"Aki meg akarja értetni magát, írjon értelmesen" (Herder)
Emberi alkotások - ideértve persze a szellemi alkotásokat is - általában kevéssé, legtöbbször pedig egyáltalában nem dicsekedhetnek valamiféle állandó, megdönthetetlen és megtámadhatatlan tökéletességgel. Már csak azért sem, mert maguk az alkotók sem tökéletesek. Alkotásaik ebbeli sebezhetőségét - sok más egyéb ok mellett - két tényező mindenesetre előmozdíthatja. Egyik az adott körülmények állandó változása, a másik az alkotó ember mindig újat akaró és találó szellemi törekvése. Ez utóbbi a már alkotott "mű"-ben később mindig megtalálja azokat a hibákat, hiányosságokat, amelyek természetes - mert természetéből fakadó - jelleggel minduntalan újabb, jobb, tökéletesebb "művek" létesítésére sarkallják.
Mindez így van a jogi alkotások, jelesül a törvények, még közelebbről: a polgári peres ügyek lebonyolítását szabályozó eljárásjog világában is. Hogy menynyire, azt egy ma már közel százéves - egyébként a maga nemében egyik legkitűnőbb opus - ezt illusztráló sorai igazolhatják legmeggyőzőbben: "Nincs olyan korszak perjogunk történetében, amely nem volna telve panaszokkal az igazságszolgáltatás fogyatkozásai miatt és amelyben ne érezték volna a bíráskodás megjavításának szükségességét."1 E sorok "történelmi" tapasztalatát mi sem tükrözi fényesebben, mint Polgári perrendünk ma már kilencediknél tartó novella-sorozata. E novellák a polgári eljárásjog hiányosságait kizárólag "szakmai" igénytől fűtötten foltozgatják ugyan, ám ugyanakkor nem hiányoznak azok az észrevételek, kifogások, igények sem, amelyek az eljárásjog adottságait a mindennapok gyakorlati oldaláról bírálgatják. Mozgásukat, igényeiket többfelé ágazó tarkaság jellemzi. Áttekintésüket szükségképpen - mert témánkhoz kötötten - mellőzve, ezúttal azzal a - ma már több oldalról hírlapilag is megfogalmazott - állítással kívánunk foglalkozni, amely szerint vannak olyan bírósági határozatok, ítéletek, amelyek "érthetetlenek". Valóban előfordul, hogy nem világos olykor a határozat egy-egy része, illetve részekből eredően maga a teljes döntés sem.2 E megállapításnak különös súlyt adhat, hogy vele mind a Legfelsőbb Bíróság elnöke, mind az igazságügy-miniszter hajlandó volt - az elhárítás lehetőségét is érintve - foglalkozni.3 Bárhogyan is álljon a dolog, ezen - az önmagában is aligha hízelgő - megállapításon érdemesnek és kívánatosnak látszik kissé behatóbban eltöprengeni. Jogalkalmazó és - de lege ferenda - jogalkotási nézőpontból egyaránt. Hiszen aligha kétséges, hogy a bírósági határozatok világos és közérthető sajátosságán magának az igazságszolgáltatásnak megbízhatósága áll vagy bukik. Mégoly megalapozott, "bölcs", a törvényeknek mindenben megfelelő döntésekhez súlyos következmények tapadhatnak, ha a közlésükre hivatott tényezők - emberi szó, írás, sajtó stb. - rosszul, zavarosan, érthetetlenül fogalmaznak. Mert "a lényeget semmi sem tudja úgy eltakarni, mint egy rossz mondat."4 Akár azért, mert a gondolat papírra vetésénél egyfajta emberi gyöngeség: a felületesség bábáskodik, akár mert a gondolatot formáló ember saját szándékával sem lévén tisztában, adott zavara, bizonytalanságát, a mondatfűzés ilyen vagy olyan technikájával kívánja leplezni. Arról nem is beszélve, mikor ez a művelet valamiféle "turpis" szándék szolgálatában tevékenykedik, amikor a gondolat rögzítése "akar, de takar" valamit.
A hírlapok a felpanaszolt "érthetetlenséget" csupán általánosságban emlegetik. Ebből következőleg mind büntető, mind polgári ügyekben keletkezett döntésekre egyaránt vonatkozhat. Mindez azt kívánná, hogy a panaszolt sajátosságot ebben a - jogszolgáltatás egészét felölelő - terjedelemben vizsgáljuk. Ettől azonban el kell tekintenünk. Egyfelől, mert ilyen vagy efféle törekvés a - köztudottan kötelező - terjedelmi korlátokba ütköznék, másfelől oda vezetne, hogy az aprólékos vizsgálódás sok-sok bábája között esetleg éppen a "gyermek" - jelesül: az "érthetetlenség" - veszne el, amelynek valóságos létezése, okainak feltárása, sőt elhárításuk módozatainak felvillantása e soroknak szándékolt tárgya. Ezért gondolatmenetünket - az említett szándékok szolgálatában - ezúttal a polgári peres eljárás területére - határozataira, közöttük is elsőrendűen az ítéletekre - korlátozzuk. Igazságszolgáltatásunknak ez az az ágazata, amely mind a természetes, mind a jogi személyek világának rendkívül széles és színes érdekszféráját öleli fel, ahol a megmutatkozó jogi mozgások sokfélesége gazdag lehetőségét kínálja annak, hogy a szóban forgó "érthetetlenséget" valóban tetten érhessük. Ideértve persze a mindezekhez kapcsolódó jövőbeni megoldások - mint elhárítási lehetőségek - megjelölését is.
A polgári perben hozott bírósági ítélet - a szakirodalom frappáns jellemzése szerint - "a bíróságnak az az eljárási cselekménye, amellyel a per érdemében dönt, befejezve ezzel az előtte folyó peres eljárást."5 A részleteket, tehát az ítélet felépítését pedig a Pp. adja meg, mikor kristálytiszta fogalmazással rendelkezik arról, hogy mi mindent kell tartalmaznia.6 A taxtatív jellegű felsorolás témánkat - az "érthetetlenséget" - lényegében két vonatkozásban érintheti: az ítélet rendelkező részét és indokolását megjelölő passzusaiban. Ez a két rész adja a bíróság döntésének lényegét, minden egyéb részlet egyfajta "adminisztratív" járulék, aminek megjelölése adott esetben lehet téves, hiányos, tehát olyan, ami a döntés "érthetetlenségét" alig okoztatja. Viszont a döntést demonstráló rendelkezés és indokolás adott esetben valóban termékeny melegágya lehet az ítélet (végzés) többé-kevésbé "érthetetlen" voltának.
Ami az ítélet rendelkező részét illeti, itt kell megjelennie az ügy érdemében hozott bírósági döntésnek, a perköltségről szóló rendelkezésnek és a perorvoslati lehetőség megjelölésének.7 Legfőképpen tehát annak, "hogyan döntött a bíróság a kereseti kérelem, az ellenkérelem, a viszontkereset, a beszámítási kifogás stb." tárgyában. Itt kell rendelkezni továbbá a kamat mértékéről, a teljesítési határidőről... a részletfizetésről... és az esetleg előzetes végrehajthatóság elrendeléséről.8
Valamennyi, most felsorolt ítéleti "alkotórész" itt ki nem mondott kettős követelményt hordoz magában: legyen egyszerű, világos. Megkívánja a közérthető fogalmazást és - a törvényi rendelkezésekből is következő - sorrendiség betartását. Aligha kétséges, hogy az ítélet rendelkező része egyfajta "parancs" és mint ilyen, kizárólag az adott esethez igazodó legegyszerűbb, legérthetőbb szövegezést igényli. Olyan akaratnyilvánítás, amit csak egyféleképpen lehet értelmezni. Ugyanilyen fontos az egyes rendelkező részek világos elhatárolása, hiszen keveredésük, az érthetőséget látványosan érintő egymásba fonódásuk megengedhetetlen, Így - csupán kiragadott példaként - ha az ítélet a vi-szontkeresetről előbb, magáról a kereseti kérelemről pedig később rendelkezik, vagy ha az előzetes végrehajthatóságra vonatkozó rendelkezés a pontos összegű érdemi marasztalást megelőzi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
