkötésnek a magyar jog szerint elháríthatatlan akadálya van. A Kódex tehát imperatív jellegűnek minősít a magyar családjog szerinti egyes házassági akadályokat (érvénytelenségi okokat).[17]
Magyarország nem vesz részt az Európai Unióban a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozott megerősített együttműködésben, így a magyar hatóságok számára a házastársak személyi és vagyoni viszonyaira alkalmazandó kollíziós normákat a 2019. január 29. után kötött házasságok, illetve házassági vagyonjogi rendszerre vonatkozó jogválasztások esetén is a Kódex határozza meg. A Kódex a házastársak személyi és vagyoni viszonyait egységes statútum alá rendeli, vagyis e jogviszony mindkét elemére ugyanazon jog irányadó. Az Nmjtvr. megoldásától eltérően azonban Kódex az irányadó jog hatálya alól kiveszi a házassági névviselés kérdését, és erre külön kollíziós szabályt ad a névviselésre vonatkozó kollíziós szabályok körében.[18]
A Kódex a házastársak személyi és vagyoni viszonyaira kapcsolóelvek lépcsőzetes rendszerét rendeli alkalmazni: a házastársak elbírálás időpontjában fennálló közös állampolgársága szerinti jogot, ennek hiányában a házastársak közös szokásos tartózkodási helyének jogát, ennek hiányában a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helyének jogát, végül ennek hiányában az eljáró bíróság államának a jogát.[19] Mivel a Kódex - szemben a Házassági Vagyonjogi Rendelet megoldásával - mozgó (változó körülményhez, jelen esetben a jogvitához kötött) kapcsoló elvet határoz meg, különös jelentősége van a Kódex statútumváltással kapcsolatos új általános rendelkezésének, miszerint az alkalmazandó jogot meghatározó körülmények megváltozásának a változást megelőzően alkalmazandó jog szerint érvényesen létrejött jogviszonyokra csak akkor van hatása, ha a Kódex kifejezetten így rendelkezik.[20] Az eljáró hatóságnak így az irányadó jogokat időben elválasztva kell alkalmaznia.[21]
A Kódex jelentős újítása, hogy a házastársak és a házasulók számára a vagyoni viszonyok körében megnyitja a korlátozott jogválasztás lehetőségét. A felek választhatják valamelyiküknek a megállapodás megkötése időpontjában fennálló állampolgársága vagy szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogát, illetve az eljáró bíróság állama szerinti jogot.[22] A jogválasztásra - a házasság felbontására irányadó jog megválasztásával egyezően - legkésőbb a perfelvételi szakban a bíróság által megállapított határidőn belül van lehetőség, és a felek eltérő megállapodásának hiányában a jog megválasztása csak a jövőre nézve bír joghatással. A Kódex nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a házastársak vagyoni viszonyaikra több jog alkalmazását (dépeçage) is kikössék. A jogválasztásnak
- 95/96 -
- mivel a Kódex ebben a körben eltérő rendelkezést nem tartalmaz - a Kódex általános szabályai szerint kifejezettnek kell lennie.[23] A Kódex - szemben a Házassági Vagyonjogi Rendelettel - nem szabályozza a teljesség igényével a jogválasztás harmadik személyekkel szembeni joghatásait;[24] ennek kialakítása - különösen a visszaélésszerű joggyakorlás megakadályozása érdekében - a jogalkalmazó feladata lesz.
A Kódex abból indul ki, hogy a házassági vagyonjogi szerződések nem tartoznak a Róma I. rendelet[25] hatálya alá,[26] így ezekre a házastársak vagyoni viszonyaira vonatkozó törvényi rendelkezések irányadóak - ide értve a jogválasztás lehetőségét is. A házassági vagyonjogi szerződés alaki érvényességére nézve a Kódex ugyanakkor külön kimondja, hogy a szerződés alakilag akkor is érvényesnek tekintendő, ha megfelel a megkötés helye szerinti jognak.
A házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jogról rendelkező uniós jogforrás a megerősített együttműködés keretében megalkotott Róma III. rendelet.[27] A Róma III. rendeletet a 2012. június 21. után megindított bontási (különválási) eljárásokban, illetve ezen időpontot követően kötött jogválasztó megállapodásokra kell alkalmazni. A Róma III. rendelet alkalmazása egyetemes, az általa kijelölt jogot akkor is alkalmazni kell, ha az nem egy részt vevő tagállam joga.[28] A Róma III. rendelet hatálya azonban nem átfogó, nem terjed ki többek között a házasság létezésére, érvényességére és érvénytelenítésére, illetve a névviselésre, a házasság vagyonjogi következményeire és a tartási kötelezettségre, még akkor sem, ha ez előkérdésként merül fel a házasság felbontásával vagy a különválással kapcsolatban.[29] A Róma III. rendelet hatálya nyilvánvalóan nem terjed ki a bejegyzett élettársi kapcsolatokra,[30] az azonos neműek házasságára vonatkozó jogi helyzet ugyanakkor ettől eltérő: a rendelet alkalmazandó az azonos nemű személyek házasságának felbontására - sőt a poligám házasságok felbontására is.[31] A tagállamok ugyanakkor továbbra is szabadságot élveznek a tekintetben, hogy rendelkeznek-e, vagy sem, azonos nemű személyek házasságáról vagy kapcsolatuk jogi elismerésének valamely alternatív formájáról.[32] Ezenfelül a Róma III. rendelet 13. cikke értelmében a tagállamok nem kötelesek a házasság felbontásának kimondására, ha a házasságot nem tekintik érvényesnek a házasság felbontására irányuló eljárás céljából. E rendelkezés a magyar bíróságok szempontjából felhívható az azonos nemű személyek házassága esetén.[33]
A Róma III. rendelettel kapcsolatban a szakirodalom három területet azonosít, ahol a nemzeti jogalkotó számára szabályozási hatáskör adódik: a házasság felbontására irányadó jog kijelöléséről szóló megállapodás megkötésének időpontja és annak alaki szabályai, illetve a többes állampolgárság kérdésének megítélése.[34] A Róma III. rendelet értelmében a felek a házasság felbontására irányadó jog kijelöléséről szóló megállapodásukat legkésőbb a bírósághoz fordulás időpontjában köthetik meg, illetve módosíthatják. A megállapodás alaki érvényességi kellékeit a Róma III. rendelet szabályozza, ugyanakkor előírja, hogy amennyiben a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak vagy azok egyikének szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam kiegészítő alaki szabályokat ír elő az ilyen típusú megállapodások tekintetében, ezeket a szabályokat bizonyos esetekben alkalmazni kell.[35] A magyar jogalkotó - az Nmjtvr. szabályozásával megegyezően - kiegészítő alaki szabályokról nem rendelkezett.
Amennyiben az eljáró bíróság országa szerinti jog úgy rendelkezik, a házastársak a bíróság előtt az eljárás során
- 96/97 -
is kijelölhetik az alkalmazandó jogot.[36] A Kódex úgy rendelkezik, hogy a jogválasztással a felek legkésőbb a perfelvételi szakban a bíróság által megállapított határidőn belül élhetnek.[37] A jogalkotói döntés indoka, hogy előfordulhatnak olyan esetek, amikor a felek közös várakozással egy bizonyos jog alkalmazására számítanak, és csak az eljárás során szereznek tudomást arról, hogy házasságuk felbontására ettől eltérő jog alapján kerülhet sor. Ilyenkor méltányos a felek számára a jogválasztást a bírósági eljárás során is lehetővé tenni. Az Nmjtvr. ezt a lehetőséget a bíróság által az első tárgyaláson tűzött határidő elteltéig biztosította.[38] A Kódex szabályozása egyrészt igazodik az új Pp. által meghatározott perstruktúrához, másrészt a határidő tűzésére olyan időkeretet biztosít, ami lehetővé teszi, hogy arról a bíróság már a felek valamennyi bizonyítási indítványának ismeretében határozzon.
A Róma III. rendelet (22) preambulumbekezdése értelmében, ha a rendelet valamely állam jogának alkalmazása céljából az állampolgárságra kapcsoló elvként hivatkozik, a többes állampolgárság kérdésének kezelését a nemzeti jog hatáskörébe utalja, amelynek azonban teljes mértékben figyelembe kell vennie az Európai Unió általános elveit. Az Európai Unió általános elveinek figyelembevétele in concreto azt jelenti, hogy több uniós tagállam állampolgárságával rendelkező személy esetében egyik tagállami állampolgárság elsőbbsége sem érvényesülhet automatikusan egy másik tagállami állampolgársággal szemben.[39] A Róma III. rendelet szempontjából ennek két helyütt lehet jelentősége. A Róma III. rendelet egy helyütt az egyik házastárs állampolgárságára hivatkozik: lehetővé teszi, hogy a házastársak a házasság felbontására vagy a különválásra alkalmazandó jogként az egyik házastársnak a megállapodás megkötésének időpontjában meglévő állampolgársága szerinti állam jogát válasszák.[40] Másutt a Róma III. rendelet jogválasztás hiányában harmadik helyen azon állam jogát rendeli alkalmazni, amelynek a bírósághoz fordulás időpontjában mindkét házastárs állampolgára volt.[41] Az első esetben előfordulhat, hogy egyik vagy mindkét házastárs többes állampolgár, a második esetben pedig lehetséges, hogy a házastársak több közös állampolgársággal rendelkeznek.
Magyarországon a többes állampolgárság jogi megítélését főszabály szerint a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény rendezi, amelynek 2. § (2) bekezdése értelmében azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára - ha törvény másként nem rendelkezik - a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni. Álláspontunk szerint a Kódex személyes jogra vonatkozó rendelkezései nem tekinthetők ilyen eltérő rendelkezésnek, mert nem a kettős állampolgárság megítélésére vonatkozó általános szabályt tartalmaznak. Ettől függetlenül a Róma III. rendelet 5. cikk (1) c) pontja körében az állampolgársági törvény fent hivatkozott rendelkezése nem lesz feltétlenül alkalmazható, mert a magyar állampolgárság automatikus elsőbbségének előírása egy másik uniós tagállam állampolgárságával szemben nem veszi figyelembe az Európai Unió általános elveit. A felek tehát egy magyar állampolgársággal is rendelkező kettős állampolgár másik uniós állampolgársága szerinti jogot is választhatják a házasság felbontására alkalmazandó jogként.[42]
Mint fentebb láttuk, a Kódex kifejezett rendelkezést tartalmaz a többes közös állampolgárságról. Álláspontunk szerint ez a rendelkezés a Róma III. rendelet szempontjából a többes állampolgárság kérdését kezelő nemzeti jogi rendelkezésnek minősül, így alkalmazandó minden olyan esetben, ahol a Róma III. rendelet a házastársak közös állampolgárságát határozza meg kapcsoló elvként.[43] Megítélésünk szerint ez a megközelítés áll összhangban a Róma III. rendelet 8. cikke funkciójával, aminek - az 5. cikkel ellentétben - nem az a célja, hogy a felek autonómiáját biztosítsa, hanem az, hogy jogválasztás hiányában egyértelműen kijelölje az alkalmazandó jogot.[44] A megközelítés nem ellentétes az Európai Unió általános elveivel sem, mert nem jelenti valamely tagállam állampolgárságának automatikus érvényesülését egy másik tagállam állampolgárságával szemben. Ezen túlmenő követelmények megfogalmazása a kettős állampolgárság tagállami megítélésével szemben egyrészt túlmutatna az Európai Unió általános elvein, másrészt teljesen kiüresítené a Róma III. rendelet (22) preambulumbekezdését.[45]
A joggyakorlat feladata lesz, hogy az uniós jog általános elveinek, illetve a többes állampolgárság magyar szabályozásának teljes összhangját megteremtse - figyelemmel a Kódex szabályozásának szellemére is, ami az állam-
- 97/98 -
polgárság által kifejezett közjogi kötődés gyengítése nélkül a tényállások sokszínűségére válaszul differenciált kollíziós normákat vezetett be.[46]
A Kódex 31. §-a az Nmjtvr. 42. §-ának rendelkezéseit ismétli meg. E rendelkezések a gyermek védelmét megfelelően kifejezésre juttatják, és az ügyek többsége ez alapján eddig is rendezhető volt.[47] Azon esetek egy részére, amelyek a korábbi szabályozás alatt problémát jelentettek, a Kódex szövegszerű módosítás nélkül is megoldást kínál. A fejezeti általános szabályok alapján lehetővé teszi a magyar jog alkalmazását, ha az a gyermekre nézve kedvezőbb, másrészt kettős állampolgárság esetén a személyes jog rugalmasabb meghatározásával megnyitja a magyartól eltérő állampolgárság szerinti jog alkalmazását, ha a szorosabb kapcsolódás megállapítható.
Ezen túlmenően a Kódex egy új rugalmassági klauzulát is bevezet az apai jogállás betöltetlensége esetére: az üggyel szoros kapcsolatban álló másik állam joga alkalmazandó, ha az e tekintetben a gyermekre nézve kedvezőbb.[48] A Kódex szemlélete szerint a gyermeknek alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy az apai jogállás rendezett legyen, és ha egy, a személyes jogától eltérő - de az üggyel szoros kapcsolatban álló - más jog szerint van apja, akkor azt a magyar jogrendszer lehetőség szerint ismerje el. Ez a rugalmassági klauzula eltér a Kódex általános kitérítő klauzulájától, mert nem "lényegesen szorosabb kapcsolatot", csupán "szoros kapcsolatot" kíván meg a személyes jogtól eltérő joggal.[49] A rugalmassági klauzula alkalmazásának két fontos korlátja van. A szabály kizárólag az apai státusz betöltetlenségére vonatkozik, az anyaság megállapítására - és így esetleg a béranyasággal kapcsolatos rendelkezések kijátszására - nem alkalmazható. Emellett a közrendi záradék értelmében mellőzni kell az irányadó külföldi jog alkalmazását, ha annak eredménye az adott ügyben nyilvánvalóan és súlyosan sértené a magyar jogrendszer alapvető értékeit és alkotmányos elveit.[50]
A Kódex az Nmjtvr. szabályozáshoz képest lényeges változásokat nem tartalmaz. Az örökbefogadás érvényességi feltételei tekintetében konjunktív elbírálás valósul meg: az örökbefogadás feltételeinek mind az örökbefogadó, mind az örökbefogadott személyes joga szerint fenn kell állniuk.
Az örökbefogadás jogi hatásai, az örökbefogadás megszűnése, valamint ennek jogi hatásai az örökbefogadónak az örökbefogadás vagy annak megszűnése idején fennálló személyes joga alapján bírálandóak el. Házastársak általi örökbefogadás esetén, az örökbefogadás és megszűnése jogi hatásaira alkalmazandó jogot kapcsolóelvek lépcsőzetesen felépített rendszere alapján kell megállapítani (közös állampolgárság, közös szokásos tartózkodási hely, végső esetben a lex fori). A Kódex szövegezése már a nyelvtani értelmezés szintjén is egyértelművé teszi, hogy az irányadó jog nemcsak a megszűnés joghatásaira, hanem annak feltételeire nézve is alkalmazandó.[51]
Az Nmjtvr. külön rendelkezéseket tartalmazott a magyar gyámhatóság engedélyére, illetve jóváhagyására vonatkozóan. A Kódex ezeket mellőzi, mert tartalmukat tekintve nem kollíziós szabályok, hanem a nemzetközi örökbefogadásra vonatkozó anyagi jogi rendelkezések.
Magyarország vonatkozásában 2006. május 1-jén hatályba lépett a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló 1996. évi Hágai Egyezmény.[52] Az Egyezmény személyi hatálya a gyermekekre születésük pillanatától 18. életévük betöltéséig terjed ki, tárgyi hatálya pedig magában foglalja a gyermek személyének és vagyonának védelmére irányuló intézkedések meghozatalára és a szülői felelősségre alkalmazandó jog meghatározását. Az Egyezmény kollíziós szabályai univerzálisak, vagyis rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha az általuk meghatározott jog nem részes állam joga.
- 98/99 -
A jogalkotónak a szülő és gyermek közötti jogviszonyokra vonatkozóan tehát csak annyiban kell kollíziós szabályozást adnia, amennyiben azok nem esnek az 1996. évi Hágai Egyezmény hatálya alá. Személyi hatály tekintetében ide tartoznak a még meg nem született magzat,[53] illetve a 18. életévét betöltött gyermek és a szülő közötti jogviszonyok.[54] Tárgyi hatály szempontjából az Egyezmény hatálya alól kifejezetten kivett tárgykörök egy része közjogi természetű, így a Kódex szabályozási körébe eleve nem tartozó terület,[55] más részükre (szülő-gyermek kapcsolat megállapítása és vitatása, örökbefogadás, névviselés, tartás, nagykorúvá válás) pedig a Kódex egyéb helyütt ad kollíziós szabályozást. Kivételes esetekben előfordulhat azonban, hogy az Egyezmény rendelkezései megszorító fordulataik miatt egyébként az Egyezmény tárgyi hatálya alá tartozó életviszonyokra nem lesznek alkalmazhatóak.[56]
A Kódex a gyermek és szülő közötti jogviszony az Egyezmény hatálya alá nem tartozó kérdéseinek általános kollíziós szabályozására - a korábbi szabályozással szakítva - az eljáró bíróság államának jogát rendeli alkalmazni. Ugyanakkor, ha az eljáró bíróság úgy ítéli meg, hogy a gyermek érdekére tekintettel indokolt az üggyel szoros kapcsolatban lévő másik állam jogának - például a gyermek személyes jogának vagy a gyermek vagyona fekvési helye szerinti jognak - az alkalmazása vagy annak figyelembevétele, akkor ezt a Kódex 34. § (2) bekezdésének rendelkezése alapján kivételesen megteheti. Ez a megoldás az 1996. évi Hágai Egyezmény 15. cikke rendelkezéseinek tartalmi átvétele, így biztosított az Egyezmény hatálya alá tartozó és az alól kivett életviszonyok koherens szabályozása.
Az 1996. évi Hágai Egyezmény hatálya kiterjed a gyámsággal, illetve a 18. életévét be nem töltött személy gondnokság alá helyezésével kapcsolatos kollíziós tényállások többségére. A Kódex a gyámságra vonatkozóan a szülő és gyermek közötti jogviszonnyal megegyező általános hézagpótló kollíziós szabályt ad. A gondnokságra vonatkozóan az Nmjtvr.-rel szemben a Kódex a Ptk. rendszerét követve a személyekről szóló fejezetben ad - más kapcsoló elven alapuló - kollíziós szabályt.[57]
A Kódex e körben az Nmjtvr. rendszeréhez képest két komoly változást is hoz: egyrészt kollíziós szabályokat ad a bejegyzett élettársi kapcsolatok mellett az élettársi kapcsolatokra is, másrészt a két kollíziós szabályrendszert nem a családjogi, hanem külön fejezetben helyezi el. Ez utóbbi megoldást a szakirodalomban érte bírálat,[58] ezért alkalmazása e helyütt bővebb kifejtést igényel. A kollíziós normák klasszifikációja során a Kódex a Ptk. rendszerét követi. Az Alaptörvény értelmében a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.[59] Az élettársi kapcsolatot ennek megfelelően a Ptk. - további feltételek teljesülése esetén elismerve annak bizonyos családjogi hatásait - önmagában nem tekinti családi jogviszonynak.[60] Ezzel összhangban a bejegyzett élettársi kapcsolat - szemben a 2009. évi CXX. törvény koncepciójával - a Ptk. rendszerén kívüli - így ugyancsak a családi jogviszonyok körén kívüli - jogintézmény maradt.[61] Ezek a jogalkotói döntések az anyagi jog körében nem vitathatóan értékválasztást és jogpolitikai elhatározást is tükröznek. A magyar nemzetközi magánjog kollíziós szabályainak kodifikációja során azonban a koherencia szempontjából leginkább járható út a magyar anyagi jog struktúrájának követése.[62] A nemzetközi magánjognak valóban vannak olyan eszközei, amelyekkel a hazai anyagi jog egyes alapvető értékválasztásait közvetíti, illetve azok megerősítését a jogalkalmazó számára lehetővé teszi. Ezek az eszközök a Kódex rendszerében is megtalálhatóak. Megítélésünk szerint azonban e helyütt a Kódex - különösen az élettársi és bejegyzett élettársi kapcsolatokra vonatkozó kollíziós normák tartalmát tekintve - egyértelműen értéksemleges.
- 99/100 -
A Kódex az élettársi kapcsolat létrejöttére, megszűnésére és joghatásaira vonatkozóan a házasságra irányadó rendelkezések alapulvételével ad kollíziós szabályokat. A Kódex az élettársak vagyoni viszonyaira is lehetővé teszi a jogválasztást - ugyancsak a házastársakra irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával.
Magyarország nem vesz részt az Európai Unióban a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozott megerősített együttműködésben,[63] így a magyar hatóságok számára a bejegyzett élettársak személyi és vagyoni viszonyaira alkalmazandó kollíziós normákat a 2019. január 29. után bejegyzett élettársi kapcsolatok, illetve a vagyonjogi rendszerre vonatkozó jogválasztások esetén is a Kódex határozza meg. A Kódex bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályai az Nmjtvr. korábbi rendelkezéseit[64] - a névviselésre alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok kivételével - tartalmilag átveszik. A bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttére és érvényességére, valamint annak joghatásaira, ide nem értve a névviselést, a házasságra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Ezzel kapcsolatban érdemes utalni arra, hogy az uniós Házassági Vagyonjogi Rendelet, illetve a Bejegyzett Élettársi Vagyonjogi Rendelet jogválasztás hiányában a két jogintézmény vagyonjogi hatásaira vonatkozóan lényegileg különböző kapcsoló elveket rendel alkalmazni.[65]
A bejegyzett élettársak névviselésére az Nmjtvr. a házastársi névviselésre vonatkozó szabályokat rendelte alkalmazni. A Kódex a bejegyzett élettársak névviselése körében a házastársak jogviszonyaira irányadó általános kollíziós szabályok[66] alkalmazását kifejezetten kizárja.[67] A Kódex névviselésre vonatkozó rendelkezései[68] viszont csak az egyéni és a házastársi névviselésre adnak szabályozást. A magyar anyagi jog rendelkezései szerint a bejegyzett élettársi kapcsolatra a törvény eltérő rendelkezése hiányában a házasságra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.[69] Álláspontunk szerint a hivatkozott rendelkezés hatálya azonban csak az anyagi jogi rendelkezésekre terjed ki, a kollíziós szabályozásra nem. Ennek megfelelően a jogalkalmazó a bejegyzett élettársak névviselése körében a Kódex általános kisegítő szabályára van utalva, és annak az államnak a jogát kell alkalmaznia, amellyel a jogviszony a legszorosabb kapcsolatban van.[70] A legszorosabb kapcsolatban lévő jogrendszer azonosítása során a jogalkalmazó természetesen inspirációt meríthet a házastársi névviselésre - értelemszerűen a házastársak együttes kérelme hiányában - alkalmazandó kollíziós szabályokból. A bejegyzett élettársak tehát - szemben a házastársakkal - nem jelölhetik ki együttes kérelmükkel a névviselésükre alkalmazandó jogot.
A családi kapcsolaton alapuló tartási kötelezettségek szabályozása a nemzetközi családjog egyik sarokpillére.[72] Ennek központi eleme a Tartási Rendelet,[73] ami 2011. június 18-tól kezdődő hatállyal a joghatóságra, az alkalmazandó jogra, a határozatok elismerésére és végrehajtására, illetve az Európai Unió tagállamai közötti együttműködésre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A Tartási Rendelet az alkalmazandó jog vonatkozásában továbbutal a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyvre,[74] amelyhez az
- 100/101 -
Európai Unió mint egész csatlakozott, de annak rendelkezései Dániában és az Egyesült Királyságban nem bírnak kötelező erővel.[75]
A Tartási Rendelet a hatálya alá tartozó kérdésekben a tagállami szabályozást automatikusan kiszorítja, tagállami szabályozási maradvány-hatáskört nem enged. A nemzetközi magánjog hézagmentességének biztosítása érdekében a nemzeti jogalkotónak azt kellett vizsgálnia, hogy létezik-e olyan "tartási kötelezettség", amely nem esik sem a Tartási Rendelet, sem egyéb nemzetközi magánjogi rezsim hatálya alá, és ezért tagállami szabályozást tesz szükségessé.
A Tartási Rendelet nem definiálja a "tartási kötelezettség" fogalmát, mindössze annak önálló értelmezését írja elő a (11) preambulumbekezdésében. A Tartási Rendeletet ugyanakkor nem általában véve a "tartási kötelezettségekre", hanem a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségre kell alkalmazni.[76] A Tartási Rendelet (11) preambulumbekezdése ezt a kijelentést úgy cizellálja, hogy a tartásra jogosult személyek közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a fenti kapcsolatokon alapuló valamennyi tartási kötelezettségre kiterjed a rendelet hatálya.
A szövegezés hivatalos indoka az volt, hogy összhangba kerüljön a Tartási Rendelet és a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyv hatályának meghatározása. A 2007. évi Hágai Jegyzőkönyvhöz kapcsolódó Bonomi-jelentés felfogásában a szülő-gyermek kapcsolat, a rokonság, házasság és házassági rokonság a családi kapcsolatokra vonatkozó példálózó felsorolásként szerepel a Jegyzőkönyvben.[77] Ennek megfelelően a "családi kapcsolatok" igen széles értelemben használható, önálló tartalommal rendelkező fogalom, ami nem szűkíthető le kizárólag a példaként felhozott kapcsolatokra.
A Bonomi-jelentés szerint viszont a Hágai Jegyzőkönyv szándékosan hallgat arról, hogy hatálya alá tartoznak-e az azonos neműek házassági vagy bejegyzett élettársi kapcsolatán alapuló tartási kötelezettségek - ugyanakkor az előkészítő anyagokból azt a következtetést vonja le, hogy azok hallgatólagosan kiterjesztik a Jegyzőkönyv hatályát ezekre a párkapcsolati formákra is.[78]
A Hágai Jegyzőkönyv nem tesz említést az egyéb házasságon kívüli partnerkapcsolatokról, így az élettársi kapcsolatról és a de facto együttélésről sem. A legtöbb jogrendszer - ha szabályozza is az élettársi kapcsolatot - nem ír elő tartási kötelezettséget a kapcsolat megszűnését követően. A magyar Ptk. elismeri a volt élettárssal szembeni tartási igényt, feltéve, hogy a felek legalább egy évig életközösségben éltek, és a kapcsolatból közös gyermekük származott.[79] E megoldás esetében meggyőzően lehet érvelni amellett, hogy a különnemű partnerek életközösségéből származó közös gyermekre tekintettel a tartási kötelezettség családi kapcsolatból fakad. A szlovén jog azonban például abból indul ki, hogy - amennyiben házassági akadály nem áll fenn - az élettársi viszonyhoz a házasság jogkövetkezményei kapcsolódnak, vagyis a rászoruló volt élettárs tartási igényt érvényesíthet a közös gyermek követelményére tekintet nélkül.[80] A magyar jogalkotó felfogása szerint ez bizonyosan túlmutat a családi kapcsolat fogalmán,[81] azonban ez az anyagi jogi minősítés nem azonos a Tartási Rendelet szempontjából elvégzendő nemzetközi magánjogi minősítéssel.
Az Európai Unió tagállamainak nemzetközi magánjogi jogalkotása sem érzékel joghézagot a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jog tekintetében. A szabályozások a Tartási Rendeletre és/vagy a 2007. évi Hágai Jegyzőkönyvre való utaláson túl nem tartalmaznak kollíziós rendelkezéseket.[82] Ezt az értelmezést erősíti meg a Bejegyzett Élettársi Vagyonjogi Rendelet (22) preambulumbekezdése is, ami szerint a bejegyzett élettársak közötti tartási viszonyokat a Tartási Rendelet szabályozza.
Ennek megfelelően a Kódex nem tartalmaz kollíziós szabályokat a tartási kötelezettségekre vonatkozóan.[83] Abban a nem várt esetben, ha mégis kollíziós joghézag mutatkozna a tartási kötelezettségek körében, a joggyakorlat a Kódex III. és IV. fejezetének általános vagyonjogi kollíziós szabályaihoz nyúlhat vissza.
Ez a megoldás - az Nmjtvr. rendelkezéseitől eltérően - teljeskörűen alkalmazható, mert a Kódex az említett rendelkezések hatálya alól egy esetben sem zárja ki expressis
- 101/102 -
verbis a tartási kötelezettségeket. Az Nmjtvr. 2010. évi CXXVII. törvénnyel módosított, 2011. június 18-tól hatályos szövege a tartással kapcsolatos ügyekre csak negatív szabályozást tartalmazott. A módosító jogszabály hatályon kívül helyezte az Nmjtvr. tartási ügyekkel kapcsolatos kollíziós szabályait, illetve az Nmjtvr. 45. § (1) bekezdésének (a szülő és gyermek közötti családi jogviszonyokra a gyermek személyes joga irányadó) és 46. §-ának (a magyar jog alkalmazása magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó gyermek és szülői között fennálló családi jogi jogviszonyokra, ha az a gyermekre nézve kedvezőbb) hatálya alól kifejezetten kivette a tartási kötelezettségeket. Ez a megoldás nem teremtett teljesen egyértelmű helyzetet: az Nmjtvr. 39. § (1) bekezdése - ami az Nmjtvr. 41/A. § (1) bekezdésének utaló szabálya miatt a bejegyzett élettársi kapcsolatokra is irányadó - a házastársak személyi és vagyoni jogviszonyaira irányadó jog alkalmazási köréből ugyanis a tartási kötelezettségeket nem zárta ki hasonló módon. A koherenciát a Kódex úgy biztosítja, hogy egyáltalán nem tartalmaz kifejezett kizáró rendelkezéseket a III. és IV. fejezetben. Ez a megoldás jogilag és logikailag megalapozott: ha a Kódex általános rendelkezései generális jelleggel kimondják, hogy a törvényt csak olyan jogviszonyokra kell alkalmazni, amelyekre uniós rendelet hatálya nem terjed ki,[84] akkor ezt nem indokolt speciális kizáró normaként megismételni a tartási kötelezettségek esetében.
A 2007. évi Hágai Jegyzőkönyv 8. cikk c) pontja értelmében a vagyonjogi ügyek tekintetében a felek által alkalmazandó jogként kijelölt vagy a valóságban alkalmazott jog a felek által a tartási kötelezettségre is kijelölhető alkalmazandó jogként. E körben jelenleg a nemzeti jog kollíziós normái irányadóak, megfogalmazásuknál erre is tekintettel kellett lenni.
Az európai uniós Öröklési Rendelet[85] a 2015. augusztus 17-től kezdődően megnyílt hagyatékok esetében az öröklési jogviszonyokra gyakorlatilag teljes körű kollíziós szabályozást ad. Az Öröklési Rendelet szabályozása átfogó, mert kiterjed a vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek haláleset miatti átszállásának valamennyi formájára; egyetemes alkalmazású, mert az általa meghatározott jogot arra való tekintet nélkül alkalmazni kell, hogy az egy uniós tagállam joga-e vagy sem; és az így meghatározott jog az öröklés egészére irányadó. A nemzeti jogalkotó szabályozási lehetősége ennek megfelelően csak azokra területekre korlátozódik, amelyeket az Öröklési Rendelet számára kifejezetten fenntart, illetve azokra a kivételes esetekre, amikor az Öröklési Rendelet alapján meghatározott jog alkalmazása révén uratlan belföldi hagyaték keletkezik.
Az Öröklési Rendelet hatálya nem terjed ki a szóbeli végrendeletek alaki érvényességére.[86] Ezt a kérdést a Kódex az Nmjtvr. végintézkedés alaki érvényességére vonatkozó szabályainak[87] átvételével, a favor testamenti elve lehető legteljesebb érvényesítésével rendezi. A szóbeli végrendelet és annak visszavonása alakilag érvényes, ha megfelel a magyar jognak; a keletkezés vagy a visszavonás helyén és idején hatályos jognak; annak a jognak, amely a szóbeli végrendelet létrejöttekor, annak visszavonása időpontjában vagy az örökhagyó halála idején az örökhagyó személyes joga volt, vagy az örökhagyó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén hatályos jog volt, illetve ingatlanra vonatkozó szóbeli végrendelet esetében az ingatlan fekvésének helyén irányadó jognak.[88] A Kódex vonatkozó szabályai jórészt megfeleltethetőek az Öröklési Rendeletben szereplő, az írásbeli végintézkedések alaki érvényességére vonatkozó előírásoknak[89] - természetesen a magyar jogra való hivatkozás kivételével.
Azok a tagállamok,[90] amelyek szerződő felei a végintézkedések alakiságaira alkalmazandó jogról szóló, 1961. október 5. napján kelt Hágai Egyezménynek, az Öröklési Rendelet 27. cikke helyett továbbra is az egyezmény rendelkezéseit alkalmazzák a végrendeletek alaki érvényessége tekintetében. Az 1961. évi Hágai Egyezmény 1. cikke az Öröklési Rendelet 27. cikkével lényegileg egyező szabályozást tartalmaz. Az Európai Unió és tagállamainak nemzetközi magánjogaiban általános az a meggyőződés, hogy nem indokolt formai okokból elvitatni a végrendelet érvényességét, ha az megfelel bármely jogrendszer előírásainak, amellyel az örökhagyónak vagy a vég
- 102/103 -
intézkedésnek érdemi kapcsolata volt. A Kódex rendelkezései ebbe a szabályozási környezetbe illeszkednek.
A magyar jog értelmében az állam szükségképpeni törvényes örökös, tehát más örökös hiányában a hagyatékot törvényes örökösként megszerzi.[91] A rendelkezés hatálya kiterjed az ingó és ingatlan vagyontárgyakra, függetlenül azok fellelhetőségi helyétől, így biztosítja, hogy a magyar jog alapján uratlan hagyaték ne keletkezhessen. Mivel az állam törvényes örökös, az örökösökre vonatkozó szabályok szerint tartozik helytállni a hagyatéki tartozásokért.
Egyes államok jogrendszere azonban nem ismeri az állam szükségképpeni törvényes öröklését. Ezekben a jogrendszerekben az állam nem magánjogi értelemben vett örökösként, hanem valamilyen közjogi jogintézmény alkalmazásával szuverénként szerzi meg - rendszerint saját államterületére korlátozottan - az uratlan hagyatékot.[92] A két rendszer egymás mellett éléséből két komoly kollíziós probléma származik: egyrészt fel kell oldani az öröklésre irányadó jog szerinti szükségképpeni törvényes örökös állam öröklési igénye és a hagyaték fekvése szerinti állam szuverén átháramlási joga közötti konfliktust, ha a hagyaték a szuverén átháramlási jogát érvényesítő állam területén fekszik; másrészt rendezni kell az uratlan hagyaték sorsát abban az esetben, ha az öröklésre irányadó jog az állam szükségképpeni törvényes öröklését nem ismeri el és a hagyaték a szuverén átháramlási jogát érvényesítő állam területén kívül fekszik.
Az előbbi összeütközést az Öröklési Rendelet akként oldja fel, hogy végintézkedésben nevezett örökös vagy hagyományos, illetve törvényes öröklésre jogosult természetes személy hiányában az öröklésre irányadó jog alkalmazása nem zárja ki azt, hogy valamely tagállam vagy az ezen tagállam által e célra kijelölt intézmény a saját joga alapján megszerezze a területén található hagyatéki vagyontárgyak tulajdonjogát, feltéve, hogy a hitelezők jogosultak arra, hogy követeléseikre a hagyatéki vagyontárgyak összességéből kielégítést keressenek.[93] Korábban is ezt a megoldást követte azon államok nemzetközi magánjoga, amelyek szuverén joguknál fogva tartanak igényt az uratlan hagyatékra. E jogrendszerek szerint az öröklésre egyébként irányadó jognak meg kell hajolnia a vagyon fekvési helye szerinti jog előtt, mert az állam által érvényesített átháramlási jog a szuverenitásából fakadó közjogi igény.
Az utóbbi problémára viszont az Öröklési Rendelet nem kínál megoldást. Ezt a joghézagot a nemzeti jogalkotónak a Kódexben kellett kitöltenie: ha az öröklésre alkalmazandó jog szerint a belföldi hagyatéknak nincs örököse, a belföldi hagyaték öröklésére a magyar jognak a magyar állam öröklésére irányadó szabályait kell alkalmazni.[94]
Az Öröklési Rendeletnek az átszálló dologi jogokkal kapcsolatban sajátos kettősségre kell a gyakorlatban is alkalmazható megoldást találnia. Egyrészt biztosítania kell az öröklésre alkalmazandó jogban előírtak szerinti, ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok létrehozását vagy öröklés révén történő átszállását. Másrészt viszont az Öröklési Rendelet nem érinti a tagállamok - így Magyarország - nemzeti jogában korlátozott számban létező dologi jogokat, vagyis a tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy elismerjék az adott tagállamban található tulajdonhoz kapcsolódó dologi jogokat, ha a szóban forgó dologi jog nem ismert a jogukban.
Annak érdekében, hogy a kedvezményezettek valamely más tagállamban élhessenek az öröklés útján keletkezett vagy rájuk átszállt jogokkal, az Öröklési Rendelet előírja, hogy az ismeretlen dologi jogot a másik tagállam jogában létező, az eredetihez legközelebb álló dologi joghoz kell hozzáigazítani.[95] Magyarországon ezt a hozzáigazítást nemperes bírósági eljárás, az ún. megfeleltetési eljárás biztosítja, amelyet azonban nem a Kódex, hanem külön törvény szabályoz.[96] ■
JEGYZETEK
* A szerző ezúton mond köszönetet Bereczki Ildikónak, Boreczki Szabolcsnak, Burián Lászlónak, Csehi Zoltánnak, Csöndes Mónikának, Gombos Katalinnak, Király Miklósnak, Nagy Csongornak, Simon Károly Lászlónak és Szabó Saroltának észrevételeikért.
A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvényt bemutató sorozat ötödik tanulmánya (Szerk.)
[1] E kérdésekről ld. pl. Gombos Katalin: A jogharmonizáció lehetőségei a családi jog területén. In: Raffai Katalin (szerk.): Határokon átnyúló családi ügyek: nemzetközi személyes- és családjogi kérdések a XXI. században. Budapest, Pázmány Press, 2018. 61-73.
[2] A jogszabályi hivatkozások az Nmjtvr. 2017. december 31-én hatályos szövegére vonatkoznak.
[3] A Magyarország és más államok viszonylatában a polgári igazságügyi együttműködés területén hatályban lévő uniós és nemzetközi jogforrásokra ld. http://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/magyarorszag-es-mas-allamok-viszonylataban-a-polgari-igazsagugyi-egyuttmukodes-teruleten-hatalyban-levo-unios-es-nemzetkozi-jogforrasok (2018.12.27.)
[4] A nemzetközi magánjogi kodifikáció előkészítő munkálataira ezeken a területeken ld. pl. Gombos Katalin: A Brüsszel Ia rendelet és a készülő nemzetközi magánjogi törvény egymáshoz való viszonya. In: Berke Barna - Nemessányi Zoltán (szerk.): Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai. Budapest, HVG-ORAC, 2016. 173-189; Bereczki Ildikó - Csöndes Mónika: Néhány megállapítás a Brüsszel IIa rendelet, az 1996. évi Hágai Gyermekvédelmi Egyezmény és a Kódex viszonyát, hatályát és alkalmazási körét illetően. In: Berke Barna - Nemessányi Zoltán (szerk.): Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai. Budapest, HVG-ORAC, 2016. 190-205; Csöndes Mónika: A Róma III. rendelet, különös tekintettel az EU-jog által nem szabályozott, nemzeti hatáskörbe tartozó kérdésekre. In: Berke Barna - Nemessányi Zoltán (szerk.): Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai. Budapest, HVG-ORAC, 2016. 206-224.
[5] Kódex 35. § (4) bekezdés, 37. § (4) bekezdés.
[6] Ettől eltérő szabályozást ad az Európai Unió házassági vagyonjogi rendelete, ahol több közös állampolgárság esetén a közös állampolgárság kapcsoló elve nem alkalmazható. A Tanács 2016/1103/EU rendelete (2016. június 24.) a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról (a továbbiakban: Házassági Vagyonjogi Rendelet). HL L 183., 2016.7.8., 1-29. 26. cikk (2) bekezdés. A megerősített együttműködésben Magyarország nem vesz részt. A megerősített együttműködésben résztvevő 18 tagállam: Belgium, Bulgária, Csehország, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Luxemburg, Málta, Hollandia, Ausztria, Portugália, Szlovénia, Finnország és Svédország.
[7] Az Nmjtvr. 46. §-a ezt a rendelkezést csak magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó gyermek családi jogállására, illetve közte és a szülői között fennálló családi jogi jogviszonyokra (ide nem értve a tartási kötelezettséget) nézve tartalmazta.
[8] Bereczki Ildikó - Raffai Katalin: Az új nemzetközi magánjogi kódex családjogi fejezetének reformja. Iustum, Aequum, Salutare. 2018/3. sz. 78.
[9] A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény 3. cikk (1) bekezdése. Magyarországon kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény.
[10] Ld. pl. a Kúria jogellenesen Magyarországra hozott gyermekek visszavitelével kapcsolatos eljárások vizsgálatára létrehozott Joggyakorlatelemző Csoportjának összefoglaló véleményét: https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_2013_el_ii_g_1_14.pdf (2018.12.27.). A joggyakorlat alakulásával kapcsolatban meghatározó jelentőségű lehet az Alkotmánybíróság 3375/2018. (XII.5.) AB határozata a Kúria Pfv.II.22.216/2017/13. sorszámú végzése, a Fővárosi Törvényszék 50.Pkf.636.303/2017/4. számú végzése, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.Pk.500.172/2017/11. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.
[11] Ez a rendelkezés nem érinti az Európai Unió valamely tagállamában jogszerűen házasságot kötött személyeket az uniós jog alapján megillető egyes jogosítványok elismerését; vö. 2018. június 5-i Coman ítélet, C-673/16, EU:C:2018:385.
[12] Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2015. 422. Ezt a megfogalmazást veszi át a törvényjavaslat indokolása is. A személyes jogok konjunktív és diszjunktív figyelembevétele mellett több más lehetséges kapcsoló elv is ismert a házasság anyagi jogi érvényességének megállapítására (pl. lex loci celebrationis vagy a tervezett/első közös tartózkodási hely joga). Ezek ismertetésére és értékelésére ld. pl. Chris M. V. Clarkson - Jonathan Hill: The Conflict of Laws. Oxford, Oxford University Press, 2011. 354-382.
[13] Ilyen kétoldalú egyezményünk van hatályban például Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Montenegró, Románia, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia viszonylatában.
[14] A magyar anyagi jog szerint a házasság akkor tekinthető létezőnek, ha a különböző nemű házasulók együttesen megjelennek az anyakönyvvezető előtt és házasságkötési szándékukról személyesen nyilatkozatot tesznek [Ptk. 4:5. § (1) bekezdés]. Egyes államok jogrendszere lehetővé teszi a képviselő útján kötött házasságot is.
[15] Így pl. a nyilvánosság előtt, két tanú jelenlétében és az önkormányzati hivatali helyiségében történő házasságkötés alaki érvényességi kelléknek minősül (Ptk. 4:8. §). Mádl - Vékás: i. m. 423. Ezt a megfogalmazást veszi át a törvényjavaslat indokolása is.
[16] Nmjtvr. 38. §.
[17] Pl. bizonyos rokoni és hozzátartozói kapcsolatok (Ptk. 4:12. §), illetve korábbi házasság fennállása (Ptk. 4:13. §). A Kódex 13. § (1) bekezdése értelmében az irányadó jogra tekintet nélkül alkalmazni kell a magyar jognak azokat a rendelkezéseit, amelyek tartalmából és céljából egyértelműen megállapítható, hogy azok a Kódex hatálya alá tartozó jogviszonyokban is feltétlen érvényesülést kívánnak (imperatív szabályok).
[18] Kódex 16. § (3)-(5) bekezdés. A házassági névviselésre vonatkozó együttes kérelem hiányában viszont a házastársak személyi és vagyoni viszonyaira irányadó jog alkalmazandó.
[19] A Házassági Vagyonjogi Rendelet lépcsőzetes rendszere ezzel szemben: házasságkötés utáni első közös szokásos tartózkodási hely, közös állampolgárság a házasságkötés időpontjában (több közös állampolgárság esetén nem alkalmazható), legszorosabb kötelék a házasságkötés időpontjában. Kivételesen az utolsó közös szokásos tartózkodási hely joga is irányadó lehet. Az Nmjtvr. rendszerétől eltérően a Kódex nem ismeri el az utolsó közös személyes jogot kapcsoló elvként.
[20] Kódex 14. §. Az Nmjtvr. nem tartalmazott általános szabályt a statútumváltásra. A házassági névviseléssel, illetve a házasság vagyonjogi hatásaival kapcsolatban rendelkezett úgy, hogy azt a házastársak személyes jogának megváltozása nem érinti [Nmjtvr. 39. § (4) bekezdés]. Szabó Sarolta: Az új nemzetközi magánjogi törvény egyes általános részi kérdéseiről. Jogtudományi Közlöny. 2018/11. 462.
[21] Nagy Csongor találó kifejezésével ez az ún. jogtorlódás: Nagy Csongor István: Nemzetközi magánjog. Budapest, HVG-ORAC, 2017. 57-58.
[22] A választható jogok köre nem azonos, de harmonizál a Róma III. rendelet alapján a házasság felbontására választható jogok körével, ld. a 2.3. pontban.
[23] Kódex 9. § (1) bekezdés a) pont.
[24] A Kódex 9. § (2) bekezdése általános jelleggel úgy rendelkezik, hogy a jogválasztás harmadik személyek szerzett jogait nem sértheti. Ez a rendelkezés nem fedi le a házassági vagyonjogi viszonyokra vonatkozó jogválasztás harmadik személyekkel szembeni joghatásainak teljességét.
[25] Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (HL L 177., 2008.7.4., 6.).
[26] Franco Ferrari - Jan D. Lüttringhaus: Rome I Regulation, Art. 1, 51. bekezdés és az ott hivatkozott irodalom. Munich, Sellier, 2015. Ettől eltérő álláspontot képvisel: Palásti Gábor: A szerződésre alkalmazandó jog tagállami meghatározása a Róma I. rendelet fényében. In: Berke Barna - Nemessányi Zoltán (szerk.): Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai. Budapest, HVG-ORAC, 2016. 318-326.
[27] A Tanács 1259/2010/EU rendelete (2010. december 20.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról. HL L 343., 2010.12.29., 10-16. A megerősített együttműködésben résztvevő 17 tagállam: Belgium, Bulgária, Észtország, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Ausztria, Portugália, Románia és Szlovénia.
[28] Róma III. rendelet 4. cikk.
[29] Róma III. rendelet 1. cikk (2) bekezdés.
[30] Európai Unió Bírósága az EU tisztviselőinek Személyzeti Szabályzata értelmezése során úgy foglalt állást, hogy az azonos vagy különnemű személyek élettársi vagy bejegyzett élettársi kapcsolatai nem kezelhetők a házassággal azonos módon, függetlenül attól, hogy egyes tagállamok azokat a házasság joghatásaihoz különböző mértékben közelítő joghatásokkal ruházták fel. A Bíróság a Személyzeti Szabályzat értelmezése során jelentőséget tulajdonított annak, hogy a tagállamok által általánosan elfogadott fogalma szerint a házasság különböző nemű személyek életközösségét jelenti. 2001. május 31-i D és Svédország kontra Tanács ítélet, C-122/99 P. és C-125/99 P. egyesített ügyek, EU:C: 2001:304, 33-39. pontok.
[31] Volker Wiese: Art. 1, Rome III. In: Gralf-Peter Calliess (ed.): Rome Regulations. Wolters Kluwer, 2015. 860-861. Az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata értelmében a "házastárs" uniós jogi fogalma nemi szempontból semleges. A 2004/38/EK irányelv "házastárs" fogalmának ilyen értelmezésére ld. 2018. június 5-i Coman ítélet, C-673/16, EU:C:2018:385, 35. pont.
[32] 2016. november 24-i Parris ítélet, C-443/15, EU:C:2016:897, 59. pont.
[33] Wopera Zsuzsa: Az európai családjog kézikönyve. Budapest, HVG-ORAC, 2012. 213-214.
[34] Csöndes Mónika: i. m. 210-214.
[35] Róma III. rendelet 7. cikk.
[36] Róma III. rendelet, 5. cikk (2)-(3) bekezdések.
[37] Kódex 30. §.
[38] Nmjtvr. 40. §.
[39] Csöndes Mónika: i. m. 210-211. és az ott hivatkozott irodalom.
[40] Róma III. rendelet 5. cikk (1) c).
[41] Róma III. rendelet 8. cikk c).
[42] A jogirodalomban is ez tekinthető uralkodó álláspontnak: Kathrin Kroll-Ludwigs: Art. 5, Rome III. In: Gralf-Peter Calliers (ed.): Rome Regulations. Alphen aan den Rijn, Wolters Kluwer, 2015. 880. Cristina González Beilfuss: Art. 5, Rome III. In: Sabine Corneloup (dir.): Droit européen du divorce. Paris, Lexis Nexis, 2013. 551-552.
[43] A Kódex a házastársak közös állampolgárságára vonatkozó szabályt a III. fejezet (családjog) körében rendeli alkalmazni, ezt a 35. § (4) bekezdés, illetve a 37. § (4) bekezdés kiterjeszti az élettársi és bejegyzett élettársi kapcsolatokra is. Mivel a házasság felbontása egyértelműen a Kódex III. fejezete által szabályozott viszonyok körébe esik, a közös állampolgárságra vonatkozó rendelkezés hatálya a Róma III. rendelet megengedő szabályán keresztül az ott szabályozott jogviszonyokra is kiterjed.
[44] Luís de Lima Pinheiro: Art. 8, Rome III. In: Sabina Corneloup (dir.): Droit européen du divorce. Paris, Lexis Nexis, 2013. 581.
[45] Eva Lein: Art. 8, Rome III. In: Gralf-Peter Calliers (ed.): Rome Regulations. Alphen aan den Rijn, Wolters Kluwer, 2015. 903-906.
[46] Király Miklós: A személyek és a felek autonómiája az új nemzetközi magánjogi törvényben. Jogtudományi Közlöny. 2018/12. sz. 514.
[47] Az apai jogállás betöltetlensége esetén továbbra is fennálló "ördögi kör" problémájára ld. Nagy: i. m. 100-101. A családi jogállással kapcsolatos nemzetközi magánjogi kodifikációs kérdések összefoglalására ld. Bereczki Ildikó: A gyermek családi jogállása a nemzetközi magánjogról szóló Nmjtvr. revíziója kontextusában. In: Raffai Katalin (szerk.): Határokon átnyúló családi ügyek. Budapest, Pázmány Press, 2018. 25-43.
[48] Kódex 42. §.
[49] A törvényjavaslat indokolása szerint ilyen például az az eset, amikor a magyar állampolgárságú anya Kanadában, francia állampolgárságú apától született és Franciaországban élő gyermeke vonatkozásában a kanadai jog alapján az élettársi kapcsolat fennállására tekintettel keletkezett apasági vélelem megalapozza az élettárs apaként történő hazai anyakönyvezését.
[50] Kódex 12. § (1) bekezdés.
[51] Az Nmjtvr. vonatkozó rendelkezéseinek [44. § (1)-(2) bekezdések] bírálatát adja: Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2015. 435.
[52] Magyarországon kihirdette a 2005. évi CXL. törvény. Az Egyezmény ratifikálására az EU Tanácsa 2003/93/EK határozatával hatalmazta fel a tagállamokat. Az Egyezménynek az EU valamennyi tagállama részese. Az Egyezmény ratifikálása során Magyarország fenntartotta a joghatóságot a hatóságai számára a gyermeknek a területén lévő vagyona védelmére irányuló intézkedések meghozatalára, illetve fenntartotta a jogot arra, hogy ne ismerjen el szülői felelősséget vagy intézkedést, amennyiben az összeegyeztethetetlen a hatóságai által az adott vagyon vonatkozásában hozott intézkedésekkel.
[53] A magyar Ptk. ismeri a magzat részére rendelt gyám jogintézményét (2:3. §).
[54] Az Egyezmény a 18. évüket betöltött személyekre akkor sem alkalmazható, ha személyállapotukra irányadó joguk szerint még nem minősülnek nagykorúnak. Paul Lagarde: Explanatory Report on the 1996 Hague Child Protection Convention (a továbbiakban: Lagarde-jelentés), 16. bekezdés. http://assets.hcch.net/upload/expl34.pdf (2018.12.27.)
[55] Bereczki Ildikó - Csöndes Mónika: i. m. 197-199.
[56] Ilyen például az Egyezmény hatálya alá tartozó, részes államban hozott intézkedések alkalmazási feltételeinek meghatározása nem részes államban. Lagarde-jelentés, 92. bekezdés.
[57] Kódex 18. §. A gondnoksággal kapcsolatos nemzetközi magánjogi kodifikációs kérdésekre ld. Bereczki Ildikó: Gondnokság és más támogatási formák. Magyar Jog. 2016/12. sz. 708-715.
[58] Vékás Lajos: Az új nemzetközi magánjogi törvényről. Jogtudományi Közlöny. 2018/10. sz. 416.
[59] Alaptörvény L) cikk (1) bekezdés. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az Alkotmánybíróság 43/2012. (XII. 20.) AB határozata értelmében az Alaptörvény hivatkozott cikke a különböző tartós érzelmi és gazdasági életközösségi formák típusainak megkülönböztetését nem olyan módon ismeri el, hogy valamely ideáltípus preferálása érdekében más életközösségi típusokat tilt vagy korlátoz.
[60] Az élettársi kapcsolat minősítése az európai jogrendszerekben igen változatos. A kommentár-irodalom szerint pl. a francia PACS a Róma I. rendelet hatálya alá tartozik. Ferrari - Lüttringhaus: i. m. Art. 1, 44-46. bekezdés és az ott hivatkozott irodalom. Ezzel egybehangzóan a PACS és a házasság közötti különbségek jelentőségét hangsúlyozza a nemzetközi magánjog szempontjából: Yvon Loussouarn - Pierre Bourel - Pascal de Vareilles-Sommières: Droit international privé. 10e éd. Paris, Dalloz, 2013. 428-434.
[61] A bejegyzett élettársi kapcsolat jogrendszerbeli helyével kapcsolatosan ugyancsak többféle megoldás ismert. A német bejegyzett élettársi kapcsolat (Eingetragene Lebenspartnerschaft) családi jogi jogintézmény, és az erre vonatkozó kollíziós szabályok is ennek megfelelően nyertek elhelyezést az EGBGB családi jogi fejezetében.
[62] Csehi Zoltán: Az új Ptk. hatása az új nemzetközi magánjogi törvényre. Polgári Jog. 2018/4.
[63] A Tanács (EU) 2016/1104 rendelete (2016. június 24.) a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról. HL L 183., 2016.7.8., 30-56. o. A megerősített együttműködésben ugyanazok a tagállamok vesznek részt, mint a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos megerősített együttműködésben.
[64] Nmjtvr. 41/A - 41/B. §.
[65] Jogválasztás hiányában a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira azon állam jogát kell alkalmazni, amelynek joga szerint a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejött. Bejegyzett Élettársi Vagyonjogi Rendelet, 26. cikk (1) bekezdés.
[67] Kódex 37. § (1) bekezdés. A kizárásnak azért van jelentősége, mert ilyen rendelkezés hiányában a Kódex 27. §-a a bejegyzett élettársak névviselésére is alkalmazható lenne.
[68] Kódex 16. §.
[69] 2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról, 3. § (1) bekezdés. A házassági névviselés anyagi jogi szabályai a bejegyzett élettársak névviselésére viszont nem alkalmazhatóak [3. § (3) bekezdés].
[70] Kódex 11. §.
[71] A tartási kötelezettségek szabályozásának koncepcionális kérdéseiről részletesen ld. Bóka János: Tartási kötelezettségek az új nemzetközi magánjogi kódexben. In: Berke Barna - Nemessányi Zoltán (szerk.): Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai. Budapest, HVG-ORAC, 2016. 260-278. A joggyakorlat kihívásaira ld. Simon Károly László: Tartásdíjigények érvényesítése határok nélkül - Megoldások és kihívások a magyar jogalkalmazás számára. Budapest, HVG-ORAC, 2018.
[72] A szerződésen alapuló tartási kötelezettségek a szerződésekre vonatkozó nemzetközi magánjogi rezsim hatálya alá tartoznak - azzal a pontosítással, hogy amennyiben a felek jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló tartási kötelezettséggel kapcsolatban kötnek megállapodást, e magállapodásra a tartási rezsim vonatkozik. A tartást pótló járadék fizetésének kötelezettsége szintén nem "tartási kötelezettség", hanem a szerződésen kívüli károkozásért fennálló felelősségen alapuló kártérítési kötelezettség teljesítésének sajátos módja.
[73] A Tanács 4/2009/EK rendelete (2008. december 18.) a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről. HL L 7., 2009.1.10., 1.
[74] A tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23-án elfogadott Hágai Jegyzőkönyv (magyar nyelven elérhető: HL L 331., 2009.12.16., 19.). A Jegyzőkönyv 2013. augusztus 1-jén lépett hatályba, de rendelkezéseit a Tanács 2009/941/EK határozata (HL L 331., 2009.12.16., 17.) 4. cikke értelmében 2011. június 18-tól ideiglenesen alkalmazni kellett.
[75] A rendelet Írország viszonylatában a rendelet (46) preambulumbekezdésében említett értesítés alapján, az Egyesült Királyság viszonylatában pedig a Bizottság 2009/451/EK határozata (HL L 149., 2009.6.12., 73.) alapján alkalmazandó. Dánia a rendeletet annyiban alkalmazza, amennyiben az a Tanács 44/2001/EK rendeletét módosítja (HL L 149., 2009.6.12., 80.), továbbá alkalmazza (HL L 195., 2013.7.18., 1.) a Bizottság 1142/2011/EU végrehajtási rendeletét is (HL L 293., 2011.11.11., 24.).
[76] Tartási Rendelet 1. cikk (1) bekezdés.
[77] Andrea Bonomi: Explanatory Report to the Protocol of 23 November 2007 on the Law Applicable to Maintenance Obligations (a továbbiakban: Bonomi-jelentés), 29. bekezdés. www.hcch.net/upload/expl39.pdf (2018.12.27.)
[78] Bonomi: i. m. 31. és 92. bekezdések.
[79] Ptk. 4:86. §
[80] Szeibert Orsolya: A családjogi harmonizáció kérdései és lehetőségei Európában. Budapest, HVG-ORAC, 2014. 90-91.
[81] "[... A] Ptk. azt a megfontolást fogadta el, hogy kizárólag a közös gyermekkel rendelkező élettársak alkotnak családot és az élettársi tartás törvényen alapuló családjogi tartásnak minősül..." Szeibert Orsolya: Kommentár a Ptk. 4:86. §-ához. In: Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest, Wolters Kluwer, 2014. 727.
[82] A holland szabályozás kizárólag a Hágai Jegyzőkönyvre utal (holland Ptk. 10:116. §). A lengyel nemzetközi magánjogi törvény 63. §-a csak a Tartási Rendeletre hivatkozik. A német EGBGB [3. § (1) c)] mind a Hágai Jegyzőkönyvet, mind a Tartási Rendeletet nevesíti. A cseh nemzetközi magánjogi törvény [57. § (1)] az Európai Unió közvetlenül érvényesülő szabályozása által alkalmazni rendelt nemzetközi szerződésre utal, és lábjegyzetben a Tartási Rendelet, illetve a Hágai Jegyzőkönyv mellett a Tanács 2009/941/EK határozatára is hivatkozik.
[83] A Kódex az uniós jogra vonatkozó utalásokat sem tartalmaz. Ennek koncepcionális okairól ld. Vékás: i. m. 414-415.
[84] Kódex 2. §
[85] Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 4.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről. HL L 201, 2012.7.27. 107.
[86] Öröklési Rendelet 1. cikk (2) f)
[87] Nmjtvr. 36. § (2)
[88] Kódex 64. §
[89] Öröklési Rendelet 27. cikk. Az Öröklési Rendelet nem alkalmazza a személyes jog koncepcióját, 27. cikke az állampolgárság, a lakóhely, illetve a szokásos tartózkodási hely szerinti állam jogára utal. A Kódex 15. § (2) bekezdése értelmében az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára.
[90] Ausztria, Belgium, Horvátország, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Szlovénia. Dániára, Írországra és az Egyesült Királyságra az Öröklési Rendelet nem kötelező, de mindhárom állam részese az 1961. évi Hágai Egyezménynek.
[91] Ptk. 7:74. § (1) bekezdés.
[92] Ezek a jogrendszerek is elismerik azonban az állam öröklését, amennyiben az állam végintézkedésben nevezett örökös. Ld. pl. 2012. évi cseh nemzetközi magánjogi törvény 78. §.
[93] Öröklési Rendelet 33. cikk.
[94] Loussouarn - Bourel - de Vareilles-Sommières: i. m. 681.
[95] Öröklési Rendelet 31. cikk.
[96] 2015. évi LXXI. törvény a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem (Budapest).
Visszaugrás
