Jelen tanulmány "Fedezetelvonás az egyes kötelem típusok vonatkozásában I." c. tanulmányom[2] folytatása. E tanulmányban vizsgálom a fedezetelvonás és e célból történő színlelés, leplezés tilalmainak érvényesülését az egyoldalú jogügylet, a bizalmi vagyonkezelés, a szerződésen kívüli károkozás, az értékpapír, a jogalap nélküli gazdagodás, a megbízás nélküli ügyvitel és az utaló magatartás kötelemtípusok vonatkozásában.
A 2011-es PK vélemény nem hagy kétséget afelől, hogy a fedezetelvonás magánjogi tilalma az egyoldalú jogügyletekre is kiterjed, ugyanis ennek továbbra is irányadó 1. pontja szerint a Ptk. 6:120. § (1) bekezdésének törvényi rendelkezése a fedezetelvonás szerződési formáját említi, azonban egyoldalú jogügylet alapján is bekövetkezhet olyan fedezetelvonás, amely az ügylet relatív hatálytalanságának a megállapításához vezethet. Ennek indokolása szerint a fedezetelvonó ügyletnek szükségképpen legalább három szereplője van. A Ptk. 6:2. § (2) bekezdése alapján azonban a fedezetelvonás egyoldalú jogügylettel is megvalósulhat. Így a díjkitűzés (Ptk. 6:588. §) és a kötelezettségvállalás közérdekű célra (Ptk. 6:589. §) is járhat a relatív hatálytalanság jogkövetkezményével, miként az egyoldalú jogügylettel létrehozott bizalmi vagyonkezelés (Ptk.6:329. § (1) bek.) is.
- 24/25 -
A bizalmi vagyonkezelés létesítésével a vagyonrendelő saját hitelezőivel szemben megvalósítható fedezetelvonása, e célból való ügylet színlelése, vagy leplezése az általános szabályok szerint tiltott. E körben nem e létesítő ügylet a tilalmak hatálya alá tartozása tarthat számot különösebb figyelemre, jóllehet annak körében a vagyonkezelő által a kezelt vagyon megszerzése a Ptk. 6:120. §-ának alkalmazásában (is)[4] ingyenesnek tekinthető, hiszen azzal szemben értelemszerűen nem áll(hat) a vagyonkezelő részéről ellenszolgáltatás, hiszen a vagyonkezelési feltételek szerinti cél érdekében kell azt saját vagyonaként azt más javára kezelnie.
Nagyobb figyelmet érdemel azonban, hogy a vagyonrendelő által a bizalmi vagyonkezeléssel való fedezetelvonásra való - egyéb kötelem típushoz képesti - fokozottabb alkalmasságára tekintettel a jogalkotó a Ptk. hatálybalépésével egyidejűleg a Vht. 132/A. § (3)-(5) bekezdésében biztosított a Ptk. 6:120. §-ánál könnyebben igényérvényesíthető lehetőséget az elvont fedezetből való kielégítés keresésre a végrehajtási eljárást kezdeményező hitelező számára.
E kedvezmény lényege abban állt, hogy a vagyonrendelő hitelezője számára a pereskedés helyett az eredménytelen végrehajtási eljárásban megnyitotta a kezelt vagyonból való kielégítés lehetőségét a jogviszonyt megszüntető egyoldalú hatalmasság biztosításával. A jogalkotó ezzel elismerte, hogy a vagyonrendelő vagyonából az eredeti szakértői elképzelésekkel ellentétben nem kerül ki a kezelt vagyon, jóllehet nem a vagyon, hanem annak várománya: a vagyonrendelő - jogviszony felmondási - jogával esedékessé tehető kezelt vagyon kiadási joga marad a vagyonrendelő vagyonában.
A jogalkotó erre tekintettel és a vagyonrendelő hitelezőinek fokozott védelmi igényére reagálva biztosította a fentiek szerinti könnyített, végrehajtási eljárásban hatalmasságként érvényesíthető fedezetelvonásra reagáló jogorvoslati igényt. A dolgozat első részének bevezetőjében említettek szerint 2017-ben a jogalkotó ezt külön indokolás nélkül mégis hatályon kívül helyezte,[5] amellyel a vagyonrendelő hitelezőit visszaterelte az általános, elsősorban fedezetelvonási jogvédelmi igényérvényesítés keretei közé. Ennek a külön peres eljárás indítási szükségszerűség mellett egyik legnagyobb hátránya a vagyonrendelő
- 25/26 -
hitelezői számára az, hogy így elestek azon kedvezménytől, hogy a fedezetelvonás körében jogérvényesítési feltételként meghatározott saját követelésük jogalapjának előidejűségét a bizalmi vagyonkezelés létrehozatali időpontjához képest ne kelljen bizonyítaniuk (PK vélemény 3. pont).
Míg tehát a felmondási jog arra tekintettel, hogy a kezelt vagyon a vagyonrendelő vagyonába tartozik (illetve tartozóvá tehető), arra kötelezte közvetve a vagyonrendelőt, hogyha nem akarja, hogy a kezelt vagyonhoz hozzáférjenek, tartson fenn kötelezettségei teljesítésére megfelelő fedezetet, addig a 2017-es módosítást követően a magánjogi jogalkotó úgy értékelte, hogy erre nincs szükség.
Ennek jogalkotó általi ismételt megfontolását különösen indokolja, hogy a vagyonvédelmi szolgáltatások egyik legfontosabb területe a szolgáltatást igénybevevő vagyonának olyan szerkezeti átalakítása (struktúrálása), amelynek eredményeként az igénybevevőnél olyan közvetett (tulajdon)jog (befolyás)[6] marad vagyontárgyai felett, mint a vagyonrendelői, illetve kedvezményezetti jogosultságok, azonban az adott vagyontárgyból való hitelezői kielégítés keresés akként nehezül meg, vagy el, hogy a fedezetelvonási tilalmak sértését alapos vizsgálat mellett a vagyonstruktúra megvalósítása igyekszik elkerülni.[7] Ennek egyik különösen jogilag és erkölcsileg megkérdőjelezhető megnyilvánulása, amikor várhatóan tartozást eredményező jogviszony, így akár gyerekvállalás előtt már buzdítják egyes szolgáltatók ügyfeleiket, hogy vagyonuk döntő többségét struktúrálják át, mert így pl. előre biztosíthatják, hogy az említett, fedezetelvonási tilalom sértés megállapíthatóságához belföldön elengedhetetlen előidejűségi feltétel meghiúsul, így a struktúrált vagyonhoz való hitelezői hozzáférés keresés sikertelen lesz.
E kérdéskör részletes vizsgálatát a szerző többször[8] elvégezte, a vagyonvédelmi szolgáltatások komplexitásának tárgyalása pedig e dolgozat keretein jóval túlmutat az első részben részletezettek szerint, így ennek összetettebb elemzésére e körben nem kerül sor.
A bizalmi vagyonkezelés szerződésszerű működése esetén a kezelt vagyon hitelezője számára kockázatot jelent a kezelt vagyon, mint fedezet rendelkezésre állása vonatkozásában, különösen a kedvezményezettnek való vagyonjuttatás a vagyonkezelő által. A bizalmi vagyonkezelés szabályozásából ugyanis a jogi személy és különösen a korlátolt felelősség mellett működő kft. és rt. vonatkozásában (3:184. és 3:262 §§-okban) a tagoknak társaság által teljesített kifizetések vonatkozásában kimondott hitelezővédelmi garanciái első látásra hiányoznak.
- 26/27 -
A bizalmi vagyonkezelés alapján a kedvezményezettnek való teljesítést így nem akadályozza az, hogyha adott esetben a kezelt vagyon attól kimerülne, vagy elégtelenné válna a kezelt vagyont terhelő tartozások teljesítésére. Emögött az a jogpolitikai döntés áll, hogy ilyenkor ezen kötelezettségekért a vagyonkezelő, illetve a vagyonrendelő felel végső soron a bizalmi vagyonkezelés sajátos szabályai szerint. Tehát a jogalkotó a személyegyesítő társaságoknál ismert módon mögöttes felelősök személyes vagyonát, mint többletfedezetet teszi elérhetővé a hitelezők számára követeléseik kielégítésére.
E sajátos szabályok szerint ugyanis (Ptk. 6:323. §) a vagyonkezelő a kezelt vagyonnal felel a vállalt kötelezettségek teljesítéséért. A vagyonkezelő ugyanakkor saját vagyonával korlátlanul felel a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségekből eredő követelések teljesítéséért, ha azok a kezelt vagyonból nem elégíthetők ki, és a másik fél nem tudta és nem is kellett, hogy tudja, hogy a vagyonkezelő kötelezettségvállalása túlterjed a kezelt vagyon keretein. A Ptk. mint magától értetődőt nem mondja ki, hogy a vagyonkezelő által nem vállalt, hanem egyébként kötelmi alapon vagy más jogcímen keletkezett kötelezettségekért a kezelt vagyonnal és saját személyes vagyonával is helyt áll a hitelezője felé. A Ptk. (6:322. § (2) bek.) alapján az ilyen kezelt vagyonból ki nem elégíthető, abból le nem vonható követeléseit a vagyonrendelővel, mint megbízóval szemben érvényesítheti (Ptk. 6:276. § (4) bek.).
A Ptk. (6:328. § (1)-(3) bek.) a kezelt vagyon kiadása körében egyértelművé teszi, hogy a vagyonkezelői megbízás megszűnése esetén új vagyonkezelő hiányában a vagyonrendelő a végső vagyonkezelő, amíg a jogviszony meg nem szűnik, és a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségek a kezelt vagyon részeként háramlanak a vagyonrendelőre is. Ezzel azok az ő személyes vagyonát is terhelik, nemcsak a visszaháramlott kezelt vagyont.
Emellett a kezelt vagyon hitelezője attól sincs elzárva a vagyonrendelővel és a vagyonkezelővel szemben, ha például a vagyonrendelő a vagyonkezelési szerződés módosítása alapján csökkentené a kezelt vagyont, amely miatt a fedezetelvonás megvalósulna a kezelt vagyon hitelezője tekintetében, hogy az általános szabályok szerint érvényesítse a Ptk. 6:120. §-ából vagy a 6:92. §-ából fakadó igényeket, feltételeik bizonyított teljesülése esetén. A vagyonrendelő pedig a kezelt vagyon csökkentése és visszaszerzése során pedig a kezelt vagyonhoz ingyenesen jutna hozná, így fedezetelvonási igény esetén a rosszhiszeműségét bizonyítani sem volna szükséges.
A kedvezményezett felelősségét speciális bizalmi vagyonkezelési szabály nem mondja ki, pedig előfordulhat, hogy jelentős értékű vagyontárgyat szerez juttatásként, miközben adott esetben a vagyonkezelő és a vagyonrendelő vagyonából nem volna a kezelt vagyon hitelezőjének követelése behajtható a fenti sajátos felelősségi szabályok alapján.
A kedvezményezett mögöttes, bizalmi vagyonkezelésből fakadó, sajátos felelősségének hiánya mögött pedig az a megfontolás húzódik meg, hogy a kezelt vagyon hitelezőinek fedezetét csökkentő kedvezményezetti vagyon juttatás lehetőségéről, feltételeiről a kezelt vagyon hitelezői saját veszélyükre kötelesek meggyőződni a vagyonkezelővel való szerződéskötést megelőzően a vagyonkezelési feltételekből ideértve azt a lehetőséget is, ha a kedvezményezett juttatása pl. utóbb korlátlanul növelhető, azonnal esedékessé tehető (bare trust). A kezelt vagyon vállalt hitelezői erre tekintettel elméletileg kiköthetnének maguknak többlet biztosítékot.
- 27/28 -
Kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha erre nem került sor, illetve milyen lehetősége van a nem vállalt, de hasonló helyzetbe kerülő kezelt vagyon hitelezőjének a kedvezményezettel szembeni igényérvényesítésre?
Meglátásom szerint a kezelt vagyon hitelezői a Ptk. 6:120. § általános feltételei szerint a kedvezményezettnek e jogállására tekintettel történő juttatás alapján a kedvezményezettel, mint vagyonszerzővel és a vagyonkezelővel, mint adóssal szemben is felléphetnek az általános fedezetelvonási igényekkel. A kedvezményezett ugyanis a vagyonrendelő jogutódja a harmadik személy javára szóló szerződés általános szabályai (Ptk. 6:136. §) szerint a tilalmak vonatkozásában sem eshet más megítélés alá a kedvezményezett és a vagyonkezelő közötti vagyonmozgás, mintha a kedvezményezett jogállása nem vált volna ki a vagyonrendelőéből és a vagyonkezelő neki teljesítene. Ettől függetlenítendő a bizalmi vagyonkezelés (Ptk. 6:57. §-a szerinti) harmadik személy részéről történő teljesítést megvalósító jellege. Mivel pedig a vagyonrendelő és a kedvezményezett fogalmilag ingyenesen szerez a vagyonkezelőtől vagyoni juttatáshoz, illetve kiadáshoz való joguk alapján, rosszhiszeműségét nem is kell bizonyítani a többi általános feltétel fennállása esetén az igényérvényesítés sikeréhez.
A fentiekre tekintettel is van jelentősége, hogy a fedezetelvonást tilalmazó rendelkezések bizonyítási vélelmet kimondó (2) bekezdése egyáltalán nincs tekintettel a közvetett tulajdon bizalmi vagyonkezeléssel létrehozott formájára, míg annak másik, jogi személyiséget keletkeztető formáját illetően a jogalanyi kapcsolódásokat bevonja a vélelem körébe (Ptk. 6:120. § (2) bek.).
A bizalmi vagyonkezeléssel összefüggésben a fedezetelvonás körében az ingyenesség és a rosszhiszeműség vélelmezése legalább akkor is helyénvaló volna, ha a vagyonkezelő a fedezetelvonó szerződést a vagyonrendelővel, illetve a kedvezményezettel,[9] vagy ezek hozzátartozójával köti meg. A vagyonrendelő, illetve a kedvezményezett a bizalmi vagyonkezeléssel létesített közvetett tulajdont illetően annak a közvetett tulajdonosnak feleltethető meg, mint a jogi személy vonatkozásában a tag azzal, hogy irányítási jog nem, de eltérő tartalmú vagyoni jogok megilletik őket.
Ezen esetekben ugyanis arra tekintettel feltételezhetően hasonlóan fennáll a fedezetelvonás nagyobb kockázata, hogy a vagyonkezelő e személyek érdekszolgálatára a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján köteles. A vagyonrendelő megbízása alapján kezeli a vagyonrendelő volt vagyontárgyait annak érdekében, hogy a kedvezményezettnek átadja, miközben abból főszabály szerint díjazásra tarthat igényt. A kimondani javasolt esetkör újdonsága a Ptk. 6:120. § (2) bekezdéséhez képest tehát az, hogy a fedezetelvonó mellett a feltételezetten magasabb érdekazonosság és emiatt együttműködési hajlandóságra
- 28/29 -
tekintettel bevonja a visszaélésben vélelmezhetően magasabb részvételi szándékkal bíró személyi körbe a vagyonrendelőt, illetve a kedvezményezettet is.[10]
A kedvezményezettnek a jogviszony fennállása alatt vagyoni juttatásra lehet a vagyonkezelési feltételek szerint várománya, követelése a vagyonkezelővel szemben, míg a bizalmi vagyonkezelés megszűnése esetén a kezelt vagyon kiadása iránti követelés főszabály szerint a vagyonrendelőt illeti.
A kedvezményezett igénye irányulhat a vagyonkezelési feltételek szerint meghatározott pénzösszeg, egyéb vagyontárgy kiadására, ha a vagyonkezelő ezt nem tudja a vagyon csökkentése miatt teljesíteni, felmerülhet vele szemben a kezelt vagyon, mint fedezet elvonása feltételeinek vizsgálata.
Ha viszont a kedvezményezettet a mindenkor fennálló kezelt vagyon százalékából kell részesíteni, őt annak meghatározott hányada illeti meg, ahogy a vagyonrendelőt pedig főszabály szerint a bizalmi vagyonkezelés megszűnése esetén fennmaradt vagyon illeti meg, a fedezetelvonási igény sikeres érvényesítésének akadálya lesz, ha az elszámolás alapján kiadandó összeg nem tér el a ténylegesen kiadott összegtől. Ilyenkor a vagyonkiadásra jogosultak látszólag szerződésszerű teljesítésben részesülnek. A bizalmi vagyonkezelés speciális szabályai azonban mindkét közvetett tulajdonosnak biztosítanak mind információs (ellenőrzési és tájékoztatási, számadáshoz való), mind jogvédelmi (elkülönítési, visszakövetelési, kezelt vagyon javára való kezelési) jogokat.
Ezek közül a harmadik személy általi kezelt vagyon szerzésre tekintettel a visszakövetelési igény konkurálhatna a fedezetelvonásból fakadó igényekkel. Az utóbbi igények azonban addig nem érvényesíthetőek, amíg a jogosultak juttatási, vagyonkiadási követelései a vagyonkezelővel szemben esedékessé nem váltak, míg a visszakövetelési igény utóbbitól függetlenül érvényesíthető.
Továbbá a visszakövetelési igény érvényesítése során a fedezetelvonás bizonyítása sem szükséges, elégséges azt bizonyítani, hogy a vagyonkezelő rendelkezési jogát megsértve ruházott át kezelt vagyonba tartozó vagyontárgyat harmadik személyre (vagy terhelte meg azt harmadik személy javára), a vagyonrendelő illetve a kedvezményezett visszakövetelési joga megnyílik, ha a harmadik személy nem volt jóhiszemű vagy nem visszterhesen szerzett.
A visszakövetelési jog tehát lényegesen könnyebb igényérvényesítési feltételekkel került kialakításra a vagyonrendelő és a kedvezményezett számára a fedezetelvonás feltételeihez képest.
- 29/30 -
Azonban a vagyonrendelő, illetve a kedvezményezett igényeik esedékességi idejének beálltakor attól sincsenek elzárva, hogy a rendelkezési jogát megsértő vagyonkezelővel és a tőle ingyenesen vagy rosszhiszeműen szerző személlyel szemben a Ptk. 6:120. §-a alapján lépjenek fel, jóllehet ekkor a fedezetelvonás bizonyítása is terheli őket. Erre sarkalhatja őket, hogy például a visszakövetelési igény tekintetében nem biztosít számukra a jogalkotó olyan bizonyítási teherfordítási kedvezményt, mint a fedezetelvonási igény esetén (Ptk. 6:120. § (2) bek.) és a fedezetelvonó szerződésre vonatkozó szabályok nem tekinthetőek egyértelműen a Ptk. 6:318. § (3) bekezdésebeli visszakövetelési igény mögöttes szabályainak. Ezért e körben külön javasolható a visszakövetelési jog tekintetében a vélelem lényegileg azonos feltételekkel való kimondása.
Mindez azért is bír jelentőséggel, mert e körben a jogalkotó a fedezetelvonási eszköztár egy jelentős részét felhasználja, de a fedezetelvonás bizonyításától eltekint, így a Ptk. 6:318. § (3) bekezdésében biztosított visszakövetelési igényt a fedezetelvonás megvalósulásától függetlenül, nem ezen, hanem szerződésszegést okozó jellege miatt nyitja meg a vagyonrendelő, illetve a kedvezményezett számára, azaz e körben a szerződésszegés okozását tiltja.
A visszakövetelési jog a külföldi trust jogokbeli tracing[11] megoldását követi le és a kezelt vagyont védi közvetlenül, közvetve pedig annak közvetett tulajdonosait: a vagyonrendelőt illetve a kedvezményezettet. E közvetettségre utal, hogy a fedezetelvonási igénnyel ellentétben a visszakövetelési jog sikeres érvényesítése esetén nem a vagyonrendelő vagy a kedvezményezett személyes vagyona, hanem a kezelt vagyon gyarapszik a visszakövetelt vagyontárggyal. A jogalkotó azonban a fedezetelvonási igény vagyonkezelő hitelezőjeként, saját nevükben, követelésük esedékessé válásától függetlenül, és a kezelt vagyon javára való érvényesítésére is feljogosíthatta volna a vagyonrendelőt, illetve a kedvezményezettet, ha nem kívánt volna nekik ahhoz képest, a fentiek szerint kedvezőbb igényérvényesítési feltételeket biztosítani. Vélhetően e döntésnél jelentős szerepet játszott az a körülmény, hogy a jogalkotó a bizalmi vagyonkezelés jövőbeli vagyonrendelők szemében vonzó, versenyképes magánjogi kereteit kívánta kialakítani, így a jogalkotó a más jogrendszerekben megszokott jogok, keretek biztosítása érdekében a magyar magánjogi hagyományoktól[12] kénytelen volt elszakadni.
- 30/31 -
A legfőbb bírói fórum az 1/2011-es PK-ban a fentieken túl, további fedezetelvonás alapjául szolgáló jogügylettípust nem említ. A Ptk. (6:2. § (1) bek.) ugyanakkor a kötelemkeletkeztető tények között említi a szerződés és az egyoldalú jognyilatkozat mellett a károkozást, a személyiségi, dologi vagy más jog megsértését, az értékpapírt, a jogalap nélküli gazdagodást, a megbízás nélküli ügyvitelt és utaló magatartást is.
Ezzel összefüggésben hangsúlyozandó, hogy a színlelt, leplező szerződés és a fedezetelvonás tilalma tárgyi hatályának szerződéseken kívül, más kötelmi jogi jognyilatkozatokra, megállapodásokra való kiterjedése dogmatikailag akként vezethető le a Ptk-ból, hogy a Ptk. 6:92. §-ában és 6:120. §-ában a szerződési jog általános részében mondja ki a tilalmakat, azonban valamennyi magánjogi megállapodás alapját képező jognyilatkozatok vonatkozásában (6:9. §-ában) akként is rendelkezik, hogy valamennyi kötelmi jognyilatkozat hatályára, érvénytelenségére és hatálytalanságára - ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik - a szerződés általános - köztük e tilalmakra vonatkozó - szabályait (is) megfelelően kell alkalmazni. Ebből következően valamennyi, szerződésnek nem nevezhető kötelmi jogi megállapodásra a vizsgált tilalmak is megfelelően alkalmazandóak.
Például, ha az adós úgy kívánhatja személyes vagyona szerkezetét jelentős részben átalakítani, hogy az egyben hitelezője követelésének fedezetét is (legalább részlegesen) elvonja, amelyet akként is megvalósíthat, hogy egy bizalmasával azt a titkos megállapodást kötik, hogy közösen hamisan tesznek nyilatkozatot arra (ezért színlelik azt), hogy az adós kárt okozott bizalmasa vagyontárgyában, pl. luxus gépjárművében, amely valójában tőle független okból károsodott meg, amely színlelt károkozásra tekintettel az adós jelentős összeget fizet színlelt kártérítés címén bizalmasának azzal, hogy titkos megállapodásuk szerint a bizalmas majd utóbb ezt az adósnak visszaadja, addig pedig megőrzi számára. Utóbbi megállapodás rész leplezett (palástolt) letéti, vagy bizalmi vagyonkezelési szerződésnek minősíthető tartalma alapján a Ptk. 6:92. § (2) bekezdésének alkalmazásában.
Ha valamennyi tényállási elem bizonyítható pl. a leplezett megállapodás hitelező általi fellelése esetén, úgy a hitelező sikeresen támadhatja meg azt, mint fedezetelvonási céllal színlelés mellett leplezett szerződést, amely a Ptk. 6:92. § (2) bekezdés második mellékmondata alapján tehát, mint valós szándéknak megfelelő ügylet érvényes, azzal szemben a fedezetelvonási feltételek fennállása esetén a Ptk. 6:120. §-a lesz alappal felhívható keresetben érvényesített jogként. E körben tehát a Ptk. említett mellékmondata speciális szabály az általános érvénytelenségi szabályokhoz képest, amelyek szerint (Ptk. 6:88. § (2) bek.), ha a semmis szerződés más szerződés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvényes, kivéve, ha ez a felek feltehető szándékával ellentétes.
Ha csak az bizonyítható, hogy a kártérítési igény önkéntes teljesítésére irányuló megállapodás adós által okozott káresemény hiányában, fedezetelvonási céllal került színlelésre, de a mögöttes, leplezett ügylet tartalma nem állapítható meg, a Ptk. 6:92. § (2) bekezdés első mellékmondata alapján állapíthatja meg a bíróság az ügylet színlelt, ezért semmis jellegét.
- 31/32 -
Ha a hitelező sem a leplezést, sem a színlelést sem tudja bizonyítani, akkor a valójában színlelt kártérítési igény önkéntes teljesítésére irányuló megállapodás tekintetében még mindig megkísérelheti érvényesíteni a Ptk. 6:9. §-ában foglalt utaló szabály alapján a Ptk. 6:120. §-a szerinti fedezetelvonási szerződésből fakadó igényeit. E körben tehát különösen azt kellene bizonyítania, hogy a kártérítési igény önkéntes teljesítésére irányuló megállapodással igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, és e tekintetben a szerző fél rosszhiszemű volt.
Ha a károkozás megtörténtének hiányát a hitelező nem tudja bizonyítani, akkor a kártérítés a Ptk. 6:120. § alkalmazásában a károkozásból fakadó kötelem teljesítésének, ellenszolgáltatásnak tekintendő, így az ingyenességre a hitelező nem hivatkozhat. E körben kénytelen lesz a PK vélemény szerint különösen azt bizonyítani, hogy a károsult a megállapodás megkötésekor tudott, vagy tudnia kellett a kötelezett károkozót terhelő követelésről és arról, hogy a szerződéssel a jogosult kielégítési alapját elvonják, vagyis a szerződés teljesítése következtében a követelés behajthatatlanná válik.
A Ptk. 6:120. §-a maga nem priorizál a szerző fél és a hitelező között azok követeléseinek jogcímét illetően. A követelések közötti kielégítési sorrendet külön törvények, így például a bírósági végrehajtási törvény határozza meg. Utóbbi pedig azonos kategóriába sorolja az itteni példában említett károkozásból fakadó igényt más egyéb vagyonjogi igényekkel (Vht. 165. § (1) bek. g) pont).[13] Ennek jelentősége abban áll, hogy a fenti esetben az azonosan priorizált követelések egymással szemben, adós általi jogtalan priorizálását (ún. fraudulent preferences) nem engedi meg, hanem kimondja (Vht. 168. §), hogy ha a befolyt összeg nem fedezi az azonos sorrendben felsorolt valamennyi követelést, e követeléseket arányosan kell kielégíteni. Erre tekintettel szerezhető vissza a kártérítési jogcímen kifizetett összeg is, mert azt így nem egészében a hitelező kapja, hanem az adós egyéb végrehajtás alá vont vagyonával együtt arányosan megosztásra kerülhet a végrehajtást kérő hitelezők között az adóssal szembeni végrehajtás során.
A Ptk. 6:3. §-a alapján tehát az értékpapírból önálló kötelem keletkezik, és (Ptk. 6:565. § (1) bek.) fogalmilag egyoldalú jognyilatkozat, amely a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.
- 32/33 -
Ez alapján tehát az értékpapír besorolható volna egyszerűen a Ptk. 6:120. §-ának körébe tartozó jognyilatkozatok, illetve a Ptk. 6:92. §-a szerinti színlelt jognyilatkozatok közé.
Különösen az értékpapírok átruházása vonatkozásában mégis továbbvizsgálandó a kérdéskör az értékpapír sajátos alaki legitimációs hatásai miatt. Ezekből fakadóan (Ptk. 6:566. § (1)-(2) bek.) az értékpapír kiállítóját az értékpapír jóhiszemű jogosultjával szemben terhelik akkor is az értékpapírban rögzített kötelezettségek, ha az értékpapír kibocsátás nélkül vagy érvénytelen ügylettel került forgalomba. Az értékpapír jóhiszemű jogosultjának az értékpapírból eredő jogosultságát továbbá nem befolyásolja az, ha valamely korábbi átruházásnak vagy más tulajdonszerzésnek nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan volt (Ptk. 6:567. §).
Ezen alaki legitimációs szabályoktól pedig a gazdasági forgalomban ismertebb értékpapírokra vonatkozó jogszabályok nem térnek el.[14]
Így, ha az értékpapírt az adós színlelő, vagy leplező módon hozta forgalomba, illetve fedezetelvonó, színlelő vagy leplező módon ruházta át az e tekintetben rosszhiszemű jogosult jogaira ezen érvényességet, illetve hatályosságot érintő jogi hibák kihatnak az értékpapír alaki legitimációs hatása ellenére is.
A jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 6:579-582. §) akként kapcsolódhat a vagyontárgy eredeti jogosultjának Ptk. 6:120. §-a vagy 6:92. §-a szerinti tilalmakba ütköző jognyilatkozatához különösen a dolgozat első részének kezesi és garantőri mentesülési eseteinek vizsgálata körében tett megállapításokon túl, hogyha a leplezett ügyletükben a felek a vagyontárgy átadást, átruházást tartozatlan teljesítésnek minősítik, míg a színlelt ügyletet magában foglaló szerződés egy visszterhes megbízási szerződés alapján történő megbízási díj fizetésnek minősíti ugyanazt a vagyontárgy átruházást.
A jogalap nélküli gazdagodást eredményező jognyilatkozat alapján történő vagyoneltolódást azonban a fenti Ptk. rendelkezések alapján vissza lehet követelni. Tehát a leplező ügylet tényállási elemeinek sikeres bizonyítása esetén a magánszemély adóssal szembeni végrehajtási eljárásban a vele összejátszó jogalap nélkül az adós vagyonával gazdagodó személlyel szemben helye van a jogalap nélküli gazdagodási követelés lefoglalásának (Vht. 110-113. §§-ok alapján). Ahol, ha nem vitatja a követelés fennállását, azt teljesítenie kell, ha pedig vitatja a végrehajtást kérő perben érvényesítheti vele szemben az adós visszakövetelési igényét.
- 33/34 -
Mindezért a jogalap nélküli gazdagodást eredményező fedezetelvonást leplező ügylet érvényes leplezett tartalma alapján beletartozik a Ptk. 6:120. §-a szerint megtámadható ügyletek körébe és az ezzel való fedezetelvonás a várható bizonyítási nehézségek miatt a perelkerülés lehetőségének ellenére sem tekinthető ésszerűtlennek a fedezetelvonó jogalanyok szempontjából.
A Ptk. (6:583. §) szerint megbízás nélküli ügyvivő az, aki valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna. Ekkor az ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott. A megbízás nélküli ügyvivőt a megbízott kötelezettségei terhelik, annak jogainak egy része vagy egésze pedig - beavatkozása helyénvalóságától függően - illetik meg. Így az adóssal szemben megbízás nélküli ügyvitel színlelése fedezetelvonási céllal a megbízási szerződés színlelésével való fedezetelvonáshoz hasonlóan ítélendő meg. Azaz a Ptk. 6:92. §-a és leplező ügylet esetén 6:120. §-a alapján szükséges feltételek bizonyítása esetén a megbízás nélküli ügyvitel alapján az ügyvivőhöz - különösen díjazás jogcímén - került adósi vagyontárgyakból a hitelező kielégítést kereshet, amelynek tűrésére az ügyvivő köteles lesz.
Mivel e tényállás (Ptk. 6:587. §) lényegében egy feltételes kártérítési tényállás az ezzel való fedezetelvonás vagy ennek ilyen célú színlelése vonatkozásában a 3. pontban említettek megfelelően irányadóak.
A hitelező fedezetének elvonása többlettényállási elemek bizonyítható fennállása esetén a magánjog szerint nem pusztán a fedezetelvonó, hanem színlelt vagy leplezett szerződés tilalmába is ütközhet. A dolgozat ennek egyes kötelemtípusait illető sajátosságait mutatja be. A vizsgált kérdések alapvetően a fedezetelvonás magánjog általi kezelésének első lépcsőfokát jelentik, hiszen e jogintézmények felülvizsgálatának szükségszerűen azzal kell kezdődnie, hogy a fedezetelvonás, az e célból való színlelés, leplezés tilalmának tárgyi hatálya alá mely jogügyletek tartoznak. ■
JEGYZETEK
[1] A tanulmány lezárásának napja: 2018. szeptember 14.
[2] Ld.: Miczán Péter: Fedezetelvonás az egyes kötelem típusok vonatkozásában I., Közjegyzők Közlönye megjelenés alatt.
[3] A bizalmi vagyonkezelés azért került önálló pontban említésre és nem a szerződések közötti alpontként, mert maga a bizalmi vagyonkezelés önálló kötelem, függetlenül attól, hogy a Ptk. kodifikációs célszerűségből, bizalmi jellege miatt azt a megbízási típusú szerződések között helyezte el. A bizalmi vagyonkezelési jogviszony függetlenül az azt létrehozó szerződéstől vagy jogviszonytól, e jellegét a 2009-es Ptk. helyesen ismerte fel és szabályozta önálló kötelemként, kötelmi jogi könyvének ötödik részében.
[4] Ezt azért érdemes kiemelni, mert a Ptk. 7:80. § (1) bekezdését a jogalkotó - a felmerülő értelmezési nehézségek megoldásának szándékával - úgy módosította, hogy a kötelesrész alapja vonatkozásában az örökhagyó ingyenes adományainak körébe sorolta az örökhagyó által bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon értékét is.
[5] Ld.: 2017. évi LXI. törvény 11. § c) pont.
[6] E körbe értve nemcsak a Ptk. 8:2. §-a szerint közvetett tulajdonjogot és befolyást.
[7] Amikor pedig nem sikerül elkerülni az érvényesített igény végrehajtását teszik jelentős idő- és anyagi ráfordítást igénylővé például a vagyontárgy földrajzilag távoli jogrendszerekben való elhelyezésével.
[8] Ld. különösen: Miczán Péter: XLIII. Fejezet - A bizalmi vagyonkezelési szerződés in: Wellmann György (szerk.): Polgári jog VI/VI. Kötelmi jog Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész - Harmadik, átdolgozott, bővített kiadás HVG-Orac Bp. 2018. megjelenés alatt, uő: A bizalmi vagyonkezelés - jogalkalmazási és jogalkotási alapkérdések HVG-ORAC Bp. 2017. 376-386.
[9] E körben a vagyonkezelő önmagával való ügyletkötése azért nem említendő meg, mert bár a külföldi trust jogokban e jelenség self-dealing kulcsszó alatt ismeretes, a magyar magánjog keretében a vagyonkezelő önmagával kötendő ügyletek egyoldalú jognyilatkozatként volnának megvalósíthatóak. A Ptk. azonban fenntartotta az egyoldalú jognyilatkozatok zártkörűségének elvét, viszont a vagyonkezelőt nem jogosította fel az általánosan ismert szerződési jogcímek (önmagától való adásvétel, önmagának való ajándékozás) egyoldalú jogügyletként való megtételére, és a vagyonkezelő jogképességét sem bontotta meg akként, hogy személyes és vagyonkezelői minőségében önálló jogalanyként tehessen jognyilatkozatot. Erről részletesen ld.: Miczán Péter: Az egyoldalú bizalmi vagyonkezelési jogviszonyról, Iustum Aequum Salutare, 2014. 3. 126-127.
[10] Hasonló felismerésre utal pl., hogy az amerikai államok majdnem fele által elfogadott Egységes Trust Kódex (Uniform Trust Code, UTC, 1012. cikk) kifejezetten kiveszi a vagyonkezelő védelmezett ügyleti partnereinek köréből a kedvezményezettet általában. Vélhetően azért csak a kedvezményezettet emelték ki, mert a UTC-ben a trust elsődlegesen szabályozott típusa a vagyonrendelő számára utólagosan közvetlenül módosíthatatlan, felmondhatatlan (ún. visszavonhatatlan) trust.
[11] Ld. pl.: Charles Mitchell: Hayton & Mitchell: Commentary and Cases on the Law of Trusts and Equitable Remedies 13. kiadás Sweet & Maxwell 2010. 539-555.
[12] Ezzel kapcsolatban említendő, hogy Vékás professzor jegyezte meg egy nyilatkozatában, hogy "[a] magyar magánjogban [...] semmi magyar nincs, vagy édeskevés. A magánjog egy univerzális terület és természetesen a magyar jog kreatív módon fölhasználja a külföldi elemeket." ld: Vékás Lajos: Veszélyes hozzányúlni máris a Ptk.-hoz, 2016. február 11., http://jog.mandiner.hu, letöltés helye: http://jog.mandiner.hu/cikk/20160211_veszelyes_maris_hozzanyulni_a_ptkhoz_vekas_lajos_interju_mandiner, utolsó letöltés napja: 2018. szeptember 14.
[13] A Vht. tehát a végrehajtási eljárás során befolyt pénzösszegek kielégítési sorrendjénél nem az időbeliséget veszi mindenekelőtt alapul, hanem a felmerült követelések jogcímét, ahol a jogcímek a jogalkotó által társadalmi szempontból megállapított fontossági sorrendet fejeznek ki. A kielégítési sorrend betartásának kötelezettségét a jogalkotó továbbá olyan fontosnak tartotta, hogy a taxatíve meghatározott felsorolásban előbb álló követelést teljes egészében kielégíteni rendelte ahhoz, hogy a következő sorrendi tartozás kielégítésére sor kerülhessen. A sorrendben egymást követő elemek kielégítése során arányosításra tehát nincs lehetőség.
[14] Ld.: Így a Ptk. említett alaki legitimációs szabályait nem módosítja e tekintetben a váltó esetében a váltójogi szabályokról szóló 2017. évi CLXXXV. törvény, a csekk esetében a csekkjogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet, a közraktározási jegy esetében a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény, kötvények esetében a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (12/B. §), a kötvényről szóló 285/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet, a jelzáloglevél esetében a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény, a befektetési jegy tekintetében a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző szakmai tanácsadó Innovációs és Technológiai Minisztérium.
Visszaugrás
