2018. január 1-jén lépett hatályba a 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjogról (a továbbiakban: Kódex)[1], amely célja szerint a korábbi, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: 1979. évi kódex)[2] szabályait modernizálja és finomítja. Jelen tanulmány a Kódex egyes megújított és innovatív általános részi kérdéseit mutatja be, és elemzi, a korábbi szabályozás és joggyakorlat, valamint a nemzetközi tendenciák tükrében.
1. Az első, magyar nemzetközi magánjogot egy jogforrásban felölelő joganyag, az 1979. évi kódex rendelkezéseinek egységes elvek alapján történő újragondolása 2015 őszén indult.[3] A kodifikációs munkálatok a megváltozott gazdasági és társadalmi körülményekre, a jogfejlődés új tendenciáira, az új Polgári Törvénykönyvre (a továbbiakban: Ptk.)[4], valamint az uniós és a belső jog koherenciájának hiányára tekintettel kezdődtek.[5] Ugyan nem volt sürgős jogalkotási kényszer, a munka feszes ütemterv szerint folyt, amelynek eredményeképp hamar megszületett a Kódex Koncepciója[6], és a végső normaszöveget az Országgyűlés 2017. április 4-én fogadta el.[7]
Egy joganyag áttekinthető és ellentmondásoktól mentes kodifikációjához a jogalkotónak egyszerre kell figyelemmel lennie arra, hogy ne szabályozzon túl, megmerevítve ezáltal a jogintézményeket, a másik oldalról viszont a joggyakorlat orientálására kellően részletes és világos rendelkezéseket fogalmazzon meg, hiszen egy jogszabály kodifikálásának igazi próbakövét annak alkalmazhatósága jelenti. Ezek a közkeletű dilemmák merültek fel a nemzetközi magánjog általános részi kérdéseinek szabályozásakor is[8], többek között azzal kiegészülve, hogy meddig és hogyan lehet vagy célszerű megtartani a hazai tradíciókat, és mennyiben és hogyan célszerű bevezetni a modern nemzetközi magánjogi megoldásokat az új - a XXI. század kihívásainak is megfelelni kívánó - törvénybe.[9]
2. A hatályos szöveg szerkezetét tekintve a Kódex az Általános rendelkezések (I. fejezet) között tárgyalja - az egész joganyagra kihatóan - a törvény hatályát (1-2. §) és az értelmező rendelkezéseket (3. §), míg a következő paragrafusokban tulajdonképpen már a magyar nemzetközi kollíziós magánjog klasszikus - és szükségesnek ítélt - általános részi kérdéseit szabályozza.[10] Jelen tanulmány-
- 449/450 -
ban a Kódex általános részében megfogalmazott jogintézményei közül, az alábbiak kerülnek kifejtésre:
- több jogrendszerrel rendelkező államok (6. §);
- a külföldi jog alkalmazása és tartalmának megállapítása (7-8. §);
- általános kitérítő klauzula (10. §);
- általános kisegítő szabály (11. §);
- közrendi záradék (12. §);
- feltétlen alkalmazást kívánó szabályok (13. §);
- statútumváltás (14. §).[11]
Ha összevetjük az új szabályozást a korábbival, akkor azt találjuk, hogy az 1979. évi kódex általános részi szabályaihoz képest döntően új rendelkezések kerültek kodifikálásra: a személy- és területközi kollíziókról [több jogrendszerrel rendelkező államok (6. §)], az általános kitérítő klauzuláról (10. §), az általános kisegítő szabályról (11. §), a feltétlen alkalmazást kívánó szabályokról (13. §) és a statútumváltásról (14. §). Tartalmukban módosultak és - más külföldi, nemzetközi vagy uniós szabályokhoz, illetve joggyakorlathoz igazodva - cizellálódtak a külföldi jog alkalmazása és tartalmának megállapításáról (7-8. §) és a közrendi záradékról (12. §) szóló paragrafusok.[12]
3. Területközi (más néven: interterritoriális vagy interlokális) kollízióra akkor kerülhet sor, ha egy adott államban területileg elhatárolhatóan különféle jogok vannak hatályban. Ez esetben tehát egy szuverén állam nem szuverén részeinek eltérő szabályai ütköznek, amely kollízió feloldására a területközi kollízós szabályok irányadók.[13] Látványosan merül fel ez a kérdés a szövetségi államok egy részében, így az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában vagy éppen Ausztráliában[14], azonban nem föderatív államokban is lehetségesek a területközi kollíziók, így pl. Kínai Népköztársaság[15], vagy Spanyolország. Ez utóbbi esetben a spanyol Ptk. (amely a spanyol nemzetközi magánjogi szabályokat is tartalmazza) 16. §-a rendelkezik a területközi kollíziók rendezéséről. Eszerint azon jogszabály-összeütközéseket, amelyek a Spanyolországban fennálló, különböző polgári jogalkotás (baszkföldi, katalán, Baleár-szigeteki, galíciai, aragóniai és navarrai polgári jogi szabályok) miatt merülnek fel, a spanyol Ptk. Bevezető rendelkezéseinek nemzetközi magánjogról szóló IV. fejezetében található normáknak megfelelően kell megoldani, bizonyos eltérésekkel, például a személyes jogot ezen esetekben a lakóhely[16] szerint kell meghatározni.
Személyközi (más néven: interperszonális) kollízióról akkor beszélünk, ha egy adott állam területén az emberek egyes csoportjainak bizonyos jogviszonyait különböző jogok szerint kell elbírálni. A törzsi vagy vallási alapon történő különbségtétel rendszerint a személyes jog, a családjogi és az öröklési jogi területén jellemző. Így pl. az Egyiptomban, Indiában, Izraelben, Pakisztánban felmerülő személyközi kollíziók rendezésére az adott állam személyközi kollíziós szabályai az irányadók.[17]
4. A korábbi magyar törvénytervezetek között Szászy István professzor tervezetében a "Nem egységes jog alkalmazása" címszó alatt szerepelt a területi és személyközi kollíziók rendezése. A 13. §-ban foglalt elv szerint, amennyiben egy olyan állam jogát kell alkalmazni, amelynek területén több, egymástól eltérő, terület vagy személy szerint elhatárolt jogrend van hatályban, annak a jogrendszernek szabályai irányadók, amelyek az adott állam terület- vagy személyközi utaló normái szerint alkalmazandók.[18]
Az 1979. évi kódex 1970. évi tervezete szintén rendezte a kérdést, aszerint, hogyha a külföldi állam területén több jogrendszer van hatályban, akkor az alkalmazandó jogot a külföldi államban irányadó szabályok alapján kell meg-
- 450/451 -
határozni [6. § (1) bekezdés]. Végül az 1979. évi kódex szövegébe ez a szabály már nem került bele.
5. Nemzetközi összehasonlításban megállapítható, hogy az interterritoriális és interperszonális jogösszeütközések feloldására az újabb kodifikációkban - a jogalkalmazók segítésére - kifejezett normákat adnak. A lengyel[19] és az észt nemzetközi magánjogi törvény[20] - az 1979. évi kódex 1970. évi tervezetéhez hasonlatosan - együttesen, míg a cseh[21] és a holland[22] normákban a területközi kollízió és a személyközi kollízió esetét különválasztva került a kérdés szabályozásra. Az uniós rendeletek közül a családjogi témájú Brüsszel IIa[23] és Róma III rendeletekben[24] található kifejezett szabályozás a területközi kollízió feloldására, utóbbi a két vagy több jogrendszerrel rendelkező államok címszó alatt már rendezi a személyközi kollízió esetét is.
6. A fentebbieket alapul véve a hazai kodifikációs munkálatok korai szakaszában felbukkant a szabályozás szükségességének a kérdése.[25] A Kódex egyik innovációja a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a 6. §-ában, "Több jogrendszerrel rendelkező államok" címszó alatt, egy bekezdést szán a területközi, egy másikat a személyközi kollíziók feloldásának. Ezek alapján mindig az adott állam terület- és személyközi kollíziós normái döntik el, hogy pontosan melyik jog alkalmazandó.[26] Végül a jogalkotó egy előrelátó harmadik bekezdésben orientálja a jogalkalmazót arra az esetre, ha olyan állam jogát kell alkalmazni, amelyben nincsenek terület- vagy személyközi kollíziós szabályok, illetve azok tartalma nem állapítható meg, vagy ha e szabályok nem vezetnek egyetlen alkalmazandó jog kijelöléséhez.[27] Ekkor az adott államban lévő azon jogrendszert kell alkalmazni, amelyik a tényállással a legszorosabb kapcsolatot mutatja [6. § (3) bekezdés].
7. A nemzetközi magánjog kezdetektől meglévő, alapvető problematikája a külföldi jog alkalmazásához kapcsolódik. Gondoljunk csak bele, hogy bizonyos esetekben önmagában az alkalmazandó külföldi jog "megtalálása" sem egyszerű feladat (tekintettel pl. a minősítésre, renvoi-ra stb.), az idegen jog alkalmazása viszont még bonyolultabb próbatételnek tűnik. Ez persze akkor jelent egyre nagyobb nehézséget, amennyiben sűrűn kell a jogvitákat külföldi jog szerint elbírálni, ami jelentősen megterheli az igazságszolgáltatást. Ugyanis a külföldi jog alkalmazásának processzusa időigényes, költséges, és bizony magában hordozza a téves döntések kockázatát.
A külföldi jog természetét illetően elmondható, hogy a hivatalból történő alkalmazás elve általánosan elismert és a leggyakrabban alkalmazott a kontinentális államok bírói gyakorlatában és jogirodalmában.[28] Ha a külföldi jog alkalmazása ex officio történik, ez esetben a fórum a külföldi jogot jogként kezeli (iura novit curia elv).[29] A fórum tehát kötelező jelleggel, hivatalból alkalmazza a (magyar és külföldi) kollíziós jogot és a megtalált idegen anyagi jogot. A külföldi jog ilyen természetét kifejezetten kodifikálta, vagy szabályaiból levezethető: Ausztria[30], Belgium[31], Csehország[32], Észtország[33], Görögország[34], Horvátország[35], Olaszország[36], Portugália[37], Szlovákia[38], Szlovénia[39] és bizonyos
- 451/452 -
tekintetben Bulgária[40] és Románia.[41] Németországban a külföldi jog jogi természetét elismerő kifejezett rendelkezés hiányát a bíróságok és a jogtudósok egyértelmű ez irányú értelmezése adja.[42]
A Kódexben a külföldi jog ex officio alkalmazásának deklarálása nem lehetett kétséges[43], ti. az régi tradíciókat követ, és egyben megfelel a kontinensen uralkodó többségi álláspontnak, valamint az EU kérdést rendező, jövőbeli rendeletének alapvetéseit deklaráló, ún. Madridi Alapelveknek.[44]
Az 1979. évi kódex és e tekintetben "elődje", az 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról is hasonlóan rendelkezett.[45] Az 1979. évi kódex 5. § (1) bekezdése röviden akként szólt, hogy a "bíróság vagy más hatóság az általa nem ismert külföldi jog felől hivatalból tájékozódik". Azaz egyértelműen nem mondta ki, hogy a hazai fórum ex offico kell hogy alkalmazza a külföldi jogot. Pontosításra szorult tehát a régi szöveg abban, miszerint - más, külföldi kodifikációkhoz hasonlóan - elhatárolja a külföldi jog alkalmazását és a külföldi jog tartalmának megállapítását, mindkettőnél megkövetelve az officialitást. Ennek megfelelően a Kódex 7. § (1) bekezdésében mindenekelőtt deklarálja: "[a] bíróság a külföldi jogot hivatalból alkalmazza".
8. Mindezek után figyelemmel kell lenni arra is, hogy a külföldi jogot az eljáró fórumnak akként kell alkalmaznia, ahogy azt az a bíróság teszi, amelynek az a saját joga. Ehhez a külföldi jogszabályt úgy is kell értelmezni, ahogy azt a külföldi bíró értelmezi. Elméletben a külföldi jog értelmezése a származási ország jogának megfelelően kell hogy történjék. Ezt kifejezetten deklarálja: a belga[46], a bolgár[47], a cseh[48], az észt[49], a horvát[50], a litván[51], az olasz[52] és a portugál[53] szabályozás. A külföldi jog helyes alkalmazásához ráadásul ismerni kell annak jogalkalmazási gyakorlatát is.
Az 1979. évi kódex nem rendezte ugyan, de annak 1970. évi tervezete például a 6. § (2) bekezdésében előírta, hogy a külföldi jogot hazai gyakorlatának megfelelően kell értelmezni. A hazai bírói gyakorlatot megvizsgálva elmondható, hogy csekély számú olyan ügy található, amelyben a magyar bíróság külföldi esetjogot is figyelembe vesz, vagy legalábbis döntésében citál. Vannak természetesen e szempontból rendkívül alapos ítéletek, így például egy ügyben a Legfelsőbb Bíróság az osztrák joggyakorlatot[54], másik esetben a Kúria és az alsóbb fokú bíróságok is a német joggyakorlatot (és kommentárokat) ismertették.[55]
Az eljáró fórum figyelmének felhívására a Kódex külön bekezdésben deklarálja: "A bíróság a külföldi jogot annak saját szabályai és gyakorlata szerint értelmezi" [7. § (2) bekezdés].
E helyütt érdemes kitérni rá, hogy az általános részi rendelkezések közül a külföldi jog alkalmazása és tartalma megállapításának rendelkezései akkor is alkalmazandók, ha az alkalmazandó jog kijelölése egy uniós rendeletben vagy nemzetközi egyezményben foglalt kollíziós szabály eredménye.[56] Ti. ezekben az utóbbi jogforrásokban a külföldi jog alkalmazása és tartalmának meghatározása - annak államok közötti eltérő megoldási módjai és szenzitív mivolta miatt - nem került egységes szabályozás alá. Ebből következően, egy öröklési rendelet[57] hatálya alá tartozó ügyre az abban szabályozott általános részi jogintézmények irányadók, így pl. a renvoi-ra, közrendre, imperatív szabályokra vonatkozóan, valamint a rendelet alapján történik az alkal-
- 452/453 -
mazandó jog kijelölése, amennyiben azonban ez egy külföldi jog, akkor annak hivatalból történő alkalmazására és tartalmának megállapítására a Kódex szabályai szerint kerül sor a magyar fórum előtt.
9. A külföldi jog tartalmának megállapítása sajátos határterület, egyedisége abban áll, hogy a hagyományosan polgári eljárásjog körébe tartozó szabályokkal áll összefüggésben, mégis - mivel egy külföldi jogot kell bizonyítani - olyan kérdés, amelyet a nemzetközi magánjognak rendeznie kell. Vegyes természete miatt pl. a görög, lengyel és - részben a - portugál jogalkotó a Pp.-ben rendezi ezt a kérdést, az osztrák jogban pedig az IPRG fő szabályozása mellett, a ZPO is rögzíti, hogy bíróságnak kell az alkalmazandó külföldi jogról a feleket tájékoztatnia.[58] A külföldi jog tartalmának megállapítása az 1979. évi kódex hatálybalépéséig hazánkban is az eljárásjogban került szabályozásra.[59]
Tulajdonképpen azokban az országokban, ahol a külföldi jog jogi minőségét elismerik, és azt hivatalból alkalmazni rendelik, a gyakorlatban ott is szükséges a külföldi jog tartalmának bizonyítása, és ebben a folyamatban a bíróság aktív szerepet tölt be.[60] Ahogy az fentebb kifejtésre került, szükségesnek mutatkozott az 1979. évi kódexszöveg pontosítása, hogy elhatárolásra kerüljön a külföldi jog alkalmazása és a külföldi jog tartalmának megállapítása, mindkettőnél megkövetelve az officialitást. A Kódex 8. § (1) bekezdésében ennek megfelelően lefekteti, hogy "[a] külföldi jog tartalmát a bíróság hivatalból állapítja meg".
Mivel a külföldi jog tartalmának "felderítése" általában az egész nemzetközi magánjog egyik legproblematikusabb része, a jogalkotónak támogatnia kell a bíróságokat és más hatóságokat ebben. A Madridi Alapelvek megerősíti ezen gondolatot, amikor deklarálja: "Minden lehetséges eszközt fel kell kutatni, amely segíti a tagállamok fórumait a külföldi jog tartalmának bizonyításában" (5. alapelv).
A külföldi jog tartalmának meghatározásához egyfelől a nemzetközi szinten, másfelől a belföldi nemzetközi magánjogi szabályozásban található "eszközök"-ről beszélhetünk.
A nemzetközi egyezményeket számba véve, Magyarország 26 országgal kötött olyan bilaterális megállapodást, amelyek kölcsönös kötelezettségeket tartalmaznak egymás jogának tájékoztatásáról. A polgári ügyekben történő tájékoztatásról szóló jogsegélyegyezmények alapján a felek igazságügyi minisztériumaikon keresztül tájékoztatást nyújtanak egymásnak a területükön hatályos jogról és az érvényben lévő gyakorlatról.[61]
Az univerzális jogegységesítés szintjén a már 47 ország között alkalmazandó európai egyezmény a külföldi jogról való tájékoztatásról (londoni egyezmény; 1968) és annak kiegészítő jegyzőkönyve (Strasbourg; 1978) említendő.[62] A szabályozás szerint a részes felek kölcsönös kötelezettséget vállalnak arra, hogy a polgári és kereskedelmi jogi rendelkezéseikről, eljárásukról, valamint igazságügyi szervezetükről egymást kölcsönösen tájékoztatják (hazánkban az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztályán keresztül). A londoni egyezmény által biztosított "csatorna" egy kétségkívül hasznos technikai eszköz az információ megszerzésére, de magában hordoz egy-két nehézséget: néha csak lassan "utaznak" rajta keresztül a várt joganyagok, vagy nem a megfelelő "szállítmány" érkezik.[63]
Az EU-ban - felismerve a nehézségeket - létrehozták az Európai Igazságügyi Hálózatot, amelynek fő funkciója, hogy ha egy másik tagállam joga alkalmazandó, az ügyben eljáró fórumok a hálózaton keresztül tájékoztatást kaphatnak e jog tartalmáról.[64] Szerepét kiemelendő, a Madridi Alapelvek is leírja, "[a]z Európai Igazságügyi Hálózat és más hasonló hálózatok használatát ösztönözni kell" (5. alapelv).
A külföldi jog tartalmának igazolása tekintetében a legtöbb uniós ország belföldi (nemzetközi magánjogi vagy polgári eljárásjogi) normatív szövegei példálózva utalnak az igénybe vehető bizonyítási eszközökre, amelyek alapulhat-
- 453/454 -
nak: a felek közreműködésén, szakértő, vagy szakértői intézet kirendelésén, vagy a minisztérium megkeresésén.
A külföldi kodifikációkban a felek közreműködésének két megfogalmazása figyelhető meg. Az egyik szerint a bíró kérheti a felek segítségét.[65] A másik alapján a felek maguk hozhatnak bizonyítékokat a külföldi jog tartalmának igazolására.[66] A holland Ptk. vonatkozó rendelkezése mindkettőt tartalmazza, azaz a felektől elvárt a külföldi jog tartalmának bizonyítása, de a bíróság fel is kérheti az érdekelt felet erre.[67] A felek minél aktívabb szerepvállalásának ösztönzését a Madridi Alapelvek is szorgalmazza: "Annak érdekében, hogy a külföldi jog tartalmának megállapítása ésszerű időn belül és megfelelő módon történjen, bátorítani kell a más fórumokkal és/vagy felekkel való együttműködést" (5. alapelv).
A szakértő, vagy szakértői intézet kirendelése praktikus megfontolásokon alapul.[68] A fórum és a felek számára is hatékony eszköz. Szakvélemény kiadására felkérhető egy az adott kérdésben járatos jogtudós vagy gyakorló jogász akár egyetemekről, akár független tudományos és kutatóintézetekből (külföldi példák ilyen intézetekre: a Swiss Institute of Comparative Law , a német Max Planck Institute for Comparative and International Private Law vagy a Deutsches Notarinstitut, a francia Centres de recherches, d'information et de documentation notariales - CRIDON, a holland Internationaal Juridisch Instituut, vagy a görög Hellenic Institute of International and Foreign Law).
A minisztérium megkeresésekor a külföldi joganyagok rendszerint nevesítik az igazságügyi minisztériumot.[69]
A hazai szabályozást tekintve, már Szászy István tervezetében is szerepelt - a korábbi szabályoknak megfelelően -, hogy a külföldi jog tartalmának megállapítására a fórum "az igazságügyminiszterhez fordulhat" (16. §). Szászy tervezetének haladó szemléletű újítása volt, hogy feljogosította volna az igazságügy-minisztert, hogy szakvéleményt kérjen a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem összehasonlító jogi intézetétől, "amely a miniszternek a nehéz feladatában kétségkívül nagy segítségére lesz".[70]
A magyar jogtudomány egyértelmű abban, hogy a bírónak a külföldi jog tartalmának bizonyítását illetően szabad mozgástere van. Fő szabály, hogy a bíróságnak nem kell a külföldi jog tartalma felől tájékozódnia, amennyiben azt ismeri.[71] A bíróság természetesen a fél által előterjesztett bizonyítékot is figyelembe veszi, illetve erre a lehetőségre fel is hívhatja a feleket.[72] Feltétlenül tegyük hozzá: önmagában az a helyzet, hogy az érdekelt fél az idegen jogszabályok tartalmának megállapításához segítséget nyújthat, nem jelenti azt, hogy eljárásjogi értelmében bizonyítási teherről van szó.[73] A jogszabály felkutatása nem tekinthető ténybizonyításnak.
Az 1979. évi kódex szerint, amennyiben a bíró nem ismeri a külföldi jog tartalmát "szükség esetén szakértői véleményt is beszerez és a fél által előterjesztett bizonyítékokat is figyelembe veheti" [5. § (1) bekezdés], egy következő bekezdésben pedig azt deklarálta, hogy a fórum megkeresésére a külföldi jogról az igazságügyért felelős miniszter ad felvilágosítást [5. § (2) bekezdés]. Amennyiben a bekezdéseket sorrendiségnek vesszük, akkor a régi szöveg egyáltalán nem igényelt volna változtatást, mert azt a két eszközt helyezi előtérbe, amelyet napjaink jogtudománya és kodifikációi is hangsúlyoznak. A probléma abban állt, hogy az eljáró hatóságok sok esetben épp fordítva jártak el, és elsőként (néha kizárólagosan egyedül) az Igazságügyi Minisztériumhoz fordultak. Az új normaszöveg tartalmának finomításánál így két dologra kellett figyelemmel lenni. Egyfelől a fórum számára a felek, valamint a szakértők szerepvállalását hangsúlyozni: ezt a végső szöveg - minimalista módon - akként teszi, hogy a felsorolt eszközöket együttesen (egy szinten) jeleníti meg az igazságügyért felelős miniszter tájékoztatásával. Másfelől, a régi szövegben lévő azon megfogalmazás, miszerint a "külföldi jogról az igazságügyért felelős miniszter ad felvilágosítást" azt a képzetet kelthette, hogy a minisztérium minden körülmény között tudja a külföldi jog tartalmát. [Nyilvánvalóan ez is szerepet játszhatott abban, hogy ez az eszköz lett a külföldi jog tartalma beszerzésének legfőbb útja, valamint azt se felejtsük el, hogy a nemzetközi egyezmények alapján történő megkeresésekben a minisztérium hatékony (és fő)szerepet játszik.] Az Igazságügyi Minisztérium (normaszöveg szerint: igazságügyért felelős miniszter) tájékoztatásának Achilles-sarka, hogy bizonyos esetekben, pl. nemzetközi egyezmény és saját források hiányában nem tud információt szolgáltatni. A Kódex - igyekezve ezeket a problémákat orvosolni - a következő megfogalmazással él: "A külföldi jog tartalmának megállapításához a bíróság bármely eszközt igénybe vehet, így különösen a felek előterjesztéseit, szakvéleményt vagy az igazságügyért felelős miniszter (a
- 454/455 -
továbbiakban: a miniszter) erre vonatkozó tájékoztatását" [8. § (2) bekezdés].
10. Mi történjék, ha a külföldi jog tartalma nem megállapítható vagy nem tartalmaz rendelkezést az ügy megoldásához? A tételes jogok többsége előírja, hogy ez esetben, a fórum joga mint kisegítő jog kerüljön alkalmazásra.[74] A cél, hogy a külföldi jog tartalmának megállapítása ne vezessen az eljárás aránytalan elhúzódásához, ez a megoldás tehát az igazságszolgáltatás egyszerűsítését és az eljárási idő csökkentését szolgálja. Ezt tartalmazta már Szászy tervezete[75] és az 1979. évi kódex is. Utóbbi előírta, hogy ha a külföldi jog tartalmát nem lehet megállapítani, a magyar jogot kell alkalmazni [5. § (3) bekezdés]. Ezt az alapfelállást a Kódex sem változtatta meg, azonban kiegészítette a korábbi szabályozást az észszerű időn belüliség kritériumával és - bizonyos esetben - egy plusz kisegítő joggal.
Nemzetközi tendenciává vált, hogy a jogalkotók beépítik az észszerű időn belüliség korlátját a külföldi jog tartalma feltárásának időtartamába. Ez megjelenik pl. a belga, a cseh, az észt, a lengyel, az osztrák jogban. Másutt a bírói gyakorlat jár el a mércét alkalmazva (finn, német, svéd).[76] A Madridi Alapelvek is támogatja ennek kifejezett kodifikálását.[77] E fejleményekre és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) joggyakorlatára (hazai viszonylatban ld. Karalyos és Huber-ügy)[78] is tekintettel, a Kódex 8. § (3) bekezdésének első mondata akként szól, hogy ha a külföldi jog tartalma észszerű időn belül nem állapítható meg, akkor kisegítő jogként a magyar jogot kell alkalmazni.
A nemzetközi magánjog tudományában megfogalmazódott régi-új javaslatok lényege, hogy a fórum a külföldi jog mellőzésének eseteiben ne automatikusan a saját jogát, hanem az eredetileg alkalmazandó joghoz a lehető legközelebb álló jogot "találja meg". Ilyen alternatív megoldás, az ún. "the next best choice" megközelítés alapján az, ha egy másik, az üggyel legközelebbi kapcsolatban lévő jogrendszer szabályait kell alkalmazni. Adott esetben a lex domicilii a lex patriae helyett, vagy akár elvileg az ún. semleges, egységes jogot tartalmazó megoldások, pl. UNIDROIT-alapelvek is alkalmazhatók lehetnének. Ezt az ún. észszerűség tesztjének kollíziós jogi módszereként is nevezik.[79] Ennek logikája abban keresendő, hogy a fórum az alkalmazandó jogban lévő joghézagot a kollíziós jogi értelemben vett "második legjobb joggal" töltse ki. Vegyük például az olasz nemzetközi magánjogot. Amennyiben a külföldi jog tartalma nem állapítható meg, akkor a bíró az ún. lépcsőzetes vagy alternatív kapcsolóelvek esetében egy másik kapcsolóelvet kell hogy keressen egy következő alkalmazandó jog kijelölésére, ennek hiányában alkalmazza csak az olasz jogot. Avagy a portugál megoldás szerint - bizonyos ügyekben - a felek állampolgársága helyett, amennyiben annak tartalma nem megállapítható, a szokásos tartózkodási hely jogát kell alkalmazni.[80]
Egy következő alternatív megoldás, egy harmadik, az alkalmazandó joghoz szorosan kapcsolódó (neighbour law, droit voisin) jogrendszer helyettesítő szabályának alkalmazása lehet. Az átültetett jogi megoldások esetében a hazai jog automatikus alkalmazása helyett így akár az "eredeti" jog szabályait is figyelembe lehet venni.[81] Ezt az ún. észszerűség tesztjének anyagi jogi módszereként is nevezik.[82] Ennek logikája abban áll, hogy az eljáró fórum megpróbálja megtalálni a külföldi jog vélelmezett tartalmát. Ez a megközelítési mód tiszteletben kívánja tartani a kollíziós szabályok jelentőségét és működését azáltal, hogy az elsőként kijelölt külföldi jogot alkalmazza, ameddig lehetséges[83], és így egyben elkerüli a - mindig csábítóbb - lex fori használatát. Hasonló megoldások találhatók pl. Japánban, Izraelben, Svájcban.
Újítás tehát a Kódex 8. § (3) bekezdésének második mondata, amely akként fogalmaz: "Ha a magyar jog szabályai alapján az adott tényállás nem bírálható el, akkor az alkalmazandó joghoz legközelebb álló külföldi jogot kell alkalmazni." Ez tulajdonképpen az imént említett szomszédos jog megoldásához hasonlít azzal a szűkítő eltéréssel, hogy csak akkor alkalmazható, ha a lex fori egyáltalán nem alkalmas a tényállás elbírálására. Mindent egybevetve, a fórumnak figyelnie kell arra, hogy ez ne eredményezze az eljárások további (észszerű időn túli) elhúzódását.
Némiképp megtévesztő a törvény indokolása, amelyben példaként a következő szerepel: "ha egy ügyben a törvény kollíziós jogi rendelkezése alapján az algériai jogot kelle-
- 455/456 -
ne alkalmazni, de az algériai jog nem szerezhető be, a bíróság alkalmazhatja a tunéziai jogot (az algériai jog szomszédos jogaként)". Mindenki számára egyértelmű, hogy itt nem a szomszédos országok jogáról van szó.[84] Éppen ezért szemléletesebb lett volna például, ha mondjuk az örmény és az orosz jog kerül említésre, hiszen az örmény Polgári Törvénykönyv kötelmi jogi része szinte teljes mértékben az orosz Polgári Törvénykönyv átvételével született (és nem szomszédos országok).[85] Még plasztikusabb, ha egy speciális jogintézményt kiemelve, pl. a trust változatos formáira és megoldásaira gondolunk. Amennyiben az alkalmazandó új-zélandi jog tartalma nem állapítható meg, és a magyar jog alapján a tényállást nem lehet megítélni, akkor a jogintézmény "származási országának joga", azaz az angol jog felhívható. Avagy a wakf, mint muzulmán vallási vagy jótékonysági célra alapítható, a trusthoz hasonlatos, de attól mégis több ponton eltérő jogintézmény[86] előfordul pl. egyes nyugat-afrikai országokban és Indiában.
11. A modernitás és a rugalmasság biztosítása jegyében merült fel az általános kitérítő klauzula (general escape clause, Ausweichklausel) beépítésének igénye az új magyar nemzetközi magánjogi törvénybe. Ez a jogintézmény elsőként a svájci nemzetközi magánjogi jogszabályban jelent meg[87], majd sorra több külföldi nemzetközi magánjogi joganyagban is kodifikálásra került.[88] A jogintézmény célja, hogy korrigálja a nemzetközi magánjogi szabályok téves kapcsolását, azaz azt a helyzetet, ha a tényállás és az objektív kapcsolóelvvel kijelölt alkalmazandó jog még sincs eléggé szoros kapcsolatban egymással, ti. egy harmadik állam jogával az adott jogviszony szorosabb kapcsolatot mutat. Tehát a bíró mérlegelése alapján kivételes esetben lehetőséget kap a téves kapcsolás kijavítására, amennyiben az eset a kollíziós norma által kijelölt jog helyett egy másik joghoz lényegesen szorosabban kapcsolódik, ide nem értve természetesen a jogválasztás kérdését. A felek akarati autonómiájából fakadóan, érvényes jogválasztással szemben ez a klauzula nem használható. Ismételten hangsúlyozandó, hogy ez csak egy kivételes lehetőség - fontos a jogalkalmazói önmérséklet -, mert nem szolgálhat a hazafelé törekvés eszközeként. Megjegyzendő, hogy az általános kitérítő klauzula eo ipso lehetőséget ad a fórum jogától való "eltérítésre" is (azaz ha a kollíziós szabályok a magyar jogra utalnak, de egy külföldi joggal nyilvánvalóan szorosabb kapcsolatot mutat az ügy).
Bár a Koncepció megalkotása során vitatott volt, hogy egy általános kitérítő klauzula kerüljön-e a törvénybe vagy a jogszabály csak különös kitérítő klauzulákat tartalmazzon, végül a Koncepcióban már egy általános szabály kapott helyet.[89] Érdemes e ponton hozzátenni, hogy a végső törvényszövegben, ahol a jogalkotó úgy érezte, hogy külön hangsúlyozásra van szükség, ún. speciális kitérítő klauzulákat is megfogalmazott.[90] Az általános kitérítő klauzuláról a Kódex 10. § (1) bekezdése következőképpen rendelkezik: "Ha az ügy körülményei alapján nyilvánvaló, hogy az ügy az e törvény szerint irányadó jognál lényegesen szorosabban kapcsolódik egy másik joghoz, kivételesen ezt a másik jogot lehet alkalmazni." Ez a modern szabály megfelelő eszköz lehetne a fórum kezében azokra a helyzetekre, ha esetleg a Kódex kollíziós normáinak "vaksága" hibás kapcsolásra vezet.[91]
Kétségeket ébreszt viszont a Kódex 10. § (1) bekezdés második mondata, amely rendkívül meglepő és nemzetközi összehasonlításban is - finoman szólva - szokatlan módon időbeli korlátot szab a jogalkalmazónak az általános kitérítő klauzula alkalmazására. Ezen nóvum szerint: "A bíróság erről az alperesi ellenkérelem bírósághoz érkezésétől számított legkésőbb harminc napon belül dönteni köteles." A kodifikációs bizottsági ülés anyagaiban nem szereplő határidő, amely elsőként csak a parlamentnek benyújtott törvényjavaslat szövegében bukkan fel, egy - talán az egyszerűbb megítélésű ügyek kivételével - kivitelezhetetlennek (és érthetetlennek) tűnő határidőt tűz a jogalkalmazónak, akitől elvárja, hogy egy nemzetközi ma-
- 456/457 -
gánjogi ügyben (amelyek általában komplikáltak) a fórum már azután harminc nappal tudja, hogy mi lesz az alkalmazandó jog és hogy az nem a legszorosabb kapcsolatot mutatja a tényállással, hogy felperes keresetlevelére az ellenkérelem beérkezett (rendszerint a perfelvételi szak előtt). Nem tudni, hogy mi volt ezzel az indokolatlan restrikcióval a cél, de a kodifikáció értékelése szempontjából az okos lány meséjét juttathatja eszünkbe. A paragrafus így - hasonlóan, mint a szitában a galambok - a népmesei "hoztam is, meg nem is, volt is, nincs is" újítást adott.[92] Sajnálatos, hogy a Kódex modern és rugalmasságot biztosító szabálya így végül tulajdonképpen nem töltheti be eredeti szerepkörét.[93]
Végül feltétlenül hangsúlyozni kell az 1979. évi kódexben található, ún. "felek közös mellőzési kérelme"[94] és a kitérítő klauzula közötti különbséget. Ugyanis az utóbbira vonatkozó, a Kódex indokolásában lévő példa félreértésekre adhat okot: "Az általános kitérítő klauzula alkalmazására akár a felek kérelme alapján is sor kerülhet [...]. A fél, illetve a felek kezdeményezése alapján például a bíróság évek óta Magyarországon élő, itt vagyonnal rendelkező külföldi állampolgárságú házasfelek házassági vagyonjogi ügyében ily módon a magyar jogot is alkalmazhatja. Ennélfogva e § alapján a felek a külföldi jog alkalmazásának a mellőzését is kérhetik." Álláspontom szerint ez azért nem szerencsés megfogalmazás, mert azt a látszatot keltheti, mintha a kitérítő klauzula magában foglalná a régi mellőzési kérelem lehetőségét - és annak igencsak problematikus gyakorlatát.[95] A jogalkotó szándéka (legalábbis a Kodifikációs Bizottság anyagai alapján) bizonyosan nem erre irányult. Fontos distinkció a két jogintézmény között: a kitérítő klauzula alkalmazása nem a felek aktusán múlik, hanem egyedül a bíró mérlegelésén, aki a jogintézményt csak kivételes esetben - és nem kérelemre - alkalmazza.
12. A Kódex egyes szabályainak megalkotásakor a nemzetközi magánjogi jogviszonyok teljes körű szabályozása volt a cél, mégis előfordulhat, hogy az adott, igen speciális esetre nincs konkrét kollíziós szabály. Ekkor lép be a Kódex új jogintézményeként, a kollíziós jogi joghézag kitöltésére az általános kisegítő szabály. Egy ilyen generális rendelkezés ("stop-gap clause")[96] megalkotása nem unikális, egyes külföldi kodifikációkban is megjelenik.[97] Így ha a törvény a hatálya alá tartozó kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, akkor a jogviszonnyal legszorosabb kapcsolatot mutató állam jogát kell alkalmazni (Kódex 11. §). Fontos funkciójuk szerint megkülönböztetni a fentebb említett általános kitérítő klauzulát és az általános kisegítő szabályt. Ugyanis - akár ha a szavak jelentéséből indulunk ki - kitéríteni, vagy menekülni is csak valamitől vagy valami elől lehet, azaz ha a Kódex egy kollíziós szabálya alapján megtaláltuk az alkalmazandó jogot, de az a tényállással egyáltalán nem mutat szoros kapcsolatot. Míg az általános kisegítő szabály akkor használatos, ha a Kódex az adott kérdést nem rendezi, azaz nincs rá kollíziós norma.[98]
13. Bár a kollíziós szabályok alkalmazása és a külföldi jog alkalmazása - mint fentebb láttuk - ex officio történik, tehát az eljáró hatóság a kijelölt jogot hivatalból kell hogy alkalmazza, a fórum mégis bizonyos esetekben, bizonyos mértékig visszautasíthatja a külföldi jog alkalmazását. Egyik eset, amennyiben az nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a saját államának közrendjével (ordre public, public policy, öffentliche Ordnung, Vorbehalt). A jogrendszereknek az erkölcsi, gazdasági, politikai alapjait közvetlenül védő "kemény magját" nevezzük közrendnek.[99] Ezt az alapvető értékrendet a nemzetközi magánjogi szabályozásokban - az alkalmazandó jog tekintetében - kétféleképpen oltalmazhatják. A közrend pozitív jellegű védelme a lex fori feltétlen alkalmazást kívánó (imperatív) normáinak érvényre juttatásával, míg a negatív formában történő megjelenése a közrendi záradékkal történhet.
14. A közrendi záradék tehát egy olyan generálklauzula jellegű szabály, amely védelmi funkciót tölt be (defenzív funkció). Működése abban áll, hogy a lex fori alapvető értékrendjének megóvása érdekében megakadályozza, hogy a kapcsolás a felhívott külföldi jog alkalmazásához vezessen.[100] A jogrendszer sérthetetlen "kemény magját" részesíti védelemben, és ezt tehát negatív formában látja el, azaz az illető külföldi jogszabálynak a konkrét alkalmazását akadályozza meg. Lényeges, hogy annak mérlegelése során, hogy a külföldi jog alkalmazása esetén a közrend sérelme megvalósul-e, figyelemmel kell lenni arra, hogy mennyire szoros az a kapcsolat, amely a nem-
- 457/458 -
zetközi magánjogi tényállást a fórum jogához fűzi (Inlandsbeziehung). Előfordulhat, hogy a kapcsolat csak véletlenszerű vagy gyenge, ez esetben ez a "biztonsági szelep"[101], mint amúgy is csak kivételesen használható jogintézmény, nem vehető igénybe. Az uniós rendeletek is tartalmaznak általános közrendi klauzulát (amelyeket a rendeletek hatálya alá tartozó ügyekben alkalmazni kell)[102], az öröklési rendelet preambulumbekezdésében kiemeli azt a lényeges gondolatot, hogy "[a] bíróságok vagy más illetékes hatóságok a közrendre (»ordre public«) vonatkozó kivételt azonban nem alkalmazhatják másik állam jogának figyelmen kívül hagyására".[103]
A közrendi záradék a külföldi kodifikációknak is úgymond kötelező eleme.[104] A magyar jog tekintetében az 1979. évi kódex és a Kódex szabályozása között négy főbb különbség érhető tetten. A régi joganyag nem határolta el a közrend pozitív és negatív szerepét, azaz a közrendi záradékot az imperatív szabályoktól (utóbbi felől nem rendelkezett); pusztán a külföldi jog alkalmazása mellőzésének egyik eseteként szabályozta a közrendbe ütközést; nem határozta meg konkrétabban a közrend fogalmát; végül a régi rendelkezés szerint a közrendi záradék aktiválása automatikusan a magyar jog alkalmazását vonta maga után, míg az új szabály szerint a lex fori kisegítő jogként abban az esetben hívható fel, ha a sérelem más módon nem hárítható el.
Bővebben kitérve a fentebbiekre, az 1979. évi kódex csupán annyit rögzített, hogy "[m]ellőzni kell a külföldi jog alkalmazását, amennyiben az a magyar közrendbe ütköznék" [7. § (1) bekezdés]. A Kódex önállóan (nem a külföldi jog mellőzésének eseteként) és részletesebben szabályozza a közrendi záradék intézményét. Szükségesnek látszott a fogalom bővebb - de mértéktartó - kifejtése, hiszen a csekély számú jogeset[105] a jogintézmény bizonytalan alkalmazására mutatott rá. Összhangban a magyar tradíciókkal[106] és az uniós rendeletekkel, a Kódex 12. § (1) bekezdésében deklarálja: "[a] magyar közrendbe ütközik és ezért mellőzni kell az e törvény értelmében irányadó külföldi jog alkalmazását, ha annak eredménye az adott ügyben nyilvánvalóan és súlyosan sértené a magyar jogrendszer alapvető értékeit és alkotmányos elveit". A közrend változó tartalmának megítélésénél elsősorban az Alaptörvény és az abban foglalt jogok egy egzakt mércével adják meg a jogalkalmazó számára a magyar társadalmi-jogi értékrendet, de taxatív felsorolása ezeknek az értékeknek és elveknek nem lehetséges, mert a "klauzula olyannyira függ az idő és körülmények változásától, hogy megrögzítése alkalmazhatatlanságát vonná maga után".[107] Ezért a jogalkotó csak némi zsinórmértéket adhat, így e nyitott norma konkrét tartalommal való kitöltése a bíróságok mérlegelésétől függ.[108] Ez a művelet pedig a fórumtól "finom megkülönböztetéseket, az erkölcsi rend körébe eső értékítéletet, a törvény célját és alkalmazásának jogi hatását ismerő ténykedést igényel".[109]
A közrendi fenntartás egy kivételszabály. Felhívásához önmagában a fórum jogától való tartalmi eltérés tehát nem elegendő, mert a magyar jog alapvető elvei nyilvánvaló és súlyos sérelmének kell fennállnia. A diszkrimináció tilalmából kiindulva a magyar fórumnak tehát nem a külföldi jog szabályait kell megítélnie, hanem az adott ügy tényállására vonatkozó külföldi szabályok alkalmazásának eredményét (ti. a lex causae az alkalmazása esetén kiváltandó effektív hatása[110] okozza a súlyos sérelmet). Egyértelmű pl., hogy önmagában a többnejűség miatt nem lesz közrendbe ütköző a külföldi jog[111], amennyiben annak a fórum jogához való belső kapcsolódása nem számottevő. A jogirodalomban divatos gondolat, hogy a közrendi záradék felhívása - elsősorban a családjog terén - akár egy harci eszköznek is tekinthető a "civilizációk összecsapásában" (Huntington).[112] Valójában viszont a közrendi klauzula indokolatlan aktiválása könnyen igazságtalan eredményre vezethet.[113] Izgalmas és egyre dominánsabb trend, hogy egyes országok rendes bírósága előtt más
- 458/459 -
alapjogok védelme az, amelynek biztosítására a poligámiából származó bizonyos igények, így pl. az özvegyi nyugdíj összegének feleségek közötti megosztása megítélést nyerhetett.[114] Összegezve, napjaink tendenciái: a közrend tartalmának szűkítő értelmezése, alkalmazásának kivételessége, védelmi funkciójának felhívásához pedig az szükséges, hogy a külföldi jog alkalmazásának eredménye a magyar jog alapvető elveinek nyilvánvaló és súlyos sérelmére vezessen.[115] Feltétlenül kiemelendő, hogy az Európai Bíróság gyakorlatában egyre markánsabban körvonalazódó uniós közrendet is figyelembe kell vennie a magyar bíróságnak.[116]
15. A közrendi záradék alkalmazásának következményét a 12. § (2) bekezdése rögzíti. Eszerint a mellőzött külföldi jog helyett kisegítő jogként a magyar jog alkalmazását rendeli. Az 1979. évi kódexhez képest azonban lényeges változás, hogy a hazai jog alkalmazására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a közrend sérelme másként nem hárítható el.[117] Ezzel kívánta a jogalkotó felhívni a figyelmet arra, hogy előfordulhatnak olyan esetek, amikor a közrendbe ütközés önmagában azzal elhárítható, hogy a külföldi jog közrendbe ütköző szabályát a bíró nem alkalmazza.[118] Ha viszont a magyar joggal tölti ki, akkor egy dépeçage merülhet fel, amennyiben a bíróság az ügy megítéléséhez részben a külföldi, részben a saját államának jogát alkalmazza.
Az 1979. évi kódex még kifejezetten deklarálta a közrendi záradék diszkriminatív alkalmazásának tilalmát, azazhogy a külföldi jog alkalmazása nem mellőzhető önmagában azért, mert a külföldi állam társadalmi gazdasági rendszere a magyartól eltér [7. § (2) bekezdés]. Ez a megalkotásakor még hangsúlyos szabály mára már nem igényel külön kiemelést, ezért a Kódex azt elhagyta.
A közrendi záradékot el kell határolni a kitérítő klauzulától, utóbbit "»a kapcsolat megfelelőségének«, adekvát voltának generálklauzula-jellegű záróbizosítékaként, a kollíziós jogi kapcsolás - szükséghez képest igénybe vehető - helyesbítőjeként, vagyis - ha tetszik - a »nemzetközi magánjogi igazságosság« garanciájaként", míg előbbit "a fórum érdekrendjének ultima ratio-jellegű kollíziós jogi őrzője"-ként kell felfogni.[119] Nem szabad tehát összekeverni a két jogintézményt, nemcsak céljuk és funkciójuk más, hanem - bár közös vonásuk, hogy a Kódex kollíziós normája által kijelölt jog tulajdonképpeni mellőzéséhez vezetnek - alkalmazásuk következményeiben is eltérnek.[120]
16. Az imperatív vagy más néven feltétlen alkalmazást kívánó normák (overriding mandatory provisions, lois de police, règles d’application immédiate, Eingriffsnormen) olyan anyagi jogi rendelkezések, amelyeknek tartalmából és céljából nyilvánvaló, hogy azokat a jogalkotó minden körülmények között érvényre kívánja juttatni. Az imperatív szabályok tehát nem az általános kollíziós szabályrendszer valamely kapcsoló szabálya révén, hanem attól függetlenül kerülnek alkalmazásra. Az imperatív szabályokban megjelenő érdekek ugyanis túl fontosak ahhoz, hogy azt a hagyományos kollíziós jogi jogtalálás "veszélyeinek" tegyék ki. A kógens rendelkezésektől eltérően az imperatív szabályok alapvető politikai, gazdasági és szociálpolitikai érdekeket szolgálnak, ezért nemcsak az adott állam jogrendszerén belül, hanem nemzetközi relációban is kötelező az alkalmazásuk, azok hatálya alól a felek jogválasztással sem térhetnek ki. Ezek a szabályok tehát mind belföldi, mind nemzetközi szinten kiváltságos státust élveznek (offenzív funkció).
Az "unilateralizmus győzedelmessége" ("unilateralism triumphant") - ahogy Nygh nevezi[121] - célja szerint számos különböző érdek védelmére hivatott. Az ilyen típusú normák nemcsak a gazdaságpolitikát szabályozó közjog területéről származhatnak (adószabályok, versenyjog stb.), hanem például a társadalompolitikát rendező munkajog, vagy a bizonyos erkölcsi vagy vallási szabályokra reflektáló családjog területéről is.[122] Gyakran találkozhatunk továbbá a kulturális javak védelme, környezetvédelem, vagy a fogyasztóvédelem területén. Felismerésükben segítség, hogy megszegésük gyakran büntetőjogi szankciókat, vagy a szerződés semmisségét eredményezi.[123] Ilyenek például az export- és importkorlátozások, a kártalanítás nélküli kisajátítás tilalma, jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmissége stb.
Maguk a nemzetközi magánjogi szabályok is utat mutathatnak az imperatív szabályok megtalálásához az ún.
- 459/460 -
különös közrendi szabályokkal. A Kódex szerint a házasságot Magyarországon nem lehet megkötni, ha a házasságkötésnek a magyar jog szerint elháríthatatlan akadálya van [26. § (4) bekezdés]. Tehát a Ptk.-ban meghatározott házasságkötési korhatár, rokoni kapcsolat, vagy fennálló házasság[124] akkor is gátját képezi a magyar fórum előtti házasságkötésnek, ha a házasulandó személyek személyes joga szerint annak nem lenne akadálya, ezek tehát feltétlen érvényesülést kívánnak maguknak.
Nemzetközi vonatkozásban az első jogeset a híres holland Alnati-ügy (1966)[125], amelyben egy hajófuvarozási szerződésre választott holland jog helyett alkalmazta a holland fórum a belga jog kényszerítő rendelkezéseit.[126] Ez alapján született a Benelux Egységes Jog nemzetközi magánjogról szóló tervezetének 13. cikke, amely az első kodifikációnak tekinthető kifejezetten az imperatív szabályokra (bár ekkor még a szabály tulajdonképp csak a jogválasztás korlátozására szolgált). Ezt követően a római egyezmény (1980)[127] 7. cikkében, a kereskedelmi képviseletre vonatkozó hágai egyezményben (1978) és a svájci nemzetközi magánjogi törvény tervezetének (1982) 18. cikkében tűnt fel a közvetlenül alkalmazandó kényszerítő rendelkezések fogalma.[128]
Az imperatív szabályokra vonatkozó nemzetközi magánjogi rendelkezések többnyire a külföldi államok kodifikációiban is kifejezetten megjelennek, így pl. Csehországban, Észtországban, Hollandiában, Lengyelországban, Kínában, Németországban, Québecben, Olaszországban, Svájcban, Törökországban, Tunéziában, Venezuelában, Ukrajnában. Más országokban külön törvényekben, vagy a bírói gyakorlatban bukkannak fel az imperatív szabályok.[129]
Különbözőképpen szabályoz a Róma I, Róma II és az öröklési rendelet. Az uniós jogban a Róma I rendelet 9. cikke az első kifejezett megfogalmazása az imperatív szabályoknak. Az elfogadott definíció megegyezik az Európai Bíróságnak az Arblade-ügyben[130] adott meghatározásával, amelyet Francescakis fogalommeghatározása inspirált.[131] A 9. cikk (1) bekezdése tehát egyértelműen meghatározza az imperatív szabályok körét: "[] olyan rendelkezések, amelyek betartását valamely ország a közérdek - mint például politikai, társadalmi vagy gazdasági rendjének megőrzése - szempontjából döntő fontosságúnak ítéli, és megköveteli a hatálya alá eső valamennyi tényállásra történő alkalmazását, függetlenül attól, hogy a kollíziós szabályok a jogviszonyra mely jog alkalmazását írják elő".
A Kódex egyik példaértékű és lényeges innovációja, hogy rendezi a feltétlen alkalmazást kívánó normák helyzetét, ugyanis elődje, az 1979. évi kódex nem tartalmazott az imperatív normákra előírást. A definíció megalkotásakor a Róma I rendelet 9. cikk (1) bekezdésének rendelkezése szolgált mintául azzal, hogy a szövegezésnél a nemzetközi jogirodalomban is vitatott "közérdek"-re való hivatkozást mellőzte a normaszöveg.[132] Mindezek alapján a Kódex precízen és elegendő mélységgel mondja ki: "Az e törvény értelmében irányadó jogra tekintet nélkül alkalmazni kell a magyar jognak azokat a rendelkezéseit, amelyek tartalmából és céljából egyértelműen megállapítható, hogy azok az e törvény hatálya alá tartozó jogviszonyokban is feltétlen érvényesülést kívánnak (imperatív szabályok)" [13. § (1) bekezdés].
17. A lex fori imperatív szabályait az eljáró hatóságnak alkalmaznia kell. Kérdéses azonban, hogy vajon figyelembe kell-e venni a harmadik államok (azaz sem a lex foriba sem pedig a lex causaeba nem tartozó) feltétlen alkalmazást kívánó rendelkezéseit. A Róma I rendelet 9. cikk (3) bekezdése a nemzetközi szerződések körében ezt lehetővé teszi, amennyiben ez azon ország joga, amelyikben a szerződésből eredő kötelezettségeket teljesíteni kell vagy teljesítették, ha ezek az imperatív rendelkezések a szerződés teljesítését jogszerűtlenné teszik. A jogalkalmazó mérlegeléséhez mintegy "mankóul" pedig hozzáteszi, hogy "[a]nnak mérlegelése során, hogy érvényre kell-e juttatni e rendelkezéseket, figyelembe kell venni természetüket és céljukat, és alkalmazásuk vagy nem alkalmazásuk következményeit". Fontos hozzátenni, hogy az EUB gyakorlatában megállapítást nyert, hogy a har-
- 460/461 -
madik állam imperatív szabályai csak kivételesen, a rendelet által szabott körben, és azt is szigorúan értelmezve vehetők csak figyelembe.[133]
A harmadik államok imperatív szabályainak alkalmazhatósága külföldi kodifikációkban is létjogosultságot nyert, ekként tett pl. Belgium, Bulgária, Lengyelország, Litvánia, Hollandia, Svájc, Törökország, Ukrajna.[134]
A hazai jogalkotást tekintve, a Koncepció akként foglalt állást, hogy ezen szabályok alkalmazására vonatkozó törvényi rendelkezés megalkotása - az uniós rendeletekben biztosított lehetőségek elégséges volta miatt - nem szükséges.[135] Végül azonban a Kódex beemelt egy szabályt, amely deklarálja, hogy más állam jogának feltétlen érvényesülést kívánó rendelkezései akkor vehetők figyelembe, ha azok a tényállással szoros kapcsolatban vannak és annak megítélése szempontjából meghatározó jelentőségűek [13. § (2) bekezdés]. A megalkotásának indoka abban állt, hogy a jogalkotó szerint a magyar bíróságok előtt felmerülhetnek olyan tényállások, amelyek a harmadik államok imperatív szabályai figyelembevételét lehetővé tevő uniós rendeletek alkalmazási körén kívül esnek, és egyben felvetik a tényállással szoros kapcsolatban lévő harmadik állam imperatív szabályai figyelembevételének szükségességét. A harmadik állam imperatív szabálya alkalmazásának megítélésénél a bírói mérlegelésnek fokozott jelentősége van.
Érdemes megjegyezni, hogy a Kódex nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi történjék, ha az alkalmazandó jog és fórum jogának imperatív szabálya ütközik. Ez esetben a lex fori imperatív szabályainak alkalmazására kerül sor.[136] Ez alól kivétel, ha két uniós tagállam irányelvi eredetű átültetett imperatív szabályai ütköznek egymással, mert ez esetben a fórum kizárólag akkor tekinthet el az irányelvi szabályokat átültető lex causae imperatív szabályainak alkalmazásától az irányelvi szabályokat ugyancsak átültető lex fori javára, ha az utóbbi az irányelv által megkövetelt védelmen túlmenő védelmet nyújt.[137]
Végül fontos, hogy elhatároljuk a közrendi záradékot az imperatív szabályoktól. A közrendi záradék védelmező mechanizmusa olyan, mint egy "pajzs" a külföldi joggal szemben, és leggyakrabban a fórum jogának alkalmazására vezet. Ezzel szemben az imperatív szabályok támadólag, mint "az adott állam (fórum vagy külföldi) kardjaként vívja ki a tisztelet a közrendnek".[138] A két jogintézmény közti további különbség, hogy amíg a közrendi záradék kizárólag a fórum jogának alapvető értékrendjét védi, addig az imperatív szabályoknál lehetőség van akár harmadik állam jogszabályhelyeinek alkalmazására is.
18. Leo Raape híres gondolatában - amelyet a közrend kapcsán fejtett ki - a külföldi jogra utalás "ugrás a sötétbe" ("[d]ie Verweisung auf das ausländische Recht ist ein Sprung ins Dunkle"; "leap into the dark").[139] Ezzel tulajdonképpen arra utalt, hogy a fórum fő szabályként elfogadja a kollíziós kapcsolást, annak anyagi jogi kimenetelétől függetlenül. Azonban - mint már fentebb láthattuk - az eljáró hatóságnak lehetősége van a felhívott idegen jog alkalmazásától eltérni. Raape - Rodolfo De Nova által - továbbfejlesztett mottójával: "look before you leap".[140] Melyek is lehetnek ezek a helyzetek? A külföldi jog mellőzésének esetei az 1979. évi kódex és a Kódex alapján jelentősen eltérnek, azok száma csökkent.[141]
A Kódex szabályai szerint mellőzni kell a kijelölt külföldi jogot, amennyiben:
- a külföldi jog tartalma nem ismert, vagy nem tartalmaz rendelkezést [8. § (3) bekezdés];
- a külföldi jog alkalmazása a magyar közrendbe ütközik (közrendi záradék és imperatív szabály: 12-13. §);
- általános kitérítő klauzula (10. §).
Ez azonban nem jelenti automatikusan a fórum jogának alkalmazását. A külföldi jog mellőzésének eredménye, hogy kisegítő jogként a lex forit kell alkalmazni, amennyiben:
- 461/462 -
- a külföldi jog tartalma nem ismert, vagy nem tartalmaz rendelkezést és a magyar jog alkalmazható [8. § (3) bekezdés][142];
- a külföldi jog alkalmazása a magyar közrendbe ütközik [közrendi záradék: 12. §[143]; és a fórum imperatív szabálya: 13. § (1) bekezdés[144]];
- az általános kitérítő klauzula a magyar jog alkalmazásához vezet (10. §).
19. Statútumváltásról akkor beszélünk, amikor az alkalmazandó jog egy jogviszony fennállása alatt valamilyen, a kapcsolás szempontjából releváns körülmény módosulása miatt megváltozik. Példának okáért az ember állampolgársága, szokásos tartózkodási helye, vagy a dolog fekvési helye megváltozik, és ennek következtében más lesz a jogviszonyra alkalmazandó jog. A nemzetközi magánjogi kodifikációk rendszerint tartalmaznak arra rendelkezést, hogy az alkalmazandó jog megváltozása mennyiben érinti a korábbi statútum alatt érvényesen létrejött jogviszonyokat, illetve joghatásokat. Az 1979. évi kódex különös részében több helyen tartalmazott statútumváltással kapcsolatos speciális rendelkezéseket, így a természetes személy személyes joga[145], a házastársak névviselése és vagyoni viszonyai[146] tekintetében.
20. A Kódex megalkotásának folyamatában felmerült, hogy a különös részben több helyütt, vagy az általános részben egy passzusban legyen-e kiemelve statútumváltás kérdése. Végül a Kódex - hasonlatosan az osztrák törvényhez[147] - az egyszerűsítés jegyében az általános szabályok között rendelkezik a visszaható hatály fő szabályának tilalmáról. A 14. § a következőképpen fogalmaz: "Az alkalmazandó jogot meghatározó körülmények megváltozásának a változást megelőzően alkalmazandó jog szerint érvényesen létrejött jogviszonyokra csak akkor van hatása, ha e törvény kifejezetten így rendelkezik." Fő szabály szerint tehát a statútumváltásnak nincs visszaható hatálya, kivéve, ha a törvény különös részében máshogy nem rendelkezik. Ez utóbbi speciális rendelkezés a Kódex 41. §-ában, a dologi jogi rész általános szabályai között érhető tetten. A szabályok szerint a dologi jogokra és a jogszerzésre hatással lehet és van a statútumváltás, amennyiben az ingó dolog tartósan egy másik államba kerül. Ezen esetekben az új fekvési hely államának joga alkalmazandó.[148] E rendelkezések mögöttes indoka az, hogy a dologi jogok zárt rendszere miatt az új fekvési hely államának jogához kell hozzáigazítani korábbi fekvési hely dologi jogi rendszerét.[149] Tehát ezek az új rendelkezések a dologi jogi joghatások beálltának időbeli elhúzódására tekintettel, az ingóság helyének változását követik.[150]
A nemzetközi magánjog korábban periferikus és többnyire elméletinek tekintett jogága napjaink valóságában meghatározó szerepet játszik.[151] A modern kor kihívásai miatt a nemzetközi magánjognak gondolatvilágában és eszköztárában is meg kellett újulnia, hiszen azok a megfontolások, amelyek az alkalmazandó jog meghatározásának alátámasztására szolgáltak, mára sokkal komplexebbek lettek. Ennek "leképezésére" a kodifikációkban újabb trendek érhetők tetten, így pl. a felek akarati autonómiájának növekedése (progresszív liberalizáció), a kapcsolóelvek differenciációja (részletes és változatos kollíziós szabályok), a részletesebb kollíziós normák viszont óhatatlanul maguk után vonták az ügyek jobb megítéléséhez szükséges rugalmasság biztosításának igényét (flexibilizáció), továbbá nagyobb súllyal esik latba a nemzetközi magánjog alkalmazásának anyagi jogi végeredménye (materializáció).[152]
Közhelyszerű, hogy minden kodifikáció "saját korának anyagi jogi értékítéletét is tükrözi"[153]. Így a Kódexben a jogalkotó értékrendje is tükröződik. Ahogy Mádl Ferenc megfogalmazta, a jogalkotó elsősorban jogbiztonságra és előreláthatóságra törekszik, a nemzetközi magánjogban pedig a jogbiztonságot a nagyon egyértelmű és számottevően részletező szabályok fémjelzik. Ez azon-
- 462/463 -
ban - a rugalmasságot biztosító szabályok nélkül - a kollíziós jog "dogmatikus vírusának elburjánzásá"-ra, "üres kibernetikai játékra", "kapcsolóelvek káprázatos variálására" vezet.[154] Mindez pedig nem valósítja meg "az anyagi jogi értékrend és a jogbiztonság között teremtő együtthatást (konjunkciót)".[155] Míg a rugalmasság a különös részben a flexibilis kapcsolóelvekkel érhető el, pl. szokásos tartózkodási hely, legszorosabb kapcsolat elve; alternatív kapcsolóelvek rendszere, addig az általános részben erre szolgál az általános kitérítő klauzula, ahol "a fejlődés kihívásának a jogbiztonság és igazságosság korszerű megfogalmazásával" egyebekben megfelelő Kódex "törést" szenvedett.[156] Indokolt lenne tehát, hogy a klauzula visszanyerje működőképességét, és ezáltal a Kódex nemcsak modernebbé válna, de a XXI. század kihívásainak is könnyebben meg tudna felelni. Mádl Ferenc az 1979. évi kódex flexibilitását hiányoló tanulmányát 1985-ben azzal zárta: "a jelzett bátor továbblépéssel csak a koronát tehettük volna fel a műre". Ahogy állítólag Mark Twain egyszer megjegyezte: "History doesn’t repeat itself, but it often rhymes."
Konrad Zweigert 1948-ban a nemzetközi magánjog elméletét a jogtudományok atomfizikájának ("die Atomphysik der Jurisprudenz") nevezte[157], amely hasonlatot a fizika nyelvén Mádl Ferenc akként egészítette ki - ad futuram memoriam -, hogy ez esetben "akkor az igazságosság feszítő ereje volt az az atommag, amely a robbanást és láncreakcióját elindította".[158] ■
JEGYZETEK
* A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvényt bemutató sorozat második tanulmánya (Szerk.)
[1] Kihirdetve a Magyar Közlöny 2017. évi 17. számában.
[2] Kihirdetve a Magyar Közlöny 1979. évi 33. számában. Hatályba lépett 1979. július 1-jén.
[3] Az új nemzetközi magánjogi törvény vonatkozásában a munkálatok kezdetéről és a Nemzetközi Magánjogi Kodifikációs Bizottság felállításáról az 1337/2015. (V. 27.) Korm. határozat döntött.
[4] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről.
[5] Ahogy Vékás Lajos megjegyezte, a törvényhozó korábban "rögtönzésszerűen kísérelte meg megteremteni az összhangot" az uniós rendeletek és az 1979. évi kódex között. Részletesen Vékás Lajos: Egy új nemzetközi magánjogi törvény megalkotásának néhány elvi kérdéséről. Jogtudományi Közlöny. 2015. 6. sz. 292., 295.
[6] Az új nemzetközi magánjogi törvény koncepciója (a továbbiakban: Koncepció). Elérhető: http://www.kormany.hu/download/c/cf/c0000/NMJ%20TV%20KONCEPCI%C3%93.pdf (2018. 08. 03.)
[7] A megalkotás indokairól és a Kódexről átfogóan lásd még Csehi Zoltán: Über das neue Gesetz Ungarns betreffend das internationale Privat- und Verfahrensrecht - Eine kurze Übersicht. Praxis des Internationalen Privat- und Verfahrensrechts. 2018. 3. sz. 298-305.
[8] Részletesen Burián László: Általános részi jogintézmények szabályozása a régi és az új nemzetközi magánjogi Kódexben. Budapest, Kézirat, 2017. 3. [A kézirat leadásakor megjelenés alatt: Közjegyzők Közlönye, 2018. júniusi szám.]
[9] Tamás Ziegler - Vanda Vadász - Sarolta Szabó: The New Hungarian Private International Law Code - A Mixture of Modern and Traditional Solutions. Yearbook of Private International Law. 2017/2018. Sellier, 2018. 218-220. [m.a.]
[10] Ez alól egy kivételt nevesít a 4. § (4) bekezdésében, amely a minősítés jogintézményének kollíziós szabályozását alkalmazni rendeli az eljárásjogi, konkrétan a joghatósági és elismerés-végrehajtási részre vonatkozóan is. Természetesen az általános rendelkezések között megfogalmazott közrendbe ütközés szempontjai (12. §) is nyilvánvalóan - mutatis mutandis - kihatnak az eljárásjogi közrend fogalmára. Értem ezalatt a magyar (eljárásjogi) alapelvek nyilvánvaló és súlyos sérelmének kritériumát.
[11] A 6. § előtti jogintézményekről lásd az új nemzetközi magánjogi törvényről szóló tanulmánysorozat első darabját Vékás Lajos: Az új nemzetközi magánjogi törvényről. Jogtudományi Közlöny, 2018. 10.
[12] A 9. §-ban szabályozott jogválasztás témájáról ld. a következő Jogtudományi Közlönyben publikálásra kerülő tanulmányt.
[13] Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi kapcsolatok joga. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012. 91.
[14] Vannak viszont olyan szövetségi államok, ahol egységes a magánjogi szabályozás, így pl. Ausztria, Belgium, Német Szövetségi Köztársaság, vagy Svájc. Ld. még: Burián László - Raffai Katalin - Szabó Sarolta: Nemzetközi magánjog. Pázmány Press, Budapest, 2017. 119.
[15] A kezdetekről: Jin Huang - Andrew Xuefeng Qian: "One Country, Two Systems," Three Law Families, and Four Legal Religions: the Emerging Interregional Conflicts of Law in China. Duke Journal of Comparative & International Law, 1995. 289-329. Röviden ld. Guangjian Tu: Private International Law in China. Springer, 2016. 14. Napjainkra a területközi kollíziók egy-egy aspektusát (főként eljárásjogiakat) a különleges közigazgatási területekkel, a portugál, kontinentális jogi gyökerekkel bíró Makaóval és az angol common law eredettel bíró Hongkonggal bilaterális megállapodások útján rendezik. Az alkalmazandó jog vonatkozásában mindegyik terület önálló nemzetközi magánjogi szabályokkal bír, tehát annak megítélése bonyolult, adott esetben e körben hívható fel a Kódex 6. § (3) bekezdése.
[16] A 'vecindad civil' fogalmához a legközelebb a 'lakóhely' fordítása áll. Pontos tartalmát a spanyol Ptk. Bevezető rendelkezései I. fejezetének 14. cikke részletesen meghatározza.
[17] Bővebben Burián László: Interperszonális kollíziók, kulturális identitás és vallási választottbíráskodás a 21. században. In: (Szerk.: Szabó Sarolta). Bonas iuris margaritas quaerens: emlékkötet a 85 éve született Bánrévy Gábor tiszteletére. Budapest, Pázmány Press, 2015. 29-46.
[18] "Ha oly állam jogát kell alkalmazni, amelynek területén több egymástól eltérő jogrendszer van hatályban, annak a jogrendszernek a szabályait kell alkalmazni, amely ennek az államnak területközi vagy személyközi utaló szabályai szerint irányadó." Szászy István: A nemzetközi magánjogi törvényjavaslat - Törvénytervezet és indokolás. Budapesti Egyetemi Nyomda, Budapest, 1948. 67.
[19] Lengyel nemzetközi magánjogi tv. 9. §.
[20] Észt nemzetközi magánjogi tv. 3. §.
[21] Cseh nemzetközi magánjogi tv. 23. § (4) bekezdés.
[22] A holland Ptk. 10:15. cikk.
[23] A Tanács 2003. november 27-i, a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2201/2003/EK (Brüsszel IIa) rendelet 66. cikk.
[24] A Tanács 2010. december 20-i, a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló 1259/2010/EU (Róma III) rendelet 14. és 15. cikk.
[25] Koncepció 92. pont.
[26] 6. § (1) Ha e törvény értelmében a tényállásra olyan, több területi egységből álló állam jogát kell alkalmazni, amelynek területi egységei saját jogrendszerrel rendelkeznek, akkor az adott állam területközi kollíziós szabályai határozzák meg, hogy melyik területi egység joga alkalmazandó.
(2) Ha e törvény értelmében a tényállásra olyan állam jogát kell alkalmazni, amely a személyek különböző csoportjai vonatkozásában különböző jogrendszerekkel rendelkezik, akkor az adott állam személyközi kollíziós szabályai határozzák meg, hogy melyik jog alkalmazandó.
[27] Ilyen eset pl. Kínával kapcsolat merülhet fel, ld. a 15. jegyzetben.
[28] Az EU-n kívüli országokat tekintve a külföldi jog hivatalból történő alkalmazása érvényesül pl. Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Fehéroroszországban, Macedóniában, Montenegróban, Oroszországban, Szerbiában, Törökországban és Ukrajnában. A dél-amerikai kontinens államai közül: Chile, Paraguay, Peru, Uruguay és Venezuela. Ázsiában: Japán, a Koreai Köztársaság; Afrikában: Egyiptom. Ld. Burián László: Nemzetközi magánjog - Általános rész. Pázmány Press, Budapest, 2014. 208.
[29] A külföldi jog természetét az egyes jogrendszerek háromféleképpen: jogként, tényként, vagy ún. hibrid (vegyes) megközelítéssel kezelik. Bővebben: Szabó Sarolta: A külföldi jog alkalmazásának (tartalma megállapításának) problematikája. In: Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai. (Szerk.: Berke Barna - Nemessányi Zoltán). HVG-ORAC, Budapest, 2016. 62-66.
[30] IPRG 3. §.
[31] Nemzetközi magánjogi kódex 15. § (1) bekezdés.
[32] Nemzetközi magánjogi törvény 23. § (1)-(2) bekezdés.
[33] Nemzetközi magánjogi törvény 2. §.
[34] Polgári eljárásjogi kódex 337. §.
[35] Nemzetközi magánjogi törvény 13. §.
[36] Nemzetközi magánjogi kódex 14. §.
[37] Polgári Törvénykönyv 348. § és Polgári eljárásjogi kódex 723. § (3) bekezdés.
[38] Nemzetközi magánjogi törvény 53. §. (1) bekezdés.
[39] Nemzetközi magánjogi és eljárásjogi törvény 12. § (1) bekezdés.
[40] Nemzetközi magánjogi kódex 44.2. §. Vannak kivételek, pl. 77. §. Ld. Nikolay Natov, et al.: Bulgaria. In: Application of Foreign Law. (Szerk.: C. Esplugues - J. L. Iglesias - Guillermo Palao). Sellier, 2011. 147-148.
[41] Nemzetközi magánjogi törvény 7. §. A jogirodalomban egyesek vitatják, és a vegyes rendszerbe sorolják. Carlos Esplugues: General Report on the Application of Foreign Law by Judicial an Non-Judicial Authorities in Europe. In: Application of Foreign Law. (Szerk.: C. Esplugues - J. L. Iglesias - Guillermo Palao). Sellier, 2011. 11.
[42] ZPO 293. §-át értelmezve ekként. Ld. Ivo Bach - Urs P. Gruber: Austria and Germany. In: Application of Foreign Law. (Szerk.: C. Esplugues - J. L. Iglesias - Guillermo Palao). Sellier, 2011. 102-103.
[43] A Koncepció "fenntartandónak ítéli a hatályos jognak azt az elvi tételét, hogy a bíróság a külföldi jogot jogkérdésként kezeli, és hivatalból alkalmazza." Koncepció 91. pont.
[44] Annak 4. alapelve kifejti, hogy egy jövőbeli EU rendeletnek elő kell írnia, hogy a tagállamok fórumainak a külföldi jogot ex officio kell alkalmazniuk. A jövőbeli uniós rendelet elveit lefektető jogtudományi munkáról részletesen pl. Carlos Esplugues Mota: Application of Foreign Law. Harmonization of Private International Law in Europe and Application of Foreign Law: the "Madrid Principles" of 2010. Yearbook of Private International Law. Sellier, 2011.
[45] 200. § A bíróság az általa nem ismert külföldi jog felől, valamint a külföldi állammal szemben fennálló viszonosságról hivatalból tájékozódik, de a fél által bemutatott bizonyítékot is felhasználhatja. A külföldi jogról és a viszonosságról a bíróság megkeresésére az igazságügy-miniszter ad felvilágosítást.
[46] Nemzetközi magánjogi kódex 15. § (1) bekezdés.
[47] Nemzetközi magánjogi kódex 44. § (1) bekezdés.
[48] Nemzetközi magánjogi törvény 23. § (1) bekezdés.
[49] Nemzetközi magánjogi törvény 2. §.
[50] Nemzetközi magánjogi törvény 9. §.
[51] Ptk. 1.12. § (1)-(2) bekezdés.
[52] Nemzetközi magánjogi kódex 15. §.
[53] Ptk 23. §.
[54] Gfv. IX. 30.214/2006., EBH 2006.1520.
[55] Pfv. II. 21.678/2012/7., BH 2014.1.26.; ez utóbbi ügy érdekessége, hogy egy utolsó közös lakóhelyükön, Németországban élő magyar és angol állampolgárságú artista házaspár Dániában kötött házassági szerződése érvényességének megítéléséhez vetette össze a magyar fórum a dán, német és magyar anyagi jog szabályait.
[56] Másként fogalmazva, a Kódex 2. §-ának látszólag ellentmondva, ezek a rendelkezések akkor is irányadók, ha az alkalmazandó jog kijelölése egyébként egy uniós rendelet, vagy nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozik.
[57] Az Európai Parlament és a Tanács 2012. július 4-i, az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/EU rendelete.
[58] ZPO 139. §.
[59] 1911-es Pp. 268. §, 1952-es Pp. 200. §. (a szöveget ld. 45. jegyzet)
[60] Ez az eljárás Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Csehországban, Észtországban, Németországban, Görögországban, Olaszországban, Lengyelországban, Portugáliában, Szlovákiában, Szlovéniában. Bővebben Szabó: i. m. (29. jegyzet) 69.
[61] Ukrajna: 2002. évi XVI. törvény; Egyiptomi Arab Köztársaság: 1999. évi CII. törvény; Kínai Népköztársaság: 1997. évi LXII. törvény; Török Köztársaság: 1992. évi LVII. törvény; korábbi Csehszlovák Szocialista Köztársaság (jelenleg Csehország és Szlovákia): 1991. évi LXI. törvény; Szíriai Arab Köztársaság: 1988. évi 9. tvr.; Vietnámi Szocialista Köztársaság: 1986. évi 8. tvr.; Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság: 1985. évi 15. tvr.; Tunéziai Köztársaság: 1985. évi 2. tvr.; Belga Királyság: 64/1984. MT rendelet; Kubai Köztársaság: 1984. évi 4. tvr.; Ciprusi Köztársaság: 1983. évi 19. tvr.; Finn Köztársaság: 1982. évi 25. tvr.; Francia Köztársaság: 1982. évi 3. tvr.; Görög Köztársaság: 1981. évi 21. tvr.; Olasz Köztársaság: 1981. évi 11. tvr.; Iraki Köztársaság: 1978. évi 11. tvr.; korábbi Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (hatályos Oroszország, Fehéroroszország és Moldávia vonatkozásában): 1972. évi 18. tvr. az 1958. évi 38. tvr. módosításáról és kiegészítéséről; Koreai Népi Demokratikus Köztársaság: 1971. évi 12. tvr.; Mongol Népköztársaság: 1969. évi 11. tvr.; korábbi Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (hatályos Szerbia, Macedónia és Montenegró vonatkozásában): 1969. évi 1. tvr.; Osztrák Köztársaság: 1967. évi 24. tvr.; Bolgár Népköztársaság: 1967. évi 6. tvr.; Albán Népköztársaság: 1960. évi 25. tvr.; Lengyel Népköztársaság: 1960. évi 5. tvr.; Román Népköztársaság: 1959. évi 19. tvr.
[62] A londoni egyezmény legutóbb, 2017-ben, Monaco viszonylatában lépett hatályba. Hazánkban a 140/1992. (X. 20.) Korm. rendelettel került kihirdetésre. A részes államok között néhány nem európai is található (így Costa Rica, Fehéroroszország, Marokkó és Mexikó). Az Európa Tanács tagállamai közül nem csatlakozott Andorra, Írország, Örményország és San Marino.
[63] Bonyolultabb ügyekben, ha pl. a megkereső hatóság nem képes megfelelően meghatározni az ügy releváns pontjait, akkor a válasz sem lehet megfelelő és ez könnyen az eljárás elhúzódását eredményezi, avagy hibás döntéshez vezethet. Ráadásul a nemzetközi megállapodás alapján történő megkeresés eredményét a fórumnak - adott esetben - még le is kell fordíttatnia.
[64] A Tanács 2001. május 28-i 2001/470/EK határozata az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról polgári és kereskedelmi ügyekben.
[65] Pl. a belga, az osztrák, a svéd, a finn szabályozás és a német bírói gyakorlat.
[66] Pl. az észt, a görög, a lengyel, a portugál.
[67] Megjegyzendő, hogy a bíróság általi felkérés fél általi megtagadásának a felsorolt országokban nincs és nem is lehet szankciója.
[68] Pl. az észt, a lengyel, az olasz és az osztrák kodifikációk.
[69] Pl. cseh, lengyel, szlovén, olasz, osztrák jog, de az észt eljárásokban a törvény szerint a külügyminisztériumnak is szerepe van.
[70] Szászy: i. m. 80.
[71] Helyesen állapította meg ezt a Fővárosi Ítélőtábla is egy döntésében: Pf.6.20.666/2003/3.
[72] Ahogy ezt a Kúria elődjeként a Legfelsőbb Bíróság ki is mondta. BH 1981.255.
[73] Már a hetvenes évek közepétől a magyar jogirodalom azon a nézeten volt, hogy a bíróság legfeljebb tájékozódik vagy tudakozódik az általa nem ismert jogszabály felől, ez azonban nem bizonyítási cselekmény, mert a külföldi jog bizonyításának elmaradása nem eredményezheti az adott fél pervesztését, a külföldi jog alapján igényt támasztó felperes keresetének elutasítását (ellentétesen: LB Gfv.IX.30.045/2010/3.), hanem a kisegítő jog, a lex fori alkalmazásához vezet [1979. évi kódex 5. § (3) bekezdés].
[74] Kifejezetten szabályozza: Ausztria [IPRG 4. § (2) bekezdés.], Belgium (Nemzetközi magánjogi kódex 15.2. §), Csehország [nemzetközi magánjogi tv. 23. § (5) bekezdés], Észtország [nemzetközi magánjogi tv. 4. § (4) bekezdés], Lengyelország (nemzetközi magánjogi tv. 7. §), Lettország (Ptk. bevezető rendelkezései 22. §), Litvánia [Ptk. 1.12. (3) bekezdés.], Olaszország [nemzetközi magánjogi tv. 14. § (2) bekezdés], Portugália (Ptk. 348. §), Románia (nemzetközi magánjogról szóló rendelet 7. §), Svájc [nemzetközi magánjogi tv. 16. § (2) bekezdés] Szlovákia (nemzetközi magánjogi tv. 53. §), Szlovénia (nemzetközi magánjogi és polgári eljárásjogi tv. 7. §).
[75] 17. § Ha az e törvény szerint alkalmazandó külföldi jog irányadó szabálya vagy az alkalmazandó jog meghatározásához szükséges tények nem állapíthatók meg, a magyar jogot kell alkalmazni.
[76] Részletesen: Szabó: i. m. (29. jegyzet) 77.
[77] "Ha a fórum meglátása szerint a) a külföldi jog tartalmának megállapítása ésszerű időn belül nem lehetséges, vagy b) a külföldi jog az adott kérdés eldöntésére nem alkalmas, akkor a lex fori kerül alkalmazásra" (9. alapelv).
[78] 2004. április 6-i ítélete, Karalyos és Huber kontra Magyarország és Görögország ügy (75116/01.)
[79] Yuko Nishitani: Treatment of Foreign Law - Dynamics towards Convergence? - General Report. In: Treatment of Foreign Law - Dynamics towards Convergence? (Szerk.: Y. Nishitani). Springer, 2017. 34.
[80] Nishitani: i. m. 34-35.
[81] Jürgen Basedow: The Application of Foreign Law - Comparative Remarks on the Practical Side of Private International Law. Max Planck Private Law Research Paper. No. 14/17. 95-96.
[82] Nishitani: i. m. 34.
[83] Nishitani: i. m. 35.
[84] Igen sok tekintetben ráadásul a tunéziai jog jelentősen eltér az algériaitól (pl. a nők jogi helyzetét tekintve; házassági jog: monogámia-poligámia; házasságkötés; stb.).
[85] Alan Watson: Legal Transplants and European Private Law. Electronic Journal of Comparative Law. 2000. 12. sz. https://www.ejcl.org/44/art44-2.html (2018. 08. 03.)
[86] Bővebben Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés és a trust. HVG-ORAC, Budapest. 2014. 352-354.
[87] Burián i. m. (8. jegyzet) 20-21.; Vékás Lajos: A törvény szerkezetéről és néhány általános részi kérdésről. In: Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai. (Szerk.: Berke Barna - Nemessányi Zoltán). HVG-ORAC, Budapest, 2016. 29.
[88] Pl. a belga (19. cikk), holland (10:8. cikk), litván (1.11. cikk) és szlovén (2. cikk) nemzetközi magánjogi rendelkezés. Az EU-n kívüli országok közül pl. az argentin, dél-koreai, quebeci, ukrán jog. Ld. Symeon C. Symeonides: Codifying Choice of Law around the World. Oxford University Press, 2014. 190.
[89] Koncepció 68. pont.
[90] Például a gyermek érdekét emeli ki külön a családjogi rész egy általános szabálya: 34. § (2) Ha a gyermek érdeke indokolja, az eljáró bíróság kivételesen alkalmazhatja vagy figyelembe veheti annak a másik államnak a jogát, amellyel az ügy szoros kapcsolatban van.
[91] Az 1979. évi kódex gyakorlatában felmerülő, ún. cirkuszi artisták esetére (Pfv. II. 21.678/2012/7., BH 2014.1.26.) az általános kitérítő klauzula megléte nyilvánvalóan megfelelő orvoslást jelenthetett volna: a dán jog szerint érvényesen megkötött házassági vagyonjogi szerződés a jogviszonyra alkalmazandó német jog szerint alakilag nem volt érvényes. Bővebben Szabó Sarolta: A magyar "máltai eset", cirkuszi artisták, bűvészek és részvények: régi ügyek az új nemzetközi magánjogi törvény egyes általános részi szabályainak kodifikációja apropóján. Külgazdaság Jogi Melléklet, 2018. 5-6. sz. 67.
[92] Ráadásként az indokolás maga a kitérítő klauzulát tekinti "bevethetőnek" a csalárd kapcsolás ellen, valamint a későbbi paragrafusoknál (családjog, élettársak, bejegyzett élettársak részekben: 27. §, 31-32. §, 35-36. §) is megemlíti, mint amely korrigálhatja a téves kapcsolást, ha - tegyük hozzá - a szűk határidőben ez egyáltalán lehetséges.
[93] Hasonló megállapításra jut Burián: i. m. (8. jegyzet) 20.; Nagy Csongor István: Nemzetközi magánjog. Budapest, HVG-ORAC, 2017. 44.; Ziegler-Vadász-Szabó: i. m. 230.
[94] 1979. évi kódex 9. § Ha a felek az e törvényerejű rendelet szerint irányadó külföldi jog mellőzését közösen kérik, helyette a magyar jogot - illetve a jogválasztás lehetősége esetében a választott jogot - kell alkalmazni.
[95] Vékás: i. m. (11. jegyzet).
[96] Ziegler-Vadász-Szabó: i. m. 230.
[97] Pl. osztrák, bolgár, kínai, cseh kodifikáció.
[98] Tulajdonképpen a működés megfeleltethető pl. az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 17-i, a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendeletben (Róma I) a jogválasztás hiányában alkalmazandó jognál már megismertekkel [4. cikk (3) és (4) bekezdés].
[99] Mádl-Vékás: i. m. 145.
[100] Burián-Raffai-Szabó: i. m. 220.
[101] Szászy: i. m. 76. Másutt "biztosító szelep": Mádl-Vékás: i. m. 149.
[102] Ld. pl. Róma I rendelet 21. cikk, az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i, a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007/EK rendelet (Róma II) 26. cikk, öröklési rendelet 35. cikk.
[103] Öröklési rendelet (58) preambulumbekezdés.
[104] Bővebben a belga, cseh, holland, német, osztrák és román rendelkezésekről Raffai Katalin: A közrendi klauzula a nemzetközi magánjogi törvényerejű rendeletben és javaslatok a hatályos szabályok átalakítására. In: Az új nemzetközi magánjogi törvény alapjai II. (Szerk.: Berke Barna - Nemessányi Zoltán). HVG-ORAC, Budapest, 2016. 24-25.
[105] Az eseteket ld. Raffai: i. m. 26.
[106] Burián-Raffai-Szabó: i. m. 228-234.
[107] Szászy: i. m. 77.
[108] Vékás: i. m. (5. jegyzet) 298.; Bővebben Burián László: Gondolatok a közrend szerepéről. In: Magister Artis Boni et Aequi. Studia in Honorem Németh János. (Szerk.: Kiss Daisy - Varga István). Budapest, 2003. 99-122.
[109] Szászy: i. m. 77.
[110] Uo.
[111] Szászy példája szerint a poligámia kérdésében, ha az egyiptomi muzulmán első házassága alatt kötött második házassága Egyiptomban történik, az nem ütközik közrendbe, mert "az ilyen házasság effektív hatását […] hazai jogrendszerünk szelleme nem ítéli el". Szászy: i. m. 78.
[112] Michael G. Martinek: Look back before you leap? - Fatefull tendencies of materialization and of parallelism in modern private international law theory. Journal of South African Law. 2007. 277-292. Más eredményre jut: nevezetesen a "közrendek összecsapására", alapos elemzéssel Karl Kreuzer: Clash of Civilizations and Conflict of Laws. Revue. Hellénique de Droit International. 2009. 629-694.; A huntingtoni eszme párhuzamának kritikája Yuko Nishitani: Global Citizens and Family Relations. Erasmus Law Review. 2014. 3. sz. 134.
[113] Vischer példája egy svájci döntésről szól, ahol a bíróság közrendbe ütközőnek tekintette a svájci feleség azon igényét, hogy az egyiptomi férje által a moszkvai egyiptomi konzul előtt tett ’talak’ elismerésével a házasságát felbontottnak tekintse. Ennek eredménye, hogy a férj az egyiptomi jog szerint elvált lett, a feleség pedig a svájci jog szerint házas maradt, és Svájcban a házasság felbontására irányuló keresetet kellett hogy benyújtson. Frank Vischer: General Cours on Private International Law. Recueil des Cours. 1992-I. 101-102.
[114] Begiumban: Cass. 2013. 03. 18. Több jogeset és elemzésük: Sara Tonolo: Religious Values and Conflict of Laws. Stato, Chiese e pluralismo confessionale. 2016. 7. sz.
[115] Bővebben Császár Mátyás: A nemzetközi magánjogi közrend megjelenési formái és értelmezése a közrendbe ütközést megállapító bírósági ítéletekben. Miskolci Jogi Szemle, 2012. 1. sz. 89.
[116] Jogesetek: Burián-Raffai-Szabó: i. m. 227-228.; Mádl-Vékás: i. m. 147.; Nagy: i. m. 51-55. A belföldi, nemzetközi, uniós közrend értelmezéséhez, változataihoz, a nemzetközi magánjog és alapjogok viszonyához kiváló és alapos elemzést ad Csehi Zoltán: Alapjogok és nemzetközi magánjog - a német fejlődés. Gondolat Kiadó, Budapest, 2013.
[117] 12. § (2) Ha a közrend sérelme másképp nem hárítható el, a külföldi jog mellőzött rendelkezése helyett a magyar jog rendelkezéseit kell alkalmazni.
[118] Több külföldi kodifikációban is megjelenik, hogy csak akkor alkalmazandó a hazai jog szabálya, "ha szükséges". Részletesen: Symeonides: i. m. 100.
[119] Vékás Lajos: A nemzetközi magánjog elméleti alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986. 108.
[120] Az általános kitérítő klauzula alkalmazásakor egy másik jogrendszer kerül kijelölésre, míg a közrendbe ütközésnél egy adott jogszabályhelyről beszélünk. Előbbi bármely, utóbbi legfeljebb a magyar jog alkalmazását eredményezheti.
[121] Nygh magyarázatában: az adott állam ugyanis a saját jogának alkalmazását kívánja, anélkül hogy elismerné, hogy egy másik állam is hasonlóan ekként cselekszik. Ld. Peter Edward Nygh: Autonomy in International Contracts. Clarendon Preess, Oxford, 1999. 202.
[122] Symeonides: i. m. 302.
[123] Nygh: i. m. 204.
[125] Hoge Raad, 1966. 05. 13.
[126] Részletesen az esetről Burián László: A jogrendszerek versenye és a nemzetközi magánjog. Iustum Aequum Salutare, 2016. 3. sz. 57.
[127] Egyezmény a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról. Kihirdette: 2006. évi XXVIII. törvény.
[128] Ole Lando - Peter Hay - Ronald D. Rotunda: Conflict of Laws as a Technique for Legal Integration. In: Integration Through Law: Europe and the American Federal Experience. (Szerk.: M. Cappelletti - M. Seccombe - J. Weiler). Walter de Gruyter, Berlin, 1986. 254.
[129] Részletes táblázat Symeonides: i. m. 305-306.
[130] C-369/96. sz. és C-376/96. sz. egyesített ügyek.
[131] Luís de Lima Pinheiro: Rome I Regulation: Some Controversial Issues. In: Festschrift für Bernd von Hoffmann zum 70. Geburtstag. Gieseking Verlag, 2011. 16. Vassiliki Marazopoulou: Overriding Mandatory Principles of Article 9 § 3 of the Rome I Regulatioin. Revue. Hellénique de Droit International. 2011. 781.
[132] Pl. Nygh művében hivatkozza Loussouarn és Mayer gondolatát. Loussouarn rámutatott, hogy az az imperatívszabály-definíció, amely a közérdek védelmét helyezi a középpontba, túlságosan tág, mert - nézete szerint - gyakorlatilag minden jogot ilyennek lehet tekinteni. Ezzel szemben áll Mayer érvelése, aki szerint viszont túl szűkítő lehet, ha úgy tekintjük, mintha ezzel kizárná a magánérdeket, például a fogyasztók érdekvédelmét. Végső soron azért nem adható precíz fogalom, mert ez mérték és nem köz- vagy magánérdek minőségének a kérdése. Nygh: i. m. 204. Az imperatív szabályok nagy része ráadásul a köz- és magánjog között helyezkedik el.
A "közérdek" fogalmi elem az Arblade-ügyből származik ugyan, de a Róma I rendelet a nemzetközi szerződési jogra vonatkozik, ahol épp a magánérdek védelme a hangsúlyos, teszi hozzá Lima Pinheiro: i. m. 17. Másutt pl. Andrea Bonomi: Overriding Mandatory Provisions in the Rome I Regulation on the Law Applicable to Contracts. Yearbook of Private International Law. Sellier, 2008. 285., 291. Avagy Symeonides szerint: "Napjaink kodifikációi nem olyan szűkítően fogalmaznak, mint a Róma I rendelet, a legtöbben pusztán a szabály célját veszik figyelembe." Symeonides: i. m. 310-311.
[133] A Nikiforidis-ítéletben (C-135/15. sz.) az EUB a Róma I rendelet 9. cikk (3) bekezdését elemezve nem találta alkalmazhatónak németországi (de görögországi fenntartású intézménnyel fennálló) munkajogviszonyra a görög imperatív szabályokat. Tehát az eljáró bíróság nem alkalmazhat olyan imperatív rendelkezéseket, amelyek nem a fórum államának vagy azon államnak rendelkezései, amelyben a szerződésből eredő kötelezettségeket teljesíteni kell vagy azokat teljesítették. A görög feltétlen alkalmazást kívánó rendelkezések ráadásul ellentétesek voltak a német jog előírásával. Végül a Szövetségi Munkaügyi Bíróság - az EUB ítéletnek megfelelően - döntött, és nem alkalmazta a fizetéscsökkentést elrendelő görög imperatív szabályokat. Ld. http://juris.bundesarbeitsgericht.de/cgi-bin/rechtsprechung/document.py?Gericht=bag&Art=pm&Datum=2017&anz=22&pos=0&nr=19412&linked=urt
[134] Bővebb lista: Symeonides: i. m. 305-306.
[135] Koncepció 82. pont. Az uniós rendeletek közül konkrétan a Róma I rendelet 9. cikke és az öröklési rendelet 30. cikke tartalmaz lehetőséget a lex forin túl, más állam imperatív normájának figyelembevételére. Továbbá - bár időbeli hatálya okán egyre kevéssé kerül alkalmazásra, de a római egyezmény 7. cikke is lehetővé teszi ezt.
[136] Burián megállapítását ld. Burián-Raffai-Szabó: i. m. 238-239.
[137] C184/12. sz. United Antwerp Maritime Agencies (Unamar) NV v Navigation Maritime Bulgare (NMB) ügy. Részletesen elemzi Burián: i. m. (126. jegyzet) 54-58.
[138] Symeonides: i. m. 312-313.
[139] Leo Raape: Internationales Privatrecht. Vahlen, 1961. 90. Hivatkozza: Christa Roodt: Reflection on Theory, Doctrine and Method in Choice of Law. Comparative and International Law Journal of Southern Africa. 2007. 1. sz. 85.
[140] Rodolfo De Nova: Historical and Comparative Introduction to Conflict of Laws. In: Recueil des Cours, Vol. 118., 1966-II. 599.
[141] Az 1979. évi kódex esetei: külföldi jog tartalma nem ismert, vagy nem tartalmaz rendelkezést; megkívánt viszonosság megsértése vagy hiánya; közrendbe ütközés; csalárd kapcsolás; felek közös mellőzési kérelme.
[142] Amennyiben nem alkalmazható, akkor a szomszédos jog kerülhet felhívásra.
[143] Amennyiben a közrend sérelme másként nem hárítható el.
[144] Azonban a harmadik állam imperatív szabálya esetén a külföldi jog alkalmazandó [13. § (2) bekezdés].
[145] Az állampolgárság megváltozása nem érinti a korábbi személyi állapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket [1979. évi kódex 11. § (1) bekezdés 2. mondat]. Ugyanez vonatkozott a Magyarországon menedékjogot élvező személy személyi állapotára alkalmazandó jog tekintetében (1979. évi kódex 13. §).
[146] A házastársak személyes jogának megváltozása nem érinti a korábbi jog alapján megállapított névviselést, továbbá az érvényesen létrejött vagyonjogi hatásokat, ideértve a házassági vagyonjogi megállapodást is [1979. évi kódex 39. § (4) bekezdés].
[147] IPRG 7. §.
[148] 41. § (1) Ha a dologi jogi jogváltozást követően az ingó dolog tartósan egy másik állam területére kerül, a korábban szerzett jogok a dolog új fekvési helyének joga szerint ismerhetők el.
(2) Ha a dologi jogi jogszerzés joghatása a dolog korábbi fekvési helyén nem állt be és az ingó dolog tartósan egy másik államba kerül, a jogszerzésre ez utóbbi állam joga alkalmazandó.
[149] Burián megállapítását ld. Burián-Raffai-Szabó: i. m. 139.
[150] Csehi Zoltán: Indoklás - tervezet. [Dologi jog] Kézirat, 2016. 03. 20.
[151] Jürgen Basedow: The Law of Open Societies: Private Ordering and Public Regulation in the Conflict of Laws. Brill, 2015. 4.
[152] Bővebben Basedow: i. m. (151. jegyzet) 7.
[153] Max Keller - Kurt Siehr: Einführung in die Eigenart des internationalen Privatrechts. Schulthess polygraphischer Verlag, Zürich, 1984. 124.
[154] Mádl Ferenc: Érték vagy jogbiztonság a nemzetközi magánjogban. Állam- és Jogtudomány, 1985. 3. sz. 414.
[155] Mádl: i. m. 414.
[156] Mádl: i. m. 432.
[157] Die dritte Schule im internationalen Privatrecht - zur neueren Wissenschaftsgeschichte des Kollisionsrechts. In: Festschrift für Leo Raape zu seinem siebzigstein Geburtstag. Hamburg, 1948. 35. Idézi: Lajos Vékás: Über die Ergebnisse der IPR-Wissenschaft im 20. Jahrhundert. In: Festschrift für Peter Schlechtriem zum 70. Geburtstag. Mohr Siebeck, 2003. 423.
[158] Mádl: i. m. 430.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Budapest).
Visszaugrás
