A közérthetőség olyan tulajdonsága valamely mondatnak, tantételnek, értelmi vagy erkölcsi igazságnak, szabálynak, amelynél fogva azok jelentése, tartalma mindenki által könnyen felfogható. Az értelmét tehát éppen a világossága miatt, józan ésszel, arányosan kevés szellemi erőfeszítéssel fel lehet fogni, mégpedig a társadalom szélesen meghatározott körében. A szabályok bonyolultsága és a jogi nyelv azonban konfliktusba kerül a könnyű megértéssel a laikusok, átlagos olvasók körében. Ezt a konfliktust a szövegbe épített példákkal, a kodifikátorok jogi nyelvismeretét is fejlesztő képzésekkel, a jogszabályok megértésének tesztelésével lehet oldani, továbbá a jogalkalmazók kommunikációjának rendszeres fejlesztésével. Ezen módszerek alkalmazásával a közérthetőség tesztje kialakítható, és az számonkérhető, szankcionálható, amennyiben a közérthetőség követelményét egy adott jogterületen, jogintézményben rendre mellőzik. Igaz, ehhez felkészült monitorozó, kutató és tréningező személyzet/intézmény kellene. Bár a jogi nyelv is rétegzett (jogszabályok nyelve, jogi eljárások nyelve, jogirodalmi nyelv, valamint a jogász-laikus közti kommunikáció nyelve),[1] és különböző jogi szövegtípusok léteznek (jogforrások, működési szövegek és magyarázó szövegek),[2] a laikusoknak szóló szabályok és jogi aktusok közérthetősége éppen annak vélelmezett ismerete, továbbá a jogkövetkezményekkel számolás miatt, a jogalkotótól a mainál határozottan nagyobb erőfeszítéseket követelne.
Dobos Csilla az érthetőség négy alappillérét a kutatások eredményére és a mindennapi tapasztalatra építve a következőkben fogalmazza meg: (1) az egyszerűbb szöveg könnyebben érthető, mint a bonyolult; (2) a tagolt és rendezett szöveg érthetőbb, mint a tagolatlan, áttekinthetetlen, összefüggéstelen; (3) a rövidebb, tömörebb szöveg kevesebb feldolgozási erőfeszítést igényel, mint a hosszabb, terjengősebb; és végül (4) a járulékos stimuláció megkönnyíti a szöveg befogadását, szemben az olyan szövegek értelmezésével, amelyek nem tartalmaznak érzelmi motivációra utaló nyelvi-stilisztikai eszközöket. Ez követi Friedemann Schulz von Thun maximáját a szöveg tulajdonságairól szólva.[3] Az egyszerűséget Thun úgy határozza meg: rövid mondatok, közismert szavak, idegen szavak kerülése, a szakszavak megmagyarázása, átlagemberre (nem tudósra) jellemző megfogalmazás, a mondanivaló szemléltetése nyelvi vagy vizuális eszközökkel. A tagoltság a szöveg egészének a felépítésére vonatkozik, és minél hosszabb egy szöveg, annál nagyobb jelentősége lesz a tagolásnak, a rendezettségnek és az áttekinthetőségnek, hogy a befogadó könnyebben tudjon eligazodni az információk halmazában (pl. a szöveget bekezdések, címek, alcímek és kiemelések tagolják), ami együtt jár a tartalmi következetességgel, rendezettséggel. Például az információ logikus, egymásra épülő ismertetése, a sorrend megtartása, utalások a szövegen belüli kapcsolatokra. A bőbeszédűség, a tartalmi terjengősség, a mondanivaló vagy üzenet más szavakkal történő, többszöri ismétlése rendszerint a figyelem lankadásához és a szöveg nehezebb befogadhatóságához vezet, ezért a rövidség a megértést és összpontosítást segíti. A negyedik követelményt jogi szövegeknél nem könnyű teljesíteni, miszerint a szöveg stimuláljon, azaz ne csak intellektuálisan, hanem érzelmileg is hatással legyen a befogadóra, amit metaforák és anaforák gyakori alkalmazásával, az absztrakt fogalmak megszemélyesítésével, a nyelvi képek és analógiák használatával, életszerű példákkal, a humoros történetekkel és a személyes élményekkel lehet elérni. Ezekből a jogi szövegtípusokban az absztrakt szabály példákkal megtámogatása vehető számba.
A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény általános előírásként fogalmazza meg, igen absztrakt módon, hogy a szabályozási tartalmat úgy kell meghatározni, hogy az egyértelmű legyen a jogszabály címzettjei számára, vagyis azoknak, akiket kötelezni kíván az állam valamely magatartásra [2. § (1) bekezdés]. A közérthetőséget tehát nem követeli meg a parlament sem saját magától, sem a többi jogszabályt vagy közjogi szervezeti szabályozást kibocsátótól; beéri azzal, ha annak tartalma a kötelezettek számára világos. Mégis a közérthetőséget kimondó jogszabályok többsége a jogalkotási törvényre utal vissza, mert feltehetőleg így értelmezi az idézett szabályt, részben annak is köszönhetően, hogy a korábbi jogalkotási törvény ezt kifejezetten előírta [1987. évi XI. törvény 18. § (2) bekezdés értelmében, a "jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni"].
A digitalizáció és a nyilvánosság kérdését tárgyaló kutatás[4] részeként arra voltam kíváncsi, hogy a közérthető jogi, normatív (szabályozási tevékenység, maga-
- 20/21 -
tartás előírásáról szóló) országos normákban, ide nem értve tehát az önkormányzati rendeleteket, miként szerepel a "közérthetőség" követelménye. Ehhez át kellett rostálni a teljes hatályos hazai jogszabályanyagot, kiválogatva a közérthetőségre vonatkozó rendelkezéseket. Előfeltevésem szerint a több évtizede a jogszabályok megfogalmazására vonatkozó előírást elfogadta, átvette a hazai jogalkotással foglalkozók köre, és fokozatosan kialakította az egyes jogalkotási ciklus-elemekre,[5] valamint a különböző jogágakra vonatkozó sajátos garanciákat kimunkálta a köznyelvet használók és a szaknyelven megalkotott jogi normák közti szakadék áthidalásához.
A 2022 októberi állapotot rögzítő elemzés azt mutatta, hogy 116 jogszabályban 200 esetben fordul elő, továbbá 47 nem általános címzetteknek, azaz csak adott szervezeti, intézményi körnek szóló kvázi-jogszabályban (közjogi szervezetszabályozókban) 58 esetben, míg a 11 alkotmánybírósági határozatban 12 esetben szerepel a közérthetőségre kötelezés.[6] Mivel a központi jogszabályok számát tízezerre becsüljük,[7] így ez az érintett alig kétszáz jogszabályi és közjogi szervezetszabályozó jogi forrás százalékosan ki sem fejezhető a teljes joganyagban - a legfeljebb 270 közérthetőséget kifejezetten előíró rendelkezés pedig egyértelműen marginális. Mégis érdemes ezeket megvizsgálni, vajon a jogi kultúrára és demokratizmusra utaló sovány eredmény milyen tanulságokkal jár, mit is foglal magában, és miként alakítja a nyilvánosságot, esetleg hogyan használja a digitalizáció adta lehetőségeket.
A köznyelvet beszélő számára az érthetőség (szabályozási, jogalkalmazási) követelményét eltérő megfogalmazásban szerepeltetik az elemzett jogszabályok és közjogi szervezetszabályozó eszközök. A leggyakoribb megoldások a következők:
- közérthetően, ideértve a közérthető szimbólumok és piktogramok segítségével való kifejezést (például egy figyelmeztetést), valamint a közérthető nyelvet (azaz minden élő nyelvet, valamint a rádióamatőrök által használt kódokat és rövidítéseket, a nemzetközileg elfogadott rádiótávközlési rövidítéseket),
- közérthető/ nem technikai jellegű,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
