Jelenleg zajlik a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: Kódex) átfogó revíziója. Ezzel összefüggésben nagyító alá kerül a gondnoksággal kapcsolatos kollíziós jogi szabályozás is, amely kapcsán vizsgálandó, hogy az immár több mint három és fél évtizede megfogalmazott rendelkezések mennyire tekinthetőek időtállónak, megfelelnek-e a mai modern, mobilis kor igényeinek, hogyan illeszkednek az aktuális nemzetközi jogi környezetbe, és milyen "reformlépések" megtételét teszik megfontolandóvá, illetve kívánatossá.
Az utóbbi években a nemzetközi színtéren megfigyelhető irányzatokhoz való alkalmazkodás jegyében hazai viszonylatban is átértékelésre került a belátási képességük vagy sajátos állapotukból fakadóan pártfogást, támogatást igénylő személyekkel kapcsolatos belső anyagi és eljárásjogi szabályozás. A nemzetközi vonatkozású ügyek előfordulási gyakorisága emelkedő tendenciát mutat. A kollíziós jogi normák tartalma, alkalmazása jellegüknél fogva eleve az adott nemzetközi kontextusba ágyazottan értelmezhető. Mindezek elengedhetetlenné teszik a vonatkozó kollíziós szabályok újragondolását. Jelen viszonylatban a nemzetközi jogi közeg meghatározó jogforrása a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, Hágában 2000-ben kelt nemzetközi egyezmény, amelyhez a magyar csatlakozás előkészítése folyamatban van. Erre tekintettel tisztázandó, hogy az egyezmény rendelkezéseinek, szellemiségének milyen kihatása lehet a hazai kollíziós jogi szabályozásra.
E tanulmány a gondnoksággal és más alternatív támogatási formákkal, illetve védelmi intézkedésekkel kapcsolatos kérdéskört járja körül kollíziós jogi szempontból, rövid áttekintést nyújtva a hazai és nemzetközi jogi rendelkezésekről, a jogalkotás "műhelytitkairól", a javaslat mögötti megfontolásokról és a munka eddigi eredményéről.
1.1. A gondnokság az ember személyi státusát, a személyéhez és vagyonához fűződő rendelkezési jogot, és ebből kifolyólag valamennyi egyéb jogviszonyát alapvetően meghatározó jogintézmény. A cselekvőképesség részleges vagy teljes korlátozásával járó gondnokság és az ezzel rokonítható, de a cselekvőképességre kihatással nem bíró, segítségnyújtásra irányuló egyéb támogatási formák tekintetében az elsődlegesen elérni kívánt jogpolitikai cél az érintett személy jogainak, érdekeinek, jólétének védelme, az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett. A nemzetközi színtéren észlelhető változásokat a hazai anyagi jogi szabályozás már "lekövette". A belátási képességük vagy sajátos állapotukból fakadóan pártfogást, támogatást igénylő személyekkel kapcsolatos belső szabályozás átalakult. Minthogy a jogvédelem ebben a vonatkozásban gyakran csak jogkorlátozás útján realizálható, a garanciákkal övezett, kiszámítható, ugyanakkor rugalmas normáknak e téren is különös jelentősége van. A gondnoksággal, illetve a cselekvőképességet nem érintő támogatással kapcsolatos főbb garanciális jellegű szabályokat a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) foglalja magában, míg a részletszabályokat a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet tartalmazza. Nemzetközi viszonylatban is egyre gyakrabban találkozhatunk ilyen ügyekkel, ami önmagában is alapot szolgáltat a hatályos kollíziós jogi szabály felülvizsgálatára. A Kódex revíziója tekintetében az egyik fő törekvés a téma nemzetközi magánjogi aspektusainak a belső szabályozással való szinkronba hozása, egy, az alapjogok respektálásán alapuló, korszerű szabályozás megteremtése. A nemzetközi magánjogi normák tekintetében a jogalkotói misszió, ambíció másik fő iránya a megváltozott, illetve átalakulóban lévő nemzetközi jogi közeghez való igazodás, a tárgykörrel kapcsolatos normák "életképességének"és "működőképességének" biztosítása érdekében. Ez utóbbi körben elsősorban a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, Hágában 2000-ben kelt nemzetközi egyezmény bír relevanciával.
1.2. Az új Ptk.-nak a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezésre, a gondnokság alá helyezés megszüntetésére, illetve módosítására irányadó rendelkezései a korábbi szabályzáshoz képest némileg megváltoztak. Lényeges módosítás, hogy a gondnokság alá helyezés nem határozatlan időre szól, hanem a bíróságnak meg kell jelölnie a kötelező felülvizsgálat időpontját. Ennek indoka az, hogy a gondnokolt személy állapota, körülményei időközben megváltozhatnak, és a kötelező felülvizsgálat útján az ebből fakadó méltánytalan helyzetek kiküszöbölhetőek lehetnek. (A felülvizsgálat részleges korlátozás esetén ötévenként, teljes korlátozás esetén tízévenként kötelező.) Az egyénre szabott, a gondnokolt személyi autonómiájának a figyelembevételén alapuló megközelítésre vall a Ptk. azon új szabálya is, miszerint nagykorú személyek cselekvőképességének "automatikus" általános korlátozására lehetőség nincs; a cselekvőképesség limitálására "főszabályként" a bíróság által meghatározandó konkrét ügycsoportokra fókuszáltan, részlegesen kerül sor.[1] A cselekvőképesség teljes korlátozásának a Ptk. szerint akkor van helye, ha az érintett személy jogainak védelmére a cselekvőképesség részleges korlátozása nem elegendő. A gondnokság alá helyezés feltételeként az érintett nagykorú személy ügyei viteléhez szükséges belátási képességének nagyfokú csökkenése vagy hiánya mellett további kritériumként jelenik meg az érintett egyéni körülményeinek, családi, társadalmi kapcsolatainak figye-
- 708/709 -
lembevétele. A gondnok kijelölése kapcsán a Ptk.-ból kiviláglik, hogy a gondnoki feladatok elvállalása nem kötelező; az e tisztségre való kijelölés önkéntes alapon történik, tekintetbe véve a gondnokolt véleményét is. A gondnok a cselekvőképesség teljes korlátozása esetén vagy azon ügycsoportok vonatkozásában, amelyekben a bíróság a cselekvőképességet korlátozta, a gondnokolt törvényes képviselője; feladata továbbá a vagyonkezelés, ha a bíróság teljesen vagy a vagyonra nézve is korlátozta a cselekvőképességet, és indokolt esetben a gondozást is ellátja. A bíróság gondnokság alá helyezésről szóló határozata mindenkivel szemben hatályos (erga omnes). Harmadik személyek védelmét és a forgalom biztonságát hivatott szolgálni a gondnokoltakról a bíróság által vezetett nyilvántartás. A gondnok kirendeléséről és ezt követően tevékenységének felügyeletéről a gyámhatóság gondoskodik (Ptk. 2:28-2:37. §).
A hatályos Ptk. - a nemzetközi tendenciákkal összhangban - egyik vívmánya az ún. támogatott döntéshozatal. A támogató az érintett személy cselekvőképességének korlátozása nélkül, az egyén igényeihez, szükségleteihez mérten nyújt segítséget a döntések meghozatalában. A támogatott döntéshozatal részletszabályait nem a Ptk. tartalmazza, mivel a támogató kirendelése a cselekvőképességet nem érinti. Erről a támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény rendelkezik. Szintén új elem az előzetes jognyilatkozat intézménye, mely szerint bármely cselekvőképes személy rendelkezhet arról, hogy cselekvőképességének esetleges jövőbeli korlátozása esetén ki legyen a gondnoka, illetve meghatározhatja, hogy gondnoka személyes és vagyoni ügyeiben milyen módon járjon el. A Ptk. értelmében a kiskorúak cselekvőképességét a bíróság csak a 17. életév betöltését követően korlátozhatja azzal, hogy a gondnokság alá helyezés csak a nagykorúság elérésekor hatályosul (2:39-2:41. §).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
