A témafelvetés időszerűsége első pillantásra erősen megkérdőjelezhető lehet, hiszen 2007-ben az úgynevezett "aranyrészvényekre" vonatkozó szabályokat hatályon kívül helyezték Magyarországon.[1] Ennek legfőbb oka az Európai Unió Bizottsága által megindított kötelezettségszegési eljárás volt. A Bizottság ugyanis a tőkeáramlás szabadságát kívánta minél nagyobb mértékben érvényre juttatni, az aranyrészvényekre pedig e szabadság gátjaként tekintettek. A 2000-es évek elejétől kezdődően több eljárás is indult a többi tagállammal szemben az aranyrészvény rendelkezések miatt.[2] A szakmai közvélemény számára tehát úgy tűnhetett, hogy az aranyrészvény jogintézménye eleve összeegyeztethetetlen az Európai Unió jogrendjével. Ezzel szemben már az elején fontos leszögezni, hogy magának az aranyrészvény jogintézmények a jogellenessége egyik eljárásban sem került kimondásra. Belgiumban például továbbra is élnek az "aranyrészvény" szabályok, köszönhetően a Bizottság v Belgium (C-503/99)[3] ügyben kimondott ítéletnek.
A Magyar Nemzeti Bank által meghirdetett új tőzsdestratégia célul tűzte ki, hogy számos állami tulajdonú vállalatot a tőzsdére bevezetnének, ezzel növelve a Budapesti Értéktőzsde aktivitását.[4] Az állami kézen megmaradt vállalatok jelentős része társadalmi és stratégiai szempontból fontos feladatokat lát el[5] - például a villamos energia ellátásért felelős MVM Zrt. Az esetleges tőzsdei bevezetéssel a tulajdonosi kör nagymértékben megváltozhat, a részvények egy része akár külföldi befektetők kezébe kerülhet, vagy akár vállalatfelvásárlási tranzakciók tárgyává is válhat,[6] ami miatt az állami kontroll elvesztésének lehetősége egyáltalán nem elhanyagolható kérdés stratégiai fontosságú vállalatok esetén.
A szerző álláspontja szerint az aranyrészvényekre vonatkozó kérdésfelvetések a fenti két tényező miatt egyáltalán nincsenek lezárva. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy aranyrészvények alatt gyakran, zavaró módon csak az államot megillető speciális elsőbbségi részvényfajtákat értik. Ez az értelmezés azonban sokkal szűkebb, mint az aranyrészvény jogosultságok teljes terjedelme. Mint majd az alábbiakban bemutatásra kerül, e jogintézmény nemcsak az állam számára biztosított előjogok mértékét tekintve szélesebb körű, hanem e privilégiumok megjelenési formája is rendkívül sokszínű.
Érdemes tehát körül járni az állami privilégiumok helyzetét az egyes gazdasági társaságok esetében. Ehhez elengedhetetlen felidézni az aranyrészvény kialakulásának fő okait, valamint ismertetni főbb funkcióit. Ennek során nem maradhat el sem a hazai, sem pedig a külföldi jogszabályi környezet vizsgálata. Külön ki kell emelni ezzel összefüggésben az Európai Bíróság joggyakorlatát,[7] mert csak az így kikristályosodott elvek tükrében lehet elméleti kísérletet tenni a szabályozás értékelésére.
Az aranyrészvény rendeltetésének megismeréséhez szükséges gazdaságtörténeti kitekintést tenni. Ugyanis e jogintézmény kialakulása elválaszthatatlan volt a történelmi környezettől, valamint abban az időszakban lezajlott gazdasági folyamatoktól is. Csakis így válik érthetővé az aranyrészvény fogalma, valamint annak szerepe a gazdasági életben.
Az aranyrészvény elválaszthatatlan a köztulajdonba vétel és a privatizáció kérdéskörétől. Legfontosabb leszögezni, hogy mindegyik nyugati államban más-más módon zajlottak le ezek a folyamatok, azonban az egyszerűség kedvéért érdemes kiemelni azokat a folyamatokat és jellegzetességeket, amelyek hasonló módon történtek Nyugat Európa államaiban.
Nyugat-Európában már a második világháborút megelőzően megindult az egyes közszolgáltatások, mint például a vasút, vagy a villamos energia szolgáltatások köztulajdonba vétele. Egyik legfontosabb indokként a gazdasági világválság hatásainak enyhítését lehet megnevezni, amikor a korábbi, "laissez faire" felfogáshoz képest radikális fordulatot jelentő keynesiánus gazdaságpolitika[8] meg-
- 51/52 -
valósításával az állam egyre nagyobb szerepet kezdett vállalni a gazdasági életben. Az állam bevonásával lehetőség adódott a közszolgáltatások kiterjesztésére olyan területeken is, ahol piaci alapon nem lett volna jövedelmező egyáltalán.[9] Az állami szerepvállalás[10] jelentőségét tovább növelte az a nem elhanyagolható tény, hogy Európa javában fegyverkezett már egy új háború megvívására, így bizonyos stratégiai ágazatokban - bányászat, energetika - elengedhetetlenné vált az állami kontroll.
Mégis, a köztulajdon szerepének nagymértékű megnövekedése Nyugat-Európában a II. világháborút követően kezdődött.[11] Európa újjáépítéséhez ugyanis nélkülözhetetlenné vált az állami koordináció, ami miatt további stratégiai fontosságú funkciókat ellátó iparágak - gépgyártás, közlekedés, bankszektor[12] -, valamint a lakásállomány jelentős része kerültek az köztulajdonba.[13] Ugyanis a korábbi "laissez-faire" kapitalizmus tapasztalataiból kiindulva sokkal hihetőbbnek tűnt, hogy az állami tervezés kiegyensúlyozottabb gazdasági rendet tud kialakítani, valamint az erőforrásokat is hatékonyabban tudja elosztani. A világháborús újjáépítés után Európa nyugati felén a korábbihoz képest szinte sosem látott általános jólétben éltek az emberek, köszönhetően a kialakult jóléti államoknak. Az állam gazdasági szerepvállalásában érdekes módon megfigyelhetővé vált a konszenzus mind a jobboldali, mind a baloldali, szociáldemokrata kormányzatok között.[14] E konszenzus hozzájárult a további állami terjeszkedéshez a gazdasági életben.
Az 1970-es évektől kezdve azonban megjelentek azok a problémák, amelyek az állam gazdasági szerepére vonatkozó addig elgondolásokat megkérdőjelezték. A gazdasági válság ellenére a kormányzatok igyekeztek fenntartani a meglévő életszínvonalat, ami miatt az állam veszteséges vállalatok sorát vette át a munkahelyek megtartása érdekében. Ezzel egyidejűleg az államadósság mértéke folyamatosan nőtt a nyugati országokban. A gazdasági nehézségek mellett további gondot okoztak az állami tulajdonú vállalatokkal kapcsolatos gyakorlati rossz tapasztalatok is: a közvélemény számára igazolódni látszott, hogy az "állam rossz gazda". Ezzel egyidejűleg Nyugat Európában teret nyertek a neoklasszikus közgazdaságtani iskola tanai, amely ismét az állam korlátozott gazdasági szerepvállalását hirdette.
Természetesnek tűnhet tehát az 1979-ben hatalomra kerülő Margaret Thatcher kormányának reakciója. A neoklasszikus gazdaságfelfogás alapján ugyanis a bajok forrását a túlzott állami szerepvállalásban látták. Azonban az ideológiai alapok helyett a Thatcher-kormány döntésében sokkal nagyobb szerepet játszott a látványosan felduzzadt államadósság. Ezért is indult meg az 1980-as években az a folyamat, amely során köztulajdonban álló gazdálkodó szervezeteket, valamint egyes szolgáltatásokat magántulajdonba kívánták adni. Ezt a folyamatot privatizációnak[15] nevezték el, amely az Egyesült Királyság után Franciaországba[16] gyűrűzött tovább, majd később szétterjedt a teljes nyugat-európai térségben.[17]
Az aranyrészvény őshazájaként az Egyesült Királyságot lehet megnevezni. Kialakulásában nagy szerepet játszott a Thatcher-kormány privatizációs megoldása, amely értelmében az állami tulajdonban lévő vállalatokat a tőzsdére vezették be. A tőzsdei bevezetés a szórt tulajdonosi struktúra kialakulásának kedvezett, mivel a vállalat részvényeinek megvásárlására a bevezetés után szinte bárkinek lehetősége volt.[18] (Ezzel szembe lehet állítani a privatizáció "belsős" modelljét, amelynek értelmében a korábban köztulajdonban álló gazdálkodó szervezet új tulajdonosi köre annak menedzsmentje vagy munkavállalói lesznek).[19] A fontos közfeladatokat ellátó társaságok alapszabályaiba ezért gyakran bekerült egy olyan, névlegesen 1 GBP értékű részvényfajta, amely az állam számára különböző privilégiumokat biztosított. Ezt nevezték el aranyrészvénynek (angolul: golden share, franciául: action spécifique, németül: Goldenen Aktie).
Az aranyrészvény fogalmát többféle módon határozták meg az elmúlt időszakban. Magyar példaként lehet említeni Osztovits András meghatározását, aki szerint "aranyrészvény alatt olyan részvényt értünk, amely az államnak egy magánjogi formában működő társaságban a részvényesei által megtestesített tulajdonosi jogaihoz képest olyan különleges többletjogosítványokat nyújt, melyen keresztül beavatkozhat e társaságok működésébe."[20] E meghatározás találóan ragadja meg az aranyrészvény társasági jogi jellegét. Ugyanakkor nem számol azzal, hogy e jogosultságokhoz nem szükséges, hogy ilyen jellegű részvény kerüljön kibocsátásra. Például sem Olaszországban, sem pedig Spanyolországban nem kerültek kibocsátásra aranyrészvényesi jogosultságokat tartalmazó részvények, mégis a jogintézmény létezett.[21] Emiatt pontosabbnak tűnik az a meghatározás, amely aranyrészvény alatt mindazon a jogosultságokat érti, amelyek a korábban állami
- 52/53 -
tulajdonban lévő, a privatizáció után nyilvánosan működő részvénytársaságban az állam, vagy más közjogi testületeket illetik meg.[22]
Az így biztosított többletjogosultságok körét alapvetően két kategóriára lehet osztani. Az aranyrészvény egyrészt a társaság döntéshozatalába nyújt beleszólási lehetőséget. Ide tartoznak:[23]
- a többszörös szavazati jogosultságok,
- a szavazati jog mértékre vonatkozó korlátok,
- az államot megillető vétójog (előzetes és utólagos hozzájárulás formájában egyaránt),
- vezető tisztségviselők kijelölésének lehetősége.
Az aranyrészvények második típusa nem annyira társaság működésére kíván kihatni, hanem a tulajdonosi szerkezetbe nyújt teret az állami beavatkozásnak. E jogok közé tartozik például a megszerezhető részesedések arányára vonatkozó korlátok, vagy a vevő kijelölésének és a tranzakció jóváhagyásának a joga. A jogosultság gyakorlója szerint megkülönböztetjük:[24]
- a társaság igazgatóságát (igazgatótanácsát),
- közvetlenül az államot,
- erre a célra speciálisan létrehozott holdingcégeket
feljogosító rendelkezéseket.
E jogosultságokban azonban közös pont, hogy az állam és a társadalom érdekét védik, hiszen jelentős részben e társaságok az állam működése szempontjából stratégiai fontosságú feladatokat látnak el.[25]
A joggyakorlat áttekintése előtt érdemes röviden felidézni azokat az okokat, amely miatt az aranyrészvényre vonatkozó szabályok a Bizottság látóterébe kerültek.
A nyugat-európai országok privatizációs tevékenysége a 1980-as évek közepétől tovább fokozódott. Ugyanis a tagállamok az államadósság[26] csökkentésének hatékony módját látták abban, hogy az állami tulajdonú vállalatokat értékesítik. Tovább növelte a nyomást a tagállamokon az a tény, hogy az 1992-es maastrichti szerződés már szigorú kritériumokat szabott az államadósság tekintetében.[27]
Az Európai Bizottság érdeklődési körébe az aranyrészvényekre vonatkozó szabályok az 1990-es évek végétől kezdődően kerültek. Ennek alapját a Bizottság által 1997. július 7-én közzétett 97/C 220/6 számú közleménye szolgáltatta, amelynek tárgya az unión belüli befektetések helyzete volt.[28] A Bizottság közleményében az aranyrészvényekre vonatkozó szabályokat az EU-n belüli befektetések gátjaként értékelte. Külön kitért arra, hogy e szabályokat gyakran nemzeti érdekre hivatkozva hozták meg, amelyet azonban nem definiáltak pontosan. Emiatt nem állta meg a helyét az akkor hatályos Római szerződés 58. cikkére való hivatkozás, ami közrend védelme érdekében megengedte az egyes szabadságok szükséges és arányos mértékű korlátozását. A Bizottság emiatt úgy értékelte, hogy az aranyrészvényre vonatkozó rendelkezések a tőkemozgás szabadságának korlátját képezik, vagyis az akkor hatályos Szerződés 73b és 52. cikkelyébe ütköznek.[29] A kötelezettségszegési eljárások végül 2000-től indultak meg tömeges léptékben, több közülük végül az Európai Bíróság előtt került eldöntésre.
Az Európai Bíróság joggyakorlatában sosem került kimondásra az aranyrészvények ab ovo jogellenessége. A Bíróság által lefolytatott eljárásokban csakis a szükségtelenül tág, a tőkeáramlást aránytalanul korlátozó aranyrészvény szabályok uniós jogba ütközését állapította meg. Megfigyelhető, hogy a nyilvánosan működő társaságok működésébe széleskörű állami beavatkozást biztosító jogosítványok - pl.: állam javára kibocsátott szavazatelsőbbségi részvények - uniós jogba való ütközése mindig kimondásra került. Ugyanakkor, ha az állami privilégium gyakorlása konkrét célhoz volt kötve, és csakis szűk körben volt engedélyezett, - pl.: utólagos miniszteri jóváhagyása az alapvető üzletágat érintő tranzakcióknak - a Bíróság sokkal inkább a tagállamok javára döntött.[30]
Összességében megállapítható, hogy az Európai Bíróság szerint az aranyrészvény szabályok akkor nem ütköznek az uniós jogrendbe, ha azok nem diszkriminatívak, nem diszkrecionálisak, valamint megfelelnek az arányosság kritériumainak.[31]
Előre kell bocsátani, hogy a jogi köznyelv kétféle aranyrészvényt ismert a magyar jogban. Mint ahogyan a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 185. §-hoz fűzött kommentár is rámutat, a vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvényeket is aranyrészvénynek hívták.[32] E
- 53/54 -
meghatározás azonban téves több szempontból is. Egyrészt, az aranyrészvény - a meghatározásából fakadóan - csak és kizárólag az állam vagy más köztestület számára biztosít előjogokat. Másrészt, az aranyrészvény fogalomkörébe tartozó jogosultságok gyakorlásához nincs szükség, hogy az állam részvényesként jelenjen meg a társaságban.
A továbbiakban a vizsgálódás körét leszűkítjük a "valódi" aranyrészvények körére, felidézve az állami és a magántulajdon egymáshoz való viszonyával összefüggő kérdéseket. Fontos kihangsúlyozni, hogy a gazdasági társulásokról szóló 1978. évi 4. törvényerejű rendelet módosításáról szóló 1987. évi 28. törvényerejű rendelet és az 1988. VI. törvény elfogadásával, az első társasági törvényünkkel megindult a spontán privatizáció, vagyis az állami vagyon nem tervszerű magántulajdonba kerülése. E folyamat tervezett mederbe csatornázására 1992-ben került sor, amikor is elfogadásra kerültek mindazon törvények, amelyek megalkották a részlegesen vagy teljesen állami kézben maradó vállalatok üzemeltetésére vonatkozó szabályokat[33] - valamint mindazon vállalatokra vonatkozó szabályokat is, amelyektől az állam meg kívánt szabadulni.[34]
Vizsgálódásunk első állomása a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvénnyel rendelkezései. E törvénymű a piacgazdasági keretek kialakítását tűzte ki célul, a gazdaság hatékonyságának és a külföldi befektetők Magyarországra vonzása érdekében.[35] E törvényt tekinthetjük az 1940-es végétől tetszhalott állapotban lévő magyar társasági jog új erőre ébredésének. A törvénymű jelentősége tehát ennek fényében egyáltalán nem elhanyagolható. A társasági törvény kodifikációja során számos külföldi társasági jogi törvényt használtak fel mintául,[36] így valószínűsíthető, hogy az állam speciális előjogai külföldi minta alapján kerülhettek bele a törvény szövegébe. Az első Gt. 269. § (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy "az alapszabály állami költségvetési szerv vagy pénzintézet javára lehetővé teheti, hogy az alaptőke legalább egyharmadát kitevő részvények birtokában a szavazati jogok ötvenegy százalékát gyakorolja." A rendelkezés nyelvezetéből kiolvasható, hogy tulajdonképpen nem is egy részvényfajtát nevesít. Ugyanis itt csupán csak egy lehetőséget ad a részlegesen állami tulajdonban lévő részvénytársaságok számára, hogy alapszabályban a tulajdonos költségvetési szerv számára szavazattöbbséget nyújtson. A 269. §-hoz fűzött indokolás alapján kiderül, hogy a (3) bekezdésben foglalt állami privilégium szükségességét a törvényjavaslat kidolgozása során vitatták, többek között emiatt is döntött a jogalkotó a szabály választhatóvá tétele mellett.[37]
E szabály azonban nem maradt hatályban sokáig. Ugyanis a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény, valamint a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet módosításáról szóló 1991. évi LXV. törvény rendelkezéseinek 1992-es hatálybalépésével a Gt. előbb idézett 269. § (3) bekezdése is hatályát vesztette.[38] A törvény mindezt azzal indokolta, hogy "a módosított Alkotmány a tulajdonosi formák egyenlőségének elve alapján áll. Erre tekintettel a Gt.-ben az állami költségvetési szervek részére biztosított előnyök fenntartása ma már nem indokolt."[39]
Ennek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy az állami privilégiumok eltűntek volna a részben állami tulajdonban álló részvénytársaságokból. Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény, valamint a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény, és az utóbbi törvényhez kapcsolódó kormányrendeletek[40] kialakították azt a szabályozási rendszert, amely a továbbiakban is biztosította, hogy a részben állami tulajdonban maradó vállalatok irányításában a továbbiakban is kellő mértékben maradjon meg az állami kontroll. Ennek egyik fontos eszköze az állami tulajdoni hányad kötelező legkisebb mértéknek meghatározása volt. Az állam tulajdonosi jogait a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatoknál az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság gyakorolta, ugyanakkor a 126/1992. Korm rendelet bizonyos kiemelt szereppel rendelkező vállalat esetében a tulajdonosi jogok gyakorlását az adott ágazatért felelős miniszterre telepítette.[41] E vállalatok között egyaránt megtalálhatók voltak olyanok amelyek országos közszolgáltató jellegű tevékenységet végeztek ( pl.: MVM Magyar Villamosművek Rt, regionális gázszolgáltatók, MATÁV, Volán vállalatok ), és olyanok is, amelyek bár nem voltak közszolgáltatók, azonban a privatizációs törvény stratégiai fontosságúnak nyilvánított (pl.: Egis Gyógyszergyár Rt., PICK Szeged Szalámigyár és Húsüzem, OMTV Országos Mesterséges Termékenyítő Vállalat).
Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény, (röviden Priv. tv.) fenntartotta a korábbiakban kialakított szabályozást, azzal a különbséggel, hogy az állami vagyon kezelésére létrehozott szervezeteket egyesítette Állami Privatizációs Rt. néven. További vál-
- 54/55 -
tozás, hogy rendeleti szintről törvényi szintre emelte a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatokra vonatkozó legkisebb tulajdoni hányadot szabályozó rendelkezéseket.
Koncepcionálisan a legnagyobb változás 1997-ben következett be, amikor is a magyar jogrendszerben ismét megjelent az állam számára szavazatelsőbbséget biztosító részvény.[42] A törvényjavaslat indokolásából kiderül, hogy a cél az állami részesedés további visszaszorítása lett volna, mindez az állami kontroll elvesztése nélkül egyes stratégiai jelentőségű szektorokban, mint az energetika vagy az élelmiszeripar.[43] Az állam számára biztosított szavazatelsőbbségi részvényben annak biztosítékát látták, hogy az alapellátások váratlanul ne szűnhessenek meg, illetőleg egyesülés, beolvadás és más módon ne alakulhassanak ki nemkívánatos vertikális vagy horizontális monopóliumok, amelyek a monopolár révén a szolgáltatást igénybevevőket kényszerhelyzetbe hozzák, és anyagilag aránytalanul megterhelik.[44] Emiatt a szavazatelsőbbségi részvény az előbb felsorolt kérdésekben az állam számára vétójogot biztosított a közgyűlésen.[45] A sors fintora, hogy az Európai Unió Bizottsága pont ebben az évben hirdette meg hadjáratát az aranyrészvények ellen. Emiatt jogalkotó részéről nagyfokú gondatlanságra vall, hogy nem követték az európai eseményeket. Főleg annak tükrében, hogy a csatlakozási tárgyalások még mindig javában folytak, és Magyarország vállalata a társasági és tőkepiaci jogának a közelítését is az Európai Unió jogrendjéhez.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló tárgyalásokon ugyanis előkerültek az aranyrészvényre vonatkozó kérdések is. Magyarország vállalta, hogy a csatlakozás után megszüntetik az aranyrészvény jogintézményét. Azonban a 2004-ben történt csatlakozásunk után nem történt meg, sőt, 2005-ben tovább bővültek az állam számára biztosított előjogok. Emiatt az Európai Bizottság 2015. december 13-án megindította a kötelezettségszegési eljárást,[46] és 2006. június 29-én megküldte hivatalos felszólítását a magyar kormánynak.[47]
Az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézményének megszüntetéséről és egyes törvényeknek a megszüntetéssel összefüggő módosításáról szóló 2007. évi XXVI. törvény rendelkezéseinek hatálybalépése után úgy tűnhet, hogy az aranyrészvényre vonatkozó kérdések értelmüket veszítették. Ugyanis az államot megillető elsőbbségi részvények törzsrészvényekké alakításáról az érintett nyilvánosan működő részvénytársaságok közgyűlésének kellett döntenie, vagy döntés hiányában a törvény erejénél fogva alakultak át.[48] Ugyanakkor az aranyrészvény jogintézménye mégsem szűnt meg. A módosult privatizációs törvény ugyanis a Magyar Energiahivatal számára felhatalmazást adott az ellátás biztonsága szempontjából stratégiailag fontos gazdasági társaságok igazgatóságába, felügyelőbizottságába - vagy egységes társaságirányítási rendszer alkalmazása esetén - az igazgatótanácsába 1-1 tag kijelölésére.[49]
Az Európai Bizottság azonban nem zárta le a kötelezettségszegési eljárást. Bár a magyar kormány részben eleget tett a Bizottság kérésének azzal, hogy az államot megillető elsőbbségi részvényeket kivezették, azonban az államnak a vezető tisztségviselők kijelölésére irányuló privilégiuma továbbiakban is megalapozta az eljárás fenntartásának szükségességét álláspontjuk szerint.
Tovább bonyolította a helyzetet, amikor 2007-ben a részben az osztrák állam tulajdonát képező OMV bejelentette a MOL Nyrt. felvásárlására irányuló szándékát. A magyar jogalkotó aggodalommal szemlélte az OMV tervét,[50] ezért annak megakadályozása érdekében törvényt alkotott. A közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CXVI. törvény, - amely "lex Mol"[51] néven került be a köztudatba, - egyik fő célja ennek a tranzakciónak a meghiúsítása volt. A tőkepiaci törvényt úgy módosította, hogy az áttörési[52] rendelkezéseket nem engedte alkalmazni olyan gazdasági társaságok felvásárlása esetén, amelyben a magyar államnak elsőbbségi részvényei voltak. Az akkor hatályos 2006. évi IV. törvény rendelkezései közé pedig beemelte annak lehetőségét, hogy az alapszabály a részvényesek egyes csoportjának tekintetében korlátozhatja a maximálisan gyakorolható szavazatok számát. Ezen kívül további részletszabályokat vezetett be a villamos energia és gázszolgáltató társaságok vezető tisztségviselőinek állam általi kijelölésével kapcsolatban. Egyértelművé tette ugyanis, hogy a delegált tag csak tanácskozási jogkörrel vehet részt a szerv működésében.
Elmondható tehát, hogy 2007-ben az aranyrészvény jogok nemhogy visszaszorultak volna, hanem a tovább terjeszkedtek. Az OMV végül elállt a MOL felvásárlásától, 2009-ben pedig a kötelezettségszegési eljárást a Bizottság szép csendben lezárta.[53] Mára már elmondható, hogy az állam aranyrészvény jogosultságai kimerülnek az utólagos jóváhagyás jogában egyesülések és szétválások
- 55/56 -
esetére az energetikai szektorban,[54] hasonlóan a belga joghoz. Ugyanakkor az állam számára biztosított szavazatelsőbbségi részvények sem tűntek el teljesen. A MOL Nyrt. alapszabályában máig megtalálható a vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvény, amelynek tulajdonosa a magyar állam.[55] Valamint a tőkepiaci törvényben mindmáig hatályosak azok a szabályok, amelyek a magyar állam számára szavazatelsőbbségi részvényt kibocsátó társaságok számára megtiltja az áttörési szabályok alkalmazását.[56]
A fentiek alapján megállapítható, hogy az aranyrészvény jogintézménye egyáltalán nem tűnt el a magyar jogrendszerből 2007-ben. Bár az állam számára szavazatelsőbbséget biztosító részvényfajtákra vonatkozó szabályokat hatályon kívül helyezték, azonban az aranyrészvény kategóriájába tartozó nagyon fontos állami privilégiumok továbbiakban is megmaradtak. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha a stratégiailag fontos szempontot betöltő állami tulajdonú vállalatok tőzsdére vezetésére kerülne a sor, - vagyis a brit mintára történő privatizációra - akkor sem kerülnek feltétlenül veszélybe az állam vagy a társadalom érdekei. ■
JEGYZETEK
[1] Lásd: Az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézményének megszüntetéséről és egyes törvényeknek a megszüntetéssel összefüggő módosításáról szóló 2007. évi XXVI. törvény
[2] Olaszország, Portugália, Egyesült Királyság, Belgium, Görögország
[3] A Bíróság 2002. június 4-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Belga Királyság, C-503/99. sz. ügy ECLI:EU:C:2002:328
[4] https://www.bet.hu/portal/Rolunk/a-budapesti-ertektozsderol/A-BET-2016-2020-as-strategiajanak-fo-iranyai (2017. 03. 05.)
[5] Li, Maohua - Zéman, Zoltán - LI, Jing: The Impact of CSR on Chinese Economic Development, Public Finance Quarterly, 2016/4. 500-515. o.
[6] Érdemes utalni a MOL Nyrt. felvásárlási kísérletére az OMV által. Ennek hatására alkották meg a "Lex MOL" néven elhíresült törvényt, amely módosította a tőkepiaci törvény, a 2006. évi IV. törvény (III. Gt.) és az egyes energetikai törvények rendelkezéseit is. Európai jogi hátteréről lásd Kecskés András - Halász Vendel: Döntsenek a befektetők? Az ellenséges vállalatfelvásárlás európai jogi hátteréről. Európai jog, 2010/5 13-26. o. valamint Kecskés András: Stratégiai döntések és motivációs elméletek az ellenséges vállalatfelvásárlások tekintetében. Jogtudományi Közlöny 2013. 7-8. sz. 368-376. o.
[7] A bírói jogalkotás austini nézeteiről lásd Kecskés András: John Austin félig megélt élete és félig megírt jogbölcselete. Jogtudományi Közlöny 2007. 7-8. sz., 345-351 valamint Kecskés, András: Inside and Outside the Province of Jurisprudence, 2015/4 465-479. o.
[8] Nevét John Maynard Keynes angol közgazdászról, a makroökonómia atyjáról kapta.
[9] Lásd Clifton, Judith - Comin, Francisco - Fuentes, Daniel Diaz: Privatisation in the European Union. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht/Boston/London 2003. 23. o.
[10] Lentner Csaba: Az állami szerepvállalás gazdaságpolitikájának történelmi és tudományos háttere: Magyarország példáján keresztül: Historic and Scientific Overview of State Role in Economic Policies: Presented Through the Example of Hungary. Gazdasági élet és társadalom 2011. 1-2. sz. 88-98. o.
[11] Érdekességképp megjegyzendő, hogy a Németország nyugati megszállási zónáiban a náci rendszer lebontása érdekében történtek az államosítások. Lásd Grundmann, Stefan -Möslein, Florian: Golden shares - State control in privatised companies: comparative law, European Law and Policy Aspects. European Banking & Financial Law Journal (EUREDIA) 2001/4. 623-676. o. 631. o.
[12] Európai bankvezetők javadalmazási kérdéseiről lásd: Tóth József - Zéman Zoltán: A bankmenedzserek javadalmazása Európában, Külgazdaság 2016. 7-8. sz. 81-101. o.
[13] Lásd Clifton - Comin - Fuentes: i.m. 16. o.
[14] Lásd Clifton - Comin - Fuentes: i.m. 28-29. o.
[15] Lentner Csaba: Ki fizeti (meg) a privatizációt? Gazdasági és Társadalom 1996. 3-4. sz. 36-51. o.
[16] A francia privatizációs kísérletek közül a Crédit Lyonnais újraprivatizációjának történetéről lásd: Kecskés András: Franciasaláta - Felelős társaságirányítás francia módra. Jogtudományi Közlöny 2016. 6. sz. 301-310. o.
[17] Lásd Grundmann, Stefan - Möslein, Florian: Golden shares - State control in privatised companies: comparative law, European Law and Policy Aspects. European Banking & Financial Law Journal (EUREDIA) 2001/4. 623-676. o. 632. o.
[18] Lásd Graham, Cosmo: Privatization - The United Kingdom Experience. Brook Journal of International Law 1995/1. 185-211. o. 193. o.
[19] Lásd Schwartz, Gerd: Privatisation in Eastern Europe: Experience and Preliminary Policy Lessons. In: Cook, Paul -Kirkpatrick, Colin: Privatisation Policy and Perfomance - International Perspectives. Prentice Hall/Harvester Wheatsheaf, London 1995. 31-47. o. 39-41. o.
[20] Osztovits András: Az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződések Magyarázata 2., Complex Kiadó, Budapest, 2011., 1475. Idézi: Nagy Barna Krisztina: Az állami vállalatokkal kapcsolatos gondolkodás a rendszerváltást követően napjainkig - Kitekintéssel a szindikátusi szerződésre. Államtudományi Műhelytanulmányok 2017. 2. sz. 2-22. o. 14. o.
[21] Lásd Grundmann - Möslein: i.m. 623-676. o. 627. o.
[22] Lásd Camara, Paulo: The end of the "Golden" Age of Privatisations? - The Recent ECJ Decisions on Golden Shares. European Business Organization Law Review 2002/3 503-513. o. 504. o.
[23] Lásd Grundmann - Möslein: i.m.623-676. o. 634-640. old
[24] Lásd Grundmann - Möslein: i.m.623-676. o. 640-643. o.
[25] Lásd Pezard, Alice: The Golden Share Of Privatized Companies. Brook Journal of International Law 1995/1. 85-95. o.
[26] Novák Zsuzsanna - Varga József: Az államadósságválság és kezelése az EU-ban. Losoncz Miklós: Az államadósság-válság és kezelése az EU-ban. Pénzügyi szemle 2014/4. 579581. o.
[27] Clifton - Comin - Fuentes: i.m. 128. o.
[28] Az Európai Bizottság Közleménye az EU-n belüli befektetések bizonyos jogi szempontjairól. 97/C 220/6 ([1997] HL C220/15)
[29] Az Európai Bizottság Közleménye az EU-n belüli befektetések bizonyos jogi szempontjairól. 97/C 220/6 ([1997] HL C220/15) 1. pont
- 56/57 -
[30] Lásd Belgium kontra Bizottság. Az egyetlen aranyrészvény döntés, amelyben a Bíróság a tagállam javára döntött.
[31] Lásd Kuznetsov, Ivan: The Legality of Golden Shares under EC Law. Hanse Law Review 2005/1. 22-29. o. 24-27. o.
[32] Kommentár az 1997. évi CXLIV törvény 185.§-hoz.
[33] 1992. évi LIII. törvény tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról
[34] 1992. évi LIV. törvény az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről
[35] 1988. évi VI. törvény preambulum
[36] Sárközy Tamás: A magyar társasági jog Európában - A társasági és konszernjog elméleti alapjai. HVG-Orac, Budapest 2001. 237 o.
[37] 1988. évi VI. törvény indokolása a 269.§-hoz
[38] 1991. évi LXV. törvény 49.§ (6) bekezdés
[39] 1991. évi LXV. törvény indokolása
[40] 126/1992. (VIII. 28.) Korm. rendelet a részben vagy teljesen tartósan állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetekről
[41] Lásd 126/1992. (VIII. 28.) Korm. rendelet 1. és 2. számú melléklete.
[42] 1997. évi LXXVI. törvény az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról 3. §
[43] T/4517 számú törvényjavaslat az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról. http://www.parlament.hu/iromany/04517ir.htm
[44] T/4517 számú törvényjavaslat az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról. http://www.parlament.hu/iromany/04517ir.htm
[45] 1997. évi LXXVI. törvény az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról 3. §
[46] Kötelezettségszegés száma: 20052395
[47] Európai Bizottság IP/06/865 Közleménye: Szabad tőkeáramlás: a Bizottság felkéri Magyarországot, hogy módosítsa a privatizációs törvényt
[48] 2007. évi XXVI. törvény 1. §
[49] 2007. évi XXVI. törvény 2-6. §
[50] http://hvg.hu/gazdasag/20071009_lex_Mol_oMV_oGY_torveny (2017. 03. 06.)
[51] A lex Mol megalkotását ritka többpárti konszenzus jellemezte. Hasonlóra példa talán az Egyesült Államokban a Sarbanes-Oxley törvény megalkotása. Lásd KECSKÉS, András: The Sarbanes-Oxley Act from a Legislative Viewpoint. Theory & Practice of Legislation, 2016/1.1-17. o.
[52] Kecskés, András - Halász, Vendel: Stock Corporations -A Guide to Initial Public Offerings, Corporate Governance and Hostile Takeovers. HVG-Orac - LexisNexis Budapest-Bécs 2013. 566 o. 472 és 480. o.
[53] Lásd http://www.bruxinfo.hu/cikk/20090730-csendben-zarta-le-brusszel-a-lex-mol-es-az-aranyreszveny-ugyet.html (2017. 03. 05.)
[54] 2007. évi LXXXVI. törvény 159. § 15. pont
[55] https://www.bet.hu/newkibdata/119005908/MOLNyrt_Alapszabaly_2015_02_19.pdf és https://molgroup.info/hu/befektetoi-kapcsolatok/reszvenyesi-informacio/tulajdonosi-struktura (2017. 03. 05.)
[56] 2001. CXX törvény a tőkepiacokról 76/D. §
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, PTE ÁJK Gazdasági és Kereskedelmi Jogi Tanszék.
Visszaugrás
