A Győri Ítélőtábla előtt Pf. II. 20.339/2010. ügyszám alatt folyamatban volt perben 4. sorszámon kelt, a Bírósági Döntések Tára 2011. évi 3. számában 43. számon közzétett[1] (BDT 2011. 2426) végzésével az első fokon eljárt megyei bíróság ítéletét - a bizonyítási eljárás megismétlése végett - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
(a) Már a döntés ún. ratio decidendije is felvet bizonyos kérdéseket, melyek egy részének kimerítő megválaszolása nem célja a jelen írásnak. Az első pont szerint: "A fedezetelvonás nem csak a fedezet átruházásával valósulhat meg, hanem úgy is, hogy az adós olyan színlelt kötelezettséget vállal, amely jogcíménél fogva a kielégítési sorrendben előnyt élvez." Kérdés mindjárt, hogy színlelt kötelezettségvállalás mint semmis ügylet alkalmas-e a fedezet elvonására. Plauzíbilis, hogy a fedezetelvonó minősítésre nincsen szükség, hiszen a pusztán fedezetelvonó szerződés érvényes, de relatíve hatálytalan, míg a színlelt ügylet érvénytelen, semmis. Más a válasz azonban akkor, ha a Ptk. 203. §-ából mint lex specialisból indulunk ki - mely "derogat legi generali" -, ez azonban kettős minősítést (ti. az ügylet színlelt is és fedezetelvonó is) tételez fel, amely meglehetősen kétséges, ha egyszersmind egyértelmű és valós a kötelezettségvállalásban álló vagyoncsökkentési szándék. Az idézett pont az előző kérdéskörön túl több vonatkozásban - pl. a fedezetelvonó ügylet érvényessége és ugyanakkori hatálytalansága - is kimerítő elemzés tárgya volt mind a szak- és kommentárirodalom,[2] mind a publikált bírói "esetjog"[3] lapjain, így további boncolást nem igényel. Ugyanilyen okból nem része ennek az elemzésnek az ún. csődön belüli és kívüli fedezetelvonás anyagi és perjogi kapcsolata, ill. a jogkövetkezmények konkurenciája.[4] A döntés második pontja szerint: "A közeli hozzátartozókkal kötött munkaszerződések relatív hatálytalanságára alapított kereset körében az ingyenesség és rosszhiszeműség törvényi vélelméből az következik, hogy a hitelező jogerős ítélettel megállapított követelésével szemben csak az a munkabér élvez kielégítési elsőbbséget, amely tekintetében egyrészt a munkaviszony alapján történő munkavégzés ténylegességét, másrészt a kikötött bér arányos (reális) összegét az adós kétséget kizáróan bizonyította." A dictum e része magától értetődően helyesnek látszik, így külön kimondása szinte felesleges.
(b) A tényállás tüzetesebb vizsgálata során olyan elemekre bukkanni, amelyek egyáltalán nincsenek a kiemelt szövegben exponálva. Gyanítható, hogy a "silence" tudatos, ugyanis a valódi probléma hazai jogunk jelen állására is figyelemmel szinte apokaliptikus víziókra ragadtathatja az olvasót, legyen az akár "a jogot használó beavatott", akár egy dörzsölt laikus. A perbeli eset kapcsán remélhetőleg sikerül megoldásra jutni, annyit azonban meg kell előzetesen jegyezni, hogy a fedezetelvonásnak vannak egyéb, valóban "gyógyíthatatlannak" tűnő esetei.
A terjedelmes, feltehetőleg a maga egészében közölt másodfokú határozat tényállása és jogi indokai köréből szigorúan a téma szempontjából relevánsakra fokuszálva a következők emelendők ki. A felperes mint hitelező, valamint az I. r. alperesi ügyvezető által képviselt IV. r. alperes mint adós között 1998-ban és 1999-ben hitelszerződés jött létre. A hitel fedezetéül a hitelező és az adós között jelzálogszerződés is létrejött, amely alapján a földhivatal a főkövetelés és járulékai erejéig jelzálogjogot jegyzett be az I. r. alperes kizárólagos tulajdonában álló ingatlanra. A hitelszerződések felmondását követően a felperes bírói úton érvényesítette a IV. r. alperessel szemben hitelkövetelését. A bíróság jogerős ítéletében a IV. r. alperest kötelezte a tőke és járulékai megfizetésére. Az ítélet alapján a felperes végrehajtást kezdeményezett és a földhivatal 2006-ban bejegyezte a fedezeti ingatlanra a végrehajtási jogot.
Az I. r. és a II. r. alperes a IV. r. alperes tagjai, a III. r. alperes pedig az I-II. r. alperesek gyermeke. Az iratok szerint a II. r. alperes szobaasszonyként a 2007. év eleje óta, míg a III. r. alperes recepciósként a 2006. év közepe óta állt munkaviszonyban a IV. r. alperessel. A II. r. alperes munkabére 2007-ben havi bruttó 650 000 Ft, 2008-tól pedig 1 500 000 Ft volt, lényegében egyezően a III. r. és az I. r. alperes esetével. Az I-III. r. alperesek mint munkavállalók a IV. r. alperessel mint munkáltatóval szemben munkabér-követelésüket fizetési meghagyás útján érvényesítették, melyek a IV. r. alperes ellentmondása hiányában jogerőre emelkedtek. Az I-III. r. alperesek által indított végrehajtási eljárások során 2010 januárjáig a IV. r. alperes tulajdonát képező - 200 millió Ft becsértékű - ingatlanra az I. r. alperes javára (több részletben) közel 40 millió Ft, a II. r. alperes javára közel 32 millió Ft, míg a III. r. alperes javára mintegy 34 millió Ft erejéig került sor a végrehajtási jog bejegyzésére.
(c) A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a IV. r. alperesi munkáltató és az I-III. r. alperesi munkavállalók között létrejött munkaszerződések a felperessel szemben a Ptk. 203. §-a alapján hatálytalanok. Másodlagosan az I-III. r. alperes javára bejegyzett végrehajtási jogok felperessel szembeni hatálytalanságának megállapítását, továbbá annak megállapítását kérte, hogy a felperes az I-III. r. alperest megelőző sorrendben jogosult a IV. r. alperessel szembeni követelése kielégítésére.
-36/37-
(d) Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatát többek között azzal indokolta, hogy a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése csak a "de jure" értelemben vett fedezetelvonás esetén alkalmazható, azaz akkor, ha a fedezetelvonó szerződésnek közvetlen tárgya volt az elvont vagyoni érték. Ugyanakkor a követelés fedezete bármely formában történő megterhelése ("de facto" fedezetelvonás) esetén a Ptk. 203. §-a nem alkalmazható. A megyei bíróság kifejtette, hogy a konkrét perbeli esetben olyan szerződés nem jött létre, amelynek közvetlen tárgya lett volna a fedezeti ingatlan, így a felperes csak a Ptk. 203. §-án kívüli jogvédelmi eszközzel biztosíthatja igénye érvényesítését.[5]
(e) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, mivel - eltérő jogi megközelítése folytán - a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítésére volt szükség. Az ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróság ama okfejtésével, hogy fedezetelvonó ügyletnek csak az a szerződés minősülhet, amelynek közvetlen tárgya az elvont vagyoni érték. Az ítélőtábla indokolása szerint a hitelező követelése kielégítési alapját és így érdekeit sértő fedezetelvonás történhet olyan jogügylettel is, amely azt célozza, hogy az adós a végrehajtás alól mentesüljön, s azt eredményezi, hogy a hitelező az adósnál meglévő fedezetből igényét nem tudja kielégíteni. Ezért a fedezetelvonás történhet olyan - formálisan jogszerű, de ténylegesen a jog által tiltott - módon is, hogy az adós olyan színlelt kötelezettséget vállal, melynek biztosítéka a hitelezői kielégítés fedezete, azonban e színlelt kötelezettség a jogcíménél fogva a kielégítési sorrendben előnyt élvez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
