A fedezetelvonásra reagáló belföldi magánjogi szabályok, illetve gyakorlatuk hatékonyságával kapcsolatos eszmecsere örökzöldnek nevezhető a jogtudomány berkein belül. E dolgozat a munkaszerződésekkel megvalósítható fedezetelvonás sajátosságaira összpontosít, így bemutatja a probléma mibenlétét, a magánjogi szerződési tilalmak munkaszerződés vonatkozásában való korlátozott alkalmazhatóságát, és vizsgálja a megoldási lehetőségeket.
Utóbbiak alapján aggályosnak tartja jogbiztonsági szempontból a munkaszerződések tekintetében a fedezetelvonási tilalom kimondásának elmaradását. A vizsgált anyagi jogi és eljárásjogi kezelési lehetőségek alapján, támogathatónak nevezi a fedezetelvonás tilalmának munkajogi bevezetésén túl az ilyen perekben sajátos jogérvényesítést segítő rendelkezések kimondását, továbbá a bírósági végrehajtási eljárásban a kielégítési sorrendben a fentiekben meghatározott személyi kör érintettségétől, a munkabér mértékétől, a kifizetés elmaradással érintett hónapok számától függően a munkaviszonyból származó követelések utolsó helyre sorolását.
1. Bevezetés
2. Problémafelvetés - a szívességi munkavégzésre irányuló megállapodás utólagos munkaszerződéssé minősítése, a munkabér utólagos, visszamenőleges hatályú felemelése a kielégítési sorrendben kedvezőbb munkabérkövetelés fedezetelvonó célú létrehozása érdekében
3. A magánjogi szerződési tilalmak munkaszerződés vonatkozásában való korlátozott alkalmazhatósága
3.1. A magánjogi szerződési tilalmakról röviden
3.2. A magánjogi fedezetelvonási tilalom Mt. általi kizárása
3.2.1. Az Mt. tárgyi és személyi hatályára alapított ellenérvekre vonatkozó viszontellenérvek
3.2.2. A Ptk. 6:120. §-a tárgyi és személyi hatályára alapított ellenérvekre vonatkozó viszontellenérvek
3.3. A munkaszerződés szerződési tilalmakba ütközésére való hitelezői hivatkozás lehetősége
3.4. A munkajogviszonyon kívüli munkavégzési szolgáltatások lehetséges jogcímei
3.5. Részkövetkeztetés
4. Megoldási lehetőségek
4.1. Status quo fenntartása - (Megoldható a kérdés a hatályos jog megfelelő értelmezésével?)
4.2. Anyagi jogi kezelés
4.2.1. A fedezetelvonás magánjogi tilalmának általános érvényesítése a munkajogban
4.2.2. Az adóssal összefonódásban álló személyi körrel történő ügyletkötés esetén bizonyításiteher-fordítás
4.2.3. A túlfizetési esetkör (az értékaránytalan munkabérrész a fedezetelvonási perben ingyenes juttatásként való) kezelése
4.2.4. Javaslat a legalább hat hónapot meghaladó, munkabérigény-érvényesítési késedelem sajátos szankcionálására
4.3. Eljárásjogi kezelés: a tartozásbehajtásra irányuló eljárások során a kielégítési rangsorbeli visszavetés lehetősége
4.3.1. Példa a fedezetelvonás egy speciális esetének végrehajtási jog általi kezelésére
4.3.2. Példa a munkaszerződéssel való fedezetelvonás Csődtv. általi kezelésére
4.3.3. Javaslat a munkaviszonyból folyó tartozások munkabér mértékétől, érvényesítési késedelemmel érintett hónapok számától, munkavállaló és munkáltató közötti kapcsolattól függően a kielégítési sorrendben utolsó helyre sorolására
5. Összegzés
A fedezetelvonásra reagáló belföldi magánjogi szabályok, illetve gyakorlatuk hatékonyságával kapcsolatos eszmecsere örökzöldnek nevezhető a jogtudomány berkein belül. A fedezetelvonásra, egyéb polgári jogi ügyleteknél nagyobb alkalmasságot mutató bizalmi vagyonkezelés in fraudem creditoris felhasználásának kockázata egy 2017 nyarán történt, váratlan, miniszteri indokolást mellőző jogalkotói lépés[1] alapján jelentősen megnőtt, valamint külföldről kezdenek is begyűrűzni hazánkba a vagyonvédelmi, -tervezési szolgáltatások és így a vagyonvédelmi célú ügyletek.[2] Ennek apro-
- 16/17 -
póján is aktuálissá vált a hazai magánjog fedezetelvonásra reagáló - így különösen a fedezetelvonó, az e céllal színlelő, jogszabálykerülő, nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződéseket tiltó - szabályainak (a továbbiakban együttesen: szerződési tilalmak) vizsgálata.
A jelen dolgozat e vizsgálat számos aspektusa közül a szigorú témakezelés érdekében kizárólag a munkaszerződésekkel megvalósítható fedezetelvonás sajátosságaira összpontosít.[3]
E tanulmányban röviden bemutatom a probléma mibenlétét, a magánjogi szerződési tilalmak munkaszerződés vonatkozásában való korlátozott alkalmazhatóságát, és megvizsgálom a megoldási lehetőségeket.
A tényállás Benke[4] ismertetése szerint: a felperes mint hitelező, valamint az I. r. alperesi ügyvezető által képviselt IV. r. alperes mint adós között 1998-ban és 1999-ben hitelszerződés jött létre. A hitel fedezetéül a hitelező és az adós között jelzálogszerződés is létrejött, amely alapján a földhivatal a főkövetelés és járulékai erejéig jelzálogjogot jegyzett be az I. r. alperes kizárólagos tulajdonában álló ingatlanra. A hitelszerződések felmondását követően a felperes bírói úton érvényesítette a IV. r. alperessel szemben hitelkövetelését. A bíróság jogerős ítéletében a IV. r. alperest kötelezte a tőke és járulékai megfizetésére. Az ítélet alapján a felperes végrehajtást kezdeményezett és a földhivatal 2006-ban bejegyezte a fedezeti ingatlanra a végrehajtási jogot.
Az I. r. és a II. r. alperes a IV. r. alperes tagjai, a III. r. alperes pedig az I-II. r. alperesek gyermeke. Az iratok szerint a II. r. alperes szobaasszonyként a 2007. év eleje óta, míg a III. r. alperes recepciósként a 2006. év közepe óta állt munkaviszonyban a IV. r. alperessel. A II. r. alperes munkabére 2007-ben havi bruttó 650 000 Ft, 2008-tól pedig 1 500 000 Ft volt, lényegében egyezően a III. r. és az I. r. alperes esetével. Az I-III. r. alperesek mint munkavállalók a IV. r. alperessel mint munkáltatóval szemben munkabér-követelésüket fizetési meghagyás útján érvényesítették, melyek a IV. r. alperes ellentmondása hiányában jogerőre emelkedtek. Az I-III. r. alperesek által indított végrehajtási eljárások során 2010 januárjáig a IV. r. alperes tulajdonát képező - 200 millió Ft becsértékű - ingatlanra az I. r. alperes javára (több részletben) közel 40 millió Ft, a II. r. alperes javára közel 32 millió Ft, míg a III. r. alperes javára mintegy 34 millió Ft erejéig került sor a végrehajtási jog bejegyzésére.
Azaz az adóssal szemben annak vezető tisztségviselője, valamint ennek házastársa és közös gyermekük, mint az adós munkavállalói - ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett fizetési meghagyás útján - érvényesítették az egyébként a hitelező követelésénél előrébb álló végrehajtási rangsorú munkabér-követeléseiket. E munkabér-követelések mögött szobaasszonyi és recepciósi feladatok eredményesnek állított teljesítése állt, amelyek a perbeli esetben oly értékeseknek bizonyultak, hogy az adós ingatlanát a két fő háromévi elmaradt munkabére nyomán közel 70 millió forintig terhelte a priorizált végrehajtási jog.
Benke kiemeli, hogy a döntés ratio decidendijének első pontja szerint a fedezetelvonás nem csak a fedezet átruházásával valósulhat meg, hanem úgy is, hogy az adós olyan színlelt tartozást vállal, amely jogcíménél fogva a kielégítési sorrendben előnyt élvez.
Kiemelte, hogy a döntés második pontja szerint a közeli hozzátartozókkal kötött munkaszerződések fedezetelvonó jellege miatti relatív hatálytalanságára alapított kereset körében a hozzátartozóval történő ügyletkötés tényéhez kapcsolt ingyenesség és rosszhiszeműség törvényi vélelméből az következik, hogy a hitelező jogerős ítélettel megállapított követelésével szemben csak az a munkabér élvez kielégítési elsőbbséget, amely tekintetében az adós-munkáltató kétséget kizáróan bizonyította egyrészt a munkaviszony alapján történő munkavégzés ténylegességét, másrészt a kikötött bér arányos (reális) összegét.
Utalt rá, hogy az adós több évre visszamenően nem fizetett, majd évek után mégis, és láthatóan szándékosan "bukta el" a polgári peres, illetve nemperes eljárást. Vizsgálandónak tartotta a színleltség körében, hogy nem ingyenes, szívességi alapú volt-e a munkavégzés (ha arra ténylegesen sor került), és mi volt a késői egy összegbeli fizetés oka (joguk van-e utólag a szívességi munkavégzést visszamenőleges hatállyal módosítani és annak jogcímét munkaszerződéssé minősíteni). Utóbbi kérdésre vonatkozó álláspontja szerint vélhetően akkor lenne joguk a jogcím visszamenőleges hatályú módosítására, ha
- 17/18 -
ez egyben nem lenne a munkáltató hitelezőjének kielégítés keresését meghiúsító, annak elkerülését célzó, így jogszabály megkerülés miatt semmis.
Hangsúlyozandó, hogy a jogeset[5] elbírálása során sem az első-, sem pedig a másodfokú bíróság nem hivatkozott arra, hogy a munkaszerződés ne minősülhetne fedezetelvonó szerződésnek. Ennek oka, meglátásom szerint abban keresendő, hogy az említett peres ügyet a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) alapján bírálták el az eljárt bíróságok. A jogeset bemutatása a munkaszerződés fedezetelvonásra való alkalmasságát kívánta alátámasztani.
A Kúria a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK véleményének 10. pontjában rámutatott arra, hogy a fedezetelvonó magatartás miatt elméletileg a fedezetelvonási tilalomba ütköző magatartással szembeni jogvédelem igénylése során e hatálytalansági ok helyett egyes érvénytelenségi okokra is lehet alappal hivatkozni.
A magánjogi jogalkotó nem kívánta elzárni a fedezetelvonással sérült hitelezőt attól, hogy ha bizonyítani tudja azok feltételeinek beálltát - a PK-véleményben említett színleltségen, nyilvánvaló jóerkölcsbe ütközésen kívüli - bármely érvénytelenségi okra hivatkozhasson.
Így elméletileg elsősorban bizonyítási nehézséggel nézne szembe a hitelező, ha mint harmadik személy az adós vagyonátruházási ügylete vonatkozásában tévedésre, megtévesztésre, jogellenes fenyegetésre kívánna hivatkozni. A szerződési akarat hibái közül azonban ezek közül a fedezetelvonó ügyletekben általában a szerződés színlelésének, illetve leplezésének tilalmába ütközésre szokás hivatkozni, az 1/2011. PK vélemény is ezen érvénytelenségi okokat emelte ki.
A célzott joghatás hibái körében a fedezetelvonó szerződés megvalósítja a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:95. §-a szerinti jogszabályba ütközést, de mivel a Ptk. 6:120. §-a erre sajátos jogkövetkezményt ír elő, az abban foglalt tilalom megsértése esetén az ott meghatározott (relatív hatálytalansági) szankció alkalmazandó. Erre tekintettel, ha a hitelező keresetében a fedezetelvonás magánjogi tilalmába ütközésre hivatkozik, azon kérelem helyes (speciális) jogalapja a Ptk. 6:120. §-a lesz.
A fedezetelvonó szerződés többlettényállási elem fennállása esetén minősülhet jogszabály megkerülésével kötöttnek. Ez különösen akkor nyerhet nagyobb jelentőséget, amikor éppen a Ptk. 6:120. §-ában foglalt fedezetelvonási tilalmat kerülik meg a felek egy hibás vagyonvédelmi célú vagyonstrukturálási terv alapján[6], jelen esetben pedig Benke vetette fel annak a lehetőségét, hogy a felek utólagosan, de visszamenőleges hatállyal esetleg azért minősíthették a szívességi munkavégzésre irányuló szerződésüket munkaszerződéssé, illetve emelték meg az eredeti munkabér összegét jelentősen, hogy ezzel az adós hitelezőjének kielégítési alapját - a munkabér- követelés végrehajtási kielégítési sorrendben privilegizált jellege miatt - vonhassák el.
Az 1/2011. PK vélemény 10. pontja kiemeli a fedezetelvonással összefüggésben a jóerkölcsbe ütköző szerződésre hivatkozás lehetőségét, azzal a feltétellel, hogy ennek többlet tényállási eleme is beállt. Vékás[7] utal rá, hogy a szerződés tartalmánál, joghatásainál fogva, illetve a felek által elérni kívánt közös cél miatt minősülhet nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközőnek.[8] Kiemeli, hogy e nyitott törvényi tényállás tartalmának kitöltését a Ptk. is a bírói gyakorlatra hagyta, amelynek eddigi eredményei a jövőben is hasznosíthatók. Kiemelhető ezek közül azon eseti döntés[9], amely szerint e tilalmat azok a szerződések sértik, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat, a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés, közfelfogás által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét, az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendjét. A jóerkölcsbe ütköző lehet az, amit jogszabály nem tilt, de az az érintett szerződéssel elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezért azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti.[10] Ennek megítélésénél pedig nem a szerződő fél, vagy az érdekérvényesítő harmadik fél egyéni érdeksérelmét kell vizsgálni, hanem azt, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e.[11]
Meglátásom szerint a jóerkölcsbe ütközést és a jogszabálykerülést egyaránt megvalósíthatják azok a szerződések, amelyekkel a jogalany jövőbeli - ezért fedezetelvonási igény érvé-
- 18/19 -
nyesítéséből kizárt - hitelezői kielégítés keresése elől vonja el teljes vagyonát vagy annak olyan részét bizalmi vagyonkezelésbe, (vagyonkezelői) alapítványba rendeléssel, amely miatt előreláthatólag jövőbeli hitelezői - önkéntes teljesítés hiányában - nem fogják tudni vele szembeni követelésüket megmaradt vagyonából végrehajtani. Itt is hangsúlyozandó, hogy a magánjog azon válasza, hogy a gondos hitelező szerezzen biztosítékot, ha nem, magára vessen, még a szerződéses követelések jelentős része tekintetében is vitatható, a nem szerződésből fakadó (kötelmi) követelések esetén pedig logikailag kizárt.[12]
A teljesség igénye nélkül, a célzott joghatás hibája körében az uzsora és a feltűnő értékaránytalanság, a fogyasztóval kötött fiduciárius hitelbiztosítéki, fogyasztói jogot csorbító, fogyasztói joglemondó nyilatkozatot tartalmazó, tisztességtelen általános vagy tisztességtelen fogyasztói szerződési feltételt, lehetetlen szolgáltatást, vagy érthetetlen, ellentmondó kikötést tartalmazó szerződések[13], vagy a képviselő és a képviselt közötti érdekellentét mellett a képviselő által tett jognyilatkozat[14] ezen jellegük bizonyítása esetén érvényesíthetőek az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti igények.[15] Azzal, hogy nyilván az egyes érvénytelenségi okokra csak vagylagosan lehet hivatkozni.
Azaz a fedezetelvonás törvényi tényállási elemeinek megvalósulására tekintettel jogvédelmet kereső hitelező jogosult a Ptk. által biztosított aktív perbeli legitimációja alapján arra, hogy a Ptk. 6:120. §-a helyett az érvénytelenségi okok egyikének fennállására hivatkozzon, kérelmének jogalapját azok egyikében jelölje meg. Ezen kereseti kérelmének sikere azonban függ attól, hogy ezen érvénytelenségi okok történeti tényállási elemeinek beállását a perben sikerrel tudja-e bizonyítani.
A Kúria 1/2011. PK véleményében nem zárta ki, hogy a jogosult jogi érdeke fennállásának igazolása mellett más, ténybeli alapjában is érvénytelenségi okra alapítottan kérje a kötelezett és a szerző fél közötti szerződés érvénytelenségének megállapítását. Ebben az esetben a szerződés érvénytelenségének vizsgálata a 2/2010. (VI. 28.) PK véleményben foglaltaknak megfelelően megelőzi a relatív hatálytalanság megállapíthatóságának vizsgálatát.
Vékás[16] utal rá, hogy a színlelt szerződés kétoldalú akarathibában szenved, ahol a szerződési akaratok és azok nyilatkozatban való megjelenése nincs összhangban egymással, mindkét félnél azonos módon. Ilyenkor a szerződő felek - közös elhatározással, egyetértésben - valódi akaratukkal nem egyező jognyilatkozatot tesznek, hamis látszatot keltve ezzel harmadik személy irányába, a külvilág felé, miközben például közös akaratuk arra irányul, hogy a jognyilatkozatuk alapján keletkező szerződés ne kösse őket.[17] Hangsúlyozza, hogy a felek szerződési akarata közös, nyilatkozatuk is egyezik, de a szerződési akarat és annak nyilatkozati alakja nincs összhangban egymással. A felek közös akarata arra irányul, hogy a szerződést ne kössék meg, illetve ahhoz jogkövetkezmények ne fűződjenek. Ha a szerződő felek szándéka a vagyonátruházásra valóságos, a színlelt szerződés jogkövetkezményeit alkalmazni nem lehet.[18] A szerződés színlelt jellege nem állapítható meg akkor sem, ha több szerződő fél közül akár csak az egyik fél akarata az adott szerződés megkötésére irányul.[19]
Kiemeli, hogy színlelt szerződés mögött fedezetelvonó célzat és ügylet is meghúzódhat. A két ügylet azonban mind tényállásában, mind jogkövetkezményében különböző. A hitelezőt károsító fedezetelvonó szerződés érvényes szerződés, annak a hitelezővel szembeni relatív (viszonylagos) hatálytalansága csak akkor állapítható meg, ha a szerződés az adós vagyontárgyának az átruházására irányuló szándék tekintetében nem volt színlelt, tehát a másik szerződő fél valóban megszerezte az adósnak azt a vagyontárgyát, amely a hitelező követelésének a kielégítési alapja volt. Színlelt a szerződés, ha az adós a követelés behajtásának a meghiúsítása végett köt és csak azt a látszatot akarja kelteni azzal, hogy a fedezetül szolgáló vagyontárgy nem az ő, hanem harmadik személy tulajdona.[20]
Kiemeli továbbá, hogy a színlelt (palástoló) szerződés mögötti leplezett (palástolt) szerződés (jelen esetben a munkaszerződés színlelésével esetleg palástolt szívességi vagy egyéb jogcímű munkavégzési megállapodás) érvényességét a Ptk. szerint is önállóan kell megítélni. A továbbra is irányadó korábbi bírói gyakorlat szerint a felek a szerződésüket több okiratba foglaltan is megköthetik. Ha az egyik okirat szerinti szerződés színlelt, a másik szerződés azzal egységet képezhet, amely alapján az egész ügylet valós tartalmát, érvényes és érvénytelen voltát, illetve részeit egységesen kell elbírálni.[21] A színlelt szerződéssel kapcsolatban nincs helye az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásának, ha az más szerződést leplez, ilyenkor a leplezett szerződés érvénytelenségének megállapítása kérhető, ha az érvénytelen, a leplezett szerződésre vonatkozóan lehet erre irányuló kereseti kérelemmel kérni az érvénytelenség vagy relatív hatálytalanság jogkövetkezményeinek a megállapítását.[22]
A fentiek alapján állapítható meg, hogy a fedezetelvonó szerződés két alesete közül a szerző fél rosszhiszeműségével megvalósuló formája tekintetében a vagyonátruházási szerződést kötő felek szándéka közös abban, hogy a fedezetet el akarják vonni, és az átruházást és az adott szerződéses jogcímet (ajándékozás, adásvétel) is kívánják.
Ezzel szemben a vagyonátruházási szerződés akkor válik színlelővé, ha a felek ügyleti szándéka a tényleges vagyonátruházást nem fedi le.
Ha a vagyonátruházást akarták, de jogcímét a megjelölthöz képest másban kívánták megállapítani, úgy leplező ügyletről beszélünk. Ettől függően vagyonátruházási szándék nélküli ügyletük, ha csak birtokátruházás történt letéti, ha (tulajdon)-jogátruházás is történt bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt leplezhet az érintett vagyontárgy vonatkozásában.
- 19/20 -
A fedezetelvonó szerződés e jellege az 1/2011. PK véleményben említett feltételeinek fennállása mellett is e szerződés semmisségéhez azon többlettényállási elemek bizonyítására is szükség van, hogy a felek vagy egyáltalán nem akarták megkötni a szerződést vagy azzal valós szerződési jogcímüket leplezték. A PK vélemény 10. pontja e kontextusban tehát akként is értelmezhető, hogy amennyiben a színlelésre vagy leplezésre vonatkozó bizonyítás sikertelen, de a fedezetelvonó jelleg bizonyításra került úgy az elsődlegesen érvényesített színlelésre vagy leplezésre alapított kereseti kérelem elutasítása mellett a Ptk. 6:120. §-ára alapított, másodlagosan érvényesített kérelemnek helyt lehet adni.
A jogalkalmazási nehézség tehát abban áll, hogy gyakran nagyon valószínű, hogy a fedezetelvonást konstituáló történeti tényállási elemek mellett a színlelést vagy leplezést megállapíthatóvá tevő elemek is megvalósultak, azok mégsem bizonyíthatóak. Ilyenkor mintegy mögöttes biztonsági szelepként a keresetlevélben másodlagosan érvényesíthetőek a Ptk. 6:120. §-ából fakadó igények.
Ha a szerződés színlelő jellege helyett annak leplezett volta állapítható meg, és annak érvényessége egyéb okból nem dől meg, akkor a Ptk. szerint[23] a leplezett ügylet alapján kell megítélni a felek jogait és kötelezettségeit, az pedig - ha megvalósítja a fedezetelvonási feltételeket - lehet fedezetelvonó.
Hangsúlyozandó, hogy sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, sem az annak megoldásával szinte teljes mértékben megegyező rendelkezéseket megállapító, új Ptk. nem fogalmazott meg sajátosan a jelen dolgozatban vizsgált témában releváns rendelkezést.
Kiemelendő, hogy a Ptk. 6:120. §-a a fedezetelvonás általános, de kizárólag magánjogi tilalmát mondja ki. A fentiek alapján bemutatásra került, hogy a magánjogi ügyletek hibáit a jogalkotó különböző, különösen semmisségi, megtámadhatósági és hatálytalansági okok kimondásával tiltotta. E tilalmak az érintett jogi normák alapelemei, ahol a hipotézis-diszpozíció-szankció triászból a diszpozíció nem tevésre, hanem tartózkodásra kötelez, azaz tilt. Ehhez képest a Ptk.-ban és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (a továbbiakban: Mt.) szabályozott ún. tilos ügyletek az egyéb semmisségi, valamint relatív hatálytalansági okok meghatározásával kimondott tilalmakon kívül eső tilalmakba ütközésekre vonatkoznak. Így tilos ügylet elviekben akkor állhatna fenn, ha egyéb magánjogi (érvénytelenséget vagy relatív hatálytalanságot eredményező) hiba nem áll fenn. A fenti PK-vélemény 10. pont 4. bekezdésében azonban elismerte a Kúria a felperes szabadságát a párhuzamosan fennálló, több jogi hiba közül az igényérvényesítési sorrend meghatározására, ezzel azok egy perben való érvényesíthetőségére.
Az Mt. 21., a polgári jogi szabályok alkalmazásáról szóló alcímében egyértelművé teszi, hogy a munkajog által szabályozott jognyilatkozatokra a Ptk. 6:120. §-a szerinti fedezetelvonási tilalom nem alkalmazandó, azzal, hogy az alkalmazandó Ptk.-rendelkezések felsorolásából kihagyja e szakaszt.[24]
Miközben ugyanígy elhagyással kizárja a Ptk. színlelési, jogszabályba ütközési, jogszabálykerülési, nyilvánvaló jóerkölcsbe ütközési tilalmainak az alkalmazását is, maga sajátos rendelkezéseket mond ki a semmisség és a megtámadhatóság szabályozása körében. Ezek között tiltja az olyan megállapodást, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre vagy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. A jogalkotó célja e körben a normák megismétlésével az volt, hogy egyértelművé tegye, hogy a magánjogi tilalmakat valamennyi sajátos munkajogi megállapodás sértheti, és a sérthető, megkerülhető normák köre[25] is sajátos a magánjogi tilalmakéhoz képest.
Hangsúlyozandó, hogy az Mt. kizárja annak a lehetőségét, hogy a hatálya alá tartozó megállapodás feltűnően értékaránytalan, uzsorás legyen, továbbá feloldja a munkaviszonyokban a szintén a jogalkotó által gyengébb félnek minősített csoport, a fogyasztókat védő fiduciárius hitelbiztosítékok tilalmát is. Utóbbi tekintetben megengedi tehát, hogy a szintén munkáltatókkal szemben gyengébb félnek tekintett munkavállalók vonatkozásában a munkáltató ilyet alkalmazzon, miközben fennáll annak az elvi lehetősége, hogy a munkáltató munkabérelőleg helyett munkáltatói kölcsönt nyújtson a munkavállalónak, amelynek biztosítékául ezek szerint fiduciárius biztosítékot is kiköthet (hiszen a munkavállaló nem nyilvánvalóan minősülhet fogyasztónak, mert szakmája körében jár el, mikor kölcsönt vesz fel[26]).
Az Mt.-ben a Ptk. alkalmazandó szabályait felsoroló rendelkezés miniszteri indokolása pedig kifejezetten is utal rá, hogy a Ptk. több hivatkozott rendelkezésének a munkaviszonyok terén történő alkalmazása tartalmi okból kizárt, így nem merülhet fel a fedezetelvonó szerződés alkalmazhatósága sem. Sajnálatos módon ezt axiomatikus igazságnak tekintette, és így nem tért ki ennek indokolására, miközben az ismertetett tényállás, illetve a csődjogban érvényesülő, lent ismertetett kielégítési sorrendből kiolvasható jogalkotói gyanakvás ennek nyilvánvalóan ellentmond.
Megemlítendő továbbá, hogy a Bankó, Berke és Kiss által jegyzett Mt. Kommentárban a szerzők[27] sem tértek ki a munkajogi jognyilatkozatokkal megvalósítható fedezetelvonás kérdésére, bár például az Mt. 31. §-át illetően is fogalmaznak meg tartalmi kritikát. Ennek itt jelentős része szerint az Mt.-ben rögzített Ptk.-szabályok mellett továbbiak alkalmazását is indokolt lehetővé tenni. Kiemelik, hogy az Mt. jelenlegi megoldásával azt a korábbi joggyakorlatban kialakult elvet mellőz-
- 20/21 -
ték, hogy a munkajogban a polgári jogi szabályok általában alkalmazandók abban az esetben, ha nem ütköznek a munkajog szabályaival, illetve elveivel. Úgy látták, hogy az Mt. megoldása nem szerencsés, hiszen a felhívott polgári jogi szabályok várhatóan nem elégítik majd ki a jogalkalmazás igényeit. Álláspontjuk szerint az Mt. hatálya alatt is indokolt fenntartani a korábbi jogalkalmazásban kialakult említett elvet.
Meglátásom szerint ez azonban az Mt. kifejezett rendelkezése ellenére contra legem jogalkalmazást jelentene, amely jogbizonytalanságot eredményezne, ezért nem megengedhető, hanem jogalkotási szinten kellene megoldani a problémát.
A fedezetelvonás munkajogi - tiltásának elhagyásával történő - megengedése különösen azért kifogásolható, mert maga a munkajog is tiltja a leplezést, viszont azt már logikailag védhetetlenül nem engedi meg, hogy a leplezett ügylet fedezetelvonó céljának bizonyítottsága esetén ennek akár abszolút vagy relatív érvénytelenségi vagy hatálytalansági szankciója alkalmazható legyen.
A jelen alpontban kifejtettekhez képest tételezhető egy eltérő álláspont is, amely szerint az Mt. említett 31. §-át akként kellene értelmezni, hogy az pusztán azon Ptk.-szabályokat tartalmazza, illetve - az Mt. tárgyi és személyi hatálya alapján - tartalmazhatja, amelyek a munkaviszony alanyainak a munkaviszony keretében tett jognyilatkozataira is alkalmazni kell. E megközelítés alapján a fedezetelvonás tilalma kívül esne ezen a körön, hiszen annak lényege, hogy a munkaszerződéssel létrejött munkaviszonyon kívül álló harmadik személy védelmét szolgálja, még akkor is, ha az a harmadik személy ugyanazon munkáltató másik munkáltatója.[28] Eszerint az lehetett a jogalkotó álláspontja, hogy a Ptk. 6:120. §-a a munkaviszony keretében értelmezhetetlen, mivel az az Mt. tárgyi és személyi hatályán is túlmutat, és ezért maradt ki az Mt. 31. §-ának felsorolásából. Ezekből következően annak a megítélése, miszerint a munkaszerződés minősülhet-e fedezetelvonó szerződésnek, nem lehetne munkajogi kérdés, hanem a Ptk. 6:120. §-ának értelmezési körébe tartozna. Továbbá az Mt.-ben vagy a Ptk.-ban lévő kizáró szabály hiányában nehéz volna amellett érvelni, hogy a Ptk. tárgyalt jogintézménye kizárná a munkaszerződéssel (vagy annak teljesítésével) megvalósuló fedezetelvonást.
Meglátásom szerint a fenti érvelés azért nem áll vitán felül, mert az Mt. nem követi az említett logikát az általa speciálisan szabályozott munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközés, munkaviszonyra vonatkozó szabálymegkerülés, nyilvánvaló jóerkölcsbe ütközés, színlelés miatt semmis megállapodások esetében sem[29], hiszen azok körében sem csak a feleknek, hanem bármely, szavaival érdekeltnek[30] megengedi a semmisségi okokra hivatkozást. Ezzel tulajdonképpen speciális személyi hatályt mond ki (illetve terjeszti ki) a szóban forgó rendelkezéseinek. E semmisségi okok lényege is harmadik személy(ek) érdekének, illetve érdekeinek védelme, ami ilyenkor mégis része az Mt. szabályozásának.
A fél helyett az érdekeltre való Mt.-beli utalás egybecsengeni látszik a Ptk. következő aktív perbeli legitimációt konstituáló rendelkezéseivel. A Ptk. szerint, ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, a szerződés semmisségére az hivatkozhat és a szerződés semmisségével kapcsolatos peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, vagy akit erre törvény feljogosít.[31] Közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében és uzsorás szerződés esetén az ügyész keresetet indíthat a szerződés semmisségének megállapítása vagy a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt. Továbbá a Ptk. szerint megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz jogi érdeke fűződik.[32]
Azaz a munkajogi jognyilatkozatok jogi hibáinak szabályozása körében az Mt. látszólag számolt azzal, hogy egyeseket a feleken kívülálló személyek fogják érvényesíteni, és ezen eseteket is maga szabályozta. Ellenkező esetben azt a jogalkotói következetlenséget kellene feltételeznünk, hogy a munkaviszony alanyain kívüli harmadik személyek fenti semmisségi okokra alapított igényeinek anyagi jogi feltételeit maga szabályozta, de a fedezetelvonás miatti relatív hatálytalanságra alapított igények esetében azokat hatálya alól azért zárta ki, mert az előbbi harmadik személyek érvényesítenék azokat.
Meglátásom szerint nem tételezhető fel ilyen következetlenség, ez alapján az a következtetés tűnik helyesnek, hogy a jogalkotó hallgatásának oka a fedezetelvonási tilalom munkaszerződések esetében való kizárási szándéka.
A jelen alpontban kifejtettekhez képest eltérő álláspont szerint az Mt. 31. §-ának a fedezetelvonásról való "hallgatásából" az sem következik, hogy a munkavállaló el lenne zárva a munkáltató fedezetelvonónak minősülő bármely jogügyletének "megtámadásától", pontosabban ennek kapcsán a Ptk. 6:120. §-án alapuló igényének érvényesítésétől. Hiszen e jogintézmény sem a munkaviszony, de más jogviszony keretében sem értelmezhető önmagában, mert szükségképpen feltételez egy, a munkaviszonyban (más jogviszonyban) nem szereplő és igényt érvényesítő harmadik személyt. Sőt a jogintézmény lényege ennek a harmadik személy érdekének a védelme, ami messze esik az Mt. hatályától.
- 21/22 -
A fenti alpontban bemutattam, hogy ezzel szemben a harmadik személy érdekei védelmének szándéka nem esik messze az Mt. szándékaitól az említett semmisségi okok vonatkozásában.
Az eltérő álláspont azon része pedig éppen fordítva igaz, hogy a Ptk.-ban foglalt fedezetelvonási tilalom bármely munkáltató általi jognyilatkozatra vonatkozna, hiszen a fedezetelvonó ügyletnek a 3.1. pontban foglaltak szerint a Ptk. valamely könyvének hatálya alá kell tartoznia a Ptk. 6:120., 6:9. és 6:10. §-a és a PK vélemény 1-2. pontjai alapján. Azaz, a Ptk. tárgyi hatálya alá nem tartozó jogügylet nem tudja sérteni a Ptk. 6:120. §-ában kimondott, fedezetelvonás magánjogi tilalmát.
A nyitott körbe kizárólag a fedezetet igénylő tartozást létrehozó jogviszonyok tartoznak a Ptk. 6:120. §-a alapján. Mindebből következően a Ptk. fedezetelvonási tilalmába nem ütközhet a Ptk. által nem, de az Mt. által szabályozott munkaszerződés.
Ez alapján tartandó fenn azon álláspont, hogy a munkaszerződéssel megvalósítható fedezetelvonással szemben a Ptk. 6:120. §-ára nem lehet hivatkozni az Mt. hallgatással megvalósuló kizáró rendelkezése miatt.
Az Mt., bár az alkalmazandó szabályok között hallgatással kizárja a Ptk. szabályait e körben is, úgy fogalmaz, hogy a munkajogi semmisségre - az említettek szerint - az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, a megállapodás semmisségét a bíróság hivatalból észleli.[33] Mivel a megtámadhatóság körében annak jogát a felekre korlátozza, e két rendelkezés együttes értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy bár a fedezetelvonásra a munkaszerződés esetében az Mt. a hitelezők számára kizárta a hivatkozás lehetőségét, de megengedte, hogy akár a munkáltató hitelezője is hivatkozhasson a munkaszerződés színlelésen, leplezésen alapuló hibájára.
A Bankó, Berke és Kiss által jegyzett Mt. Kommentárban a szerzők[34] utaltak rá, hogy a munkaszerződést létesítő felek akaratnyilatkozatának tartalmaznia kell azokat a lényeges kellékeket (tartalmi elemeket), amelyek szükségesek e kívánt céljuk eléréséhez. A megállapodás objektíve és szubjektíve szükséges tartalmi elemeinek a munkajogban különös jelentősége van. Kiemelték, hogy a munkaszerződés és a tradicionális magánjogi szerződések viszonylatában érvényesül a munkajogban az ún. közvetett típuskényszer. Eszerint bármilyen, más részére történő munkavégzésre vonatkozó megállapodás jogcíme lehet munkaszerződés, de ez fordítva nem igaz. Azaz a magánjogi megbízási, illetve vállalkozási szerződés nem minden, más részére történő munka jogi kifejezésére alkalmas.
A munkaszerződés kötött tartalmú szerződés, a jogalkotó ugyanis rögzíti azokat az elemeket, amelyekben a feleknek meg kell állapodniuk a szerződésben, amennyiben munkajogviszonyt akarnak létesíteni [így az Mt. 45. § (1) bekezdése szerint a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében].
Utalnak rá, hogy az a szabályozási módszer, amellyel a korábbi kötelező tartalmi elem-kört az 1992. évi Mt. 76. § (5) bekezdéséhez képest szűkebben állapítja meg az Mt. alkotója, a gyakorlat szempontjából elsősorban a szabályozás hangsúlybeli eltolódását mutatja a munkaszerződés tartalmának kialakításakor. A munkavégzés helyében való megállapodást a jogalkotó nem teszi kötelezővé, természetes tartalomként kezeli azáltal, hogy a megállapodás esetleges elmaradása esetén munkahelyre vélelmet mond ki, amely szerint ennek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi. Nem kizárt azonban, hogy a szerződésben a felek rögzítsék a munkahelyet ezután is, és a fentiek értelmében, ha számukra szubjektíve lényeges a munkavállaló munkavégzési helyének meghatározása, ezt eshetőleges tartalmi elemként szerződésbe foglalhatják. Tehát, ha a felek a munkaszerződésben nem határozzák meg a munkavégzés helyét, a munkaszerződés nem semmis.
Különösen fontos a jelen dolgozat szempontjából azon megállapításuk, hogy a munkaszerződés kötelező tartalmi elemeiben történő megállapodás nélkül a felek megállapodása nem minősül munkaszerződésnek, ugyanakkor elképzelhető, hogy ez a szerződés érvényes egyéb magánjogi munkavégzési jogcímeken (vállalkozás, megbízás). A jogalkotó a korábbi szabályozásnak megfelelően korlátozza a felek típusválasztási szabadságát. Amennyiben a felek munkaszerződést kívánnak kötni, úgy az Mt. 45. § (1) bekezdésében meghatározott tartalmi elemekben meg kell állapodniuk. Az Mt. 50. § (1) bekezdésének b) pontja alapján e normától tilos az eltérés.
A munkaszerződés semmisségét csak az Mt. 45. § (1) bekezdésében meghatározott tartalmi elemek, vagy akár egy elem hiánya váltja ki.[35]
Kiemelik, hogy a munkaszerződés kötelező tartalmi elemét jelentő munkavállalói munkakör meghatározás, amely azoknak a feladatoknak a fajlagos meghatározása, amelyeket a munkavállalónak teljesítenie kell a munkáltató szervezeti munkamegosztása szerint. Az ellátandó feladat folyamatosan, ismétlődően jelentkezik. A munkaviszonyt meghatározó minősítő jegy a munkavégzés tartalma alapján megjelenő rendszeresség. A munkavállaló nem egy ügyet lát el gondosan, nem munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítését vállalja, hanem egy adott munkakör folyamatos ellátását. A munkajogviszony a munkavégzés kifejtésére szolgáló polgári jogi jogviszonyoktól továbbá azáltal is megkülönböztethető, hogy utóbbiakban a szolgáltatás tárgya előre meghatározott. Ez a korlátozás a vállalkozási szerződésben egyértelmű az eredmény által, azonban ezzel minőségében azonos a rábízott ügy meghatározása a megbízási szerződésben. Meglátásuk szerint ez egyben azt jelenti, hogy a szolgáltatás fogadójának nincs arra lehetősége, hogy a teljesítés szakaszában uralmi helyzetbe kerüljön a szolgáltatást nyújtóval szemben. Egyetértettek azzal, hogy a megrendelő, illetve a megbízó utasítási joga nem a teljesítés konkretizálását jelenti, hanem az eset-
- 22/23 -
legesen megváltozott körülményekre való tekintettel csak korrekciós jellegű lehet és alapvetően érdekközvetítő, míg a munkáltató utasítása - többletként - akaratközvetítő.
Hangsúlyozzák, hogy a munkakör nem jelenti a szolgáltatás konkretizálását, a munkakör általában munka-, illetve feladatösszességként jelentkezik, amelynek konkretizálása a munkáltató feladata. Ezt fejezi ki az Mt. 42. § (2) bekezdésének az a fordulata, amelynek értelmében a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása alapján munkát végezni. A munkavállaló oldaláról a munkakör nemcsak az irányítási, konkretizálási jogban fejeződik ki, hanem a foglalkoztatási kötelességben, amely szintén egy elhatároló ismérv lehet.
A problémafelvetésben említettek alapján kiemelendő, hogy a munkakör meghatározása történhet foglalkozásra utalással (főleg az egyszerűbb, a közismert feladatokat ellátó szakmák esetében) vagy a munkakör munkáltatónál használatos elnevezésével is.
A színlelés, illetve az eltérő foglalkoztatás leplezése körében még itt kiemelendő jelentősége van a vizsgált megállapodáson belül a díjazásban (alapbérben), munkavégzési helyben való megállapodásnak.
A fentiek alapján a fedezetelvonó munkaszerződéssel szemben a hitelező jelenleg csak akkor tud eredményesen fellépni, ha az színlelő, nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző, különösen kielégítési sorrendre vonatkozó jogszabályi rendelkezést megkerülő volt, míg tisztán fedezetelvonó tényállás állítása, illetve bizonyítása esetén sikertelen lesz perbeli fellépése.
Nagyon fontos, hogy a hitelező ezek bizonyításának hiányában még lehet pernyertes akkor is, ha azt sikerül bizonyítania, hogy a szerződés munkaszerződés jogcíme volt leplező, és bár munkavégzés történt, de annak leplezett jogcíme magánjogi, társasági jogi ingyenes (szívességi) megbízási, vállalkozási, személyes közreműködési jogcím volt. Ennek sikeres bizonyítása esetén ugyanis megnyílik a lehetősége arra, hogy kilépve az Mt. hatálya alól, így különösen a fedezetelvonási igényt kizáró rendelkezéseinek szorításából, a magánjog általános szabályai szerint bizonyíthassa a magánjogi ügylet fedezetelvonó jellegét.[36]
Kérdés, hogy a 3.5. alpontban említett értelmezés alapján megfelelően és teljeskörűen kezelhető-e a felvetett probléma. Éppen a 3.4. és a 3.5. alpontokban említett nehézségek miatt, meglátásom szerint a hatályos munkajogi szabályozás - contra legem jogalkalmazástól eltekintve - nem értelmezhető akként, hogy az a munkaszerződéssel való fedezetelvonásra teljeskörűen megfelelő választ adjon.
Jogbiztonságot sértőnek tekinthető önmagában, hogy a munkajogi jogalkotó megengedte a tisztán - egyéb munkajogi szerződési tilalomba ütköző sajátossággal nem bíró - fedezetelvonó munkaszerződés megkötését.
Ez legfeljebb azon - fenn nem álló - esetben volna igazolható, ha munkavállalói munkabért és a vele egy tekintet alá eső járandóságot minden egyéb jogcímen fennálló tartozást feltétlenül megelőző módon volna érdemes kielégítést nyerni. Ez azonban nem áll fenn a bírósági végrehajtásban[37], illetve nem minden munkavállaló és bármekkora munkabér összegre vonatkozóan érvényesül a felszámolási eljárásban[38] a jogalkotó által ezen eljárásokban meghatározott kielégítési sorrendekben.
Mindezért a fedezetelvonási célú munkaszerződés-kötés megengedése akkor is téves, ha azt az Mt. alkotója amiatt látta volna szükségesnek, mert a munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság teljesüléséhez kiemelt társadalmi igény fűződik.
Az eddig említettek alapján további magyarázatot nem igényel, hogy a munkajogban is érvényesíteni kell a magánjogi fedezetelvonási tilalmat, azonos jogkövetkezménnyel. Utóbbi indoka, hogy a jogviszony fenntartása, az abba való legszükségesebb mértékű beavatkozás igénye indokolja az érvénytelenné nyilvánítástól való tartózkodást.
A lent ismertetett munkaviszonyok Csődtv. általi megkülönböztetett kezelése, és a fenti jogesetben ismertetettek alapján vizsgálandó, hogy a munkajogi fedezetelvonási tilalom tartalmazzon-e a Ptk.-hoz képest sajátos rendelkezéseket.
- 23/24 -
A hozzátartozók közötti ügyletek vonatkozásában a Ptk. is kimondja a hitelezőre kedvező módon, hogy ilyenkor a szerző személy rosszhiszeműségét és az ingyenességet vélelmezni kell. Az, hogy ez kellően széles-e, nem volna-e szükség e személyi kört kitágítani azt valamennyi adóstól nem független, vele összefonódásban álló személyre, a Ptk. felülvizsgálata során veendő górcső alá az egységes kezelés érdekében.
A Ptk. 6:120. § (1) bekezdése szerint az a szerződés sérti a fedezetelvonás magánjogi tilalmát, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Itt most ez utóbbi vagylagos feltétel érdemel további vizsgálatot.
A túlfizetéssel megvalósuló visszaélések kezelése a hatályos magánjog bírói jogértelmezése alapján megfelelőnek mondható a következők miatt. A fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény - 1/2014. PJE határozat által az új Ptk. hatálybalépését követően továbbra is irányadónak tekintett - 5. pontja utal rá, hogy a szerződés ingyenességének ténye - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén - önmagában alapul szolgál a fedezetelvonó jelleg, és ebből következően a szerződés relatív hatálytalanságának megállapításához, a szerző fél jó- vagy rosszhiszeműségének ilyen esetben nincs jelentősége.
Továbbá a kötelezettnek egyenértékű szolgáltatást nyújtó, tehát visszterhesen szerző fél által nyújtott szolgáltatás a kötelezett vagyonába kerül, ezáltal a jogosulttal szembeni fedezetelvonás formálisan nem valósul meg. Az 1/2011. PK vélemény e rendelkező részének indokolása sajnálatos módon a kiemelt részre nem ad külön magyarázatot. Az azonban azt fejezi ki, hogy a harmadik szerző fél, jelen esetben a munkavállaló munkája forgalmi értékét feltűnően meghaladó rész ingyenes előnynek tekinthető. Hiszen a - Kúria 1/2014. PJE határozata alapján a Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekintett - Legfelsőbb Bíróság PK 267. számú állásfoglalásával összhangban egyenértékűnek tekintendő a szolgáltatás az ellenszolgáltatással, ha ténylegesen egyenértékű, és akkor is, ha az értékkülönbözet nem minősül feltűnően nagynak.
Így egy munkaszerződéssel kapcsolatban a fedezetelvonási igényt érvényesítő hitelező megjelölhetné - a fedezetelvonás magánjogi tilalmának munkajogbeli bevezetése esetén - a munkavállalónak járó munkabér bizonyítottan, fentiek szerint feltűnően értékaránytalan részét a fedezetelvonási tilalom alkalmazása során ingyenes előnyként, és azon munkabér részből kérhetné a kielégítés keresésének tűrésére a munkavállalót kötelezni.[39]
A munkajog nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a munkavállaló bérigényét megszüntetné meghatározott igényérvényesítési határidőt követően, elévülési határidőt azonban igen. Ennek megfelelően a munkajogban a munkajogi igény három (nem öt) év alatt évül el, és az elévülésre egyebekben a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a munkavállaló igényének érvényesítésével kapcsolatos elévülési időt a felek nem rövidíthetik le.[40] A magánjogban ismert megoldással ellentétben ennek elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Az említettek többsége tulajdonképpen a magánjogi igényekhez képest a munkabérigényt érvényesítő munkavállaló igényérvényesítési lehetőségeit korlátozottabbá teszi, ami azért nehezen érthető, mert a munkaviszony magánjogból való kiemelt szabályozásának alapvető indoka a munkavállaló munkáltatóval szembeni kiszolgáltatott helyzete, általános magánjogi jogalanyokhoz képest további védelemre szorultsága. Mindenesetre kifejezésre juttatják a jogalkotó azon szándékát, hogy a munkavállalót a magánjogi ügyletek szereplőihez képest fokozottabb igényérvényesítési tudatosságra szorítsa.
A Ptk. 6:497. § (2) bekezdése az igényérvényesítéssel elévülési időn belüli alaptalan késedelemhez az életjáradéki szerződés vonatozásában fűz sajátos szankciót. E körben kimondja, hogy az életjáradékot havonta - a munkaszerződéssel ellentétben - előre kell teljesíteni. Azonban a járadékszolgáltatásra jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített járadékot bírósági úton nem követelheti. Ennek okáról a miniszteri indokolás vagy a szakértők által jegyzett Kommentár hallgat. Vélhetően abból indult ki a jogalkotó, hogyha az életjáradék a létfenntartást szolgálja (függetlenül annak minőségi szintjétől), akkor ha a jogosult hat hónapig fenntartja életvitelét anélkül, hogy a késedelmes teljesítés miatt igényét érvényesítené, akkor nincs is szüksége rá. Ennek magánjogi következménye pedig az lett, hogy a jogalkotó kivette a jogosult kezéből a későbbi igényérvényesítési jogot, és bírói úton nem érvényesíthető követeléssé transzformálta az ilyen tartozást. Miközben engedhette volna ehelyett az általános szabályok érvényesülését, hiszen a járadékjogosult teljesíti a maga részéről a Ptk. által nem specifikált ellenértéket, vélhetően ingatlanának átruházását. Így visszterhes ügyletek esetén erősen vitathatónak nevezhető a jogalkotó ilyen jogérvényesítést korlátozó beavatkozása, amely tilalomról lévén szó, ráadásul vélhetően kógens jellegű szabály is.
Továbbá a hat hónapos igényérvényesítési határidő arra tekintettel emelhető ki, hogy a jogalkotó azt a Csődtv.-ben még az adóssal összefonódásban álló személyi kör hátrányosan rangsorolt követeléseinek megosztása körében is alkalmazta a 4.3.2. alpontban részletezettek szerint.
Az e pontban említett vitathatóan túlzottan korlátozó jelleg miatt nem támogatható, hogy hasonlóan rövid, és három évnél rövidebb időn belül a munkavállaló az általa elvégzett munka után a bér- és egyéb munkaviszonyból fakadó igényei érvényesítési lehetőségét azért veszítse el, vagy kerüljön
- 24/25 -
az a munkáltató anyagi és perjogbeli jártasságától függően korlátozásra, mert alapos okból nem lépett föl a fizetési kötelezettségét elmulasztó munkáltatóval szemben. A fedezetelvonással szemben a munkáltató hitelezői kifinomultabb és kevésbé korlátozó eszközökkel is megfelelően védhetőek.[41]
A fentiek és a 4.3.2. alpontban említettek alapján a fedezetelvonási perben javasolható azonban a legalább hat hónapos igényérvényesítési késedelemmel érintett munkabérigény jogosultjaira kiterjeszteni a Ptk. 6:120. §-ában kimondott ingyenességi és rosszhiszeműségi vélelmet. Ezen esetek jelentős részében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 265. §-a bizonyítási szükséghelyzetre vonatkozó szabályainak alkalmazása hasonló eredményre vezethet, ez azonban e vélelmek kimondását nem teszi okafogyottá, hiszen a jogalkalmazást e sajátos perekben könnyítené, tehermentesítené e tekintetben.
A Vht. 2011. évi CLXXX. törvény 52. §-ával megállapított módosításának miniszteri indokolása utal a tartásdíj egyszeri juttatásának a tartásra kötelezett - hitelezői megkárosítására irányuló felhasználási - gyakorlatára, illetve arra, hogy ennek megakadályozására a jogalkotó sajátos végrehajtási jogi intézkedést tett.
Így megbontotta a gyermektartási igény korábbi egységes kezelését a kielégítési sorrendben, ha az nemcsak múltbeli, hanem jövőbeli igényeket is magában foglal, mert például egyösszegbeni kielégítésre irányul a megállapodás. Ilyenkor a jogcím azonossága ellenére a jövőbeli tartásdíj rendeltetése eltér attól a követelésétől, amely a már elmulasztott tartás pótlására szolgál. A törvény ezt a különbségtételt fogalmazza meg a Vht. 165. § (2) bekezdésében, amikor úgy rendelkezik, hogy a jövőre vállalt egyösszegű tartásdíj behajtása esetén a behajtásig eltelt időre jutó hányada a követelésnek az, amely megfeleltethető az elmulasztott tartás miatt keletkezett igénynek. Ez minősülhet a kielégítési sorrend első helyén szereplő tartásdíj-követelésnek, ezért méltányos, hogy csak ez az, ami ténylegesen privilegizáltan behajtható. Az ezen túlmenő összeg az általános szabályok szerint követelhető. A miniszteri indokolás utalt továbbá arra, hogy az adósoknak felelős magatartást kell tanúsítaniuk a tartásdíjfizetés tekintetében történő vállalásaik, jognyilatkozataik megtétele során: azt értelemszerűen csak a tényleges vagyoni helyzetükre, eladósodottságukra figyelemmel tehetik meg. Ezen túlmenően említi az ilyen megállapodással való fedezetelvonással szembeni védelmi és azon célzatot, hogy ilyen esetekben a fedezetelvonási igény peren kívül, a végrehajtási eljárásban de facto kerüljön érvényesítésre, ezáltal megelőzhető legyen a fölösleges perlekedés.
Azaz a Vht. a törvényen alapuló tartásdíjak esetén észlelte a végrehajtói visszajelzések alapján, hogy visszaél az érdekazonosság alapján a tartásdíjjogosult törvényes képviselője és a tartásdíj-kötelezett a szerződéskötési, tartalomalakítási szabadságával, és előre történő teljesítésről állapodnak meg akkor is, amikor ez a kötelezett egyéb hitelezőit károsítaná az általános végrehajtási szabályok érvényesülése esetén. A jogalkotó nem kívánt nehézkes vizsgálatokba bocsátkozni arra vonatkozóan, hogy az ilyen megállapodás fedezetelvonó-e vagy sem. Egyszerűen levonta a következtetést az előfizetés tekintetében, hogy ha ilyenre kerül sor, az előfizetett részt nem részesítette a privilegizált kielégítési rangsor előnyében, így ha a végrehajtási eljárásbeli ütközésre került sor, az ilyen követelésrészek azonos kielégítési eséllyel bírtak az általános ranghellyel bíró követelésekkel. Ez természetesen nem zárta el a végrehajtást kérőt abban, hogy az ilyen egyezségek fedezetelvonó jellegét állítva azokat bíróság előtt támadja meg, de csökkentette ennek szükségességét (és az ilyen megállapodások megkötésére való ösztönzőket is) azzal, hogy az ilyen megállapodások sajátosságára tekintettel általánosan, jogszabályi szinten levonható jogkövetkezményt alkalmazott.
Itt tehát a fedezetelvonási per megindítását az teheti szükségessé, ha az azonos ranghelyre kerülő követelések kielégítésére nincs elég vagyon, így a fedezetelvonó jövőbeli tartásdíjigény arányos kielégítése miatt a hitelező nem tud teljes kielégítést keresni. A rosszhiszeműség bizonyítását e perben könnyítheti, hogy gyermektartásdíj esetén a jelenlegi vagy volt házastárs mint a gyermek törvényes képviselőjének a fedezetelvonásra kiterjedő tudomását, vagy erre vonatkozó felróhatóságot kell a hitelezőnek bizonyítania a PK vélemény 5. pontja szerint.
A Csődtv., ellentétben a Vht. megoldásával a törvényen alapuló tartási kötelezettségek elé helyezi a kielégítési sorrendben az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatásokat.[42] Itt különösen az emelendő ki, hogy ezekről leválasztja és legutolsó ranghelyre helyezi a kielégítési sorrendben[43] azokat a követeléseket (ide nem értve a kötelező legkisebb munkabér, kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetén pedig az Mt. 138. § (6) bekezdése szerinti garantált bér kétszeresét el nem érő, hathavi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér- és bérjellegű követeléseket[44], amelyek jogosultja ha) a gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja (részvényese), hb) a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, hc) az Mt. 208. § (1) bekezdése szerinti vezető állású munkavállaló, hd) a ha)-hc) pontban említett személyek közeli hozzátartozója, élettársa, he) az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet, hf) az adós ingyenes szerződései alapján kedvezményezett szervezet (személy).
- 25/26 -
Csőke e szakasz Csődtv. Nagykommentárjában adott magyarázata[45] körében e hitelezői kört az adóssal összefonódásban állóknak nevezi, amellyel egyértelművé teszi, hogy a hátrasorolást a vagyonkimentő együttműködés fokozott kockázata indokolja, amelyre reagált a jogalkotó a felszámolási eljárások természetére és gyakorlatára tekintettel az érintett kör számára húsbavágó módon. Így ténylegesen olyan helyzetet teremtett, mintha ezeket az igényeket fedezetelvonónak minősítette volna, az utolsó helyre sorolással pedig lényegileg szükségtelenné tette az e minőségre alapított perindítást a hitelezők számára.
Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a meghatározott minimális összegben és maximális időtartamra az adóssal összefonódásban állóknak is az általános, privilegizált kielégítési rangsorbeli helyet biztosította a jogalkotó.
Meglátásom szerint a fentiekben jelzettek alapján üdvözlendő az a cél, hogy az adós és a vele személyi összefonódásban álló személyek közötti munkajogviszonyból fakadó tartozásokat a bírósági végrehajtási jog is a Csődtv. megoldásához hasonlóan sajátosan kezelje. Így az általános privilegizált ranghelyből kizárja és az utolsó ranghelyre sorolja azokat az ilyen személyi körrel létrejött munkaviszonyból fakadó (különösen bér-) igényrészeket, amelyek a hat hónapot, havi mértékük a kötelező legkisebb munkabért, vagy egyéb észszerűen meghatározott minimumhatárt meghaladják.
A dolgozat az egyes magánjogi szerződéses tilalmak munkaszerződések vonatkozásában való érvényesülését vizsgálta. Álláspontom szerint aggályosnak nevezhető jogbiztonsági szempontból a munkaszerződések tekintetében a fedezetelvonási tilalom kimondásának elmaradása. A vizsgált anyagi jogi és eljárásjogi kezelési lehetőségek alapján támogathatónak nevezhető a fedezetelvonás tilalmának munkajogi bevezetésén túl az ilyen perekben sajátos jogérvényesítést segítő rendelkezések kimondása. Javasolható továbbá a perindítások számának csökkentése és a munkaszerződéssel való fedezetelvonással szembeni hatékony ellenösztönző hatás érdekében a bírósági végrehajtási eljárásban a kielégítési sorrendben a fentiekben meghatározott személyi kör érintettségétől, a munkabér mértékétől, a kifizetés elmaradással érintett hónapok számától függően a munkaviszonyból származó követeléseket az utolsó helyre sorolni. ■
JEGYZETEK
[1] Egyes törvényeknek az üzleti környezet jogi versenyképességének növelése érdekében szükséges módosításáról szóló 2017. évi LXI. törvény 11. § c) pont.
[2] Ld. A bizalmi vagyonkezelés az ún. vagyonvédelmi (asset, estate protection planning, Vermögensschutz) szolgáltatások számára is igen jelentős eszközjogintézménynek tekinthető. A vagyonvédelmi szolgáltatás akként határozható meg, mint amely a megrendelő vagyonába tartozó vagyontárgyak és tartozások olyan átszállását tervezi meg, illetve vitelezi ki, amelynek célzott eredményeként a megrendelő köz- és magántartozásainak mértéke csökken, illetve az azokból való állami kényszer melletti kielégítésre elérhető vagyon mértéke csökken, illetve elérése megnehezedik vagy ellehetetlenül e tartozások hitelezői számára. Ld. Lewis D. Solomon - Lewis J. Saret: Asset Protection Strategies. CCH Wolters Kluwer, Chicago, 2009. 6-8. o. Ennek legismertebb logikai alterülete az adótervezési szolgáltatás, amely széles értelemben az adózó vagy potenciális adózó részéről az adózása vagy potenciális adózása körében elérhető adóelőnyök az adott körülmények közötti maximalizálási, bekövetkezhető adóhátrányok minimalizálási lehetőségei közül legalább néhány előzetes vizsgálatára, felmérésére, elérésének megtervezésére irányul. Ld. Herich György: Adótervezés. In: Claus Ágnes - Heinzinger Róbert - Hadas Ildikó - Herich György - Pálszabó Tibor - Rados Kata - Rencz Botond - Szakál László - Vékás Tamás: Adótervezés II., Magyarország, Penta Unió, Budapest, 2003. 11. o. Ebből fakadóan pedig a vagyonvédelmi célú, magánjogi ügylet meghatározható egy természetes vagy jogi személy jogosult azon egyoldalú bármely magánjogi terület által szabályozott jogügyleteként, vagy mással kötött szerződéseként, megállapodásaként (ide értve különösen a jogi személy létrehozására irányuló, másokkal együtt vagy egyoldalúan tett, illetve már létező jogi személy tagsági jogainak megszerzésére irányuló jognyilatkozatait) is, amely e jogosult vagyonába tartozó vagyontárgyak és tartozások olyan átruházására, egyéb átszállására, megszerzésére, vagyonából való kikerülésre irányul, amelynek eredményeként köz- és magántartozásainak mértéke csökken, illetve az azokból való állami kényszer melletti kielégítésre elérhető vagyon mértéke csökken, illetve elérése megnehezedik vagy ellehetetlenül köz- és magánhitelezői számára.
[3] A dologi, öröklési jogi, személyiségi és családjogi, továbbá a jogi személyiségi jognyilatkozatok fedezetelvonási és e céllal színlelt szerződési tilalom alá tartozásának kérdéseit önálló dolgozatokban vizsgálom. Már önálló tanulmányokban vizsgáltam a fedezetelvonás egyes kötelmi és eljárásjogi aspektusait. Ld. Miczán Péter: Az ítélettel, illetve végrehajtói eljárási cselekménnyel történő fedezetelvonásról. Magyar Jog, 2019. 4. szám, 229-236. o., Miczán Péter: Fedezetelvonás az egyes kötelemtípusok vonatkozásában I. Közjegyzők Közlönye, 2018. 5. szám, 24-34. o., Miczán Péter: Fedezetelvonás az egyes kötelemtípusok vonatkozásában II. Közjegyzők Közlönye, 2019. (megjelenés alatt), Miczán Péter: A fedezetelvonás előidejűségi feltételéről. Gazdaság és Jog, 2019. 4. szám, 20-23. o.
[4] Ld. Benke József: "Gyógyíthatatlan" fedezetelvonás? Jegyzetek a Győri Ítélőtábla 2011 tavaszán közzétett eseti döntésének margójára. Magyar Jog, 2012. 1. szám, 36-45. o.
[5] BDT 2011.2426.
[6] E két érvénytelenségi okról, különösen a jogszabálykerülő ügyletekre vonatkozó gyakorlatról (BH 2011.345., EBH 2004.1019.) részletesebben ld. Vékás Lajos: Hatodik Könyv Második Rész IV-VIII. cím. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz 2. kötet. Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 1442-1445. o.
[7] Ld. Vékás Lajos: i. m. 1446-1448. o. Kiemeli továbbá, hogy a jóerkölcsbe ütközés megállapítása körében a felek jó- vagy rosszhiszeműségének nincs jelentősége és e körülménynek már a szerződéskötéskor fenn kell állnia (Gfv.VI.31.227/2002., Gfv.VII.32.266/2001.). A kérdés részletesebb vizsgálatáért ld. Menyhárd Attila: A jóerkölcsbe ütköző szerződések. Gondolat, Budapest, 2004.
[8] BH 2001.473.
[9] EBH 2003.956.
[10] EBH 2005.1234., BH 2000.260.
[11] BDT 2007.1585.
[12] Erről részletesen ld. Miczán Péter: A fedezetelvonás előidejűségi feltételéről. Gazdaság és Jog, 2019. 4. szám, 20-23. o.
[14] Ptk. 6:13. §.
[15] Ptk. 6:108-6:115. §.
[16] Ld. Vékás Lajos: i. m. 1437-1439. o. Gyakori esetekként említi, amikor az ajándékozási szerződést leplez az a színlelt adásvételi szerződés, amelynek alapján nem keletkezik vételárfizetési kötelezettség (BH 2009.293.), vagy fordítva, ajándékozásnak színlelik a felek valójában adásvételi megállapodásukat (BDT 2006.1431.), vagy nem a valóságos vételárat írják a felek a szerződésükbe (BH 1997.593.).
[17] BH 2001.29.
[18] BDT 2009.2002.
[19] BH 2000.457.
[20] BH 2001.62.
[21] BH 2012.17.
[22] BH 2010.148.
[23] Ptk. 6:92. § (2) bekezdés.
[24] Mt. 31. §.
[25] Mt. 13. §.
[26] Vö. Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 3. pont.
[27] Ld. Bankó Zoltán - Berke Gyula - Kiss György: Kommentár a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényhez. Mt. 31. §-ához. Wolters Kluwer CD Jogtár/Adatbázisok/KJK-Kommentárok, modulok/Munkajog/, (frissítve: 2017. március).
[28] Itt csak utalok arra, amikor az egyik munkavállalót a másiktól kell megvédeni, mert például korábbi munkaviszony alapján járó munkabér fedezetének elvonási céljával kötött munkaszerződést az új munkavállalóval a munkáltató. Erre a később ismertetett a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) speciális, kielégítési sorrendre vonatkozó megoldást ad. Az Mt. e kört sem szabályozza, jóllehet e speciális esetben minden érintett jogviszony és a bennük szereplő személyek az Mt. hatálya alá tartozhatnak.
[29] Mt. 27. §.
[30] Mt. 27. § (3) bekezdés.
[31] Ptk. 6:88. § (3)-(4) bekezdés.
[32] Ptk. 6:89. § (2) bekezdés.
[33] Mt. 27. § (3) bekezdés.
[34] Ld. Bankó-Berke-Kiss: i. m., Mt. 45. §-ához.
[35] Uo.
[36] A munkáltató hitelezőjének ezen pere, amelyet felperesként a munkáltatóval és a munkavállalóval mint alperesekkel szemben indítana, és azt is állítaná, hogy munkaszerződés utóbbiak között nem jött létre, a rendes - és nem a közigazgatási és munkaügyi - bíróság hatáskörébe sorolható, azonban a még irányadónak tekinthető legfelsőbb bírósági eseti döntés (BH 1993.775.) felhívja a figyelmet arra, hogy amikor azon kérdés bírálandó el a jogvita során, hogy a peres felek között létrejött jogviszony munkaviszony vagy vállalkozási jogviszony-e, az egyben a bíróság hatáskörét is érinti, és különösen bonyolult és ellentmondásos tényállás esetén részletes, az összes körülményre kiterjedő bizonyítást kell lefolytatnia pusztán a hatáskör megállapíthatósága érdekében is.
[37] A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 165. § (1) bekezdés c) pont.
[38] Csődtv. 57. § (1)-(2) bekezdés.
[39] E kérdéskör vizsgálatát önálló dolgozatban mutatom be.
[40] Mt. 286. § (1) és (3)-(4) bekezdés.
[41] Az Mt. a magánjogi szabályok mögöttes alkalmazásának előírásával a hároméves elévülési határidőt a nyugvási és megszakadási esetek (Ptk. 6:24. § és 6:25. §) alkalmazhatóvá tételével adott esetben jelentősen meg is hosszabbíthatta.
[42] Csődtv. 57. § (1) bekezdés a) és h) pont és (2) bekezdés.
[43] Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pont.
[44] Csődtv. 57. § (2) bekezdés a) pont.
[45] Ld. Csőke Andrea: Nagykommentár a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényhez Cstv. 57. §-hoz. Wolters Kluwer CD Jogtár/Adatbázisok/KJK-Kommentárok, modulok/Cégalapítás, cégmegszűnés/ (frissítve: 2019. január).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző szakmai tanácsadó, Innovációs és Technológiai Minisztérium.
Visszaugrás
