A közérthető kommunikáció és a közbizalom erősítése között szoros összefüggés fedezhető fel. Nagyobb a döntés legitimációja, ha a terhelt olyan indokolással találkozik, amelyet megért. Amennyiben a jogi nyelv és a köznyelv közelítenek egymáshoz, a bírói ténymegállapítás is egyszerűbbé válik. Ha abból indulunk ki, hogy a bíróság elé kerülő tényeket és bizonyítékokat az eljárás szereplői szolgáltatják, az általuk előadottak minél teljesebb megértése a tények jogi relevanciájának helyes értékeléséhez segíti hozzá a bírót.
Hazánkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a minden állampolgár számára világos, könnyen érthető bírósági eljárás és az arról történő közérthető tudósítás kívánalma. Egyre több konferencián, szakmai napon lehet a közérthetőség követelményéről hallani a bírósági szervezetrendszeren belül, de a laikusok is egyre gyakrabban fogalmaznak meg hasonló elvárásokat az őket érintő eljárások kapcsán. A hazai bíróságokon 2017 a "közérthetőség éve" volt[1], így kötelező képzés folyt "Közérthetőség és szakszerűség a bírósági jogalkalmazásban" címmel az ország összes bíróságán valamennyi ügyszakban.[2] Ezen a képzésen számos kérdés merült fel azon túlmenően, hogyan is kell oly módon megfogalmazni egy végzést vagy egy ítéletet, hogy az a laikusok számára is érthető legyen. Vajon milyen okok vezettek a közérthetőség fókuszba helyezéséhez? Miért éppen 2017-ben kezdett középpontba kerülni ez a téma? Milyen jogi aspektusai, követelményei lehetnek ennek a kifejezetten nyelvészeti témakörnek? Az igazságszolgáltatásban vajon megjelenik-e a közérthetőség követelménye és hogyan? A határozatok indokolásának miért van kiemelt szerepe a közérthetőség érvényesülésében?
A közérthetőség követelményének jogalkalmazásban betöltött központi szerepéhez a legnagyobb mértékben két kutatás járult hozzá. Egyrészt a Miskolci Egyetemen 2000 és 2003 között "A nyelvhasználat a jogi eljárásban" címen végzett kutatás[3], valamint a Kúria 2013. január 17-én indult joggyakorlat-elemzése, mely a "Határozatszerkesztés" tárgykört kezdte vizsgálni. Ennek eredményeként 2014-ben összefoglaló vélemény került nyilvánosságra[4], valamint elkészült egy Stíluskönyv, mely azoknak a nemzetközi elvárásoknak hivatott megfelelni, amelyek egyszerű, világos, érthető nyelven megfogalmazott határozatokat várnak az igazságszolgáltatástól.[5] Ekkor még a Kúria kizárólag saját ügydöntő határozatait állította a középpontba, míg a 2015-ben ezt követő elemzés már kiterjedt azokra az alsóbb szintű határozatokra is, amelyeket a Kúria felülbírált. A második, büntetőjogi határozatokat elemző kutatás eredményeként módosították a Stíluskönyvet.[6] Így e két joggyakorlat-elemzés átfogó képet nyújt az elsőfokú határozatok szerkesztési, gyakori tartalmi hibáiról. A két kutatás pedig együtt a bíróság írásbeli és szóbeli kommunikációs csatornájának egyfajta szintézisét adja, ugyanis az egyetemi kutatás rendőrségi
- 497/498 -
kihallgatások és bírósági tárgyalások hanganyagát elemezte, a Kúria pedig az írásbeli határozatokat.
Ezek az eredmények - köztük az, hogy a legfőbb bírói szerv is kiemelten foglalkozott a témával - lehettek akkora hatással a bírósági szervezetre és annak igazgatására, hogy 2017-et a közérthetőség évének nyilvánították. A kutatások és azok eredményének közzététele megmutatkozik a következő grafikonon, mely a "közérthető" kifejezés népszerűségét mutatja meg hazánkban az elmúlt 5 év google keresései alapján. A grafikon elején a 2014., végén a 2018. év szerepel (2014-ben minimálisan, 2017-ben viszont radikálisan megugrottak keresések).[7]
1. ábra
A jogi nyelv: nyelv, amely a megfelelő természetes nyelv egyik szociolektusa.[8] A jogi nyelv szaknyelv is, ráadásul számtalan szakterületet von szabályozása alá, ezért speciális helyzetben van más szaknyelvekhez képest.[9] A különböző szakterületeknek megvan a saját szaknyelve, ezeket a jognak úgy kell jogi nyelvre fordítania, hogy a jogászoknak és a laikusoknak is közvetítse a szabályozás tárgyát.[10] Szaknyelvi mivolta miatt tömörséget, szabatosságot követel meg. Azonban a jogi kommunikáció nincs bezárva a szakmai közösségbe, a jogi nyelv egyben államnyelv, egy politikai közösség hivatalos nyelve, így egymással ellentétes erők hatnak a jogi szaknyelvre.[11] Ez azt jelenti, hogy a szaknyelvek normativitása csak korlátozottan tud érvényesülni a jogi szaknyelvben.[12]
A jogi kommunikáció sokszínűségéből eredően a bírósági határozatoknak is többféle címzettje van. Ezeket kétféleképp is lehet csoportosítani. A belső címzetti kör lehet a vádlott és az eljárás egyéb szereplői, a külső címzettek pedig a jogász szakma képviselői és a laikus társadalom, valamint a nagy nyilvánosságot képviselő média. De a csoportosításra lehetőség adódik úgy is, hogy a belső címzetti kör a szakmai közönség (jogon belüli) és a külső címzetti kör a laikusok (jogon kívüli).[13] Akármelyik csoportosítást is nézzük, a jogász szakma képviselőire, így a bírákra is többféle igény és elvárás nehezedik a jogi nyelvhasználattal kapcsolatban. Az azonban egyértelműen jogos elvárásnak tűnik mind a büntetőeljárásban részt vevő személy, mind pedig a jogkereső társadalom részéről, hogy egy határozatból megismerje és megértse a bírói döntés jogi indokolását. Ehhez elengedhetetlen, hogy a határozat szerkesztése áttekinthető legyen, a döntés indokának világos és meggyőző levezetésével találkozzon az érintett. Természetesen ahhoz is nagy érdek fűződik, hogy valamennyi szakember minden esetben ugyanazt a jelentést értse az egyes jogi szavak, kifejezések alatt.[14]
- 498/499 -
Az ellentétek feloldását Minya Károly és Vinnai Edina abban találják, ha a jogászszakma kimozdul a nyelvi komfortzónájából és arany középútra törekszik a köznyelv és a jogi nyelv között.[15] Nem csak az egységes jogalkalmazás és a tisztességes eljárás követelménye sérül, ha a határozatok nem egységesek, nem átláthatók, vagy érthetetlenek a laikusok számára. Az egyes eljárások résztvevőinek a nemzetközi előírásoknak való megfelelésnél nagyobb gyakorlati relevanciával bíró problémát okozhat, ha a tényállás megállapításának folyamatában kommunikációs zavarok vannak köztük és a bíró között. Ennek oka a bírói ténymegállapítás folyamatában, annak természetében kereshető. Ugyanis a bírónak az elé kerülő tényeket azok jogi relevanciája tükrében kell értékelnie a döntéshozatal során. A tényállás megállapítása Szabó Miklós szerint emiatt a jogi minősítést is magában rejti: "jogilag értékelhető cselekmény nélkül nincs ténybelileg értékelhető cselekmény sem".[16] Ennek azért van jelentősége a közérthetőség szempontjából, mert a tények nem csak úgy maguktól kerülnek a bíró elé. Azokat a vádlott, a sértett, a tanúk vallomása és a bizonyítási eljárásban felhasznált egyéb bizonyítási eszközök szolgáltatják. Tekintettel arra, hogy az eljárásban részt vevő személyek által szolgáltatott bizonyítékok (tények) a bíró értékelése alapján válnak jogi tényekké, a kommunikáció sikere kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a bíró a tényállítás jogi relevanciáját elfogadja, így azokat az ítélet meghozatalakor figyelembe vegye. Annak ellenére, hogy a köznyelvre is hatással van a hivatalos nyelvhasználat (így pl. egyre gyakrabban fordul elő a mindennapi életben is az analitikus szerkezet)[17], a jogi nyelv és a köznyelv egymáshoz való közelítésére törekvés nemcsak a tudomány képviselői, de a jogalkalmazók részéről is folyamatos prioritást igényel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
