A fedezetelvonásra reagáló belföldi magánjogi szabályok, illetve gyakorlatuk hatékonyságával kapcsolatos vita örökzöldnek nevezhető a jogtudomány berkein belül. A fedezetelvonásra, egyéb polgári jogi ügyleteknél nagyobb alkalmasságot mutató bizalmi vagyonkezelés in fraudem creditoris felhasználásának kockázata egyrészt egy 2017 nyarán történt, váratlan miniszteri indokolást mellőző jogalkotói lépés[1] alapján jelentősen megnőtt, valamint másrészt külföldről kezdenek begyűrűzni hazánkba a vagyonvédelmi szolgáltatások és így a vagyonvédelmi célú ügyletek is. Utóbbiak jelentőségét adja, hogy az agresszív vagyonvédelmi, adótervezési technikák különös kifinomultsági szintet értek el.
Ennek apropóján is aktuálissá vált a hazai magánjog fedezetelvonásra reagáló - így különösen a fedezetelvonó, e céllal színlelő többlettényállási elem mellett, emiatt is nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződéseket tiltó - szabályainak (a továbbiakban együttesen: szerződési tilalmak) vizsgálata.
A jelen tanulmány e vizsgálat számos aspektusa közül a szigorú témakezelés érdekében kizárólag (II.) a fedezetelvonási tilalom megsértésének megállapítási feltételét jelentő előidejűségi feltétel lényegét; (III.) az adós vagyoni helyzetének az előidejűségi feltétel alapján képzett típusait; (IV.) a szerződésből, illetve egyéb magánjogi jogviszonyból fakadó tartozások előidejűségi feltétel szempontjából való összemoshatatlanságát; és (V.) az e feltétel létét igazoló hitelezői gondosságból fakadó részkötelezettséget mutatja be. Végül pedig azon kérdést (VI.) vizsgálom meg, hogy fenntartandó-e csak azért a jelenlegi értelmezés, mert esetleg más magánjogi érvénytelenségi ok elérhető, amikor a fedezetelvonási tilalom megsértése nem megállapítható.
A Ptk.[2] a lenti előidejűségi feltételt kifejezetten nem nevesíti. A Kúria által az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekintett, a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény[3] 4. pontjának első mondata mondja ki, hogy a kielégítési alap elvonásának tényét a fedezetelvonó szerződés megkötésének időpontjára vonatkozóan kell vizsgálni. Ennek indokolása szerint nem állapítható meg a szerződés fedezetelvonó jellege, ha a jogosult követelése e szerződés megkötését követő időpontban keletkezett.
A 2011-es PK vélemény egyértelművé teszi, hogy a fedezetelvonás magánjogi tilalma az egyoldalú jogügyletekre is kiterjed. A vélemény továbbra is irányadó, 1. pontja szerint a Ptk. 6:120. § (1) bekezdésének törvényi rendelkezése a fedezetelvonás szerződési formáját említi, azonban egyoldalú jogügylet alapján is bekövetkezhet olyan fedezetelvonás, amely az ügylet relatív hatálytalanságának a megállapításához vezethet. Ennek indokolása szerint a fedezetelvonó ügyletnek szükségképpen legalább három szereplője van. A Ptk. 6:2. § (2) bekezdése alapján azonban a fedezetelvonás egyoldalú jogügylettel is megvalósulhat. Így a díjkitűzés[4] és a kötelezettségvállalás közérdekű célra[5] is járhat a relatív hatálytalanság jogkövetkezményével, miként az egyoldalú jogügylettel létrehozott bizalmi vagyonkezelés[6] is.
A színlelt, leplező és a fedezetelvonó szerződés tilalmai tárgyi hatályának szerződéseken kívül, más kötelmi jogi jognyilatkozatokra, megállapodásokra való kiterjedése dogmatikailag akként vezethető le a Ptk.-ból, hogy a Ptk. a szerződési jog általános részében mondja ki azokat.[7] Azonban a valamennyi magánjogi megállapodás alapját képező jognyilatkozatok vonatkozásában a Ptk.[8] akként is rendelkezik, hogy valamennyi kötelmi jognyilatkozat hatályára, érvénytelenségére és hatálytalanságára - ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik - a szerződés általános - köztük e tilalmakra vonatkozó - szabályait (is) megfelelően kell alkalmazni. Ebből következően valamennyi, szerződésnek nem nevezhető kötelmi jogi megállapodásra is megfelelően alkalmazandók a vizsgált tilalmak.
Továbbá e tilalmakat a jognyilatkozatra vonatkozó szabályokkal együtt - ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik - a családjogi, személyiségi jogi, a jogi személyek joga által szabályozott, öröklési jogi és dologi jogi jognyilatkozatokra is megfelelően alkalmazni kell.[9]
A tanulmány szempontjából pedig különös figyelmet érdemel, hogy a jogalkotó a Ptk. 6:120. § (1) bekezdésében nemcsak szerződésből, hanem bármely harmadik személy bármely igényének kielégítési alapja elvonásával szembeni magánjogi védelem céljára rendeli a fedezetelvonási tilalmat és megszegésének jogkövetkezményeit.
- 20/21 -
A fentiek alapján az adós vagyoni helyzete logikailag az alábbi négy típusra bontható. Egyrészt a hitelezővel fennálló jogviszonyának létrejötte előtti vagyoni helyzetre (ex ante vagyoni helyzet), másrészt az adós hitelezővel fennálló jogviszonya létrejöttekori vagyoni helyzetre (alapjogviszony létesülésekori vagyoni helyzet), a jogviszony létrejöttét követő, az abból fakadó követelés esedékességéig tartó időszakban fennálló vagyoni helyzetre (ex post vagyoni helyzet), valamint a jogviszonyból fakadó követelés esedékességekori, illetve kielégítés kereséskori vagyoni helyzetre.
A szerződésből eredő tartozás vonatkozásában felmerülő fedezetelvonás Ptk.-beli[10] tilalmának elvi alapja az 1/2011-es PK vélemény szelleme szerint az, hogy a szerződéses tartozás jogosultja, hitelezője járjon el gondosan, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
Ez az előidejűségi feltétel vonatkozásában azt a négyes implicit kötelezettséget fejezi ki, hogy a hitelező az ügylet megkötése előtt (i) vizsgálja meg gondosan, hogy előreláthatóan a jövőbeli kielégítés keresésére elégséges vagyonnal bír-e az adós, és ez alapján vagy (ii) ne kössön szerződést, vagy (iii) szerezzen tőle megfelelő biztosítékot (például zálog, kezesség, garancia, biztosítéki tulajdon formájában), vagy (iv) viselje a követelése behajthatatlanságának a kockázatát. (Ezt nevezzük vizsgálati-tartózkodási-biztosítékszerzési-kockázatviselési kötelezettség kvartettnek).
Így, ha az ügyletet mégis megköti anélkül, hogy megfelelő biztosítékot is kikötne a szerződésben, a magánjog úgy tekinti, hogy vállalta annak a követelésbehajtásnak a kockázatát, vagy annak felmérése elmulasztásában önhiba terheli, ezért érdemtelen a magánjog védelmére, így az nem is biztosítja számára a fedezetelvonási tilalom megsértéséből fakadó igényeket.
De lege ferenda javasolható a fedezetelvonás szabályozásában törvényi szinten vagy a bírói jog szintjén is kimondani a fedezetelvonásra tekintettel a Ptk. által kifejezetten biztosított magánjogi védelem feltételét jelentő részkötelezettségeket. Ez egyrészt a jogtudomány, a jogalkotás és a jogalkalmazás részéről továbbgondolkodásra késztetne e körben, másrészt a gyakorlat magánszemélyei és gazdasági szereplői pontosabban láthatnák, mit is kell tenniük e védelem igénybevétele érdekében már a szerződés megkötésekor.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
